Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Hogy Sári SZŐKE LETT!? Ezt nem akarta elhinni! Elképzelni akarta volna viszont, csak nem tudta, a dolog meghaladta Lilkó képzelőerejét, ezért mikor meghallotta a hírt, már szaladt is, hogy megkeresse a lányt. Ami persze több szempontból is nehézkes volt. Egyrészt épp este volt, és rövidesen már lekapták a tíz körméről, aki kint kóricált, másrészt nem volt bejárása továbbra sem az Eridonba, illetve abban se lehetett biztos, hogy ott találja barátnőjét. Mondjuk illett volna, de hát fene tudja.
Viszont még belefért egy gyors kitérő a bagolyházba, hogy levelet küldhessen neki, amiben kvázi követelheti, hogy azonnal de rögtön és máris találkozzanak, de legkésőbb holnap délelőtt, esetleg délután, ha csak reggel érkezik meg a bagoly.
Mikor aztán elkészült a levéllel, nagy nehezen rávett egy madarat, hogy megemelje neki a lábát, és rákötötte üzenetét. Alighogy az állat kireppent az ablakon, egy másik szállt le Lili mellett, és csipogott valamit. A lány meglepetten rápillantott, és észrevett egy neki címzett levelet nála.
- Nahát, ez gyors volt - mondta nagyokat pislogva, mikor megismerte Sári kézírását.
Ki is kukkantott a toronyból, és még látta a távolodó baglyot, akit ő küldött el az imént, és még oda sem ért az Eridon toronyhoz. Oké, talán Sári csak megelőzte, nem időutazó madárral van dolga.

Másnap Lili izgatottan szaladt fel a keleti szárny második emeleti lépcsőjén az elemi mágia teraszára, amit ő sajna csak hírből ismert, de Sári számára bizonyára sokat látogatott hely volt. Mikor aztán megérkezett, már nem csak amiatt sajnálta, hogy még nem járt itt, mert nem tudott elemi máguskodni, hanem mert igazán lenyűgöző látvánnyal szembesült. Az üvegkupolán besütötött a Nap, ragyogó, kissé túlvilági helyet varázsolva a lépcsővel és izgalmasan csavaros oszloppal díszített, jókora teremből.
Ennél már csak Sári látványa lesz elképesztőbb, amint ideér - gondolta Lili.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Helyeslően bólogatott Zselyke minden megállapítására, némelyiket pedig ki is egészítette. Mint például a nagytermi témát, az még igényelt némi plusz információt.
- Ha ide betérsz, gyakorlatilag mindig találsz bent embert, én még sosem láttam teljesen üresen - mondta, és eszébe jutott, hogy volt, hogy tanulni jöttek be nagyobb csoportok, vagy csak olvasni, esetleg beszélgetni, vagy gyülést tartani valami kapcsán, szóval nem csak enni, vagy bálozni, évet zárni vagy nyitni lehetett. - Ha mégis üresen találnád, lehetséges, hogy éjszaka van, és tilosban jársz, erre majd figyelj oda, mert büntit adnak érte.
Nem tapasztalatból beszélt persze, ő nem szeretett az éjszaka közepén egyedül bóklászni. Jobb volt társaságban, csak nem igazán talált hozzá partnert, aki ne félt volna a prefektusok vagy tanárok haragjától.
Vagy attól, hogy bekerülnek az Edictumba.
- Havonta jelenik meg az iskolaújság, zömében diákok szerkesztik, szóval időnként pletykák is vannak benne, amik nem feltétlenül igazak, de nagyon viccesek tudnak lenni. Meg sok izgi érdekességről is olvasni lehet benne, még mugli dolgokról is.
De persze nem dolgozott ő az újságnak, hogy reklámozza azt, Zselyke valószínűleg anélkül is rátalált volna előbb-utóbb, ha senki nem is szól róla. Az Edictum kézről-kézre járt, a tartalmát pedig gyakran traccsolták ki a diákok csoportokba verődve. Vagy épp a nagytermi asztaloknál ülve.
Mivel Lilkó imádta az állatokat, és a lovak lényegében szarv nélküli unikornisok voltak, az eridonos lány infójára jól fel is kapta a fejét. Közben tovább indult vele, hogy egy-egy karlendítés közepette mutassa, mi merre van. Időnként mondott is olyanokat, hogy "konyha" vagy "lejárat az alagsorba és a kínzókamrákba" de a díjlovaglás témája sokkal izgibb volt.
- Úúú, erről mesélned kell! Hogy kell díjpacigolni? És van saját lovad meg minden? Ha van, azt mondjuk azt hiszem, nem hozhatod be, de a kisebb testűeket engedik, cicákat, patkányt, egeret, baglyot, kutyát esetleg, ilyeneket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Lili felmutatta az almáját válasz gyanánt, mielőtt fogait a gyümölcsbe mélyesztette volna, és nagy szemeket meresztve bámult a kibontakozó dráma irányába. Közben kultúráltan csámcsogott, és barátnője tekintetét követve elszakadt egy pillanatra a műsorról, hogy a tanári gárdára pillantson, akiket láthatóan cseppet sem érdekelt pár veszekedő diák. Vagy hozzászoktak már a mindennapos drámázáshoz a kastélyban, vagy ők maguk is benne voltak egyben. Ki tudja?
- Donoszkák - kommentálta Lili komoly ábrázattal bólintva egyet, mint aki elkönyveli magában a tanárok aljas tanítási szándákának tettét. Hogy majd mikor eljön a bosszú órája, ő készen álljon.
Persze dehogyis, ő még hírből sem tudta, milyen az, csúnyán nézni is csak a filmekből tanult meg, és nem is utánozta túl jól az arckifejezést.
