Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Ugyan nem tudott róla, hogy lakna az iskolában kopogószellem, és ha igen, ki tudna-e egész idáig jönni, és egyébként sem tudott keresztülnézni rajta, szóval bár amaz megerősítette, miközben ügyesen landolt mellette (ez is gyanús volt, miért volt ekkora súlya, ha nincs is fizikai teste?), Lili elvetette, hogy valóban azzal lenne dolga. Inkább csak egy nagyon szórakozott, vicces kedvű sráccal.
Nem különösebben működött jól a veszélyérzete, vagy csak már tudta előre, hogy nem fogja bántani a másik, mert ugyanott maradt, és érdeklődve pislogott rá, miközben odalépett mellé és felmérte őt.
- Pöttöm? - kérdezett vissza kikerekedő szemekkel. Jó, persze, nem volt túl magas, de azért nem volt ő pöttöm! Voltak nála kisebbek is bőven. - Szerintem te vagy túl magas. Biztos ráálltál egy hóbuckára.
Le is pillantott a lábuk elé, hogy meggyőződjön erről, nem is sejtve, hogy épp megúszott egy fürdetést.
Barnáit visszairányította a srácra, és összeszedte válaszait. Szépen sorban.
- Van, Bogolyfalvára, és Lili.
Ismét a tetemes kis hókupacra pillantott, majd vissza a művészre, aki odatette.
- Te mit csináltál itt, és neked mi a neved, kopogószellem? - kíváncsiskodott ő is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem tehetett róla, túl ártatlan ábrázata volt, és erre még rá is játszott azzal, hogy nem sok félelemérzet szorult belé, és kissé naív is volt a világ dolgait illetően. Rosszindulat szikrája se volt benne, és másban sem vette észre egyhamar. Magyarán nem volt túl életképes, de egyelőre zökkenőmentes kis élete volt. És eredeti szándéka ellenére úgy tűnt, a kopogószellem-srác sem tervezett ezen változtatni.. egyelőre.
A szőke mindenesetre meghökkent, és egy pillanatra elnézett másfelé.
- Bocsánat! - mondta, bár komolyan nem tudta, mi lehetett olyan szörnyű a nézésében. A járása is rendben volt, szóval teljesen értetlen volt.
További meghökkenés mellett raktározta el az infót, miszerint Ricsi névre hallgat a srác, és kajával lehet lekenyerezni. Vagy kenyérrel lekajázni?
- Ha megnyalod a fejem, én is összenyalom a tiéd! - figyelmeztette azért kedvesen, miközben nekiállt táskájában kotorászni.
Nem fura idegeneknek tervezte adni, de volt nála elég az Erikának szánt finomságokból, szóval miért ne kínálná meg Ricsit? Pláne, ha így kiderül, hogy valóban kopogószellem-e. Azok nem esznek emberi kaját ugyanis, ebben majdnem teljesen biztos volt Lilkó.
- Virslim nincs - rázta meg a fejét, mert fogalma se volt róla, hogy mit kérdezett tőle Ricsi, de leginkább annak hangzott. - Ez jó lesz?
Egy szalvétába csomagolt lekváros buktát nyújtott a másik felé. Nem tudta, milyen lekó van benne, de zöld volt, és remélhetőleg finom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A pillanatnyi lefagyást nem az időjárás okozta, a hideg soha nem zavarta egyébként, szóval más lehetett a dologban, illetve leginkább abban a tekintetben, de aztán el is múlt, Lili pedig ismét Császár felé pillantott, a lelkes kis kutyus láthatóan mindent megtett, hogy a labdát mielőbb visszahozza. Aztán félúton meggondolta magát, a lány pedig hangosan nevetett a hempergőzését látva. Elvolt magában is, jól láthatóan.
- Azta - hökkent meg Ervin szavain. Vagy talán Dominikén? - Még jó, hogy akkor az Ervint használod.
Mosolyogva megcsóválta a fejét, láthatóan nem csak az ő szüleinél gurult el a gyógyszer, mikor a csemeték elnevezésére került sor.
- Nálunk az volt a szempont, hogy a kereszt- és családnevünk összemosása valami viccest adjon ki. A bátyám, Nimród így lett Süni, az öcsém Süti, a nővérem, Víta meg egyenesen Süvít - nevetett, aztán megrántotta a vállát. - Én meg Süli vagyok, ami biztos arra utal, hogy kicsit sületlen vagyok.
Vagy ha elveszik a pontokat róla, Sulinak is olvasható, de lévén, hogy ő volt a családban a legkevésbé jól teljesítő, ha az iskoláról volt szó, ez kicsit túl ironikus volt.
Közben Császár nem felejtett el hihetetlenül mulatságos látványt nyújtani a háttérben, így Lili sem győzött nagyokat nevetni rajta.
- Annyira lökött kutyád van! - jelentette ki Ervinre pillantva, a szó legpozitívabb értelmében.
Persze imádnivaló volt, és szívesen haza is vitte volna, ahogy az előbb célzott is rá Ervin, de tudta, hogy természetesen erről szó sem lehet. És nem csak azért, mert ő képtelen lenne ellátni, hanem mert hát szegény Ervin, biztos hiányolná, vagy mi. Szóval nem, Lili megrázta a fejét, és eldöntötte, hogy nem fog könyörögni, hogy légyszi légyszi, hagy vigye haza, be kell érje azzal, hogy most addig gyömöszkéli, amíg csak lehet. És mellesleg a gazdája is jó társaság, ő is maradhat. Mosolygott erre a gondolatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Na nem mintha Lili előszeretettel nyalogatott volna fejeket, elvégre nem volt ő teve, de ha ez a furi srác valamiért tényleg ennyire kettyós lenne, hogy eképp áll bosszút, amiért nem tudja áldozatát lehúzni kajával, akkor a szőke biztos volt benne, hogy hasonló bánásmódban részesítette volna. Nehogy már csak az ő képe legyen nyálszagú!
De szerencsére a retorzióra nem kellett sort kerítenie, elég volt vámolnia egy kis süteményt. Igaz, Ricsi nagyon fura tekintettel méregette, miközben kissé kultúrálatlanul az arcába köpködte a morzsáit. Lili kicsit hátrébb lépett, de aztán majdnem hanyatt is vágódott. No nem egy fűszálban botlott meg, csak elvétette meglepettségében, hogy melyik lába mire való épp.
Fel volt készülve sok mindenre, többek közt arra is, hogy összenyalják a fejét, de erre a kérdésre a legkevésbé sem. És nem csak azért, mert még soha senki nem kérdezett tőle hasonlót, hanem azért is, amilyen pofátlanul kibökte Ricsi, és úgy vigyorgott hozzá, hogy még a fogai is zöldellettek.
Még kapirgálta gondolatait, mint éhes tyúk a kukoricát, mikor Ricsi tovább tetézte a dolgot egy szelfi ötletével, mi másért, hogy felvághasson. Lili arcán pedig a elképedést lassan felváltotta a derültség, és elnevette magát.
- Te teljesen tökkelütött vagy! - állapította meg fejét csóválva, és felvéve egy biztos távolságot, ahol a kajamaradványok már nem súrolják.
Természetesen nem tudta komolyan venni a srácot. Ha nem vigyorog, és tolja az arcába az instáját, még akkor is azt gondolta volna, hogy csak szórakozik vele, de így meg végképp teljesen lököttnek nézte. Amivel a világon semmi baja nem volt, persze. Nem volt szokása a móka útját állni.
- Nekem nincs instám, de képet csinálhatunk - rántotta meg a vállát vidoran. - Miért csicska a bátyád? Az én tesóim tök cukik. Valószínűleg inkább ők szoktak rám mondani ezt-azt.
Víta legalábbis biztos elmorgott olykor ezt-azt a bajsza alatt, ha Lili épp liliskedett a közelében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Az iskola kapuja

Nem most szerepelt először szelfin, de most először fotózkodott buktával. Félig rágottal méghozzá, és a hozzá tartozó elkövetővel, aki láthatóan nagyon elégedett volt önmagával. Ez nem feltétlenül volt rossz tulajdonság, legalábbis Lilit nagyon szórakoztatta Ricsi attitűdje. Szerette, ha valaki nem teljesen normális. Méginkább, ha teljesen hülye.
És felismerésére, miszerint elfelejtett before fotót készíteni a buktáról, a szőke csak hangos nevetéssel tudott reagálni.
- Sebaj, legközelebb majd előrelátóbb leszel - nyugtatta meg még mindig fülig érő szájjal.
Így készültek el a fotók is, és Lili igyekezett mindhez különféle módon pózolni, volt, hogy nyelvet öltött, máskor angyali kis mosolyt vont arcára és állát összeérintett ujjaira helyezte. De egyszer egy szamárfül is befigyelt Ricsinél, ami mellé a lehető legártatlanabb ábrázatát öltötte fel.
Nem magyarázta túl bátyja csicskásságát, és Lili sem firtatta tovább, már csak azért is, mert úgy tanulta, hogy illik mindenkinek a döntését tiszteletben tartani. Bár nem volt meggyőződve róla, hogy Ricsi bátyja azzal a tudattal kelt fel egy nap, hogy mától márpedig ő csicska. Ez inkább tűnt a mobilját babráló srác elhatározásának.
Kicsit felvonta a szemöldökét, de igazán nem lepődött meg, Lili egyszerűen egy szavát se tudta komolyan venni ennek a gyereknek. Vállat vont hát.
- Jól van, akkor szia!
Rámosolygott a másikra, majd tovább indult eredeti célja felé. Emlékezetes találkozó lett az iménti, az biztos, el is határozta, hogy elmeséli Erikának, milyen lökött útonállóval futott össze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bizonyára akad jó pár dolog Lilivel kapcsolatban, ami meglepné azt, aki nem ismeri igazán még, de az, hogy nem volt kimondottan könnyen az ágyából kipattanó típus, az valahogy a homloka közepére volt írva. Egyszerűen sütött róla, hogy képes volna úgy is tíz percet késni valahonnan, ha csak öt percre lakik onnan, és ez abból adódott, hogy kész atomháború kellett az ágyból való kirobbantásához.
A mai napon még viszonylag időben volt, csak a reggeli felét késte le, de időt spórólt azzal, hogy idefelé öltözködött föl. De tényleg, nem vicc. Egy harisnya az egyik sarkon, egy másik a következőn, nyakkandőkötés fogmosás közben, a fésülködés mára passzolva, és így, épp az egyik cipőjét rángatva magára, fél lábon ugrálva érkezett meg a nagyterembe, szájában hajgumijával.
Kíváncsian fordult a veszekedés irányába, miközben a kékek asztalát környékezte, ezért nem is vette észre azonnal az ott falatozó Pollit. Csak dobálta a sziákat háztársainak, és másoknak, akiknek felismerte a kontúrját, de tekintete a hang irányában kutakodott, nagyon ki akarta lesni, kik estek egymás torkának.
Aztán a visításra felsikkantott.
- ÍÍíí! Pollíííí! - széles vigyort tolt, és a szájából kieső gumit ügyesen elkapva gyorsan lófarokba kötötte haját.
Lecsapta magát barátnője mellé, és kikapta a szájából kikandikáló pirítóst.
- Azt hallom - mondta, és harapott egyet a kenyérből, majd visszaadta neki a többit. Most nem terelhette el a figyelmét azzal, hogy sajátot ken, de éhen se maradhatott. Időspórolás.
- Jó hosszan - hümmögte válaszát az alvást firtató kérdésre, és gyorsan kaparintott magának egy almát, miközben nyakát nyújtogatva elkémlelt a másik asztal felé. Végre kiszúrt egy lányt, aki nagyon feldúltnak tűnt. De sajnos már jóval halkabban beszélt, bizonyára nem akarták az egész termet szórakoztatni. Lili kicsit elszomorodott ettől.
- Te hallod, miről van szó? - kérdezte Pollira pillantva, majd tovább hordozta tekintetét az asztal felé, hátha van még valami könnyű préda reggelire. Volt is ott egy közepes méretű tálca, de nem tudta megállapítani, mire való, még nem varázsoltak rá újabb adagot, miután leürült.
- Ez mi, seteményes tálca?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hogy Sári SZŐKE LETT!? Ezt nem akarta elhinni! Elképzelni akarta volna viszont, csak nem tudta, a dolog meghaladta Lilkó képzelőerejét, ezért mikor meghallotta a hírt, már szaladt is, hogy megkeresse a lányt. Ami persze több szempontból is nehézkes volt. Egyrészt épp este volt, és rövidesen már lekapták a tíz körméről, aki kint kóricált, másrészt nem volt bejárása továbbra sem az Eridonba, illetve abban se lehetett biztos, hogy ott találja barátnőjét. Mondjuk illett volna, de hát fene tudja.
Viszont még belefért egy gyors kitérő a bagolyházba, hogy levelet küldhessen neki, amiben kvázi követelheti, hogy azonnal de rögtön és máris találkozzanak, de legkésőbb holnap délelőtt, esetleg délután, ha csak reggel érkezik meg a bagoly.
Mikor aztán elkészült a levéllel, nagy nehezen rávett egy madarat, hogy megemelje neki a lábát, és rákötötte üzenetét. Alighogy az állat kireppent az ablakon, egy másik szállt le Lili mellett, és csipogott valamit. A lány meglepetten rápillantott, és észrevett egy neki címzett levelet nála.
- Nahát, ez gyors volt - mondta nagyokat pislogva, mikor megismerte Sári kézírását.
Ki is kukkantott a toronyból, és még látta a távolodó baglyot, akit ő küldött el az imént, és még oda sem ért az Eridon toronyhoz. Oké, talán Sári csak megelőzte, nem időutazó madárral van dolga.

Másnap Lili izgatottan szaladt fel a keleti szárny második emeleti lépcsőjén az elemi mágia teraszára, amit ő sajna csak hírből ismert, de Sári számára bizonyára sokat látogatott hely volt. Mikor aztán megérkezett, már nem csak amiatt sajnálta, hogy még nem járt itt, mert nem tudott elemi máguskodni, hanem mert igazán lenyűgöző látvánnyal szembesült. Az üvegkupolán besütötött a Nap, ragyogó, kissé túlvilági helyet varázsolva a lépcsővel és izgalmasan csavaros oszloppal díszített, jókora teremből.
Ennél már csak Sári látványa lesz elképesztőbb, amint ideér - gondolta Lili.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Helyeslően bólogatott Zselyke minden megállapítására, némelyiket pedig ki is egészítette. Mint például a nagytermi témát, az még igényelt némi plusz információt.
- Ha ide betérsz, gyakorlatilag mindig találsz bent embert, én még sosem láttam teljesen üresen - mondta, és eszébe jutott, hogy volt, hogy tanulni jöttek be nagyobb csoportok, vagy csak olvasni, esetleg beszélgetni, vagy gyülést tartani valami kapcsán, szóval nem csak enni, vagy bálozni, évet zárni vagy nyitni lehetett. - Ha mégis üresen találnád, lehetséges, hogy éjszaka van, és tilosban jársz, erre majd figyelj oda, mert büntit adnak érte.
Nem tapasztalatból beszélt persze, ő nem szeretett az éjszaka közepén egyedül bóklászni. Jobb volt társaságban, csak nem igazán talált hozzá partnert, aki ne félt volna a prefektusok vagy tanárok haragjától.
Vagy attól, hogy bekerülnek az Edictumba.
- Havonta jelenik meg az iskolaújság, zömében diákok szerkesztik, szóval időnként pletykák is vannak benne, amik nem feltétlenül igazak, de nagyon viccesek tudnak lenni. Meg sok izgi érdekességről is olvasni lehet benne, még mugli dolgokról is.
De persze nem dolgozott ő az újságnak, hogy reklámozza azt, Zselyke valószínűleg anélkül is rátalált volna előbb-utóbb, ha senki nem is szól róla. Az Edictum kézről-kézre járt, a tartalmát pedig gyakran traccsolták ki a diákok csoportokba verődve. Vagy épp a nagytermi asztaloknál ülve.
Mivel Lilkó imádta az állatokat, és a lovak lényegében szarv nélküli unikornisok voltak, az eridonos lány infójára jól fel is kapta a fejét. Közben tovább indult vele, hogy egy-egy karlendítés közepette mutassa, mi merre van. Időnként mondott is olyanokat, hogy "konyha" vagy "lejárat az alagsorba és a kínzókamrákba" de a díjlovaglás témája sokkal izgibb volt.
- Úúú, erről mesélned kell! Hogy kell díjpacigolni? És van saját lovad meg minden? Ha van, azt mondjuk azt hiszem, nem hozhatod be, de a kisebb testűeket engedik, cicákat, patkányt, egeret, baglyot, kutyát esetleg, ilyeneket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lili felmutatta az almáját válasz gyanánt, mielőtt fogait a gyümölcsbe mélyesztette volna, és nagy szemeket meresztve bámult a kibontakozó dráma irányába. Közben kultúráltan csámcsogott, és barátnője tekintetét követve elszakadt egy pillanatra a műsorról, hogy a tanári gárdára pillantson, akiket láthatóan cseppet sem érdekelt pár veszekedő diák. Vagy hozzászoktak már a mindennapos drámázáshoz a kastélyban, vagy ők maguk is benne voltak egyben. Ki tudja?
- Donoszkák - kommentálta Lili komoly ábrázattal bólintva egyet, mint aki elkönyveli magában a tanárok aljas tanítási szándákának tettét. Hogy majd mikor eljön a bosszú órája, ő készen álljon.
Persze dehogyis, ő még hírből sem tudta, milyen az, csúnyán nézni is csak a filmekből tanult meg, és nem is utánozta túl jól az arckifejezést.
- Hogy a.. - kezdte aztán, de elharapta a mondatot, és helyette, nem túl diszkrétan inkább kezeivel formált a levegőbe két szép kerek formát közvetlenül egymás mellé. És még pár másodpercig forgatta ujjait a levegőben Polli előtt, hogy biztosan megértse a lány, hogy ő érti, amire gondolt, de értse ő is, hogy érti, amire gondolt.
