Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Alapvetően nem lep meg az első reakciója - igazából teljesen jogosan fut át a kis duzzadt arcocskáján a félelem.
Kevesen tudják, de a férfi vélaivadékok, ugyan maga a mágia ugyanúgy hat, mint női társainknál, az általános vonzáson kívül a legtöbb esetben némi távolságtartásra késztető ingert is kelt az emberben, meglehetősen kétes, kettős élű egyveleget keltve. Esetemben ez nyilván elenyésző mértékű, de még így is létező tényező - az meg sem fordul a fejemben, hogy azért nézne így rám, mert Vajda előzőleg megterrorizálta a lelkét, hiszen ismerem magam, és nem köt le hosszútávon a kispöcsű erőfitogtatás.
Szemöldököm ívesen megemelkedik a csatakiáltásnak is beillő örömmámor hallatán. Nem fogom megkérdezni, hogy egészen pontosan hány éves is, elvégre látszik rajta, hogy nem haladja túl korban az évfolyamát, ugyanakkor engem személy szerint, hasonló szójárásért még mindig olyan lendülettel vágna pofán, mintha legalább valamelyik főbenjáró bűnt követtem volna el.
Amíg hátat fordul, pillantásom végigsiklik alakján, azzal a fajta vizsgálódással, ami határozottan elárulja, hogy keresek valamit. A tenyeremben tartott kockákat szórakozottan mozgatom jobbra-balra, amíg próbálok rájönni, mi tetszene Lilinek ebben a fiúban azon túl, hogy határozottan kiskorú. Ezen a ponton kezd határozottan perverz formát ölteni a történet. A végén még Vajdát kezdem el félteni.
- Hat meg négy - szemeim visszarebbennek arcára, ahogy meghallom a hangját, anélkül válaszolok, hogy a kockákra néznék, hát kénytelen lesz megbízni bennem. Tekintve, hogy fogalmam sincs mi ez itt éppen, nem lenne sok értelme hazudnom. Összevonom szemöldökeim, élesen szívom be a levegőt, mint aki épp mondani készül valamit. Pár másodpercig bennakad a gesztus, kezem megáll a mozgásban, végül hosszan fújom ki orromon a levegőt. Nem hiszem, hogy lenne olyan formátuma a következő kérdésnek, amitől ne ijedne meg (pedig nekem aztán tényleg nem célom). - Figyelj csak - ellökve magam a párkánytól érek át pár lépéssel a padhoz, a táskájával ellenkező oldalon helyet foglalok, majd előre dőlve, kezeim megtámasztva térdeimen fonom össze ujjaim, s állam megemelve kicsit nézek rá.
- Te ugye... jóban vagy Révay Lilivel, igaz?
Hát persze, hogy igaz, másképp aligha ülnék itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tekintetem végigköveti az öngyújtó útját. Magamban, egy igazán akaratlan gondolat erejéig még értékelem is a fém, mugli eszköz felbukkanását - egy időben a bátyámmal ajándékoztunk ilyeneket egymásnak, különösen ünnepnap sem kellett hozzá, elég volt meglátni egy különlegesebb darabot, hogy pár nap múlva a másik gyűjteményében kössön ki. Ez a szokás igazából még most is él, épp csak a gyakorisága csappant meg - egy idő után kifejezetten nehéz olyat találni, ami még nincs meg. Sötét íriszeimen visszatükröződnek a kipattanó szikrák, arcom redői egy egészen halvány, nosztalgikus mosoly árnyékába rendeződnek, ahogy egészen belebambulok a mozdulatba - végül a doboz felé billenő fej ragad vissza.