- Hogy a.. - kezdte aztán, de elharapta a mondatot, és helyette, nem túl diszkrétan inkább kezeivel formált a levegőbe két szép kerek formát közvetlenül egymás mellé. És még pár másodpercig forgatta ujjait a levegőben Polli előtt, hogy biztosan megértse a lány, hogy ő érti, amire gondolt, de értse ő is, hogy érti, amire gondolt.
Aztán gondolt egyet, és mivel a zsivajban egyre kevésbé lehetett hallani, miket beszélgetnek a szomszédban, Lili úgy döntött, szinkronizálja - többé kevésbé - a lány szájmozgására illeszkedően amit hallani vél. Persze semmit se hallott, ezért azt mondta, ami épp eszébe jutott.
- Én megmondtam, úgy megmondtam neki, hogy simogasson inkább mandragórákat fülvédő nélkül - Még a hangját is kicsit elváltoztatta, és a hangsúly emelkedett-csökkent, ahogy illett. - Együnk tárcát!
Az utolsónak semmi értelme nem volt, de legalább majdnem kapcsolódott a szőke tekintetét magára vonó legközelebbi tárgyhoz. Ami egy tálca volt, méghozzá seteményes, és Polli elmondása alapján három kuvfróf is elfért rajta. Csak!
- Az kevés, nagyobb nincsen? - érdeklődött Lilkó körülkémlelve az asztalon, már ameddig ellátott. Volt minden, mi szem szájnak ingere, de legalább négy rúd seteménnyel megrakott tálca egy se.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Alig bírt magával. A Sárival való találkozások előtt mindig izgatott volt, mármint a szokásosnál is, és valami a gyomrára is nehezedett, de most különösen csillapíthatatlan volt lelkesedése. Nem mintha úgy gondolná, hogy bármit is érdemes lenne megváltoztatni Sári tökéletes külsején, de ha már mégis megtörtént, akkor nagyon látni akarta. Mert hát az újdonság ereje, és az elképzeltetlen szemügyrevétele is tényező volt.
Szerencsére nem kellett sokat várakoznia a lányra, de egyébként sem unatkozott abban a pár percben, amíg a termet csodálta, ahova érkezett. Aztán mikor barnáit az eridonosra fordította, arcára olyan bárgyú vigyor költözött, amit illett volna nyomban megfesteni az utókor számára. De még előtte értesült arról, hogy ideje figyelmét az architektúrai remekműről másra fordítania, megérkezett ugyanis Sári előfutára, Flynn, a sárkányróka, aki annak rendje és módja szerint rá is ugrott a levitásra.
- Szia Flynn! Hát ki a cukormókus? Hát ki? Hát te bizony! - güggyögte neki, miközben az elemi lény lendületétől le is huppant a lépcsőre. Ezután pillantott csak fel, keresve a gazdit.
- Merlin szent szagos szakállára! - nevette el magát, amint Sári leült mellé. A lány Flynn miatt mentegetőzött, de az cseppet sem zavarta Lilit, miközben pislogás nélkül csodálta barátnőjét, a sárkányróka füle tövét vakargatta.
- Te tényleg szőke vagy! - állapította meg az egyértelműt, és kicsit remegő kézzel még oda is nyúlt, hogy megfogjon egy tincset az övénél is világosabb hajkoronán. - Na ki vele, hogy sikerült ezt elkövetned! Olyat is hallottam, hogy véletlenül egy merengőben mostad meg, és megőszültél.
Természetesen a szájról szájra terjedő hírek gyakran változtak át pletykává.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Vannak, akik szeretnek bebújni egy meleg takaró vagy pokróc alá, elkényelmesedve a kandalló tüze előtt, vagy a ágyikójukban, miközben odakint esik valami csapadék, de Lili inkább az aktív pihenés híve volt. Örökmozgó, lelőhetetlen buzgómócsing, aki amint jó időt neszelt, már szaladt is kifelé, mit sem törődve holmi tüdőgyuszikkal, vagy hasonlókkal.
És az idő láthatóan, érezhetően jobbra, melegebbre fordult, és százágra sütött a Nap is. A kissé hűvös levegőt egyedül a még kicsit fagyos szél okozta, de éppen miatta csapta hóna alá a szőke levitás kissé megviselt papírsárkányát is.
Sok mindenben volt béna, több mindenben, mint amiben ügyes, és a sárkány eregetés is előbbi csoportba tartozott, de Lilkónak cseppet sem vette kedvét, még az az apróság sem, hogy egyszer már az életére is tört a játék. Pedig a legtöbb dolgot hamar elunta, és feladta, de a sárkánynak adott egy újabb esélyt. Mintha vak lett volna a jelekre, pedig aztán elég nyilvánvalóak voltak.
Éppen a Fénylő Lelkek Udvarán vágott át, és mivel már itt is volt némi légmozgás, fel-feldobálta a reptetnivalót, és azon elmélkedett, vajon milyen varázslattal segíthetne neki egy kicsit tartósabban a levegőben maradni. A legnyilvánvalóbb, virgardium leviosa varázs túlontúl kézenfekvőnek tűnt, ráadásul úgy okoskodott, hogy lebegtetni valamit nem ugyanaz, mintha repülne, hiszen akkor adott ponton fog a levegőben állni, és amíg tart a varázslat, nem is kap bele a szél, vagy ha mégis, az ellenállástól még a végén eltörne.
Volt azért némi esze, csak többnyire tűnt úgy, mintha óriási tévedésből került volna a kékek házába. De aztán a következő pár pillanat ismét rácáfolt, mert ahogy elcaplatott volna a mágus szobra előtt, valahogy sikerült belegabalyodnia az épp feldobott sárkánynak a kőkarba, és miután kis híján hátraesett, ahogy visszarántotta őt, mert hát a zsinórt azt fogta, csak még jobban rácsomózta a zsinegjénél megcsavarodott sárkányt, hogy aztán némi rángatás, kibogózási kísérlet, és nyögve húzás-vonás után őrá is épp úgy rátekeredjen a zsinór.
