Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha lenne bennem egy csipetnyi tapintat, akkor biztosan megpróbálnám lefejteni a kutyámat a srác lábáról, de mentségemre szóljon, mikor Daisy kattan, akkor nincs se barát, se ellenség, csak a kiszemelt áldozat. Ha megzavarja bárki, jajj annak. Én meg féltem a kis dögömet, hogyha megkap, véletlenül reflexből megátkozom hirtelen haragomban. Nem akarok bűntudatot.
- Nem látod mekkora egy véreb? Dinoszauruszokat eszik reggelire. Nem féltem - vonok vállat és mivel áldott jó szívem van, megvakarászom óvatosan a hátsó felét, erre mit csinál? Morogva a kezemért kap. Megáll az ész.
- Te nyomorult, el foglak vinni ördögűzésre, aztán leshetsz - csattanok rá, de Daisy már rám se hederít. Olyan gyorsan csattant a foga a cipő nyelvén, hogy szerencsétlennek ideje se volt elhúzni a lábát.
- Én megpróbáltam, látod - emelem mentegetőzve a kezem. Sóhajtva egyenesedek fel, hogy végre rendesen szemügyre vehessem a másikat.
- Ne virslizzed, mert megrontod a lelki világát - nézek rá megjátszott bosszúsággal. - Figyu, Merlin a tanúja, kifizetem, csak vedd már le a cipőd. Mondanám, hogy vetkőzhetsz ingyen is, de látom túlságosan elfoglalt vagy - vörösre festett ajkaim széles mosolyra húzódnak. Fene a véredet Ombozi, hogy nem tudsz nyugton marandi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Jó, persze, lehet röhögni. De csak azért nem kap se dinót, se mamutot, mert elméletileg már mindkettő kihalt. Viszont a legkeményebb tápot kapja nasinak, hogy edzett maradjon és mindenkit széttéphessen a francba egy szavamra. Az más kérdés, hogy mikor nem kattan be, akkor már attól mutogatja a hasát, mint egy kis kurva, ha ránéznek. Legalább Daisy tudja, hogy mikor érdemes átmenni vadállatba. Sehogy se magyaráznám ki most, ha nekiállna simiért nyüszíteni.
- A Daisy egy atombomba neve volt. - Apám biztosan arcon köpne ezen mondatom után. Még anno valami kis mugliszökevénytől hallottam és bevallom, tetszett a párhuzam.
Kénytelen vagyok felnevetni, ahogy végül tényleg megszabadul a cipőjétől. Őszintén szólva én biztosan nem tettem volna. Viszont ahogy Daisy megérzi, hogy eltűnt az ellenállás, farok csóválva üget mellém és mutatja büszkén a szerzeményét. Máris kezesbárány lett.
- Fantasztikus vagy, tényleg. Hozd a másikat is, ha már kikunyeráltad - intek a cipő felé és a kutyám vissza is caplat a sráchoz, hogy neki is megmutassa milyen ügyes. Az én pofám szakad le helyette is lassan.
- Csak egy szavamba kerül - vigyorogva lépek egy kicsit közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Pedig Daisy alapjáraton jól nevelt. Nem ás kéretlen gödröket, nem rágja szét a bútorok élét, se Nonó elől hagyott papucsait. Mindenkire rátörhet az öt perc.
- Természetesen. Minden reggel ezzel indítja a napot. Mások jógáznak. Ő robban - vonok vállat, majd mosolyogva pillantok le rá. Vicces látványt nyújt, ahogy emeli a fejét, hogy ne essen pofára az új játékától és mellé izgatottságában úgy jár a farka, hogy mindjárt elrepül.
- Ne virslizzed, mondtam az előbb. Mennyivel jövök? - Nem akadok fel olyasmin, hogy pénz. Mondjon egy árat és hiánytalanul megadom, nem is fogom megérezni a hiányát. Ha nem is hirtelen zsebből, de pár utcányira van Nonó lakása. Ami ráadásul most üres is. Jajj, én szegény.
Közben Daisy szimatolja a játéka párját, majd elfekszik, hogy minden lába az égnek áll, úgy bámul fel a srácra.
- Merlinre, Daisy, ne az utca közepén kurválkodj már, könyörgöm - sóhajtok, majd ha a másik nem adja be a derekát, én hajolok le hozzá egy gyors vakargatásra. Ennyi jár neki.
- Adhatsz mást is - kihívóan mosolygok rá. Na, helyben vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Élő példa - mutatok végig magamon. Bár tény, hogy a virág neve után kapta a nevét, a többi csak egy kis ezzel járó plusz. De nem igazán érdekel a közvélemény. Nem csinálok nyilvánosan a családunk nevére szégyent hozó dolgokat, elégedjen meg mindenki ennyivel. A többi nem tartozik senkire.
- Nem vagyok otthon a mugli pénzben, de... öt galleonra saccolnám. Kutyasétáltatáshoz nem hordok magamnál túl sokat, de két utcányira lakom, ha elkísérsz... - mutatok is a megfelelő irányba és sikerül komolynak is maradnom. Tény, vicces látvány lesz, ha zokniban követ majd Nonóig. De az biztos, hogy Daisy már nem fogja visszaszolgáltatni a cipőjét.
- Szabad, persze, de lehetne egy kis tartása. Megmutathatnád, hogy tanultál is valamit tőlem, hallod? - mintha olyan áldott jó ember lennék, komolyan. Szerencsétlen dög pontosan ezt tanulhatta el tőlem.
- Szeretek nagyot álmodni - még egy lépéssel kurtítom a köztünk lévő távolságot. - Vagy nagyobb elégtételnek gondolnád, ha én szabadulnék meg valamitől?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem is állsz olyan messze az igazságtól - röviden egy nevetést is megengedek magamnak. Ez a párhuzam eddig még nem tűnt fel, de ugye mindig tanul valami újat az ember. Azt hiszem ezentúl ezt se leszek rest felhozni példának.
- Nehogy belehalj - forgatom meg a szemem. - De ahogy gondolod. Gyere Daisy, megyünk guggolok le és ha végre odacaplat hozzám, teszek még egy próbát a hülye nyakörvvel, hátha nem mondja be az unalmast, míg hazaérünk. A cipő pedig már pár helyen fel is szakadozott. Ezek szerint ennyit ér a több száz dollár. Gagyi utánzat biztos.
- Mondod ezt te. Minden élőlényre ráfér az - vonok vállat, majd a a másik fél cipőt a fűzőjénél fogva emelem fel. Játékot nem hagyunk az utcán.
A következőkre viszont fáradtan sóhajtok. Merlinre mondom, ez vagy meleg, vagy szűz. Vagy mindkettő.
- Te mindig így reagálsz, mikor szexre invitálnak? - kérdem, majd azzal a lendülettel fordulok meg és indulok el, hogy felmarkoljam a pénzt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Majdnem. Viola - mondom, mintha magától értetődő lenne. Furcsa, simán beinvitálom az ágyamba, ha veszi a jeleket, ha nem, de a nevemet nem akarom elmondani. Cserébe én se kérdezem az övét.
- Most jön az, hogy sárkányokat ganézol napi húsz órában? - vonom fel a szemöldököm, ahogy felpillantok rá. Persze, valakinek azt is meg kell csinálni, de meglepődnék, ha igazam lenne. Már csak az ex-cipőjét elnézve. Vagyis inkább az árát.
Elmosolyodok menet közben a szavai hallatán, de ezt már nem láthatja. Nem állok meg, talán egy picivel lassítok a tempón. Alig észrevehető.
- Nagyon ari, hogy menteni próbálod - pillantok hátra a vállam felett. - Talán még menthető a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A helyzet az, hogy még jócskán a föld felett lebegek és ez bizony látszik is rajtam. Amúgy sem vagyok egy magába forduló kis nyomi, de azért lényegesebben elfogadhatóbb arcelrendezéssel szoktam járkálni emberek között, mint az elmúlt két napban. De jelen pillanatban csak Nonó van velem szemben, szóval nincs ki előtt szégyellnem vagy játszanom magam, szemrebbenés nélkül adom át magam az arcomra kúszó béna vigyornak.
Hiába, tudom, hogy ez egyszeri alkalom volt, hisz én akarom így, mégis volt benne valami... valami felettébb újszerű és lenyűgöző. Az sem utolsó szempont, hogy igazán egosimogató, hogy miattam mondott fel, bár szükségtelenül. De erről pont nem én fogok neki kiselőadást tartani, felnőtt ember, neki kell elszámolnia a tetteivel. Én pedig csak kiélveztem azt, ami a helyzettel járt. Ebben ugyan nincs semmi rossz, sőt. Nagyon is jó volt.
A révedezésből Nonó hangja térít magamhoz és félig felvont szemöldökkel pillantok rá. Angyali mosolyra húzódnak ajkaim, úgy támasztom könyökömet az asztal lapjára és helyezem a tenyerembe az arcom. Angyali mosoly az ördök arcán.
- Nem akarlak elkeseríteni, de a tiéd már három éve úgy néz ki. Mellesleg én akkor is jobban néznék ki, mint anno Nelli a gót korszakában... - nevetek fel halkan a saját szavaimon. Mindketten emlékszünk Nelli otthoni önkifejezési próbálkozásaira. - És ha már itt tartunk Nonó, nem tervezel végre megszabadulni a hajléktalan külsőtől? Lassan nem merek majd veled nyilvánosan mutatkozni - vigyorodok el szépen lassan. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor kértem már, hogy szabaduljon meg legalább attól az átkozott szakálltól, de hallgat rám? Nem. Nem is értem, hogy így mit eszik rajta Rohr. És ha már itt tartunk...
- Lassan te fogsz ilyesfajta problémákkal küzdeni édes bátyám, ha tovább tartasz ennyi vasat a tűzben. Mondd csak, tud bármelyik is a másikról? - kérdem még mindig szélesre húzott ajkakkal, immár elégedetten hátradőlve a széken. Tudja minderről a véleményem, nem kezdem el újra ragozni. Az a helyzet, hogy büszke vagyok rá. Fannit sose kedveltem igazán, Nonót elvakította az a semmirevaló szerelemnek nevezett átok, amit a nő mosolya gerjesztett benne. Örülök, hogy végre észhez tért és attól függetlenül, hogy ismét a szerelem nevében teszi azt, amit, képes volt egy valamirevaló nőt az ujjai köré csavarni. Mégiscsak aranyvérű, végre apánk is újra felvállalhatja a fiát. Hurrá-hurrá.
- Nem foglak itt élesztgetni, ha belehalsz valami mugli szarba - közlöm  és undorral az arcomon figyelem a további ténykedését. Persze úgy se hagynám, hogy itt halálozzon el, hisz mégiscsak a testvérem, de az biztos, megleckéztetném a hülyesége miatt. Nem értem mit eszik ezekben. A végén még elkap valami nyavalyát, aztán leshet.
- Undorító vagy - viszont már nem bírom ki nevetés nélkül. Viszont inkább az étlapot kezdem böngészni, minthogy a mugliragaccsal való ténykedését nézzem. A végén még elmenne az étvágyam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mélyen szívom be a füstöt és lehunyt szemmel vegetálok pár másodpercig, élvezve, hogy a kátrány szép lassan pusztítja a tüdőm. Ráérősen fújom ki végül ajkaim közül a szürke felleget és engedem, hogy megfosszon a száltól. Inkább a társaság adta a kényszert, mintsem ténylegesen szükségem lenne rá. Más forrásaim vannak, hogy pusztítsam a szervezetem.
A kijelentésére a magasba szökik a fél szemöldököm és sunyi kis vigyorral nézek oldalvást a másikra. Nem vitatkozom, hisz igaza van. Őszintén szólva nem emlékszem, hogy valaha bárkinek sikerült volna zavarba hoznia engem. Nem vagyok prűd, szemrebbenés nélkül megyek bele szaftosabbnál szaftosabb témákba, akár elméletben, akár gyakorlatban.
- Hát gyere és tégy próbára, Devereux - kacsintok rá vigyorogva, majd fel is nevetek kissé, hangom tovaszáll az alattunk cseverésző diákok felé. Igazából még kíváncsi is lennék, hogy meddig terjed a tűréshatárom.
- Az vagyok - mondom mosolyogva, állva a pillantását. Sértődős sem vagyok, köszönöm szépen, a magam előnyére tudom fordítani a szavakat, ha arra van szükség. Meg amúgy is Devereuxról van szó, valahogy vele szemben még egy hangos szavam se volt, ami igazán meglepő, ha végiggondolom. Ezzel a kimért, érzelemmentes stílussal igazán felemelő társaság, meg kell hagyni. A másik pedig, hogy nem igazán érdekel, hogy mit gondol ezzel kapcsolatban. Sem az ő, sem más véleménye nem számít, csak az, hogy én mit teszek meg a siker érdekében.
- Már azon túl, amit már bizonyítottam? - emelem meg szemöldököm és fellengzős mosolyra húzom ajkaim. Nem légből kapott mindaz, amit az imént mondtam, a szobám mélyén lapul az ereklye, amihez már az én nevem is párosul. Viszont a kérdésen tényleg elgondolkodom kissé. Kissé csücsörítek is, ahogy nézek magam elé, majd csettintek a nyelvemmel, mielőtt szólásra nyitom a szám.
- A tananyagban nincs benne, azt nem tudnám megmondani, hogy azért, mert túl veszélyesnek tartják, vagy mert esélyét se látják, hogy valaha bárki rálel. Vagy csupán csak egy gyerekmese, mint a végzet ereklyéit is gondolták - vonok vállat. - Élt régen egy varázsló, valahol Oroszország mélyén. Tehetséges volt, de minden erejét felemésztette, hogy nem tudott segíteni a beteg húgán, haldoklott. Folyamatosan kutatott, különféle gyógymódokat próbált ki, de semmi sem segített. Egyik éjjel az ablakához szállt egy főnix. Isteni jelnek gondolta, fogta a madarat és elvágta a torkát, hogy megszerezhesse a szívét. Különféle bűbájokat olvasott rá, igézésekkel próbálkozott. A szív megkeményedett, vörös kristállyá sűrűsödött, benne az élet lángjával, a főnix vérével. A kislány reggelre kilehelte a lelkét, viszont a szív visszaadta az életét. Ez a szívek szíve - mesélem átszellemülten. Fogalmam sincs, hogy létezik-e vagy csupán dajkamese. Viszont ha a legenda igaz, én leszek az, aki megtalálja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Fogalmam sincs, hogy mikor hagytam el a mára kijelölt folyosók kusza labirintusát, ezzel szabad utat hagyva a tilosban járóknak… egyszer mindenkinek lehet jó napja. Bár, természetesen a látványom mindig, mindenkiből képes kiváltani ugyanezt az érzetet, de fő a változatosság. Percek, vagy órák teltek el, hogy kiléptem a már csípős éjszakába és azóta is mozdulatlanul állok, a sarokban a korlátnak dőlve. Ahogy megéreztem bőrömön a hideget, fintorba rándult az arcom, mégsem fordultam a bennem élő tűzhöz, mert vonakodva, de bevallom, szükségem volt a friss, hideg levegő józanító érintésére.
Ujjaim között az ezüst gyűrűt forgatom, amin meg-megcsillan a Hold rideg fénye, csalfa játékot játszva az apró tárgyon. Undor kerülget, ahányszor csak ránézek, pedig tudom, hogy ez az, amit kértem. Ez az, amit kislány korom óta fennhangon hangoztatok, most mégis annyira taszító maga a gondolat is, hogy képtelen vagyok a helyén hordani az önként, mosolyogva átvett béklyót. Ombozi, szedd össze magad!
A halk nyikorgás térít észhez és rángat vissza a földre, vissza a hideg éjszakába. Fejemet kapom az illetéktelen behatoló felé és reflexből szorítom marokra a gyűrűt, aminek jéghideg érintése szinte perzseli a bőröm, majd süllyesztem farmerem zsebébe, hogyha csak pár percre is, de megszabadulhassak tőle. Legalább a gondolattól.
Fölényes mosolyra húzódnak vörösen izzó ajkaim, ami egyre csak szélesebbre válik, ahogy figyelem a lány nyugodt mozdulatait. Hatalmas önuralomról teszek tanúbizonyságot, ahogy nem mozdulok és visszafojtom minden kikívánkozó szavamat, amivel reményeim szerint minimum a frászt hoznám rá. De kivárok… a pillanatnak, ami csak az enyém lesz, tökéletesnek kell lennie.
Érzem, hogy pezseg a vérem, hogy bőröm minden négyzetcentimétere bizsereg a tétlenség fokozta vágytól. Végül halk sóhajjal lépek a tettek mezejére. Ahogy a következő szálat gyújtaná meg, elfojtom a gyufa lángját. Elégedett mosollyal konstatálom az apró sikert, majd fokozom a tétet. Egy kis tűzlabdát idézek közvetlenül a lány arca elé, majd valamivel nagyobb erőfeszítésbe kerül, hogy tovább érvényesítsem az akaratom. Homlokom ráncba szalad, ahogy az energiáimat és a tudásomat egy helyre összpontosítom, de végül sikerül; a kis labdacs megnyúlik és lassan, vonalban kúszik felém, megvilágítva a köztünk húzódó sötétséget. Mire elér hozzám és fény árasztja el alakom, arcomon már nem látszik más, csak az a mindent tudó mosoly…
- Most az enyém vagy, cariño - az utolsó szót sikerül olyan érzékien legördítenem ajkaimról, hogy még szélesebb mosolyra ösztökél. Én megadtam a lehetőséget az esti kiruccanáshoz, ő mégis hozzám sétált. Egyenesen az ördög karmai közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Van, hogy a hatalom megrészegít. Nem mindig, Merlin a tanúm, hogy az esetek többségében sikerül közel egyenrangúként kezelnem a körülöttem lévőket és nem előrukkolni a nevem adta hatalmas előnnyel, holott vágyom a figyelmet. Van, hogy meg se kell szólalnom, bőven elég a kisugárzásom, hogy érezzem magamon az elismerő pillantások tüzét, ami már önmagában képes adrenalin löketet adni a testemnek, olykor vakmerő döntésekbe hajszolva, amiket egyáltalán nem bánok. Emelt fővel viselem a tettem pozitív és negatív következményeit is. Általában...
Most viszont félek, hogy a gyűrű át fogja égetni a vékony anyagot az oldalamon és a földre hullva éles csilingeléssel adja ismét tudtomra, hogy hol a helye, ezáltal hol van az enyém is. Általában a magabiztosságom elég, hogy minden körülmények között érvényesítsem az akaratom, mindezt mosolyogva, alig téve érte érdemben, most viszont nem leszek rest kihasználni a jelvényem adta hatalmat.
Hagyom, hogy a fejembe szálljon a fölényem, miközben felém lépked, mosolyom minden lépéssel egyre szélesebbé válik. Kékjeim fogva tartják az árnyékok által keretezett arcot, úgy figyelem minden mozdulatát, mint ragadozó a biztos zsákmányát.
Szemöldököm íve kissé megemelkedik szavaira. A vonalban elnyújtott lángokat ismét egy kis labdává zsugorítom magunk mellett, hagyva, hogy az árnyékok zabolátlan táncot lejtsenek mindkettőnk arcán.
- Tehetségemben áll, igen. Pyromágus vagyok, darling - segítem ki, miközben elfojtom a nevetésem. Tisztán érződik az akcentusa, pedig anélkül is pontosan tudtam, hogy ki áll velem szemben. A pletykák hamarabb megfordulnak nálam, mint másnál. Viszont… Merlin átkozott szerelmére, imádom, ha valaki akcentussal beszél. Legyen az férfi vagy nő, képes még az én jégszívemet is megdobogtatni egy pillanatra.
- Meg tudnám... - játékosan ejtem ki a szavakat, miközben balom elindul a mellettünk töretlenül imbolygó gömb felé, majd ujjaimat kecses mozdulatokkal, egymás után fektetem rá tenyeremre, hogy a mozdulatsor végén ismét csupán az erkély túloldalán pislákoló lámpa fénye vonjon minket félhomályba. -...de nem fogom. Bajban vagy, Darik, nem tudom, hogy feltűnt-e - nincs megrovó él a hangomban, simogatóan szökken szárnyra a szellővel, de mégis van benne valami, amitől végig borsódzik az ember háta. Évekig tartott tökélyre fejleszteni.
- Azzal viszont megölöd a szórakozásomat, ha megfagysz - pillantok le sokat mondóan a meztelen lábára, majd szusszanok egyet. Lehunyom szemeim, hogy képes legyek ténylegesen az alattunk lévő kis területre koncentrálni a padlón és lassan melegíteni kezdem. Nem hevítem túl, legalábbis terveim szerint, csak épp annyira emelem a hőt, hogy ne fázzon fel. Áldott jó lelkem van és ezt nem hangsúlyozzák eléggé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A helyzet az, hogy igen sok mindent akarok ebben a pillanatban. Szeretném a gondolataimat minduntalan kitöltő aprócska tárgyat -ami már jóformán méteres lyukat égetett az oldalamba- ordítva eldobni, vissza annak tulajdonosáig, hogy lehetőség szerint soha többé ne is kelljen látnom. Ha bárki megkérdezné, hogy mi kifogásom van Fenyvessy ellen… nem biztos, hogy tudnék érdemben válaszolni, apámnak is azóta tartozom az érveimmel, hogy bemutatott neki. Igen befolyásos, jó családból származik, karizmatikus és elismerem, hogy remek példánya a férfi nemnek, de mégis… van benne valami megmagyarázhatatlan, ami menekülésre késztet, pedig még nem is tettem szét a lábam előtte.
Szeretnék mindent eldobni, nemes egyszerűséggel felgyújtani a világot és Sztravinszkij szobájának néma csöndjében élvezni a minket körbevevő káoszt, ami az ablakok túloldalán tetőzik. Csendben, ujjainkat összefonva létezni csupán, minden tehertől és ránk váró nehézségektől mentesen, csak élvezni a szabadságunk korlátozott óráit.
És most Darik próbálkozásait hallgatva… Merlinre, végtelenül ki akarom használni a jelvényem adta lehetőségeket. Ajkaim akaratlan húzódnak édes mosolyra, ahogy kékjeimmel fogva tartom az övéit. Szemöldököm tökéletes íve megemelkedik kissé, ahogy a nyelvi nehézségeket próbálja áthidalni és észre sem veszem, hogy akcentusa hallatán alsó ajkamba mélyesztem fogaim, hogy alóluk lassan kicsusszanva egészítse ki a megtört mosolyt. Gondolataim elengedik Fenyvessyt, hogy utat engedjenek az előttem ácsorgó lánynak adja át a főszerepet. Ki akarom használni, érezni akarom, hogy hatalmam van felette, hogy ha csak a következő három percben, de tőlem függjön. Én leszek a mumusod, Darik.
Kibukik belőlem a nevetés a szemtelensége hallatán. Mit ne mondjak, kedvelem, mikor valakibe szorult némi kurázsi. Bár azt még nem tudom eldönteni, hogy tényleg bátorság lapul-e a vakmerősége mögött vagy pusztán meggondolatlanság. Ne okozz csalódást, Darik.
- Ne ronts a saját helyzeteden - édesen búgom a szavakat, de hangomban mégis van egy kis mellékzönge, amitől az ember hátán végigfut a hideg. Kékjeim zizegnek az arcán, izgatottan lesnek minden reakciót, amit kiválthatok belőle.
A koncentrációtól szemöldökeim között apró ránc jelenik meg, gondolataim kuszasága miatt mégsem vagyok képes kellőképp összpontosítani. Egyre-másra tolulnak a képek agyam különböző csücskeibe, amik akaratlan terelnek el és fokozzák feszültségemet. Lemondóan szusszanok egyet, ahogy Darik szitkozódik. Még van hova fejlődnöm. Lassan nyitom ki újra szemeimet és egy pillanatra tisztán leolvasható arcomról a közelség okozta döbbenet, de azon nyomban rendezem arcvonásaim és ahogy rám emeli tekintetét, már csak fölényes mosolyommal találhatja szemben magát.
- Rendben van - szavaim hívogatón csusszannak le ajkaimról, miközben fogva tartom Darikot a tekintetemmel. Elnyújtom a csendet kettőnk között, majd kissé még közelebb hajolok hozzá. - De semmi sincs ingyen, mi amor. Mutasd meg, hogy mennyire akarod.
Elégedett mosolyra húzódnak ajkaim. Gyerünk, Darik, mutass valamit, csalogass számomra vidámságot ebbe a szar napba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Igen kíváncsi természet vagyok, mindig is az voltam. Magabiztosan, olykor csak vakmerően, meggondolatlanul mentem a saját fejem után, hogy felfedezzem a számomra ismeretlent, utána járjak mindannak, ami egy óvatlan pillanatban befészkelte magát agyamba. Már egészen kicsi lányként voltak álmaim, gyermekiek, könnyen elérhetőek… amiket egy füzetbe gyűjtögettem és húztam ki őket büszkeségtől dagadó mellkassal, mikor sikeresen elértem aprócska céljaim. Az évek során a lista folyamatosan bővült, egyre nehezebb kihívásokkal és vágyakkal, amik igen széles skálán mozogtak már. És mióta feléledt bennem a nő és a gyermeki kívánságokat a háta mögött hagyta… egészen újszerű lista kezdett alakulni a kis füzetben.
Már azelőtt tudtam, hogy mit fog tenni, mielőtt győzött volna benne a vágy. Kékjeim kíváncsian tanulmányozták arcát, az ordító jeleket, amiket én váltottam ki belőle. Egy kósza pillanatra megfordul a fejemben, hogy nem lenne helyes, tekintve, hogy mennyivel fiatalabb nálam, de… mindenki tudja, hogy nem épp az erkölcsöm az, ami miatt szóbeszédek suhannak a kastély minden csücskében rólam. Ajkaim ravasz mosolyra húzódnak, ahogy várom, hogy melyik énje kerül ki győztesen a saját magával vívott harcban. Nem vagyok rest meggyorsítani a csatát, ahogy előre hajolok és a szavaim szinte belesuttogom Darik ajkaiba. Nem vagyok más, mint az ördög maga, kinek karmai mindjárt egy angyalba vájnak bele.
Tekintetem zizzen a cigaretta után, majd egyből visszatalálnak a barnákhoz. Végigfut rajtam a  borzongás, ahogy ujjait megérzem a nyakam ívén. Ajkaim számító mosolyra húzódnak, mielőtt övéi elérnék az enyém, majd kissé elnyitva azokat engedek utat a néma kérésnek. Az újdonság okozta izgalom megremegteti a bensőmet, szemeim akaratlan csukódnak le, ahogy hagyom, hogy a kezébe vegye az irányítást. Ajkaim puhán érintik az övét, engedem, hogy nyelve lágy keringőt járjon az enyémmel.
- Darik... - lehelem nevét ajkai közé, hogy alig egy pillanattal később a karját megragadva ösztökéljem egy gyors helycserére és taszíthassam a falhoz. Testemmel a hideg felülethez szegezem, jobbomat a feje mellett támasztom meg, elzárva minden egyes egérutat előle.
- Nem tanítottak meg arra, hogy ne játssz a tűzzel, ugye? - búgom egész közel hajolva hozzá, forró leheletem cirógatja ajkait. A másik oldalon lógó lámpa fénye kísérteties játékot űz arcomon, csillogó tekintetem szinte keresztül döfi az övét. Most az enyém vagy.
- Ha ezt akarod, nincs visszaút - mély, érzéki hangon gördülnek le ajkaimról a szavak közvetlenül az övéibe. Nyelvem hegyével cirógatom meg az övét, míg válaszra várok. Szívem izgatottan dörömböl és érzem, végre érzem, hogy uralom őt.
Gyerünk Darik, képes vagy táncba menni az ördöggel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Vágyom az újat, az ismeretlent és ha az élet lehetőséggel kínál, nem vagyok rest két kézzel, szorosan megragadni azt és kifacsarni belőle minden apró élvezetet. Sokszor neveznek vakmerőnek, meggondolatlannak emiatt és aláírom, vannak megmozdulásaim, amiket lehet kétszer kéne átgondolnom, mielőtt megcselekszem őket. Lehetséges… de a biztonsági játszmát meghagyom annak, aki négy fal között tengeti le egész életét úgy, hogy az ablakot se tárja résnyire se soha. Szeretek élni, még ha veszélyekkel is jár olykor és bizony, a szakmámat tekintve nem ritkán futottam már bele, illetve fogok is olyan szituációkba, mikor minden tett hatalmas súllyal bír. Vakmerő vagyok, de nem meggondolatlan, mert nem engedhetem meg magamnak. Egy apró hiba és a játszmának vége.
Darik barna, őzike szeme kiűz belőlem minden gondolatot és most az egyszer megengedem magamnak, hogy az ösztöneim hajtsanak az észérvek helyett, mert tudom, nincs semmi veszítenivalóm, vele ellentétben. Ő jelenti azt az újat, ami kellemes borzongással billent ki a hétköznapok fullasztó tömegéből és Merlin a tanúm, ezt nem hagyom, hogy most bárki vagy bármi elvegye tőlem. Élvezni akarom minden reszketeg lélegzetvételét, amit érintésem okoz, falni a tekintetét, ami csakis engem lát. Érezni akarom, hogy kellek neki, hogy ácsingózik utánam… de legfőképp azt, hogy önkét adta nekem a csupasz önmagát. Azt, amit más nem láthatott még.
Akaratlan nevetek fel pimaszságán és hunyom le szemeim egy pillanat erejéig. Lassan nyitom ki őket újra félig, hogy szemhéjjam alól kitekintve gyönyörködhessek a tinikre oly jellemző hevességben. A levegő vibrál körülöttünk, érzem, ahogy karomon végigfut a borzongás, ahogy az előző csókból szerzett magabiztosságával talál rá ajkaimra, én pedig hagyom neki. Testemmel teljesen a falnak szegezem, nem hagyva közöttünk teret. Ujjbegyeim végigsiklanak meztelen karján, fel egészen a tarkójáig, hogy körmeimet a lágy húsba vájhassam pontosan úgy, hogy megérezze. Egyre mohóbban csókoltam, a puha, édes, de a dohánytól füstös ajkakat.
Ujjaim lazítanak a tarkóján a szorításon, ahogy csókjaival felfedező útra téved a bőrömön. Elégedett sóhaj szakad ki belőlem, ajkaim mámoros mosolyra húzódnak, miközben szinte saját mellkasomon érzem a szívének heves kalapálását. Hogy is mondtam? Már nincs visszaút.
Karomat elemelem a faltól, két kézzel simítok lassan végig az oldalán, hogy ujjaimat végül nadrágjának szegélyéba akasszam, kissé aláférkőzve. Nüansznyit távolodok csak el tőle, lenézek a vágytól kipirult arcára, majd barnáit nem eresztve ereszkedek félig térdelő helyzetbe, testemmel végig érintve az övét. Ujjaimmal megpöckölöm nadrágjának gombját, majd egy hosszúra nyúlt másodperccel később nyúlok el mellette és veszem fel a földről a cigarettát, hogy ajkaim közé csippentve gyújtsam meg azt úgy, ahogy ő kérte tőlem. Felegyenesedek, lépek egyet hátra, de úgy, hogy még ne kerüljek ki a személyes teréből. Barnáit fogva tartva szívom meg a szálat, majd eresztem ki felfelé billentve a fejem, hogy végül átnyújtsam neki.
- Kiérdemelted - búgom közelebb hajolva hozzá, majd elégedett mosollyal fordulok el tőle, miután átvette a szálat. Egy tételt ismét kihúzhatok a listámból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szaporán szedem a levegőt, homlokom csillog a kimerültség hatására, mégis elégedett mosollyal nézem immár Brightmore hátát. Egyre magabiztosabban és precízebben tudom használni a pyrom, egy jó ideje már az aranyos segítsége nélkül is. Megtanultam nem félni a minimális kudarctól, mert tudom, hogy a következő cselekedetemmel túlszárnyalom önmagamat is. Ombozi vagyok, hogy máshogy történhetne?
Kékjeim Niameyre siklanak, lassan bólintok felé, mielőtt Brightmore után erednék a házba.
- Úgy emlékszem, hogy ígértél nekem egy kávét. Szerencsédre most beérem ennyivel is - pillantok rá szélesen mosolyogva, miközben a bal vállam masszírozom. Kicsit talán jobban megerőltettem a múltkori edzés után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Merlin a megmondója, több, mint tökéletes diák vagyok. Mióta először átléptem a ház küszöbét, zokszó nélkül hajtottam végre minden óhaját és kérését, lehetett az akármilyen hajmeresztő is. Próbált kihozni a béketűrésből, hogy legyen oka megszabadulnia tőlem... nos, én ezt nem engedhettem meg neki. Aztán, ahogy ez eljön minden egyes ember életében, megszokott. Elbűvölő vagyok, tudom én.
- Behajtom rajtad - kacsintok a vállam felett, ahogy belépek a konyhába. Mondjuk jobban örülnék, ha egy házimanó itt teremne és megoldaná helyettem, de a kávéfőzést még én is képes vagyok abszolválni.
- Álmodozol, Brightmore. De tégy próbát, lehet, hogy épp jókedvemben találsz - vigyorogva lépek ki a gőzölgő bögrével a kezemben, hogy kékjeim egyből a meztelen felsőtestére tapadjanak. Legalább a kilátás nem rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyáltalán nem zavartatva magam helyezkedek el a kanapén, hogy végül felhúzott lábakkal, a támlának dőlve figyeljem Brightmore ténykedését. Türelmesen hallgatom a zsörtölődését, mosolyom a bögre mögé rejtem.
- Nekem mindig szerencsém van, Brightmore - mondom kedves hangon, majd a kávémat aprón megemelem felé, hogy újra kortyoljak egyet. - Bármennyire is annak képzelsz, nem vagyok gyengeelméjű. Arra próbáltam célozni, hogy szívességért szívesség jár. Valahogy megfizetném a szolgálataidat - széles mosolyra húzódnak ajkaim, tekintetemben vidámság csillan. Érthetetlen, de a vele töltött izzasztó órák mindig feltöltenek energiával. Bár ezt inkább a pyromágia javára írom, mintsem Brightmore-éra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Érdeklődve pillantok felé, kissé szkeptikusan várva a folytatást, ami nem is marad el. Jóízűen nevetek fel, miközben megcsóválom a fejem.
- Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom, de ez sosem fog megtörténni. Túl jó vagyok - elégedetten kortyolok újra. Bár ne gondolnám minden szavam komolyan, mégis, az eddig leélt éveim engem igazolnak. Még a legkilátástalanabb helyzetekben is sikerült előnyt kovácsolnom magamnak. Ha eddig sikerült, ezután is menni fog.
A megjegyzése hallatán kissé megemelkedik a szemöldököm, de mosolyom így se képes eltűnni az arcomról. Némán illesztem a bögrémet az asztalra, hogy felállva felé vegyem lépteim.
- Talán nem adtál rá lehetőséget eddig, nem gondolod? - arcát fürkészve könyökölök végül a pultra, nem messze tőle. - Én mondjam meg, hogy milyen szívességet kérj? Merlinre, Brightmore, ennél kreatívabbnak gondoltalak - szemeimet egy pillanatra lehunyva szusszanok egyet, hogy utána mosolyomat kissé visszafogva emeljem rá ismét kékjeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kedvelem az őszinteségedet, mondtam már? - somolyogva pillantok rá. Bármit is hisz rólam, én tudom, hogy megdolgoztam azért, aki ma vagyok. Persze, a nevem több helyzetben is a javamra vált és büszkeségemből adódóan sosem tagadtam le származásomat sem, de a sikereimet csakis magamnak köszönhetem. Van mire önbizalommal telinek lennem.
Talán egy pillanatra benn reked a levegőm a hirtelen mozdulatra, de arcomról így sem hervad le a mosoly. Engedek a húzásnak, majd akaratlan borzongok meg, ahogy lehelete a fülem alatti érzékeny pontot éri.
- Pedig fantasztikus élményben lenne részed - búgom én is közelebb hajolva, majd ahogy ujjai lesiklanak tarkómról, visszahelyezkedek az előbbi pozíciómba.
- Ha hiszed, ha nem, kivételesen ez eszembe sem jutott. Talán egy pillanatra, de megszólaltál és oda lett minden vonzalmam - megengedek magamnak egy elnyújtott sóhajt, hogy utána ismét az arcát fürkésszem. - Olyan unalmas vagy... - húzom el ajkaim, majd a pálcámat előhúzva, a táskámból lebegtetek magamhoz egy összetekercselt pergamenhalmot. - Nonó és a leendő szakmám által engedélyt kaptam a Romániai Rezervátum könyvtárához. Elég sok érdekességet fedeztem már fel eddig is és erre bukkanva te jutottál eszembe - a pultra fektetve csúsztatom elé a tekercset.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Eddigi tapasztalataim szerint ezt nem így kell csinálni - ajkaim széles mosolyra húzom, miközben szemöldököm kihívóan megemelkedik. Hiába, képtelen vagyok elvetkőzni önmagam, még előtte sem megy.
Akaratlan húzom el a szám a megjegyzésére, de bármiféle csípős visszavágás helyett, inkább a bögrét lebegtetem magamhoz, hogy legyen mibe elfojtani a kikívánkozó szavakat. Mégis csak ő a tanárom és szeretném, ha még az maradna egy ideig... szükségem van a tapasztalataira, bármennyire is kellemetlen ezt bevallani.
- Lefordítottam, az utolsó két lap magyarul van - kezdek bele, majd kortyolok egyet, mielőtt folytatnám. - Ha jól tudom, már most is sárkányok között mozogsz. Ez egy elég régi feljegyzés, ha jól emlékszem a 19. század végéről származik. Egy megvadult sárkányról ír, amit egy elég speciális bűbájjal tettek megközelíthetővé úgy, hogy nem okozott kárt a példányban. Utánanéztem, egyik mai oktatóanyagban sem szerepel, de a rezervátumban elég részletes leírást találtam hozzá - fejezem be végül, ahogy a bögre tompán koppan a pult lapján. Nem mondom, nagy valószínűséggel eléggé megütném a bokám, ha kiderülne, hogy csak úgy tovább adok egy engedélyköteles jegyzetet, de... mint már mondtam, én mindig szerencsés vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Fogd vissza magad csődör, a végén még nem tudod majd türtőztetni magad - akaratlan nevetek fel, ahogy lenézek a karjára. Pontosan tudom, hogy nem a vonzerő az, ami generálta a borzongást és sérti is a hiúságom, de nem fogok emiatt a kardomba dőlni. Merlin a megmondója, nélküle is tökéletesen el tudom láttatni a szükségleteimet.
- Ha megtudják - somolyogva figyelem, várom az általam vélt gúnyos megjegyzéseket... ami nem érkezik. Percekig nézem szótlanul, a kávé maradékát pusztítva el közben, hogy talán most először, mióta hozzá járok, kedves mosoly szökjön az arcomra. Kedves és őszinte.
- Mintha ismernél - bólintok végül egyet, majd megfordulok és a csípőmet döntöm a pultnak, hogy a vállam felet sandítsak le rá.
- Csak figyelek. Azt is tusom, hogy dimágus vagy. A pletykák engem valahogy mindig hamar utolérnek - vonok vállat mosolyogva, hogy szusszanva kezdjem a balt masszírozni ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Te vagy álmaim férfija, Brightmore - látványosan megforgatom a szemem, de szám szegletében ott bujkál a mosolyom. Az ilyen ritka pillanatokban sokkal elviselhetőbb a személyisége, bár a helyzet az, hogy amúgy sincs sok gondom vele. Könnyű elvonatkoztatni tőle, mikor csak utasításokat kapok és nem vár mást, minthogy némán teljesítsem őket. Én pedig ezt teszem.
- Mindenkit, aki érdekes és hasznos lehet a számomra - mondom aprót vállat vonva, miközben állom a tekintetét. Sokan lebecsülik a szájról-szájra terjedő információ morzsákat, holott rengeteg igazság rejtőzhet bennük, csupán a helyén kell kezelni őket.
- A pletykák önmagukban mit sem érnek, ha az ember nem tudja kiszűrni belőlük a valódi információkat. Mert az összes pletyka igazságon alapul - felelem mosolyogva, majd a pulttól ellökve magam viszem a bögrét a mosogatóba, hogy utána irányt váltva álljak meg a kanapé támlája mögött.
- Viszont egy valamire még így se sikerült rájönnöm - kissé lejjebb hajolva szegezem rá tekintetem. - Mitől vagyok számodra ennyire unszimpatikus? - kíváncsiság csendül hangomban, miközben ajkaim félmosolyra húzódnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Valami azt súgja, hogy veled az élen - pillantok le rá, szinte tükrözve Brightmore mosolyát. - De ne aggódj, nincs szükségem ilyesmire, pláne nem veled - somolyogva nézem immár helyette az ólálkodó macskaféleséget. Biztos vagyok benne, hogyha Cortez képes lenne emberi alakot ölteni, Brightmore szakasztott mása lenne. Mind külsőleg, mind személyiség ügyileg.
- A mennyiség mehet a minőség rovására, de a felszín alatt ott rejtőzik. Csak a kiindulópontot kell megtalálni - pontosan tudom, hogy miről beszélek, hisz rólam is rengeteg kering mind a kastély falain belül, mind az egész faluban.
- Ó, igen? Felvilágosítanál, kérlek? - alig bírom visszafogni a kikívánkozó nevetésem, miközben oldalt biccentem kissé a fejem. Annyira röhejesnek tűnik ez a mondat pont az ő szájából... pontosan ezért vagyok annyira kíváncsi a folytatásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Legfőképp azoknak, akik terjesztik - vonok vállat aprón. Ha bevallják, ha nem, mindenki az igazságot akarja. Van, aki veszi a fáradtságot és utánajár, akár piszkos módszerekkel is, van, aki beéri a kétes információval és saját magát is becsapva vele tekinti azt valódinak. Ami vagy aki felkelti az érdeklődésem, nem vagyok rest kideríteni a sarkítások mögötti tényeket, hogy azokkal a zsebemben várjam a pillanatot, mikor felhasználhatom őket.
Szemöldököm rebben meg, ahogy beszélni kezd, de mosolyom töretlen feszül arcomon. Nem mondhatom, hogy kedvemre való az, sőt... de Merlin a tanúm, hogy minden erőmön azon vagyok, hogy türtőztessem magam.
- Akár lehet így is... de mondd meg nekem, Brightmore, mégis honnan veszed? Merthogy tőlem nem hallhattad egyszer se, hogy a vezetéknevem mögé bújtam volna, arra meg merek esküdni. Csak nem... pletykákra alapozol? - tekintetem kissé sötétebben csillan, hangom mégis ugyanolyan kíváncsi és fesztelen, mint az előbb. Azt, hogy egoista és lenéző lennék... nos, nem feltétlen tudom tagadni. Vannak emberek, akik instant ezt váltják ki belőlem, de azt kikérem magamnak, hogy nem vagyok több, csak a nevem. A sikereim és eddig elért céljaim csakis az enyémek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Mosolyogva állapodnak meg kékjeim az arcán, miközben beszél. Ujjaim bizseregnek a tehetetlen vágytól, hogy a pálcám után kapjanak és azt Brightmore ütnivaló képére szegezzék, de mégsem engedek az ösztönnek. A kanapé takarásában szorítom ökölbe kezeim, hogy alábbhagyjon a kényszer és ne maradjon a felszínen más csak a fesztelen kíváncsiság.
- Akkor legalább azt látják, amit láttatni akarok. Kedvelem, mikor alábecsülnek - vigyorodom el én is, miközben tekintetem nem engedi el őt, a mozgolódása ellenére sem. - Becsülöm azokat, akik kiemelkednek. Jöjjenek akárhonnan - mondom kissé oldalra biccentett fejjel. Tény, hogy megtartom a távolságot, de az önerőből elért sikereket mindenkinél elismerem. Merlinre, egy véla a legjobb barátom és egy egyszerű boszorkány a másik a kettő közül, akit közel engedtem magamhoz. Engem ne vádoljon senki azzal, hogy nem vagyok elfogadó.
- Másrészt, ha képtelen is vagy elhinni, önerőből jutottam idáig. Sosem voltam annyira gyenge, hogy apám nevével jussak előrébb abban, amit csinálok vagy csinálni akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A szavaid mégis ezt sugallták - mondom könnyedén. Az előbb még egy senkinek titulált, ennél ékesszólóbban körbe se tudta volna írni a tényt. A megjegyzésére mégis megrándul ajkam széle, megrepesztve ezzel a fesztelenségem látszatát. Szemöldököm kissé a magasba emelkedik, ahogy a szavai visszhangot vernek bennem. Kellemetlenül ér a felismerés, de nem adom meg neki azt az örömet, hogy ezt a tudtára is adjam.
- Hetek óta a én vagyok a saját szerencsém kovácsa - jelentem ki enyhe büszkeséggel a hangomban. Nem volt könnyű, nem egyszer ültem remegő kezekkel, levegő után kapkodva, verejtékezve a szobám mélyén, de Merlinnek hála, én győztem. És ezt még Brightmore se veheti el tőlem.
- Tőle kaptam. Az érdemeimet a saját maga számlájára írja, ahogy szerinte az ő nevén ejtek csorbát, ha olyat teszek, ami nem épp a szája ízének megfelelő. Az én nevem, tetteim mégis az övét öregbítik vagy tapossák a porba - majdnem szó szerint apám szavait idézem, miközben kilépek utána és ülök le nem messze tőle. Balom nyújtom felé, jobban mondva a cigarettás doboz felé.
- És mi van veled, Brightmore? A tiéd vagy apád neve?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Touché - ejtem ki a szót őszintén nevetve.
Nem várok választ, sem elismerést. Senkinek se beszéltem róla, még a testvéreim sem tudnak a gyengeségemről. Aki rájött, az előtt viszont nem tagadtam, de többet senkinek se fűztem hozzá. Ez a saját harcom, nem kellenek nézők hozzá. Mégis... akaratlan Payne arca úszik kékjeim elé és szavai visszhangoznak bennem.
Amíg nem szoksz le, addig engem nőként nem érdekelsz. Hát tessék Payne, megtettem. Engem viszont sosem fogsz már érdekelni, mint férfi.
Apró mosollyal az arcomon húzom vissza üresen maradt ujjaim, majd emelem kékjeim az égre. Jó darabig csendben vagyok, míg magamban értelmezem a szavait.
- Eddig azt hittem, hogy ugyanabból a közegből érkeztük. Ezek szerint tévedtem. Ha így lenne, értenéd - vonom le a következtetést, majd magam mellett támaszkodva állok fel.
- Nem terhellek tovább rémes társaságommal. Remélem hasznát veszed majd a bűbájnak - pillantok rá mosolyogva. - Jövőhéten találkozunk - ejtem el hátat fordítva neki, hogy akaratlan Brightmore szavai kísérjenek hazáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Komor arccal bámulom Daisyt, aki jelenleg a világ legboldogabb kutyájaként csipog az eddig itteni játékkal, ami ezek szerint csak szerintem undorító. Morogva, horkantgatva szaladgál fel-alá az udvaron, mintha legalább nem lenne holnap. Merlinre, bár így is lenne...
Szusszanva nézek fel az égre, majd vissza a kutyámra. Hátamat kellemetlenül nyomja a fal durva festése, de még mindig sokkal jobb idekint, mint odabent. Mondjuk eljátszottam a gondolattal, hogy máskor jövünk, de nem tagadhatom meg az egyetlen élőlénytől, aki tényleg feltétel nélkül szeret, egy kis gondoskodást. Nem értem miért, de imád ide járni. Velem ellentétben. Merlinre, mit meg nem teszek ezért a dögért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kivételesen nem idegesít a várakozás. Élvezem a korai napsütést, a még télies melegét arcomon és azt, ahogy fénye megcsillan Daisy szőrén. Vitathatnám az intelligenciáját, ez tény, amellett, hogy az esetek többségében lusta és makacs is, de az biztos, hogy baromi jól néz ki. Legalább ebben rám ütött.
Oldalra se kell néznem, hogy a hanghoz arcot párosítsak. Lehunyt szemekkel sóhajtok, amit el is nyom Daisy boldog csaholása. Na, ebben nem is állhatna messzebb tőlem.
- Eggyé váltál már a hellyel, Warren? - morogva pillantok rá végül. Mondhatnám, hogy nem ellene szól, mert mindenkivel ilyen vagyok az utóbbi időben, de drága bátyám ex vagy jelenkori nőit sose tudtam a helyén kezelni. Merlinre, azt se tudom hol a helyük Noel életében.
- A kávét viszont elfogadom. De csak azzal a karamellás sziruppal. Daisy, gyere! - Hátra se nézve indulok el befelé. Ha van egy csöpp kis esze is, akkor követni fog. Ha nem, legalább én kapok kávét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Addig jó. Nekem elhiheted - vonok vállat menet közben, immár egy épp csak sejthető mosollyal a szám szegletében. Kékjeim Daisyre vándorolnak, ahogy immár előttem nyargal a szokásos ajtó felé és tudatosan próbálok nem gondolni Fenyvessyre, egy kósza pillanatra se. Épp nem csúfítja el ujjamat a gyűrű, de undorító, ahogy a zsebemben pöffeszkedik.
- Akkor kérem a golyókat is - pillantok oldalra Warrenre, majd lassítás nélkül haladok el mellette, hogy nyüszögő kutyámat beengedhessem a hőn áhított szobába, ahová azonnal követem én is. Tekintetem átsiklik a kékes szőrtengeren, mégis valami kellemetlen érzést hagy maga után bennem, pont, mint Warren.
- Tessék? - hitetlen kapom fejem a lányra, majd vissza a szőrtengerre, ahol ott is ragad pillantásom - Szóval még mindig érzi... - fel se fogom, hogy gondolataimat hangosan is megfogalmazom. Szóval tényleg van remény, nem csak magamat áltatom.