36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Süveges Lili összes RPG hozzászólása (243 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Le
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 13. 18:39 Ugrás a poszthoz

Bence
szertár a pálya szélén

Nem volt hozzászokva az ingerült társasághoz, az ilyen embereket valahogy zsigerből elkerülte, most viszont nem volt hova menni, ezért történhetett, hogy Bence kifakadásának keresztüzébe került a lány, és egy egész kicsit a lelkére vette. De aztán, hogy a srác szabadkozni kezdett, megnyugodott.
- Hogy..? - kérdezte, immár Bencének dőlve. Érdekelte, mit is nem érdemelt mindebből meg. Jó, hát a bezárást nyilván nem, de volt más egyéb körülmény is, amire utalhatott a másik. Mondjuk a saját társasága, vagy esetleg a gurkók és a szűk hely... de szerencsére a klausztrofóbia sem tartozott gyengeségei közé.
Egész ügyesen oldotta a szituációt Bence, legalábbis Lili története közepette jót kuncogott, és a lány is átvette nevetését. Őt nem volt nehéz megfertőzni, a jó kedvvel meg aztán egyenesen gyerekjáték. Még annak fényében is, ami a közelmúltban történt, és amin egészen sokat gondolkodott a lány, amikor épp nem valami más foglalta le kis buksija közel teljes kapacitását.
- Nem értem, miért erre kell gondolni egyből.. Pedig hát nem mindenki találat magának alvóhelyet ott, ahol amúgy nincs neki. Mint mondjuk a kilátóban. Vagy a társalgóban. Vagy a könyvtárban! Na ott nagyon könnyű elaludni.
Sőt, egy vaskos, régi könyv még kiváló párnának is tudott bizonyulni, feltéve ha nem volt túlságosan büdös. De ha elég uncsi volt a tartalma, még a szaga sem gátolta meg Lilit abban, hogy lefejelje.
- Nem fogom elmesélni - jelentette ki kicsit halkabban, és egészen zavarba jött a gondolattól. Ha látták volna őket most, valaki esetleg rájuk nyit, hát nagyon nehezen tudták volna beadni nekik az amúgy tényleg igaz tényt, hogy ők itt nem épp smárolni bújtak el. Pedig aztán most tényleg nem lenne egyéb dolga Lilinek, mint lábujjhegyre állni, felszegni kicsit a fejét, és..
Nem is hallotta a neki szegezett kérdést, ellenben hirtelen hátralépett, ki a gondolatból, és el Bencétől, ami természetesen a várt következménnyel járt, hangos puffanással nekiesett némi sporteszköznek, jajjogott hozzá egy szépen rímelő, és alliteráló sort, és csak azért nem esett a földre, mert nem volt hozzá helye.
Hallatszott, hogy valami nagy, és nehéz is dörren a padlón, szerencsére a sikoly hiánya arra utalt, hogy nem Lili lábán, de rögtön némi izgatott, heves mocorgás is követte, ami semmi jót nem jelentett.
- Esküvéletlenvolt! - nyögött fel a szőke valahol seprűk és ütők közé ékelődötten.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 15. 16:20 Ugrás a poszthoz

Polli

Lili ugyan nem volt mugliszületésű, mégis gyakran csodálkozott rá úgy a varázslatos dolgokra, mintha csak most először hallana arról, hogy a világot boszorkányok és varázslók népesítik be. Sőt, képes volt úgy is elámulva, csillogó szemekkel figyelni a mágia vívmányait, hogy közben ott figyelt a kezében a pálcája, arra várva, hogy csináljon már végre vele valamit a lány.
De talán maga a varázsvessző is olyan volt, mint a gazdája, valahányszor sikeres varázslatot hajtott végre vele, úgy tűnt, úgy meglepődött azon, hogy működött, hogy szórt még egy kis csillámot is maga után, vagy pukkant egyet. Persze Liliben az is felmerült, hogy talán csak defektes szegény (mint ő, de ezt már a nővére tette hozzá nevetve).
Ezúttal ráadásul el sem tudta dönteni, hogy amit lát, azt boszorka, varázsló, netán egy manó csinálja, vagy tényleg csak a természet játszik-e. Lenyűgözötten csodálta a látványt a mellette álló lánnyal együtt, és látszólag egymásra próbáltak rálicitálni, hogy melyikük tud elképedtebb képet vágni, vagy nagyobbat hűházni.
- Nem tudom. Az illúzió az ami igazából nincs is, csak azt hisszük, ugye? - kérdezett vissza a szőke, és ő is szívesen keresgélte volna a varázslat forrását, ha le tudta volna venni a szemét a virágok keringőjéről.
A hely, amit rögtönzötten kitalált, ebből a tulajdonságából fakadóan nem létezett, pedig szívesen elvitte volna oda a másik lányt, meg magát is, mert őt is érdekelte, milyen előadást tolnak, amiért szotyi jár. És ő is szeretett volna szotyit kapni! Énekel ő meg minden, táncol is, Sáritól elleste, hogy kell rá bemelegíteni legalábbis.
- Öhmm.. persze, csak még meg kell tudjam a pontos helyszínt. - Nem akart persze hazudozni, de letörni a lelkes kis lányt sem azzal, hogy beismeri, nincs ilyen hely. Meg aztán.. mi van, ha mégis van? Ki tudja, mit képes teremteni, csupán rágondolással? Lehet, hogy ha elég erősen szugerálja, egyszercsak alakul egy ilyen társulat.
De hamar másra is terelődik figyelme, és egyúttal lelkesedése is új alapot talál magának.
- Mit kell hallani? - kérdezett vissza, de aztán arcára kiült a felismerés, legalábbis azt felismerte, hogy dallama van a feléjük érkező hangoknak.
- Hogy néz ki egy diófa? Jaj, ne segíts! Dió van rajta? - kérdezte vigyorogva, mert bár nem értette, miért kéne ólomkatonának lennie itt, és csak a varázsló kőszobrát látta, remélte, hogy ha meglelik a diófát, majd ott fog strázsálni az a katona, és megemeli nekik ólomsipkáját.
El is indult, hogy körbejárja az udvart, potenciális diófák után kutatva.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 18. 15:37 Ugrás a poszthoz

Bence
szertár a pálya szélén

Nem is igazán tervezte tovább boncolgatni a témát, hogy mennyi sok helyen elalhat az ember egymagában, minél fogva rögtön azt feltételezni, hogy egy fiúval alszik együtt enyhe túlzás volt és szándékos belemagyarázás látszatát is keltette a lányban. Ráadásul az együtt alvásról is sejtette, hogy nem olyan ártatlan formájában képzelik, mint ahogy hangzik, meg ahogy szerinte kellene érteni. Elvégre Bencével is együtt aludtak lényegében, igaz, külön ágyakban, de egymás társaságában, az már együtt van, nem? És nem kellett hozzá összebújni sem, meg ilyesmi. Pláne nem olyasmi!
Bence úgy látta, érti a lány, miért nem kéne elmesélnie, milyen szituációba is kerültek épp, bár ténylegesen aligha láthatta, de hangjából, válaszaiból kezdhette kapisgálni. Mert hát Lilkó valóban úgy érezte, hogy ha ezt továbbadná, valóban nehezen tudná levakarni magáról a pletykát, és egész biztosan az Edictum lapjain látná viszont a nevét a srácéval egyetemben. Amit a testvérei is olvasnak! Vagy legalábbis könnyedén hozzáférhetnek, mert az iskola havilapja kézről-kézre járt. És nem is a feltételezés zavarta, mert Bencével nem volt igazából semmi baj, sőt. De mielőtt még igazán átgondolhatta volna mindezt, közben gondolatai a lehetséges jövőről az itt és mostra visszavándorolva hátrálásra késztették, és egy jókora borulásra, jajjogásra, amibe a srác is beszállt, így szinkronban fejezhették ki fájdalmukat. A gurkós láda is vészjósló mocorgásba kezdett valahol a sötétségben.
Lili érezte, hogy megfogják a lábát, amitől természetesen összerezzent, és ugrott egy újabbat, csak hogy még egy újabb ütő a fején koppanjon.
- Auucs! Ez most.. au.. tényleg fájt.
A szeme is könnybe lábadt. Már látta a címlapot: A csókolózást fájdalmas szakítás követte, Süveges Lili sírva szaladt el a helyszínről!
Bence közben lázas ötletelésbe kezdett, így Lili is megpróbálta öszpontosítani figyelmét a jelen problémára. Próbált megnyugodni, és nem mocorogni, ahogy a srác kérte, mert eddig sok jó nem származott a hirtelen mozdulataiból, ezt a szőke is belátta.
- Ez nem rossz ötlet.. mármint, hogy a gurkó nyisson nekünk ajtót. Izé, törjön.
Megvolt persze a veszélye, nem is kevés, de csak várni itt ölbe tett kézzel szintén nem tűnt egy életbiztosításnak.
- Ha félre nem is tudunk ugrani, leguggolni még igen.
Ez remek alkalomnak bizonyult, hogy Bence bizonyítsa, milyen jó kviddicses, mennyire hallja meg tudja, milyen közel van hozzá az a fránya golyóbis. Illetve arra is nagyszerű alkalom lehetett, hogy kipróbálják, milyen egy koponyatörés.
- Azt hiszem, ki tudok tapogatni pár védőfelszerelést - mondta Lili, miközben keze egy védősisakra tévedt. Vagy egy kiöregedett gurkóra, mert nem mozdult. De az előbbi valószínűbbnek tűnt.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 18. 16:20 Ugrás a poszthoz

Sári

Már nem fázott. Vagy legalábbis fejben nem. A teste még kicsit libabőrös volt, combjai úgy lógtak elő a hosszú felsője alól mint kopasz csirkelábak, de mellkasából már melegség áradt, és a mellette ülő lányból is, aki még a fejét is a vállára hajtotta, így még arca is olyan közel volt Liliéhez, hogy szabályosan hősugárzónak hatott.
A szőke pedig csak ült ott, mint ék a deszkák közt, és gondolatai szokatlan ösvényekre vezérelték. Olyasmit érzett, amit eddig nemigen, pláne nem egy barátnője társaságában. Pedig nem egyszerűen a másik közelsége váltotta ki ezt belőle, hiszen nem volt ő különösebben visszahúzódó, emberkerülő típus, sőt. Talán éppen emiatt esett olyan nehezére rájönnie, hogy mi is ütött belé, mert még nem tapasztalta ezt, és nem is számított rá. Legalábbis nem így.
Nem volt ő annyira kicsi meg annyira talán éretlen se (bár jobbára erre rácáfolt), hogy ne tudja, hogy a legtöbb emberben az érzelmi és testi vágyódás előbb-utóbb kialakul, és többé nem úgy fog a csókolózásra, vagy egyszerűen csak a másik megszeretgetésére asszociálni, hogy "fúj", sőt, része akar majd lenni mindennek. Kicsit későn érő típus volt, az igaz, de már kezdte érzékelni, hogy csinos, helyes, kedves, izgalmas emberek veszik körül, és alkalomadtán még tetszett is neki egyik-másikban ez-az.
De ami most megtalálta, vagyis ami már egy ideje jelen volt, csak végre be is mutatkozott Lilinek, az ennél sokkal több volt, és szabályosan letaglózta. Az érzelmek olyan skáláját élte meg egyszerre, amivel nem tudott mit kezdeni. Boldog legyen, vagy kíváncsi? Riadt? Esetleg aggódó?
Sári pedig nyilvánvalóan észrevette, hogy valami nincs rendben Lilkóval, vagy legalábbis a szokottól merőben eltérően viselkedik, és Lili biztos volt benne, hogy a szavakkal, amik kiszaladtak a száján, végképp elérte, hogy a másik lány bolondnak nézze őt.
De Sári csak nevetett egy nagyot, gyönyörű mosolya egy pillanatra elfeledtette Lilivel, hogyan is volt az a levegővétel nevű dolog, és mikor végül válaszolt, a szőke csak megrázta a fejét. Nem, nem ezt akarta mondani. Tudta, hogy mennyire bénán néznek ki épp mindketten, de ő nem arra gondolt, hogy milyen jól áll az ázott haja, vagy milyen szépen elmosta az eső a sminkjét Sárinak.
Mindenesetre mielőtt bármit mondhatott volna még Lili, Sári megölelgette, és azt mondta, szereti, amitől Lilin ismét áthajtott egy érzelemvasút. Boldogan belevigyorgott Sári nedves fürtjeibe, és úgy bújt a nyakába, mintha el akarna ott bújni. És kedve lett volna még néhány percig így összeborulva lenni vele, és nem csak azért, mert olyan jól esett testének melege, mely így még sokkal jobban átmelengette őt.
Ha rajta múlott volna csak, nem is engedi még el jó darabig.
- Azt hiszem, belédszerettem.
Csak suttogta, de nem annyira halkan, hogy ne lehetett volna hallani.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 18. 22:25 Ugrás a poszthoz

