Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem mondok arra semmit, hogy vannak halottai, tudok róla, és részvétet érzek, ám hiszek benne, hogy ők már nem szenvednek, hogy Isten kegyéből a halál sem fájdalommal érkezett. Furcsa, hogy hiszek az isteni jóságban és kegyelmességben, annak ellenére, hogy vérfarkas lettem? Nem hinném, hiszen könnyedén bele tudom magam helyezni a Bibliába, és nem szentként gondolok magamra, hanem az első nőre, a függetlenre, kit egyazon anyagból formáztak, mint Ádámot. Aki nem ereszkedett térdre, nem hódolt be, akire nincs hatással az ördög. Az érzéki, szenvedélyes nő. Ahogy őt, úgy engem is megbüntettek, ahogy ő, úgy én is szenvedtem, ahogy ő, úgy én is más hibájának eredményeként váltam áldozattá, ám ahogy ő nem, úgy én sem hullok térdre. Ironikus talán, hogy bár Lilith egymaga küzdött, addig nekem társam van, aki életben tart, társam, aki nevel, aki vigyáz rám, aki félt.
Mégsem hiszem, hogy az élete kegyetlen, hogy azzal kellene foglalkoznia, ami elmúlt, hiszen neki megadatott az, ami nekem sosem fog, ő megtapasztalhatja az anyaság örömét. Én, ha valaha várandós voltam is, csupán csak néhány napig foghatott el az érzés, hogy most valami más, hiszen, jött a hold, és elvette tőlem. Mikor az égre pillantok, sokszor gondolom, hogy meg nem született gyermekeim csillaggá váltak, és megannyi boldog pillanatot láttak odafentről. Van azonban valami más ezekben a mondatokban, valami, amit betudok annak, hogy nem tetszett neki a válaszom, de valószínűleg a szavakba és hangsúlyokba majd csak később gondolok bele, amikor már egyedül vagyok, és amikor a kedvem jobbá válik. Most tudom, hogy felelőtlenség lenne bármit is reagálnom neki.
- Ez a része elég szar tud lenni. Amikor Damyan kitalálta, hogy házvezető lesz, az addigi életünk megváltozott. Az első évben nem volt hivatalosan közünk egymáshoz, mert csak tizenhat voltam, és most nem kimondottan van, mert ő tanár, én meg diák. Mindezt úgy, hogy mind a ketten ismertek vagyunk, és a fél világ tudja, hogy közünk van egymáshoz. Furcsa, hogy mennyire befolyásoló tud lenni a tömeg.
De ezek ellenére is együtt vagyunk hét éve. Jó, mondjuk, hogy nyitott kapcsolat, mert - főleg ő - szívesen tölt időt másokkal is, amit én nem bánok, mert szeretem, hogy vannak lehetőségei, kapcsolatai. Beleőrülnék a tudatba, hogy ha velem történik valami, akkor ő egyedül marad. Van az a baromira elcsépelt, de esetünkben nagyon igaz idézet, hogy “én csak egy fejezet voltam az életedben, míg nekem te voltál az élet”. Tekintve, hogy egyre nehezebben viselem az átváltozásokat, igazán igaz. Szóval én a boldog elégedettség teljes tudatában élem a napjaimat, csak most egy kicsit megtépázottabb és hisztériásabb vagyok, mint eddig bármikor. Mintha, annak ellenére, hogy elutasította a kérésemet, Henrik mégis alkalmazott volna valamilyen bűbájt. Belián kivirágzik, míg én összeomlok. Ha úgy vesszük, erre vágytam, elégedett vagyok.
- Nem fog örökké haragudni. Egyrészt nem olyan, másrészt, mint a polgármester felesége, nem teheti meg, hogy rossz viszonyt ápoljon bárkivel, főleg olyannal, aki egyetlen cikkel tönkre teheti a férje munkásságát. És, mielőtt megsértést sejtenél a dolog mögött, eszemben sincs megsérteni. Nem azt mondtam, hogy képes lennél ilyenre, hanem azt, hogy megtehetnéd, ha meg akarnád tenni.
Védekezőn azért felemelem a kezem, mert tudom, hogy milyenek az emberek, egyből a szívükre vesznek dolgokat, amiket totálisan nem úgy mond az ember, és melyeknek van igazság alapjuk. Én nem vádolom semmivel, eszemben sincs, de ami tény, az tény. Újságírónak lenni, hatalom.
- Amikor gyerekek voltunk, sokszor csaltunk. Én borzalmas vagyok a konyhában, minden alkalommal, mikor főzni tanítottak minket, ő csinálta meg helyettem a dolgokat, meg a húgom. Cserébe, amikor horgolni kellett vagy hímezni, azt én csináltam, mert szörnyen nincs kézügyessége, most viszont azzal tölti az estéit, hogy horgolni tanul, mert a helyi nyugdíjasok meghívták a horgoló klubba, és szeretne jó viszonyt ápolni velük.
Azt nem mondom, hogy mostanra előbukkantak Lizi varázslatos horgolási képességei, de már nagyon profin tud hintaszékben hintázni és a szemét nem kiszúrni a horgolótűvel. Hogy a kiváló aranyvérű horgolómesterektől még nagyon messze van, az azonban olyan biztos, mint, hogy a teám szépen lassan ihatatlanul hideg lesz, így nekem is melegítenem kell majd rajta.
- Engem nem zavarsz, ha őket nem zavarja, hogy nem ott vagy, hanem itt.
Mert azt hittem, hogy őket esetleg zavarhatja, hogy eljöttek együtt, de aztán a nő itt ragadt, ám ha nem, akkor nem látom okát, hogy ne maradjon, ha maradni szeretne. Mint említettem, nem vagyok a legjobb társaság, de azért a világ legszarabbja sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Mikor a kert elnéptelenedett, a fatönk gyökerei közötti üregből kikászálódott egy hosszú bajszú, szívós, öreg nyúl, foga között egy varázspálcával. Nyiszi nyuszi kiugrált a palotakertből, messzi vidékre vándorolt, a fatönkön pedig máig ott áll a mosónő aranyszobra, és azóta egyetlen boszorkány vagy varázsló sem szenvedett üldöztetést a birodalomban.
A könyvet becsukva, felpillantok a gyerekhadra, akik csillogó szemekkel néznek vissza rám. Másoknak talán furcsa lehet, hogy Angyal Odett egy csapat gyereknek mesét olvas szombat délelőtt, de az a nagy helyzet, hogy ez nem idegen dolog, rendszeresen járok ide, amióta Lili lett az igazgató, és a korábbi igazgató mesélői szerepét átvéve olvasok fel. Mert valahogy a gyerekeknek bejön az érdes hangom. A fene sem érti a kisembereket, hogy mégis mit szeretnek rajtam, mert, ahogy mindig, most is többen megölelnek, mielőtt a szüleik magukhoz hívják őket, hogy hazainduljanak ebédelni. A könyvtár egy hátsó részében történt mindez, a megannyi gyerekkönyv társaságában, ahova fentről lecipeltük a babzsákokat.
Megvárom, amíg az utolsó kiskölyök is kabátba csomagolódik, és intek egyet még neki meg a kedves, de fáradt arcú apjának, hogy aztán, ahogy elsétálnak, felkeljek, és nyögve nyújtózzak egyet. Öreg vagyok már a babzsákon órákig üléshez, és be kell vallanom, alig várom már, hogy hazaérve betelepedjek a fotelba, beterítsem magamat egy nagy kockás pléddel, a karfára nagy bögre teát és némi kekszet pakoljak, aztán nekiálljak horgolni. Komolyan emberek, a húszas éveimben olyanná váltam, mintha legalább hetven éves nagyi lennék. Jött a hideg, és bumm, egyből bekuckóztam. Mondanám, hogy hozzáöregedtem az emberemhez, de nem, most én vagyok a tulipántaposó ezzel a stílussal, és mintha én lennék kétszer annyi idős, mint Damyan. Ez már szinte kellemetlen, nem? De. Viszont tényleg, valahogy ez jelenti a boldogságot. Furcsa lény az ember, mindig mondják.
A pulcsim ujjait feltűrve, megvakarom a holdnaptáras tetoválásomat, melyben most kiemelkedik kissé a nővő hold harmadik szakasza. Igen különös időszak ez októberben két telihold is volt, most novemberben csak a hónap végén lesz, mondjuk persze holdfogyatkozással, szóval megint két átváltozást kell elviselnem. Viszont együtt karácsonyozhatok a szeretteimmel és az újévet is velük tölthetem, mert pont a kettő közé esik a következő telihold. Így mondhatjuk azt is, hogy egészen pozitív vagyok. Ennek örömére, szinte vidáman sétálok végig a könyvtáron, hogy az első bent tartózkodót elcsípjem. Próbálok kedvesen, és nem fogkivillantósan mosolyogni rá.
- Szia Eliza! Segítesz nekem? Vissza ként vinnünk a babzsákokat az emeletre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Köszi.
Tényleg hálás vagyok neki, mondjuk jó, tény, hogy nem nagyon mernek nekem ellentmondani, főleg a kisebbek sem, lehet azért, mert elterjedt a kastélyban, hogy én is csak egy hisztériás ismert ember vagyok, akinek még a családneve is azt mutatja, hogy felette áll mindennek és mindenkinek. Pedig tökre nem, csak mivel nem állok le mindenkivel jópofizni, nem is tartozok bele a közönségkedvencek csoportjába. Meg hát van egy elméletem arról, hogy ellenszenves fejem van, de emiatt azok, akikkel le szoktam állni, ki szoktak röhögni. Pedig de, a szemeim túl közel ülnek egymáshoz, szóval hidd csak el, hogy nekem van igazam.
- Oh, köszi. Mostanában mintha allergiás lenne rám, folyamatosan viszket.
Pedig a ruháim sem újak, öblítőt sem cseréltem, és olyankor is szokott viszketni, amikor nem is ér ruhaneműhöz. Mintha tényleg nem akarna elviselni engem, pedig az az őszi depresszióm sincs meg annyira, sőt, mi több, egyenesen várom a karácsonyt meg a szilvesztert.
