Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem állt jól a szénája, de lehetett volna sokkal rosszabb is a helyzet, történetesen, ha egy tanár, vagy egy prefektus találja meg ilyenkor a folyosón. De minden baj kevésbé tűnt vészesnek, ha osztozhatott rajta valakivel, és ez a srác, aki most ott állt előtte, láthatóan, és szavaiból ítélve is sorstársa volt erre az estére.
Még mindig lebukhattak persze, még nem lett semmivel sem jobb a szitu, de legalább nyugtatta Lilit a tudat, ha kicsit rosszindulatú is volt, hogy nem egymaga üti meg a bokáját. És, ami már kevésbé volt illetlen gondolat, egymást segítve talán még meg is úszhatták a dolgot.
- Levitás vagyok. A kék - fordította ki talárja gallérját, hogy jobban látszódjon a fényben.
Volt valami furcsa abban, ahogy a másik megállapította, hogy Lilkó más házbeli, mintha zavarta volna őt ez a tény, de a lány nem tudta mire vélni ezt, nem tudott még róla, hogy melyik ház hogy viszonyul a többihez, ezért nem is tudta magára venni a dolgot.
- Te honnan jöttél? Furin beszélsz - állapította meg, de színtiszta érdeklődéssel hangjában és tekintetében, szóval nem sértésnek szánta. - De tetszik ám, mókás!
Nem tudta, ez mennyiben segít, de ritkán jutott eszébe, hogy időnként jobb nem megszólalni.
- De amúgy össze kéne szerintem fognunk, és kiötlenünk, hogy jutunk vissza a házainkba.
Nem volt egy forradalmi nagy ötlet, de Lili úgy adta elő, mintha már születésétől fogva erre készült volna. Felpattant, és határozott léptekkel a folyosó közepére sétált, elnézett mindkét irányba, felmérte a terepet, abszolút úgy nézett ki, mint aki tudja, mit csinál, pedig aztán dehogyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Lassan azért kezdte Lili úgy érezni, hogy ideje lenne magára hagynia az eridonos lányt. Bizonyára nem véletlenül jött ő sem ilyenkor ide, mikor senki más nincs a közelben sem. Már-már szertartásszerűnek hatott az egész bemelegítés és zenefeltétel, amit aztán a cipellő követett, és a táncban fog csúcsosodni.
Na nem mintha nem nézte volna végig, sőt, Sári azt mondta, maradhat is, de tudta ő, hogy illene nem tennie. Igaz, hogy gyakran az ilyen érzések nem nagyon voltak rá hatással, hogy mit kéne, vagy szabad tennie, de Sári valahogy másként hatott rá, mint a legtöbben. Ami fura volt, hiszen most ismerkedtek csak meg.
Elhessegette a gondolatot, és inkább azt kezdte emésztgetni, hogy mennyire melós is lesz neki felzárkózni Csenge mellé. Vagyis inkább valahova jóval alá.
- Akkor el is kezdem, úgyis jön a szünet, más dolgom úgyse lesz.
Nagyon elhatározta magát, legalábbis úgy érezte, mintha valami esküt tett volna épp le, és arcára is olyasfajta határozottság ült ki, amit vagy nagyon komolyan lehetett csak venni, vagy egyáltalán nem, és az már paródia volt. De Lili nem megjátszotta, más kérdés, hogy végül mennyire fogja tudni betartani.
Zavartan álldogált egyik lábáról a másikra, miközben figyelte Sárit, amint cipőt cserél. Nem akart tovább zavarni, ugyanakkor annyira elsietni sem akart még innen, de nem halogathatta örökké. Ő úgyis csak bolondozott itt, unalmában ütötte el az időt a kellékek felpróbálásával, Sári viszont hasznosan töltötte az idejét. Lili azért remélte, hogy talán majd egyszer megnézheti nem csak gyakorlás közben őt. Habár nem volt benne biztos, hogy nem csak hobbiból táncol-e, mert akkor fellépésre nehezen számíthatott.
Végül is indulóra vette a figurát, amint minden, amit elhozott a helyéről, visszakerült oda, és úgy tűnt, nem fog ittlétére valaha fény derülni. Kivéve persze, ha Sári elmondja valakinek, de ez nem volt valószínű, hiszen ugye azzal magát is leleplezi.
- Én most.. megyek, de jó gyakorlást neked, és remélem majd még beszélünk!
Úgy tippelte, nem sok Szép Heléna lakik az Eridon tornyában, szóval biztos volt benne, hogy nem lesz lehetetlen újból ráakadnia Sárira. Addig is, intett párat, és mosolygott, mint egy vadalma (bár még sosem látott olyat, szóval csak a szóbeszédből tudta, hogy van ilyen), aztán párat szökellve az ajtóhoz ért, majd még egyszer visszapillantva és intve kislisszant rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Föltette ugyan a kérdést, de véletlenül sem gondolta volna, hogy Brigi majd azt mondja, hogy igen, jöjjön be újra. El is kerekedett kicsit a szeme, és motyogott maga elé egy okézsokét, mielőtt visszasietett volna az ajtón túlra. Mielőtt kilépett volna rajta, még hallgatta az instrukciókat, és bólogatott mellé, mint aki érti, pedig annyira azért nem volt világos, csak miután egy hasonlatot kapott.
Ó, balett! Olyat már látott!
- Jajj, azt tudom! Mármint nem tudok balettozni, de van egy.. valakim, aki igen, és láttam, hogy csinálja.
Kicsit mondjuk megint elbizonytalanodott, mert a tánc előtt be kell melegíteni, megnyújtóztatni a végtagokat. Remélte, hogy a hölgyként való mozgásnak nem előfeltétele a fél órás bemelegítés, mert úgy egész biztos mindig mindenhonnan csúnyán el fog késni. És ha késésben volt, úgy szaladhatott, és akkor eleve kár volt az egész, és egyszerűen elébe mehet azzal, hogy eleve csak odafut, ahova kell.