- Kösz - kissé előre dőlve, kinyújtva jobbom húzok ki egy szálat. A szűrő vége felfelé billen, ahogy egy fél mozdulattal, kissé megemelem azt, mielőtt ajkaim közé fognám - ezzel is aláírva az előbb elhangzottat. Elhúzva szám széleit tapogatom meg zsebeim, végül kinyújtva bal lábam, leheletnyit előrébb csúszva veszem elő a saját, szélein és sarkain határozottan kopott gyújtót. Oldalra billentve fejem, tekintetem a lángon tartva szívom meg a szálat, majd ujjammal lecsapva a gyújtó fedelét fordulok vissza felé.
Könyököm megtámasztva az asztal szélén támasztom halántékom behajtott öklömre, amíg cigit tartó karom, a szálat magát eltartva, térdemen tartom meg. Ahogy beszélni kezd, értetlenül vonom össze szemöldökeim - ez végül is az után sem változik, hogy befejezi a mondatot.
- Az animágusok nem öröklik a képességet - a természetes környezetemben egészen biztosan követné ezt a félbeszakítást egy egészséges, férfias tarkón vágás követné - ettől igazság szerint már ott sem tartanék, hiszen egészen természetes reakció, szóval most sem aggódom túl.
- Mi a formád? - kérdőn vonom meg szemöldökeim, miközben újra beleszívok a szálba.
Igazság szerint ha kígyó lenne sem tartanám elképzelhetőnek, de hát ki tudja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Legfeljebb akkor éreztem volna kifejezetten kellemetlennek az észrevehetetlenül rám tapadó, mégis szurkáló, bizsergető érzést keltő tekintetét, ha mondjuk kiesett volna a kezemből a szál, vagy nem gyúlt be volna a gyújtó.  Mire felpillantok, már nyoma sincs az előbb baljós árnyakat eregető eregető szempárnak, egyedül a tarkóm feszítő érzés marad utána. Magamban vállat vonva lépek tovább az eseten, hiszen most nem csináltam semmit, amiért a torkomnak eshetne.
- Akkor....? – kérdőn emelkedik meg szemöldököm, beleszívok a lustán parázsló szálba, majd oldalra fordítva fejem fújom ki a füstöt, mielőtt újra fókuszba venném arcát. Homlokom hosszában szelik át a ráncok, ahogy tovább hallgatom – végül nemlegesen ingatom meg fejem válaszát hallva. Nem, logikusan nézve sehogy sem összeköthető a kettő. Legfeljebb, talán, ha valamilyen kígyóféle lenne az alakja, aminek valóban köze van az alakhoz, de a krokodilja – ok, kajmán – és az én állataim között jóformán semmi közös nincs azon kívül, hogy hüllők, pikkelyesek, és hegyesek a fogaik.
- De hát az nem kígyó. – Gratulálok, erre egészen biztosan – sőt, a hozzáállása és a beszélgetés alapján határozottan – ő is rájött már. Beszívva alsó ajkam szusszanok fel, inkább slukkolok egyet, bokám tesz pár fel-le mozdulatot, ám abbahagyom, mielőtt még idegesítő rángatózás válna belőle. Félig leszegett állal követem végig az elkényelmesedő mozdulatát, ültömben kihúzva magam ejtem hátra fejem, aprót roppannak a csigolyák, végül előre ejtem vállaim.
- Tehát nem sikerült. – Bólintva fordítom le leginkább magamnak a körbemagyarázását. Szám széles mosolyra húzódik, valamiért -  segítek: az ismeretségünk eddigi fordulatai – úgy érzem, a sikertelenségre emlékeztetés nem vált majd ki belőle túl kedves reakciót. Nem mintha ezzel bármit is megelőzhetnék, de fontos a szándék. – És szerinted a mágia összekevert egy siklót egy krokodillal? ..... Kajmánnal. Ez azért elég nagy hiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Arcomon ugyan tovább ragad meg az előbbi mosoly, ahogy barna íriszeim ide-oda csúsznak szemei közt - az elkomorulása még úgy is tisztán érzékelhető, hogy nem feltétlenül az arcizmokra koncentrálok, ettől saját mosolyom is más formát ölt. Ugyan pillanatok kérdése csak az egész, mégis kétségtelenül visszakövethető lenne az apró, jelentéktelen ráncok elsimulása vagy épp finomabbá válása, ami végül az egész koncepciót rendezi át.
