Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol A mai játszma nem lesz döntetlen. Ugyan, te botor, én nem a kviddicsmeccsről beszélek, vagy az is lesz ma? Ki emlékszik már arra, miközben egymáshoz préselődik testük, a cukorkák valahol elhagyatottan gurulnak a padlón, Henrik tekintete pedig a lány ajkát ostromolja? Egyelőre csak a tekintete, teszem hozzá, ugyanis tiltakozás ellenében - és amúgy is - úgy dönt, hogy ez az alkalom nem tér vissza többé. Hogy ebben a pillanatban csókolni akarja a másikat, akár bolondulásig is, míg sajogni nem kezdenek, s a rózsaszín ajkak vérvörössé változnak. Romantikusan hangzana, hogy képtelen parancsolni kezeinek, azonban hazugság lenne: pontosan jól tudja, mit akar és hogy akar, éppen ezért érintése nyomán ugyan libabőrzik a puha bőrfelület, az utána következő reakció arra ösztönzi, hogy ne hagyja abba. Mária teste egyszerre feszül meg és lazul el, ahogy hagyja elernyedni izmait és leengedi védelmét, míg az izgatottság áramütés szerűen fut végig gerincén és teljes lényén. A hátat simogató ujjak mentén jól eső bizsergés hagy nyomot és hatol csontig, a csók pedig elmélyülése után egyre szenvedélyesebbé válik. Meg kellene állnia, megkérdeznie, biztosak-e abban, amerre tartanak? Ha tönkre akarná tenni a pillanatot, ez volna a helyes döntés, azonban csak hagyja, hogy saját teste reagáljon a lányéra. Elszakadva kedvesétől először az arcél vonalán indul lefelé, hogy a korábban játékosan piszkált érzékeny részt ezúttal gyöngéden kényeztesse. Finom csókokkal borítja a nyakszirtet, forró lehelete csintalanul kúszik végig az idáig érintetlen bőrfelületen, jobbja pedig lassan, mégis tétovázás nélkül csúszik lejjebb. Az ujjak a fenék vonalán siklanak, le a comb hátsó részén, fokozatosan húzva feljebb a lábat. Az érintés minden kétséget nélkülöz, határozott, de nem kérlelhetetlen. Ha azt érezné, Mária bizonytalan, esetleg itt helyben megállna, eleresztené, addig azonban mindent megtesz, hogy birtokba vegye testét. Az eddig puhatolózó csókok hevesebbé válnak, fogai enyhén karistolják a nyakat, miközben balja a másik oldalon indul felfedezőútra, s ki tudja, hogy meddig időzik majd a melleknél. Addig biztosan, míg az ajkakkal nem találkoznak.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Nem kell kételkednie abban, hogy helyesen cselekszik-e, hiszen Mária teste önkénytelenül reagál minden finom és szenvedélyes csókra, az apró, majd a jelentőségteljesebb érintésekre. A szimfónia, mely bensőjéből felszakadva hallatszik szirén énekként, csak tovább korbácsolja Henrik vágyát. A hajába túró ujjak is legalább olyan türelmetlennek és várakozástól teltnek hatnak, mint az engedelmesen felhúzódó láb, vagy a szájra ívelő nyak. Nem kell kérnie: a férfi önként temetkezik a kellemes, lüktető erekkel átszőtt menedékbe, hogy egyre-másra érzékien marcangolja, s ha csak egy pillanatra is, de ajka a fültövet éri. Minden apró hang és rezdülés arra sarkallja, hogy ne álljon meg, a kérés pedig számára parancs. Balja először csak a ruha anyagán keresztül érinti a mellet, ám a sürgető érzés nem hagyja sokáig évődni. Végül mindkét kezével simít le egészen a csípőig, hogy ujjai közé fogva a textilt kínzóan lassan kezdje egyre feljebb és feljebb húzni, mígnem már a mellkasra csúszik, s Mária közreműködésével le is kerül. A melltartó ugyan további akadályt jelent, azonban egy könnyed, rutinosnak mondható mozdulattal csúsztatja jobbját a derék alá, ahonnan a gerincen felfelé siklik keze és egyetlen pillantás alatt, érzékelve a kapcsot kipattintja azt. Az anyag engedelmesen adja meg magát, a szorítás egyből lazul, így balja immár bátran kalandozhat az eddig érintetlen területen. Mindig is kívánatosnak találta a nőt, hiszen kedvese nem is lehetne más, csak nő. Imádta vékony vonalait, azokat a melleket, amikből annyiszor csinált viccet ő maga, miközben Henriknek egyetlen szava sem volt. Tökéletes. Ha csak egy szóval kellene jellemeznie, ezt választaná, ám nem csak a szerény domborulatok tekintetében, hanem minden apró hiba és minden előny esetén. Lefelé siklik, hogy ajka végre az érzékeny bimbókat érje, s leheletfinoman ajkai, majd kisvártatva fogai közé vegye. Jobbja sem marad tétlen, a másik, árván hagyott kebelre csúszik, hogy finoman, egyszer alig érezhetően, máskor erőteljesebben szorítson rá, s szenvedélyesen kényeztesse. Egyre kevésbé tud parancsolni magának, s azt is érzi, ahogy nadrágja egyre szűkebbé válik. Mérhetetlenül kívánja a nőt, belekóstolva pedig csillapíthatatlan farkas éhség lesz úrrá rajta. Még. Még.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Sokszor kalandozott már el képzelete, milyen lesz érezni a nőt maga körül, beletemetkezni könnyű virágillatába, elmélyedni benne, ujjaival végigszántani a hosszú tincseken, s hallani a kéjtől és elégedettségtől izzó sóhajait. Túlságosan régóta vár már erre, így nem meglepő, hogy az apró kóstoló lakomává növi ki magát, ám még ezen tény sem feledtetheti vele, hogy türelmesnek, s némiképp visszafogottnak kell maradnia. Vigyázni akar a karjai között vonagló testre, az est minden pillanatában kényeztetni, hogy elméje kiürüljön és semmi másra ne tudjon gondolni, csak arra, hogy folytassák és kezdjék elölről. Újra. És újra. A lapockáinál megérzett szorítás hatására keservesen szakad el az immáron keményre duzzadt bimbóktól, hogy felegyenesedve megragadja pólójának alját és egy könnyed mozdulattal szabaduljon meg a zavaró anyagtól. Ahogy lassan előkerül a ruha alól először hasa, majd mellkasa, a tekintet automatikusan a karokra vándorol, s a vetkőzést minden egyes izom szabályszerűen, jól kirajzolódóan követi. Mégsem hagyja, hogy Mária tekintete igazán szemügyre vehesse mindazt, ami elé tárul, hiszen pillanatokon belül ismét fölé magasodik, rá nehezedik, s ajkával a nő ajkait keresi. Kezeivel finoman vezeti a vékony lábakat, s ha engedik, csípője köré kanyarintja azokat, hogy kedvese minden egyes tagját pontosan jól érezze, többek között a nadrágjában egyre keményebbre váló férfiasságot. Csak ezután indul el ismét lefelé, ám a vágy mértékéhez képest meglehetősen ráérősen. Néhány apró puszi a mellkasra, elhintett csókok a melleken és hason, egy leheletnyi kitérő a köldöknél, hogy ujjai végül megtalálják a nadrág gombját. Egy utolsó csók az alhasra, hogy felpillantva meggyőződhessen arról, Mária nem kíván visszafordulni, ekkor ugyanis a szorítás enged, a cipzár (Zippzhar, értitek) lecsusszan, s egy újabb anyaggal közelebb kerülnek egymáshoz.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Egy év nagyon hosszú idő, olyan hosszú, amit kevés férfi várna ki, főleg akkor, ha meglett korba ér. Mert lássuk be, Henrik most már harminchárom éves, az ő esetében korántsem beszélhetünk a tinik bizonytalanságáról, netán a gyermekien romantikus kapcsolatok tömegéről, ahol a kamaszok azzal is megelégszenek, ha foghatják egymás kezét. És jogosan teheti fel bárki a kérdést: tán a mai fiatalok erre vágynak? Nem, gátlástalanabbul osztják meg ágyukat másokkal, mint azt a legnagyobb szoknyapecérek tették hajdanán, az pedig remek kérdés, hogy az irányvonal jó-e. Tulajdonképpen nem is ez a fontos, hanem az, hogy végső soron a türelem, az odaadó szeretet és gyengéd szerelem eljuttatta őket idáig. Sokat várt? Igen. De megérte? Jelen pillanatban az a válasza, hogy mindenképp igen. Mivel tiltakozás nem érkezik, a hallgatás pedig beleegyezés, így a fehérneműt meg sem nézve - Merlin fizesse meg - finoman kezdi lefejteni az anyagot. Nincs könnyű dolga, hiszen Mária jelenleg is zavarában összeragasztotta kívánatos combjait, de a férfit sem kell félteni. Apró, noszogató puszikat lehel a puha bőrre, finoman simít végig rajta, hogy aztán vágytól telve határozottan, ám nem fájdalmasan markolja meg azokat. Ha lazul valamelyest a szorítás a fekete pamut egyetlen pillanat alatt kerül lejjebb, majd tűnik el a padlón a többi ruha között. Nem hozza nagyobb zavarba kedvesét a szükségesnél, így nem legelteti rajta éhes kékjeit, csupán visszatér a combokhoz. Először elülső részén kényezteti azokat, majd egyre halad belseje felé, forrón érinti ajkával, hogy végül lassan, de magabiztosan érjen el a lány szeméremdombjához. Épphogy érezhetően lehel rá apró csókokat, hogy aztán végre megízlelhesse, s nyelvével kényeztethesse. Nem feltétlenül célja, hogy mámoros gyönyörben részesítse a levitást, ám ha megtörténne, kevés nála elégedettebb vagy boldogabb férfit lehetne megnevezni. Ügyel arra, hogy véletlenül se okozzon kellemetlenséget vagy fájdalmat, így jobb kezének ujja csak akkor találja meg minden kínok és élvezetek forrását, amikor Mária már kellően nedvessé vált. Nyelve izzón, hol gyorsabban, hol kegyetlenül lassan kényezteti a csiklót, miközben ujja finoman merül el a lányban.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Nagyon sokan nem képesek sem a várakozásra, sem a türelemre. Ezek olyan erények, melyekkel a mai rohanó világban nehéz rendelkezni, ám azt is tartják, aki mégis megőrzi őket, sokat nyerhet. Így van ez ebben a pillanatban is, amikor Mária szép lassan kezd beleolvadni a mozdulatokba és csókokba, ajkát pedig kéjes, élvezettől telt hangok hagyják el. Minden szökött sóhaj csak tovább perzseli a már egyébként is izzó vágyat, hogy a férfi végre valahára eggyé válhasson vele. Az eddig nagyra becsült tulajdonsága felemésztődni látszik, hiszen lassanként már nem is csak egy, hanem kettő ujja kényezteti a kezei közt vonagló nőt. Nem időzhet soká mégsem odalent, s amikor úgy érzi, elérkezett az ideje, nyelve tűzszünetet hirdet, a finom csókok először a comb belsejét hintik, majd haladnak a térd felé, hogy felkelhessen és megszabadulhasson nadrágjától. Ekkor már kétség sem férhet hozzá, mennyire bírhatatlanul kívánja Máriát, s mennyire kínozza a hirtelen beállt távolság, mely csak jeges ürességet és égető vonzódást hagy maga mögött. Ez a mágnesesség az, mely végül erőnek erejével rántja vissza a férfit kedvese fölé, hogy köldökétől indulva felfelé ismét kedvesen, ám most már hevesebben becézze a meg-megremegő testet. A puha bőr libabőrzik a borosta érintése alatt, a melleknél kitérő vár, míg végül a nyak kecses íve elvezet a finom arcélhez és a korábban vörösre csókolt ajkakhoz. Ezúttal már ruha nélkül érnek össze, Henrik határozottan, mégis odaadóan, finoman törleszkedik, keze az oldalvonalon simítva ér el a csípőig, onnan simul a fenékre, majd a combon haladva megáll a térdhajlatnál, hogy a lábat újra maga köré kanyarintsa. Ha egy romantikus filmben lennének, minden bizonnyal egymás szemébe néznének, elmormolnák, mennyire szeretik egymást és örök fogadalmat tennének, azonban ilyen érintések és érzelmi viharok között a szavak csupán jelentéktelen porszemek. Olyan örvény szippantotta őket magába, amely nem tűr meg többé szavakat, csak elfojtott sóhajokba itatott vágyat. Éppen ezért végre valahára lassan, óvatosan hatol Máriába, s bár tudja, hogy először kellemetlen és fájdalmas lesz, igyekszik már most mindent megtenni, hogy enyhítse ezt az érzést és kárpótolja minden érintéssel, minden csókkal, minden lélegzetvétellel. Hiszen szereti.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Zselyke sötét ügy Mindig akad olyan diák, aki különböző apropók okán kapcsolatba kerül a fekete mágiával. A legtöbbjük bizalommal fordul Henrikhez, mely nagyban köszönhető az órákon tanúsított nyitottságának, ezen felül pedig jól látható lazaságának és őszinteségének egy amúgy igencsak komoly témakörben. Amikor Zselykétől baglyot kapott, nem nagyon volt kérdés, hogy beszél-e vele, fogadja-e, sokkal inkább a mikor merült fel, mint kérdőjeles tényező, de szerencsére ezt is rövid úton le tudta rendezni. Épp a korábbi évek vizsgalapjait böngészi, illetőleg a már meglévő tananyagokat, hogy itt-ott módosításokat eszközöljön rajtuk, elvégre az évek múlásával a kutatások eredményei tényekké válnak, amit addig tudtunk megváltozik. Ekkor sikerül megérkeznie az eridonosnak. - Szervusz, ez csak természetes, gyere nyugodtan - a magázódás és a férfi nincsenek szoros barátságban, így bár a diákoktól kötelességből elvárja, ő maga nem él ilyesmivel. Az elővett tárgyra siklik tekintete és könnyeden, túlontúl lezseren veszi azt át, mintha egy hétköznapi lektűrt tartana csupán erős kezei között. - A barátnőd nem mondta, hogy honnan szerezte? - összevont szemöldökkel forgatja meg kezében a fekete kötésű laphalmot, hogy aztán kíváncsiságból belelapozzon. Az már elsőre feltűnt neki, hogy nem egy relikviáról, pláne nem egy első kiadásos okkult tudományos könyvről van szó. Ettől függetlenül persze még lehet ugyanolyan veszélyes, már csak azért is, mert a jelen kor írói sokkalta kísérletezőbbek, ebből kifolyólag az általuk javasolt varázslatok is jóval veszélyesebbek. Annak idején még mindent kipróbáltak és körülményekhez képest biztonságossá tettek, manapság már azt is belefoglalják egy-egy tudományos írásba, ha valaki puszta véletlenségből sikerrel járt. Nem egy halálesetet tulajdonítanak emiatt az okkultizmus legújabb irányvonalainak. - Merész vállalkozás ilyesmibe fogni, ne is menjünk messzire, még Kállay professzornak sem sikerült, pedig ő akkoriban már gyakorlott átoktörő volt. Ha olyan tárggyal találkozol, amiről nem tudod eldönteni, hogy veszélyes-e vagy hamisítvány, minden esetben fordulj szakértőhöz - miközben beszél, pillantását elszakítja a könyvtől és célzottan, nyomatékosan, ám nem szájbarágósan igyekszik hangsúlyozni, mennyire fontos az elővigyázatosság. Acélkéken örvénylő szemei ugyan nyugalmat árasztanak, a mondandója valamelyest szembemegy ezzel a kisugárzással. - Meg kell vizsgáljam jobban a naplót, de átlapozva úgy látom, hogy olyasmi lehet, mint a muglik között elterjedt Death Note. Nem lehet vele csinálni semmit, de jól hangzik. Mégsem adnám még vissza, mert ha tévednék, az komoly következményekkel járna, körbejárom a kérdéskört.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Ebben a percben, amikor végre eggyé válnak, minden nehézség, amit maguk mögött tudhatnak, eltörpül. Henrik pontosan jól tudja, milyen sokat várt erre a pillanatra, s hogy most, amikor eljött, csupán járulékossá válik az a gyönyör, amit maga él át. A karjai között vágyakozó, magát teljesen átadni készülő és végül át is adó, most már minden kétséget kizáróan nő teljesen megbabonázza. Az a sok idő, amit nélküle töltött, ugyan minden bizonnyal megteszi majd hatását és Henrik állóképessége is megsínyli majd ezt az aktus során, azonban jelenleg csak arra tud gondolni, hogy az ölelésében nyugvó nő kellemes élménnyel gondoljon vissza erre az alkalomra. Gyengéden szorítja magához, enged a noszogatásnak, s hagyja, hogy forró lélegzetük keveredjen, majd végül kéjtől izzó ajkaik is egymásba forrjanak. Csípője lassan mozdul, mert bár Mária nem adta jelét sem kellemetlenségnek, sem fájdalomnak, az első alkalom ettől még rendszerint jár némi diszkomfort érzettel és egészen addig, míg nem kívánja a testének feszülő test a tempóváltást, próbálja visszafogni magát. Nagyon nehéz. Az őt körbeölelő közeg őrjítően izgató, s ha lehet még fokozni az érzést, mely egész testébe remegést hoz, hát a levitás minden sóhaja megteszi. Finoman, gyengéden válik ritmusossá kettejük üteme, s ajka néha ajkat, másszor nyakat ér, keze egyszerre emeli magasba és taszítja mélybe a nőt. Hol csak érintőlegesen simít végig a mell vonalán, hol finoman zárja körül, s izgatja a bimbót, másszor hevesebben markol a markáns csípőcsontra. Pontosan tudja, hogy nem fogja sokáig bírni, mégis igyekszik minden erejével kitartani, legalább addig, míg kedvese megérzi a gyönyört, s az orgazmustól kellemesen rázkódik össze. Nagyon szeretné, jobban kívánja ezt, mint saját kielégülését, bár ez sincs kimondottan sokkal lemaradva a korábban említettektől. Bármire hajlandó, amit Mária szeretne, s miközben egymásba forrva felfedezik testüket, a kviddicsmeccs megkezdődik valahol az aránéban. Ki tudja, ki nyeri végül a mérkőzést, de kit is érdekel? Valahol távol felharsannak a dudák, a szurkolók tombolnak, számukra viszont az idő megállt és Henrik azt kívánja, bárcsak soha nem indulna újra.
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Ezra Igencsak meglepődött, mikor az évnyitó előtt szembe találta magát az új tanári névsorral, melynek legvégén ott virított rég nem látott barátjának, Zámbori Ezrának a neve. Hihette volna, hogy ez bizonyosan egy másik ember, de mégis, ki az, aki ilyen nevet adna a gyerekének a férfi szülein kívül? Felkészült ugyan, hogy elküldjön egy szemrehányó baglyot azt illetően, merre járt cimborája, azonban megelőzték. Ahogy a sorokat olvasta, felrémlettek előtte korábbi levélváltásaik, régi közös balhéik, amiket általában megúsztak. Emlékszik, hogy ő segített költözni Ezrának, mikor Natasa bejelentette: terhes. Akkoriban még Lillával alkotott egy párt, akire egyébként a mai napig meleg szívvel gondol, még annak ellenére is, hogy mikor a legnagyobb szüksége lett volna rá, elhagyta és megcsalta. Nem feltétlenül ebben a sorrendben. Persze ezekről már nem valószínű, hogy tud az elemi mágus, hiszen utazásai igencsak messzi tájakra szólították, s hacsak annak idején össze nem futottak, vagy találtak kutatásaikban egybevágó információkat, vajmi keveset tudtak arról, melyiküket épp hová eszi a fene. Henrik ugyan egy ideje megvetette lábát Bogolyfalván, továbbra is járt konferenciákra, mentett meg sárkányrezervátumot és kobzott el igen veszélyes okkult tárgyat. Járt ő mindenfelé, ám útja egyetlen egyszer sem keresztezte barátjáét – egészen mostanáig. A Noéhoz érve természetesen nem kellett sokáig keresgélnie, hisz szakáll ide vagy oda, Ezra továbbra is ugyanaz az ember maradt. Egyszerre végtelenül esetlen és talpraesett, egyszerre ügyetlen flótás és női szívek darabokra törője. – Úgy látom azokat az éveket, amiket öregedtem, te szedted magadra – arcán azonnal elterül az a mosoly, amit egy férfi csak és kizárólag a legjobb barátjának tartogat. Nem igazán leírható ez, olyan, mint amikor valakik azután is ott folytatják, ahol abbahagyták, miután évekig nem találkoztak. - Jó látni Ezra – nem fukarkodik ő sem, a kézfogás kíséretében hasonló gesztussal, vállveregetéssel üdvözli rég nem látott ismerősét. A pultos szerencsére nem most tölti itt első napját, így rögtön meg is kérdezi, adhatja-e ugyanazt Henriknek, mint társának, ő pedig biccent és megköszöni. – Amikor megláttam a neved a tanárlistán, nem is hittem el. Az iskola rémei újra együtt – arckifejezése enyhén nosztalgikussá válik, ahogy felrémlenek előtte a korábbi Edictum interjúk. Egyik alkalommal úgy gondolták, a két csintalan srácot egyszerre kérdezik barátságukról, jövőbeni terveikről, ők pedig csak hetykén megállapodtak abban, hogy külön-külön bár mindketten roppant intelligensen és érett felnőttként képesek viselkedni, ha egymás mellé verődnek, még a tizenkét éveseket is megszégyenítik magatartásukkal. – Merre jártál, mióta nem hallottam felőled?
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Mária sorsdöntő meccs | Bristol attól tartok, itt az idő...
| |
| Én tudom, hogy lassan már években számolhatóan erre várunk. Azt is tudom, hogy ez egy olyan pillanat, amit baromira nem kéne elrontanom egy dupla lenyílóval... De a szabályzat szerint muszáj. Meg figyelmeztetnem is kellene titeket (ezt amúgy olvassa még valaki...?), hogy finally szexuális tartalom lesz megtalálható ebben a hsz-ben és igen, kedves olvasó, Henrik és Mária között. Igen, szerintem is. Ne nyisd le, ha nem szabad. Ha ennek ellenére is tovább olvasnál, KATT... |
Azt kívánja, bárcsak sokkal tovább tarthatna, de mindeközben azzal is tisztában van, hogy a várakozás felőrölte testét. Noha szereti annyira a lányt, hogy ennél tovább is kitartott volna, most, ahogyan eggyé válnak, már nincs, ami féken tartsa a felgyülemlett vágyat, azt a kívánást, ami túlságosan régóta gyötri. A tempón finoman, de egyenletesen gyorsít, s bár tudja, hogy ezzel pusztán saját dolgát nehezíti meg, képtelen megálljt parancsolni saját magának. Csupán egyetlen pillanattal éri el hamarabb a gyönyör, mint Máriát, ez azonban egy jelentőségteljes pillanat, hiszen utolsó lökéseit már össze-összerándulva teszi meg, s szorítása, bár nem fájdalmas, egyenesen kapaszkodás a nőbe, aki szintén elolvad karjai között. Nem tudná megmondani, melyik kielégülés teszi elégedettebbé: sajátja, vagy párjáé. Nem is igazán ez a fontos, hiszen egy pár pillanatig még így, egybefonódva maradnak, majd Henrik, egy kissé kifulladva gördül le Máriáról, hogy alig egy lélegzetvételnyi idő múlva magához húzza és ölelésébe zárja. Olyasmi történt most kettejük között, amiről nem valószínű, hogy egyhamar beszélni fognak, ellenben bizonyosan megismétlik majd, nehogy emlékezetük megkopjon. - Jól vagy? – csillogó kékjei szinte világítanak, még úgy is, hogy szemei félig csukva vannak. A legfontosabb természetesen most is az, hogy kedvese rendben van-e, hisz ez volt az első alkalma, amit igyekezett ugyan felejthetetlenné tenni, jobb volna tudni, hogy valóban sikerült-e. Az ablakokon át beszűrődnek az aréna zajai, s Henrik tudatába csak ekkor úszik be, hogy nekik valahol egészen másutt kellene lenniük. Először csak jólesően elmosolyodik, majd lassan nevethetnékje támad. Próbálja visszafojtani, de végül nem bírja tovább és halk kuncogása rendes nevetéssé fajul. - Ne haragudj – szólal meg valamivel később, s még mindig felfelé ívelő ajkakkal, egyenesen kaján mosollyal pillant le a lányra. – Azt hiszem lemaradtunk a meccsről – hangjából egyáltalán nem lehet kihallani a megbánásnak még csak csíráját sem, bár ez az elmúlt óra eseményeinek ismeretében egyáltalán nem meglepő. Mégis, ki akarna egy tömegben izzadva drukkolni és megsüketülni, mikor választhat ennél lényegesen jobb programot is?
|
|
|
|
Ambrózy Henrik Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
HeRNik | naGIGÁThor RPG hsz: 247 Összes hsz: 1268
|
Zselyke sötét ügy Természetesen volt már alkalma végighallgatni a muglik által kreált fantazmagóriákat, nem is kell kimondottan messzire mennie. Szándékosan emelte be a tananyagba azon varázstalanok által végrehajtott démonűzéseket, amelyek kifejezetten veszélyesek, ráadásul alaptalanok és kegyetlenek voltak. Sajnos az ember, varázserőtől függetlenül, rendkívül jól ért ahhoz, hogy másoknak ártson, s saját faját ölje halomra, ehhez sem pálca, sem fekete mágia nem szükségeltetik. - Az interneten azért ritkán keringenek valós információk okkult rituálékat illetően. Amennyire hasznos tud lenni, annyira sok sületlenséget is képes terjeszteni a hozzá nem értők körében, de gondolom ezt Neked nem kell magyaráznom – a férfi nem nevezhető technikai gurunak, nem tölt napokat online, sőt telefonját is jórészt csak telefonálásra, illetve a Mária által mutatott Bubble Shooter-rel való órák hosszat tartó játékra használja. Ettől függetlenül nem ismeretlen számára a böngészés, hiszen igencsak hasznos találmány tud lenni, ha az ember nem akar nyomot hagyni maga után egy hoppanálással, példának okáért. A Wizzair oldalát gyakran látogatja, igen. - Jól is teszed, ha az vagy, köszönöm, hogy elhoztad Nekem – kedvesen mosolyogva biccent egyet, mert bár ez most egy ártalmatlan szituáció, lehetne ez egy fekete biblia is – melynek csupán három példánya létezik és állandóan kézről kézre jár, nehogy az aurorok rábukkanjanak -, vagy egyéb rítusokkal megtöltött iromány. – A legtöbb fekete mágiához köthető tárgy nem jelent közvetlen veszélyt, csupán akkor, ha használni akarják őket. Vannak persze kivételek, de ezek igen ritkák és muglik kezébe kerülve akár azonnali halált is okozhatnak. Ha úgy véled, valami veszélyt jelent akár a birtoklóra, akár rád, kérheted szakértő segítségét, de az esetek többségében nyugodtan elkobozhatod magad is és leadhatod a közeli parancsnokságon vagy nálam – az eljárási díjra ugyan nem reagál, azt tudja, hogy ő sohasem kér pénzt azért, hogy életeket mentsen. Mi több, köszönettel tartozhatnak a felfedezőnek, hogy éles szemével megakadályozott egy tragédiát, de mivel nem egyformák, könnyen megeshet, hogy mások busás összeget kérnek el egy-egy bejelentésért. - Nem is fogod, emiatt ne aggódj. Esetleg beszélhetnél a barátnőddel, hogy a szabadidejét töltse valami kevésbé halálos dologgal – bár ajka szegletében mosoly játszik, kérését csupán félig-meddig szánja viccnek. Nem azt mondom, hogy rózsákat kell kötögetni, de talán akad érdekesebb elfoglaltság is, mint démonokat idézni.
|
|
|
|