Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem értette, miért nem tud Lucas egyenes választ adni, de ami magyarázat eszébe jutott, az mind rossz volt. Mármint olyan, ami nem tetszett volna neki, ha kimondja őket a másik, és talán ezért sem tette meg. De ez nem volt így rendjén, nem ügyeskedhetett a végtelenségig, nem halogathatta, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, mert annál rosszabb lesz, ha majd kibukik. Eddig a gondolatig azonban már nem jutott el, talán nem is akart.
Próbált a barátja lenni, törődni vele, figyelni, hogy ne csússzon szét újra, és Lucas ezt vagy félreértette, vagy eleve nem is próbálta úgy kezelni, ahogy Lili és csak várta az alkalmat, hogy kettesben maradjanak. Nem mintha a lány ne vágyott volna rá, csak hát.. nem így. Nem ezzel az kellemetlen érzéssel a végén, ami most is utolérte, és amiért újra meg kellett kérdezze: mit is csinálnak ők?
Felmerült benne, hogy újból kerülnie kéne, az is, hogy megmondja, ha nem tud a barátja lenni, akkor inkább ne találkozzanak többé, de aggódott, hogy még nincs kint abból a gödörből, ahová belecsúszott, vagy ha igen, még a peremén táncol, és ezzel visszalökné. De ezt sem akarta. Nem így.
Mielőtt azonban szavakba tudta volna önteni érzéseit, Lucas elhívta randira, és visszakérdezés után megerősítést nyert, hogy igen, olyan randi-randira.
- Nem, még.. nem hiszem, hogy voltam - vallotta meg, és ettől csak még jobban elszégyellte magát. Nem járt még senkivel, még csak randizni se randizott, de azon már túlesett.. kétszer is.
Jól hangzott a pizzázás, a csinosan kiöltözés is, és végre boldognak kellett volna lennie, amiért Lucas normálisan viselkedik, kedves, cuki, és randira hívja, nem egy újabb afférra invitálja, de mégis csak szomorkásan bámulta a cipőjét.
- A vacsi jól hangzik - mondta végül bólogatva párat, és felhúzta lábait, majd felállt, indulásra készen. - A pizzát is szeretem, ha ahhoz lenne kedved.
Várakozóan Lucasra pillantott, hogy ő is feláll-e, hogy elindulhassanak vissza. Ennyi testmozgás mára bőven elegendő volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mintha valami beépített érzéke lett volna Lucasnak a létező legrosszabb szavak kiválogatására, a lehető legrosszabbkor feltett kérdések formájában. Lili nem sokat gondolkodott, nem fontolta meg, mit miért csinál, és többnyire ezzel nem is volt baj. Vagy mert fel sem fogta, hogy nem a legjobb módon járt el adott szituációban, vagy mert úgy alakult, hogy inkább csak nevetni tudott magán utána. Viszont a navinésnek sikerült konstans arra emlékeztetnie, hogy mekkora hülye, és ezen most egyáltalán nem tudott derülni.
Miután végre valahára randira hívta őt a srác, amit már akkor is a fejéhez vágott, hogy talán megtehetné, mielőtt a bugyijától akarná megszabadítani, mikor felkereste őt a Navinében, egyúttal sikeresen emlékeztette is rá cseppet sem átgondolt kérdésével, hogy bizony olyanban még nem volt része. Mégis mit mond ez el róla?
Nem mintha zavarta volna, mások mit gondolnak róla, sose foglalkoztatta, hogy esetleg hülyének nézik, vagy csak furának. Amíg magával jóban volt, amíg jól érezte magát a bőrében, cseppet sem izgatta, hogy másoknak esetleg nem tetszik, amilyen. De ez most neki nem tetszett. Nem ilyennek akarta látni magát.
Így hát bár örülni akart a randi meghívásnak, inkább csak elszontyolodott, és ezt persze Lucas is észrevette.
- Semmi baj - rázta meg a fejét a kérdésre a szőke, de elfordult, nem nézett közben a navinés szemébe. - De, de, örülök, csak most.. fáradt vagyok, jó?
Béna magyarázat volt, de egyébként nem volt hazugság, tényleg ki volt merülve, épp csak nem emiatt lógatta az orrát. De nem akart ebbe belemenni, csak vissza akart menni a kastélyba, és bebújni az ágyába. Azonban ez a kép szertefoszlott, mert Lucas már megint nem bírta ki, hogy ne kérdezze meg azt, amit a legkevésbé sem kellett volna.
Lili megdermedt, majd rámeredt a srácra, arcán pedig mintha a düh jellegzetes jelei rajzolódtak volna ki. Már amennyire a lány vonásai képesek voltak ezt felvenni.
- De igen, akarok, te hülye majom! Csak tudod, talán jobb lett volna, ha ezzel kezdjük! - kiabálta.
Még egy pillanatig meredt bele a másik arcába, aztán sarkon fordult, és futólépésben indult vissza a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kimerült, testileg és lelkileg, nem akart tovább a srác közelében lenni most. Túl sok volt neki, túl intenzív, de láthatóan nem fogta fel ezt Lucas. Nem értette őt meg, nem tudta, mikor kell annyiban hagyni a dolgot, vagy épp befogni a száját.
Szerette volna mára letudni ezt a.. valamit, ami köztük volt, és szörnyen bántotta, hogy bár erre vágyott, most mégsem örül annak, hogy a srác elhívta vacsizni. Időre volt szüksége, hogy helyre tegye kusza kis gondolatait fejében, de persze nem is ő lett volna, ha Lucas nem hagyja annyiban, és nem akaratoskodik. Lili pedig azon kapta magát, hogy kiabál vele, aztán meg faképnél hagyja. De még ez sem volt neki elég, és utána futott.
- Engedj el - húzta ki karját a srác kezéből. - Nem is futottam, te nem vagy még mindig jó kondiban - szúrta még oda, nem is igazán értve, miért. Talán mert a mai edzés felét ellógta. Nem mintha ne mozgott volna utána is, csak az más volt.
- Tudom, melyik! - mondta ingerülten, de persze nem jutott eszébe rögtön a neve. Pislogott kettőt, meg ajkával formálgatta a betűket, aztán mikor eszébe jutott, folytatta: - Nem vagyok mandragóra, te hülye majom!
Abban sajnos igaza volt, hogy Lili is akarta. A múltkorit is. De ezt most nem szándékozott beismerni, megerősíteni vele Lucas állításait, mert azt akarta, hogy észrevegye, nem ez a lényeg most.
- Csak.. hagyjál most, jó? - puffogott, és megpróbált elmenni mellette. - Mielőtt még nem hogy randizni, de találkozni sem akarnék veled!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nem értette, mit keres itt Lucas. Azt hitte, megbeszélték, amit meg kellett, tisztázták, hogy nem akar neki segíteni, nem fogja a gyengélkedőre kísérni, szóval a lány részéről mehetett Merlin hírével. Persze elszomorította, hogy így alakult, de a probléma, amit együttlétük okozott, most prioritást élvezett. És meg is találta vele Sárit, csakhogy mielőtt rátérhettek volna a megoldásra, ott termett a srác is.
Barátnője pedig megpróbálta helyre utasítani, jelvényével érvényt szerezni, de mestertanoncként Lucasnak immunitása volt erre, amit készséggel meg is jegyzett. Lili pedig értetlenül bámult rá, hogy most ez miért olyan fontos? Meg úgy egyáltalán, mit akar most megbeszélni, ami nem várhat?
Jelenléte mindenesetre, és az elejtett megjegyzések hozzásegítették Sárit, hogy megértse, ő, Lucas volna a jelenlegi helyzet másik főszereplője. És bár Lilkó ezt az információt sem gondolta most fontosnak, úgy tűnt, az eridonosban felhevített némi indulatot, amit tudott is kire irányítani.
Csak pislogott, ahogy kiosztotta Lucast, és valamiért érezte, ez az a pillanat, amikor be kell állniuk közé, mielőtt történik még valami, amit megbánhatnak. Az az egy is elég volt mára.
- Az én hibám is.. Most ezt hagyjuk, jó? - kérlelte barátnőjét, ám az láthatóan belelovagolta még magát egy fenyegetésbe is.
Ránézett Lucasra, és elmerengett egy kissé azon, ami nem sokkal ezelőtt történt köztük. Sári szavai csengtek a fülében, és próbálta behatárolni azok jelentését. Ami azt illeti, Lucas eléggé határozott volt.. nem erőszakos, de nem volt róla meggyőződve, hogy ha ő esetleg ellenkezik, a srác az első kérésre felhagyott volna a próbálkozással. De jobbnak látta gondolatait szépen a fejében hagyni, pláne, hogy tartott tőle, barátnője tényleg képes lenne megfőzni szegényt.
- Szóval.. hová menjek akkor? - lépett közelebb Sárihoz inkább, és belekapaszkodott egyik karjába. Hátha kell a tűzidomításhoz, vagy hogy hívják, amit csinálni tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Úgy tűnt, senkinek sem szúrt szemet váratlan megjelenése, ami vagy azt jelentette, hogy tényleg nem vették észre, honnét érkezett (és akkor el kell gondolkodjon rajta, hogy ninjaként építsen karriert), vagy már mindenki teljesen hozzá volt szokva az égből ereszkedő boszorkák látványához. De Marina legalább örült neki, visszaölelgette a szőkét, és jót is derült nyelvbotlásán.
- Ó, nem azt mondtam? - csodálkozott el Lilkó, de aztán figyelme átfordult a lányról a mellette álló szőke srácra, aki sebesen szétválasztotta őket.
Egy pillanatra köpni-nyelni nem tudott, és összezavarodott, mert a fura srác ezt követően nem féltékeny puffogásban, hanem nevetésben tört ki. Lili pedig Marinára nézett, tőle remélvén magyarázatot.
De első körben csak egy üveget kapott kezébe a rellonostól. Olyannyira nem jött még bele ebbe az ivászat nevű dologba, hogy azóta, hogy elment a pubba a dánnal, és kidobta előtte a taccsot, nem is próbálkozott újra vele. Ráadásul a kezében tartott pia még csak nem is olyasmi volt, amit akkor kipróbáltak, ezért aztán gyanakodva méregette.
Míg ő ezzel lekötötte magát, több más ember is érkezett, és beszédbe elegyedtek, illetve láthatóan nagyon hitetlenkedtek a kialakuló buli kapcsán. Lili pedig gyorsan elszaladt a cókmókjáért. A cukorkát jobb híján egy üres pohárba szórta, a csokit pedig egy tányérra halmozta, és szépen elrendezgette az egyik asztalon. Inni nem hozott, de úgy tűnt, abból amúgy sem lesz hiány, szóval elégedetten bólintva fordult vissza Marina felé, hogy átadhassa ajándékát.
Mivel pénze nem sok volt, és el is ment a csokira meg a cukorkára, úgy döntött, hogy sajátkezű, avagy made in Lililand holmit ajándékoz. Épp volt is egy hajgumija, ami olyan piros volt, mint Dánia zászlaja, már csak azzal kellett ügyeskednie, hogy annyira kifakítsa egy részen, hogy az fehér legyen. Ez majdnem sikerült is, de inkább nagy-nagyon halvány rózsaszín lett. Erre az alapra eszkábált rá egy díszt, fából, ami két táncoló alakot ábrázolt. Legalábbis annak szánta a lány, de kissé ormótlanra sikerült, és komoly belemagyarázásra szorult, de legalább szépen ki is festette.
Ugyan még nem látta, hogy bármikor is használt volna hajgumit Marina, de mivel ő eléggé szerette ezeket a holmikat, valamiért ez volt az első gondolata.
- Nem nagy dolog, de remélem tetszeni fog - nyomta Marina kezébe a csomagolópapírba tekert, és két végén megkötött, így szaloncukorra emlékeztető ajándékot, amint sikerült magára vonni a figyelmét. Ezt némi egy helyben szökelléssel igyekezett kivitelezni, valahogy úgy, ahogy egy tízéves csinálta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Pörögtek az események, de egy bulin ez teljesen megszokottnak számított, és Lilit hamar magával is ragadta a hangulat. Még azt se bánta teljesen, hogy Marina hamar magára hagyta. Elvégre az ő születésnapja volt, nem sajátíthatta ki, még ha szívesen meg is tette volna. Kapott legalább egy homlokpuszit, amihez hajolgatnia se kellett a rellonosnak, de egyelőre nem nyitotta ki Lili ajándékát. Ebben se volt semmi fura, meg aztán rá is ért egyszerre majd a többivel. Egyedül az nem stimmelt, amit mondott.
Lili kicsit felvonta a szemöldökét, de mire megkérdezhette volna, hogy most Marina személyiségzavaros-e vagy mi a manó van, addigra odébb is állt, hogy szavainak eleget téve felköszöntsön valakit, aki nem saját maga. Mert hát, ahhoz maradhatott is volna egy helyben, mégsem tette. Úgyhogy a szőke csak nézett utána értetlenül, majd előkotorta zsebéből a kissé meggyűrődött meghívót, hogy megnézze, ő olvasta-e félre a nevet, vagy csak rossz napon jött. De nem, amennyire tudatában volt olvasási készségének, illetve a mai dátumnak, a tévedés nem nála volt keresendő. Kivételesen.
Megrántotta a vállát, de azért figyelt érdeklődve tovább, amíg valaki oda nem lépett mellé.
- Aha, azt mondta - bólogatott évfolyamtársának, és pont olyan értetlen fejet vágott, mint ő. Kérdésére pedig bólintott. - Ööö.. nem vagyok jó az órákkal, de azt hiszem, igen - kuncogott aztán válaszként.
Reflexből átvette a poharat is, és kíváncsian beleszaglászott. Nem ismerte a söröket, sose ivott semmilyet se, csak a habot kóstolta még kisebb korában, szóval nem tudta, hogy attól, hogy dán, jobb-e vagy sem. De Marina az volt, és ő elég jó volt... szóval... igen, bele is kortyolt, miközben tekintetét végighordozta az egybegyűlteken.
Közben Marina már kiabált meg nyakbaborult kicsit odébb, és egy idősebb pasas is felbukkant, de mivel mindenki lazán iszogatott mellette tovább, úgy tűnt, nem a bulit jött lelőni, szóval Lili ismét a mellette állóra fordíthatta figyelmét, aki a vállára tette kezét és finoman Mae irányába terelte.
A kérdésre csak bólogatott, naná, hogy jön ő, a világért se maradna egy helyben. Szerencsére nem is felejtette rajta a másik a kezét, így szabadon szökdécselhetett mellette, míg oda nem értek a szülinapos körüli csoportosuláshoz.
- Nézd, Rina, ez a sör onnan jött, mint te! - osztotta meg a fontos információt a lánnyal, amint elkapta pillantását, és aztán már emelte is újra a szájához a poharat. Nem volt olyan finom gyümölcsös íze, mint azoknak, amiket a pubban nyakaltak, de elég jól csúszott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kezdett a vita kissé elhatalmasodni, és Lilin is a kétségbeesés. Nem akarta ezt, most nagyon nem vágyott rá, hogy azt hallgassa, amint Sári és Lucas veszekednek, sértegetik egymást. Egyébként sem akarta volna, mert nem szerette az ilyen negatív érzelmeket, de most szerette volna, ha a problémára fókuszálnak.
Ehelyett a srác felfújta a békítőnek szánt közbevágását, hevesen kiállva amellett, hogy semmi rosszat nem csináltak. Jól érezték magukat? Persze. De hogy ne követtek volna el hibát? Egy fenét nem! Még Lili is belátta a kis naív, rózsaszín világán keresztül szemlélve, Lucas vajon hol járt gondolatban? Mégis mit akarhatott megbeszélni épp most, ami fontosabb annál, hogy talán teherbe ejtette őt?
Csak pislogott a döbbenettől elnyíló ajkakkal az egymással perlekedőket hallgatva, amíg Sári végre felé nem intézte szavait. Láthatóan elgondolkodott a dolgon, és Lili nem is kért mást.
A navinésre nézett, tekintete kissé szúrós volt, hangja pedig olyan, mintha a sírás kerülgetné.
- Most nem vagyok kíváncsi arra, amit mondani szeretnél, oké? Légyszives hagyj magunkra! - kérte őt. Egyszerűen most nem fért bele, hogy a srác problémáival is foglalkozzon.
Továbbra is karjába kapaszkodva kissé odébb húzta magával Sárit, ezzel is értésére adva Lucasnak, hogy most jobb lenne, ha elmenne. Barátnője nem bizonyult szakértőnek a témában, ami egyfelől jó volt, másrészről nem jutottak egyelőre előrébb.
- Van rá valami növény is? - kérdezte, és kattogtatta azokat a fogaskerekeket ő is. - A bájital kevésbé hangzik kockázatosnak... jó vagy benne? Bájitalfőzésben? Megkérdezhetnénk a receptet a professzortól.. vagy nem is, még rájönne, hogy valamelyikünknek kell! Az nem jó.. akkor egy felsőbb évest, aki már tuti volt ilyen szituációban? Ismersz ilyet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szegény Lili, nem volt ő a csínytevés mestere.. meg persze szegény Zente, ő viszont kiválóan bele tudott sétálni egy ilyen csínytevésbe! Csak persze jópofit nem vágott hozzá, pedig sokkal klasszabb lett volna vele együtt kacagni a kellemetlen kis helyzetén. Ehelyett láthatóan és hallhatóan pánikba esett, Lilinek meg valamiért nem fűlött a foga hozzá, hogy bevallja, ő tette ide az útba ezeket a trükkös kis táblákat.
