Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Végre! Kockásra ülte a fenekét, mire ideért - a végén persze segítséggel -, de itt van. Csak ő és a hátizsákja. Nem is kell több. Leadta a pakkot, az utolsó kijavított dolgozatot is és máris átváltott szünet üzemmódra. Persze, még volt egy kis idő a kicsikkel, azonban ott már jóval felszabadultabban viselkedik. Mindenhol. Mégis, van benne valami, egy mély csend, egy tisztes táv, amit a világtól tart és mindenkitől. Mégsem látni a szomorúságot, a depressziót, semmi hasonlót, csak őt. Végre, csak őt. Reménykedik, hogy amint végre kialussza és kipiheni magát, van, amit vissza tud csinálni, megjavítani. Attól még, hogy nem mondja, érzi a magányt és vágyakozik, csak… Amint belép az aulába, elzárja magában mindezt.
Kora estére kerül csak elő, ahogy bepakolt, rögtön le is dőlt, beállítva az ébresztőt, hogy a vacsorát semmiképp se hagyja ki. Kipihent óvodás képével ült neki és használta ki a svédasztalos-vacsora fogalmát gusztustalanul – nem, illedelmesen evett és még kést, villát is használt –, visszaélve a szakácsok munkára fordított idejével. Hát na, ki van fizetve vagy mi. Programja viszont már csak már holnap lesz, így a kora este csendjében húz kabátot és indul felfedezni a környéket, ameddig engedi a határ. Kilépve gyújt rá, majd ül le a kinti padok egyikére, hogy az eget kémlelje, vagy épp a megzizzenő kijelzőt, mert Hay felé üzent, hogy ideért és minden nagyon szép, küldött képeket is, így van mit kibeszélni, meg persze a lány felől is. Ha okosabb, elhozta volna, most azonban már mindegy. Biccent pár, szintén bagózni kiülő tagnak, nem szól senki hozzá és ez így van jól. Most nem nézik kicsoda, micsoda heg fut rajta, mennyit sírt, mikor kezdett el ismét mosolyogni, csak egy a vendégek közül, semmi több. Kinyújtja a lábait, hallgatja a jobb oldala felől odahallatszó idegen nyelvű szavakat és azon kesereg, hogy a bárban mit ihat, mert az alkoholról igen finoman letiltotta az orvosa. Majd valami koktélt, esernyővel, hogy a feeling meglegyen. Ez legyen a legnagyobb baja itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Ez egyre rosszabb. Komolyan nem hitte, hogy ez lehetséges, mégis, már-már komikus valahol. Nem akar hangosan nevetni, mert félő, hogy az eddigi nagyszerű viszonya Cath-el igen hamar átcsapna kellemetlenbe, vagy úgy esetleg ő is a halállistára kerül, de nem tud nem somolyogni azon, hogy ezt Denis hogyan kezeli. Igazából, nem is kellett volna kérdésként szerepeltetnie a nejét, azonban ha ezt mondja neki, akkor meg onnan kap egy nagy „sallert”. Rohadt nehéz a demarkációs vonalon ülni és úgy tenni, mint aki nem is létezik jelenleg. Persze, ez nem ilyen egyszerű, eleve, mert mások is vannak körülötte és látják is, a szellemesdi nem működik. Fejét fordítja Gábriel felé és nem tud nem bólogatni, hogy ha már válasz, abból lehetne jobb is. De nincs. Gyönyörű. A kérdésre hümmög párat.
- Eddig nem tudtam róla, azonban lehet nincs kizárva, hogy új hobbi után nézett és így növeli az adrenalint – van, aki hegyet mászik, van, aki kiakasztja a feleségét. A hegyet választaná, akkor is, ha lenne felesége, mert onnan egyszerűbb leugrani és csendben meghalni, mint ez a műsor most.
El is lenne a könyvéve, amit szerez, amikor Denis kicsit kiszakad és felé intézi a szavait. Nagy szemekkel mered felé, mondhatni, van benne most annyi „illem”, hogy zavarba jön és mintha még pirulást is produkálna, belül azonban röhög. Hogyne.
- Pedig azt hittem rég túl vagyunk az illemen. Rendben, majd a kedvencedet főzöm és meztelenül várlak, mint péntekenként – pillázik is egy sort, talán valahol tényleg van benne zavar, de Denisről van szó, ez a „fenyegetés” felér egy fogatlan kutya harapásával, hiszen még mindig nem rendelkezik női paraméterekkel. Kivigyorogja magát, kacsint is egyet a szavai végeztével, majd Cath felé pillant, hogy ne is vegye komolyan, sőt, soha. Ezzel az irammal térne vissza a könyv felé, aminek a felét nem érti, de olyan lelkesen olvassa, öröm nézni. Azonban a mondatokra, amik repkednek, sértések címén, olyan alacsonyan repkednek, hogy nem tud koncentrálni. Sóhajt egyet, forgatja a könyvet, mintha képes magazin lenne, majd feladja. Arca egyszerűen semleges és nem is akar belemerülni ebbe annyira.
- Kicsit eltértünk a sárkányoktól, úgy hiszem – jegyzi meg, hangosan, mert az még mindig érdekesebb volt, mint ami most megy. De tuti ő van rosszul összerakva. Azonban Hellát, senki se kell félteni, ütik azt a bizonyos vasat, mintha muszáj lenne. Hol erre, hol arra forgatja a fejét, csak pislog, hogy már ott tartanak, hogy két másik ember „esik egymásnak” verbálisan.
- Szerintem semmi értelme a személyeskedésnek, bár addig sem hal meg senki. Biztos erre van szükségünk, nem egy jó erős kávéra? - meg vélhetően koporsóra, iszapra a hölgyeknek és kenyérre, mert az kell a népnek. A cirkusz már megvan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kellemesen könnyedén tartja már óráit, de a fáradtság akkor is vele van. Ez persze szellemi, kibírható és kell, hogy minden maradjon abban a mederben, amelyben jól érzi magát. És ebbe robbant bele egy apró lány.
Rövid idő volt ismerkedni, annál rövidebb idő alatt gondolkodott el azon, hogy, kisebb és aranyosabb verzióban, no meg lányban, de lemásolta az élet. Vagy, hogy mégis sikerült valahol, valamikor egy zabigyerek. Persze, tudatosan neveli bele magát abba, hogy neki sosem lesz és sosem ismeri meg az érzést, azonban a nagytesó szerepe korábban is és most is kiválóan illik rá. De attól még gondolkodik erősen, mit művelt tizenpár éve és hol.
Orrnyergét dörzsöli meg éppen, amint hátradől a széken. Ekkor pillant felé, ahogy marad, míg a többiek már kint is vannak. Egy füzet kerül elébe, ami fölé hajol is, hogy mit rejt. Ez a másik, nem az ismert és más is van benne. Visszatolja orrára a szemüvegét és már falja is a sorokat.
Hosszú, csendes pillanatok múlva emeli rá arcát, amin egyelőre semmi nem ül, mint valami kritikus, úgy méricskéli fejben. Aztán hamar megtörik az álca, ajkai felfelé görbülnek, mutatva, nem szánta komolynak az előbbit.
- Ezt az oldalad eddig hol rejtegetted? - tolja vissza a füzetet, fejében pedig fel-felcsendül a számára igencsak tetsző sor az egyik versszakból. - Nagyon szép lett. Mi volt a múzsád, mesélj róla - mindig, mindenről meghallgatja vagy épp ő beszél. Beszélt akkor is, amikor először tért be az erdőbe, az első éjjel, ahol már együtt üvöltöttek az éjszakába.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A bizalom értékét nagyszerűen élte át már akkor, amikor Hayden bízott meg benne először, majd később is, mikor már szavait hallotta, nem csak kanyargós betűit. Így, mikor ez a lányka füzettel állt előtte, könnyedén vette és adta a válaszokat, mintha csak azt mondta volna az élet, elég szart éltél meg mostanság éld át azt újra, ami szép. Lehet így is van, nem lehet tudni és nem is akarja, mert eléggé beleült már ebbe a szituációba és szereti annyira, hogy nem keresi az „okokat”. A sorokat olvasta ebben nem ismer magára, mert ő ennyi idős korában csak zeneszámok sorait tudta felmondani – bezzeg a verseket nem –, vagy épp átkölteni valami szépet trágárrá, ennyire futotta. Örül, hogy a mini-másának ennél azért jóval több jutott, mint neki. Hiába vezeti a kis naplóit Riley vagy épp a maga nyugalma kérésére, a fogalmazása továbbra sem egy nagy mesemondóé, nem ő lesz az új üdvöske az irodalomban. De attól még szereti tanítani, olvasni, nem csak azért, mert „ez volt, erre vették fel” és jobb nincs címen. Elég fásult, életunt tanára volt már ebben az életben, vagyis a korábbiban, mert szerencsére a Bagolykő falai között a jókat fogta ki.
