36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theon Delacroix összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Le
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 22. 10:48 Ugrás a poszthoz

Professzor asszony


Theonra nem véletlenül aggatták a Hóvihar becenevet, ugyanis ehhez a természeti jelenséghez hasonlóan ő is előszeretettel forgatja fel az emberek életét, méghozzá fenekestől.   Valószínűleg ezt oly’ szeretett varázsháztartástan tanára is megtapasztalhatta, ráadásul a saját bőrén. Kétségtelenül nem a legjobb ötlet volt csókkal köszönteni egy tanárt. Oké, nem kifejezetten az üdvözlés egyik formája volt ez, sokkal inkább az udvarlás kategóriába lehet sorolni. Szerintem egész nyugodtan kijelenthetjük, hogy drága Theonunknak igen beteges fétisévé vált a random emberek lesmárolása. Először az a kis kék prefektus, most pedig a feltehetőleg a fiúcska nővére. A srác is elég rosszul reagálta le a történteket, de vele még valamennyire ellehetett bírni, ő nem nyúlt rögtön drasztikus módszerekhez, mint a másik megtámadása bűbájokkal és a többi. Persze mit is várunk egy tanártól? Ők az erő demonstratív példaképei az intézményen belül, még szép, hogy ha kell, erőszakhoz fognak folyamodni. Mondjuk a Delacroix fiúnál már az is elszakította azt a bizonyos cérnát, hogy valaki képes volt ilyen könnyen visszautasítani őt. Így mikor a nő rángatni kezdi a tanári felé, közben mindenféle sületlenséget a fejéhez dobva, ő egyáltalán nem is figyel a szavakra. Durcás arckifejezéssel követi a nőt, közben meg-megforgatva a szemeit.
- Az öcséd sokkal jobb volt – jegyzi meg epésen a nő kijelentésére, miszerint az alagsorban találkoznak, hogy letöltse rászabott büntetését. Jól tudja, hogy ez egyáltalán nem volt a helyzethez illő mondat, ám úgy érezte, hogyha a másiknak keménykedni akad kedve, akkor már neki sem kéne kimaradni a buliból. Meg hát ez az igazság. Junt megcsókolni sokkal jobb volt. JG egy öreg, házsártos ba… asszonyság. Ráadásul így hátulról megnézne nem is valami szép. Sőt, inkább lapos, akárcsak egy deszka. Lehet, hogy egy fadarabon is többet fogni, mint rajta.
Szándékosan nem szól semmit arra, hogy milyen ruhában menjen majd. Fejében már el is készült a terv, miszerint a makacsságát felhasználva, már csak azért sem fog még ruhában se menni. Kapjon csak szívrohamot a tyúk, hátha elhalálozik benne!
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 24. 12:51 Ugrás a poszthoz

Rania


A nyár hamarosan véget ér, én pedig még a közelébe sem értem az általam elképzelt idilli test megkaparintásához. Felsőtestem inkább hasonlít egy kislányéhoz, egyetlen kocka vagy izomköteg sem borítja, ráadásul körülbelül olyan fehér, mintha minden este legalább háromszor megfürödnék egy jó nagy kád hipóban. Így pedig mégis miféle csábító válhat belőlem? Nem tudom sem düledező izmaimat mutogatni, így hát jobb híján kénytelen vagyok az utóbbi problémát orvosolni. Mégiscsak jó lenne valami szépfiút vagy csinibabát összeszedni az év kezdésére.  Persze, egy ilyen putriban, mint Bogolyfalva, olyan nem létezik, hogy szolárium, ezért kénytelen vagyok valamilyen alternatív megoldást keresni a problémámra.
Egyébként is jobban szeretem, ha testemet semmilyen ruhaanyag sem takarja. Ez sokkal kényelmesebb megoldása a meleggel és mindenféle viszketős anyagból készült ruhákkal való elbánásnak. Persze Theory sosem örült neki, mikor egy-egy zongoraóra után arra jött haza, hogy az ikre pucéran rohangál a lakásban, vagy éppenséggel a TV előtt mesét néz, de már nem otthon vagyunk, így azt csinálok, amit akarok. Ha egy szál semmiben szeretnék végigfutni a kastélyon, akkor azt fogom tenni! Ha pedig úgy döntök, hogy nudizni indulok, akkor abból az is lesz! Ebben még az utánam kiabáló szobatársaim sem tudtak megakadályozni, akik amióta a fejembe ötlött a terv próbáltak lebeszélni az egészről. Kicsit sem veszem komolyan őket, hisz én egy erős és független fiatalember vagyok, nehogy már valaki is parancsoljon nekem! Éppen elég volt tizennégy év, egy ázsiai anya oldalán, köszönöm szépen!
Igazából fogalmam sincs, miért féltenek ennyire. Van elég sütnivalóm és ravasz is vagyok ahhoz, hogy ki tudjam játszani a rendszert úgy, hogy a saját vágyaimat is kielégítsem, ráadásul a szabályokat se törjem meg. Mondjuk például, hogy ne teljesen pucéran induljak útnak, hanem legalább felvegyek egy köntöst, valamint, hogy vigyek magammal naptejet is. Barna akarok lenni, nem pedig sült csirke.
Útközben szidom egy sort az égieket, amiért azért az kiment a fejemből, hogy valamilyen lábbelit ráerőltessek praclijaimra, mivel most a stégig vezető úton az összes királydinnye és az egyéb paraszti környezetben megtalálható, tövissel vagy tüskével ellátott növény a talpam puha bőrébe fúródik. Az én testem pedig olyan, mint egy templom. Tisztelni és imádkozni kell előtte, meg persze néha gyónni alatta.
Nagy sziszegések és nyöszörgések közepette érkezek meg úti célomig, ahol nem teketóriázok sokat, fogom magam és azzal a lendülettel, ami idáig hajtott, le is kapom magamról a textilt. Lehajolok, hogy fejemet megrázzam, ezzel végre meglobogtathassam hajkoronámat. Frissítően kellemes érzés, ahogy a levegő csiklandozza testemet és a néha érkező apró fuvallatok belekapnak a hajamba. Komolyan, miért nem akar velem együtt lenni senki sem? Olyan vagyok, mint valami görög isten, akit márványból faragtak. Oké, azért vannak gondok a méreteimmel, de az ég szerelmére, csak tizenéves vagyok!
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 25. 09:41 Ugrás a poszthoz

Harmatos rózsakert


Egyszer, kétszer, háromszor... Komolyan, hányszor fog még feltűnni ennek a Doléance vagy ki a fenének a neve? Annyi biztos, hogy eme kedves elvtársnak jó nagy nyelve lehetett, ha ennyiszer bekerült az iskola elsők közé. Vagy szimplán csak okos volt, azt sem szabad persze kizárni. Ilyen temérdek sokszor az évfolyam csúcsán lenni azért nem kis dolog. Na, az biztos, hogy én nem fogok egyszer sem ilyen vagy ezekhez hasonló trófeára kerülni, ha így folytatom. Mondjuk szerintem annak örülhetek, ha drága JG nem buktat meg Varázsháztartástanból a csókocskánk miatt, nemhogy az miatt kelljen aggódnom, hogy meg lesz e a kiváló a tantárgyából. Félre ne értsen senki, amúgy eszes gyerek vagyok én. Ha valamihez, akkor a manipuláláshoz nagyon értek, azzal pedig olyan sok hasznot hozhatok a konyhára, amely elegendő ahhoz, hogy bármiből elérjem a céljaimat. Sajnos ebbe kedves tanárnőm oktatási rendszere nem tartozik bele. Főleg hogy nem csak őt, de az öccsét is igen csúnyán megrontottam. Én mindkét aktust élveztem, az már más tészta, hogy ők nem hiszem. Bár a kisfiú ellenkezett, szerintem valamennyire neki is tetszett. Végtére is eljött a kis randinkra, azt pedig senkinek nem kell tudnia, hogy csak azért, mert megfosztottam az egyik értékes családi ereklyéétől. Az a karkötő ízléstelenül rusnya volt, ha tovább tartottam volna magamnál félek, hogy elkaptam volna valami undorító kórságot, ami befolyásolhatta volna a csodálatos preferenciámat. Helyette beszereztem egy újabb szuvenírt a drágától, amikor elment mosdóba, én kicsentem az egyik szájfényét a táskájából, ezzel újabb okot keresve arra, hogy ismét találkozzon velem. Nem tudom miért, de valami vonz Junhoz. Tudom, furcsán hangzik, hogy én, aki körülbelül bárkit megkaphatna és teszi is, úgy gondolom, hogy jó életem lenne egy egyszerű kis ázsiai fiúka mellett. Lehet, hogy az tetszett meg benne, hogy túlságosan is ellenkezik ellenem, ezzel kihívást állatva elém, na meg felébresztve a mazochista énemet.
Fáradsággal kevert frusztrációs sóhaj hagyja el a számat, amint körülbelül a századik biztató, aranyba foglalt feliraton siklik át a szemem. „Teher alatt nő a pálma”, meg a fenéket! Én inkább darabokra zúzom azt a pálmát, mintsem hogy én legyek az. Lehet mégiscsak maradnom kellett volna odahaza. Na, jó, ezt még én sem gondolhatom komolyan. Minden jobb, mint apám. Szó szerint bármi. Ha kell, hát az utcán élek, és a testemmel keresem meg a kenyeret, de oda többé nem megyek vissza.
Azért mégiscsak jó lenne kimenni innen végre. Az ajtót megközelítve próbálok kiszúrni valakit a résnyire nyitott bejárat mögül. A folyosó kifejezetten üresen kong ebben az órában, így beletelik jó néhány percbe, mire feltűnik egy leányka és gyanútlanul elsétál a szoba előtt.  
- Pszt! Hé! – Próbálom felhívni a figyelmét. Ő nem láthat belőlem sokat, egyedül barna íriszeim kandikálnak ki a lyukon.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 27. 11:13 Ugrás a poszthoz

Harmatos rózsakert

Elég kihalt a kastély manapság. A sok hülye, valószínűleg mindegyik görcsösen tanul a vizsgáira. Szerintem totálisan felesleges ennyire beleélni magad egy-egy eléd kerülő akadályba. Személy szerint én csak azért bújtam a könyveimet, hogy benyaljak a tanáraimnál és elhintsem a magját egy dolgos és szorgos kis nebulónak.  A valóság persze teljesen más, lusta vagyok akár egy lajhár, bár ezt nekik nem kell tudniuk.
Ahogy elnézem, a szemeim elé kerülő lányka sem különbözhet nagyban az előbb említett bolondoktól. Haja akár a szénaboglya, s mintha ruháján is éktelenkedne néhány beazonosíthatatlan eredetű paca. Remek, kifogtam egy hobót.
- Ajtót Narniába – fűzöm cinikusan a válaszom kérdésére. Még szemeimet is megforgatom, had érezze csak a törődést. Nem tudom miért, de ezek a magyarok olyanok, akár a vadbarmok. Buták, akár a döngölt föld. Mégis szerinte mit csinálhatok idebenn? Borsót fejtek, hát persze!
Nem várom meg, míg válaszol elhangzott mondatomra, gyorsan megragadom a csuklóját és berántom a helyiségbe. Éppen hogy, de sikerül elkerülnöm a folyosó végén beforduló, szeretett tanárnőmet. Még csak az kéne, hogy észrevegyen. Nem véletlenül szabadultam meg egy időre szőke tincseimtől, elméletem szerint nem fog felismerni barna hajzuhataggal. Lehet Theory-nak volt igaza és még le is kellett volna vágatnom. Bár abba biztosan belehalnék, hisz a hajam a mindenem. Meg akkor dobhatnám ki azt a tömérdek mennyiségű ápolót és balzsamot, amit sikerült tizennégy évem alatt felhalmozni.
Az ajtót a lehető leghalkabban csukom vissza eredeti állapotába, majd elereztem a lány mancsát. Meg csak az kéne, hogy elkapjak valami kórságot egy ilyen ápolatlan libától. Így is tuti, hogy hipóban kell fürdenem. Megint.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 28. 19:10 Ugrás a poszthoz

Harmatos rózsakert

- Mondtam már, megkeresni Narniát – vágom rá rezzenéstelen arccal kérdésére válaszom. Szinte már félek attól a harci pukkancs tekintettől, ami kiül arcára, s ráadásul még meg is spékeli azzal, hogy kezeit flegmán keresztbe fonja. Komolyan, a gatyámba szarnék, ha lenne rajtam olyan. Nem veszem magamra cselekedeteit, majdhogynem el is engedem őket. Bizonyára keménykedni akar, megmutatni, hogy bizony ő is tud köcsög lenni a nagy és félelmetes rellonos ellen. Könyvmoly idióta.
- Egy random srác a suliból - fűzöm hozzá kérdésáradatának második részéhez. Az igazság az, hogy nem szeretem megosztani az emberekkel a személyazonosságom. A párizsi barátaim megtanítottak arra, hogy sosem szabad felfedned magad, mert ki tudja, lehetséges, hogy a jövőben pont az az ember fog téged a sittre juttatni, akinek elárultad a neved. Totálisan igazuk van, mi van, ha a közeljövőben ez a fruska is aurornak adja magát? Nem mintha oly’ törvényszegő életet élnék, bár igaz, ami igaz, szeretem feszegetni a határokat. Eddig egyszer sem kerültem olyan helyzetbe, ahol sikerült is ezt a bizonyos vonalat átlépnem, mivel mindig ügyeltem arra, hogy megkeressem a legális kiskapukat, ha éppen valamire szükségem volt, ami épp nem tartozott a szabályzat egyik pontja alá sem. Kivéve JG esetét. Azt, hogy csak a semmiből lesmároltam egy tanárt, sajnos semmivel nem tudom kimagyarázni. Az egyetlen megoldás az lesz, hogy meglebegtetek néhány húszezrest az igazgató előtt, és a probléma várhatólag meg is fog oldódni.
Elmosolyodom gondolatsoromra, majd kezemmel végigsimítok a talárom zsebében bujkáló bankkártyán. Ha másban nem is, a pénzmosásban jó a drága öreg Mr. Delacroix. Még szép, hogy nem veszi észre, hogy az egyik kártyájának lába kélt, hisz, ahogy szokás mondani, a huszadik után már nem számolja az ember. Bár mondjuk arra még mindig nem jöttem rá, hogy hogy a csudába nem tiltotta még le azt a darabot, ami nálam van. Talán növesztett magának szívet apám, ki tudja.
- Gratulálok Shelock! – Azzal megpaskolom az imént zsebemben kutató kezemmel a leányka fejét. – Ezért kapsz egy cukorkát! Menj, hozd vissza! – Veszem elő, majd dobom el az édességet a zsúfolt terem egyik szegletébe. Ha meg is szándékozik keresni a kis levitás, valószínűleg akkor sem találná meg, mivel a helyiség a trófeákból álló hosszú soroknak köszönhetően olyan, akár egy labirintus. Nem is értem, miért mondják rólam azt a többiek, hogy köcsög vagyok. Szerintem kifejezetten nagylelkű személy vagyok, hisz a lánykát még cukorkával is megjutalmaztam. Az már más kérdés, hogy sosem fogja megkaparintani.
 
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 30. 09:33 Ugrás a poszthoz

Gyógyítóbige


Bufi bizonyára nem volt buta gyerek. Akár még hálás is lehetne, hogy az Ég egy méltó agyi kapacitással megáldott egyeddel hozta össze, ám jelenleg a méreg és az utálkozás sokkal jobban lefoglalja, minthogy ódákat zengjen legújabb riválisa képességeiről. A rellonos fiúkának leginkább egy jó nagy nyaklevest adna, de olyat, hogy a következőt a fal puszilná a fenekére. Csak kerüljön a kezei közé… Akkor legalább nem csak az ő popója sajogna, amiért meggondolatlanul lehuppant a kőkemény földre. Fájdalmasan fel is szisszen, meg-megsimogatja fájó testrészét, valamint felhagy végre az értelmetlen drámázással. Akármennyire is szeret a középpontban lenni, most sokkal fontosabb dolgok is vannak annál, minthogy a belső ripacsot szabadjára engedje.
- Köszönöm, de tényleg – hagyják el hálát adó szavak ajkait, mikor a nő a gyógymód meg találásáról kezd el neki mesélni. Tisztában van ő is vele, hogy a kórság bizonyára elég gyors hatóerejű lehet, és valószínűleg mire a másik kikeveri az ellenszert, akkorára el is múlik, mégis úgy érezi, muszáj legalább egy köszönést hallatnia. A látszattal ellentétben nem olyan rossz Theon, mint ahogy sokan képzelik róla. Jó, neki is megvannak a furcsábbnál furcsább heppjei, de ha valaki igazán, tiszta szívből jót kíván neki, azt tudja értékelni. Ha egy olyan családban nősz fel, ahol a pénz még a vérségi kötelékeken is túlmutat, akkor meg tudják melengeti szívedet a kedves szavakat, melyeket néhanapján kapsz. Egyáltalán nincs hozzászokva az efféle bánásmódhoz.
Halvány mosoly kúszik arcára, ahogy a nő ajkait elhagyja a jókívánság. Theon lassan felkel a földől, megigazítja vállára eső hosszú hajzuhatagát, majd szép óvatosan elveszi a másiktól a zacskót. Nem buta ő, észrevette, hogy valami baja van a másiknak a papírdarabbal, ám most semmi kedve kérdezősködni. Az amúgy sem az ő asztala, ha valamit akar, hát kérdés nélkül veszi el. Ám Shayleenel nem tenné ezt meg. Helyette megfordul, majd köszönésképpen  felemeli bal kezét, majd szép komótosan távozik a helyszínről.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 30. 13:59 Ugrás a poszthoz

Fürtös kis haver


Sosem jeleskedtem a testnevelés témájú dolgokban, így nem meglepő, hogy szorító és dobó erőm körülbelül egyenlő a nullával. A fiú megcélzásáig még megy a dolog, de mikor a burgonyát útjára engedem, az néhány centiméter után csúfosan a földbe fúródik. Nézem egy darabig az elténfergő gumós növényt, elmormolok néhány francia káromkodást az orrom alatt, majd kikötök az egyetlen és valószínűleg leghatásosabb módszer mellet; szuggerálni fogom a kis fürtöst. Kibukkanok a zsákok mögül, de épp csak annyira, hogy tejfel buksim a szemeimig látszódjon, majd barna íriszeimet a fiúra emelem. Nem telik el sok belé, hogy észrevegyen és bizonytalan lépésekkel a búvóhelyem irányába sétáljon. Eléggé be lehet tojva, hisz idáig érzem a félelem szagát, amelytől szinte bűzlik a másik. Vagy csak nem tud franciául, az is egy opció.
- Oh, ugyan! Ne légy már ennyire merev! – Biggyesztem le ajkaimat, majd hisztisen a zsákokra csapok. Nem hiszem el, itt mindenki ilyen bumfordi? Először az a Denis gyerek, most meg ez a kis taknyos… Ennyire merev lenni az egész kastély, hogy nem akar elvinni egy körre senki sem? Vagy egyszerűen csak nem vagyok az esetük. Áh, az kizárt, hol találhatnának nálam jobb partit? Gazdag, szép és okos is vagyok, kész főnyeremény! Vaaagy, az is lehet, hogy a kisfiú még tényleg kisfiú. Mármint nem vitte még el a maci a málnásba, vagy mi.
- Oh… - jutok el gondolatmenetem végére – Nehogy azt mondd, hogy te még szűz vagy? – Íriszeimben huncut láng villan fel, mely perverz mosolyban is kiül arcomra. Eddig csak kis ártatlan pulykatojásokkal hozott össze az élet. Fogadjunk, hogy ő is majd elpirosodik és elfut a helyszínről azt kiabálva, hogy ha nem hallja, nem igaz.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 30. 15:02 Ugrás a poszthoz

Fürtös kis haver


Tipikus reakció egy átlagos kiskölyöktől. Ennél egyértelműben még a húgom sem válaszolhatott volna erre a kérdésre. Még szép, hogy az! Mégis ki feküdne össze egy ilyen fickóval? Nem mondom, hogy undi a gyerek, de nem kifejezetten az esetem. Én az izmos, amolyan maszkulinabb férfiakat, vagy éppenséggel pont a kis tehetetleneket szeretem. Bár, ha másra nem is, egy kis szórakozásra mindenképp jó lehetne ez a Petya, vagy ki a fene.
Még utoljára körbenézek, hátha valamerre erre ólálkodik Vanessa bátyja, majd miután megbizonyosodtam, hogy sehol senki, tiszta a terep, kimászok búvóhelyemről. Úgy közelítem meg Petit, akár egy ragadozó áldozatát. Bal kezemmel végigsimítok arcán, miközben halk kuncogás hagyja el ajkaimat. Rettentően szerencsétlen a kicsike, de éppen ezért aranyos. Olyan, akár egy plüss maci, bumfordi, ám mégis ölelgetni való. Megkerülöm, kezeimet a vállára teszem, majd szorosan hozzá simulok hátulról.
- Szeretnéd, hogy segítsek? – Teszem fejem a vállára, majd mancsaimmal lejjebb szambázok testén. Nem teszek semmi korhatár besorolásos dolgot, egyszerűen csak érdeklődöm iránta. Bár lehet, hogy sértésnek veszi, hogy megszegtem a személyes tér fogalmát. Igaz, nekem ilyen sosem okozott gondot. Köszönjük szépen csak meg a Delacroix genetikának! Apám nemhiába szerzett meg magának minden nőt, akit csak kinézett magának. A pénz és a jó kozmetika mindenkinek bejön. Lehet nekem is így kéne viszonyulnom az emberekhez.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. augusztus 31. 22:30 Ugrás a poszthoz

Banya


Nevetgélek egy sort Csaba ocsmány viccén, ami az igazat megvallva egyáltalán nem is humoros. Inkább hánynék tőle, meg az embertől is, aki kitalálta. Azonban, ha nem tartom azt a nagy lepcses számat, nem csak Pierre, de Csaba is faképnél fog hagyni, azt pedig nem szeretném. A vacsora lassan a végéhez közeledik, a diákok többsége pakolja a holmijait, hogy lassan visszatérjenek hálókörletük komfortos közegébe. A körém gyúlt kis csoport, valamint jómagam is eme tevékenység űzésére készülünk éppen. Komótos lépteink valamint hangos hahotázásunk visszhangzik az üres folyosókon. Pierre egyre közelebb araszol hozzám, ugyan tartja még a szemkontaktust Csabával, ám már érezni rajta, hogy teljesen máshol jár az esze. Nekem mondjuk nem jön be, de úgy is unatkozom, nincs hát mit tenni. Aztán bumm, mintha a Nagy fater odafenn meghallotta volna elszalasztott gondolatfoszlányomat, abban a pillanatban hogy képzeletbeli nyelvemről legördül a monotonitást jellemző szó, felbukkan egy nagyon is ismerős arc. Először hunyorgok egy sort, majd mikor a gatya a képembe kerül, kikristályozódik a tegnap éjszaka, valamint a házsártos banya szavai, melyekkel magamra hagyott. Ijedten kapok alsó felemhez, majd hümmögve konstatálom, hogy ismét elszalasztottam a reggeli rutinom azon részét, mikor alsónemű kerül hófehér popómra. Arra a hátsó félre, melyet pár nappal ezelőtt még annak a srácnak a kezei gyúrtak, ki most a Gonosz királynő szavai szerint az Ispotályban fetreng épp valami nemi betegséggel küszködve.
- Szerezd meg hát mind! – Emelem öklömet a levegőbe, ám tekintetemben továbbra is a nemtörődömség lángja ég. Kurvára leszarom, mi fog történni vele vagy ezzel a nővel a továbbiakban. Mindkettőtől csak egy röpke kalandot kértem és nem többet. Ha a srác kidől, és talán sosem fogom látni… Hát így kell lennie. Igaz bírtam benne hogy az orránál fogva tudtam vezetni és a teljesítménye sem volt rossz, de egyszer mindennek mennie kell.
- Azt javaslom, szerezz be egy UV- lámpát. Van még bőven abból, ahonnan ez jött – azzal rázom meg a nő orra előtt gatyámat. Nem mondom, hogyha letenném a földre, ottmaradna, de már igazán közel áll ahhoz, hogy saját életre kelljen.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. augusztus 31. 22:35
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 1. 14:58 Ugrás a poszthoz

Fürtös kishaver


Nem véletlenül vagyok én a Rellon hivatalos éjjeli pillangója, értek a szakmához. Tudom mi kell az embereknek, legalább is az engem átlagosságban körülvevő bumfordi idiótáknak. Én pedig megadom nekik, hisz nincs rá okom, amiért ne tenném meg. Az élet unalmas e cselekedet nélkül, meg amúgy is, csak egyszer vagyunk ezen a földön, hát használjuk ki minden percét. Igen, elég szabad szellemű egyed vagyok, de szerintem erre Petya is rájött röpke találkozásunk során. Ő viszont a legbegyepesedettebb tizenéves, akivel valaha is összehozott az élet. Minden szavamra megrezzen, amikor pedig ujjaim érintik ruhával fedett bőrét, úgy ugrik el tőlem, minthogyha legalább ezer wattos áram zubogna ereimben. Élvezem  ahogy tart tőlem, tetszik, hogy ez alkalommal én vagyok a helyzet magaslatán. Ugyan keménykedni próbál azzal, hogy ellök magától, ám a próbálkozás olyan gyenge, hogy egy nevetésen kívül mást nem sikerül kicsikarnia belőlem. Kacajom harsány, ahogyan ujjaimmal eljátszadozom a fiú kitüremkedő csigolyáin. Egy… kettő… három, számolgatom a csontokat elmémben, minden egyes darabnál körkörös mozdulatot végzek. Végül elengedem Pétert. Meguntam őt. Én szeretem, ha szenvednek kezeim között, ő viszont nagylelkűségemet csúnyán visszautasította és további felhozatala sem áll másból, minthogy értelmetlenül vinnyog.  Szavaiban érezni lehet az elfojtott agresszió első jeleit, s bár tudom, hogy megverni nyilvánvalóan nem tudna, mégis visszább veszem kezeim közt azt a képzeletbeli gyeplőszárat.
- Amúgy sem vagy az esetem – arcom fintorba torzul, miközben vállamon rántok egyet. Hihetetlen milyen gyorsan tudja elrontani a kedvemet egy-egy papucsalak. A másodpercek töredéke alatt távozik testemből a játékosság minden cseppje, közömbösséget hagyva maga után. Ebből társam persze mit sem láthat, egyedül talán annyiban változhat meg kinézetem, hogy szememből kialszik a csintalanság lángja.  
- Hát itt vagy, Kis girnyó! – Mordul fel hátam mögött egy robusztus férfihang. Testemen azonnal felágaskodik az összes létező szőr, ám egyáltalán nem azért, mert megmozgatott bennem e pár szó valamit. Vagyis de,  viszont  egyáltalán nem jó értelemben. Robotikus mozgással fordulok meg, lábam a földbegyökerezett. Federico. A férfi nagy, izmoktól düledező teste vészesen magasodik fölém. A feszültség és a meleg hatására patakokból csorog a víz róla, persze az egész az én hófehér tincseimre.
- Federico, Drágám! De rég nem láttuk egymást! Talán tíz perce? – Bokszolok bele játékosan a pasas hatalmas vállaiba, azonban azonnal meg is bánom tettem, mert gyenge kis mancsaim fájdalmasan sajdulnak fel az ütés hatására. Kínosan elnevetem magam, mire ő vészjóslóan felmordul.
- Megbocsájtanál egy kicsit? – Tolom arrébb Petit a szabadulásomra alkalmas egyetlen út elől, majd mondhatni rakéta sebességbe kapcsolok, ugyanis az egyetlen dolog, amelyet a két alak észlelhet, az egy hatalmas porfelhő, amit pár perccel ezelőtti tartózkodási helyemen hagyok.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 1. 20:15 Ugrás a poszthoz

Mint kecske a kést


Fintorgok egy sort, ahogy a körém gyűlt csapat lassan szétszóródik, és valósággal menekülni kezd előlem. Körülbelül, mintha leprás lennék. Vagy nemi beteg. Mit is mondott Charlotte Françoisról? Hogy az Ispotályban van és épp… Áh, balsors!
- Szerintem nálad már a születésedkor elbaszódtak a dolgok – jegyzem meg, hatalmas, tenyérbe mászó vigyorral az arcomon. Pukkadjon meg, hülye liba! Nem mondhatja, hogy nem ajánlottam fel semmit a szolgáltatásaiért. Én bőkezű voltam, adtam volna neki egy csomó pénzt. Az már az ő gondja, hogy nem élt a helyzettel.
- Nekem lehet nem, de szerintem már elég sokan jártak benned – tolom még egy fokozattal feljebb a pimaszságmérőt. Mondjuk abban igaza van, hogy egyáltalán nem értek a házimunkához. Soha életemben nem fogtam egy felmosót sem, hisz gazdag aranyvérűként sosem kellett ilyenekkel foglalkoznom. Megvoltak erre a cselédek, akiket ráadásul még apám is pumpált elég rendesen, szóval jól meg voltak fizetve.
Arcomról hamarosan leolvad a mosoly, ahogy a hajam bekerül a veszekedésbe. Ilyenkor örülök neki, hogy nem legilimentor a kicsike, mert akkor megtudná, hogy a hajkoronám a mindenem. De tényleg, milliókat vagyok képes arra költeni, hogy mindig csinos és ápolt legyen. Durcásan összefogom a vita tárgyát, majd előre húzom magamhoz. A hajamat ne! Valószínűleg nagyon benne lehetek Charlotte bögyében, mivel nem csak a loboncomat, de a méreteimet is kritizálja. Ez alkalommal én lépek egy lépéssel közelebb hozzá, majd barna íriszeimet az ő kékjébe fúrom.
- Miért nem nézed meg te magad, hogy igazad van e? – Azzal megfogom csuklóját és az említett testrészemre helyezem azt. Koromhoz képest szerintem elég érett vagyok, ne tévesszen meg senkit a feminin külső.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 8. 15:19 Ugrás a poszthoz

Jun


A csirke omlós, az elvarázsolt mennyezet pedig felhőtlen és tiszta, akárcsak a kastély falain kívül uralkodó időjárás. Mégis, unottan turkálom a tányéromon a kiszedett étket. Nincs ma étvágyam ez pedig nagy szó, mivel mindennél jobban imádom a hasamat, ráadásul a grillcsirke az egyik kedvenc eledelem. Engedem hát, hogy a mellettem ülő rellonos nebuló elvigye a meghagyott étket, majd undorodva nézem végig, ahogy az szinte egy harapásra bekapja az egészet. Mivel elég nagy falatot akart egyben lenyelni, ezért nem telik bele sok, hogy rövidesen fuldokolni kezdjen a felgyülemlett ételpempőtől. Baráti társasága azon nyomban ütögetni kezdi a hátát, vizet ad neki, egy szóval elkövetnek mindent, hogy kedves alanyunk ne az asztalnál lelje halálát. Az köhög egy párat, majd könnybe lábadt szemekkel suttog el valami köszönöm félét. Nagyot sóhajtok, hisz a shownak vége. Visszafordulok immár üresen tátongó tányérom felé, hogy legalább az ott maradt krumpliból egyek néhány falatot. Nem kívánom, minden egyes falat nehezen csúszik le száraz torkomon. Elnyúlok a serlegemig, majd nagyot kortyolok a benne nyugvó italból, mikor szárnycsapkodásra leszek figyelmes. Felpillantok ivóalkalmatosságomtól; megjött a napi posta. Nem várok semmilyen levelet, hisz a szüleim úgysem írnak sosem, plusz én is tökre leszarom őket, az egyetlen, aki esetleg bagollyal dobna meg, az a nagyapám, de róla még hallani sem akarok. Nincs semmi bajom az öreggel, de szeretnék inkább független lenni, mintsem hogy a ráncos orrát mindenbe beledugja.
Nézem, ahogy társaim mind megkapják a nekik járó csomagot, valamelyik örömmel néhányan pedig fintorogva nyúlnak érte és tépik fel a csomagolást. Visszanézek az én asztalrészemhez, mire meglepve konstatálom, hogy nekem is jött valami. Szokásomhoz híven fújok egyet, majd kezembe veszem a kis borítékot. Egy csomó krikszkraksz van a papíron, melyből egy szót sem értek. Úgy vélem, valaki már megint szívatni akar a Charlotte kis AIDS-es pletykája miatt, így feldühödve dobom el az asztal másik végébe.
- Hisz ez koreai! – Hallom a lánytól, akinél a levél kikötött. – Theon, miért kapsz te Koreából baglyot? – Kérdezi, szemei elkerekednek a meglepetéstől, még a keze is megáll a küldeménnyel. Én megrázom a fejem, felhúzom vállaimat, hogy jelezzem: fogalmam sincs.
- Moon Jun Seo… Ő nem a kis kék prefektus srác? – Nyújtja nekem vissza az üzenetet, majd tanácsot is ad, miszerint jobb lenne, ha visszaadnám neki. Valószínűleg eltévedt a szárnyas, aki szállította. Nagyot mordulok köszönés képen, majd felkapom a papírtömeget és elindulok a kékek irányába. Hallom, ahogy a diákok a pletykáról sutyorognak és nevetgélnek, de inkább figyelmen kívül hagyom őket. Visszaszólni értelmetlen lenne, verekedni pedig fizikumommal nem igazán tudnék.  
- Azt hiszem, ez a tiéd – kocogtatom meg a fiú vállát, ezzel kizökkentve a háztársával folytatott beszélgetésből. Ahogy a mellette ülő lány rám néz, látom íriszeiben a megvetés és undor kombinációját, így gyorsan el is köszön Juntól, majd felkapja az asztalra kiterített tankönyveit, dob egy puszit barátnőinek, majd elviharzik a helyszínről. Ahogy elsétál mellettem, hallom,  ahogy válogatott szitokszavak hagyják el ajkait. Köszönöm Charlotte, jól megcsináltad! Tönkretetted legalább az elkövetkező három évemet. Bár ahogy szokás mondani, minden csoda csak három napig él. Talán ez a pletyka is rövid élettartalmú lesz.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. szeptember 8. 15:20
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 8. 17:57 Ugrás a poszthoz

Jun


Látom rajta, hogy legszívesebben elküldene melegebb éghajlatra, mégsem teszi. Jó is, mert ennél forróbb helyen nem is lehetnék. Tudom, hogy saját kapura is játszik. Nem csak az iskolában keringő pletykák és az miatt, hogy lesmároltam a minap, hanem egyszerűen csak érzem rajta. Ha mondhatom így, megérzem a fajtámat. Ő is biszex, akárcsak én. Titkolhatja addig, ameddig csak szeretné, egyszer így is, úgy is ki fog derülni.
Nem szólok semmit, csak engedem, hogy a levél kicsusszanjon kezeim közül. Végtére is az övé, neki címezték, nem pedig nekem. Akár fel is bonthattam volna, vagy elrakhattam volna, hogy aztán ezzel zsaroljam bele olyan helyzetekbe, amikbe magától úgy sem ment volna bele. Mégsem tettem. Miért? Fogalmam sincs. Itt volt a hatalmas lehetőség, hogy egy életre magam mellé láncoljam a fiút, én pedig elengedtem. Talán kezdek megbolondulni, ki tudja. Vagy a Charlotte-al való találkozásom elindított bennem valamit, ami felkavarta a múltamat és ezért viselkedem így. Tény, ami tény, eddig csak a húgom tudott róla, mit is tett velem az apám, hisz ő is majdnem ugyanezen ment keresztül. Mégis, mikor tegnap elmondtam a lánynak történetem egy kicsiny szeletét, mintha egy hatalmas kő szakadt volna le hátamról. Megkönnyebbültem. Örültem neki, hogy a titok már nem csak az én belsőmet égeti, hogy van valaki, akire számíthatok, még ha ő az ellenkezőjét is állítja. Egyetlen ember volt eddig az életem része, aki mindezeket tudta és mégsem lökött el magától. Louis a barátom, és a társam volt, mégis pofátlanul kihasznált. Annak ellenére, amit tudott, ugyanazt tette velem, amit szülőm is. Bár mondjuk én is engedtem magam, de csakis azért, mert azt ígérte, szeretni fog. Hogy nem kell többet egyedül lennem, hogy a titok már az övé is és majd együtt megbirkózunk vele. Hazudott, mint mindig.
- Igen, elég nagy baromság – mosolyodom el én is, ahogy hagyom, hogy a saját küldeményem a mancsaim közé kerüljön. Ránézek a borítékra és abban a minutumban lesápadok. Jól ismert, macskakaparásra emlékeztető betűkkel áll a csomagoláson: Louis Dubois. Leizzadok, kezeimben remegni kezd az iromány. Le kell ülnöm. Odahuppanok Jun mellé, majd nagyot fújva túrok bele hosszú barna hajamba. Meredten bámulok az üzenetet, fogalmam sincs, mit csináljak most.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 8. 19:14 Ugrás a poszthoz

Rania


Élvezem, ahogy a meleg nyári szellő végigsimít fedetlen testemen. Megborzongok a jóleső érzéstől, mire az összes rajtam található szőr azon nyomban égnek ereszkedik. Nem vagyok egy bozontos fajta, ráadásul ami van, az is szőke, szóval tényleg úgy nézhetek ki, mint legalább Hófehérke nudis változata. Lehajolok, majd meglebegtetem immáron hosszú barna tincseimet. Még mindig bánt a tudat, hogy egy hárpia nőci miatt meg kellett szabadulnom gyönyörű tejfel szőke hajkoronámtól, még ha ez egy átmeneti állapot is. Fogalmam sincs, meddig tartanak a hajfestékek, pláne a mágiával felvitt darabok, így szó szerint minden nap álomba sírom magam. Na, jó nem. Tudom, hogy szexi vagyok, még így barnán is. Akár egy görög isten, akit márványból faragtak. Még a bőröm is olyan sima és fehér, akárcsak az említett kőzet.
Észre sem veszem, de reflexből bepucsítok, mikor fülemet hangos nótaszó csapja meg. Nem ismerem a számot, de önkénytelenül is táncolni kezdek a ritmusra. Lassan, szinte már erotikusan állok fel, majd dülöngélni kezdek a zenére. Kezemet végigfuttatom testemen, majd hajamat oldalra döntve azt is megrázom. Nem tudom, milyen nyelven lehet ez a muzsika, de egész jó cucc. Aztán mire jobban beleélhetném magam, már véget is ér, mikor a lány kapkodva kinyomja a telefont. Elmosolyodom szavaira, bár ezt ő nem láthatja, mivel még mindig háttal állok neki.
- Te pedig azt, hogy bámulni nem valami szép dolog – megfordulok, arcomon még mindig az önelégült mosolyom csücsül. – Nos, tetszik amit látsz? – Vágom fedetlen csípőmre kezeimet, majd megfordulok előtte, végül pedig egy meghajlásba zárom le a mozdulatsort. Lehet, hogy első látásra kislánynak nézek ki, de abban most már biztos lehet, hogy egyáltalán nem vagyok az.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 10. 20:32 Ugrás a poszthoz

Jun


Louis Dubois… Ez… ez tényleg az a Louis lenne? Nehem, biztos csak egy ugyanolyan névvel rendelkező francia eltévedt levele lehet ez. Vagy ami még előfordulhat az az, hogy a diáktársaim próbálnak megszívatni. Biztos összeültek, megírták ezt a levelet, most pedig a nagyterem valamelyik szegletéből bámulják a reakciómat. Körülnézek, de sehol egy feltűnő arc. Kivéve az előttem ácsorgó kis levitásét.
- Nagyon jó vicc, de szívass valaki mást. De be kell valljam, szép próbálkozás volt – azzal hanyagul eldobom hátam mögé a levelet. El sem hiszem, hogy ilyenre képes volt. Oké, lesmároltam meg minden, egyesek szerint még egy pofont is megérdemeltem volna, de akkor is. Senki szerelmi életével ne szórakozzon ez a taknyos.
- Hátrébb az agarakkal Hercegnő! Elért a férfi menstruáció vagy mi a f.sz bajod van? Gondoltam kedves leszek, aztán elhozom a retkes kínai leveledet, amit a kelekótya bagoly rossz helyre küldött. De ezek után legközelebb megrágom és feldugom a seggembe – nem kiabálok, csak egy kicsit hangosabban beszélek, miközben kezeimmel vadul gesztikulálok.
El sem hiszem, hogy mindezek után még neki áll feljebb. Ő volt az a szemét, aki Luois-nak adta ki magát az irományban, szóval sokkal jobban járna, ha meghúzná magát, mielőtt még be találok verni neki egyet. Nem vagyok egy testépítő, de tudom, hogy mi a férfiaknak az a pontja, ahol fájdalmat és örömet is lehet okozni. A levelet el sem olvasom, még rá is taposok, miközben tekintetemet Junon tartom és kinyújtom rá szép hosszú nyelvemet.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 14. 21:18 Ugrás a poszthoz

Lily


- Vas chez ta mere! Nom de Dieu! Bordel du bonsoir! - Hagyják el ajkaimat francia szitokszavak egymás után, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre mászok a szertár nyújtotta különféle mocsokhegyekbe. A minap szenvedett sérülésem még mindig fáj, gyakorlatilag nagyon használni sem tudom jobb kezemet. Még szerencse, hogy a másik szokott előnyösebb helyzetbe kerülni, vagy különben az eheti utolsó vizsgáimon bizonyára örömmel húztak volna meg. Én pedig nem adom meg nekik ezt az privilégiumot. Van annyi eszem, hogy a másik kezem hagyom tropára menni.
Igazából fogalmam sincs, mit keresek. Talán a társaim által elrejtett egyik zoknimat, de az is lehet, hogy egy régi diák gyógynövénytan tankönyvét, ki tudja. Valójában csak élvezem a csöndet. Lehet nem látszik rajtam, de szeretek néha visszavonulni, hogy végül csak én és a gondolataim maradjanak. Kell az e faja magány, vagy különben a sok minden miatt, ami mostanság körülöttem zajlik, még be is golyóznék. Hah… mit meg nem adnék egy frissítő lepedőakrobatikázásért most. Nagyon, de nagyon szükségem lenne rá, mind hogy kiadjam a bennem felgyülemlett feszültséget, és az igazat megvallva, hogy egy kicsit fényezzem az amúgy is sérült egómat.
Fájdalmasan felszisszenek, ahogy valami a kupacban felsérti bekötözött mancsomat. Kihúzom a szemétből és undorodva konstatálom, hogy megint vérezni kezdett a kicsike. Elharsogok még néhány káromkodást, mígnem végül kibontom a kötést, hogy ténylegesen lássam, mennyi is az annyi, hogyan érte a sérült területet a feltételezhetően üveg vagy valamilyen élesebb tárgy. A helyzet egyáltalán nem jó. Sebek és vágások tarkítják mancsom, valamint véraláfutásokban sincs hiány. Kétségtelen, hogy Shayleen csodálatos munkát végzet és mentette a menthetőt, de így is nyoma fog maradni, abban biztos lehetek. Ledobom a szétfeslett, vér tarkította rongyot a földről, majd  táskámban új után kezdek kutatni.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 15. 22:07 Ugrás a poszthoz

Lily


Kutatni kezdek a táskámban, de az a baj, hogy minden van itt, csak az nem, ami igazán kéne. A megrágott papír fecniken át a használt ko… papír zsebkendőkön keresztül egészen az elnyűtt kottapapírokon minden megtalálható, egyedül valami kötszernek alkalmas dologba nem sikerült még belebotlanom. A helyzet kezd súlyosbodni, ugyanis hála a felesleges erőltetésnek, a sebek néhánya felszakadt, amelyekből karmazsin vér kezd el szivárogni. Ledobom táskámat a por fedte padlóra, majd lehuppanok holmim mellé egy láda tövébe. Remek. Az élet mostanában nagyon szeret szívózni velem. Először Charlotte pletykája, majd a hajam színének elvesztése, most meg a majdnem törött, ám annál sebesebb karom. Frusztráltan fújom ki az eddig benntartott levegőt, majd mire ismét visszanézek sajgó kézfejemre, azon már rég egy új patyolat tiszta kötés feszül. Mágia, valaki itt boszorkányságot végzett. Kapkodhatnék most össze vissza, kutathatnám a jó szándékú segítőm kilétét, de őszintén? Kurvára nem izgat. Belefáradtam már mindenbe, a legkisebb gondom az, hogy most bújócskát játsszak valakivel.
- Gyere elő – hangomban semmi akaratosság, ő majd eldönti, minek veszi felszólalásomat. – Csúnya, rossz rellonos vagyok, de nem harapok. Csak ha a partnereim arra kérnek – fűzöm még hozzá mellékesen, hátha ez majd megadja a kellő lökést a félénk félnek. Szabad kezemmel összekócolom kissé barna tincseimet, majd belebámulok a sötétségbe, lehetőleg arra az irányba, amerről majd látogatóm érkezni fog.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 20. 20:33 Ugrás a poszthoz

Betti


Esküszöm, ha lenne rajtam gatya, abban a szent minutumban összepiszkítanám, ahogy a lánynak az arca vörösbe fordul. Kifejezetten élvezetes nézni szenvedését, mely aprócska jelei csak nagyobbra dagasztják a bennem lappangó kisördögöt. Mondhatná bárki, hogy köcsög bunkó vagyok, amiért nem árulok el semmit a lánynak, ám ez fordítottan is igaz. Annyit sikeredett kiderítenem róla, hogy a levita házat gyarapítja, ezt is talárja kék szegélyéből szúrtam ki. Tudom, nem valami nagy felfedezés, de na, körülbelül neki is ennyi hintet adhattam.
- Ez igazán rád is illene – jegyzem meg mellékesen, amolyan sakk-matt arckifejezést felvéve, mely’ győzelemittas szemekből és féloldalas mosolyból áll. Kiveszek egyet a zsebemben tartogatott cukorkák közül, majd szépen bekapom. Direkt a lány előtt teszem, hátha kedvet kap arra, hogy megkeresse a neki szánt darabot. Azonban úgy tűnik, ajánlatom egyáltalán nem csigázza fel. Ellenben rákérdez arra, hogy miért is bujkálok a tanárnő elől. A tanárnő elől. Véletlenül sem egy, vagy valamelyik, kifejezetten a tanárnőre kérdezett rá. Ezek szerint ennyire elterjedt volna a pletyka, hogy már a könyvmolyok agytekervényei is ezen forognak. No, nem baj, a promó az promó, nekem totálisan mindegy ki juttatja tovább. Szégyellhetném magam, amiért arra vetemedtem, hogy megrontottam egy tanárnőt, de tudjátok mit? Baromira élveztem. Jó, belátom az öccse ajkai mégis puhábbak voltak, mint annak a vénasszonynak, azonban van valami ezekben a Moonokban, ami nem hagy nyugodni. Lehet, az ázsiai vérük teszi, de valahogy izgalmasak, színesebbek, rejtélyesebbek az átlagnál. Esküszöm, ha a kisebb testvérük is itt lenne – mert igen, van neki és én tudok róla -, akkor őt is szívesen elvinném egy körre. Lehet meg kéne tanulnom a későbbiekben motort vezetni. Azzal mennyi libát őrjíthetnék meg…!
- Nem bujkálok, csak éppen settenkedve élem az életem. Tudod, a mikulást sem szabad meglesni, hát én sem kerülök az ő szeme elé – fűzöm könyörgő szavaihoz a saját kicsit sem egyértelmű válaszomat. Hogy tettem e valami illegálist? Technikailag igen, gyakorlatilag pedig nem. A csókolózás szerintem teljesen a legális kategóriába tartozik, az már csak mellékes információ, hogy egy olyan személlyel csináltam, aki hivatalos emberként mászkál a kastély fala között.
- Csak annyi, hogy most már ő is egy a trófeáim közül – tárom szét karjaim, miközben hátralépek pár lépést, ezzel prezentálva saját megrontott embereim számát. Esküszöm, itt mindre tudnék nevet aggatni, annyi csókom, vagy esetleg fűszeresebb dolgom volt egy-egy személlyel, akár csak ezek a csillogó kis serlegek.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 13:52 Ugrás a poszthoz

Gerda

Outfit |


Leveszem kalapom, majd leteszem magam elé. Kiveszem hegedűmet a tartójából és vállamnak nyomva felkészülök az előadásra. Másik kezembe veszem a vonót; kezdődhet a show.
Sosem gondoltam volna, hogy valamikor majd a megélhetésért fogok zenélni. Igazából azt se, hogy valaha örömömet lelem majd benne. A hegedülés számomra eleinte nyűg volt, hisz nem önszántamból, hanem szüleim unszolására kezdtem bele. Heti, sőt, napi zeneórák, otthoni kínkeserves gyakorlás, és az ehhez hasonló borzalmak közepette telt el rövid gyerekkorom. Aztán a hegedű már csak egy ürügy volt. Apám kifogása arra, hogy az éjszaka közepén kirángasson biztonságot adó kis szobácskámból és messze a megszokott hajléktól olyanokat műveljen velem, amelyeket egy gyereknek sosem szabadna megtapasztalni. Kezem a gondolatra megremeg, a vonó leszalad a hangszerről. Az ez idő tájt körém gyűlt falusiak közül sokan érthetetlenül, néhányan pedig lenézően néznek rám. Nem értik, ez miért történt. Megrázom fejem, és onnan folytatom a dalt, ahol abba hagytam. Hiába mondta nekem már százszor el Charlotte, hogy nőjek fel és tegyem magam túl a dolgon, hogy aztán én billentsem seggbe apámat, nem megy. Olyan lelki sérülést hagyott ez bennem, ami alól nem hiszem, hogy valaha is ki fogok gyógyulni.
Befejezem a dalt, meghajolok, a közönség tapsol, majd az emberek szétszélednek. Belenézek az előttem heverő fejfedőbe. Jó, ha egy szolidabb ebédre való van benne, nem sok. Nagyot sóhajtok, majd leülök a szökőkút tövébe. Beletúrok kiengedett hosszú barna hajamba. Hogy fogok így pénzt keresni? Hogy törlesztem az adósságaimat? Mióta lefogyott az egyenlegem, a helyzet csak egyre rosszabb lett. Adósság adósság után, nekem pedig egy fityingem sincs, amiből törleszthetnék. Mi tagadás, elég nagy bajban vagyok.
Kezeim remegnek. Lehajtom fejem, majd mancsaimmal közrefogom azt.

Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2019. szeptember 23. 13:54
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 14:11 Ugrás a poszthoz

Lorin

Összébb húzom magam, nehogy véletlenül is valaki meglásson a könyvtár e részén. Az nem titok, hogy szeretek olvasni – hála húgom folyamatos könyváradatának -, azonban azt igazán nem szeretném az emberek orrára kötni, hogy jelenleg mit találok érdekesnek. Nehéz kimondanom, de… beleszerettem a romantikus irodalomba. Oké, nevess csak amennyit akarsz, de ez az igazság. Van valami abban, ahogy az emberek viszonyulnak egymáshoz ezekben az olvasmányokban. Valami sokkal több, mint amit a mi világunk adhat nekünk. Igaz, ártatlan szeretet. Nincs szó bennük kihasználásról, sem fájdalmas elválásról, minden olyan idilli és békés. Pont olyan, amilyenben nekem még sosem volt részem. Szerelmes már én is voltam, ám az cseppet sem adott vissza olyan érzéseket, amelyeket ettől a zsánertől kapok. Louissal való kapcsolatom heves és fájdalmas volt. Folyton veszekedtünk, aztán meg egy jó kiadós lepedőakrobatikával kibékültünk, de visszagondolva már úgy érzem, igazi, mindent átvészelő szerelem sosem volt közöttünk. Lehet a korkülönbség teszi, nem tudom. Annyi viszont biztos, hogy ő már tovább lépett rajtam. Játszom a nagyfiút, mintha nem fájna, hogy talált valaki mást, de belülről haldoklom a tudattól, hogy már nem én foglalom el az űrt a szívében. Főleg az fáj, hogy ő boldog, míg én szenvedek saját magamtól és az okozott hülyeségeimtől. Már pénzem sincs, a fél iskola utál, ráadásul az a nagy álom, amit dédelgettem sem válik majd valóra sosem.
Keserédesen elmosolyodom, majd visszateszem a kezemben tartott könyvet a polcra. Fogalmam sincs, mi volt a tartalma, nem arra koncentráltam. Zsebre dugom a kezem, majd kiveszek egy mentolos édességet és bekapom. Útnak indulnék, ám ekkor nekihátrálok valakinek, aki nagy puffanással fejeli le a könyvespolcot.
- Nem tudsz figyelni? – Fakadok ki, de rögtön visszább is veszem, amint meglátom, hogy sajnos egy hölgyet sikerült elgázolnom. Nagyot sóhajtok, amolyan  nem_tudom_hogy_mit_csináljak-fajtát, majd kihúzom talárom zsebéből egyik kezem és a lány felé nyújtom.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 14:21 Ugrás a poszthoz

Betti

Újabb mentolos édesség kerül számba, ahogy a lány magyarázatát hallgatom arról, miszerint én nem is kérdeztem az ő nevét, így nincs jogom felette bíráskodni, amiért nem mondta el. Jogos-jogos, azonban a gátszakasztó tény itt az, hogy engem kicseszettül nem is érdekelt az ő megszólítása. Nő, buta, levitás, nekem ennyi információ róla bőven elég. Megvonom a vállam, hisz nem is fogom elmondani neki a nevemet. Egye csak az oldalát a kíváncsiság, amúgy meg szerintem szereztem már annyi hírnevet az iskolában, hogy legalább minden harmadik ember tudja a nevem. Valószínűleg miután ő is visszament a szobájába, majd elmeséli milyen bunkó, hosszú szőke hajú fiúval találkozott, lesz olyan a társai közül, aki meg fogja neki mondani, hogy bizony az a srác nem más, mint Theon Delacroix, a francia ficsúr. Mert igen, ez lennék én. Nem mondom, hogy a legjobb így ismeretséget szerezni egy több százas populációjú helyen, de na. Ha így adódott, akkor ezt kell szeretni.
Hátrább lépek, kitárom karjaimat, majd gyónok egyet a lánynak. Igen, megcsókoltam Moon Jang Geumot és ráadásul nem is volt rossz. Jó öreg meg minden és az öccse még mindig finomabb, mint ő, de akkor is. Csak elkönyvelhetem ezt egy aprócska győzelemnek. Főleg, hogy még büntetőt sem kaptam utána. Az egy dolog, hogy életem végéig bujkálnom kell, de ha ez az ára, akkor vállalom.
- Bizony-bizony! Ráadásul nagy jó is volt – adom még a másik alá a lovat, miközben megnyalom alsó ajkamat. Szemeimből a büszkeség lángja sugárzik, amit most a lány is láthat, ahogy íriszeit az enyémbe fúrja.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 23. 17:25 Ugrás a poszthoz

Gerda

Outfit |

Remegő kezekkel túrok bele hajamba. Esküszöm, ha így folytatom lassan meg fogok őrülni. Sosem gondoltam volna, hogy pénz nélkül ilyen nehéz az élet. Az hittem a galleonok olyanok, mint az alma. A fán teremnek és bármikor szedhetsz belőlük, ha úgy tartja kedved. Hatalmasat tévedtem és ezt csak most realizálom igazán. Theory nem tudom hogy tűri a helyzetet, igazából el sem mondtam még neki. Nem azért, mert nem merem, hanem mert ő rosszabbul élné meg a helyzetet mint én. A kishúgomat pedig megvédem, még ha bele roskadok, akkor is. Lehet, nem vagyok a legjobb bátyó, de teszem amit tennem kell, bár lehet, hogy néha csak utólag.
Hirtelen pénzcsörgést hallok. Biztos csak valaki lopni akarja az eddig megtakarított összeget, így gyorsan fel is kapom a fejem, hogy ráüvöltsek, azonban gyorsan visszakozok, mikor meglátom, hogy valaki nem ki, hanem betett a kalapba.
- Hé, te ne… Akarom mondani, kösz – igazítom meg ingem gallérját, miközben ajkamra kiül a rám oly’ jellemző mosoly.
- Ha akarod, játszhatom neked is valamit, Szépségem – blöh, ez nyálas volt, de na, hátha ezzel kifacsarhatok még néhány aprót a zsebéből. Felpattanok ültemből, majd a hangszer után nyúlok, mikor megcsapja a fülem valamiféle ricsaj. Tekintetem cikázik, ahogy keresi a hang forrását, majd elég gyorsan meg is állapodik a lány nyakában található fejhallgatón. Fülelek pár percig, próbálom beazonosítani a műfajt. Punk rock.
- Kemény csaj vagy, igaz e? – Nevetem el magam, rámutatva a hölgyemény kiegészítőjére. – Mit szólnál, ha eljátszanám neked a kedvenc rock slágeredet? – Lerakom óvatosan hegedőmet, majd pár lépéssel közelebb lépek hozzá, már annyira, hogy benne legyek a személyes terében.

 
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 24. 09:14 Ugrás a poszthoz

Gerda

Outfit

Szeretem a kihívásokat, így szemem azonnal felcsillan, mikor a lány lenyűgözést említ. Felkapom hegedűm, hogy akkor most én olyan műsort fogok iderittyenteni, amitől rögtön maga alá csinál, hisz csak tizennégy évnyi gyakorlat van az ujjaimban, mikor valami ricsaj csapja meg a fülem. Pislogok jobbra-balra, próbálom beazonosítani a hang forrását, majd igazán gyorsan meg is állapodok a nő nyakában pihenő fejhallgatón. Hangos, ütemes zaj árad a kis készülékből. El kell telnie néhány másodpercnek, mire felismerem a műfajt; punk rock. Elmosolyodom, majd meg is jegyzem, milyen kemény leánynak tetszik lenni. Elnevetem magam megjegyzésén. Tényleg nem tűnik valami díjbirkózónak, de ki tudja, lehet valami másban jeleskedik nagyon. Mondjuk megeshet, hogy ő jobban ért az átkokhoz és mindenféle bűbájokhoz, mint én. Bár ez kicsit sem nagy elismerés, hisz nálam mindenki jobb. Komolyan, szerintem még a kviblik is.
Fel sem tűnik, hogy valószínűleg valami rosszat léptem, mivel számomra olyan, mint személyes tér nem nagyon létezik. Csak akkor csap arcon a felismerés, mikor a nő kábé ugyanazokat a tüneteket kezdi el produkálni, mint amelyeket én is szoktam apám emlékére.
- Jól van… - nyújtom ki karomat elé, miután kicsit visszább léptem, hangomban érezni lehet egyfajta szelídséget, mely’ igazán ritkán csatlakozik kislányos baritonomhoz. Nem szeretném sehogy sem bántani, ezt próbálom testtartásommal is tudtára adni. Olyan ez, mint mikor egy tigrist próbálsz megszelídíteni. Óvatosnak kell lenni.
- Akkor ezt figyeld – csapom állam alá a hangszert, majd kezdek bele a dalba, mely lehetőleg elnyeri a másik tetszését. Szép nyugodtan indítom, majd fokozatosan kezdek begyorsulni, már-már úgy, hogy a kezem is alig látszik, ahogy a vonót húzom. Régen még hallottam ezt a számot, s bár az enyém nem elektronikus hangszer, talán sikerül megfognom és visszaadnom ugyanazt az eszenciát, mint amit akkor hallottam. Bár kíséret nélkül kicsit nehéz, de azért megpróbálom, hisz csak én vagyok Theon Delacroix és olyat, hogy kudarc, még hírül sem ismerek.

 
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. szeptember 27. 21:32 Ugrás a poszthoz

Gerda

Outfit


A vonó szinte siklik a húrokon, kezem olyan gyorsan jár a dal ritmusára. Élvezem a dolgot, nagyon is, szinte már melegséggel tölt el. Furcsa ezt így még gondolatban is megfogalmazni, hisz mostanság semmi sem tudta felhevíteni testemet a hancúrozáson kívül. Sőt, egyáltalán rég éreztem a zenéhez köthetően bármit is, kivéve persze az undort. Most viszont nyugodtan kijelenthetem, hogy boldog vagyok, mert végre nem kényszerből, hanem saját akaratomból csinálom azt, amit. A dal tán nem pontosan az ő zsánerének tökéletes másolata, de valami azt megközelítőt biztos vagyok, hogy sikerül a helyszínre varázsolnom. Green Day. Otthon ilyeneket sosem hallgathattam, nem volt elég Delacroix-os a felhozatal, ahogy anyám mindig mondta, így kénytelen voltam a klasszikusokon felnőni. Egészen odáig, míg nem találkoztam Louissal és kis bandájával. Ők azt csináltak, amit akartak és akkor, amikor akarták, semmi sem állíthatta meg őket. Náluk hallottam először a rock zene létezéséről, mint ahogy sok máséról is egyben.  Megtanultam más műfajokat is, s bár még sosem játszottam őket a tradicionális úton, talán mégsem olyan rossz, amit most a közönség hall. Ugyan már, miket beszélek? Minden, amit én csinálok, az csak jó lehet, még szép, hogy ez is az! Meg sem lepődöm, mikor a hölgy beáll hozzám énekelni. Be kell, hogy valljam, egyáltalán nem rossz, amit hallok és had mondjam el, hogy nálam kritikusabb emberrel ritkán találkozik az ember, ha zenéről van szó. Nem tehetek róla, belém diktálták a tanáraim. Viszont Gerda hangja tökéletes ehhez a feldolgozáshoz, meg úgy magában sem lehet nagyon rossz. Így viszont kettecskén sikerül valami csodálatosat alkotnunk, melyre az utca embere is felfigyel. Lassan, de biztosan gyülekeznek az emberek, némelyikük csak bámészkodik, mások felismerik a dalt és a lánnyal együtt kezdenek el danolni. Percek múlva a varázslat elillan, mikor a vonót befejezésképpen elhúzom, majd gyorsan leveszem a hegedűről.
- Köszönöm, köszönöm! Virágokat az öltözőmbe kérném – hajolok meg jó mélyen, közben kezemmel színpadias mutogatásba kezdek. –Ja, és tapsolják meg kedves énekesnőmet is! – Mondom, miközben szememmel számolom a pénzérméket, melyek szépen gyűlnek a kalapomban. Szinte látni lehet a pillantásomban a dollárjeleket, mikor tekintetemet végül Gerdára emelem.
- Kifejezetten nem rossz – húzom el számat, hogy azért csak ne én legyek a saját kis ego buste-je, meg mert egy átkozott makacs ember vagyok, aki hangosan sosem mondana komolyan semmi szépet sem a másiknak. A fejemben azt gondolok, amit, de nem kell azt mindenkinek tudnia. Persze a buta legilimentorok ez alól kivételek. Kösz ismét, Denis.
- Mit szólnál esetleg még egyhez? – Kapom fel ismét a célszerszámot, hisz még közel sem gyűlt össze annyi galleon, mint amennyi nekem kéne. Igen, elég nagy bajban és sok-sok adósságban vagyok. Talán nem kellett volna boltokat felvásárolnom…?

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 1. 10:33 Ugrás a poszthoz

Lily


Fújok egy nagyot, majd megborzolom barna tincseimet, ahogy lecsúszok az imént átkutatott szekrény mentén. Felnézek a szobában lévő egyetlen fényforrásra, egy ütött-kopott kis viharlámpára, mely gyéren pislákol minden egyes eltelt percben egyet. Gyakorlatilag sötét van a helyiségben, hisz a kis szerszám nem sok mit ér. Kezem sajog, agyam pedig totálisa ki van fáradva, szóval kurvára nincs kedvem szórakozni itt bárkivel is. Jöjjön elő, mondja mit akar, aztán tűnjön el a fenébe.
- Bonjour – veszem elő a franciát, hátha valami káromkodásnak érti köszönésem és megsértődve eltűnik innen. Tudom, hogy nem emberrel van dolgom, hülye azért én sem vagyok. Túlságosan egyértelmű, egy diák már rég elpucolt volna innen, vagy elém állt volna, hogy szívózzon velem egy sort. Ennek az izének viszont annyi vér sincs a pucájában, hogy teljes mivoltában mutatkozzon előttem. A lámpa pislákol egyet, ezzel halványan láthatóvá téve társam körvonalait, mire feltör belőlem valami undorral fűszerezett pökhendi nevetés.
- Manó vagy, vettem. Nem kell itt bújócskázni – biztatom, bár hangomban semmi nemű kedvesség sincs. Gazdag család sarja vagyok, rengeteg kis léhűtőnk van és meg tanultam már kezelni ezeket a kis trükk mestereket. Azért barátságosak csak veled, hogy aztán adj nekik valami ruhát, ők meg szabadok lehessenek, aztán úgy húznak el a házadból, mint a pinty. Semmi köszönöm, hogy eddig eltartottál, semmi. Kétszínű szemétláda mind, a felszínen aranyos és kedvesek, azonban belül romlott az összes. Ilyenkor szokták mondani, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában, igaz? Jól van na, talán van bennünk egy ici-pici hasonlóság, de tényleg csak egy cseppnyi! Én nem vagyok olyan ronda, mint ezek.
Felkelek helyemről, miközben felszisszenek a kezembe nyilalló fájdalomtól. Odakapom tekintetem; átvéreztem a kötést. Szuper. Zsebre dugom sérült végtagom, majd pár lépéssel közelebb kerülök a kis naplopóhoz. A villany még mindig ki-be kapcsol, így nagyjából látom, hol is áll célpontom. Belépek a személyes terébe. Tényleg nagyon alacsony, hisz félelmetesen tornyosulok föléje, még ezzel az elsős termetemmel is. Bántani nincs szándékom, nem vagyok annyira tapló, hogy egy nálam kisebbel kezdjek ki, így ettől nem kell tartania, még ha közelségem másról is árulkodik.

Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 1. 19:33 Ugrás a poszthoz

Lorin

Vissza kell fognom magam, nehogy teljes torokból kezdjek el röhögni. Brightmore kishúga. Én fellöktem annak a mufurc pénisznek a testvérét! Hát mi ez, ha nem halálian humoros? Jó, tudom, nem nevetünk azon, hogy valószínűleg megöl az a pöcs, amint visszajött a világ végéről vagy a pokolból a fene tudja melyik a neki való hely igazán. Oh, hogy honnan tudom, hogy hol van most Denis? A pletykákból, mi másból? Egyáltalán nem stalker-kedem szabadidőmben vagy mi. Khmm… szóval, hol is hagytam abba? Oh, igen! Ott, hogy épp a kezem nyújtom Lorinnak, miután bunkó módon megpusziltattam őt az egyik könyvespolccal.
- Igen anyu, jó kisfiú leszek. Még valami? – Rebegtetem meg pilláimat a lánynak, miután elfogadta mancsomat. Bár ha nem tette, az sem hat meg, én megtettem, amit tudtam. Odalépek mellé, majd felszedem az elejtett könyvét, aztán egy szó nélkül a kezébe nyomom. Sarkon fordulok, hogy én akkor most távozni is fogok, mikor bevillan az épp az előbb a kezeim közt tartott olvasmány borítója és annak neve.
- Az… - lehalkítom hangomat, hogy lehetőleg csak Lorin hallja – az ott a Szellemszerelem? – Oda is hajolok hozzá, miközben bőszen mutogatok a borítóra. Ugyan nem mutatom ki, de belül tombol bennem a fanboy vagy girl, tudom is én minek lehetne engem jelenleg nevezni. Egyszerűen élek-halok ezért a könyvért, de tényleg. Egyszer még Theory ruháit átkutatva találta rá erre az irományra és első látásra beleszerettem, komolyan mondom. A lapokat tanulmányozva mindig reménykedtem benne, hogy majd egyszer nekem is lesz egy dögös halott pasim, akibe csak úgy bele botlom, de se eltávozottat, se élőt nem sikerült eddig szereznem. Igen, emlegesd csak fel Louist megint, köszi, de őt ide most nem számítjuk be. Viszont elismerem, dögösnek nagyon is dögös volt. Huhú, de még mennyire! Esküszöm, már csak attól magam alá csinálok, hogy rá gondolok.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 6. 10:11 Ugrás a poszthoz

Lena

Igaz tökéletes vagyok, még nálam is jelentkezhetnek kisebb hibák, amelyek anno, mikor testemet márványból faragták meg, kimaradtak az adalékból. Noha aranyvérű máguscsalád sarja vagyok, kvibli mód nem értek a varázslás folyamatához és az ezzel járó ügyes-bajos dolgokhoz. Szóval nem meglepő, ha azt mondom, hogy tudásom a bájitalok terén annyi, mint egy darab szemétnek. Óriási szerencsém van, hogy jóképű vagyok, mert így – ha a tudásomnak semmi haszna nem is volt -, testemmel át tudtam jutni az összes vizsgámon. Elég volt kigombolnom ingem gombjait, lopni néhány szál rózsát a Fénylő Lelkek Udvaráról és voilà, máris garantált volt a kiváló! Na, ne nézz így rám, ha egyféle képen nem megy, akkor semmi gond nincs azzal, ha találsz egy kiskaput, amin könnyebben átevickélhetsz, mintha a társadalmi normák alapján helyesnek ítélt ösvényen járnál. Én pedig mindig megkapom, amit akarok, még ha mocskos módszerekhez is kell folyamodnom. Ebből a szellemiségből jött az az az ötlet is, miszerint én majd megleckéztetem a jó öreg Felagund-ot, amiért nála nem sikerült a tervem és galád módon elégségessel szúrta ki a szemem a vizsgalapon. És mi jobb módot találhatna rá az ember, minthogy elcsábítja a legkisebb és legártatlanabbnak tűnő unokáját; Lenát. Persze a lánynak erről nem beszéltem semmit, azt sem tudja, milyen vita folyt le a nagyapja és köztem. Egyszerűen csak azzal az indokkal hívtam ide, hogy hátha jó lelkűen segítene egy szerencsétlen kisfiúnak, aki annyit ért a bájitalokhoz, mint a húgom patkánya a normális viselkedéshez. Bár úgy látom, ez a késés valami család hagyomány lehet náluk. Először Charlotte az évnyitón, most meg Lena az órámon. Szerencséje, hogy nem számolok fel ezért óradíjat – csitt, tudom, hogy azt a tanárnak kellene -, mert akkor igazán nagy bajban lenne. Bár most hogy belegondolok, lehet jobban járnék. Talán még az adósságaimból is kievickélnék valahogyan.
Unottan lendítem lábam az asztal tetejére, hogy aztán őket keresztezve terüljek el a széken. Hogy valamivel elüssem az időt, táskámból kiveszem a körömreszelőmet, majd manikűrözni kezdem a kezemen meg található keratindarabokat. Annyira belemerülök, hogy még azt sem veszem észre, mikor a lány nevet kiáltja, majd kicsivel később megjelenik az asztalomnál.
- Késtél – jegyzem meg még mindig körmeimre meredve.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 11. 17:13 Ugrás a poszthoz

Edith

Hangom kísértetiesen visszhangzik a kihalt, üres folyosón, ahogy karjaimat a tarkómra vetve fütyörészek valami már réges-rég elfeledett dallamot.  Fejemet oldalra dobom, hogy megcsodáljam a mellettem sétáló lányt, ám ő túlságosan el van merülve a gondolataiban; rám sem néz. Így hát én is elemelem tekintetemet, majd a plafont kezdem el kémlelni. Későre jár már, szemeimet sem fedi már kontaktlencse, így igéző kéken bámulnak bele a kastély sötétjébe.
- Aha – bólintok, majd veszünk egy nagyobb kanyart, ahogy befordulunk a Könyvtár folyosórészére. Nem tudom, mi ütött ebbe a libába, hogy az éjszaka kellős közepén óhajt könyvtárba menni, ráadásul pont velem, aki kábé a képeskönyvek szintjén áll, de hát ő tudja. Ha neki, így jó, nekem is. Legalább kukkolhatom majd a seggét, ahogy lehajol egy olvasmányért. Fő a pozitivitás. Na, ne gondolj valami ősbunkó perverznek, igenis művelt ember vagyok én, hála húgomnak. Ugyanis, ha ő meg a millióm egy szerelmes szutyka nem lenne, akkor most én sem lennék oda a ponyvaregényekért és ismerném annyira a helyet, hogy a lányt még a sötétben is gond nélkül elnavigáljam. Noha ezen a szekción kívül elég szegényes a tudományom. Így hát, hogy ne keverjem feleslegesen a kását, hagyom, hogy belépjen az egyik sorba. Nem tudom mit keres, és ahogy nézem, ő maga sem igazán. Szemei cikáznak egyik gerincről a másikra, miközben én elfoglalom magam, és nekidőlök a pásztázott rész polcának.
- Szóval tényleg olvasni jöttünk ide – jegyzem meg, oly halkan, hogy talán még Edith-ig sem jutnak el szavaim. Őszintén azt hittem, hogy ez az egész helyzet csak egy kifogás volt, aztán valójában csak arra vágyik, hogy jól megfektessem amolyan tanár bácsis, tanulós közegben. Ám egyre jobban kezd eluralkodni rajtam az érzés, hogy én bizony hatalmasat tévedtem, és itt max csak könyvben fogom átélni a Piroska és a farkast.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 14. 17:00 Ugrás a poszthoz

Benett

Nagyot ásítok, ahogy befordulok egy újabb folyosón. Normális esetben nem lennék álmos, azonban ez a járőrözés olyan dögunalmas, hogy még egy olyasfajta éjjeli baglyot, mint én, képes a totális KO szintre űzni. Megtörölgetem szemeimet, majd összébb húzom a rajtam lévő köntöst. Jó prefektus talárban jár pásztorkodni, én háló neműben nyomom. Örüljenek, hogy legalább ezt is felhúztam, ha lehetne, tuti itt is pucéron rohangálnék össze-vissza lóbálva a lompost.
Mikor már azt hiszem, itt sem találok semmit, hirtelen megüti valami a fülem. Ügyes, akárki is legyen, de az én eszemen nem fog tudni túljárni. Lehet, sőt biztos is, hogy egy hülye picsának látszódom, azonban van elég sütnivaló a fejemben és bár nem értem még mindig, miért lettem prefektus, az érzékeim kiéleződtek, mióta megkaptam a jelvényt. Így hát fogom magam, és ahogy meghallom a felém közeledő lépteket, elbújok az egyik kanyarban, reménykedve, hogy az alak nem erre tart. Várok néhány percet, a lépések egyre hangosabbá válnak, majd megállnak. Eltelik néhány másodperc, mire az alak foglya magát, majd tovább indul egészen a Tanulószoba irányáig. Nekem sem kell több, amint megbizonyosodom, hogy nincs tudtában, hogy én is jelen vagyok, fogom magam, majd utána indulok. Követem egészen a teremig, majd megvárom, hogy belépjen. A másodpercek cikáznak, én pedig belépek a terembe. Igyekszem, hogy ne csapjak nagy zajt, ahogy becsukom mögöttem az ajtót. Szerencsére nem esik le a srácnak, hogy valaki más is van idebenn, így elég egyszerűen eljutok ahhoz a fotelhez, ahol ő ül. Kihasználom, mikor előregörnyed, hogy jobban belemerüljön a könyvbe, én pedig azzal a mozdulattal hajolok előre, hogy fejem az ő feje mellé kerüljön.
- Nocsak-nocsak. Bűbájtan? Elég nagy szívás – lebiggyesztem ajkaimat, amit ő is megcsodálhat, ha megfordul. Nem ismerem a Wayne csávót, aki tanítja a tantárgyat, de bizonyára nem lehet valami engedékeny professzor, ha ez a gyerek még az éjszaka közepén is a könyveit bújja.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2019. október 15. 14:36 Ugrás a poszthoz

Lorin

Semmi baj Theon, befúj, kiszív. Nem mindenki ismerheti a kedvenc könyvedet, csak nyugi. Elvégre kit érdekel, hogy ez a varázsvilág egyik legnevesebb ponyvaregénye? Talán mugliivadék a kölök? Nem, ez sem fogja felmenti bűnei alól. Elég sokat kémkedek a bátyja iránt, de a származásukat eddig nem sikerült kiderítenem. Az mondjuk nem is olyan izgi tényező, minthogy pontosan mekkora is van neki. Csak a lábára gondoltam, nyugi.
- Még hogy jó könyv e? – Nyelek egy nagyot, szemeim becsukom, hátha a vizuális csillám pónik le tudnak nyugtatni. Mély levegő, bent tart. Aztán olyan lendülettel fújom ki, hogy szerintem még a kastély pillérjei is beleremegnek. – Észnél vagy te, Asszony? – rázom meg erőteljesen vállait, miközben őrülettől csillogó íriszeimet az övébe fúrom. – Ez itt – rántom ki kezéből a könyvet, majd hevesen mutogatni kezdek rá – A világegyetem legeslegjobb, leggyönyörűbb és legérzékibb alkotása, amit valaha is ember a világra teremtett.
Hónom alá csapom az olvasmányt, majd elterelem Lorint a legközelebbi asztalhoz. Valószínűleg semmi kedve nem lesz hozzá, és már az első perctől a Pokol kénköves bugyraiba kíván engem, ha nem valami szebb és békésebb, de melegebb éghajlatra, viszont engem most ha törik, ha szakad, de végig fog hallgatni. Lehetőségem akadt arra, hogy fangörcsöljek valakinek, aki ráadásul még újonc is ezen a téren, szóval megeshet, hogy sikerül berángatnom ennek a fandomnak a rabbit hole-jába. Ezt a kínálkozó alkalmat pedig nem fogom csak úgy elengedni.
- Nos, soha nem is hallottál a Szellemszerelemről? – Ültetem le az egyik székre, most már sokkal nyugodtabb, de még mindig felcsigázott állapotban.  Jómagam is helyet foglalok a lánnyal szemben lévő ülőalkalmatosságon. Karjaimat összefonom az asztalon, majd ráhelyezem kobakom, hogy aztán így pisloghassak fel a lányra.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Theon Delacroix összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 » Fel