Megállt végül, és törökülésben leült a földre, elgondolkodni az életén. Ilyen béna komolyan nem lehet - gondolta, de persze tévedett. Most legalább nem volt életveszélyben, legalábbis amíg a nyaka köré nem tekeri a zsinórt, addig csak úgy nézett ki, mintha a varázsló szobra megkötözve tartaná őt.
Így üldögélt pár pillanatig, míg lépteket nem hallott közeledni.
- Hahó! Kérhetek egy kis segítséget? - kiálltotta, mielőtt az illető, akit még nem is látott, valahova másfelé indul el, és nem ki, ide, az udvarra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsit el kellett gondolkodnia, mert bizony bár segítőkész volt, különösebben felkészült már kevésbé, épp ezért lehetett, hogy már eleve az Eridon felé sem tudta elirányítani szegény lányt.
- A reggeli aaaz.. talán hétkor van. Nem vagyok biztos benne, mert többnyire lekésem vagy legalábbis akkor érkezem, amikor a többség már távozik - rántotta meg vállát nevetgélve. Ő is szeretett aludni, na. - Az ebéd délben, a vacsi meg hatkor van, legalábbis ha hatkor odamegyek, szoktak ott lenni sokan. Igazából bármikor, ha odamegyek, vannak, akik épp esznek, szóval igen, mondhatjuk rá, hogy ilyen társasági bigyó központ.
Szóval nem volt kizárt, hogy bármikor is érkezzék az ember fia-lánya, lesz mit tömnie magába, ha mást nem, mások uzsonnáját. Legalábbis Lilivel ilyen már megesett, de szerencsére Polli nem haragudott meg nagyon.
- Igeen, nagyon sokan vannak itt, akik nem idevalósiak. Mármint az országba. De vannak varázslatok, amik segítik az egymás közti megértést, mert különben bajban lennének. Illetve én is, mert nem igazán tudok más nyelven, mint a sajátomon. Még tudok nyávogni, ha az számít, csak nem vagyok biztos benne, hogy mit mondok olyankor. - Illetve elvileg tudott angolul is, de nem sűrűn kérkedett vele, mivel csak elvileg tudott, gyakorlatilag inkább volt az manglish vagy eng-gyar.
Úgy rémlett, filmekről is esett szó már az újságban, legalábbis szuperhősökről biztos. Azokról pedig sok filmet forgattak mostanság.
- Azt hiszem, igen, de Disney-s mesékről nem rémlik, hogy olvastam - rázta meg a fejét, de aztán elvigyorodott. - Persze szeretem őket, a kedvencem a Lilo és Stitch! Azt már vagy negyvenhatezer-tizenkétszer láttam!
Érdeklődve hallgatta az eridonos beszámolóját a lováról, és a terveiről, hogy miként fog majd kiskedvenchez jutni. Bólogatott, hogy abszolút fair ajánlat, bár mit tudta ő. Neki akkor se engedték volna meg, ha csupa K mindenből.
- Mondjuk nekem is tuti felajánlanák ezt szüleim, úgyse félnek attól, hogy mindenből Kiváló leszek - nevetett egyet saját magán.
Az apró visszakanyarodással a pacigoláshoz egy pillanatig nem tudott mit kezdeni. Aztán zavartan megvakargatta a fejét.
- Miért, te már pasizol is? Vagy csak jó megnézegetni őket? A pacik azért csak szebbek.. nem? - Nem igazán értett a lovakhoz - hehe - szóval tényleg őszintén kérdezte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Csak addig szakadt el tekintetével a drámáról, míg a tőle telhető leghitetlenkedőbb ábrázattal odafordult Pollihoz, azt tátogva, hogy "na neee", mert hát egy teljes órát?! Az nagyon durva! Főleg, hogy még több is volt annál.
Persze mostanában Lili is rászokott a tanulásra, elvégre vizsgaidőszak volt, ha máskor nem is, legalább ilyenkor sokkal jobban kellett igyekezni, mert rém ciki lett volna levitás létére megbukni. Azt persze, hogy hogy is került éppen ebbe a házba, még most se teljesen értette, de ha már nekiállt volna kutatómunkát végezni a témában, azzal validdá változtatta volna, így pedig megmaradt örök rejtélynek, amin sorra mindenki elcsodálkozhatott.
Almarágcsálás közben próbált tovább szájról olvasni, és persze nyilván nyomban közvetítette is barátnőjének azt:
- Zeller piros tojás, menjél ki rajzolni, de nem ám fogkrémmel, mert kettő volt a nyalókából. - Nem nagyon kellett merengenie rajta, hogy ennek semmi értelme, de azért Pollira pislantott, ő érti-e a dolgot. - Ez szerintem kutyafüle, nem lekváros buksza.
De nem kevésbé izgatta a fantáziáját a seteményes tálca esete, ami üres volt, de mikor volt is rajta kuglóf, akkor sem elég. Hiába na, ő nem érte be kevéssel, kicsit falánk volt, bár az is igaz, hogy a szeme többet kívánt, mint ami valójában pocakjában kényelmesen elfért. És a túrós sütemények különösen közel álltak a szívéhez, vagy inkább a gyomrához, szóval az eridonos szavaira csak még jobban összefutott a nyál a szájában.
- Nagyon remélem, hogy van még, mert sütizni akarok! - jelentette ki, majd követte Polka fejmozgását a Rellon asztala felé, és ott meg is pillantotta az egyelőre érintetlen seteményes tálcákat.
