Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Fejtsd ki, kérlek - fürkészem arcát kicsivel tovább, mint indokolt lenne. Ahogy ő, úgy én is figyelmen kívül hagyom az elénk letett ételt. Jelenleg sokkal jobban leköti a figyelmem Damien, akiből az ilyesfajta viselkedést soha nem néztem volna ki. Az csak a hab a tortán, hogy egy teljesen más ember ül előttem, mint bármikor. Tetszik.
Az eljegyzésnél ráng meg szemöldököm látatlan, a többi pedig csak a járulék. A felsorolás nagyobb dobbanásra készteti a szívemet. Sokkal jobban tudok ezzel azonosulni, mint azt bárki elképzelhetné. Hátradőlve fordulok az ablak felé, érdemben nem felelek azonban szavaira. Oldalvást sandítok rá arra, hogy kiszolgáltatottá tette. Elmosolyodok egy pillanatra, majd pillantok vissza az ablak felé.
- Mégis a részese vagy - szólalok meg másodpercek elteltével, végül fejemet csóválom meg.
- Éppen beszélgetünk. Ezt annak hívják - mutatok először rá, majd magamra, miközben megköszönve veszem el a whiskyt a pincértől. - Eszedbe jutott valaha, hogy kitörj ebből véglegesen? Nem ilyen próbálkozásokra gondolok, hanem valósakra - még mindig nem nézek rá, szavaim elmerengve hagyják el számat, mintha csak hangosan gondolkodnék. - Olyanokra, amiknek valóban súlyos következményei lehetnek, de végül te győzöl, mert megkapod az áhított szabadságot?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Soha nem esett nehezemre a családomat ért alapvető kérdésekre válaszolni - természetesen teljesen más, ha mélyebbre szeretne valaki ásni, mert akkor a lehetőséget úgy vágom el, mintha soha nem is létezett volna. Szeretem meghúzni a határokat, amiket a másik ember is tökéletesen érez.
- Ugyan. Vagy csak nem ismertél fel - mosolyodom el halványan. - Néhány képen még én sem ismerem fel magam - nevetek fel halkan. Bár nem tudom miért, de előszeretettel használnak sminket még rajtam is, még akkor is, ha csak minimálisat, azonban a rám aggatott ruhák valóban megnehezítik, hogy felismerhető legyek. Főleg, ha olyan kerül kiválasztásra, amin az arcom nem is látszik jól. Utálom, hogy ez ennyire összetett.
- Szeretek meglepetéseket okozni így, ha már a mágia nem az én oldalamon áll - vonok vállamon aprót. - Örömmel hallom, hogy végre nem siettél sehova, remélem így az izgalmadat is sikerült kicsit kordában tartanod - kapom el tekintetét, miközben arcomon a szemtelen mosoly indul el, majd teljesedik ki. Fejemet biccentem félre. Előre nyúlva nyújtom ki mutatóujjamat, hogy arca elől húzzam lejjebb az itallapot: látni szeretném. Ha sikerül, kapom el tekintetét.
- Máshogy is lenyűgözhetlek majd - arcom komoly, mindössze kék tekintetem csillan jelentőségteljesen, ahogy fél szemöldököm rebben meg. Oldalra pillantva húzom vissza kezemet, a pincérre nézek, bólintok, majd vissza Hargitára, hogyha sikerült választania, adja le a rendelését nyugodtan, utána teszek én is így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Mondhatom, hogy látható a különbség - tekintetem lassan ereszkedik lejjebb felsőtestén, majd vissza arcára. - De tegnap sem panaszkodtam - jelentem ki szemrebbenés nélkül, ajkaimra egyetlen pillanatra csal mosolyt a tegnapi lány látványa. Ki gondolta volna, hogy ennyire ki tud tenni magáért? Megmerném kockáztatni, hogyha az élet és egy bizonyos helyzet úgy hozná, még nyilvánosan is megjelennék vele.
Tekintetem csillanása mellé társul egy szemtelen és igen széles vigyor a kérdésre. Fejemet ingatom meg, könyököm huppan a terítőn, ahogy elkapom tekintetét, és államat támasztom tenyerembe, miután kezemet húztam vissza tőle.
- A fejemben világosan él még egy helyzet, amiben ugyan elképzelni eltudlak, de kötve hiszem, hogy megfelel a valóságnak, így kíváncsi lennék milyen a gyakorlatban - nem engedem el tekintetét. Legalábbis nem tervezném, de mikor a pincér az asztalunkhoz lép, felpillantok rá, megvárom, míg Hargita rendel, majd közlöm, hogy ír whisky-t kérek és pillantok vissza rá. - Mit gondolsz, lesz lehetőségem megtapasztalni azt a nőt is? - onnan folytatom, ahonnan abbahagytuk: hangom éppen elég hangos ahhoz, hogy biztosan meghallja, de kellően halk ahhoz, hogy mondandóm intimitását megtartsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Elégedettség lesz úrrá rajtam, ahogy Reiner még inkább belesimul az ölelésembe, ahogy karom köré kerül. Halkan szusszanok a homokszőke tincsek közé, majd nevetek fel halkan.
- Ez egy borzasztó ötlet - bólintok aprót. - Soha nem fog megtörténni - teszem hozzá ugyanolyan hangsúllyal. Senki nem tudna rávenni arra, hogy Reiner valaha is közel kerüljön ahhoz az élethez, amitől néha még magamat is megóvnám, nemhogy őt. És azt is igencsak elkerülném, hogy címlapra kerüljek vele. Nem tudom melyikünk járna rosszul, de az biztos, hogy a bárminemű kapcsolat, ami most köztünk van, aligha maradna titok, ahogy eltervezte.
A reakciója hatására tör fel belőlem a nevetés, kezemet szemeim elé téve élvezem a pillanatot, de egy idő után esik ölembe és nevetek tovább önfeledten.
- Máskor, értettem - bólintok megint egyet, majd csak hagyom, hogy azt csináljon velem, amit csak szeretne. Telefonomat a zsebembe vágva szállok ki végül, lassú, elnyújtott léptekkel közeledem a hatalmas ház felé.
- Az nincs. Cserébe két szint, két medence és személyzet - lépkedek fel a lépcsőn. - Remélem így is megfelel - mielőtt kezem mozdulhatna nyílik előttünk az ajtó, Luka széles mosollyal áll az ajtó túloldalán, aprót biccent.
- Látod? Túléltem - emelem meg összekulcsolt ujjainkat Reinerrel, majd sétálok be. - Reiner, ő itt Luka. Évek óta dolgozik nekem, bármi kérésed van, áll rendelkezésedre, ahogy mindenki más is - engedem el, hogy a kabátot vehessék le rólam, ezután veszem ki ismét a telefont, hogy ugyanaz a név villogjon rajta - és eközben hajol meg kissé Luka Reiner előtt.
- Örülök, hogy megismerhetem, Reiner uram. Bármiben állok szolgálatára, csak tudassa velem - lép hátrébb és fordul felém. - Sztravinszkij uram, az édesapja több alkalommal ker-.
- Hagyjuk ezt. Nem vagyok elérhető senkinek az elkövetkezendő napokban. Még Leonyidnak sem - hangom határozottan csattan a falakról, Luka ennek hatására hajol meg kissé és hagy minket magunkra Reinerrel. - Megmutatom a hálót. Voltam olyan bátor, hogy az én szobámba kérettem a cuccaidat - vigyorodom el szemtelenül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Felsandítva rá mosolyodom el mindent tudóan. Mindketten pontosan tudjuk - legalábbis remélem, hogy mindketten - mire gondolok. Egyáltalán nem azért mondok dolgokat, mert mindenképpen magyarázatot várok rá, éppen ellenkezőleg. Nekem csak elég, ha elfogadja és továbblépünk.
A visszakérdezésre billen félre fejem, arcomat támasztom tenyerembe.
- Jól hallottad - felelem egyre szélesedő mosollyal, mert most legalább biztosan meglátja, hiszen nem bújik az itallap mögé. A rendelést leadva fordulok a nő felé ismét. Halkan, szinte már lemondóan sóhajtok. Vajon nem voltam elég egyértelmű, vagy csak nem szeretne arra gondolni, ami a szavak valós jelentése? Bármelyik is legyen, nem tudom meddig van ehhez türelmem: mindig egyértelmű vagyok, és általában a velem szemben ülő is tudja, mit szeretnék. Hümmentek, hátradőlök.
- Hagyok időt, hogy átrágd a szavaimat - mosolyodom el végül féloldalasan. - Valószínűleg tudni fogom, mikor értek be, mert mindig minden az arcodra van írva - körözök kicsit mutatóujjammal, ahogy arca felé mutatok. Ahogy a vörössége most is tökéletesen látszik, és bóknak fogom fel, hogy ezt én váltom ki. Hozzászoktam, de játszani mindig szeret az ember, főleg, ha ilyen éles reakciókat vált ki. Régen tapasztaltam ilyet, és minden másodpercét élvezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A feltett kérdésre egyébként igen egyszerű a válasz. Sokszor megkérdezték már tőlem, de a szórakoztatási értéke soha nem veszít. Mint aki elgondolkodik pillantok a plafon felé egy pillanatra, végül ismét vissza rá.
- Nem mondanám - ne essünk félreértésekbe: a helyzet maga nagyon szórakoztató, imádom ezt csinálni. Az emberek különböző fokú zavara jó kedvre derít, de legyen bármilyen hihetetlen, ha már ennyire messze merészkedem, a szavaimat általában komolyan gondolom. Ha nem teszem, időben kiderül a másik fél részére is: leginkább abból, hogy nem viszem el vacsorázni egy másik országba, vagy, ha el is jutunk eddig, a beszélgetés első húsz percében hagyom itt.
- Egyszerűbb lenne úgy beszélgetni, ha látom az arcod - jegyzem meg mellékesen, mikor a pincér lép az asztalunkhoz a kért italokkal. Hargita elé kerül a boros pohár, amibe tölt is a pincér, elém pedig a whisky-t csúsztatja, végül arrébb lépve vár.
- Rendelj, kedves - emelem ajkaimhoz a poharat és kortyolok bele aprót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Végig követem, ahogy az ablak felé fordul, de csendben várom meg, amíg érkezik a kérdés. Fejemet rázom meg. Sok minden elmondható rólam, de az, hogy arab zenét hallgassak, pont nem.
Szemeimet lesütve mosolyodom el, kékjeim a terítőt fürkészik, pedig jóformán semmi érdekes nincs rajta. Egyszerű fehérsége tisztaságról árulkodik. Felnézek, találkozik tekintetünk, de nem tartom sokáig a szemkontaktust: de összecsengnek. Több hasonlóság lenne bennünk, mint, amit elképzelni tudtam volna? A kastélyban olvasó srác felszívódott, helyette Damien Felagund ül előttem, teljes valójában, amilyennek évek óta kellett volna lennie. Nincs dadogás, nincs háttérbe szorítás, csak ő. Végül ismét ránézve bólintok aprót.
- Csengjünk össze - fordulok a léptek felé, végül vissza Damien felé. - Szívesen beszélgetnék veled franciául, de az a nyelv sajnos nincs a repertoáromban - jegyzem meg mellékesen, miután a pincér már biztosan nem hallja szavainkat. Kortyolok a whiskyből. Arra, hogy félreértem, tudnék reagálni, azonban nem teszem meg. Nézőpont kérdése.
Fél szemöldököm rebben meg, ahogy közelebb hajol. Testem gondolkodás nélkül reagál rá; ugyanezt teszem. A pohár koppan az asztalon, de azt nem elengedve hajolok én is előrébb, hogy válaszoljak a kérdésre.
- Döntéshozatal - felelem halkan, mély hangon. - Külső nyomás nélkül - egészítem ki mondandómat, végül ülök vissza eredeti pozíciómba. Sok ember elképzelni sem tudja, hogy a szabad akaratnak mekkora jelentősége van, és bár én is előszeretettel élek ezzel, a lehetőség, hogy ez miatt elvesztem a családom, mindig a fejem felett lebeg.
A vacsora kellemes hangulatban telik, bármennyire elképzelhetetlen, könnyedebb témákat is érintünk vacsorapartneremmel, mint a ki nem mondott feszültség mindkettőnkben az elvárások miatt. Annak végeztével búcsúzom el tőle, egy ideig még az utcán állok, nézve elsétáló alakját, mielőtt beülnék az autóba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Még mindig szórakoztató látvány, ahogy haja és tenyere mögé bújik, de nagyban megkönnyítené a beszélgetés őszinte menetét, ha láthatnám az arcát. Nagyon úgy tűnik, hogy nem partner benne, így csak elfogadom a sorsom, ami jelenleg az, hogy nincs esélyem választ kapni a nemrég feltett kérdésre - valószínűleg nem akarattal, de gyönyörűen tereli le, én pedig hajlandó vagyok úgy tenni, mint akinek nem tűnt fel. Szívesen.
- Ugyanazt - tolom ki az asztal szélére az étlapot. A pincér lép el tőlünk. Mosolyogva emelem meg felé poharamat, nevetésemet fogom vissza a majdnem kiöntött borra, és kortyolok.
- Nem szándékos, hogy zavarba hozzalak - ingatom meg fejemet. - Én köszönöm, hogy megtisztelsz a jelenléteddel. Remélem nem érzed magad feszélyezve, szeretném, ha jól éreznéd magad - mosolyodom el kedvesen. Halkan hümmentek a kérdésre.
- Itt van dolgom, amitől csak egy ebéd erejéig tudok elszabadulni. Elnézést kérek a kellemetlenségért, de ha már megígértem, mindent megteszek azért, hogy meg is tartsam azt neked - kapom el tekintetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Visszatértem után első dolgom volt Reiner karjaiba vetni magam. Beszívni az illatát, hagyni, hogy szívem heves dobogása csillapodjon, majd ismét gyorsabban verjen, hogy mosolyom ne lankadjon, hogy a boldogság átjárjon. Elmondhatatlanul hiányzott. Az elmúlt pár napot nem tudtam volna nélküle eltölteni, de nem telt bele sok idő, míg visszatérésem futótűzként ment végig a falun - az első jelentkező sem váratta magát sokáig, hogy igényt tartana a társaságomra. Hargita üzenete ugyan nem lepett meg, de valahogy rossz érzést keltett bennem. Ugyan nem akarództam elhagyni Reiner három méteres körzetét még sokkal tovább, de... muszáj volt mennem.
Belépve az étterembe, legalább az azonnal feltűnt, hogy a tömegtől nem kell félnem. A tekintetet kereszttüzében keresem kékjeimmel Hargitát, és mikor megtalálom, könnyed mosoly lesz arcomon.
- Szervusz kedves - simítom végig haját, utána veszem le kabátomat, terítem a székre, majd ülök le. Ekkor szúr szemet az igen élénk színű pillangó - igazán gondolhattam volna már az ajtóban, hogy ő lesz az én emberem, ha feltűnik előbb. - Min ügyködsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mikor a pillangók nekem repülnek, szemöldököm rebben meg meglepetésemben. Emelném már kezemet, hogy elhessegessem őket, mert mindennek van határa, és ők ezt átlépték, de inkább a bocsánatkérésre reagálok: fejemet csóválom meg elnézően.
Szám elé kapom kezemet, nehogy felnevessek a csálé szó használatán. Torkomat köszörülve moderálom meg magamat, mert az eddig is igen szétszórt lány, most csak még inkább annak tűnik, és véletlen sem szeretném tetőzni ezt. Elég rápillantanom az erőltetett mosolyra.
- Gratulálok! - hangomból egyértelműen kihallatszik az őszinteség, hogy órát tart. Nem tudom, tartott-e már, de elnézve a majdnem üres lapot, lehet nem az elsővel kellene felsülnie.
- Tudok hozni magamnak - állítom le, mielőtt kézen állva menne a pulthoz, amennyire szanaszét van most. - Iszol még egyet, mielőtt rákérdezek, mi történt? - adom meg a lehetőséget arra, hogy itt maradjon és összeszedje a gondolatait, amíg én hozom az italokat. Az asztalra támaszkodva már állok is fel lassan, de a választ megvárva megyek a pulthoz, ahol leadom a rendelést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A borsmenta hamar elkészül, így a pultnál várom meg azt. Pillanatokkal később lépek vissza az asztalhoz, a bögrémet teszem le előbb, majd foglalok helyet Hargitával szemben, ahogy legutóbb is.
Elmosolyodom a kérdésre. Ha tovább akarjuk húzni a helyzetet, akkor részemről rendben van, de remélem ő is tudja, hogy nem vagyok partner abban, hogy a végtelenségig tologassuk magunk előtt. Végül csak beletörődően sóhajtok egyet, mintha elengedném az én kérdésem.
- Haza kellett mennem Finnországba - felelem könnyedén. - Egy vélalányért harcoltam az elmúlt hónapokban - pillanatnyi szünetet tartok. - Inkább a jogaiért. Nemrég került be a mágustársadalomba és volt egy bakija, amin a Minisztérium azonnal kapva-kapott, csak nem éppen azért, hogy segítsék a lányt - mélyet sóhajtok. - De nyertünk. Már minden oké - mosolyodom el, magamat is kicsit megkönnyítve. Az elmúlt hónapok kialvatlansága, stressze és a Reiner iránti hiánya már megfogalmazhatatlan volt, főleg, ahogy éreztem közeledni a végét.
Kicsit engedem meg magamnak, hogy elmerüljek a múltban, hiszen már mindegy. Segítettem a lánynak, és jöhettem haza Reinerhez, ahogy csak tudtam. Elmúlt és Hargitának szüksége van rám. Hogy újra feltegyem a kérdést - nos, azzal még várunk egy kicsit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Én nem ilyen megközelítésből szemléltem, de így is mondhatjuk - nevetek fel visszafogottan. Ki tudja? Lehet a lánynak tényleg az voltam, vagy akár vagyok.
Éppen ajkamhoz ér a forró bögre, mikor elhangzik a mondat. Komoly arccal várom ki, hogy befejezze azt, majd azt is, hogy utat engedjen az érzelmeinek. Ha én elveszteném Reinert, vajon ilyen "visszafogott" reakcióm lenne, vagy tűzre vetném az egész világomat? Valószínűleg a második.
Gondolkodás nélkül kelek fel és ülöm át mellé, hogy fél kezemet átdobjam a vállán és magamhoz húzva, félig megöleljem - tökéletes pozíció arra, hogy a kíváncsi tekintetek elől is eltakarhassam. Másik kezem a bögrét tartja, szó nélkül iszom meg az előző, abbamaradt első kortyomat. Az asztalra helyezem a bögrét, magam elé nézek, csak fél szemmel sandítok le a lányra, mikor már csak a hüppögés és a hangosabb levegővételek maradnak.
- Szeretnéd elmesélni, mi történt? - nem tolakodom, hogy mesélje el mindenképpen, csak a lehetőséget szeretném megadni neki, hogyha kiadná magából, itt vagyok és meghallgatom. Talán még esélyem is van segíteni. Elhúzom kicsit kezemet, hogy haján simíthassak végig párat, majd nyugtatom ismét vállán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Figyelmen kívül hagyom a kérdést. Valahogy nem tűnik olyan fontosnak azt tárgyalni, kinek voltam vagy éppen vagyok, szőke herceg fehér lovon. Nekem csak egy valaki számít, és ha ő azt kéri tőlem, akkor bármi leszek - aprót rázok fejemen. Nem hagyhatom, hogy a gondolataim elkalandozzanak, mikor Hargita éppen a pulóverét sírja tele. Szerencsére nem engem, mert valószínűleg rögtön ülnék át ismét szembe - és csak megköszönhetné, hogy nem azzal a lendülettel sétálok haza.
Ám mivel erről nincs szó, figyelmesen hallgatom.
- Értem - szólalok meg pár pillanat múlva. - Nem gondolod, hogy így volt a legkorrektebb a részéről? - kortyolok aprót a teából. - Húzhattátok volna még ezt, de nem tudott volna semmiféle érdemit belefektetni a kapcsolatotokba. Egy idő után ez ment volna a rovására: nem tölt veled elég időt - fejtem ki jobban, mire is gondolok. Ismét kortyolok, közben másik kezemet emelem feljebb és simogatom ismét tincseit.
- Nem vagy buta azért, mert szereted megoldani az eléd kerülő problémákat, mindössze el kell fogadnod, hogy nem tudod mindet - mosolyodom el kedvesen. - Főleg, ha nem egyedül kerülsz szembe velük. Ebben a dologban Dániel is benne volt, ő pedig így oldotta meg. El kell fogadnod, kedvesem, nem tudsz mást tenni - hangom mélyen szól, igyekszem a lehető legmegnyugtatóbban beszélni hozzá, mielőtt ismét feltörne egy zokogás. Nem én nem bírnám ki, hanem valószínűleg a rajta levő felső, és véletlen sem kockáztatnám meg, hogy az enyém bánja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elégedett bólintással nyugtázom, hogy ismét igazam van. Ritkán tévedek, ha szabad mondanom, akkor soha. Nehéz úgy tévedni, ha a legtöbben figyelik minden lépésed, hogy a kedvedben járhassanak.
Hagyom leülepedni a szavait. Nem nekem, félreértés ne essék, hanem saját magának - bármennyire is igazam van, az érzés még nem lesz kevésbé fájdalmas vagy elviselhetőbb egyáltalán.
Majdnem félrenyelem a teát, ahogy szóba jön a gyerek téma. Köhécselve teszem le az asztalra, kicsit kikerekedett szemekkel emelem kezemet szám elé, majd veszek egy mély levegőt, amivel párhuzamosan kicsit ki is húzom magam.
- Ha mindenki ilyen könnyedén és gyönyörűen találná meg a szerelmet, én sem lettem volna egyedül 27 évig - csóválom meg fejemet elnéző mosollyal. - A világ ennél sokkal szürkébb, Hargita. Hiszem, hogy meg fogod találni egyébként a szőke hercegedet fehér lovon, csak ne rakd magadra ezt a nyomást, hogy meg is kell - simítom végig tincseit. - Reménytelenül romantikus vagy - nevetek fel halkan. Valószínűnek tartom, hogy többször hallotta ezt már, az is lehet, hogy a legtöbbször tőlem, de hát mit tehetnék? Néha féltem a világtól magától, amikor úgy tud viselkedni, mint egy 6 éves, aki a szivárványon szeretne eljutni az egyszarvúakhoz. Olyan naiv.
Mélyet sóhajtok.
- Lehet vissza kell mennem Finnországba pár napra - hagyok pillanatnyi szünetet, hogy lássam, meghallotta-e egyáltalán szavaimat, vagy éppen a gyógyítónál van fejben, aki a kismama vitaminokat írja fel neki. - Ha visszamegyek, szeretnél eljönni velem?