- Aham, onnan, lefelé segített két srác, de gondolom nem akarták megvárni, hogy újra megdolgoztassam őket.
Mert valljuk be hatalommal való visszaélést követtem el, ugyanis közöltem velük, amikor húzták a szájukat, hogy a polgármesterné kedvenc unokatestvére vagyok, szóval, ha nem akarják, hogy bemószeroljam őket, akkor segítenek. Aztán meg lehet, hogy nem is én vagyok a kedvenc, de a Lizi félék sosem adnak az ilyen egyenes kérdésekre egyenes választ, csak jönnek azzal, hogy "mindannyiótokban van valami különleges". Hányok az ilyen negédes kinyilatkoztatásoktól.
- Igen, Odett. Mondanám, hogy szólíts csak nem tudom én minek, az Odettet nem nagyon lehet becézni.
Zinának mondjuk sikerült Odie-nak hívni, de az meg az ő kiváltsága, szóval azt nem ajánlom fel másnak. Felkapva két babzsákot az emeletre indulok, megvárva a lányt, hogy jöjjön velem.
- És a korábbi kérdésedre a válasz, igen, a könyvtár egészen biztos, hogy meg van bűvölve. Amúgy minden oké? Láttam, hogy nagyon elvívódsz magadban, olyan furcsa fintorokat vágtál. Valami seggfej piszkál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Mindig azt mondom, hogy a teszetosza embereknél csak a teszetosza férfiak tudnak jobban felbosszantani. És ezek után az aranyvérű családokban mást se hallasz, mint, hogy menj hozzá egy férfihoz, nem kell, hogy legyen eszed.
A kivétel - aki ugyebár én vagyok - erősíti a szabályt. Mivel a kór miatt nem lehet gyerekem, nem tudom fenntartani a nemes és nagy múlttal bíró Odry és Angyal családokat, sem a Volkov dinasztiát, ha már itt tartunk. Pedig szerintem a családom, bár ők sosem vallanák be, örülnek, hogy olyan ember mellett kötöttem ki, aki megfelel az elvárásoknak. Csak esetünkben a gyümölcsöző családegyesítés marad el. Miközben haladunk felfelé, és ahogy kimondom a gondolatomat a teszetoszaságról, még a szemeimet is megforgatom kissé. Szörnyű, hogy milyen világban élünk. Amúgy az, hogy a férfi egyedek ennyire elnőiesedtek, szerintem nagyon nem egészséges, és ha most kéne magam mellé találnom valakit... nos, azt hiszem, leszbikus lennék. De szerencsére a probléma ugyebár nem fenyeget.
- Uhm, igen, mindenképpen. Szerintem, amikor a szüleim nevet választottak, akkor nem gondoltak bele abba, hogy lehetne valami szelídebbet is.
A hattyúk tava amúgy találó, mert tényleg onnan kaptam a nevem, míg az Abigél a Bibliából választott, és bár mélyen hiszek Istenben és keresztény tanok valóságosságában, mégsem szoktam annyira az Abigélt használni. Azt nem tiltom meg, hogy egyesek ne így hívjanak, csak nem adom meg opciónak, hogy ilyen is van. Nem tudom, hogy miért nem, még becézhető is. Érdeklődve pillantok felé, hogy ha szeretné, akkor mondja el nyugodtan, hogy mi bántja, kivételesen - szerintem - egész jó hangulatban vagyok. Hihetetlen, hogy ezt mondom, de ezek a felolvasások, meg az apró emberi lények nagyon fel tudnak dobni. Alig várom, hogy a családban valakinek gyereke szülessen, hogy aztán egész nap pesztrálgathassam.
- Nem érezted még korábban ezt az érzést? Hm... azt kell hogy mondjam, elég jó gyerekkorod volt akkor. Egyke vagy vagy a testvéreid és közted nagy a korkülönbség?
Valamelyiknek a kettő közül igaznak kell lennie, mert akik közel egymáshoz születnek, érzik ezt az érzést. Már csak az új gyerek ténye is valami olyan, ami azt eredményezi a meglévőben, hogy most valamiről le fog maradni, ami a következőnek megadatik, és valljuk be, ez így is szokott lenni.
- Szóval, hogy mondjuk egy barátodnak előbb van meg valami, mint neked? Mondjuk egy kiváló bájitaltanból?
Mert az eléggé ilyen magas szintű tudomány, és mivel ismerem ezer éve az új bájitaltanárt - meglepetés, évek óta a főzetén élek -, tudom, hogy nála nem egyszerű jót alkotni, mert magasak az elvárásai. Kis Felagund2.0.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Mindent IS rendeltem a menüről, és ennek leginkább kettő oka van, egyrészt, hogy a nőiségem csodás ténye kopogtat az ajtón, másrészt, hogy a telihold is közeleg. Gyakorlatilag kijövök az egyikből, lesz pár jó napom, és beleesek a másikba. Csoda, hogy ma olyan nagyon bújtam az én farkasomhoz? Innen jegyezném meg, hogy a fenséges vacsorám fő szponzora is ő, ami valószínűleg azért eshetett meg, mert már az agyára mentem. De hát ha egyszer ilyenkor nem tudom nem kifejezni, hogy mennyire szexi minden egyes őszbe hajló hajszála, amiket én okoztam neki, akkor nem pénzt akarok, hanem csak a túlcsorduló érzelmeimet kiengedni. De hát az apukám mindig azt mondta, hogy amit adnak az el kell fogadni. Kivéve persze a vérfarkas harapást, de az élet nem lehet tökéletes.
- Elvileg Zina is jön, de szerintem beszippantották a könyvek.
Pillantok rá Beliánra, és magamban vállon veregetem magam, mert már vagy negyed órája együtt vagyunk, és még nem jegyeztem meg, hogy nem éppen tetszetős a kinézete. Egyelőre lefoglalom magam néhány anaászdarabbal, de minek is áltatom magam? Én vagyok Angyal Odett, aki velem barátkozik, tudja, hogy mire számíthat.
- Megjegyzem a nyilvánvalót, hogy elkerüljük a felesleges udvariaskodást. Ritka szarul nézel ki.
Pillogok is hármat, hogy érezze, nem érzek bűntudatot a megjegyzés miatt. Fun fact, hogy szoktam érezni ilyet, ritkán, de szoktam. Mondjuk, amikor látom Somogyit, hogy mennyire pocsékul fest, de hát nem gondolhatja senki, hogy majd én a lelkét ápolom annak a gyökérnek. Mert nem.
- Mit csinált tudjukki?
Mert tudom, hogy ilyenkor nem mondjuk ki a nevét, mert ha kimondjuk, azzal sebeket képünk fel, és azt nem nagyon akarom. Komolyan, ha itt nyíltan elsírja magát, akkor én leszek az érzéketlen, mert csak sután veregetem a vállát, miközben azon agyalok, hogy elhívom Mihailt sétálni a holdfénybe. Szóval legyen noname emberke. A gyömbéremet magamhoz véve, nagyon szívok belőle a szívószállal, miután törökülésbe húzva magam, hogy ne legyek illetlen, a bőrkabimmal betakarom magam. Mondjuk, ha ennyit megeszek, és már pedig megeszek, akkor olyan leszek, mint, aki lenyelt egy lufit, pletykára fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Höh.
Pillantok fel a gondolatra két falat között, és önző módon, látványosabban közelebb húzom a felém legközelebbi tálakat. Csomagolni, amikor a kastélyban bőségesen van étel, csak én már unom azt, meg amúgy is, ilyenkor sokkal több ételt kell bevinnem a szervezetembe, és ha esetleg Jules kiszámlázza a túlfogyasztásomat, akkor komolyan mondom, hogy addig járok az igazgató nyakára, amíg fel nem vesz, hogy aztán egész nap a jelenlétemmel bosszantsam.
- Ha nem jön, akkor majd eszi a manók főztjét.
Úgyis viszek neki valamit, de hát nem gondolja, hogy ebből, ami itt előttünk van, bármit is elcsomagoltatok, tök kedves vagyok már így is, hogy megosztom velük az ételt, mert amúgy nem szokásom. Damyan kaphat belőle, leginkább azért, mert ő főzi, de más, ehh, nem. Szóval örülhetnek, hogy velük már vagyok annyira kedves, hogy felkínáljam a lehetőséget. A gondolatra viszont óhatatlanul is elmosolyodok, nem azzal a fogkivillantós vicsorral, hanem olyan felnőttesen-kedvesen, ami szintén csodaszámba megy tőlem. Ez az a fajta mosoly, amire azt mondják, hogy megszépül tőle az ember.
- Nyakigláb kamasz lett. Milyen pici és vézna volt. Tudod, gyűlölöm azt, ami vele van, de imádom, hogy van nekem. Olyan jó, ha csak ilyen kicsit is, de kiélni az anyai ösztönöket.
Nem hiszem, hogy amúgy jó anya lettem volna. Szerettem volna gyerekeket, ha lett volna olyan ember, de mire az ember meglett, addigra már nem lehetett gyerekem, és összességében úgy vélem, hogy nekünk pont ez a jó, ez a felállás. Damyan a rellonosokért felel, én Zináért érzem magam felelősnek, szóval ha azt vesszük, van egy közös kis kölykünk, akit babusgathatunk.
- Bizony, és én ezt is fogom tenni, hamarosan. Bár, mondjuk és így is szép vagyok. Meg farkasként is, de hát sosem lehet elég szép az ember.
Tudom, hogy ő nem csinálja, látszik is rajta, és szörnyen kedvem lenne beszólni neki, ám visszafogom magam, vagy, nem is tudom, hét másodpercig? Mert ebben benne van a sóhajtása, a mondata, meg az, hogy én lenyeltem a falatot és még az a megvető tekintetem is előkerült, ami ilyenkor elő szokott.
- Tényleg idióta vagy. Mi a bánatos élet miatt csinálsz te ilyet? Dobott. Eleve egy kegyetlen köcsög volt azzal, hogy úgy búcsúzott, hogy szeretlek. Ne szeressen, mert ha ezt váltja ki a szeretete, amit most produkálsz, akkor ne szeressen.
