Igen, egymást foglaltuk le

Belőlem csak egy

Nem volt, ki tanítson

Megint megöltem az életet

Sztár vagy

Kicsike | nyuszisan | zene

Nyilvánvaló, hogy élvezi a rivaldafényt. Mintha színpadra született volna, a vérében lehet. Régen el is képzelte, hogy szülőanyja táncosnő, vagy színésznő lehetett, híres és gyönyörű, mostanság viszont már nem érdekli ez a fantáziálás. Csinálja maga és majd Manó mondhatja az apnyujára, hogy milyen szép...előadó volt.
- Igyekeztem a kedvedért - somolyog válaszul, majd kezét Franci kezére rakja a derekán. Kivételesnek kell lenni ahhoz, hogy hozzáérjenek a művészhez, de ő az, nagyon is. Talán bármi megengedett.
A következő mozdulatnál a mellettük elhaladó pincérnő tálcájáról levesz egy poharat, nem nézi mi van benne, a vendégének adja. Nehogy kiszáradjon ott neki.
- Van egy ugyanilyenem. Neked jobban áll - finom mozdulattal húzza meg a nő ruhájának vékony pántját és az visszapattan a bőrére. Quinn mosolyog, s tovább táncol a változó zenére. Minden mozdulata, minden pillantása az előtte ülőnek szól.
Rengeteg emberrel veszi körül magát, de talán a felének a nevét sem tudja, nem hogy olyan fáradozásokat tegyen értük, mint a kapcsolatvétel. Keresik ők maguktól, aki nem, ahelyett pedig keres újat. Mindig akad, elég csak egy estét eltöltenie egy bárban.

benCica | esküszöm, nadrág is van rajtam | zene

Pörög az élete, de ez nem meglepő,inkább az lenne furcsa, ha egyszer végre nyugiban ülne és semmit nem kellene, vagy nem akarna csinálni. Ebben a pörgésben néha elhagyja az eszét, ezért trappol végig minden csupa vizesen, de sebaj, azt feltakarítják, ő pedig megszárítkozik. Ha már sok dologban béna, legalább a bűbájokhoz ért.
- Valaki már megint durcimurci - előveszi azt a hangját, ami még saját magát is borzasztóan idegesíti. - Kevés volt az ágytorna, Mici? - szemöldökét kezdi vonogatni miközben ellöki magát az ajtótól és szépen kicsomagolva a sütit lepakolja Bence asztalára.
- Hé! Miért kell mindjárt a hátsószándékot keresni? - felháborodottan néz rá, még a szemöldökét is összevonja. Hát igazi sértés, de komolyan...talán...talán kivételesen nem akar semmit cserébe.
- Sértésnek veszem, szóval kérek belőle - egyébként is vett volna, de megvárta volna, míg jó szándékkal megkínálják. Ehelyett egy pufogó ötéveshez hasonlítóan nyúl rá az egyik csokis sütire és tömi a felét a szájába. Nesze neked Mitzinger!

5 éve | a Hiba | mosoly

A többi lánnyal ellentétben nem érzi attól kivételesebbnek magát, hogy a színpad széléről nézheti a koncertet. Neki az igazi élmény kell, szemből, a közönség soraiból figyelni Őt és énekelni a dalait.
Be nem vallaná talán, de ahhoz képest, ahogy viszonyult Nimródhoz, mostanra már egészen kedveli. Nem, nagyon is kedveli és annak ellenére, hogy ő többnyire a másik gitáros karjaiban köt ki hetek óta, itt hullámozva a többi rajongóval eljátszik a gondolattal, hogy ma este ő lesz az a lány, akit kinéz magának a tömegből és vele tölthet egy különlegesnek nem nagyon mondható, de izgalmas éjszakát.
Mindkét keze a magasban, jobb karján az a szalagkarkötő van, melynek másik felét a fellépés előtt Nimród karjára kötötte. Libabőrözik a hangjától és attól, ahogy a tömeg vele együtt énekli a dalokat. Mintha belelátnának mind és együtt, ugyanúgy élnék meg azt, amiről Ő énekel.
Velük együtt énekel, számára a tömeg csak hanggá alakul, szemeit néha hosszabb időre lehunyja, de többnyire le sem veszi a férfiról. Hatással van mindenkire, köztük Borira is. Kezd olyanná válni, akitől nem akar szabadulni, mint a szerek, amik gyakran előkerülnek a koncert után a backstage-ben. Biztos benne, hogy sokra fogja még vinni, ezzel a tehetséggel hülye lesz az, aki kiengedi a kezei közül, hisz nem csak egy lelketlen előadó.
A villódzó színes fények kavalkádjában Bori érzi a részegséget, de ennek nem az alkohol az okozója. Alig ivott két pohárkával mielőtt befurakodott volna a harmadik sor közepére, annak is már vagy fél órája.
Megőrülnek érte, hallja, amint sok lány sírva fakad és sikoltozik, néhányan azt kérik, vegye őket feleségül. Ő pedig nevet rajtuk, el sem tudná képzelni a zenészt egy valakivel hosszú távon, nem hogy esküvőn. Az a sok lány mind rá vágyik, neki pedig akad mind a tíz ujjára egy hátul is.

a rejtélyes | aktuális kinézet | zene

A pult felé néz, ahol az a ember áll, akiről látszik, hogy olyan a csárdában, mint egy régi bútordarab. Azt azonban hallomásból tudja, hogy ez is, mint a Vértes, fiatal férfi kezében van, egyértelmű, hogy nem ő a főnök.
Nem mond semmit, nem is kíváncsi ezzel kapcsolatban semmire. A kellemetlen vendég tovább állt, így a történet ezen fejezete lezárult. Bori pedig belekezdene egy újba, valami izgalmasabba az egyetlen emberrel ezen a helyen, aki nem ellenszenvet, hanem kíváncsiságot váltott ki belőle.
- Tíz percet tudok várni - meglöttyinti pohara tartalmát miközben bólint. - Ha nem várnak sürgősen haza, megmutathatnád a jobb helyeket a faluban - félmosollyal tesz ajánlatot mindenféle elvárás és keringőre való felhívás nélkül. Némi utalás is van benne arra, hogy miközben letörölte az asztalt, felfedezte ujján a tetoválást. A gyűrűk mindig csak gyűrűk, nem mindenkinél jelentenek elköteleződést és gyakran sokkal izgalmasabbak a házas emberek, mint a szinglik, akiknek nem kell titkolózniuk. A titkok teszik izgalmassá az embereket, persze csak addig, amíg fény nem derül rájuk.

másik Én

Nemrég érkezett, most intézte Manó papírjait az előkészítőben és a lakással kapcsolatos ügyeket, erre pedig muszáj innia valami frissítőt. Közrejátszik az is hogy kíváncsi a pult mögött álló férfira.
Nem akarja zavarni, így ma csak néha-néha rápillant, rámosolyog, különben az egyik középső asztalnál üldögél és a szerződést olvasva kortyolja vajsörét.

másik Én

Nagyot sóhajt miközben lapoz. Bonyolult a felnőtt élet, szívesebben lenne megint gyerek. Akkora, mint a kisfia. Ma már igazán neki kellene ágyba dugnia.
Újra felpillant, a férfit keresi, de most arcára fagy a mosoly. Tekintetük egy pillanatra találkozik csak, majd Bori oldalra néz, mintha szellemet látna. Mintha tükörbe nézne. A korsó is megáll a levegőben.

másik Én

Ismeri jól a tükörképeit. Bármivé is alakul, bárkiként is jelenik meg, felismeri azokat a vonásokat, amiket visel. Alaposan megnézi a nőt, önmagát a férfi mellett, nézik egymást és biztosan ugyanarra gondolnak.
Bori tudja, de a felismerés nem hasít belé. A pánik, az már jobban, ami miatt levegőt is elfelejt venni. Olyan sebességgel szedi össze holmiját, mint még soha és italát hátrahagyva siet ki a csárdából. Minél előbb el akar tűnni, rá akar gyújtani. Beképzelte volna?

Ide nekem a kajával *kómásdenagyon*

Megöregszünk és éhen pusztulunk

Nimród megint atyúristennek hiszi magát

*pizzát dug az orra alá*

Mondjuk...az ördögnél?

Nikoval ellentéten én nem díjaznám, ha a prefimet összecimbiztetnéd az ördöggel ._.

tömd inkább a fejed *pizzát nyom a szájába*

elitta már a máját, nem kell neki több

nem szeret lett ._.

Dani...

Ne hagyd magad befolyásolni

5 éve | a Hiba | mosoly

A külvilág és az élet minden egyéb része megszűnik arra az egy órára, míg Nimród előad. Ilyenkor teljesen átveszi az uralmat a zene és annak ereje Bori fejében. Nem tud és nem is akar másra gondolni, vagy másra nézni rajta kívül. Ugyan tudja, hogy ez az egész a közönségnek szól és a rajongóknak, mégis túl sokszor találkozik a tekintetük ahhoz, hogy ne dobbanjon furcsán a szíve. Kicsit különlegesnek érzi magát, amiért a mellette tombolókkal ellentétben többet is kaphat az emberből, aki ezt az egészet, az érzelmeket és hangulatot kiváltja belőlük.
Szíve ki akar szakadni a mellkasából, a tömeggel és a férfival együtt hangosan énekli a dalt a végéig. Aztán megáll a mozgásban, a zene elhalkulásával és az emberek őrjöngésével ő csak a mosolyra figyel, a tekintetére és a szédülésre, ami uralni kezdi.
Szélesen vigyorog vissza rá, aztán eltűnik a tömegben, hogy hátul, a backstage-ben valahogy máshogy is kifejezze rajongását. Nem gondolkodik, csak megy az érzései után. A helyzet az, hogy nem is lát semmi mást Nimródon kívül, nem érdekli hányan veszik őket körül és a másik, a gitáros mit szól hozzá. Az egész hatása alatt van még amikor meggyorsított léptekkel szinte odaszalad az énekeshez.
Átöleli a nyakát és lehúzva magához megcsókolja. Hosszú és sok mindent kifejező, olyan, amire biztosan emlékezni fog. Mert ez az első, hogy nem csak szórakozásból, a többiekkel felváltva tennék meg.
Szaporábban veszi a levegőt amikor elszakadnak egymástól. Végigsimít a másik arcán, de el nem engedi. A szemébe nézve vigyorog rá, tetteivel próbálja kifejezni azt a sokat, amit szavakkal képtelen lenne.

Boldog 18:18-at!

Még egy kölyök

Ugyan, Thomas, ne legyél előítéletes vele  

Ejnye Zina

Szerintem csak elege van már a tojásokból