Gondolkodás nélkül felpattant, és annyit se mondott, hogy rögtön jövök, mert már suhant is a zöldekhez kunyerálni. Összeígért mindenféle szépet, meg finomat cserébe, de igazából választ sem várva hagyta hátra az értetlen rellonosokat, egy tálca hűlt helyével az asztalukon.
Lepakolta Polli meg saját maga közé az édességet, és már vette is a szájába az első darabot, miközben tekintete a szappanoperába illő események felé fordult.
- Dördénd vabami amig dem voldam idd? - kérdezte morzsákat szórva az ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Nem volt különösebben jó szájról olvasásban, de mikor úgy döntött, hogy fordít Pollinak, nem is mondta neki, hogy amit közvetít, az pontos is lesz majd. Valamit így is sikerült mindenesetre kihámoznia az elhangzó szavakból, legalábbis eridonos barátnője leszűrte a lényeget.
Lili is kissé elfintorodott, bár neki a csókkal úgy általában véve semmi baja nem volt, sőt! Már két emberrel is kipróbálta, de mindkettejüknek rendben volt a szájhigiéniája.
- A kutyafüle az olyan.. olyan hogyishívják. Mint a humbug - felelte aztán Polli értetlenkedését hallva, de rögtön tűnődő kifejezés ült ki arcára. - Várj, az is eléggé kajának hangzik.
És hogy mi volt még az? Aminek már csak a hűlt helyét találták a seteményes tálcán, és ami miatt Lili kénytelen volt megkörnyékezni egy másik ház asztalát, ami történetesen épp a zöldeké volt. Ő nem félt a rellonosoktól, sőt, szerette őket, élvezte, mikor náluk vendégeskedett, így hiába bámult utána Polli megrendült arckifejezéssel, mint aki úgy érzi, most látta barátnőjét utoljára életben.
Nem csak, hogy túlélte a kis kitérőt, de még tálcát is hozott Polli nem kis döbbenetére. És nem üreset!
- Hát úgy.. odamentem, felemeltem... - visszapillantott a sárkányosok asztala felé, mintha valami borzalmas gonoszt szabadított volna el az előbb, és most készülne rátámadni, majd vissza Polleszra. - ...és idehoztam.
Kicsit összezavarodott ezen, nem gondolta, hogy talányt okozhat a tálcaemelgetéssel. Bár igaz, lebegtethette is volna, teljesen muglis volt tőle a két lábán odabattyogni és a kezét használni, sőt, mind a kettőt, hiszen nehogy véletlenül el találja ejteni ugye.
Szája teli, szeme pedig a drámán, és közben Polli összefoglalóját hallgatta. Az események passzoltak az elhangzottakra és Lilkó nem győzött pillázni.
- Szerintem a fijút pofozták meg, amiért büdi szájjal smacizott. De azt hiszem, hogy nem a szagával volt baj, hanem azzal, hogy nem a barátnőjével csinálta.
Hát ki csinál ilyet? Mármint, ki hagyja, hogy egy fiú csókolgassa, miközben annak barátnője van? Vajon a lány is kap majd csattot? Persze nem a hajbavaló fajtából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Olyan felhőtlen volt ez az egész kis együttlét. Nevettek, szórakoztak, jól érezték magukat, pedig elvileg csak kesztyűt jöttek venni, az pedig akár egy unalmas nézelődés is lehetne, egy kötelező, muszájból lett tevékenység. De a fura, kötött kiegészítők tettek róla, hogy véletlenül se fulladjon kínos csendbe a válogatás, és csakhamar már nem is igazán a megfelelő darab megtalálása volt a legfontosabb szempont.
Lili legalábbis már kissé meg is feledkezett róla, hogy miért is jöttek, de igazából akörül se nagyon forogtak a gondolatai, hogy erre ráeszméljen. Helyette ő is a fejét összenyaldosó állatokat vizualizálta, és csak azért nem feküdt le a földre, a hasát fogva kacarászni, mert egyrészt koszos lett volna, másrészt épp nyújtózkodnia kellett, hogy megkaparinthassa Csengutól a pikkelyes kesztyűket.
A konstans nevetéstől, és az erőlködéstől, hogy lehúzza a másik karjait, egész kipirult az arca, de így is érezte a CSengéjéből áradó melegséget. És ilyen közelről elég könnyen kiszúrta a hirtelen bekövetkező változást is vonásaiban és tekintetében. Lili azonnal észlelte, hogy valami nem stimmel, és amúgy rendszerint teljes szélességében arcán szétterülő mosolya lehervadt.
De mielőtt szavakba önthette volna észrevételét, barátnője ellépett tőle, a kezébe nyomta a kesztyűket, amiért az imént még viaskodni készültek, és úgy magára hagyta, mintha Lili az összes felmenőjét összeszidalmazta, és mindenféle megalázó munkaköri beosztással illette volna. Pár lépés után már szaladt is, Lili pedig csak tett irányába pár tétova lépést, és aztán megállt.
- Mit csináltam...? - kérdezte a kezében szorongatott kesztyűktől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Szeretett Lili vonatozni, csupán nem értette, miért tart ennyi ideig. Egy olyan világban, ahol egyik kandallóból a másikba, noha azok több száz kilóméteres távolságra is lehetnek egymástól, úgy léptek át a varázstudók, mintha csak egy ajtón az egyik szobából a másikba tették volna, vagy csak perdültek egyet saját maguk körül, és hopp, már egészen máshol is voltak, miért, ugyan miért zötykölődtek órákon át a síneken? Ha legalább jókora ugrásokkal közlekedne, esetleg repülne! De nem, csak ratatat, ratatat, ratatat. Ami szuper, csak Lili részéről lehetett volna eggyel kevesebb ratatat is.
Mikor aztán elunta (nagyjából azonnal) a vele utazókkal való eszmecserét a vizsgákról és fiúkról, úgy döntött, keres magának valami ennivalót. A sokáig egy helyben levéstől mindig megéhezett. Igazából, ha sokat mozgott, akkor is, de valamire mindig fognia kellett, hogy éppen miért akarja tömni a hasát. Ez nála hobbi volt. Mint a sárkány eregetés, vagy a seprűakrobatika. Bár utóbbiból valóban szívesen kitűnt volna, úgy tűnt, hogy az evés is sokkal jobban megy neki, szóval nem erőltette túlzottan a dolgot, főleg miután majdnem lefejezte egy háztársát gyakorlás közben.
És már csak amiatt is ritkábban vette elő a seprűt, mert az akrobatika Csengét juttatta mindig eszébe, akitől elleste ugye, és aki az utóbbi időben valamiért kerülte őt. Lili naív volt, de az még neki is szemet szúrt, hogy barátnője milyen gyanúsan sokszor szívódik fel, mielőtt sokáig kettesben maradhatnának, vagy akár többedmagukkal. Órákon ugye nem találkoztak, hiszen, bár Csengu volt kettejük közül az okosabb, mégis neki kellett évet ismételnie, így nem egy évfolyamon voltak, hiába kezdték együtt a Bagolykövet. Szóval hozzá volt szokva, hogy csak a toronyban tudnak találkozni, de mostanában mintha ott se akart volna összejönni.
Nagy elmélkedése közepette nem találta sehol a büfés kocsit, ezért jobb híján, és a tervét át sem igazán gondolva elkezdett mindenhová benyitogatni, hogy ennivalót kunyizzon. Többnyire furcsán néztek rá, de szendvicset vagy egy csokibékát persze senki sem nyomott volna a kezébe. Kezdett nyafi lenni.
- Hahóó, sziaa, van tök feleslegesen egész véletlenül... Ó! - A következő fülke, ahová benyitott, ellentétben az előzőekkel, majdnem üres volt. Csak egy Csenge ült ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egyébként rájött már, hogy a legtöbb kellemetlen helyzet, amibe sikeresen belesodorta magát, könnyedén elkerülhető lett volna, ha nem csak az esetek kilencvenöt százalékában, hanem mindig tart társaságot maga mellett. Ahogy a vécére se járt ki sose egyedül, úgy neki igazából sehova se szabadott volna. Mert ilyenek történnek.
Igaz, most valószínűleg nem fenyegette életveszély, mint a sárkányával vívott legutóbbi hiábavaló viaskodása alkalmával, de sose lehetett tudni. Lehet, hogy még egy-két ügyes mozdulat, és kapkodhat levegő után.
A felmentősereg azonban ezúttal sem várta meg, míg súlyosbodnának a kilátások, és Lili hitetlenkedő nevetéssel fogadta személyes szuperhősét, Lucast. Mégis mennyi volt az esélye annak, hogy éppen ő akad majd rá elsőként?
- Héé, én se mondom meg neked, hogy mondj le az álmaidról! - nevetett, ahogy figyelte a közeledő, rajta igen jól szórakozó srácot. - Ez hobbi, nem fétis, és tök nem ér ám így kinevetni!
Persze még utóbbit is kacarászva tette hozzá. Lilin senki sem tudott jobban nevetni Lilinél. Viszont Lucas szerencsére nem érte be kárörvendéssel, hanem azonnal a bajbajutott segítségére sietett, ezért volt ő szuperhős elvégre. Igaz, a sárkány madzagjai bánták a dolgot, de áldozatok mindig vannak. Meg aztán azt könnyebb kijavítani, mint a lányt újjáéleszteni.
A levitás hálás mosoly keretében átvette az akció végén kötélvesztett sárkányát, és követte Lucast egy közeli padhoz.
- Mi történt szilveszter óta? - kérdezte, és eszébe jutott az este a sráccal. - Gondolom az érdekel, hogy mennyi szerencsét hozott nekem az a csók, ugye?
Nem, igazából egyáltalán nem jutott eszébe ezen túl sokat elmélkedni, nem jelentett a navinésnek sem semmit, így aztán Lilkó sem csinált belőle nagy ügyet. Elhitte neki, hogy ez csupán egy ártatlan hagyomány, és nem kell belelátni semmi különösebbet. Így nem is tette.
- A vizsgákon amúgy azt hiszem, mind átmentem, nem éreztem, hogy nagyon rosszul menne. Ha neked köszönhetem, akkor köszi - vigyorgott lelkesen rá a mellette ülőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Mindig is jellemző volt rá, hogy ha valami bántotta, zavarta, ha valami miatt szomorú volt, azt a dolgot szépen félretette. Elpakolta elméjének egy olyan szegletébe, amit nem ugrabugrált végig lelkes kis öntudata napjában hatvanhatszor. Ezért aztán Csenge körüli gondolatait is elraktározta ide, miután sokadik alkalommal próbált közeledni hozzá hiába. Valami történt, és nem is sejtette, hogy mi. Azután kezdődött, hogy még télen elmentek kesztyűt vadászni, de már erre se gondolt, nem elmélkedett magában órákon át, hogy vajon mi történhetett azon a napon, mikor változott meg valami köztük. Egyszerűen csak megtagadta magától, hogy szomorkodjon, ezért aztán annak lehetőségét is kizárta, hogy kiokoskodja, mi is lehet a baj. Leegyszerűsítette arra, hogy Csenge most nem szeretne a társaságában lenni, és mivel ő nem akart emiatt szomorkodni, nem is gondolt rá.