Felvéve egy rántottsajtot, beleharapok, és kicsit kiélvezem, hogy mint a nyuszink, tolom magamba a lelógó sajtot addig, amíg el nem szakad. Igen, szoktam étterembe járni, és igen, még soha senkit sem égettem le, amikor étteremben voltunk. Tudok összezárt lábakkal meg egyenes háttal ülni, de jelen pillanatban nem fogok. Belián annak is örülhet, hogy kiöltöztem neki, eléggé elgondolkoztam a kedvenc terhes nacimban is, mert az úgy tágul, ahogy az én hasam nő.
- Ha Damyan ilyet csinálna, soha többet nem hallana rólam.
Jelentem ki olyan komolyan, hogy az már szinte riasztó. Mióta is vagyunk együtt? Kilenc éve már. Ha kilenc év után szakítana, azt még megemészteném, de ha azzal szakítana, hogy "szeretlek", akkor bármennyire is fontos az életemben, soha többet nem engedném, hogy a közelembe jöjjön, nem, hogy még csókolgassam. Pedig tudom, hogy ha a farkaskór nem végez velem, azonban a Kedves örök álomra hunyja a szemeit, akkor az én időm is lejárna. Egyszer álmodtam róla, hogy elment, és éreztem, ahogy mellé fekve meghasad a szívem, és én is távozom. Nyugodt álom volt, de örültem neki, hogy reggel felkelve találkozott a tekintetünk.
- Szarul csinálja.
Teszem hozzá morogva, mert ez a nagy helyzet, tényleg nem nagyon néz ki úgy ez a szerencsétlen, mint akire vigyázva van, és ez riasztó. Sokkal jobban tetszett néhány hónapja. Kellene neki egy normális ember, olyan, aki elfeledteti vele a másikat.
- Valóban nem.
Kicsit megtörlöm a kezem, iszok egy kortyot, és csak utána pillantok fel rá, most először nem véve másik féle ételt a kezembe.
- Mondanám, hogy örüljünk neki, hogy nem lesz holdfogyatkozás, de jelen állapotodban a sima teliholdat sem éled túl. Félhold van.
Pillantok le a karomon egyértelműen erősebb holdállásra, mely megmutatja, hogy hol járunk. Persze emellett szoktam naptárat is nézni, de a tetoválásom még sosem hagyott cserben.
- Jó eséllyel van hét nap az életedből. Én a helyedben elkezdenék kurvázni. Legalább valami jó élményt vigyél magaddal. Ha gondolod, tudok minőségi lányokat szerezni. Emellett nem is tudom mit szoktak ilyenkor, hm, bakancslistát írni. Tudod, hely, ahova eljutnál, étel, amit kipróbálnál, meginni a világ legdrágább alkoholját, közös fotó a kedvenc hírességeddel. Nem tudom, neked kell tudnod, hogy mit akarsz csinálni.
Bunkó vagyok? Tudom. De azzal, ha hagyom, hogy az önsajnálatba süllyedve babusgassa magát, és nagyon, nagyon szenvedjen attól, hogy neki mennyire rossz, tényleg azt fogom elérni, hogy belehal a teliholdba. A nagy helyzet az, hogy jelenleg ez a törődés az, amire szüksége van.
- Ha tudnám, hogy túl gyenge vagyok, én hazamennék. Nincs jó kapcsolatom a családommal, de azt hiszem, velük tölteném az utolsó napjaimat. Szóval, ha feltett szándékot meghalni szombaton, akkor menj haza, búcsúzz el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Fogalmam sincs, hogy mit kezdek az életemmel. Mármint, rendben, ott vannak a fellépések, és a zene, meg Damyan, de olyan teljes volt így az életem, hogy iskolába jártam, pedig a gondolatát is utáltam. Most meg, fogalmam sincs, hogy mégis mit fogok csinálni, milyen rutinjaim lesznek.
Munkát vállalni? Furcsa gondolat. Mindig dolgoztam, de mégsem úgy, mint mások. Hat éves korom óta vagyok a kamerák kereszttüzében, már annyira megszoktam őket, hogy elképzelni se tudom, hogy ne legyenek. Itt valamennyire biztonságban vagyok, de nem teljesen, nem minden tekintetben. Olykor itt is megtalálnak, készülnek képet, mondanak nem létező dolgokat, de már fel sem veszem őket. Olyan sokszor voltam az elmúlt húsz évben terhes, menyasszony, barátnő, megcsalt vagy éppen megcsaló, hogy annak a számát sem tudom megmondani. De nem tudom, hogy egy ilyen ember, mint én, hol vállalhatna teljeskörű munkát. Ráadásul nő a nyomás minden, a családomban kötött házassággal. Itt egy Ballay örökös, ott egy Daróczy, aki polgármester, vagyis nyilván nekem is ügyesen kell választanom, már, ha egyáltalán választok.
- Senki se udvaroljon neki, szerintem. Még gyerek.
Ez a kis mocsok olyan gyorsan nő, hogy az ember csak kettőt pislog, és bejelenti, hogy akkor ő most férjhez megy. Bárki, aki azt hinné, hogy ezt a gondolatot megmosolygom, vagy magamban örülök neki, azt ki kell ábrándítsam, mert nem.
- Minden helyzetben.
Kontrázok rá, mert tudom, hogy nem igaz, meg azt is, hogy ő nem ilyenről beszélt, de, mint korábban kifejtettem, eléggé alkalmatlan vagyok arra, hogy embereket babusgassak, vagy legalábbis még sosem esett meg igazán. Darwint szeretem cirógatni, ölelgetni, amit viszont mások nehezményeznek, főleg Zina. Ösztönösen megérintem a nyakam, eszembe jut a decemberi incidens, amikor le akarta rángatni rólam, pedig csak ölelt, és ahogy erősen belém kapaszkodott, megvágott a leveleivel. Érdekes esemény volt, mit ne mondjak. Csak egy pillanatnyi mozdulat volt, de emlékezetes. A gyerek féltékeny alkat, már ezt is tudom.
- Biztos vagy benne, hogy szereted, és nem csak a gyászidőszakot éled meg? Mert azt mondják, hogy nagyon könnyű összekeverni a kettőt. Én nem tudom, nekem csak Damy volt eddig.
Ez egy furcsa időszak, mindenkinek szar, és én nem tudok segíteni. Darya is szenved, Belián is, látom Somogyin is, ami ugye elképzelhető, hogy talán az én hibám is. De azért szóltak érvek mellette is, ellene is. Egyszerűen, mint egy rossz musical, mindenki szenved, csak én vagyok helikopter. De lehet, hogy ezek után hazamegyek, és megkérdezem az uramat, hogy igényt tart-e még rám, vagy amúgy mi is fasírtban vagyunk. Délután még nem úgy tűnt, de ki tudja.
- Miért, mit tennél, ha bemennél? Könyörögnél neki? Kérlek. Ő egy férfi, nem az egyetlen a világon. Vannak más dögös fiúk is ott, tanárok, iskolai dolgozók. A faluban is akadnak szexik.
Jó, hogy amúgy nem sorolok fel mindenkit, tudom, de az a rossz, hogy én tényleg nem tudom, milyen is ez. Nekem szerencsém van, tudom, hogy így van, és tudom, hogy irigylésre méltó és gyönyörű, és ha nem lennék benne, akkor én magam is utálnám magam, amiért ilyen jó dolga van. De próbálkozom, azt is értékelni kell. Szusszanva pillantok rá, és hasonlóan cselekszem én is, csak én tököket pakolok magam elé, és azokat kezdem el enni.
- Tudom, hogy nem én vagyok ebben a témában a legjobb tanácsadó, és hogy utáltok azért, ami Damyannel van, ami teljesen érthető, én is így tennék, ha nem lennék benne. És bárcsak neked is lenne ilyen, és Zinának is, és mindenkinek, akit szeretek, de tudom, hogy ez nem így működik. Nekem farkassá kellett válnom azért, hogy találkozhassak vele. Talán, csak még nem jött el a te időd, hogy megleld az utolsót.
Nem szeretem, ha valamiről nem tudok határozott véleményt formálni, és a szakításról, meg a szenvedésről a szerelem miatt nem tudok. Feltételezhetően elcsesztem az egyik legjobb barátnőm életét is, és most azt sem tudom, hogy hogyan közelítsem meg nála a témát. Számos ötletem volt már, mint bezárni őket egy sötét helyre, hogy annyira kiakadjanak, hogy összejöjjenek, de egy kicsit morbid talán. Sok mindent kellene helyrehoznom, és elég szűkös az időm, még is, helyette rántott tököt eszek. Remek. Meg hallgatom őt, és egyszerre forró a tök és mond olyan, hogy hangosan felszisszenek. Ez úgy mind a kettőnek szólt.
- Rendesen megjött a kedvem hozzá, hogy szexeljek veled. Mármint eléggé furcsa lenne, mintha a bátyámmal csinálnám, de ha ez kell ahhoz, hogy összekapd magad, akkor kész vagyok megtenni.
Azt hiszem, legalábbis. Nem, ez tényleg túl furcsa lenne. Azt se tudom, hogy állnánk neki. Mármint, láttuk már egymást meztelenül, én megjegyzést is tettem a férfiasságára, de sosem éreztem ellenállhatatlan vágyat, hogy a lanka zöld füvén essünk egymásnak. Szóval nyilván ennek az egésznek van egy kétségbeesett éle is, és sosem kellett még olyat kijelentenem, hogy úgy érzem, készen állok rá, de tényleg, készen állok rá.
- Szuper, lett volna egy drámai picsogásod meg egy gyomormosásod. Jól álltunk volna. Arra, hogy mit csinálj, nos... egyél úgy, mint egy férfi és egy farkas szerelemgyereke. Zárd ki, teljesen, mindent és mindenkit. És mivel tudtam, hogy össze vagy omolva, kértem Rudolftól erősítőt. Azt mondtam, hogy nekem kell, szóval nem kell megköszönnöd. Amikor gyengébb voltam, ezt itatta velem, és láss csodát, élek.
