Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nagyon boldog karácsonyt minden kis, nagy vagy ex kavicsnak ♡ luv ya all :3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egyértelmű; a könyv miatt haragszom. Nekem egyértelmű. Mivel nem ismerjük még alaposabban egymást a levitással, ezért nem tudhatja, hogy ez nekem mennyire szokatlan vagy éppen mennyire hétköznapi. Nem is baj, nem kifejezetten szeretek az ilyen esetekről beszélgetni, hiszen akkor az imént említett dolgok jönnek fel. „Miért nem teszel ellene valamit?” vagy „Neked nem gáz, hogy mindenki el tud verni?” és társai. Nem szeretnék ilyesmikkel foglalkozni még egy jó ideig. Ha már nagyobb leszek vagy szerzek egy olyan titulust magamnak, ami után nem történhet meg ilyen, akkor oké. De magamtól, Csepreghy Petyaként nem sok mindent tehetek azon kívül, hogy elfogadom; ez van.
Mély gondolataimból Benett hangja ráz fel. Pontosabban az a „neee” kezdetű. Az ő csillogó szemeire az én csillogó szemeim a válasz. Fogatlanszerű vigyorom miatt szemeim apróra szűkülnek, és felkacagok az örömtől.
- Az Országút Harcosa nagy kedvencem. És az összes Livingstone könyv megvan – hadarom szinte érthetetlenül. – Halállabirintus, A Végzet Erdeje, A Skorpiók Mocsara – számolom jobb kezem mutatóujjával bal kezemen a három kötetet, miközben széles mosolyom mintha soha nem akarna szűnni. – Szenzációs kötetek. Életem legjobb játékélményei – ekkor szentimentális tekintettel meredek a nyirkos kőfalra, ahogyan visszagondolok arra mennyi élménnyel is gazdagodtam ezeknek a könyveknek a segítségével. Ezek mentettek meg attól, hogy olyan kis lúzernek tekintsek magamnak, mint ahogy’ mások tekintenek rám. Elgondolkodóan, a könyveknek hálás tekintettel húzódik meg egy apróbb mosoly szájam szegletében.
- Minden a szerencsén múlik benne – mondom bólogatva. – Azon, hogy meg tudod-e dobni azt a hatost, vagy csak egy ketteskét mutat az a dobókocka – vonom meg a vállaimat, amolyan „nincs mit tenni, ez van” módon.
- Ezt már csak antikváriumban – csóválom meg göndör hajkoronámat, és húzom el szájamat egy keserédes mosolyra. Akármilyen morbid helyzetben is keveredtünk össze, nagyon hálás vagyok, hogy megismerhettem Benettet. Kevés gyerekkel találom meg itt a közös hangot. Mindenki olyan koravén. Elfelejtenek gyerekként viselkedni. Márpedig azok vagyunk; szaros kis kölykök, akik addig örüljenek, amíg ebben a korban vannak.
- Lenézhetünk a faluba, ha tudsz jó helyet – mondom zsebre vágott kezekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Most sem nyújtom a kezemet a bemutatkozás mellé, hiszen az olyan hivatalos. Egyáltalán nem értem a kézfogást. Nekem amolyan erőfitoktatásnak számít. Aki jobban, magabiztosabban fog rá a másik kezére, annak nagyobb a… az önbizalma. Ezen gondolatból magamhoz térve dőltöm oldalra a fejem, akár egy fülét hegyező bébieb. Várom a másik válaszát, elvégre tényleg meg kell tudnom, hogy mi járatban van errefelé. Lehetséges, hogy prefektus, csak nem hordja a talárt és a jelvényt. Kiszáradt ajkamat nyalom, és kérdőn meredek a másikra, aki irigylésreméltó magabiztossággal áll előttem.
- Rettegnek, bizony – mondom gyermeki komolysággal. Még előre is dőlök a lány felé, hogy oda tudjam súgni a következőket. – Dehogyis! Próbálok tök jó arc lenni mindenkivel. De nem én írom a szabályokat. Nem egyszerű sheriffek élete, Angyalom – igazítom meg képzeletbeli cowboy sapkámat, és rákacsintok játékosan a másikra. Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki ő. Nem viselkedik diáklányosan. Attól mérföldekkel érettebbnek tűnik minden mozdulata és szava. A következő mondatra komolytalanmód megforgatom kékes szemeimet, és elmosolyodok. Szemtelenkedik az Igazság Ökré… akarom mondani, Öklével. Hallatlan!
- Olybá tűnik, hogy nem sikerült, igaz? – emelem még mindig Móka Mikit játszva jobb szemöldökömet a magasba, ami a következő mondatokra lefagy. Morticia, gazdasági igazgató, Péter. Ezek a szavak maradnak meg a fejemben, miközben elkezdek zuhanni az univerzum sötétjében. Gyomromat összerántja a valóságba való visszatérés, és egy hatalmasat nyelve tekintek fel a nőre.
- Elnézést… én nem… tényleg… fogalmam sem volt róla – hebegek és habogok, miközben kilépek az aurájából, amit eddig masszívan piszkáltam. Ajkaimat fogkezdeményeimre húzom, majd újra szólásra nyitom a szájamat. – Elvégre olyan jól néz ki… ööö, olyan fiatalos… aucs, vagyis… - Merlinre! A végén még azt hiszi, hogy rányomul egy tizenöt éves foghíjas prefektus. Ebből jelvény-elvétel lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ilyen hetet egész évben és rendben leszek ^__^"

sziasztok hölgyek és urak :3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

ha megtalálod az arcot, akkor szólj, mert megyek veled könyörögni de úgy, mintha a méltóság szót soha nem ismertem volna...

várj... mit is jelent?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

yeah... totally!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Fogalmam sincs, hogy' kezdjünk neki, haver – mondom vállamat megvonva, ahogyan kilépünk az öltözőből. Viszonylag hangos muzsika szól, és eléggé sokan vannak. Attól félek, hogy nem fogunk odaférni egy géphez sem. Nem tudom, hogy mennyire baj ez. Saját súllyal is lehet edzeni. Nagyon elszánt vagyok, de elnézve a bent lévő sportolókat, azonnal ínamba száll a bátorság. Végig nézek erőtlen kis karomon, dudorodó pocakomon, majd Benettre emelem kékes szemeimet. Tanácstalanság és félelem, amit felfedezhet bennük. Noha a felszerelésem eléggé profinak tűnhet, közel sem így van. A sport mindig nagyon távolállt tőlem, de a karácsonyi szünet alatt nagybátyám is megjegyezte, hogy december hatodikán, hogyha szakállat adtak volna rám, akkor simán elmehettem volna Mikulásnak. Adjunk hálát a rokonainkért.
- Szerinted? – vakarom meg fejem búbját, és közelebb lépek Benetthez. Úgy nézhetünk ki, mint egy eltévedt gazellapáros az oroszlánok között. Néhány srác elsétál mellettünk, és mosolyogva szedik tovább lábaikat. Ha többen jönnek, összesúgnak, nevetnek, majd még vissza is fordulnak, hogy kétségünk sem legyen afelől, hogy a csevegés róluk, a nevetés meg nekünk szól. Az öltöző felé pillantok. Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, hogy inkább visszamegyek, felveszem a cuccomat, és elhúzok a vérbe. De nem. Ez az év másról fog szólni. Ez az év a megújulás éve lesz. Soha nem fogadtam még meg semmit Újévkor. Ezért szuper, hogy Benettel eldöntöttük, hogy megmutatjuk; az Ivanich-Csepreghy párosnak elege van a bokszzsák szerepből. Sőt tagadhatatlan, hogy részemről a lányoknak való tetszelgés is közre játszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Perverz módon élvezem ezt az egész helyzetet. Nem azért, mert gúnyolódnak rajtunk vagy mert olyan jól esne, amikor kinevetnek; hanem azért, mert ez valami új dolognak a kezdete. Egy új baráttal vagyok, egy olyan helyen, amit eddig úgy kerültem, mintha valami Ördögtől való dolog lenne. És here we are. Érzem, ahogyan melegszik a vérem, s kellemes ritmust pumpál szívembe, ami majd’ kiugrik a helyére. Természetesen jó értelemben. Alig vártam, hogy elérkezzen ez a mai nap, habár amikor kitaláltuk a szünet előtti utolsó vacsoránknál a Nagyteremben még nem voltam benne teljesen biztos, hogy el fogjuk kezdeni valaha. És here we are… again.
Szendén mosolyogva fogok barátom vállára, miközben szemeimmel követem az előttünk elhaladókat. Amikor hallótávolságon kívülre kerülnek – mondjuk a hangos zenétől csökken ez a distancia, de nem lehet eléggé óvatos az ember –, Beni felé fordulok, és barátságosan csillogó kékjeimet az övéibe fúrom.
- Minden király, nyugi – s ahogyan széles jobbtenyeremmel ráfogtam a vállra, kedvesen simítok is rajta hüvelykujjammal. Végül elengedem őt, és követem a gépek felé. – Azt mondják, hogy a január ilyen – vonom meg a vállam séta közben. – Mindenki elhatározza az új évre, hogy kigyúrja magát, aztán februárban meg majd kergethetjük az ördögszekereket – vigyorgok fogatlanmód, majd megtorpanok, amint elérjük a súlyzókat. Tanácstalan röppen a magasba bal szemöldököm, de követem pajtásomat. Nyelek egyet, és Benit kezdem figyelni.
- Ühüm – szűkítem össze szemeimet, majd lehajolok egy súlyért. 10 kg van ráírva, de amint megemelném mindkettőt, szemeim kidüllednek, akár egy mesefigurának, és zavartan mosolyogva teszem vissza, hogy inkább az 5 kg feliratú súlyt emeljem meg. – Á – mondom, amikor a tévére terelődik a téma. Ha ott úgy volt, akkor biztosan úgy is kell csinálni. Szeretem a televíziót, de csak nagyon keveset nézhetem. Mugli cucc, és Édesanya nem igazán kedveli az ilyeneket. Velem ellentétben.
- Nézz ránk – nevetek fel boldogan. – El sem hiszem, hogy gyúrunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudom, hogy lehetséges-e ennél vörösebbnek és sápadtabbnak lennem ezekben a pillanatokban. Egyszer érzem, hogy a szívem ki fog ugrani a helyéről, a másikban pedig olyan érzéssel szédülök meg, mintha leesne a vércukorszintem, és halálosan sápadtnak látom magam lelki szemeimmel. A nő szemei kedvesen csillognak ugyan, de ez mit sem segít azon az érzésen, amit a gazdasági igazgató „lejónőzése” okozott. Nem tudok viselkedni, tényleg nem fogok csodálkozni azon, hogyha most elveszi a jelvényemet, és ennyi volt a prefektusosdi. Nem akarom. Szinte kérlelően fúrom kékjeimet a nő szemeibe. „Nem akarok a tajigára kerülni”, visszhangzik a klasszikus idézet a fejemben, miközben hatalmasat nyelve nyitom szólásra elfehéredett ajkaimat.
- Nem szépnek; gyönyörűnek – kapok a szám elé. Nem is értem. What’s wrong with me? Seriously. Éppen amikor javíthatnék a helyzeten, kicsúszik valami olyan a számon, ami megint visszadob ugyanabba a szituációba, mint amiből már épphogy menekültem volna. – Ezzel nem segítettem magamon, igaz? – vágok fancsali képet.
Beszív és kifúj. Zavartan nyúlok nyakamhoz, s belülről kezdem el rágcsálni a szájamat. Így van megírva a sorsom; mindig valami furcsaságot kell csinálnom. Mély levegőt veszek, és megpróbálom túltenni magam a történteken. Zavaromban taláromat kezdem el igazgatni, s arra, hogy „tegeződjünk” felkapom a fejemet. Ebből érzem, hogy talán mégis én túlzom el a dolgot, és Morticia nem is haragszik annyira.
- Megígérem – mondom végül arcomat a márványpadló felé fordítva. Szinte érzi forró arcom, ahogyan a hideg felcsap alólam. – De… ha rossztevő lenne… lennél, akkor baromira megijedtél volna, ugye? – érkezik a közvéleménykutatásom. Jó lenne tudni, hogy milyen érzést vált ki a másikból, hogy engem, a komoly prefektust látta meg a folyosón, aki mégis engedékeny és kedves. Mint egy jó sheriff.
- Igazából ma már több szabályszegőt is lekapcsoltam – dicsekedek végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

előre is bocsi mindenkitől, hogy mindenhol Csepreghy Pétert fog látni a mai napon, de annyira pótlom az elmaradt dolgaimat, hogy nagyon

deee végre újra százszázalékosan itt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

muszájos
úgy le voltam maradva, hogy alig mertem felnézni fórumra

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

awwwh
egy picit féltem, de minden rendben

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Yezebel - 2020.01.27. 11:48

 

Lóránt Bence - 2020.01.27. 11:57

*_______________*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

hát de milyen fiai vannak az Eridonnak, tejóég the coolest boys around xd

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

xddddddddddd

hát ugye, hogy ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

yaaaaaaaaaaas

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

bence pls xdddd

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*odatotyog Masához és jó szorosan megöleli*
még morcin is aranyos vagy *mondja alig érthetően a vállába*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

mi a helyzet, Bazsi úr? atom fáradtság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sajnálom

én megfáztam, asszem
lázam ugyan nincsen, de nincsen hangom, fáj a torkom, ezret tüsszentek percenként, be van dugulva az orrom, stb.

szóval minden rendben, de mégsem

és jön mellé ez a baromi nagy álmosság nekem is

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

*berobban a csevegőbe*

PÉNTEEEEEEEEEEK *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Theon Delacroix - 2020.01.31. 14:21

ennyire érzem a pénteket xd

Helvey Belián Balázs - 2020.01.31. 15:04

megtanítalak, gyere *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

nem bírooooooooooooom Q____Q *dől zokogva Bazsi vállára*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

megígéred?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

köszönöm.

neked is kitartást azért, habár te vagy a legerősebb *-*

Farkas Zétény - 2020.02.03. 07:23

szia Zétény! igazságod van :3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

be kéne tiltani ezt a napot :c

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

sziasztok *esik a csevegő ajtófélfájának lihegve* én nem bírom ezt a hajtást... *skizomaszk fel* mi újság errefelé? *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bajnóczi Kimoriah - 2020.02.06. 13:17

ugye, hogy milyen borzasztó? Q_Q

Farkas Zétény - 2020.02.06. 13:19


kávét nem merek többet o_____O tiszta Tweek vagyok jelenleg



Masaaaaaaaaa mi ez a sapka-sál? ^^"

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szeretem a bicajomat. Tudom, hogy gyerekes ilyen erős érzelmeket táplálni egy mugli eszköz irányába, de itt a lehetőség; kövezzen meg az első ember, aki tizenöt évesen nem rajongott valamilyen tárgyért. A táskám mélye sötét, alig szűrődik be karjaim mellett némi fény, miközben próbálom megtalálni a szükséges csavarkulcsot és társait. Mikor megérzem ujjbegyemmel a hideg vasat, alig láthatóan elmosolyodok, és a hűvös érzés tenyerembe vándorol, ahogyan rámarkolok, és előszedem a hátizsákból. Szeretek bütykölni. Természetesen van olyan nap, amikor egyszerűbb a jól megszokott mágiát használni, azonban nekem annyira szimpatikus ez az elfoglaltság, hogy nem lenne buli, hogyha egy varázslat segítségével oldanám meg a problémát. Ajkamat nyalva görnyedek a kerékpár fölé, majd azokat beharapva koncentrálok, miközben egy mugli zenekar ismert dalocskáját dudorászom. Gondosan megpróbálom megigazítani a láncot, miközben műtős módjára meg-megtörlöm arcomat a hátsózsebembe rejtett, fehér színű rongyommal. Az egyik törlésnél csak tenyerem szélét szeretném használni, így hamarosan egy kisebb olajcsíkkal az arcomon folytatom tovább a szerelést. Teljesen elveszek a gondolataimban, amikor egy lány hangja érkezik mellőlem, árnyéka fölém magasodik, én pedig összerezzenve tekintek fel rá, miközben csavarkulcsomat lepottyantom a fűbe, s szabaddá vált kezemet mellkasomra szorítom.
- Hogy? – kérdem értetlenül, szemöldökeimet olyan mód összeráncolva, hogy úgy néz ki, mintha egy mókus farkát ragasztották volna homlokomra. Ekkor felvillan fejem fölött a villanykörte, és derűsen elmosolyodva mutatok bringámra. – Ja, hogy ez? – legyintek. – Csak szeretnék kicsit bütykölni a bringámon, mert legutóbb nagyot estem vele, és megsérült – osztom meg a lánnyal, s vállat vonok. Nem veszek észre a hangjában semmit, csupán egyszerű érdeklődésnek tűnik mindez. Ekkor ismét a táskámba bújok egy pillanatra, onnan tekintek ki rá. Eljut agyamig a kissé indulatosabb hangnem, de nem érzem sértve magam. Inkább csak elgondolkodó kék tekintetemet iskolatársam hasonló színű szempárjába fúrom. Egy ideig csak cikáznak egyikből a másikba, majd ajkaimat egy pillanatra tanácstalanul elhúzom, és egy nagy sóhaj után ismét szólásra nyitom széles, vastag ajkaimat, miközben előbújok a hátitáskából.
- Ö, zavarlak itt valamiben? – kérdem egy újabb derűsnek szánt mosollyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

kevésbé borongós hétfő reggelt mindenkinek

vizsgákkal kapcsolatos kérdésre várom megmentőmet!

nem emlékszem, hogy előző vizsgaidőszakban hogyan volt... a tanulás fülön az órai anyagok maradnak? mert tavaly lementegettem őket magamnak, de nem emlékszem, hogy jól tettem-e