Ám van a félretett gondolatoknak egy olyan hátulütője, hogy ha valami emlékezteti az embert rájuk, akkor szabályosan lerohanják az elméjét. És Csengére valószínűleg semmi és senki nem emlékeztette volna jobban, mint, nos, Csenge maga. És a lány ott ült egymagában a fülkében, és úgy tűnt egy pillanatra, mintha szellemet látna. Vagy valami olyat, ami a varázsvilágban ritkaság.
Lili ekkor észrevette, hogy nyitva maradt a szája, ahogy nem sikerült befejeznie megkezdett mondatát. Gyorsan becsukta, de aztán rájött, hogy újra ki kell nyissa, hogy feleljen.
- Ennivalód.
A legtöbb ember, aki úgy gondolja, hogy valaki kerüli őt, illedelmesen teret engedne, és hagyná a másikat, de Lili kicsit másként volt bekötve, és nem zavartatta magát ilyesmiken. Fogta magát, és leült barátnőjével szemben, lábait kinyújtva, ezzel némi akadályt képezve a fülke ajtaja előtt.
- Képzeld, nem buktam meg, szóval sajnos nem leszünk évfolyamtársak újra. Hacsaaak... - Lelkes vigyor terült ki az arcán. - ...nem voltál olyan elképesztően ügyes, hogy rögtön két évet léptél!
Mintha mi sem történt volna. Igen, ez volt a megoldása, ettől remélte a feloldozást, hogy minden olyan lesz, mint korábban. Új év, új remények, meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Valahol az elméje hátsó szegletében szöget ütött a gondolat, hogy most nincs az az indok, amiért Csenge itt hagyhatná, de hogy erre még lehetősége se legyen, ugyanez elképzelés arra késztette, hogy az útját is állja. Nem tudatosan, de elépakolta a lábait, felhelyezte a lány mellé. Pedig anyukája megmondta, hogy nem szabad cipővel az ülőhelyekre felmenni, mert más meg aztán arra teszi le a tomporát. De most nem jutott eszébe édesanyja egyetlen intő szava sem, hiszen végre Csengével maradt, kettesben, és úgy tűnt, még ennivalója is van! Noha amint meglátta őt idebent, már kevésbé érdekelte a hasa megtömése.
Persze a lehetőséget el nem utasította, és már nyúlt is érte, és egy pillanatra ujjvégei végigszántottak Csengu tenyerén.
- Úú, ezt imádom! Nem bánod, ha ezst megezseb? - A mondat végére már tele volt a szája a kedvenc szelettel, és rájött, hogy milyen illetlen. Hiszen teli szájjal nem szép dolog beszélni. Illetve a kérdésre a választ sem ártott volna megvárni.
Lenyelte a falatot, és bocsánatkérően rámosolygott barátnőjére. Igazából tényleg szerette volna ott felvenni a fonalat, ahol valahol korábban elhagyták, de érzékelte, hogy egy cica eljátszotta azt, illetve, hogy ez nem csak rajta múlik. Valami nem volt rendjén, de Lili az őt nyíltan elutasítókat se értette meg elsőre, nem mindig észlelte, hogy nem kívánatos a hebehurgya, lökött viselkedésével együtt, azt a mélyen őrlődést pedig, amit a másik szőke irányából érzékelt, végképp nem tudta dekódolni. Csak miután viccelődésére olyan visszafogott, tömör választ kapott, kezdte kapisgálni, hogy Csenge távolságtartása konkrétan vele lehet kapcsolatos. És ekkor elkezdek a felszínre szivárgott, eddig elraktározott emlékek előugrálni lelki szemei előtt. Amitől csak még inkább összezavarodott.
- Szóval az van, hogy nem emlékszem, mit csináltam, de tuti megbántottalak valamivel, és ne haragudj miatta, jó? - Kissé elhúzta a száját, és úgy nézett a másikra, meg még a lábait is lepakolta a földre, ahová valóak.
Egyáltalán nem volt arról meggyőződve, hogy valóban csinált valamit, de ha Csengu csak álmodta az egészet, akkor is boldogan bocsánatot kért tőle azért, amit álombeli énje művelt, csak ne utálja őt. Vagy utálhatja is, az is sokkal jobb, mintha menekülne a közeléből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Hiába volt rettentően éhes, igen hamar elmúlt az éhsége, vagyis inkább elterelődött a figyelme a hasáról Csengu irányába, aki mintha gyötrődött volna. Elszomorította Lilit, ahogy ránézett, pedig a viszontlátásának amúgy merő örömöt kellene okoznia. Szóval nem volt rendjén ez az egész így, és őt nem olyan fából faragták, aki inkább csendben elkullog. Meg akarta érteni, vagy ha azt nem lehet, valahogy helyre akarta tenni.
Így aztán nyíltan szóba hozta, és elnézést kért azért, amiről azt se tudta micsoda, csak jussanak valahova. Már persze jutottak, folyamatosan haladtak az iskola irányába, de Lili mindenképp úgy akart leszállni a vonatról, hogy újra minden rendben közöttük.
- Nem..? - pislogott párat a félbeharapott mondatra.
Képzeletben odacsúszott mellé, és addig böködte, míg Csenge ki nem bökte, mi bántja, de ennél azért több tapintatosság szorult Lilibe. Egy kicsivel.
Viszont kezdett egész megijedni barátnője testbeszédétől, ami kezdte azt a benyomást kelteni, hogy nem Lilkó csinált valamit, hanem ő. Valami szörnyűségest. Olyat, hogy el se meri mondani neki, csak kapaszkodik inkább a lábaiba. Ami egyébként azzal a veszéllyel járt, hogy erős fékezés esetén jól lepottyan a padlóra. Ezt Lili nem szerette volna, ezért szembe helyezkedett vele, távolabb az ajtótól, közelebb őhozzá.
