Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Igaz, hogy nem voltak szelídíthetőek, de veszélyesek csak akkor lehettek az unikornisok, ha fenyegetve érezték magukat. Mint a legtöbb vadon élő állat. Viszont a lányok társaságát köztudottan jobban megtűrték, és Lili, bár legszívesebben a nyakába ugrott volna egynek, tudta, hogy kénytelen lenne beérni azzal, hogy távolról csodálja őket. De a telefon ettől függetlenül nem ártott, hogy ott van náluk, elvégre számos más veszély is leselkedhetett rájuk, melyeket a szőke nem kezelt megfelelő komolysággal. Szerencsére a navinésnek több sütnivalója volt.
Ha pedig sütnivalója nem is, kész sütije volt Lilinek, amit sorban ki is pakolt miután meghúzta a borosüveget, és átadta azt a másiknak.
- Háát azt hiszem, nem - nevetgélt kicsit zavartan. - Flóri bá azt hiszem, ki is van akadva rám. Pedig nem is züllök annyira. Csak kicsiit.
Nem volt ő olyan rossz, de izgalmas volt játszani a tűzzel, tilosban járni, még ha igazából az egyetlen valódi szabályszegés itt talán csak az volt, hogy takarodó után kint vannak nemhogy a hálókörletük, de az iskola területéről is. Elvégre minden máshoz már elég idős volt, nagykorú, vagy mi a szösz. Csak ez ritkán jutott eszébe, sokszor még mindig gyereknek érezte magát.
Jót nevetett aztán, ahogy elképzelte a hátsójára csücsülő egyszarvút.
- Az viccesen nézne ki, de attól tartok, csak simán el fog futni, ha nem vigyázunk - mondta, és megrázva fejét, hogy még ráérnek, leült a lány mellé a hálózsákra.
Átnyújtotta a gépet Júliának, és ezzel újabb cserére is ösztökélte, szóval a bor ismét nála volt, és nem is vacakolt sokat, hogy újból belekóstoljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kicsit beragadt Lilkónak az unikornis, az igaz, de ettől még a cápás matracra is ugyanúgy lecsapna, és a krokodilost se csak ímmel-ámmal fogadná el, ha Lucas esetleg azt akarná a kezébe nyomni. Csak ha már volt eccavú, meg kellett jegyezze. Pont ő ne tette volna?
Viszont a srácot láthatóan nem hozta lázba, ezért kicsit elhúzta a száját, kicsit rosszul esett neki a reakció. De nem annyira, és azért a kedvét cseppet sem tudta elvenni. Gyorsan neki is vetkőzött, és ez már hallhatóan jóval inkább a navinés ínyére volt. Lili el is nevette magát.
- Hülyee..! - Ha már a vízben lennének, most játékosan le is fröcskölte volna, de így csak tettetett felháborodással örült a bóknak. Mert hát az volt, a maga Lucas-os módján.
Kérdésére aztán pislogott párat meglepetten, és követte tekintetét a másiknak, majd a hasát ért böködéstől felkacagott, és ugrott egyet hátra.
- Ez nem szörny, ez Stitch! A csillagkutya, tudood! Ugye tudod? - kérdezte olyan hangon, ami arról árulkodott, hogy bizony ha az lesz a válasz, hogy 'nem', akkor Lili tesz róla, hogy ez hamar megváltozzon.
A keresés végül eredményes volt, szerencsére elhozta magával a naptejet, és nem csak azt, aki majd elkeni rajta. És Lucas nyomban kapcsolt is, tudta a feladatát, majd kap valami jutalmat érte később, döntötte el Lili. Mosolyogva elnyúlt hason, és oldalra billentve fejét azt is letette a plédre.
- Nekem azt mondták, igen - felelte kicsit bizonytalanul. - Mi baj a kókusszal? A kókuszról a pálmafa jut eszembe, arról meg a nyár, mert ahol pálma nő, ott mindig nyár van - folytatta teljes meggyőződéssel. Így látta a tévében.
Ha Lucas végzett a hátával, feltérdelt, kért egy kicsit a kezére, és az arcát is bekenegette vele, meg a mellkasán, hasán is elkent belőle bőven.
- Te jössz, fordulandusz! - intett ujjával, mintha csak valami varázsigét mondana, amitől majd jól megpördül Lucas. Őt se hagyhatta megégni, a végén még nem lehet csimpaszkodni belé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

A kérdésre kicsit jobban megvizslatta Zalán arcberendezését, hátha ismerősnek találja, de valószínűleg elkerülhették egymást. Ezek szerint pedig ő is szeretett kilátogatni a pályára repülni.
- Nem kviddicsezek, seprűakrobatizálok - mondta, és büszkén elmosolyodott, mert nem tört most már bele a nyelve a szóba. Nem, véletlenül sem arra volt büszke, hogy tud kézen állni, vagy egyáltalán állni a seprűnyélen. - Inkább olyankor szoktam menni, amikor nem zavarok másokat. Eléggé zavaró tudok lenni - nevetett.
Azt, hogy miért nem volt népszerű a varázslók labdajátéka az iskolában, nem tudta, talán egyszerűen csak nem volt akkora kultusza az országban. Nem volt sportszakértő, amit csinált, ő is csak hobbi szinten űzte.
De hiába csak kikapcsolódás volt, és nem a versenyszellem vezérelte, edzenie kellett, és erősítenie, mert nem volt teljesen veszélytelen a levegőben lebegve mutatványokat csinálni. Meg is ütötte már magát sokszor, vagy, ha épp nem magát, akkor mást, ha az túl közel merészkedett, de azóta az eset óta Améliával azért már jobban ügyelt erre. És hogy tényleg a lehető legtöbbet hozza ki magából, sokat mozgott és edzett, és ebben az is segített, hogy nem volt egyedül, mert Lucast is sokszor magával rángathatta, vagy épp fordítva.
Most viszont magában volt, de szerencsére azért akadt társasága, és miután megmentette a srácot a megbűvölt súlyzóktól, fekvőtámaszhoz helyezkedett, és követte példáját a másik is.
Elég hamar belezavarodott a számolásba, mert gondolatai jártak mindenfelé, csak épp az uncsi számok egymás után pakolásán nem, de azért nagyjából képben volt, hol tart. Húsz tájékán oldalra pillantott, hogy rávigyorogjon a másikra.
- Ha már unod, és mást csinálnál, szólj! Én régen azt használtam kifogásnak, ha már nem ment tovább, de illett volna. - Nagyjából három után eleinte. De azóta valóban sokat erősödött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Fogalma sem volt róla Lilinek mostanáig, hogy ezek lennének legszebb évei, sőt, igazából rögtön el is bizonytalanodott, hogy most akkor az évei szépek, vagy ő a szép ezekben az években. A gesztus azonban, hogy egy tincsét elpakolta Júlia az útból, megmosolyogtatta, és el is pirult, úgy érezte, most épp bókoltak neki. Akkor mégiscsak ő a szép, ugye?
Viszont gondolatai tovább gördültek, és Flóri bácsit is elképzelte tininek, vagy legalábbis megpróbálta, és jót kuncogott a képen.
- Szerintem ő most is elég szép éveit éli, szóval nem tudom, hogy felejthette el - tűnődött hangosan, majd a kérdést hallva bólogatni kezdett. A feje majd lepottyant, pedig a navinésnek láthatóan nem volt szüksége a válaszára.
- Remélem fini. Hoztam sokfélét, hátha valamelyik túl édes neked vagy nem eléggé az - magyarázta, miközben a másik nekidőlve a fényképezővel kezdett matatni.
Lili érdeklődve figyelte ügyködését, egész addig, míg a gép nem villant egyet, amitől a levitás néhány pillanatra úgy elvakult, hogy csak foltokat látott, ráadásul azokat is homályosan.
- Szerintem most fotóztad le a lábadat - dörgölte meg szabad kezével szemét Lilkó, aztán visszapasszolta a bort, és átvette a gépet, hogy hátha majd az ő megszakértése segít. Persze nem gondolta komolyan, hogy így lenne, de meg kellett próbálni. Jóformán mindent így ismert ki, a puding próbája az evés elvet alkalmazta az élet minden területén.
Tekergetett valamit, ami úgy ráállt az ujjára és úgy találta, hogy ezzel ezt kéne csinálnia, aztán kattanást hallott, majd a pöcök vissza is ugrott a helyére.
- Valamit csináltam - mondta büszkén, majd elnevette magát. - Végül is, ha most épp elrontottam, az is valami, amit csináltam, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Valószínűleg nem volt egyedül vele, de igen szemrevalónak találta házvezetőjét, hiába volt jóval idősebb nála. Lilit az ilyen akadályok még annyira se foglalkoztatták, mint másokat, és azok a mások is simán csillogó szemekkel néztek egy ilyen szép szál férfiút, mint a Flóri bácsi. Ennélfogva csakis a szép éveiben lehetett, bár a csípőjének mozgását még nem figyelte meg a szőke. De persze amúgy se figyelte túlzottan, mert tudta ő, hogy nem illendő.
- Te milyen sokáig tudsz kimaradni? És inni? - nézett jelentőségteljesen a borra, ami vagy nála volt épp, vagy Júliánál, vagy épp félúton, de annyi biztos, hogy nem maradt gazdátlan.
A sütit illetően biztosan nem fognak vitába szállni, Lili csak folytatta előzőleg megkezdett bólogatását, csak ezúttal már egyetértése jeleként. Sütiből nem lehet elég. Külön gyomor is van rá elvégre. Állítólag. Bár anatómia órára nem járt a levitás, szóval nem lehetett biztos benne.
Az ügyködését siker(telenség?) koronázta, és most kissé bizonytalanul forgatta a gépet, hogy vajon elromlott-e vagy pont, hogy most lett jó.
- Akkor majd lekapom a tekintetemmel, és a képzeletem fotóalbumába teszem a képet - bólintott Lili magabiztosan, de azért nagyon remélte, hogy lesz kézzelfogható bizonyítéka is, hogy végre látott egy igazi egyszarvút. Hogy megmutathassa az olyanoknak, mint a navinés is, akik nem értették, miért szeretne találkozni eggyel. Meg persze örült volna annak is, ha nem tönkretéve kell visszaadja a masinát.
- Hát mert.. - kezdte, de aztán eszébe jutott, hogy nincs rá kész válasza, nem ültette racionális, megérhető formába, amit érez a téma kapcsán. Szóval picit ezen pörgette a fogaskereket. - Nagyon ritkán látni unipacit. Nem akarják, hogy lássák őket, pedig aztán olyan ragyogó fehérek, hogy csodálom, hogy éjszaka tudnak maguktól aludni. Mármint érted, ha világos van, én nem tudok, mert a szememet szúrja a fényesség.
Kicsit eltért a tárgytól, de újból elkunyizta az üveget addig is. Kezdte kobakjában megérezni az ital hatását, bár csak akkor, ha mozgatta. Vagyis szinte folyamatosan, mert hol Júliára felé fordult fele, hol az ablakon túli fák irányába.
- Szóval tök nagy dolognak tűnik egy ilyen csodát látni, és biztos emlékezni fogok rá, amíg élek - mondta, tőle szokatlan komolysággal, csak hogy a következő pillanatban elnevesse magát. - Feltéve, persze, ha nem rúgok be nagyon!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lilit valóban nem érdekelte, hány fekvőt tud nyomni edzőtársa, mert még az sem nagyon izgatta, hogy ő mennyit tud. Saccra megvolt a megcélzott mennyiség, de nem töltötte el diadalmas érzéssel, ha túl tudta szárnyalni azt, ezért nem is törekedett rá. Csinált, amennyit elégnek érzett, amiről úgy gondolta, már tudnia kell, aztán ment tovább. Azt élvezte, hogy teste egyre jobban bírja a megerőltetéseket, és hogy, bár kifáradt, valahogy jobbnak, egészségesebbnek érezte magát a végén. És persze a fürdőre gondolt, amit majd utána vehet. Valahogy még ez is izgalommal töltötte el, hogy nem lefekvés előtt áll a zuhany alá.
Talpra ugrott, ruganyosan, és levezetésként még ugrált is kettőt helyben, átmozgatva kis köríveket leírva vállait. Tekintetét aztán a másikra fordította.
- Futkosni van-e kedved? - kérdezte, és elvigyorodott.
Nem kételkedett benne, hogy bírná még a fekvőket, ha nagyon akarná, de hátha inkább mást csinálna, mert ő, Lili már ment volna tovább. És ha már egymás mellé szegődtek, nem akarta Zalánt hátrahagyni. Futni is uncsi volt egyedül, olyan érzést keltett Liliben, főleg, mikor körbe-körbe kellett haladni, mintha saját magát kergetné. Pont egy körrel volt lemaradva állandóan, szóval esélytelennek tűnt, hogy valaha beéri a múltbéli Lilit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Az első három tanévében Lili kisangyal volt, ha nem számítjuk, hogy véletlenül belekontárkodott egy kapcsolatba. De valószínűleg nélküle is szétmentek volna előbb-utóbb, legalábbis ezzel nyugtatta magát. Viszont szerette volna kinőni kicsit az ártatlan kislány látszatát, talán lázadásból, talán azért, hogy végre őt is észrevegyék, ne csak Karolát, Bettit, és mindenki mást körülötte. Nem figyelt korábban arra, hogy nőies legyen, vonzó, szépen megfésült, vagy csinosan öltözködő, de azóta nem csak ezekre figyelt oda, de minél inkább próbált felnőttes dolgokat is csinálni. Amitől annak tűnik, és nem csak akkor, ha felmutatja a személyi igazolványát. Ebből pedig következett az ivás, mint a leglogikusabb és egyszerűbb lehetőség, hogy érettnek tűnjön. Persze butaság volt az egész, úgy ahogy van, aggodalmat is keltett egyesekben megváltozott viselkedése, de Lili ezt még nem igazán értette meg.
Szóval elindult ezen az úton, de a határait még nem egészen ismerte ki, szóval egy picit eltűnődött a kérdésen.
- Háát a legelső alkalommal hányás lett a vége. És elég hamar jött a késztetés - nevetett. - De utána jól voltam, nem aludtam át a kövi napot. Talán csak a felét. Nem is tudnák két napon át az ágyamban lenni! Te hogy csináltad? Ja, nem emlékszel!
Cserélgették tovább az üveget, és lassan kezdett is kiürülni. Gyorsan fogyott, jól csúszott, Lili finomnak találta, és el is kezdett kicsit aggódni, hogy mi lesz, ha kifogynak belőle, és az unikornis még sehol.
- Igen, de ez a legszeeeebb..! - áradozott kissé bárgyú vigyorral, és kuncogva válaszolt Júlia ígéretére is: - Köszönöm, majd elraktározom az emlékét, ahogy elmeséled, hogy mire nem emlékszem!
Tényleg már csak pár korty volt a borból, bizonyára a navinés is észlelte ezt, felvetésére pedig Lili bólogatni kezdett.
- Jóó, csak közben ne felejtsünk el kinézni az ablakon néha - ahogy ezt kimondta, gyorsan ki is kémlelt, mert mióta leültek inni, erre még nem is került sor, azóta pedig ha erre járt volna egy unipaci, már mind az összes elemózsiát felfalhatta. - Még sosem játszottam kettesben azt amúgy, de mindent is ki kell próbálni egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hümmögött egyet Lili válaszképp, majd okosan rámutatott:
- Feltéve, hogy nem a súlyzók közé esel be. Szóval próbálj meg még korábban, mondjuk ott, ahol van az a matrac, vagy kicsit odább, ahol azok a labdák vannak, elesni.
Jót kuncogott, de most se bántóan, hanem szórakozottan, mulattatta, ahogy elképzelte magukat - mert hát miért ne esett volna ő is? - bevágódni a labdák közé, amik aztán mindenfelé pattogtak volna elfele a becsapódás epicentrumából.
Futni kezdtek, egyelőre borulás nélkül. Lili nem sietett, nem is akart, bár Zalán kicsit gyorsításra ösztökélte. És mivel közben cseverészni is volt kedve, meg tüdeje, a szőke nem maradhatott le nagyon.
Pár szökelléssel kicsit előtte termett, majd visszavett a lendületből, hogy fej-fej mellett legyenek. Hajgumiját igazgatta, és közben a fejét rájta.
- Üh-űh. Nem, nem vagyok elég ügyes ahhoz - mondta, árnyalatnyi szomorúsággal hangjában, de hamar elnyomta azt egy nevetéssel. - Bár már az esésben elég tehetséges vagyok, nem töröm mindenem össze.
Ez jól reflektált az előbbi képhez, valószínűleg ha a súlyok közé pottyan, az azért fájt volna. De kint a pályán, a füvön már megtanult ügyesen bukfencezni, vagy oldalra gurulni, attól függően, miként érkezett le.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem neki találták ki a neheztelést, a haragtartást, olyan nagyon nem ment, hogy nem hogy tartani, hosszasabban megfogni sem igazán tudta az érzést. Persze, Lucas párszor alaposan felbosszantotta, értetlen hülye majom fejével, és olyankor haragudott is rá a lány, de talán nem is annyira rá, hanem önmagára, amiért ennyire nem tud mit kezdeni vele. Mert máskor amúgy tök édespofa volt. És amíg Marina kerülte őt, jól el is tudta terelni a figyelmét erről az egyre nyomasztóbb tényről. De csak míg vele volt.
Ha viszont a lány került tekintete hálójába, valami átkapcsolt benne. És akkor elfogta a vágyódás, hogy odamenjen hozzá, rámosolyogjon, a napjáról faggassa, vagy egyszerűen csak nekikoccanjon oldalról és ajkába harapva rásandítson. De aztán ahogy sorra meghiúsult minden próbálkozása, úgy érezte, Mae nem akarná mindezt. Így csak maradt gondolati síkon.
Nem tudta, mit kezdjen ezekkel az érzésekkel, melyek egyidejűleg a sráccal és a rellonossal kapcsolatban is ott csüngtek lelkének szárítókötelén, mivel még csak meg se tudta őket beszélni senkivel.
Most azonban felcsillant a remény, Lili biztos volt benne, hogy sokkal egyszerűbb lesz érzéseit rendeznie, helyére tennie, úgy, hogy a lány is szóba áll vele. Nem is számít, miért nem tette eddig. Kivéve ha összefügg azzal, ami benne kavarog. De ezt nem tudhatja. És ahogy a másik kezét szorította, majd a kisujjesküre hajlította ujját és vidám mosolyra húzta száját, biztos volt benne, hogy bármi is a helyzet, el fog rendeződni. Olyan még sosem volt, hogy nem volt sehogy. A nagyapja hajtogatta ezt mindig.
Felnevetett aztán a váratlan gesztus láttán, és boldogan csapta szét karjait ő is, hogy ott helyben, ültükben összeölelkezzenek. Ez is kvázi kisujjeskü, csak ők a két kisujj. Vagy nagyujj. De így talán még szorosabb is a kötelék. Legalábbis Lili veszettül kapaszkodott, miközben mélyen beszívta Marina hajának illatát. Még a tanár érkezésére is csak késve bontakozott ki az ölelésből, úgy kellett lehámoznia magát Rináról.
Bocsánatkérően rávigyorgott a tanerőre, és magyarázott neki valamit arról, hogy az ő hibája, aztán a távolodó rellonos felé pillantott még egyszer, mielőtt visszafordult volna a padja felé. Gyorsan elkérte a helyére visszakászálódó - és eléggé morcos - padtársától a jegyzeteit, mert hogy neki persze nem voltak, és ezt követően megpróbált a tanórára figyelni. Nem sikerült különösebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Nem akart ő beszólni, azt se tudta, hogy kell igazán, de aztán ő is elnevette magát a másikkal együtt, érzékelte, hogy annyira mégse lőhetett túl a célon.
- Én! - vigyorgott lelkesen, mint aki büszke a nevére, meg hogy az hozzá tartozik.
Unipaci egyelőre nem volt sehol, de a fényeket kicsit tompították mindenesetre, és elméjüket is a borral. Nagyon jól fogyott, rövidesen pattinthatták fel a másodikat is, hacsak nem akartak szünetet tartani.
Míg Lili emésztgette, hogyan is tudnának felelsz vagy merszt játszani, az üveget egyensúlyozgatva, és Júlia szavait hallva az jutott még eszébe, hogy mást is játszhatnának akár.
- Majdnem olyan lenne, mint üvegezni. Vagy magadat forgatod ki... - mondta, és letéve a földre meg is lökte a boros palackot, hogy az egy-két kört leírva végül Lilire mutasson - ...igen, így, és akkor újra kell pörgetni, míg végül máson nem állapodik meg, de.. érted, nincs túl sok variáció - nevetgélt.
- Mondjuk imádok csókolózni - tette még hozzá lankadatlan mosolygás közepette. Teljesen a fejébe szállt az alkohol, viháncolt össze-vissza és nem bírt nyugton, egyenesen ülni. Mocorgott, a nyakát nyújtogatta, hátha meglát odakint valami fényes foltot, és közben szórakozottan matatott maga körül.
Kicsit lassan kapcsolt, de aztán felemelte újból kettejük közül az üveget és meglötyögtette.
- Még egy korty - jelentette, nem sejtve, hogy a navinés tudta jól, hogy mennyit hagyott neki, de aztán gyorsan el is tüntette azt. És nem varázslat volt, a pálcája a tájkája mélyén pihent.
- Éééés.. felelsz vagy mersz? - ragadta magához az elsőbbséget, már ha a másik hagyta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Tetszett neki Zalán ötlete, helyeslően bólogatott is mellé.
- Végre lenne egy sortág, amiben jó lennék! Sőt, lehet meg is nyerném a világbajnokságot belőle! - lelkendezett, és csak félig-meddig viccelt, amit remélhetőleg háztársa nem vett észre, különben nevetése inkább aggodalomba fordulna. Lili nem volt épp százas, de ő ennek igazából semmi hátrányát nem érzékelte. Jól érezte magát a bőrében, és ha ehhez az kellett, hogy dilis legyen kicsit, hát simán bevállalta.
Legutóbb, mikor valakinek bemutatta a tudományát, az illető kapott egy seprűnyelet az arcába, szóval voltak ugyan kétségei a dolog biztonságát illetően, de szerencsére azóta már Artúr megvizsgálta a járgányát, szóval talán nem lesz baj, ha tart egy kis bemutatót Zalánnak. Persze biztos távolságból, ahonnét nem gyilkolhatja meg puszta véletlenségből.
- Egyeztessünk időpontot, amikor egyszerre megyünk ki a pályára, és megmutatom, amit tudok - ígérte, miközben már a valahanyadik kört rótták. Lili ezúttal sem számolt, hiszen az uncsi, rossz sorrendben egymás mögé tenni a számokat meg fölösleges.
- Tudok bizony - bólintott, és hirtelen lelassított, majd lendületből kézenállásba rúgta magát. Meg is tett így pár lépést, miközben lábai a levegőben kalimpáltak, majd, mivel kicsit alábecsülte a sebességét, ami maradt a futásból, jól előre is dőlt, és hanyatt kiterült a földön. Persze hangosan nevetve, és csak kicsit fájlalva könyökét, amit beütött.
- Jó, hát a seprűnyélen nem így csinálom.. többnyire - mondta, még mindig kacarászva magán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Az a benyomása támadt Lilinek, hogy Artúr nem nagyon szeret sorban állni. Ha élt volna a szocializmusban, akkor eszébe is jutna megjegyezni, hogy még szerencse, hogy nem abban vannak most, de mivel a szőkének minderről halvány dunsztja se volt, természetesen nem elmélkedett ilyesmin.
Az iskolai nedűből viszont még nem volt szerencséje fogyasztani, szóval csak a vállát rángatta.
- Arra nem kell várni - morfondírozott. - Nincs izgalom, hogy hú, vajon milyen lesz? Jót választottam? Ezért állok már megint itt? Miért morog mögöttem az a férfi meg Sári nővére?
Nem tudta, hogy mivel sikerült kizökkentenie kicsit a másikat, de ha tudta volna, alighanem ő is kereshette volna a szavakat, vagy zavarában beleállt volna a földbe, még akár azok után is, hogy már sikeresen landolt. De mivel eléggé távol állt a profi legilimentor státusztól, ez sosem derült ki.
Okosan bólogatott Arti magyarázatára, mintha ugyan ő is értene a seprűkhöz annyira, hogy tudja, mitől zavarodhatnak meg ennyire. De egy karambol logikus magyarázatnak hangzott.
- Akkor még az is lehetséges, hogy én tettem tönkre szép lassan - nevetgélt szégyenlősen, utalva rá, hogy bizony nem egyszer landolt vele keményebben a kelleténél.
Hálás mosollyal fogadta az ajánlatot, és majdnem egy ölelést is bevetett, de úgy határozott, majd utána kapja meg, talán egy puszival is kiegészítve. Arti cuki volt, hogy így foglalkoztatta a testi épsége, igazán jól esett a szöszinek.
Az ölelgetős mutatványt nem mellesleg az is későbbre halasztotta, hogy végre megkaparinthatta a navinés új kreálmányát, hogy tesztelje. Eszébe se jutott, hogy ez esetleg veszélyes lehet, a félelemérzéke, óvatossága annyira volt kifejlett, mint ebihal a kerti tavacskában.
