Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

A szombatok és a vasárnapok általában a legnyugisabb napok a héten. Ilyenkor a diákok nem igazán éreznek kényszert tanulni, pláne nem betenni a lábukat a könyvtárba. Néhány szerelmespáron illetve szorgos kék diákon kívül nem is számítok másra ma. Ennek megfelelően hónom alatt ott is a tökéletes könyv, egy beleragadósabb típusból. Amolyan három óráig olvassa az ember anélkül, hogy észrevenné fajta. Ezt csak ilyenkor jó forgatni, ha túl sok a kérdés, nagy az átjárás, élvezhetetlen a sok kirángatás miatt, amit a buzgós gyerkőcök kérdései okoznak.
Én nyitok, így egyeztünk meg, sőt abban sem vagyok biztos, hogy kollégám bejön-e ma. Ilyenkor felesleges a duo, egyedül is túlerőben vagyok.
- Odett? - meglepődve pillantok rá. Aztán az ajtóra. Utána újból rá. Én nem így lettem tájékoztatva. Könyvtár, kávé, ráadásul szombaton. Egész kellemeset csalódtam.
Odasétálok az asztalhoz, megkerülöm és leülök. Onnan figyelem végig azt a bazárt amit hamarjában kitesz.
- Melyiket ajánlod ha én a keserű ízeket szeretem? - kérdezek rá, mert az ilyesmihez én nem igazán értek. Viszont az újdonságokra mindig nyitott vagyok, pláne akkor, amikor épp bolondos ingnapot tartok, elvégre a ruha ezt megköveteli tőlem.
- Teljes mértékben megbízom benned, hiszem, hogy mindent úgy teszel, hogy senkinek illetve semminek ne essen baja, beleértve téged is - adom meg a választ. Felpillantok rá, ajkamon szelíd mosoly. Picit talán apukás, vagy inkább nagybácsis. Családi, bizalmas, viszont nem féltő. Így van, volt már dolgom problémás esetekkel. Az ilyenek szeretik, ha nem kezeljük őket problémás esetként. Én pedig mindaddig megadom a bizalmat, míg el nem játssza. Legalábbis tudja csak így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Bor... Csigazabáló franciának néznek - motyogom magamnak, azonban nem utasítom vissza a tasakot, elvégre ha ő ajánlja biztos finom. Vagy valami olyasmi. Felrázom hát a zacskó tartalmát, majd a kávémba öntöm. A színe enyhén bevörösödik, nem túl feltűnően, inkább csak a napfény csillanásában látszik az enyhe árnyalat. Érdekes.
- Nagyon helyes, nagyon helyes - bólogatok míg keverem az italomat. El is várom, hogy vigyázzon mindenkire, elvégre már nagylány, épp itt az ideje, hogy ne nekem kelljen feltakarítani utána. Hiszen a menstruáló hölgyek után sem a takarító sikálja az átázott nadrágokat.
Azért látom, hogy valami nem hagyja nyugodni. Nem kérdezek rá, megvárom, míg magától kitör belőle, ami hamar el is következik.
- Nem - vágom rá, belekortyolva a kávéba. Furcsa az íze. Nem rossz, enyhén nőies a gyümölcsöktől, már-már limonádé.
- Nézd  Odett, Abigél, Angyalom, nem tudom melyiket használod. Lehet, hogy jelenleg a navinét vezetem, de jellemben kicsit szigorúbb vagyok annál. Felelősséget kaptál tőlem azzal, hogy bizalmat szavaztam neked. Feltételezem eddig mindenki műanyagpoharat nyomott a kezedbe, hogy ha leejted ne törjön szét. Tőlem üveget kapsz. Vigyázz rá. Hé elég iható ez a lötty amúgy- azt nem teszem hozzá, hogy azért vastag falú poharat kapott. Nehéz olyan dolgot tenni, ami után végleg le tudok mondani az emberről, és erre Dashenka élő példa. Megölte az anyját, mégis szóba állok vele.