Bár valószínűleg ártatlannak cseppet sem tűnő ábrázatával és össze-vissza locsifecsegésével elárulta már magát, csak a srác még túlzottan arra koncentrált, hogy ne ájuljon el odafent, és nem ért rá azon agyalni, hogy Lili miért ilyen szembántóan gyanús odalent, egy könyre rácsodálkozva.
- Óóó, milyen könyv ez? Naháát, ez egy.. vastag.. könyv. Aminek az a címe, hogy... Könyv a... folyosókról. Igen. Ez áll itt - bólogatott párat, miközben kezében szorongatva a perdöntő bizonyítékot óvatosan hátrálni kezdett a tett helyszínéről.
- Sietek vissza, becsszó! Találok neked tanárt, és egykettőre lent leszel!
Ezt már valóban tök komolyan gondolta, és tényleg szándékában is állt mielőbb segítséget hozni, mert sajnos nem sült el viccesen ügyködése. Nem mintha az ő hibája lett volna, igazán nem tudta, hogyan is működik ez a dolog, ő csak pár egyszerű utasítást kapott. Meg aztán.. ki mondta Zentének, hogy ne élvezze? Hát élvezze, na! Csatlakozna is hozzá igazából, csak aztán meg nem lenne, aki elmentjen tanárt keresni.
A folyosó végére érve sarkon fordult, és már szaladt is. Csak addig állt meg egy pillanatra, míg a könyvet az egyik lovagi páncél sisakrostélya alá dugta. Aztán addig meg sem állt, míg nem talált valaki kompetens illetőt, aki le tudja onnan szedni háztársát.
Remélte, hogy később azért majd jót nevetnek az eseten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Ez a parti majdnem olyan jó volt, mintha a sajátja lett volna. Sőt, jobb is, mert bár egyáltalán nem volt ellenére, ha mindenki is vele foglalkozik, most jó volt csak táncolni, inni, nevetni és behunyt szemmel belefeledkezni az őrületbe. Persze nem bánta volna, ha Marina mindvégig a társa maradt volna ebben, de nem volt önző, nem sajátíthatta ki, és nyilván, az ő szülinapjáról lévén szó, ez nem is volt reális elképzelés.
Úgyhogy csak örült a perceknek, és kiélvezte azokat, míg a dán lány vele táncolt, és nevetett, aztán, mikor ünnepelti kötelességeit teljesítette, Lili pörgött magában tovább, vagy csapott le egy újabb üveg valamire, mikor a kezében szorongatott már kiürült. Meg, ha úgy adódott, mással is leállt ropni a zenére, nehogy véletlenül is megálljon egy percre kifújni magát. Abban már most biztos volt, hogy holnap nem szívesen fog lábra állni, csak még azt nem tudta, hogy a fáradságtól, vagy a másnaposságtól.
Telt-múlt az idő, rájuk sötétedett, de a partit ez nem hogy megölte volna, úgy tűnt, egyre intenzívebben folyik. Egyre többen voltak némiképp felszabadultabb állapotban, és egyre hangosabban. Lili el is tűnődött rajta, hogy vajon valaki szórt-e ki bűbájt, ami itt tartja a zsivaj hangját, vagy rövidesen rajtuk ütnek a felháborodott aludni vágyók mint a kastélyból, mind a faluból.
Elhessegette végül a gondolatot, és inkább elindult arra, amerre Marina és közeli jó barátai hangját, vagy alakját látni/hallani vélte. Pihenésképp megnézi, mit művelnek épp. Nem lepődött meg azon, hogy épp versenyt isznak.
Móric ki is esett, de Lili nem csodálta, ő hamarabb feladta volna a versenyt, már most is úgy érezte, hogy a kezében szorongatott doboz sört jobb lenne elajándékoznia. De végül inkább csak belekortyolt, reflexből, és elkurjantotta magát:
- HAAaajrá, RiiinaAA!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Haját copfba fogta, aztán kiengedte. Megfésülte, aztán összeborzolta kicsit. Három ruhát is felpróbált, mielőtt egy vékony, spagettipántos, sárga ruha mellett döntött, ami a térde alá ért kicsivel. Lábbeli gyanánt egy kék szandált választott, bár azt se első próbálkozásra. Hajgumiját azért csuklójára húzta, hátha mégis meggondolja magát a haját illetően, és így indult el a faluba, ami igazából város volt. Ez még mindig kicsit zavaros volt számára, de sokkal inkább foglalkoztatta most az a gondolat, hogy miért is tart oda.
Levelet kapott Lucastól, amit először összegyűrt, aztán kisimított, majd újra a kukába vágta, végül megint kihalászta, és miközben szobatársai hülyének nézték, elhatározta, hogy elmegy a randira. Mert, hogy a srác arra hívta. Igaz, már korábban is beszéltek róla, csak aztán újfent elbaltázott mindent a navinés, így úgy tűnt, az egészből nem lesz semmi. Erre jött ez a bagoly, és Lili képtelen volt nemet mondani rá. Főleg, mert nem is hagyott neki más lehetőséget a másik. Ugyanis nem várt választ rá, inkább tényként közölte, hogy ő vasárnap délben ott lesz a pizzázóban, és várni fogja őt. A lány meg túl cuki volt felültetni. Még ha meg is érdemelte volna.
Így aztán elindult, jó fél órával dél előtt, és időben oda is ért a helyszínre. Ami pont olyan sárgán volt berendezve, mint amilyen ruhát ő felhúzott. Szinte elveszett a környezetben, de ezt persze ő nem látta, csak bárki más, aki rávetette pillantását. Páran felé is fordultak, de Lilkó egyikük tekintetében sem ismerte fel Lucast. Még nem volt itt, úgy tűnik, vagy talán nem is lesz? Csak nem felejtette el! Vagy lehet mégis várt választ tőle? Meg kellett volna írja, hogy oké, rendben, eljön?
Ajkába harapva forgatta fejét és állt lábujjhegyre, hátha úgy jobban lát. Miért nem írt vissza neki? Persze, ettől még feltételezhette volna, hogy eljön! Nem? De! Vagy mégse?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kicsit még feszengett, mielőtt úgy döntött, leteszi a tomporát, amíg várakozik, mert ha nem is a legelőkelőbb, mégiscsak egy étterem volt ez, és ott nem a terem közepén álldogálva szokás várakozni. Csak előbb meg kellett bizonyosodnia felőle, hogy valóban ő az, akinek várnia kell, és Lucas nem lesi valamelyik sarokból, hogy mikor bukkan már föl.
Nem nagyon randizott még, és ez furcsán nagyon bántotta. Nem is igazán az, hogy ez eddig kimaradt, hanem ugye az, hogy más lépések viszont, melyek a randit szokták követni, már megtörténtek korábban. Pedig ő amúgy nem volt az a szabálykövető, hagyománytisztelő, mindent a nagy könyvben írtak szerint teljesítő lány. Nem zavarta, sőt, egyenesen szerette a káoszt, ha semmi sem úgy történik, ahogy kellene, de ez a dolog, ami közte és Lucas közt zajlott, mégis bántotta. Talán mégis volt értelme a dolgoknak időnként a helyes mederben folynia. Mert úgy talán nem érezte volna magát olyan lánynak.
Most mindenesetre nem ezen akart tépelődni, sokkal aktuálisabb volt azon izgulni, hogy miközben neki lett volna rá oka, most lehet, hogy a srác fogja felültetni őt, és nem fordítva. De aztán szerencsére nem így lett, és Lilkó arcára ki is ült egy megkönnyebbült mosoly, ahogy a navinés odalépett hozzá az asztalhoz.
- Szia! - köszönt ő is, és az ajkába harapott. Szegény srác, még nála is bizonytalanabbnak tűnt. - Köszönöm... hozzáöltöztem a helyhez.
Széttárta karjait, aztán pislogott kettőt az üres helyre magával szemben. - Leülsz? Vagy rendeljünk? Asszem itt ki kell menni oda, nem szolgálják fel.
A pult felé mutatott, és közben másik kezével ruháját igazgatta magán. Még így is melege volt, hogy csak ez volt rajta, de nem volt egészen biztos benne, hogy ez a belső hőmérséklet számlájára írható. A srácra pillázott, látta rajta, hogy zavarban van, nem tudja, mit kéne csinálnia, ezért aztán abban is biztos volt, hogy legjobb lesz, ha tiszta lappal indítanak, és még csak szóba sem hozzák, hogy legutóbb milyen körülmények közt váltak el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Felcsillant Lili szeme, mikor Lucas elé tolta a dobozkát, és lelkesen le is csapott rá. Kinyitotta, és bekukucskált, de félő volt, hogy nagyon maszatos lesz, ha most csokizni kezd, hiszen meleg volt, és ilyenkor gyorsan olvadt az édesség. Úgyhogy csak megszaglászta, és elégedetten bólintott egyet.
- Köszönöm! Ez bármelyik virágnál jobb! - Félretolta, de nem azért, mert nem örült neki, vagy ne akarta volna egyből befalni, csak talán jobb lett volna egyelőre az itteni felhozatalra, a hagyományos, és attól kissé eltérőbb pizzákra koncentrálni.
Lili tényleg nem akarta felhozni, de Lucas azért csak felvetette, hogy azt gondolta, haragszik rá a lány. És ez így is volt. Valahol, mélyen még legalábbis. Úgyhogy csak bólintott egyet, és mosolygott arra, hogy a srác örül neki, hogy eljött. Örült ő is. Tényleg.
Ő maga is az étlap után nyúlt, és kerekre tágult szemekkel futotta át, majd egy-egy ponton hangosan fel is nevetett.
- Na neee, pattogatott kukorica lesz a végére? Ez oltááári! - mondta a hasát fogva, és el is határozta, hogy ebből kér. De aztán tovább olvasott, és nevetett, szóval elbizonytalanodott.
- Ez a vajsörös is nagyon bizarrul hangzik! - csóválta a fejét izgatottan. - Ne már, ha a medzsik utóíz nélkül kéred, úgy nincs is semmi értelme! Kérd azzal, és én is olyat kérek! Na?
Erre nem mondhatott nemet, Lili még a csillogó szemeit is bevetette, ahogy kicsit előrehajolva Lucasra nézett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Szerencsére hamar feloldódtak, és Lili remélte, sikerül is ezt a hangulatot megőrizni. Sokat segített, hogy teljesen eszement volt a pizza-felhozatal, valamint az, hogy bár Lucas nem volt kísérletező kedvű, Lilkó kedvéért belemnent a meglepetés pizzába - meglepetésestül.
- Nem fogod megbánni! Vagy.. legalábbis én nem fogom - kacarászott, előre is élvezve azokat a továbbiakat.
Lucas felállt, hogy leadja a rendelésüket, Lili pedig kért egy narilét.
- És kérj bele jeget is nekem! - tette még hozzá.
Aztán, míg a srác vissza nem tért, a bonbonjával szöszölt, vagy az evőeszközöket piszkálta. Nem tudott nyugton csücsülni a fenekén természetesen, izgett-mozgott, a ruháját igazgatta. Lerúgta a szandálokat, és felhúzta a lábát a székre. Maga alá hajtogatta az egyiket, aztán mivel úgy se volt kényelmes, kinyújtotta őket, és Lucas székére tette föl. Tiszta volt, szóval szava se lehet! De aztán visszatért, szóval elvette őket onnan, hogy a navinés le tudjon ülni.
Megköszönte az italt, és bele is kortyolt. Jól esett, mert azért ide csak gyalog jött, és hiába a szellős öltözködés, csak kimelegedett, és kellett a hűsítő. Úgyhogy nem tudott azonnal felelni a másik kérdésére.
- Ühm.. semmi igazán izgis - vallotta meg eltűnődve. Ami persze nem volt teljesen igaz, csak úgy találta, nem a legjobb randi-téma felhozni, hogy amúgy smárolt egy lánnyal, többször is, de most nem hallott felőle napok óta. Pedig aztán nem keveset gondolt rá, szóval egyáltalán nem olyan téma volt, amiről ne beszélt volna, vagy ami ne foglalkoztatta volna.
De talán jobb volt most párosuk másik felére terelni a szót, szóval letéve a poharát Lucasra pislogott.
- Hogy vagy? - Nem akart direktben rákérdezni, de persze leginkább az foglalkoztatta, hogy sikerült-e túltennie magát Olívián. Nagyon nehezen viselte a szakítást, és több hülyeséget is csinált, eléggé bevonva Lilit is, szóval örült volna a lány, ha már mentes ezektől a rossz gondolatoktól a másik. Mert ha nem, mit keresnek itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Csak nevetett a kilátásba helyezett ápolgatást illetően. Természetesen, ha úgy adódna, ellátná a gondját-baját, de nem hitte, hogy rosszul lenne bármelyikük is. Különben nem lenne engedélye a helynek, meg ilyesmi.
Szóval amíg várakozott, és pakolgatta végtagjait, ahova csak tudta, eltűnődött, vajon bekamuzná-e e a rosszullétet Lucas, csak, hogy kicsaljon némi plusz figyelmet a lánytól. De neem, biztos nem. Lili megrázta a fejét, és felpillantott, mikor megjött a srác.
- Ó.. igazán nincs mit - heherészett kicsit, aztán pedig ártatlan beszélgetésbe bonyolodtak. Olyan kellemes volt most ez így, talán túlságosan is semleges. Mintha elfeledkeztek volna róla, mi mindenen vannak túl. Amit Lili igazából nem annyira bánt. Tényleg új lappal kellett indítaniuk, ha akartak ebből a kapcsolatból bármit is.
- Tanulni? Egy iskolában? Neeee...! - drámázta túl Lucas szavait, és megint csak nevetnie kellett, pedig a másik tök komolynak tűnt. Szóval azért gyorsan hozzá is tette: - Helyes, gratula hozzá! Én még mindig eléggé alulteljesítek, de szerintem bármit tehetnék, Víta nem lenne elégedett.
A nővére mindig többet és többet várt tőle, ami persze jó volt, mert törődött vele, és a jövőjével, de sajnos emiatt nem sokat nevettek együtt bármin is, Lilinek pedig ez igencsak hiányzott.
- Ott én is voltam egyszer. Még Bettivel. Nagyon édesek az állatok! Akartam jelentkezni én is önkénteskedni, csak aztán.. azt hiszem, kiment a fejemből - vallotta meg őszintén.
Mielőtt tovább fűzhette volna gondolatait, hogy ő amúgy a mágikus állatokat jobb kedveli, és azokon belül is főleg azokat, amik hatszor akkorák, mint ő maga, Lucas talált egy apró pókot a lány ruháján. Lili ledermedt, de nem azért, mert félt volna a rovartól, csak nem akarta megzavarni a srác mentőakcióját.
- Sikerült? Nem bántottad, ugye? - kérdezte, barnáit a másik vonásain pihentetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Örült Lucasnak, mert ha már a tanulmányaira is odafigyel, önkénteskedni jár, és ilyesmik, akkor az azt jelzi, hogy gyógyulófélben van. Vagy talán már meg is gyógyult, amennyire lehetett. Már túlvan az önsajnálaton, a haragon a világ felé, és önmagára figyel, fejlődni próbál. Persze nem rakta össze mindezt ennyire Lili, ő egyszerűen csak azt látta a srácon, hogy jobban van. Meg hogy jól néz ki.
Neki sem ártott volna fejlődnie, lassan ötödéves lesz, ami a VAV éve, és mint ilyen, gyakorlatilag azé, hogy eldöntse végre, mihez kezd magával. De hiába volt idősebb, nézett is ki idősebbnek - már amikor odafigyelt rá -, még mindig gyakran érezte magát tanácstalan kisgyereknek.
- Áh, csak az idődet pocsékolnád - legyintett nevetve. - Víta is próbálkozott vele. Amúgy igen, ő a nővérem. Szóval megpróbálta, és aztán azóta is emlegeti néha, hogy mennyi idejét rám fordította, és hiába. Ami amúgy tényleg úgy van, bár én élveztem a társaságát.
Szeretett a nővérével lógni, kvázi istenítette a legidősebb Süveges testvért, de sajnos nem sok közös témájuk volt. De ez Lilit sosem zavarta levakarhatatlanságában. De ami azt illeti, Lucas-szal sem volt még túl sok közös kapcsolódási pontjuk. Remélte, hogy több lesz, mint amennyi a nővérével van, mert ha kiderül, hogy tényleg csak abban az egy dologban remekelnek közösen, az eléggé szomorú lenne. Persze lehet Lucas nem bánná.
Míg várta, hogy Lucas megmentse a póktól, eltűnődött ajánlatán. Végül is, ha közös programokat, közös témákat akart a sráccal, nem volt rossz kiindulópont, hogy együtt dolgozzanak a menhelyen. Persze neki edzenie is kellett valamikor, de talán ebben a nagy hőségben jobb ötletnek tűnt fedezékbe vonulni, és kevésbé megerőltető dolgokat csinálni.
- Köszi.. hogy nem bántottad - mondta hálásan, miután póktalanodott a ruhája. Szerencse, hogy nem félt tőlük, tényleg, még csak az kellett volna, hogy kiugorjon a sárga göncéből ijedtében.
Lucas végigsimított karján, a lány pedig állta tekintetét. Nem kapta el, csak kicsit elvörösödő fülcimpája jelezte, hogy zavarba jött. Aztán gyorsan a szájához emelte poharát, és olyan mohón nyelte az italt, hogy félre is ment. Köhécselt egy sort, és közben kezével integetett, hogy jól van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Tutira az utóbbi lesz - nevetett a kezébe Lili. - Víta meg is mondta, hogy nem koncentrálok eléggé. Pedig próbáltam én, de hát annyi minden izgalmasabb volt még abban az üres, uncsi szobában is, mint amit meg kellett volna értenem épp a leckéből.
A pók mentőakció sikerrel zárult, és természetesen nem kerülte el Lili figyelmét, hogy ezzel milyen közel került hozzá Lucas. Mintha csak direkt kereste volna a lehetőséget. Talán pók se volt? Ő nem látta legalábbis, szóval kénytelen volt hinni a fiúnak. De nem is volt ő olyan, aki hátsó szándékot fedezne föl bárki tettei mögött is. Még ha az illető egy-két alkalommal már igenis élt a helyzet adta lehetőségekkel. Most is könnyedén az ajkai után kaphatott volna, vagy akár Lili az övéinek, de nem tette. Talán végre megértette, hogy valószínűleg az utolsó lehetősége lenne rá, bármennyire is vágyott Lilkó is ugyanarra.
Csak hogy ő többet is akart. Igaz, nem tudta pontosan mit, és még abban is voltak kétségei, hogy kitől, de abban biztos volt, hogy nem akarja hagyni a navinésnek, hogy csak a testi örömöknek éljen vele.
Gondolatait egy kisebb köhögőroham, majd a pizza érkezése szakította félbe, amire Lucas egyből le is csapott, kábé, mint aki hetek óta nem evett. Lili nagy, kíváncsi szemeket meresztve figyelte, ahogy máris az arcába töm egy szeletből. Ő még az előbbi rövid fulladásos jelenete hatása alatt állt, szóval kómótosabban látott neki az evésnek.
- Azért a nyelved ugye megmarad? - kérdezte nevetve, miközben ő is kezébe vett egy szeletet, és fújkodni kezdte.
Beleharapott, egyből a meglepetés ízt keresve, és arra gondolt, hogy ha Lucasé nagyon rossz, talán nem is baj, hogy leégette az ízlelőbimbóit. Az övé viszont paprikás krumplis utóízt adott, amivel túl sok gondja nem volt, csak nagyon fura volt egy pizzán érezni azt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Különösebben éhes a lány ugyan nem volt, de ez sosem gátolta meg abban, hogy egyen. Imádott enni, és mindent is megevett, ami elé került, szóval ennek a pizzának sem volt kegyelem, hiába gondolta az kis, vékonyka szőkét elnézve, hogy megússza némi csipegetéssel.
De persze nem randi lett volna, ha közben nem beszélgetnek, ezzel persze Lilkó is számolt, és úgy sejtette, Lucasnak szüksége lehet a nyelvére is hozzá. Ő csupán emiatt aggódott, hogy talán odalett e beszédképzéshez oly fontos szerve a másiknak, de a navinés persze máshol járt gondolatban.
Lili kinyújtotta a nyelvét válasz gyanánt, és inkább újabb falatot kanyarított le pizzaszeletéről fogaival.
- Phöri? - kérdezte teli pofizacsival, és megcsillant a szeme. - Adzz ed faladod?
Ki is nyitotta a száját, de aztán gyorsan kapcsolt, hogy ez így nem fog menni. Rágott még kettőt, nyelt egy nagyot, majd leöblítette narilével is, mielőtt ismét előrehajolt, kinyitott szájjal, és picit kidugott nyelvvel, hogy oda bele kéne tenni bizony azt a pizzát.
Ha kapott a másik kajájából, elégedetten rágcsálni kezdett, közben elgondolkodhatott azon, amit kérdezett tőle Lucas. Furcsálkodott a dolgon, mert általában arra szoktak panaszkodni esetében, hogy be nem áll a szája. Mindig mondta a magáét, és különös volt, hogy a srác szerint ez épp ellenkezőleg van.
- Úgy tudom, nem - felelte végül. - Szeretek dumálni mindenféle izgiségről, meg dolgokról, amik szintén érdekesek. Csak azsd hiszeb - harapott újabb falatot - te nem nagyon akartál eddig beszélgetni velem.
Mást annál inkább akart, de ezt most nem akarta a szemére vetni. Új lap, tiszta, meg minden. Ugyebár.
- Szívesen elmesélek bármit, ami érdekel. Kérdezz csak, én addig rágok - mondta, azzal benyomta az első szelet végét is a szájába, ujjal nyomkodva be a kikandikáló részét. Jóízű nyammogásba fogott, közben kíváncsian pillázott a vele szemben ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Emlékezett még a szilveszterre, de mennyire hogy! Ott kezdődtek a bonyodalmak, és a változások kapcsolatukban. Bár akkor még csak egy ártatlan csók volt, sőt, inkább szájrapuszi, ami elcsattant köztük, és ha Olívia nem tudja meg, talán soha semmi más sem lett volna belőle, de megtudta, és ami azóta történt, elfeledhetetlenné tette azt az estét.
Mindenesetre jó volt arra gondolni, hogy akkoriban még valóban csak beszélgetni ment oda Lucas a lányhoz. Lenyelte a lejmolt pizzát, örömködött egy kicsit a valóban pörköltös utóízének, majd megcsóválta a fejét.
- De amúgy igazából nincs is olyan hagyományotok, amire akkor hivatkoztál, ugye? - kérdezte immár talán sokadszor, de remélte, hogy előbb-utóbb megerősíti gyanúját.
Persze az ajánlat szerint a kérdezés joga még nem volt az övé, szóval bólintott egyet. Jó, tud ő mesélni magáról, ha kell, csak ha kihűl a pizzája miatta, lehet kicsit morci lesz.
- A kedvenc színem a lila. Vagy a kék. Esetleg a zöld. Nem.. a sárga? Mind? - megrázta a fejét. - Igazad van, ez nem jó kérdés, túl sok rá a jó válasz. Mesélem akkor mondjuk a családomról! Vítáról már hallottál.. de ő amúgy csodás, mesés ízlése van, gyönyörű mindig, és közben okos is. Csak kicsit zárkózott. De így meg még izgisebb! És elég szigorú, de amúgy kedves is, már amikor épp nem lát engem. Ja és akkor van egy bátyám is, Nimród, aki egy angyal. Nagyon kedves srác ám, az utcában, ahol lakunk, szerintem minden lány bele van zúgva. Mármint akik nagyjából egyidősek vele. De az öreg nénik is mindig örülnek neki, meg csipkedik az arcát. Aztán az öcsém.. hát ő szerintem rám ütött. Kis ütődött, de nagyon édes. És szeret rajzolni. Mindent is lerajzol. Majd mutathatok képeket, némelyiket meg is bűvölték anyuék, hogy mozogjanak.
Még nem hűlt ki a pizzája, szóval harapott egy újabbat.
- Te jössz! Nem is tudom, van-e tesód! Van? Nincs? Talán? A padláson egy eltitkolt, gonosz iker?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már a múltkori esetből is világosan kitűnt, hogy Lilkó nem indult olyan hendikeppel, mint Marina, már ami az ivászatot illeti. Míg a dán úgy locsolta le a torkán a piát, mintha víz lenne, és ő minimum szomjan akarna halni, addig a szőkénél már az első néhány pohárka után jelentkeztek a tünetek.
Nehezére esett egyenesen, és egy helyben állni, ami mondjuk máskor sem volt erőssége, de most jól láthatóan koordinálatlanság vette át az uralmat teste fölött, és ügyetlensége is új szintet öltött. Folyamatosan kilötykölte sörét, ahogy hadonászott kezeivel, és emiatt persze nagyképűen azt hitte, hogy de fene sokat tud inni, így aztán a felkínált újabb és újabb nedűre se mondott nemet, akkor se, ha épp nem volt szabad keze, amivel átvegye azt. Marina szőke barátja például rendületlenül itatta őt, de hogy melyik, azt már Lilkó nem tudta volna megmondani ezen a ponton.
Az időérzékét is elvesztette, és már csak kacagva realizálta az eseményeket maga körül. Persze a szülinapost nem volt képes megfosztani figyelmétől, és ez csak részben volt amiatt, mert épp őt ünnepelték. Zavartalanul legeltette rajta barnáit, és nem meglepő módon később, mikor próbálta felidézni a bulit, az egyes eseményeket a "mit csinált épp Rina"-hoz tudta csak kötni.
Például épp megnyerte a versenyt, mikor a pap bácsi mindenkit letáncolt az asztalról. Legalábbis Lili számára minimum ilyen performansz volt az övé, amivel viszont csak addig törődött, mígnem Kende és Marina össze nem nyalta egymás arcát. Nem tűnt gusztának, ahogy a sós izzadságot kóstolgatják egymáson, a szőkét mégis irigységgel töltötte el egy pillanatra a látvány.
Aztán újabb pohár valamit nyomtak a kezébe, amit viszont sose tudott meg, hogy mi lehet, mert mire rávetette pillantását, vagy belekóstolt volna, odalépett hozzá Marina.
Lili felpillantva a lányra vigyorgott vissza rá, és épp gratulálni akart győzelméhez, mikor is megszűnt köztük a távolság. Egy pillanatra azt hitte, talán beleájult a karjaiba a másik, és most jól összefejelnek, de ehelyett egy csókban forrtak össze, amit Lili inkább utólag fogott fel, mint akkor, a pillanat hevében, noha gondolkodás nélkül és hevesen viszonozta azt. A kezéből pedig akadálytalanul fordult ki a pia, és ömlött ki a földre, hogy felszabadult karjait a másik nyakába vethesse.
Kicsit megkésve aztán levegőért kapott, miután elváltak ajkaik, de ő még kissé bent ragadva a pillanatban behunyt szemmel állt. Zavartan kinyitotta szemeit, és mintha csak most venné észre Marinát, rávigyorgott.
- És ezzz.. ez volta.. volt a jutalmam érte? - kérdezte heherészve. - Vaaagy én vagyok a te jutalmaad! Amiért megnyerted a.. v.. v.. versenyt.
Bólintott, nyugtázva, hogy sikerült kimondania a szót, amit keresett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Épp azon kezdett el morfondírozni Lilkó, hogy mennyire jól jönne most a profnak, ha lenne még használható időnyerő, mert úgy hiába úszott el valamivel, vagy tartották fel, esetleg gondolt arra, hogy most semmi kedve ehhez a viselkedni képtelen bagázshoz, még megmásíthatta volna késését, és úgy nem ülnének itt egyre felszabadultabban élvezve az üres órát.
Olyannyira kezdte mindenki beleélni magát, hogy itt bizony nem lesz okítás, hogy még a padtársa is felállt. De aztán oldalra pillantva látta rajta Lili, hogy annyira nem az ő döntése volt ez. Pedig már épp kezdett is volna furcsálkodni, hiszen Flóra eléggé stréber volt, azért is ült mellette, hogy legalább minimális tudás ragadjon rá, amíg itt van. De aztán ez az egész gondolatfolyamat megakadt, mikor a lány meglátta, hogy ki miatt van a mozgolódás.
Deja vu érzés fogta el, ahogy az elmúlt hetek tapasztalatin elmélkedett. Kereste volna ő Marina társaságát, de a rellonosnak úgy tűnt, sosem alkalmas, mindig sietett. De egy idő után Liliben akaratlanul is feltódultak bizonyos érzések. Csenge is hasonlóképp eltűnt az életéből egyik pillanatról a másikra, és bár beletelt majd egy hónapba, mire leesett a szőkének, de nagyon úgy tűnt, hogy most Mae is kerüli őt. Ahogy szöszke szobatársa is tette. És a levitás most sem értette, mi rosszat csinált.
Időnként felé fordult órákon, de ha el is kapta a tekintetét a másiknak, Marináé hamar tovavándorolt. Lili pedig úgy érezte ilyenkor, hogy ő volna a legboldogabb a világmindenségen is túl, ha csak szemeznének egy kicsit. De még ennyit se kapott, és ahogy múlt az idő, egyre jobban elszomorodott emiatt. Persze nem látszott rajta. Sose látszott. Ugyanolyan cserfes, jó kedélyű volt, mint mindig.
Most azonban nem tudott mosolyogva lelkendezni a mellé ülő lánynak, és erről nagyban tehetett a tény, hogy még most sem nézett rá. De legalább hozzászólt!
- Akkor miért csináltad? - kérdezte, úgy, mintha nem is ez lenne az első mondat, amit hetek óta váltanak. - Ha bújócskázni szeretnél, én tökre benne vagyok, de csak akkor, ha néha megtalálhatlak.
Mókázott, ahogy mindig, ha túl komoly volt a téma. De a szája csak egy picit rándult meg a mosoly felé, és elfordulva Marina arcától a padon összekulcsolt kezeit kezdte inkább fixírozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Mivel (nagyjából) jól nevelt volt, teliszájjal nem mondott semmit, egy ahát se, de határozottan bólogatni kezdett a "vallomást" hallva. Tudta ő! Persze, hogy nincs semmiféle hagyomány, de hát akkor nem sejthette. Azóta se lett kevésbé rászedhető, és Lucasnak egyébként is nehezen mondott nemet, mint azt az eddig történtek bizonyítják.
Neki nagy családja volt, Dom a Halálos Iramból bizonyára helyeslően bólogatott volna, de ahogy hallgatta aztán Lucas beszámolóját, Lilinek kissé összefutottak szemöldökei, szemében a sajnálat tükröződött.
Szegény srác, se testvérei, se szülei.. legalábbis akikre számíthatna. Nem is gondolta volna, és csak méginkább bántotta, hogy nem volt alkalmuk jobban megismerkedni, mielőtt közel kerültek volna egymáshoz. Nem azért, mert emiatt a szőke elutasította volna őt, csak jobb lett volna...
- Szívesen megismerkednék a nénikeddel. Nekem is van kettő. Ők együtt laknak, és az egyik unokatesóm is a nyakukon él, szóval tök jó fejek, mert elviselik őt.
Miközben rágta az utolsó falatokat, azon tűnődött, mondania kéne-e valamit arra, hogy a vele szemben ülő nem ülhet le ugyanígy a szüleivel vacsorázni, de végül úgy találta, nem szívesen beszélgetne erről a navinés. Talán később, máskor. Talán ha kettesben maradnak.. és a társalgás lesz csak terítéken.
- Én is jóllaktam - simogatta meg hasát Lilkó is, és arcán boldog kis mosoly jelent meg. Olyan elégedett feje volt, amilyet kisbabák vágnak, mikor sikeresen végigmásznak az asztal alatt anélkül, hogy megállnának pihenni. - Finom volt minden.
Elmélázva rápillantott a szomszédos asztalnál fogyasztott lángoló fagylaltra, de mielőtt még egy nyálcsepp jelent volna meg szája sarkában, elfordult és megrázta a fejét.
- Nem, mehetünk. Sétáljuk le a vacsit - mosolygott rá Lucasra, és megpaskolta kézfejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Igen, azt hiszem. A nénikékbe bele van kódolva a jófejség. Bezzeg a saját gyerekeikkel nem azok, de a testvérük gyerekei az tök más - nevetett Lilkó is.
Kicsit furcsálkodott ugyan azon, hogy Lucas miért tartja az éhesebbik felét félelmetesnek, de mivel az volt most a lényeg, hogy teli a bendő, nem is állt le ezen morfondírozni. Talán úgy csillog a szeme, mint a rajzfilmekben, mikor annyira éhesek már, hogy mindenféle finomságnak halluzzák a másikat. Pedig erre tök nem került sor, és még mikor már kifelé tartottak, se találta úgy, hogy Lucas emlékezteti őt egy jó magasan megpakolt fagyikehelyre.
Miután fizettek - mert persze furcsa lett volna anélkül elmenni -, Lili pillantása a felé nyúló kézre siklott. Beharapta ajkát egy pillanatra, de jóformán azonnal érte nyúlt, és összefűzte ujjait a navinésével. Ezt követően pedig szinte szökellve lépkedett mellette, csak azért nem emelkedett el, mert tele volt a hasa pizzával.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - duruzsolta, a lemenő Nap felé pillantva. Szép idő volt, valóban. Kellemes, nem túl meleg, a levegő is mozgott kicsit.
- Nekem meg ez volt az első, szóval nekem sem szokásom.. de vele.. szóval Olíviával biztos voltatok. Nem? - Kissé félve hozta fel a témát, de egyúttal kíváncsian is, hogy vajon mit vált ki vele Lucasból. Ha zavarja, talán még nincs túl rajta. És akkor hiába ez laktak jól, csak ettek egy jót.
Kicsit elpirult a következő szavakra, majd elnevette magát. Ez a Lucas! Akkora hülye majom! De ezúttal nem haragosan gondolta mindezt.
- Megcsókolhatsz, ha szeretnél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lili nem bocsánatkérést várt, elvégre nem tudta, miért indultak el teljesen más úton a lány szülinapja óta. Lehetett az ő hibája is az egész, könnyen lehet, hogy Marina már bánta, hogy közel kerültek egymáshoz. Ezért pedig nem kellene bocsánatot kérjen, hiszen Lili sem haragudhatott miatta.
Most mégis rettentően bűnbánónak tűnt a barna, és amit igazán szeretett volna tőle Lilkó, azt továbbra is magában tartotta.
- Hé, semmi baj - tette kezét a másikéra Lili. Azonnal vigasztalni akarta, fájt ilyen szomorúnak látnia, hát még a könnyeket a szeme sarkában. - Bármiért is volt, én egyáltalán nem harizom, jó?
Megszorította kicsit Mae ujjait, és a tekintetét kereste. Az előbb még elfordult ugyan, de az ő megbántottsága semmi volt ahhoz képest, amivel a másik lány küzdött - ezt még Lili is látta rajta, és nem akart neki még több fájdalmat okozni.
- Én már azzal is bőven megelégszem, ha csak azt ígéred meg, hogy nem kerülsz többet - mondta, és bár valójában sokkal többre vágyott ennél, komolyan gondolta, már attól is sokkal élénkebben verdesett a szíve, hogy Marina végre odajött hozzá. Tudta jól magáról, hogy nem a legérettebb, és hogy lelki vagy másféle támaszként sem ő nyerné az olimpiát, ha volna ebből is versenyszám, de ha valakit kedvelt, ha tényleg, nagyon kedvelt, ahhoz ragaszkodott. És hacsak nem küldi el őt a búsba a rellonos (legalább háromszor persze, mert az első kettőt úgyse venné komolyan), akkor nem tágít. Akkor se, ha nem mondja el neki, mi baj, és akkor se, ha igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Ha épp nem túlontúl meleg volt, és százágra sütő Nap, akkor egy hirtelen jött zivatar nehezítette meg a háborítatlan kint létet. Persze Lilit sem a hőség, sem az égből érkező nedvesség nem tántorította el alapból, csak az edzéseit volt problémás így megoldani, ugyanis vagy rákvörösre égett a fehér bőrével, vagy teljesen elázott a fedezéket nélkülöző pályán.
Szerencsére a testmozgást, ha a repülést nem is, meg tudta oldani a kastélyban is, sőt, valószínűleg a seprűjét is felhozhatta volna. Az akrobatikához nem kell, hogy nekirepüljön egy falnak, vagy beverje a fejét a plafonba, egy helyben lebegve végezhetné el a mozdulatokat. De inkább nem kísérletezett vele, magát a seprűn végzett munkát meghagyta máskorra. Most csak erősíteni jött le a toronyból, átmozgatni tagjait.
Kényelmes, testhezálló edzőruha volt rajta, ami egy kék topból és fekete shortból állt, cipője pedig ugyanaz volt, amit az akrobatikához is használt. Nem nagyon voltak kitömve pénzzel, és ami kevés Lili zsebében landolt, azt rendszerint édességre költötte - még mindig, pedig most már egy ideje igyekezett a megjelenésébe invesztálni.
Miután bemelegített, a gépek, és súlyzók felé vette az irányt. Itt voltak még fitness labdák is, amiket nagyon szeretett, különböző nyújtó szerkentyűk, és mindenféle egyéb mugli találmány, amivel a testet lehetett gyötörni. A szőke, mióta elleste Csengétől ezt a szuper sportot, és rájött, hogy nem lehet csak úgy felpattanni egy seprűre és máris szaltókat vágni, nagyon rákapott a testedzésre, és jól is érezte magát ettől.
- Szia! - köszönt oda az elsősnek, akit még nem ismert névről, de látott már párszor. Most pedig épp itt forgolódott, talán azt latolgatva, melyik súlyt kapja föl. - Óvatosan, van pár vicces kedvű ember, aki bűbájjal rá szokott pakolni még vagy húsz kilót a háromkilósokra, a nehezeket meg pehelykönnyűvé varázsolják. Láttam már olyat, hogy valaki orrbavágta magát eggyel, mert azt várta, hogy nehéz lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Könnyedén szóba elegyedett Lili bárkivel is, nem volt feltétel, hogy a háztársa legyen az illető, sőt, Polli konstans csodálkozása ellenére a rellonosoktól sem félt, szóval akár az egyik zöldet is ugyanígy figyelmeztette volna a súlyzók veszélyeire. Azt persze nem mondta, hogy ne ejtse őket a lábára, de hát ez valahogy magától értetődő volt.
Kuncogott egyet a srác szavain, természetesen egyáltalán nem vette rossz néven azokat. Bár ő pont nem illett bele a levitás sztereotípiába.
- Mondták már páran, hogy házat tévesztettem. Ami.. eléggé jellemző lenne rám. De azért eléggé kéknek érzem magam, főleg, ha összetöröm magam - nevetgélt tovább, és közben leült a földre nyújtani még kicsit.
Ő maga mondjuk már eléggé fitt volt, legalábbis ahhoz képest, hogy alig másfél méterre nőtt, és látszólag egy kisebb szellő is képes volt felkapni. De magához képest erős volt, és egyre tovább bírta a megerőltető gyakorlatokat is.
De azért szakértőnek nem állította be magát, és kicsit meg is lepődött a kérdésen, és úgy megbámulta az emlegetett vézna kart, mintha rá lenne írva a teherbírása.
- Szerintem kezdd egy kisebbel. Nem baj, ha túlontúl könnyű, és úgy érzed, menne ennél sokkal nehezebb is, még egy radír is tök nehéz tud lenni, ha már sokadszorra emelgeted egyhuzamban.
Felállt, nyújtózkodott egyet a plafon felé is, meg jobbra-balra, majd előre, és ekkor rájött, hogy akár így is maradhat, mert pont kézre esik egy bemutatkozáshoz.
- Lili vagyok amúgy, téged hogy hívnak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Már egészen kezdett lemondani Lili arról, hogy a könyvein kívül bárhol máshol unikornisba fog botlani, és élőben, a saját szemeivel láthat egyet, mikor új reménysugár csillant fel előtte. Eddig csak követte a szóbeszédet, a pletykák után futva próbált rábukkanni egy ilyen csodás teremtményre, és nem is sejtette, hogy már egy ideje csak szórakoznak vele iskolatársai, akik jórésze tudott már fura megszállottságáról. Bencének egyszer meg is kellett mentenie egy csapat tűhegyes fogó apró teremtménytől az erdőben, de Lilkó kedvét még ez sem vette el. Az már annál inkább, hogy egy ideje nem hallott róla, hogy egyszarvú kószálna a Bagolykő szomszédságában álló erdőségben.
Amúgy sem volt túl sok ideje ezen agyalni, ha épp nem megbukni próbált, akkor edzett, vagy a barátaival lógott. Ha épp magára maradt gondolataival, azok pedig Marina és Lucas körül forogtak, az unikornisok pedig csak akkor jutottak eszébe, ha meglátott egy navinés címert. Viszont épp egy navinés volt, aki újra fellelkesítette érdeklődését a lenyűgöző teremtmények irányában.
Júliával évfolyamtársak voltak, így Lili könnyedén ráakaszkodhatott szegény lányra különféle házi feladatok és projektek kapcsán, és addig-addig csacsogott neki, míg felszínre nem bukott a téma köztük. És Lili így végre megtudta, hogy nappal egészen esélytelen unikornist látni. És attól, hogy éjszaka kilopózzon a kastélyból, nem sikerült eltántorítania a ténynek, hogy nemrég már megbüntette ezért Flóri bácsi. Ráadásul most tényleg a faház felé tartottak Júliával! De hát magaslesnek kiváló volt, nincs mit tenni. És ott nem kell a különféle állatoktól sem tartaniuk, szóval biztonságból várhatják a csodalény felbukkanását. A navinés lány még valami spéci unikosnis nasit is hozott magával, amit szét is szórtak a környéken, mielőtt felmásztak volna az ágak közt megbúvó házba.
Lili megpróbált a feltörő emlékeinek gyors megálljt parancsolni, miközben lepakolta holmiját az egyik hálózsákra.
- Kértem kölcsön egy fényképezőgépet is amúgy, bár fogalmam sincs, hogy kell használni. Meg hoztam sütit is! És sós perecet - sorolta tatyója tartalmát, miközben sorban ki is pakolta az emlegetett dolgokat. Aztán kíváncsian pislogott a másikra, hogy ő mivel készült az éjszakai lesre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

MEDENCE! És nem is akármilyen, de óriási! Lili mikor megtudta, hogy mivel rukkoltak elő a pirosak, legszívesebben ki is költözött volna a rétre. De jobb híján csak minden adandó alkalmat és lehetőséget megragadott, hogy valami ürüggyel vagy anélkül, lehetőleg magával rángatva valakit csobbanhasson egyet. Az egyik áldozata Lucas volt, természetesen. Nem tudta ugyan, hogy randinak minősül-e a közös fürdőzés, de - bár nem árulta el neki - ez most másodrangú kérdés volt. Amúgy is egész sokat találkozgattak újabban ezen címszó alatt, az se volt baj, ha most csak úgy együtt lógnak. A lényeg, hogy a medencében tegyék!
Lelkesen megrángatta kicsit a srác karját, ahogy közeledtek a helyszínre.
- Nééézd, néézd, van unikornisos is! - mutogatott a felfújható és megülhető gumiállatok egy csoportja felé, mely a parton várta, hogy lecsapjanak rájuk.
Még nem voltak sokan, így volt bőven hova letelepedni, Lili ki is nézett gyorsan egy árnyékos részt, és odavonszolta Lucast is. Leterítette a kockás plédet, amit hozott, majd seperc alatt ki is bújt spagettipántos rózsaszín ruhájából, és büszkén körbefordult, hogy a másik megcsodálhassa Stitch-es fürdőruháját, amit nemrég kapott.
- Na várj, remélem elhoztam... - kapott hirtelen homlokához, majd leguggolt és kotorászni kezdett táskájában. Aztán kiborította az egészet, mert hát semmit se lehetett megtalálni benne. Diadalmasan felemelte a permetezővel ellátott üvegcsét, ami néhány zsepi, egy tartalék ruha, meg pár ajándékutalvány alól került elő.
- Azonnal beszívódó naptej. Töksokfaktoros! - magyarázta, mert ha Lucas emlékezett rá, Lili mesélte már neki, hogy az igencsak fehér bőrének hála igen szép rákocska színűre tud sülni hipp-hopp, ha nem vigyáz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Igaz, hogy csak viccnek szánta, de tényleg elég gyakran ütötte meg magát. Kicsit szerencsétlenke volt, és ez gyakorta jelentkezett sérülések formájában, de egyelőre - kopogjuk le - semmi komoly nem történt még vele. Mondhatni szerencsésen ütötte meg magát, esett el, vagy pottyant le, többnyire a seprűjéről. De a kékség érzés valójában nem innen származott.
- Ennek örülök, mert szeretek Levitás lenni - mondta. - Még akkor is, ha nemigen felelek meg a sztereotípiáknak. Tőlünk valahogy mindenki azt várja, hogy okosak legyünk és bölcsek.
Ő pedig még négyévi gyakorlás után se érezte ezen szempontból a kékek tornyába illőnek magát, mégis, mintha csak hazatért volna, olyan volt belépni a Szfinx portréján túlra.
Megrántotta vállát, mikor látta, hogy Zalán az egyik súlyzó iránt érdeklődik. Meg kellett próbálni, azt azért ő sem tudta, melyik melyik, általában nem is ugyanoda kerültek vissza, vagy a mókás kedvűek direkt cserélgették a helyzetüket. De végül a megerősítés nélkül is talált egy jót magának az ijfú levitás, hogy aztán a párjával már meggyűljön a baja. Lili kissé aggódó fejet vágva lépdelt közelebb, kezeit is felemelve.
- Nem, nem vicceltem.. bár elég gyakran szoktam, az igaz - nevetgélt, de csak miután látta, hogy Zalán elengedte a súlyt és csak majdnem vágódott hanyatt. - Csak aztán ne is rángasd, ha nem megy, mert olyan is van, hogy hirtelen visszanyeri az eredeti súlyát és akkor repülhetsz utána.
Látott már olyat, sőt, az egyiket lendületből bele is hajították a falba, a lyuk még azóta is ott volt.
- Amúgy a legbiztosabb, ha a saját súlyoddal edzetsz. Fekvőtámasz mondjuk. Én már tök sokat tudok egyszerre! - büszkélkedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Semmi baja nem lenne a simogatással Lilinek, csak nem tudta, hogy azt is kérhetné a lánytól. Ahogy azt sem sejtette, hogy Júlia a nyuszijával egy szinten kezeli őt, habár a szőkét ismerve valószínűleg hízelgőnek találná a dolgot.
Abban viszont biztos volt, hogy mellette van a legtöbb esélye valóban látni egy unikornist, a navinés egészen szakértőnek tűnt a kis sütikkel, meg az egész tervével. Lilinek egy pillanatnyi kétsége sem volt felőle, hogy pontosan tudja, mit csinál, ennek megfelelően pedig rendkívül lelkes volt, és ha lehet, még jobban csüngött a másikon, mint máskor. Leste minden szavát, és még itta is őket, biztos, ami tuti. De hozott Júlia mást is, amit ihatnak, és bizony nem málnaszörpöt. Talán jobb is, még felbukkanna egy medve is, vagy ilyesmi.
- Hú, milyen felkészült vagy - ámuldozott Lili a telefonon. Neki is volt valahol, alighanem az ágya mögé csúszva lemerült állapotban, és persze eszébe nem jutott volna megkeresni. Persze szavai nem csak a mugli ketyerének, hanem a két üveg bornak is szólt. Szomjasok biztos nem lesznek.
A levitás előkotorta a maga hozta mugli kütyüt is, igaz, az mágikusan meg volt bűvölve, hogy mozgó képeket készítsen. De ettől még a működési elve nem tért el attól, ahogyan eredetileg megálmodták a varázstalan gyártói, de ez se segített rajtuk, mert közben Júlia is épp azt magyarázta, hogy nem ért hozzá. Lili forgatta, csavargatta, nyomkodta, aztán sikeresen az arcába vakuzott, amitől ijedtében hátra is tántorodott és seggre esett, miután megbotlott egy hálózsákban.
- Aaaau..! - nevetett, és felkászálódva odalépett a másik mellé. Nem látott poharat nála, de ha volt is, a kérdésből úgy sejtette, hogy azzal imponálna, ha csak simán meghúzná. Ezért aztán válasz helyett megragadta az üveg nyakát, érintve a másik ujjait is nagy sietségében, és ha magához kaparintotta, egyből szájához is emelte azt.
Nyelt pár kortyot, nem is ízlelgetve azt, pedig a nagyoktól úgy látta, a bort meg kell szakérteni, nem csak vedelni, mint vizet a sivatagban. De igazából most először ivott ilyet, szóval nem nagyon volt összehasonlítási alapja.
- Villogni már tudom, hogy kell vele, de az szerintem elijesztené az egyszervút - összegezte gyorsan az eddigi tudását a fényképezőgépről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megpróbált okosan bólogatni Zalán szavaira, de nem egészen értette azokat. Vagy legalábbis nem jutott eszébe semmi kreatív dolog, amit ahelyett csinálna, hogy okos. Aztán pedig félrebillent fejjel végigmérte a srácot, és nevetett egyet. Persze nem gúnyosan, olyat ő nem tudott.
- Talán ha növesztenél egy földig érő szakállat, meg szemüveget viselnél, és olyan képet vágnál, mintha mindent is tudnál - megrántotta a vállát. - Nem értek hozzá, de azt gondoltam a bölcsesség attól van, hogy öreg vagy. Meg ha már nincsenek meg a bölcsesség fogaid. Mert hogy amíg megvannak, azok bölcsek helyetted, ha meg már kipotyogtak, végre tündökölhetsz.
Igen, ezt most találta ki, de nem számított, egész úgy hangzott, mintha valami tudományos szakiratból szedte volna.
Nevetett egyet, és helyeslően bólintott párat a repülést illetően is.
- Én is jobb szeretek seprűn.
Közben kiválasztott magának egy szimpatikus padlószakaszt, és hasrafeküdt, kezeit feje mellé helyezve. Érezte a másik hangjában a célzást, ezért megengedett magának egy enyhe túlzást.
- Nem is tudooom... jobb napokon akár ötvenet is megcsinálok - mondta, és tényleg csak kicsit túlzott, mert valóban képes volt rá, de csak ha már napok óta folyamatosan edzett, most pedig azért kimaradt pár alkalom.