Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Vett el és tömött magába Lili is sütit, pofizacskója egész kidudorodott, de amíg Júlia vázolta az elképzeléseit, a szőke nyugodtan elnyammoghatta zsákmányát. Volt elég, így nem sajnálta a másiktól, sőt, örült, hogy ennyire kedvére van a finomság.
Néhány morzsa azért kipotyogott a szájából a földre, mikor újból megszólalt, de nem zavartatta magát nagyon.
- Ha hercegnő lennék, tudnék énekelni is, mármint szépen, és a hajam sooookkal hosszabb lenne, és azon keresztül tudtál volna ide feljönni - bólogatott, aztán elgondolkodott egy pillanatra. - Mondjuk nekem attól még ugyancsak az uncsi lépcsőket kellene használnom. Sőt! Ha hercegnő lennék, tettethetném magam macskafülecske halott macskafülecskének is - ujjaival mutatta is az aposztrofokat - És úgy várhatnék az igaz csókra, ami feléleszt.
Ez persze elég nyakatekert módja volt annak, hogy valakivel csókolózzon, úgy sejtette, egyszerűbb módja is akad, csak ha már témában voltak, meg kellett említse. Leginkább azért, mert kezdett az alkohol beszélni belőle, és már abba se tudta lényegében hagyni a vigyorgást.
Egy hupsz is elhagyta ajkait, ahogy a borfoltos földre pillantott. Szerencsére annyi esze még maradt, hogy ne akarja onnan felnyalogatni, mert hát ki tudja mi mindent csepegtettek már itt szét. És hát volt még egy második üvegjük is, amivel már szemezgetni is elkezdett. De aztán pillantását a navinés lányéba fúrta inkább, hiszen bátor volt, merni kívánt valamit, és Lilin volt a sor, hogy kihívja őt.
- Nem meeersz... kivonyítani az ablak-ooo-n! - nevette el magát a végére ismét. Még dőlingélt is ültében, mint egy eszelős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A maci alakú gőzfelhő gondolata rendkívül beindította Lili fantáziáját, és az említett kávékülönlegesség többi lehetséges tulajdonsága sem hagyta épp hidegen a lányt, de ez az ital amúgy is melegében volt finom, és a gőz is csak olyankor szállt fel belőle, szóval ez rendben valónak tűnt így. És még ha nagy valószínűséggel pocsék is volt egy ilyen gány kávé, addig nem volt hajlandó ítéletet mondani felette a lány, míg nem kóstolta. Csak sajnos Artúrnak továbbra sem látszott, hogy szándékában állna erre vetemedni, így végül feladta, és inkább a repüléssel és a navinést is láthatóan jobban érdeklő seprűk témakörével foglalkozott.
Elnézett amarra, ahová Arti mutatott, a kviddicset gyakorlók irányába, és próbálta észrevenni azt, amiről a másik magyarázott közben.
- Ó, szóval az nem a taktikája, amit azért vet be, hogy összezavarja az ellenséget - hümmögött aprókat bólogatva.
Pillantását aztán Artira fordította, ahogy szakértő szemét rajta tartotta a távolban, az égen manőverező játékosokon, illetve inkább azok seprűin. A szőke meg kicsit sajnálkozott azon, hogy úgy fest, nem ő az egyedüli, akinek gondja adódott a sporteszközével.
- Biztos sokan örülnének, ha rendben tartanád az állományt - bólintott Lilkó, és rávigyorgott Artira. Egyhamar nem lesz neki saját járgánya, szóval nagyon is értékelné, ha a srác működőképesen tartaná neki ezt az egyet.
Most viszont egy vadiúj, még tesztelés előtt álló példány volt a kezében, aztán hamarosan a lábai közt, ahogy elrúgta magát a földtől, és megtette a köreit az égen, közel maradva a seprű gazdájához, hogy az meg tudja figyelni, illetve, ha valami baj történne, tudjon időben reagálni. Azonban úgy tűnt, figyelme nem kizárólag a röppeszközön tartotta... dee még így sem sikerült elkapnia a lányt, bár könnyen lehet azért, mert nem gondolta, hogy el kellene. Igazából Lili sem tervezett nekirongyolni, csak hát rosszul mérte fel a sebességet, és aztán már nem volt nagyon mit tenni, csak a lehető legoptimálisabban elterülni a földön.
- Persze, remekül! - nevetett, miközben ellenőrizte, hogy valóban nem törte el semmilyét. Még az ujjai is szépen hajlottak, ahogy kellett nekik, szóval ezúttal jobban megúszta a dolgot. Vagy ilyen jó légzsák ez az Artúr.
- Szuper a seprűd! És világbékét is hozhat, meg boldogságot. Utóbbit biztosan, én nagyon élveztem legalábbis.
Felkászálódott, és segített Artinak is, aztán nevetgélve-beszélgetve levonultak a pályáról. Lilire várt egy zuhany, Artúrra pedig egy akrobatikus seprű javítás. Na nem mintha sürgetni akarná vele a lány, csak ha már itt vannak egy helyen mindketten, a seprű is meg Artúr is, hát akkor miért választaná szét őket? Nem? Hát de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem tervezett hátast dobni, de többnyire nem állt szándékában semmi ilyesmi máskor sem, csak így alakult, ő pedig úszott az árral. Főleg, ha mondjuk egy folyóba bukott bele, mert olyankor szó szerint. De az csak kétszer fordult eddig elő.
Most viszont a földre került, és azonnal követte őt Zalán is, mert bár az sem állt szándékában, jól kigáncsolta a srácot, ahogy szétdobta végtagjait a padlón. Egy pillanatra a szája elé kapta a kezét, de kacagása azonnal folytatódott is, miután látta, hogy Zalán épségben megúszta a felbukást.
- Csak, hogy ne legyenek túl nagy elvárásaid - magyarázta még mindig a hasát fogva, de már legalább felülve Lilkó, hogy miért is csak többnyire nem így alakulnak az edzései a seprűnyélen. A földtől elemelkedve azért egy ilyen könnyen csúnyán végződhet.
Megigazgatta kicsit lófarokba kötött haját, és felsőjét is vissza lehúzta hasára, mert nem feltétlenül akarta mindenkinek körbemutogatni a köldökét. Pedig büszke volt rá, de csak kérésre prezentálta, úgy tűnt illendőnek.
- Mire? Hátast dobni? - kérdezte, és újabb nevetésben tört ki. - De, nagyon szívesen! Első lépés, legyél én.
Persze tudta ő, hogy mire gondol Zalán, és egyébként sem kárhoztatta volna arra, hogy egy nyilvánvalóan illegális bájitalt főzzön emiatt egy hónapon át, ha könnyebb módja is van a kézenállásnak. Vagy lehet, hogy magára az akrobatikára gondolt? Mert akkor rossz tanárt nézett ki magának.
Intett neki, miután felállt ő maga is, hogy kövesse, és a bordásfalhoz sétáltak.
- Ott lent letámaszkodsz, aztán felrúgód a lábadat, én elkaplak, és megtartalak. Itt nem fogsz tudni hátraesni, de egyenesen állhatsz. És ha már ezt meg tudod segítség nélkül is csinálni, utána lehet a falat mellőzni, és ha már az is megy, utána lehet megpróbálni lépkedni. Csak helyből, nem lendületből, ahogy én csináltam az előbb - kuncogott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A hangulat máris kezdett a tető fokára hágni, bármit is jelentsen ez, és Lili ennek megfelelően kacarászott, és nevetett, meg néha kuncogott is, ahogy a helyzet épp megkívánta. A fonogatás ötletére pedig még a szeme is anime kislányokat megszégyenítően felcsillant, csak aztán eszébe jutott, hogy a húsz méteres haja csak feltételes módban létezik, így a reggelig tartó fonása is csak a kobakjukban jöhet létre.