Miközben beszélek hozzá, a táskámból kihalászok hét dundi fiolát, amiket az asztalra állítok. Ez a cucc nagyon sokszor megmentette már az életemet, szóval tudtam, hogy neki is használni fog. Persze Rudolf sem hülye, rákérdezett, hogy hány kiló is vagyok, és én nyilván nem a saját súlyomat mondtam meg, és tudom, hogy ő okkal kérdezett rá, hogy tudja, melyikünknek kell kimérnie belőle. De ezeket a részleteket nem kell tudnia.
- Utazz el, nem hülyeség az, csak tudjuk, hogy merre jársz, nehogy szem elől tévesszünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kellemesen ellazulva, szusszanva emelem kékjeimet a nap felé, mely ragyogón, sőt egyre melegebben csiklandozza a bőröm. Még csak alig van március, és tessék, máris elkel a napszemüveg. Az enyém meg... totál tavalyi. Nem voltam én arra felkészülve, hogy már ilyen korán villantani kell. Így hát, csak reménykedni tudok abban, hogy nem az egyik divatlap vagy szennylap következő kiadásában jelenek majd meg, hogy kicikizzenek. Mert amúgy minden patent rajtam, Damy viccesen meg is jegyezte, hogy valóban nem a szerelem, hiszen ő fizette ki a számlákat, amire csak annyit reagáltam, hogy ha jól emlékszem, tegnap természetben rendeztük a lakbért, egymás után négyszer. Amire fájdalmasan felnyögött. Szegény, szegény vénember.
Ahogy most is, mikor elváltunk egymástól, és most azt hiszem jogosan tette, mivel az elmúlt két és fél órát kő kemény kviddiccsel töltöttük. Én magam sem az állapotom, sem a nyíltan vállalt kapcsolatunk miatt nem lehetek egyik csapat tagja se, nehogy részrehajlással vádolható legyen, de szeretek játszani, így ilyenkor kicsit minden is vagyok. Leginkább terelő. Édes Merlin, milyen jólesőn fog ez fájni hamarosan. Imádom az izomlázat, mert tudom, hogy akkor megdolgoztattam magam. Ugye senki se hitte, hogy az énekléstől van ilyen testalkatom? Rengeteget eszek, ha nem edzenek keményen, már gurulnék. Szóval a zuhany után elköszöntem tőle, mert még volt egy kis elintéznivalóm. Pontosabban egy harmadikos forma elintéznivalóm. Ehhez pedig az kellett, hogy nyugodtan legyünk. Vizsgaidőszakban pedig nincs ennél nyugodtabb hely.
Azt mondják, hogy hasonlít rám. Amire képzelem, hogy milyen fejet vághattam, mert gyorsan hozzátették, hogy kicsit hasonlít. Én nem vállalom fel, hogy vérfarkas vagyok, de aki jó megfigyelő, kitalálhatja, ő ellenben igen. A családom véleményével sokszor szembementem már, de ártani nem akarok nekik, hiszen ott van a Menedék, ami az életmunkájuk, és amit a húgom és az ő leszármazottjai örökölnek majd. Ott vannak a gyógynövényes felfedezéseik, ott van Lizi, aki a polgármesterhez ment hozzá, és tudom, hogy mennyire érzékeny a makulátlanságára. És ott van a zene, amitől akár el is tilthatnak, ha elkezdenek félni tőlem.
Lepillantok a tetoválásomra, melyen az első negyed ma a legerősebb. Lassan itt az újhold, érzem, ahogy az életerőm egyre csak nő. Elmosolyodom, és újra a nap felé fordítom a fejem, hogy még többet süthesse. Kicsit olyan vagyok, mint egy nép matriarchája. Meginvitálom egy találkozóra a bebocsátást kérőt. Egy vidám vérfarkast. Valakit, aki állítólag hasonlít rám. A gondolatra halványan felfelé görbül az ajkam, és már-már érzem, hogy izgalommal tölt el a gondolat, hogy megjelenik előttem. Bevallom, izgatja a fantáziám. Nagyon is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Olyan mint én... érdekes gondolat, mert, ahogy jön felém, valóban magamat vélem felfedezni benne. Vagy talán csak elültették a bogarat a fülemben. Az a baj az egésszel, hogy Zina miatt már így is túlcsordult bennem az a bizonyos anyai érzelemköteg, ami azt sem tudtam, hogy létezik bennem, és most ha van még egy kölyök, akire azért illik odafigyelni, akkor szó szerint végem van. Ráadásul egyidősek. Komolyan mondom, sosem láttam magam kamaszlányok anyjaként, de most van ez a megfoghatatlan érzés, hogy az vagyok. Vajon, ilyen hatással van az emberre, ha tényleg majd húsz év van élete férfija meg közte? Hozzáöregedtem Damy-hez, ha én ezt elmesélem neki! Mondjuk lehet, hogy az "öreg" szó nélkül, még a végén megsérteném a férfiúi önérzetét.
- Szervusz.
Nyújtom én is a kezem felé, bár egy kicsit meglepett a... ó nem, hát eridonos, min lepődjek meg? Édes Merlin! A mosoly nálam is megvan, de persze nem olyan vadul vigyorgó vadalma módon, mint az övé, és hellyel kínálom, amikor ő az időjárásról kezd el beszélni. Oké, tehát zavarban vagyunk, a mosolyom hirtelen szélesebb lesz, ahogy a gondolat eljut az agyamig, és mielőtt bárki kiakadna ezen, én annyira vagyok navinés, mintha azt mondanák, hogy Cipzár Masa rellonos. Szóval igen, én ezt nagyon élvezem.
- Igen, reméljük, hogy a sok depressziós arc végre csinál valami élettel telit, mert nyomasztóbb a hangulat a kastélyban, mint tömegmészárlás után.
A napszemüveget feltolom a fejem tetejére, és kékjeimmel jó alaposan, és mocsok mód lassan végigvizslatom a lányt. Családtag lesz, vagyis, nyilván már az, mivel én senkit sem hagyok hátra, és bár tudom, hogy Zina féltékeny lesz, idővel megbékél majd. Belián pedig... nos, ő jelenleg a depressziójának él, szóval mire kilábal belőle, már nem is fog emlékezni a Villő nélküli éjjelekről. Erre még ki kell találnom valamit, hogy kicsit felrázzam, mielőtt valami hülye miatt kinyírja magát. Nálunk nem nagyon lehet húsz napon túl depressziós az ember.
- Nem foglak megenni, nyugi. Csak érdekelsz.
Igen, mind a két kijelentés teljesen valid, mert tényleg nem fogom bántani, ráadásul örülök, hogy nem egy mélybánatban szenvedő valaki, hanem olyan, akinek ez a helyzet nincs ellenére, plusz valóbab érdekesnek tartom, érdekel, hogy valóban megtalálom-e magam benne. Minden szentnek maga felé húz a keze.
- Szóval, kisfarkas, mit érdemes rólad tudni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Bogolyfalva-Bagolykő-Pest-Bagolykő. A lépésszámlálóm már valamikor délelőtt tízkor kiakadt, és már ott csipogott, hogy milyen ügyes vagyok, megtettem a tízezer lépést. Hogy azóta hol tartok, fogalmam sincs, de nem is nagyon van nekem most időm ilyenekkel foglalkozni. Idegesen mászkálok a kastélyban mindenütt, keresem a férfit, akiről senki se tudja, hogy hol van, Tányát meg nem találom, hogy megkérdezzem, hogy hol van a házvezetőm. Óóó édes Merlin, hogy baaa... MIKHAIL!
A tekintetem úgy villan oda, ahol a férfi felbukkan, mint gyorskajafüggő gyerek feje, amikor papírzacskó zizzenését hallja. Komolyan mondom, senki mást nem lennék képes jelen helyzetben ilyen gyorsan kiszúrni. Órák teltek el. Mit órák! Egy nap is már, hiszen alkonyodik. Én meg olyan ideges voltam egész nap, hogy nem is ettem. Óóó Darya, ha felépülsz, egy hónapig etetned kell, az is biztos, és az sem érdekel, ha ezért súlyos hitelt kell felvenned. Oké, tegyük félre most a kaja gondokat, hiszen van más bajunk is.
- NA VÉGRE!
Kiáltok fel úgy, mint valami zsörtölődő feleség, akinek ura végre haza méltóztatott érni, és a dugó miatt csak pár percet késett, de egészen biztosan tudom, hogy ez a pár perc elég volt ahhoz, hogy legalább két szeretőjénél járjon. De az ilyen felkiáltásokra az ember akkor is megáll, ha a másiknál nincs sodrófa, és nálam az nincs.
Jöttét az egyik emeleti ablakból szúrtam ki, vagyis ma már olyan hatodik alkalommal kezdem meg a masszív futást, igen, én, méghozzá tűsarkúban. Hogy miért nem voltam képes arra, hogy lecseréljem a cipőmet? Mert én csak magassarkúban vagyok képes gyorsan mozogni, laposban olyan vagyok, mint egy részeges kacsa. Sőt, futni csak olyankor szoktam, amikor Damyan rákényszerít, a színpadon kívül maximum farkasbőrben, szóval ez a mai nap minden szempontból különleges. Ahogy a látvány is az lehet, ahogy Pamela Andersont megszégyenítő képességekkel és adottságokkal futok a férfi felé szoknyában, tűsarkúban, mindenfelé lobogó hajjal, és ahogy elérem a domb alját, ahol szerencsétlen elhelyezkedik, elszámolva magam, szó szerint belecsapódok a mellkasába, pedig esküszöm, igyekeztem megállni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Szeretem a jó illatú férfiakat, szóval két másodperc bódult örömet kérem mindenki engedjen meg. Utána menne minden tovább a tervek szerint, szépen elmondom, hogy mi van, szólok arról, hogy Viktor is ott van, meg a nem jegyes jegyességről, és már rendben is van minden, suhanhatunk tovább. Csakhogy, jön a gondolat, amit kimond a száján, én meg nézek rá, mint valami bugyuta liba újabb két másodpercig, és valamikor itt történik a baj, az új információ miatti információvesztés, pedig amúgy esküszöm mindenre, ami szent, hogy nem vagyok ostoba. Csak szeretem, ha játszhatom a bajos csajokos értelmi szintet. Szóval, ahogy kifejti az álláspontját, úgy pillantok le én is, és kapcsolom össze a miérteket.
