36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij összes RPG hozzászólása (186 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Le
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 12. 00:55 Ugrás a poszthoz

Belián
megkerestelek / Montenegró, Sveti Stefan / hamarosan

- Amiért sokan mások nem - szemtelen vigyoromat meg sem próbálom palástolni. Mert tényleg vannak azok az emberek, akik ennek a fényűzésnek a töredékét sem érdemlik meg, mégis részt vehetnek benne, és vannak olyanok, mint Helvey is, akik csak élik az életüket és valóban megérdemelnék ezt. Csak nem tehetik meg. Ezért adom meg neki én. Mert én megtehetem, és meg is érdemlem. Nap, mint nap megdolgozom azért, hogy megtehessem.
- Ez nem hangzik bonyolultnak - túrom hátra tincseimet, tarkómat dörzsölöm meg a mozdulat után, majd pillantok előre felé. Hamarosan helyszínen leszünk és tényleg jöhet a semmittevés. Amit nem csak ő, de én is megérdemlek. Idejét nem tudom mikor volt olyan utoljára, hogy nem munka miatt kellett utaznom, hanem azért, mert tényleg kikapcsolódtam. Valahol fájdítja a szívemet, hogy ezt éppen vele teszem meg. Félek, hogy elhintem a reményt neki, majd összetöröm a szívét ismét. Egyszer már megtettem, és tudom, hogy képes lennék rá újra, bármennyire is nem szeretném. Mindig fontos lesz nekem - automatikusan húzom magamhoz közelebb, mintha csak még mindig lenne hozzá jogom.
- Benne vagyok - pillantok rá oldalasan. Az ajtó kitárul előttünk, azonnal a hotelhez vezetnek minket, majd a legjobb szobába, amijük csak van. Elégedett mosollyal nézek körbe, megköszönve engedem útjára a férfit. Majd megkapja a pénzét. Kérdezés és minimális gondolkodás nélkül dobom le magamról a vékonyka kabátot, ami inkább mutatóban van rajtam, mintsem haszna lenne, majd az alatta lévő pólót és dobom félre. Helvey elé állok.
- Engedek vizet - somolyodom el, ahogy fentről lefelé kezdem el kigombolni az ingét. - Vagy inkább jakuzziznál? Azt sokkal jobban élvezném, bevallom - legalább ezt még magamnak is bemerem vallani, ha a sokkal fontosabb dolgokat egyszerűbb eltemetnem magamban.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 15. 12:31 Ugrás a poszthoz

Domka
jobb nem is lehetne

Kezdem magam különösen érezni, ha a kastélyban kell tartózkodnom. Valamilyen úton-módon mindig Somogyi mellett kötök ki, igencsak... megkérdőjelezhető szituációkban, mintha csak valaki nagyon jól érezné magát, amiért ilyen helyzetekbe taszít minket. Persze az más kérdés, hogy kihasználjuk az együtt töltött időt. Vagy így, vagy úgy, de legalább nem unatkozunk. Még akkor sem, ha kisebb kötelezettségeket kell belepakolni az egyébként kellemesebbnek mondható időtöltésbe.
Jelenleg ez abban merül ki, ahogy a lány sóhajtozik, én meg igyekszem úgy helyezkedni, hogy kényelmes legyen neki, és lehetőleg ne essen egy olyan doboz a fejére, amit már évekkel ezelőtt sikeresen pakoltak oda fel. Minden hátsó szándék nélkül kijelenthetem, hogy nem szeretnék neki fájdalmat okozni. Nem csak most, de a későbbiekben sem. Amit igencsak megnehezít a kastély legkisebb helyisége és az, hogy préselődi, miközben már így is a feje felett lévő polcba kapaszkodom, ahova nyújtózkodik.
Szavaira morranok hangosat, csípőmet tolom előrébb, majd kicsit oldalasabban, hogy helyezkedhessen kedvére. - Rohadt életbe bele - pillantok felfelé egy pillanatra, majd vissza rá. Valószínűleg tartom, hogyha eljutott volna hozzám a szavazás híre, akkor nem itt lennénk éppen, hanem... ezt megtartom magamnak. Az a biztos.

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 17. 20:11 Ugrás a poszthoz

Domka
jobb nem is lehetne

Bármilyen meglepő, sajnálatos módon egyet kell értenem, az előttem szólóval. Tényleg vannak olyan dolgok, amik csak jobbak és jobbak, ahogy a percek telnek. És meglepő fordulat, hogy éppen Domkával előttem fogalmazódik meg bennem ez a gondolat, de sajnos - vagy nem sajnos -, így van. És mondjuk ezt soha nem fogom nagy dobra verni, de jelenleg nem lennék sehol máshol. Már majdnem elégedettséggel tölt el, hogy hallhatom a szuszogását, nézhetem a kipirosodott arcát, és olyan közel érezhetem magamhoz, mint eddig még soha. Meghitt.
Lenne.
Egészen addig, amíg ki nem szökik szájából a káromkodás, és arcáról kapom fel kékjeimet a dobozra, ami túlságosan is felénk dől. Hirtelen engedem el a polcot, amit eddig markoltam, hogy elférhessünk, legalább viszonylag, és kapok a doboz aljához, hogy megtartsam.
- Merlin égetne el - morgom orrom alatt. Közelebb lépek Domkához, másik kezemmel is a dobozt támasztom, végül tolom feljebb a polcra. Tehát vissza a helyére. Halkan szusszanva hunyom le szemeimet, végül pillantok le a közém és a polc közé szorult lányra. - Ez a helyzet egész intim is lehetne, ha nem undorodnék az egész helytől - jelentem ki szemrebbenés nélkül. - Legközelebb valami tisztább helyre is hívhatnál, ha velem szeretnél lenni - utolsót tolok a dobozon felfelé nézve, majd lépek oldalasan a sor vége felé, hogy előre engedhessem a lányt. Ezzel a dobozzal legalább végeztünk.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 17. 21:23 Ugrás a poszthoz

Domka
jobb nem is lehetne

Érezhetném megtiszteltetésnek, amiért a független és erős nő, alias Somogyi Agáta Dominika, éppen engem talált meg megint, hogy segítsek neki, de az az igazság, hogy nem érzem annak. Egyáltalán nem. Vagy taktikus volt és elhallgatta, hogy egyébként erre a poros, mocskos és gusztustalan helyre kell betennem a lábam, vagy tényleg eszébe sem jutott, hogy elmondja. Őszintén megmondom, hogy nem tudom melyik a rosszabb. Egyikkel sem vagyok kibékülve, maradjunk ennyiben.
Elismerően bicegtetem fejem kicsit fel s le a visszaszólásra. Az igen. Gondolom rengeteg időt töltött azzal, hogy elgondolkodjon a visszaszóláson. Szerencséjére nem vagyok éppen kötekedős kedvemben, bármennyire is a kedvenc időtöltéseim egyike nézni a lányt, ahogy éppen a falra mászik tőlem. Mikor miért. Soha nem árulja el éppen mi az, amiért hisztizik, de lehet addig járunk jól mindketten.
A kérdésre emelkedik meg a szemöldököm. Lazán ökölbe szorított kezem kerül szám elé, ahogy köhintek párat. Éppen próbálom visszafogni a feltörő nevetést, de erősebbnek bizonyul nálam, így kezem csúszik szemeim elé és engedem ki magamból. A nevetés kellemesen mély, őszintén csapódik vissza a helyiség megtömött polcairól és viseletes falairól. Kezem alól sandítok ki a lányra, a nevetésem erősödik, így csúszik is vissza kékjeim elé, és el sem mozdítom onnan, míg nem csillapodik. Egyetlen lépéssel termek a halom mellett, felhúzott felső ajakkal fürkészem.
- Nem. Ezek mocskosak - mutatok rájuk. - Elég mocskot tapogattam ma már, kösz - biccentek aprót, lassan egyenesedem fel. - Gyere, meghívlak egy ebédre. Úgyis nemrég volt Valentin-nap - mosolyodom el szemtelenül.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. február 17. 22:28 Ugrás a poszthoz

Domka
jobb nem is lehetne

Teljes mértékben hajlandó vagyok viselni a következményeit annak, hogy szemrebbenés nélkül, leplezetlen jókedvvel és őszinteséggel nevetem ki a lányt, aki túlságosan is feltűnően van elfoglalva azzal a tekerccsel. Ne legyünk álszentek: bárki állna a helyemen, maximum azért nem merne nevetni, mert fél Domkától, csakhogy engem nem hat meg, amiért vörös az arca a dühtől - vagy éppen mástól, de ebbe most ne menjünk bele -, vagy éppen megölne a tekintetével. Valamikor, amikor nagyon belelendül, még aranyosnak is mondanám. Mint egy mérges hörcsög.
- Nagyon jól hallottad - bólintok is mellé, amíg az ő arca úgy változik, öröm ránézni. Sok mindent elárulhatnak ezek a hirtelen hangulatingadozások, és Domkából kiindulva, én első blikkre a klimaxra tippelek. Nem viccelek. Türelmesen megvárom, amíg hablatyol össze-vissza, majd hümmentve nézek a halomra. - Dehogynem. Majd a többi DÖK-ös elpakolja. Vagy a tököm sem tudja ki, nem is érdekel - a lényeg, hogy én biztosan nem fogok hozzájuk nyúlni, tehát elpakolni sem, szóval a földön marad, ahol részemről a tökéletes helye van. Kinek mi. Kezeimet zsebre vágva hajolok lejjebb, hogy mindenképpen meghalljam a választ, majd egyenesedem is fel. - Kérlek... akkor eszem egyedül - vonom meg vállamat. Mindennap egyedül eszek, még egy étkezés, ami így történik meg, már nem oszt vagy szoroz. Lassú léptekkel indulok az ajtó felé, annak küszöbén torpanok meg és fordulok vissza vállam felett.
- Utolsó lehetőség - mosolyodom el kedvesen, majd fordítok hátat neki, vállammal támasztom meg az ajtófélfát. Nem fogom itt hagyni, gondolom ez mindenkinek világos. Ha más nem, megvárom, amíg elpakolja, és megyünk utána. Nekem így is megfelel, de akkor sem nyúlok hozzá egyikhez sem, és ez legalább biztos.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. október 13. 21:08 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Hetekkel ezelőtt volt szerencsém utoljára látni. Az a rendhagyó találkozás ad most esélyt arra, hogy jóvátegyem az akkor elkövetett hibámat, és semmiért nem hagynám ki a lehetőséget. Visszagondolok szavaira, amelyek azóta is fejemben visszhangzanak: azért remélem maradt belőle. Azóta csak többet gondoltam vissza az akkori eseményekre, és mindig ugyanoda lyukadok ki - nem akarom, hogy maradjon belőle bármi is. Kezem lassan mozdul, és meg sem áll, míg nem érinti azt a pontot, ahol egy ideig Damien fognyomai voltak teljesen láthatóak. Mosolyt csal arcomra, pedig tudom, hogy semmi okom virulni ezen, és mégis...
Az üzenet rövid volt. Egy egyszerű kérés, hogy öltözzön ki, valamint egy időpont és az étterem neve. Bár alapesetben nem lennék rest érte autót küldeni, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megmozdulásom pozitív reakciót váltana ki belőle, főleg, hogy igencsak mugli közlekedési mód - fogalmam sincs, hányadán áll vele. Arról nem is beszélve, hogy ennyi idő elteltével keresem fel és nem feltétlenül hagytam neki választási lehetőséget. Mindössze reménykedem abban, hogy valóban megjelenik. Kezdhetnék gondolkodni azon, hogy mi történik akkor, ha nem, de felesleges: akkor egyedül eszem egy pazar vacsorát, a kedvenc whiskymet kortyolgatnám utána ráérősen, míg meg nem unom, ahogy bámészkodnak, és lépek le.
Nem pillantok az ajtó felé, amivel szemben ülök. Ujjaim az asztalon pihennek, ajkaimon halvány mosoly van, mióta megérkeztem, és zavartalan fürkészem az ablakon túli sötétséget, figyelmen kívül hagyna saját tükörképemet, míg rá várok.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 5. 15:38 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow

A kapott baglyot olvasva mindössze halványan elmosolyodtam. A levél tömör volt, lényegre törő és információ gazdag. Nem vártak tőlem sokat, de azt legalább jól kellett csinálnom. Ki gondolta volna, hogy az illúziómágia tanulásához ekkora procedúrán kell átmenni? Fejemet csóválva írtam be a telefonomba az időpontot, majd hívtam fel az illetékest.
Ennek okán állok éppen Zlatan irodájában, arra várva, hogy a delikvens megjelenjen, akinek a férfire is fel kell majd készülnie. Nem tudom melyikünkkel jár rosszabbul. Az asztallapnak támaszkodva kortyolok a vízből, mikor - az elsőt ugyan elnyomja a nevetésünk -, de a második turnus kopogást meghalljuk. Elmosolyodva bólintok egyet, így Zlatan, kelletlen ugyan és szemforgatva, de az ajtóhoz lép és tárja ki azt. A lánynak csak biccent egyet és már ott sincs. Ilyenkor megérik az ilyesfajta ismeretségek: az aurorparancsnok irodáját sajátíthatod ki.
- Hargita, ha nem tévedek - pillantok bele az immár a kezemben lévő aktába. Mi a francnak kell akta egy tanoncnak? Számat elhúzva dobom félre, mert biztos vagyok abban, hogy haszontalan információkkal van tele, majd tenyérrel felfelé kínálom hellyel a kanapén. - Foglalj helyet, kedves. Teát, kávét, esetleg vizet? - lépek a kis asztalhoz, hogy kiszolgáljam magamat, valamint a lányt is, ha szeretne valamit. Az italokat csúsztatom az asztalra, majd ülök le vele szemben.
- Mihail vagyok, az agyturkász, örvendek a találkozásnak. Biztos értesültél róla, hogy velem lenne szükséges beszélgetned kicsit az illúziómágia okán - mosolyodom el féloldalasan. - Gondolom izgulsz, úgyhogy először vegyél egy mély levegőt az orrodon, majd a szádon engedd ki lassan, és ezt ismételd el ötször, kérlek - türelmesen várom meg, míg a légzőgyakorlat legalább minimálisan is segít a lány szívverésén, majd dobom át bal lábamat a jobbon, dőlök hátra és veszem kezembe a papírlapokat, valamint egy tollat. Nem kenyerem a beszélgetés közbeni jegyzetelés, a beszélgetések után szeretem megtenni ezt, ám ekkora kompromisszumot hajlandó vagyok bevállalni az Omboziért.  - Nincs mitől tartanod. Milyen kedvvel érkeztél ma?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 6. 12:54 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow

Aprót bólintok csupán mosolyogva a nevére, végül a kezében tartott kulacsra pillantva is csak egy bólintok, így csak magamnak készítem el a kávét, mielőtt elé ülnék.
A csészét a kezemben tartva, direkt nem nézek rá, amíg a kért légzőgyakorlatot végzi, de érzem magamon tekintetét. A tudattól nem rendül meg mosolyom, maximum szélesedik minimálisan, mert el tudom képzelni, hogy nem könnyítem meg neki. Aprót kortyolok, lehunyt szemekkel, halkan fújom ki a levegőt utána. A csészét támasztom térdemnek, szabad kezemet keresztbe ejtem ölembe, miközben türelmesen várom, hogy össze tudja szedni a gondolatait. Halkan nevetek fel.
- Semmi baj. Tisztában vagyok vele, hogy valószínűleg nem is könnyítem meg - sütöm le tekintetem. - Hogy tehetném neked egyszerűbbé? Ha nem látsz, esetleg könnyebben menne? - pillantok rá kíváncsi tekintettel. Választól függően állok fel vagy maradok a helyemen, de a továbbiakon nem változtat: ismét kortyolok egyet.
- Előre bocsájtom, hogy vannak olyan kérdések, amiket muszáj feltennem, mert előírás. Ilyen az például, hogy miért szeretnél illúziómágiát tanulni? - csóválom meg fejemet elégedetlenül. Ennyire tág és fals kérdést feltenni valakinek igen csak övön aluli. Bár jöhet a kérdés, mit elégedetlenkedek, mikor én engedélyeztem, hogy felvigyenek a többi pszichológus közé, akit ilyenkor hívni lehet. Tapasztalatnak remek, rengeteg, különböző területet - mint képesség - meg tudok ismerni, és figyelemmel arra, hogy a szagdolgozatom az egyik képességről fog szólni, minden információ jól jön. Még, ha igen képlékeny is. A papírlapokra pillantva firkantok rá pár szót, majd figyelek a lányra. - Amennyiben gondolkodnál rajta, nem probléma, majd visszatérünk rá. Nem sietünk sehova, csak nyugodtan.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 6. 13:48 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Lehunyt szemekkel sóhajtok egy halkat, ujjaim ütemesen dobolnak továbbra is az asztallapon, mert a múltra való visszatekintés remek ötletnek tűnik ilyenkor. Nosztalgikus hangulatom közepén fordítom fejemet minimálisan az ajtó felé, hogy meglássam a feketébe öltözött ma esti vacsoratársamat. Szemöldököm rebben meg, ahogy nem feltűnően, de egyértelműen mérem végig, amíg a pincérrel beszél, végül mosolyogva, aprót csóválva a fejemen fordulok vissza az ablak felé.
Hihetetlen.
Akkor pillantok fel legközelebb, mikor a pincér az asztalhoz vezeti, és azzal a lendülettel is adom vissza az étlapot. - Már rendeltünk. Itallapot legyen szíves az úrnak - mosolyodom el kedvesen, hangom kellemesen lágyan kerül a pincér és közém, aki bólint és minimálisan meghajolva lép el tőlünk.
- Megmondtam - pillantok rá. - Kiengesztellek. Mi sem lenne ehhez a megfelelőbb, mint egy puccos étterem elkülönített asztala, gusztustalanul drága ételekkel és beszélgetéssel telve? - mosolyodom el szélesen, hangom itt-ott csendül fel szarkasztikusan, például mikor az étteremhez érek, de őszinte leszek: az egyik kedvenc éttermembe hívtam el.
- Meglepett, hogy eljöttél - az idő, amikor testemmel is felé fordulok, nem csak fejemmel, hogy biztosítsam afelől, immár minden figyelmem az övé. Beismerem, nem feltétlen úgy közöltem vele az információkat, ahogy egy normális ember teszi, de már belém ivódott, hogy mindig célravezetőbbek a rövid és tartalmas üzenetek, mintsem órákat elpazarolni arra, hogy minden részletet letisztázzunk.
És végül is: tényleg eljött.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 6. 17:31 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow

Végül nem mozdulok a helyemről, mikor megkapom a reakciót, mindössze mutatóujjam fonódik a csészére erősebben, még véletlen se boruljon ki. Fizethetném ki Zlatannak a gusztustalan szőnyegét.
Csendben várakozom. Külső szemlélőként is tökéletesen látom, hogy éppen magában rendezi a dolgokat. Talán igyekszik győzködni magát továbbra is, mennyire szeretné ezt, és erről csak nyilatkoznia kell: mert itt nincs másról szó. Válaszol a feltett kérdésekre, amiket egy jelentésben foglalok össze az oktatónak és a Minisztériumnak is, végül leadom, és mindenki mehet a dolgára. Megértem az aggodalmát, de őszintén úgy vélem, hogy felesleges. Értek már meglepetések, és egy ilyen tündéri lány mögött is rejtőzhet akár egy sorozatgyilkos, de már csak a testbeszédére elég ránéznem, hogy tudjam: nem lesz baj.
Miközben beszél írom le a legfontosabbakat: Ragaszkodás a képességhez. A jövőjét látja benne. Segítségnyújtás. Hasznossága. Folyamatos használata a mindennapokban. Halványan mosolyodom el, kortyolok a kávéból, a csésze fölött pillantok már rá.
- Tehát tánctanár szeretnél lenni a jövőben, ha jól értem - előredőlve csúsztatom a csészét az asztalra, majd helyezkedem vissza. - Ez azt jelenti, hogy emberközpontú vagy, extrovertált, valamint türelmes. A gyerekekhez igen sok kell az utóbbiból - jegyzetelek megint, még az utolsó szavak írása közben szólalok meg.
- Milyen a kapcsolatod a szüleiddel? - az utolsó szavak kerülnek a lapra, végül pillantok rá térdemre könyökölve, arcomat tenyerembe támasztva.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 6. 19:32 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow

Kékjeim minimálisan kerekednek ki, szinte észre sem vehető. Aprót bólintok. - Balettoktató. Azonnal javítom - mosolyodom el szélesen, kezemet elvéve arcomról írom le a pontosítást a megfelelő részhez. Komótosan kocogtatom a tollat párszor a papírnak, míg felpillantok. A csészét magamhoz véve iszom meg az utolsó kortyot, így üresen kerül vissza az asztalra, és helyezkedem vissza. Figyelmemet nem kerüli el arcának vörössége, és ahogy kicsit összehúzza magát, azonban nem emlegetem fel, ösztönösen siklok tovább rajta.
Válasza közben figyelek ismét az elém letett papírra: Segítőkész. Célorientált. Bátorító. Összefüggések specifikus keresése a képesség és annak korrekt használata között - az ebből adódó támogatás teljes jelenléte. Az utolsó szavakra akaratlan Brightmore képe úszik be elém. Nem a mumus-oktató, mi? Bárki jobban tetszeleg ebben a szerepben, mint az ex-rellonos Sárkánytan oktató.
- Kreatívan használnád a képességet, hogy azzal másokat motiválj. Ezek alapján minden előnyét megragadnád, hogy ne érje sérelem a gyerekeket, amolyan - hagyok pillanatnyi szünetet. - Intuíciószerűen menne az oktatás - pillantok rá, mosolyodom el szélesen, végül ismét a papírra nézek. - Ne felejtsd el, hogy néha el kell bukni ahhoz, hogy utána még eredményesebbek legyünk. Remélem nem esnél át a ló túloldalára - minden pozitív dolognak van hátulütője. Ha túlságosan pátyolgatja, és a pozitivitásra orientálja a gyerekeket, soha nem tanulnak a hibáikból, sőt, fel sem fogják ismerni azokat, így újra és újra ugyanazokat fogják elkövetni.
Elpillantva róla ismét jegyzetelni kezdek, hogy egyetlen információ se ússzon el. Támogató családi háttér. Pozitív légkör és neveltetés. Öccse van - idősebb testvér. Védelmező?
- Igen kellemes családi légkört írtál le nekem. Mindebből kifolyólag hajlamos vagy az érzelmeidre hagyatkozva meghozni bizonyos döntéseket? - csúsztatom államat kézfejemre. - Az ennyire alázatos és békés családból jövőek inkább hallgatnak az érzelmeikre, mintsem az ösztöneikre vagy a logikára. Természetesen vannak kivételek, mindössze a statisztikák ezt mutatják -  mély hangom fátyolként hull körénk, kíváncsian, mégsem sürgetően fürkészem arcát.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 7. 14:53 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow

Az a snassz, semmitmondó és megfoghatatlan mondás, miszerint minden kezdet nehéz, nagyon jól passzol az ilyen helyzetekre. Nehéz megnyílni intim kérdésekben egy idegen embernek, mindössze azért, mert szükséges valami olyan eléréséhez, amit mindenképpen szeretnél. A tapasztalat szerzés mellett talán ezt mondhatom még oknak, amiért hajlandó voltam engedélyezni, hogy felvezessenek a listára, aki az ilyesmiket intézheti.
Szélesedő mosollyal hallgatom a véleményét az egész balettról, és annak kifejezőeszközeiről. - Tehát már gyermekként is raktak rád felelősséget a szüleid, mert megbíztak benned. Mennyi idős voltál ekkor? Mikor vigyáznod kellett az öcsédre - a levegőben tartom a tollat, hogy amint elhangzik legalább egy nagyjábóli válasz, azonnal leírjam, és lendülhessünk is túl ezen. - A hibáktól való félelmet nagyon nehéz kontrollálni, de valóban nem lehetetlen. Kívánom, hogy sikerrel járj ezzel kapcsolatban a jövőben, látom benned a potenciált elfelé - kedves, biztató mosollyal ajándékozom meg, leírok mindent, majd pillantok fel ismét, hogy kicsit meredekebb vizekre evezhessünk.
Szélesedő mosolyom egyértelműen árulja el véleményemet, de még így sem szemtelen vagy tiszteletlen a lánnyal szemben. Véletlen sem szeretném, ha nem érezné magát biztonságban, mert azzal csak ártok. Bár abból kiindulva, hogy mennyire megeredt a nyelve, talán a kezdeti sokkon már túl vagyunk. Alkalmazkodóképes. Intuitív. Felelősségteljes.
- Remek ezt hallani, mert nincs ilyen statisztika. Vagy, ha van is, én még nem találkoztam vele. Kíváncsi voltam képes vagy-e egy határozott véleménnyel szemben felállítani a sajátodat, kiállni az mellett és elfogadható magyarázatot adni rá. Ez fontos. Nem hagyod magad befolyásolni, nem azt mondod, amit mások hallani szeretnének - nem befolyásolható. Államat ugyanúgy kézfejemen pihentetem, miközben beszélek. - Miből gondolod, hogy nem vagy kiemelkedő tehetség? Esetleg szembesítettek vele, és ezért döntöttél az mellett, hogy inkább oktatod? - bizonytalanság. Nem esik önámítás hibájába - racionalitás? Önbizalomhiány?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 7. 17:06 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow

Halk nevetést engedek meg magamban a magyarázatot hallva, ami hallható, de nem bántó. A toll moccan egy utolsót, mikor minden leírásra kerül.
- Értem. Igen fiatalon bízták már rád az öcsédet és ezek szerint a barátnődet is - aprócska megjegyzésnek és biztatásnak szánom előző szavaim biztosításként, véletlen sem áll szándékomban negatív érzelmeket kiváltani belőle ezzel kapcsolatban. Csupán lehunyt szemekkel moccan meg fejem kicsit, mikor megköszöni.
Fél szemöldököm emelkedik meg az okokon. Halkan hümmentve kezdek el írni, így áll be közénk pár elnyújtott perces csend. Nem bízik önmagában. Tánc feladása - véleménye szerint nem képes megragadni a tragédiát. Önbizalomhiány. Saját maga elbizonytalanítása? A toll hegye koppan a szó mellett párszor. Miért?
- Valóban úgy érzed, hogy nem menne vagy csak ezt szeretnéd hinni? - pillantok fel. - Visszatérhetünk oda, hogy a hibákból tanulunk. Aki ilyen szenvedéllyel beszél és áll a baletthoz, nehezen elképzelhető, hogy mindössze egyetlen ilyen ok miatt így döntsön - véletlen sem mondom ki, hogy feladja, mert nem lenne igazam, pedig sokaknak ez jutna eszébe rögtön. De ilyenről nincs szó. - A szomorúság a mindennapok elengedhetetlen része. Ha nem lenne szomorúság, nem tapasztalnánk meg olyan elemi erővel az érzést, mikor boldogok vagyunk. Fontos része az életnek, de megértem a hozzáállásod - biztosítom gyorsan, végül dőlök hátra.
- Hogy állsz a szerelemmel? Párkapcsolatban vagy most?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 8. 16:38 Ugrás a poszthoz

Lónyay R. Hargita
somehow


Figyelmesen hallgatom ismét a választ, halvány mosolyom nem tűnik el ajkaimról, szinte már odanőtt.
- Érthető. Dicséretreméltó, hogy abban szeretnél száz százalékot nyújtani, amiről tudod, hogy megy, míg a másik oldalról tisztában vagy a gyengeségeiddel - bólintok pár aprót, a jegyzetelés végével nézek fel rá ismét. Mindössze pár másodperc elég, hogy a testbeszédből rengeteg mindent ki lehessen olvasni, és ez az oka annak, mennyire nem szeretek beszélgetések közben jegyzetelni. Elveszi az érdemi információkról a figyelmet, hiszen az ember sokkal nehezebben kontrollálja testének jeleit, mint szavait - bár nem lehetetlen, de az előttem ülő, példának okáért, nem ilyen ember. A következő szavaira is csak bólogatok, immár nem írok le semmit, hiszen a magyarázata már rég a papíron hever, és őszintén, igen valid érveket hoz fel minden mellett vagy éppen ellen.
A párkapcsolat kérdése sok embernél számít tabutémának. Érthető okokból, hiszen sokan nem szívesen teregetik ki a magánéletüket, vagy éppen úgy csinálják, hogy senki nem tudjon róla semmit, így a kérdés is igen kellemetlennek hat, de szükséges. Legalábbis a Minisztérium szerint az. Kíváncsian hallgatom a választ, ismét előredőlök, míg várom a végét.
- Nem, egyáltalán nem vagy elkésve. Aknázd ki az előtted levő lehetőségeket, utána még bőven ráérsz keresni magad mellé valakit, vagy csak kivárni, amíg megtalálod az igazit - mert nem lehetetlen. Nekem nem adatott meg, bár tény és való, hogy úgy sokkal nehezebb hinni a szeretetben és a szerelemben, ha még soha nem tapasztaltad. Még csak minimálisan sem. - Nagyon racionálisan látod az életet, ami sok esetben remekül jön a mindennapokban, azonban ne felejtsd el, hogy fiatal vagy. Tisztában vagyok azzal, hogy a tanulással járó teher és felelősség hatalmas, de az mindig jó, ha élvezzük az életet és annak minden apró örömét - mosolyodom el szélesen.
- Esetleg van még valami, amit elmondanál? - fürkészem arcát. - Amennyiben nincs, végeztünk. A Minisztérium neked is küld majd egy példányt az eredményről, így nem kell aggódnod, időben meg fogod tudni - túrom hátra előre esett tincseimet, majd borzolom össze azokat. - Köszönöm, hogy befáradtál, Gitta, örömömre szolgált - kelek fel a kanapéról, megkerülöm az asztalt, oldalamhoz szorítva a papírlapokat nyújtom felé jobb kezemet.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 13. 00:51 Ugrás a poszthoz

Hargita
somehow

Ki gondolná, hogy egy több órás vonatút eltelhet gyorsan? Én már nem gondolom, hanem tudom. Voltam olyan szerencsés, hogy senki nem tisztelt meg a jelenlétével a négy személyes üléseknél, így egymagamban foglalkozhattam a szakdolgozatommal. Egy idő után már az engem - messzebbről - vizslató tekintetek is semmivé foszlottak.
Elégedetten mosolyogva nyomom el a már leégett cigarettát a földön, majd dobom a kukába. Aprón húzom meg a bőrtáska pántját a vállamon, megigazítom a kabátomat, majd lassú léptekkel indulok el az állomásról.
Elég pár lépés, és már a következő napok körül járnak a gondolataim: mikor kell mennem a fegyházba, kikkel kell foglalkoznom aznap, milyen zh-im lesznek, valamint mindezt össze kellene egyeztetni azzal, hogy Elias közölte, hétvégén Párizsba kellene utaznom fotózásra, nem beszélve arról, hogy Helsinkiben is várnak ugyanezen okból. Felciccenve dörzsölöm meg szemeimet, de nem állok meg, és ennek köszönhetően ütközik belém valaki oldalról.
Amilyen apró, meg sem érzem, mégis megemelkedett szemöldökkel pillantok le rá. Átható, kék tekintetem minden részletet pillanatok alatt megjegyez, és végre fel is dolgozza a kapott információt. Halványan mosolyodom el.
- Hargita - mondom ki lágyan nevét. - Nem ütötted meg magad nagyon? - helyezkedem vele szemben, tekintetemben őszinte kíváncsiság ül, miközben várom a választ. Meg kell hagyni, teljesen máshogy néz ki, mint amikor először - és azt hittem utoljára - találkoztunk. Kicsi ez a városka, és erre minduntalan rá kell jönnöm.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 13. 02:54 Ugrás a poszthoz

Hargita
somehow

A kérdés után, szemem sarkában tűnik fel a vöröslő alma a szürkülő betonon. Törzsből fordulok arra, végül tincseimet hátratúrva fordulok rendesen is felé, hogy leguggolva felszedjem és tegyem a már Gitta mellett lévő tasakba. Kiegyenesedve hajolok le kicsit, kezemet nyújtom felé.
- Hadd segítsek - fogom meg éppen a haját igazgató kezét, majd fordítom úgy, hogy óvatosan rá is tudjak szorítani. Ajkamon virít folyamatosan halvány mosolyom, ahogy minimálisan húzom magam felé, remélve, hogy megfeszíti karját és valóban fel is tudom húzni a földről. Ha sikerül hajolok le, hogy ujjaimra akasszam a szatyrot.
- Örülök - pillantok rá, mielőtt visszaállnék ismét vele szembe. - Hazafelé sietsz ennyire? - eszem ágában sincs felé nyújtani a bevásárolt holmikat, amíg nem kapok választ. És mikor válaszra várok, nagyon türelmes tudok lenni. A halvány mosolyból lesz egy igen erőteljesen látható. Csak hallgatom, fejemet csóválom meg végül halkan nevetve.
- Pedig reméltem, hogy szándékos volt - billen oldalasan fejem. - Ennél jobb oka aligha van két embernek beszélgetni. Hazakísérlek - csillannak meg kékjeim játékosan, mert ezt a kijelentést még soha senki nem hallhatta a számból és valószínűleg nem is fog megtörténni többet. Nem szenvedtetem sokáig, könnyed mozdulattal állok mellé, jelentőségteljesen pillantok le rá, jelezve, hogy indulhatunk.
- Szeretnék gratulálni. Megkaptam a Minisztériumtól a végzést, hogy alkalmas vagy a képességtanulásra.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 13. 13:03 Ugrás a poszthoz

Hargita
somehow

Az, hogy azonnal a hajával kezdett el babrálni, nagyon sok mindent elmondd. És nekem ennél több nem is kell. Már Zlatan irodájában feltűnt a különös viselkedés, de a hivatalos körülményekre tekintettel nem engedhettem meg magamnak, hogy közvetlenebb legyek. Vagy hogy kicsit kiélvezzem a helyzetet, mert egyértelműen hatással vagyok rá, és nem minimálisan, ami akaratlan csal mosolyt arcomra.
Fejem kicsivel jobban billen félre, ahogy várom a választ, és igyekszem nem elnevetni magam a tátogást végig nézve. Mindössze másik lábamra helyezem a testsúlyomat, hogy legalább addig is történjen valami, így a mozdulat, természetesen, teljesen tudatos - ezáltal kerülök hozzá közelebb is. Aprót biccentek a hálálkodásra, azonban ez a nyugodt kisugárzás nem tart sokáig. Akaratom ellenére nevetek fel, kezemet húzom szemeim elé, így lemaradok arról, ahogy
- Aranyos vagy - jelentem ki még mindig nevetősebb hangon, lassan fordulok felé. Mindenféle gátlás nélkül nyúlok előre, hogy behajlított mutatóujjamat tegyem álla alá és emeljem meg a fejét, hogy rám nézzen. - Nem csinálsz magadból hülyét, ne aggódj ez miatt. Sokan járnak ugyanabban a cipőben, mint te, ez teljesen normális - mosolyodom el, kezemet húzom vissza magam mellé. - Igazából kérni szeretnélek, hogy tegezz. Szerintem nem vagyok sokkal idősebb, mint te - azonnal visszagondolok a kapott aktára, amit a kezembe nyomtak, hogy ennyit kell tudnom a lányról, akit hamarosan szét kellene szednem. Nem tudom, mégis mit hisznek a pszichológusokról, vagy egyáltalán arról, mi folyik a zárt ajtó mögött, de túlzásnak éreztem és még mindig érzem a megfogalmazást. Nem tudok olyan mélyre kerülni, hogy minden sérelem napvilágot lásson, főleg, mert egy alkalomról van szó mindig. Ez édeskevés lenne ehhez. A gondolat kúszik be: húsz éves. Akkor valóban nincs köztünk olyan sok év, mint elsőre gondolni lehetne.
- Indulhatunk, kedves?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. november 14. 12:34 Ugrás a poszthoz

Hargita
somehow

A kérdésen nevetek fel visszafogottan. Fejemet ingatom meg, mert ha megtudja, lehet nem fogja elhinni nekem. Igazából még én is hadilábon állok a ténnyel magával, hogy mennyi idős vagyok, de... halványan elmosolyodom.
- Huszonhét - felelem végül ugyanolyan mosollyal. Valakik pánikolnak közel a harminchoz, valakik imádják, valakik elfogadják. Én? Nekem mindegy, mert ugyanúgy fogok kinézni az elkövetkezendő még ki tudja hány évig is. - Sokallod? - emelkedik meg fél szemöldököm kérdőn, a kérdés komolynak hangzik, de belül remekül szórakozom az egészen.
Halkan hümmögve emelem fejemet az ég felé, amikor kifejti még egyszer, ő mennyire nem ilyen. Latolgatom a lehetőségeinket, őszintén, nincs valami sok, de ez nem tántorít el attól, hogy csak még inkább szórakoztatóvá tegyem a helyzetet. A következő mondatra pillantok le, ajkaim nyílnak el egymástól.
- Nem, még senki nem mondta. Ezek szerint neked én vagyok a szőke herceged? - mosolyom szélesedik vigyorrá, amit valószínűleg nem lát, mert sokkal jobban lekötik a figyelmét az épületek, amik mellett elhaladunk. Bár arról fogalmam sincs, merre megyek, hiszen ő tudja - remélhetőleg - merre lakik, de most megelégszem annyival is, ha csak követem.
- Visszatérve az előző kérdésedre: mit szólnál, ha nem mondanám el, hogy miért, hanem te jönnél rá magadtól? Ha elmondom, abban nincs kihívás - szabad kezemmel nyúlok nyakam másik oldalához és dörzsölöm meg óvatosan a felületet. A hideg ráz ki minimálisan, ahogy a meleg bőrhöz ér hideg kezem, majd kissé kiegyenesedve moderálom magam.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. december 7. 10:30 Ugrás a poszthoz

Hargita
somehow

Féloldalas mosollyal ajkaimon forgatom meg szemeimet a rengeteg kérdésre, amit kapok, holott csak választ vártam a sajátomra. Végül csak fejemet ingatom meg nemlegesen, hogy nem, nem kellene sokallnia - és ennyi elég is erről, hiszen évek óta ugyanúgy nézek ki. És bár a rengeteg visszakérdezés egyben válasznak is minősül, de milyen férfi lennék, ha nem várnék egyértelműbb választ? Véletlenül sem azért, hogy lássam zavarba jönni. Dehogyis. Valamint sokkalta jobban leköti a figyelmem, ahogy ismét a hajával kezd babrálni. Fél szemöldököm rebben meg, oldalasan pillantva rá nyúlok ki és fogom meg a kezét. Ezzel egy időben torpanok meg és kezdem el fürkészni az arcát.
- Leengedve jobb - jelentem ki, ahogy lefelé engedem kezeinket, majd engedem el, hogy minimálisan elnyílt ajkakkal engedjek meg magamnak aprócska nevetést. Szőke herceg. Ha tudnád, kedvesem...
- Senki. Te vagy az első - biccentem félre fejemet. - Ez már a sokadik kérdés, amire nem válaszolsz, de igyekszem nem magamra venni - fordulok el tőle, hogy tovább indulhassunk, ám ehelyett - nem is olyan meglepő módon -, de állunk tovább, hogy arcát tenyerébe temesse. Akarom mondani: ő indulna tovább, de én állok ugyanúgy, mert az eddigi tapasztalataim alapján, nem vagyok rá jó hatással, így félő, hogy séta közben orra esik, szóval csak utána nyúlva kényszerítem megállásra. Mellélépve pillantok le rá, csípőmet tolom ki kicsit, ahogy ismét magyarázkodásba kezd.
Mindenki szeret, mégsem szeret senki.
Hirtelen kegyetlenséggel ugranak be apám szavai, azonban ahogy Hargitára nézek, nem tudnak megkapaszkodni gondolataimban. Őszintén mosolyodom el, hangosat sóhajtva pillantok az ég felé, majd vissza rá.
- Ha azt mondom van, akkor csak rontok a helyzeten? - csillannak meg kékjeim szemtelenül, hasonló mosollyal megspékelve. - Viccelek. Nincs lovam. Neked pedig tényleg meg kellene nyugodnod. Nincs semmi baj a külsőddel - bár én biztosan nem lépnék így utcára, és aggódhatnék valóban ezen, de még edzés után is ugyanúgy nézek ki, mint most. Nem mintha az én érdemem lenne. Kiábrándítóan snassz. - Mondani könnyű, tudom, de csak add önmagad. És ha ennyire zavar az, hogy jelenleg milyen a külsőd, mit szólnál, ha lehetőséget adnék arra, hogy megmutasd a másik oldaladat is? Eddig láttam a diáklányt, a káoszt - mutatok végig rajta tartva szemtelen vigyoromat. - Gondolom szeretnéd megmutatni a nőt is. Javíts ki, ha tévedek.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. december 22. 15:57 Ugrás a poszthoz

Hargita
somehow

Egyáltalán nem haragudhatok rá, amiért nemhogy válaszolni nem tud a feltett kérdésekre, de olyan mérhetetlen zavart érez, amit még soha. Bóknak veszem, tudom kezelni, de a legjobban kihasználni szeretem az ilyen alkalmakat. Egy kis szórakozás nekem is kijár a szürke hétköznapokban.
Leengedett kezemet emelem fel, miután elengedtem az övét és igazgatom meg a tényleg csak minimálisan szanaszét álló tincseit, miközben egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hogy elbújik előlem. Vállamat vonom meg a sajnálatára és arra is, hogy ez mennyire kínos. Neki valószínűleg, de mint mondtam, én már hozzá vagyok az ilyesmihez szokva, úgyhogy nem érint mélyen - és tényleg aranyosnak tudnám mondani. Ujjaim állnak meg a levegőben, ahogy ömleni kezdenek belőle a szavak, kicsit meglepetten, kikerekedett kékekkel fürkészem az arcát - kezem ereszkedik magam mellé, majd pár másodperc múlva őszinte nevetésem hangzik fel a téren. Szemeim elé húzott kezem alól sandítok ki rá, de nem bírom, és ismét feltör belőlem a nevetés.
- Régen kaptam ennyire hatalmas és őszinte vallomást, megmondom az őszintét - szólalok meg nevetős hangon, kezemet csúsztatom nadrágom zsebébe. - Köszönöm, amiért szépnek tartasz, de gondolom nem mondok újat azzal, ha kijelentem: kölcsönös. Gyönyörű vagy - halvány mosollyal jelentem ki a tényt. Tartva mosolyomat várom a folytatást, ami végre meg is érkezik, és mindenki legnagyobb meglepettségére, választ kapok a kérdésemre. Legalább erre. És igen kielégítőt. Az ég felé fordulva nyammogok kicsit. Végül is, miért ne?
Aprót lépek közelebb hozzá, szabad kezem nyúl fel, behajlított mutatóujjamat teszem álla alá és emelem meg fejét kicsit.
- Igen. Ha szeretnél sem tudnál elmenekülni előlem - szavaim közben lépek még egy aprót közelebb, kettőnk közé búgom szavaimat, így téve sokkal intimebbé a helyzetet, mint az indokolt lenne. Kékjeim villannak pár hosszabb másodpercre ajkaira, majd vissza szemeire - míg az én kékjeimet néhány előreesett tincs teszi még sejtelmesebbé. - Remélem holnap este ráérsz. Délelőtt elküldöm a részleteket üzenetben. Megadom az esélyt, hogy megmutasd a nőt, amit rejtegetsz magadban - hangom minden szóval egyre jobban mélyül, ahogy a kettőnk közti távolság is csökken. Ajkaitól pár centire állok meg, a szatyrot teszem lába mellé, végül lassan egyenesedem fel. Elnyújtott másodpercekig fürkészem így arcát, míg végül elveszem álla alól ujjamat, fordulok sarkon és hagyom a tér közepén, hogy haza induljak.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. december 25. 00:29 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Szemöldököm ugyan megrebben, ahogy Damien marasztalja a pincért, de nem szólok. Féloldalas mosoly terül el arcomon, aprót bólintok a pincérnek, akit végül útjára engedek. Így is eleget lábatlankodott körülöttünk, van, ami jobban leköti a figyelmem éppen.
Állom tekintetét ugyanolyan mosollyal, ami ugyan szélesebb lesz a szavakat követően, de csak minimálisan. - Lenyűgözni máshogy szoktam embereket - magabiztosan jelentem ki, szemem sem rebben a szavakra - azonban, ha valaki van olyan szemfüles, egy hideg csillanást észrevehet az eszeveszett kék tekintetben.
A szavak bennem ragadnak, mikor a pincér lép a tálcával az asztalunkhoz: Damien elé kerül a kért gin tonic, míg elém a jól megszokott whisky-t teszik. Biccentek, tekintetem lassan siklik vissza a férfire, aki már hátradőlve helyezte magát kényelembe. Mintha csak megkönnyebbült volna. És bár ezt szerettem volna kijelenteni nemrég, mielőtt a pincér zavart volna meg, most visszafogom magam és csak kortyolok.
- A kíváncsiság nem mindig erény - fürkészem arcát poharam fölött szemtelen vigyorral egy ismételt korty előtt. Nem szólok többet, hagyom, hogy felmérje a terepet, így én ismét az ablak felé fordulok, hogy a kinti világot fürkésszem nyugodtan.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. december 25. 01:09 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Tizedmásodpercre akad meg a mozdulat, hogy ajkamhoz érinthessem a hideg kristályt, benne a whiskyvel. Kérdőn pillantok rá, a korty után gondolkodás nélkül koppan az asztalon a pohár, figyelmemet csak és kizárólag Damiennek szentelem.
- Hallgatlak - könnyedén vetem át jobb lábamat bal térdemre, ahogy minimálisan helyezkedem csupán. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lepett meg: kellemes a hasznossal alapon, végül is, nem kellene, hogy meglepjen, hiszen remek alkalom ez egy olyan beszélgetésre, ami soha nem adatott meg nekünk.
Lesütött tekintettel engedek meg magamnak egy halk kuncogást. Szusszanva sandítok fel rá.
- Nem kötöttek a témák, így arról beszélgetünk, amiről szeretnénk - fonódnak ujjaim ismét a kristály köré. - Szokásommá tettem, hogy mindig olvasás közben zavarjalak meg. Látom ennek a báját és iróniáját is egyszerre - ingatom meg fejemet szórakozottan. - Komolyra fordítva a szót: tényleg csak beszélgetni szeretnék. A kiengesztelésen túl - ami már zajlik -, nem volt kifejezett célom az estével, belátom - aprót vonok vállaimon, elhúzva kezeimet a pohártól, mutatóujjam siklik végig a pohár szájának fél ívén, miközben le sem veszem kék tekintetemet Damienről.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. december 25. 16:46 Ugrás a poszthoz

Hargita
11.14., Varsó / somehow

Az étterem éppen kellemesen puccos, de nem kihívóan. Elég ahhoz, hogy eltöltsek egy vacsorát a téren szétolvadt Hargitával, majd menjek a kötelező eseményre, ahol szélesen kell mosolyognom olyan emberekre, akik meg sem érdemlik, hogy rájuk nézzek. Az egész legnagyobb pofátlansága, hogy Leonyid helyett kell megjelennem, mert a Sztravinszkij családfőnek hirtelen halaszthatatlan dolga lett. Az igazság? A legtöbb vélalány, akit feleségül szán a fiának, az esemény nagyra becsült meghívottja.
Kezem csúszik zakóm külsejére, így tökéletesen érzem az apró zacskót a belső zsebben. Megkönnyebbülten engedek ki egy sóhajt, könnyed mozdulattal fordítom magam felé karórámat: ha minden igaz, pár percen belül meg kell jelenniük. Hargita valószínűleg igen nagy meglepetéssel szembesült, míg először Pestre lett víve a reptérre, majd egy magángépre ültették fel, hogy eljuthasson gond nélkül Varsóba, a randevú helyszínére. Őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy ma estére esik a pofamutogatós rendezvény, ezért ajánlottam fel nagy hévvel a lánynak a ma estét. Elhamarkodott volt részemről, de megoldottam, így mikor az egyik pincér lép az asztalhoz, bólintva állok fel. Automatikusan gombolom be zakómat, halvány mosollyal ajkaimon várom, hogy a lányt bevezessék.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2022. december 28. 14:56 Ugrás a poszthoz


Lábam keresztbe vetve pihen a másikon, ujjaim gyorsan görgetik a telefon képernyőjét. Arcom tökéletesen tükrözi az unottság minden létező formáját, míg másik kezem kézfeje nyomódik arcomnak. Egyetlen pillanatra zizzennek az ablakon túli világra kékjeim, de azzal a lendülettel fordulok is vissza. Tekintettel arra, hogy véla vagyok, a mágia mindennemű verbális és nonverbális formáját igen hamar el kellett engednem. Az a kevés, ami bennem van, nem elég semmire, így mondhatni kicsivel jobb képességekkel megáldott mugli életet élek. Ezért a magángépek, az autók, sofőrök, emberi munkaerő - ezért ülök az autó hátsó ülésén arra várva, hogy Reiner végre kisétáljon onnan, ahol a hopp-pont található. A reptér tele van emberrel, és Luka nagyon igyekezett lebeszélni arról, hogy eljöjjek én is, de mégis itt vagyok. Őszintén, nem tudom megmondani miért, de ezen már hiába is gondolkodom.
Arcomra automatikusan kerül egy széles mosoly, mikor kiszúrom. Kezemet teszem a sofőr vállára, azzal a lendülettel szállok ki én az autóból. Nem telik el egy másodperc, mikor az első telefon jól ismert hangját meghallom, ahogy fotóznak, de ignorálva a képek készítését és az egyre hangosabb beszélgetést lépek Reiner elé: fejére húzom a sapkát - ha nincs rajta -, elveszem tőle a táskát, és szó nélkül húzom magam után sietős léptekkel az autóhoz. Kinyitva annak ajtaját dobom be a táskát, várom meg, amíg Reiner beül, majd csuklóból csukom is be, hogy az autónak hátat fordítva mosolyogjak az embereknek.
Rengeteg kép, aláírás, kedves szavak, együtt nevetés, míg végül integetve ülök be az autóba, ahol azonnal fáradtan sóhajtok. - Mennään - szólalok meg, végül fordulok Reiner felé és azzal a lendülettel hajolok is előre, hogy megcsókoljam.
- Azt hittem sosem érsz ide - morgom ajkaiba.
Utoljára módosította:Mihail Vladiszlav Sztravinszkij, 2022. december 28. 16:10
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2023. január 5. 14:17 Ugrás a poszthoz

Hargita
11.14., Varsó / somehow

Ujjaim siklanak le a zakó gombjáról, mikor megérkezik. Elismerő mosolyt villantok, automatikusan közelebb lépve simítom kezemet felkarjára, ahogy lehajolva csókot lehelek arcára. Ellépve tőle pillantok le.
- Szép estét - biccentek aprót, miközben a székhez lépek, amit lassan húzok ki neki. Önkontrollomról ad tanúbizonyságot, hogy nem nevetek fel hangosan a kérdésre - vagy hogy nem csinálok belőle becsületi kérdést. Pedig megtehetném, hiszen valamilyen szinten sérti az önérzetemet, hogy egyetlen újságban sem vélt felismerni ezek szerint. Megvárom, míg leül, foglalok helyet én is, majd pillantok rá.
- Így is mondhatjuk - ingatom meg fejemet. - Nemzetközi modell vagyok a szüleimmel együtt - láthattál is minket magazinokban akár -, akik jelenleg Finnországból irányítják a családi üzletet, miután eljöttünk Ukrajnából még gyerekkoromban. Apám és anyám is igen neves emberek több országban is - vonom meg vállamat. Soha nem volt szükségem rájuk ahhoz, hogy megálljam a helyemet, Leonyidnak is csak a nevemet köszönhetem, aminek több a hátulütője, mint a pozitívuma, lássuk be.
- Meg is ragadnám az alkalmat, hogy elnézést kérjek az igencsak mugli megoldásokért. Valószínűnek tartom, hogy egyszerűbben is meg tudtad volna oldani, de szerettem volna megadni a hangulatot - kapom el tekintetét. - Gondolom nem repültél még. Hogy tetszett? - billen oldalasan a fejem a kérdés közben, miközben intek egyet és kerül elénk az itallap.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2023. január 5. 15:58 Ugrás a poszthoz


Lehunyt szemekkel mosolyodom el az utolsó csók után. Fejemet eresztem lejjebb, szusszanva dőlök hátra, fél karommal ölelem át Reinert és húzom magamhoz, hogy hajába csókoljak.
- Küzdenem kellett érte, de itt vagyok - veszem el a műanyag tálcáról a dobozt. Komótos mozdulatokkal gyújtom meg a cigarettát, az ablak automatikusan húzódik le: felpillantva mosolyodom el a sofőrre halványan, köszönetem jeléül. Kékjeim siklanak oldalasan.
- Meglepődtek volna, ha magyarul szólalok meg - nevetek fel halkan. Fejemet vetem hátra, a tetőt szuggerálom pár másodpercig. - Miért? Inkább a szüleimmel találkoznál? Cirka három és fél órás autóút - hangom teljesen komoly, arcom egyetlen része sem rezdül, ahogy kiejtem rajta a szavakat. Híres vagyok az emlékezetes belépőkről, de félek, ez nem úgy sülne el, ahogy elképzelném: Leonyidék nem is tudnak Reiner létezéséről, és őszintén megmondom, ez így a legjobb. Ajkaim között tartva a cigarettát túrom ki telefonomat zsebemből, ujjam remeg meg a képernyő fölött a hívást nézve, végül nem csinálva vele semmit teszem a tálcára.
Egyszerűbb lenne még most is csak a munkával foglalkozni: elnyomná bennem azt a különös érzést, amit az vált ki belőlem, hogy Reiner mellettem ülve tart a házam felé, ahova eddig a kötelező eseményeken és néhány sürgős fotózás okán, senki nem tette be a lábát. Oldalasan sandítok rá, halkan sóhajtok egyet.
A házhoz közeledve engedem el, összekapva a szanaszét lévő cuccaimat várom meg, hogy kinyissák mind a két oldalon az ajtót, majd Reiner táskáját megfogva induljanak befelé vele, csak és kizárólag utánunk.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2023. január 5. 19:57 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Fél szemöldököm látatlan rebben meg, mondhatni, csak egy ideg rakoncátlankodik az elhangzott szavakra, mint reakció. Ha befolyásolná, ha nem, akkor is úgy alakulna, ahogy fog. Nem szoktam idegeskedni olyan dolgokon, amikre nincs ráhatásom - és bár valamilyen szinten erre lenne, nem fogom magam megerőltetni. Ma nem küzdeni jöttem. Ami csak még inkább igaz lesz, ahogy kifejti, mégis mire gondolt.
Szélesen mosolyogva sütöm le ismét tekintetem, mutató- és hüvelykujjam fog orrnyergemre pár pillanatra. Halkat sóhajtok, mielőtt visszapillantanék rá.
- Vidd a nevem - intek nemtörődöm stílusban. - Csütörtökönként jöhetsz ücsörögni a kanapémon, ha az megfelel - pillantok a plafon felé elgondolkodva. - Feltéve, ha szeretnél is megjelenni és nem csak mondva csináljuk - pillantok rá. Csak délelőtt vannak előadásaim, így a csütörtök lehet a legjobb, hiszen a péntekeim már foglaltak. Halványan, őszintén mosolyodom el a gondolatra.
- Szeretném, ha nekem is több időm lenne rá - merengek el. Hetekkel ezelőtt tudtam rendesen könyvet fogni a kezembe, és akkor sem mondanám, hogy kielégítő mennyiséget sikerült olvasnom. A forrásként felhasznált olvasmányok pedig aligha mondhatók szórakozásnak, még ha élvezem is belevetni magam egy-egy szakmás kötetbe.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2023. január 5. 20:02 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Amint orrnyergemről elkerülnek ujjaim, Damiennel találom szemben magam. Nem lep meg, csak még inkább megkapom a lehetőséget, hogy elkapjam tekintetét, és teljesen elkaphassam az ő ajkaira is felkerülő mosolyt. Halkan nevetek fel, fejemet ingatom meg.
- Hízelgő, hogy ennyire támogatsz az olvasásban, azonban, mint mondtam, valóban nincs rá sok időm - vonom meg vállaimat. - A szakdolgozatom sokkal fontosabb jelenleg - már csak a választott témát tekintve is fontos, mert ahogy telt az idő, egyre több emberrel beszéltem és ismerkedtem meg, sokkal mélyebbre ástam magam az egészben, mint gondoltam volna - szinte már személyessé vált az egész. Tenyerembe simítom arcomat, amíg fürkész, türelmesen várom meg, bárhova is vezessen ez az egész.
Szemöldököm megemelkedik, aprót bólintok, kezem minimálisan mozdul felé, hogy ezzel is megerősítsem őt: kezdjük. Amint felém fordul, a mosoly szúr szemet először, azonban onnan zizzennek feljebb kékjeim szemeire szinte azonnal. - Megtisztelve érzem magam, amiért az elsők között lehetek - fogok rá a pohárra és emelem meg kicsit felé. - Örülök neked - koccintom poharainkat egymásnak el nem eresztve tekintetét a mozdulatsor közben. - Indiszkrét lenne rákérdeznem, mégis hogy történt?
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2023. január 5. 20:06 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

A változás szembetűnő és lehetetlen nem észrevenni. Nem mondhatnám, hogy mintha egy másik ember ülne velem szemben, mégis közelítünk ehhez: a szavak úgy gördülnek le ajkairól, mintha az elmúlt évek akadozott szavai meg sem történtek volna. Valóban örülök neki.
- De csak semmi nyomás - nevetek fel halkan és őszintén. Poharamat húzom vissza, aprót kortyolok belőle, miközben gondolataim csapódnak oda-vissza. Az ilyesmik nem csak megtörténnek, ahogy ő is mondja, és talán ez aggodalomra adhat okot - ha kívülről nem is tűnhet úgy, sokkal komolyabban veszem ezt, mint bárki gondolná, de nem lehet tőlem elvárni, hogy ugrálni kezdjek örömömben, igaz?
- Megértem. Talán így a legegyszerűbb a továbbiakban - dőlök hátra a széken, a poharat fentről megfogva mozgatom meg kicsit. - Miből gondolod, hogy egy ekkora titkot rám bízhatsz? - villan fel szemtelen vigyor arcomon, hiszen mágia ide vagy oda, nem apróságról beszélünk. - Erősen kezdjük újra, azt meg kell hagyni - hangom továbbra is nevetős, azonban most nem eresztem ki, hogy valódi nevetéssé avanzsálódjon.
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2023. január 5. 20:10 Ugrás a poszthoz

Damien
Arany Kaviár Étterem, Budapest, 10.13. / somehow

Egyetértően bólogatok a szavaira. Valószínűnek tartom, hogy súlyosabb dolgokkal is meg kell küzdenem a fegyintézetekben, vagy annak idején az ELME-ben sem volt egyszerű feladatom már. A nosztalgia kerülget ugyan, de azonnal el is száll, amint elfordítja tőlem a fejét. Vonásaim nyugodtak maradnak, amíg a vigyor nem kerül rájuk a kérdést követően.
Várom, hogy folytassa, s mikor megteszi, fél szemöldököm rebben meg egyetlen pillanatra. - Olyasmire? - kérdezek vissza elgondolkodva, de jobban nem megyek bele. Ha szeretné, elmondja, azonban esélytelen, hogy rákérdezzek, mégis mire gondol. Az utolsó meglátásra bólintok aprót. - Való igaz, nehéz megijeszteni vagy olyat tenni, esetleg mondani, ami félelmet kelt bennem - ezzel nem tudnék vitatkozni, még akkor sem, ha szándékomban állna.
Lehunyom szemeimet pár másodpercre, majd nézek rá igyekezvén elkapni tekintetét, ám a pincér szól közbe, aki az asztalunkhoz lépve teszi elénk az ötféle kaviárt. - Köszönjük. Legyen szíves még egy whiskyt, valamint... Damien? Még egyet? - amint a pincér ellép tőlünk pillantok ismét rá. - Teljesen megértem, mire gondolsz - mosolyodok el szomorkásan. - Kellemetlen érzés tud lenni, amikor mások úgy nyúlnak bele az életünkbe, hogy minket meg sem kérdeznek. Ki van az életedben, akit nem te választottál? - hangom komoly, érdeklődve fürkészem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Mihail Vladiszlav Sztravinszkij összes RPG hozzászólása (186 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 [6] 7 » Fel