Gyorsan elhessegette a későbbi problémát, és inkább megpróbálkozott a balett kecsességét a járására alkalmazva lépdelni, újra, a már megtett úton Brigi felé. Ezúttal sokkal lassabban, kimértebben, és úgy látszatra természetellenesebben mozgott, meg-megremegett a lába, de fejét felszegve, egyenes háttal haladt, és úgy érezte, már csak valami nagyon flancos ruha kéne rá, és mehetne divatbemutatóra.
Közben a mosolyt is gyakorolta, próbált nem a mosolyra magára koncentrálni, hanem valamire, ami kiválthatja azt, és ilyen szerencsére talált bőven, csak aztán vissza kellett fognia magát, hogy mégse vigyor legyen a végeredmény.
Többé-kevésbé sikerült is a dolog, és mikor megérkezett Brigi elé, úgy érezte, valamiféle nagy feladatot vitt véghez, és most mindjárt kap egy fejtaptapot.
A kérdésen, hogy mit is gyakoroljanak, elgondolkodott kissé, és igazából fogalma sem volt néhány pillanat hallgatás után sem, hogy mit feleljen erre. Kapott még egy kis fejmosást az elkalandozásáért (pedig az elefántok igenis tök jók!) aztán összeszedte a gondolatait, és úgy felelt:
- Stílusfejlesztés.. az mi? És a bemutatkozás? Izé, az nem jó, hogy szia, Lili vagyok..?
Ideges kis mosolyt eresztett, valamiért úgy sejtette, hogy nem, nem jó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Aki kicsit is ismerte Lilit, tudta jól, hogy soha senkit nem tudna szándékosan bántani, egyszerűen hiányzott a rosszindulat az érzelmi adatbázisából. Mikor hébe-hóba mégis olyasmit mondott, vagy tett, amivel megsértett valakit, azért vagy azonnal bocsánatot kért, vagy sohase, utóbbit is csak azért, mert valóban nem fogta fel, hogy a másikkal goromba lett volna.
Sajnos azonban ez a fiú (még) nem ismerte őt, és szavaiból, tekintetéből ítélve meg is bántódott Lilkó megjegyzésén. Pedig ő csak egyszerű tényként állapította meg, hogy a szokásostól eltérő, és egy árnyalatnyival nehezebben érthető, amit a fiú mond. De mivel Lilit minden érdekelte, a szokásostól eltérő, szokatlan pedig méginkább, valóban tetszett neki a srác kiejtése.
- Téényleg? De jó! Tudtam ám, hogy sok külföldi jár ide, de még nem sikerült sokkal megismerkednem.
Ahogy ezt kimondta, eszébe jutott, hogy egymás neveit még nem is tudják. Szóval az illetlen megjegyzését nem ártott volna bemutatkozással kompenzálni, amire hamarosan sort is kerített, de előtte még elhatározta magát.
Ugyanis, bár ketten se tudták, hol van, vagy nincs bármelyikük klubhelyisége jelenlegi helyzetükből nézve, mégis nagyobb esélyt látott arra a lány, hogy megússzák ezt az estét, ha összefognak. Rosszabb nem lehetett legalábbis.
A srác szavaira megrázta a fejét.
- Tényleg nem tudom.. de induljunk el valamerre, aztán majdcsak meglátunk valamit, egy szobrot, festményt, ajtót, vagy akármit, ami ismerős, és segíthetünk egymásnak.
Még nem tudta, hogy merre is legyen az az arra, így aztán először is a másik felé fordult, szemébe nézve várva, mit is szól a tervéhez.
- Ó.. és izé, Lili vagyok - nyújtotta ki kezét, és barátságosan elmosolyodott. Remélte, hogy ez kicsit megenyhíti a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nincs mese, időnként muszáj volt úgy tennie, mintha valóban iskolába járna ide, és nem csak szórakozni, így tehát Lilinek tanulnia is kellett olykor. Igaz, hogy előző évben jól sikerültek a vizsgái, de csak azért (bár ezt nem nagyon reklámozta), mert nagyon nagy szerencséje volt. De azt azért tudta, hogy mégse bízhatja el magát, mindig nem fog bejönni ez a taktika. Pláne, ha taktikát csinál belőle és szokást.
Szóval készülni akart, főleg, mivel úgy adódott, hogy nem is kell majd egyedül nekiveselkednie, ami azért sokat javított a helyzeten. Társaságban még egy rosszabb program is lehetett élvezetes, és az egyik szobatársával, Karolával meg is beszélték, hogy délután a könyvtárban találkoznak, és belevetik magukat a munkába.
Kicsivel azután, hogy elütötte az ötöt az óra, Lili belépett a fülsértően néma terembe, ahol szinte hallani lehetett minden egyes lapozást, és apró köhintést. Alapvetően irtózott a könyvtártól, hiszen természetével némileg összeférhetetlen volt a közeg, amiben működött. Nem értette, miért nem lehet kicsit vidámabb, üdébb egy könyvtárlátogatás. Ha ő lenne a főnök itt, biztos kevésbé lenne szigorú, bár akkor lehet kevesebb is volna, aki itt tanul, mert bizony úgy tűnt, csak a szőkének van baja az itteni nyugalommal, mindenki más a lapok fölé görnyedve olvasott, illetve jegyzetelt.
Itt-ott könyvek röppentek jobbra-balra, csak persze azzal az óvatossággal, ami azt jelentette, hogy varázslat mozgatja őket, nem egy lendületes dobás, amiért a franc essen bele, ebben a könyvben sem volt semmi hasznos tudnivaló a kákalagok szaporodásáról.
Lili megállt nem messze a bejárattól, és tekintetével a másik levitást kereste. Volt itt persze a kék házból bőven diák, de egyikük se volt elég karolás neki.
Úgyhogy várt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

És még egy kicsit várt.
Igazság szerint, mivel épp semmit se tudott magával kezdeni, Karola késése még hosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, pedig még Lili sem érkezett időben meg, szóval annyira sokat nem is kellett nélkülöznie a lány társaságát. Amikor azonban végre felbukkant, Lilkó arcára nyomban derűs vigyor költözött, és szinte odaszökkent háztársa mellé.
- Szia, semmi baj! - legyintett. Gyakorlatilag el is felejtette az előbbi pár percet, amíg semmi se történt.
Kicsit tényleg úgy festett Karola, mint akit frissen vertek fel legszebb álmából, attól függetlenül is látszott rajta, ha épp nem próbálja bekapni Lilit egy jól titkolt ásításnak álcázva.
- Most, hogy mondod, nem láttalak lefeküdni, pedig én is sokáig fent voltam, majdnem fél tizenegyig.
Ezért már otthon háromszor is lehordták volna, hogy miért nem alszik már, úgyhogy szinte büszke volt magára. Csak szinte, mivel így is elsőként húzta az orrára a takarót, ahogy látta.
Közben persze elindultak befelé, elvégre könyveket jöttek nyitogatni, és azt a bejáratból nehéz lett volna csinálni.
- Oké, jól hangzik - bólintott Lili, bár nem teljesen volt biztos benne, hogy tényleg így lenne.
Ahogy közeledtek a hátsó sorokhoz, úgy kezdtek egyre kevesebben lenni az emberek is. Azt ugyan nem tudta Lilkó, hogy ez azért van-e, mert félnek ott hátul valami könyvszörnytől, vagy csak egyszerűen ott vannak eldugva a senkit se érdeklő könyvek, mindenesetre mindkét lehetőség kicsit riasztónak tűnt. Csak azt nem tudta, mi a rosszabb, egy unalmas könyv, vagy egy szörny, ami megeszi őket.
- Annál izgibb, minthogy át kellett költöznöm egy másik házba, még nem történt - vigyorodott el a gondolatra, és máris repeső szívvel gondolt az új tapasztalataira és azokra, akiket közben megismert. - Neked milyen volt?
A hátsó sorokhoz úgy tűnt, mintha a fény is kevésbé szívesen ment volna, de persze könnyen lehet, hogy csak a fantáziája játszott vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

A kisebbik Süveges lány igazán szerette a családját. Igazából kedvelt ő mindenkit, amíg valaki rá nem vette, hogy ne kedvelje őt, de ilyen személyből nagyon kevés volt, és azok se mindig jutottak Lilinek eszébe, hogy olyanok, szóval gyakorlatilag, míg újra nem emlékeztették, őket is kedvelte. De a családjáért odáig volt, olyannyira, hogy volt kedvenc nagybácsija, kedvenc unokatestvére, másik kedvenc unokatestvére, ó és igazából nagybácsija csak egy volt, amennyire tudta. Szóval a világért se mondhatta senki róla, hogy nyűg lenne számára a rokonság, most mégis, miközben szülei után caplatott a folyosón, olyan benyomást keltett, mint aki bárhol máshol szívesebben lenne.
De ez nem a nagybátyjának szólt, akit valami tüzes rák vagy csiga megharapott, összenyálazott, vagy mit csinált, hanem úgy alapjáraton ennek az unalomháznak.
Itt semmi érdekeset nem lehetett csinálni, és idegenekhez nem is szambázhatott oda, hogy a nyavajájukról faggathassa őket. A nagybátyjáét meg már azelőtt tudta, hogy ide kellett jönnie. Erre pocsékolni egy jó kis szombat délutánt!
Persze megmutogatta magát, és a nagybátyja valamiért könnyezni kezdett miatta, de aztán, hogy elmesélte nagyjából minden kaladját az iskolából, ki lett terelve a teremből, hogy menjen, keressen magának valami büfét, vagy árust, ha éhes.
Értette ő, a felnőttek beszélgetni akartak. Az meg végképp unalmas dolog volt, így Lili nem is bánta, ha járhat egyet. De nem volt éhes, arról pedig elképzelése sem volt, hogy mi egyebet kezdhetne magával. Szóval csak ment, és nézelődött, aztán tovább ment, majd megtorpant, hátralépett kettőt, ismét benézett balra az egyik szobába, majd arcára felismerés ült ki, és egy pillanatra megfeledkezett arról is, hogy alapvetően nem biztos, hogy örülnie kéne a találkozásnak bárkivel is egy ispotályban.
- Nééé, sziaa! - köszönt, és már be is invitálta magát a Rellonban megismert Emese szobájába. Először csak kicsit szokatlannak tűnt az arca, de közelebb érve már a haja is másként állt, és mire megállapította, hogy bizony nem pihenni jött ide a lány, már vagy tíz másodpercig nézte őt mosolyogva. Aztán egy "ó"-ra formálódott a szája, ahogy végignézett rajta, és a sajnálkozásról valahogy teljesen megfeledkezve, színtiszta kíváncsiságtól telve megkérdezte:
- Ezt nem azzal a fél arcot leolvasztós mizerával csináltad, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Túlzás lett volna állítani, hogy Lili mindenkit ismert már az iskolában és környékén, elvégre az valóban nagyon sok embert jelentett volna, és még ha mindenki szóba is állt volna vele, akivel ő próbált, se tudta volna valamennyi diákról, hogy kicsoda. De még a tanárokat se mind tudná a nevén szólítani, mégis, ha látott valakit, akinek valami igazán szembetűnő tulajdonsága volt, azt azért később is felismerte, ahogy Emesét is kiszúrta az ispotályban a hétvégén, hiába volt teli sérülésekkel. Jó volt a memóriája az ilyesmihez.
A rétre persze nem embereket ment ki nézegetni, ennyire azért nem volt fura lány ő, csupán szép volt az idő, és kicsit süttetni szerette volna a fejét. Jó volt csak úgy csukott szemmel a Napba bámulni, és vigyorogni a még nem tűző, de melengető sugaraiban sütkérezve.
Kantáros farmerben, és rajzfilmfigurás pólóban volt, tornacsukával kiegészítve, haját pedig lófarokba kötötte kedvenc, lili hajgumijával. Úgy nézett ki, mintha a kilencvenes évekből szabadult volna ide, pedig aztán nem sok köze volt ahhoz az időszakhoz.
És bár nem tehetett róla, a vörös haj, mint olyan, eléggé szemet tudott szúrni még messziről is, a lány, akit szeme szarkából kiszúrt, pedig nem is volt tőle olyan messzi, csak míg oda nem ért, ahol épp megtorpant most, az illető egy fa takarásában volt.
És talán el is intézte volna a dolgot annyival Lilkó, hogy megállapítja, valóban milyen szép is ennek a lánynak a haja, ha nem tűnik fel neki, hogy egy távcsövet emel a szeme elé. Amivel még csak nem is az iskolát figyelte, bár talán az még zavarbaejtőbb lett volna, főleg, ha nem is egy fiatal nő, hanem egy középkorú férfi bőrében találja az ismeretlent, de persze szerencsére nem így volt. De még így is különös jelenségnek vélte, mert úgy gondolta, látnia kellett volna már, ezért aztán óvatosan közelebb somfordált, vigyázva, nehogy hirtelen mozdulatot tegyen, de ezzel akaratlanul is sokkal kevésbé feltűnően, sőt talán észrevétlenül került a közelébe.
Talán az erdőt figyeli? A vadakat? Nem inkább úgy tűnik, mintha a vadőrt..?
- Szia, mit nézel arra? - kérdezte hirtelen, mivel maga nem tudta megállapítani, mi is a helyzet, és azt se tudta hova tenni, hogy miért nem látta még ezt a lányt. Lehet újonnan jött? Eddig magántanuló volt? Vagy csak emberkerülő? Talán metmorfmágus? Hú, remélte, hogy az, nagyon szeretett volna egy olyat megismerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Volt pár dolog, amit Lili egész sajátosan értelmezett. Mint mondjuk az illem, vagy a magánszféra, mint olyan. Utóbbiról általában megfeledkezett, az előbbiről pedig úgy vélekedett, hogy ha őt fordított esetbe nem zavarná, akkor a viselkedésével nincs is semmi gond.
Így aztán teljesen ésszerűnek és elfogadhatónak tűnt kérdés nélkül beszambázni valakinek a kórtermébe, és jóformán az arcába mászva arról érdeklődnie, hogy mégis mivel intézte így el magát. Mert elintézte, az biztos volt, annyit még Lili is értett, hogy ide nem kerülnek könnyű balesetes boszik és varázslók, de még csak mugli módon súlyosabb állapotba kerülők sem. Ami tehát Emese bőrével és hajával történt, az mágikus eredetű, és mint olyan, nem egy suhintás volt helyrehozni.
Más szóval rendkívül érdekes volt! És persze fájdalmas, biztos. Eskü, előbb-utóbb az is eszébe jut majd Lilinek, hogy a hogylétéről faggassa, de Emese első reakciói nem terelték azonnal ebbe az irányba a szőkét. Láthatóan meg sem ismerte őt, amit Lili tévesen és naívan nem egészen annak tudott be, aminek kellett volna.
- Hűű, még a memóriádra is hatással volt? Duurva! - leült a lány ágya szélére, és úgy nézegette tovább, de aztán kifakadását hallva kissé észbe kapott.
Bámulni nem szép dolog, ez volt nagyjából az első dolog, amit megtanult édesanyjától. Meg a második, harmadik, huszonnegyedik.. jó sokszor el kellett neki magyarázni, hogy ne bámuljon másokat.
- Igazad van, bocsánat! Csak megláttalak, és.. tényleg nem ismersz fel? Lili vagyok, levitás. Nekem volt csokis a kezem, és te voltál az, aki nem rúgott páros lábbal ki a tanulószobából.
Elvigyorodott, és ültében kicsit rugózott az ágyon, láthatóan alig várta, hogy megtudjon végre valamit Mesitől. Magában már így hívta, csak hangosan még nem merte kimondani.
Bár most lehet nem volt olyan veszedelmes a rellonos lány, de előbb-utóbb kikerül innen, és lehet akkor már emlékezni fog rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Állítólag pofátlan természetű volt, ami a van bőr a képén kifejezés szinonímája volt, és Lili ezért nem is értette. Elvégre most vagy van bőr az arcán, és akkor nem pofátlan, vagy nincs bőr, és akkor lehet. De a két kifejezés az ő szótárában teljesen kiütötte egymást, így azzal sem igazán vesződött sokat, hogy ez ellen a vonása ellen tegyen esetleg. Pedig volt, akit tényleg zavart, ha a másik az arcába mászott és faggatta vagy traktálta.
Kíváncsi volt, ő inkább ezzel magyarázta most is, hogy miért lépdelt oda a vöröshajú mellé megtudakolni, hogy miért kukkol a vadőrlak irányába. Arra persze nem volt felkészülve, hogy azt a magyarázatot fogja majd kapni, ami a legkézenfekvőbb a számtalan jobbnál jobb közül, amiket végigpörgetett a képzelete futószalagján.
Kicsit kikerekedett a szeme, de aztán úgy döntött, hogy nagyon tetszik neki, hogy ennyire őszinte vele ez az idegen.
- Óh!
Aztán a dícséretre lepillantott magára, illetve ruhájára és a mintás pólóra, amit a lány pulcsinak nézett, de talán csak azért, mert hosszú volt az ujja (bár nem ér, csak az alkarja felééig, mert már kinőtte igazándiból).
- Köszönöm - vigyorodott el, és büszkén kidüllesztette kissé mellét, mintha ugyan az ő érdeme lenne, hogy ilyen szép felsője van.
Aztán ismét a meghökkenésen volt a sor, miközben reflex-szerűen elvette a felé nyújtott távcsövet. De aztán nem nézett bele, csak fogta, és nagyokat pillázott.
- Nem szeretném a vadőr bácsit nézni! - nyögte. Nem mintha olyan öreg lett volna, ő pedig ne lett volna már elég idős, hogy mások külsejével foglalatoskodjon, de úgy érezte, ezzel most nem szeretne kísérletezni.
Pár pillanatig még pislogott, mígnem meg nem hallota, hogy a lány a Zsófi névre hallgat, és hogy... Levitás!?
- Én Lili vagyok, szintén a Levitából. Még nem láttalak a házban, pedig aztán szoktam észrevenni az új arcokat.
Kívácsian oldalra döntötte a fejét, mint egy cica, hátha abból a szögből ismerősebbnek tűnik neki a vörös, de nem, szóval tovább faggatta:
- Új vagy? Hányadikos? És melyik szobában alszol? És miért nézegeted a vadőr bát? Közelebbről nem kéne távcső se, biztos megengedné, hogy megnézegesd.
Ezt mondjuk nem tudta, miből következtette ki, de tapasztalatai alapján a fiúk élvezték, ha elismerő pillantásokat zsebelhettek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nem volt különösebben nagy könyvmoly a Süveges lányka, de meg tudta érteni a rajongást, amit Karola átélhetett, a letehetetlen könyv és főképp az izgalom, amit nyújtani tudott nem volt elképzelhetetlen számára.
- Áh nem, nem volt, csak fent voltam a kilátóban - rázta meg a haját. - Nézelődtem, mígnem már nem láttam semmit se.
Tőle kicsit szokatlan volt, hogy ilyen egyhangú tevékenységre fordítsa idejét, de még a múltkorában látott onnan az erdő mellett valami különös mozgolódást, és azóta próbálta megfejteni, mit is láthatott. Remélte, egy vérfarkast.
- Nekem is hiányzott a Levita, de szörnyen izgalmas volt lent a Rellonban! Valamiért úgy képzeltem, tömlöcökben laknak, és kínzópadokon alszanak, meg minden széken van középen egy vastag fémtüske. De nem.
Mintha egy egyész kicsit csalódottan csengett volna a hangja a végén, de persze örült, hogy nincsenek a zöld társai ilyesmiknek kitéve, valószínűleg túl sokáig nem élvezné még ő maga sem, ha ilyen helyen kéne élnie.
Hátraérve aztán Karola magyarázatát követve Lili is elkezdte nézegetni a könyveket, a gerinceken futtatva ujját, és már előre rettegett a mérhetetlen unalomtól, ami majd rá fog telepedni, ha az egyik ilyen furcsa szagú kötetet kinyitja.
- Várj csak, segítek! - mondta, mikor meglátta, hogy mekkora dög nagy könyvvel birkózik szobatársa. Odaugrott, és ő is rámarkolt a kötetre, épp egy pillanattal azután, hogy egy rakás boríték szóródott ki belőle.
- Hát ezek meg?
Sajnos Lilkó azzal a lendülettel meg is feledkezett róla, hogy Karola épp egy fele olyan súlyú könyvvel egyensúlyoz, mint ő maga, és már hajolt is le értük. Tucatnyi, kézzel címett, többé-kevésbé megsárgult papírból készült boríték volt, bennük vélhetően levelekkel, mert üresek biztosan nem voltak a vastagságukból ítélve.
- Ezekből biztos sok mindent megtudunk a régi varázsvilágról! - vigyorodott el, mikor kihúzva egy levelet beleolvasgatott az egyikbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ugyan nem volt ezügyben konkrét szándéka, ismerőseinek egy komoly százaléka mégis meg volt győződve róla, hogy Lili nem végelgyengülésben fog száztizenkét évesen elhunyni, hanem kívácsi és félelmet nem ismerő, vagy legalábbis az óvatosságot nem különösebben komolyan értelmező természete miatt.. valamivel hamarabb.
Pedig még emlékezett is rá, hogy ösztönei azt súgták a múltkor, mikor megismerkedett Emesével, hogy talán jobb lenne nem piszkálni az alvó oroszlánt. Ráadásul most még közelebb is állt az alváshoz, legalábbis ágyban volt, de legalább látszólag pálcával nem volt felfegyverkezve. Valami mégis arra ösztönözte, hogy közeledjen a lány irányába, és ha más nem is, az nagyon is foglalkoztatta, hogy vajon mi készteti erre.
Lili elvigyorodott, mikor felfedezni vélte a felismerést a másik arcán.
- Igen, én voltam! A hálótermünkben, a Levitában van olyan megbűvölt plafon, amin felhők úszkáltak, mintha igazi ég lenne, és onnan esett le, és..
Gyorsan befogta, mikor rájött, hogy valószínűleg nem akarja a rellonos újból végighallgatni ezt a történetet. Pedig szívesen mesélt róla, főleg a seprűs mutatvány miatt, amit azóta is sűrűn gyakorolt. Már persze nem a szobában, még csak nem is a kastélyban.
Kicsit arrébb csüccsent még egy fél popónyival Emeséhez, megkockáztatva, hogy eléri őt, hogy jobban szemügyve vehesse. Furcsa kis grimaszt rajzolt arcára a felfedezése, ahogy a sebeket vizsgálta. Legalábbis amiket látott. Mielőtt azonban kiélhette volna kíváncsiságát, és megtudakolhatta volna, hogy ha nem az arcot leolvasztós bájital, akkor micsoda is okozta mindezt, a lány nekiszegezett egy egész más hangvételű kérdést. Meg is lepte vele a szőkét, aki egy pillanatig csak pislogott bután.
- Öööö.. nem hiszem. Talán kérhetek nagynénémtől, bár hogy adna is, azt kicsit kétlem. - Sőt, inkább biztos volt benne.
- De ha éhes vagy, hozhatok neked valamit a büféből! Kaptam rá pénzt, de én nem vagyok éhes.
Remélte, hogy ez is van olyan jó, mintha cigit hozna, elvégre csak jobb lehetett egy szendvics, vagy valami különleges édesség, mint amit itt főztek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A sárkányeregetés jó móka volt, még így, lassan tizenhat éves fejjel is, főleg úgy, ha a játék nem is úgy festett, mint a hagyományos, mugli fajta, amihez igen komoly képzelőerő is kellett, hogy sárkánynak lehessen nézni, hanem valóban, kissé durván faragott vonalakkal, de megközelítőleg hasonló külsővel rendelkezett, mint az említett bestia. Volt hosszú nyaka, egy kissé aránytalanul nagy fejjel és ehhez képest kicsi sárnyak és rövid farok állt ki a tömzsi testéből. És persze lapos is volt eléggé, de az lenről nem annyira látszott.
A móka hátulütője az volt, hogy kicsit kevesebbet nézett Lili az orra elé, még annál is, mint ahányszor egyébként szokott, így gyakran megbotlott, vagy nekiment valaminek, de egyetlen egyszer sem annyira, hogy fontolóra vegye, hogy talán másként kéne ezt csinálnia. Már így is csak sietve lépkedett, nem futott vele, mint tette kiskorában, szóval épp eléggé visszafogott volt saját megítélése szerint.