Aztán gondolt egyet, és mivel a zsivajban egyre kevésbé lehetett hallani, miket beszélgetnek a szomszédban, Lili úgy döntött, szinkronizálja - többé kevésbé - a lány szájmozgására illeszkedően amit hallani vél. Persze semmit se hallott, ezért azt mondta, ami épp eszébe jutott.
- Én megmondtam, úgy megmondtam neki, hogy simogasson inkább mandragórákat fülvédő nélkül - Még a hangját is kicsit elváltoztatta, és a hangsúly emelkedett-csökkent, ahogy illett. - Együnk tárcát!
Az utolsónak semmi értelme nem volt, de legalább majdnem kapcsolódott a szőke tekintetét magára vonó legközelebbi tárgyhoz. Ami egy tálca volt, méghozzá seteményes, és Polli elmondása alapján három kuvfróf is elfért rajta. Csak!
- Az kevés, nagyobb nincsen? - érdeklődött Lilkó körülkémlelve az asztalon, már ameddig ellátott. Volt minden, mi szem szájnak ingere, de legalább négy rúd seteménnyel megrakott tálca egy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Alig bírt magával. A Sárival való találkozások előtt mindig izgatott volt, mármint a szokásosnál is, és valami a gyomrára is nehezedett, de most különösen csillapíthatatlan volt lelkesedése. Nem mintha úgy gondolná, hogy bármit is érdemes lenne megváltoztatni Sári tökéletes külsején, de ha már mégis megtörtént, akkor nagyon látni akarta. Mert hát az újdonság ereje, és az elképzeltetlen szemügyrevétele is tényező volt.
Szerencsére nem kellett sokat várakoznia a lányra, de egyébként sem unatkozott abban a pár percben, amíg a termet csodálta, ahova érkezett. Aztán mikor barnáit az eridonosra fordította, arcára olyan bárgyú vigyor költözött, amit illett volna nyomban megfesteni az utókor számára. De még előtte értesült arról, hogy ideje figyelmét az architektúrai remekműről másra fordítania, megérkezett ugyanis Sári előfutára, Flynn, a sárkányróka, aki annak rendje és módja szerint rá is ugrott a levitásra.
- Szia Flynn! Hát ki a cukormókus? Hát ki? Hát te bizony! - güggyögte neki, miközben az elemi lény lendületétől le is huppant a lépcsőre. Ezután pillantott csak fel, keresve a gazdit.
- Merlin szent szagos szakállára! - nevette el magát, amint Sári leült mellé. A lány Flynn miatt mentegetőzött, de az cseppet sem zavarta Lilit, miközben pislogás nélkül csodálta barátnőjét, a sárkányróka füle tövét vakargatta.
- Te tényleg szőke vagy! - állapította meg az egyértelműt, és kicsit remegő kézzel még oda is nyúlt, hogy megfogjon egy tincset az övénél is világosabb hajkoronán. - Na ki vele, hogy sikerült ezt elkövetned! Olyat is hallottam, hogy véletlenül egy merengőben mostad meg, és megőszültél.
Természetesen a szájról szájra terjedő hírek gyakran változtak át pletykává.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Vannak, akik szeretnek bebújni egy meleg takaró vagy pokróc alá, elkényelmesedve a kandalló tüze előtt, vagy a ágyikójukban, miközben odakint esik valami csapadék, de Lili inkább az aktív pihenés híve volt. Örökmozgó, lelőhetetlen buzgómócsing, aki amint jó időt neszelt, már szaladt is kifelé, mit sem törődve holmi tüdőgyuszikkal, vagy hasonlókkal.
És az idő láthatóan, érezhetően jobbra, melegebbre fordult, és százágra sütött a Nap is. A kissé hűvös levegőt egyedül a még kicsit fagyos szél okozta, de éppen miatta csapta hóna alá a szőke levitás kissé megviselt papírsárkányát is.
Sok mindenben volt béna, több mindenben, mint amiben ügyes, és a sárkány eregetés is előbbi csoportba tartozott, de Lilkónak cseppet sem vette kedvét, még az az apróság sem, hogy egyszer már az életére is tört a játék. Pedig a legtöbb dolgot hamar elunta, és feladta, de a sárkánynak adott egy újabb esélyt. Mintha vak lett volna a jelekre, pedig aztán elég nyilvánvalóak voltak.
Éppen a Fénylő Lelkek Udvarán vágott át, és mivel már itt is volt némi légmozgás, fel-feldobálta a reptetnivalót, és azon elmélkedett, vajon milyen varázslattal segíthetne neki egy kicsit tartósabban a levegőben maradni. A legnyilvánvalóbb, virgardium leviosa varázs túlontúl kézenfekvőnek tűnt, ráadásul úgy okoskodott, hogy lebegtetni valamit nem ugyanaz, mintha repülne, hiszen akkor adott ponton fog a levegőben állni, és amíg tart a varázslat, nem is kap bele a szél, vagy ha mégis, az ellenállástól még a végén eltörne.
Volt azért némi esze, csak többnyire tűnt úgy, mintha óriási tévedésből került volna a kékek házába. De aztán a következő pár pillanat ismét rácáfolt, mert ahogy elcaplatott volna a mágus szobra előtt, valahogy sikerült belegabalyodnia az épp feldobott sárkánynak a kőkarba, és miután kis híján hátraesett, ahogy visszarántotta őt, mert hát a zsinórt azt fogta, csak még jobban rácsomózta a zsinegjénél megcsavarodott sárkányt, hogy aztán némi rángatás, kibogózási kísérlet, és nyögve húzás-vonás után őrá is épp úgy rátekeredjen a zsinór.
Megállt végül, és törökülésben leült a földre, elgondolkodni az életén. Ilyen béna komolyan nem lehet - gondolta, de persze tévedett. Most legalább nem volt életveszélyben, legalábbis amíg a nyaka köré nem tekeri a zsinórt, addig csak úgy nézett ki, mintha a varázsló szobra megkötözve tartaná őt.
Így üldögélt pár pillanatig, míg lépteket nem hallott közeledni.
- Hahó! Kérhetek egy kis segítséget? - kiálltotta, mielőtt az illető, akit még nem is látott, valahova másfelé indul el, és nem ki, ide, az udvarra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit el kellett gondolkodnia, mert bizony bár segítőkész volt, különösebben felkészült már kevésbé, épp ezért lehetett, hogy már eleve az Eridon felé sem tudta elirányítani szegény lányt.
- A reggeli aaaz.. talán hétkor van. Nem vagyok biztos benne, mert többnyire lekésem vagy legalábbis akkor érkezem, amikor a többség már távozik - rántotta meg vállát nevetgélve. Ő is szeretett aludni, na. - Az ebéd délben, a vacsi meg hatkor van, legalábbis ha hatkor odamegyek, szoktak ott lenni sokan. Igazából bármikor, ha odamegyek, vannak, akik épp esznek, szóval igen, mondhatjuk rá, hogy ilyen társasági bigyó központ.
Szóval nem volt kizárt, hogy bármikor is érkezzék az ember fia-lánya, lesz mit tömnie magába, ha mást nem, mások uzsonnáját. Legalábbis Lilivel ilyen már megesett, de szerencsére Polli nem haragudott meg nagyon.
- Igeen, nagyon sokan vannak itt, akik nem idevalósiak. Mármint az országba. De vannak varázslatok, amik segítik az egymás közti megértést, mert különben bajban lennének. Illetve én is, mert nem igazán tudok más nyelven, mint a sajátomon. Még tudok nyávogni, ha az számít, csak nem vagyok biztos benne, hogy mit mondok olyankor. - Illetve elvileg tudott angolul is, de nem sűrűn kérkedett vele, mivel csak elvileg tudott, gyakorlatilag inkább volt az manglish vagy eng-gyar.
Úgy rémlett, filmekről is esett szó már az újságban, legalábbis szuperhősökről biztos. Azokról pedig sok filmet forgattak mostanság.
- Azt hiszem, igen, de Disney-s mesékről nem rémlik, hogy olvastam - rázta meg a fejét, de aztán elvigyorodott. - Persze szeretem őket, a kedvencem a Lilo és Stitch! Azt már vagy negyvenhatezer-tizenkétszer láttam!
Érdeklődve hallgatta az eridonos beszámolóját a lováról, és a terveiről, hogy miként fog majd kiskedvenchez jutni. Bólogatott, hogy abszolút fair ajánlat, bár mit tudta ő. Neki akkor se engedték volna meg, ha csupa K mindenből.
- Mondjuk nekem is tuti felajánlanák ezt szüleim, úgyse félnek attól, hogy mindenből Kiváló leszek - nevetett egyet saját magán.
Az apró visszakanyarodással a pacigoláshoz egy pillanatig nem tudott mit kezdeni. Aztán zavartan megvakargatta a fejét.
- Miért, te már pasizol is? Vagy csak jó megnézegetni őket? A pacik azért csak szebbek.. nem? - Nem igazán értett a lovakhoz - hehe - szóval tényleg őszintén kérdezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak addig szakadt el tekintetével a drámáról, míg a tőle telhető leghitetlenkedőbb ábrázattal odafordult Pollihoz, azt tátogva, hogy "na neee", mert hát egy teljes órát?! Az nagyon durva! Főleg, hogy még több is volt annál.
Persze mostanában Lili is rászokott a tanulásra, elvégre vizsgaidőszak volt, ha máskor nem is, legalább ilyenkor sokkal jobban kellett igyekezni, mert rém ciki lett volna levitás létére megbukni. Azt persze, hogy hogy is került éppen ebbe a házba, még most se teljesen értette, de ha már nekiállt volna kutatómunkát végezni a témában, azzal validdá változtatta volna, így pedig megmaradt örök rejtélynek, amin sorra mindenki elcsodálkozhatott.
Almarágcsálás közben próbált tovább szájról olvasni, és persze nyilván nyomban közvetítette is barátnőjének azt:
- Zeller piros tojás, menjél ki rajzolni, de nem ám fogkrémmel, mert kettő volt a nyalókából. - Nem nagyon kellett merengenie rajta, hogy ennek semmi értelme, de azért Pollira pislantott, ő érti-e a dolgot. - Ez szerintem kutyafüle, nem lekváros buksza.
De nem kevésbé izgatta a fantáziáját a seteményes tálca esete, ami üres volt, de mikor volt is rajta kuglóf, akkor sem elég. Hiába na, ő nem érte be kevéssel, kicsit falánk volt, bár az is igaz, hogy a szeme többet kívánt, mint ami valójában pocakjában kényelmesen elfért. És a túrós sütemények különösen közel álltak a szívéhez, vagy inkább a gyomrához, szóval az eridonos szavaira csak még jobban összefutott a nyál a szájában.
- Nagyon remélem, hogy van még, mert sütizni akarok! - jelentette ki, majd követte Polka fejmozgását a Rellon asztala felé, és ott meg is pillantotta az egyelőre érintetlen seteményes tálcákat.
Gondolkodás nélkül felpattant, és annyit se mondott, hogy rögtön jövök, mert már suhant is a zöldekhez kunyerálni. Összeígért mindenféle szépet, meg finomat cserébe, de igazából választ sem várva hagyta hátra az értetlen rellonosokat, egy tálca hűlt helyével az asztalukon.
Lepakolta Polli meg saját maga közé az édességet, és már vette is a szájába az első darabot, miközben tekintete a szappanoperába illő események felé fordult.
- Dördénd vabami amig dem voldam idd? - kérdezte morzsákat szórva az ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Olyan felhőtlen volt ez az egész kis együttlét. Nevettek, szórakoztak, jól érezték magukat, pedig elvileg csak kesztyűt jöttek venni, az pedig akár egy unalmas nézelődés is lehetne, egy kötelező, muszájból lett tevékenység. De a fura, kötött kiegészítők tettek róla, hogy véletlenül se fulladjon kínos csendbe a válogatás, és csakhamar már nem is igazán a megfelelő darab megtalálása volt a legfontosabb szempont.
Lili legalábbis már kissé meg is feledkezett róla, hogy miért is jöttek, de igazából akörül se nagyon forogtak a gondolatai, hogy erre ráeszméljen. Helyette ő is a fejét összenyaldosó állatokat vizualizálta, és csak azért nem feküdt le a földre, a hasát fogva kacarászni, mert egyrészt koszos lett volna, másrészt épp nyújtózkodnia kellett, hogy megkaparinthassa Csengutól a pikkelyes kesztyűket.
A konstans nevetéstől, és az erőlködéstől, hogy lehúzza a másik karjait, egész kipirult az arca, de így is érezte a CSengéjéből áradó melegséget. És ilyen közelről elég könnyen kiszúrta a hirtelen bekövetkező változást is vonásaiban és tekintetében. Lili azonnal észlelte, hogy valami nem stimmel, és amúgy rendszerint teljes szélességében arcán szétterülő mosolya lehervadt.
De mielőtt szavakba önthette volna észrevételét, barátnője ellépett tőle, a kezébe nyomta a kesztyűket, amiért az imént még viaskodni készültek, és úgy magára hagyta, mintha Lili az összes felmenőjét összeszidalmazta, és mindenféle megalázó munkaköri beosztással illette volna. Pár lépés után már szaladt is, Lili pedig csak tett irányába pár tétova lépést, és aztán megállt.
- Mit csináltam...? - kérdezte a kezében szorongatott kesztyűktől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretett Lili vonatozni, csupán nem értette, miért tart ennyi ideig. Egy olyan világban, ahol egyik kandallóból a másikba, noha azok több száz kilóméteres távolságra is lehetnek egymástól, úgy léptek át a varázstudók, mintha csak egy ajtón az egyik szobából a másikba tették volna, vagy csak perdültek egyet saját maguk körül, és hopp, már egészen máshol is voltak, miért, ugyan miért zötykölődtek órákon át a síneken? Ha legalább jókora ugrásokkal közlekedne, esetleg repülne! De nem, csak ratatat, ratatat, ratatat. Ami szuper, csak Lili részéről lehetett volna eggyel kevesebb ratatat is.
Mikor aztán elunta (nagyjából azonnal) a vele utazókkal való eszmecserét a vizsgákról és fiúkról, úgy döntött, keres magának valami ennivalót. A sokáig egy helyben levéstől mindig megéhezett. Igazából, ha sokat mozgott, akkor is, de valamire mindig fognia kellett, hogy éppen miért akarja tömni a hasát. Ez nála hobbi volt. Mint a sárkány eregetés, vagy a seprűakrobatika. Bár utóbbiból valóban szívesen kitűnt volna, úgy tűnt, hogy az evés is sokkal jobban megy neki, szóval nem erőltette túlzottan a dolgot, főleg miután majdnem lefejezte egy háztársát gyakorlás közben.
És már csak amiatt is ritkábban vette elő a seprűt, mert az akrobatika Csengét juttatta mindig eszébe, akitől elleste ugye, és aki az utóbbi időben valamiért kerülte őt. Lili naív volt, de az még neki is szemet szúrt, hogy barátnője milyen gyanúsan sokszor szívódik fel, mielőtt sokáig kettesben maradhatnának, vagy akár többedmagukkal. Órákon ugye nem találkoztak, hiszen, bár Csengu volt kettejük közül az okosabb, mégis neki kellett évet ismételnie, így nem egy évfolyamon voltak, hiába kezdték együtt a Bagolykövet. Szóval hozzá volt szokva, hogy csak a toronyban tudnak találkozni, de mostanában mintha ott se akart volna összejönni.
Nagy elmélkedése közepette nem találta sehol a büfés kocsit, ezért jobb híján, és a tervét át sem igazán gondolva elkezdett mindenhová benyitogatni, hogy ennivalót kunyizzon. Többnyire furcsán néztek rá, de szendvicset vagy egy csokibékát persze senki sem nyomott volna a kezébe. Kezdett nyafi lenni.
- Hahóó, sziaa, van tök feleslegesen egész véletlenül... Ó! - A következő fülke, ahová benyitott, ellentétben az előzőekkel, majdnem üres volt. Csak egy Csenge ült ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egyébként rájött már, hogy a legtöbb kellemetlen helyzet, amibe sikeresen belesodorta magát, könnyedén elkerülhető lett volna, ha nem csak az esetek kilencvenöt százalékában, hanem mindig tart társaságot maga mellett. Ahogy a vécére se járt ki sose egyedül, úgy neki igazából sehova se szabadott volna. Mert ilyenek történnek.
Igaz, most valószínűleg nem fenyegette életveszély, mint a sárkányával vívott legutóbbi hiábavaló viaskodása alkalmával, de sose lehetett tudni. Lehet, hogy még egy-két ügyes mozdulat, és kapkodhat levegő után.
A felmentősereg azonban ezúttal sem várta meg, míg súlyosbodnának a kilátások, és Lili hitetlenkedő nevetéssel fogadta személyes szuperhősét, Lucast. Mégis mennyi volt az esélye annak, hogy éppen ő akad majd rá elsőként?
- Héé, én se mondom meg neked, hogy mondj le az álmaidról! - nevetett, ahogy figyelte a közeledő, rajta igen jól szórakozó srácot. - Ez hobbi, nem fétis, és tök nem ér ám így kinevetni!
Persze még utóbbit is kacarászva tette hozzá. Lilin senki sem tudott jobban nevetni Lilinél. Viszont Lucas szerencsére nem érte be kárörvendéssel, hanem azonnal a bajbajutott segítségére sietett, ezért volt ő szuperhős elvégre. Igaz, a sárkány madzagjai bánták a dolgot, de áldozatok mindig vannak. Meg aztán azt könnyebb kijavítani, mint a lányt újjáéleszteni.
A levitás hálás mosoly keretében átvette az akció végén kötélvesztett sárkányát, és követte Lucast egy közeli padhoz.
- Mi történt szilveszter óta? - kérdezte, és eszébe jutott az este a sráccal. - Gondolom az érdekel, hogy mennyi szerencsét hozott nekem az a csók, ugye?
Nem, igazából egyáltalán nem jutott eszébe ezen túl sokat elmélkedni, nem jelentett a navinésnek sem semmit, így aztán Lilkó sem csinált belőle nagy ügyet. Elhitte neki, hogy ez csupán egy ártatlan hagyomány, és nem kell belelátni semmi különösebbet. Így nem is tette.
- A vizsgákon amúgy azt hiszem, mind átmentem, nem éreztem, hogy nagyon rosszul menne. Ha neked köszönhetem, akkor köszi - vigyorgott lelkesen rá a mellette ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mindig is jellemző volt rá, hogy ha valami bántotta, zavarta, ha valami miatt szomorú volt, azt a dolgot szépen félretette. Elpakolta elméjének egy olyan szegletébe, amit nem ugrabugrált végig lelkes kis öntudata napjában hatvanhatszor. Ezért aztán Csenge körüli gondolatait is elraktározta ide, miután sokadik alkalommal próbált közeledni hozzá hiába. Valami történt, és nem is sejtette, hogy mi. Azután kezdődött, hogy még télen elmentek kesztyűt vadászni, de már erre se gondolt, nem elmélkedett magában órákon át, hogy vajon mi történhetett azon a napon, mikor változott meg valami köztük. Egyszerűen csak megtagadta magától, hogy szomorkodjon, ezért aztán annak lehetőségét is kizárta, hogy kiokoskodja, mi is lehet a baj. Leegyszerűsítette arra, hogy Csenge most nem szeretne a társaságában lenni, és mivel ő nem akart emiatt szomorkodni, nem is gondolt rá.
Ám van a félretett gondolatoknak egy olyan hátulütője, hogy ha valami emlékezteti az embert rájuk, akkor szabályosan lerohanják az elméjét. És Csengére valószínűleg semmi és senki nem emlékeztette volna jobban, mint, nos, Csenge maga. És a lány ott ült egymagában a fülkében, és úgy tűnt egy pillanatra, mintha szellemet látna. Vagy valami olyat, ami a varázsvilágban ritkaság.
Lili ekkor észrevette, hogy nyitva maradt a szája, ahogy nem sikerült befejeznie megkezdett mondatát. Gyorsan becsukta, de aztán rájött, hogy újra ki kell nyissa, hogy feleljen.
- Ennivalód.
A legtöbb ember, aki úgy gondolja, hogy valaki kerüli őt, illedelmesen teret engedne, és hagyná a másikat, de Lili kicsit másként volt bekötve, és nem zavartatta magát ilyesmiken. Fogta magát, és leült barátnőjével szemben, lábait kinyújtva, ezzel némi akadályt képezve a fülke ajtaja előtt.
- Képzeld, nem buktam meg, szóval sajnos nem leszünk évfolyamtársak újra. Hacsaaak... - Lelkes vigyor terült ki az arcán. - ...nem voltál olyan elképesztően ügyes, hogy rögtön két évet léptél!
Mintha mi sem történt volna. Igen, ez volt a megoldása, ettől remélte a feloldozást, hogy minden olyan lesz, mint korábban. Új év, új remények, meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valahol az elméje hátsó szegletében szöget ütött a gondolat, hogy most nincs az az indok, amiért Csenge itt hagyhatná, de hogy erre még lehetősége se legyen, ugyanez elképzelés arra késztette, hogy az útját is állja. Nem tudatosan, de elépakolta a lábait, felhelyezte a lány mellé. Pedig anyukája megmondta, hogy nem szabad cipővel az ülőhelyekre felmenni, mert más meg aztán arra teszi le a tomporát. De most nem jutott eszébe édesanyja egyetlen intő szava sem, hiszen végre Csengével maradt, kettesben, és úgy tűnt, még ennivalója is van! Noha amint meglátta őt idebent, már kevésbé érdekelte a hasa megtömése.
Persze a lehetőséget el nem utasította, és már nyúlt is érte, és egy pillanatra ujjvégei végigszántottak Csengu tenyerén.
- Úú, ezt imádom! Nem bánod, ha ezst megezseb? - A mondat végére már tele volt a szája a kedvenc szelettel, és rájött, hogy milyen illetlen. Hiszen teli szájjal nem szép dolog beszélni. Illetve a kérdésre a választ sem ártott volna megvárni.
Lenyelte a falatot, és bocsánatkérően rámosolygott barátnőjére. Igazából tényleg szerette volna ott felvenni a fonalat, ahol valahol korábban elhagyták, de érzékelte, hogy egy cica eljátszotta azt, illetve, hogy ez nem csak rajta múlik. Valami nem volt rendjén, de Lili az őt nyíltan elutasítókat se értette meg elsőre, nem mindig észlelte, hogy nem kívánatos a hebehurgya, lökött viselkedésével együtt, azt a mélyen őrlődést pedig, amit a másik szőke irányából érzékelt, végképp nem tudta dekódolni. Csak miután viccelődésére olyan visszafogott, tömör választ kapott, kezdte kapisgálni, hogy Csenge távolságtartása konkrétan vele lehet kapcsolatos. És ekkor elkezdek a felszínre szivárgott, eddig elraktározott emlékek előugrálni lelki szemei előtt. Amitől csak még inkább összezavarodott.
- Szóval az van, hogy nem emlékszem, mit csináltam, de tuti megbántottalak valamivel, és ne haragudj miatta, jó? - Kissé elhúzta a száját, és úgy nézett a másikra, meg még a lábait is lepakolta a földre, ahová valóak.
Egyáltalán nem volt arról meggyőződve, hogy valóban csinált valamit, de ha Csengu csak álmodta az egészet, akkor is boldogan bocsánatot kért tőle azért, amit álombeli énje művelt, csak ne utálja őt. Vagy utálhatja is, az is sokkal jobb, mintha menekülne a közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hiába volt rettentően éhes, igen hamar elmúlt az éhsége, vagyis inkább elterelődött a figyelme a hasáról Csengu irányába, aki mintha gyötrődött volna. Elszomorította Lilit, ahogy ránézett, pedig a viszontlátásának amúgy merő örömöt kellene okoznia. Szóval nem volt rendjén ez az egész így, és őt nem olyan fából faragták, aki inkább csendben elkullog. Meg akarta érteni, vagy ha azt nem lehet, valahogy helyre akarta tenni.
Így aztán nyíltan szóba hozta, és elnézést kért azért, amiről azt se tudta micsoda, csak jussanak valahova. Már persze jutottak, folyamatosan haladtak az iskola irányába, de Lili mindenképp úgy akart leszállni a vonatról, hogy újra minden rendben közöttük.
- Nem..? - pislogott párat a félbeharapott mondatra.
Képzeletben odacsúszott mellé, és addig böködte, míg Csenge ki nem bökte, mi bántja, de ennél azért több tapintatosság szorult Lilibe. Egy kicsivel.
Viszont kezdett egész megijedni barátnője testbeszédétől, ami kezdte azt a benyomást kelteni, hogy nem Lilkó csinált valamit, hanem ő. Valami szörnyűségest. Olyat, hogy el se meri mondani neki, csak kapaszkodik inkább a lábaiba. Ami egyébként azzal a veszéllyel járt, hogy erős fékezés esetén jól lepottyan a padlóra. Ezt Lili nem szerette volna, ezért szembe helyezkedett vele, távolabb az ajtótól, közelebb őhozzá.
- Hát akkor? - kérdezte, továbbra is teljes értetlenségben. - Miattad? Nem vettem észre, hogy rosszat csináltál, szóval simán megúszhatod ám - bólogatott teljesen komolynak szánt ábrázattal.
- Nem is mondom el senkinek. Legfeljebb Tapinak. Ő a plüss polipom, és nem beszéli a nyelvünket, szóval eskü nem adja tovább.
Biztatóan mosolygott, és jobb kezét Csenge térdére helyezte, finoman megrázva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Legszebb öröm a káröröm, szokták mondani, és ez addig igaz is volt, amíg valóban vicces volt a helyzet, és egyelőre Lili nagyon is annak találta kettejük teljes ismerettségét. Elvégre eddig valóban főleg abból állt, hogy meg kellett őt menteni egy papírsárkánytól. És egyelőre nem is sejtette, hogy rövidesen már nem lesz ilyen mókás ez az újabb találkozás.
Megpróbált Lili durcás arcot vágni, de nevetve ez elég nehezen ment. Míg le nem ültek a padra, egész kipirult az arca.
- Nehéz lesz megőrizned az inkognitódat, ha nem készülsz el azzal a jelmezzel. De ne félj, én megtartom a titkod - mondta, és végighúzta összecsiptetett hüvelyk és mutatóujját száján, mintha becipzározná azt.
Nem mintha sokáig úgy maradt volna, Lilinek nem volt szokása tartósan csendben maradni. Pláne, ha volt miről beszélgetni, és nekik éppen akadt. Vizsgákról, és a szerencséről, amit az újévi csók hozott. Ugyan nem lehetett sehogy sem bizonyítani, hogy anélkül nem pontosan ugyanazon szerencsés vagy épp kevésbé szerencsés események sora sodorta volna őket idáig, de igazából nem is számított. Bólintott, hogy igen, minden jól alakult vele, és Lucas épp belekezdett volna valamibe, mikor egy nagyon csinos lány lépett oda hozzájuk, arcán mosollyal. De a szeme nem mosolygott, legalábbis Lili valami furcsát látott rajta, mégis gondolkodás nélkül a felé nyújtott képért nyúlt, arcára kirajzolódott végtelen kíváncsiságának maszkja.
Lucast ismerte, de Lilinek még nem volt hozzá szerencséje, bár úgy rémlett neki, hogy az újságnál dolgozik. Ezt mondjuk az évkönyv emlegetése is megerősítette. Viszont még mindig a őt figyelte, és csak egy futó pillantást vetett a képre, amit kapott, nem is realizálva, mi van rajta. Lucas azonban felpattant és a távozó után futott, Lilkó pedig csak pislogott, hogy mi történik. Aztán azonban egy kérdés szegeződött neki, és neki elnyílt az ajka.
- Mi..? Hogy..? - Rámeredt a kezében tartott képre, és végre rájött, mit is lát rajta. Arca felderült kissé, bár maga sem tudta, miért.
Mindenesetre nem rakta össze a dolgokat időben. Pedig nem lett volna nehéz: adott a kép, amin az látszik, hogy megcsókolják egymást szilveszterkor, Lucas, akinek eléggé kétségbeesett ábrázata volt épp, és az őket épp faképnél hagyni készülő főszerkesztő - mert, hogy közben inkább erre jött rá.
- De, szerintem ez pont az, vagy nem? A szilveszteri szerencse csók. Pont erről beszéltünk az előbb, nem emlékszel? - Olyan ártatlan volt, mint a még meg sem született bárány. És nagyon butus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Olyan gyors ütemben váltakoztak az érzések, melyek Csengu irányából érkeztek, hogy Lili kezdett végképp, és reménytelenül összezavarodni. Hol mintha mosolyogni látta volna, hol pedig még sokkal jobban magába zárkózni, és szeme is észrevehetően nedves volt, pedig nagyon igyekezett elkerülni a plüss polipjáról hadováló szőke tekintetét. És ettől Lili is kezdett egyre inkább kétségbe esni, épp csak jól megőrizte ezt örökké derűs ábrázata mögött. De mosolya egyre fakóbban ült meg arcán, ahogy Csenge egyre vigasztalhatatlanabbnak tűnt.
A térdén nyugtatta a kezét pár pillanatig, megnyugtató gesztusként, nem is sejtve, hogy ezzel az erővel izzó vasat is nyomhatna hozzá, és egészen meghökkent, mikor váratlanul barátnője a nyakába vetette magát. Persze nem késlekedett nyomban összefűzni mögötte karjait, és alaposan magához öleli őt, fejét finoman a másikéhoz koccintva. Szemeit is lehunyta, és mintha egy pillanatra elmúlt volna minden baj, megint teljes széltében ült arcán mosolya. De csak mert nem látta így Csenge arcát, és csak azt sikerült felfognia a gesztusból, hogy még mindig jóban vannak. De aztán a másik szőke beszélni kezdett, és Lili homlokráncolva pislogott bele hajába.
- Már miért..? Már miért lenne veled baj? - kérdezte teljesen értetlenül, tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy Csenge amiatt aggódik, hogy őt megbántja. Ez nem tűnt szóra sem érdemesnek, elvégre ugyan mivel bántaná meg? - Persze, hogy maradhatsz!
Megkönnyebbült kis nevetést hallatott, pedig még nem oldódott meg semmi, csak legalább amiatt nem kellett aggódnia, hogy Csenge nem akar barátkozni vele. Szóval nem azért kerüli folyton, mert ráunt, vagy ilyesmi.
- Bármi is történt, nem megyek sehova, barátok maradunk - biztosította, még mindig szőke fürtjei közé intézve szavait.
Egyik kezével végig is simított barátnője haján párszor, amolyan vígasztaló mozdulatokkal. Közelsége melegséggel töltötte el, örült, hogy újra ilyen közel lehet hozzá, épp csak az rondított bele boldogságába, hogy Csenge láthatóan szenvedett valami miatt. És ez őt is bántotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Majd' kiesett a szeme, úgy csodálta Sári hajkoronáját, pedig nem tetszett neki igazán, csupán szokatlan és vad és új és izgalmas volt, és meg kellett eméssze a dolgot. Imádta, de most, hogy látta, arra gondolt, hogy oké, most már vissza lehet csinálni.
Azért persze össze is fogdosta, megbizonyosodni felőle, hogy nem illúzió, közben pedig az eridonos magyarázattal szolgált a változásra.
- Ó, szóval elliliskedted - bólintott komolyan, de finoman rángó nevető izmokkal arcán.
Igazság szerint, amilyen béna ő volt, sokkal inkább arra fogadott volna, hogy előbb esik meg az, hogy Sári jön megcsodálni az ő elváltozásait, amiket véletlenül művelt magán, mint fordítva, erre tessék. Persze a változatosságnak is örült, mert hiába nevetett jót ő saját magán is, szerette, ha olyasmi történik, amire nem számít. És ez mindenképp olyan volt, ráadásul.. egy ürügy, hogy a közelében legyen.
Nem mintha szándékosan kereste volna ezeket. Vagy szüksége lett volna rájuk, de mégis eszébe jutott, hiába nem értette, minek elmélkedik ilyesmiken. Sárival barátok voltak, és ennek nagyon örült.
Kuncogott egy sort a pletyka ötleteken, látszott, hogy Sári érti ezt a nyelvet. Lehet, hogy bedolgozik az Edictumba is, azért vannak olyan szaftos pletykák? Mondjuk a nővére biztos megfojtaná érte, ha igen, elvégre mostanában sokszor előkerült a neve az újság hasábjain.
- Igen, a Lillás átkozódósat például pont hallottam - mondta, miközben figyelmét kicsit Sári állatkájára fordította, mert az elkezdte őt az orrával böködni. - Meg olyan is terjed, hogy valójában százötven éves vénasszony vagy! - Ezen a ponton elvesztette az önuralmát és hangosan felnevetett. - És most töredezik meg fakul az illúzió, amit magadra szórtál. Tudod, mint a Levita toronyé két éve. És rövidesen tele leszel bibircsókkal, meg hajlott hátú leszel és macskaszagú.
Lehet, hogy kicsit kiegészítette ezt a pletykát. Épp az imént. De hát nem bírt magával és a fantáziájával.
- Ez persze azt nem zárja ki, hogy közben szeretőt is tartasz - fűzte tovább, felöltve egy gyanakvó ábrázatot arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Felhőtlenül, és vidáman kacarászott saját magán Sári, és Lili ha akarta volna, se vette volna le róla pillantását. Abban még semmi rossz nem volt, ha csak nézi őt, nem? Különben is, jó oka volt rá, nem is volt feltűnő a bámulás, hiszen elvileg pont ez volt a találkozó oka: hogy Lili megnézze őt a szőke hajával, amíg még az. Persze remélte, hogy nem lesz tartós a változás, de ettől még ki kellett használni minden percet a befogadására, hiszen ilyet nem fog többé (valószínűleg) látni.
És ha már drasztikus változás, természetesen pletykák egész sora indult útnak, hogy minek is köszönhető a hidrogénszőke hajkorona. Ez persze cseppet sem volt meglepő az Edictum pletykarovatán kulturálódó diákságtól, és többségük igen szórakoztató is volt Lilkó szerint. És úgy tűnt, Sári sincs ezzel másként, kuncogva hallgatta a legkülönfélébb elméleteket, pedig akár ki is kérhette volna magának a vénasszonyozást. Szavaira Lili pedig a kis elemi lényre pislantott, hogy vajon tudja-e, hogy róla van szó.
- Nincs cica illatod, mi? - kérdezte tőle, és jól hozzádugta az arcát, hogy beleszimatolhasson a puha bundájába. Flynn nem nagyon ellenkezett, vagy csak váratlanul érte Lili lesből szaglászása. - Jó az illata, szerintem nyugodtan átveheted vénségedre - nyugtatta meg aztán vigyorogva az eridonost.
De aztán a vigyor mosollyá halványult, és kissé örömtelenné is. Pedig Sári csak tovább viccelődött a Lili által is ütött témán, de ezzel akarva-akaratlanul felébredt a levitásban egy gonosz kis gondolat. És ahogy Sári azt taglalta, hány meg hány fiúval és lánnyal csalja a párját, noha Lili tudta, hogy csak viccel, az jutott eszébe, hogy ő miért nem lehet a harmadik lány? Vagy a két lányból az egyik? Vagy az egyetlen? Akármi.
Pedig a hűtlenség csúnya dolog, és úgy gondolta, sosem akarna szándékosan valakikek a kapcsolatába így belerondítani. Ugyanakkor nem volt meggyőződve róla, hogy ha Sári komolyan akarná, ő visszautasítaná.
Bizonytalanul bólintott egyet, látszott, hogy elkalandozott kissé.
- Megőrzöm a titkodat - mondta olyan hangon, mintha egy visszafojtott sírás nyomná a torkát. Gyorsan meg is köszörülte, és visszatért mosolya is. - De remélem az a legalább nyolc ember is úgy szeret, mint én. Mármint.. szóval azért, hogy ők se mondják el neki. Érted.
Ezt se gondolta át egészen, de mikor gondolt ő bármit is át?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Reggeli után Lili úgy találta, elég szép az idő ahhoz, hogy kimenjen a pályára és hosszú idő után újból seprűre pattanjon. Már nem ébresztett benne kellemetlen, elszomorító érzéseket Csengére gondolni, hiszen végre úgy tűnt, újra barátnők lettek. Bár Lilkó tökéletesen lemaradt arról, hogy ez az állapot mikor szűnt meg átmenetileg nem így lenni, de érzékelte, hogy a másik szőke kerüli őt. Azonban a tanév elején együtt utaztak a vonaton, megosztottak egy fülkét, és végre Lili fellélegezhetett, hogy Csengu nem utálja, és nem csinált semmi rosszat. Azt ugyan továbbra sem tökéletesen értette, mi történhetett, de hagyta, hogy majd akkor és úgy avassa be a dolgokba barátnője, ahogy ő szeretné.
Mindenesetre nem volt lehetősége elhívni őt seprűakrobatikát gyakorolni, így miután felöltötte cicanadrággal kiegészített melegítőjét, és haját is összefogta lila hajgumijával, egyedül indult ki kviddicspályára.
Rég nem látott akrobatikus seprűje, ami valójában az iskoláé volt, csak épp ő volt az egyetlen, aki használta, ott várta, pont abban a sarokban, ahová legutóbb tette. Jó rég volt, még mintha némi látható por is felszállt volna, mikor pár másik seprűt és egyéb eszközt felborítgatva kibányászta a szertárból. Még egy láda is kis híján fejbeverte kifelé menet, ami eszébe juttatta, hogy már egyszer kis híján itthagyta a fogát, mikor bezárták ide Bencével. Talán jobb lett volna ha kívülről kiinvitózza azt a seprűt, kár kísérteni a sorsot.
Öt perccel később már a levegőben volt, alig egy méteres magasságban, elvégre annyi sütnivalója azért volt, hogy ennyi kihagyás után lehetőleg ne túl magasról essen le, ha netán elveszti az egyensúlyát. Épp csak a seprűnek erről senki nem szólt, az pedig nem volt már mai darab, rendetlenkedett kissé, mint például fokozatosan egyre magasabbra emelte a rajta hol lábbal lépkedő, hol a kezein álló Lilit, aki csak arra figyelt, hogy ne rontsa el a mozdulatokat. A környezete megszűnt létezni.
Ezért aztán már csak akkor vette észre a vele egy szintbe emelkedő srácot, mikor már egy ideje megállapodott ott a levegőben.
- Jéé, szia Artúr! - köszönt rá vidáman. Épp átlendült, és talpra érkezett a seprű elején. Karjait széttárva egyensúlyozta ki magát.
- Mit keresel te itt ilyen alacsonyaaaaaahhaaaan...! - ekkor tűnt fel neki, hogy nem ott van, ahol a gyakorlat elején volt. Gyorsan le is guggult, és két kézzel elkapta a seprű nyelét. Egy milliszekundum alatt leizzadt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Pislogott párat a humburger szóra, nem értette, miért mondja ilyen furán barátnője, azt pedig végképp nem, hogy jön ide, hiszen ilyen kaja nem volt terítéken. Talán azt is megették már előtte? Volt itt egy hamburgeres tálca is korábban? Lehet annyira finom volt, hogy még azt is megették, amin volt. Hallott Lili arról, hogy a muglik mostanság ehető tányérral kísérleteznek, hogy ne legyen globális felmelegedés.
Mindenesetre ezen a gondolatmeneten túl is lendült, mire visszaért a rellonosok asztalától, és fejét azon törhette, mit csodálkozik annyira Polli azon, hogy ő ott járt, és most újra itt van. Egyben. Mindenféle átok sújtotta sérüléstől és elváltozástól mentesen.
- Hát nagyon beszélgettek valamiről. Azt hiszem valamelyik tanárnő külsejét méltatták épp, és ketten azon vitatkoztak, hogy melyikük tudná jobban megmutatni neki. - Hogy micsodát, arról fogalma sem volt, mert olyan sokáig nem maradt ott, pláne, mivel senki sem próbálta megakadályozni, hogy elvigye a seteményes tálcát, amivel Lili egyensúlyozott.
- Polli, tökre nincsenek csapdák, meg ilyen védőbűbájok, és rontások a zöldek asztala körül. Már voltam ott máskor is, te is nyugodtan odamehetsz. Nem szolgálnak fel, eskü - mosolygott rá szegény félősen a sárkányos ház irányába sandító eridonosra. - Nincs is elég nagy tálcájuk hozzád.
Ez utóbbi persze nem volt igaz, de ezt Lili se tudta, szóval lényegében nem hazudott.
A valódi dráma azonban velük szemközt eszkalálódott, és kezdett igazán komolyra fordulni. Volt csatt, meg sírás, és ami kell. Már csak az kellett volna, hogy az iskola egy emberként összefogjon és adományt gyűjtsön az áldozat szemműtétjére. Hogy miért pont arra? Nem tudta volna megmondani Lili. Talán azért, mert nem látta, hogy micsoda tuskóval járt eddig.
- Én is inkább illatos szájakat szeretek csókolni - erősítette meg Polli szavait a szőke. Na nem mintha olyan nagy tapasztalata lett volna, vagy tudta volna, milyen a nem illatos és illatos közti különbség. De úgy képzelte, hogy ezzel a sráccal nagyon undi lehet. Bár azt is levette, hogy Polli számára akkor is az maradt volna, ha előtte egy órán át önti magába a szájvizet.
Közben a srác megperdült és azt ordította, hogy "neked legyen kuss". Ehhez nem kellett szájról olvasnia Lilinek.
- Szerintem vége a műsornak - mondta aztán, és mintha kicsit csalódott lett volna a hangja. De sajnos úgyis ideje volt befejezni az étkezést. - Merre lesz órád? Menjünk egy darabon együtt, van valami, amit még el kell meséljek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szó sincs róla, hogy Artúr megzavarta volna. Bár lehet, hogy valakit az, hogy szó nélkül bámulják (na persze a seprűt alatta, és nem őt, de ezt nem volt könnyű megállapítani úgy, hogy az ember nem is oda nézett), inkább egyensúlyvesztésre késztetne, mint ha hangosan ráköszönnek, Lilit most az zavarta meg koncentrációjában, hogy váratlanul ráeszmélt, hogy vészesen magasan van a képességeihez mérten.
A seprűkészítő kisiparos mestertanonc hallgató tanár oda is sietett hozzá a levegőben, de a lánynak most sem jutott eszébe afelől érdeklődni, hogy tud ennyi mindenhez is érteni. Talán majd, ha a földön lesznek.
- Jól vagyok! - nyugtatta meg őt, és saját magát is. Ráfért, mert szíve úgy kalapált, mint beszívott fakopáncs a betonoszlopon kapaszkodva.
Miután végül úgy ítélte, hogy nem fog lefordulni a seprűről, Lili Artúr felé fordulva leült a nyélre, mindkét lábát egy oldalon lelógatva, és úgy vigyorgott rá a másikra.
- Igeen, nem voltam már kint egy ideje. Tudod, az idő sem volt az igazi, meg aztán.. nem volt hangulatom hozzá - összegezte a dolgokat, anélkül, hogy belement volna az unalmas részletekbe. Nem akarta lányos dolgokkal traktálni, tudta már, hogy azt nem minden fiú bírja elviselni hosszútávon. - Nagyon szép a seprűd! Csillog meg villog!
Óvatosan előrébb is hajolt, hogy megérintse felé néző végét a röppeszköznek, amin Artúr csücsült. - És jól hasít? Vagy még nem mernéd alám adni, ugye?
Jót nevetgélt ezen, de igazából könnyen lehet, hogy sokkal nagyobb biztonságban lett volna a tesztfázisában lévő darabon, mint azon, amin most ült. Még most, ahogy beszéltek, is emelkedett pár centit, pedig nem mozgott nagyon rajta Lili, amiből azt vette volna ki az eszköz, hogy emelkednie kéne.
- Öreg darab már nagyon - bólintott Lilkó, megsimogatva vastag nyelét seprűjének. - Vagy sokszor állt bele a földbe, nem tudom. Mindenesetre nem jól reagál a súlypontomra, vagy ilyesmi. Nem kéne magától ennyire megemelkednie.
Ő sem értett különösebben hozzá, csak használta. Mindenesetre láthatóan nem működött megfelelően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hóna alatt egy-egy táblával, másik kezében egy bűbájos kertészkönyvet lóbálva, fütyörészve - vagy legalábbis levegőt kis szájrésen fújkodva, némi nyálcsöppel rajzolva fel útvonalát - sétált Lili föl az emeletre.
Tépett ő is a rejtélyes, hirdetőtáblán kihelyezett csínyekből egyet, nem is sejtve, mi lesz az, de nagyon mókásnak találta végül, így, bár úgy sejtette, hogy büntetést kockáztat, nem tudott ellenállni neki, hogy megpróbálja azt kivitelezni. Amolyan küldetéstudat ébredt benne, mintha rég eltemetett lázadó énje ébredt volna fel benne, aki jól ki akar tolni másokkal. De igazából nem változott semmi, azt gondolta, hogy biztosan bárki nagyon élvezné, ami majd itt történni fog a gyanútlan áldozattal.