- Hát akkor? - kérdezte, továbbra is teljes értetlenségben. - Miattad? Nem vettem észre, hogy rosszat csináltál, szóval simán megúszhatod ám - bólogatott teljesen komolynak szánt ábrázattal.
- Nem is mondom el senkinek. Legfeljebb Tapinak. Ő a plüss polipom, és nem beszéli a nyelvünket, szóval eskü nem adja tovább.
Biztatóan mosolygott, és jobb kezét Csenge térdére helyezte, finoman megrázva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Legszebb öröm a káröröm, szokták mondani, és ez addig igaz is volt, amíg valóban vicces volt a helyzet, és egyelőre Lili nagyon is annak találta kettejük teljes ismerettségét. Elvégre eddig valóban főleg abból állt, hogy meg kellett őt menteni egy papírsárkánytól. És egyelőre nem is sejtette, hogy rövidesen már nem lesz ilyen mókás ez az újabb találkozás.
Megpróbált Lili durcás arcot vágni, de nevetve ez elég nehezen ment. Míg le nem ültek a padra, egész kipirult az arca.
- Nehéz lesz megőrizned az inkognitódat, ha nem készülsz el azzal a jelmezzel. De ne félj, én megtartom a titkod - mondta, és végighúzta összecsiptetett hüvelyk és mutatóujját száján, mintha becipzározná azt.
Nem mintha sokáig úgy maradt volna, Lilinek nem volt szokása tartósan csendben maradni. Pláne, ha volt miről beszélgetni, és nekik éppen akadt. Vizsgákról, és a szerencséről, amit az újévi csók hozott. Ugyan nem lehetett sehogy sem bizonyítani, hogy anélkül nem pontosan ugyanazon szerencsés vagy épp kevésbé szerencsés események sora sodorta volna őket idáig, de igazából nem is számított. Bólintott, hogy igen, minden jól alakult vele, és Lucas épp belekezdett volna valamibe, mikor egy nagyon csinos lány lépett oda hozzájuk, arcán mosollyal. De a szeme nem mosolygott, legalábbis Lili valami furcsát látott rajta, mégis gondolkodás nélkül a felé nyújtott képért nyúlt, arcára kirajzolódott végtelen kíváncsiságának maszkja.
Lucast ismerte, de Lilinek még nem volt hozzá szerencséje, bár úgy rémlett neki, hogy az újságnál dolgozik. Ezt mondjuk az évkönyv emlegetése is megerősítette. Viszont még mindig a őt figyelte, és csak egy futó pillantást vetett a képre, amit kapott, nem is realizálva, mi van rajta. Lucas azonban felpattant és a távozó után futott, Lilkó pedig csak pislogott, hogy mi történik. Aztán azonban egy kérdés szegeződött neki, és neki elnyílt az ajka.
- Mi..? Hogy..? - Rámeredt a kezében tartott képre, és végre rájött, mit is lát rajta. Arca felderült kissé, bár maga sem tudta, miért.
Mindenesetre nem rakta össze a dolgokat időben. Pedig nem lett volna nehéz: adott a kép, amin az látszik, hogy megcsókolják egymást szilveszterkor, Lucas, akinek eléggé kétségbeesett ábrázata volt épp, és az őket épp faképnél hagyni készülő főszerkesztő - mert, hogy közben inkább erre jött rá.
- De, szerintem ez pont az, vagy nem? A szilveszteri szerencse csók. Pont erről beszéltünk az előbb, nem emlékszel? - Olyan ártatlan volt, mint a még meg sem született bárány. És nagyon butus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Olyan gyors ütemben váltakoztak az érzések, melyek Csengu irányából érkeztek, hogy Lili kezdett végképp, és reménytelenül összezavarodni. Hol mintha mosolyogni látta volna, hol pedig még sokkal jobban magába zárkózni, és szeme is észrevehetően nedves volt, pedig nagyon igyekezett elkerülni a plüss polipjáról hadováló szőke tekintetét. És ettől Lili is kezdett egyre inkább kétségbe esni, épp csak jól megőrizte ezt örökké derűs ábrázata mögött. De mosolya egyre fakóbban ült meg arcán, ahogy Csenge egyre vigasztalhatatlanabbnak tűnt.
A térdén nyugtatta a kezét pár pillanatig, megnyugtató gesztusként, nem is sejtve, hogy ezzel az erővel izzó vasat is nyomhatna hozzá, és egészen meghökkent, mikor váratlanul barátnője a nyakába vetette magát. Persze nem késlekedett nyomban összefűzni mögötte karjait, és alaposan magához öleli őt, fejét finoman a másikéhoz koccintva. Szemeit is lehunyta, és mintha egy pillanatra elmúlt volna minden baj, megint teljes széltében ült arcán mosolya. De csak mert nem látta így Csenge arcát, és csak azt sikerült felfognia a gesztusból, hogy még mindig jóban vannak. De aztán a másik szőke beszélni kezdett, és Lili homlokráncolva pislogott bele hajába.
- Már miért..? Már miért lenne veled baj? - kérdezte teljesen értetlenül, tökéletesen figyelmen kívül hagyva, hogy Csenge amiatt aggódik, hogy őt megbántja. Ez nem tűnt szóra sem érdemesnek, elvégre ugyan mivel bántaná meg? - Persze, hogy maradhatsz!
Megkönnyebbült kis nevetést hallatott, pedig még nem oldódott meg semmi, csak legalább amiatt nem kellett aggódnia, hogy Csenge nem akar barátkozni vele. Szóval nem azért kerüli folyton, mert ráunt, vagy ilyesmi.
- Bármi is történt, nem megyek sehova, barátok maradunk - biztosította, még mindig szőke fürtjei közé intézve szavait.