Tekintete azért időnként előre, meg oldalra is fordult, kereste barátját, akiről úgy tudta, itt lesz, elvégre alapvetően neki akarta megmutatni a papírból formált eszközt, nem maga ötlötte ki, hogy repülés helyett reptetni is lehetne. Előbbit azért cseppet jobban élvezte.
Viszont elkalandozott annyira, méghozzá nem csak fejben, hanem ténylegesen is, hogy a falu határában lévő tó is tó mellé ért. Mivel kiért a fák takarásából, itt a szél is jobban fújt, és Lili alig győzte visszatartani a szörnyet.
- Hát jó, látom arra akarsz menni - nevetett fel a sárkányt nézve, ami felhúzta őt a stégre.
Itt azonban megvetette lábát, mielőtt még besétált volna a vízbe, ám a természet erői másként gondolták. Mielőtt feleszmélt volna, a szél megfordult, majd ismét, és olyan erővel fújt, hogy még Lilit is meglökte előbb jobbra, majd balra. Nem volt egy súlyos egyéniség, így egy erősebb szélroham simán kibillentette az egyensúlyából, ez pedig még az irányát is változtatta rövid időn belül, Lilkó pedig azon kapta magát, hogy a sárkány zsinórjába gabalyodott. Igazából nem lett kötözött sonka jellege, egyáltalán nem okozott volna gondot kikevickélni belőle, de a szél ismét gondolt egyet és olyat taszajtott a lányon, hogy hátra kellett lépnie.
Lába megakadt egy magasabban álló deszkában, és már sikkantott is fel, ahogy egy zsák krumplit megszégyenítő módon eldölt, bele a még nem túl meleg tóba. Ha jó idő lett volna, illetve fürdőruhában van, valószínűleg direkt örült is volna a balesetnek, de így, felöltözve, farmerben, kötött pulcsiban, zokniban és cipőben azért még számára is súrolta a kellemetlenség határait a helyzet. Ráadásul úgy tűnt, vízben már nem is annyira egyszerű kigabalyodni a sárkány "karmaiból".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Meglehetősen különösnek találta Lili ezt a lányt, és nem csak azért, mert a vadőrt kukkolta, és még csak nem is azért, mert ezt meg sem próbálta titkolni. De az már kicsit meredeknek tűnt, hogy még őt is erre a tevékenységre bíztatja, anélkül, hogy egyáltalán ismernék egymást. Bár talán pont ezért vehette ilyen könnyedén.
De persze Lili inkább nem nézett nála jóval idősebb férfiakat, de ha már a kezében volt az eszköz, és a lány azt mondta, bármit megnézegethet vele, hát rántott egyet vállán, és a kastély felé fordulva belekukkantott. Nézegette a kapun kilépő embereket, az aklakokból lógó, és cigerettázó idősebb diákokat, vagy épp tanárokat, és megakadt a szeme néhány zaklatottan köröző baglyon is, amik láthatóan nem jutottak dőlre egy ki-bevágódó ablakkal kapcsolatban.
- Egész messzi ellátni vele - adta vissza egy hálás kis mosoly keretében a távcsövet Zsófinak, aki tudomásul vételezte épp, hogy mindketten levitások.
- Igen, az - erősítette meg Lilkó.
Kicsit mintha váratlanul érte volna a lányt, de aztán gyorsan magyarázattal szolgált a szőke kételyeire.
- Jaj értem, az elég rossz - húzta el kicsit a száját, hogy együttérzéséről tanúsítsa. - Pedig a fasírt elég finom kaja ám, nem is értem, miért épp ezt használják erre a kifejezésre. Lehetne mondjuk azt mondani, hogy tökfőzelékben vagyunk, vagy brokkoliban. Úgy jobban átjönne, hogy mennyire pocsék is most.
Okfejtését apró kis bólintásokkal toldotta meg, lényegében instant igazat adva önmagának. Aztán hirtelen támadt egy ötlete.
- Odamenjek hozzá megkérdezni, hogy van? Majd megmondom, hogy nem Zsófi kérdezi.
Igaz, a kutyák kicsit aggasztották, de kisebbnek tűntek, mint amilyen Tücsök, és őt is ki lehetett bírni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ha volt valami közös bennük a nyilvánvalóakat leszámítva, mint például, hogy mindketten lányok voltak, hosszú volt a hajuk, és kék a nyelvük, ha megfelelő édességet ettek, hát az a kíváncsi-fáncsiságuk. Karolának egyből tudnia kellett, mit is keresett Lili ott fent olyan későn, és a szőke tökéletesen át is érezte ezt a leküzdhetetlen tudni-vágyást. Még sajnálta is, hogy uncsi választ kell adnia.
- Neem, nem a csillagok miatt voltam - nevetett. - De nem is arról van szó, amire gondolsz. Bár persze reméltem, hogy összefutok ezzel a sráccal megint, de úgy látszik, nem tette meg állandó lakhelyének a kilátót.
Nem is igazán tudta volna megmondani, miért is akarta látni Bencét. Csak úgy. Mert szórakoztató társaság volt. Bosszantó is kicsit, de olyan jó értelemben.
Miközben megközelítették a tetthelyet, ahol majd kutatásukat végzik, felidézték a kilakoltatottságuk alatti élményeket, vagy épp azok hiányát. Úgy tűnt Lilinek, az Eridon kevésbé volt izgalmas hely, mint számára a zöldek háza, de lehet fordított esetben ott is ugyanúgy jól érezte volna magát. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy Sári is ott lett volna.
Ami a figyelmességet illeti, Lilkó nem mindig szerepelt fényesen, és amint valami izgalmas bukkant fel látó- vagy bármilyen más érzékszervével felfogható mezejében, megfeledkezett arról, amivel előtte foglalatoskodott. Ez most történetesen a Karolának való segítségnyujtás volt, így szegény lány kénytelen volt egyedül megküzdeni a vaskos kötettel. Csak akkor eszmélt fel Lili, mikor jókora dörrenéssel az asztalra vágódott az olvasmányosnak épp nem tűnő kötet.