Polli

Elgondolkodtató volt, amit Polli mondott, még akkor is, ha Lili egyelőre nem tudta, hogy így hívják a lányt.
- Szerintem, ha hisszük, de nincs is ott, akkor látszik. De csak nekünk. És akkor pszichológust kell keresnünk, hogy beszélgessünk vele a képzeletbeli barátainkról. Azt hiszem. Legalábbis a felnőttek ebben hisznek.
De nem kellett a hihetetlen dolgokról beszélniük, hiszen épp elég hihetetlenség zajlott előttük, körülöttük, felettük, és mindenfelé, amerre csak elláttak épp. És mivel mindketten látták, Lili arra a következtetésre jutott, hogy talán megússzák ezúttal mindketten a dilidokit.
De aztán amit hallott, na azt már nem akarta Lili elhinni.
- Nincs zongora? Pedig én láttam! A Levita toronyban tutira van egy.. vagy csak volt? - Elbizonytalanodott kissé, mert a renoválás óta nem tudta, mi van, és mi nincs, például a medencéjük is eltűnt, ami nagy fájdalom volt számára, de a zongorát direkt nem kereste, így arról nem volt meggyőződve, hogy megvan-e vagy nincs.
- Kell, hogy legyen valahol - erősködött, kicsit magát is győzködve, mert biztos volt benne, hogy látott már a kastélyban. Ha kell, felforgatja a lánnyal az egész kócerájt, remek kalandnak ígérkezett. És vihetnek magukkal elemózsia gyanánt szotyit. Vagyis majd a vidám kis csaj hoz, Lili pedig vezeti az expedíciót. Munkamegosztás, meg minden.
- Ja, hogy a Csajj-kovszki! - bólintott Lili, pont olyan fejet vágva, mint azok szoktak, akik úgy csinálnak, mintha épp eszükbe jutna valami, pedig igazából nem is.
A muzsika mindenesetre egybecsengett azzal, ahogy a másik lány dúdolni kezdett, szóval hitt neki. Hiányolta a zongorát az iskolából, és felismert egy zeneszerzőt egy alig kivehető légmozgás keltette hangsorozat alapján. Olyan hallása lehetett, mint a farkasnak, és nyilván játszani is tudott azon a hangszeren. Lili most már méginkább keríteni akart neki egy zongorát.
És még keringőzni is nekiállt! Lili arcán olyan szélesre nyúlt a mosoly, amennyire arcizmai engedték.
- Virágoknak írta? Komolyan? - annyira fantasztikusan hangzott, hogy Lili szíve szinte belefájdult a gondolatba, hogy talán nem igaz. De látva a táncoló, tapsikoló lányt nem tudta elképzelni, hogy az csak úgy fülletgetne itt ilyesmiket.
El is indultak diófát keresni, és az amúgy folyton izgága, meg mindenért lelkes Lili szinte karótnyeltnek hatott a másik lány mellett, aki Polli volt, de ezt a szőke még mindig nem tudta.
- Milyen sokat tudsz róla! Ki vagy és honnan pottyantál ide? - nevetett rá Lili. Annyira felvidult a lány társaságában, hogy egész megfeledkezett minden másról, a tanulásról, a bénaságáról a varázslatokhoz, bájitalfőzéshez... még Sáriról is kicsit.
És ekkor valóban, felfedeztek egy fát.
- Fa! - állapította meg Lili is, noha diót nem látott rajta, és az ólomkatona is elmaradt mellőle.
A szél játéka is sokkal enyhébb volt itt már, szinte csak bólogattak a muzsikaszóra a virágok.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 19. 17:22 Ugrás a poszthoz

Polli

- Van több valóság is? - nézett egy nagyot Lili.
Arról hallott már, hogy vannak ilyen síkok, vagy mik, amiken a szellemek éldegélnek, de ezek szerint volt ilyenje a képzeletbeli barátoknak is? Azok akkor ismerik egymást? De durva lenne! Volt is ebből egy mese, amiben egy házban egy csomó elhagyatott képzeletbeli barát lakott, akik már nem kellettek a gazdáiknak. Lili most örült, hogy neki sose volt képzeletbeli barátja, mert most nagyon sajnálná, amiért magára hagyta.
- Nekem is megfelel ez - hagyta mindenesetre annyiban a dolgot. Bár mostanában eszébe jutott egyszer-kétszer, hogy jó lenne elbújni a világ elől, elfelejteni, valami egész máshol új életet kezdeni, és hasonlók, de igazából nagyon is szeretett itt lenni. Talán most nem minden volt szipi-szupi, de majd az lesz. Muszáj neki.
És ez az egész varázslatos kis kalandozás Pollival egész jól működött, legalábbis teljesen feldobta Lilkót, arcán olyan széles volt a vigyor, mint azelőtt, és emiatt eszébe se jutott másik valóságot nézni magának most.
- Asszem' van - bólogatott Lili, továbbra is győzködve magát, hogy biztos ma reggel is látta, de hát ha valaminek megszokja az ember a látványát, nem tudja megállapítani többé, hogy mikor is látta utoljára ténylegesen, és nem csak a tudatalattija mondatja vele, hogy az bizony ott volt ezúttal is.
- Persze, simán beviszlek - vágta rá. Már tudta, hogy kell embereket ide-oda becsempészni, ahova nem lenne amúgy való. - De előbb kutassuk át a sulit, mert úgy tudom, nem szabad más házbelieknek lenniük abban a házban, ami nem az övék. Bár a víz alá nem tudom, hogy megyünk.
Meg aztán azt sem tudta, hogy víz alatt hol? Mert a Levitából eltűnt a medence (de az amúgy is megint csak Levita volt, ami nem jó neki), az alagsoriban pedig nem látott, bár Laura eléggé átlátszatlanná tette a vizet, mikor ott járt, szóval talán azért.
- Tölgyfában egész biztos jól szól, a fakopáncsok meg a szúk is imádják. - erősítette meg Lili a másik elméletét, és azt is sejtette, hogy vízben csak bugyborékolást lehetne belőle kivenni, hiába tudja Spongyabob lehúzni a wc-t a víz alatt, meg horgászni menni meg minden, az csak mese.
Nagyon tetszett Lilkónak ez az egész rózsáknak zeneszerzés dolog, már hallott olyanról is, hogy van, aki énekel a virágainak, meg beszél hozzájuk, és emiatt azok boldogabbak, és jobban élnek, szebben virágoznak. Ha még egy egész balettot is írnak számukra, nem is volt csoda, hogy ilyen szép kert fakad belőle, és így táncolnak rá. Bár Liliben még mindig motoszkált egy kisördög, aki azt szajkózta, hogy csak fúj a szél, semmi több, de egyre kevésbé hitt neki a lány.
- Én.. öhm.. - majdnem kiszaladt a száján egy név, de visszanyelte, helyette imádott testvéreire terelte gondolatait és el is mosolyodott. - Én is a testvéremnek írnám. Vagyis többüknek is. Az öcsémnek, a bátyámnak, és a nővéremnek.
Vagy ha már így belejött, írna külön-külön mindüknek egyet, mert hát annyira másfélék, hogy nem is lehetne egyféle zenébe foglalni a nekik szóló ódát.
- Kapnának egy egész hangversenyt! - bólogatott elhatározásában Lilkó.
A fához érve végre eljutottak a bemutatkozásig is, ami az eddigi forgatagban, számtalan impulzus közepette egyszerűen sehogy se tudott érvényt szerezni magának, pedig ha már ilyen jól elszórakozik egymás társaságában két ember, vagyis hát, gyerek, mert még azok voltak, akkor nem árt tudniuk, hogy szólítsák a másikat.
- Én Lili vagyok, már másodéves - felelte, az indokoltnál nagyobb büszkeséggel a hangjában. Hát na, büszke volt rá, hogy nem bukott még meg.
Tekintete a fára vándorolt, ami talán dió volt, talán tölgy, de Lili számára akár pálmafa is lehetett volna, annyira nem értett hozzájuk.
- Hát nem tudom. Próbálom nem elhinni, amit látok, de még mindig ugyanolyannak tűnik, és sehol a katona - mondta a halántákát vakargatva, és tanácstalanul nézelődött, hátha van még valami árulkodó nyom.
Lili megrántotta vállát Polli kérdésére. Volt értelme, hogy csupán előzetest kaptak. Mert hát, ha annak volt értelme, amit eddig tapasztaltak, akkor minden másnak is kellett lennie.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 19. 17:56 Ugrás a poszthoz

Sári

Érezte már egy ideje, hogy Sári valami olyasmit vált ki belőle, amit nem igazán érzett még, nem tudott hovatenni, és most, hogy végre ráébredt, mi is az, egyszerre nem értette, miért tarthatott ilyen sokáig valóban megértenie, hogy nem egyszerűen szereti őt, hanem szerelmes belé.
Vagyis hát jobban belegondolva nem volt olyan felfoghatatlan a dolog. Hiszen ha valami mostanáig kimaradt az ember életéből, azt nem régi ismerősként köszönti. Főleg nem úgy, ha olyasvalaki felől érkezik, akire nem számít. Mert hát tudta ő, hogy a legtöbb szerelmespárt egy nő és egy férfi alkotja, neki is volt anyja, apja, a barátainak is ugyancsak, és bár tudott róla, hogy lehet ezt másként is, neki eszébe se jutott volna, hogy lányként egy lány lesz az, aki úgy fogja megdobogtatni a szívét, hogy a lelke is belerezonál. Azért se volt értelme a dolognak, mert eddig több fiú mellett is érezte, hogy milyen helyes srác, még ha nem is akart tőle úgy igazán semmit. De a figyelmüket élvezte, jól esett neki, és akkor most mégis miért Sári az, akinek a fülébe suttogja, hogy szereti? És nem is akárhogyan. Talán megbolondult? Valaki szerelmi bájitalt itatott vele viccből?
De nem, ez túl régóta tartó, érlelődő érzés volt, és már azt is tudta, hogy abban a percben fakadt, mikor először meglátta a lányt a színpadon. Nem gondolta, hogy a lányok iránt vonzódna. Sári iránt vonzódott.
És ez olyan erős érzés volt, amit nem bírt elviselni magában, ki kellet mondja, ki kellett fejezze, mert ha nem teszi, talán kipukkad tőle, vagy valami még borzalmasabb. Fogalma sem volt, de mivel kimondta, nem is fog kiderülni már. Kimondta.
És ekkor mintha valaki pofán vágta volna, úgy csattant fülében Sári válasza rá. A lány eltolta őt magától, és olyan hitetlenkedve bámult rá, mintha csak azt közölte volna vele, hogy az igazgató engedélyezte a hétvégi kiruccanást a Marsra.
Lili pedig kinyitotta a száját, hogy szóljon, de csak nyelt egyet, torkában dobogó szíve azonban nem csúszott lejjebb. Nem, dehogy viccelt! Miért viccelne? Mármint persze, tök mókás csaj ő, biztos, de nem kacarászott közben, pedig Sári látszólag pontosan ennek jelét kereste arcán. Hogy csak ugratja. Biztos április elseje van, csak a naptár téved, vagy ilyesmi.
Annyira elképedve, és tehetetlenül nézett vissza rá az eridonos lány, hogy a szőke csak nyitogatni tudta száját néhány pillanatig, mint a hal, mintha próbálna kinyögni valamit, csak nincs hozzá elegendő oxigénje. És aztán Sári is próbált valamit mondani, de próbálkozása láthatóan neki is kudarcba fulladt.
És ekkor Lili anélkül, hogy felfogta volna, mit csinál, vagy egyáltalán bármi fogalma lett volna róla, hogyan is kellene csinálnia amit csinál, előredőlt, és szemét behunyva ajkait Sáriéhoz nyomta.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 20. 18:12 Ugrás a poszthoz

Polli

Csak alig volt némi fogalma róla, miről is beszélhet Polli, de csak mert nem ugyanazokat a szavakat használta a körülírásra, mint amelyekkel Lilkó illette a dógokat gondolatban. Neki is volt képzeletbeli világa, ahová elszaladhatott, mikor épp unatkozott az igaziban, de erre persze elég ritkán került sor, és olyankor is mindig a tanulmányai látták kárát ennek.
Még mindig a fa körül legyeskedtek, és Polli közben azt ecsetelte, hogy annyira nem szeret itt lenni, ami a szőkét is kissé elszomorította. Olyan édes, vidám, szeleburdi kiscsaj volt Pollesz, nem tetszett neki, hogy rosszul érzi magát. Az ilyen szép lelkű emberek megérdemelték, hogy állandóan boldogok legyenek. Még ha az kicsit képtelenség is volt.
- Bizti menni fog, annyi csoda jó dolog van a Bagolykőn! - jelentette ki Lili. - Én mondjuk mindenhol tudok mindenfélének örülni, lehet egy darabig még a dutyiban is ellennék, tudod, számolgatnám a falakba vésett rovátkákat, drukkolnék, hogy senki se üssön agyon ma se senkit, meg ilyenek.. na de a itt soookkal klasszabb ám, mint egy böriben. Csak nyitottnak kell lenni a sok izgi dologra, még akkor is, ha aztán uncsi házi feladatokat adnak fel belőlük, vagy mégse olyan izgik, mint első nekifutásra tűnik. Vagy másodiknak. De ha aztán se lesz jó, még mindig vannak beszélő festmények, meg vándorló lovagi páncélok, a lépcsők se mindig ugyanott vannak szerintem.. elég mókás eltévedni is, mert sose tudod, mikor fedezel fel egy olyan helyet, ahol még nem is voltál, pedig ugyanarra mentél, mint tegnap!
Egész belelkesült a nagy előadás közepette, szinte meg is feledkezett róla, hogy mit is kerestek épp.
- Meg aztán ez a muzsika is itt milyen lenyűgöző volt, neeem? Hát láttál már ilyet máshol?
És még ha be is is csempészi a lányt a Levitába, ott is számtalan elképesztő dolgot fog tudni mutatni neki! Mondjuk a szobája plafonját, vagy a tárnákat! Amik persze tilosak voltak, de ettől voltak csak igazán izgalmasak.
- Szerintem nem bánná senki, ha kisajátítanád - bólintott Lili a lányka érdeklődésére. Tényleg nem tudta, valóban ott van-e az a zongora, de amíg biztosan tudta, hogy ott van, addig senkit se látott játszani rajta, szóval könnyen lehet, hogy Polli gond nélkül befoglalhatná.
Nem tudta, honnan derülhetne ki, hogy ott járt mindenesetre. Mikor Sárit berángatta, később se koppintott senki az orrukra, és ő maga is gond nélkül ott aludhatott Laylánál, másnap nem éppp a büntetését kiróvó prefi goromba ábrázatára ébredt.
A tesóira terelődött a szó, akiket Lili valószínűleg sokkal jobban szeretett, mint amennyire ők szerették őt, de a szőkét az ilyen részletek sosem foglalkoztatták. Örült nekik, és főleg annak, hogy ilyen sokan voltak! Nem szívesen lett volna egyke, az olyan szomorú.
- A Panna tök szép név! Illik a Polli mellé - mosolygott rá Lili. - Nekem van egy nővérkém, Víta, egy bátyám, Nimród, és egy öcsém, Tibi, de őt csak Sütinek hívjuk.
Még a kezén is mutatta a tesókat, a legidősebb Süveges volt Lili hüvelykujja, Nimi a mutatóujja.. Tibike meg a kisujja.
A fát közben továbbra is hiába szugerálták, hogy mutassa meg valódi alakját, nem kezdett róla dió potyogni, és a katona se kopogott oda melléjük ólomcipőjében. Lili kezdte a dolgot feladni, de amíg elcseverésztek Pollival, nem hagyta abba a fára meredést. Kivéve, mikor a másik lányra kellett pillantson egy-egy mondat közepette.
- Hááát.. több a tanulnivaló. Azt még nem tudom, hogy a vizsga is  nehezebb lesz-e, az előző év végén az LLG tanárnéni nagyon durva feladatot adott, azt hittem elbőgöm magam, és egy elázott papírost adok be neki a végén.
Hitetlenkedve megrázta a kobakját, de mivel nem szerette volna elijeszteni Pollit, gyorsan folyatta:
- De aztán vettem egy nagy levegőt, eszembe jutott valami, és utána azon kaptam magam, hogy szinte füstöl a tollam, úgy írok.
Átvette a fura állagú valamit Pollitól, és kíváncsian megnyomkodta. Nem tudta miért, de úgy érezte, igazán szerencsés, mert ezt nem mindenkinek adná csak úgy a kezébe a másik lány. Hálás mosollyal adta vissza.
- Tényleg nagyon szép! És puha is! - lelkendezett.
Ólomkatona továbbra sem volt sehol, Polli hiába próbált lépkedni helyette, mintha így akarná a posztjára visszacsalni. És már a zene is egészen elhalkult. A szél sem fújt, szóval talán mégiscsak lehetett összefüggés, ahogy Lili először sejtette.
- De ha mugli írta, honnan tudott az aurorokról? Nem amnéziázták meg?
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. július 28. 17:54 Ugrás a poszthoz

Sári

Nem mintha Lili az a fajta lány lett volna, aki naphosszat ábrándozik arról, hogy majd milyen romantikus lesz az első csókja, vagy hogy milyen tökéletes lesz az első alkalom.. bármiből is, ami egy párkapcsolatot, vagy annak kezdetét övezné, de azért erre egyáltalán nem számított. Nem tervezte el, nem voltak idilli elképzelései sem, de valahogy nem gondolta volna, hogy bőrig ázva, egy csónakház padlóján kuporogva fog először csókolózni valakivel. Az sem érte kevésbé váratlanul, hogy egy lánnyal. Pedig ő kezdeményezte az egészet!
De amennyire ideje maradt felfogni, mit is csinál, úgy érezte, ezt kell tennie. A szíve súgta, és ő gondolkodás nélkül, egy pillanatnyi kétség, vagy ellenérzés nélkül megtette. Ajkaik összeértek, és hiába először próbálta, kicsit esetlenül ugyan, de ösztönösen csókolta meg Sárit, aki.. visszacsókolt!
Nem húzódott el tőle, ajkaik néhány másodpercen át ismerkedtek egymással, és Lili lelke mintha szárnyra kapva triplaszaltót vetett volna. Azt kívánta, bár még nagyon sokáig tartana ez a pillanat, és mikor végetért, szinte olyan érzése támadt, mintha a levegőtől fosztották volna meg. Kinyitotta szemét, és kicsit, mint aki azt se tudja hol van, értetlenül nézett Sárira vissza. Nem értette meg azonnal, miért lát szomorúságot a lány arcán.
- De.. de hát miért? Szerintem nagyon is jól megy - felelte kissé reszelős hangon. Kiszáradt a szája.
- Te biztos nem először csináltad. Én igen. - Szokatlanul szégyenlősen lesütve szemét mosolyogta meg a padlót, és mikor meglátta Sári kezét kereső ujjait, ő is nyúlt felé, összekulcsolva mancsaikat. Felpillantott a lányra, és valami rettenetes érzés kezdett el benne szép lassan felszínre bugyogni.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. augusztus 2. 15:18 Ugrás a poszthoz

Polli

Jó kérdés volt, ezen bizony el kellett gondolkodnia Lilinek. Elvégre valóban, ez egy régi kastély volt, alagsorral, baljóslatú folyosókkal és ki tudja, mi minden rejlett még odalent a medencén és a Rellon házon kívül. Talán egy tömlöc. Vagy kínzókamra! Esetleg valami még borzalmasabb, mondjuk egy verem, telis-tele csontokkal!
Lili megborzongott, és hevesen megrázta a fejét.
- Szerintem nincs. Vagy ha mégis, már rég lezárták, és tilos oda bemenni, mert ijesztő meg veszélyes és egyébként is, biztos valami háromfejű kutyát őrizgetnek ilyen helyen, ami csak addig cuki, míg elképzeled.
Ő legalábbis rémesen cukinek képzelte el a várbörtönben tartogatott bestiát, ami persze nem is volt, vagy talán mégis? Nem, biztos nem. Kivéve, ha mégis, de akkor tuti.
- Mindent is megmutatok - ígérte komoly ábrázatot öltve, de a szája széle azért remegett a visszafogott vigyorgás miatt. - És a lépcsőktől se kell félj, nem tudnak balesetet okozni, figyelnek az épp rajtuk állókra, becsszó!
Ezt persze nem tudta, honnan is veszi, legalábbis mondani senki nem mondta, viszont ezeddig nem hallott róla, hogy bárki is a mélybe zuhant volna, vagy agyonnyomta volna egy ügyetlen lépcsősor.
Ugyan nem volt nagy zenerajongó Lili, mondhatni mindegy volt neki, mire táncolhat, csak legyen hangos és dallamos és pörgős, így nem tudta megmondani, hogy örülnének-e háztársai, ha Polli sokat játszana nekik a zongorán, úgyhogy csak vállat rántott.
- Nem tudom, talán. Nem hiszem, hogy zavarná őket, egész nyugis ház a Levita, tele vidám emberkékkel. Emberkék. Érted. Hehe.
Lili ellenben kezdte kicsit unni a fa körül sztrázsálást, és noha Polli kitartóan lépkedett körülötte, a szőke lány már másfelé nézelődött. Illetve elkezdett azon is tűnődni, vajon mit akart épp csinálni, mikor közbejött ez az egész zenés-szeles attrakció. Aminek persze nagyon örült, hogy nem hagyta ki. Jókor volt jó helyen, és még ezt a lelkes lányt is sikerült megismernie. És úgy sejtette, remekül ki fognak jönni később is egymással.
A lány kérdésére aztán kicsit meghökken, és értetlenül bámul vissza rá.
- Nem, miért lenne a süti a kedvenc kajája? Mármint persze szereti a sütit. Meg a Tibi csokit is. Tééényleg, azt viszont azért szereti, mert ugyanaz a neve, mint neki, pedig a Boci jobb. De azt mondta, csak ezért nem akarja, hogy Bocinak szólítsuk, így inkább maradt a másiknál.
Ez Lili számára teljesen logikus gondolatmenet volt, a család többi tagja azonban elég furán nézett rájuk, mikor ezt megvitatták kisöccsével.
- Nem ilyenek általában a tancik, eskü. Neki épp biztos fájt a feje, mikor írta a vizsgát, vagy leesett a tölcsérről a kedvenc fagyija, és már csak a benne maradt béna vaniliát nyalhatta ki, vagy mondjuk ráléptek a fülére, ilyesmi. Elvégre a legendás lényekről tanít, biztos szereti is az állatokat. Az olyan meg nem lehet rossz ember.
Nem tudta, sikerült-e megnyugtatnia Pollit, de nagyon remélte. Tényleg kár lett volna az évet lezáró vizsgák miatt elvenni a kedvét a Bagolykőtől, ami egyébként tök jó hely volt. Néha úgy érezte, mintha nem is iskolába járna, hanem kikapcsolódni, medencézni meg seprűn lovagolni, faluban császkálni, vagy mondjuk véletlenül tönkretenni egy barátságot azzal, hogy belezúg a másikba.
Kicsit elszontyolodott, de épp Polli miatt nem akarta, hogy ez meglátszon rajta, ezért ismét kitűzte vigyorgós ábrázatát.
- Nagyon szuper a varázslabdád - bólogatott csodálattal a tekintetében. Neki ugyan nem sokszor volt stressze, nem is tudta, honnan kell szerezni, de ettől még igenis klassznak tűnt a nyomkodós cucc.
Vizeslabda csata?? Lilinek fogalma sem volt honnan szedte ezt a lány, de annyi biztos, hogy megihlette őt vele.
- Hűű! De klassz! Mondjuk nem tudom, hogy a muglik miért félnének a vizeslufitól, szerintem tök jó móka! Nincs kedveeed? Asszem' van a szobámban némi lufi, megtöltjük őket és csatázunk mindvizesedésig!
Igaz, Pollika nagyon szép ruhában volt, szóval Lilinek voltak kétségei felőle, hogy belemegy-e a játékba, de ha igen, akkor már szaladt is a kastély felé, felvértezni magát lőszerrel.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. augusztus 2. 16:17 Ugrás a poszthoz

Sári

Sok mindent imádott csinálni Lili, és azonnal tudta, hogy a csókolózás is egy lesz a kedvenc társas elfoglaltságai közt, amit boldogan űz, de valahogy nyomban érezte Sári szavain, hogy most ennek nem lesz folytatása. Pedig az első szavai megdobogtatták kis szívét. Azt mondta, ügyes volt.
De nem maradt túl sok ideje ebben az átmeneti, bizonytalan de mégis boldog, értetlen, de egy bizonyos dolgot mégis biztosan tudva levőként kezelt helyzetben. Az eridonos következő szavai ugyanis szabályosan gyomorszájon rúgták, és úgy érezte, ismét elázott, csak ezúttal a szégyen és a szomorúság esőjében.
Egy név, ami gyakorlatilag tudata falába préselődött, annak ellenére, hogy fogalma sem volt róla, kihez tartozik, és a tény, hogy Sári már őt választotta. Ennyi, semmi több nem kellett, hogy Lili arca megremegjen, és mintha csak egy csapot nyitottak volna meg, szeme könnybe lábadt, és sós patakok csordultak végig arca mindkét felén.
Néhány pillanattal korábban még madarat lehetett volna fogatni vele, ha épp nem zuhogott volna odakint, most pedig megsemmisülten ült Sári kezét szorongatva, és Lilinek fogalma sem volt róla, mit kellene mondania. Tudta jól, hogy nem ő a családban a legokosabb, sőt, még mindig jó eséllyel indult a legkevésbé okos Süveges díjáért, de ilyen hihetetlenül ostobának még sohasem érezte magát.
- B-bocsi - mondta végül remegő hangon. - Olyan hülye vagyok! Hát persze, hogy van valakid.. nem tudom, mit gondoltam! Sose.. én nem is..
Kirántotta kezét a másik lányéból, és úgy pattant fel, hogy meg is szédült egy pillanatra.
Az ajtó felé lépkedett, majd kinyitotta azt. Még mindig esett, bár már nem annyira, mint mikor berontottak ide. Nem érdekelte, hogy újra el fog ázni, muszáj volt elrohannia, mert néhány pillanat választotta el attól, hogy bőgni kezdjen, és nem szerette volna azt Sári szeme láttára csinálni.
Vissza szeretett volna nézni, de nem tette. Mielőtt az eridonos mondhatott, vagy tehetett volna bármit, Lili kiszaladt a zivatarba, mely jótékonyan elmosta záporozó könnyeit.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2020. augusztus 4. 15:39
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 5. 18:26 Ugrás a poszthoz

Polli
még tavaly történt

Polliban azt imádta a legjobban Lili, hogy mellette teljesen zavartalanul lehetett gyerek. Nem mintha egyébként olyan felnőttesen viselkedett volna máskor, kerülte ő a felelősséget, mint a leprát (amiről azt gondolta, hogy valami gombafajta lehet), de azért csak utolérték olyan nagylányos gondok, amikről pár éve még szó sem volt. És nővérkéje sem készítette fel ezekre, valószínűleg éppen azért, mert azt gondolta Liliről, hogy még túl kicsi.
De aztán az a csodálatos véletlen összesodorta az eridonos lánnyal, és nem is jöhetett volna jobbkor a társasága, hiszen Lilkó épp szerelmi bánattól sújtottan vergődött egyik napról a másikra. Különösen jól jött a vidám, gondtalan szórakozás, és ehhez jobb partnert nem is találhatott volna Pollinál.
És mivel nem érte be egyszeri dózissal, megismerkedésüktől fogva gyakran összefutottak, és most már odáig is eljutottak, sőt valamiért igen nagy jelentőséget tulajdonítottak a dolognak, és Lili úgy izgult, mintha az utolsó szám hiányzott volna csak neki a bingón (erről csak azt tudta, hogy kiabálni kell, hogy bingó, és ez nagyon tetszett neki), hogy a főnixlányt vendégül lássa a szfinxek otthonában.
A nagyterem előtt sétált körbe-körbe, míg barátnője meg nem érkezett, aztán, bár szívesen belécsimpszkodott volna, és úgy kísérte volna fel az első emeletre, tudta, hogy Polli személyes terére kicsit jobban tekintettel kell lennie, mint az amúgy általában az emberekkel szemben meg szokott magának engedni, így csak körülötte szökellve, ugrálva, diákok közt átcsusszanva menetelt mellette. Közben csacsogtak, amiről épp eszükbe jutott, és minél közelebb kerültek a Levitához, annál inkább a házra terelődött a szó.
Polli kissé csalódottnak hangzó kérdését hallva a szőke elnevette magát.
- Azért elég nagy a jövés-menés, legtöbbször épp olyankor szoktam az ajtóhoz érni, mikor kinyitják valamelyik oldalról. Olyankor ugye nem nagyon kell gondolkodnom, csak sietnem.
Jót kuncog leleményességén, és külön vállon is veregeti magát ezért, mert mikor először jutott be így, úgy okoskodott, hogy azért kell némi gógyi ahhoz, hogy ne álljon meg, és várja ki, míg az átjáró újra lezárul, amikor ha van egy kis esze - UGYE -, simán be is mehet, míg tud.
- De ha netán egyszer kint rekedek.. - elmerengett egy kicsit, majd megrántotta a vállát - ..akkor sincs baj. Majd bekéreckedek máshová.
Sejtelmes kis mosoly suhant át orcáján. Tényleg, már elég rég járt a sárgáknál, Layla biztos szívesen pizsipartizna újra. Bár a legutóbb eléggé zavarba sikerült hoznia, azért talán nem annyira, hogy többé ne engedje be a szobájába.
A szöszke egyszercsak megtorpant, és Polli felé fordult, majd színpadias mozdulattal (illetve többel is; nagyon túlspilázta) egy nagyobb festményre terelte a lány figyelmét, melyen egy szfinx ült magasztos nyugalomban. Ha létezik ilyen egyáltalán, ez a lény bizonyára képes rá.
- Íme! És szerencsére csukva van, szóval ki is próbálhatod magad, elég levitás vagy-e, hogy bejuss - vigyorgott. Örült, hogy Pollira háríthatta a feladatot ily módon, mert tartott tőle, hogy ő felsülne, az meg milyen ciki már!
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2020. október 5. 18:30
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 6. 17:11 Ugrás a poszthoz

Bence
szertár a pálya szélén

Amilyen kínos, legalább olyan fájdalmas is volt az egész helyzet, bár utóbbiról nagyobb részt Lili egymaga tehetett, mert nem volt az a nyugton maradós típus, vagy ahogy Bence fogalmazott, igazi kis sajtkukac volt, és mivel ez az egész helyzet csak tovább ingerelte amúgy is izgő-mozgó természetét, sok jó nem származhatott belőle, ha még túl sokáig itt rostokolnak. Márpedig a tréfa kiötlői, úgy tűnt, nem kívánnak megkegyelmezni a két levitás jómadáron. Nem volt mit tenni, ki kellett törniük innen. Szó szerint.
- De ha netán meghalnánk, szeretném, ha tudnád, hogy... - kezdett bele Lili egy drámai beszédbe, de a végére idegesen elnevette magát. - Inkább csináljuk úgy, hogy túléljük!
Felszívta magát, majd a srác felé fordulva rányomkodta valahogy a fejére a sisakot (kellett nyújtózkodnia rendesen), és mielőtt belekezdtek volna az akcióba, összeszorított fogakkal, és behunyt szemmel (nem mintha kevésbé lett volna így sötét), arca elé préselt egyet a kitömött, puha védőfelszerelések közül, és úgy várta a végzetes golyóbist. Ám ahelyett először egy puha puszi érkezett, ami sokkal váratlanabbul érte, mintha egy kemény vasgolyó rendezte volna át épp az álkapcsát. Mindenesetre annyit biztosan tudott, hogy sokkal kellemesebb élmény volt ez, mint amire számított helyette.
Azt persze nem tudta, honnan is tudhatta volna, hogy hova szánta Bence, és jelenleg nem is ért rá ezen morfondírozni, mert az előtte álló, valamelyest őt védő srác felrúgta a ládát, és a következő pillanatban félrerántotta a lányt. Az esés nem volt kellemes, ismét fel kellett jajduljon, de mégis, úgy képzelte, hogy ez a kis fájdalom bőven kellemes ahhoz képest, amit a gurkó okozhatott volna.
- Azt hiszem, sikerült! - jelentette ki megkönnyebbülten, mikor fény áradt be az ajtó maradványain át, melyet egy lelkes, és talán kissé túlbuzgó vasgolyó kilyuggatott nekik.
Most, hogy végre látta, nyomban Bence nyakába is borult, megölelgetni. Nem volt semmi hátsó szándéka, vagy akár oldalsó, vagy bármiféle, egyszerűen csak örült, hogy élnek, és megúszták pár kék folttal. Az pedig levitás szín, szóval: okuk panaszra? Semmi!
Miután Lili sikeresen összeszedte magát, javasolta Bencének, hogy fogja meg azt a golyót, mielőtt levadássza a fél erdőt az éjszaka, ő maga pedig elfutott a pálcájáért az öltözőbe, abban a reményben, hogy talán képes egy épkézláb reparot elkövetni az ajtón. Aztán ha mindez megvan, talán lezártnak is tekintheti ezt a nem mindennapi estét.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 7. 16:26 Ugrás a poszthoz

Polli
még tavaly történt

Már épp azon volt Lilkó, hogy megválaszolja barátnéja kérdését, mikor hirtelen félbeszakította gondolatainak folyamát az eridonos teóriája. Nem mintha olyan nehéz lett volna a szőkét kizökkenteni bármely elmélkedéséből, de itt különösen könnyen sikerült, elvégre még csak nem is tudta, mit tanít a házvezetője - és egyúttal sikerült nem felírnia képzeletben, hogy emiatt később szégyellje el magát -, ráadásul amivel Polli előállt, az különösen izgalmas ötlet volt.
- Hűűűű! Tényleg, van olyan, hogy flóra. De az nem vaj? Vagy margarin?
Nem volt teljesen biztos semmiben, csak abban, hogy nem biztos semmiben sem. Mindenesetre hallott már ilyesmit, és ha beugrik neki a fauna is, akkor bizony napszemüveget is ölthet, és hátradőlhet, ő már mindent tud, ami tudható.
Azt viszont értette, hogy Zorró, bizonyára arra célozgatott Polli, hogy a táncoló virágok lehetnek Flóribá' végyjegyei. És akkor amerre jár, és igazságot oszt, ott hátrahagyja a zenére rokizó kis növénykéit.
- Tud szigorúskodni is, de általában rém cuki. És helyes is.. legalábbis a felsőéves lányok azt mondták - tette hozzá kicsit pironkodva, miközben ösztönösen megvakarta a homlokát, attól tartva, hogy van ott valami. Pedig már kapisgálta, hogy Polli nem azért bámul mindenhova, csak a szemébe nem, mert esetleg attól tart, hogy ő lenne a mitologikus medúza, aki kővé dermeszti azt, akivel szemezni támadna kedve.
- Feltéve, hogy jön, vagy megy valaki - bólintott Lili, ahogy továbbálltak. - Ha épp nyitott állapotban van, úgy szerintem nem tudja megakadályozni, hogy bárki illetéktelenül besétáljon, de nem szokott sokáig úgy maradni, szóval sietni kell.
Avagy, ahogy az végül be is igazolódott, miután a helyszínre értek, ki kell találjanak egy fejtörőt, találos kérdést, vagy valami más módon tudásukat bizonyítaniuk. Polleszka mindenesetre nagyon be volt zsongva, már készült lélekben meg testben is a gyors beugrásra a portrélyokon.
Valószínűleg csak véletlen volt, hogy a szfinx épp Pollira nézett, de az is lehet, hogy Lilit már felismerte. Mindenestre feltette kérdését, látszólag egyenesen a kis eridonosnak címezve azt. Emiatt Lili néhány pillanatig olyan fejet vághatott, mint aki okos, és tudja a választ, de persze lövése se volt róla. Pedig...
- Ismerősen hangzik. Mintha már kérdezte volna ezt - morfondírozott el, és elkezdte ujjaival számolgatni a lábakat, és alig hallgatóan, csak az artikulációja melléktermékeként ki is mondta a feladványban szereplő napszakokat.
- A logikát követve éjszaka szerintem másfél lábon ugrál.. vaaagy.. izé - elővette mindkét pracliját a matekhoz - Négyből kettő az kettő, meg egy az három.. háromból kettő az egy, meg egy az kettő... szóval lehet egy is, meg kettő is a válasz.
A szfinxre nézett, aki mintha direkt még jobban elfordult volna tőlük erre, és olyan arcot vágott, mint aki nagyon próbál egy érzelmet leplezni.
- Szerintem túlgondoltam - állapította meg Lili, miután megrángatva kicsit a keretet az ajtó még mindig zárva volt előttük.
- Lehet, hogy valami személyre kell gondolni, nem is a számok a fontosak. Ki szokott reggel mászni? Aki aztán feláll, de estére növeszt egy újabb lábat? Óóó, vagy.. fúj. De nem hiszem, hogy a szfinx arra utalna, hogy a harmadik lába az.. tudod, olyan "fiú-láb".
Nem volt biztos benne, hogy Polli érti, miről beszél neki, de abban már inkább, hogy a bölgy szfinx nem adna fel nekik ilyen feladványt. Biztosan csak túlgondolja.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. október 9. 21:26 Ugrás a poszthoz

Polli
még tavaly történt

Lili, bár nagyon leleményes volt, mégsem rendelkezett az összes válasszal. Sőt, igazából melyekkel rendelkezett, azok sem feltétlenül voltak jók. A vaj és margarin kérdését viszont pont nem tudta volna megtippelni.
- Az egyik keményebb, mint a másik, amelyik meg lágyabb.
Még a vállát is megrántotta, ezen apró, de lényeges különbségen kívül nem tudott többet hozzáfűzni. Persze, az ízük is különbözött, ha nagyon odafigyelt rá az ember, de Lili mindig csak annak az ízével törődött, amelyiket épp fogyasztotta, és még nem jutott eszébe közben elmerengeni, hogy milyen a másik, amelyik épp nincs a szájában.
Végülis sikerült megegyezniük abban, hogy Flóri bá' cuki, de Polli kérdését Lili már inkább költőinek tekintette, mert hát természetesen volt elég fiú a suliban, korban a diáklányokhoz jobban passzoló, de hát a többségnek az kell inkább mindig, amit, illetve jelen esetben, akit nem kaphatott meg. A tanár bácsiknál és néniknél pedig kevésbé elérhető célpontot vágyaiknak keresve se találhattak volna.
A két lánynak azonban jelenleg sokkal egyszerűbb vágyaik voltak, szerettek volna bejutni a Levita házba. És bár ez könnyű feladatnak tűnhetett, a nem túl barátkozós kedvű szfinx megnehezítette a dolgukat. Polli hiába próbált belőle bármit kisajtolni, még csak annyi reakciót sem sikerült kicsikarni belőle, amiből azt leszűrhették volna, hogy teljesen rossz nyomon járnak.
- A kérdés az lehet, hogy ki az, aki reggel négy lábon mászkál, délben kettőn, este hármon - felelte Lili.
Eddig világos volt, csak furcsa volt a megfogalmazás. Elvégre ha egyszer reggel még négy lába van, azokkal miért mászik? Talán részeg? De az lehet a nap bármelyik részében, legalábbis úgy tudta. Ő még nem próbált az lenni, de úgy sejtette, bármikor lehet.
- Hát ha nem perverz a szfinx, akkor a harmadik láb lehet egy bot is. Az öreg bácsik szoktak bottal járkálni, bár nem csak este. Vaagy a vakok! Ők is bottal járnak. Bár ők végképp nem csak este, mert nekik mindig az van. Nem is ismerek vak embert. Mondjuk öreget se, olyat, aki csak este öreg.
Lilinek csak úgy pattogtak ki a fejéből a gondolatok, épp csak bele nem skerült gondolnia abba, hogy mit is beszél. Ellenben a szfinxnek feltűnt, és bár pókerarcot próbált nyilván vágni, rámeredt Lilire, mintha az rátapintott volna a lényegre, de utána újra elkezdett valamit tanulmányozni a festett hátterében.
Lili felnevetett Polli megjegyzésére.
- Lehet, hogy te vagy a megoldás!
Ránézett a szfinxre, de az nem reagált.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. november 15. 22:17 Ugrás a poszthoz

Zselyke

Lili épp a lépcsőn lépdelt lefelé, tekintetét és pálcáját előreszegezve, nem törődve a mellette fel- és lesiető diákokkal. Nem nézegette a homokórákat sem most, pedig a Levita épp vezetett a házversenyben, figyelmét egyedül a varázslat fenntartására fordította. Egy nagyobbacska zsákot lebegtetett ugyanis maga előtt, és bár bizonyára vicces kis felfordulást okozott volna vele, ha tartalmát szétborírtja a bejárati csarnokban, úgy gondolta, talán mégis inkább mellőzi ezúttal a káoszt.
Nem az övé volt ugyanis, legalábbis nem teljes egészében. Volt pár holmi az alján, amit ő tett bele ugyan, de a javát háztársaitól gyűjtötte be. Elkérte, természetesen, csak úgy semmit nem vett el, mert még ha jó szándék is vezérelte, azt tudta, hogy lopás lenne.
Megérkezett a csarnokban elhelyezett ládához, lepottyantotta mellé a zsákot, és nekiállt, hogy kibontsa a száját. Csupa olyan cuccot hozott, melyet eladományozhatott a rászorulóknak. Igazából nem tudta, kik is a rászorulók, és hogy mire is szorulnak rá, csak azt, hogy olyan dolgokkal kellett "etetni" a ládát, amire már a gazdájának nem volt szüksége. Könyveket, ruhákat hozott főleg, de volt nála néhány játék is, varázs sakk készlet, és elvarázsolt jo-jó is.
Nem sűrűn látott bárkit is a ládához járulni, és arra gyanakodott, hogy ez nem azért van, mert mindenkinek minden régi dolgára szüksége van állandóan és örökre, csupán senkinek sincs kedve ide lehozni azt. Így hát Lili úgy döntött, tesz egy körütat, és rászán egy délutánt erre.
Azzal fel is nyitotta a láda tetejét, és a tértágító bűbájjal ellátott tárolóba kezdte dobálni a zsákból a mindenfélét.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. november 15. 23:27 Ugrás a poszthoz

Zselyke

Nem azért foglalatoskodott a Süveges lány ilyesmivel, hogy megveregessék érte a buksiját, vagy büszke legyen magára, amiért jót tett. Egyszerűen csak bosszantotta, hogy ki van téve egy láda a bejárati csarnokban, és nem használják elegen. Ha salátafejeket kellett volna beledobálni, akkor bizony Lili salátafejeket gyűjtött volna egész délelőtt, hogy most azokkal dobjon kosárra. Ehelyett azonban rászorulóknak szórta bele a külölféle régi, vagy megunt ruhaneműket, és olyan könyveket, melyeket gazádáik remélhetőleg nem azért adtak Lilinek, hogy legyen kifogásuk arra, hogy miért nem tudtak készülni a vizsgára, és majd jól ráfoghassák a lányra.
Ezen való töprengéséből egy hang szakította ki, egy fiatal, keleti lány lépett hozzá, ránézésre, mint aki eltévedt, de talán csak most érkezett. Lili meg is állapította, hogy a bejárai csarnok már csak ilyen, ide gyakran érkeznek emberek.
- Ó! Szia! - köszöntötte a szőke mosolyogva, magában bólintva, hogy bizony duplán is igaza volt, a lány most érkezett, és ha nem is tévedt még el, lát rá esélyt a szavaiból ítélve.
Arról viszont, hogy merre van az Eridon, épp nem sok fogalma volt. Nagyjából sejtette ugyan, mert több barátnője is onnan érkezett, de ez volt az egyetlen ház, amiben ő maga még sosem járt.
- Az Eridoooon, aaaz, azt hiszeeem.. - elkezdett forgolódni, de közben a másik észrevette a ládát is, amit Lili az imént még lelkesen tömött, szóval felfüggesztve a magában keringőzést nekiállt elmesélni legutóbbi felfedezésének tárgyát.
- Ez itt egy adománygyűjtő láda. Feneketlen, vagy legalábbis nagyobb belül, mint kívül, hogy sok-sok minden beleférjen, és mint látod.. hoztam mindenfélét, amit bele lehet dobálni. De szemetet nem lehet, meg szerintem romlandó dolgot se, pedig van egy szendvicsem, amit már nem akarok megenni, csak félek, hogy kiköpné a láda.
Így aztán a szendó helyett inkább még egy pulcsit hajított a tárolóba.
- Szóval elsős vagy? És Eridon? Tök jó! Az a második kedvenc házam! Vagy a harmadik? - egy pillanatra elmerengett a kérdésen. Túl sok mindenkit kedvelt túl sok helyről. - Én a Levitába járok amúgy, és Lili vagyok.
Úgy gondolta, ha már fellép idegenvezetőnek, nem árthat be is mutatkoznia.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. november 18. 16:27 Ugrás a poszthoz

Zselyke

Lili is egészen pofásnak találta a ládikót, úgyhogy csak bólogatni tudott helyeslése jeléül. Zselykének abszolút igaza volt, és nem csak abban, hogy aranyos a láda.
- Faliújság? Ahol a sok hír meg bejelentés, meg elveszett plüssmaci felhívás van? Persze - nevetett. És valószínűleg nem csak a Levitában, hanem valamennyi házban volt ilyen, bár mikor lent járt a Rellonban, pont nem figyelt olyasmire föl. De lehet, hogy csak azok láthatják, akikre vonatkozik, ő pedig ott betolakodó volt, csúnya szóval élve.
- Persze, segítek - bólintott Lilkó, és megszaporázta a pakolászást, a végén már fogta a zsákja alját, és úgy rázta bele a ládába a tartalmát. Majd a zsákot is korábbi tartalma után hajította.
Dolga végeztével belekarolt a másik lányba, és elindult vele keresztbe.
- Szemben van a nagyterem! Ott szoktunk többnyire mindenféle étkezést, ünneplést csinálni, bálozni, évnyitózni, évzárózni, egyszóval mindenféle egész iskolás dolgot.
Nem is nagyon jutott ennél tovább, mert el kellett méláznia Zselyke másik kérdésén. Szakkörök?
- Hát ööö.. ja! Tudom! - csapott a homlokára. - Van például színjátszó szakkör, ha szeretsz színészkedni! Meeg az nem tudom, szakkör-e, de lehet újságírással is foglalatoskodni nálunk.
Több más nemigen jutott eszébe, pedig törte a buksiját.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 11. 21:47 Ugrás a poszthoz

Csenge

Közeledett Lili születésnapja, ami azt jelentette, hogy végre megajándékozhatott mindenkit, akit szeret. Kicsit olyan volt a lány, mint a nagy üzletláncok, amik a születésnapjukon mindenféle akciókkal halmozták el a vevőket, valamiféle kifordult ünneplés gyanánt, csakhogy Lilinek jobb oka volt ennél, történetesen az, hogy karácsonyra esett a nevezett nap. És ő a mai napig imádta a sorsot, vagy talán inkább szüleit, amiért épp akkor fogant meg, amikor, mert az ő szülinapján mindenkinek szülinapja volt. Szóval eljött az ajándékvásárlási időszak.
Sőt, igazából már tartott pár hete, már november elején megvolt például Nimród ajándéka, de még akadt pár ember, akinek szeretett volna beszerezni valamit. Csak valami apróságot, elvégre nem volt ő gazdag, nagy lábon élő lány, nem kapott apucitól kocsit és ruhát, cipőt olyan jeles alkalmakra, mint hogy kedd van. De nem volt az a típus sem, aki saját kezűleg készített volna meglepetést, mert abból általában csak katasztrófa lett azon ritka alkalmakkor, mikor mégis megpróbálkozott vele (elszúrt tojáslikőr vagy cukor helyett sóval készült sütemény, csipetnyi édesítőszerrel).
Még hátravolt Déna ajádéka, akit sokáig Dinának hitt, ki tudja miért, és Pollié. Mókás kis eridonos barátnőjének nemrég volt születésnapja, szóval neki aztán tényleg csak valami jelképessel tudott készülni, mert már így is out-of-budget volt Lilkó, még ki is fordította a zsebeit, hogy látszódjon, mennyire.
Odafordult Csengéhez, akivel épp a Fő utczán sétáltak, a kirakatokat bámulva. Épp nagyon benne volt a mesélésben, szobatársa, és egyben szintén jó barátnője sok mindenről lemaradt, úgyhogy a Süveges lány szent kötelességének érezte beavatni mindenbe is.
- És hiába állítottuk be az összes lovagi páncélt azokba a pózokba, nem történt semmi! Persze most már tudom, miért nem, de akkor rémesen bosszantó volt ám.
Meg is csóválta a fejét. Még most se tudta, hogy került az iskolába az a könyv, és arról sem volt fogalma, hová lett aztán. Talán jobb is.
Kezdett kicsit kihűlni a torka, ezért eldugta fél arcát a sálja alá, hogy hagyja kicsit Csengét is megszólalni, elvégre bizonyára vele is történt ez-az, amiről még nem tudott mesélni. Eszébe is jutott Lilinek a legfontosabb:
- Nem hiányzom órákon? Így mondjuk kicsit azt hiszem, jobban tudok figyelni, hogy nem veled próbálok beszélgetni, de uncsibb is lett minden.
Nem látszott, de rávigyorgott a sál alól a másikra. Aztán lelkesen mutogatni kezdett az édességbolt felé, majd valami játékot szúrt ki egy másikban.. szóval a koncentráció jelenleg is jól ment neki.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 13. 09:31 Ugrás a poszthoz

Csenge

Általában be nem állt a szája Lilkónak, ami gyakorta járt azzal, hogy akkor is beszélt, mikor nem kellett volna. Hallva a keserűséget Csenge hangjában pedig némi késéssel rá is érbresztette, hogy ez is egy olyan helyzet lehet.
A sok-sok emlék megosztásának megvolt az az oldala is, hogy emlékeztették a lányt, hogy mi mindenből maradt ki. És bár Lili pont ezért mesélte el ekezet, hogy mégse egészen legyen így, be kellett látnia, hogy talán kicsit kevesebb jobb lett volna.
Mondhatná, hogy annyira nem volt mit látni rajta, de az nem lenne igaz. Elvégre látnivaló volt úgy is, hogy végül semmiféle varázslatot nem szabadítottak el vele, talán csak pár tanár dühét, és a gondnokét. Ami persze nem volt szándékos, hiszen se Layla, se Lili nem voltak rosszak. Direkt legalábbis.
- Mondanám, hogy csináljuk meg újra, deee... - kezdte, és eltűnődött, hogy a könyv meg-nem-léte jelentené a problémát, vagy inkább az, hogy még egy ilyen húzásért tutira hazaküldik, és akkor Víta keresztbe lenyeli, és csak utána kap ki a szüleitől is.
Végül is nem fejezte be a mondatot, mert lekötötte ámuló tekintetét Csenge rémesen cuki sapkája. Még dorombolni is elkezdett a fejfedő, ami végképp kiakasztotta a cukiradarját.
- Awww, nagyon hiányoznak a cicáid! - vágott fancsali képet egy pillanatra. - Ők emlékeztettek, melyek a legfontosabb részek, mert általában azok voltak a leguncsibbak is.
És hát ilyenkor kellett rajzolni, vagy Lili esetében aludni. Bizonyára az ő látványa ihlette meg Csengut.
Aggodalmas ábrázatot öltött magára Lili, szent küldetésnek tekintve, hogy gondoskodjék Csenge ujjainak helyén maradásáról. Előkapta saját praclijait, melyek szintén nem tűntek túlzottan átmelegedettnek, de még nem kezdtek el repedezni, szóval használhatónak ítélte őket.
- Átmeneti megoldás! - jelentette ki, megragadva a másik kezeit, sajátjaiba rejtve őket, és odahajolt hozzájuk, hogy leheletével kicsit megmelengesse őket.
Az arca is kicsit megmelegedett a művelet során, bár az nem volt szándékolt.
- Azt hiszem láttam egy ilyen kocsis árust kicsit feljebb, aki mindenféle kötött holmit árul. Van neki cicafarokvédője is, bár nem tudom, hogy a macskák igénylik-e az ilyesmit.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 13. 13:18 Ugrás a poszthoz

Csenge

Még pillázik pár pillanatig Csengére, de a csak csak marad, nem folytatja mondandóját, és Lili nem is erőlteti végül. Nem akarja, hogy a másik szöszi szomorkodjon, azért vannak most együtt, hogy jól mulassanak, és mellesleg még ajándékokat is szerezzenek. Ebből a kettő az egyben akcióból nem lett volna jó három az egybent csinálni, pláne, ha a harmadik bojkottálhatja az első kettőt.
Lili amúgy sem volt a legjobb lelkizőtárs, mert nehezére esett komoly lenni, és ha valami fájdalom érte, azt is mosoly, és mindenféle vidámság mögé rejtette. Persze tudta, hogy a jó barátok jóban és rosszban is ott kell legyenek a másiknak, szóval újfent emlékeztette magát, hogy ideje lenne kicsit kevésbé gyereknek lennie.
Nevet ő is Csenguval együtt, és megjátszott elképedéssel felel.
- Most miééért mondod, tökre cicaszerűek! Volt bajszuk is, meg farkuk, mi kell még?
Tényleg imádta a kis rajzocskákat, még ha egyik-másik valóban valami más, rém cuki állatkára emlékeztette őt. De mindegy, minek nevezzük, cicának, vagy menyétnek, ha egyszer megmosolyognivalóan édes!
Híresen nem átgondoltak voltak Lilkó egyes tettei, most se sokat teketóriázott, mielőtt kezelésbe vette volna Csengusz ujjait, egészen közel hajolva, finoman szorongatva melengette őket leheletével. Ezzel egyúttal saját pracliját is olvasztgatta, még ha nem is voltak olyannyra áthűlve, mint a másiké.
- A cicafarokvédőt..? - kérdezett vissza, aztán hirtelen lámpát kapcsoltak odabent, és elnevette magát. - Ja, igen, kesztyűt! Nézzük!
Eleresztette Csenge kezeit, vetve egy kíváncsi pillantást arcára, hogy segített-e kicsit, aztán ruganyos léptekkel elindult az említett irányba.
Tényleg nem volt messze, és ha a másik lány se maradt le nagyon, csakhamar ott találták magukat egy csomó, színes, kötött, varrott, csicsás és kevésbé díszes, de mind-mind bizonyosan nagyon melegen tartó holmi között. Lili azonnal le is csapott egy kakaóscsiga-forma fülvédőre, melybe még cukrot is hímeztek. Azaz azt a látszatot keltették vele, mintha.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 14. 17:05 Ugrás a poszthoz

Csenge

Már a hasát fogta, úgy nevetett, de nem Csengén, vagy a rajztudásán, most tényleg jogosan volt mondható, hogy nem rajta, hanem vele nevet, mert a másik lány is jókedvre derült végre rajzainak megműértése közepette.
- Anélkül sem lehetetlen küldetés - erősködött azért Lilkó, még mindig vigyorogva. - Tökre bele lehet látni a cicát, de minimum a medvebocst, és az már majdnem ugyanolyan.
Erről ugyan nem volt teljesen meggyőződve, de afelől kétsége sem volt, hogy egy kismedvét is agyonnyunyorgatna, ha kezei közé kerülne. Legfeljebb az állat ellenvetése lenne fájdalmasabb rá nézve.
Teljesen jó ötletnek tűnt megmelengetni Csengu kezét is, fel sem merült benne, hogy esetleg zavarba hozhatja vele, és ugyanennyire fel sem tűnt neki, mikor ez megtörtént. Sapkájának fülei letekeredtek nyakáról, és Lilkó úgy értelmezte, hogy máris sokkal kevésbé fázik a lány. Szóval megengedett magának egy elégedett kis mosolyt a művelet végén. Csillogó szemeit egy pillanatig még Csengén tartotta, aztán már a kötött árut csekkolta.
Épp fel akarta próbálni az egyik csigát, mikor meghallotta a segélykérést. Elnevette magát a látványon, ami akár ijesztő is lehetett volna, ha nem egy kötött sál próbálta volna bekebelezni barátnőjét, hanem mondjuk egy ugyanekkora kígyó. De nem hullő volt, hanem egy nagyon puhának és melegnek tűnő ruhadarab, de Lili azért odalépett, és megpróbálta lefejteni Csengéről azt. Közben persze mindvégig nevetett, mert imádta ezt az elképesztő szituációt.
- Szerintem megérezte rajtad a fázást! Most már nem ereszt, míg fel nem melegedsz - tippelgetett, de azért rántott egy nagyobbat a sálon, azzal együtt Csengét is húzva maga felé, hacsak nem állt meg jó stabilan a két lábán.
Lili közben vetett egy futó pillantást az árus felé is, aki ekkor vette őket észre, és az arckifejezéséből ítélve nem tudta eldönteni, hogy huligánokhoz vagy csak igazán nagyon szerencsétlenekhez van-e szerencséje.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 15. 18:46 Ugrás a poszthoz

Csenge

Ha a cicarajzait nem is nevette ki, mert valóban imádta őket, most azért egy kicsit tényleg Csengu kárán derült, de csak azért, mert nem gondolta, hogy igazából a sállal viaskodás fájdalmat okozhat barátnőjének vagy valódi kellemetlenséget. Mókás látvány volt, és fordított helyzetben biztosan ugyanúgy reagált volna a másik lány is, mint most Lili. Aki azért, mentségére legyen mondva, nyomban a segítségére is sietett, nem várta meg, míg a sál mumifikálja Csengét vagy bármi ilyen, amúgy szörnyen hangzó, de a kötött holmi állagából eredően mulatságos dolgot művel vele.
- Nem úgy tűnik, hogy meggyőzted! - nevetett továbbra is szakadatlanul Lilkó, de azért csak oda-odapillantott az árusra, hogy nem-e akar rajtuk segíteni esetleg, vagy ha már ennyire rájuk akaszkodott a sál, nem adja-e nekik, amivel tuképp megerősítené, hogy úgyis hiábavaló minden ellenállás.
Fogalma sem volt róla, mi kötheti le ennyire (ennyi kötött holmi mellett mondjuk nem volt olyan különös) a portéka tulajdonosának figyelmét, hogy nem veszi észre a hangosan vihorászó lányokat és megvadult kígyósálat, de egyelőre magukra voltak utalva, és ez csak azután látszott változni, miután Lili drasztikusan megrövidítette a közte és Csenge közti távolságot, és a kacarászást jajjogás váltotta.
Persze nem ez volt a célja, Lilkó egyszerűbb és kevésbé fájdalmasabb módját is ismerte annak, hogy barátnője nyakába boruljon, és még kifogásokat sem kellett gyártania hozzá, elég lett volna arra hivatkoznia, hogy ő ilyen. Igazából nem túl átgondolt elképzelése az volt, hogy simán lerántja Csenguról a sálat, eszébe se jutott, hogy a kötött hullővel együtt jön az is, akire épp rá volt tekeredve, és először nem is értette, miért érez fájdalmat, aztán pedig azt, hogy miért lett ilyen hirtelen ilyen nagyon melege.
Az aggodalmas szempár felé pillantott (mert fordulni nem tudott), és felemelte hüvelykujját.
- Peeersze, szup-perül. - Volt némi haj a szájában, csak azt nem tudta, melyiküké.
Ha már így összekoccantak, bele is csimpaszkodott ösztönösen Csengébe, nehogy elessenek, de ettől csak kevésbé lettek stabilak. Könnyen lehet, hogy minden a seprűakrobatikában élesedett egyensúlyérzékükön múlott. Vagy leginkább Csengéén.
- Azt hiszem, nagyon szeret téged ez a sál - jegyezte meg halkabban a másik lány hajának. Valahol ott lehetett az arca is, mert érezte a melegét, bár nem kizárt, hogy azt a kígyósálnak köszönhette, ami kitartóan és elégedetten ölelte körül őket. Lili pedig tovább csacsogott, mert szokása volt, ha pedig zavarban volt, vagy nem tudta, mitévő legyen, méginkább: - Persze nem hibáztathatjuk érte, meg amúgy is. Csak egy sál, mit tudhat ő? Megmondták neki, hogy legyen meleg és ne fázzon senki a közelében, és csak ez megy neki. Csöki kis sál. Tök cuki amúgy. Szerintem vigyük haza. Csak ne így. Illetve nekem nics rá pénzem. Neked meg kesztyű kéne. Hát akkor ne.
Közben mintha mozgolódás támadt volna, talán csak a segítségükre sietett végül az árus, alighanem miután túltette magát az első megdöbbenésen.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 16. 15:44 Ugrás a poszthoz

Csenge

Csak néhány pillanatig gubancolódtak össze teljesen egy jószándékú, de kissé akaratos, kötött sálkígyónak hála, de ennyi idő alatt is egészen kipirult Csenge. Lilinek is sugárzott némi hő az arcából, amit továbbra is csak a sálnak tudott tulajdonítani, de valamiért mégis összeakadt kissé a nyelve, annyira mondta, ami észbe ötlött. Miután szabadok voltak, és barátnője visszatért a portéka szemrevételezéséhez, csak aztán tűnt fel neki, hogy Csenge nem is szólt egy szót sem mindeközben.
Nagyon szépen megköszönte az árusnak a kígyót, meg azt, hogy megszabadította őket tőle, de inkább nem kérte elvitelve, hiába akarta a bácsi féláron rátukmálni. Csak aztán adta föl, hogy Lili elmagyarázta neki, hogy sajnos a semminek a fele is semmi, és neki még annyi sincs.
Ezután az árus ismét visszatért dolgára, amivel aközben foglalkozott, hogy ők próbálták jobb belátásra bírni a kígyót, Lili pedig odasurrant Csenge mellé, és csípőjével finoman meglökte a másikat.
- Hé, elvitte a kígyó a nyelved? Ugye nem? Mert akkor mégiscsak muszáj lesz megvegyem, hogy visszakérjem tőle.
Mosolygott, mint a tejbetök, és kereste a másik tekintetét, hogy hátha kifundálja, mi jár a fejében. Közben pedig rá-rápillantott az előttük heverő sapik, kesztyűk, és további, remélhetőleg önálló életet nem élő sálak tengerére, melyek közé itt-ott lábtyűk, fülvédők és bokamelegítők vegyültek. Utóbbiak közül meg is fogdosott a szőke néhányat, ami nagyon puhának tűnt, és a színe is tetszett neki. Egyik sem ugrott neki egyelőre, amit jó jelnek tekintett.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 17. 17:50 Ugrás a poszthoz

Csenge

Nem volt egyébként kifogása az ellen, hogy csak ő maga jártassa a száját, hozzá volt szokva, hogy többet trécsel a legtöbb barátjánál, és elfogadta, hogy más esetleg kevesebb szóval szívesebben fejezi ki magát, mint ő, de Csengu látszólag nem egyszerűen csak nem tudott mit felelni, úgy tűnt inkább, mintha a gondolataiba mélyedne. Mintha még a kesztyűk közt is csak ürügyből válogatott volna.
Így aztán, Lili remélte, hogy szóra bírhatja, mert kicsit elfogta az a rossz érzés, hogy miatta lehet a dolog. Próbált a szemében is kutatni a válasz után, bár nem tudott íriszül, és a szempillával jelelést sem ismerte.
Csengu nevetése aztán megnyugtatta, és ő maga is jóízűt kacarászot, mikor barátnője kidugta cuki kis nyelvét, mutatva, hogy bizony megvan még.
- A helyedben nem dugdosnám ki ilyen felelőtlenül! - figyelmeztette derűsen.
Aztán megdermedt, eszébe se jutott, hogy talán ki kéne térni egy váratlanul érkező sapka elől, nem látott benne semmiféle veszélyt, de hát ő még a doxy-kat látva is inkább azon tűnődött, miért ilyen morcos valami, ami ilyen cuki.
Szóval nem mozdult, csak a nyakát húzta be kicsit, mikor Csenge a fejébe húzta a sapit, de szinte azon nyomban sápítozni is kezdett. Néma fintorok jelentek meg arcán, de egyelőre nem tudta eldönteni, pontosan mit is kéne éreznie a fejfedő kapcsán.
Mindenesetre határozottan bólintott, amitől sajnos még a sapka a fején maradt.
- Határozottan hal. Olyan, mintha... valaki összenyalta volna a fejem.
Már a magától nyakra feltekeredő sálkígyó is felvetett néhány kérdést, de azt még legalább cukinak találta valami kifordult módon Lili, ez csak simán bizarr volt.
- Lehet, hogy arra figyelmeztet, hogy elfelejtetted felvenni vagy a sapit, vagy a kesztyűt, mert, hogy párban vannak! - jutott eszébe a zseniális elmélet, és már nyúlt is, hogy megfogja Csenge kezeit, hogy levegye róluk a kesztyűket, hátha azt is felhúzva magára már nem fogja szopott gombócnak érezni magát.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2020. december 28. 17:02 Ugrás a poszthoz

Csenge

Tényleg nem volt nagy élmény ebben a fura, nedves érzést keltő sapkában álldogálni, és csak azért nem kapta le magáról egyből, mert Csengét láthatóan szórakoztatta, hogy ráadhatta, és figyelhette grimaszait, és Lilinek nagyon tetszett, milyen vidáman kacarászik a másik lány.
Látható érdeklődésére Lilkó is megpróbált komolyságot erőltetni magára, de persze nem győzte vigyorral a választ.
- Nem tudom, egy teve? Vagy egy elefánt! Az tuti - bólogatott. - Nem tudom, milyen lehet amúgy, de gyanítom, hogy.. ilyen érzés.
Kínjában is nevetett már, mert valamit muszáj volt kezdeni ezzel a szörnyen nyálszerű érzéssel a fején. Borzasztó volt, és nem is értette, hogy kapcsolódott össze fejében a hal nyálkássága és az, hogy valami emlős a fél fejét bekapva, körbe-körbe nyalja a kobakját. Pedig ezt vizionizálta maga elé, miközben nyúlt a kesztyűkért. De aztán meglepett pislogásban ért véget a mozdulat, barátnője ugyanis nem akarta odaadni neki azokat.
Egy újabb nyelvöltés és a kesztyűk átadásának verbális megtagadása fogadta Csengu felől, és Lili nem győzött pislogni. Majdnem tátogott is, akár a hal, de ezzel a sapkával a fején valahogy azt már túlzásnak érezte volna.
- Neeem-e? - kérdezte, és elvigyorodva odaugrott közvetlenül a másik elé, nyújtózkodni kezdett kezei felé, hogy elkaparinthassa tőle a kesztyűket. Nem mintha neki lett volna szüksége rájuk, neki sapka se kellett, de már a végére akart járni a kis elméletének.
- Kérem, kérem! - nevetett, ujjait Csenge csuklójára fonva, próbálva lehúzni karjait a magasból.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 2. 15:00 Ugrás a poszthoz

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

Végre valahára havazott! Sűrű pelyhekben hullott alá, és Lilkót az sem érdekelte, hogy valószínűleg már másnapra elolvad az egész. Csak az számított, hogy most esik, és az ablakon kinézve az is jól látszott, hogy kifehérítette a tájat, megült a fák ágain, és maga alá temette a kastélyt körülölelő fűvel borított parkot is. Fiatal és idősebb diákok egyaránt kint sétáltak, nevettek, és örültek az égi áldásnak.
Lili sem soká teketóriázott, félredobva eredeti terveit, melyek közt szerepelt némi tanulás, és kutatómunka bájitaltanra, de sokkal inkább szobatársaival való társasjátszás, mindezt persze egész nap pizsamában, úgy döntött, hogy neki is odakint van a helye. Fekete harisnyát húzott, fekete szoknyával, viszont felülre kiválasztotta az egyik legélénkebb piros pulcsiját, és egy sárga sálat is a nyakára dobott, mire az gyorsan el is rendezte magát, jól védve az odakint rá váró hidegtől bőrét.
Szólt Csengének, de a többieknek is, hogy ő bizony kimegy, de nem várta meg, hogy a lányok csatlakozzanak hozzá, előreszaladt, kettesével szedve a lépcsőfokokat. Közben a szintén sárga kesztyűjét igyekezett felrángatni ujjaira, de rendre mellé vagy rossz helyre dugta őket, mivel közben arra is próbált figyelni, hogy lehetőleg ne essen hasra, vagy rohanjon neki valaminek vagy valakinek.
Bezsebelt néhány meglepett vagy épp lenéző tekintetet, de nem törődött velük, nem vette fel őket, nem is igazán jutott el tudatáig, hogy miként festhet. Kiérve aztán a tölgyfakapun első dolga volt csizmájában megcsúszni a friss, de már kissé letaposott havon a bejárat előtt. Seggreült, és csúszott még pár centit, de aztán nevetgélve fel is pattant egyből. Ez azért nem volt akkora bukta, mint karácsony előtt a seprűvel, de azért vetett egy gyors pillantást immár kesztyűs ujjaira, hogy mind a helyén van-e.
Aztán fogta magát, és elindult keresni magának a réten egy olyan részt, ahol az ő lábai hagyhatnak elsőként nyomot a fehérségben. Elég sokan mászkáltak kint, így ilyen, szűz rész a kastély közelében egyre kevesebb volt, de Lili nem adta fel, tovább ment. Szeme a havat fürkészte maga előtt, és a sok cipőnyom közt megpillantott pár mancslenyomatot is, melyek keresztül-kasul ide-oda vezettek.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 2. 16:51 Ugrás a poszthoz

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

Két évvel ezelőtt még, ha egy kutya nekiront, valószínűleg sikítófrászt kapott volna, és rövid úton felmenekült volna az első fára vagy oszlopra, mint valami rémült macska. Épp csak a szőr nem állt volna fel a hátán. Azonban miután Masa megismertette a Levita házikedvencével, és egyre többször találkozott a kutyával, egyre inkább kezdte megkedvelni az ember legjobb barátját is.
Különös volt ez egyébként, mert egyébként nem félt semmilyen más, akár legendás, mágikus bestiától sem, ha nincs Bence, még a doxy-k elől sem futott volna el, és talán már nem is lenne itt. De a kutyák valahogy ijesztőek voltak számára egész kiskorában, ugatásuktól Lili ki tudott volna ugrani a bőréből.
De ez már a múlté volt, rájött, hogy nem véletlenül ragaszkodott oly sok ember, varázstalan és varázsló egyaránt ehhez a négylábú jószághoz. Így mikor a hóban megpillantotta a mancsnyomokat, szeme felcsillant, és követni kezdte azokat. A nyomok persze ide-oda cikáztak, itt-ott hempergés áldozatává váltak, vagy visszatértek önmagukba. Bármilyen kutya is csinálta, talán még őnála is sokkal jobban örült a hónak. Lili csak remélni tudta, hogy még idekint találja, és épp, mikor felnézett volna, hogy hátha a távolban, avagy közelben kiszúrja a játszadozó állatot, valami nakicsapódott oldalról a lábának.
Egy kicsit megbillent, és karját felemelve, kettőt oldalra lépdelve tudta csak megőrizni egyensúlyát, de már azelőtt elnevette magát, hogy barnái a virgonc kis energiabombára fordultak volna. Megvagy! - gondolta és bár hallotta, hogy valaki a közelben rendre próbálja inteni, ő nyomban leguggolt, és magához hívta a kutyust.
Persze az állatka nem érte be annyival, hogy szépen odasátál hozzá és hagyja megsimogatni a fejét, körberohangászta a lányt és össze-vissza nyalta az arcát, amitől Lilinek csak méginkább nevethetnékje támadt, és el is dőlt, fenékkel lehuppanva a földre. A közeledő léptekre egyelőre ügyet sem vetve simogatta, lapogatta a vidám kis szőrmókot, aki azért láthatóan hallgatott a gazdájára. Valamennyire.
Lili végül felpillantott, de közben jóformán magához ölelte az állatot, annyira simogatta, ahol csak érte. Egy nála idősebb srác állt mellettük, mosollyal arcán. Ezt látta meg először Lili.
- Ó, szia! Nem, dehogy, semmi baj! - mosolyodott el ő is szélesen, a corgi füleivel játszva. - Olyaan édes a kutyusoood! Császár?
Figyelmét ismét ráfordította a kutyára, aki mintha tűkön ült volna, annyira várta, mikor pattoghat tovább, mint gurkóval keresztezett gumiladba.
- Tee.. te Császármorzsa! - gyömöszkélte tovább.
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 3. 11:52 Ugrás a poszthoz

                          such rét
wow
               very megáljhatattlan
Ervin

                                          much hav

Nevetve vette tudomásul, hogy bizony Császár nem éri be akármilyen simivel, és hátára fordulva adott félreérthetetlen jelzéseket. Lili két kézzel kezdte el borzolgatni a szőrt az állat hasán, aki mit sem törődve vele, hogy egy merő hó lesz, vígen hempergett a lány és gazdája simogatása alatt.
Lili egyetértően bólogatott, nem tudta cáfolni, hogy valóban kissé szeleburdinak tűnik a corgi, de véletlenül sem jutott volna eszébe, hogy ezzel bármi gond lehet.
- Igeen? Rosszcsont vagy? Naagyon rossz? - kérdezte Császárt, a nyakát, fejét, füleit borzolgatva, és persze hasát sem kímélve. A corgi nem tiltakozott, sem a kényeztetés, sem a szavak ellen, de a hangsúly, mellyel ejtette Lili őket, a legkevésbé sem voltak rosszallóak, szóval a kutya jogosan hihette, hogy épp agyba-főbe van dícsérve.
A labdát megpillantva aztán az állat felült, és Lili is előbb a játékra, majd Császár gazdájára fordította tekintetét. Elvette a játékot, majd elgondolkodott, merre kéne dobnia a legközelebbi országhatárt megcélozva, de persze nyilván nem hitte, hogy akkorát tudna lendíteni. Ügyetlen kis dobása alig pár méterre vitte el a labdát és vele együtt a lelkes kis corgit.
A srác bemutatkozását hallva fordította csak vissza Lili a tekintetét, és nézett első ízben rendesen a szemeibe. Ervin kékjei pedig szabályosan megfagyasztották a lányt, egyszerre érezte azt, mintha mezítelen lenne előtte, és azt, hogy elönti valamiféle melegség. Zavarba jött, és hirtelen nem is tudott megszólalni, de aztán Ervin elfordította róla a tekintetét, Lili pedig elmosolyodott.
- Én meg Lili. Süveges. Mármint Süveges Lili. Ez a nevem, tudom, furi - magyarázta vállvonogatva, miközben figyelte, ahogy havat kavarva maga után rongyol vissza hozzájuk Császár.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. január 3. 11:53
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. január 8. 16:26 Ugrás a poszthoz

Ricsi

Egy színes, mozgó képekkel illusztrált könyvvel, és némi édességgel (szigorúan egészséges összetevőt is tartalmazóval) válltáskájában szökellt Lilkó lefelé a kastélyból. Csak az iskolai kabátját találta, így azt kanyarította magára, illetve egyujjas kesztűt húzott fel, fején pedig a hajával megegyező színű, csavaros fülmelegítő volt a hideg ellen.
Megígérte Erikának, hogy megmutatja neki a könyvet, amiről be nem állt a szája az egyik alkalommal, hogy találkoztak a faluban, és ha már úgyis meglátogatja, visz neki édességet is, hátha nem kap eleget otthon. Sose lehet tudni. Nyalánkságokból pedig sosem elég.
A kapuhoz érve énekszót hallott, és kíváncsian, egyúttal meglepetten fordult a hang irányába, mely kicsit felülről érkezett, és mire kiszúrta a szoborról csüngő srácot, az már meg is szólította őt.
- Szia! - köszönt vissza Lili mosolyogva, ami aztán arcán ragadt. Fejét félrebillentve szemlélte meg a hókupacot, ami nagyon szép volt.
- Szép kupac - dícsérte meg, majd visszafordult a srác felé.
Több kérdés is eszébe jutott, de persze nem a leglogikusabbat tette föl, hogy mégis miért kéne belefejelnie a hóba, helyette vacilált azon, hogy megkérdezze, mit énekel, miért lóg ott, illetve hogy valójában macska-e, vagy valami más szerzet, de végül egész más következtetésre jutott.
- Te kopogószellem vagy? - érdeklődött végül. Az megmagyarázta volna, miért akar vele bolondozni, de gyanúsan embernek tűnt még így lentről nézve is.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. január 8. 16:26
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Süveges Lili összes RPG hozzászólása (243 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 » Fel