Elkezdett nagy ívben körözni, néha emelkedett és süllyedt kissé, aztán ahogy úgy találta, magabiztosan tudja irányítani a varázseszközt, úgy hajolt rá jobban, és gyorsított fel. Nem száguldozott, de a nyugdíjas tempót hamar elhagyta, élvezte, ahogy a szél a hajába kap.
- Jól néz ki lentről? - kiabált le Artinak, kicsit megállapodva a levegőben egy farolással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hirtelen rettentő kíváncsi lett a szőke, még kicsit oldalra is döntötte fejét, mint a kutyák, és úgy pislogott Artúrra. Hiába hasonlított annyira a nevük, ő valahogy sosem jegyezte meg, hogy Sári nővére a Lillára hallgat, sőt, igazán nem is tudott róla semmit. Túl uncsinak találta, de úgy tűnt, a navinés képben van vele, legalábbis egész meglepődött, hogy Lili egy pasival látta őt.
Megjegyzésére aztán csilingelve felnevetett.
- Igen, ő, és igen, pasival, bár nem néztem meg nagyon, hogy úgy voltak-e, hogy párban. Nem fogta a kezét, nem is álltak közel egymáshoz. Bár ő mindenkivel elég távolságtartónak tűnik. - Úgyhogy nem tudta biztosan, mi a helyzet, annyira meg nem érdekelte a dolog, hogy megkérdezze Sárit.
A gumicukros kávé sokkal izgalmasabbnak hangzott ellenben, el is tátotta a száját Lilkó, és megrázta fejét. Legközelebb tuti olyat kér! Csak hívná már meg valaki!
A seprű régi volt, ebben biztosan megegyezhettek, sőt, akár már múzeumban is lehetett volna mutogatni a levitás szerint, már amennyire az ilyen helyen kiállított dolgokhoz ő konyított. És eszébe is jutott valami neki arról, hogy akár több ezer éves holmik is fennmaradtak, míg mondjuk az öt éve vásárolt játékai már darabokba se voltak meg sehol.
- Lehet.. a régi dolgokat, azt mondják, nehezebb tönkretenni. Szóval.. lehet mégse az én hibám? - kérdezte reménykedő mosollyal arcán még utoljára, mielőtt maga alá kapta a srác seprűjét, és elröppent a földről.
Élvezte a hajába kapó szelet, az arcát simogató áramlatokat, a seprű vibrálását a.. szóval azt is. Tényleg klassz jármű volt, és kíváncsi volt, odalentről is olyan jól mutat, mint amilyennek ő érzi a repülését.
Jót kuncogott Artúr nagyon is jól hallott nyelvbotlásán, mert hát annak hitte, és meg is legyezgette egyik kezével arcát, mintha pironkodását próbálná hűteni.
- Igen, nagyon kényelmes! - kiabált le aztán, majd ismét meglódult, és egy spirált leírva ereszkedni kezdett, majd lehuppant a másik mellett. De a lendülete kicsit tovább vitte, ezért aztán arra késztette Artúrt, hogy elkapja, mielőtt letartolja őt.
Lili megint nevetésben tört ki.
- És remekül manőverezhető, csak én vagyok full béna!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Egy új, tesztfázison még át nem esett seprű kipróbálása? Azoknak a tüzes csigáknak a nyomon követése? Divatbemutató házimanóknak? Vagy a nagytermi plafon megtapizása? Lili bármiben is benne volt, gyakorlatilag Artúr már annál a résznél megvette kilóra, hogy "nem lenne kedved..?". Vagy valami ilyesmi volt a kérdés, arra már nem is emlékezett, csak az maradt meg, hogy azonnal rábólintott, Polli pedig nem győzött sápítozni mellette.
Az az apróság, hogy a művelethez, melyre a navinéssel készültek, házirendet kellett szegni, cseppet sem bizonytalanította el a szőkét, leginkább azért, mert nem is jutott eszébe, egész addig, míg el nem jött az ideje, hogy pizsamájára hálóköntöst húzva kisurranjon a klubhelyiségből. Pedig gyanús lehetett volna a dolog, hogy már az ágyából kellett kikelnie.
De nem baj, mert arról persze szó sem lehetett, hogy most meghátráljon, nem hagyta volna ki a világért sem a késő esti találkozót, még azután se, hogy miközben caplatott le a lépcsőn, kénytelen volt elbújni egy szobor mögött egy elhaladó prefektust megpillantva. Sajnos nem tudhatta biztosan, hogy Sári az, és azt sem, hogy ha netán épp ő is lenne, nem büntetné meg ugyanúgy, mint bárki más. Lilkó nem haragudhatott volna érte, megértette ő a kötelességek fontosságát, és hogy kivételezni sem szép dolog.
Mikor aztán szabad volt a levegő, továbbindult, és ekkor már az is felmerült benne, hogy ez akár egy randi is lehetne, ha épp nem tudná, hogy nem az. Elvégre kettesben készült lenne valakivel, előre megbeszélt szándékkal, és ha minden igaz, a csillagok alatt. Attól, hogy nem voltak igaziak, még annak látszottak, legalábbis odalentről. De most majd kiderül, milyen őket megtaperolni!
Nagyon izgatott volt, ahogy benyitott a nagyterembe, olyannyira, hogy körül se nézett, nincs-e más is bent, amint meglátta a rá várakozó Artúrt, már szökelt is felé teliszájas vigyorral.
- Megjötteeem! - jelentette fojtott hangon, és kibújt a köntösből, nehogy zavarja őt a repülésben. - Téged látott valaki idejönni? Engem majdnem elkapott egy jelvényes, de szerencsére aztán mégse.
Csírőre tette kezeit és felbámult a mennyezetre. Sehol egy felhő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Vett el és tömött magába Lili is sütit, pofizacskója egész kidudorodott, de amíg Júlia vázolta az elképzeléseit, a szőke nyugodtan elnyammoghatta zsákmányát. Volt elég, így nem sajnálta a másiktól, sőt, örült, hogy ennyire kedvére van a finomság.
Néhány morzsa azért kipotyogott a szájából a földre, mikor újból megszólalt, de nem zavartatta magát nagyon.
- Ha hercegnő lennék, tudnék énekelni is, mármint szépen, és a hajam sooookkal hosszabb lenne, és azon keresztül tudtál volna ide feljönni - bólogatott, aztán elgondolkodott egy pillanatra. - Mondjuk nekem attól még ugyancsak az uncsi lépcsőket kellene használnom. Sőt! Ha hercegnő lennék, tettethetném magam macskafülecske halott macskafülecskének is - ujjaival mutatta is az aposztrofokat - És úgy várhatnék az igaz csókra, ami feléleszt.
Ez persze elég nyakatekert módja volt annak, hogy valakivel csókolózzon, úgy sejtette, egyszerűbb módja is akad, csak ha már témában voltak, meg kellett említse. Leginkább azért, mert kezdett az alkohol beszélni belőle, és már abba se tudta lényegében hagyni a vigyorgást.
Egy hupsz is elhagyta ajkait, ahogy a borfoltos földre pillantott. Szerencsére annyi esze még maradt, hogy ne akarja onnan felnyalogatni, mert hát ki tudja mi mindent csepegtettek már itt szét. És hát volt még egy második üvegjük is, amivel már szemezgetni is elkezdett. De aztán pillantását a navinés lányéba fúrta inkább, hiszen bátor volt, merni kívánt valamit, és Lilin volt a sor, hogy kihívja őt.
- Nem meeersz... kivonyítani az ablak-ooo-n! - nevette el magát a végére ismét. Még dőlingélt is ültében, mint egy eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A maci alakú gőzfelhő gondolata rendkívül beindította Lili fantáziáját, és az említett kávékülönlegesség többi lehetséges tulajdonsága sem hagyta épp hidegen a lányt, de ez az ital amúgy is melegében volt finom, és a gőz is csak olyankor szállt fel belőle, szóval ez rendben valónak tűnt így. És még ha nagy valószínűséggel pocsék is volt egy ilyen gány kávé, addig nem volt hajlandó ítéletet mondani felette a lány, míg nem kóstolta. Csak sajnos Artúrnak továbbra sem látszott, hogy szándékában állna erre vetemedni, így végül feladta, és inkább a repüléssel és a navinést is láthatóan jobban érdeklő seprűk témakörével foglalkozott.
Elnézett amarra, ahová Arti mutatott, a kviddicset gyakorlók irányába, és próbálta észrevenni azt, amiről a másik magyarázott közben.
- Ó, szóval az nem a taktikája, amit azért vet be, hogy összezavarja az ellenséget - hümmögött aprókat bólogatva.
Pillantását aztán Artira fordította, ahogy szakértő szemét rajta tartotta a távolban, az égen manőverező játékosokon, illetve inkább azok seprűin. A szőke meg kicsit sajnálkozott azon, hogy úgy fest, nem ő az egyedüli, akinek gondja adódott a sporteszközével.
- Biztos sokan örülnének, ha rendben tartanád az állományt - bólintott Lilkó, és rávigyorgott Artira. Egyhamar nem lesz neki saját járgánya, szóval nagyon is értékelné, ha a srác működőképesen tartaná neki ezt az egyet.
Most viszont egy vadiúj, még tesztelés előtt álló példány volt a kezében, aztán hamarosan a lábai közt, ahogy elrúgta magát a földtől, és megtette a köreit az égen, közel maradva a seprű gazdájához, hogy az meg tudja figyelni, illetve, ha valami baj történne, tudjon időben reagálni. Azonban úgy tűnt, figyelme nem kizárólag a röppeszközön tartotta... dee még így sem sikerült elkapnia a lányt, bár könnyen lehet azért, mert nem gondolta, hogy el kellene. Igazából Lili sem tervezett nekirongyolni, csak hát rosszul mérte fel a sebességet, és aztán már nem volt nagyon mit tenni, csak a lehető legoptimálisabban elterülni a földön.
- Persze, remekül! - nevetett, miközben ellenőrizte, hogy valóban nem törte el semmilyét. Még az ujjai is szépen hajlottak, ahogy kellett nekik, szóval ezúttal jobban megúszta a dolgot. Vagy ilyen jó légzsák ez az Artúr.
- Szuper a seprűd! És világbékét is hozhat, meg boldogságot. Utóbbit biztosan, én nagyon élveztem legalábbis.
Felkászálódott, és segített Artinak is, aztán nevetgélve-beszélgetve levonultak a pályáról. Lilire várt egy zuhany, Artúrra pedig egy akrobatikus seprű javítás. Na nem mintha sürgetni akarná vele a lány, csak ha már itt vannak egy helyen mindketten, a seprű is meg Artúr is, hát akkor miért választaná szét őket? Nem? Hát de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem tervezett hátast dobni, de többnyire nem állt szándékában semmi ilyesmi máskor sem, csak így alakult, ő pedig úszott az árral. Főleg, ha mondjuk egy folyóba bukott bele, mert olyankor szó szerint. De az csak kétszer fordult eddig elő.
Most viszont a földre került, és azonnal követte őt Zalán is, mert bár az sem állt szándékában, jól kigáncsolta a srácot, ahogy szétdobta végtagjait a padlón. Egy pillanatra a szája elé kapta a kezét, de kacagása azonnal folytatódott is, miután látta, hogy Zalán épségben megúszta a felbukást.
- Csak, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaid - magyarázta még mindig a hasát fogva, de már legalább felülve Lilkó, hogy miért is csak többnyire nem így alakulnak az edzései a seprűnyélen. A földtől elemelkedve azért egy ilyen könnyen csúnyán végződhet.
Megigazgatta kicsit lófarokba kötött haját, és felsőjét is vissza lehúzta hasára, mert nem feltétlenül akarta mindenkinek körbemutogatni a köldökét. Pedig büszke volt rá, de csak kérésre prezentálta, úgy tűnt illendőnek.
- Mire? Hátast dobni? - kérdezte, és újabb nevetésben tört ki. - De, nagyon szívesen! Első lépés, legyél én.
Persze tudta ő, hogy mire gondol Zalán, és egyébként sem kárhoztatta volna arra, hogy egy nyilvánvalóan illegális bájitalt főzzön emiatt egy hónapon át, ha könnyebb módja is van a kézenállásnak. Vagy lehet, hogy magára az akrobatikára gondolt? Mert akkor rossz tanárt nézett ki magának.
Intett neki, miután felállt ő maga is, hogy kövesse, és a bordásfalhoz sétáltak.
- Ott lent letámaszkodsz, aztán felrúgód a lábadat, én elkaplak, és megtartalak. Itt nem fogsz tudni hátraesni, de egyenesen állhatsz. És ha már ezt meg tudod segítség nélkül is csinálni, utána lehet a falat mellőzni, és ha már az is megy, utána lehet megpróbálni lépkedni. Csak helyből, nem lendületből, ahogy én csináltam az előbb - kuncogott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A hangulat máris kezdett a tető fokára hágni, bármit is jelentsen ez, és Lili ennek megfelelően kacarászott, és nevetett, meg néha kuncogott is, ahogy a helyzet épp megkívánta. A fonogatás ötletére pedig még a szeme is anime kislányokat megszégyenítően felcsillant, csak aztán eszébe jutott, hogy a húsz méteres haja csak feltételes módban létezik, így a reggelig tartó fonása is csak a kobakjukban jöhet létre.
- Szerintem naaaagyon elfáradna a kezed reggelre - tette azért hozzá mindettől függetlenül, teli szájjal vigyorogva. És tényleg teli volt sütivel, de a szó másik értelmében is fültől-fülig ért szinte a mosolya.
Annyira kezdett megcsúszni a realitás talaja alatta, hogy ha amúgy eszébe is jutott volna komolyan venni az ajánlatot, most csak hangosan kacagott rajta, és senki és semmi sem tántoríthatta el tőle, hogy belemenjen a játékba.
- Az is sorra kerülhet még - célozgatott a játékra, melyben aztán először csak arra vette rá, hogy kivonyítson az ablakon.
A kérdést, hogy bontsák-e a következő üveget, igazából meg sem kellett válaszolnia, mert már pattant is a dugó, és miután Júlia átment farkasba, Lili is alaposan meghúzta azt. A feje súlyát most már elég jól érzékelni tudta, ahogy a legkisebb mozdulattól is kilengett kissé egész testében. Úgyhogy egy párnát nyomott a falnak, és inkább annak dőlt, és úgy viháncolt még néhány pillanatig az előbbi előadáson.
- De hát olyan fenyegető a hangood, szerintem neked kéne menned - mondta, aztán csuklott egyet, ezzel is igazolva állítását.
Összeszedte magát kissé (ki is egyenesedett, hogy ne a falon elfolyva válaszoljon), és visszaadta az üveget, miután újabbat kortyolt.
- Fe-le-lek! - döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lili elégedett mosollyal arcán tette csípőre kezeit, miután kiadta az instrukciókat, és azzal a tudattal figyelte Zalánt, hogy ő minden fontosat elmondott, és most már akár szenszejnek is szólíthatná őt a másik. Azt mondjuk nem tudta, hogy nőket is lehet-e ezzel a titulussal illetni, mert eddig csak férfiakat látott így megszólítva, de ez most abszolút részletkérdést volt, és amúgy se kalandozhatott el nagyon, mert azért még úgy sejtette, nem ártana végig is néznie, hogy valóban átadta-e a tudást.
Épp akkor vonta vissza figyelmét a jelenbe, mikor Zalán jelezte, hogy elengedheti. Hú, még jó, hogy ösztönösen odanyúlt érte, ciki lett volna, ha azt mondja, miután fellendült, elkapja, de ő csak áll ott elégedett mosollyal az arcán. Most már nem kalandozhatott el többet, mert megüthetik magukat. Olyan ez is, mint bármelyik gyakorlat, akár a földön, akár a levegőben van az ember, ha nem figyel, megjárhatja.
Hátra akart lépni, hogy legyen helye a srácnak, ám tekintete a villanás felé vándorolt, és arcán örömteli vigyor bukkant fel. Összerezzent ugyan a dörrenésre, de imádta a vihart, az esőt, a villámlást, mindent, a teljes csomagot, olyan izgalmas volt, és.. BAMM.
Váratlanul jókora ütés érte az arcát, egyenesen a szeme alá kapta Zalán cipőjét, és megtántorodott, majd, hogy ne vágódjon el, kapálózni kezdett karjaival, amire persze előre bukdácsolt, és áttrappolt a földön kiterülő edzőtársán. Nem tudta, mely részeit sikerült megtaposnia de puha volt, szóval legalább nem a fejét.
A néhány lépést követően aztán a bordásfalba kapaszkodva megállt, és egyik kezét az arcára szorítva lehuppant a fenekére.
- Auuauaauuuauu.. jól vagy? - kérdezte, és csak miután látta, hogy Zalán is mozog, nevette el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Látványosan eltátotta a száját Júlia megoldásán, és félig-meddig most már inkább örült annak, hogy csak elméleti a rapunzeli haja, és nem kell sírógörcsöt kapnia, amiért a navinés megunva a fonogatást, inkább új véget vágott neki. Azért, függetlenül attól, hogy a valódi haja nem volt a képletben most, védekezően két marokra fogta azt.
- Kééépes lennél? - kérdezte, és újabb agyvihar tört ki kobakjában, amint elképzelte Júliát, amint tele van aggatva mindenhol apró kis képekkel. Portrékkal, meg tájképekkel, meg absztrakt dolgokkal. Úgy képes lenne.
Megrázta a fejét, részben azért, hogy kiverje belőle a képes gondolatokat, másrészt, hogy jelezze Júliának, hogy nem, dehogy ártott meg. Mivel ez úgy nézett ki, hogy közben egyszer bele is verte a kobakját a falba, nem volt túl meggyőző, főleg, mert észre sem vette a dolgot, csak a koppanás volt pár pillanattal később gyanús.
- Neeem, dehogy ártott! Tök jól vagyok! - És ez igaz is volt, mert nagyszerűen érezte magát, nevetett, kacarászott szüntelen, kivéve mikor épp az ajkaihoz emelte az üveget.
Aztán ahogy újabb kortyok gördültek le torkán, rádöbbent valamire.
- Nekem is.
Ha Júlia nem mondja, talán fel sem tűnik neki, csak mikor már nagyon késő, de így is érezte, hogy ha feláll, akkor össze kell szorítania majd lábait. Lehet egyszerűbb lenne fel sem kelni? Nem, az biztos nem jó megoldás. Vagy mégis?
Mindenesetre mielőtt dűlőre jutott, megkapta a kérdését, mert hát azt választotta, hogy felel. Először persze nem értette, mert nem volt túl jó angolból, főleg, ha váratlanul bukkant fel egy idegen nyelvű szó az amúgy magyar szövegkörnyezetben, de aztán némi pislogást követően nevetésben tört ki, vagy inkább folytatta az előzőt.
- Vaan az az unikol.. unikro.. unikornistáskád..társad, Lucas. Na ő! Már sokat csókolóztunk is, csak azt hiszem, nem jár-járunk. Vagy de. Meg kéne kérdezzem. Ő egy hülye majom amúgy. De van még más is, képzeld! Mari-na! Marina Bali.. Darik! Lehet kettő..? Tuti. Vagy nem? Nem tudoom.
Még mindig nevetett, de volt valami kis hisztérikusság is már mögötte. Nem valószínű, hogy azért, mert sürgős dolga kezdett halaszthatatlanná válni, de bizonyára rásegített az is, mert most már fel kellett állnia. Ami azért nem ment egykönnyen.
- Menjünk virágokat locsolni, és közbeen merhetsz valamit - állt elő a nagyszerű ötlettel. Hacsak nem felelni akart most a másik. Azt még könnyebb is guggolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hozzá volt szokva a kék-zöld foltokhoz, és az azokat megelőző kisebb balesetekhez, melyeket többnyire saját magának okozott. Most is csak az lepte meg Lilit, hogy nem magát rúgta fejbe, hanem valaki más tette meg helyette. És fájt persze, nem is kicsit, de kisebb korában sem nagyon hatotta meg, ha vére serkent is, nagyjából egy perccel az sérülést követően már ugyanolyan vidáman rohangászott tovább. Néha úgy kellett utána rohanni, követve a vérfoltokat, hogy ellássák.
Most is csak azért ült le inkább, mert érezte, hogy megszédült az ütéstől kicsit.
- Semmi baaaj! - nevetett még mindig, és a fejét is megrázta, de fájt, ezért inkább gyorsan abbahagyta. - Nem léptem el mellőled, kritikus hiba, bent maradtam a veszélyzónában.
Nem nagyon tűnt meggyőzhetőnek afelől, hogy nem vicces, ami történt, mert a szúró, lüktető fájdalom ellenére rendkívül mulatságosnak találta, és még mindig rázkódott a válla a kacagástól. Amúgy se akarta, hogy a srác rosszul érezze magát, amiért eltrafálta, mert tényleg nem az ő hibája volt, legalábbis főleg nem az övé. Nyilván megtehette volna, hogy nem rúg ki, de Lili úgy sejtette, őt is a jókora villanás zavarhatta meg, ami őt is lefagyasztotta egy pillanatra. Szerencsére aztán Zalán sem tudta magában tartani a kuncogást.
- Ne aggódj, biztos nem vészes. Kicsit most homi, de látok azért - mondta, és ahogy elvette kezét az arcától, már látszott, hogy csúnya monoklinak néz elébe. - Valamidre ráléptem, megvan minden porcikád? - érdeklődött, és sértetlen szemével végignézett gyorsan a másikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy sejtette, Júlia nem viccel, pedig most minden is viccesnek tűnt számára. Amúgy is, de most aztán végképp, mert a bor nagyon feldobta amúgy sem padlót súroló kedvét. Még szaltókat is vetett a levegőben (már persze a kedve, és csak képletesen, mert Lili most biztosan megütötte volna még jobban is magát, ha ilyesmire vetemedik igaziból), de ez sem segített, hogy ne féltse haját kissé a másiktól.
Így aztán kicsit meg is merevedett, lefagyott, mint akire sóbálvány átkot szórtak, mikor a navinés négykézlábra ereszkedve közeledni kezdett felé, mint áldozatára lecsapni készülő nagycica, és leülve mellé úgy vette el tőle a bort, hogy Lili ujjaiba apró kis szikrák csíptek, ahogy bőre súrolta az övét.
Nyelt egyet, és egészen mostanáig cikázó tekintetét sikerült viszonylag biztosan a másikon tartania, miközben az ivott.
A közelsége kissé meglepte, de most túlságosan kavargott a feje, meg benne a gondolatok, és amúgy is.. pisilnie kellett. Úgyhogy felállt, és kezével folyamatosan fogódzkodót keresve megindult kifelé. Ha le tud mászni a faházból anélkül, hogy lezúgjon, még az is lehet, hogy minden rendben lesz. Azonban mielőtt odáig jutott volna, Júlia megfogta őt, és visszatartotta. Talán látta, hogy mindjárt félrelép, és kitöri a nyakát?
De aztán Lili nem látta, hogy lába a levegőt kaszálná, a lejárat még picit arrébb volt, még úgy is, hogy imbolygott kissé a világ, be tudta lőni, a Hold felhőtől zavartalan fényénél jól látszott minden.
A lány a füléhez hajolt, és Lilit borzongás járta át. Nem kellemetlen volt, még kuncognia is kellett tőle, de kezeit védekezően húzta össze, és kulcsolta Júliáéra.
- Mi..? Mi az..? Mit hallottál? - kérdezte izgatottan, és kíváncsian. Minden is érdekelte, pláne, ha valaki ilyen sejtelmesen adja elő azt. Nem volt nehéz felcsigázni a szőkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megpróbált nem kuncogni, ha már a vigyorgással nehezen állt le, legalább addig, amíg néhány pillanat erejére elhúzta kicsit száját, hogy sajnálatát fejezze ki Zalán megnyúlt ujjai miatt. Nem akarta ő megtaposni szegényt, de hát.. na, egy rúgástól tántorgott éppen, szóval talán nem kérhető számon rajta tette.
És hát a srác is rögtön bizonygatta, hogy semmi gond nincs, úgyhogy mindketten megnyugodhattak, hogy bár csúnyán elintézték egymást, igazából talán mégse. Vagy legalábbis kvittek lettek, vagy valami.
- A hosszú ujjak amúgy is jót jelentenek, úgy hallottam - hozta fel vidoran, és bólogatott is okosan mellé, mert tényleg mondták ezt már neki/előtte, csak épp.. - Azt nem tudom, mi jót, de jót.
Követte aztán Zalán tekintetét, meglesni ő is, amire a másik felfigyelt, és igazából valakik voltak azok. Két nagyobbforma srác, a kétajtós szekrény iskolapéldái. Bizonyára jó sok időt töltöttek itt, a karjuk átmérőjét elnézve Lili füttyentett is egyet. Pedig csak egy szemmel látta jól.
Egyikük kérdésére aztán tekintete feljebb vándorolt, az arcára, és egy pillanatra eltátotta a száját, aztán észbekapva gyorsan megrázta a fejét.
- Jaj, dehogy! - felelte sietve. - Nem ütött meg! Ja.. ez itt? Ez nem az! Arcon rúgott. Nem ütött meg, nem - nevetgélve hárított, és akkor sem kapcsolt, mikor a srácnak megvillant a szeme, és lassan Zalán felé fordult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem akart Lili rosszat az éppen csak megismert srácnak, pláne, hogy máris első számú edzőpartnerévé avanzsált, és még nem állt készen arra, hogy újat keressen helyette. Nem is fogta fel, hogy ártatlan, helyesbítő szavai épp, hogy rontanak a másik helyzetén, hiába épp az ellenkezőjét próbálta elérni. Hiszen még nevetgélt is, oldandó a szinte tapintható feszültséget apró (vagyis a két nagydarab srác felén annyira nem is) csoportosulásuk között.
Kissé enyhülni, lohadni látszott mosolya, amint meghallotta, milyen sietve, és pánikolva mentegetőzik Zalán, és ekkor kezdte kapisgálni, hogy talán csúnyábban fest az ábrázata, mint ahogy érzés alapján sejti, és a két fogdmeg azért tornyosul még mindig föléjük, mert örömmel laposra vernék megtorlás gyanánt a lányt bántalmazó illetőt. Nem mintha Lili ilyesmit kért volna, fel sem merülne benne, még akkor sem, ha netán szándékos bántalmazásnak lenne áldozata.
- Jaj tényleg nem direkt csinálta! Legalábbis szerintem biztos nem, bár csak most ismertem meg - kelt Zalán védelmébe a szőke, és még fel is állt, hogy elhelyezkedjen könnyedén arrébb pöccinthető kis testével a két srác és levitás társa közé.
- De na, nem volt ám rá semmi oka, csak útban voltam.. áh, fenébe, Zalán, FUUUUSS! - Azzal belekapaszkodott a karjába, és futásnak eredt, magával húzva a másikat. Nem nézett hátra, de úgy képzelte, a két tini kolosszust cseppet meglephette azzal, hogy "áldozatként" elszalad a védelmük elől, méghozzá a "bántalmazóját" is magával vonszolva. Aztán lehet, hogy tévedett, és a két srácnak mindegy volt, hogy kit és miért ütnek le, amíg megtehetik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sok kisebb balesetéhez, és általános szerencsétlenségéhez leginkább annak volt köze, hogy meglehetősen meggondolatlan, és óvatlan volt Lili. Nem ismert félelmet, de nem abban az értelemben, hogy a veszély adrenalinlöketet adott neki és ő ezt élvezte, csupán egész egyszerűen nem fogta fel többnyire az adott szituáció súlyosságát.
Nem tartott tőle, hogy súlyos baj érheti, vagy hogy egy sötét, kihalt erdőben akármi is rátámadhat. Elvégre ő unikornist várt ide ma, nem vérfarkast. Se pedig valami gonosz erőszaktevőt, vagy akár egy ijedt vadkant. Nem is számolt ilyesféle lehetőségekkel, de ha esetleg fel is merül annak gyanúja, hogy ráront valami, nem játszotta végig buksijában, hogy ez rá nézve mit jelenthet.
Éppen ezért nem egészen úgy reagált Júlia szavaira sem, ahogy azt a legtöbben tették volna a helyében.
- Mii? Komooooly? - ámult el, és egészen izgatott lett. Dementorokról tanult ugyan, meg hallott szóbeszédet ő is, de azok több évtizedre nyúltak vissza.
Legjobb tudása szerint (ami nem volt épp a legjobb, de neki erre futotta), a sötét, lélekszipolyozó lényeket utoljára a Zaszkaban börtön őrzésére tartották, de azóta sehol nem lehetett biztosan találkozni velük. Mit keresnének éppen itt?
- Tényleg nagyon-nagyon csöndes, most, hogy mondod! - suttogta aztán, és tekintetét vadul kapkodva körbenézett, kezével szorosabban kapaszkodva Júliába.
Nem, nem félt, de ahogy a fejét kapkodta, dementorok után kutatva, megszédült kissé, és az bevitt alkoholmennyiség sem javított a helyzeten, és ha mást nem is, ezt legalább már belátta.
- Ühü. Megi.. megigérem - bólogatott szófogadón, leginkább mert inkább az eleséstől, vagy a faház erkélyéről való lepottyanástól tartott. A dementorok bizti nem kapnák el odalent, de Júlia talán megtartja őt.
Mindenesetre továbbra is kénytelenek voltak lebattyogni, mert a bokrok csak a földszinten voltak. Most már csak annyira eresztette el Júlia kezét, amíg lemászott, de amint mindketten lent voltak, ismét belekapaszkodott a navinésbe, és úgy indultak tovább, alkalmi vécét keresve a sötétben.
- De ugye a dede.. a de, dedementorok.. de ők az életkedvet meg a csupa jó érzős.. érzézseked. Érzéseket keresik, nem? De? Szóval csak legyünk rééém szomik! És akkor elmennek. Vagy idese jönnek - bólogatott nagy vidáman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ha ténylegesen összefutnának egy ilyen kámzsás rémséggel, több, mint valószínű, hogy Lili bepisilne ijedtében (főleg most, hogy amúgy is tartogatnia kell), de amíg csupán elméleti szinten kerültek szóba, inkább csak izgatott lett. Valahol még a kíváncsisága is felbuzdult benne, eszébe jutott, hogy nem lenne azért mindennapi élmény látni egy ilyen legendás lényt. Legalább akkora dolog, mint unikornist! Bár utóbbi nagyobb valószínűséggel nem próbálta volna szobanövénnyé változtatni élete hátralévő részére.
Kicsit megborzongott, és belevigyorgott az éjszakába Júlia fülébe suttogott dicséretére, aztán amint lent voltak, fellélegzett. Leesni már nem fog, egy lehetséges halálnem a mai napra kihúzva.
- Óó. Hát ez egy-egyszerre nagyon cuki.. és igen kell-lemetlen - állapította meg elpirulva. És persze megint csak mosolygott, de hát az már lényegében alapértelmezett volt nála.
A bók nagyon betalált, Lili egészen odáig volt, hogy ilyen hatása van. Mondjuk Júlia nem örömteli ugrabugrálás közepette közölte ezt vele, de talán nála ilyen, amikor nem rém szomorú.
Kicsit megálltak, és a navinés eltűrt a szőke arcából pár tincset, amit Lili először kissé meghökkenve fogadott, de főleg azért, mert a másik inkább bevállalta volna a dementort. Túlságosan is be volt csípve, hogy ezt most értelmezni tudja, és a hólyagja is panaszosan feszült már.
Elnézett arra, amerre Júlia mutatott, és bár rengeteg bokrot látott amarra (de minimum négyet, ami lehet, csak kettő volt, már a látásába se bízott), bólintott, aztán a fejét rázta.
- Ne-nehogy lecserélj egy dementorra visszafelé! - nevetgélt, és elengedte a másikat, hogy tétova léptekkel, de sietve megközelítse a rögtönzött mellékhelyiséget.
Elvégezte, amit el kellett, büszkén meg is állapította, hogy minden ruháját szárazon sikerült tartania, aztán ahogy elindult volna vissza a találkahelyre, meghallott valami neszt. Egy másik, közeli bokor felől jött, és bár Lilkó nagyon szerette volna, ha egy apró, cuki nyuszi zörög ott, úgy döntött, inkább nem várja ki, hogy kiderüljön, mi vagy ki leste ki pisilés közben.
- Figyi.. Végeztél? Ugye végeztél? Szerintem menjünk vissza - mondta, hátrálva távolodva a zörej irányából, aminek persze igen rövid távon az lett az eredménye, hogy hátraesett, és nyekkenve elterült az ösvényen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jó, nem félt Lili.. de azért megijedt. Volt annyi sütnivalója, hogy ha szeretné is megnézni az eltévedt dementorokat, azért nem ilyen vészesen aggasztóan közelről, ahonnét a zörej érkezett. Ezért is vette sietősre lépteit, melyeket most már nem a pisilhetnék, hanem az iszkolhatnék hajtott, és talán elég messzire is vitte volna a lendület, ha az orra elé is néz, és nem a veszélyforrást fixírozza, amíg Júliát szólongatva hátrál.
El is vágódott, feje koppant a földön, de a hátsóját is beütötte kicsit, de a földet érést követő gyors felpattanás már csak amiatt is elmaradt, mert az alkoholtól is kissé imbolygott vele a világ. Be is hunyta a szemét, egyrészt a fájdalom hatására, másrészt meg mert elfogta némi rosszullét is az eszelősen forgolódó lombkoronákat nézve maga fölött.
Mindössze pár pillanatig maradt így, mialatt a nevét hallotta, és hogy valaki matat az arcánál. Kinyitotta a szemét, és megkönnyebbült kis kacaj hagyta el ajkait.
- Jajj, de jó.. de jó, h-hogy nem egy dementor vagy! - sóhajtott, és vigyorogva próbált fókuszálni a másik lány arcára, jobbjával meg kissé esetlenül megsimogatta.
Felült, és ha Júlia segített neki, fel is kecmergett a porból, és elnézett az előbb még furán zörgő bokor felé. Most csöndes volt. Talán csak hallucinált, vagy a bor a ludas.
- Azt hiszem.. kicsit megijedtem.. hogy kapok egy csókot.. de ilyen izé, érted, lélekszipolyo-lyo-lyozósat egy csúnya, a-aszott csontváztól - mesélte, miközben megpróbálta unikornisleső társát visszafordítani a biztonságos faház irányába. Azt, hogy miként jutott vissza, fel, már egy perccel később se tudta volna felidézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Néha már úgy esett-kelt, mintha nála ez lenne a normális közlekedési forma. Mások kocognak, vagy gyors sétálnak, vagy görkoriznak, Lili meg botladozik. A lényeg, hogy haladjon, és ez volt a fő szempontja a gyanúsan zörgő bokortól való eltávolodást illetően is. De nem gondolta volna, hogy ezzel jobban megijeszti Júliát, mint amennyire ő tartott a dementorpuszitól. Hiszen olyan rém laza ez a csaj! És persze határozottan sokkal de sokkal szebb bármilyen dementornál.
- Úgy értem.. mármint izé, örülök, hogy te hajoltál fölém.. tudod, nem szívod ki a lelkem meg az örömöm, sőt, egészen nagyon örülök neked, olyan tökre nagyon, hogy csak na!
Tényleg nagyon boldoggá tette most, hogy ott volt vele a lány, no nem mintha, ha nem lett volna, akkor Lili itt lenne. Elvégre vele jött ki, és nem itt futottak össze, de olyasmi meg fel sem merült a szőke kobakjában, hogy a navinés esetleg hátrahagyná őt a sötét erdőben dementorok vagy más rémségek áldozatául. Túl naiv volt, hogy egyáltalán eszébe jusson ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt, hogy az ijedség után kinyitva szemét az ő arcát pillantotta meg elsőként.
Visszaindultak, megszaporázva lépteiket, már amennyire a kóválygó Lilivel lehetett haladni, és csakhamar a biztonságot jelentő házikóban találták magukat. Lilkó egészen meghatódott a másik hangjában hallható aggodalom, és megkönnyebbülés nyomait felfedezve. Tényleg így törődne vele? De milyen édes!
- Jóó, de aztán finom legyen - bólogatott szórakozottan, mikor már a fényben álltak, aztán újból kuncorászni kezdett. - Lehet az íze eprees mondjuk, de-mentolos is!
Kicsit még dőlingélt is ahogy saját viccén mulatozott, láthatóan szétcsúszott picit.
- Persze.. jól vagyok, csak üljünk le, mit szólsz? - kérdezte, majd lassan kihúzta kezeit Júliáéből, és le is huppant az egyik hálózsákra. Csak picit szisszent föl, mert még fájt a hátsója az előbbi zakózástól, de ezzel meg is válaszolta a másik kérdését, hogy merre fáj.
Ülni tervezett, de aztán azzal a lendülettel hátra is hanyatlott, és elnyúlt a hálózsákon. Arcán vigyorral megpaskolta maga mellett a fekhelyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hiába a tértágító bűbájok, vagy akár a Kívánságok Terme, Lili sokkal szívesebben ült seprűre a szabad ég alatt, még akkor is, ha utána a varázseszköz nem nagyon ment sehová, csak megtartotta őt néhány méter magasan, ahol aztán a gyakorlatait végezhette. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, egyszerűen csak furcsának találta a repülő eszközt bevinni a kastélyba. És mivel nem is az övé volt, természetesen a helye is itt, a szertárban volt, a kviddicspálya mellett, szóval még közelebb is volt itt, mintha beviszi magával, aztán, ha végzett, kihozza újra, hogy aztán sétálhasson ismét vissza az iskolába. Macerás, és amúgy is, még mindig egész jó idő volt, szóval miért is ne jöhetett volna ki?
És itt legalább nem is zavarta semmi, nem kellett aggódnia amiatt sem, hogy egy másik társát megüti véletlenül a jókora seprűvel, mert most a kviddicsesek sem jöttek elő. Néha-néha belefutott olyanokba, akiknek kilóméterhiánya volt repülésből, de velük nem akaszkodott össze, messzi elkerülték a többnyire szerencsétlenkedő lányt. Az egyetlen dolog, ami arra ösztökélte, hogy befejezze aznapra az edzést, a lemenő Nap volt. Hamar a fák mögé bújt, és ahogy egyre inkább a télbe hajlott az idő, úgy tért egyre korábban nyugovóra a meleget szolgáltató égitest is.
Jóleső fáradsággal a tagjaiban hoppant le a fűre, és lassú léptekkel elindult az Eridon címerét viselő öltöző irányába. Még mindig nem szokta meg igazán, hogy most már ez a háza, és szinte félt a kék színekben pompázó lelátók irányába elnézni. De nem bánkódott nagyon, és egyébként is volt bőven min agyalnia, igazából a testedzést is azért tolta ennyire, mert ha alaposan kifáradt, nem kellett álmatlanul forgolódnia a még szinte idegen ágyban.
Bánatos volt, és kissé magányos, de nem akarta bevallani magának, sem másnak, de látszott rajta. Talán még fogyott is kicsit, bár talán csak a testhezálló, melegítő ruhái miatt tűnt látványosnak a dolog.
Mielőtt még betért volna az ajtón, gondolt egyet, és lecsüccsent a kispadra, hogy kifújja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mielőtt elindult, belenézett a tükörbe, és megigazgatta magán egyenruháját. Furcsán állt, mintha lepattintották volna a fejét, és egy másik testre nyomták volna vissza. A barbijaival néha csinált ilyet - mármint még régen! - úgyhogy most pont így érezte magát. Pedig szerette a piros színt is, néha el is kérte Polli talárját heccből, de az más volt. Most már ez a sajátja volt, ami kifejezte hovatartozását. Sőt, annál többet is. Például azt is, hogy eddig nem jó helyen volt.
Pedig ő úgy érezte, de hiába, tudta, hogy ő jóval nagyobb valószínűséggel téved, mint szülei, vagy tanárai, akik a váltást javasolták. Nem tehetett mást, minthogy bízik bennük, mert azt tudta, hogy valami nincs a helyén, csak nem hitte volna, hogy épp ő lenne az.
És jó volt a főnixek közt, szó se róla, sőt. Olyan fogadtatást kapott, amit el sem fog egyhamar felejteni, és ott volt a házban neki Pollin kívül Sári is meg Elijah, és persze az újabb ismerettségekről nem is beszélve. Szóval nem ez volt a baj, sőt, talán nem is volt baj. Mégis olyan furcsa volt ez az egész. Nem tudta, kivel beszélhetne róla, de Rudi bát nem akarta aggasztani, meg hogy attól féljen, nem érzi jól magát itt. Így jutott arra, hogy felkeresi az igazgató urat, neki bizonyára jó rálátása lehetett az ilyesmire, és független, semleges véleménye. De aztán az is eszébe jutott, hogy inkább egy nővel osztaná meg a gondolatait.
Nem azért, mert kevésbé bízott a férfiakban, csak azt tapasztalta, hogy kevésbé reagáltak jól az ilyesmire, esetleg zavarba jöttek vagy - és itt jött közbe, hogy már első nekifutásra inkább Rosales tanárnőt nézte ki magának, aki ezévtől már igazgatóhelyettesi pozíciót tölött be - azt javasolták, hogy egy nőhöz forduljon inkább. Az igazgató úr bizonyára el is van nagyon foglalva valami igazgatással, mondjuk a hegyezőjének keresi a helyét az asztalán, vagy ilyesmi, és a mugliismeret tanárnő úgyis rettentő cuki. És már régóta ki akarta faggatni arról is, hogy Kállay tanár úrral végül is csak kavarnak vagy már kezdheti nézni, milyen ruhát vegyen fel az esküvőjükre.
Bekopogott hát a tanáriba, majd amint valaki beszólította, köszönt, tekintetével gyorsan megkereste a professzort, majd integetve kettőt-hármat és vigyorogva odasietett hozzá.
- Csókolom, Tanárnő! Zavarhatom? Ugye most már tökre igihelyettesnek tetszik lenni? - Ezt azért nem ártott tisztázni, mert nem egészen muglis problémája volt.