Egyik kezével végig is simított barátnője haján párszor, amolyan vígasztaló mozdulatokkal. Közelsége melegséggel töltötte el, örült, hogy újra ilyen közel lehet hozzá, épp csak az rondított bele boldogságába, hogy Csenge láthatóan szenvedett valami miatt. És ez őt is bántotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Majd' kiesett a szeme, úgy csodálta Sári hajkoronáját, pedig nem tetszett neki igazán, csupán szokatlan és vad és új és izgalmas volt, és meg kellett eméssze a dolgot. Imádta, de most, hogy látta, arra gondolt, hogy oké, most már vissza lehet csinálni.
Azért persze össze is fogdosta, megbizonyosodni felőle, hogy nem illúzió, közben pedig az eridonos magyarázattal szolgált a változásra.
- Ó, szóval elliliskedted - bólintott komolyan, de finoman rángó nevető izmokkal arcán.
Igazság szerint, amilyen béna ő volt, sokkal inkább arra fogadott volna, hogy előbb esik meg az, hogy Sári jön megcsodálni az ő elváltozásait, amiket véletlenül művelt magán, mint fordítva, erre tessék. Persze a változatosságnak is örült, mert hiába nevetett jót ő saját magán is, szerette, ha olyasmi történik, amire nem számít. És ez mindenképp olyan volt, ráadásul.. egy ürügy, hogy a közelében legyen.
Nem mintha szándékosan kereste volna ezeket. Vagy szüksége lett volna rájuk, de mégis eszébe jutott, hiába nem értette, minek elmélkedik ilyesmiken. Sárival barátok voltak, és ennek nagyon örült.
Kuncogott egy sort a pletyka ötleteken, látszott, hogy Sári érti ezt a nyelvet. Lehet, hogy bedolgozik az Edictumba is, azért vannak olyan szaftos pletykák? Mondjuk a nővére biztos megfojtaná érte, ha igen, elvégre mostanában sokszor előkerült a neve az újság hasábjain.
- Igen, a Lillás átkozódósat például pont hallottam - mondta, miközben figyelmét kicsit Sári állatkájára fordította, mert az elkezdte őt az orrával böködni. - Meg olyan is terjed, hogy valójában százötven éves vénasszony vagy! - Ezen a ponton elvesztette az önuralmát és hangosan felnevetett. - És most töredezik meg fakul az illúzió, amit magadra szórtál. Tudod, mint a Levita toronyé két éve. És rövidesen tele leszel bibircsókkal, meg hajlott hátú leszel és macskaszagú.
Lehet, hogy kicsit kiegészítette ezt a pletykát. Épp az imént. De hát nem bírt magával és a fantáziájával.
- Ez persze azt nem zárja ki, hogy közben szeretőt is tartasz - fűzte tovább, felöltve egy gyanakvó ábrázatot arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Felhőtlenül, és vidáman kacarászott saját magán Sári, és Lili ha akarta volna, se vette volna le róla pillantását. Abban még semmi rossz nem volt, ha csak nézi őt, nem? Különben is, jó oka volt rá, nem is volt feltűnő a bámulás, hiszen elvileg pont ez volt a találkozó oka: hogy Lili megnézze őt a szőke hajával, amíg még az. Persze remélte, hogy nem lesz tartós a változás, de ettől még ki kellett használni minden percet a befogadására, hiszen ilyet nem fog többé (valószínűleg) látni.
És ha már drasztikus változás, természetesen pletykák egész sora indult útnak, hogy minek is köszönhető a hidrogénszőke hajkorona. Ez persze cseppet sem volt meglepő az Edictum pletykarovatán kulturálódó diákságtól, és többségük igen szórakoztató is volt Lilkó szerint. És úgy tűnt, Sári sincs ezzel másként, kuncogva hallgatta a legkülönfélébb elméleteket, pedig akár ki is kérhette volna magának a vénasszonyozást. Szavaira Lili pedig a kis elemi lényre pislantott, hogy vajon tudja-e, hogy róla van szó.
- Nincs cica illatod, mi? - kérdezte tőle, és jól hozzádugta az arcát, hogy beleszimatolhasson a puha bundájába. Flynn nem nagyon ellenkezett, vagy csak váratlanul érte Lili lesből szaglászása. - Jó az illata, szerintem nyugodtan átveheted vénségedre - nyugtatta meg aztán vigyorogva az eridonost.
De aztán a vigyor mosollyá halványult, és kissé örömtelenné is. Pedig Sári csak tovább viccelődött a Lili által is ütött témán, de ezzel akarva-akaratlanul felébredt a levitásban egy gonosz kis gondolat. És ahogy Sári azt taglalta, hány meg hány fiúval és lánnyal csalja a párját, noha Lili tudta, hogy csak viccel, az jutott eszébe, hogy ő miért nem lehet a harmadik lány? Vagy a két lányból az egyik? Vagy az egyetlen? Akármi.
Pedig a hűtlenség csúnya dolog, és úgy gondolta, sosem akarna szándékosan valakikek a kapcsolatába így belerondítani. Ugyanakkor nem volt meggyőződve róla, hogy ha Sári komolyan akarná, ő visszautasítaná.
Bizonytalanul bólintott egyet, látszott, hogy elkalandozott kissé.
- Megőrzöm a titkodat - mondta olyan hangon, mintha egy visszafojtott sírás nyomná a torkát. Gyorsan meg is köszörülte, és visszatért mosolya is. - De remélem az a legalább nyolc ember is úgy szeret, mint én. Mármint.. szóval azért, hogy ők se mondják el neki. Érted.
Ezt se gondolta át egészen, de mikor gondolt ő bármit is át?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő