36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikhail Sergejevics Kazanov összes hozzászólása (153 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 15. 23:35 Ugrás a poszthoz

Alíz


- Bízok benne, hogy ha nem lettem is volna elég leleményes vagy ahhoz, hogy ne történjen baj - mosolyodok el. Remélve, hogy ezzel legalább egy kicsit őt meg tudom nyugtatni. Arra, hogy realizálja, hogy ezek után érdemes pár alaptudást kisajátítania biccentek. Tökéletesen egyet értek. Talán este fel is hívom anyát és mondom neki, hogy írassa be Dashenkát is.
A rám fújt füsttől csak köhögve próbálok menekülni.
- Meg arra akire fújják, légy jó és hagyj életben még egy kicsit - nevetek és iszok bele italomba.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 15. 23:35
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 15. 23:50 Ugrás a poszthoz

Alíz


 - igen, élesben minden rossz sokkal rosszabb- szívnám meg a cigarettám ha lenne. De ez most olyan gesztus lenne. Olyan keserű. Helyette azonban kiiszom az italom.
- kérsz még egy kört? - kérdezek rá.
A füstös dologra csak biccentek, de a puszi meglep. Zavartan dőlök hátra, hogy ne kapjak még egyet.
- hagyd abba a hálálkodást. Ott voltam. Legközelebbre pedig amit szívből remélek, hogy nem lesz, már elég ha ott leszel magadnak.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 16. 00:08 Ugrás a poszthoz

Alíz


- Jól van, mindjárt hozom - felállok a két üres pohárral és nemsokára visszatérek két pohárral.
- Ugyanaz. Megfelel? - kérdezek rá, bár sejtem, hogy nem fogja visszaküldeni.
- Teljesen megértelek. De nem csak abban az egy sikátorban fordulhat elő ilyesmi - figyelmeztetem, bár szívem szerint ebben az illúzióban hagynám, a józan eszem mégsem hagyja
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 16. 00:18 Ugrás a poszthoz

Alíz


Bólintok. És nagyot kortyolok az italomból.
- Akkor holnap teszel feljelentét? - kérdezek rá. - Kísérjelek el. Én tudom azonosítani, jól megfigyeltem - teszem hozzá.
Mert addig ha elkapják sokkal nyugodtabb leszek és talán Alíz is.
- Lassan viszont indulnunk kellene vissza a kastélyba. Azt hiszem jót fog tenni neked egy hatalmas alvás - iszom ki az utolsó kortyot a poharamból.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 16. 00:19
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 16. 00:30 Ugrás a poszthoz

Alíz


- Persze- bólintok és mondok is egy időpontot amit remélem el is fogad. Nincs túl korán de nincs túl későn se.
- Táncolni akarsz? - kérdezek rá meglepetten de aztán elmosolyodom. Úgy tűnik a leányzónak máris a fejébe szállt az ital kicsit.
- Jól van, gyere táncoljunk egyet - állok fel. Ezután addig táncoltunk ameddig szeretett volna, utána pedig visszakísértem a kastélyba. Biztos voltam benne, hogy Alíznak ma nem lesz gondja az alvással az alkohol gondoskodik róla.

Köszönöm a játékot  Pirul
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 16. 00:30
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 16. 13:48 Ugrás a poszthoz



- Ez sem rossz, de én úgy vagyok vele, hogy ha már van, akkor arra is azt használom, hogyha a falon mászik egy bogár - mondom a másikkal szinte egészen ellentétes álláspontomat, bár az is igaz, hogy engem a nyolc éves korom óta körbeleng a varázsvilág lila mágiája. Legalábbis én mindig lilának képzeltem el, pici rózsaszínnel és kékkel. Mint a világűr. Csak sokkal légneműbben.
Biccentek és mivel ő még megáll varázsolni így én lépek be előbb a helyiségbe. Pálcámmal fényt teremtek, aztán körbenézek. Ez nagy meló lesz, de remélhetőleg nem fog átnyúlni egy másik napba.
-Bizony nem kicsi - biccentek, majd a vacsora említésére elmosolyodok. - Ennyire szereted a tejberizst? De akkor próbálok sietni, nehogy lekésd - jelentem ki, s elindulok balról jobbra, hogy valahol majd középtájt találkozzunk. Letérdelek, de csak miután a ruhámat bevonom egy réteg varázslattal, ami megvédi a kosztól és a portól. Jobb ha nem kenem össze az ingem, mert nagyrészt fehér, ott pedig iszonyatmód rikít minden nem oda való.
- De hisz a varázsvilágba hosszhatóak mugli kütyük nem? Perge kisasszonnyal is mikor találkoztam nyomkodta a telefonját - emlékszem vissza meglepetten. Erről a részről igazából nem sokat tudok, sőt a muglikról úgy ámblokk keveset. Hiába szeretek mindentudó lenni, általában azok után olvasok amik közvetlenül az életemhez kapcsolódnak, ilyenben pedig még nem volt részem.
- Tetszik ez a szenvedély amit benned látok. Magamra emlékeztet - nem nézek rá, csak magamban mosolygok miközben az egyik dossziét lapozom át és aztán teszem vissza a helyére.
 - Apukád miatt pedig részvétem. - Teszem hozzá, bár saját bőrön tapasztalva úgy hiszem, hogy ettől a szótól nem lesz jobb semmi. Sőt, csak még rosszabb, mert érzed benne mások sajnálatát.
- Tehát ha jól értelmezem, akkor abba a naplóba vagy feljegyzésekbe amit most keresünk a műszív varázsvilág beli párjának leírása szerepel? - kérdezek rá, tovább bogarászva, de még csak hasonló nevet sem találok és a névsor se stimmel, se a fajták, se a keletkezési dátum, semmi sincs sorrendben. Minden úgy össze vissza egy bő harminc éven belül. Rendet kell tennem. Vagy ami jobb, rendet kellene tetetnem egy megbüntetett diákkal.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 16. 13:48
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 20. 20:26 Ugrás a poszthoz




- Vagy úgy - bólintok visszatéve egy könyvet és egy újabb másik kettőt lekapva, mert rájöttem, hogy jobb lenne inkább többesével levenni és átnézegetni, úgy talán kicsit gyorsabban megy.
- Tehát nem befolyásolja a varázsvilág a mugli tárgyakat csak áram nélkül lemerülnek - vonom le a következtetést, ezt jó tudni. Közbe megint pakolászok, mert egyik sem az, amilyen nevet keresek.
- Értem, értem - mondom, miután végighallgattam a nőt, s hevesen bólogatok is egy notesz nagyságú lila könyvecskének.
- De ha ez ennyire egyedülálló és értékes információ, miért porosodik itt? Miért nincs napvilágra hozva és bevezetve? - kérdezek rá, miközben a noteszt is átbogarászom.
Nincs benne semmi, nem is női napló, hanem inkább valami használati utasítás lehet az egyik varázsszekrényhez. Legalábbis a " Helyezzük be és koppintsunk rá háromszor a pálcánkkal " leírásból úgy vélem nem a beteg fején kell kopácsolni.
- Nem ismersz esetleg valakit aki konkrét kapcsolatban volt a hölggyel? Hagyatékban is lehet az a napló. Vagy egy falba rejtve. Ha olyan kedves a tanárnő, hogy el akarja titkolni a fontos infót - morgolódom, miután megint egy köteg könyvet pakolok át egyik oldalról a másikra, csak mert nem az volt, amit kerestünk.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2019. november 21. 23:07
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 21. 23:05 Ugrás a poszthoz



- Ez remek ötlet, több szem többet lát alapon mindenképp érdemes csoportmunkában gondolkodni - bólintok helyeslően, bár lehet ezt a nézőpontot csak a cirkusz aggatta rám, de én azért eléggé görcsösen ragaszkodom ehhez, mert az élet legtöbb részén úgy láttam, hogy igaz és hasznos.
- Úgy véli? Szerintem nem. A házasság a világ legszebb és legszentebb dolga. A két félnek pedig soha nem lehet titka egymás előtt. Még akkor sem, ha ez valami kegyes hazugság akar lenni. A feleség és a férj egy lélek és szív. Ha nem osztanak meg mindent egymással, akkor semmi értelme. - Kicsit elkomorodom, ami bizonyára arcomra is kiül, mert az érzelmeim mindig kiülnek, nem szoktam leplezni őket, kivéve ha nincs rá indokom, de most mi lett volna?
Ezzel a kicsit mogorvább, sötétebb hangulattal babrálom tovább a könyveket, egyiket le a polcról, másikat vissza, s a por közben úgy táncol körülöttem, mint hastáncos a szultán kegyeiért küzdve.
Kicsit bele is merülök ebbe, magamba. A gondolataimba. Katya is felidéződik, porból bőr lesz, sötét lyukakból pedig rikító, kék szemek.
Ezért is ér hirtelen a kiáltozás és aztán a belém csapódó test. A padlón ülök, látszólag egész masszív tartásban, mégis a hirtelenség és meglepettség miatt szó szerint levesz a nő a lábamról és hanyatt vágódom a padlón.  Ha pedig nem vigyáz, valószínűleg rá is ez a sors vár.
A szavaihoz kell egy kis idő, míg összeállnak fejemben.
- Meg...megvan? - dadogok és tényleg kicsit lesokkolt a dolog. Mármint én nagyon reméltem, hogy itt lesz, de azért nem gondoltam volna, hogy itt lesz. Mert ez egy könyvtár, nem egy holmimegőrző.
- Jaj, ahj, ne sírj, ne sírj - visszamászok a lábamra és ha kell neki is segítek. - Nem bírom mikor egy nő sír. Mindig feljön bennem a késztetés, hogy megcsináljam amit akar csak, hogy abbahagyja - makogok. Azt hiszem ezt a rossz berögződést még a lányom ültette belém pici korában.
- Azonban van itt még valami - felállok és leporolom magam, bár a varázslat megóvja a ruhám azért jobb nem kísérteni a sorsot- A könyvet nem viheted el örökre, mivel félhivatalosan a könyvtár tulajdona, még akkor is, ha nincs címkézve. Vagy kint leülsz az egyik asztalhoz és kibogarászod, ami kell belőle, vagy egy papír aláírásával három napig nálad lehet, ha pedig mindenképp örökösen akarod akkor abban a három napban fordulj az igazgatóhoz. Szerintem gond nélkül át fogja neked engedni. Ha pedig bemutatod a beleegyezését ki is húzom a rendszerből a kölcsönzésed. - magyarázom el neki a dolog hivatalos részét, mert hiába nagy az öröm és a bódottság, azért ilyesmivel is számolni kell.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. november 25. 21:50 Ugrás a poszthoz



A nő megilletődve pityereg rajtam a napló megtalálásának mámorától, én pedig igazából hagyom, mert tudom milyen jó szájízzel boldognak lenni és nem akarom elvenni tőle ezt a pillanatot.
-Ugyan dehogy csináltál - nyugtatom meg szelíd hangon - édes ahogy ennyire őszinte az örömöd, hogy könnyed is kicsordult - teszem még hozzá, hogy tényleg lássa nem csak úgy mondom, hogy nem égette le magát, hanem úgy is gondolom, hogy ilyesmi még belefér. Ha mondjuk örömében összevizeli magát, az már más kérdés lenne.
Ezután már sikerül mind a kettőnek előbb-utóbb talpra állni, úgy folytatjuk a beszélgetést.
- Megnézhetjük együtt. Nem tudom mennyire leszek a hasznodra, hasonló témájú könyvek nem igen fordulnak meg egy ilyen könyvtárban. De körbenézek a kedvedért. - Biccentek. Tényleg érdekel a téma és kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége. Igaz egyenlőre nem érzem úgy, hogy sokat tudnék neki segíteni, mert ezekhez a témákhoz nem volt még szerencsém, tudást sem sikerült szereznem ilyen téren, de az ember holtáig tanul, nem igaz?
- Biztos vagy benne, hogy itt hagyod? -  döbbenek meg, lenézve a kis könyvre. Nem számítok erre, mert annyira úgy láttam, hogy pillanatokon belül hozzá nőtt, hogy azt hittem, hogy most egy bő hétig ezzel is megy aludni mint a kölykök mikor új plüssmacit kapnak.
Végül, mikor látom, hogy elhatározása végleges biccentek és átveszem a könyvet.
- Bezárom az itteni fiókomba. Ott biztonságban lesz, amíg vissza nem jössz - ígérem meg neki és ha nincs egyéb mondandója el is indulok, hogy elhelyezzem a fiókba a naplót és kétszer rá is fordítsam a kulcsot.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 20:54 Ugrás a poszthoz


Charlotte E Felagund



Azért már nem most kezdődött az év, meg azért már én se vagyok az a fiatal pályakezdő csitri, aki nem ért semmihez. És ez bizony előnyökkel jár. Számos előnnyel, meg némi hátránnyal. Például, hogy azért bizony-bizony reggelente korán kell kelni, és ne jöjjön senki a kávéval, azért az sem csodaszer. Inkább nevezném kötszernek a sebre, mintsem zöld poitons-nek ami instant sebeket forraszt.
És persze a diákok sem mindig a pozitív oldalon vannak ha pro és kontra listát kell írnom. Mert azért a legtöbben még nagyon picik. Hibába itt idősebben kezdik az oskolát, egy tizennégy éves gyerkőc még nagyon értetlen, hangoskodó és oktondi. Ahogy nőnek, úgy persze a gond is kevesebb lesz velük, - már ami a könyvtárat illeti - mert akkor a jó diákok elcsendesednek, a rosszak meg inkább elkerülik a helyet.
Viszont, ugyan a negatívokkal kezdtem, azért a könyvtárosi élet pozitív felében úszkálok én leginkább. Mert könyvtárosnak lenni jó. Épp kellemes, de ha akarom izgalmas, ha pedig akarom, akkor várat építhetek a könyvekből. És persze ott vannak azok azok a dolgok, amik a tapasztalatra épülnek.
Nos, az egyik ilyen, hogy ha valaki belép az ajtón nagy lendülettel, aztán három lépés után eltátja a száját és hápog mint a kacsa, s az arcára nemhogy a megszeppenés ül ki, hanem egyenesen a halálra vált rémület, akkor annak segítség kell. Vannak akik ezt hamar be is látják, eltotyognak hozzám és elmakogják, hogy mi a gondjuk-bajuk, amit remélik, hogy rögvest orvosolni is tudok. Meg vannak azok, akik olyanok mint a szőke lány, aki épp csak, hogy bele nem szédül abba, hogy áll ott középen és épp megszeppen. Mert ez nem egy pillanat nála, hanem egy cselekedet ahogy elnézem. Egy elég hosszú cselekedet, ha meg nem szakítom, így hát elejét véve, hogy a könyvtárban bárki is olvasás helyett szeppenjen, odalépek hozzá és kedvesen intek neki. Ami remélem nem olyan, mint mikor marslakónak integet a farmer, hogy hé, hol a tehén?
- Üdv. Tudok valamiben segíteni? Úgy látom kicsit...elakadt - mosolyom marad és hangom is szelíd, isten őrizz, hogy bárkit is el akarjak innen ijeszteni.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 21:43 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund


Kicsit felvonom szemöldököm amikor a nevemen szólít. Mert ezt úgy nem szokták tudni. Arra csak-csak emlékeznek, hogy hát igen volt egy új bácsi az évnyitón, de a név ritkán marad meg a buksikban.
- Életedben először? Elég nagyra nőtt elsős vagy - jegyzem meg inkább kicsit poénosabbra véve a hangulatot, mintsem komolyan gondolva a dolgot, elvégre azért látszik rajta, hogy nem tizennégy. Vagy ha igen kicsit túlérett tizennégyes.
- Ki a húgica? - kérdezek rá szórakozottan, de már a következő mondatán kattogok, miszerint a VAV-hoz lenne szüksége némi segítségre. Tudom, mi az, de azt nem tudom, hogy mi van benne. Mert amikor én azt megírtam, akkor magántanulóként tengődtem Oroszországban és pont nem érdekelt, mindenfélét csak összehordtam, hogy meglegyen a kettes. Nem akartam belemerülni a tanulásba, nem is volt időm az edzések és Katya mellett. S ha még az orosz követelményekre emlékeznék is, ami abszolút de kizárt, akkor sem vagyok benne biztos, hogy az megegyezik a Magyar mágiaügyi minisztérium által kiadott itteni tesztlap tartalmával.
- Hát tudod a követelménylistát? - kérdezek rá, hátha legalább lesz egy kis reménynyaláb amibe kapaszkodhatunk.
- Így van, sokkal jobb mintha soha nem jöttél volna be - bólogatok helyesen elvégre ebben igaza van. Hiába kicsit gázos, hogy eddig be se  tette a lábát a könyvtárba, még mindig sokkal jobb, hogy most meg merte lépni ezt, mintha nem tette volna.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 3. 23:13 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund


- Oh igen, Lenát ismerem, nagyon édes teremtés, ő készül illúziómágusnak - bólogatok. De azért magamban mosolyogva megjegyzem, hogy ezek a Felagundok mindenhol ott vannak.
- Semmi sem reménytelen - szólok közbe gyorsan, hogy azért na ilyen nincs, ha valamit nagyon akar az ember, akkor azt azért valahogy csak-csak megoldja. Viszont a következő kérdése már nem volt ennyire szimpatikus, mint az előző. Elvégre az egyikben úgy érzem, hogy egy törött szárnyú kismadarat istápolok, a másikban pedig, hogy kukac helyett az ujjamat akarja leharapni csontostól.
- Esélytelen, hogy ilyesfajta galád tettekkel segítsek neked a jobb jegy megszerzésében - rázom meg a fejem szigorúan. Nem olyan fából faragtak, hogy erre a jófejségre, vagy inkább egyszerű kihasználásra vevő legyek.
- Azonban, van egy jóhírem. Minden amit az elmúlt öt évben tanítottak neked az itt van ebben a könyvtárban. Bájitaltan, bűbájtan és még sok meg sok tudományról szóló könyv. - kezdek bele, s pont jól jön, hogy megkéri vezessem körbe mert bólintva elindulok és intek, hogy kövessen.
- Vannak ilyen basic összefoglalások egyes tantárgyakról. Azok elég hasznosak arra, hogy feljöjjenek az emlékek az áttekintéskor. Melyik tantárgyból vagy a legrosszabb? Én a helyedben azzal kezdeném - megállok egy polcnál ahonnan kezdődnek az iskolai tantárgyakhoz köthető könyvek. Persze ez is elég tág, mert sok az anyag, sok a tudomány ez még csak az Á betű, vagyis az átváltoztatásról szóló könyvek polca.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 9. 21:24 Ugrás a poszthoz

Charlotte E Felagund



-De, esküszöm ismerem - kicsit még zavarba is hoz a megkérdőjelezése, szinte mintha kicsit le lennék szidva. Mindjárt magyarázatot is kitalálok, de azért nem, ennyire nem viszem el a témát.
- Köszönöm, de sebaj, itt ülök nullahuszonnégy a könyvtárba, könnyen vissza fog találni - legyintek, mert nyilván ezt is magamra veszem, bár nyilván sejtem, hogy egyik sem hozzám köthető, sokkal szórakoztatóbb azt játszani, hogy igen. Elvégre egyéb esetbe csak két unott bólintás lenne. Akkor pedig már semmiben sem különböznék egy vénszűz kisasszonytól aki a könyvtárba kényszerült behúzódzkodni.
- Nézd, tudom, hogy ezt még nem érted, de az, hogy most nem segítek neked a csalásban a te érdekedet szolgálja - valószínűleg ezt ezerszer elmondták már neki. De én még nem. És ezt szeretném vele tisztázni, hogy ugyanazon az állásponton vagyok mint a többiek, akik ezt hajtogatják, mert nekem is ezt hajtogatták amikor ennyi idős voltam. Én is bemutattam nekik és aztán én is beláttam, hogy igazuk volt ezért hajtogatni kezdtem.
- Hidd el, ha ezt le tudod tenni önhatalommal, akkor utána irtó büszke leszel magadra. Használjátok még ezt a szót? Irtó? Az én időmben nagyon menőnek számított - kicsit elkalandozok a nagy hegyi beszédem közepén, és ezzel már el is hessegetem a további bölcs mondásokat és tanácsokat.
- Jaj dehogy, dehogy - legyintek gyorsan - itt vannak a betűcskék oldalt látod? - mutatok a nagy nyomtatott A betűre ami a sor elején egy vastag, fehér kartonra van nyomtatva. Még táncol is. Minimálisan.
- Ilyen táncikáló bohóc Bélából kell keresned azokat a betűket, amikkel a tantárgyaid kezdődnek. A leggyengébbet javasolnám először. Mert azzal sok idő fog elmenni.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 29. 00:54 Ugrás a poszthoz

Scarlett



Igazából ebben az elmúlt négy hónapban egészen elfeledkeztem arról, hogy miért is jöttem ide. Az első hónapban talán még volt is rá indokom. Elhelyezkedni. Megszokni. Beilleszkedni. Ezekkel magyaráztam. Aztán valahogy ebből elkényelmesedés lett. Abból pedig megszokás, végül megfeledkezés. Nemrég vettem csak észre azt a levelet, ami az asztalom sarkán porosodott. North utolsó levelét, amiben felszólít, hogy az első nyom egy személy. Akinek van a birtokában - jobb esetben az ujján - egy gyűrű. Ezt elég részletesen jellemezte, így habár képet nem küldött róla, azért felismerném ha látnám. A probléma pedig itt gyökerezett ki. Egyelőre nem láttam a könyvtári látogatok kezén ilyen gyűrűt, sétáim közepette sem sikerült összefutnom senki hasonlót hordó emberrel. Ami azért volt furcsa, mert nekem éppen ezért kellett szeptember óta egy kötést hordanom a csuklóm körül karkötőre kötve, hogy a másik fél is megismerjen. Amolyan vakrandi, csak úgy tűnik az egyik fél egészen megvakult, a másik meg nem lát.
Már meg is fordult a fejemben, hogy január környékén küldök egy baglyot bujdosó barátomnak, hogy adjon kicsit nagyobb segítséget, mert a másik fél nem együttműködő,v agy borzasztóan rosszul játszunk egy csapatban, mikoris egy napon mégiscsak feltűnt az a gyűrű.
Ugyanolyan munkanap volt, mint az összes többi. Diákok lézengtek a sorok között és szorgos tanulók falták a könyveket az asztaloknál a halovány gyertyafényben. Én épp néhány visszahozott kötetet lebegtettem magam mögött, keresgélve a helyüket. Erre is van bűbáj, de sokkal jobban szeretek saját kézzel gondoskodni rólunk. S akkor megvillant. Először csak egy pillanatra láttam meg a könyvlyuk helyén, ahogy elsuhant. Néhány pillanatot tétováztam, nem voltam teljesen megbizonyosodva abban, hogy tényleg felismertem a tárgyat vagy csak a képzeletem játszott velem. Azonban ezt legjobban megtudni úgy lehet, ha utána jár az ember. Hamar átrobogtam a másik sorba, ahol egy szőke lány forgatott épp egy könyvet a kezében.
- Elnézést - köszörültem meg a torkom. Aztán viszont nem egészen jutott eszembe semmi, amit úgy odamondhatnék neki. Mégsem akartam azzal letámadni, hogy North és gyűrű, mert ha tévedek akkor ő azzal fog letámadni, hogy bolond és perverz.
Megvakartam hát kínomban a tarkómat, majd ráböktem a kezében tartott könyvre.
- Amúgy az egy nagyon szép könyv egy gyűrűvel eljegyzett lányról - fingom nem volt arról, mit tart a kezében - a férfi elszökött mert üldözték és a nőnek csak jeleket hagyott hátra, meg egy segítőt - folytattam. Ha nem is ő az aki, mert innen se látom a gyűrűt annyira nagyon, akkor legalább csak azt hiheti, hogy egy hirtelen könyvajánlást kapott egy flúgos könyvtárostól.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 29. 21:41 Ugrás a poszthoz

Dashenka


Ötödik napja terrorban élek. A folyamatos rettegés egyenesen az őrületbe kerget. Minden megmozdulásra megrezzenek, az idegen diákoktól pedig szabályosan rettegek. Szinte felkiáltok ha rám néz valaki, akit nem tudok beazonosítani. Azt hiszem még néhány nap és pánikbeteg leszek.
Már nincs több kivehető szabadnapom, tehát a párnákból és bezárt ajtóból ácsolt pajzsom áttörte a lányom. Immár sebezhető prédaként vagyok kiveszítve ennek az átkozott helyiségnek a közepén. Érzem csuklóim körül a kötelek szorítását. Érzem, ahogy a húsomba vág, s a vér lassan cseppenként csöpög a padlóra. Minden egyes csepp visszhangzik fülemben. " Le fog vadászni ", " El fog kapni " ," Felemészt ", ezt kántálják.
Tehetetlenségembe szinte beleőrülök, a szünetet határozottan máshol akarom tölteni, de addig még ki kell bírnom legalább egy hétig. Szívem vad kalapálását próbálom egy újabb spékelt kávéval csillapítani. A második már ma. Többet nem ihatok. Ez az utolsó. A könyv amin rágom magam, az önidegen módon a borítója alapján választott darab, ami olyan nagy, hogy elfedjen engem. Legalábbis elölről. Mást nem tudok tenni ezen felül, csak imádkozni. Én még nem állok készen szembenézni a múltam legnagyobb szörnyetegével Időt akarok. Örök időt és egérutat.
Hallom, ahogy közelednek hozzám. Remegnek a kezeim, homlokomon gyöngyöző izzadságcseppek csillognak.
" Csak egy sima diák Misha, ne aggódj " - próbálom magam nyugtatgatni, de annyit ér mint halottnak a csók.
Aztán megszólal. Már az, hogy női hangja van újabb aggodalomra ad okot,de az, amit mond.
- Az író vezetéknevének kezdőbetűjét keresse meg a sorok közti betűkön onnan el tud már igazodni - darálom le monotonan, fel se nézve a könyvből, s magamban csak könyörgöm, hogy menjen el, menjen el, menjen el.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 31. 18:26 Ugrás a poszthoz

Scarlett



Mikor a lány visszakérdez kicsit elhúzom a számat, mert ebből azt a következtetést vonom le, hogy rohadtul semmi köze az ügyhöz, csak épp hasonló gyűrűt hord. Így úgy látom jónak, hogy inkább ott is hagyom még a tartalomjegyzék elolvasása előtt, mert semmi kedvem szabadkozni egy áltartalom miatt.
Hátrálok hát pár lépést, majd sarkon fordulok és elindulok vissza az otthagyott könyveimhez. Teszek is pár lépést, mikor meghallom a hangját. Vállam felett visszatekintek, hogy akkor most mégiscsak vagy csak vádol, hogy szarul flörtölök, de aztán úgy tűnik csak megtaláltam akit North mellém szánt. Visszalépem azt a pár lépést, ha nem előz meg azzal, hogy elébem jön, aztán megrázom a kezét.
- Mikhail Sergejevics Kazanov - mutatom be magam - és ne aggódj, bennem is csak az első négy év után kezdett megbízni - remélem ezzel megnyugtatom kicsit, bár azt nem tudom, hogy milyen viszony fűzi a lányt Northoz. Akár ugyanolyan friss szerzet lehet itt Bagolykőn mint én, mert külföldi néven mutatkozott be. De az is lehet, hogy puszta féletlen és már évek óta ide jár.
- Az utolsó levele nyár végén jött, abban arra kért jöjjek ide és keresselek meg. Majd, bontsak fel egy dobozt, amit a levél mellé küldött. Az íróasztalom fiókjában van. - a lány utolsó kérdése után sejtem, hogy mégsem a történelem iránti szeretet kapcsolat össze őket, hanem inkább szerető státuszban lehettek. Esetleg North részéről nem viszonzott szerelem, mert ahogy megismertem a férfit, én teljesen képtelen vagyok elhinni, hogy voltak érzései más embertársak felé.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2019. december 31. 18:42 Ugrás a poszthoz

Dashenka


Nem megy el. Sőt, nem is pontosít, csak egyenes és nyílt. Pont mint az apja. Pont, mint én. Mélyet sóhajtok. Úgy tűnik tényleg eljött az idő, hogy szembenézzek életem legnagyobb mumusával, a tulajdon lányommal.
Ahogy leteszem a könyvet és ránézek összefacsarodik a szívem. A vonásai, az alakja, minden annyira Katyára emlékeztet. Mindenben ott él, sokkal jobban, mint mikor utoljára láttam. Pedig már akkor ott ültek az arcán, az anyja mosolyával mosolygott, az anyja szemöldökével ráncolta a homlokát, ha nagyon koncentrált. Az anyja mozdulatával emelte fel a kezét, mikor elbúcsúzott valakivel. Épp ugyanúgy, mint régen Katya. Most sem más, csak erősödött minden. A gyermeki élek, amik eddig tompítottak, már eltűntek. Nem maradt más, csak Katya.
- Azért jöttél utánam egészen Oroszországból, hogy megtudd büszke vagyok-e rád? - kérdezem, hosszú csend után. Ez egy nagyon jó kérdés, amire nem tudom a választ. Büszke vagyok azokra, amiket gyermekként elért, amíg mellette voltam, de az a tény, hogy miatta halt meg életem szerelme...
- Dashenka, nem azért hagytalak ott aznap, mert rosszat akartam neked. Hanem, hogy megóvjalak magamtól és magamat tőled. Az, hogy nagyanyád ide engedett mérhetetlenül nagy hiba volt a részéről. Úgy jártál volna a legjobban, ha soha nem is ismersz. - Újabb sóhajtás hagyta el számat és megdörzsöltem az orrnyergemet, mintha szemüveg ült volna korábban rajta. Nem egészen tudtam, hogy mihez kezdjek ezzel a helyzettel, vagy, hogy ha sokáig mellettem marad képes leszek-e moderálni magam és nem minden kétségem, ami összegyűlt bennem rá zúdítani. Eddig könnyű volt visszafognom magam, mert mesze volt, de most, egy egyszerű veszekedés után, vagy ha csak levegőt vesz a közelemben...Nem tudok eltekinteki attól, hogy kicsi szörnyetegnek látom és nem a lányomnak.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. január 4. 15:53 Ugrás a poszthoz

Dashenka


- Tehát lényegében titkolózol a saját nagyanyád előtt is. Az ilyesmit mindig a szívére szokta fenni. Majd este megírom neki. - vonom le a következtetést. Így már érthetőbb, miért nem volt semmi visszahúzó erő. A mama biztos figyelmeztette volna, hogy ez nem jó ötlet, mert ő ismer engem. Tudja, hogy amíg nem állok rá készen, nem jövök vissza önszántamból a lányomért, addig úgysem lesz jó. A sok- sok levél, amiben Daryáról lehetnek képek, megindító történetek, beszámolók, mind ezt támasztják alá. Egy egész évtizeden át csak küldte és küldte, nem zavartatva magát. Egyetlen választ sem írtam, a második után már ki sem bontottam a borítékot, csak dobtam a sarokba, ahol mára egész kupac nőtt belőle. De ő akkor sem adta fel, mai napig küldi őket. A legutolsót három hónapja kaptam. Ha azt kibontom, értesültem volna első kézből Darya érkezéséről, akkor meg tudtam volna akadályozni.
- Azért, mert anyád meghalt - nagyot nyeltem, még kimondani is rossz. Ilyenkor mindig fojtogatni kezd a bánatba. Hideg ujjai újból megtalálnak, én meg csak kapálózni tudok. De mindez pusztán sziszifuszi munka, soha nem fogok kijutni ebből a gödörből, akárhogy próbálkozom mindig majd vissza és vissza fogok csúszni.
- Hidd el nagyapád jobb apád volt, mint amilyen én valaha is leszek. Azzal, hogy őt kaptad helyettem nem veszítettél semmit, inkább nyertél. - nem tudom hova terelni tovább a szót, kellemetlen az egész beszélgetés, mert arra kényszerít, hogy a múlt felé forduljak, ami így is hátulról felemészt. Persze, most még az arcomat is dugjam oda, hogy marja meg azt is.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. január 4. 16:16 Ugrás a poszthoz

Scarlett


Érzem, hogy a szám amit mondok valamilyen oknál fogva kicsit meghökkenti a nőt. Kíváncsivá tesz ez a reakció.  Szemem sarkából az arcát elemzem, de sokat nem segít. Az érzelem ami megkeményíti a mimikákat sokféle gyökérből eredhet.
- Nem túl nagy, úgyhogy itt zártam el - magyarázom. A lány tekintetéből megértem a célzást. Viszont én ebben annyira nem vagyok biztos, ilyen helyen, ilyen időben kinyitni, nem érzem feltétlen kimagaslóan remek ötletnek. A türelem sokat játszik North barátom életében, ahogy leszűrtem leveleiből, ezért gondolom, hogy nem várj el, hogy siessünk a megoldással. Ezt szerencsére Scarlett is hamar belátja.
- Az a legnagyobb probléma, hogy épp dolgozom. Nem tűnhetek el sok időre, mert feltűnő lenne - jegyzem meg, mert mondanám én, hogy meghívom egy teára odafenn a szobámban, s míg elszürcsölgetjük a 40%-os tátrateát addig megnézzük a doboz tartalmát, de nem volna helyes itt hagynom a könyvtárat.
- Nyolckor végzem. Mit szólnál, ha akkor futnánk össze valami csendesebb helyen? - kérdezek rá. Másik megoldás a könyvtár valamelyik eldugottabb zuga lenne, viszont ha engem keresnek, akkor mennem kell. Nem bujdosó diák vagyok, kinek semmi dolga, hanem könyvtáros, akitől ha segítséget kell kérni, akkor a föld elől is elő fogják kutatni a gyerkőcök és igazuk is van.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. január 18. 14:51 Ugrás a poszthoz

Dashenka



Az embernek rosszul esik, ha valaki beismeri egy rá vonatkozó negatív tulajdonságát. Akkor is, ha ezt az állítást ő teszi, pár perccel ezelőtt. Közömbösen bólintok rá. Remélem legalább a fordítók átváltottak oroszra. Még csak az kellene, hogy az egész könyvtár hallja miről beszélgetünk.
Daryát látszólag nem zavarja  a környezet. Megértem, fordított helyzetben én is az érzelmeim hullámán próbálnék felülkerekedni, nem pedig azt vizslatni, melyik pápaszemes sandít ide, meg, hogy milyen gyakran teszi ezt a mozdulatot.
Miután leteremt engem, hogy rossz apa vagyok, azután áttér arra, amikor próbálkoztam ezen változtatni. Elkezdi sorolni gyermekkori emlékeit. Megesik rajta a  szívem. Kár, hogy a fejekből nem lehet kitörölni élményeket egyetlen csettintéssel. Ha ezt megtehettem volna tizenöt évvel ezelőtt, most nem lenne itt. Nem hajtaná semmi gondolatfoszlány felém. Élné az életét, békét hagyva nekem is meg magának is.
A szívem kezd meglágyulni, mint a mikroba tett fagyos vaj. Szegény kicsi rebenok. Talán megpróbálhatnánk még egyszer. Kezdésképp heti egy-két óra kötéltánc gyakorlat. Közben nem kell annyit beszélni, akkor túl tudunk lépni a múlton. Egyszer.
Pillanatnyi szünetet tart, ekkor már nyílik ajkam. Fel akarom ajánlani neki ezt az opciót, de ő megelőz. A mondata ledermeszt. Minden előző elmélkedésem eltűnik agyamból. Nevetséges mélázás volt. Soha nem fogja Darya visszakapni azt a férfit, aki kicsiként okította.
- Tévedsz Darya. Anyád tett olyanná, amilyen akkor voltam. Sem előtte, sem utána nem tudok az lenni mint aki közben voltam. Hetente egyszer színes inget veszek fel. Cifra, röhejes mintás darabot. Ennyi maradt hátra abból az emberből. - Felállok, kezdem úgy érezni ez a beszélgetés nem lesz jobb, minden további kifakadás csak olaj a tűzre.
- Ha olyanra vágysz add fel és menj haza. Otthon minden olyan mint anyáddal volt. Oroszország nem változik. Soha. Most pedig hozok magamnak egy kávét - keserűség szűrődik ki hangomból. Érzem, de nem tudom visszafojtani. Biccentek elköszönésképp a lányomtól, aztán hátat fordítva neki elindulok a könyvtár ajtaja felé.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 3. 23:57 Ugrás a poszthoz

Min Jong


Nagyon vicces, hogy valakit ennyire függővé tesz a kávé. Ezt pedig nyíltan ki is fejezem arcmimikámmal, hiszen éppen iszonyatosan jót derülök kollégámon. A lehető legegyüttérzőbb formában természetesen. Elvégre mégiscsak fő a jó viszony fenntartása, egy munkahelyi légkör nem jó, ha fojtott.
- Azt hiszem azt tegnap hagyta itt egy tanár - jegyzem meg, majd legyintve beleöntöm a lényeget. Azt a folyadékot, aminek az illata megvadítja az embert, erős, semmihez sem fogható aromája szétárad az orrüregekben, minden egyes receptorra rákiáltva, hogy tudja, ki közeledik. A barna, a reggeli napsütés első fényeiben megvilágított ital lassan csordultig tölti a silány, használt bögrét, valami fantasztikusan csodás feladattal ruházva fel azt. Elvégre az istenek italát töltötték beléje. Minden álma valóra vált, azon se lepődnék meg, ha menten sírva fakadna a kerámia ibrik.
Legalábbis így tudom elképzelni a másik szemszögéből nézve a dolgot. Valószínűleg sokat nem tévedhetek, mert a következő pillanatban már az én derekamat markolássza. Először lemerevedem, majd megveregetem a hátát. Szegényke, ez súlyosabb a vártnál. Legközelebb megkérem az egyik manót, hogy mindig legyen itt Min Jong előtt és főzzön egy adagot érkezésre.
- Szóval most addig fogsz követni míg vissza nem adod a szívességet mint Isolt Sayre-t a Pukwudgie? - viccelődök, helyet foglalva.
- Szóval, te hogy lettél könyvtáros? Gyermekkori álom, mint muglinak a nindzsa, vagy pusztán véletlen, kellemes meglepetés? - kérdezek rá, belekortyolva kávémba. Ha jól tudom, neki is az első éve itt ilyen posztban. Bár meg kell hagyni, hogy látszatra jóval fiatalabb nálam, de ki tudja, lehet van valami izgalmas története.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 21:17 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


Bekopogtam az ajtón, majd hátráltam pár lépést. Most,hogy megkaptam a navine vezetését több dolgom van, mint a könyvtárban ücsörögni, kávét kortyolgatva. Valószínűleg ezért is volt olyan nehéz összeegyeztetni egy mind a két fél számára ideális időpontot.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 21:27 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este



- Köszönöm, elhoztam a kis dobozt -  nem akarom az idejét rabolni és azt sem akarom, hogy ezt ő tegye meg velem. Ezért rögtön a tárgyra térek. Belépek az előszobájába, határozott léptekkel odamasírozok egy kis asztalkához, leteszem rá a ládikát, majd én is helyet foglalok. Mikor már ülök, csak akkor nézek körül, nem kíváncsiságból, egyszerűen szeretem tudni hol vagyok, merre nyílnak ajtók.
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 21:39 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


-Számzáras, mugli számzáras. Varázslat nem nyitja, tudni kell a kódot. Négy betű, szerintem hozzád lesz köze, mert így tud biztosra menni, hogy találkoztunk. Van ötleted? Születésnapok esetleg?
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 21:54 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


Felvonom szemöldököm amikor találgatni kezd. Nem egészen tudom eldönteni, hogy röhögjek fel, mennyire aranyos, esetleg inkább a fejem fogjam.
- De van segítség. A SZÁMzáras lakatok - nyomom meg a szót - általában 0 és 9 közötti számok kombinációival nyitódnak ki
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 22:19 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


Odapörgetem a helyükre a megfelelő számokat, aminek hála a zár kattan. Most már ki lehet nyitni. Egy pillanatra a lányra nézek.
- Szeretnéd te kinyitni?
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 22:32 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


- Jól van - nem tétovázok, kinyitom, közben automatikusan kicsit hátrahúzódom. Ismerem Northot, kinézem belőle, hogy valamit az arcomba robbantson. Azonban szerencsére, semmi nem támad meg senkit. Egy vékony hologramcsík jelenik meg, nagyjából harminc centiméter magasra kimászva a dobozból. North egész alakja ekkor megjelenik. Int, azután megköszörüli torkát.
- Jetta, Misa, köszönöm, hogy idáig kitartottatok. Van a ládában egy levél, amire felírtam egy koordinátát, ami egy ládához vezet. Abba van minden tudásom, titkom, a honlétemmel kapcsolatban is. Cselekedjetek vele úgy, ahogy nektek jól esik. Figyelmeztetlek titeket. A levél fél órán belül fel fog robbanni, megsemmisítve önmagát. Nincs sok időtök. A számláló elindult, most - ekkor eltűnt North arca, helyette pedig megjelent a fél óra visszaszámolása.
Utoljára módosította:Mikhail Sergejevics Kazanov, 2020. február 4. 22:36
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 22:43 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


Felvonom szemöldököm, mikor más néven szólítja a lányt. Talán valami becenév. Remélem, hogy az és nem egy tök idegen hölggyel próbálok egyről a kettőre jutni.
- Nincs rajta más? Komolyan ad North fél órát arra, hogy lemásoljunk egy számsort?  
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 22:49 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


- Milyen magabiztosan fogja azt a levelet. Mintha nem is a pofájába készülne robbanni - mélázok el rajta, mielőtt felállok, hogy kövessem a sötétbe kincset keresni.
- Gondolod, hogy elég felkészültek vagyunk? Tudod a koordináták leolvasását?
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2020. február 4. 23:04 Ugrás a poszthoz

Scarlett
A lány lakásánál este


- Annyira North ellentéte vagy - rázom meg a fejem mosolyogva. A legfurcsább pedig, hogy ezt a tettrekészséget rám is átragasztja a lány. Én is úgy érzem, hogy tök jó buli éjszaka kiásni valamit.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mikhail Sergejevics Kazanov összes hozzászólása (153 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel