Boldog 12 percet!

a Hiba | aktuális kinézet

Dzsimbim alszik, apnyuci szabadon, a fülében fülhallgatóval, áttáncolva a lakáson készülődik. Saját alakján kevesebbet alakít, ilyenkor szabadabb, sminket sem használ, a haját is épp csak koszorúszerűen összefonja mielőtt még magára öltené a nyári ruhát. Ez a kedvenc időszaka. Kevés ruha, bulizás. Hát mi kellhet még?
Talán a kedvenc pultosa, de egyébként is a csárdába igyekszik amikor átadja a lakás és a gyerek felügyeletét nővérének. Hogy miért? Valamelyik barátnője - nem, nem az, Quinnek olyanok csak a fejében léteznek - oda meg vissza volt tőle, hogy este a Mátrában az új zenetanár fog játszani és így meg úgy, milyen jó pasi és biztos a hangja is. Hát neki meg nem kell több, pultospasi, zenészpasi, whisky.
Valami sokkal izgalmasabbat, bugyikat bedobáló lányokat, öltáncot képzelt el amikor a nő előadta a hattyú halálát, de cseppet sem ezt, ami fogadja amikor belép.
Csak beszélgetés, a zenész sehol, csak egy gitár árválkodik arrafelé, a lányok pedig maximum belepirulnak a bugyikba, de nem dobálják sehova. Pár másodpercig mintha csodára várna, félig felvont szemöldökkel ácsorog a bejára előtt.
Majd jön - gondolja, aztán a pult felé pislog, ahol pillanatok alatt kiszúrja az exhalálfalót. Széles vigyorral közelíti meg, felhuppan az egyik székre és kéri a szokásosat.

Bármi létezhet

a Hiba | aktuális kinézet

Nem szereti a csalódást, de elég pozitív ember ahhoz, hogy ez az apróság ne vegye el a kedvét mindentől. Egy jó dolog van az estében, ő pedig ott áll a pult másik oldalán. Egy ideje már ismerik egymást, de a mai napig nem tudják egymás nevét. Ez az izgalmas benne.
Lábait keresztbe teszi, előre dőlve támaszkodik meg a pulton. A férfitől megkapja az italát, a jégkockák épp olyan arányban úszkálnak benne, hogy ne vegye el az ízét, Bori pedig elégedetten mosolyog rá.
Sajnálja, hogy nem élvezheti a figyelmét egész este, hisz ki kell szolgálni mindenki mást is. Köztük az ismerős hanghoz tartozó egyedet, akire csak kíváncsiságból néz rá.
Pillanatok alatt válik falfehérré, szíve kihagy egy ütemet. Az ismerős hang hamar nagyon is felismerhetővé válik, főleg, hogy szinte minden nap hallgatja Manó otthon a rádióban, esélyt sem adva a feledésre.
- Mi a f*** - pár pillanatra egészen elfeledkezik róla, hogy nőből van és kevésbé csúnyán is kifejezhetné az előtte állóval kapcsolatos érzéseit. Egyelőre még nem tudja összekapcsolni az információkat, hogy ő tanít az előkészítőben és hogy valószínűleg a saját fia is onnan ismeri.
Csak újra és újra azt látja, ami az utolsó találkozásukkor történt. El akarta mondani, nem akarta felforgatni egyikük életét sem. Kedvelte, már-már szerette és Nimród eldobta. Eldobta az exéért.

Bogaras srác

Esküdni merne rá, hogy a kis lény, aki előtte landolt, egy igazi aprócska sárkány. Gazdája szerint azonban valami más, így hát elhiszi. Kicsit csalódott, a sárkányok elég menők, valójában viszont ideje sincs feldolgozni az információt.
Sűrűn pislog, kicsit gyors a srác, nehéz követnie, ha nem lenne ilyen jóképű, talán már le is csapta volna. Igaz ami igaz, egyre többen nézik meg a faluban, főleg amikor kihívóbb ruhákban mászkál. Korábban nem értette, most már látja. Úgy keverik össze Annával, mint annak a rendje és hát van némi erkölcsi különbség kettejük között.
- Nem, Anna a testvérem. Quinn vagyok - nyújt kezet, miután felocsúdott. Ölelgetik, ráfekszenek, leprefizik és mindezt három perc leforgás alatt. Ő meg csak nyugodtan meg akarta inni az italát.
- És nem várok senkit, Bogolyfalván nincs sok ismerősöm. Bevallom, elég unalmas hely nekem - megvonja a vállát. Ő nem csinál ügyet abból, hogy megmondja a véleményét, legyen szó bármiről. - Bagolyköves voltál? - érdeklődik, ha már így összetalálkoztak és egyébként is egyértelmű, ha már ennyit tud a testvéréről.
Tekintete Kevin és az állatkája között cikázik, félig felvonja szemöldökét a kíváncsiskodó lényre. Jelzésértékűen megemeli a poharát és belekortyol, ez bizony az övé és nem szeret osztozni.

Meg akart ölni a testàpolóm
Remélem a ti estétek szebb

a Hiba | aktuális kinézet

Ahogy nézi a férfit a gondolatai megrohamozzák. Érez ellenszenvet, megvetést, gyűlöletet, de egyszerre vonzza is, pont, mint azon az estén, amire annak ellenére, hogy megrészegítették egymást, tökéletesen emlékszik. Autogramot kapott, de milyet... Azután hány olyan estéjük is volt, mielőtt eldobta magától? Mintha Bori ezt akarta volna. Egy gyereket, aki tönkreteszi az életét és hozzáláncolja egy olyan emberhez, akiben sosem kereste egy lény apját, vagy akár egy társat. Csak épp megszerette, valami megfogta benne, de csalódnia kellett és akkor már nem volt visszaút. Dzsimbimke úton volt és ő aztán azóta sem akar megállni.
A sors fintorai, pont, mint ami most a nő arcán megjelenik. A jól ismert mosoly valamivel férfiasabban látszik Nimródon, több a ránc a szeme körül és a haja...megöregedett. Ezen elmosolyodik, tudva, hogy ő azóta sem változott semmit. Köszi metamorfmágia!
Tekintetével követi a másikét, néhány másodpercig elidőzik a pultoson. Vajon ha Anna lenne a pultban, összekeverné vele? Egyáltalán emlékszik még a nevére, vagy csak a hajára?
- Ő másé volt már amikor ide jöttem - von vállat elárulva ezzel, hogy semmi köze az exhalálfalóhoz. Kár.
- Egyébként Bori, ha esetleg...tudod, elfelejtetted volna - némi gúnyos hangszín érezhető a félmosolya mellett miközben kezet nyújt a férfinak. Valójában sosem mutatkoztak be egymásnak.
- Nem kellene visszamenned zenélni? A kislányok már csúszkálnak a széken.

a Hiba | aktuális kinézet

Vajon ez normális? Találkozni valakivel, akit inkább szeretne elfelejteni, akiről mindvégig azt hitte, hogy elkerülheti, hisz nem is ebben a körben kellene mozognia... Vajon cikkeztek róla? Többet kellene újságot olvasnia? Anna miért nem mondta? Az összeomló házassága elveszi minden eszét?
Hogy nem zavarná? Felvonja szemöldökét, de inkább elengedi. Van, hogy nem tudja a határokat. Olyannal azonban nem kezdene, akit otthon kisgyerekek és egy kedves feleség vár. Gerince még van.
Fejét ingatja a szemtelen vigyorra, ami Nimródot most épp annyira teszi ellenszenvessé, mint amikor megismerte. Nem kedvelte, bájgúnárnak hitte, majd egy kissé, nem túlzottan, de belezúgott és tessék. Rá kellett jönnie, hogy talán az első benyomás nem is hazudott.
- Menj, ne is lássalak - forgatja meg a szemét és dühében lehúzza a pohár tartalmát. Nem néz utána, a pultosát keresi, hogy kérjen egy másikat, de a hangját nem tudja figyelmen kívül hagyni.
Mit szólna, ha tudná, hogy van egy fiuk? Hány olyan gyereke lehet még, akiről nem tud? Hány lányt használt, majd dobott ki és próbálta elhitetni velük, hogy "ez a szám neked szól"? Játsszanak-e macska-egér játékot, engedjen, vagy szaladjon? Azok az esték...azok nem voltak rosszak. De mennyire, hogy nem.
Az újratöltött poharával együtt közelebb sétál, majd a falnak veti hátát. Kezd egy kicsit újra elveszni benne, pont, mint az első alkalommal. Elmosolyodik. Sem Nimródnak, sem Manónak nem kell tudnia semmit.

a Hiba | aktuális kinézet

Azon a napon, az utolsó koncert előtt összetört benne a néhány rövid, ám annál tartalmasabb kis világ. Bori. Simán Bori. Aki ott volt, de nem is, akivel volt valami, de nem is. Ott állt a folyosón, megsemmisülve, szeme előtt a nővel, akiről a dalok szóltak. A pocaklakójával, aki nem tehetett semmiről, aki a mai napig nem tudja, hogy és miért alakult úgy minden, ahogy.
Szeretné gyűlölni azt az embert, aki ahogy már sokan azelőtt, eldobta magától, most pedig felbukkan a semmiből. Lehet valaki ennyire szemtelen? Lehet valaki annyira érdekes, hogy mindez ellenére ne tudjon hátat fordítani neki?
Mosolyog és hallgatja. Belekortyol az italba és az általa még nem ismert dallamra dülöngél a falnál. Figyeli őt, tekintetét, amivel őt keresi a pultnál. Mosolya kiszélesedik miközben megingatja a fejét.
Megszűnik a világ, ketten maradnak a kocsmában, mintha csak visszautaznának az időben és ott állna a színpad előtt, vele énekelne, ahogy azt tette minden este. Minden ellenére az volt a legszebb nyara. Nimród képes feledtetni minden gondolatát, negatívat és pozitívat egyaránt, most nem gondol arra, mi és miért történt a múltban. Nem gondol a fiukra, sem az aprócska újdonságra, hogy nem egy mugli kis faluban futottak össze.
Lassacskán elfogy az itala, az üres poharat kocogtatja körmeivel. Kivárja az utolsó hangot is, az utolsó mozdulatokat, majd hátat fordít. A pulthoz sétál, ahol leteszi poharát, s lassan megindul a mosdók felé vezető folyosón. Az elejéről még visszanéz rá. Mosolyog.

Csepreghy Péter - 2019.08.10. 11:25


Hát...unatkozom nektek hogy telik a hétvége?

Denis A. Brightmore - 2019.08.10. 16:45


Támogatom, kisfiaim

Denis A. Brightmore - 2019.08.10. 17:58


Még nem tudod, kivel van dolgod

Theon Delacroix - 2019.08.10. 17:59


Kölyci!  

Inkább megtanítalak, hogyan védd meg magad

*sír, pacsizik*

Aki olyan nagy hydromágus, csináljon nekem esőt, légyszi

Denis A. Brightmore - 2019.08.13. 13:50


Van hely?

Jóóó reggelt off

nekem is!

Krushnic Dimitri - 2019.09.09. 14:30


Dimciiii

Szép estét :3

Hogy vagytok gyermekeim?

Aludni...vagy nem aludni...

Heló off

Nekem aludni kéne, de nem vagyok álmos

Mondjuk én is aludtam egy csodálatosat délután, de én magamat váltottam a munkában, úgyhogy muszáj volt

Csodálatosan szép reggelt, Helvey úr és pacsi Dimcsi

Jajj ez az én életem Mikor más akkor fekszik, mikor te kelsz...

én is akarok pizsibulit *-*

Én mindig mindent összekeverek, most lufis nadrággal Star Warsos felső van rajtam

De cuki a kockás nacid! *hoz palacsintát a buliba*

A Hiba

Hason fekve fordítja fejét a férfi felé. Megteheti, hogy ne menjen sehová, hisz az iskolában szünet van, Manó pedig a keresztanyjánál tölt egy-két napot. Furcsa, de nincs olyan érzése, hogy itt kellene lennie és hármasban kellene lenniük.
Kómásan mosolyog rá, majd közelebb csúszva csókot nyom mellkasára, nyakára, végül ajkára.
- Gyerekmenüt szeretnék, amiben dínó formájú a nuggets - vigyorodik el és a hátára fordulva megsimogatja saját, éppen beesett hasát.

A Hiba

Halkan felnyög amikor Nimród eltávolodik, de ujjaival még így is végigsimít a hátán. Kedveli őt, ezt az érzést viszont már nem annyira.
- Nem számít, az a lényege, hogy meglepetés legyen - von vállat. A gyerekkel mindig így csinálják, általában úgysem ismerik a figurákat, amik járnak hozzá ajándékba.
- Nimród! - hangosan nevet fel a váratlan puszira. Két kezével megfogja a másik fejét és elhúzza a hasától. - Éhes!