Köszönt szépen a jókedvűen integető, és borospoharaikat emelgető portréalakoknak, és miután túltette magát egy kis szédülésen, amit a tömény erjesztett szőlő illata okozott, lepakolta szerzeményeit az egyik érdeklődve figyelő festményalak kerete alá, a falnak támasztava.
Felgyűrte ingujjit, miközben a földre térdepelt, és fellapozta az első megjelölt oldalnál a könyvet. Pálcáját, mely eddig a füle mögé volt tűzve, most kezébe vette, és szemeit le sem véve az utasításokról, elmormolta párszor a varázsigét. A varázsvesszővel közben a plafon felé suhogtatott, és miután egy szakaszon benőtte a fű a mennyezeti követ, Lilkó elégedett kis mosolyra húzta száját.
- Na ezt még párszor - mondta csak úgy magának, és felállt, hogy szép lassan egy nagyobb szakaszt befüvesítsen a folyosó felső részéből. Fura volt odafent látni, amit csak szabad ég alatt volt szokás, és ott is a lábunk alatt, de pontosan ez volt a lényeg.
Miután egy jó öt méteres szakasszal készen állt, visszasétált a könyvhöz, és tovább lapozgatta. Különféle virágokat, kisebb bokrokat, és még egy-két cserjét is növesztett a füves plafonon, mire végzett. Egészen szürreális látványt nyújtott kész műve, de nagyon büszke volt rá. Úgy találta, hogy már csak az utolsó simítás van hátra, ami történetesen már nem igényelt varázstudást.
Lehelyezte a füves, virágos rétté alakított plafon kezdete alatt az egyik, majd a túlvégre sétálva a másik táblát is, a lezárása gyanánt. Ezeken a következő felirat volt olvasható:

FŰRE LÉPNI TILOS!
Jót mosolygott a kész művén, mert aki nem tudta, mire számíthat, bizonyára jól meg fog majd lepődni. Hiszen a laikus ránéz, és nem érti, hogy ugyan hogyan is léphetne rá a fűre, ha az a plafonon van? De amint átlépi a határt, melyet a két tábla képez, nyomban fejjel lefelé találja magát az illető, a füvön lépkedve.
Lili pedig szépen kereket oldott, mielőtt még valaki a csínyen kaphatná. Persze kénytelen volt körbemenni, mert most, hogy a csapda készen állt, már nem mehetett arra, amerről érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Kész csoda volt, már hozzá mérten, hogy ezt most megúszta. Persze kár lett volna előre elkiabálni, egyesek valószínűleg még most is fogadásokat kötöttek volna rá, hogy Lili lezúg arról a seprűről, míg olyan is biztos akad, aki komoly pénzt tett volna arra, hogy éppenséggel Artúron köt ki. Mármint miután leesett.
De egyelőre biztosan ülte meg seprűjét, ha az nem is tartotta őt olyan bizalomgerjesztően egyenesen. Pedig ennek a seprűnek elvileg épp az lett volna a lényege, hogy az átlagosnál stabilabb.
Lehet, hogy elromlott, mikor Améliát fejbe kólintotta? - tűnődött Lili. De hát csak nem. Bár tény, hogy elcsodálkozott, hogy nem sérült meg jobban háztársa, de könnyen lehet, hogy azért, mert olyan kemény a kobakja, minta kő, és ha ez a helyzet, akkor nem is lenne lehetetlen, hogy nagyobb kár érte a seprűt a vele való találkozástól, mint amilyet a lány szenvedett. Ez mindent megmagyarázna.
A forrócsoki emlegetése egyből beindította a szőke nyáltermelését, úgy nézett Artúrra, mint egy életnagyságú csokinyúlra. De szerencsére annyira azért nem élte bele magát a gondolatba, hogy átmásszon hozzá leharapni a fülét.
- Én is egész télen azt ittam! Meg mindenféle szuper kávékülönlegességeket! Minden alkalommal, ha lemehettem a faluba, beálltam pár barátnőmmel az Espresso Patronum elé, és volt, hogy miután megkaptuk a kávénk, beálltunk újra a sorba, és mire megint mi jöttünk, már megittuk.
Voltak ugyan ott néhányan, akik eléggé morogtak rájuk, de Lili fel sem vette az ilyesmit. Hát ha egyszer finom volt!
Aztán lelkesedését kénytelen volt átcsoportosítani, Artúr ugyanis hajlott rá, hogy átengedje vadiúj seprűjét kipróbálásra, Lili pedig nem sűrűn állt önmaga kiteljesedésének útjába. Szinte biztos volt, hogy még sok baleset fogja érni élete során.
- Nagyon szép a lakkozása - erősítette meg, mintha ettől majd előbb ráülhetne. El is kezdett ereszkedni maga viseletes, rozoga járgányával. - És ígérem, elkerülök mindent is.
Az efféle ígéretek megtartásában ugyan nem jeleskedett, de ettől függetlenül tényleg tök őszintén tudta mondani, hogy úgy lesz, ahogy kérték. Arról meg aztán igazán nem tehetett, hogy aztán nem sikerült betartania a szavát.
- Igen, ennek egész más a működése, bár lehet vele simán repülni, de nem olyan sebes, a kanyarokat se veszi úgy, elvégre nem ez a funkciója, arra való, hogy egy helyben álljon, esetleg kisebb, izgalmas manővereket lehessen vele végezni, de nem állnék be vele kviddicsezni - összegzi tapasztalatait jobb napokat is látott kölcsönzött seprűjéről, miután elég alacsonyra ért, hogy lecsússzon róla, és ügyesen talpra érkezzen. Még mindig nem nyalta fel a füvet!
Hálás volt az ajánlatért, hogy Artúr ránéz neki, örült volna, ha meg tudja javítani. Persze egy újnak, egy sajátnak méginkbb, de azt nem engedhették meg maguknak a szülei, ő pedig végképp nem. Minden pénzét édességbe fektette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Az a vád még sosem érte Lilit, hogy gyorsan vág az esze. Vagy, hogy előre gondolkodik, és csak utána szólal meg, avagy cselekszik. Nem volt lassú, ő maga nem, csak a kis esze volt némiképp fáziskésésben, olyan volt, mint egy cuki kis Internet Explorer. De amit most művelt, az még tőle is művészet volt.
Igazság szerint nem tulajdonított túl sok jelentőséget annak az elcsattant csóknak, nem mozgatott meg benne semmit, legalábbis olyan mértékben, mint mikor Sárit csókolta meg, nem. Inkább egy vicces kis mozzanatként élt a fejében, amit nevetgélve fel lehetett hozni később, de amire sose úgy gondolna, mint egy csókra. Ez részben azért is volt, mert Lucas valóban tartotta magát ahhoz, hogy csupán hagyomány, és nem próbálta ledugni a nyelvét Lili torkán, sőt, még csak hosszúra se nyújtotta el ajkaik találkozását. Szóval Liliben abszolút pozitív, de nem túlságosan pozitív, lelkesedést, izgatottságot, vagy még többet kiváltó emlékként élt a dolog, és, mint rájött, emiatt derült fel arca. Mert most már külső szemmel is rácsodálkozhatott bármikor.
És nem értette, miért kezdenek ezek ketten azon vitázni, hogy ez most akkor az-e, ami, vagy sem, mikor nyilvánvalóan tökre az. Lili ezt gondolkodás nélkül meg is erősítette, mire Lucas úgy nézett rá, mint aki keresztbe lenyeli.
- De most.. akkor mi? - pislogott értetlenül, és már inkább ő is felállt, mert kezdte úgy érezni, hogy több köze van ehhez a beszélgetéshez, mint azt első pillanatban sejtette. Az Olívia nevű lány még mindig furcsa kettősséget árasztott. Lilit valamiért egy cicára emlékeztette, akit épp nagyon simogatnak, és bár meg se rezzen az arca, vagy a teste, a farka egyre vadabbul tekergőzik mögötte.
Aztán tovább hallgatva az eseményeket, Lili arca szép lassan kezdett megnyúlni, szája pedig egy o betűt formálni. Úgy pislogott, mintha valami a szemébe ment volna, és nem győzte az információkat betáplálni szürkeállományába.
- Ööö.. Lucas..? - nézett a srácra, aztán mikor az arra kérte, erősítse meg szavait, bólintott, és Olíviához is odafordult: - Azóta nem történt semmi. Legalábbis több csók nem volt, bár párszor összefutottunk. De nem kavarunk, se hát mögött, se előtte.
Aztán visszakattintotta gondolatmenetét az előző mentésre, és ismét Lucashoz intézte szavait: - Nem is mondtad, hogy van barátnőd! Miért nem? Ez fura.. nem?
Lehet, hogy nem pont most kellett volna megkérdeznie tőle mindezt, a jelen lévő illető füle hallatára, de neki ez most nagyon aktuális volt, mert hát merőben megváltoztatta az amúgy kellemes emlékeit a szilveszter estéről, amire alig két perce még mosolyogva emlékezett vissza. Ő nem ilyen lány volt!