Valóban túl jól szórakozom ezen. A bosszankodásán, a rövid, pattogós szavain, amikkel talán képes lenne szíjat is feszíteni a hátamból, ha tehetné, már amikor túl messzire megyek.
Tekintetem macskaként követi a mozdulatai nyomán keletkező füstköröket és -foszlányokat, talán túl sokáig is nézem így a kezét, mert mire visszafordulok felé a mondata végén, már sokkal közelebb találom őt, mint előtte. Követve gesztusát támaszkodom én is térdeimre, mélyet slukkolok, majd állam tenyerem élén támasztom meg. A tüdőmre ülepedő kátránnyal, a vérem súlyosan lehúzó nikotinnal próbálom lefojtani a hirtelen közelség miatt feltörni kívánó mágiát. Tekintetem lejjebb csúszik arcán, ajkaimon kirajzolódni látszik az annyira jellegzetes, halovány, épp csak szám szegleteiben tükröződő mosoly ami egyszer már határozottan bevált nála. Tudom, hogy fontos az amit mond, hogy figyelnem kéne rá, látom ahogy formálja a szavakat, ahogy azok szinte kirajzolódnak a levegőben, a fülembe szökő adrenalin pumpálása viszont minden mást elnémít.
...ez az én verzióm.
Végül mégis a hangja ránt vissza, hirtelen hunyom le szemeim, szám belső falára harapva, épp csak egy fél mozdulattal fordítom el tőle fejem, ahogy ki is használom ezt az alkalmat arra, hogy hátradőljek. Szabad kezemmel vegigsimítok arcomon, állam mintha a saját gondolataimra válaszolva írna le egy nemleges ívet, mielőtt újra rá emelném tekintetem.
- Bocs. Mit is mondtál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Na tessék.
Szemöldököm megemelkedik a hirtelen kiélesedő vonások láttán, világos, ám még így is teljesen átlagosnak mondható íriszeimben összeszűkülő pupillám hasonlóan agresszív válaszreakció előszelét sugallhatná, ha egyáltalán képes lenne észrevenni azt. Amíg úgy dönt, ő most inkább elfordul, egy pillanatig pislogás nélkül meredek a széken kihűlő helye nyomára, halántékom támasztó öklöm keményen feszül meg, miközben lehunyva szemeim gördül át kezem homlokom alá.
Az egyszerre fojtott, mégis erőnek erejével feltörni készülő sóhaj megütközik egymásnak feszülő ajkaimban, a forró levegő végül orrlyukaimon keresztül távozik. Ezzel együtt mintha vállaim is eresztenének előbbi erőltetett tartásukból, ám azt távolról sem lehetne megállapítani, hogy ellazulnának. Én ezt nem.
- Nyilván azért kérdeztem vissza, mert nem érdekel - a várt felcsattanás elmarad, helyette nagyon is kimérten, ugyanolyan hangszínen formálom meg a szavakat, tekintetem végig rá szegezve. Utolsót slukkolok a csikkből, jobb híján a cipőm talpán nyomom el azt, a csonkot egyelőre tenyerembe ejtve. - Talán, ha valami más is lefoglalna ezen a felesleges - fél gondolatnyi időre akad fenn a mondat ritmusa, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a következő kifejezést szeretném használni - hisztérián kívül - túlzás lenne állítani, hogy a fajtám jellemző idegállapot kezdené szétfeszíteni a koponyám, nem vagyok véla, még csak hasonló intenzitásról sem beszélhetünk, a hasonlóság viszont tisztán kirajzolódik. Legszívesebben lekaparnám a képem amikor ezt csinálja.
Arcáról az üstre esik a fókusz, fejem oldalra billen, nyelvemre harapva fogom vissza magam a kikívánkozó mozdulattól, hiszen elég lenne csak kinyújtanom a kezem, és az előbb elhangzó megállapítás máris elvesztené igazságtartalmát.
- Én nem végeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja! - ugyan nem felkiáltásnak indult, sokkal inkább egy válaszmondat kezdetének, az abszolút gyerekes, makacs, csökönyös - ez most nem egy felsorolás a tulajdonságaimról - reakciója kurta, éles, a fülnek teljesen kényelmetlen és kellemetlen nevetésre késztet. Kinyújtom ujjaim homlokom alatt, gyenge fejrázással gurul ki mosolyra húzódó ajkaim közül. Végigsimítva arcomon nézek újra vissza rá, az előbbi gesztus nyomai felszívódnak vonásaimból. Nem szórakoztató. - Végül is, nekem teljesen mindegy, te miért hallgatsz a párszaszóra - hátradőlve húzom oldalra szám, könyököm megtámasztva a szék támláján tárom szét karjaim, ezzel is a tudtára adva szavaim jelentését.
- Dante? - nyelvem hegyével nyalok végig alsó ajkamon, felszegem állam, tekintetem fel-le siklik alakján, ahogy várom, hogy folytassa. Talán egy másik szituációban, egy másik helyen, miközben épp nem az ő teljes, más emberi lényekhez abszolút inkapacitásáról megy a téma, esélyesen megütné a fülem az, amilyen otthonossággal ejti ki a nevem - holott a családom maga alig használja az Ábelt, sokkal kényelmesebb a másik -, most viszont nincs időm ilyenekkel foglalkozni.
- Ha nem érdekelne a véleményem, akkor nem mentél volna bele abba, hogy beszéljünk róla - hát persze, hogy megcáfolom. Nem vagyok pszichológus, nem látok a fejébe, különösebben még csak ismerni sem ismerem, az viszont,hogy az előbb elhangzott csupán egyszerű kifogás, világosabb még a napnál is. Teljes figyelemmel követem végig a mozdulatait - nem különösebben értem a belőlük áradó flancolást, de ezen a ponton minden már csak irritál, és nem kicsit szeretném kiverni a kezéből a hülye burzsoá cigarettatartóját, hogy rám figyeljen - bár ezt sokkal, sokkal egyszerűbb úton is el tudnám érni.
- Az az én dolgom - bólogatok párat, ahogy tudomásul veszem, tekintetem arcáról a bájitalra ugrik, majd vissza, tenyeremben egyre jobban kezd viszketni az elnyomott csikk helye. Nagyon, nagyon szeretném elrontani az egészet csak azért, hogy legalább annyira feltoljam benne a vérnyomást, mint amennyire azt ő teszi épp a végtelenül flegma gesztusaival, de azzal első sorban magamnak is ártanék.
Mi lehet végül is a legrosszabb? Majd megkérnek, hogy függesszem fel a felesleges politika tanulmányaimat? Megér ez nekem ennyit?
Hát persze, hogy meg.
- Jó, valóban az én dolgom - szabad kezeim ujjaim beleegyezően szántanak végig hajamon, hosszan kifújva a levegőt nézek újra rá, ahogy asztal lapjának szélén megtámasztva tenyereim élét kelek fel, majd dőlök előre. - Tudod, mi lesz a te dolgod, Dante? - szemöldököm kérdőn emelkedik meg, végig az arcát figyelve. - Helyrehozni ezt a szart. Az lesz a te dolgod - miközben beszélek, megemelem a csikket tartó kezem, azt viszont én magam sem tudnám pontosan megmondani, melyik szegmensnél csúszik ki a kezemből a kis, szilárd tárgy, hogy átszakítsa a füst ellen húzott bűbáj határait. - Sok sikert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemöldököm megemelkedik Emese stílusos bevágódására, a rongyot, amivel az előbb törölgettem, bevágom a pult alá. Hasonlóan szkeptikus kifejezéssel fektetem végig alkarom a tisztára sikált felület szélén, kissé felé dőlve vetek egy fél pillantást előbbi vendégemre, majd fordulok vissza a kisasszony felé.
- Szerintem te már bőven hidratáltad magad, Mikecz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- De, valóban az a dolgom - némi beismerő sóhajjal vonok vállat hozzá hasonlóan, ám mielőtt még azt hinné, minden probléma nélkül igazat adok neki... nos, téved. - De a szívem beleszakadna, ha miattam kerülnél detoxba. Sosem ismerted a határaid - a teljesség kedvéért még az említett szerv fölé is helyezem jobbom, hogy még hihetőbb legyen az az abszolút aggodalom, amivel kiejtem a szavakat.
- Egészen pontosan négy sarló lesz a kedves vendégnek - ajkaim széles mosolyra húzódnak, ahogy felé nyújtom tenyerem. Előbb a pénz, utána a sör.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mert neked van? - fejem kicsit oldalra billen, tekintetem ide-oda ugrál az arcán, ahogy türelmesen várom a válaszát.
Nem, nincs neki.
De mivel nekem sincs, jól meg is értjük egymást.
- Mint régi jó ismerősöm? - nem mondom, hogy nem kezdem el sajnálni őt, mert valahol elég szánni való látványt nyújt. Ez az én nagy hibám. Az arany lelkem. Hosszan felsóhajtva nézek körbe a pubban, egy futó pillanatra megfordul a fejemben, hogy tulajdonképpen nem is lenne olyan sok az a négy sarló az én pénztárcámnak. Aztán visszatalálok Mesi arcára.
- Szerintem ezzel rossz Machay-t találtál meg. De! - felmutatom mutatóujjam, ahogy végül mégis beütöm a kasszába az összeget, a következő mozdulattal pedig már egy üveg tetejéről pattintom le a kupakot. - Ne mondd, hogy szar ember vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Összeszorítom ajkaim, ahogy inkább a sörét rendezem, mintsem, hogy kimondjam azt, amit legszívesebben erre válaszolnék. Megemelve fél vállam tolom elé az üveget, ahogy újra megemelkedik szemöldököm.
- Szerintem erre te tudnád a legjobban a választ - elvégre már kettőt is kipróbáltál.
- Miért érdekel ez téged? - gyanakodva vonom össze szemöldökeim, közben felvéve egy rendelést készítem ki a shotos poharakat. - Nincsenek pénzügyi problémáim, mint láthatod - bökök állammal a kezében tartott üveg felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemeim elkerekednek, ajkaim elválnak egymástól, egészen megállok a mozdulatban, ahogy apró "o" szakad fel belőlem, tekintetem végig Emese arcára ragad.
- Csak nem rátapintottam valamire? - HÁT DEHOGYNEM. Tény, nem vagyok kendőtlen a történetben, de azért éppen ennyire sem..
- Komoly? - elveszem a pénzt, a srác pedig már tér is vissza az asztaltársaságához. - Na és képes lenne ez az ismerősöd probléma nélkül együtt dolgozni velem? Ejjj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát persze. Gondolhattam volna - futó mozdulattal forgatom meg szemeim, közben elmosok egy visszaérkező poharat, s beteszem szépen sorakozó társai mellé.
Szórakozott félmosoly jelenik meg arcomon, ahogy egyértelmű jelét adja a nemtetszésnek. Emese sosem volt képes teljesen uralkodni a vonásai felett.
- Hát persze. Hiszen most is olyan jól el tudta kerülni - kicsit széttárom karjaim, ahogy megingatom fejem. - Nézd Mesi, itt nem én vagyok a főnök, hogy felvegyek valakiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pár hónapja - vonok egyet vállaimon, igazság szerint nem igazán tartom számon, elvégre valóban meglennék nélküle is. Viszont szeretem a pénzt, és mint olyan, költeni még jobban, ha pedig minél több van, nos.. Az sosem probléma.
- Hogy megcsappanjon az itt tett látogatásaid száma? - rosszalló ciccegéssel ingatom meg fejem, felkapva a törlőrongyot pedig fel is itatom a kifutó sörhabot. - Ugyan, Kedves, mi hasznom lenne nekem abból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem lenne egyszerűbb neked, ha ezzel eleve a Santos-t keresnéd meg? Hmm? - De. Nem feltétlen arról van szó, hogy szándékosan ne akarnám hozzásegíteni a nem éhenhaláshoz, de úgysem fogom beajánlani, mert esélyesen el fogom felejteni. Nem bosszúból, az én fejemben eléggé kvittek vagyunk, egyszerűen csak jobb dolgom is van mint miatta rohangálni meg tölteni az időm.
- Nekem nincs problémám veled, Mikecz. Mint mondtad, úgysincs szívem - megvonogatom vállaim, kicsit még szét is tárom karjaim. Helyben is vagyunk. - A sör lehet a legkisebb problémád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Heuréka - a nagy felfedezéshez képest sokkal vérszegényebb ujjongás ez. Nem véletlenül.
- Sosem gondolnád, de igen! - túljátszott elcsodálkozással csapom a törlőt az asztalhoz, tenyereim élét megtámasztva a felület szélén hajolok talán túl közel is Emese arcához. Egészen biztosan megcsapja őt a parfümmel keveredő mentolos rágó és dohány szaga, ahogy az én arcom is összerántja a sör kesernyés bűze. - Például, akik nem kúrogatják a bátyám. Gondoltad volna?
Tény és való, hogy nem viselem túl jól, ha kiabálnak velem. Oké, ő még nem tart ott, de a növekvő tendenciát elnézve esélyesen eljutunk erre a pontra is.
- Nőiesebbet nem is kívánhatnál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Persze, hiszen te nem kezdel semmit - szemöldökeim megemelkednek, mozduló ajkaim között szinte sziszegem a szavakat, ahogy hirtelen beszűkül pupillám. - Te csak folytattad, úgyhogy ne merészelj úgy viselkedni, mintha jobb lennél nálam.
Meglepően halkan hagyják el a szavak a szám, végül kellemetlenül széthúzom ajkaim, elsöpörve magam elől az ujját egyenesedek vissza a pult mögé.
- Kérsz még esetleg valamit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akad némi különbség a szó nélkül hagyás és a lefeküdtem a bátyáddal között, nem gondolod? - fejem oldalra billen, a kérdés közben, végül meg is rázom. Hagyjuk is, részeg, nyilván nincs kivel beszélni, és nyilván felesleges is már ezt vitatni. Volt, elmúlt. - Felmerült már valaha benned a lehetőség, hogy ne másokra mutogass legalább egyszer az életedben? - megemelkedik jobb szemöldököm, ahogy öntök magamnak egy pohár vodkát, majd le is húzom azt. Én ezt nem.
- Ha ennyire odáig vagy Iliánért, miért is nem vele kezdtél már indulásból? - jogos nézőpont, legalábbis részemről. Mindegy is.
- Keress magadnak egy másik szerencsétlent, akit lehúzhatsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Gondolhatnád - ez már tényleg csak sértett, szinte már gyerekes válasz, csak, hogy ne az övé legyen az utolsó szó.
- Te amúgy csak végletekben vagy képes gondolkozni? - nem állítottam, hogy hibás lenne, annyit mondtam, hogy ő sem különb nálam, elvégre mégis csak rávitte az esze. Nem értem miért veszekszem itt egy részeg lánnyal. - Nem.
Utána csak megforgatom szemeim, nem áll szándékomban tovább nyújtani ezt a témát, mert egyszerűen nincs miről beszélnünk.
- Hát jó - elismételve szavait bólintok én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Dante kérdései meglepően helytállóak - amíg pontosan tudom, hogy mit csinálok, sőt, még ő is láthatja, addig magam sem tudnám egészen pontosan megmondani, mi bajom van. Már azon kívül, hogy a beszélgetés ezen pontjára minden.

Mindenki tapasztalhatta már, hogy a vér oxigéntartalmának esésével fordítottan arányosan kezd egyre gyorsabban verni a szív. Eredménytelen, elkeseredett, ám technikailag felesleges igyekezet ez tőle arra, hogy táplálja a test és az agy sejtjeit - az emelkedő pulzussal sajnos nem nő a koncentráció, sőt.
Sajnos, mire az ember általában felfogja, hogy valami nincs rendben, már aligha van esélye reagálni. A teste hasonlóan eredménytelen, a szimpatikus idegrendszer által életmentőnek ítélt reakciókat produkál. A légzőizmok kontrakciójával kitágul a tüdő, a környezet levegője szűretlenül tölti meg a tüdőhólyagocskákat, a pár miniméteres hártyán átszívódva pedig a vörös vértestek lekötik a levegő elemeit - azok milyenségétől függetlenül.
Az ájulás már a központi idegrendszer védekező mechanizmusa. Gyakorlatilag egy kóma közeli állapotról beszélünk, az életfunkciók minimalizálásával az agy próbálja a súlyos problémák felé fordítani a test tartalékait. Az intoxikáció tüneteként először az érrendszer omlik össze, nagyon túlzó terminusokkal élve a vénák falai egymáshoz tapadnak, ezzel is minimálisra csökkentve a toxinok sejtekhez való jutását.
Dante hirtelen feltűnő jelenléte valóban visszaránt a valóságba - ám nem kell semmilyen drámai fellélegzést, hördülést, vagy fejemhez kapást elképzelni. Felakadó szemgolyóimban egy pillanatra átsuhan némi tudatosság, gyenge fókuszt nyernek egy nagyon távoli tárgyon. A következő mozdulat, ami megvan lényegében az, hogy valahonnan tiszta levegő tágítja ki a mellkasom. Köhögve görnyedek össze, oldalamra fordulva köpök ki magam elé, a hasogató, szorító-feszítő fejfájás először csak gyanúsan kis mértékben jelentkezik.

Fogalmam sincs, hogy és mennyi idő alatt jutok el a gyengélkedőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Merő túlzás lenne azt állítani, hogy voltam már hasonló állapotban, összességében egy ilyen mértékű túladagolásnak még csak a közelében sem jártam eddigi életem során - mégis, mintha felfedeznék valami furcsán és megmagyarázhatatlanul ismerőst a helyzetben.
Az elmúlt huszonnégy órából lényegében semmire nem emlékszem. Ha azt vesszük alapul, hogy most képes vagyok józanul gondolkodni - vagy egyáltalán gondolkodni -, mindenképp arra a megállapodásra jutunk, hogy valami egészen jó munkát végeztek rajtam ebben a kómaszerű állapotban. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy teljes, emberi lényként esélyesen nem viselt volna meg ekkora mértékben. Minden bizonnyal hasonló hatása lett volna, valami gyengébb, elviselhető mértékben, viszont ezt a furcsa fél-negyed-háromnegyed hibridet, ami én lennék - mert valljuk be, bármeddig is vizsgáljuk a genetikám, arra az eredményre fogunk jutni, hogy, ugyan erőből lényegesen kevesebb jutott nekem, mint az normális lenne, ez még nem jelenti azt, hogy a negatívumokat ne kaptam volna meg - meglehetősen... Kiütötte.
Ha pedig mindez nem lenne elég, öntudatom legelső perceiben már rá kell jönnöm, hogy Weiler Dante lénye valamiféle hozzám kötött élő kísértetként üldöz. Még itt sem szabadulok meg tőle. A vékony idegszálakon átszalad az állkapcsaim megszorító inger, az épp csak arra elég, hogy az izmok érezzék, valamit tenniük kéne, ahhoz viszont már túl kevés, hogy valóban működésbe lépjenek. Átfut a fejemen, milyen lenne a kép, amiben drámaian átfordulnék a másik oldalamra, és roppant szenvedéseimről tanúbizonyságot téve nyöszörögve magzatpózba gömbölyödjek, amire majd mindketten felém fognak nézni és Weiler Dante fejében meg fog fordulni, hogy ez az ő hibája, de... Nincsenek tévképzeteim. Különben is túl sok fáradtságba kerülne mindezt végrehajtani, hát marad az, amit eddig is észrevétlenül csináltam: félig leszegett állal, összeszűkülő szemekkel nézem, ahogy vele foglalkoznak. Rámarkolva a gyengélkedő meglehetősen vékony takarójára húzom azt fel egészen államig, rövid szusszanással fészkelem bele magam a testem által felmelegített puha felületbe, befúrva orrom a fehér, klórszagú anyagba.
Kicsit lehunyom szemeim, élvezem ezt az átmeneti kényelmet két hőhullám és az egész elbaszódó tripp-közeli élmény között. Ajkaimon halvány mosoly bizsergető érzése tapad meg, végigszalad a gerincemen, majd amilyen hamar jött, olyan hamar távozik is. Valami gyenge, lemondó sóhajtásfélét hallatok, mielőtt elkapna a hányinger már fel is ébredek az előbbi milliőből - hogy aztán az első inger, amivel találkozom, ismét Weiler Dante legyen, ezúttal a figyelő tekintetével karöltve. Halk pfffff szakad fel torkomból, ahogy megforgatom szemeim, a mozdulattal már fordítva is arcom a párnába. Ssodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az emberek egyik nagy, alapvető hibája, hogy nem fogják fel, mikor kell egyedül hagyniuk. Szent meggyőződésem, hogy már nincs semmi bajom, és elég lenne csak kialudnom az egészet, amit képes lennék megtenni otthon is - a gyógyítók persze teljesen más véleményen vannak erről, de hát mit tudhatják ők, én hogy érzem magam? Persze, tök sápadt vagyok, pár órája még vérben forogtak a szemeim a hőemelkedéstől, most pedig, a szervezet intoxikációs folyamataként izzadok, de... Hát, mindenki átesik ezen egyszer?
Jó, ideális esetben ezen pont nem, de hasonlón, és nem kell napokig egy iskolai gyengélkedőben rohadnia, hanem hazaküldik, felírnak egy-két dolgot ami beszerezhető a sarki patikából, és már meg is vagyunk!
Lassan már magamat is idegesíteni kezdem.
Ülő helyzetbe tolom magam az ágyban, a helyenként átnedvesedett párnát betuszkolom a hátam és fal közé, az átlagnál kissé hűvösebbnek ható kezeimmel hátrasimítom szintén nedvesnek ható hajam. Vetek egy fél pillantást az éjjeliszekrényen gőzölgő, tálnyi folyadékra - túlzás lenne levesnek nevezni, elvégre a gyomrom esélyesen nem birkózna meg egy emelt tápértékű élelemmel, így marad ez a... lé, meg a pirított kenyér -, elhúzom szám, a gyógyítói iroda felé fordítva fejem pedig arra a döntésre jutok, hogy ez végül is ráér addig, amíg nem köteleznek rá. Helyette kézbe veszem az Anna Karenina kissé már elhasznált első kötetét - ezt még Mihail dobta be két óra között -, a könyvjelzőhöz lapozok, majd felvéve egy olyan kényelmes testhelyzetet, amiben megtámaszthatom a fejem is, olvasni kezdem.
Ebben talán már nem fognak megzavarni.