- Szerintem naaaagyon elfáradna a kezed reggelre - tette azért hozzá mindettől függetlenül, teli szájjal vigyorogva. És tényleg teli volt sütivel, de a szó másik értelmében is fültől-fülig ért szinte a mosolya.
Annyira kezdett megcsúszni a realitás talaja alatta, hogy ha amúgy eszébe is jutott volna komolyan venni az ajánlatot, most csak hangosan kacagott rajta, és senki és semmi sem tántoríthatta el tőle, hogy belemenjen a játékba.
- Az is sorra kerülhet még - célozgatott a játékra, melyben aztán először csak arra vette rá, hogy kivonyítson az ablakon.
A kérdést, hogy bontsák-e a következő üveget, igazából meg sem kellett válaszolnia, mert már pattant is a dugó, és miután Júlia átment farkasba, Lili is alaposan meghúzta azt. A feje súlyát most már elég jól érzékelni tudta, ahogy a legkisebb mozdulattól is kilengett kissé egész testében. Úgyhogy egy párnát nyomott a falnak, és inkább annak dőlt, és úgy viháncolt még néhány pillanatig az előbbi előadáson.
- De hát olyan fenyegető a hangood, szerintem neked kéne menned - mondta, aztán csuklott egyet, ezzel is igazolva állítását.
Összeszedte magát kissé (ki is egyenesedett, hogy ne a falon elfolyva válaszoljon), és visszaadta az üveget, miután újabbat kortyolt.
- Fe-le-lek! - döntött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Lili elégedett mosollyal arcán tette csípőre kezeit, miután kiadta az instrukciókat, és azzal a tudattal figyelte Zalánt, hogy ő minden fontosat elmondott, és most már akár szenszejnek is szólíthatná őt a másik. Azt mondjuk nem tudta, hogy nőket is lehet-e ezzel a titulussal illetni, mert eddig csak férfiakat látott így megszólítva, de ez most abszolút részletkérdést volt, és amúgy se kalandozhatott el nagyon, mert azért még úgy sejtette, nem ártana végig is néznie, hogy valóban átadta-e a tudást.
Épp akkor vonta vissza figyelmét a jelenbe, mikor Zalán jelezte, hogy elengedheti. Hú, még jó, hogy ösztönösen odanyúlt érte, ciki lett volna, ha azt mondja, miután fellendült, elkapja, de ő csak áll ott elégedett mosollyal az arcán. Most már nem kalandozhatott el többet, mert megüthetik magukat. Olyan ez is, mint bármelyik gyakorlat, akár a földön, akár a levegőben van az ember, ha nem figyel, megjárhatja.
Hátra akart lépni, hogy legyen helye a srácnak, ám tekintete a villanás felé vándorolt, és arcán örömteli vigyor bukkant fel. Összerezzent ugyan a dörrenésre, de imádta a vihart, az esőt, a villámlást, mindent, a teljes csomagot, olyan izgalmas volt, és.. BAMM.
Váratlanul jókora ütés érte az arcát, egyenesen a szeme alá kapta Zalán cipőjét, és megtántorodott, majd, hogy ne vágódjon el, kapálózni kezdett karjaival, amire persze előre bukdácsolt, és áttrappolt a földön kiterülő edzőtársán. Nem tudta, mely részeit sikerült megtaposnia de puha volt, szóval legalább nem a fejét.
A néhány lépést követően aztán a bordásfalba kapaszkodva megállt, és egyik kezét az arcára szorítva lehuppant a fenekére.
- Auuauaauuuauu.. jól vagy? - kérdezte, és csak miután látta, hogy Zalán is mozog, nevette el magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Látványosan eltátotta a száját Júlia megoldásán, és félig-meddig most már inkább örült annak, hogy csak elméleti a rapunzeli haja, és nem kell sírógörcsöt kapnia, amiért a navinés megunva a fonogatást, inkább új véget vágott neki. Azért, függetlenül attól, hogy a valódi haja nem volt a képletben most, védekezően két marokra fogta azt.
- Kééépes lennél? - kérdezte, és újabb agyvihar tört ki kobakjában, amint elképzelte Júliát, amint tele van aggatva mindenhol apró kis képekkel. Portrékkal, meg tájképekkel, meg absztrakt dolgokkal. Úgy képes lenne.
Megrázta a fejét, részben azért, hogy kiverje belőle a képes gondolatokat, másrészt, hogy jelezze Júliának, hogy nem, dehogy ártott meg. Mivel ez úgy nézett ki, hogy közben egyszer bele is verte a kobakját a falba, nem volt túl meggyőző, főleg, mert észre sem vette a dolgot, csak a koppanás volt pár pillanattal később gyanús.
- Neeem, dehogy ártott! Tök jól vagyok! - És ez igaz is volt, mert nagyszerűen érezte magát, nevetett, kacarászott szüntelen, kivéve mikor épp az ajkaihoz emelte az üveget.
Aztán ahogy újabb kortyok gördültek le torkán, rádöbbent valamire.
- Nekem is.
Ha Júlia nem mondja, talán fel sem tűnik neki, csak mikor már nagyon késő, de így is érezte, hogy ha feláll, akkor össze kell szorítania majd lábait. Lehet egyszerűbb lenne fel sem kelni? Nem, az biztos nem jó megoldás. Vagy mégis?
Mindenesetre mielőtt dűlőre jutott, megkapta a kérdését, mert hát azt választotta, hogy felel. Először persze nem értette, mert nem volt túl jó angolból, főleg, ha váratlanul bukkant fel egy idegen nyelvű szó az amúgy magyar szövegkörnyezetben, de aztán némi pislogást követően nevetésben tört ki, vagy inkább folytatta az előzőt.
- Vaan az az unikol.. unikro.. unikornistáskád..társad, Lucas. Na ő! Már sokat csókolóztunk is, csak azt hiszem, nem jár-járunk. Vagy de. Meg kéne kérdezzem. Ő egy hülye majom amúgy. De van még más is, képzeld! Mari-na! Marina Bali.. Darik! Lehet kettő..? Tuti. Vagy nem? Nem tudoom.
Még mindig nevetett, de volt valami kis hisztérikusság is már mögötte. Nem valószínű, hogy azért, mert sürgős dolga kezdett halaszthatatlanná válni, de bizonyára rásegített az is, mert most már fel kellett állnia. Ami azért nem ment egykönnyen.
- Menjünk virágokat locsolni, és közbeen merhetsz valamit - állt elő a nagyszerű ötlettel. Hacsak nem felelni akart most a másik. Azt még könnyebb is guggolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Hozzá volt szokva a kék-zöld foltokhoz, és az azokat megelőző kisebb balesetekhez, melyeket többnyire saját magának okozott. Most is csak az lepte meg Lilit, hogy nem magát rúgta fejbe, hanem valaki más tette meg helyette. És fájt persze, nem is kicsit, de kisebb korában sem nagyon hatotta meg, ha vére serkent is, nagyjából egy perccel az sérülést követően már ugyanolyan vidáman rohangászott tovább. Néha úgy kellett utána rohanni, követve a vérfoltokat, hogy ellássák.
Most is csak azért ült le inkább, mert érezte, hogy megszédült az ütéstől kicsit.
- Semmi baaaj! - nevetett még mindig, és a fejét is megrázta, de fájt, ezért inkább gyorsan abbahagyta. - Nem léptem el mellőled, kritikus hiba, bent maradtam a veszélyzónában.
Nem nagyon tűnt meggyőzhetőnek afelől, hogy nem vicces, ami történt, mert a szúró, lüktető fájdalom ellenére rendkívül mulatságosnak találta, és még mindig rázkódott a válla a kacagástól. Amúgy se akarta, hogy a srác rosszul érezze magát, amiért eltrafálta, mert tényleg nem az ő hibája volt, legalábbis főleg nem az övé. Nyilván megtehette volna, hogy nem rúg ki, de Lili úgy sejtette, őt is a jókora villanás zavarhatta meg, ami őt is lefagyasztotta egy pillanatra. Szerencsére aztán Zalán sem tudta magában tartani a kuncogást.
- Ne aggódj, biztos nem vészes. Kicsit most homi, de látok azért - mondta, és ahogy elvette kezét az arcától, már látszott, hogy csúnya monoklinak néz elébe. - Valamidre ráléptem, megvan minden porcikád? - érdeklődött, és sértetlen szemével végignézett gyorsan a másikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Úgy sejtette, Júlia nem viccel, pedig most minden is viccesnek tűnt számára. Amúgy is, de most aztán végképp, mert a bor nagyon feldobta amúgy sem padlót súroló kedvét. Még szaltókat is vetett a levegőben (már persze a kedve, és csak képletesen, mert Lili most biztosan megütötte volna még jobban is magát, ha ilyesmire vetemedik igaziból), de ez sem segített, hogy ne féltse haját kissé a másiktól.
Így aztán kicsit meg is merevedett, lefagyott, mint akire sóbálvány átkot szórtak, mikor a navinés négykézlábra ereszkedve közeledni kezdett felé, mint áldozatára lecsapni készülő nagycica, és leülve mellé úgy vette el tőle a bort, hogy Lili ujjaiba apró kis szikrák csíptek, ahogy bőre súrolta az övét.
Nyelt egyet, és egészen mostanáig cikázó tekintetét sikerült viszonylag biztosan a másikon tartania, miközben az ivott.
A közelsége kissé meglepte, de most túlságosan kavargott a feje, meg benne a gondolatok, és amúgy is.. pisilnie kellett. Úgyhogy felállt, és kezével folyamatosan fogódzkodót keresve megindult kifelé. Ha le tud mászni a faházból anélkül, hogy lezúgjon, még az is lehet, hogy minden rendben lesz. Azonban mielőtt odáig jutott volna, Júlia megfogta őt, és visszatartotta. Talán látta, hogy mindjárt félrelép, és kitöri a nyakát?
De aztán Lili nem látta, hogy lába a levegőt kaszálná, a lejárat még picit arrébb volt, még úgy is, hogy imbolygott kissé a világ, be tudta lőni, a Hold felhőtől zavartalan fényénél jól látszott minden.
A lány a füléhez hajolt, és Lilit borzongás járta át. Nem kellemetlen volt, még kuncognia is kellett tőle, de kezeit védekezően húzta össze, és kulcsolta Júliáéra.
- Mi..? Mi az..? Mit hallottál? - kérdezte izgatottan, és kíváncsian. Minden is érdekelte, pláne, ha valaki ilyen sejtelmesen adja elő azt. Nem volt nehéz felcsigázni a szőkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Megpróbált nem kuncogni, ha már a vigyorgással nehezen állt le, legalább addig, amíg néhány pillanat erejére elhúzta kicsit száját, hogy sajnálatát fejezze ki Zalán megnyúlt ujjai miatt. Nem akarta ő megtaposni szegényt, de hát.. na, egy rúgástól tántorgott éppen, szóval talán nem kérhető számon rajta tette.
És hát a srác is rögtön bizonygatta, hogy semmi gond nincs, úgyhogy mindketten megnyugodhattak, hogy bár csúnyán elintézték egymást, igazából talán mégse. Vagy legalábbis kvittek lettek, vagy valami.
- A hosszú ujjak amúgy is jót jelentenek, úgy hallottam - hozta fel vidoran, és bólogatott is okosan mellé, mert tényleg mondták ezt már neki/előtte, csak épp.. - Azt nem tudom, mi jót, de jót.
Követte aztán Zalán tekintetét, meglesni ő is, amire a másik felfigyelt, és igazából valakik voltak azok. Két nagyobbforma srác, a kétajtós szekrény iskolapéldái. Bizonyára jó sok időt töltöttek itt, a karjuk átmérőjét elnézve Lili füttyentett is egyet. Pedig csak egy szemmel látta jól.
Egyikük kérdésére aztán tekintete feljebb vándorolt, az arcára, és egy pillanatra eltátotta a száját, aztán észbekapva gyorsan megrázta a fejét.
- Jaj, dehogy! - felelte sietve. - Nem ütött meg! Ja.. ez itt? Ez nem az! Arcon rúgott. Nem ütött meg, nem - nevetgélve hárított, és akkor sem kapcsolt, mikor a srácnak megvillant a szeme, és lassan Zalán felé fordult.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Nem akart Lili rosszat az éppen csak megismert srácnak, pláne, hogy máris első számú edzőpartnerévé avanzsált, és még nem állt készen arra, hogy újat keressen helyette. Nem is fogta fel, hogy ártatlan, helyesbítő szavai épp, hogy rontanak a másik helyzetén, hiába épp az ellenkezőjét próbálta elérni. Hiszen még nevetgélt is, oldandó a szinte tapintható feszültséget apró (vagyis a két nagydarab srác felén annyira nem is) csoportosulásuk között.
Kissé enyhülni, lohadni látszott mosolya, amint meghallotta, milyen sietve, és pánikolva mentegetőzik Zalán, és ekkor kezdte kapisgálni, hogy talán csúnyábban fest az ábrázata, mint ahogy érzés alapján sejti, és a két fogdmeg azért tornyosul még mindig föléjük, mert örömmel laposra vernék megtorlás gyanánt a lányt bántalmazó illetőt. Nem mintha Lili ilyesmit kért volna, fel sem merülne benne, még akkor sem, ha netán szándékos bántalmazásnak lenne áldozata.
- Jaj tényleg nem direkt csinálta! Legalábbis szerintem biztos nem, bár csak most ismertem meg - kelt Zalán védelmébe a szőke, és még fel is állt, hogy elhelyezkedjen könnyedén arrébb pöccinthető kis testével a két srác és levitás társa közé.
- De na, nem volt ám rá semmi oka, csak útban voltam.. áh, fenébe, Zalán, FUUUUSS! - Azzal belekapaszkodott a karjába, és futásnak eredt, magával húzva a másikat. Nem nézett hátra, de úgy képzelte, a két tini kolosszust cseppet meglephette azzal, hogy "áldozatként" elszalad a védelmük elől, méghozzá a "bántalmazóját" is magával vonszolva. Aztán lehet, hogy tévedett, és a két srácnak mindegy volt, hogy kit és miért ütnek le, amíg megtehetik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

A sok kisebb balesetéhez, és általános szerencsétlenségéhez leginkább annak volt köze, hogy meglehetősen meggondolatlan, és óvatlan volt Lili. Nem ismert félelmet, de nem abban az értelemben, hogy a veszély adrenalinlöketet adott neki és ő ezt élvezte, csupán egész egyszerűen nem fogta fel többnyire az adott szituáció súlyosságát.
Nem tartott tőle, hogy súlyos baj érheti, vagy hogy egy sötét, kihalt erdőben akármi is rátámadhat. Elvégre ő unikornist várt ide ma, nem vérfarkast. Se pedig valami gonosz erőszaktevőt, vagy akár egy ijedt vadkant. Nem is számolt ilyesféle lehetőségekkel, de ha esetleg fel is merül annak gyanúja, hogy ráront valami, nem játszotta végig buksijában, hogy ez rá nézve mit jelenthet.
Éppen ezért nem egészen úgy reagált Júlia szavaira sem, ahogy azt a legtöbben tették volna a helyében.
- Mii? Komooooly? - ámult el, és egészen izgatott lett. Dementorokról tanult ugyan, meg hallott szóbeszédet ő is, de azok több évtizedre nyúltak vissza.
Legjobb tudása szerint (ami nem volt épp a legjobb, de neki erre futotta), a sötét, lélekszipolyozó lényeket utoljára a Zaszkaban börtön őrzésére tartották, de azóta sehol nem lehetett biztosan találkozni velük. Mit keresnének éppen itt?
- Tényleg nagyon-nagyon csöndes, most, hogy mondod! - suttogta aztán, és tekintetét vadul kapkodva körbenézett, kezével szorosabban kapaszkodva Júliába.
Nem, nem félt, de ahogy a fejét kapkodta, dementorok után kutatva, megszédült kissé, és az bevitt alkoholmennyiség sem javított a helyzeten, és ha mást nem is, ezt legalább már belátta.
- Ühü. Megi.. megigérem - bólogatott szófogadón, leginkább mert inkább az eleséstől, vagy a faház erkélyéről való lepottyanástól tartott. A dementorok bizti nem kapnák el odalent, de Júlia talán megtartja őt.
Mindenesetre továbbra is kénytelenek voltak lebattyogni, mert a bokrok csak a földszinten voltak. Most már csak annyira eresztette el Júlia kezét, amíg lemászott, de amint mindketten lent voltak, ismét belekapaszkodott a navinésbe, és úgy indultak tovább, alkalmi vécét keresve a sötétben.
- De ugye a dede.. a de, dedementorok.. de ők az életkedvet meg a csupa jó érzős.. érzézseked. Érzéseket keresik, nem? De? Szóval csak legyünk rééém szomik! És akkor elmennek. Vagy idese jönnek - bólogatott nagy vidáman.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Ha ténylegesen összefutnának egy ilyen kámzsás rémséggel, több, mint valószínű, hogy Lili bepisilne ijedtében (főleg most, hogy amúgy is tartogatnia kell), de amíg csupán elméleti szinten kerültek szóba, inkább csak izgatott lett. Valahol még a kíváncsisága is felbuzdult benne, eszébe jutott, hogy nem lenne azért mindennapi élmény látni egy ilyen legendás lényt. Legalább akkora dolog, mint unikornist! Bár utóbbi nagyobb valószínűséggel nem próbálta volna szobanövénnyé változtatni élete hátralévő részére.
Kicsit megborzongott, és belevigyorgott az éjszakába Júlia fülébe suttogott dicséretére, aztán amint lent voltak, fellélegzett. Leesni már nem fog, egy lehetséges halálnem a mai napra kihúzva.
- Óó. Hát ez egy-egyszerre nagyon cuki.. és igen kell-lemetlen - állapította meg elpirulva. És persze megint csak mosolygott, de hát az már lényegében alapértelmezett volt nála.
A bók nagyon betalált, Lili egészen odáig volt, hogy ilyen hatása van. Mondjuk Júlia nem örömteli ugrabugrálás közepette közölte ezt vele, de talán nála ilyen, amikor nem rém szomorú.
Kicsit megálltak, és a navinés eltűrt a szőke arcából pár tincset, amit Lili először kissé meghökkenve fogadott, de főleg azért, mert a másik inkább bevállalta volna a dementort. Túlságosan is be volt csípve, hogy ezt most értelmezni tudja, és a hólyagja is panaszosan feszült már.
Elnézett arra, amerre Júlia mutatott, és bár rengeteg bokrot látott amarra (de minimum négyet, ami lehet, csak kettő volt, már a látásába se bízott), bólintott, aztán a fejét rázta.
- Ne-nehogy lecserélj egy dementorra visszafelé! - nevetgélt, és elengedte a másikat, hogy tétova léptekkel, de sietve megközelítse a rögtönzött mellékhelyiséget.
Elvégezte, amit el kellett, büszkén meg is állapította, hogy minden ruháját szárazon sikerült tartania, aztán ahogy elindult volna vissza a találkahelyre, meghallott valami neszt. Egy másik, közeli bokor felől jött, és bár Lilkó nagyon szerette volna, ha egy apró, cuki nyuszi zörög ott, úgy döntött, inkább nem várja ki, hogy kiderüljön, mi vagy ki leste ki pisilés közben.
- Figyi.. Végeztél? Ugye végeztél? Szerintem menjünk vissza - mondta, hátrálva távolodva a zörej irányából, aminek persze igen rövid távon az lett az eredménye, hogy hátraesett, és nyekkenve elterült az ösvényen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Jó, nem félt Lili.. de azért megijedt. Volt annyi sütnivalója, hogy ha szeretné is megnézni az eltévedt dementorokat, azért nem ilyen vészesen aggasztóan közelről, ahonnét a zörej érkezett. Ezért is vette sietősre lépteit, melyeket most már nem a pisilhetnék, hanem az iszkolhatnék hajtott, és talán elég messzire is vitte volna a lendület, ha az orra elé is néz, és nem a veszélyforrást fixírozza, amíg Júliát szólongatva hátrál.
El is vágódott, feje koppant a földön, de a hátsóját is beütötte kicsit, de a földet érést követő gyors felpattanás már csak amiatt is elmaradt, mert az alkoholtól is kissé imbolygott vele a világ. Be is hunyta a szemét, egyrészt a fájdalom hatására, másrészt meg mert elfogta némi rosszullét is az eszelősen forgolódó lombkoronákat nézve maga fölött.
Mindössze pár pillanatig maradt így, mialatt a nevét hallotta, és hogy valaki matat az arcánál. Kinyitotta a szemét, és megkönnyebbült kis kacaj hagyta el ajkait.
- Jajj, de jó.. de jó, h-hogy nem egy dementor vagy! - sóhajtott, és vigyorogva próbált fókuszálni a másik lány arcára, jobbjával meg kissé esetlenül megsimogatta.
Felült, és ha Júlia segített neki, fel is kecmergett a porból, és elnézett az előbb még furán zörgő bokor felé. Most csöndes volt. Talán csak hallucinált, vagy a bor a ludas.
- Azt hiszem.. kicsit megijedtem.. hogy kapok egy csókot.. de ilyen izé, érted, lélekszipolyo-lyo-lyozósat egy csúnya, a-aszott csontváztól - mesélte, miközben megpróbálta unikornisleső társát visszafordítani a biztonságos faház irányába. Azt, hogy miként jutott vissza, fel, már egy perccel később se tudta volna felidézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Néha már úgy esett-kelt, mintha nála ez lenne a normális közlekedési forma. Mások kocognak, vagy gyors sétálnak, vagy görkoriznak, Lili meg botladozik. A lényeg, hogy haladjon, és ez volt a fő szempontja a gyanúsan zörgő bokortól való eltávolodást illetően is. De nem gondolta volna, hogy ezzel jobban megijeszti Júliát, mint amennyire ő tartott a dementorpuszitól. Hiszen olyan rém laza ez a csaj! És persze határozottan sokkal de sokkal szebb bármilyen dementornál.
- Úgy értem.. mármint izé, örülök, hogy te hajoltál fölém.. tudod, nem szívod ki a lelkem meg az örömöm, sőt, egészen nagyon örülök neked, olyan tökre nagyon, hogy csak na!
Tényleg nagyon boldoggá tette most, hogy ott volt vele a lány, no nem mintha, ha nem lett volna, akkor Lili itt lenne. Elvégre vele jött ki, és nem itt futottak össze, de olyasmi meg fel sem merült a szőke kobakjában, hogy a navinés esetleg hátrahagyná őt a sötét erdőben dementorok vagy más rémségek áldozatául. Túl naiv volt, hogy egyáltalán eszébe jusson ilyesmi. Egyszerűen csak jó volt, hogy az ijedség után kinyitva szemét az ő arcát pillantotta meg elsőként.
Visszaindultak, megszaporázva lépteiket, már amennyire a kóválygó Lilivel lehetett haladni, és csakhamar a biztonságot jelentő házikóban találták magukat. Lilkó egészen meghatódott a másik hangjában hallható aggodalom, és megkönnyebbülés nyomait felfedezve. Tényleg így törődne vele? De milyen édes!
- Jóó, de aztán finom legyen - bólogatott szórakozottan, mikor már a fényben álltak, aztán újból kuncorászni kezdett. - Lehet az íze eprees mondjuk, de-mentolos is!
Kicsit még dőlingélt is ahogy saját viccén mulatozott, láthatóan szétcsúszott picit.
- Persze.. jól vagyok, csak üljünk le, mit szólsz? - kérdezte, majd lassan kihúzta kezeit Júliáéből, és le is huppant az egyik hálózsákra. Csak picit szisszent föl, mert még fájt a hátsója az előbbi zakózástól, de ezzel meg is válaszolta a másik kérdését, hogy merre fáj.
Ülni tervezett, de aztán azzal a lendülettel hátra is hanyatlott, és elnyúlt a hálózsákon. Arcán vigyorral megpaskolta maga mellett a fekhelyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hiába a tértágító bűbájok, vagy akár a Kívánságok Terme, Lili sokkal szívesebben ült seprűre a szabad ég alatt, még akkor is, ha utána a varázseszköz nem nagyon ment sehová, csak megtartotta őt néhány méter magasan, ahol aztán a gyakorlatait végezhette. Nem tudta volna megmagyarázni, miért, egyszerűen csak furcsának találta a repülő eszközt bevinni a kastélyba. És mivel nem is az övé volt, természetesen a helye is itt, a szertárban volt, a kviddicspálya mellett, szóval még közelebb is volt itt, mintha beviszi magával, aztán, ha végzett, kihozza újra, hogy aztán sétálhasson ismét vissza az iskolába. Macerás, és amúgy is, még mindig egész jó idő volt, szóval miért is ne jöhetett volna ki?
És itt legalább nem is zavarta semmi, nem kellett aggódnia amiatt sem, hogy egy másik társát megüti véletlenül a jókora seprűvel, mert most a kviddicsesek sem jöttek elő. Néha-néha belefutott olyanokba, akiknek kilóméterhiánya volt repülésből, de velük nem akaszkodott össze, messzi elkerülték a többnyire szerencsétlenkedő lányt. Az egyetlen dolog, ami arra ösztökélte, hogy befejezze aznapra az edzést, a lemenő Nap volt. Hamar a fák mögé bújt, és ahogy egyre inkább a télbe hajlott az idő, úgy tért egyre korábban nyugovóra a meleget szolgáltató égitest is.
Jóleső fáradsággal a tagjaiban hoppant le a fűre, és lassú léptekkel elindult az Eridon címerét viselő öltöző irányába. Még mindig nem szokta meg igazán, hogy most már ez a háza, és szinte félt a kék színekben pompázó lelátók irányába elnézni. De nem bánkódott nagyon, és egyébként is volt bőven min agyalnia, igazából a testedzést is azért tolta ennyire, mert ha alaposan kifáradt, nem kellett álmatlanul forgolódnia a még szinte idegen ágyban.
Bánatos volt, és kissé magányos, de nem akarta bevallani magának, sem másnak, de látszott rajta. Talán még fogyott is kicsit, bár talán csak a testhezálló, melegítő ruhái miatt tűnt látványosnak a dolog.
Mielőtt még betért volna az ajtón, gondolt egyet, és lecsüccsent a kispadra, hogy kifújja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mielőtt elindult, belenézett a tükörbe, és megigazgatta magán egyenruháját. Furcsán állt, mintha lepattintották volna a fejét, és egy másik testre nyomták volna vissza. A barbijaival néha csinált ilyet - mármint még régen! - úgyhogy most pont így érezte magát. Pedig szerette a piros színt is, néha el is kérte Polli talárját heccből, de az más volt. Most már ez a sajátja volt, ami kifejezte hovatartozását. Sőt, annál többet is. Például azt is, hogy eddig nem jó helyen volt.
Pedig ő úgy érezte, de hiába, tudta, hogy ő jóval nagyobb valószínűséggel téved, mint szülei, vagy tanárai, akik a váltást javasolták. Nem tehetett mást, minthogy bízik bennük, mert azt tudta, hogy valami nincs a helyén, csak nem hitte volna, hogy épp ő lenne az.
És jó volt a főnixek közt, szó se róla, sőt. Olyan fogadtatást kapott, amit el sem fog egyhamar felejteni, és ott volt a házban neki Pollin kívül Sári is meg Elijah, és persze az újabb ismerettségekről nem is beszélve. Szóval nem ez volt a baj, sőt, talán nem is volt baj. Mégis olyan furcsa volt ez az egész. Nem tudta, kivel beszélhetne róla, de Rudi bát nem akarta aggasztani, meg hogy attól féljen, nem érzi jól magát itt. Így jutott arra, hogy felkeresi az igazgató urat, neki bizonyára jó rálátása lehetett az ilyesmire, és független, semleges véleménye. De aztán az is eszébe jutott, hogy inkább egy nővel osztaná meg a gondolatait.
Nem azért, mert kevésbé bízott a férfiakban, csak azt tapasztalta, hogy kevésbé reagáltak jól az ilyesmire, esetleg zavarba jöttek vagy - és itt jött közbe, hogy már első nekifutásra inkább Rosales tanárnőt nézte ki magának, aki ezévtől már igazgatóhelyettesi pozíciót tölött be - azt javasolták, hogy egy nőhöz forduljon inkább. Az igazgató úr bizonyára el is van nagyon foglalva valami igazgatással, mondjuk a hegyezőjének keresi a helyét az asztalán, vagy ilyesmi, és a mugliismeret tanárnő úgyis rettentő cuki. És már régóta ki akarta faggatni arról is, hogy Kállay tanár úrral végül is csak kavarnak vagy már kezdheti nézni, milyen ruhát vegyen fel az esküvőjükre.
Bekopogott hát a tanáriba, majd amint valaki beszólította, köszönt, tekintetével gyorsan megkereste a professzort, majd integetve kettőt-hármat és vigyorogva odasietett hozzá.
- Csókolom, Tanárnő! Zavarhatom? Ugye most már tökre igihelyettesnek tetszik lenni? - Ezt azért nem ártott tisztázni, mert nem egészen muglis problémája volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Szinte mindent jobban szeretett társaságban csinálni, a nyilvánvaló kivételeket nem számítva, de az edzeni inkább egyedül volt jó, mert magára koncentrálhatott, a feladatra. Párszor persze Lucas-szal együtt is izzadtak, mármint futottak, meg fekvőtámaszoztak, ilyesmi, és mostanában gyakran Zalánnal is edzett a szőke, de a seprűn ügyeskedést még mindig inkább magányosan csinálta. Kivéve, mikor mégse, de Csengével nem annyira sikerült egy ideje összeegyeztetnie a dolgait.
Pedig most nagyon örült volna a másik szöszi társaságának, nem érezné magát olyan elhagyatottnak. Először Lucas sétált ki az életéből, most pedig a teljes házát kellett "cserélnie". Persze ott voltak, és ugyanúgy találkozott velük órákon, a folyosón, de valahogy mégis más volt így minden.
Pedig nem akart szomorkodni, igazán nem, így aztán mikor közeledő léptekre lett figyelmes, fel is kapta a fejét, és ha nem fagyott volna le egy pillanatra a kérdéstől, amit nem értett egészen, rögtön el is vigyorodik. Így csak némi fáziskéséssel kanyarodott fölfelé mindkét szája széle, és még rá is mutatott kivillanó fogaira, hogy bizony megvannak azok.
- Hogy mi? - pislogott aztán, és kezeit melleire helyezte, mintha csak csekkolni akarná, hogy valóban ott vannak-e. - Persze, hogy van. Már miért ne lenne?
Kicsit váratlanul érte Roland, és az ő stílusa, amiről persze barátnőjétől már sokat hallott, de tapasztalni még nem nagyon sikerült. Valahogy elkerülték egymást, néha még volt is egy olyan érzése, hogy maga Csengu igyekszik gondoskodni róla, hogy nehogy összefussanak. Ki tudja, miért.
Megrázta fejét, és felállt, majd az imént csak a földre engedett seprűhöz lépett, és lehajolt érte.
- Ma nem találkoztunk. Meg asszem' tegnap se. Roland, ugye? - fordult aztán vissza a térdén megtámaszkodó, jól láthatóan szintén egy kiadós edzésen túlesett sráchoz. Rajta jobban meglátszott a belefektetett energia, izmos volt, sehol semmi felesleg. Lili irigykedő tekintete egy kicsit el is időzött rajta, aztán kapcsolt, hogy mit is mondott még a másik.
- Ó, hát azt szerintem csak kamuzta - nevetett. - Bár kérdezgetett a barátnőimről, hogy mit gondolok róluk, meg ilyesmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Az újdonsült igazgatóhelyettes már csak azért is jó döntésnek tűnt, mert ő még nem töltötte be ezt a pozíciót, mikor Lili feje felett összeültek és a váltásról beszéltek. Szóval nem volt érintett semmilyen szinten, nem vezette még sem az iskolát, sem valamely házat, amelyből távozott vagy amelybe érkezett a szőke. És most Lilkónak olyanra volt szüksége, aki nem húz egyik vagy másik oldal felé.
Jól meg is lepte láthatóan Rosales tanárnőt, talán nem volt hozzászokva még, hogy valaki odaáll zaklatni őt az asztala mellé.
- Igen, igen, önt - bólogatott a Süveges lány. - Tanácsra vagy ilyen nem is tudom mire lenne szükségem.
Tényleg nem egészen tervezte még el, mit is fog mondani vagy kérdezni, hogyan is adja elő a problémáját, de ebben nem volt semmi új, sosem készült fel előre semmire, maximum a vizsgáira, de azokra se épp a legalaposabban.
Mosolyogva elfogadta a felkínált helyet, és le is tette a hátsóját, és hogy még több időt nyerjen összeszedni a gondolatait, igazgatta is kicsit maga alatt a széket, meg a talárt. De mivel eközben azon tűnődött, hogy igen, ez egy jó taktika nyerni néhány pillanatot, csak a problémára nem koncentrált, így aztán pár másodperccel később megállt a mozdulatban és nevetgélve felnézett az igazgatóhelyettesre.
- Izé, szóval az van, hogy házat váltottam. Eddig levitás voltam, most meg már nem. Tetszik látni? - bökött az eridonos felvarróra. - És hát tök jó a pirosaknál, meg minden, kedvesek meg jó fejek, és sokkal kevésbé uncsik, mint sok levitás.. már persze őket is imádom, csak hát na, egy csomóan szeretnek ülni csak és betűket nézegetni, az meg csak nekik izgi. De amit mondani próbálok, hogy olyan furi érzésem van. Mint mikor sokáig nem megyek haza és valahogy egyik ágy sem olyan kényelmes, mint az enyém.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem igazán tudta, mit remélhet ettől a beszélgetéstől, de bízott benne, hogy Rosales tanárnő nem ugyanazokat a dolgokat fogja ismételgetni, mint a többiek. Hogy az ő érdeke, és jót akarnak. Meg ki kell bontakoznia, satöbbi. Koncentrálnia. Ilyesmik. Nem értette, ezeket másik színű talárban miért könnyebb véghezvinnie, de sok mindent nem értett az életben, és ilyenkor az okosabbakra hagyatkozott. Tudta, hogy nem az ő feladata jobban tudni. Mert nem tudta.
A kérdésre bólintott, miközben ujja még a felvarrón pihent. Tényleg jó helyre jött, az új igihelyettes annyira új volt, hogy még nem is hallott a váltásról, szóval senki nem rágta még a fülébe a dolgot úgy, mint Lilinek. Svájc volt, vagy mi a manó.
- Ühüm - nyugtázta bólogatással a nő szavait, miközben az a tanácsait mondta, és időnként el is mosolyodott. Nem kellett őt félteni, hogy nem barátkozik, nem ezzel volt a gond. - Tudom, hogy idő kérdése, mindenre azt mondják, akik már sok ideje vannak a világon. Már izé.. nem leöregezni akartam ezzel az igihelyettes nénit!
Csak lassanként fogalmazódott meg benne, hogy mi is nyomja a lelkét, és sokat segített ebben Rosales tanárnő kérdése. Megrázta a fejét, és tiltakozni akart, hogy ő ugyan nem váltott házat, hanem házat váltattak vele, és ez a csúnyaság gondolkodtatta el kissé, mert mintha közben valaki szíven ütötte volna egy gurkóval. Nem honvágya volt, mert ő bárhol otthon érezte magát, igazából csoda volt, ha a saját ágyában nyomta el az álom. Valami más volt itt.
- Azt mondták, hogy nem tudok a Levitában kiteljesedni. Nem olyanok vesznek körül, akik inspirálnának, meg ilyesmi. Szóval hogy nem vagyok jó helyen. - Széttárta karjait, és összepréselte ajkait, tanácstalanságát kifejezendő. - Nem nagyon értek hozzá, de lehet igazuk van, levitás létemre nagyon rossz tanuló voltam. Bár nem tudom, hogy ez itt mitől változna meg, csak tudja...
Sóhajtott egyet, és elnézett a tanári egy másik pontja felé. Nem volt bent, akinek az asztalát fixírozta, de egy pillanatra elképzelte a férfit ott, papírok fölé hajolva.
Visszanézett Nadia tanárnőre, és szomorkás mosolyra húzta száját.
- Úgy érzem, nem kellek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem számított társaságra, de végső soron egyáltalán nem bánta, hogy a rellonos prefektus odajött hozzá. A szavai meglepték, de legalább elterelték gondolatait, sőt, egészen szórakoztatták is. Szokatlan volt. Persze sértő, meg tapintatlan vagy valami ilyesmi, de a szőkének inkább az számított, hogy újdonságként érte.
Nevetett, és megrázta a fejét.
- Dehogy, örülök, hogy legalább ekkorára nőttek! - Nem tartotta nagynak a méretét, olyannyira, hogy amikor csak lehetett, melltartót sem hordott.
Roland nyújtott, Lili pedig a seprűt igazgatta, nem akarta, hogy az út közepén heverjen, még a végén orraesik benne valaki. Mondjuk épp ő. Képes lett volna rá, még úgy is, hogy épp ül, aztán Roland is elkönyvelhetné, micsoda bénaság, lehet nem lenne olyan kedves, mint Adrián a minap.
Csengéről érdeklődött közben a másik, Lili pedig igazán nem tudta volna hirtelen megmondani, mikor látta utoljára barátnőjét. Kicsit összemosódtak a napok, mióta új házba került, és ugyanezen okból kifolyólag már nem egy szobában aludt a lánnyal. A legnagyobb baj, hogy ő meg épp Rolandon kereste volna Csengut, szóval ez patthelyzet volt.
- Faházas..? Nem, Süveges - fordult felé értetlenül, néhány pillanatig nem is értve a célzást. - De Lilinek tényleg Lili vagyok. De nem Fahá.. várj, mi?
Eltátotta a száját, és le is huppant a padra ismét. Most komolyan? Remélte, hogy csak Roland hivatkozik így rá. Időnként beleringatta magát abba a tévképzetbe, hogy nem is derült ki a légyottjuk Lucas-szal, erre jött ez a srác és rácáfolt.
- Lehet, igen - hagyta rá Lilkó még mindig nagyokat pillázva, aztán kicsit zavarodottan oldalra pillantott a mellé telepedőre. - Nem vágott orrba senki se. Miért, úgy néz ki? - Megtapogatta orrát, de egyenesnek és épnek tűnt. Egyik olyan része volt, amit még nem tört, vagy ütött meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Faház

Tényleg fájt picit, sőt, ha majd elmúlik az alkohol hatása, és másnap kinyitja a szemét, valószínűleg még sokkal jobban fog, és nem is csak ott. De most nem számított, sőt, az se, hogy amint kényelembe helyezkedett, már nem is érezte, mert jött Júlia, és még a haját is összefogta, mintha készülne őt megvizsgálni.
- Igen, dokinéni, de majd borogatom - viccelődött tovább, és egyáltalán nem számított rá, hogy valóban lecsekkolja őt a navinés, pláne nem úgy, mint mikor a mugli orvosok egy jégkrémes pálcát (de persze csak a fát, a finom része nélkül) dugnak a beteg szájába, hogy meglessék, piros-e a torka. Csakhogy a lánynál nem volt ilyen segédeszköz.
Meghökkenni sem volt ideje Lilkónak, részegsége okán egyébként is súlyosan késett a reakcióideje, és mire kettőt pislogott, Júlia fölé helyezkedett, és ajkaihoz hajolt. Ösztönösen lehunyta a szemét, és anélkül viszonozta a csókot, hogy elgondolkodott rajta. Hogy a helyén van-e, vagy egyáltalán akarja-e ezt. Talán már benne volt a vágy, csak nem realizálta, mert annyira szétcsúszott? Vagy épp utóbbi miatt nem volt semmi kontroll a tettei felett, és csak követte az ösztöneit?
Ezen bőven ráért később elgondolkodni, persze csak ha majd elmúlik a másnaposság, jelenleg azonban még aznapos volt, és nagyon is jó volt csókolózni ezzel az unikornisházas, menő csajszival.
- És.. mi van akkor.. szóval akkor, tudod, ha.. nem is tudok jól viselkedni? - kuncogott, és kezeit Júlia derekára helyezte. Ott jó lesz, forgott vele a világ, muszáj megkapaszkodnia benne.
- De amúgy.. nem tudod mi lehet az uninornisukkal? Láttuk már? Ja nem, az a dementor volt. Amit szintén nem láttunk - zavarában csacsogni kezdett, mert bár tetszett neki a szituáció - már amennyire fel tudta dolgozni - nem is egészen tudta, mit kéne kezdjen vele. Bár kitisztulna kicsit a feje!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem igazán tudta eldönteni, hogy most bókol-e neki épp a másik, vagy nem, úgyhogy csak sután heherészett szavaira. Persze eszébe ötlött, hogy megjegyezze, egyes férfiaknak, a testesebb fajtából (melyből nem nagyon látott az iskola vagy Bogolyfalva környékén) azért van, hogy nagyobbak a mellei mint a csajoknak, de tudta, hogy ez csúnya dolog lenne, még ha igaz is. És ő nem akart bántani mást, még úgy sem, hogy valójában senki konkrétra nem utal.
Még mindig csak tátotta a száját, mikor újabb váratlan kérdéssel sikerült Rolandnak letámadnia, és ezen a ponton már nem bírta tovább, előregörnyedve elnevette magát. Nem is azon nevetett, amint felvetett a srác, hanem hogy milyen lazán, mintha csak az időjárásról csacsognának. Igazság szerint rendkívül szórakoztatta a prefektus pofátlansága.
- Én mindenkit szeretek. Mindenevő vagyok, tudod - vigyorgott.
Még mindig nem tudta nagyon hova tenni ezeket a címkéket. Férfi, nő, hetero, homo... persze, értette a jelentésüket, és tudta, hogy a többségnek ezek egyáltalán nem voltak lényegtelen dolgok, de ő csak a nyilvánvaló fizikális különbségeket látta, azt egyáltalán nem tudta megérteni, miért lenne bármiféle különbség aközött, hogy egy lányt szeret vagy egy fiút. Volt része mindkettőben, és nem érezte, hogy másként élné meg az egyikkel, mint a másikkal.
Kicsit szontyi volt az előbb, az tény, de mostanra már feloldódott az arcának minden szegletében ez, és csak a vidámság maradt, a szokásos Lili-kép. De hogy miért láthatta őt szomorúnak? Talán tényleg az? Valahol belül?
- Csak annyi, hogy házat váltottam, és még kicsit szoknom kell az újat. Vagyis hát ismerem már, mert szöktem már be.. izéé, egyszer.. véletlenül? Nem, nem igaz, bocsánat - megint nevetett, főleg magán, amiért ezúttal tényleg egy prefektusnak vallja be, hogy kvázi tilosban járt. Utólag büntethető vajon érte? Talán nem.
Követte a mellé telepedő tekintetét, aztán visszapillantott rá. Jó, hát végül is ő is lecsekkolta az előbb, szóval szava sem lehet, igaz?
- Mi..? Nem! Mármint, lehet..? - megrázta fejét, és kicsit kezébe is temette arcát, érezte vörösödni a fülét, és mivel haja össze volt fogva, nem is takarta semmi.
- Semmi durva nincs a faházban, olyan, mint egy szoba, csak az ágy az ilyen földre terített hálózsák. De kényelmes ám.. viszonylag - magyarázkodott, és bólogatva biztosította Rolandot és magát is, hogy semmi extrém vagy borzasztó nem volt ám abban az esetben. Tök meghitt volt.. na jó, az talán túlzás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem volt válogatós, ez tény, az evéssel-ivással is így volt, semmire se mondott nemet, amíg legalább egyszer ki nem próbálta. Főleg mert kíváncsi volt, de azért is, mert mindennek és mindenkinek esélyt szeretett adni. Hogy ettől több lehetősége lett? Ebbe nem is gondolt bele.
És ha már lehetősége, tudta, hogy abban is ott rejlik, hogy új házba került, és örült is neki, de valahol még visszavágyott a Levitába. Többnyire örült neki és izgatott lett a változástól, de most felemás volt a dolog, és nagyon úgy tűnik, hogy látszott rajta, ha még Roland is kiszúrta, akivel amúgy nem voltak még beszélőviszonyban. Legalábbis eddig.
- Kicsit tényleg uncsi volt ott, de azért nagyon szerettem - mondta, és elismerően bólogatott, hogy a Rellon bizony izgis. - Az Eridonba vettek át, és azért, hogy jobban ki tudjak teljesedni vagy ilyesmi. Én kibírtam volna még a kékeknél, de a szüleim meg a házvezetőm szerint nem tudtam volna venni az akadályokat. VAV lesz meg minden. Bár nem érzem egyelőre, hogy itt jobban felkészülnék rá... de majd kiderül, gondolom. És hát ha túljutok rajta, akkor nem csak egy évig maradok még itt, hanem ugye mesterképzésen is. Szeretnék magizoológus lenni! - Ezt még nem is mesélte senkinek. Vagyis csak alig két tucat embernek.
A faházról azonban biztosan nem beszélt senkinek, valahogy mégis mindenki tudott róla, a pletykarovatnak meg a susmusnak hála, és Lilinek volt egy sanda gyanúja, hogy még ez is közrejátszhatott a házváltási folyamatban. Pedig aztán nem ő volt az egyetlen, aki rosszalkodott, volt bőven, aki sokkal cifrább helyzetekbe került, és jóval többször is. Őket bezzeg senki nem faggatta.
- Nem, nem ő volt.. nem is én feküdtem rá, hanem.. mármint hogy, hé! - Kínjában elnevette magát megint, és ciccegve Rolandra pillantott. Nagyon szemtelen volt, de hát volt oka erre a pofátlanul nagy önbizalomra.
- Milyen szögből? - értetlenkedett aztán, és megrázta a fejét. - De nem, nem mehetek oda, szerintem már figyeltetve van. Bár a múltkor Júliával nem buktunk le. - Már amennyire tudta. Elég ködösek és hiányosak voltak az emlékei arról az estéről. Tudta, hogy unikornist mentek nézni, és azt is, hogy azt alighanem nem láttak. Arra még részegen is emlékezett volna, azt remélte legalábbis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

A kérdésre csak széttárta karjait, és alsó ajkát kibiggyesztve megrázta a fejét. Ő aztán nem értette, de láthatóan mindenki más, vagy legalábbis azok, akik kitalálták, értették, és Lili bízott a nála okosabb és hozzáértőbb felnőttekben. Ő is az volt, legalábbis korban, de érettségben még távolról sem, és ezt jól tudta. Ezért aztán fájó szívvel de azt tette, amit mondtak neki.
- Azt hiszem a közeg nem mindegy.. vagy hát szóval, hogy milyen hatások érnek, vagy micsoda. - Ismét csak rángatta a vállát, arcán a "biztos úgy van" kifejezéssel. Őszintén szólva nem nagyon tudta, mit fűzhetne még hozzá. Ő nem értette, de elhitte, hogy van értelme. Aztán majd kiderül, hogy igaz volt-e.
Elnevette magát ő is, majd kiöltötte a nyelvét Rolandra.
- Az nem is arról szól! Vagy legalábbis nem csak. Hanem a befogásukról, vagy a megvédésükről, ha rossz helyre kerülnének, ahol nem kéne lenniük, meeeg arról, hogy simogassam őket, és.. ilyesmi. - Jó, ebben a kérdésben is voltak még fekete foltok a tudásában, de abban biztos volt, hogy mágikus állatokkal szeretne foglalkozni. Mást nem is igen tudott elképzelni magának.
Roland ellenben valami egész mást is el tudott, méghozzá többféle szögből is, és a szőkének nem igazán esett még le, hogy miről beszél. A faházzal volt kapcsolatos, annyi biztos, de most nem gondolta, hogy elsétálnának oda. Ha meg seprűre pattannak, valaki biztos kiszúrja őket, ahhoz figyeltetni se kell a helyet.
- Hogy mi..? - sápadt el egyszerre. - Kivel emlegetnek már megint? Nem is csináltam senkivel se Lucas óta.. jaj, nem is tudom, minek mondom ezt neked..!
Megint a kezébe temette az arcát, és nevetett kínjában. Hülyét csinál itt magából teljesen, semmi újdonság, de azért mégis. Mi ütött belé? Ennyire zavarba jönni! Júliával nem is történt semmi. Vagy.. legalábbis úgy hitte. Rémlett pedig a haja illata, de talán csak képzelődik már megint. Az megesett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem értette a viccet, de az ilyesmiből már rég nem csinált problémát, elfogadta, hogy sokkal, de sokkal több minden van, amit nem fog fel a kis buksijával, mint amit igen. Szóval csak nevetett ő is Rolanddal. Nevetni szeretett, akkor is, ha épp nem tudta, min, szóval nem volt ezzel semmi gond.
Viszont volt ennek a tettetésnek egy határa, amin túl azért kénytelen volt felvonni a szemöldökét és igen értetlen kifejezéssel bámulni vissza a másikra.
- Van egy kígyód? De.. miért hordod magadnál? Szerintem jobb szereti a nyugalmat - tűnődött el, mert bár nem volt benne biztos, azért csak úgy sejtette, hogy a lábatlan állatok nem annyira szeretnek futni. Roland meg futni volt, nem? Meg egyébként is, hol van? - Hova rejtetted? Tényleg szabad simogatni? A nadrágodban van? Tértágítós?
Őszinte kíváncsisággal érdeklődött, nem is sejtve, mire utalt valójában Roland. De tényleg nem esett le neki, becsszó!
Ellenben a faházas utalások félreértéséhez már komoly tehetség kellett, olyan, amilyen még Lilinek se volt, és egészen belevörösödött a rellonos felvetésébe.
- Nem, nem tudom megmutatni, mert itt se hálózsák, se ablakon bevágódó faág nincs, és.. meg amúgy is az csak Lucasra meg rám tartozik, hogy mi történt meg hogy ott, jó? - hadarta kissé nagyon zavarban. - Milyen Karolinát? Ő az a navinés, akinek tele van fémdarabokkal a szemöldöke és kopasz? Hát őt mondjuk nem merem megkérdezni semmiről, egyszer már nagyon csúnyán nézett, amiért szóba hoztam, hogy a repülőtéren biztos becsipog. Tudod, a piercingek miatt.
Aztán közben rájött, hogy nem is Karolinának hívják ezt a lányt, és hogy többnyire inkább senki se hívja, de az már nem ugrott be neki, hogy talán egykori szobatársára utal Roland.