36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ambrózy Henrik összes RPG hozzászólása (142 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Le
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 15. 11:21 Ugrás a poszthoz

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Henrik szkeptikus az üggyel kapcsolatban. A Minisztériumra nem jellemző, hogy csak úgy elengedjen egy még igencsak jó húsban lévő csontot. Általában addig kötik az ebet a karóhoz, míg az alany inkább magára vállalja a bűnösséget, csak hagyják már békén. Nem mondom azt, hogy egy-egy rosszabb napján és gyengébb pillanatában nem fordult meg mindez a fejében. Azonban tökéletes visszatartó erő számára a saját élete, amit nem tervez tönkre tenni és persze Lilla. Ez nyilván rém szentimentális hozzáállás, csak ugye ehhez még társul az a fránya igazságérzete is, ami mindent maga alá gyűr. Nem hajlandó engedni, hogy vele statuáljanak példát. Keressenek erre egy másik balekot.
Liam, bár óva inti, hogy megszólaljon, pontosan jól tudja, hogy Henriket nem abból a fából faragták, aki adott esetben ne szólalna meg, ha kérdése vagy válasza van. Így most Ophelia szavaira tulajdonképpen felhorkan. Hát így mindjárt más. Már nem gyanúsítottként kell elismételnie az egész borzalmat, hanem ártatlan áldozatként. Végül is, ettől sokkal kevésbé fáj az embernek, ha a szülei halálára gondol.
- Jó ezt hallani. Csakhogy teljesen mindegy, hogy tettesként vagy áldozatként tekintenek-e rám, ha egyszer nem tudok többet mondani annál, amit már eddig is elmondtam - szinte szájbarágósan ejti ki a szavakat, mert ő, bár fantáziája igen szárnyaló, nem látja a lényeget. Vagyis miért más az, hogy tettesként kérdezik ki - és felteszik ugyanazokat a kérdéseket -, vagy áldozatként - szintén feltéve ugyanazokat a kérdéseket. Mert tulajdonképpen a "sikerült leparkolni a kocsit?" és a "találtál parkolóhelyet?" ugyanazt jelenti, csak máshogy fogalmazod meg. Ha egyszer tényként közli, hogy mi történt, ha egyszer pszichológiai vizsgálaton volt, ami bebizonyította, hogy nem egy pszichopata fekete mágus, mit tudna még tenni? Mit tud mást kérdezni még a nő? Megcsóválja fejét és ezúttal elhatározza, hogy innentől Liamre bízza a dolgot. Mondjuk a következő öt percben el is indulhatnának innen.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 15. 13:09 Ugrás a poszthoz

Lil' sis

Felnevet Danka reakcióját hallva. Hirtelen nem tudja eldönteni, hogy a tanulók túlbuzgására céloz, vagy arra, hogy esetleg Henrik a tantestület szexibb felét erősíti. Nem mintha bármelyik is hazugság volna, csak mint érdeklődés szintjén jó volna tudni. Bár az sem elhanyagolható, hogy egyébként Henrik akkor sem kezdene egyik tanítványával sem, ha az földön csúszna előtte és hisztizve fetrengene vagy zsarolná őt. Mivelhogy nehéz lenne bármivel is zsarolni - arról nem beszélve, hogy ki az a nagyon hülye, aki egy almost fekete mágust sarokba akar szorítani?
- Nem tudom, lehet én jártam rossz emberekkel suliba, de eszünkbe nem jutott volna plusz házit kérni. Mi anno meglincseltük azt, aki csak gondolt is hasonlóra - ki szeret házit írni? Pfej! Mellesleg a férfi tipikusan nem az az ember, aki majd leckékkel szórja meg a diákokat. Ha már őszintének kell lennie, igazából szorgalmit se nagyon akar adni. Tegyük a szívünkre a kezünket: egyikünk sem akarja, hogy a tanulók ebben a témakörben szorgoskodjanak... Menjenek LLG-ből vagy BBT-ből, az tök oké, de nem muszáj, hogy a szükségesnél több fekete mágiát ismerjenek meg.
A szoba kérdést nem igazán érti. Mármint, hogy a viharba ne alhatna náluk a lány? Oké, nem kettejük hálószobájában vagy a nyakukon, ez csak természetes, de semmi sem indokolja, hogy adott esetben náluk töltse el a szabadidejét. Lesz egy vendégszoba, amire majd dob egy kis varázslatot, hogyha Danka megérkezik, akkor át tudja rendezni a saját szájíze szerint. Ezt egyszer kell majd csak megcsinálni, onnantól kezdve minden alkalommal, ha újra jön, csak egy pálcaintés lesz elővarázsolni a korábbi alkotást és ott folytathatja, ahol abbahagyta. Végtére is mágusok lennének, vagy mi a szösz. - Van igazság abban, amit mondasz. Ezért nem tudom az egész Nérel családot bepasszírozni majd a lakásba. De jó bátyusként természetesen mindig szorítok Neked helyet a házamban. Hogy is van? Mi casa, su casa? - ha már egyszer Danka tényleg csak egy nagyobb karnyújtásnyira van, akkor igenis megoldja, hogy legyen helye a lakásban. Meg ismeri már annyira a lányt, hogy nem fog szó szerint odaköltözni és minden idejét feleslegesen nála tölteni.
- Örülök, hogy egy szuper szuperhősöm van. Hányan mondhatják ezt el magukról? - megforgatja szemeit és nyom egy puszit a lány halántékára. Az a helyzet, hogy a hétköznapi hősök sohasem viselnek köpenyt és nem is az erejük, sokkal inkább a szívük és bátorságuk teszik őket azzá, amik. Nyilván túlzás azt mondani, hogy Danka megváltotta a világot, mert nyilvánvalóan nem, de Henriknek tényleg hatalmas segítség ez. - Ezt már szeretem hallani. Így mindenki boldog - helyeslően bólogat, mintha elvárható dolog lenne, hogy húga örüljön a legjobban. Nem is elvárható, természetes. Mert ugye ki ne szeretné a nagy Ambrózy Henriket...? Még szerencse, hogy ő képtelen lenne így gondolkodni magáról, de ha tettetnie kell az egomán állatot, az bármikor megy neki.
- Álladóan. Lilla is nagyon nehezen viseli, mostanában... Eltávolodtunk egymástól. Ami érthető, csak most volna rá igazán szükségem - kínosan elmosolyodik, mert bár önzőnek hat ez a mondat, érezhető mögötte az a leheletnyi kétségbeesés is. Szereti a nőt és mivel már nem csak a barátnője, hanem a menyasszonya is egyben, így valahol jogosan reméli, hogy több támogatást kap tőle. Persze tudja ő, hogy baromi nehéz a nőnek. Henrikre minden adandó alkalommal ujjal mutogatnak és igyekeznek besározni, egy idő után pedig egyre nehezebb elhinni, hogy valóban ártatlan. Vagy a férfi csak így nyugtatja magát. Ki tudja...
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 21. 19:55 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Egy kissé még a férfit is meglepi, hogy Kriszpin mennyire nyugodt, mintha nem egy kellemetlen beszélgetést akarnának lefolytatni. Az igazgató higgadtsága sajnos nem feltétlenül ragad rá Henrikre, bár ő már úgyis tökélyre fejlesztette idegességének leplezését.
Helyet foglal és igyekszik visszaemlékezni arra, mit beszéltek meg Lillával. Hogyan kezdje, mit mondjon, szinte eltervezték az egészet és ezer meg egy végkimenetelt próbáltak el, mindenre felkészülve, most azonban úgy érzi, nem tudja, mit kellene mondania. Ha már egyszer ő kért időpontot, akkor viszont neki kell belevágnia, még akkor is, ha egyébként a vele szemben ülő tökéletesen tisztában van azzal, hogy miért is vannak itt. Így hát vesz egy mély levegőt és úgy dönt, ha meg sem próbálja, biztosan kudarcot vall. Nála jobban senki sem tudja, hogy ártatlan, éppen ezért felesleges úgy viselkednie, mintha szégyellné magát. Ettől persze a tény nem változik, hogy a róla kialakult kép milyen, de azon már változtatni úgysem tud. Itt a lehetőség, hogy élőben bizonyítsa, nem az az ember, akiről írnak.
- Nos, ahogy azt korábban is írtam, örömömre szolgálna, ha a Bagolykő falain belül taníthatnék Okkultizmust és fekete mágiát - igen erős kezdés, nem mondom, eléggé in medias res, de tegyük a szívünkre a kezünket: minek köntörfalazzon? Attól, hogy az időjárással indít sajnos nem változik majd meg beszélgetésük fő témája, csak elodázza azt, ami úgyis bekövetkezik. - A félreértések elkerülése végett: semmiképp sem arra kívánom megtanítani a tanulókat, miképp használják a fekete mágia ágait. Azonban utazásaim során rengetegszer tapasztaltam, hogy a tudatlanság és vakmerőség elegye tragédiához vezet - és ebben nem is hazudik. Megannyi gyermek olvas egy jó könyvet vagy lát egy érdekes filmet és úgy gondolja, meg kell próbálkoznia vele. Mondanom sem kell, mi ennek a vége. - Tudniuk kell, miért veszélyes és biztos forrásból kell tájékozódniuk ezekről, mielőtt olyasmibe vágnának bele, ami végzetes következményekkel járna. És persze nem elhanyagolható, hogy fel kell tudniuk ismerni, ha ilyesmivel van dolguk.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 22. 00:11 Ugrás a poszthoz

Vezír
you mad bro'?

Ha Henrik ekkor tudta volna, hogy majd a meccsen átmegy gyilkológépbe, valószínűleg nem szerénykedett volna ennyire. Mert hát lássuk be, ő nem az a típus, aki tömjénezi magát, hogy milyen csodás - pedig az - és zseniális terelő - amúgy az. Ennek több oka is van: nem egy nárcisztikus, egomán állat, meg hát ugye simán benne van a pakliban, hogy a meccsen baromira nem fog neki menni a játék és akkor jól beégeti magát. És ez csak a két legalapvetőbb dolog, ami hirtelen eszembe jut vele kapcsolatban.
- Szerencsére rengeteg dolgot lehet még csinálni, amitől tátva marad a nézők szája - tény, hogy ezek a méltán híres megmozdulások alapvetően nagyobb visszhangot váltanak ki, azonban egy folyamatosan egymásra odafigyelő, önálló cselek garmadáját felsorakoztató játék is lehet legalább olyan izgalmas és emlékezetes, ha nem emlékezetesebb. Nem attól lesz valaki profi, hogy szerencséje van, vagy egy adott cselt képes véghez vinni. A helyzetekre adott reakciók és a kreativitás teszik az embert jó kviddicsessé.
- Én a Roxfortba jártam. Vagyok elég öreg ahhoz, hogy kimondjam, nem nagyon volt még Bagolykő, mikor elkezdtem az alapképzést - belegondolni is furcsa, hogy Eszter mennyire fiatal hozzá képest. Már ne essék félreértés, Henrik korántsem öreg a harminckét évével, csak mikor a csapattársai feleannyi idősek, nos... Igen, akkor kicsit vénnek érzi magát. És ezek a gyerekek még nem is tudják, hogyha Merlin is úgy akarja, jövő évtől nemcsak a csapattársuk, hanem pár érdeklődő egyednek a tanára is lesz. - És rólad mit lehet tudni? Az újságokban írtakat kivéve. Arra nem alapozok - bár felesleges is megemlítenie, hogy nem ad a szennylapok szavára, hiszen a lány nyilván tudja, hogy Henrik is megsínyli azok hiteltelenségét. Ha más nem, ez biztos közös bennük.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 22. 23:12 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Megkönnyebbül a ténytől, hogy Kriszpin nem kérdőjelezi meg a szándékait. Már csak azért is, mert nem igazán tudja, hogyan nyomatékosíthatná ennél is jobban azt, amit el akar mondani. Akkor mondjuk meglepődik - és ezt nem is leplezi -, mikor egy komplett dossziét mutat meg a férfi, hogy mit tud már Henrikről. Nem hülye, számított rá, hogy idővel a körmére néznek, elvégre igazgatóként nem engedheti meg magának, hogy veszélyes egyedeket eresszen az iskola falai közé, ez azért mégis valahol... Túlzásnak tűnik. Mégsem szól semmit, elvégre a kutakodás eredménye rá nézve pozitív.
- Ezt örömmel hallom - egy halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy szerényen biccent. Mert tényleg örül neki. Rengeteget dolgozott azért, hogy ide eljusson és néha nem árt a visszacsatolás, hogy jól tette. Ez a kis görbe azonban rögtön le is hervad arcáról és helyét komolyság váltja fel, mikor Kriszpin köntörfalazás nélkül tér a tárgyra. Erre is számított és őszintén? Annyiszor vallatták és kérdezgették az utóbbi időben, hogy tényleg meg se kottyan neki.
- Ha arra gondol, hogy megöltem a saját szüleimet, akkor továbbra sem tudok mondani annál többet, minthogy aljas rágalom. Sohasem kívánom azt az érzést senkinek, amit aznap átéltem - szemében látszik, hogy nem viccel. Nem néz oldalra, nem fordítja el fejét, mert ez az igazság. Őszinte. Ennyi vegzálás után bizonyára már rég megtört volna, ha ő lenne a tettes, vagy legalábbis ő így látja. - Arról tudtam, hogy a szüleim érdeklődnek a fekete mágia iránt, elvégre valóban egy feltérképezetlen területéről beszélünk a mágiának. Azonban sohasem gyakorolták és eszükbe sem jutott volna, hogy engem ilyesmire rávegyenek - nem túl hevesen, de lassan azért megrázza a fejét. Ha anyja és apja csak egy percig is úgy gondolták, hogy a fiuk élete veszélyben foroghat emiatt, nyilvánvaló, hogy nem kényszerítik vagy buzdítják ilyesmire. Túlságosan becsületes és jó emberek voltak ők, ezért is rejtély Henrik számára minden, ami a halálukkal kapcsolatos.
- Ami pedig azt illeti, hogy én magam használok fekete mágiát... Elismerem, hogy amikor Dél-Amerikában jártam, részt vettem nézőként egy törzsi vérmágia rituáléban. Azonban semmilyen módon nem voltam aktív részese és a fekete mágia egyetlen ágát sem gyakorlom. Megfelelő tanulópénz volt édesanyámék halála, nincs szükségem emlékeztetőre - a végén összepréseli ajkait. Megint a képek arról a napról. Vér mindenütt, maradványok, életnek nyoma sem volt a helyiségben. Az aurorok, a Minisztérium, mindenki ott sereglett, míg ő sokkos állapotban várt egy jelet. Egy jelet, hogy nem az történt, amiről suttognak.

¤¤¤
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 23. 10:44 Ugrás a poszthoz

Ophelia C. Brown
Romániai Rezervátum | a titkos kór nyomában

A nő következtetése Henriket is szíven üti. Annyira remélte, hogy megoldhatják sárkányáldozat nélkül is, de most már látja, hogy erre nincs sok esélyük. Figyeli Ophelia-t, de nem szól semmit, tulajdonképpen hagyja a másikat gyászolni, ez ugyanis egyet jelent azzal, hogy elveszít egy állatot. Mindketten tudják. Ha rosszul sül el, amit kiterveltek, akkor biztos a halál, márpedig minden esély megvan erre is. Valószínűleg nem ők az egyetlenek, akik gondolnak a hőfokokkal való játékra.
- Még behozhatom, ha gondolja - együttérző, halvány mosoly pihen arcán és, ha ismernék egymást és lennének olyan nexusban, minden bizonnyal ismét megszorítaná a nő kezét. El sem tudja képzelni, milyen érzés lehet ez most neki, elvégre ezek az állatok szinte már a saját gyermekei, elkerülhetetlen, hogy egy minden nap itt dolgozó ember legalább annyira ne kezdjen el kötődni hozzájuk, mint egy kutyához. - Azért csak óvatosan. Szeretnék emlékezni az eddigi életemre, miután az üveg fenekére néztem - próbálja oldani kissé a feszültséget, bár ő is tudja, hogy ez most lehetetlen küldetés. Ellenben van valami, ami nem az. Mégpedig hogy mielőbb segítséget hívjon és pontot tegyenek az ügy végére. Ücsöröghetnek és beszélgethetnek itt még napestig, de csak az idejüket pazarolják. Minden elvesztegetett perc számít és, amíg Jianyu nem kapja meg a levelet, felesleges is bármiről beszélgetniük.
- Legyen úgy - választása nem lévén beleegyezik a dologba egy sóhaj kíséretében, illetve az sem elhanyagolandó, hogy a baglyát nem hozta magával. Talán még ő sem igazán hitte, hogy ilyesmi megtörténhet egy Romániai Rezervátumban, így felkészületlenül jött. Akárhogy is, nem vesztegeti tovább az idejét. - Akkor én ezt intézem is. Ha bármilyen hírt kapok, Ön lesz az első, aki megtudja - azzal elindul, hogy nekiüljön és megfogalmazza a szívhez szóló levelet. Sok minden múlik ezen és nem hagyhatja, hogy hibázzanak. Elejétől a végéig mindent leír, azt is, amit eddig tudnak és azt is, amire eddig következtettek. Talán megfelelő motiváció lesz a férfi számára ez a nem mindennapi történet ahhoz, hogy idesiessen és kinyomozza az egészet. Minden rendben lesz. Minden.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 27. 13:00 Ugrás a poszthoz

Vezír

Valahogy érzi, hogy ez a dolog jelenleg nem épp pozitív felhangú. Bár tény, hogy a lány által említett történések valóban okot adnak némi döbbenetre - mit némi, teljes döbbenetre -, azért reméli, hogy a meccseik nagy része nem így zajlik. Mert akkor ő bizony feláll és közli, hogy kiöregedett ebből a sportból.
- A Durmstrang is elég erős, volt szó róla, hogy oda menjek, de én a Roxfortra szavaztam - halványan elmosolyodik, mert emlékszik, ahogy anyja és apja ezen veszekedtek. Arnoldnak szent meggyőződése volt, hogy a fia született kviddicses, ezért a Durmstrangban van a helye, onnan ugyanis ömlenek ki a jobbnál jobb játékosok. Ezzel szemben Katalin kötötte az ebet a karóhoz, hogy nem akarja, hogy a fia egy izomagyú robot legyen és bárhová mehet Henrik, akár Etiópiába is, csak ne a Durmstrangba. Végül, hogy mindkét szülő megnyugodhasson, a férfi a Roxfortot választotta. És milyen jól tette!
- Ha aurornak készülsz, akkor javaslom, hogy vedd majd fel a tárgyamat. Már persze abban az esetben, ha megkapom - kávéját szájához emeli és kortyol egyet, tányérja ugyanis teljesen tiszta lett. Mindent felfalt, amit elé tettek. Nem is csoda, farkas éhes volt és ma még sok dolgot szeretne csinálni, ha már fel kellett kelnie. Na nem bánja, csak mint tény. - És mi minden más érdekel még? - a bájitalkészítés és aurorkodás mondjuk összepasszol valahol, de ezen kívül mi lehet még, ami érdekli? Nyilvánvalóan nem a plüssök gyűjtése és ruhák vásárolgatása naphosszat, meg hát, ezt tanulni se nagyon lehet. Bár a mai világban lassan légzési tanfolyamok is lesznek, hogy ne fulladjon meg a sok szerencsétlen...
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. augusztus 27. 14:45 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

A részvétnyilvánításra csak biccent egyet. Nyilván nem mondhatja azt, hogy hallotta már elégszer, őszintén és hamisan egyaránt, mert Kriszpin tényleg komolyan gondolja. Amúgy sem érdemes másokba fojtani ezt, hiszen ösztönös reakció, hogy a veszteségre részvéttel reagálunk. Így hát válasz nélkül hagyva a dolgot hallgatja végig a férfi mondandóját.
Erre számított. Ahogy hallgatja a férfit, egy pillanatig úgy érzi, elúszik minden esélye a tanításra vonatkozóan. Megérti Kriszpint és az érveit, a helyében ő is pontosan ugyanígy gondolkodna, ezért is próbált úgy beszélni, hogy felsorakoztatta magával szemben az összes ellenérvet. Az újságoknak hála ebből azért akadt pár... Végül azonban hiábavaló mindenféle aggodalma, mert az igazgató, bár rigorózus és ellentmondást nem tűrő, úgy tűnik meg fogja adni a lehetőséget, amire Henrik várt. Ő tudja, hogy ártatlan, ahogyan azt is, sohasem tenne olyasmit, ami a diákokat vagy bárkit veszélyeztetne.
- Ez teljesen érthető és köszönöm, hogy egyáltalán számításba vesz. Garanciát szavakkal nem lehet adni, ettől függetlenül biztosíthatom róla, hogy semmi olyasmit nem tennék, ami akár az itt lévők életét, akár az iskola jó hírét veszélyeztetné - persze a szavak nem számítanak, de a szándék bizony igenis fontos. Márpedig Henrikben más sem lakozik, csak jó szándék. Valószínűleg azon túl, hogy Kriszpin különbséget tud tenni igaz és hamis hírek között, illetve ismeri a tényeket, talán döntésében közrejátszik az is, hogy a férfi tényleg nyílt lapokkal játszik. Nem mismásolja el a dolgokat, nem mutat mást, mint ami ő maga. Mert tudja, hogy felesleges és, ha az igazgató csak megneszelné, hogy sunyul, rögtön repülhetne innen olyan messzire, hogy vissza se találna.
- Természetesen azon túl, hogy Ön lehetőséget biztosít számomra, szeretnék érdeklődni, hogy pontosan milyen anyagok benyújtására lenne szükség ahhoz, hogy a tantárgyat valóban megkaphassam? - az a helyzet, hogy hivatalosan tanári pályázat még nincs kiírva és, bár józan paraszti ésszel maga is ki tudja találni, mi kellhet, azért jobbnak véli konkrétan rákérdezni. Persze, amije eddig volt, azt referencia gyanánt elküldte Kriszpinnek, de valószínűleg a beadandó pályázat nem így épül fel.

¤¤¤
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 09:35 Ugrás a poszthoz

Kéjenc kis kékecske
why ya lookin' at me?

Tulajdonképpen élvezi, hogy minden egyes alkalommal Masa torkára forrasztja a szót. Nem mintha ő ilyen forrasztós gyerek lenne, mert alapvetően tényleg úriember, csak amikor leskelődnek utána és megpróbálják kihallgatni, azt annyira nem csípi. Mert oké, a levitás most hallott egy tök ártatlan beszélgetést, de itt lehetett volna szó akármiről és kiköthetne a dolog a bulvárlapoknál. Ezért is van az, hogy a férfi roppant elővigyázatos, már ami a kimondott szavait illeti.
- Úgy gondolod? - felvonja fél szemöldökét és gúnyos mosolyra húzza száját. - Fogod te még siratni ezt az információt - nagyképűnek hangozhat, amit mond és... Jó, igazából az is. Egyébként szinte leolvassa a lány arcáról a gondolatait, hiszen képtelen elrejteni őket. Megvan a véleménye Henrikről, de hála istennek ez viszont sincs másképp: senki sem szereti a tizennégy éves ugrándozó csimaszokat, akik azt hiszik, bármit megtehetnek csak úgy. Mert ez nekik jár. Ez a mai szabadelvű nevelés legnagyobb hátránya: a gyerekek nem tanulnak meg viselkedni. Nincs ez másképp a lefülelt alannyal sem, azonban hősünk nem érzi úgy, hogy az ő feladata volna eme hiányosságot korrigálni. Ha a szülők nem tették, nem az ő felelőssége lesz.
- És mi is a különbség közted és James Bond között? - mintha csak elgondolkodna ezen a roppant nehéz kérdésen, végül egy lesújtó pillantás kíséretében folytatja is mondandóját. - Ja igen, hogy Te nem vagy James Bond. Ő valószínűleg nem vetkőző srácok után próbált leskelődni, lehet ez is némileg komolyabbá teszi a kémszakmát - mondta volna, hogy férfiak után, de mivel csapattársai a legjobb indulattal is csak srácok, így nem óhajtott ezzel a kifejezéssel támadási felületet adni. Merthogy ezúttal Masa jogosan oltotta volna őket ronggyá - amit persze Henriknek eszébe sem lett volna magára venni. Közben terítékre kerül a terelőpárbaj is, ami rendkívüli módon mulattatja Ambrózy-t. Mi több, szíve szerint hangosan kacagna a gondolatra. A Roxfort-ban egyébként szokás volt ilyesmit tartani, bár tény és való, hogy csak a profibb terelők vállaltak be hasonlót, így is nem egyszer lett csúnya baleset a vége. Ezt azok számára találták ki, akikre igaz volt az "amelyik kutya ugat, az nem harap" kifejezés, így könnyedén tudatosíthatták a nagyszájú fiúkákkal, hogy hol is van a helyük azon a bizonyos képzeletbeli polcon.
- Te hívtál ki tulajdonképpen, nem értem, mi az értetlenkedésed tárgya - hozzáteszem, Henriknek eszébe sem jut, hogy a Bagolykőben ilyen veszélyes dolog nem szokás. A Durmstrang is jeleskedik hasonlóval, ott állítólag egyszer haláleset is történt, ezért az utóbbi időben nem nagyon volt precedens ilyesmire. Mondjuk nem meglepő.
Hallgatja a lányt és hirtelen nem tudja, mit is gondoljon róla. Újabb szájhős. A kínos pillanatok számára mit sem jelentenek, így hát akkor elkezd valóban öltözni - tényleg otthon fog csak zuhanyozni, a fenébe is -, közben pedig kérdő tekintettel pillantgat Masa felé, aki ontja magából a szót. - Egy terelő, aki fél seprűre ülni. Érdekes párbajnak nézünk elébe - felvonja fél szemöldökét, hangjában azonban nem fedezhető sem gúny, sem szarkazmus. Éppenséggel döbbenet és hitetlenség árad szavaiból, miszerint nem hiszi el, hogy a lány képes lenne egy öngyilkossági merényletet végrehajtani. Merthogy egy terelőpárbaj számára az lenne. Igazából nem is az ő dolga, valószínűleg, ha tényleg megejtik, neki csak annyi a lényeg, hogy a másiknak legyen vér a pucájában és álljon ki ellene. Soha nem fogják elengedni a gurkót, mert Henrik tisztában van vele, hogy a lánynak esélye sem lenne és mindenképp súlyos balesetet szenvedne. Noha dolgozik benne a tanítási vágy (a móresre tanítása - a szerk.), semmiképp sem akarna szándékosan ártani a levitásnak. Legalább egyiküknek legyen ennyi esze. - Na mindegy, akkor hamarosan. Jó gyakorlást, stöpszli - ahogy elmegy mellette, megborzolja a haját és egy laza mozdulattal kilöki az ajtót, hogy magára hagyja Masát a gondolataival. Ha minden igaz, akad belőle bőséggel.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 09:48 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin

Valamelyest megnyugtató tény, hogy kellően impozáns anyagot sikerült összeszednie, amely nagyjából-egészéből lefedi az alapkövetelményeket. Így hát Kriszpin mondandójára csak biccent és így, hogy érzi, a megbeszélés a végéhez ért, szinte hallja aláhullni a sziklákat. Megkönnyebbült. Kár is tagadnia, be volt rezelve, mert rengeteg dolog függött ettől a találkozótól, ami ha nem is kitörő sikerrel, de lényegesen pozitívabban zárul, mint amire számított.
- Köszönöm a lehetőséget és, hogy fogadott. Számomra megtiszteltetés - végre képes őszintén elmosolyodni ő is, vállai kiengednek és láthatóan lazábbá válik. Mivel érzi, hogy innentől kezdve nincs már mit mondjon és a továbbiakat úgyis az irodavezetővel kell elintéznie, így feláll és kezet nyújt az igazgatónak. - Még egyszer köszönöm, örültem a szerencsének - kezet fognak és a férfi még elkíséri az ajtóig, ahol elválnak útjaik.
Egyébként az irodavezető legalább olyan készséges, mint Kriszpin volt, átnyújtja az anyagokat, sőt, ő már át is nézte, mi hiányzik még a pályázat teljességéhez és bejelölte azokat a pontokat Henrik számára. Úgy érzi, jól döntött, hogy ide jelentkezett és a Bagolykövet nézte ki magának, hogy az évek alatt megszerzett tudását átadhassa. Persze hatalmas kérdés, hogy végül a tárgyát elfogadják-e és milyen sikerességgel fogja tudni megfékezni a jövendőbeli baleseteket néhány elméleti órával, de hiszi, hogy a következmények tudatában a diákok kétszer is átgondolják, mitévők legyenek egy adott szituációban. Amikor végeznek, elindul hazafelé és végre, hosszú idő óta először tényleg őszinte mosoly ül arcán.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 10:48 Ugrás a poszthoz

Anik

Nem tehet mást, kineveti Anikot. Tudja jól, hogy az lenne a legutolsó kérése, hogy Henrik tegyen így, mégis, ha csak elültetheti a gondolatot a másik fejében és ezzel némi szörnyülködésre bírhatja, már megérte. Mert úgy egyébként hozzá kell majd szoknia, hogy az emberek így adják majd meg a kellő tiszteletet, hiszen ez is a szokás. Tény, hogy az indiainál már egy sokkal lazább és szabadosabb kultúrát is megismerhetett, ezáltal lényegesen idegenebbnek tűnik neki sajátja, de sajnálatos módon a hazájában még nagyon sok minden igenis kötött és szigorú.
- Nincs kétségem afelől, hogy atyád nem örül neki. De ha ez a lány szeret téged és Te is Őt, ráadásul a szabályok szerint játszotok... Nyilván atyád sem akarja, hogy boldogtalan légy, így el fogja fogadni a választásodat - egy biztató mosolyt küld felé. Emlékszik, milyen volt a férfi, mikor ők találkoztak: kimért, hűvös. Kellett neki idő, míg megismerte Henriket és elfogadta, hogy egy jó szándékú, tisztességes ember. Nyilvánvalóan ezzel a bizonyos lánnyal is így lesz majd, egyszerűen csak szüksége van időre. Öreg már és félti a fiát attól, hogy valaki magához dédelgesse némi hatalomért cserébe, de ha tényleg tiszta szándék és szerelem rejtőzik a házasságuk mögött - márpedig az egyértelmű, hogy Anik szerelmes -, akkor neki sem lehet ellenvetése. A helyi szokások tanulhatóak, nem nagy tragédia, ha más szemlélet is szép lassan becsorog Indiába. - Jó ezt hallani. Vigyázz rá nagyon - ahogy kiejti ezeket a szavakat, kissé elfacsarodik a szíve. Lillával már nem ugyanolyan semmi sem. A ki nem mondott szavak ott feszülnek kettejük között és, bár még vissza-visszatérnek a régi pillanatok, amikor önfeledten estek egymásnak és gond nélkül nevettek mindenféle hülyeségen, ez egyre ritkább. Kevesebbet vannak kettesben és a közös pillanataik sem olyan meghittek már. Fájó arra gondolnia, hogy talán mégsem maradnak együtt addig, amíg akartak.
- Okkultizmust és fekete mágiát, hogy pontos legyek - biccent egyet és már rögtön ki is igazítja a másikat. Bár a kettő szoros kapcsolatban van egymással, közel sem ugyanaz, meg ugye Henrik büszke a tárgyára, amit még meg sem kapott. Hátra van még a Kriszpinnel való beszélgetés, de az is, ki tudja, mikor jön majd össze.
- Gondolom olvastad, miket írnak rólam - az újságot kettejük közé ejti és gondterhelten mered maga elé. - Nem tudom, mennyi esélyem lesz így a tanításra. Kriszpin helyében nem biztos, hogy rámondanám az áment - komoran néz Anik szemeibe, mert tudja, hogy pengeélen táncol. Nem mintha a herceg tehetne bármit is annak érdekében, hogy a helyzet javuljon, mégis jól eső érzés Henriknek, hogy ezt elárulhatja. Lehet, hogy nem ők a világ legnagyobb spanjai, de amióta ez a herce-hurca folyik, mintha Henrik barátai sorra szívódnának fel. Minő meglepetés.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 12:55 Ugrás a poszthoz

Donovan elvtársnő és a berobbanó Liam
another trial for nothing

Nehéz úgy szóhoz jutnia, hogy nem mondhat semmit, így hát először hallgatja Liam-et, majd hallgatja Opheliát és a kör újraindul. Tényleg unja ezt a cécót, azonban az, ahogy a nő menteni próbálja a helyzetet, már egész érdekes. Nocsak, hirtelen a Minisztériumnak lett új álláspontja...! Csak azért nem nevet fel gunyorosan, mert azt is megszólalásnak értelmezi, így inkább visszanyeli a mélyről jövő késztetést.
Amúgy mindig elképed azon, hogy a férfi milyen hivatalos. Úgy értem, ügyvéd, nyilván ez a dolga, de Henrik számára szinte sokkoló az a profizmus, amit tanúsít. Ő speciel képtelen volna ilyen nyakatekerten fogalmazni, teletűzdelve szakszavakkal mondandóját. Na jó, ha a fekete mágiáról kérdezik, valószínűleg mindenki üzbégnek nézné, annyit tudna szakmázni benne, de értitek. Az is más, meg ez is. Ez a szakma erre épül, ezért is csodálta mindvégig a jogászokat - álljanak vagy az ügyészi, vagy az ügyvédi oldalon. Tény, ami tény, Liammel megfogta az isten lábát (bocs, Dimitri).
A nő által feltenni kívánt kérdések valóban új perspektívára engednek következtetni. Hátradőlvén keresztbe fonja maga előtt kezeit és úgy hallgatja, arcáról semmit sem lehet leolvasni. Tulajdonképpen rohadt rég volt az egész, fogalma sincs, fel tudna-e idézni bárkit, akárkit az üggyel kapcsolatban. Azért abba érdemes belegondolni, hogy ő mindössze tizenhét éves volt akkor. Nem figyelte szülei vendégeit, nem törődött azzal, mit csinálnak, nem az ő dolga volt. Persze látott egysmást, mert egy fedél alatt laktak, de ő akkor már javában a Roxfortban tanult. És igen, leveleztek, de nem követhette nyomon édesanyjáék mindennapjait. Ahogy Ophelia mondandója végére ér, felpillant Liamre, hogy megvizsgálja a férfi reakcióját. Igazából tök mindegy, hogy ő is szólni akar, Henrik sem tudja befogni a száját. Neki már úgyis mindegy.
- Akkor zárják le az ügyemet. Hagyjanak engem békén. Így is több kárt okoztak, mint hasznot, szóval hagyjanak békén - neki mindössze ennyi hozzáfűznivalója van a dologhoz. Liam is nyilván érti, hogy az elsődleges cél most az, hogy többé Henriket ne tartsák bűnösnek. Hogy utána ismét megnyitják a nyomozást és kérnek segítséget, persze az is tök más kérdés, mert onnantól kezdve kimondott, hogy Henrik ártatlan. Neki csak ez kell most. Hagyják békén.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 13:43 Ugrás a poszthoz

Lil' sis

Elfintorodik a történet hallatán. Jó isten, de öreg! Az ő idejében ilyen soha meg se fordult a diákok fejében, pedig azért akadt köztük nem egy igen stréber egyed is. Azok elmentek a könyvtárba, falták a szakkönyveket és többet jelentkeztek órán. De hogy így ennyi.
- Azt már most leszögezem, hogy aki extra házit kér tőlem, azt beutaltatom az ELME-be. Tudod, hogy szeretem azt, amit csinálok, de hogy én éjjel-nappal szorgalmikat javítsak, az ki van zárva, egyszerűen nem - még azon is elgondolkodik, hogy tanársegédre sincs szüksége, elvégre el tudja ő látni egyedül is a feladatait. Mégis, ez egy-egy tehetségesebb vagy valóban érdeklődő tanuló számára kitűnő ugródeszka. Szóval ezt még át kell gondolnia, de jelenleg semmilyen vérre menő dolgon nem gondolkodik - aztán ez is olyan, hogyha megkapja a tárgyat, tök finnyás lesz és nem vesz fel akárkit segédnek. Ez nem kétséges.
Szegényes spanyol tudásuk arra elegendő, hogy kisebb, aranyos dialógusokat folytassanak, meg talán ne vegyék meg őket pár kecskéért, de akadémiai székfoglalóba azért nem kezdene vele. Egyébként is Dankának volt fontosabb ez a nyelv, hiszen rendszeresen nézték spanyolnak, de legalábbis valamiféle latinamerikai leszármazottnak, így illett magára szednie egy kis nyelvtudást. Hozzáteszem, Henrik a világ legjobb bátyja, mert természetesen csatlakozott hozzá és együtt kezdték forgatni a karácsonykor megvásárolt könyvet. Lehet, megint nekiülhetnének.
- Nem is rossz. Szerinted megélhetési alapnak elég? - úgy tesz, mint aki töpreng a dolgon, de aztán elmosolyodik és egy pillanatra komolyra fordítja a szót. - Ha már kviddics. Én is játszani fogok, lehetséges, hogy ellenfelekként lépünk pályára. Bocsáss meg, ha úgy alakul és esetleg rád kell küldenem a gurkót - elhúzza a száját, mert bár ez nem téma, ő mégis eleve rosszul érzi magát a gondolattól is, hogy bántsa Dankát. Márpedig az a nagy helyzet, hogy egy kviddicsmeccsen egyes helyzetekben nem lesz jobb megoldás, mint a legtisztább célpontra küldeni a vasat, ez pedig adott esetben lehet a Nérel lány is. Más se hiányzik neki, minthogy ilyesmihez kelljen folyamodnia.
A kérdésre összepréseli ajkait. Tök jogos, ő biztosan tűzön-vízen átmenne Lilláért fordított helyzetben és valahol mélyen belül ő is ugyanezt várja el. Csak úgy tűnik, a valóságban ez nem így működik és fogalma sincs, kivel beszélhetné meg a kettejük között kialakult válságot. - Nehéz ez mindenkinek. Nektek is, neki is, nekem is. Csak időre van szüksége, ennyi az egész - próbálja szépíteni a dolgot, mert semmiképp sem akarja, hogy Dankának úgy jöjjön le, Lilla hibás valamiben, hiszen nem az. Legalábbis Henrik szeret ebben a tudatban élni.
Eközben megérkeznek a Macskabagoly utczához, ahonnan már pillanatok alatt elérik a Társaslakást. Nincs más hátra, mint előre, így hát követi Dankát, aki volt olyan leleményes, hogy lebeszélje a megtekintést. Mi is lenne vele a húga nélkül? Fogalma sincs, de kevés dolognak örül annyira, minthogy a lány van neki.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 13. 11:37 Ugrás a poszthoz

Ophelia Carolina Brown & Mesélő
Romániai Rezervátum | a titkos kór megfejtése

Már három hét telt el teljesen eseménytelenül. Henrik szinte elfogadta a tényt, hogy Jianyu valószínűleg soha az életben nem fog megérkezni és nem segít majd, azonban tegnap éjjel érkezett egy bagoly, lényegre törő üzenetet hozva magával. Csak egy dátum és egy helyszín. Ez pedig nem más, mint a Rezervátum hajnali négykor, ma. Mondanom sem kell, hogy Henrik szeméből teljesen kiment az álom, szinte felpattant, hogy pár holmit bedobjon egy táskába és mihamarabb hoppanálhasson. Még össze kell csődíteniük a labort, fel kell készülniük és mire el tud indulni, lesz hajnali kettő is. Nincs sok idejük.
Lilla úgy döntött, ezúttal nem osztják meg hálószobájukat, így a férfinak felesleges volt óvatoskodnia. A hidegháború, ami kialakult kettejük között odáig fajult, hogy a szükségesnél többet nem beszélgetnek. Hogy pontosan mi ennek az oka, arról talán majd később mesélek, egyelőre azonban a tény tény marad. Ők ketten úgy tűnik végzetesen összevesztek. Sohasem volt még ilyesfajta ellentét közöttük, mindig mindent meg tudtak beszélni, ez az új helyzet azonban jelentősen megváltoztatja a dolgok állását. Mégsincs most ideje ezen töprengeni, mert a sárkányok élete egyetlen paraszthajszálon függ és megígérte Opheliának, hogy segít neki. Végre itt az embere, végre itt a segítség, most nem szúrhatják el.
A Rezervátumba érve már szinte régi ismerősként üdvözlik a dolgozók, ugyanis hozzászoktak a jelenlétéhez. A legutóbb három hosszú napot töltött el ott, majd háta mögött tudott három hétben is négynaponta, illetve igény szerint látogatta az állatokat. Mindenkinek könnyedén int oda, útja pedig egyenesen a nő irodájába vezet. Nem hezitál, kettőt koppint az ajtón és már be is ront, az pedig egyáltalán nem lepi meg, hogy ébren is találja a szőkét. - Egy óra múlva itt van Jianyu. A sárkányokat el kell kezdeni lenyugtatni és elkábítani, nem tudom, mennyi időre és meddig marad, nem érünk rá - táskáját könnyedén ejti le az ajtó mellett a földre és megvárva, hogy a nő reagáljon, már el is indul.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 16. 12:42 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Miután Lilla elutazott a szüleihez, Henrik pedig a romániai kiruccanás miatt nem tarthatott vele, így ő otthon foglalatoskodott és gondolkodott. Ez egyébként semmi jót nem jelent kettejükre nézve, mert attól a ponttól, hogy végzetesen elromlott minden, egészen addig a pontig, hogy semmi sem lesz már ugyanolyan, érzelmei minden állomást megjártak. Tudjátok, olyasfajta vonat volt ez, ami minden tyúkólnál megáll és elidőz egy kicsit, a legszemélyebb személyvonat.
Ez a hasonlat amúgy illik is a jelenlegi szituációhoz, ugyanis Lilla épp ilyen járművel érkezik vissza Bogolyfalvára. Nyilván ő is gondolkodott. Komolyan mondom, ettől a szótól lassan kiráz a hideg is. Na de egy szó, mint száz, Henrik úgy dönt, kimegy elé és rittyent egy rém romantikus jelentet, ahol a férfi epekedve várja kedvesét. Ezt az idillt csupán a benne felgyülemlett feszültség rombolja porig, így idegességében végül virágért is elfelejt elmenni. Egy szép szál vörös rózsát akart, de ha most visszafordulna, elkésne. Murphy, te szemét. Az állomásra kiérve már csak alig pár perc van a vonat érkezéséig, mikor egy hang szárazon közli, hogy a szerelvény késik húsz percet. Henrik lehunyja szemét és csak az a jól megfontolt kérdés jut eszébe, hogy mikor olvadt be a mágusvasutak a MÁV-ba?
Tehetetlenül ácsorog a többi várakozó között, akik legalább annyira morcosak a hír hallatán, mint ő. De ugye mit van mit tenni, el kell ütnie az idejét, ami tulajdonképpen semmire sem elég. Hiszen ha most innen indul el virágot venni, megint nem ér vissza, de egy helyben ácsorogni húsz percet meg időpazarlás. Megcsóválja fejét és a távolba meredve szuggerálja a vonatot, hátha ettől hamarabb megérkezik. Kezeit zsebébe mélyeszti és komor arckifejezéssel mered előre, talán el is bambul. Sok minden megfordul fejében, ahogy a másodpercek csigalassúsággal vánszorognak tova, mégis, mikor ismét az órára pillant, csupán egy perc telt el. De hosszú lesz ez.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 16. 13:36 Ugrás a poszthoz

Ophelia Carolina Brown & Mesélő
Romániai Rezervátum | a titkos kór megfejtése

Nem igazán törődik vele, hogy Ophelia fel van-e készülve a következő pár órára vagy nincs, ugyanis önmagáról sem mondhatja el, hogy teljes mértékben biztos a dolgában. Csak cselekszik úgy, ahogy a jelenlegi helyzetben a legjobbnak látja, ezért is ront be a nőhöz, ezért is ejti csak le holmiját és ezért indul meg rögtön a folyosókon mozgósítani mindenkit.
Nem telik bele sok idő és Brown is így tesz, a zúgolódás szinte azonnal megkezdődik a létesítmény falai között, mindenki talpon van és intézkedik. Épp fordulna be a sarkon, mikor egy finom női kéz kulcsolódik karjára és szinte szó szerint visszarántja. Nem tudja, hogy mi lepi meg jobban: a nő érkezése vagy a hirtelen jött ölelés? Egy pillanatig kissé dermedten állja a kirohanást, majd óvatosan átkarolja a nő derekát és enged a szituációból fakadó, őszinte gesztusnak. Amikor egy puszit is kap a sok köszönöm mellé, végül elmosolyodik és olyan könnyedén, mint ahogy magához vonta ereszti el egy pillanat alatt. Ő maga jól tudja, hogy nem kell a dolgozókkal sürgölődnie, így rohamos léptekkel lép ki a hűvös hajnali levegőre, hogy mélyen beszívja azt. Szinte érzi, hogy a férfi hamarosan itt lesz. Nem telik bele sok idő és az elemi mágusok elkábítják a sárkányokat, valamint Ophelia is megáll mellette, hogy együtt felügyeljék az eseményeket.
Egyszer csak egy alak rajzolódik ki a távolból, Henriket pedig elönti a megkönnyebbülés. Jianyu tényleg eljött és segíteni fog. Így is elvesztettek már egy sárkányt, nem engedhetik, hogy még többen pusztuljanak el. Türelmesen áll és vár, egy lépést sem mozdul, míg oda nem ér ismerőse, ekkor viszont követi példáját és szinte azonnal elmosolyodik. Számára a másik nem ijesztő, cseppet sem riad meg tőle, ami a körülötte lévő dolgozókról már nem mondható el. Furcsán méregetik Jianyu-t, egyenesen bizalmatlanul, ami a hónapok óta tartó ámokfutás tudatában nem meglepő.
- Örülök, hogy eljöttél, már nagyon vártunk - véletlenül sem célozgat, még csak szemrehányásnak sem szánja, őszintén szaladnak ki száján a szavak és csak reméli, hogy barátja nem veszi zokon. - Egyébként ő itt Ophelia, a rezervátum vezetője, róla írtam korábban - mivel érzékeli, hogy némileg ridegen viselkedik a férfi, így rögtön próbálja oldani a feszültséget. Egyébiránt ezzel a mondattal tisztázni is akarta az erőviszonyokat: itt Henrik is csak egy vendég. Bár ettől függetlenül Jianyu továbbra is hozzá intézi elsődlegesen szavait, nyilvánvalóan azért, mert benne már bízik. Ezért maradt ilyen sokáig életben.
- Természetesen. Ophelia mutatja az utat - kezével int, hogy induljon meg a szőke és vezesse őket. Tényleg szeretné, ha kívülről is látszana, ő itt az irányító és remekül csinálja. Eközben a szakértő mellé szegődik és jól hallhatóan - elvégre semmi titok nincs ebben - intézi szavait hozzá. - Hogyan akarod meggyógyítani őket?
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 16. 13:54 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Elgyötört arckifejezéssel nézi a másodpercmutatót. Nem halad az idő. Szinte fizikai fájdalmat érez, miközben várakozik, elvégre nem elég, hogy tétlenkedik, a sok nem kívánt gondolat egyre-másra dulakszik elméjében. Ó bárcsak történne valami, ami csak egy pillanatra kizökkenti!
Na így találjon meghallgatásra minden fohász. Éppen csak dagonyázna az önsajnálatban, mikor teljes erővel nekiütközik valami. Vagy inkább valaki. Bár olyan nagy súlyt nem képvisel a támadó, ahhoz épp elég, hogy a lazaságától épp szétesni készülő Henrik megtántorodjon és lépjen egyet előre. Acélos fiatalember, nem tagadom, de ha egy tizennégy éves gyerek rohan neki mindenféle megállási szándék nélkül, hát azért nem egy falnak ütközik. Persze még így is a férfi jár jobban, hiszen mögötte csak egy puffanás hallatszik, ahogy a kisebbik test találkozik a peronnal. Meglepetten fordul hátra - a szituáció egyébként filmbe illő - és pillant le az orv támadóra, mikor megállapítja, hogy tényleg egy kisgyerek az.
- Pokolfajzatok márpedig nincsenek - elmosolyodik és könnyeden ereszkedik féltérdre, hogy egyik lábán megtámaszkodhasson és szemügyre vegye a hang tulajdonosát. Nem túl szép szál legény, kissé csontos és apró, tipikus kezdődő kamaszkori jegyeket mutató fiúcska a mi Péterünk, Henrik pedig kérdés nélkül nyújtja kezét, hogy fel tudja segíteni. Lehet, hogy gyereket nem akar, de a gyerekeket szereti. - Össze fogod törni magad, ha nem vigyázol, gyere, állj fel - meglepően mély és kedves hangja van. Úgy értem még engem is meglep, milyen kis cuki. De ez van, nem véletlenül megy tanárnak és tanít majd második évfolyamtól, van türelme és kitartása a nehezebb eseteknél is. Petya pedig ki tudja, milyen, hamarosan úgyis kiderül.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 16. 14:27 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Ebben a korban még a gyerekek kelnek-fekszenek. Meg hát ugye, ha csak saját tizennégy éves fejére gondol vissza, verekszenek és piszkálódnak. Nem egyszer ment haza ő is kék-zöld foltokkal, pedig nem is tartozott a balhésabb srácok közé, ő mindig épp csak rosszkor volt rossz helyen. Most is mondhatnánk ezt, de valószínűleg Péter még mindig jobban járt vele, mint egy házsártos nénivel, aki már a banyatankjával és a levegőben rázott öklével kergetné "HULIGÁNOK" felkiáltással - mondjuk a többes szám nem igazán életszerű, de lehet, hogy az ütközés után kettőt látna az eridonosból.
- Teljesen igazad van, remélem találkozom vele és jól móresre tanítom - abszolút komoly arccal bólogat a kis srácnak, mint aki belelovalja magát, hogy most már csak azért is utánajár a legendának. Mert ez az állat - vélhetően egy kutya lehetett - egy igazi vadorzó, egy pokolfajzat. Az a csoda, hogy Henrik nem nevetett még fel. - Ne viccelj, semmi baj. Te jól vagy? - egyértelmű, hogy melyiküknek fájt jobban ez a találkozás, elvégre míg Henrik talpon maradt, addig Péter adott egy cuppanós nagy puszit a betonnak. Ahogy egyébként derekát simogatta, abból sejthető, hogy tényleg eléggé megütötte magát, de mivel egyik testrészét sem fájlalja különösebben, így ebcsont beforr (eb, értitek, ebcsont... höhö).
Egyetlen könnyű mozdulattal segít talpra állni és ő maga is felegyenesedik, gondolván, innentől az unalmas várakozás folytatódik majd, ekkor azonban megüti a fülét egy kifejezés. A bók rész szinte tova is reppen. - Bácsi? Milyen bácsi? - döbbenten néz le rá és sajnálatos módon konstatálnia kell, hogy egy tizennégy éves számára egy harminckét éves igenis bácsi. Már csak a csókolom hiányzik és teljes lesz az összkép, Henrik vesz magának járókeretet és rövid úton eltemeti magát. Ha már ilyen öreg. Ettől függetlenül összeszedi magát és az első sokkból felocsúdva eljut tudatáig a hízelgő megjegyzés is. - Ez kedves tőled, de nem hiszem, hogy ez lenne a nekem való pálya - óvatosan összeborzolja Petya haját - lehet azt még tovább borzolni? - és kedvesen mosolyog le rá. Ugye, hogy nem is igaz, amit az újságok írnak róla? Henrik egy tündér.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 16. 15:29 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Tulajdonképpen ezzel a nemes gesztussal mindenki mást is megvéd a pokolfajzattól, mely vérmesen próbálna felfalni kisebb és nagyobb gyermekeket. Kár, hogy amit Henrik mond, csupán viccelődés, mégis jól látható, hogy Petya komolyan veszi. Itt bizony egy Superman van kérem szépen, jól rendet tesz mindenhol IS.
- Akkor jó - bólint egyet, bár elnézve az eridonost, vannak kétségei. Érdeklődve figyeli, ahogy zsebéből előkerül a virslis párna, bár némileg megviselt állapotban. Tudjátok, pont úgy néz ki, mintha valaki ráesett volna. Egész találó hasonlat, figyelembe véve a tényt, hogy tényleg ez történt. Bujkáló mosollyal az arcán figyeli, ahogy kissé sántán ugyan, de elbotorkál a kukához és csalódottan dobja ki. Természetes, hogy egyből megesik rajta a szíve, egy legörbülő gyermekszáj, hozzá kellően drámai sántikálással bármely felnőtt szívet meglágyítana. Meg merem kockáztatni, hogy a legádázabb gonoszok is vennének neki egy másikat, mielőtt leigázzák az emberiséget.
Tulajdonképpen tervezi is, hogy Lillával elviszik majd és vesznek neki másikat - egy ilyen kis apróság igazán nem tétel -, mikor úgy tűnik, Petya folytatná. Azért feltételes mód, mert egyetlen szótag a legkevésbé sem nevezhető folytatásnak, de még csak kezdésnek sem. Figyeli, ahogy az addig pirospozsgás arcból lassanként kifut minden vér, Csepreghy pedig teljesen lefagy. Henrik természetesen nem tudja mire vélni mindezt, így azonnal a háta mögé néz. - Csak nem visszajött a pokolfajzat? - vissza is fordul és gyanúsan kezdi méregetni az eridonost. Valami nem stimmel. Eszébe sem jut, hogy önnön személye vált ki ilyen megkérdőjelezhető reakciót, elvégre kivételesen nem tett semmi rosszat. Jó, amúgy sem szokott, de most pláne cukorborsó. - Minden rendben? - kissé aggodalmasan fürkészi a kisfiús arcot, miközben válaszra vár. Ha most itt elájul és eszméletét veszti, Henrik lemegy hídba és felavatja magát, én mondom.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 17. 12:55 Ugrás a poszthoz

Kék kiscsibe

Kivárta, hogy a lány megkeresse és ez meg is történt. Őszintén úgy gondolta, hogy Zippzhar majd gyáva nyúl lesz és nem mer majd eljönni a terelőpárbajra, amit egyébként ő maga kezdeményezett botor módon. Persze Henrik pontosan jól tudja, hogy a levitásnak halvány sejtése sem volt arról, mire vállalkozik, mikor könnyelműen közölte, hogy felőle mehet a menet. Lilla persze azonnal próbált hatni a férfira, hogy ugyan legyen már annyi esze, hogy nem áll ki egy kislány ellen, csakhogy ennyi esze neki is volt, nem kellett győzködni. Ő csak annyit akart, hogy valóban kihívja a lány, valóban megjelenjen, aztán sértetlenül hazamenjen. Mert bármennyire is hinné el, hogy Masa profi abban, amit csinál, pusztán kettejük alkatából és erejéből fogva garantált a győzelem. És persze sütkérezhetne a dicsőség fényében, de egyrészt a gyengébbet elverni nem erény, másrészt nem is nagy teljesítmény. Ha például Tristan hívná ki, az is más felállás lenne - ami meglepő, hogy végül nem törte be az orrát, pedig kétszer sodorta életveszélyes szituba a rellonost. De hát, ha egyszer mindenki megúszta épségben, kit érdekel a többi?
Kedélyesen készülődik az öltözőben, szinte már lomhán veszi magára a védőfelszerelést. Úgysem fognak seprűre ülni, meg ugye azért, mert jött egy bagoly a helyszínnel és az időponttal, még közel sem biztos, hogy Masa valóban itt lesz. Nem akar persze rosszmájú lenni, látva, mennyire kiakadt a becsmérlő szavakon, a levitás akkor sem hagyná ki ezt a párbajt, ha az élete függne tőle. Egyébként, ha valóban sor kerülne az összecsapásra, ez pontosan így lenne. Úgyhogy mikor elkészül, kicsit átmozgatja magát, majd felkapja seprűjét és ütőjét, hogy kilépjen a kellemes őszi időbe. Nem tűz már úgy a nap, mint pár hete, de szerencsére nem is esik az eső, a szél csendesen, ráérősen fújdogál. Bár Zippzhar nem egy dromedár, mégsem nehéz kiszúrnia a néptelen kviddicspályán, így minden lépéssel egyre közelebb kerülnek egymáshoz. Henrik arcán kaján mosoly bujkál. Elégedett. Neki csak ennyi kellett, hogy a szájhős ne csak szájhős legyen.
- Szia - kinyújtja a kezét a lány felé és várja, hogy az megrázza. Fél szemöldökét még fel is húzza, mert ő már tudja, mi következik, ellenben a levitásról süt, hogy teljesen be van szarva. Minden bizonnyal az elmúlt időszakot szorgos kutatással töltötte, hogy mi is az a terelőpárbaj, amikor pedig rájött, megfogalmazta a végrendeletét és a koszorút is előre megrendelte, biztos, ami tuti. - Készen állsz?
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 18. 11:18 Ugrás a poszthoz

Kék kiscsibe

Azért be kell vallja, hogy egy valamivel bátrabb Máriára számított így, hogy az öltözőben bedobta a Jancsi stílust. Mégis, itt állva vele szemben, miközben kézfogása harmatgyenge, mi több, ezzel akaratlanul is alárendelt szerepbe kényszeríti magát, azért nem semmi. Persze Henrik nem igen enged neki, szabályosan rázza meg a lány kacsóját és egy pillanatig sem érezteti vele erőfölényét. Eltörhetné az ujjait is szinte, miközben rászorít, esetleg teljesen leuralhatná, de nem teszi. Képzeljen akármit a lány, Henrik lényegesen jobb ember annál, mint amilyennek látja.
- Igen, Ambrózy Henrik - biccent egyet, majd gondolkodás nélkül folytatja. - És ha jól tudom, Zippzhar Mária - tudja a teljes nevét, de lusta végigmondani, elvégre a lényeg ebbe is benne van. Szeret picit utánanézni azoknak, akikkel összesodorja az élet és nem volt nehéz megtudnia, hogy a levitás mi mindent alakított az előző meccsén. Az meg sem lepi, hogy az Unikornisok ellen már nem lépett pályára, betudható annak a traumának, hogy leesett a járgányáról. Ezen kívül olyan, teljesen irreleváns információkat is megtudott, minthogy a Squadron másik terelőjével, Lóránt Bencével van kapcsolatban és gusztustalanul boldogok, egyébként jó tanuló és rajong a kviddicsért, no meg kissé szeleburdi. Azt, hogy elmebeteg, mondania sem kellett senkinek, a terelőpárbaj ténye bőven elég bizonyíték volt erre.
- Megvárom, míg kihozod - kényelmesen támaszkodik meg ütőjén és pofátlanul mosolyogva várja meg, hogy Masa elmenjen a gurkóért és kicipelje. Mozgékony egy állat, kár tagadni, a maga ötven kilójával dobozon keresztül is ledarálna mindenkit, ha csak azon múlna. Egyébként azért nem segít a levitásnak, hogy érezze a törődést. Még egy picit játszik az idegeivel, mielőtt elárulja, hogy nem fog történni semmi. Jó, ez egy picit szemét húzás tőle, de ez van, azokra a vékony karokra amúgy sem árt gyúrni egy picit. Ahogy megérkezik, némileg unottan néz rá, mielőtt ismét megszólalna. - Sok sikert - s mozdul is a doboz felé, hogy a lány ne tudja kiereszteni a gurkót. Úgy tesz, mintha ő maga akarná.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 18. 13:13 Ugrás a poszthoz

Izabella
beszéljünk a tyúkanyó kiscsibéjéről

A meg nem történt párbaj után kötelességének érzi, hogy immáron tanári titulusban keresse meg a kékek házának egyik vezetőjét. Nem kell sokat kutakodnia, hogy megtudja, kik lehetnek célpontjai e kérdésben, így reménykedve, hogy mielőbb megtalálja egyiküket, a tanári felé veszi az irányt.
Ja igen, merthogy lemaradt az a része a történetnek, hogy megpályázta az Okkultizmus és fekete mágia tantárgyat, amit végül sikeresen meg is kapott, így hát mostantól fogva a Bagolykő falai között oktat. Meg kell mondanom, nagyon büszke erre az eredményre, hiszen Kriszpinnel bár beszélt erről, a férfi sikerét a szerencsére bízták. A tanév kezdésével egybecseng a tény is, hogy a nyomozása lezárult. Végre valahára a Minisztérium kijelentette és minden újságnak leközölte, hogy Henrik ártatlan, ami hatalmas sziklákat görgetett le a férfi válláról. Alig hitte el, mikor az első újságban olvasta, hogy ejtették a vádakat bizonyítékok hiányában, illetve - valószínűleg Liam közreműködésének köszönhetően - azt is kiemelték, hogy a férfi mindvégig segítőkészen vetette alá magát a nyomozásban az auroroknak.
Úgyhogy az elmúlt pár nap tele volt jó hírrel, arról nem beszélve, hogy Lianna cikke is futótűzként terjedt el, végre nem úgy vizslatták, mint egy bűnözőt. Mi munkája van ebben! Gondolataiból magához térve fordul be a nem túl zsúfolt tanáriba, ahol először asztalához lép és lepakolja iratait, jegyzeteit és minden szükséges holmit, amit magával hozott. Az évnyitó persze csak holnap lesz, így hivatalossá csak akkor válik a diákok számára is tanárrá válása - a Squadronosokat annyira nem lepi majd meg, elvégre egy csapatban játszottak, tudnak erről is -, de beköltözni akár pár nappal előbb is be lehet. Ahogy mindent letesz, könnyű kiszúrnia Szentmihályi Izabellát, hiszen a végzősök tablóján már látta, illetve a kviddicsesek körében is ismert itt a kastély falain belül. Pár nagyobb lépéssel terem mellette kellő távolságban és egy megnyerő mosollyal indít.
- Jó napot Izabella, Ambrózy Henrik vagyok - udvariasan megvárja, míg a hölgy kezet nyújt, hiszen most neki kell felajánlania azt, nem a férfinak, mivel rangban egyenlőek. Amint kezet ráztak, rá is tér a lényegre. - Válthatnánk pár szót? Az egyik levitás diákról van szó.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 20. 08:39 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

A fiút nézve komolyan elkezd aggódni. Úgy csinál, mintha szellemet látna, vagy legalábbis valami szörnyen félelmetes és horrorisztikus dolgot, s mivel Henrik önmagát nem tartja annak, így eszébe sem jut, hogy esetleg a riadtság oka ő. Hát ez bizony kellemetlen. Ahogy Petya egyre inkább belelovalja magát gondolataiba, úgy válik egyre fehérebbé, a férfi pedig annál tehetetlenebb. Ismételten körbepillant, de őszintén szóval a húsz perces késésnél ijesztőbbet nehezen vélne felfedezni az állomáson. Ezt csak tetézi a srác száján kicsusszanó mondat, ami végképp értetlenséget vált ki belőle. Miért, ki akarja megölni? Esetleg egy láthatatlan köpenyt viselő dementort érez? Vagy ez is olyan, mint a szekrényszörny, hogy a felnőttek sosem látják, csak a gyerekek, de ők mindig? A szituáció Henriket is megviseli, így kissé tanácstalanul guggol le, hogy finoman megfogja Petya két karját.
- Már miért halnál meg? Fiatal vagy, előtted az élet. Bántani akar valaki? Mit látsz, amit én nem? - tekintete őszinte zavarodottságról árulkodik, hiszen nem támaszkodhat másra, mint a fiú szavaira, azok viszont sokkal logikátlanabbak, mint a női nem. Ez azért nem semmi. Próbál együttérzést, támogatást és némi pozitív energiát adni - tudjátok, nyitott szív csakra, vagy mi a tököm -, de tart attól, hogy a probléma mélyebben gyökerezik. Talán paranoiás lenne és a pokolfajzat is csak egyszerű hasonlat volt? Még ez is elképzelhető!!! Így már minden világos lenne Henrik számára. Ez a kisfiú beteg, neki pedig egyből összefacsarodik szíve. Hogy nem jött rá már az első pillanatban?!
- Figyelj, megkeressük anyukádat és hazaviszünk, ő biztos tud neked segíteni - a jóhiszeműség és kedvesség elegye az amúgy rigorózusnak nem mondható arcot még lágyabbá varázsolja. Persze a markáns arcél és vakító kék szemek mellett nehéz lágynak látni valamit, ami ennyire nem az, ez a reakció mégis sokat tompít rajta.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 20. 09:55 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Ha Henrik egy sajt lenne, már szanaszéjjel lenne lyuggatva, annyira kíváncsi Petya félelmének okára. De hiába néz jobbra, hiába néz balra, senki sincs ott, aki indokolná riadalmát, ráadásul most már mindezt felváltja az arcocskára kiülő zavar is. Na itt végleg elveszti a fonalat. Most nem tudja, hogy rettegjen vagy ne? A mondat kezdetére felszaladnak szemöldökei. Bácsi. Mi lenne, ha ezt elengednénk? Na mindegy, nem szól semmit, elvégre olyan fiatalka még, hadd mondja. Csakhogy vég nélkül marad a mondat, ami ismételten fokozza a zavart és növeli a valószínűségét annak, hogy Petya tényleg beteg.
- Nem mi? - értetlenül néz rá, pedig a férfi nem épp a dilettáns fajtából való. Sőt, pontosan jól tudja kezelni az embereket és helyzeteket - kivéve az újságírókat, őket mostantól elvarázsolja a g... oda -, ez azonban kifog rajta. Ahogy aztán felmerül az összekeverés lehetősége, felvont szemöldökei inkább ráncba tolulnak, hiszen az éca ekkor érkezik meg. Már pontosan tudja, mi volt az oka a halálfélelemnek és, bár szíve szerint hitetlenül felnevetne, inkább csak keserű ízt érez szájában. Ez de gáz. - Valószínűleg nem. Ambrózy Henrik vagyok, de mielőtt még menten elájulnál, szeretném leszögezni, hogy az újságok hazudnak - mivel a fiú hátrébb lépett, így már korábban elengedte karját, ez pedig most épp kapóra jön neki, ha éppenséggel visítva szeretne messzire szaladni. Mondjuk annak végképp nem lenne értelme, hiszen, ha Henrik már tizenhét évesen ilyen rettegett és galád fekete mágus volt, akkor most milyen lehet...? Hát minimum az állomás falán keresztül küldi rá a saját bejáratú démon hadseregét, ami felfalja a fiút egyetlen falatban, előétel gyanánt. Mégis, a gyermekek gyakran nem azt teszik, amire a felnőttek számítanak, szóval bármi megtörténhet, akármi.
- Nem kell tőlem félned és, ha maradsz még egy kicsit, akkor veszünk neked másik virslis párnát - egy biztató mosolyt küld Petyának, remélve, hogy a kedvesség, a tények és a virslis párna elegendő motiváció arra, hogy ne essen pánikba és fusson ki a világból. A férfi jó ember, még ha az újságok mást is próbálnak elhitetni, ennél pedig mi lehetne jobb bizonyíték, ha nem az, hogy pótolná a kárba veszett uzsonnát? Na ugye!
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 20. 14:09 Ugrás a poszthoz

Csepreghy úrfi
Lillára várva | komolyba

Látható, hogy Petya ambivalens érzésekkel küzd. Most akkor utálja vagy kedvelje Henriket? Egyáltalán van választása? Hiszen, ha mégis igaz, amit a lapok írnak, akkor az egyetlen opció az, ha nagyon kedves és simulékony, úgy talán túlélheti, elvégre mit érdekli egy taknyos kölyök azt a fekete mágust, aki képes volt a szüleit is eltenni láb alól? Ha viszont tényleg csak spekuláció és pletyka volt a sorok között, akkor akár igazán lehetne kedves is és pelenkacsere helyett érezhetné jobban magát - azért nem jól, mert ugye a pokolfajzat és az előbbi lábon kihordott infarktus azt már nem tenné lehetővé. Láthatóan valami ilyesmin morfondírozhat, a hezitálást látva pedig Henrik halványan elmosolyodik. Okos kölyök.
- Mert ebből élnek? Egy szaftos botránnyal sokkal több példányt adhatnak el, mint az igazsággal - megvonja a vállát, mert bár pontos választ sohasem fog tudni adni, ő már túl régóta töri ezen a fejét feleslegesen. Talán jó is, hogy nem érti, mi állhat e mögött az attitűd mögött. Mert attól, hogy száz példánnyal nő az eladás, még tönkretesznek egy emberi életet, ezt pedig nehéz lenne szépíteni bárhogyan is. Hogy Henrik élete hogy áll? Nem túl rózsásan, de ez is csak őt foglalkoztatja, az alja nép firkászokat semmiképp.
Már épp nyitná a száját válaszra, mikor Petya káromkodik egyet. Első felindulásból nem tudja, hogy jól leszidja, vagy inkább nevesse ki, azonban végül az utóbbi mellett dönt... Kezdésnek. - Te aztán nem kerülgeted a forró kását - derűsen figyeli a srácot, mert bár valóban nem szép dolog így beszélnie egy tizenévesnek - Petya lehet úgy tizenhárom-tizennégy éves...? -, azért mégis csak vicces ez a szókimondás. - Ettől függetlenül nem illik így beszélni - arca bár elkomolyodik, ám a szeme sarkában lévő nevetőráncok elárulják, hogy ettől még jól szórakozik. Aztán rájön, hogy illene válaszolnia is, hiszen bár beszélgetőpartnere igen fiatal, igenis megérdemli azt. - Azzal gyanúsítanak a Minisztériumban, hogy megöltem a szüleimet - most már nyoma sincs a korábbi jókedvnek, helyette már szinte kénytelen-kelletlen folytatja a sztorit. - Az utóbbi időben sok volt a fekete mágiához köthető eset és, mivel annak idején a szüleimmel is az végzett, ezért elővették az ügyemet és nyomozást indítottak. Mivel mást nem okolhattak, így én lettem a bűnbak, akit csak meggyanúsítottak. Ettől függetlenül az újságok tényként kezelik, hogy egy pszichopata szülőgyilkos vagyok. Ez van - széttárja karjait, amolyan "nincs mit tenni" stílusban. Mert őszintén, mit tehetne? Liam minden alkalommal színre lép, amióta csak felfogadta - miért nem tette előbb? -, de ez már csak tűzoltásnak elég. Az a csoda, hogy egyáltalán jelentkezhetett tanárnak a Bagolykőbe és Kriszpin nem rúgta ki páros lábbal az irodájából, ne adj isten hagyta teljesen figyelmen kívül a megkeresést. Úgy tűnik, az ártatlanság vélelmének intézménye még működik.
- Na akkor mindjárt itt lesz a menyasszonyom és elmegyünk a cukrászdába. Egyébként miért a zsebedbe tetted? - érdekes, hogy Henriknek mindenféle kérdés előbb eszébe jut, minthogy mondjuk megérdeklődje a kis srác nevét. Persze, ami késik, nem múlik.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 24. 21:39 Ugrás a poszthoz

Izabella
beszéljünk a tyúkanyó kiscsibéjéről

Ő aztán igazán nem akar pánikot kelteni, főleg nem azelőtt, hogy a tanév rendesen beindulna, mégis, Masa viselkedése roppant önpusztító. Az egy dolog, hogy szemtelen, azt már megszokta a férfi, de hogy végül egy halálos akcióba küldte volna magát... Jó, némileg túlzás, hogy feldobta volna a bakancsot, de ha belegondolunk, hogy egy ötven kilós vasszörnyet istenesen megküldenek felé, így vagy ütköznek, vagy leesik a seprűről - netán tán mindkettő, legalábbis a lányból kiindulva -, az nem igazán nevezhető életbiztosításnak. Úgy tűnik, Zippzhar szükséges kerekeiből pont az az egy hiányzik csupán, mely az összes többit hajtja. Éppen ezért, mikor megpillantja Izabellát, nem teketóriázik, rögtön cselekszik, a dolgok jelenlegi állása szerint helyesen.
- Ilyesmiről egyelőre nincs tudomásom. Én most Zippzhar Mária Stella miatt kerestem meg Önt - mi tagadás, nem túl biztató, valószínűleg a lány a valaha volt legbalhésabb levitás mind közül. Ezt a következtetést egyébként nem túl sűrű találkozásaikból vonta le, melyek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetőek átlagosnak. Persze lehet, hogy csak Henrik reagálja túl a dolgot, de mégis jobbnak érzi tárgyalni a szellemi épségéről, semmint utólag megtudni, hogy rajta múlt a dolog. Szívére venné.
- Nem tudom, értesült-e arról, hogy a diákja terelőpárbajt kezdeményezett velem. Természetesen végül nem lett belőle semmi, bár ahogy elnéztem, mindez nem rajta múlt - erősen céloz arra, hogy Masának szánt szándékában állt seprűre pattanni és megvívni kettejük párharcát. Ha a férfi nincs annyira eszénél, vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy nem használja az eszét, akkor nem itt beszélgetnének. De hála istennek legalább az egyikük felnőtt a feladathoz, így nem lett baleset. - Attól tartok, hogy valami nincs rendben vele. Megértem, hogy fiatal és kamaszodik, de se veszély-, se felelősségérzete nincs. Szerencséje volt, mert én álltam vele szemben, de más nem lett volna ilyen előrelátó - hogy honnan tudja? Tapasztalat. Ha egyszer valakit kihívnak egy ilyen párbajra, függetlenül attól, hogy a végén még a hamut is mamunak mondja, kiáll. Nem nézik, hogy ötven kilós kislány, vagy százötven kilós dromedár. Így hát Masának van mit megköszönnie. Innen is szívesen.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. október 13. 01:11 Ugrás a poszthoz

Kék kiscsibe

Neki aztán mindegy, hogy Masa vagy Marcsi, mégis, egy párbaj előtt illik bemutatkozni. A nem hivatalos "hallottam a neved és látásból ismerlek" nem megfelelő egy ilyen szituációban, elvégre, ha valóban sor kerülne az összecsapásra, hogyan mondhatná el bárkinek, hogy megverte a másikat? Valami csajt vagy csávót simán felülmúlt? Hát jó, de ki volt az? Fene se tudja, sikerült... Na értitek.
Aztán beküldi a lányt a gurkóért és nem fogok hazudni, élvezettel tölti el, ahogy nézi a levitást cipekedni. Azt tudjuk, hogy nem fog vele birokra kelni, de arról nem volt szó, hogy nem szórakozhat egy keveset, ha már iderángatták a semmiért. Szinte már türelmetlenül várja, hogy Masa kivonszolja magát és a kis aranyost is kettejük közé, amikor pedig mindez bekövetkezik, könnyedén hajol le, hogy kieressze a szörnyet kalitkájából. De legalábbis úgy tegyen.
Hogy mennyire jó döntést hozott azzal, hogy nem áll bele ebbe a párbajba, csak most derül ki, ebben a szent pillanatban. Látva a levitás reakcióját két dolog jut eszébe: vagy piszkosul kinevetni, vagy őszintén megsimítani a vállát és megnyugtatni. Végül azonban kénytelen egy harmadik opciót választani, ugyanis nemes egyszerűséggel fölegyenesedik és megvárja, hogy a lány felé forduljon. Amint ez megtörténik, szemeivel a doboz felé bök, ami továbbra is érintetlen kettejük között, végül tekintetét ismét a másikra emeli. - Remélem nem gondoltad komolyan, hogy itt ma párbaj lesz - felvonja fél szemöldökét és várja a reakciót. Merthogy ezzel a lendülettel ki is ejti ütőjét és seprűjét a kezéből, hogy mellette érjenek földet, ő pedig keresztbe fonja karjait maga előtt.
- Nem állok ki ellened. Azért jöttem el, hogy lássam, nem csak a szád nagy. Itt vagy, felkészültél, legalábbis megpróbáltál és ez nekem elég. Nem fogom veszélyeztetni az életedet - azzal egy könnyed mozdulattal kinyújtja jobbját, hogy Masa megfoghassa és kezet rázzanak. Ez ugyanis így fair. Ha már egyszer elmarad a párbaj, legalább ennyi legyen a végén. Egyébként, ha komolyan is gondolta volna ezt az egészet, látván a lány reakcióját, minden bizonnyal lefújta volna. Hiszen ki az, aki egy felreppenő gurkótól összegömbölyödik guggolásban a földön és magát védve feje fölé szorítja ütőjét? Na ugye. Nem kell a balhé.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. október 17. 20:09 Ugrás a poszthoz

Fra(n)k, a macskák réme
egy csodálatos hétköznap délután

A mindennapok szürkék. Ez egy olyan örök érvényű kijelentés, amit senki sem képes megcáfolni - elvégre ki az, aki mindig ezer százalékon pörög? Amióta Lilla elment, az élete kiszámítható lett: hétköznap bemegy tanítani délelőtt, délután pedig tananyagot ír, kutat vagy éppenséggel főz. Ha egy férfi egyedül él, rászorul az ilyesmire is, bár sohasem mondhatták volna Henrikre, hogy nem házias. Ex-menyasszonya mellett is rendszeresen takarított és vezette a háztartást, néha pedig megajándékozta egy-egy meglepi vacsorával. De tudjátok, azért az más. Most, hogy agglegényként tengeti az estéit, nők után kéne koslatnia, minden könnyebb vérű cafkát felszednie és birtokba venni a testüket egy éjszakára, csakhogy... Ő nem ilyen. Tudom, minden pasi ezt mondja, hogy ő #nemojansrác, de hősünk tényleg arra fordítja jelenleg minden kapacitását, hogy ismét jól érezhesse magát a bőrében, kapcsolat nélkül. Hogyan is mehetne bármi ilyesmibe, ha nem teljes egész személyiségként létezik, hanem folyton csak epedezik valaki más után, aki majd kitölt egy űrt, amit Lilla hagyott? Sehogy. Na de visszatérve, a munkanapok így telnek, a hétvégék pedig kifejezetten csendesek. Néha ellátogat a Romániai Rezervátumba, hiszen nagyon megkedvelte az ott dolgozókat és Ophelia-t is, de ezen kívül ki-kiruccan külföldre pár napra, találkozik néhány hozzá hasonló fekete mágia kutatóval, egy kávé mellett elcseverésznek és kész. Ignorálja az ellenkező nemet és ez jelenleg így van jól.
Csakhogy egy idő után ebbe a fajta szürke tökéletességbe bele lehet ám fáradni... Ezért is van az, hogy könnyed léptekkel, szinte már fütyörészve, jó kedélyűen lép be a Félszeműbe. Mivel kétnaponta eljár edzeni pár órácskát, így bűntudat nélkül megengedheti magának az alkalmankénti bűnözést, megkockáztatom, így is diót lehetne törni a hasán. Lehuppan az egyik asztalhoz és az étlapot kezdi tanulmányozni - nem mintha nem tudná kívülről -, miközben azon morfondírozik, mit kéne innia. Hiába, ezek a gondtalan legényes napok...!
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. október 17. 20:35 Ugrás a poszthoz

Fra(n)k, a macskák réme
egy csodálatos hétköznap délután

Henrik semmit nem vesz észre a lánykoszorú nyálcsorgatásából, neki csak úgy dagadnak az izmai tudatlanul, csak úgy le van nőve a haja, melyből egy tincs rakoncátlanul arcába hull... Ő csak úgy szexi. Nem kell megindokolnom miért, ilyennek született. Na szóval nagyon nézi a lapot, egy pillanatra talán révetegebb is a tekintete - hello lányok -, aztán bambulásából egy férfi hang téríti magához. Nocsak, pedig mintha a felszolgálók nők lettek volna, érdekes. A kérdésre hirtelen nem tud egyértelmű választ adni, csak az tűnik fel neki, hogy Arie számára valami kifejezetten mulatságos.
- Hello. Egy lángnyelv pizzát kérek és egy pohár mentes vizet, egyelőre - ahogy azt kell, abszolút udvarias, köszön, használja a varázsszót, like kérek, oszt még el is mosolyodik a végére. Az, hogy közben a három felszolgálólány egyszerre ájul el, teljesen kimarad neki. Mintha immúnis lenne a körülötte zajló felhajtásra. Hozzáteszem olvasta az Edictumot és meg van rökönyödve, hogy konkrétan top pasinak lett kikiáltva, ráadásul ennyire nyíltan. Arról nem is beszélve, hogy most már az is tudja, hogy szingli, aki nem akarja, így egy ideje visszautasíthatatlan ajánlatokkal bombázzák. Mondanám, hogy erre van szüksége, de őszintén, ami az első öt percben vicces volt, az most már roppant idegesítő.
Ja és igen, miután leadta a rendelést, nem igazán tudja, mit kezdjen Arie-val, szóval kissé kérdőn néz rá, hogy most akkor akar-e még valamit, vagy sem. Ha ő is szerelmet vall, tökön szúrja magát.
Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. október 17. 21:07 Ugrás a poszthoz

Fra(n)k, a macskák réme
egy csodálatos hétköznap délután

Henrik szemei résnyire szűkülnek, mert nem tudja, hogy akkor ezen most nevetni vagy sírni kéne. Mindenesetre úgy tesz, mintha nem hallotta volna, így elkerülheti a további kellemetlen párbeszédet. Illetve csak azt hiszi, hogy ezzel vége, Arie lelép és akkor a humorzsákot is összevarrják végre valahára. Hát nem igen. Ugyanis a férfi ahelyett, hogy menne a dolgára, hívatlanul lehuppan a Henrikkel szemközti székbe és vigyorog. Hát ööö... A creep mérőt már kiverte - reméljük, mást nem fog, höhö.
- Ez igazán kedves. Miről volna szó? - nem teketóriázik, rögtön a tárgyra tér, bár úgyis ki fogja fizetni, amit rendelt. Egy beszélgetésből nem lehet megélni, ő meg nem koldus vagy ingyenélő. Anélkül is meghallgatná a férfi bajait, hogy meghívná egy gyertyafényes vacsorára. Keresztbe fonja karjait maga előtt és várakozón pillant a másikra, aki nem is rest szinte rögtön folytatni, amit elkezdett. Hát igen. Henrik szemöldökei az egekbe szöknek és kérdőn pillant a pult felé, ahol a lányok közül egy zavarában elfordul, egy lesüti a szemét, az utolsó pedig esetlenül integet. Mi a fasz.
- Bevallom, nem figyeltem. De jó tudni, hogy az Edictumnak hála őket is elérte Cupido - a bókra nem igen reagál. Ő nem tartja magát klasszis választásnak annak ellenére sem, hogy amúgy nagyon is az. Egy intelligens, kifejezetten helyes és jó kondiban lévő, humoros, nem beképzelt, házias férfi, aki épp csak facérrá vált. Reméli, hogy ez a hihetetlen érdeklődés hamar kihuny majd, hiszen kezdeni vele nem nagyon tud semmit. Az ezután érkező kérdés viszont még szerinte is kicsit sok. Ettől függetlenül férfi, természetesen végignéz rajtuk, azonban valami hiányzik belőlük. - Nem mondanám. Híján vannak valaminek, ami engem mondjuk megfogna, de tagadhatatlanul csinosak - és persze most kéne kacsintgatnia rájuk, meg megpróbálni felszedni legalább az egyiket - bár jelen állás szerint egyszerre mindhármat is vihetné. Apropó, milyen lehet, ha egyszerre három nő kényeztet? A picsába, csak meg kéne reszkírozni. Ezek a gondolatok hirtelen támadják meg elméjét és igen, most megmutatkozik, hogy mélyen legbelül benne is a hímtagját követő pasi él, csak azóta sikerült felnőnie. De azért a maradványa ott van. - Miért kérdezed?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ambrózy Henrik összes RPG hozzászólása (142 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 » Fel