- Nem, én, nem. És meg sem vertem senkit, és be se szóltam senkinek, és... ma tök jó voltam!
Persze, főleg azért, mert nem is voltam itt, és igazából azzal, hogy nem voltam itt, hanem Somogyinak ugráltam, mint a nikkelbolha, elértem azt, hogy úgy megbuktam okkultizmusból, mint a huzat. Meg... hát, ragálytanból is. Óóóó, hogy az a hülye... ez mondjuk nem az ő hibája, mert a baleset történt nagyon rosszkor, de mindegy, nem is érdekel. Az a nagy helyzet, hogy nem csak én buktam, hanem mind buktunk, szóval teljesen rendben lesz a tény, hogy jövőre újra együtt leszünk. Biztos nagyon örülnek nekem majd. A kis gerlepár.
- Az van, hogy én egész nap magát kerestem, de sosem volt ott, ahol én voltam. És a dolgokat azért mondom fordítva, mert tudom, hogy az utolsó mondatrészen ki fog akadni, és ezért elmondom, hogy mit kell csinálnunk, hogy aztán automatikusan megcsinálja.
Nem, őt sem nézem ostobának, szó sincs róla, csak tudom, hogy milyenek az emberek, egy pillanat alatt jön a lila köd. Ezért mielőtt elrohanna, elmondom, hogy hova kell rohannia. Én meg hova rohanok majd utána. Szeretném azzal áltatni magam, hogy a farkaslét gyorsabbá tesz, de nem, ez sajnos nem igaz, most megint a tűsarkúban rohanási rekordomat kell megdöntenem. Ma hatodszor.
- El kell mennünk a hopponálási pontra, át kell mennünk Nekeresdre, onnan pedig a Szent Margit Kórházba, mert Darya tegnap éjjel balesetet szenvedett, de stabil. Jöjjön.
Valami elmaradt? Óóó igen, és az a valami ott vár majd minket a Szent Margitban, bocs Viktor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Futok, futok, és bármennyire utálom is a hopponálást, jelen pillanatban az volt az egész út legjobb része. El se merem képzelni, hogy a szeretett vörös cipellőm hogy néz ki, szóval ellenállok a kísértésnek, hogy lenézzek, csak nem, simán csak nem vagyok felkészülve rá. Különben is, Darya kórházban van, és se amikor bejöttem, se akkor, amikor visszajöttem, nem volt ébren. Beszéltem hozzá, de nem reagált, és elmondtam neki mindent, hogy mennyire szeretem, hogy nem halhat meg, hogy nem temethetek el senkit, aki nekem fontos, hogy itt van az a hülye, egész nap itt volt vele, és most is csak azért ment ki dohányozni, mert itt vagyok, különben el se mozdult mellőle. Beszéltem neki a jövőről, hogy mennyi mindent kell megcsinálnunk, és, hogy veszekedni fogok vele, ha Odettnek akarná elnevezni a gyerekét, meg mindenről, tényleg, ami csak eszembe jutott. Dőlt belőlem a hülyeség, és most is dőlne, ha éppen nem akarnának feltartani minket.
Itt jön az, hogy én, meg a nagy fekete női büszkeségem előjön, és gettós néger nőciket megszégyenítő stílusban, ujjaimat csattogtatva adom elő a "te nekem ne" magánszámomat, amivel lehetőséget biztosítok Mikhailnak, hogy elinduljon a szoba felé, míg én szorosan követem, amint lehetőségem nyílik rá. A lábam csak akkor fáj iszonyatosan, amikor megállok, amikor haladok, akkor egészen rendben vagyunk. Bár, teszem hozzá, amikor belépünk, és meglátom a jelenetet, akkor hirtelen már egyáltalán nem érzek fájdalmat.
- Helló.
Nézem Darya-t, Somogyit, a láncot meg a gyűrűt, és úgy érzem, hogy valami nagyon perverz rituáléba keveredtünk éppen bele. Olyanba, mint amilyenekről Bandi bácsi szokott mesélni. Perverz egy látvány, annyi szent.
- Mivan?! Én esküszöm megöllek téged!
Jelentem ki határozottan, és úgy indulok meg felé, mint egy dúvad. Megölöm, ez most már biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A bolgár és az orosz nyelv szépsége, hogy nagyon hasonlít egymásra. Mivel az elmúlt tíz évemet egy bolgárral töltöttem, valamint nagyon sok szabadidőm volt az iskolába járás előtt, így ha nem is tökéletesen, de elég jól beszélem a nyelvet, vagyis, elég könnyen, és elég jól megértem azt, hogy mi történik a Kazanovok között. Olyan nagyon, hogy nem is hat meg egy kicsit sem az, hogy Somogyi kezei között vagyok. Pedig más esetben nagyon is számítana. Más esetben már valóban ütnék, rúgnék, és mindent megtennék, hogy  kiszabaduljak. Mert az én szabadságomat aztán ne korlátozza, majd én eldöntöm, hogy mit akarok csinálni.
Most azonban csak állok és nézem őket, hogy mi történik, és olyan, mintha nem ismerném a résztvevőket. Főleg Darya-t nem. Sosem hallottam még így beszélni, és amikor a "másik lány" címmel illet, akkor érzem, hogy egész testemben megfeszülök, és kedvem lenne reflektálni rá, de nem lenne túl kedves. Tény, és való, hogy szeretem az apját, hogy egészen apafigura lett a szememben, pótolja azt, amit a saját szüleimtől nem kapok meg. A kór óta az apám elhatárolódott, érezhető a fal ami húzódik kettőnk között. Beszélgetünk, vannak közös témáink, amikor hazalátogatok. Szereti Damyan-t, szívesen fogadnak mind a ketten az édesanyámmal, de más már a viszonyunk, máshogy állnak hozzám, inkább vagyunk távoli, de kedves rokonok. Talán így dolgozzák fel azt, hogy el fog jönni a nap, amikor el kell engem temetniük. Erős emberek, és értem, hogy érzelmileg is így erősítik meg magukat. Tény, hogy nekem szükségem lett volna rájuk, ők nem tudták megadni azt az érzelemmennyiséget, de sosem venném el tőle az apját, hiszen a barátnőm, azon kevés emberek egyike, akiben száz százalékig megbízok. Hallva azonban, hogy mit gondol, az a nagy helyzet, hogy kicsit sértve érzem magam. És tudom, hogy ezt gondolja, mert ez az állapot olyan, mint amikor az ember részeg: őszinte. Ő valóban így gondolja, és ez most rendesen szíven ütött. Még akkor is, ha hivatalosan nem kéne értenem, amit beszélnek, és nem tudom, hogy le akarom-e reagálni. Most semmiképpen, megvan a maguk baja, de nem tudom, hogy ezzel a helyzettel mit kezdek.
- Rendben.
Felelem magamhoz képest is csendesen, és nem ellenkezek Somogyival, csak elindulok, hogy a nővérpultnál jelezzem, hogy felébredt, és, hogy orvosra lenne szükségünk. Az igazi mutatvány pedig most következik, jön az a rész, hogy a "vőlegény" nem érti valójában, amit a "menyasszony" mondd, és ha az apját nem hozzák vissza, akkor vajon felfedem-e, hogy ha nagyon szükséges, én tudom, hogy mit szeretne. Mert az a nagy helyzet, hogy még mindig egy mugli kórházban vagyunk, tehát mágia és mágikus holmik használata kizárt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem szívesen hagyom ott, és nem szívesen hallgatok Viktorra, de mégis, most minden ellenérzésem vele kapcsolatban felülkerekedik, mert... hát, mert ő tanul orvosnak na. A magamfajta eljárhat ragálytanra, meg medimágiára, és elviekben lehet végzettsége, de köteles bevallani azt, hogy vérfarkas, illetve, ha nem is vallaná be, akkor is van egy szent könyv, amibe bele van vezetve, így ha lesz is papírod, akkor sem kellesz senkinek sem, mondván, hogy veszélyes vagy a társadalomra. Az mellékes, hogy egyetlen éjszakán, akkor is. Szóval én csak érdeklődésemből fakadóan ülök be ezekre az órákra, ahogy gyógymasszőri végzettségem is csak azért van, mert érdekel az emberi test, és az egyetlen, akin kiélem magam, az Damyan.
Szóval, visszakanyarodva a lényeghez, megcselekszem mindent, mert Viktor tudom, hogy tudja, hogy mit beszél, és tudom, hogy okkal nem fordítva intézkedünk, és ennek semmi köze ahhoz, hogy én hangosabban és erőszakosabban kommunikálok. Csak nem biztos, hogy a legjobb pillanatban akar családegyesítősdit játszani. Viszont nem állok neki ellent, gyorsan cselekszem, szerzek orvost, és az ő nyomában lépek vissza én is a kórterembe, elpillantva előtte a férfiak felé, de még mind a kettő életben van. Csak remélni tudom, hogy vissza tudja hozni, mert nem akarom felfedni a csodás képességeimet, hogy azért én értek kicsit a nyelvükön.
- Ha hiszi, ha nem, csak magához tért, továbbra sem tanult meg magyarul. Nézzen rá, fél.
Az orvos azonnal abba is hagyja a magyarázatot, hogy milyen baleset, és milyen sérülések vannak, és kérdőn pillant rám, miközben odalépek az ágyához, és kezemmel határozottan megfogom a kezét. Barátok vagyunk, és ezen semmi sem változtat.
- Az édesapja segít a fordításban, Viktor meg érti, hogy maga mit akar mondani, de nélkülük nem vagyunk beljebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajkaim pengevékonyra húzódnak attól, amit a nő mond, mert tudok, akár több módszert is, csak az egyik nem működik a titokvédelmi alaptörvény miatt, és kell a bánatnak a mostanában trendi vérfarkas hisztérián túl még egy idézés a bíróságra is, a másikat meg én magam nem akarom felfedni, mert még nem tudom, hogy mit szeretnék kezdeni a pár perccel ezelőtt kimondott szavakkal. Szóval csak állok ott, és tőlem megszokottan nagyon csúnyán nézek rá. Nagyon csúnyán. Ez maradt nekem, egy csúnya nézés, remek.
- Láthatóan felismert minket, vagyis tudja, hogy hol van, hogy ki ő és kik vagyunk mi, viszont azt egyikünk sem tudja, hogy mi történt vele. Tegnap edzésre indult, de már nem jött haza, kerestük a környéken, aztán, amikor végre megkerült, jöttünk hozzá.
Mondjuk addig jó, amíg nem jut eszébe, hogy mi akkor mégis hogyan kommunikálunk vele. Csak had ne kelljen felfednem, mert nem akarok veszekedni vele. Most legalábbis nem. Sóhajtva nézek rá, és rendesen örülök neki, hogy Somogyi végre felbukkan, de tekintetemet az ajtón tartva, csalódnom kell, mert Darya apja nem követi. Nem hiszem, hogy Viktor cseszete el - legalább ezt az egyet nem tulajdonítom neki -, és szomorúan sóhajtva pillantok le a lányra, majd vissza a nőre, aztán Somogyira, gyanakodva, és végül vissza Darya-ra. Nem fog működni. A fordítónak pont az a lényege, hogy az adott közeg nyelvén hallatszik a másik fél beszéde, de ezt még csak közölni se tudom vele, mert hát muglik is jelen vannak. Na ezt viszont neki tulajdonítom, idióta.
- Telefonálok.
Bólintok egyet határozottan, ám mielőtt elindulnék, lehajolok, hogy csókot nyomjak Darya arcára.
- Ne beszélj, mert ez a hülye mindannyiunkat lebuktat.
Suttogom, és reményeim szerint meg is hallotta, amit mondok. El kell intéznem az átszállítást, megkérni Will-t, hogy segítsen, és vegye fel a kapcsolatot az itteniekkel. Nem ez az első eset, hogy magánklinika orvosának adja ki magát, így tudom, hogy tudni fogja, miről beszélek. Csak nem biztos, hogy két gyerek mellett, éjjel olyan boldog lesz. És vajon hova tűnt Mikhail?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy elfordul a folyosón és a másik irányba indul el, kinyújtom a nyelvem, mert azért nehogy azt higgye, hogy akkor majd innentől BFF-ek vagyunk. Mert nem. Nagyon nem. Megígérek mindent is a telefonba, és amikor látom, hogy Kazanov apuka visszafelé sétál, bármennyire is tetszik az, ami a kezében van, és tudom, hogy mi van ott, mégsem indulok utána. Darya nem eszik olyan gyorsan, hogy nekem ne jusson, a másik meg éppen drámai elvonuláson van, szóval megengedek magamnak még pár percet, és inkább felhívom az uramat, elmondom neki, hogy micsoda kalandban volt részünk ma, ő pedig, hogy micsoda kalandokat hagytunk ki, és, hogy biztos jövőre is nagyon jól fog állni a bagolyköves egyenruha. Biztos, hogy igen. Vigyorral az arcomon lépek vissza, és most a doktornő sem zavar.
- Elintéztem a szobát, várják Darya-t, amikor már szállítható.
Bár azt hiszem, hogy mindannyian jobban járunk, ha nem hoppanál, hanem inkább kocsival tesszük meg az utat. Hosszabb, de talán az ő esetében biztonságosabb is. Rápillantok a fekvőre, majd a félrevonulókra, és csak legvégül a dobozra, amitől meg is indul a nyáltermelődésem, így bájosan odaszökkenek, és finoman kioperálom a férfi kezéből.
- Csodálatosnak tetszik lenni.
Még egy nagy cuppanós puszit is nyomok az arcára, máris mennyivel kedvesebb vagyok, tudom. Széles vigyorral az arcomon suhanok az ágyhoz, és elkezdem a hátsómat befészkelni az ágyba.
- Csusszanj arrébb.
Kérem szépen, és gond nélkül bújok be a takarója alá is, elhelyezkedve felnyitom a dobozt, és szinte szerelemmel nézek a tartalmára. A nő jobb, ha nem is szül semmit, csak dumikázzon apukával, mi most szépen enni fogunk. Nagyot harapok egy áfonyásnak tippelt cukormázból, és sóhajtva fogadom a cukor áramlását. A tökéletes banános, pattogós cukrosat félretettem, az Istennőt csak a végén fogyaszthatjuk el. Egy nagyobbat lekanyarítok az áfonyásból Daryának is, és a szája felé irányítom, közben vidám repülőt utánzós hangokat adok ki, mint a gyerekeknek szokás.
- Casanova éppen friss levegőt szív, de a férfiak mindig sokat esznek, szóval nekünk kell a gyorsabbaknak lennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

A szüleim tudják, hogyan kell megadni a módját annak, hogy nagy felhajtást csináljanak, én pedig azt, hogyan kell engedelmes gyermekként hazatérni, és szívjóságból koncertezni. Elég sok mindenbe belementem az utóbbi időben, ilyen az is, hogy a fél szünetet itthon töltöttem, mert mondjuk eléggé bűntudatom volt attól, hogy megbuktam. Pontosabban sikertelen évet zártam vizsgán való meg nem jelenés okán. Milyen szépen hangzik, nem? De nem zavar, mivel kilátástalannak élem meg az életem, olyan szempontból, hogy az éneklésen kívül semmibe se tudom örömömet lelni, elképzelni magam egy irodában vagy egy étteremben. Ehh. És megint csak ehh. Képtelen vagyok nem pörögni, nem szeretnék haszontalan lenni, és nem akarok nem odafigyelni Zinára, akit az ilyen Mihail félék nézegetik. Az anyai ösztönök úgy tombolnak bennem, ha a kisfarkasomra gondolok, mintha tényleg én szültem volna. Nem hittem volna, hogy nekem ilyen kötődéseim lesznek, és tessék, elértük, hogy Damy-n kívül még két ember legyen a mindenem.
Ahogy ők, úgy a mostani, padon fekvős, elmélkedős állapotom is a mindennapok részévé vált. Egyáltalán nem szoktam például a koncertekre gondolni ilyenkor, hanem a magam kis ügyeit veszem sorra. Mostanság sokat agyalok Villőn, meg a köztünk lévő hasonlóságokon. Átvenni nem tudja a helyem, hogyha egyszer én már nem leszek, viszont, azt hiszem, őt is meg fogom szeretni. Bájos, kedves, kellemes jellem. Hihetetlen, hogy az ember vénségére mennyire szentimentális és érzékeny lesz. A vénség nálam huszonöt évet jelent, de tudjuk, hogy nálunk ez az idő eléggé lerövidült. A pár rossz hónapot most meglepően sok jó követett, de nem akarom elbízni magam, mert bármelyik holdnál változhat a történet. Épp a nyakamban pihenő Szent Dorottyát érinteném meg, amikor ismeretlen férfihangot hallok, ahogy egy eléggé egyértelmű helyzetet kérdez meg. Elvégre, mint látható, ez a hely nem az. Felpillantva rá, látom, hogy erre nem számított, így kuncogva ülök fel, és ingatom kicsit a fejem.
- Nem, az a színpad másik felén van.
Még tűsarkútlan lábaimat a padrészen támasztom meg, gondos és szoros mód fektetem a balt a jobbra, és hosszú, szőke, egyenes tincseimet kicsit piszkálva nézek az amúgy igen jóképű idegenre.
- Segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha lenne időm, akkor biztos, hogy tisztelegtem is volna neki egyet, már ami az ételmegosztást illeti, de mivel már olyan nagyon gyorsan az ágyban is teremtem, ezért csak képzeljük el, hogy ez megtörtént, úgy is jó, nem? De. Arra, hogy nem éhes, csak kuncogok egy kicsit, de nem kedvesen, hanem úgy, mint ahogy a gonosz királynő kuncogna a Hófehérkében. Viccen kívül, ha valaki el tudná hitelesen játszani azt a szerepet, az én lennék, mert az én arcmimikám legerősebb darabjai a flegmatikus picsa és az őszinte magyar arc, ami valahol egy kielégítetlen feleség és egy kiégett tanár között van félúton. A királynő is valami ilyesmi, ehhez meg hozzájön a félelmetes kuncogásom is.
- Nem azt kérdeztem, hogy van-e kedved enni, hanem azt, hogy megeszed-e magadtól, vagy megtömjelek, mint a vágásérett libát?
A mondatot komolyan gondolom, még akkor is, ha műpilláimmal olyan gyorsan verdesek pislogás közben, mintha el akarnék szállni. És igen, ilyenkor van az kifejtve, hogy én jó hatással vagyok Daryára. Nos, ha eszik, akkor jó hatással vagyok, nem?
- Visszatért a tékozló fiú.
Helyezem kényelembe magam, a jobb felső fánk kíséretében. Igen, igen, tudom, a bal alsó az enyém, de chö, annak, aki végigeszi egy ültő helyében a pizzéria teljes kínálatát, nehogy csak egy fánkot gondoljanak egy ilyen stresszes nap után. Igen, a bal alsó is az enyém. Így helyes a mondat. Meg aztán most dráma van, és popcorn híján mi máshoz is nyúlhatnék, mint ehhez. A tekintetem a három jelenlévő között jár, és be kell vallanom, ha ők annyira nem is, de én nagyon jól szórakozom. Kicsit a saját fiatalságomra emlékeztetnek, amikor tizenhat évesen közöltem, hogy innentől a harminckét éves Damyan Volkovval kívánok mindenféle kapcsolatba is bonyolódni. Az is mekkora egy műsor volt, nem hittem volna, hogy valami übereli, aztán tessék, itt vannak most ők hárman, és én rendesen az idei tanév legjobb pillanatát élem át éppen. Ez valami zseniális. A balettnél Daryára pillantok, aztán a visszaválaszolásra felszisszenek.
- Erős.
Csúszik ki a számon, ahogy a derby kap viszonzást, de mondjuk nem hülyeség, ha egyik sem nyírja ki magát a másik kedvéért. Betömöm a fánk végét, és mielőtt valakinek feltűnne, hogy nem a nekem kijelöltet ettem meg, kiveszem a babánmázas - csokitöltelékeset is, mielőtt még valaki meg akarná enni, ami viszont ténylegesen az enyém. Érdeklődve pillantok fel a gyermeklány édesapjára azon elmélkedve, hogy most öli-e meg a fiút, vagy megvárja, hogy Darya jobban legyen. Mondjuk a kórterem nem eléggé csempézett, fizetni kéne az újrafestést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- A te is megfelel, nem vagyok még olyan öreg, hogy csókolommal köszönjenek.
Pajkos kis mosoly gödröcske kerül az ajkaim szélébe, mert valljuk be, nagyon szórakoztató, hogy egy férfit én - vagy inkább az, aki vagyok - még zavarba tud hozni. Bizony, ezt is megértük. Az utóbbi években mindig ugyanazokkal az arcokkal találkoztam, mindenki hozzám szokott egy idő után, ha szabad ilyen egoista kijelentést tenni. Jól esik az ember lelkének, hogy minden ellenére még vannak ilyen pillanatok, amikor ő maga ennyire különlegesnek tűnik. Kell több? Nem hiszem. Engem ez a látvány, ez a zavar egy jó időre feltöltött önbizalommal, no nem mintha ne volna, hiszen ezért nem mindennapi férfi van az oldalamon már tíz éve.
- Tamás... újságíró... van egy szőke, magas, zöldszemű, aki tisztában van azzal, hogy a legtöbb nőt képes levenni a lábáról, meg egy barna, magas, kék szemű, aki szerényebb, de szerintem neki is van egy egészséges egoizmus a viselkedésében.
Persze lehet, hogy vannak még Tamások, csak nem mindegyik akarta, hogy megjegyezzem, a nyomulósokat kiszúrom, nem szeretem őket különösebben, habár ezt nem szoktam mutatni, hiszen nagyon kedves vagyok mindenkivel, legalábbis addig a szintig, ameddig a saját imázsom engedi, vagy nem a szétcsúszott Belián, aki úgy piszmog az étel felett szerelmi bánat címén, mintha előzőleg tájékoztattam volna, hogy igen erős méreggel itattam át mindet. Szörnyűséges. Viszont a lényeg, hogy most szinte teljesen civil vagyok, leszámítva azt, hogy pár perc múlva színpadra lépek.
- Persze, hova szeretnéd?
Pillantok fel rá ártatlan kék szemekkel, de azért hangom és ajkaim egy kis kacérságról árulkodnak. Egy kis flört sosem rossz, nem árt a hírnevemnek, és amúgy is, egy nyíltan nyitott kapcsolatban élek, valaki olyannal, aki egyáltalán nem fedne meg emiatt. Mondjuk, ha hívő keresztényként tudnám, hogy a velem szemben álló egy pap... nos... ez hivatalosan is a világ egyik legperverzebb cselekedete volna akkor most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az első gondolatom nem túl szép, de igazából én se vagyok kedves, szóval, miért is tartsam magamban? Naugye. Az első gondolatom nem más, mint az, hogy jelen pillanatban Villő a legférfiasabb a csapatban. Ez a kézfogás... majdnem, hogy a Zuramon is túltesz, pedig azért neki is igen erős keze van, szép, nagy tenyérrel, és... eltértünk a tárgytól. Tudom, tudom, Belián is férfi, de jelenleg a béka popója alatt van, és szenved egy gyökér miatt, akit lehet, hogy tanácsos lett volna kibelezni, hogy biztosan ne tudja bántani a Bubút. Akár... nem, nem lenne illendő, viselkedj kisfarkasom.
- Nyugodtan beszélj, nincs rossz válasz.  
Villantom meg farkasmosolyom, mert valljuk be, a kór ide vagy oda, engem bunkó fejjel áldott meg az Isten, de legalább nem kell sűrűn elnézést kérnem azért, amit mondok, vagy, amit gondolok. Bár, ez a kettő az esetek jó 97,5 százalékában megegyeznek, mégis, vannak alkalmak, amikor még én is tudom, hogy sokkal kedvesebb gondolatokat és észrevételeket kell közvetítenem, mint, amiket először gondolok. Például, Beliánnak se mondtam azonnal, hogy kitépném a beleit annak a nyomorult vélaivadéknak, hanem azt, hogy keressen magának egy hozzá jobban illőt. Főleg azért, mert nem kizárt, hogy a fehérhajú vére borítja majd a bundám. Húúú, de mérges vagyok, és ez eddig fel se tűnt.
- Szóval, akkor Verébnek hívjalak, rendben, ez egy aranyos becenév. Én nem szeretem az Abigélt, de az Odettet, illetve annak becézéseit igen.
Ez így nem pontos, mert szeretem az Abigélt, csak mindent, amit például azon a lemezen énekelek, ami az "Abigél álma" címet viseli, nem érhettem el, és nem is érhetem el, és az Abigél különleges jelentéssel bír a számomra, így azt inkább a nagyon privát életemhez kötöm.
- Mi? Jesszusom, dehogy! Nem öltem meg még senkit, vagyis, egyszer egészen biztos, hogy megöltem egy haldokló állatot. A vérszag az vérszag, ettem a húsából, aztán napokig hánytam tőle.
Mivel a nyers húst, hiába állatként esszük meg, ugyanúgy nem tudja feldolgozni a szervezetünk, mintha teljesen emberek lennénk. Akkor nem tudtam nemet mondani, de megtanultam a leckét.
- Viszont erős a vérszomjam, ami azzal jár, hogy kétféle bájitalt kell szednem, nem csak azt, amit nektek, de még így is vannak bizonyos kockázati tényezők. Akaratlanul is lehetek vehemensebb.
Eleve a személyiségem olyan, ehhez jött a farkas, és valljuk be, ez nem mindig egy jó kombináció, azonban szerencsére a duplázással tudok már-már angyalian - hahahaha - bájos is lenni.
- Vega. Ühüm. Azt se szereted, amikor mások húst esznek? Csak azért kérdezem, mert én rendszerint nagy kajálásokat szoktam tartani a hold előtt, meg után...
Meg ugyebár egy átlag kedden is, de ez most mellékes.
- ... ott szoktak lenni a többiek is, mivel rajtunk kívül még két diák kóros, viszont, ha nem szereted, nem szeretnélek belekeverni. A természetet megértem, a családomé az Angyali Menedék Csermelyen, nem tudom, hogy mennyire ismered, egy kert... vagyis... inkább egy fél falu. Mindenhol ritka és köznapi növények keverednek, esküvőket szerveznek oda, de van elvonulás is, amikor a természettel kerülhetsz kapcsolatba, stresszmentesítés. A családom egy része irodalmár, a másik fele gyógynövényes. Az édesanyámnak, az unokatesómnak is van saját gyógynövényes márkacsaládja, sminkek, krémek, sőt, az unokatesóm csinálja a patikát a faluban, felesben a házvezetőddel, szóval, ja, megértem a természetrajongást. Ha nem lett volna a kór meg a
zene, valószínűleg a gyógyítás irányába megyek el én is.
Ezeket a dolgokat ritkán mesélem el, ahogy azt is, hogy kvázi egy Odry leszármazott vagyok, pedig ez a nagy harci helyzet. De itt, a lelátókon, Verébbel, úgy érzem, ezek a mondatok teljesen rendben vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kedves fickó, és szimpatikus is, mi sem mutatja jobban, hogy nem vagyok bunkó, sőt, hangomba egy kedves kis él is csendül, amit csak nagyon kevesen hallhattak eddig, a szűk baráti köröm, ha úgy tetszik. Emellett a hajamat bizergálom, ösztönös női cselekedetként, egy szerencsés, vagy éppen szerencsétlen tincset fonok újra és újra az ujjam köré, hogy aztán visszahulljon, és újra kezdődjön ez a végtelen játszma. Ahogy, így jobban elmerülök benne, édesnek tartom a szeme csillogását, meg helyesnek azt, ahogy rám néz. Az ember nem szereti a nyalizókat, de tőle ez távol áll, ő valahogy olyan megkapóan nézi az embert. Mi a csoda, Angyal Odett még a végén zavarba jön? Erre akkor se voltam képes, amikor életemben először láttam meztelenül Beliánt, pedig a barátságunk akkoriban még kényes volt, az első telihold együtt, hármasban, és én úgy járkáltam Zina és Beli mellett, akik a földön kuporogtak, mintha Éva lennék a Paradicsomban, bár nem is, a jellemem inkább Lilith.
- Papneveldébe?
Oké, ez azért egy picit fejbe vág, és nem tudom, hogy viccel-e, vagy komolyan oda járt, és ha komolyan odajárt, akkor? Kizárt. Mármint, én láttam a mi papunkról fiatalkori képeket, és az Isten is papnak szánta, nem férfi katalógusmodellnek. Márpedig a velem szemben álló határozottan az utóbbi.
- Ő újságíró lett, és te?
Nem, kizárt, elképzelni sem tudom, ahogy előtte térdelek és az ostyáját a számba adja... habár... Ó de, ezt egészen el tudtam képzelni, csak a jelenethez járnak fények, kamerák, statiszták, meg egy rendező, és hipphopp kész is a fejben megszületett perverz és mocskos egyházi pornó. Azt hiszem, ezért nagyon sokat kell majd gyónnom jövőhéten.
- Igen, remélem, hogy tényleg az lesz, és ugyan, ne aggódj, gyerekeket fogyasztok a fő étkezések között, nem kifejlett férfiakat.
Kifejlett? Aham. Kifejlett, szexi, katalógus-pornós képzelgéses papneveldéseket. Erről tényleg nagyon gyorsan le kell állnom, de most őszintén, milyen cuki már ez a fickó, hát esküszöm, hogy megtartanám. Bár, nem tűnik olyannak, aki lelkesedne azért, hogy a mi nyitott kapcsolatos háremünk részévé váljon, pedig Istenemre mondom, hogy élvezném.
- Az énekeskönyvet csak nem írhatom alá.
Ahogy persze az egyházi meghívót sem, de ha már így megkérdezte, akkor segítek neki. Leszállva az asztalról a táskámhoz sétálok, és egy névjegykártya tartóból kihúzok egy példányt, a hátulját aláírom, nem teszem hozzá, hogy a privát elérhetőségeim vannak az elején, és egy még meg sem jelent CD-t teszek mellé. Ezekkel lépek vissza hozzá, egész szorosan közel állva, és kékjeimmel érdeklődve pillantok rá.
- Ez így jó lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nekem tetszik ez a műsor, bár hoztam volna popcornt meg mondjuk egy nagy canada dry-t, és élvezhetném jobban a showt. Én lennék az a néző a moziban, aki teletömi a száját, a fogai alatt olykor megcsikordulna egy-egy szem, és közben szürcsölve tolná az italát. Aztán, persze, a film felénél iszonyatosan kellene pisilnie, és mivel a sor közepén ül, ezért mindenkin is áttapos, hogy kijusson. Nyugi, alapból tök kulturált mozizó vagyok, de most a fánkokkal kell beérnem, és mivel nekem nem nagyon kell beszélnem, ezért csak laposkúszásban tömöm a fejem, amíg a dráma megy. Én itt, koszorúslány leszek, vagy talán tanú, de az még arrébb van, és bár megjegyzéseket tehetnék, de olyan finom ez a fánk, hogy inkább nem teszem.
De persze, minden jónak vége szakad, Somogyi rám emeli a tekintetét, pont, amikor a két pofazacskóm a legszélesebbé válik, a szemem meg ettől egészen összeszűkül, mert nagy izgalmamban egy fél fánkot magamba tömtem. Nézem őt, és közben próbálom lenyelhető méretűr aprítani a fánkot, de persze olyankor, amikor mindenki engem néz, akkor sikerül úgy nyelnem, mint a bundás viccnél. Hát ez valami csodálatos. Amúgy se ítéljen el senki, aki nem látott telihold előtt enni. Na, az valami brutális mennyiség egyszerre a számban. De, most azt hiszem, nem ezt kellene kifejtenem ilyen hosszan.
- Uhmmm. Jól van, kezdjük velem.
Adom meg magam, és mielőtt még bárki azt hinné, hogy eleget ettem, kiemelem az eleve nekem szánt fánkot a dobozból, és felemelkedve az ágyról, visszahajolva adok egy nagy cuppanósat Darya fejére. Lehet picit ragacsos is a cukortól, de hát majd megmosakszik.
- Viktor nem fog hazajönni, feltett szándéka, hogy ezen a kényelmetlen széken ülve várja meg az átszállítást, és szeretné, ha mi ketten lelépnénk, hogy megkezdhesse az őrséget.
Végig Kazi mesterre pillantok, mert hát én tudom, hogy Viktor mit akar, ő is tudja, hogy mit akar, Darya meg együtt volt vele, csak tudja, hogy mit akar. Szegény apuka az, aki viszont nem biztos, hogy tisztában van itt a dolgokkal. Azzal például, hogy a lánya aktív nemi életet él a fiúval, aki összeköltözne vele, biztos, hogy nincs tudomása, szóval ezt majd elég ciki lesz négyszemközt is tisztázniuk. Meg aztán az én fejmosásom sem tartozik másra. Kinyújtom felé a kezem, hogy jöjjön, menjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Pap.
Ismétlem meg a szót, és próbálok nyugodt arcot vágni, és nem azt közvetíteni, hogy "nem hiszem el bazd meg, hogy egy normálisan kinéző srác és neked kötelezte el magát, Uram". Pedig ehhez lenne kedvem. Hát komolyan mondom, ha tényleg pap, akkor itt az ideje, hogy kicsit kibővítsük azt a mondást, hogy minden jó pasi házas vagy meleg, azzal, hogy vagy papnak áll, mert most mintha jött volna egy hullám, és mindenhol szexi papok mászkálnának. Nem hiszed? Nézd meg a csermelymenedékit, hát ohlala, de komolyan. A talárosi is jól néz ki, mintha egyszerre mentek volna nyugdíjba, és azon versengtek volna, hogy melyikőjük a legdögösebb.
- És merre felé vagy?
Teszem fel úgy a kérdést, mintha hirtelen kedvem lenne megtérni, vagy éppenséggel áttérni, vagy mi erre a jó szó. Nem, egyáltalán nem vagyok ateista és nem nevezném magam egyházszédelgőnek sem, rendes, katolikus gyereknek neveltek, a családom pedig maga a Biblia modern kiadása. Nem, ez egyáltalán nem hízelgő. Viszont tényleg hiszek, imádkozom lefekvés előtt, szoktam beszélgetni az úrral, gyónni... azt nem mondom, hogy keresztényi életet élek, mert nyitott kapcsolatban vagyok, és ha igaz, amit mond, akkor éppen egy papot próbáltam meg felszedni. Szinte hallom Damy-t, ahogy mosollyal a hangjában megjegyzi: Kedvesem, a hit magadba fogadása nem éppen azt jelenti, hogy egy pappal menj el. Az biztos, hogy ma az ő estéje fel lesz dobva, amikor elmesélem neki, hogy megadtam a számom valakinek, aki az urat szolgálja. De tegyük hozzá, elképesztően kár érte.
- Oh, igen. Szeretek a hitről vitatkozni, és új nézőpontokat megismerni.
Nem, egyik másik pap sem tudja a számom, de hát hogyan máshogy magyaráznám, hogy én éppen neki adtam meg. Jól van Odett fiam, régen égetted már be magad, éppen itt volt az ideje annak, hogy előrukkolj valamivel. Csak te valahogy mindig fölé lősz az elvártaknak. De, aki csak azért szexel egy idősebb sráccal katolikus és ősi máguscsalád leszármazottjaként, mert kíváncsi arra, hogy vízben csinálni olyan nagy élmény-e, és ezzel a csodás lépéssel nem csak a szüzességét veszti el, de még vérfarkas is lesz, nos, az ilyen ember valahogy mindig túl akarja szárnyalni az elérteket. Pedig nem kellene.
- Csak ne dobd körbe a haverjaid között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Érzem a feszültségét, és nagyon megmosolyogtat. Szívem szerint azt mondanám neki, hogy ne fosson, nem fogom megenni, sem most, sem az első holdtöltekor, de azt szokták mondani, hogy soha ne mondd, hogy soha. Szóval inkább hallgatok, mert ha meg véletlenül kinyírom, akkor tök ciki a helyzet. Szóval na, megpróbálom azért persze, és természetesen nem áll szándékomban.
- Inkább az Odie. A Detti nem illik hozzám. Szóval jó, vagy az Odett is, vagy nem tudom, nagy fehér farkas. Viccelek, tényleg jó az Odie.
Zina szólít így, én meg tök jó fej vagyok, mert nem haraptam le a fejét neki sem, sőt, imádom a gyereket, és imádom azt is, ahogy szólít. A gyerek tényleg megváltoztatja az embert, én például sokkal türelmesebb, és olykor undorítóan kedves lettem. Hát ilyen ez. Anyának lenni. De semmiért sem cserélném el a bébifarkasomat. Szeretem azt, akivé miatta lettem.
- Örülök, hogy nem tekintesz kannibálnak, azt hiszem, ez nagyban megkönnyíti majd a csapattá kovácsolódásunkat.
Mosolygok, sőt, hangomból vidám kis nevetés is kihallatszik, és még rá is kacsintok. Oldódj fel kislány mást amúgy sem tehetsz. Hosszú út áll most előttünk, hiszen Beliánnal és Zinával is sokat dolgoztunk azon, hogy egy szoros egységet alkossunk, és tudom, hogy egy ennyire szoros összetartást nagyon nehéz megnyitni egy újabb személy felé. Azonban, abban egészen biztos vagyok, hogy meg akarom nyitni.
Villő, vagyis Veréb, egy nagyon édes lány, olyan, mint én, nagyon sok mindenben emlékeztet rám. Vidám, lelkes, nyitott, a személyisége kibalanszolja az egységünket. Lenne két fiatal és két idős, két csendesebb és két harsányabb. Nem hiszem, hogy le akarna dominálni, de úgy vélem, hogy ha egy nap nem lennék elég erős ahhoz, hogy az átváltozást kibírjam, akkor ő lenne az, aki továbbvinné az örökségemet. Egyben tartaná a másik kettőt, és reméljük, hogy mikor ez bekövetkezik, akkor tényleg csak a másik kettőről lesz szó, nem pedig másokról. Egyelőre nem tervezek sehova se menni, de tény, hogy a tanév végével falulakó leszek, kevesebb időt töltünk majd együtt, addig kell megoldanunk nagyon sok mindent. Nem késlekedhetünk.
- Szóval, ha így áll a dolog, szívesen látlak a holdköszöntő zabapartikon. Vannak teljesen húsmentes fogások is, és a vérközösség jófej arcokból áll. Amúgy… um… igen.
Rendben, most már muszáj elnevetnem magam, ert azért valljuk be, a világon a legédesebb reakciók egyike volt most ez. Azt hittem, hogy nyilvánvaló neki, de nem, viszont, ahogy láttam, hogy leesik neki, az minden pénzt megér. Hát van ennél édesebb, de komolyan? Nincs. Vagyis van, persze, de az egyik legédesebb volt most ez a jelenet. Imádom. Rendben, nagyon imádom ezt a lánykát.
- Szóval, mit is akartam? Ja igen. Arra gondoltam, hogy elmehetnénk valamit enni, édességre vágyom, közben meg mesélhetnél nekem erről a te mágiádról. Nagyon érdekel, hogy mit is tudsz, Kisveréb. Ami pedig az Angyal Odett létet illeti, itt most csak Odie vagyok, rendben?
Jóban leszünk, efelől kétségem sincs, felkelve nyújtózom egy picit és ásítok egyet, mert teljesen elgémberedtem ezen a lelátón. Mehetnékem van, és remélem, hogy van kedve csatlakozni hozzám.