- Köszönöm, heti egyszer hasonló ingeket veszek fel, cirkuszos múltam tiszteletére - kihúzom magam, megsimogatva a ruhadarabot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Sejthettem volna, hogy azt választod -  rázom meg a fejem mosolyogva. Lassan ideje volna végre kivenni a tinédzser irodalomból azokat a szálakat, amik sexy tanárbácsikkal hozzák össze a diákokat, mert a csepp babócákat az ilyesmivel jól össze lehet keverni. Pláne a szeretethiányos fruskákat.
- Hidd el ki tudom úgy is mondani, hogy felálljon tőle a hátadon a szőr, ha mérges vagyok - nyugtatom meg. Igaz, ritkán kiabálok, viszont a mély hangom, ami ráadásul oroszos akcentusából eredően még keményebb, mint az átlag magyar selyemhang, azért megengedné nekem, hogy itt olyan szigorú tanárbácsivá avanzsálódjak, hogy a rellonosok is kicsit megrémülnek tőlem legbelül.
- Akkor tőlem még a farkasember erőd sem fog tudni megvédeni - felelem belekortyolva a kávémba.
- Légy jó Kheruvim, abból bajod nem lehet - adom a legjobb tanácsot, amit házvezetőként adni tudok. Bár ebben még nem vagyok jártas, úgy érzékelem, nem én kaptam meg azt a házat, akik olyan világi rosszalkodóak, hogy minden nap valami büntetéssel battyognak vissza az oksolából.
- Ennyire érdekel? - kicsit meglep, aztán sejtelmesen elmosolyodom - egyezzünk meg valamiben akkor. Amennyiben valami ügyeset-okosat csinálsz, elmesélek valamit a cirkuszi életemről. Na mit szólsz? Ez motiváló? - kérdezek rá. Remélem, hogy ezzel tudom kicsit ösztönözni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Kérlek, ne simogasd senkinek a lelkét. Lehet a fordítóm fordított valamit fére, de ez nagyon bizarrul hangzik - megborzongok, még a gondolattól is feláll a hátamon a szőr, hogy a belsőségeim között matat.
- Ilyenkor gondolj a bizalmam poharára. Hiába kísért a kíváncsiság, hogy vajon Misi bácsi hogyan akar megbüntetni mert rossz kislány voltam, gondolj arra, hogy akkor összetörik a pohár és nagyon szomorú leszek - próbálok neki tanácsokat adni. Nem szeretném, hogy pusztán a kíváncsiság miatt nekem pár héten belül ki kelljen találnom valami giga nagy büntetést, hogy lássa mennyire összetörte a szívemet, pláne így, hogy a vizsgaidőszak is itt lesz nemsokára, amikor a könyvtárak úgy csurig vannak töltve, mint cunami idején a...nem ezt nem mondom ki, azért ez már mégiscsak morbid humor.
Felajánlok neki egy jutalmazó rendszert is, hátha ez jobban beválik, cukrot a farkasnak kampányom pedig úgy tűnik nyitott fülekre talál.
- Igen, feltétlen fogok szólni a tanári gárdának, hogy sózza...adjanak neked valami szép dalocskát az évnyitón illetve évzárón. Azonban én nem ilyesmire gondoltam, hogy barátkozz. Nem akarok rád erőltetni semmiféle emberi kapcsolatot amit nem akarsz.  Szerezz pontokat. 20 pont, egy tény. Ne verekedj, minden hónap ami verekedés illetve veszekedés vagy balhé nélkül telik még egy tény. Na, így megfelel? -előre dőlök a székemben, kezem feléje nyújtom, hogy ha nincs kifogása ellene megkössük ezt a nagyon felnőttes egyezményt. Nem tűnik elsőre annak a bunyózós, mindenkibe belekötős embernek, ha pedig azért üt vissza, mert valaki piszkálta akkor...az is baj khm igen az is baj. Azt hiszem a magyar elvek szerint az, de majd még átlapozom újra az erről szóló könyvem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Kérlek - mély nevetésemből szarkazmus érződik ki. Semmi hasonlót nem várok el tőle, azonban azt sem merném kijelenteni, hogy nem élvezném, ha mondjuk egy napig a sarkamban loholna. Elképzelni azt a néhány arcot, aki komoly beszélgetésbe próbálna lebonyolítani velem. A ház ügyeiről próbálna összemakogni valamit, aminek fele nem is értelmes, mert azt figyeli csak, hogy ahogy én helyet változtatok Min Jong is mögöttem. Rémes orosz humor.
Helyet foglalok a kávém javát kiittam bögrémből. Kicsit félreteszem pihentetni a maradékot, aztán figyelmem a másik könyvtárosnak adom.
Hümmögve hallgatom végig a történetet. Nem szólok bele, akkor sem, mikor szünetet tart néhány pillanat erejéig. A könyvesbolt más téma, kellemes, de nem szívesen űzném, mert akkor sok remek könyvtől kéne naponta búcsút intenem. Ami mindig szomorú számomra. Egy újabb elvesztett történet, egy újabb elvesztett lélekdarab.
- Szóval egy kvibli - jegyzem meg nyersen. Nincs bennem ellenszenv velük kapcsolatban, nem ők tehetnek arról, hogy a mágia nem fogant meg testükben.
- Miért maradtál a varázsvilágban? Nem fáj ránézni nap mint nap arra, hogy mit tehetnél meg, ha szerencsésebb lettél volna? - kérdezek rá, kíváncsiságom nem rejtem véka alá. Még nem volt alkalmam kviblivelel leülni beszélgetni, a kérdés pedig régóta újra meg újra felmerült bennem, ha valakiről kiderült, hogy mi. Ideje már végre válaszokat kapni.
- Kéred az enyémet? Még maradt - ajánlom fel, ha bólint átengedem. Neki jobban kell, legalábbis így érzem.
- Lényegében nem szakmát váltottam csak iskolát, egy ideje már könyvtáros vagyok. Szeretem a könyveket, szeretem a munka nyugodtabb oldalát. Nincs nagy indoka - vonom meg a vállam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Felvonom szemöldököm. Kicsit túl konkrét nekem ez a kérdés. Zavart érzek az erőben, nem látszik rajta, hogy viccelne. Ha viccelne is miért viccelne ennyire részletekbe menően. Arcomon nem ül ki a gyanakvás. Inkább értetlenség, hogy miért beszél badarságokat a lány.
- Mit akarna egy diák mások aktáival? Ha esti mese kell, mert nem tudsz aludni olvas Egri csillagokat - rázom meg a fejem mélyet sóhajtva. - A meleg tejnél is biztosabb altatóbomba.
Valószínűleg a túlmagyarázás miatt ilyen a regény, vagy csak az ízlések mások, a kor pedig már változott azóta jócskán. Akárhogy is van, azt egészen biztosra ki merem állítani, hogy diák ezt a művet élvezni nem tudja. Kivéve néhány mazohista Levitást.
- A kiadó gyermeknevelde is lett? - döbbenek meg, pláne, hogy a műbalhék tényleg komoly pénzeket is hozhatnának a konyhára. Persze ha Angyalkám édesem üt először, akkor meg sokat bukhatnak, ez olyan lutri, amit úgy tűnik nem kockáztatnak meg.
- Oh igen, jó is, hogy mondod. Nem kellene rá tanulnod? Már az ajtón kopogtat a rengeteg üres lap, amiből akár titkokat is kihozhat, ha ügyesen írja meg - ez magamnak is figyelmeztetés, a vizsgaidőszak nem csak a diákok számára jelent változást. Házvezetőként jobban oda kell majd figyelnem rájuk, nem akarom, hogy bárki túlterhelje magát. Illetve a meglepetések is kiosztásra kellene, hogy kerüljenek lassan, nem hoznak szerencsét, ha nincs a diákok tulajdonában.
- Van még kérdés?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

A hasonló csínyeket komolyan kell venni. Megértem azt, hogy ilyen korban a viccelődést visszafojtani nehezebb mint a fingást. Én sem voltam jó gyerek. Azonban a cselekedetet mindig következmények követik.
Nem kellett sok, hogy néhány csiripelő kismadár megtaláljon engem és Tányát, így elég hamar elkezdhettük a felelősök felkutatását, most pedig az első gyanúsította várunk. Máriának már elküldtük a baglyot, hogy haladéktalanul jöjjön ebbe a terembe pontosan ebben az időpontban.
Mi Tányával már nagyjából öt perce várunk. Kicsit előbb érkeztünk, úgy tűnik egyikünk sem az a típus, aki ilyenkor megül a fenekén. Az én kezemben a szokásos napi adag kávé. Míg bele-belekortyolok oroszlán köreimet járom a terem egyik végétől a másikig.
- Egy levitás képes lenne ilyesmire? Azt hittem nyugodtabb személyiségek - gondolkodok fennhangon. Néha fejem az ajtóra téved, aztán az órára. Minden pillanatban megérkezhet. Nem szabad megijesztenünk, mert akkor talán megapad a beszélőke. Nekünk pedig minél előbb kellenek azok az információk. Hogy valakivel nap végére már felnyalathassuk a fürdőszobai padlót büntetésből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tánya szavaira mordulok egyet. Igaza van, ez alapján nem ítélhetek, ahogy az alapján se feltétlen, hogy van híre a tanáriban. Ez a szomorú a könyvtáros posztban, hogy nem hallok pletykákat, amik ott lézengenek, esetleg néha egyet-egyet a helyettesemtől, de csak akkor, ha az nagyon odavág egy témához, ami engem is érint.
A lány késik, de épp egy kicsit.
- De légy szíves gyorsan - mordulok oda. Ez azért mégsem teadélután. Akkor sem az, ha láthatólag Tányának erről halvány lila gőze sincsen. Úgy mamáskodik a megszeppent lány körül, mint valami tyúkanyó. Nem akarom ráhozni a frászt a lányra, csak azért a valóság hálóin belül tartani. Érezze, hogy bajban van.
Átengedem a kicsikét Tányának. Hátratett kézzel megállok mögötte. Szigorú tekintetem Márián nyugtázom. Nem fogok kedveskedni neki, amúgy is ahogy látom kedves helyettesem a jó zsaru szerepét játszani, vagyis én vagyok akkor a rossz. Így enyhén rá is játszok arra, hogy nagy, ijesztő bácsi vagyok, aki képes reggelire gyerekcombot enni rántottával és bacennel. Még a kávémat is hangos koppanással leteszem az asztalra, hogy ez már annyira komoly úgy, hogy szürcsölgetni sem érek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Az animágiát a még tanuló diákok csak így szabadon használhatják - kérdezek rá meglepődve. Persze benne van a pakliban, hogy igen, ezért sem úgy mondom, mint aki valamit számon kér, csak úgy mellékesen érdeklődik. Azután jön a többi kérdés, csakhogy valami szemet szúr nálam. Tánya úgy kérdezi ki Máriát, mint egy szemtanút. De Mária jelenleg nem szemtanú. Mária A gyanúsított.
- Elég - mordulok fel - jelen esetben Mária nem úgy áll a szénád, mint egy enyhe bűnt elkövetett szemtanúé. Tisztában vagy vele, hogy mi történt a navinében ma reggel?  - kérdezek rá közelebb lépve egy lépést. Kit izgat, hogy mikor ment le vacsorázni? Hát előtte is szétpakolászhatta a rúnákat. Akár majom formába is, hiszen azoknak a lényeknek még kezük is van hozzá. Míg várok a válaszra szigorú tekintettel nézek rá. Amúgy is én vagyok a rossz zsaru. Ideje egy kicsit annak is tettetnem magam és nem csak szigorú apukának.
- Honnan tudjuk, hogy nem te követted el azt? - a reakcióját akartam látni, a jeleket az arcán, az enyhe rezdüléseket, amik képesek árulkodni akkor is, ha az illető néma marad mindvégig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szerencsémre Tánya érti, hogy mit művelek. Legszívesebben elvigyorognék, de akkor lebuktatnám magamat. Nem nekem most a nagyon mérges, nagyon harapós rossz zsarut kell játszanom.
- Így is sok mindenért kaphatna már büntetést, talán ha fél évig kellene minden áldott szombaton a könyvtár padjai alól rágógumit kapargatnia megtanulná a leckét - jegyzem meg. Nem mintha olyan sok rágó ragadna a padok aljára, de ha csak ezen múlik én ismerek egy könyvtárost, aki ezért nagyon szívesen vesz pár csomag rágógumit és kiosztja a nép között.
- Tudnunk kell, hogy te voltál-e! Ha most derül ki még jobban ki tudsz jönni, mintha később derülne rá fény. Én a helyedbe minél előbb bevallanám. Persze, amennyiben te voltál - teszem még hozzá, mert azért mégse fair akár színjáték akár nem. Nem emelem fel a hangom, azonban higgadtan is van olyan fenyegető mintha más kiabálna. Pláne az orosz akcentus miatt. Szerencsére az a hangnak elég sok élet és keménységet ad. Valószínűleg mert az agy összekapcsolja a gengszterek hangjával, a filmek és könyvek történetei miatt. Akárhogy is, nekem ez pont kapóra jön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Arra még visszatérünk, ne aggódj - rázom meg a fejem. Véletlenül sem akarom, hogy azt érezze túl van a nehezén, bekerült a biztonsági zónába. Amúgy is fog kapni valamit, kiindulva abból, hogy a Navine falai között kószált engedély nélkül.
Mikor Tánya is felemeli a hangját alig bírom visszatartatni vigyorom. Annyira édes. Mint egy kölyökkutya aki úgy akar vonyítani mint egy oroszlán, de csak úgy sikerül, mint egy köröm végighúzása a táblán. Igaz az sem kellemes a fülnek.
- Büntetéssel mindenképp számolnod kell. Méghozzá elég keménnyel, arra pedig külön rákérdezek, hogy szabad-e neked állati alakban mászkálnod. Viszont lásd mennyire kedves bácsi vagyok a büntetésedet úgy szabom ki, hogy közben azt tehesd amit eddig is tettél. Egy teljes hétig majomalakba. Nincs semmi átváltozás, nincs semmi felmentés. A teendőidet el kell látnod, órákra járni, házit írni. A vizsgaidőszak után jelentkezz nálam és kerítünk neked egy csinos nyakláncot ami segít megtartani az alakot - annyira nem vészes feladat. Belegondolva, hogy a majom már majdnem egy kicsi, leegyszerűsített ember. Tehát akkora világrombolóan szigorú dolgot nem tettem, a fecsegést meg meg tudja oldani majd valahogyan biztos. Kreatívak a fiatalok. Túlságosan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, végül is a legtöbb dolgot megcsinálni egy pálcasuhintással borzalmasan nagy teher - bólintok vigyorogva - bár az tény, hogy hiába tud az ember nyusziból poharat eszkábálni, azért kávéval megtölteni a semmiből nehézkesen lehet csak- ismerem el. Hiszen a semmiből nem lehet mindent teremteni, kivéve, ha az ember illúziómágus. Igaz, a tény ott is fennáll, de annyi engedmény van, hogy legalább a másik azt hiheti, hogy mi olyan fenegyerekek vagyunk, hogy tudunk a semmiből olyan jó kávét csinálni, amihez csak egy kiöregedett, harminc év tapasztalatos barista.
- Iskola terén, ne haragudj, állíts le ha sok, csak a kíváncsiságom már kóros, varázssuliba végeztél? Elméletet tanultál csak? - nem tudom megállni, hogy ne feszegessem a témát. Szeretek információkat gyűjteni. A könyvekből pedig, pedig isten lássa lelkem, nagyon szeretem őket, nem mindig lehet ugyanolyan benyomást kapni,mint élő kontakt útján.
Másrészt erre is vonatkozik a szadomazo alapszabály. Ha piros lámpát mond én megállok. Általában.
- Valóban? Voltál már diliházban? Felüdülő lehet úgy kimondani egy mondatot, hogy nincs súlya - mélázok el, majd legyintek. Ne is vegyen komolyan. Elvégre egészen más kép van az én és az ő fejében, ha elmegyógyintézetről beszélünk. Amerika és Európa nem csak abban különbözik, hogy az egyik E a másik A betűvel kezdődik.
- Ha szeretnél varázsolni, tárgyat felemelni csak szólj. Megkapod a pálcám és csinálhatsz úgy, az illúziómágiámnak köszönhetően pedig működni is fog -Nem egészen vagyok benne biztos, hogy ez bunkó vagy kedves gesztus. Nem tudom mennyire vágyik rá. Talán a szíve csak még jobban összefacsarodna. De ha szórakozni akar egy jót, arra az esetre tényleg segítő kezet tudok nyújtani. Akárhogy is, a kávé felajánlás betalál.
- Tudom, hogy nem illik, sajnálom amiért illetlen vagyok, de idd már meg -  leteszem elé az asztalra, közben bólogatok biztató arccal. Mintha csak azt mondanám, hogy de hidd el, jó dolog, tedd meg haver, nem vagy részeg, tudsz vezetni.
- Jólvan Pudwig - biccentek, boldogan. A fajtanevet kicsit oroszos akcentussal teljesen félreejtem, de néha én is belefáradhatok a sok helyes szóba amit a fordítóm kikorrigál nekem.
A kérdésen sokáig gondolkodok. Hümmögök.
- Azt hiszem az eddigi legnagyobb benyomást Tolsztoj váltotta ki belőlem az Ivan Iljics halála című könyvel. Íróm igazából nincs, vagy inkább túl sok. Műfaj pedig a filozófiai könyvek illetve a krimik, neked? Úgy minden amit kérdeztél? - kérdezek vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Az, hogy a diliház szótól ennyire kinyílik kis kávéfanatikus barátom szeme, annak tudom be, hogy neki ez kellemetlen. Vannak Magyarországon sztereotípiák ezzel kapcsolatban, betudom ennek és megyek is tovább.
A felajánlásom nem hozza lázba abban a formában. Erre félig számítottam, így annyira nem lep meg. Az viszont igen,hogy tengerpartot szeretne helyette. Felvonom a szemöldököm. Pedig az elérhető cél. Jó, az itteni fizetésekkel kicsit kuporgatni kell, de már Horvátországba is lehet látni homokot meg pálmafákat.
- Na várj, majd akkor jönnek a kéréseim, ha gyerekeket kell elcsitítani, vagy esetleg egy okoskodót leállítani - mosolyodom el. Vannak érdekes gyerkőcök, akikhez ugyan van türelmem általában, de ha valaki felajánlja, hogy viszi helyetted a krumpliszsákot, miért vennéd a válladra?
- Bizony - értek vele egyet az orosz irodalomról. Nagyon régóta nem élek Oroszországban, sőt, ezer éve a határait sem léptem át. Azelőtt is kedveltem az orosz írókat, de utána még nagyobb értéke lett számomra,hogy hazai terméket olvasok.
- Az érdekes könyv volt. Komolyan? Egyszer megnézhetem? De csak szemmel, nem érnék hozzá, esküszöm - ezek a régi könyvek izgalmasak. Az illatukkal, a -jó ezt nem fogom összefogdosni-, de a tapintásukkal, meg csak úgy a puszta jelenlétükkel mítikus hatást keltenek bennem amitől jó értelemben libabőrös leszek.  
- Ja igen a tengerpart, na jól van - a férfi felé koncentrálok. Mély levegőt veszek és belekezdek.
Szép, lassú az átmenet. A valóság hullámozni kezd, halványulni aztán egészen eltűnni. Helyét átveszi a nap. Ez az első, ami fényességével kisüti az ember retináját. Magasan áll, talán dél körül is meglehet. Igaz nincs az a hülye, aki ilyenkor napozik, de az itt lényegtelen. A melegét is átadom. A férfi úgy érzi bőrét simogatják a fénynyalábok, legyen bármennyire is beöltözve. Azután megjelenik a tenger. Előbb a hang, ahogy a homokot súrolja, majd a ringó víz, a hófehér habbal. Figyelek rá, hogy ritmusa legyen, mikor húzódzkodik vissza, s mikor nyúl ki a partra, egy oda felépített homokvárat fenyegetve.
Lehet, hogy Min Jong ül, a lába mégis úgy érzi belesüpped a homokba. Lábai akármennyire is cipősek a könyvtárba, itt csupaszok mint a legcsupaszabb tengerimalac. Ujjai közé a finom szemcsék bekúsznak. Érzi a bizsergést.
Végül ott a két, egymás felé hajló pálmafa. Árnyékot ad a nap ellen. Távolban a horizont körül néhány apróbb sziget, rajta szintén fák, talán azoknak integetnek, az enyhe szellőben, ami csak annyira elég, hogy felborzolja a kedélyeket. Kecsegtetve a hűvösséggel a kánikula ellen. De az ígéret puszta légből kapott hazugság.