- Hííí! - sikkantott fel, és még ugrott is egyet, egy-két borítékot elejtve, vagyis inkább eldobva. - Bocsánat!
Azonban nem esdekelt sokáig, mert a kezében maradt egyik boríték nagyon is szólongatta, hogy felnyissa. De Karola megelőzte, és már bontotta is ki, majd olvasta fel tartalmát.
- Hát ez irtó menő! - lelkendezett Lili is, nem nagyon kellett Karolának felspannolnia őt. Hirtelen az unalmas kutatásból nagyon is izgalmas felfedezés vált.
- Ezt hallgasd! - hajtott szét egy másikat:

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Ha ezt az esetet (illetve esést) később bárkinek elmeséli, hát Lili biztos volt benne, hogy nem is fogják elhinni. Azt mondják majd gúnyosan, hogy persze, a szél lökte be a tóba, nem ám saját magától gondolt egyet, és ugrott fejest. Utóbbit, hogy ruhástól vízbe vetné magát, még inkább el tudták képzelni róla, szóval így képzelte el a beszélgetéseket el nagyjából, és azt is elkezdte fontolgatni, kinek is mondja el, ha egyáltalán bárkinek is érdemes megtudnia.
Elvégre fontos volt, mondhatni majdnem meghalt. Illetve hát meg is halhatott volna, ha nagyon akar. Mármint nem direkt, hanem mert volt rá némi esélye. És sosem fog kiderülni, hogy mennyi is. Hogy vajon saját erőből ki tudta-e volna bogozni magát a zsinórból, miközben a vízben merül. Vagy nem-e görcsölt volna be a lába, ami ugyan nem szokott, de hát sose lehet tudni. Szóval volt itt számos tényező, amit figyelembe vehetett, de végül mégsem kellett, mert gyakorlatilag meglepődni is alig maradt ideje a vízbe csobbanást követően, valaki bevetette magát utána, hogy kihúzza.
Persze, gondolta, ezt se hinné el neki senki se. Hogy egy bátor, jó kiállású férfiú kimenekítette őt a gyilkos hullámok fogságból, mint valami hős lovag. Pláne, ha lovag lett volna, még előbb meg kellene szabadulnia a páncéljaitól, hogy azok ne húzzák őt is le a mélybe shakespeare-i drámává alakítva a hőseposzt. Addigra pedig Lili kétszer is vízbe fulladt volna.
Ám ahogy kibukkant feje a tóból, máris levegőért kapott, és döbbenten pislogott körbe. Még kicsit vergődött is, attól tartva, hátha visszamerül.
- Baszkullancs! - nyögte, és mikor észrevette az őt tartó srácot, hirtelen elernyedt, abbahagyta a tekergőzést, és engedte, hogy arcára kiüljön a teljes értetlenkedés.
- Minden, aha... Azt hiszem, beleestem a tóba - állapította meg okosan, és körbenézett, mintha azt keresné, hol a part, vagy honnan is jött a segítség.
- Te nem sellő vagy, ugye?
Közben a papírsárkány is odaért melléjük a vízfelszínen úszva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem tudta Lili, hogy mennyire gondolhatta komolyan a kérdését Emese, de a vigyorból, amit mellékelt hozzá, úgy sejtette, nem egészen. Vagy legalábbis úgy gondolhatta, hogy Lili vagy épp a nagynénje majd jót nevet a képtelen ötletén. Akárhogy is, a szőke is elmosolyodott, mert örült, ha nem is a megfelelő okból, meg szívből jövően, de legalább egy mosolyfélét látott a másikon, és nem csak a vélhetően korábban sokkal csúnyább, de még most se túl szép sebeket.
- Előszeretettel hangoztatja, hogy milyen szörnyű, és borzasztó, és sose ne szokjak rá, vagy ha mégis, azonnal verjem a fejem a falba kétszer, és harapjak az ujjamba, szóval nem tudom, mennyire esne meg a szíve egy rászorulón - latolgatta az esélyeket, majd megrántotta a vállát. - De persze szívesen megkérdezem neked. Amúgy mi van a sajátoddal?
Így, hogy nem ismerte a baleset előzményeit, meg úgy az ispotály házirendjét, jogosan értetlenkedett azon, miért nincs Emesének saját készlete az éjjeliszekrényen. Mindenesetre a chips valóban ott volt, miután Lilkó odalépett és kihúzta a fiókot. Vett egy marékkal, és vissszahuppant az ágyra.
- Köszi! Éhes én se vagyok, de ez úgyis csak azért kell, hogy el ne felejtsem, hogy kell rágni, mire megéhezem - mondta halál komoly ábrázattal, mintha valóban ennyire kis sötét lenne neki odabent. Ismert pár szőkenős viccet, de ilyenről azért még nem hallott.
Emese feljebb tornázta magát, Lili pedig hümmögött egyet. Teli szájjal nem volt illendő beszélni, úgyhogy megvárta, míg kiürült, ügyelve arra, hogy a fogai közt se legyen semmi undi, mikor újból beszélni kezdett:
- A nagybátyám itt van pár szobával arrébb - bökött fejével az emlegetett irányba. - Van egy vissza-visszatérő baja, de nem igazán avatnak be, hogy miért olyan súlyos, hogy ide kell hozni miatta néha. Meg azt se teljesen értem, hogy minek jöttünk meglátogatni, ha pár nap múlva úgyis hazajön.
Volt még pár dolog, amire az élet nem tanította meg a Süveges lánykát, pedig már nem volt kisgyerek, csak távolról sem felnőtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Kész szerencse, hogy Lilinek nem volt különösebb büszkesége, amit sértett volna, hogy úgy pakolásszák, mint egy zsák krumplit. Igaz, alapvetően újszerű, és emiatt egyelőre felfoghatatlan volt, ami éppen történt vele, sosem kellett még sehonnan így kimenekíteni, és azt is tényleg komolyan gondolta, hogy a srác csakis úgy érhetett olyan hamar oda hozzá, ha eleve a vízben volt. Vagyis miért olyan furcsa gondolat, hogy sellő lenne? Sellőfi. Hímsellő.
- Az a fantázia-dolog lehet az, a fejem asszem rendben van - állapította meg, míg az ismeretlen srác, aki nem sellő volt, mert valóban nem volt kopoltyúja, és az uszonyt meg-nem-létét is hajlandó volt neki elhinni Lili, a lány testére tekeredett zsineggel foglalatoskodott. Le is merült a víz alá, és míg lent volt, a szőke megilletődötten pislogott párat.
Aztán megmentője közölte vele a tényállást, és mire Lilkó reagálhatott volna, már úszott is vele a stéghez, és pakolta ki a száraz deszkákra. És még a sárkányát is kimentette a vízből, aminek Lili igazán örült is volna, ha épp nem lett volna csurom víz miatta.
A még kissé hűvös levegőn azonnal dideregni kezdett.
- De-de hát az extrém pa-papírsárkányereget-getés bajnokságra cs-csak i-ilyen veszélye-es kö-körülmények közt le-het készülni - mondta szomorúan, és kissé túljátszva szerepét még a fejét is látványosan megcsóválta. Mását amúgy se tudta épp nagyon mozgatni, szóval kénytelen volt így kifejezni magát.
A szabadnapos vízimentő is kikerült végre a tóból és nyomban neki is látott a lány kiszabadításának a gonos sárkány fogságából.
Mikor végre újból mozgásképes lett, nyomban össze is húzta magát ültében, átölelve felhúzott lábait, és térdei közé fújva a levegőt.
- Kö-kö-köszön-öm - mosolygott rá a srácra hálásan. - Li-lili vagyok a-amúgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Először nem teljesen értette, mi is történik, vagy inkább miért, de lassan azért kezdte kapisgálni Lili, mit is csinál Zsófi. Meg aztán nem is titkolta nagyon, hogy azért kukkolja a vadőrt, mert hiányzik neki, de nem mehet oda hozzá, mert.. nos, tökfőzelékben voltak épp. De a magyarázat ellenére is olyan abszurd volt a helyzet, hogy Lilkó még egy pár pillanatig értetlenül állt a dolog előtt.
Aztán meg felajánlotta a segítségét, mert úgy érezte, hogy ilyen távolról való kukkolással nehéz kideríteni bárkiről is, hogy hogy van.
- Tényleg eléggé feltűnő vagy, azért is láttalak meg. Irtó szép a hajad - nézegette meg magának. És épp ezért nem is értette, miért nem látta még korábban.
Az persze érthető magyarázat volt, hogy a Levitában azért nem látta, mert nem ott lakik, de órára csak kellett járnia, és a folyosón se futott bele, vagyis úgy derengett neki, hogy még nem látta. Látott persze vöröshajúakat, de vagy magasabbak, vagy szélesebbek, vagy fiúbbak voltak őnála, vagy egyszerűen csak szemüvegesek, más arcformájúak, illetve tanárok.
- Aha, szeretek, nagyon izgalmas hely, tele érdekes dolgokkal meg páncéllovagokkal - rántotta meg a vállát a kérdésre Lili.
Persze nem a páncéllovagok voltak a legérdekesebbek, de valamiért tetszettek a lánynak, ezért úgy érezte, fontos kiemelnie, hogy azok is vannak. Mintha valami középkori várban lettek volna, amit ellenségek támadhatnak meg, és akkor páncélt kell ölteni. Persze ezekben nem tudta elképzelni, hogy hatékonyan lehetne a pálcát használni, vagy hogy egyáltalán megvédenék-e a használójukat az átkokkal szemben, de legalább jó hangosan zöröghetnek mozgás közben.
- És te? Visszamehetnénk, és megmutathatom a kedvenc helyeimet, meg te is - javasolta felvidulva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Maga sem tudta miért, olyan kis szégyenlős nevetgélés fogta el Lilit, minden bizonnyal azért, ahogyan Karola faggatta a őt. Pedig semmi érdekes nem volt ám!
- Jaj hát csak úgy azzaaal. Negyedikes, azt hiszem.
Gondolkodott egy pillanatig, hogy vajon mitől lenne gyanúsabb, ha megmondaná a nevét, vagy ha nem. Mert hát ugye ha elmondja, azzal azt bizonyítja, hogy emlékszik rá, ha viszont nem mondja, azzal túlzottan közönyösnek tűnhet, és az aztán végképp tök gyanús. Azt, hogy Karola esetleg ismerheti is, sőt, szorosabb is a kapcsolat köztük, mint két átlag levitás között, nem is sejtette. Úgy lehet, hogy az előbbi választ választja inkább.
- Bencének hívják, és mindenáron fent akart aludni ott, hiába mondtam, hogy megbüntethetik érte - rántotta meg a vállát, azt viszont már mellékesen direkt nem említve, hogy végül ő is maradt éjszakára. Persze nem együtt aludtak!
Ha már titkok, felfedezésük a könyvben lapuló levelek képében nagyon is érdekesnek bizonyult. És a másik lány ötlete egyáltalán nem hangzott hülyeségnek, Lilkót is épp úgy fellelkesítette. Majdnem teljesen biztos is volt benne, hogy az órán is megállja majd a helyét, ha ebből készülnek.
De mielőtt megmukkanhatott volna, Karola újabb majd újabb ötleteket dobált fel, láthatóan úgy lázba hozta az egész, hogy azt se tudta, melyik borítékot kapja fel legközelebb, vagy épp keressen-e egy üres papírt, hogy megírja saját jövő-elképzelését.
- Hűha, mit is írnék..? - tette fel maga is a kérdést, de annyira szórakoztatta még a két előbbi diák levele elképzelt jövőjükről, melyek teljesen kiütötték egymást, hogy jelenleg neki magának eszébe se jutottak saját kis céljai. De aztán mintha fejbedobták volna velük, hadarni kezdett:
- Seprűakrobatika bajnok leszek, megtanulok táncolni, és sütit sütni, egy vízesés mögött fogok élni, de néha egy nagyon magas fán, vagy egy olyan házikóban, mint a hobbitok. És lesz egy cójum is, meg egy cicám, akik nagyon jó barátok lesznek.
Hirtelen ilyesmik jutottak eszébe.
- Na és te? Itt van papír is - nyújotta, hátha Karola rögtön le is akarná írni terveit.