- Ugyan, ez nem is komoly kérdés. Van, amikor csak jön, innen bentről – bök saját mellkasára, mert attól még neki is vannak olyan gondolatai, amit papírra lehetne vetni, csak senki sem teszi. Nyilván a lány is az érzelmeit hagyta előtörni és alkotni. Megérti, ha most zavarban van inkább, mintsem beszélne róla, nem is húzza tovább a témát, csendben mosolyogja meg a témaváltást. Mintha csak ő tenné.
- Ó, nagy buli még nincs. Jönnek szépen a bimbók, hajtások. Néhány növényt megrágott valami, most ők nálam gyógyulnak. Ha gondolod, hozok neked be egyet, szelíd, nem harap – veszélyes dolgot nem is bízna senkire, azoknak meg bajuk most nincs is, csak a szokásos körök. - A növényeid is jól vannak? - hátha erről szívesebben beszélget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Érzi, látja, hogy őt nézi, hogy talán olyan mélyre néz, amennyire csak lehet. Beleborzong, manapság a pillantások, mások szavai is húzni tudják idegeit, kellemetlennek érzi. El akart bújni, hiszen itt is azt tette, mindenki elől, mások elől, a világ elől, messzire. Megtette és most még sincs egyedül, nem lehet, mert nem tudta otthagyni. És nem tenné akkor se, ha előbb tudja a szavakat, amiket kimondott. Mert nem érez bennük dicsevést, büszkeséget, inkább csak bánatot, szomorúságot. Olyan dolgokat, amikről sosem gondolkodott, hiszen miért is nézte volna azt, hogy másoknak rossz. Csak neki, csak önmagának lehet rossz, senki másnak. A francokat. A világ mindenkivel elbánik, csak ő vakította meg magát, hogy ne lássa. De már látni akarja, de nem tudja még, hogy mennyire. Hogy akar-e újra bárkit, akit tényleg észrevesz, aki látja és aki reagál. Egyszerre tűnne el és akar lenni a világ közepén. Nehéz. Kavargó vihar, amiből ki akar jutni.
Beszélnek. Ő is, a másik is, mindegyikük mond valamit, mélyről. Ismeretlenek beszélnek fájdalomról és emlékekről. Először bólint, majd lágyan rázni kezdi a fejét. Hagy csendet, kell nekik, viszont nem igaz ez. Nem így igaz.
- Nem, nem volt a szerelmem. Őt sosem bántottam volna – most sem teszi. Nincs haragos szó, már csak bánat és hiány. Nincs már benne lassan semmi. - Amazt nem ismertem. Valakit… megtámadott én pedig meg akartam védeni. Csak aztán ez eltűnt a fejemből és… csak annyi maradt, hogy fájdalmat akarok okozni neki – ennyi maradt meg erősen arról az éjjelről és a vér íze. Megint kiül nyelvére, ott tesped és gyomra kavarodik fel. Mélyen, valahol egész mélyen azonban, valami örül az emléknek. Vagy csak megháborodott az elméje? Elengedi az emléket, mindegyiket és visszaül a jelenbe. Mintha fázna, de tudja, csupán elméje játéka az, hogy hideget érez. Talán nem volt elég séta kint, üvöltés vagy elhullajtott könnyek. Talán más kellene.
- Az. Nagyon az. De mégis szép – mosolyodik el. Ez a táj is szép, a növények szépek és a hajnali, első napsugarak. Az élet. Csak vannak benne ocsmány részek. - Mindig azt mondják, ne legyünk jók, mert azokkal mindig kibasznak. Mégsem tudok más lenni – mégis mindig elviseli. Figyeli, ahogy mozdul, de nem ugrik oda, csak nézi, várja, hogy ha kell, ott lesz. Addig marad a helyén, ujjai megtalálnak egy cérnaszálat és azzal kezdenek el játszani.
- Hasonlóan meleg és napos hely, mint itt. Kötelesség vagy csak látni akartad? - vagy ő is menekült valami elől? Az már nagyon ijesztően véletlen lenne. Az nem lehet. Kihúzza az egyik fiókot és két csokoládészeletet húz elő. - Desszert? - fordul végül vissza felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Még egy hangos sóhajtással sem meri megtörni a temető mélységes csendjét. Ugyan rokonai, szerettei nem itt nyugszanak, mégis sokszor fordul meg erre, abból a célból, hogy segít: növényeket gondoz, pár, a faluban élő, már nagyon idős hozzátartozói sírját, vagy csak úgy, mert éppen erre van kedve sétálni. Nem kér cserébe semmit sem, szívesen teszi, mint mindenhol, ahogy a növényekről van szó és foglalkozhat is velük. Van, aki nem, van, aki megtalálja azt, ami ki tudja kapcsolni. Temetőből nem illik lopni, így ő sem teszi. Fizetségének tekinti mókásan azt, hogy amikor mag, hajtás vagy valami más zöld kell, kijön és vesz, szed. Így történt ez most is, ahogy kezeiben a kis táskában pihennek a zsenge hajtások, hiszen a magokat még csak majd ez után keresgélgeti. Egyrészt az iskolai, másrészt a saját, házi kis gyűjteményébe tervezi eltenni, miután kikeveredett innen.
Éppen kikerüli az egyik sírt, amikor egy füstfelhőt pillant meg. Nem ijed meg, hiszen tűzhöz kicsi, hideg már nincs, és mivel a saját zsebében is pihen egy doboz, tudja, mi hozza. Csak a kíváncsiság miatt a közelebbi soron megy, ahonnét megpillantja a női alakot, aki hamarosan ismerőssé válik. Nem kívánná megzavarna, ha nem üti meg a fülét a mondat, amit a morbid humora nem enged el oly könnyen. Így csendben lépdel közelebb, legalább köszönni utána és aztán hagyni, hogy szerettei között pihenhessen kicsit, gondoljon rájuk. Rá meg vár egy nagy adag virágföld és a kosz, amit okoz vele. De már okos, leteríti az újságot is az asztalra és könnyebben takarít.
- A nikotin függőségeddel? - nevetős hangja csendül fel a nő mögött, ahogy futólag a csikkekre pillant, majd vissza rá, immáron szégyenlős mosollyal. - Ne haragudj, nem tudtam kihagyni. Szia – megérti azt is, ha ezek után messzire küldik, de ő ilyen. Most már. Csendben gyújt rá, majd nyúl oldalra és az egyik, csak a vázába csípett fehér rózsát helyezi a sírra, amint térdkattogással guggol le mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ideje mint a tenger, de már nem is gyötri az akarat annyira, hogy minden egyes percet kitöltsön valamivel. Valamelyik nap vásárolni volt, azóta lábat lógat. Rendet tett az üvegházban, vagy épp kiolvasta a regényt, döglött a sorozat előtt, magyarán minőségi, felnőtt kikapcsolódás. Az, hogy társaságba nemigen ment, már mindegy; nincs sok emberre igénye. Így jött az, hogy amúgy a temérdek semmibe toppant be Seth és lökte be a tervet, hogy túráznak egyet. Vagy valami olyasmi. Elég ködösített az információ, így, mikor aznap érkezett az üzenet, a kényelmes cipőjét vette fel. Nem nagyon csípte ki magát, a farmere kopott, a felsőjén pedig nemes egyszerűen egy Batman lógó pihen. Haja a szokásos módon kócos, lezser, egyetlen kiszúrni való lehet csupán a jobb szemöldöke körül pihenő apró, gyógyulófélben lévő seb: azt ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy bamba bír lenni és olyankor megesik, hogy megfejeli a szekrényt vagy akármit. Ezzel nyit ajtót, kávéillattal kísérve, amikor Seth megérkezik.
- Hahó, kerülj beljebb - tárja ki az ajtót. - Pakoltam enni, inni, de azért kérsz kávét?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Először majdnem nem érti, hogy miért nevezi így, majd gyorsan leesik neki a komikum lényege. Még ki is dülleszti kicsit a mellkasát, mintha jobban akarná mutatni.
- Jó reggelt - igaz ami igaz, éjjel szívesen kóborol kint, menteni azonban nem ment sok mindent. Az elegancia pedig inkább Seth része, alapjában úgy mindig. Nincs ezzel semmi gondja, de mivel nem tud semmit, elgondolkodik. - Kiöltözős helyre kell menni? - mert akkor még most rohan be a szobájába kikeresni valami olyat, ami szép és nem csak kényelmes. Beljebb engedi, miközben apró vigyorral ingatja meg a fejét.
- Kávét kihagyni? Nem én lennék az. Ittam már - ha az alkoholról boldogan, a kávéról nem mond le. Annyi, hogy egy fokkal gyengébbet vesz a termékcsaládból, legyen ennyi elég. Ujjai útját követi, ameddig tudja, érzi, ahogy hozzáérnek, akaratlan rándul meg a bőr, az arca, mert azért még érzékeny.
- Ugyan, ez semmiség. Manapság egész jó az arányom- persze, ebbe nem veszi bele az erdei sebeket, az más. - De van elég hús rajtam, hogy jókat pattogjak vissza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Áááá, jó. Úgyis a tisztítóban van a szép ruhám - inkább a boltban, vagy eleve a szövészeten, bárhol, csak nem nála és nem itt. Így marad Batman, meg az, ami mindig. Végül mégse a fájdalom jut el hozzá, hanem inkább viszket, nem a sebet, csak annak környékét kaparja meg, bár érzi, hogy lassan le fog esni a seb teteje, hiszen akaratlan máskor belekap. A kis megjegyzésére marad ajkain a somolygás, nem tudja komolyan venni ezt a nyomorát, mert olyan apróság - számára, hiszen a fájdalomtűrése hatalmas -, nem tudja komolyan venni. De igyekszik vigyázni. Általában.
- Nem, de hasznos erre is. Szerencséd, hogy nem szokásom a nagy seggemről meg a puha combomról panaszkodni. Jól jönnek - bólogat, mintha olyan komoly dolog lenne. Illan is tovább kávét tölteni, azt már jól ismeri, hogyan ízesítse, majd végül átadja. Kacérkodik még egy bögrével, de nemet mond, végül csak egy almát kap fel a gyülömcsös kosárból, és mellé támaszkodva harap belé.
- És, mi a terv?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Somolyog mellé, így válik egésszé a kép, amit még maga sem tudna elhinni, nemhogy más. Nincs mit szégyellenie, mert maga választ meg mindent, senki sem erőlteti vagy épp kéri. Szeret így lenni és ebben sok munka van, mégsem ért a végére. Nagyon jól tudja, hogy van ami sosem lesz ugyan az és van, amit azonnal megváltoztat, amint tudja. Ezt, ezeket a pillanatokat sosem. Oldalra pillant, miközben vár, ahogy Seth válla ér az övének és finoman dönti kissé oldaltást a fejét.
- Szerencse, hogy tudom, hogy nemsokára látom, mert különben már enne a kíváncsiság. De türelmes leszek és rád bízom magam  - mint oly sokszor, a hajnali erdő csendes perceiben. Az a teljes kiszolgáltatottság pillanatai, mégsem kapott olyat eddig, amely egy picit is a rossz fogalmát súrolná. Sőt. Csak jót, de sokáig volt vak, hogy ezeket meg is ragadva magához ölelje. Lehunyt szemmel fogadja ajkait a bőrén, mosollyal engedi, és ahogy mozdul, úgy érinti, cirógatja a másik bőrét orra hegyével, kedveskedve, mielőtt viszonzásul saját ajkait Seth arcának bőréhez nyomja egy apró csókra. Pár pillanat csupán, ahogy végül visszadönti a fejét és csak a kellemes kávéillat öleli őket körbe és a másik, megszokott kölnije.
- Egyre több éjszakát tudok végig aludni. Mindenféle bogyó, lötty nélkül. És a pánik is csak a legutóbbi Hold után kapott el. Azóta nem - közli azokat a híreket, amik végül jót hoznak, megannyi rossz után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Én is igyekszem meglepetésekkel. De tagadhatatlan, jobb vagy benne, viszont nem várom el. Nekem a társaságod épp olyan tökéletes - nem olyan fajta, akit el kell kényeztetni. Az, hogy éhsége nem csak a vacsoraasztalnál ismert, sosem mondta ki senkinek, de magának sem. A hosszú évek, még egy másik életben egyedül, olyan szeretetéhséget hagytak benne, amit olyannal akart kitölteni, ami hamis volt. Most viszont arcán, tekintetében látni, hogy kezd újra hinni.
- Nekem is könnyebb. Elmúltak a rémábrándok, ideje új élményeket szerezni - akár vele, akár egyedül, akár máshogy. Az már mindegy és ahogy nyílik ki ismét, legalábbis azon keveseknek, akikben tényleg bízik, sikerülni fog. Nem számolja hány, érzi őket, őt és ez segít. Nem akar tolakodó lenni, vagy egyenesen rámenősnek tűnni, az apró puszi után az almát rágcsálja el, míg Seth a kávét fogyasztja. Néma pillanatok, ahogy figyeli, miképp el is mosogat.
- Otthagyhattad volna ám - tény azonban, mágiával gyorsabb. De neki kézzel is jó, nem szereti, a mosogatást senki, de csinálja. Kidobja végül az almacsutkát és megtörli a kezeit.
- Nem. Hozom a táskám és mehetünk - röpke forduló, ahogy végül a vállára kerül az említett batyu és megáll mellette. - Vezessen, kérem - pillant rá, kíváncsi, vidám tekintettel. Valóban olyan ilyenkor, mint egy gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Vagy úgy - bólogatva hagyja rá a dolgot és megy összeszedni a dolgait. Tény és való, hogy mágiával gyorsabb a minden, neki ez már ismert, de sosem azért hívja, hogy itt nagyban rendet rakjon helyette. Persze, mosolyog, mert az apró figyelmesség kinek nem esik jól. Táskájával együtt tér vissza, megigazgatja a pántot  és belekapaszkodik a karjába. Ismeri már ennek a menetét, nagyon is, így nyel egy nagyot, mielőtt közelebb lép és összeszorítja a szemeit, mintha attól, hogy nem lát, nem is lesz gond. Pedig...
Pedig az egész hamar végbemegy, mire felnyög a rándulásra amit a hoppanálás okoz, már ott is vannak. A felkínált karnak most veszi hasznát igazán, bele is kapaszkodik erősebben, ahogy megbillen kissé. Szédelgése kitart pár pillanatig, mire felnyitja a szemeit és a másikra pillant.
- Meg... megvagyok - csuklik egyet, de lenyeli a bajait. Az alma se akar visszatérni, minden tökéletes. Körbe pillant, hunyorog párat, majd leesik neki, hogy a kisföldalatti vonalán vannak.
- Hát ez? Országházazunk? - nem nézett megállót, kint azonban már sokkal okosabb. Az épület a távolból is könnyedén felismerhető. - Óóóó. Komolyan - és hangja nem megrovó, inkább csodálkozó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hamar túl is libben az egészen, vagy inkább elrejti ha akad valami, lényegében mindegy, hiszen nem okoz kellemetlen pillanatot azzal, hogy gyomortartalommal tölti be a másikat. Ahogy enged a keze szorítása, úgy szelídül kellemes kapaszkodássá majd lépdel vele a cél felé, amit mindjárt megismer. De sok ész se kell, hogy rá is jöjjön, így azonnal felcsillannak a szemei. Karol a másikba, nem húzza, de érezni, hogy felvillanyozza a tény, hogy nem az Országházat választotta, ez sokkal jobb.
- Majd valamelyik ketrecbe beülök, bár már nem vagyok kölyök - jutnak eszébe a régi viccek, amikor még iskolapadot koptatva mentek kirándulni állatkertbe, és a legmenőbb szövegnek számított, hogy a gorillák és csimpánzok környékén a másikat arra intették, ne maradjanak ott vagy vajon kifelé hazaengedik-e őket. Neki még lenne is oka állatkertben maradni, de a hónap 99%-ban unalmas látványosság lenne.
- Megleplek és nem egy kajáldát mondok - húzódik közelebb, dugja fejét a másikéhoz, miközben karját a másikéban pihenteti, míg a szabaddal megfogja a térkép másik felét és hümmögve nézelődik. - Vidrák. Aztán az a kert. Merre vannak a farkasok? - már kutatja is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem érti a viccet, bár ezeket sokan nem, itt, a varázsvilágban máshogy működnek a dolgok és csak néha felejti el, máskor meg akkor is elmagyarázza, ha kell, ha nem. Már nem számít, aki akarta, megszokta ezt tőle.
- Azt egyem talán meg? Nem mondom, biztos finom, de sok benne a zöld - nevet fel. Nagyon is érti, hogy miért akar venni és ezzel nem is ellenkezik, csak kissé forgatja humorba mindig a saját állapotát. Még mindig valahol kérdőjel magában, hogy micsoda is, azonban csak néha szörnyeteg, az élete nagy részében ez a jámbor jószág, aki meg akarja a világot váltani az etetéssel.
- Ó, akkor oda nézzünk el - bólogat. Régen látott már ilyet, bár akkor nem volt látvány, de az oroszlánok ettek és gyerekként menő volt elmondani, hogy látták, ahogy felfalják a véres csirkedarabokat. - Meglehet. Egy kérdést megért azonban. Tény, tényleg nagy kellene, de inkább az afrikai állatoknak van itt nagy hely, ha jól nézem - bök a szafaris részre, vagy amiben azt sejti. Elkapja a másik tekintetét és elmosolyodik. - Ugyan, már az csodás, hogy elhoztál ide - azzal ismét csókot nyom az arcára, csak most nem olyan óvatosan, aprón. - Elmehetünk oda is, ha gondolod. Időm mint a tenger. De induljunk, szerintem lassan kezdődik az etetés - karol vissza bele, majd elindul. - Ha kisétáltuk magunkat, tudok pár jó helyet egy szép ebédre, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mindig is az voltam. Kifejezetten haragban álltam a sárgával is - nem sokon múlik, hogy ne nevesse el magát a komolynak öltöztetett válasz közben, csak ajkai csücske görbül felfelé, mutatva, hogy értette és viszi is tovább a viccet. Ha valaki őket figyelné, mint egy kém és fülelnie kellene, hamar szeretne szabadulni a recsegős favicceik hallatán, amikkel egymást boldogítják. Az apró, éppen csak felszökkenő aggodalmat hamar űzi el, nem viccel ugyan, de annál sikeresebben. Egy pillanatig sem csalódott semmiben, akár nincs az, amit szeretne, akár csak mással helyettesítve. Ez a nap, így, ahogy van, már jól kezdődött, aligha törhetné le bármi.
- A Medveotthonban mintha lenne farkasfalka - elmélkedik hangosan, miközben már a cél felé tartanak. Hallott róla, meg  valami nyugdíjazott oroszlánokról, a névvel ellentétben az biztos, hogy nem csak medvék vannak ott, de ennek majd később utána jár. Most esze ágában nincs mobilt nyomkodni, ott van valamelyik zsebében, de csak kerül elő, amikor a vidrák közelébe érnek, fotózási céllal.
- Hát, pár, igen. Attól függ, milyen kedv van - mire sorolná, a fő látványosságok megjelennek, neki pedig először a tekintete, majd a mobilt tartó keze is libben. Nem sokat vacakol vele, pár fotó, rövid videó ez emlékeknek, végül visszatéve szabad szemmel és talán a közelben vidáman tapsikoló és ujjongó gyerekek lelki világával figyeli az etetést. Nevetve tapsol a végén, majd kezét leengedve pillant oldalra.
- Iiigen - bólogat nagyokat. - Én is csak videóban láttam ilyesmit. Bár nézd, ha csak annyi lenne a dolgom, hogy aranyos legyek és még etetnek is, én is így visítanék a kaja láttán - nevet ismét, figyelve az utolsókat, akik még rágnak vagy épp csak ejtőznek. - Az ott lassan kihízza a bundáját - mutat végül az egyikükre, aki a legjobb falatokat happolta be igen gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ráérősen sétál, nem akar végigrohanni, nincs aki toporzékoljon és hisztizzen, hogy mást akar, zárásig pedig van idejük bőven, hiszen az utazással tudnak csalni, ott sem kell várni - még ha utána kicsit kellemetlen is lesz. A kérdésre fordítja vissza a tekintetét és bólogat.
- Igen. Nemigen honos, de hát valahova rakni kell őket. Illetve ha jól emlékszem, még mentett, cirkuszi oroszlánok is vannak ott. Szóval az is jó hely - csak vázlatosan festi fel, ő sem ismeri jobban, mint amit hallott róla és amit a média annak idején közvetített. De mindenképp az a hely, amit meg szeretne egyszer látogatni. - Ugyan, lesz még idő megismerni - ő sem ismer mindent, sőt. Hiába csak belföldön nyaraltak anno, akkor sincs előrébb sokkal. Külfölddel meg bőven meg van lőve, így nem is okoskodik, egyszerűen megy, majd megismeri. Az állatkertben persze már járt, de az mindig változik, így mindig szinte új élmény.
- Pedig kedvem lenne sikongatni néha, hogy milyen jó. Csak aztán a szomszédok értenék félre - köhintget, majd ejt meg egy vigyort, mintha komolyan mondta volna. Persze ad ki hangokat, ha épp nagyon csíp, de azok fele ennyire se hangosak. Sőt...
- Állítólag nem. Mert amikor el akarnák engedni, sokszor nem is boldogulnak. De itt biztos nem lövik le gazdag prolik, hogy nagyobbnak érezzék a micsodájukat és nézegessék a kandalló előtt  - fintorog még a gondolatra is, hogy neki az az életforma annyira sem jön be, hogy hajlandó legyen rá gondolni alkalomadtán. Itt nem kell senkinek a szarv, a bunda, az akármi, csak élnek. Lehetne nagyobb is, tény, de békés.
- Menjünk sorban. Belekeverednénk a felénél  - fordul is irányba, hogy a következő megálló előtt fékezzen be és egy tiszta ponton leshessen be az aprónép közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Távlati tervnek tökéletes, társaság miatt pedig Seth nem kell aggódjon, szívesen kalauzol, kísér arra is, idejéből bőven ki is telik. A frappáns ötletre csak hangosan nevet fel, bár ahogy a viccbe bújtatta és abban folytatná, már-már zavarba jön majdnem, ha nem tudná, hogy csak viccel.
- Az egész társasház ott sikoltozna? Az lenne az új kísértetház - vagy rosszabb, szerencsére azonban, nem kívánja sokakkal onnan megosztani a reggelijét vagy bármijét. - Áhh, nincs rá szükség. A macska nem nyávog annyit, én meg halk életforma vagyok - néha morog vagy énekel, azonban azok egyike sem üti meg a zajszintet, hogy hasonló módon kelljen eljárnia bárkinek. Az előző helyen sem a zaj volt a gond, reméli, itt nem él meg ilyeneket.
- Jó, az más, persze. De lényegében én a gazdagok szórakozására utaltam. A lőfegyver meg... mocskos dolog, de sok fegyver az - illetlen kezekben főleg. Nem, nem akar belemenni semmiféle általánosításba, de van helye annak, ahol ezek sokszor előfordulnak. El is hessegeti a gondolatot gyorsan és leparkol, hogy szinte az ott hesszelő gyerekek örömével nézze amit lát.
- Iszonyat menő a hangyász, a kis nyelve hosszú és simán belemászik vele a hangyák várába. Mint itt a joghurtos dobozba  - mutogat, hiszen nem építettek neki termeszvárat, de annyi baj legyen. Ő is fotóz párat, majd áll meg.  - A szurikáták pedig simán kibírják a skorpió csípését is. Gyávának tűnik, de ha kell, harap. Bár ezek szerintem olyan jóllakottak, hogy meg se moccannak délutánig. De lustaságból van bőven, kicsit arrébb van lajhár. A leglazább állat a világon. Eszik, alszik. Életcél - nevet fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Be nem áll a szája, nem is akar csendben lenni, hirtelen felbukik benne minden okosság és ismeretlen, vagy épp közismert bölcselet. Nem akarja elnyomni a másikat, ha kérdez, válaszol, vagy éppen csak hallgatja. Amint megérzi a tenyerét a hátán, kihúzza magát, szinte hozzásimul és úgy beszél tovább. Amint kifotózza magát vagy csak nézelődnek, bólint.
- Mindenképpen. Arra menjünk akkor - mutogat, majd meg is indul. Majdnem a kezéért nyúl, de a suta mozdulat végül csak egy apró érintés marad, ahogy halad előre. Csendben sem marad, a növényekhez érve szinte csicsereg, bár a meleg megedzi, a térképpel legyezi magát közben.
- Annyi biztos, ide születni kell. Csak éppen nem nekünk. De nézd, ezek a hajtások frissek - kicsit fordulva legyez Seth felé, ahogy beszél tovább. Megáll és csendben van, míg a másik megszabadul a rétegtől.
-  Jobb? Ha nagyon nem jó, kimehetünk - nem akarja hogy hőgutát kapjon, így egyelőre kíváncsi, aggodalmas tekintettel figyeli.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ahogy haladnak növényről növényre, úgy érzi, hogy ezek után elmegy a pingvinekhez és fejest ugrik melléjük, majd ott fog úszni, még a halat is megeszi, ha kell, csak hűtsék le. Kellemetlen a tapadó felső, igazgatja is magán, de közben magyaráz, mintha ezzel sem lehetne kizökkenteni. És mégis, bár most inkább az, hogy a másikra figyel.
- Szólj, ha mégis - bólint, hogy rendben, akkor egyelőre maradhatnak idebent. Futólag pillant le az őt érő ujjakra, bőre bizsereg belé, és még éppen időben akasztja be ujját a másikéba, mintha kapaszkodni akarna, de nedves, izzadt tenyerét még nem adná oda. Nem érdekli a tömeg, mivel, milyen meglepő, tovább magyaráz. Végül csak nyammog párat, kezd kiszáradni, de nem, most sem töri meg. Felhorkan.
- Nagyon, nagyon sírnék, hogy legalább egy csirkecombot, valaki. Kifogynék a szép nadrágomból hamar - pillant le, majd vissza, hogy aztán, kihasználva kapaszkodó ujját, finoman tereli/húzza kifelé a másikat a szabad levegőre. Nem várja meg, míg migrént kapnak, odakint sóhajt fel és nedves tincseit simítja hátra. - Egy jegeskávé, fagyi, bármi hideg? - pillant vissza rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar teljesen átizzadni sem, így aztán hamarabb kijutnak, mint amennyit magyarázni tudna a növények bármely részéről, kifelé menet azért megáll egy éppen virágzó fajtánál, hogy pár érdekességet elhintsen, amelyet ő is csak most, tanulmányai után fedezett fel. És nem is mágikus növényről van szó.
- Abból esőerdő lenne egyhamar. Rossz denevér lennék, aki Holdat ugat havonta egyszer - szórakozott vigyorral ingatja a fejét és halad ki, hogy felszusszanva húzza ki magát. Tényleg jó lenne ide egy párakapu, vagy egy hideg vizes medence, de nem a strandra jöttek, ámbár nagyon erős a késztetése, hogy megkérje, ugorjanak el valami kietlen tórészre csobbanni. Nincs nála fürdőnadrág, de most az a legkevesebb gondja.
- Szerintem mindenféle kávé van, hideg meg főleg. Ilyen melegben csak nem forralt bor a kínálat - néz el arra ő is, majd elengedve egy rohangáló gyerekcsoportot, már indul is a falatozó felé. - Egyedi névválasztás. De azt már látom, jégkrém van, ott a tábla - már most úgy csendül a hangja, mint valami gyereknek, a lépteit is kissé sietősebbre veszi. - Manulok? Azok aaaa... kismajmok? - pislogva pillant felé, majd nyit befelé,  hogy körbepillantson. Van itt minden, ami egyelőre kell és a belső tér légkondis. Kicsit meg is áll élvezni. - Legközelebb ha ilyen meleg lesz, víz közelbe kell menni. Vízi-farkast úgyse láttál - vigyorog egy sort, majd indul a fagyis pult felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Hmm? - fordul felé, amikor a hangját hallja, de már szinte nincs is mellette. Kénytelen előre lépkedni, hiszen közéjük vág egy kis csapat, tele energiával. Csak mosolyog a dolgon, hiszen a gyerekekkel nincs semmi gondja, valahol mélyen vágyik is egy sajátra, de ezt az álomképet már régen elengedte. Boldog azzal, amije van, amiben van, most is. Bevárja, hogy Seth ismét mellé érjen és csak akkor lépdel tovább.
- Lehet kifogtunk pár kiránduló osztályt, ahogy nézem. Én ilyen idősen béna dolognak tartottam az állatkerteket – egészen addig, ameddig rá nem jött, hogy a zsebpénzén azt ehet, amit akar. Ebédre chipset, csokoládét, fagylaltot. Persze ott van még a látványetetés a ragadozóknál, az pedig mindig érdekes volt. Most más fejjel mindent annak lát, így könnyű lenyűgözni.
- Ó, én attól az embertől úgy félek, mintha diák lennék. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor találkozunk, majd megbüntet – nevet fel, mintha most is itt állna a férfi és őket nézné. Pedig, szerencsére Anton nem rossz ember, sosem volt vitájuk és amikor átvette az iskolát, akkor sem volt gond azzal, ami őt jellemzi minden hónapban. - Ritka aranyos macskák. Tényleg úgy néz ki, mint aki állandóan zsémber és mogorva. Ha tudna beszélni, lehet kettéállna a fülünk attól, hogyan küldene el – minden macskát érdekesnek tart és szeret, pedig alapvetően annak idején inkább kutyás alkat volt. Persze, az ember változik, saját lénye pedig iszonyat sokat változott. Már semmin sem lepődik meg.
- Halfarkas? Az meg mit csinál? - el nem tudja képzeli, persze biztos nem a holdat tátogja. Elhessegeti a furábbnál furább képzeteket és közelebb lép a kifutóhoz. A gyerekekkel az a jó, hogy náluk már bőven magasabb, így a csacsogó, zsibongó sereg felett bőven belát. A fagylalton is nyammog közben, ajkai pedig szélesre húzódnak.
- Ú, igen, ha nem gond – fordul is rögtön a másik felé és nyújtja is a fagyit. Amint kikerül az ujjai közül, visszafordulva igyekszik a legjobb pillanatokat lekapni. Amint a tömeg elunja, hézagosabb lesz, úgy nyúl Seth karja után és finoman húzza maga mellé, hogy lássa ő is.
- Nem lehet hazavinni egy picit, mi? - sóhajt egyet és visszaszerzi a fagylaltot, hogy ne csepegjen a másik kezére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglepő lenne, ha ennyi idő után vennék elő, mert mondjuk nem túl szigorú, néha már-már haveri kapcsolatot alakít ki a diákokkal. Ebben azonban nincs semmi rossz, tud és hallott már elég furcsaságról, érdekességről és nem hazudna, ha azt kellene mondani, ő mindig professzionális volt. Ellenben, a küszöböt mindig úgy lépte át, hogy volt egy kis gombóc a gyomrában, ami hamar eloszlott. Azonban Seth szavaira nem tud nem megejteni egy félvigyort, amiben szinte ott a komiszság, hogy akkor menten el is követ valamit, hogy megkapja azt a munkát. Pillantásában csillan valami más, amelyről nem illik gyerekek közelében hangosan beszélni.
- Ó, jaj nekem. Holnap este, 8 órára? És mit kell csinálnom? - pillázik felé, mint aki valóban tart attól, hogy most jól a körmére néznek. Most van mit nézni itt bőven, nem is törődik az ujjaival, amelyek a fagylaltot tartják, vagy épp a mobilt. Figyelme visszaköltözik az állatkert idejébe és helyére, kíváncsian szemlélve mindent, amit csak láthat. A különbség közte és a körülöttük lézengő, csillogó szemű gyerekek között az, hogy ő már átlát a fejük felett, szavazati joga van és legálisan vehet alkoholt. De ha valaki mutatna neki egy labdamedencét, már venné is le a cipőt, hogy beleugorhasson. Tudja, hogy ez a kettősség túl kusza és fura másoknak, hogy ezzel sosem lesz minden szív vágya, nem is akar, végre élvezi azt, aki.
- Ááá, hogy sirály! Én konkrétan halat képzeltem el. Behalok. Neki kell állnom a növényes könyveim mellett állatosat is olvasnom – vagy épp a sok horror és krimi helyett. Annyi biztos, ha egyszer el kell tüntetnie egy holttestet, már-már illegálisan sok ötletet és inspirációt olvasott hozzá. Szerencsére, ilyen gondolatai nincsenek. Ezektől az apróságoktól pedig bőven nincs. Lehet Seth a fagyitól kapna cukorsokkot, de Belián ezektől a macskáktól fog. Mégis a fagyit kaparintja vissza és fordul felé.
- Tuuudom, de az ember ilyeneket mond. Aranyos egy tigris is, de nem lenne jó vele élni. Vicces lenne, mármint a kis szőrmókokkal odabentről, de nem. Lehet Chewie mellett én is a szekrény tetejére menekülnék – azonban nem tud nem vigyorogni és épp képet lőne, amikor Seth akcióba lép. Szeme elkerekedik, egy pillanatra néz oldalra, majd a ketyerét elrakva szemmel követi a mutatványt. Nevetgél a bukfencező, hatalmas vadászösztöneit felfedező apróságokon, miközben olvadásnak indult fagyiját pusztítja. Sikerül annak a részét a kezére csepegtetni, így éppen azt nyalogatja le, amikor a kérdés hallatán néz fel rá, mert ugye leguggolt, hogy jobban lásson. Feltápászkodva hümmög párat.
- Egy csapot kell keresni, mert ragadok. Aztán nem tudom. Hüllőház? Már ha nem iszonyodsz tőlük – vigyorog egy sort és körbepillant, merre lehet egy mosdó vagy ivókút. - Arra, szerintem – mutat, majd meg is indul vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sóhajtva néz bele a tükörbe, majd legyintve engedi el, hogy borostájával kezd is valamit, vagy épp kócos fürtjeivel. Azokba csak lustán beletúr, lelapogatja és hagyja, hogy majd a kinti szellő még igazgasson rajta. Bakancsot húz végül, az órájára néz, elindul. A telefonja kijelzőjéről vészesen kezdi hiányolni az üzenetet, ami legutóbbi próbálkozását jelentené az internetes ismerkedésben, már ha lehet azt annak nevezni, ahogy néha-néha megpróbálkozk vele. Odaérve leszáll a vonatról, hiszen a hoppanáláshoz keresnie kellett volna valakit, így maradt a lassú módszer. Azonban akárhogy várakozik, akárhogy szeretné, pár üzenetváltás elég volt ahhoz, hogy rájöjjön, ez is vakvágányra vezetett. Akkor ennyi, elteszi a telefonját és elindul előre, hiszen ha már eljött eddig, nem pocsékolja el a lehetőséget, legyen az bármi. Maximum vásárol pár dolgot és akkor elhiszi, hogy elégedett, nem pedig üres. Szerencsére minden szomorkás agybaja elkerüli mostanság, a gond a feszültséggel adódik, az meg egy másik pillanat problémája. Elfogadta, hogy nincs minden rendben és nem is nagyon lesz - viszont soha nem volt ennyire egyensúlyban a világgal.
Arca azonban hamar felderül, amiko számára kedves feliratokat lát: itt bizony csokoládé kóstolás lesz. Hamar kidobja az elektromos vacak cigarettapótlék betétjét és már indul is befelé. Azonban odabent talán valamiféle rapid-randi vagy mi az isten bontakozik kifelé.
- Bsszameg - morog maga elé, de a csoki az csoki, így felmarva a kis adagját, keres magának egy pontot, ahogy hozzá hasonlóan egy srác ácsorog egyedül, nyílván vár valakire, de leparkolni tökéletes. Lenyeli az elsütni kívánt poént, miszerint a kutyaféléknek ez a csokoládéevés tiltott dolog, így csak oldalra pillantva nézi a srácot, aki mintha el lenne veszve.
- A te partnered is késik? - enyhe kifejezés, hogy az övé késik, el se jön, de ez most mellékes. Betöm egy bonbont, amely nugáttal van megtöltve. - Mindjárt nem is zavarok, de ezt még betolom - mutat a kis szerzeményeire és tovább nyammog a nugáton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Szerinted mennyire néznék ki elmeroggyantnak, ha kilövetném a fülem? Elméletileg van valami olyan rúnás cucc, ami bent maradna akkor is, amikor éppen szőrösebb vagyok és harapósabb. De szerintem rohadt menőn nézne ki a farkas fülbevalóval - ilyen és ehhez hasonló gondolatok gyötrik manapság. Meg az, hogy szeretett cipője és bakancsa a végét járja. Ha már ennyire tolja a megújulást, jöhet pár rongy is, így amikor egy folyosói beszélgetés alkalmával random feljött az ötlet, hogy menjenek el "csajos" napra shoppingolni, bele is ment. Nem is morog miatta, lelkesen felöltözött, a még vállalható tornacipőjébe bújt és Regi mellé csapódott. Mindkettejüknek jól fog jönni majd, ha közben kiadnak minden dolgot, ami épp felgyült. Az, hogy elátkozottnak érzi magát, már csak egy jellemvonás az önéletrajzában, ettől még valahol bántja és néha beszélnie kell róla. Majd, Most előbb a könnyed téma, míg csak sétálnak.
- Rászoktam erre a tik-tok izéra, azon belül is a bahés live-okra. Néha elgondolkodom, hogy én is beszállok veszekedni meg botrányozni és akkor jönne a sok pénz, de ahh... még lábképeket sem tudok a neten árulni, mert kacskák a lábujjaim - sóhajt drámai megjátszással, pedig most ismét érzi az erőt a tanításhoz, meg a kedvet is, de jó néha eljátszani a gondolattal, hogy a pénz könnyen jön. El is hesseget mindent, miközben körbepillant, hova fognak betérni és hol fogja káromolni a kék eget is, mint minden cipővásárlás alkalmával.
- És veled, a munkán kívül mi újság? Mesélj csak, ne csak én beszéljek - nem akar önző lenni, a sok szar után sem képes, a figyelmessége megmaradt, a változások ellenére is. Van, amit nem lehet kiölni belőle, hiába próbálkoztak vele. Zsebre is vágja a kezeit és vár arra is, merre induljanak tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az, hogy ma mi fog sikerülni, még vélhetően a jó ég sem tudja, szerencsére idegszálai simák és elviselik az emberekkel teletömött, zsufolt fővárost és annak minden nyomorát.
- Buzis, mi? - cukkolja vigyorogva, amikor elakad a lány a szavában, mintha csak valami magas labda lenne. - Amúgy nem. Sima karika lesz, annyi hogy tudod ilyen vastagabb és azon vannak ilyen minták vagy mik. Majd megmutatom, otthon van csak még erőt gyűjtök. Félek a tűtől - ami persze egy pillanatra sem igaz, hiszen pont neki van olyan magasan az a fájdalomtűrési küszöb, hogy meg se fogja érezni. Inkább az, hogy még nem találta meg azt, aki beszúrja, illetve
nem árt majd egy-két módosítás rajta, hogy valóban ott is maradjon. De erre majd csak jövő héten kerít sort. Most jóízűen kacag fel Regi kifakadására, amelyet teljesen komolyan gondolt pedig. Az internet mocskában bizony vannak könnyed pénzszerző módszerek, amiket az ember csak azért olvas el, hogy pont így reagáljon, de közben irigykedjen egy kicsit is. Mondjuk utóbbiban nem szenved szerencsére.
- Tele van vele a net. Mármint azzal, hogy XY árulja a lábait a neten, és még pornográf sincs, de dől a lé. A net nagy része pornó, ez tudományos tény - mielőtt azzal jön Regi, hogy akkor túl sokat is nézi. Megáll inkább, amint a nő megáll és befele bámul a kirakatra.
- Okééé - indul utána, közben hallgatva a sztorit, mintha magát hallaná pár évvel ezelőttről, amikor még ott volt az egyetem, a friss állás, minden. Elmosolyodik nem létező bajsza alatt a nosztalgiára, arra, ahova szívesen menne vissza, hogy kimaradjon sok olyan, amely miatt manapság csorba. - Huha... megpróbálom nem elkotyogni - amilyen kevessekkel beszél, ezt be is tudja tartani. - Gratulálok! Még a végén visszairatkozom valami szakra. Vagy valahova. Manapság megint kicsit érzem, hogy nem tudok mit kezdeni maggammal - persze abból már bőven kinőtt, de valamit tanulna, csak nem találta még meg. Lehet nyelvet fog, aztán amikor tele lesz a hócipője ezzel a hellyel, országgal, addig megy, ameddig el nem éri azt a pontot, ahol nem érti mit beszélnek. Most azonban csak szimplán utazna, világot látna, de jelenleg a pulóvert mustrálja félredöntött fejjel.
- Jó a színe. Ez ilyen direkt rövidebb fazon? - vagy csak mert nem vette fel, fura. Elengedi. A mai divat nagyon érdekes, női nadrágokkal tele a férfi osztály. - Én majd a könyvesboltba kell bemenjek. De addig is... - fordul egyet, leakaszt egy fekete inget, amin apró minták sorakoznak és maga elé tartja. Elvégre, shopping nap. - Ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már nem tud a jelzőkön kiakadni, vágjanak hozzá bármit, lepereg és nem érdekli. Tudja, amikor idejött és a minden előtt, mennyire rettegett önmaga lenni, hogy kiderül a farkas-mivolta, hogy minden is vonzza, hogy milyen is ő, azonban ez elmúlt. Már nem érdekli, hogy minek nevezik, kiölte a félelmét az a nagy fekete köd, amely majdnem az életét is elvette, amely végül mikor felszállt, sok mindent vitt magával.  
- Az is amúgy, de nekem speciális kell, ami akkor is velem marad, amikor, nos, szőrösebb vagyok. És ez az egyik fix pont, ami szerintem bent marad… de meglátjuk – mutogat is, hogy fülcimpája most is van és a farkasnak is, maximum menő lesz, az egyetlen, akinek karikás a füle. Egy köldökékszer már sokkalta másabb lenne, az bizony kiszakadna minden alkalommal, ahogy matekozik. Felnevet a kérdésre. - Dehogy félek, annyiszor szúrtak már meg, a tetoválásaim is beleértve, hogy meg se érzem. Csak időpontot voltam lusta kérni – legyint, mert ez a saját baja, hogy mindig halogat ilyen téren, hiszen annyi mindenre koncentrál és tartja fejben, hogy mi, hol, merre, mikor, ezekre már nemigen marad néha kapacitása sem. Azonban nem görcsöl most sem ezen, felnevet csak arra, hogy Regi kissé kiakad az internetes ismeretein. Nos, nem lepődik meg.
- Fogalmam sincs. Görgetek, aztán egyszer csak ott van, valamelyik agyament csoportban. Az idő meg… nos, amikor a holdciklusnak vége és fetrengeni van erőm, akkor van időm nyomkodni azt a vacakot. Szóval ja… - vakarja meg a tarkóját, hogy nem szánt szándékkal keresi ezeket, bármit, csak ha túl sok az ideje és az erő kevés másra, ez történik. Mindegy is, jobb, ha nem megy bele jobban, hogy miket talál néha.
- Megígérem én, becsszó! - bólint, hogy nem fog eljárni a szája, nem lepcses és nem tartozik a városka pletykásai közé, bár hallani ő is szívesen hall mindenről. Itt viszont alapvetően valami olyasmiről van szó, ami nagy hír, amiről nem suttogva kell beszélni. - Szerintem nem fogja bánni, sőt. Előre látom, hogy ő ajánlja fel, hogy ha bármi van, menj csak és kérdezz – ezzel nagyon újdonságot sem mond, ismeri a férfit, meg azt is, hogy mennyire fontos ez Reginek, hogy meglépje, meg is lépheti és benne él. Viktorról sosem kérdez, hallotta azonban, hogy mi történt vele, hogy emléke fontos és ápolandó. - Nekem sosem volt merszem megpályázni ilyesmi pozíciót, felkérni meg úgy sem fognak. De menő lehet – nem kesereg, boldog azzal, amit elért és amiben él, hiszen így is több, mint amit valaha remélni is tudott. A kérdésre fordul felé, miközben válogat és számol fejben, mennyire férne bele. Végül is… egyedül van, idejéből kitelik.
- Simán segítek, persze. Ettől még lehet keresek valamit. Nem tudom mi van velem… mintha hiányozna valami, csak nem tudom – ráncolja a homlokát, mint aki most is keresi a választ, azonban már rég rájött, hogy akkor se leli, ha a falba veri a fejét. Így, mindegy is, elengedi a dolgot. Lehet tényleg csak jobb lesz azzal, hogy lefoglalja magát. Így tér vissza a ruhadarabokhoz, mintha értene hozzá és nem azt venné fel, ami kényelmes és nem szakadt.
- Ha van, ha nincs, ne hagyd itt, ha jól áll, azért nem csak mindig egyenruha és pizsama van rajtunk na – legyintget, miközben elvesz két pólót, ezeket próbálni se kell, a címke alapján jó, a minta meg kellően lökött ahhoz, hogy jó legyen. - Na mindjárt, csak megnézem azokat ott hátul – mutat arra, amerre lép majd mindjárt, az inget addig is a karjára akasztja. - Én is kifogytam, szóval kereshetünk együtt. Ha nem az internet fertőjét lapozom, maradnak a könyvek. Lassan nézhetek polcot is, vagy digitálisan kell olvassak, mert annyi van – húz ki egy pulóvert, aminek nem érti a szabását és úgy semmijét sem. Egyszerre van elnyújtva és mégsem. A fejét rázza meg és keresgél tovább. - Mióta hordanak a srácok ilyen szűk szárú farmereket? - akad meg, mert ebbe még ő sem fér bele, pedig nem egy nagy darab.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar randizni, nem akar idegeneknek mesélni, tele van tagadással és mégis, örülne, ha lenne kivel. Fogalma sincs, hogy mikor fog megjavulni benne ez az elcseszett felfogás, mikor toppan valaki az életébe és mikor érezheti azt, hogy minden tökéletes. Ezért is morog, ezért is agresszívebb, hiszen ünnepelne ő, csak épp, nem lehetséges. Falakba ütközik, pedig a legtöbbet saját magának építi fel, mintha muszáj lenne. Érzett valamit, de valahogy sosem sikerült olyan felé, akivel itt is ülhetne és betegre ehetnék magukat. Szusszant egy nagyot és előveszi a kis mantráit, elkezdi keresni, hogy mi a jó ebben a helyzetben, minek kell örülni és próbál nem összeomlani, elveszíteni a kontrollt.
Az illatok. Nugát, némi gyümölcs, menta, minden van erre. Mint valami parfüm-bolt, csak itt meg is lehet enni az illatokat. Ez jó, kellemes, belekapaszkodik. Az ízek pedig még jobbak, ha csak tippelnie kellene, erre kell fókuszálni és akkor nem fog belesüllyedni semmibe sem. Aztán oda is csapódik valaki mellé, aki aztán végképp elveszettnek tűnik, talán ezért is mellé, nem pedig amellé a csaj mellé áll be, aki épp a száját rúzsozza, hogy aztán a következő falat után leegye azt onnan. Faja. Ennél jobb napja nem is lehetne.
- Ó, vagy úgy. Én eleve észre se vettem, hogy itt csak sima kóstolás van, szóval ne érezd magad kellemetlen, én is beleugrottam ebbe, szóval… - legyint egyet, érzi a zavart a másik felől, hogy valami van, hogy nem kellemes, de igyekszik a lazasággal és minden mással enyhíteni rajta. - Ááá, nem hittem olyat, hogy felültetted, nyugi. A csoki nekem is fontos, szóval, egészségünkre, addig is – nyammog is párat, miközben körbepillant, senkit sem zavarnak ők ketten, így a legjobb. Lassan kell majd víz is, mert akkor igencsak bajban lesz egyhamar, azonban nem lát opciót erre, így majd gondolkodik később. A kérdésre pillant felé, majd le a kis papírtálcára, ami a kezében pihen, majd nyújtja a srác felé, hogy maradt még egy rajta, vegye csak el.
- Krémes. Mármint nem olyan rossz krémes, hanem az a jó fajta, amit szívesen eszik az ember és nem ízetlen valami. Szóval, bejön – nyammogja, majd lenyelve a falatot, vár kicsit, hogy megkóstoljon egy másfélét. Ez legalább megérte. - Amúgy Belián vagyok – jegyzi meg, mint mellékes infót, ha már így ilyen szépen idetaláltunk mások randijára becsokizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Vicceltem csak. Már régen meg se érzem, ha szúrnak. Csak azért nem vagyok tele ékszerrel, mert egy: nekem speciális kell, kettő: ízléstelennek tartanám magamon, ha mindenhova minden szúrva lenne. Szóval nyugi, ha együtt megyünk, nem fogok sírni - somolyog, hogy ezzel csak viccelt, de azzal nem, hogy szívesen tart Regivel, ha menni akarna ékszerért vagy úgy bárhova. Mondjuk tetoválásból nem tervez újat, így is több van, mint valaha képzelte, de mindegyik jelent valamit, nem csak azért halmozza, mert jól néznek ki. Alapvetően megérti a másik félelmét is, ameddig nem váltott havonta bundát, még egy oltás is kellenetlen volt számára és olyan, amit csak muszájból kell megtenni, de nem élvezi. Ez a félelem kikopott belőle, hiszen sokkal rosszabbat kap havonta.
- Sok értelmeset is olvasok, csak van, amikor erőm nincs hozzá vagy éppen elfogy és még nem szereztem be újat. Simán néha csak jól esik a sok mocskot lesni és csak röhögni. De ja, tudom én, hogy csak hülyébb leszek ezektől - szerencsére még mindig több regényt olvas és keres, mint mondjuk netes dolgokat, csak ilyenkor ütközik ki, no meg olyannak, aki mondjuk sosem vagy ritkán csöppen bele ilyesmibe. Az már sokkalta kellemesebb, hogy fejlődik Regi karrierje, felfelé méghozzá, ami mindig jó. Egy házat vezetni még helyettesként is nehéz, pedig neki csak prefektusként jutott belőle akkor, mikor idejött tanulni és kialakult egy kis káosz a vezetés élén. Fura, hogy mennyire régi már az az emlék is eleve, amiben diák volt és nem tanított vagy úgy dolgozott bármit. Aztán tessék, hova jutott.
- Aaaz elég sokszor van, de olyankor kicsit elszámolok tízig és akkor válaszolok. De nem hiszem, hogy gondod lesz ezzel - menni fog, mert érzi és akkor nem is kell aggódni ezen, persze könnyen beszél az, akinek nincsenek ilyen feladatai. Itt alapoz inkább arra, amilyennek a lányt ismeri és képzeli, hogyan fog ebből a helyzetből dolgozni.
- Nem hiszem, még ez is sok. Meg vagyok, meg arról is, hogy elátkoztak és bárkit szeretnék, az eltűnik. Nem tudom ki volt, de talán egyszer elmúlik. A többi meg... nem tudom. Ez ilyen, már megbékéltem vele - kegyes hazugság, vagy inkább csak füllentés, hiszen nem, nagyon is szeretne változást, azonban az már igaz, hogy elfogadta a sorsát is. Nem akar panaszkodni vagy ezzel elrontani a hangulatot, amit a mai napra terveztek, így aztán nem is megy bele jobban és kezd bele, csak futólag érinti a dolgot, majd ejti is el egyelőre, hogy ne ezen kell rágódni. Szimplán csak válogat, keresgél és néha egy-egy darabot tesz bele a kosarába. A nevetésre vigyorog, hiszen valóban neki se sok alkalom van, amikor kiöltözik, de azért nem is olyan ritka, hogy ne legyenek olyan ruhadarabjai, amiben meg lehet jelenni is valahol.
- Nem a vádlimmal van a gond, hanem ezt alig lehet felhúzni, főleg ha váltás után kicsit meg is dagad, ollóval kell levágni rólam. Meh, nem értem én ezt - persze, nem egy nagy darab most sem, annál jobban kidolgozottabb vádlija van, ami ezekbe belefér, mert azért futni még a mai napig eljár, vagy ha belföldön utazik, sokszor bérel bicajt és teker.
- Milyen a szép szoknya? Fekete vagy színes? Eddig ér vagy az alá? - érdelődik, miközben comjánál húz egy vonalat, hogy addig érjen vagy se. Nem ért a szoknyákhoz, de majd nyitva tarja a szemeit és nézelődik. Végül a kezét emeli meg és mutat előre. - Ott látok sokat, gyere. Abban biztos van szép - már indul is meg, nem siet, így van idő keresgélni. Vigyorgva áll meg és akaszt le egy rózsaszín, eléggé rövid darabot. - Na ebben tuti jól nézne ki a vádlim, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Más a Bagolykőben dolgozni és más itt. Ott nemigazán ragaszkodnak a diákok a jelenlétéhez, vagy kapaszkodnak bele a kezébe, hogy menjen velük játszani valamit a szünetben. Amolyan kis pótlék arra, hogy sajátról nem álmodik és nem is tervez, bőven beéri és lelke békés. Töretlenül oktatja őket arra, ami éppen az óra tárgya vagy épp vállal be helyettesítést, ha úgy adódik. Persze, nem minden tárgyat ismer jól, de van amelyik még egyszerű vagy ha nem, akkor megoldja valahogy, valami kreatívval. Ma persze nem jutott neki igen, csak egy adag témazáró, amivel hóna alatt lassan ballag vissza a tanáriba, hogy előkészülhessen a következő órára vagy belenézzen pár beadandóba, amit még a nagyok írtak odaát, csak még nem volt ideje belenézni. Ha már lyukasóra van, legalább hasznosan tölti. Belépve nem is fogadja tömeg, nem is gond, hiszen kényelmesen pakolhat szét akkor. Végül persze egyedül sincs, Gitta gubbasztó alakja bontakozik ki nem messze, ahogy mosolyog egy lap felett, amin nem is látja mi van.
- Hali! - zárja be maga mögött az ajtót, majd közelebb lépkedve les finoman arra, amit néz. - Na, valaki vicces dolgot írt az egyik kérdésre? - kérdezősködik, hiszen mosolyog, úgy hiszi, valami móka van a dologban. Sosem űz gúnyt egy dolgozatban előforduló ilyen válaszból sem, de nem tagadja, néha otthon - vagy épp itt - hangosan röhög egy-egy megoldáson. Amikor ő volt középiskolás, nem egy hasonló megoldást adott ki egy társa vagy épp saját maga egy kérdésre, amin később csak vihogtak. Egy akkori jó barátja végül valami esszés dolgozat közepéra valami sütireceptet írt és le sem bukott, mert ezzel ritka terjedelmes lett az az iromány, amire a tanár is azt hitte, rendesen kidolgozta. Közben persze a kis megszokott helyére megy, lepakolva telepszik le és sóhajt fel, hogy a kávét elfelejtette, így csak vágyakozva néz a gép és a bögrék felé. Na majd.
- Mi újság feléd, ha nem zavarok épp? - nyújtózkodik, miközben kikeres egy csokit a táskájából és kibontva eszegetni is kezdi.