31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angyal Odett Abigél összes RPG hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 29. 11:02 Ugrás a poszthoz

Dante

Elgondolkodtató a vámpír-ember-likantróp kérdéskör, egy pillanatnyi csendbe is burkolózom, aztán, végiggondolom az opciókat és a miérteket, pillantok fel rá ismét.
- Véleményem szerint, igen. Noha úgy vélem, még nem találkoztam eggyel sem átváltozásaim során, a vámpírok szíve nem dobog, ereikben nem buzog a vér, a szaguk nem emberi. Mi igazából erre gerjedünk, a forró vérre, a meleg emberi testre, a szívre. Ha ember van a közelemben, a fülemben kezd lüktetni a vágy, hogy végezzek vele. Szerintem a vámpírokra ugyanúgy lényként tekintünk, mint egymásra.
Persze ez csak feltételezés, rendesen akkor nyilatkozhatnék az érzésről, amikor már megtapasztaltam, de nem tudom, hogy mászkál-e a környéken vámpír, velük is annyira elfogadóak, mint velünk, holott esetünkben menetrendszerű a történet, hiszen amint jön a telihold, átváltozunk. Másfél nap hiszti előtt meg utána, a többi napon viszonylag normálisak vagyunk.
- Animágus?
Végignézve rajta, próbálom kitalálni, hogy mi is lehet Dante, milyen állat az, ami tökéletesen beleilleszkedik a környezetbe, és mégis képes útra indulni egy vérfarkassal. Talán hiéna vagy róka, esetleg szürke farkas. Elképzelésem sincs, hogy mennyire rossz úton járok, hiszen már a környezetbe illeszkedéssel csúnyán mellélőttem. De elismerően bólintok, Dante tényleg a végsőkig elmegy ezek szerint, jobb lesz erre odafigyelnem a későbbiekben.
- Legyen. De ha valami idegesítő állattá válsz, akkor ugyanúgy megeszlek. Mint egy gyenge akaratú vega, amikor beszabadul a mekibe.  
Csak, hogy értse, ha kell, én is tudok kivételt tenni. Amikor a húgom után indultam, mielőtt ide kerültem volna, megöltem egy őzikét, és erre nem vagyok büszke, de amíg az állat foglalt le, a gyilkolás, addig az emberek arrébb mentek. Nem akartam börtönbe kerülni, és most nagyobb börtönben vagyok, mint hittem.
- Baromira sokat elvettek tőlem azzal, hogy bezártak ide, és unatkozom, szóval miért is ne.
Én nem mozdulok, teljesen nyugodtan mondom ki, hogy kísérleti nyúl lennék, már ha rögtön nem ölöm meg az elején, akkor oda a közös biznisz, amúgy is érdekel minden, ami ritka, ami új, ami veszélyes, és ahogy a jelenlegi szénám áll, teljes mértékben ráérek. Tényleg nagyon unatkozom. A kérésem szörnyen egyszerű, kellemetlen, hogy ilyet kell tennem, mert ezzel hivatalosan is a lúzerek közé sorolom magam, de muszáj megtennem, mert ha nem, akkor rendesen elszomorodok egy olyan tanévtől, mint a mostani volt. Ujjaimat összeérintem, majd elengedem, majd újra, miközben leküzdöm a kínomat, és ki tudom mondani a kérésemet.
- A következő két tanévben legyél a padtársam.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 29. 19:29 Ugrás a poszthoz

Ms. Ainsley

Minden összeállt ahhoz, hogy tökéletes tervet vigyek végbe. Csak tudni akarok pár részletet, amik még mindig homályosak az egész esetben. Csak úgy megismerni a múltját, hogy az ne legyen olyan... belemászós? Nos azt hiszem a belemászást abban a pillanatban baszhatom, amikor betörve a tanulmányira, elkezdem kikutatni az anyagát. Az tudom, hogy melyik évben született, így a tanéveket is kiszámoltam, amelyekben jelen lehetett, szóval miután gondosan kifigyeltem, hogy mikor érkeznek és távoznak az itt dolgozók, tudtam, hogy melyik az a tökéletes időpont, amikor már egészen biztos nem zavar meg senki.
A folyosón végighaladva még rámosolyogtam pár emberre, olyanokra, akikről az se tudom, hogy kik, de hát egy kedves, mosolygós Navine egyenruhás lányt ki is jelezne meg. Engem? Nos, elég sokan. Talán nem kellett volna mosolyognom, hanem csak haladni előre azzal a fapofával, amivel általában közlekedni szoktam, és akkor nem lennék én a legfeltűnőbb nőci a környéken. Áh, mindegy is, nem az a lényeg, hogy én erre haladok, hanem az, hogy én majd szépen belépek a tanulmányira, és módszeresen nekiállok kipakolni a szekrény azon részét, ahol a testvéremről írnak. A terv zseniális, a bejutás egyszerű, a szekrényt pedig nem zárták le. Hát mi az édes Jézus szerelme van? Itt kajakra ennyire megbíznak mindenkiben?! Hát baszki, nálam rosszabb alakok is járnak ide, Merlinre!
Mondjuk ez nekem csak jó, vadul el is kezdem keresni az évfolyamot, ami engem igazán érdekelhet, de konkrétan csak a közelébe jutok, amikor megszólítanak. Ez most valami vicc? Túl könnyen ment minden, erre a nulladik percben már itt van a nő? Hát láttam őt elmenni!
- Jó magának.
Hát most erre mit mondjak? Annyira váratlanul ér a tény, hogy itt felbukkant, hogy én csak nézek magam elé, és próbálok valami okosat kitalálni. Szóval. Ja. Kire is kéne ráfogni és mit.
- Sokat önkénteskedett gyerekként?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 29. 20:34 Ugrás a poszthoz

Dante

- Én ezt tapasztaltam. Igazából, csak azt tudom elmondani, ami benne, van, de azt nagyon szívesen.
Engem nem zavar a téma, sem az, hogy vérfarkas vagyok, szóval simán kérdezhet, megválaszolom, teljesen rendben van ez így. Mi sem kaptunk oktatóvideót meg könyvet anno, amikor belém mászott a kór, hogy akkor majd milyen lesz az átváltozás, mit érzek majd, milyen lesz az, amikor a bőröm fájdalmasan nyúlni kezd, a csontjaim ropognak, hogy milyen korán kezdődnek el az időskori fájdalmak. Olykor már megérzem, ha egy-egy átváltozás után vagyok, mert másra se vágyom, mint forró vízben aszottá áztatni a testem, hogy a zsibbadás kimenjen belőle.
- Szóval kajmán.
Bólogatok nagy bölcsen, mert hát a kajmán az annyira az ember lelki szemei előtt van, mint a zebra meg a zsiráf, bár én magam néha még ezt a kettőt is keverem. Nem, nem ostoba vagyok, csak a zsiráfra gondolok és zebrának hívom, mert arra áll rá a szám, szóval ez a kajmán ez most valami olyan dolog, amit meg kell mondanom, életemben nem hallottam még, és nem tudom, hogy erre jó-e bölcsen bólogatni, miközben totál hülyét csinálok magamból, vagy jó inkább őszintének lenni, és megmondani, hogy nem vágom, hogy miről beszél. Hajaj, most egész biztos, hogy lerombolom a rólam kialakított képet, bármilyen legyen is az.
- Nem tudom, hogy milyen állat, de elhiszem, ha azt mondod, nem lesz gáz.
Én miatta nem megyek börtönbe. Mármint ennél börtönebbe, szóval, ha véletlenül mégis megölöm, akkor az utolsó porcikájáig megeszem. Vagy így, vagy úgy ér véget, nekem mindegy. Viszont már készítem is magam arra, hogy elképzelhető, hogy meg kell ennem Dantét. És még kérdezik, hogy miért nincsenek barátaim. Simán bezabálnám a srácot. Bűntudat nélkül, hogy a saját bőrömet mentsem. Hát rendes vagyok ám én is.
- Rendben. Teljesen logikus, mert így egy esetleges balesetet követően sem lesz joga a családomnak sem elperelni tőled semmit, sem börtönbe juttatni téged. Korrekt gondolat.
Nekem mondjuk most nem jutott eszembe, de idővel majd nyilván felmerült volna, hogy nem árt bebiztosítanunk magunkat. De ezért van Dante, sokkal élesebb logikával gondolkozik, mint én. Szerencsére, mert én inkább forrófejű vagyok, nem biztos, hogy addig eljutottam volna, hogy védekezzünk, de így, ahogy ő mondja, logikus az egész.
- Valahogy én is azt hittem, hogy ez lesz, de azt hiszem félnek tőlem. Vagy nem tudom, de elég széles körben kikerülnek, és felém pillognak, de közeledni nem mernek. Pedig nem terjesztem, hogy vérfarkas vagyok, szóval nem nagyon tudom, hogy miért félnek. Hacsak egy jóakaróm nem kezdte el terjeszteni, mert akkor esélyes, hogy ez lehet az oka.
Vagy tényleg a celebség, de az nagyon gázos lenne, én is csak egy ember vagyok, aki jelen pillanatban jól érzi magát a vodkaszódájával.
- Köszönöm.
Pillantok fel csendesen Dantéra, aztán vissza az italomra.
- Éhes vagy vagy inkább italra költsük el a számunkra kiosztott vacsorapénzt?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 29. 22:32 Ugrás a poszthoz

Ms. Ainsley

- Ja, semmi izgit. A bátyám azzal heccel, hogy ő minden évben kiváló volt, sőt iskolaelső is több ízben, én meg biztos azért kaptam kiválót okkultizmusból, mert bejövök Ambrózy tanár úrnak. Mondjuk nem gáz, ja így van, de nem hiszem én azt.
Bár valljuk be, szép, nagyon szép férfiról beszélünk, olyan szépről, hogyha a nő kicsit elábrándozik, ahogy a legtöbb nőnemű teszi az izmos karok lelki szemek elé kerülése okán, akkor bizony eltekinthetünk attól, hogy ez egy büdös nagy hazugság. De hátha jó arc lesz, és segít nekem megkeresni. Csak van neki is egy testvére, unokatestvére, harmadik szomszédja, aki akkora bunkesz, mint amilyennek én a csóró bátyámat beállítom.
- Amúgy, az nem önkéntes munka, ha én maga helyett dolgozom, de ha van felvétel, szívesen segítek. A bájitaltan órák alatt mondjuk.
Díjaznám, ha nem kellene mindenféle döglött állatok darabkáit hosszú perceken át kipiszkálnom a körmöm alól. Mi a fene, de kis finnyás farkas lettem én egyetlen itt töltött tanév alatt. Még a végén teljesen elpuhulok attól, hogy mennyire nem nekem való a fizikai oktatás. Elvoltam én a kis vizsgácskáimmal, meg színpadösszállítás alatti tanulással, erre most időben kell kelni, létezik a takarodó fogalma, és amíg vége nincs az órának, addig nincs vége az órának. És vannak emberek, akik ezt öt - nyolc évig minden gond nélkül csinálják. Hát Jézusom.
- Hogyhogy visszajött?
Ah, a kérdés, amivel saját magam buktatom le, zseniális, pedig már majdnem simán megúsztam. Eredetileg azt mondtam volna, hogy a TO-s kért egy anyagot, de be kell vallanom, a franc se jegyezte meg, hogy éppen ki a TO-s. Az tuti, hogy a nő a pénzes csajszi.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 29. 23:37 Ugrás a poszthoz

Ms. Ainsley

- Csóró ember, tiszta helyi celeb.
Mondjuk kell neki jól kinézni, ő a hülye. De a lényeg, hogy a Henrik plot egy kis időt ad nekem arra, hogy kutakodjak, de baszki, hát akárki is tette a cuccokat ide, nem ismeri az abc-t, de mi ráadásul az elején vagyunk, benne a top három betűbe, hát nehogy már. Ja mert persze kutakodok. Abba már biztos vagyok, hogy jó évfolyamnál vagyok, lehetetlen, hogy ne legyen itt.
- Nem tudom, hogy ki a TO-s most éppen. Amikor beiratkoztam egy pasas volt, de úgy hírlik, ő dobbantott.
Valami költő vagy mi a halál volt a figura, állítólag ő is szexike volt. Itt mindenki szexike, hát komolyan mondom, nem csodálom, hogy a tinilányok combjai úgy pattannak szét, mint a rugó. Aztán meg engem kiáltanak ki kurvának. Hát még ilyet. De már kezdek nem is foglalkozni vele, vagy valami olyasmi, nincs sok jó napom mostanában, de nem igazán van kedvem ezt ecsetelgetni senkinek. A csónakházban történtek, az erdei séta, az otthon töltött idő, az, hogy megingattak a farkaslétemmel kapcsolatos örömömben. Sok minden, ami miatt kicsit bassza meg a világ hangulatom van. De nem tervezem senkire sem átragasztani.
- Éjjel csak a balfaszok törnek be.
Felelem teljes nyugalommal, majd megakadva a mondatban, felegyenesedek, és rápillantok a nőre. Amilyen laza, csak nem zavarja, hogy káromkodok. Az én beszédem az általában ebből áll. A pszichomókus szerint túúúl sok az elfojtott agresszió benne, a szüleim szerint meg megszállt az ördög. Aztán lehet, hogy Julianne meg egy harmadik opciót lát bennem.  
- Négy után most még besüt a természetes fény, de már nem vészesen. Kifelé nem mutat alakot, de annyit enged, hogy miután a szem hozzászokott a kissé sötétebb, szürkületközeli sarokhoz, lássa, hogy mi van odaírva. Éjjel a pálca fénye szükséges, az embert pikkpakk lebuktatja. Így még mindig kiléphet a folyosóra anélkül, hogy feltűnne bárkinek.
Kihúzom a dokumentumot a másik nevével, és gondolkodás nélkül pakolom be a táskámba, majd tolom vissza a fiókot, és zsebre tett kézzel fordulok a nő felé.
- Végeztem, most ön jön, büntessen meg.
Hiszem, hogy valami nagyon kreatív büntiben lesz részem, és már most élvezem a dolgot, de ne szaladjunk ennyire előre.  
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 30. 13:13 Ugrás a poszthoz

Angyali játékostársak

- Bulizni? Ezt simán egyedül fogom megenni.
Felelem döbbenten, és nem is túlzok. Mert szar kedvem van, és mert sokat szoktam enni. Amióta van ez a farkas dolog annyi energiát elégetek, hogy egy hónapnyi zabálással pótolom. Vagy mindig is zabáltam, csak most már van mire fogni. Szóval igen. Ezt a rendelést magamnak szánom, és nem is merül fel bennem a gondolat, hogy bárkivel is meg kellene osztanom, de ha annyira szeretné, talán adok neki.
- Édestestvér. Mostoha akkor lennénk, ha anyád meg apám összekavarnak, és akkor mi is kavarhatnánk, de mivel ugyanazok a szüleink, így édestestvérek vagyunk. Sad but true.
Sajnálom, hogy ki kell ábrándítanom, de ha már felhozta, hogy rokonok vagyunk, akkor az megkövetel némi pontosságot. Például, ha lehetne gyerekem, akkor egészen biztosan bolond lenne, mert az apja egyszerre lenne a nagybátyja is. Brr... ebbe rossz belegondolni is.
- Kisimult vagy muci, mint akivel nagyon jól bánik egy különleges személy.
Legalább neki legyen jó, ha én éppen szar alak vagyok, és nem jól kommunikálok. Egyelőre még inkább sértett vagyok, mint elismerten hibás, de még túl friss az élmény. Még csak tegnap történt. Elpillantok abba az irányba, ahova Barnabás is, és sóhajtok egyet.
- Istenem, de béna.
Nem hiszem el, hogy nem tud semleges lenni. Rólam fullba senki se mondaná meg, hogy a testvére vagyok, ő meg olyan, mint egy béna stalker, hát az eszem megáll.
- Elképzelhető, hogy tud róla.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. március 30. 18:28 Ugrás a poszthoz

Kazi Mester

Sóhajtok, ahogy kilép az ajtón, és nem is tudom, hogy örülnék-e neki, ha így látna, vagy sem. Most nem tündöklök úgy a fényemben, mint kellene, ilyenkor nem vagyok biztos magamban, Végül azonban úgy döntök, hogy ha észrevesz, akkor észre kell, hogy vegyen, én nem állok neki kalimpálni. És persze észrevesz.
- Vagy a pokolból.
Nem mozdulok, az ablakhoz közelebb ülve, így még egy ember kényelmesen elfér, ha van kedve csatlakozni a párkányon gangeléshez, bár nem tudom, hogy mennyire laza ezen a téren. Inkább csak hagyom, hogy azt kezdjen a hellyel, amit csak szeretne.
- De jó lesz most a Navine is.
Mosolyodom el halványan, mert javított, és valljuk be a javítás megmelengeti a szívem, mert ilyen nyomorult lelkiállapotban a valahová tartozás igénye sokkal erősebb, mint az átlag hétköznapjaimon. Bennem elég sok minden el van romolva, szóval ne csodálkozzon senki, ha nem lelkesedek úgy, mint az emberek többsége, a mosoly, és hogy nem a pokol az egyetlen opcióm, az már egy jó alap. Mintha ma különösen kedves lennék. Undorító.
- Ráér kicsit?
Érdeklődöm finoman, ahogy kicsit közelebb hajolok, úgy, hogy csak ő hallja. A legjobb folyosón teszek ilyen megmozdulásokat, és majd még csodálkozok, hogy ennyi mindent összehordanak rólam.
- Kaptam egy kiválót, és arra gondoltam, hogy elmesélhetne egy történetet.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 1. 20:51 Ugrás a poszthoz

Dante

Elnevetem magam az elém táruló képre, ahogy együtt kocogunk az erdőben éjnek évadján, és mindenki azt hiszi, hogy a holdat vonyítom, holott én csak így röhögök farkas alakban, miközben Dante mozgó farkán ugrálok át. Igen, főleg a mozgó farka van meg.
- Ez egy csodálatos barátság kezdete lesz, Dante.
A szalvétát a szememhez emelve, egy kicsorduló boldogságkönnyet itatok fel. Baszki, annyit vicc suhant végig az agyamon, hogy most szeretnék kérni egy percet, mert ha faarccal elkezdem darálni őket, akkor az lesz, ami Beliánnál: felsülök. Pedig igenis jó vicc volt a farkasszem. Jaj mennyire elememben bírok lenni.
- Szóval kajmán. Elképzelem, ahogy ülök el lavór felett, vihogok, mint a hiénák, és közben folyik a nyálam kifelé. Ha ez megtörténik, és valakinek elmondod, halott ember vagy.
Amúgy is lehet, hogy az lesz, mert elég csak rosszul reagálnom az egyik bájitalra, aztán átkattan valami, rájövök, hogy még sosem ettem kajmán húst, és megeszem. Nem is tudom, hogy ez szigorúan véve kannibalizmus lenne-e, hiszen egy embert ennék meg, csak éppen akkor nem lenne ember, és bár én is ember vagyok, éppen akkor nem lennék ember. Az embernek amúgy állítólag csirke íze van, és nem, nem azért nyaltam meg lopva ajkaimat, mert megkóstolnám Dantét jól átsütve. Ez csak ilyen, véletlen.
- Nem én vagyok az egyetlen vérfarkas itt.
Vonom meg végül a vállaimat, de, ezzel nem lebeszélni akarom magamról, mert ha bevállalós vérfarkast akar, akkor én vagyok az igazi. Belián nem olyan, aki lelkesedne azért, hogy talán kicsinálja érzelmileg egy kísérleti bájital. Ez az én reszortom. Szóval mielőtt még elgondolkozna, szememmel jelzem, hogy ne, és csettintek egyet. Mindegy, Barnabás már tudja, hogy egy bunkó vagyok, a kiérkező kiskölyök meg, akit szerintem úgy lökött ide, jó lesz áldozati báránynak.
- Szeretnénk sokat inni és sültkrumplit enni. Sok sültkrumplit. Ünnepelünk.
Ennyi elég is, mert az a lényeg, hogy enni és inni legyen. Én sosem mondok le a kajáról, soha. Ha valahol lehet enni, akkor eszem, és ha nem, akkor is. De most próbálom adni a cukit, és egyszerre csak egy fallikus ételt fogyasztani.
- Honnan jöttek a bájitalok?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 2. 22:16 Ugrás a poszthoz

Angyali játékostársak

- Helyes.
Nem, nem fogom firtatni, csak mert nekem elveim vannak a kapcsolatban levés és a megállapodás ellen, az nem jelenti azt, hogy a testvéreimnek, barátaimnak, a szomszéd Juliskának ne kívánjak csupa szépet és jót, házasságot, gyerekeket, meg boldog öregkort. Viszont, bár azt hihetné az ember, hogy olyan vagyok, mégsem nyomulok bele az aurájába, mert érzem a változást, de ezzel együtt azt is, hogy még távolságot tart. Még nem akarja nagydobra verni, és tudom, hogy ezek a dolgok pont az elején kényesek. Nekem nem kell bemutatni ezt, a világ legnehezebb embere vagyok, ha bizalomról van szó.
- Valami ilyesmi történt.
Mennyivel egyszerűbb lenne, nem? Ha odaugrált volna a papír. Vagy véletlenül mondjuk valaki odateszi az ágyára, de nem, nekem még ezt is meg kellett bonyolítanom.
- Csak meguntam, hogy már megint én vagyok a szar, és mindenki rám haragszik.
Van egy pont, amin túl az ember már nem tűr, és amikor imádság közben, kopogás nélkül betrappolt, akkor volt egy olyan pont, hogy simán csak elegem lett. Megesik az ilyesmi, én kérek elnézést, de tényleg. Elpillantok megint Brigi felé, de a nő annyira szerencsétlenül kémkedik, hogy már értem, nekem miért megy ennyire jól a dolog. Édes Merlin, segíts meg.
- Megoldom. Csak vigyázz a kajámra.
Felelem teljes nyugalommal, megtörölve a szám, teljes nyugalommal elővéve a rúzsom, megigazítva a kinézetem, mert azért nem fogok toplisan odamenni a másik asztalhoz. Amint minden tökéletes, még dobok egyet a hajamon, majd felkelve, látványosan ringatva a csípőmet, odalibbenek az én kis cukromhoz.
- Annácska, csini a hajad, jót tett a váltás.
Nem tudom, hogy változott-e, szerintem az is szép, hogy a nevét megjegyeztem, mert azt hiszem, Annának hívják. Negédes hangon dicsérem, bájgombóc mosollyal, majd a húgom felé fordulok.
- Hihetetlen bazd meg, hogy mennyire tapintatosan kezeled a helyzetet, ilyenkor elég nehéz elhinni, hogy a testvérem vagy. Ennyi erővel egész nyugodtan oda is jöhet, és bámulhatod onnan is. Kevésbé lenne gáz.
Még egy kedves mosoly Anna felé, mint aki a legújabb lemezét akarja rásózni, aztán visszafordulva az asztalomhoz megyek. Édes faszom, hát nem hiszem el, hogy nem lehet nyugodtan vacsorázni sem.
- Nem ülsz le, Barni?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 2. 23:17 Ugrás a poszthoz

Ms. Ainsley

- Szeretem azt hinni, hogy nem.
Pontosabban azt mutatni, mert de, az élet számos területén balfasz vagyok. Ki az, aki úgy veszíti el a szüzességét, daccból, mert éppen összeveszett a családjával, hogy közben egy unatkozó vérfarkas megharapja? Én. Ki az, aki ezek után elmegy a következő misére, és amikor bűnbocsánatot nyerhetne, annyit mond, hogy káromolta Istent a legutóbbi gyónása óta kétszer. Húsz miatyánk, vagy valami ilyesmi volt a bocsánat ára. Nem tudom, hogy a vérfarkasos szexelős Odettnek jár-e valaha megbocsátás, de úgy vélem, ha valami beteg, perverz vicc hatására a mennyek kapuja előtt téblábolnék, akkor élőláncként - haha - állnának ott a szentek, hogy be ne merjem tenni a lábam. Évről évre a legnagyobb izgalmat az váltja ki belőlem, hogy elmehetek Somához, az átváltoztatómhoz, aki rajzokat ajándékoz nekem, amiket egész évben rajzolt nekem, én pedig hazatérve ezekkel díszítem a szobám, és most már az itteni lakrészem falát is. Damy-n túl vele van a legszorosabb kapcsolatom, ami valljuk meg, eléggé balfasz lelkivilágra utal. De, ahogy azt már Beliánnak kifejtettem, ha jó a külcsín, nem veszik észre, hogy belül selejt vagy.
- A házi fogság előnye, hogy az embernek rengeteg szabadideje lesz, és egy-egy képességét tökélyre fejleszti.
A normálisabb emberi lények például megtanulnak hegedülni, festenek egy képet, vagy végigtolnak pár játékot az xboxon, esetleg elkezdenek oroszul tanulni, mert az fun. A normálisabbak. Én megtanultam úgy betörni, hogy annak ne legyen nyoma.
- Ja, hát miután láttam elmenni, nem számoltam azzal, hogy mégis visszajön.
Mert odafigyeltem rá, láttam, hogy a másik nő már korábban távozik, nem is jött vissza, aztán Jules is, és ahogy magabiztosan sétált el, biztos voltam benne, hogy nem jön vissza, aztán bumm, mégis. Hát. Ez. Szívás.
- Mi van akkor, ha az elsőbe nem megyek bele?
Kicsapnak? Nincs nekem olyan szerencsém, hogy kitegyék a szűröm. Több büntetést ad? Hát öcsém, nem lenne az büntetés, mert szörnyen unatkozom. Magabiztosan nézek a nőre, és egyelőre eszemben sincs úgy csinálni, ahogy ő szeretné. Nekem erre a papírra szükségem van.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 3. 22:25 Ugrás a poszthoz

Kazi mester

Elmosolyodom, ahogy felül mellém, és ez most megnyugvással tölt el. Nem érdekelnek a pletykák, mert a saját bőrömön tapasztaltam, hogy mennyi szar képes az emberek száján kijönni, meggondolatlanul, és anélkül, hogy felmerülnének bennük az esetleges következmények. Mert minden kimondott szónak súlya van. Persze tudom, hogy én is napjában legalább kétszer cseszem el így a saját életemet.
- Azt hiszem, három kiválóval kellett volna indítanom, és gondolom nem kapok két mesét, amiért egy ribancot nem vertem meg.
Felpillantok rá, és akkor rájövök, hogy már megint káromkodtam, és függetlenül attól, hogy Myra egy kielégítetlen ribi, nem biztos, hogy Kazanov előtt kellene kifejtenem, hogy mi a véleményem róla. Megforgatva a szemeimet korrigálom az előző r betűs szót egy szofisztikáltabbra.
- Egy fancsali kedvű nőszörnyet.
Hátha egy kis mosolyt csal az arcára, és nem tehetek róla, én nem tudok szépen gondolni miss énvagyokamittudoménminekazarca hisztérikára, de tessék, csak itt, csak most, csak azért mert neki olyan kedves fény van a szemében, megteszem. Ezért minimum a mennybe kellene kerülnöm, de kösz, de kösz nem. Jó lesz nekem a pokolban, ahogy mondani szokás, ott több az ismerős. Mennyire kedves vagyok már, Istenem, jó lesz, hogyha visszazökken a lelki világom a megszokott kerékvágásba, mert ez így nagyon nem lesz okés.
- Gondolom arra tippel, hogy a nőről kérdezném, de remélem meglepem azzal, hogy a gyerekkorra esik a választásom.
Ha egyből a legizgalmasabb megszellőztetésre ugranék rá, akkor miért küzdenék a következő tanévben? Nem igaz? Dehogynem!
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 7. 17:09 Ugrás a poszthoz

Kazi mester

- Van egy lány... nő. Nem tehetek róla, simán csak irritál, maga cuki, de biztos magának is van olyan, akit nem bír elviselni. De nem kötöttem bele, meg semmi, pedig az átváltozás előtti napon volt, és olyankor előjön valami hülye hiperérzékeny oldalam. Na mindegy. Szóval kicsit egyedül szerettem volna lenni, erre betrappolt az a tyúk, elkezdte játszani az agyát, hogy ő a mit tudjam én minek a reklámarca, meg, hogy simán szétverné a fejem egy terelőütővel. Full bolond a nő, én mondom magának, és kisgyerekeket tanít.
Amúgy jó, ebből a szempontból én eléggé ártatlannak hatok, de valljuk be, nem én fenyegettem meg először, ő kezdte az egészet.
- Szóval közöltem vele, hogy éjjel széttépném, ha méltó lenne rá, de nem az. És ehhez tartom is magam.
Mondjuk elméletileg senkit se kellene széttépnem, de azért nagyon nagy volt a kísértés rá, hogy kicsipkézem a modell pofáját. De! Nem tettem meg. Szóval tök jó arc voltam.
- Nem védem amúgy magam, a telihold előtt meg utáni elviselhetetlen vagyok. Páran megpróbáltak már a közelemben lenni, de gyűlölöm, ha olyankor bárki is ténylegesen a közelemben van.
Sosem engedtem senkinek, hogy ott legyen, amikor átváltozom, pedig néha olyan jó lenne, ha fogná a kezem valaki, vagy csak a tudat meglenne, hogy nem vagyok riasztó. De tudom, hogy az vagyok, tudom, hogy az egész szörnyen ijesztő és kiábrándító, és nem szeretném, ha az a kevés ember, aki fontos nekem, így lásson.
- Figyelek.
Fordulok kicsit felé, nem ugrándozom, mert azért ketten ülünk egy párkányon, elég közel egymáshoz, gyakorlatilag csak a hold árulja el, hogy én is itt vagyok, elvesznék különben a sötétben. Ahogy mesél a mosolyom egyre szélesedeik, elképzelem, ahogy egy fürtös kisangyalként elmeséli, hogy milyen nagy kutyájuk van, aztán szegény postást mennyire megrémíti, és hogy mennyire jót nevet ezen. A végén én is kacagok, még a könnyem is kicsordul attól, amit mesél, mert előttem van a kép.
- Nagyon eleven gyerek lehetett. Imádom.
Tényleg, nagyon nevetek, a testem vidáman rázkódik a fel-feltörő jókedve, végül hangosan sóhajtok egyet. Csóró postás.
- Gondolom, nem ez volt az egyetlen rosszalkodása.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 15. 22:18 Ugrás a poszthoz

Kazi mester Love

- Ha lesz még gyereke az életben, be ne írassa az előkészítőbe sportra. Nála még én is jobb vagyok.
Pedig nálam azért a mozgás kimerül abba, hogy egy perc alatt ha kell öt sajtbureszt is betolok, de az, hogy durván szeretek enni, nem jelenti azt, hogy nem élvezem ki a ételt. Mert de, nagyon is. Szóval én és a mozgás. Mondanám, hogy jó terelő lennék, mert ebben az egyben biztos vagyok, de a kviddics nekem összeférhetetlen. Mondjuk nyilván, inkább arról mondok le, mint D-ről, de ez már csak ilyen.
- Hé!
Játékosan megbököm a vállammal a vállát, de azért mosolygok, sőt, talán egy kicsit kuncogok is, hiszen megállapításra jutottam a történettel kapcsolatban. Most még mosolygok persze.
- Ez úgy hangzott, mint egy pocsék mágikus szappanopera nyitánya. ÚRISTEN!
Elkerekedett szemekkel nézek rá, mert ezzel egy nagyon csúnya igazságot mondtam ki. És ez sajnos tényleg igaz. Szóval ami az előbb még vicces volt, most éppen kétségbe akar ejteni. Durván. Egy kicsit megemelkedek, de aztán visszahanyatlok, és megint elnevetem magam, mert a sok kis mellékes szál, Barnabás, Damyan, Belián és Zina, mind ezt támasztják alá.
- Egy mágikus tini szappanopera díva vagyok.
Ő kellett ahhoz, hogy jobb kedvem legyen, mert az, ahogy azt mondja "Angyalkám" valami olyan, amitől egyáltalán nem utálok Angyalnak lenni. Komolyan mondom, még mindig nem tudom elképzelni, hogy mondjuk tényleg üvölti ezt a szót, vagy fenyegetően mondja, nekem valami olyan, amitől kicsit boldogabban ver a szívem. Mielőtt bárki félreértené, nyilván apakomplexusom van, de nem csak szexuális értelemben, hanem mindenhogyan. Az idősebb férfiak társaságában találom meg önmagam, és velük érzem jobban magam. Talán mert mindig is idősebbek vettek körül, talán azért, mert valahogy a közelükben én, mint fiatalabb nő, merek gyenge lenni. A kortársaim között nem vagyok képes elengedni azt a képet, amit felépítettem magamről, itt meg főleg nálam fiatalabbak vannak, akik még hallgatnak is engem, fontos a kialakított kép fenntartása.
- Egy halott aranyhal szelleme?
Emelkedik meg a szemöldököm, és nem tudok nem vigyorogni azon, amit mesél, és kicsorduló könnyeimmel csak bólogatok.
- Persze, még jogosítványom is van. Komolyan, ha egyszer el akar menni valahova, elviszem. Én úgyis csak felnőtt kíséretében hagyhatom el a környéket, leginkább a magáéban, szóval... átvezetek önért az országon is.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 21. 19:21 Ugrás a poszthoz

Niadra

A halál?
Könnyű, mint az első hópihe, mely ravasz mód orrod hegyére hull, és mely ugyan csak egy pillanatig van ott, egészen apró, mégis teljes testedben megborzongsz tőle. Hatással van rád az utolsó fájó kínnal teljes vonaglás, mely után tested elernyed, és talán a földi létben fáj még, de te már nem érzel semmit. Békére lelsz, a csend körülölel, és csak zuhansz, bele egy álomtalan álomba, míg sorsod bírái ítéltetnek feletted. Van, akinél a döntés egyszerű, hogy a mennyek vagy a pokol kapuja tárul-e fel, és vannak azok, akiknek hosszas viaskodás során elzsibbad a lábuk.
Morcosan ráncolom az orrom, mert a szemeim még ellenkeznek, agyam már reagál. Nem akarom az ébredést, mer tudom, hogy még nem érkeztem meg. A fény még gyér - de az is lehet, hogy már az -, a vöröslő szín akaratlan is szemhéjam alá férkőzik, a fény melegre égeti arcomat. Nem mozdulok teljes testtel, csupán csak minél lassabban, kinyújtom a lában, és sóhajtva folytatom az alvást.
Egy-egy holddal teli éjjel után hajlamos vagyok akár két napon át is aludni, a szervezetem ilyenkor mintha megfagyna, és mikor végre felkelek, fáradtabban tör rám az ébrenlét, mint mikor az ágyat elértem. Csak még pár percet engedjetek meg, mielőtt üdvözölnétek a pokolban. Percek telnek el, talán órák, mire végre hajlandó vagyok szembenézni a ténnyel. Vége.
Először csak megrebegtetem pilláimat, lassan, fokozatosan szoktatom magam hozzá a vörösséghez és a fényhez. A puha ágynemű lenyűgöz, és azt kell, hogy mondjam, hirtelen túl szép, hogy a pokol legyen. Viszont biztos vagyok abban is, hogy nem a menny, hiszen ott ezzel a színnel nem szívesen dolgoznak. De akkor mégis, hol vagyok? Érzem a fájdalmat, ajkaimat összeszorítva, eltorzult arccal próbálom beazonosítani, hogy mi fáj, de talán egyszerűbb az a lista, hogy mi nem. A jobb belső combom, valahogy ép maradt. Azt az egy pontot érzem igazán rendben. A többi... hagyjuk is. A halál? Nem olyan buli, mint az ember hinné, de valljuk meg, ez a design amennyire formabontó, annyira vagány is. Fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem. Bejelentkezni, vagy az már megvolt? Találkozni a fejesekkel? M i a rutin? Talán, ha felkelnék, tudnám.  
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 21. 20:56 Ugrás a poszthoz

Niadra

Az ablakon át nézek ki, és szeretnék emlékezni, hogyan történt. Volt valami az erdőben, valami nem oda illő, éreztem, emlékszem arra, hogy felborzolt teljesen. Emlékszem rá. Tudom. Csak ez történhetett, vagy talán Dante kísérleti bájitala túl kísérleti volt? Valamiért meghaltam. Hittem, hogy jó ügyért, hogy ezzel megvédem azokat, akik fontosak a számomra. Fontosak. Hitted volna? Ez az önző picsa érezni is képes. Olykor azt hiszem, túltoltam a színjátékot. Nekem semmi sem fájhat, ugyan kérlek, nekem rengeteg minden fájt, és bár véget ért az életem, fáj a halálban is. Csak, amit az életben nem mertem, a halálban megteszem, hagyom, hogy végre kifolyjon belőlem az a sok visszatartott könny. A lelkemnek - na persze egy vörös szobában túl az életen, beszélgethetünk a lélekről -, meg kell tisztulnia. El kell engednem az éveket, a fájdalmakat, mindent és mindenkit. Csak legyenek életben. Mert ha meg is haltak, velük idelent biztos nem találkozom, de remélem, hogy élnek. Szánalmasan érzelgős lettem, most, hogy már nincs rajtam az emberi lét nyomása. Mi is vagyok most? Ember. Hogyan találnak majd meg? Megtalálnak? Vagy örökké az erdő mélyének rejtélye maradok? Eggyé válok a természettel, az egyetlen dologgal, amit mindig szerettem. A gyógynövényekkel, melyek között felnőttem. Ismerem az összeset, bármikor bármelyiket képes vagyok felismerni és alkalmazni.
- Fáradtan.
Felelem a kérdezőnek, noha a hangja ismeretlen, mégis megnyugtató. Hála Istennek, ismeretlen. A szívem szakadt volna meg, ha Brigi, vagy Zina az. De nem, ők nem lehetnek itt. Nekik nem szabad itt lenniük. Arcom lassan fordítom az érkező felé, és nem kizárt, hogy így is a szívem fog megszakadni, hiszen egy apró, kedves arcú lány érkezik.
~ Nem lenne szabad itt lenned, fuss! ~
Próbálom közvetíteni, de nem megy olyan jól, mert közelebb jön, ételt ad. Nekem. Éhes vagyok, mint a farkas - béna szóvicc, köszönjük - bármit meg tudnák enni, kivéve... nos... ezt. Ahogy lassan felülök, mint akit az ura laposra vert az elmúlt két napban, de ő csak megcsúszott a padlón, és szusszanva konstatálom, hogy ezt én nem. Hát így kezdődik a kálvária a pokolban. Nem elég, hogy meghaltál, nyista mikró, nyista sütő. Legalább egy jó kés lángcsóva lenne itt, amin az ember hipphopp megfőzi a dolgokat, vagy egy burger king. Kizárt, hogy a pokolban nincsenek gyorséttermek, hát sültkrumpli függő vagyok! Rámosolygok a lányra, majd az ételre, majd a lányra, és szinte érzem, ahogy a számba veszem, és még egyszer meghalok.
- Ez, kedves.
Felelem végül csendesen, ahogy a tál felé bökök, és tudom, hogy ha nem akarok bunkó lenni, akkor magamhoz veszem, és némán megeszem. Oké, magamhoz veszem, de még nem megy, hogy egyből be is vegyem a számba. Lehet, hgy a pokolban megváltozik az ember ízlése és már nincs szüksége a sütőre? Jó hát, igazából most, hogy már nem élek, rengeteg időm van, ráérek még enni. Egész jól megy nem? Elfogadni a halált. Végül is, csak percenként négyszer jut eszembe, hogy meghaltam. Lehetne rosszabb is, eszembe juthatna ötször is. Jézusom, hát törvényszerű volt, hogy harminc éves korom előtt meghalok, de azért a huszonötöt megvártam volna.
- Mi volt az ott kint az erdőben?
Inkább beszélgessünk erről, mint arról, ami a fejemben van. Mert a fejemben az kattog, hogy mennyire klisés lesz, ha emberi alakban találnak meg. Egy olyan fotó milliókat érhet, és ezt nem egoizmusból mondom, hanem tényleg, nagyon sok pénzt. És ha két hete gyantáztattam, akkor még nem is annyira vészes a helyzet, de Isten, ha szerettél valaha, könyörgöm, hogy ne Damyan találjon meg, és ne Kazanov. Kérlek. Mindegy ki, de ők ketten ne. Szóval a tegnap éjjel. Most már mindegy, de jó lenne tudni, miért is haltam meg, túl azon, hogy feltámadt bennem a hős Disney hercegnők legrosszabb keveréke. Az, amikor mind azt hiszik, hogy ők vannak a világ tetején, és amit csinálnak, az tök jó. Nem az. Halálba menni úgy, hogy vígan élhettél volna, na az a világ legnagyobb faszsága. Szóval Odett, taps neved, és lassan törődj bele, hogy innentől nincs jól átsült hús. Talán legközelebb nem leszel egy idióta picsa. Talán, de ugyan, te erre születtél.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 24. 14:06 Ugrás a poszthoz

Ms. Ainsley

- Úgyis pletykát pletykára halmoznak a kastély falai között. Attól függ, melyik verzió a legizgalmasabb magának.
Mindenkit más fog meg, mindenki mást költ hozzá, mindenki mást gondol. Kevesen jönnek a közelembe, és nem feltétlenül azért, mert akkora sztár vagyok. Furcsa, de az valahogy totálisan eltörpül a többi pletyka mellett. Vicces, mert számos dolognak köze sincs a valósághoz. Tudom, hogy a kérdés költői, de most kitől hallja a választ, Damyantől? Vagy Kazanovtól? Ah, Uram, könyörgöm, ments meg ezektől az opcióktól.
- Mert a szüleim szerint orgiából orgiába ugrok, vagy mert egy tanárommal kefélek, mert vérfarkas vagyok, mert rájöttem, hogy a szüleim a legnagyobb álkeresztények a világon... de leginkább azért, mert egy többgenerációs gyógynövényszakértő család sarjaként rohadtul képtelen vagyok várakozáson felülinél jobbat írni.
Vicces, de amúgy tényleg. Annyi minden miatt megvethetnének és haragudhatnának rám, de nem, ők azért a kurva gyógynövénytanért pörögnek az arcukon, mintha nem tudnám álmomból felkelve is az összes növény minden jellemzőjét. Mert lehet, hogy ostobának nézek ki, még rá is játszom, de nem vagyok az. Viszont ezt csak azoknak fedem fel, akik arra érdemesek. Mondjuk lehet, hogy ő egy csomó mindent nem hallott ezekből, vagy éppen másokat hallott, de én már semmin sem lepődök meg.
- Az én karmám olyan mocsokfekete, hogy azon az Isten sem segíthet már.
Vonom meg a vállam végül. Valahol ott siklott félre a mi kapcsolatunk, hogy a paráznaságért idejekorán és kissé erősen büntetett meg. Nem azt mondom, egy váratlanul becsúszott gyerek is gáz lett volna, de azért valljuk be, még mindig könnyebben orvosolható, mint az, hogy állandóan egy tajparaszt vagyok. Eléggé fárasztó egy állapot ám ez.
- Imádom az erőszakot, ha gondolja.
Húzódik mosolyra a szám, de nem, eszemben sincs itt összeverekedni vele, és ami azt illeti, szörnyen nem is motivál már az, hogy irodán kívül vigyem a mappát. Elővéve az asztalra dobom, még csak meg se nézem, hogy stimmelnek-e az adatok, csak vigye, ha annyira szeretné, ha ő ettől boldog.
- Szerintem maga unalmasabb, mint az a másik.
Szúrom oda búcsúzóul, mert én nem állok itt neki másolgatni, azt baromira elfelejtheti. Azt nem ígérem, hogy nem jövök vissza, de azt igen, hogy innen most egyetlen lapot sem viszek ki, és bár nem igaz, hogy unalmasabb, de azért nem is fogom itt nyaldosni az egóját. Szeretem, ha megnehezítik az életemet, és ez a nő határozottan az új kedvencem lett.
- Ha megbüntetne, dobjon egy tollast, várom, hogy izgalomba hozzon.
Szemtelenül még ásítok is egyet, mert én is szeretek hergelni, aztán csak szépen az ajtó felé veszem az irányt, és ha nem akarja bevetni a nagy erőszakosságát, akkor léptem. Ilyen egyszerű ez.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 25. 13:40 Ugrás a poszthoz

Dante

Elmosolyodom, amikor észreveszem, hogy mosolyog, de eszemben sincs szóvá tenni, csak éppen kiélvezem a pillanatot, hogy megtisztelt vele. Bármikor is láttam Dantét, ő egy túlontúl komoly fiú volt, akiről az ember azt feltételezné, hogy nem is képes ilyen egyszerű, halandó lépésekre. Az embert mindig aggodalommal tölti el, ha egy tinédzser korú társa érzelemmentes, mert abból sok minden kialakulhat. Elfojtott agresszió, amit nem fojt el egy ponton túl, öngyilkosság, pszichopatává válás, van miből válogatni. Az elején, amikor farkas lettem, én se mosolyogtam túl sűrűn, de az élet nem erről szól, nem a búskomorságról, én az a fajta vagyok, akinek ha az élet citromot kínál, iszik hozzá tequilát. Egy nap mind meghalunk, én meghalhattam volna aznap is, de az Isten azt mondta, hogy még nem, szóval inkább csak megbüntetett. Mondjuk továbbra is eléggé drasztikusnak tartom a dolgot.
- Holdfogyatkozáskor, akár. Nem veszélytelen, annyi a lényeg, hogy amikor visszaváltozom, te is emberré változz, begyűjtesz mindent, majd mire visszaváltozom, te már újra kajmán vagy.
Csak ne ilyen ilyen utolsó pillanatos mániája, mint a filmekben. Órái lesznek mindent megszerezni, viszont azt tényleg nem szeretném, hogy amikor megkezdődik a visszaváltozás, akkor ő még emberként próbáljon megfigyeléseket végezni és jegyzetelni. Nem is biztos, hogy helyes lenne, ha még mindig ott lenne, de ezt majd a helyzet hozza. Kicsit aggódom, mert a két egymást követő hónapban is holdfogyatkozás lesz, és egy is kimerít, mire kipihenjük, jön a következő. Senki se mondta, hogy a farkasoknak olyan könnyű az életük.
- Elég sok minden megvan farkasként. Mármint sok minden felrémlik, hogy mit csinálok, merre járok, merre nem jártam még, de nem minden, csak sok, ezért is nem kockáztatnék, ha ne lennél animágus. Viszont ki kell találnunk valamit, hogy baj esetén legyen megállás, mert én, nem nagyon tudok fékezni.
Na igen. Egy farkasnál nem mondhatod azt, hogy "ül" vagy "fekszik", mert maximum nyerítve vihog egyet. Az én vidám farkasom például olyan, mint egy csokor hiéna részeg dalolása két fuldoklóval. Egy kicsit talán aggódom, mert erről is ellentétesek a feljegyzések. Van, aki azt írja, hogy az áldozat bizonyos részeit eszi meg a farkas, mások azt írják, hogy a teljes testet eltüntetik. Igazából ők sem tudják, csak megpróbálták kettesre kihozni a történetet.
- Velem ritkán jár rosszul az ember.
Vagyis, hát attól függ, hogy kit kérdezel, mert az, hogy szerintem én egy főnyeremény vagyok, az egy dolog. Ha a szüleimet vagy a húgomat kérdezed, ők teljesen mást mondanának erről a helyzetről. Szerintük Isten csapása vagyok, és lássuk be, ez sem áll távol a valóságtól, bár mentségemre szóljon, hogy ők generálták maguknak a szart, amikor Barnit örökbeadták. Szóval ez ilyen.
- Mint például?
Emelem meg érdeklődve kicsit magam, hogy felkönyökölve az asztalra, érdeklődve hallgassam. Dante érdekes, az ember azt hinné, hogy amint megkapta, amit akar, próbálja rövidre zárni az estét, ám a tény, hogy új hely is vonzaná, igencsak ígéretesnek tűnik. Imádom, ha egy férfi tele van meglepetéssel, és még a végén ebből az egészből nem csak egy munkakapcsolat lesz, hanem valami más is.
- Szóval vannak mestereid. Ez bizakodásra ad okot, hogy kisebb az esélye a véletlen mérgezésnek.
Na nem mintha egy kísérleti bájitalánál olyan kicsi lenne az esélye a mérgezésnek, de imádom már most, hogy alany leszek, hogy segíthetem a megfigyeléseket, fejlesztéseket. Tudom, hogy vannak olyanok, akik érzékenyek vagy allergiásak a bájitalra, amit fogyasztunk, és ha lennének alternatívák, akkor mindenki a maga számára megfelelőt fogyaszthatná. Jó lenne, ha élményt jelentene másnak is a farkas lét. Én most élvezem, de jöhetnek nem várt tényezők, szóval szeretném nem csak a többiek, de a magam létét is bebiztosítani. Nézem Dantét, és látom őt, iszom a szavait, érdekel, mert imádom, ha valaki tényleg élvezetet lel az élete egy fontos szegmensében. Ha nem csak csinálja, mert muszáj, hanem csinálja, mert élvezi, hogy csinálhatja, mert többet, jobbat, bővebbet akar, mint ami van. Imádom a lelkes és szenvedélyes emberek, foglalkozzanak bármivel, akár olyannal is, amihez én nem értek.
- A fellépések ellehetetlenítenék, de átléptem jó pár határt, felégettem jó pár hidat, ellene mentem a szüleimnek, az elveknek, amikben nevelkedtem, elhittem, hogy én irányítok, és mire észbe kaptam, itt voltam, láthatatlan béklyók fogságában, egy férfi felügyelte alatt, aki túl rendes ahhoz, hogy kicsesszek vele. Szóval megpróbálom kihozni a maximálisat, úgy, hogy ne bolonduljak meg a ténytől, hogy bezártak. Hivatalosan pihenek és visszavonultam alkotni a túl nagy nyomás miatt. Néha fellépek, de már nem úgy, mint eddig.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. április 25. 21:21 Ugrás a poszthoz

Farkaska

- Vakukioltó bűbáj?
Először mosolyra húzódnak ajkaim, majd elnevetem magam, mert ez egy igazi nyelvtörővel is felérne, Még ilyet! Nem is értem, hogy miért nem ismertem eddig ezt a sorozatot, de mindenképpen bele fogok nézni. Nem ma éjjel, mert ma, nem is tudom, hogy mit csinálok. Merész leszek? Nem leszek? Belevetem magam vagy megfutamodok?
Ami biztos, hogy az eleje biztató, az ahogy nem követel, hagy engem irányítani, már-már meghitten ízlelgetjük egymás ajkait. Nem kapkodunk, kiélvezzük a pillanatot. Most először nem akarok túl sokat elárulni magamról, és nem tudom, hogy miért, talán az elmúlt hónapok miatt, talán, mert az előző csillagnézős pillanat túlságosan meghitt volt? Talán, talán. Nem is tudom. Nekem kell a bizalom, kell az, hogy valakihez úgy forduljak, hogy tudom, ismer, ismeri a korlátaimat, ismer engem. Most azonban, nem merem elmondani, hogy ki is vagyok én. Ez nem ellene szól, hanem saját magam ellen. Most máshogy akarom csinálni, mint legutóbb, és megtapasztalni, hogy mit vált ki belőlem. Engedek neki, hagyom, hogy elkezdjen felfedezni. Nem félek, mert a paróka csak akkor esik le, ha én azt akarom, és én nem akarom, hogy ez megtörténjen.
- Számít?
Ne számítson, mert hazudni nem fogok, az igazat pedig nem mondom meg. Nem akarom, hogy számítson, hogy ki vagyok ma éjjel. Csak egy nő, aki betévedt a kocsmába, és felment egy férfihoz. Csak kérlek, legyen elég ennyi. Testemmel a testének feszülők, a követelőző csókot követelőzéssel viszonozom, ahogy elkezdem kibontani a ruhájából. Nem akarok beszélgetni, csak megtapasztalni, hogy milyen, amikor nem tudja a másik, hogy ki vagyok, csak senki szeretnék lenni, és élvezni.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. május 1. 07:56 Ugrás a poszthoz

Niadra

- Szóval élek.
Állapítom meg csendesen, és nem tudom, hogy ez a tény miért nem tesz boldoggá. De nem vagyok az. Szomorú se kifejezetten, inkább ürességet érzek. Furcsa, hogy amikor élvezed, sőt imádod az életed, majd hirtelen kiszakítanak, beletesznek egy új élethelyzetbe, ahol egyszerre annyi érzelmi impulzus ér, mint engem ért mostanában, akkor valahogy nem tudsz úgy örülni a ténynek, hogy nem haltál meg. Hálátlannak érzem magam, amiért ez nem a pokol fogadóterme, de bármennyire is nézem, elképzelhetetlennek tartom, hogy a valóságban vagyok. Talán átmenet. Élet és halál között, és a kicsi lány a révész.
- Köszönöm, de, muszáj megkérdeznem, hogy hogyan? Mármint, láthatóan nagyobb, erősebb és nehezebb vagyok, mint te.
Az már biztos, hogy amikor rám talált, már nem voltam farkas, hiszen akkor elmenekült volna, vagyis, mindenképpen a pirkadat elteltével lelt meg, és a nap erősségéből és szögéből tudom, hogy a délután végén járunk. Vagyis keresnek, de nem akadtak a nyomomra, viszont, biztos vagyok benne, hogy még a birtokon vagyok. Csak éppen azt nem tudom, hogy mi történt. Elpillantok a nyers hús felé, éhes vagyok, de ember, és tudom, hogy most nem menne. Szédülök, nyirkosak a kezeim, és bár próbálom nem mutatni, de sejthető, hogy remegnek is. Kimerült vagyok, dekoncentrált, sok vért veszíthettem, és ha most a másik azt mondaná, aludjak tovább, nem lenne kifogásom ellene, de illetlenség volna tovább az ágyát foglalnom. Viszont ha felkelek, összeesek, így is verejtékezik a homlokom, mert annyira koncentrálok arra, hogy ülve maradjak.
- Valami nálam nagyobb volt, valami, amit nem ismerek, féltettem a többieket tőle.
Nagyobb volt? Másabb volt? Nem volt vérfarkas, ebben biztos vagyok, de annyira homályba burkolózik az egész. Eleve nem emlékszem mindenre, alapból szerencsés, ha a farkaslét valamivel több, mint felét fel tudom idézni. Tudom, hogy az erdőben valaki, valahol drogot termeszt, mert a legutóbbi alkalommal átgázoltam a szabályos ültetvényen, de nem tudom megmondani, hogy hogyan, ahogy azt sem, miként került hozzám Levelecske, a nyúl, vagy, hogy hogyan lettem kiütéses, csak maga a mozdulat van meg, ahogy farkas létemre megbotlok. Tudom, hogy az a valami nagyobb volt, mint én, tudom, hogy én is féltem, gyűlölöm az érzést, de emlékszem rá, kristálytisztán.
- De nem akart támadni.
Ebben is biztos vagyok, csak én akkor már nem álltam meg, akkor már mentem tovább, nem hagytam elmenni. Mert ha hagyom, akkor visszajön, és ha visszajön, és nem én látom meg, akkor árthat azoknak, akik közel állnak hozzám. Keze a mellkasomra helyezem, érzem, hogy ott van a seb, amit nem a másik lény okozott. A pálcám helye. Biztos dulakodás közben vált le a testemről. Szinte látom magam előtt, ahogy a föld mohón issza be a vérem, és csak a pálcám marad ott. Nem tudom, hogy hol vagyok, de mivel még nem találtak meg, biztos vagyok benne, hogy mágikus védelem rejt. Nem tudom, hogy ki a másik, de ha valóban ő hozott ide, akkor olyan erő rejtőzhet benne, amit én nem ismerek. Lehet jó és lehet gonosz, de egy biztos, nem tudom megvédeni magam. Fáradtan elmosolyodom, ahogy a lányra pillantok. Olyan bájos, épp ezért aggódom annyira.
- Azt hiszem… elcsesztem. Megint.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. május 8. 18:31 Ugrás a poszthoz

Niadra

- Oh.
Nem értem, hogy miért merészkedik valaki oda egy sérült vérfarkashoz, de az embereknek annyi furcsa perverziójuk van, hogy igazából meg sem lepődök, ahogy attól sem, hogy elhúzott, ám a színjátékra nem számítottam, így csodálkozva nézem őt, és akaratlan is kitör belőlem a nevetés. Nem, egyáltalán nem mondanám az évszázad alakításának, de ez a lány kedves, aranyos, és végtelenül szelíd, fogalmam sincs, hogyan csinálta, ahogy abban sem, hogy nem-e haltam meg tényleg. Ez az opció még mindig erősen él bennem, és hiszem, hogy ő az aki nyugalmat erőltet rám bájosságával, hogy később ne sikítsak olyan nagyon, amikor a pokolban kötök ki. Nem, ez nem drámai túlzás, ha halott vagyok, a pokolban a helyem, olyan sok minden miatt, hogy nem is ellenkeznék a döntés ellen egy pillanatig sem. Kivívtam magamnak a történetet. De most minden jó, nevetek, és elrejtek benne egy ásítást. A vérveszteség álmossá tesz, de én amúgy is végigszoktam aludni az első két napot, szóval csoda, hogy most ilyen korán magamhoz tértem. Biztos keresnek már. Hol vagyok? Fel akarom tenni a kérdést, de újabb ásítás jön, ezt már leplezni se tudom, kezemet a szám elé téve pedig elfelejtem, hogy meg akarom kérdezni ezt az igen lényeges kérdést.
- A társaimat védtem. Hárman vagyunk, és van egy kislány is.
A hangomban furcsa szomorúság üti fel a fejét, többnyire dühöt érzek, ha Zina szóba kerül, mert meg akarom találni és meg akarom ölni azt, aki ezt tette vele, de most, hogy kifejezetten róla van szó, kiérződik, hogy szomorú vagyok a tény miatt, hogy ő létezik. Hiszen még gyerek, csak most kezdett el iskolába járni, én ilyenkor még azt sem tudtam, hogy mi fán terem a vérfarkas, ő pedig átváltozik és emlékszik. Ez a legrosszabb, hogy élénkebben emlékszik, mint én, és én élénkebben emlékszem, mint Belián. Az éjjelek gyakorlatilag Beliánnak a legkönnyebbek, hiszen nem tudja, hogy mi történt, alig rémlik neki valami. Nekem mozzanatok, képek, pillanatok. Emlékszem a kitin páncélra, de nem tudnám felidézni a másikat, ahogy a valamit sem, ami támadott, amit irányított, de emlékszem, hogy hatalmas volt. Én is sokat veszítettem a vérfarkas léttel, de nem tudom, hogy melyik a rosszabb, úgy élni az életet, hogy mindig vérfarkas voltál, vagy úgy, hogy voltak álmaid, terveid, lelked, amit felemésztett ez az egész. Ha lenne választásom, újra farkassá változnék, mert az az Odett, aki előtte voltam, sose kaphatott volna olyan embereket maga köré, mint Damy, Belián vagy Mikhail Kazanov. Az az Odett nem tudom, hogy mi lenne ma, de már nem is akarom megtudni. Néha persze szomorú, amikor Belián azt feltételezte, hogy belőlem hiányzik az anyai gén, holott a pénztárcámba ott hordom a nyolc éves Odett írását, aki papírra írta jövőbeli gyermekei nevét. Szentimentális vagyok, csak egy pofátlan ribanc álarcának rejtekében.
- Valószínűleg igazad van. Újra megtenném, ha veszélyt éreznék. De valószínűleg abba belehalnék.
Jogosan, tegyük hozzá, most se tudom, hogy minek köszönhetem a tényt, hogy élek. Neki és az isteni gondviselésnek, de fogalmam sincs, hogy utóbbit mégis minek köszönhetem. Ezen el kell gondolkoznom akkor, amikor már nem lesz rajtam kívül más.
- Haragudnál rám, ha maradnék még egy kicsit? Képtelen vagyok felkelni, ilyenkor olyan, mintha hatalmas súlyok húznának le, és félek, elalszom egy fa tövében. Nem akarlak zavarni, illetlenség elvennem az ágyadat, elalszom a sarokban is, csak kérlek, had maradjak egy kicsit még. Felszámolhatod az orvosi kezelés mellé.
Most már úgyis mindegy, nem? Pánikot már keltettem, és ami a legszebb, ha élek és visszajutok a kastélyba, akkor sem tudok magyarázattal szolgálni. Nem tudom megmondani, hogy mi történt, mert nem emlékszem.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. május 29. 21:58 Ugrás a poszthoz

Niadra

Nem tudom, hogy miért tőlem kérdezi ezt bárki, mintha szabadidőmben kisgyerekeket harapdálnék, hogy legyen nekem is gyerekem. Nem tudom, hogy mégis miért harapnak meg egy gyereket, bár azt sem, hogy egyáltalán bárkit miért harapnak meg. Azelőtt, hogy idekerültem, sosem gondoltam rá, hogy miért éppen én, hogy miért tette Soma, amit tett, ám idővel rájöttem, hogy talán igaz az, amit Beliánnal beszéltünk, magányos volt, vágyott egy társra, és ha máshogy alakult volna az életünk, nos, azt hiszem, szívesen lettem volna a társa. Csak kár, hogy nem máshogy találkoztunk, hogy nem dönthettem szabad akaratomból, hogy ő élete végéig egy cellába van zárva, és csak évente egyszer láthatom. Mondjuk ez az én döntésem, de akkor is. Nagyon elmélyültem ebben a témában mostanában.
- Vannak, akik nem tisztelik az életet és a gyerekkort.
Nem tudok rá jobb magyarázatot adni, mint, hogy ez a tisztelet maximális hiánya. Ha életemben ölnék, ha igazán megtenném, ha választhatnék bárkit, aki szeretném, hogy halott legyen, és akit, saját kezűleg, nem nézve a következményeket pusztítanék el, akkor az ő lenne, az, aki Zinát átváltoztatta. Őt bántanám, kínoznám. Nem csak simán megölném, hanem azt akarnám, hogy szenvedjen, addig, amíg a teste és az elméje csak küzdeni képes a halál ellen. Még most is, mikor erőtlen ülök itt, hirtelen gyúlik harag bennem, és vágyom, hogy a kezeim között tudhassam őt. Ezért bármire képes vagyok, ha kell, eldobom az életem is, de őt megakarom bosszulni, elmondhatatlanul fontossá vált a számomra.  
- Az én esetemben pedig még rövidebb ideig.
Hiszen a kór látatlan pusztít. Olykor érzem, hogy egyre nehezebben viselem, főleg az átalakulást, és most két hónap is dupla átváltozással lesz. Félek, hogy az egyik után nem lesz ébredés, de nem vagyok az a fajta, aki olyanokat oszt meg az emberekkel, hogy elfáradt, hogy már gyengül, hogy nyolcvan átváltozáson túl már nem ugyanaz az energia tombol benne. Ez olyan magamnak való dolog.
- Igazából csak meg kell sütni. Én sem tudok főzni, ne aggódj, csak segíteni szoktam olyannak, aki tud. De ha farkasként megeszek valakit vagy valamit, a visszaváltozást követően kihányom, mivel... nos... nyers.
A végén már szélesen vigyorgok, mert elképzelem a jelenetet, ahogy pár nyársra húzott békát forgatok farkasként a tűz felett, hogy minden részük jól átsüljön. Nem igazán hiszem, hogy ez valaha is bekövetkezne, azért mancsokkal nem olyan könnyű a művelet.
- Igaz is.
Elpillantva az ablak felé, olyan furcsa, hogy nem talált még rám senki. A délután második fele van, mostanra híre ment annak, hogy egy várfarkassal kevesebb van, és biztos vagyok benne, hogy ha más nem is, a vadőr, Damy és Kazi keresnek engem. Mégsem találtak meg. Szemöldökeim közelebb araszolnak egymáshoz, ahogy lassan levonom a következtetést: Nem találhatnak meg. A birtokon vagyok, ismerem a tájat, amit látok az ablakból, tudom, hogy hol vagyok, tudom, hogy mi van ott, ahol most vagyok, de tudom, hogy nem annak kell benne lennie, ami most körülvesz engem. Egyetlen pillanat az egész, ahogy végigfut rajtam ez a gondolat, és amikor visszafordulok Niadra felé, már rendezett vonásokkal rendelkezem. Megmentett, én pedig megőrzöm a titkát, de, ahhoz nem szabad itt maradnom. Veszélyes, és nem rám nézve, hanem azokra, akik keresnek engem, mert a lány okkal rejti el magát. Túl jól. Nem érdekel, hogy miért. Élek. Értékeljem. Igaza van.
- Mennem kell, biztos aggódnak. Csak kellene valami, amit magamra vehetek, a ruháim az erdőben maradtak. Valami, amit magam köré tekerhetek. Valami szakadt rongy lenne a legjobb.
Nem Tarzan asszonyát akarom játszani, nyilván, de így lenne a legkisebb esélye annak, hogy bárki gyanakodni kezd, hogy honnan jöttem. El kell mennem, hogy megőrizhessem a titkát. Most. Most még nem lesz annyira furcsa, hogy eltévedtem az erdőben.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 7. 20:17 Ugrás a poszthoz

Drága Ambrózy professzorom

Annak ellenére, hogy a napjaim nagy részében egy rohadék dög vagyok, vannak egész kedves pillanataim is, és igen, olyan kedves pillanataim is vannak, amikor nincs oda Damy. Jellemfejlődés, hölgyeim és uraim, valami ritka pokemon, amire a családtagjaim azt mondták, hogy esélytelen, hogy birtokoljam. Ha pokemon GO-ztál már életedben, tudod, hogy van pár esélytelen példány, mert kellene, de mintha nem is lenne belekalibrálva a játékba. Na nálam ez a bizonyos jellemfejlődés ekkora misztikum pont, és akkor lehet jönni itt azzal, hogy biztos ezért van apakomplexusom, meg alakult ki a hőskomplexumom akkor, amikor kicsit meghaltam az erdőben. Amúgy azóta tök jól vagyok, pedig még pszichológushoz is elküldtek. Hát komolyan mondom... nem is mondom inkább.
Na de a lényeg, hogy nekem tervem van. Egy olyan terv, amihez szükségem van a szépfenekű Henrikre, szóval túl azon, hogy egész óra alatt meg a popóvizit, gondolkodok is ám, mert igen, erre is képes vagyok. Csengő szól, Odett ugrik, és kivételesen nem én vagyok a leggyorsabb gepárd a csapatban, sőt, ami azt illeti, ahelyett, hogy kiözönlenék a folyosóra, áthelyezem a székhelyem, méghozzá a gyönyörű szemű asztalára.
- Csókolom, kérdezni szeretnék egy hajmeresztőt.
A lábaimat szépen keresztbe teszem - úrilány vagyok, a szoknyám meg azért elég rövidre lett "véletlenül" szabva -, és még lopva a kezét is megsimítom, hát az is milyen szép neki. Bevallom, amikor láttam őket Damy-vel összemosolyogni a kviddicspályán, hát én is elmosolyodtam egy picit a fejemben lejátszódó gondolaton, de ilyeneket tanárral állítólag nem szabad megosztani. Nekem jó volt, párszor, az a lényeg, nem?
- Nem is kertelek meg nem udvarolok. Egy csomó könyvet végigböngésztem, de eléggé ellentétesen írnak erről a témáról, meg belemennek ilyen lélekhasításos dolgokba, amiktől a frász is kijön rajtam. Szóval figyeljen.
Amikor az utolsó ember is kimegy, és kulturáltan becsukja maga mögött az ajtót - na lesz ebből még pletyka, csak szólok -, komolyabb hangnemre váltok, mintha nem is én lennék. Sose mondtam, hogy normális vagyok.
- Létezik-e bármilyen mágia, akár okkult vagy fekete, amivel a stílusomat kicserélhetem valaki máséval, úgy, hogy az alap lényem megmaradjon? Szóval én egy eléggé spontán és nyitott ember vagyok, ezt szeretném átadni valakinek és cserébe megkapni az ő letargikus búskomorságát. Vagy akár csak egy részét. Mondjuk, ha csak egy része cserélődne, az király lenne, de ha az egész, azzal sincs baj. Szóval, érti, hogy mit szeretnék?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 7. 22:04 Ugrás a poszthoz

Darya

Túl azon, hogy hivatalosan Dante a padtársam, megesik az a rémes eset, hogy nincs közös óránk vagy ő éppen nem jelenik meg rajta. A padtárs a fizetség azért, mert nem a farkasölőt szedem, hanem az ő kísérleti bájitalait. Hát most na, vérfarkas vagyok, szóval idő kérdése, hogy elpatkoljak, így aztán a dolog egy érdekes orosz rulettbe csapott át. Ma túl éltem, de mi lesz holnap? Rendesen izgalmas játék, és azt hiszem, hogy nem vagyok normális.
Ahogy az sem teljesen van rendben - hű, de szép a magyarom ma is -, hogy ennyire vonzódom Ambrózy tanár úrhoz. Mondják, hogy sokat akar a szarka, mert hát ugye az én Volkovom megvan még nekem rendesen, de, hogy mellé még egy Ambrózy-m is legyen, na az már elég nagy luxus. Viszont elméletben érdemes eljátszani a gondolattal, hogy ez a két szép szál...
- Mit írtál a kettesre?
Egy hosszú pillanatig lehunyom a szemem, és kezdem azt sejteni, hogy alkatilag gyenge vagyok én az ilyen Henrik-féle férfiakra, és igen, köszönöm, a pszichológusom éppen most épít medencét a kezeléseim árából, szóval nem kell azt mondani, hogy talán pszichológushoz kellene fordulnom. Persze, a kérdést kicsit hangosabban teszem fel - hát nem tanítottak meg suttogni, jó! -, így naná, hogy vagy nyolc szempár, köztük Henrik is ránk szegeződik, én pedig nem félve tőle, érdeklődőn vonom fel a szemöldökeimet, miközben ajkaim közé veszem a tollat. Ő járkál tovább, én meg végre foglalkozhatok Daryával.
- Szóval...
Próbálom csendesebben, de hát na, én pont annyira vagyok navinés, mint Kazanov, mármint nem ő, hanem az idősebb verziója. Talán ezért is nincsenek annyira jóban, pedig én imádnám, ha olyan apám lenne, mint amilyen neki van. Isten bocsássa meg az irigységem, ugyebár.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 8. 16:37 Ugrás a poszthoz

Drága professzorom

- Nem valószínű, de igazából nem is ez a lényeg.
Vagyis, hát azért de, mert nem ártana tudni, hogy létezik-e ilyesmi, vagy mondjuk teljesen esélytelen a dolog. Nagyon szeretném, hogy ne az esélytelen kategóriába sodródjon a beszélgetés, viszont tudom, hogy nincs sok időnk, így sem akarom az egész szünetet elrabolni tőle.
- Igazából, ha ez lehetséges, szeretném, ha megcsinálná.
Állom a tekintetét, mert elszánt vagyok, és mert azt szeretném, ha tudná, ez nem egy kislányos hóbort, nem egy hirtelen jött fellángolás, nem valami, amit most éppen nagyon vagánynak gondolok, aztán később hisztériás rohamot kapok tőle.
- J. E. Ellison szerint van rá mód, hogy lényünk egy részét emlékek nélkül átültessük egy másik emberbe, oly módon, hogy egy ugyanakkora darabot kihasítva belőle, saját magunkba fogadunk be. Nincs emlékezetromlás, módosulás és átadás, de mégis a másikban élünk úgymond tovább. Ez a darab hatással lesz a másikra, ahogy a másiktól kapott lénydarab is ránk.
Utánaolvastam én rendesen a feladatnak, noha ez a könyv a tiltott részlegen van, de ha kell, bármit megszerzek, így teljes nyugalommal olvastam ezt is a könyvtárban, csak akkor volt egy kis bűntudatom, amikor a tekintetem Kazanovéval találkozott.
- Én meg tudok küzdeni a depresszióval és a szomorúsággal, de az, akiből ki szeretném venni ezt nem. Őt gátolja, pedig egy nagyon okos ember, akire szüksége van a világnak, rám nincs, én nem tudok semmi olyat adni, amivel fejlődne az emberiség, de Belián igen. Csakhogy, ahogy engem is, őt is vérfarkassá tették, elveszítette a világát, én odaadnám neki azt, még ha úgy is, hogy erőt adok neki, hogy elfogadja azt, aki, és meglássa az élet szép dolgait.
Annyira furcsa erről beszélni, főleg neki, de mégis megteszem, mert túl azon, hogy beskatulyáztattam magam az ostoba szőke celeb kategóriába, nagyon is van eszem, meg szívem, de ezt nem igazán hirdetem. Szusszanva pillantok rá.
- Nézze, tudom, hogy ez egy túlmisztifikált dolog az emberek jelentős részénél, de hiszem, hogy Isten okkal adta nekem Damyan-t, és ezt szeretném úgy meghálálni, hogy megmentem Beliánt. Kérem.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 8. 21:58 Ugrás a poszthoz

Darya Love

Vicces azért úgy jóban lenni egy apa-lánya párossal, hogy ők nincsenek jóban, de ez az ő dolguk. Igazából haragudtam anno, amiért nem engedték, hogy a Rellon berkein belül folytassam a tanulmányaimat, de lássuk be, jobb nem is történhetett velem, mint az, hogy Kazanov felügyelete alá raktak. Azt hiszem, enélkül nem ismertem volna meg azt az oldalát, amit most kapok, és ahogy Damyan, úgy ő is nagyon nagy, már-már jellemformáló erővel bír rám. De nem beszélünk róla, megértettem, amikor Darya nyomatékosan mondta, hogy nem, és hát valljuk be, nekem ő a második igazi lány barátom, szóval nem nagyon szeretném elveszíteni. Kicsit olyan, mintha belőle és belőlem született volna Norina, az első lánybarátom, aki szeret bulizni és szereti a könyveket, meg a tanulást.
Lassan már a pótlapot is teleírja, én meg írtam valamit mindenhova, csak ezt a kettest nem fogja most az agyam, de hát nem is kell, mert majd ő jól megmondja. A második sokkal halkabb után rá is emelem kékjeimet, ő meg olyat mond, hogy megemelkedik a szemöldököm, és kitör belőlem a nevetés, amit próbálok két tenyeremmel tompítani, mert valljuk be, ez most csak várakozáson felüli lenne, ha a professzor elvenné, és azt nem szeretném. Elég nekem, hogy gyógynövényes család sarjaként pont a gyógynövénytan nem megy kiválóra. Nem értem, hogy ott mit blokkol az agyam, mert minden növényről tudok mindent, de nem ott is nem akkor. A nevetés végén könnyezek, és próbálom bénán köhögésnek álcázni. Ki fog zavarni, pedig ma különösen nagyon szexi.
- Szerinted szándékosan egy számmal kisebbek a nadrágjai vagy ilyen feszes fenékre nem kapható nadrág? Állítólag simán szét tud törni egy diót is a popójával.
Közben elkezdem lejegyzetelni a választ is, olyan Odettesen. Szóval megszáll a démon, rájön, hogy nem igazán kiadó a kéró, mert van már itt elég baj, de azért a cimbi befogadja, nekem meg nem szól, hogy itt felezzük a lakbért. Aztán a béna kis démon lebukik, és rájövök, hogy nem szóltak róla, jön a pap meg tolja a nagyöreggel a szeánszot és végül iszunk. Még azt is odabiggyesztem Ambrózy professzornak, hogy "ön mit inna meg velem?", hogy érezze, mennyire törődök vele. Már a második kérdésnél flörtölök, hát az eszem megáll magamtól.
- Oké, tételezzük fel, hogy Henrik kiesik. Ki a második legszexibb tanár?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 9. 22:12 Ugrás a poszthoz

Darya Love

- Ah, mit meg nem adnék, ha dolgozna velem a farmunkáján. Vagy csak rajtam.
Még egy hosszan kiengedett sóhajt is megeresztek, és Dary-val szemben, nekem eszemben sincs úgy tenni, mint aki a dolgozatával és nem Henrik fenekével foglalkozik, így amikor rá néz, akkor valószínűleg azt láthatja, hogy én oldalra döntött fejjel a fenekét, valamint a fordulásából adódóan a férfiasságát nézem elnyílt ajkakkal. Hát most na, állítson össze hosszabb kérdéssort, nem köthet belém, a várakozáson felüli mindenképpen megvan. Én meg aztán egészen biztosan nem fogok extra lapokat kéregetve kint pózolni, mint évfolyamelső. Kérlek, nem illik a profilomba, nekem ez az elevickélek és huszonhárom évesen itt szórakozok azzal, hogy iskolába járok, teljes mértékben elég. Különben is, többet keresek néha mint a szüleim ketten együtt és garantáltan már csak éveim vannak hátra, most mit aggódjak azon, hogy mi lesz, ha már nem tudok dolgozni?
- És ahogy már mondtam, csak ajánlani tudom Damyan khm korrepetációs csomagját.
Huh, de még mennyire, és ha kipróbálná, megértené, hogy miről beszélek. Imádom Damy-t, és tudom, hogy nagyon sok emberben felmerül, hogy miért nem, de mi ketten nem vagyunk azok a kapcsolatban lévő típusok, ami égi áldás, mert sajnálnám elveszíteni, akár nála, akár nálam kattan el a dolog. Na nem mintha hat év együttlétet nem lehetne annak hívni, de nem szeretnék ilyen szinten frászt kapni a ténytől, én nem vagyok az a leköthető típus. Tudom, tudom, szörnyű egy felfogás, de lapozzunk.
- Húú, neki a keze iszonyat szexi. Olyan nagy és emlékezetes.
Lehet ilyet mondani egy kézre? Emlékezetes. Na mindegy, hát én se vagyok az udvarlás istennője az is igaz már, de ez ilyen kis részletkérdés, tényleg, igazán, csak engedjük el, ennél már csak rosszabb jöhet. A lényeg, hogy nagyon adom a Keserű professzornak járó harmadik helyet. Simán megérdemli, hogy ott csücsüljön Henrik és Damyan mellett.
- Idén meg ott van az a kisfiú, Sébastien. Egy jó tíz… tizenöt év múlva ő lesz itt a legdughatóbb tanár.
Csak addigra mi már nem leszünk itt, kivéve akkor, ha Henrik sorozatosan megbuktat vagy tíz éven át, mert akkor de, nem lesz jobb dolgom, mint itt rohadni vagy menet közben elpatkolni az átváltozásaim során. Mondjuk még mindig foghatnám magam, örökbe fogadhatnék egy hatévest, aztán mire éppen jó korban lenne, mehetnék Bastit megdolgozni a jobb jegyért. Szép jövőkép, mi? Mondjuk eléggé el tudom képzelni ezt, de csak elméleti szinten. Az én ízlésemnek az ilyen korombeliek nagyon gyerekek, sosem gondolkoztam bennük. Harminchárom alatt nincs olyan, hogy férfi, szóval bocsi mindenki, én így lettem összerakva.
- Várffy.
Még bólintok is egyet a névhez, mert ő nekem annyira nem szimpatikus, de amikor kilátogattam egy-egy meccsre, el kellett ismernem, hogy nagyon élte az önéltetést. Szerintem a suli is úgy szerzi a pénzt, hogy őt löki az oroszlánok elég.
- Az igazgatóhelyettes azt hitte, hogy sztripper vagy?! Aztaaaa! Hogyan?!
Elnyíló ajkaimat most Darya-nak ajándékozom, és úgy nézek végig rajta, mint aki keresi a nyomait annak a ténynek, hogy sztrippernek néz ki. Én nem vonzódom a lányokhoz, maximum Ravenhez, de valljuk be, drága barátnőm azért okozhat kisebb zűröket a férfiaknál.
- Na és pörögtél neki a rúdon?
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2020. július 9. 22:12
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 11. 12:28 Ugrás a poszthoz

Darya Love

- Hm. Lehet, hogy át kéne mennem a Levitába.
Nem mintha ne lenne nekem jó az apjával, de nyilván nem vagyok ostoba, nem fogom éppen neki azt mondogatni, hogy mennyire jó meg szép ember az apja, hogy mennyire vonzó. Mert vonzó, de valahogy az ő esetében van egy olyan érzésem, mintha tényleg az apám helyett az apám lenne. Kicsit azt hiszem félrement a nevelésem szülői részről, és most először életemben találtam egy férfit, aki nem mint férfi vonz, hanem mint ember. Amúgy is furcsa lenne, nem? Összejönnék az apjával, és akkor ő lenne a barátnőm és a mostohalányom egy személyben. Mondjuk nem hiszem, hogy utána nagyon szeretne még velem barátkozni.
- Darya Mikhaila Kazanova, te most leöregeztél engem?!
Felcsattanok, mert hát fel vagyok háborodva. Két év van közöttünk, nem huszonkettő, szóval na, azért a pofátlanságnak is van egy olyan határa, amit én nagyon nem lépnék át a helyében, ő meg még kuncorászik is előtte. Hát nem hiszem el, de komolyan! Minek nekem ellenség, ha ilyen barátom van, nem igaz? Rápillantok Ambrózy professzorra a hosszú pilláim alatt, mert nem akarom, hogy kiküldjön, pedig nagyon érik már a dolog. Jól van szexim, kiküldhetsz, csak előbb hajolj ide közel, hogy lássam azokat a szép szemeidet.
- Szerintem a hat egy tök ideális. Mármint általában annyi szokott lenni nem? Mert a fiúk később érnek, meg efféle okosságok. Szóval most hat év, hát nem gáz. A mi korunkban. Mestertanoncként felszedni egy elsőst, na az már furcsa.
Pedig, ha azt veszik az ember, ott is pont ugyanannyi a korkülönbség. Az elsősök tizenhárom - tizennégy évesek, a hatodévesek meg tizenkilenc-húsz év körül mozognak, szóval nem lenne akkora nagy difi és mégis az. Furcsa egy világ ez. Mondjuk én egy szót sem szólhatok, az én szeretőm túl van a negyedik ikszen is, csak nem látszik rajta. Mocsok mázlista.
- Ez azért elég durva, mintha tök természetes lenne, hogy a diákok a tanárokkal szexelgetnek.
Pedig ennek annyira nem kellene rendben lennie, de kevés tanár van, akit nem környékezett meg már diák, és meglepően sokan vannak, akik ajánlatot tettek vagy ajánlatot kaptak. Ki gondolta volna, hogy iskolába járni ennyire durva.
- Alig várom, hogy megismerjem. Nyáron talán csökken a korlátozásom, és eljutunk odáig, hogy ne csak két emberrel hagyhassam el a sulit és a falut, hanem mehessek szabadon. Akkor vigyázzon a világ, na meg Ivan, mert jövök.
Még egy vigyor is belefér, ahogy kicsit billegek a széken, de végül csak keresztbe fonom a lábaimat, és kissé felé fordulok.
- Tudod mi jutott eszembe? Ha téged orosz táncosnak nézett, akkor a kastélyba rendszeresen feljárnak hivatásosok?
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 11. 14:28 Ugrás a poszthoz

Darya Love

- Én sem. Nem tudom, hogy mit kezdenék vele.
Már harminc alatt se nagyon tudom, hogy mit kezdenék egy-egy emberrel, nem, hogy valakivel, aki a huszonhármat se töltötte be. Félelmetes még csak az elképzelés is. A nagy helyzet az, hogy valahogy mind a ketten apakomplexussal küzdünk, a ciki mondjuk az, hogy én az apát az ő apjában megtaláltam, de Isten mentse Daryát, hogy az én apámba találja meg a maga apját. Valahogy nem tudom elképzelni. Bár biztos büszkébb lenne rá, mint rám, mert hát okos is, meg tehetséges is. Én tudok énekelni, és ennyi. Nyilván Darya jobb gyereke lenne, mert szorgalmas és nálam sokkal tisztelettudóbb.
- Képzeld el a párkapcsolatodat, amiben a pasid tizennyolc-húsz éves. Hát félelmetes. De mondjuk szerintem abban van élvezet és izgalom, ha egy tizennyolc-húsz éves lány van együtt egy Henrik korabeli férfival. Hogy is mondják?
Jaj, annyira rossz, amikor hirtelen nem jut eszembe a szó. Ott van a nyelvemen, és egyszerűen, mintha hirtelen stroke-om lenne, képtelen vagyok kimondani.
- Nem kordában, hanem, tudod, lendületben, na... megfiatalítja.
Nem tudom, hogy mi a szó, és annyira rosszul érzem magam tőle, de komolyan, hogy már szinte üvölteni tudnék, de nyilván Henrikre se fogok ráüvölteni, hogy "mondd már meg, hogy mit éreznél, ha egy húsz évessel járnál!" Eléggé furcsa eset és olyan sok büntetni való pont van emögött a mondat mögött, hogy most nem szeretném kijátszani. Terveim vannak az estére, és ha itt megbüntetget, akkor nem tudom a kisbarátját elcsábítani nudizni.
- Nem, ez tényleg nem az. Én is csodálkoztam rajta, hogy ennyi összekavarás van.
Hozzáteszem, hogy tudom, pont én beszélek, de Damyan az életem része volt már jóval azelőtt is, hogy a szüleim úgy gondolták, hogy attól majd megjön az eszem, ha iskolába járok. Az fel sem merült bennük, hogy az amúgy se jó tulajdonságaim a vérfarkas léttel csak fokozódtak. Pedig ennyi a titka a dolognak.
- Amikor Damy kitalálta, hogy ő most tanítani fog, meg házat vezetni, akkor volt egy beszélgetésünk arról, hogy az iskola szabályai szerint kellene egymáshoz viszonyulnunk nyílt téren. Neki fontos a kviddics, fontos a tehetséggondozó, nekem meg ő a fontos, így bármennyire is nehéz, de betartom a játékszabályokat.
Sőt, talán csak mi, akikről számos cikk jelent meg, és a bulvár fel-felkapott kedvencei vagyunk, csináljuk ezt az egész tanár-diák viszonyt a legfeltűnésmentesebben. Mindenki más olyan nyíltan, hogy néha én is csak nézek.
- Mondjuk a szexi és izmos jól hangzik. Bevallom, szeretem nézni a fiatalabbakat.
Csak kezdeni velük nem igazán az én asztalom, de már látom is a lelki szemeim előtt a képet, ahogy egy kanapén elnyúlva figyelem a megfeszült izmokat.
- Mondjuk ez durva, úgy megnéznék egy sztrippert végigmenni a folyosón. De akkor ezek szerint Várffy ideálja úgy néz ki, mint te. Elég jó ízlésű fickó, csak nekem túl egoista.
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 14. 14:32 Ugrás a poszthoz

Darya Love

Aprót megrázom a fejem, amikor a szavakat sorolja, és elképesztően bosszant, hogy nem jut eszembe. Ha neki sem, akkor tudom, hogy a nap további részében kattogni fogok rajta, és majd este, amikor már a kényelmes kis pozitúrámban aludni kívánok, akkor lesz az, hogy babaálmosságban lehunyom a szemem, és bumm, bever a szó egy akkorát, hogy fél éjjel ébren leszek, és szidni fogom a világot, mert pont akkor és ott jut eszembe.
- Egy jó sugar daddy sosem rossz.
Osztom meg vele a bölcseletemet, és valljuk be, ez akár az életem mottója is lehetne, hiszen hát akik nekem vagy éppen Dary-nak tetszenek, erősen ebbe a kategóriába sorolandó egyedek.
- Teljesen, meg tudod a mostani tinik... hát őszintén, se nem férfiasak, se nem intelligensek.
Én - bár valljuk be, se a kinézetem, se a hétköznapi viselkedésem nem utal erre - nagyon szeretek intellektuális beszélgetéseket folytatni olyan emberekkel, akik partnerek ebben. Tény, és nem is tagadom, hogy az olyan tanárok, mint Henrik megszexualizálása is a napi kommunikációs témaköreim részei, de ugyanilyen nyíltan tudok beszélgetni életről, halálról, Istenről vagy éppen arról a tényről, hogy a hülye kis Radetzky hogy megszívta, hogy az apja mágiaügyi miniszter lett.
- Fúj. Mármint, köszönöm az esetleges utalást és ajánlatot, de nem élnék a lehetőséggel, az egoista pöcsök nem illeszkednek a nárcisztikus személyiségemhez. Én szeretek irányítani és nehezen fogadom el a kritikát.
Nem is értem, hogy miért nem amúgy, mert nyilván sokan rámásznának Várffy-ra, ahogy sokan rámásznának Damy-re is, és mind a ketten híresek és elismertek, ráadásul kviddicsesek, mégis, valahogy én nem tudom elképzelni, hogy nála pörgök a rúdon.
- Komolyan? Ne csessz fel, de hát Tánya piszok normálisnak tűnik. Beverte a fejét? Vagy talán kényszerítette? Tuti zsarolta valamivel csóró nőt.
Sajnálom is érte, mert nem értem, hogy lehetett együtt járni vele. Aztán meg lehet, hogy ő is azt hitte, majd megváltoztatja és akkor kiderül, hogy igazából kedves és hűséges. De valljuk be, nem azok.
- Van kedved ellógni a délutánt? Lemehetnénk a faluba, úgyis csillagos hetest írtál már ennek a félistennek.
Utoljára módosította:Angyal Odett Abigél, 2020. július 14. 14:58
Angyal Odett Abigél
Mestertanonc Navine (H), Harmadikos mestertanonc


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 184
Összes hsz: 408
Írta: 2020. július 24. 05:16 Ugrás a poszthoz

Darya Love

- Kitörő dühét?
Pillantok rá hitetlenkedve, úgy, mint aki nem tudja, hogy elmentek-e neki otthonról, vagy elmentek-e neki otthonról. Kazinak nincs kitörő dühe, ő a világ legjámborabb embere. Komolyan, még sosem mondta ki, hogy "Angyalom", úgy, hogy megálljon az ütő is bennem, emellett nagyon jól esik beszélgetni vele és nagyon jó az ölelése is. De ezeket persze nem hozom fel a védelmére, mert nem akarom, hogy félreérthető legyen, vagy, hogy Darya-nak rosszul essen, hogy én ilyen emlékeket őrzök az apjáról. Mikhail Kazanov különleges figura, de elképzelni se tudom, hogy esetleg dühkezelési problémái lennének. Nekem ez az egész olyan lehetetlennek hat.
- Az biztos. Neki is kéne valami normális fickót találni. Vagy, lehet, hogy éppenséggel ő lesz a mostohaanyukád.
Szerintem mondjuk nem járna rosszul vele, de azért tegyük hozzá, hogy egy piszkos kis mosoly ott pihen az ajkaimon. Én csípném, ha lenne egy ilyen egyesülés a navinéban, tök jól összeillenek. Darya összejönne Matyi bá-val, nekem ott van alapból Damy, és akkor elmondhatnánk, hogy mindenki boldog és Várffy mentes. Hát nem lenne mesés? Dehogynem! Mondjuk akkor már a nagy összehozásba keríthetnénk valakit a szépszeműnek is, aki megint felénk pillant, és meg olyan szépen nézek rá, hogy attól képtelenség, hogy ne olvadjon el a szíve. Valahol mélyen szeretném azt hinni, hogy szeret, de legalábbis nem csak agyérgörcsöt kap tőlem.
- Ez a beszéd!
Elégedetten sóhajtva pillantottam le a lapra, ami egy határozottan várokozáson felüli tudásról árulkodik. Ha még tanultam is volna, akkor lehet, kiváló is lehetnék, de mivel végigpofáztam a vizsgát, ezért csak elfogadható lesz valószínűleg.
- De előbb megengedem, hogy leírd azt, amit leszerettél volna még a lapra, addig a tekintetemmel megerőszakolom Henriket, utána mehetünk.
Legyen neki is jó, nekem is jó. Fontos a barátságunkban az egyensúly, és senki se mondhatja, hogy nem teszek meg mindent az ügy érdekében.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angyal Odett Abigél összes RPG hozzászólása (77 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel