Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

- Sajnálom, ha kiábrándítottalak - húzom el a számat, nem terveztem én csóri pasit elkeseríteni, hogy bizony vannak nők, akik nem tőle merülnek ki és hogy a globális felmelegedés sem azért téma, "cuz he's so hot".
Nem sűrűn szoktam embereket ara kérni, hogy maradjanak, általában elérem, hogy tőlem tegyék ugyanezt... de most egyszerűen nem ment, a nővérektől eltekintve napok óta egyedül vagyok, ezzel a nagy rakás szarral, ami a életem és még lehet felkötöm magam az ágy lábára, ha túl sokat maradok egyedül.
- Megnyugtató. - Mert tényleg az, még ha más most fel is háborodna, mert mit képzel, hogy ezt csak úgy eldönti, a megkérdezésem nélkül. Nem tudom, hogy jutunk a latexcuccok kitárgyalásáig, de csak sikerül, ott vagyunk, mintha ez lenne a világ legnormálisabb dolga. Nekem az egyetlen gondom vele, hogy most fel se tudnám venni, anélkül, hogy elszabnám.
- Ez alatt a kórházi szar alatt nincs rajtam semmi. Nagyon fura - állapítom meg rezzenéstelen arccal, a takarót lejjebb tolva kicsit, így éppen kivillan a combom, de elég nyilvánvaló, hogy a nadrág az csak úgy... elmaradt.
- A helyzet szülte, én sem tudtam, hogy az leszek. Csak elnyelte az aprómat, én meg rávágtam dühömben... hiba volt. Amúgy sem tudtam, hogy tervezel jönni - bólogattam párat, mert az üveg az úgy fröccsent be rajta, mintha ott sem lett volna, a kezemet azóta már helyrehozták, ez persze nem jelenti azt, hogy elpusztíthatatlan lennék.
Jól esik az érintése, a tény, hogy itt van, mikor lehetne máshol is, biztosan akadna annál fontosabb dolga is, mint hogy itt dekkol és mered egy emberi roncshalmazra. Mert kétségkívül valami nincs rendben velem, ezt pedig modellezem is, az ujjaim az ágykeretbe préselve, mielőtt visszaülök a seggemre.
- Én nem bántok senkit - vonom meg a vállam. Sokkal inkább mások bántanak engem, ez már nem annyira részletkérdés. Mert hallom a szisszenést, de nem tudok mit tenni, most éppen ez is a részem.
- Fogalmam sincs. Míg ki nem engednek - dőlök neki kicsit, de nem esem túlzásokba, csak hagyom, hogy átöleljen. Ettől egy kicsit jobban érzem magam, még ha nem is sokkal. - Szóval remélem nem sokáig, ha a húgomon múlik, lehet, hogy elpusztul csóró malac.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh, ja tényleg, néha elfelejtem, hogy te ilyen... "illedelmes" lány vagy. - Keresnem kell a szót, nem talál utat egyből a nyelvem hegyére, akárhogy is erőltetem, azt hiszem, hogy nem használom eleget. Ettől még el tudom képzelni a tigriscsíkos cuccban és hát... a pasik helyében tudnék vele mit kezdeni. De nem ezért vagyok itt.
Nem tudom, hogy sikerült ennyire lerendezni magamat, de csak megtörtént, most meg itt vagyok és lehet, hogy nem ártott volna melltartót venni. Az meg mégis hogy nézett volna ki?
- Már nem az üveget célzom, elsőre sikerült és nem volt bölcs döntés - rázom meg a fejemet rezzenéstelen arccal. Akkor sem lett komoly bajom, de jót tett a kezemnek, hogy folyamatos ápolás alatt volt, mert istentelenül összekaristoltam. Most már csak az égésnyomok hegei látszottak, abból sem sok, hálistennek.
- Az jó lenne. Sőt. Több, mint jó - csukom be a számat jó gyorsan, mert mégsem kéne úgy kinézem, mint egy facebook matricának. Helyette inkább igyekszem úgy a felsőm után nyúlni, hogy ne fájjon, de kevés a siker. Ki is bújok a mini topból, a az egyetlen, ami takarja, és úgy fordulok, hogy lássa a belilult területet, ahol összeb.sztam magamat. - Nem terveztem ennyire szép színes egyéniséggé válni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Hát ez borzasztóan néz ki - szakad fel belőlem a nevetés őszintén, ahogy a kisfiúra bök, aki éppen tekereg valami olyan zene ritmusára, amit rajta kívül senki nem hall. Vagy lát. Ízlések és anyag kérdése a dolog, én mondjuk egyik módon sem érzékeltem a ritmust. Egyértelműen nem az én világom a prüntyőke, akár hogy is próbálom elképzelni a dolgot.
- Ebben valahogy nem kételkedtem. - Nem úgy néz ki, mint aki életunt, vagy kiégett, pedig mind a kettő elő szokott fordulni, mikor az ember túl sok időt öl olyanba, amit még csak nem is szeret csinálni. Az ismerőseim között sok ilyet találtam már, általában mélyen is voltak az önsajnálatban ahhoz, hogy segíteni lehessen rajtuk. - Attól függ, az elismerésem szeretnéd, vagy valami többet?
Nem szeretem kerülgetni a dolgokat, előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy mire is vágyott. Az esetek nagy többségében ez nem egy vállon veregetés, nem ez az emberi természet alapja. Kellemetlen, nem? Nem, ha a helyén tudod kezelni a dolgokat.
A pincérlány kivesz az észből, szívem szerint még meg is rángatnám, de az nem lenne túl kifinomult, meg fel is kellene kelni, sőt, még az italom is lehet, hogy kilöttyenne, ennyit pedig nem ér meg az a fruska, így elengedem a dolgot, meglehetősen gyorsan.
- Szavamon? Miben? - kérdezem széles vigyorral, miközben végighúzom a kezem a torkomon lassan, majd az államon, összezárva a levegőben az ujjaim, mint aki éppen ráfogott az elhangzottakra. - Nem adtam el neked a lelkem.
Azt hiszem, ez talán kicsit elhamarkodott kijelentés is, mert nevetget itt maga elé, mielőtt még valami ismerősének mutogatna, amit nem tudok hová tenni. Természetesen csak addig, míg meg nem jelenik a kis papírosa, amit elém is tol, én meg felnézek rá, kissé habozva, de elvéve a tollat.
- Nagyon remélem, hogy ez egy átlagos papír és nem valami trükk, hogy eladj egy osztrák bordélyba - nézek rá sokatmondóan, mielőtt a teljes nevemet a papírra vésném, szép, olvasható betűkkel, hogy meglegyen a boldogsága. Utána vissza is toltam, mielőtt magam alá húztam volna a térdemet. - Előre szólok, hogy a szerveimből nem profitálsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még nem igen sikerült megszokni, hogy a koliból kicuccoltam, a csillaghoz meg be. De ismerjük el, hogy jóval kényelmesebb, hogy a fürdőkádban el lehet tespedni és nem a tusolóban tudok le mindent 3 perc alatt, fertőzésektől rettegve. Negatívum? Nisa továbbra is morcos, amiért kiköltöztem.
Éppen Duploval játszunk a nappaliban, mire az órára sikerül néznem és realizálom, hogy még mindig nem sikerült egy bugyinál többet felvenni. A dudálásra elnyomok egy káromkodást, majd szaladok is öltözni. Persze csak az után, hogy adok egy nagy csókot a kutyus nózija hegyére. Beleugrálom magam egy rövidnaciba, majd találomra felrántok egy pólót. Nem talált, ez nem az enyém. Mindegy.
- Nem, nem, jövök - rángatom magamra a napsárga converset, majd vigyorogva be is csukom magam után a lakást. Még sehol senki, így a falnak dőlve várok, mi legyen.
- Én! - felelek, a kezemben szorongatva a pórázt, meg a nyakörvet, amit előre megvettem, miután tanácsolták. Oda is szökdécselek, majd egy kék tincset odébb fújva nézek fel szép mosollyal Igorra. - Duplo szétcincálta az új labdáját. Ne mondd meg neki, hogy tőlem tudod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem ez a szó rá? Még sokat kell tanulnom. - A magyar bonyolult nyelv és bárki, aki mást állít, az egy megrögzött hazudozó. Persze, jó tanáraim vannak, mert a fura lányok is sokat segítenek, meg Igor is eléggé, bár neki elég sajátos elképzelései vannak a korrepetálásról. Inkább követem a nőt, hogy ki is lyukadjunk valahová, ne csak lebegjünk az éterben, mint gólyafos a levegőben. - Az jó lenne.
Nem vagyok gyógyszerfüggő, leginkább semmilyen függésem nincsen, de ez az érzés mostanság konstans volt, a fájdalomcsillapító pedig jót tett volna rá. Vannak házi praktikák is, de a nagy többségük sok energiát és hozzávalót igényel, én nem az vagyok, aki ezeket otthon összedobja.
- Hát... ennél rosszabb nem hiszem, hogy lehet, nekem bármi megfelel, amiben egy fikarcnyi esély van, hogy segít - sóhajtok fel meglehetősen hangosan, de fáj, így fel is szisszenek elég hangosan. Olyan szúrós érzés az egész, nem élvezem, pedig van olyan fájdalom, ami kellemes. Egyértelműen nem ez az. Van olyan pont, ahol hangosan felnyüszítek, nem jó érzés.
- Most épp szúr és ez szaaaaa... - a keze után is kapok, mert nem kellemes, nem jó, fáj, de még épp időben eszmélek, hogy ne érjek hozzá. Veszek lassan egy mélyebb levegőt, majd visszaejtem magam mellé a kezem és a plafont bámulom. - Bocs. Viselkedek, csináld csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Milyen egy ál-szent? Olyan fura ruhákban van, mint a templomos képeken a csávók? Meg a csávók, akikről azt mondják, nők? - kérdezem, a plafonra pillantva, össze is vonva a szemöldökeimet, ez a meghatározás nekem most nem teljesen egyértelmű. Sosem láttam még álszenteket. Azok a ruhák nagyon nem babák már, csupa lógó függöny. - Vagy ilyenek?
Le is szegem az állam, olyan dupla-tokám van, hogy tanítani kellene az iskolákban. Ilyen egy igazi áll-szent. Nem, ennek nincsen semmi értelme, inkább fel is emelem a fejemet.
- És mennyi időnként kell meginni? - kérdezek vissza, ha anya itt lenne, tuti szólna, hogy még vannak fontos kérdések, amiket nem tettem fel, mint hogy milyen mellékhatásai vannak... vagy ilyesmi. Talán én is rákérdezek, de az is lehet, hogy nem. Most még pihentetem, ennyi biztos.
- Ja, nem, semmi baj, kezdem megszokni a fájdalmat. Van, amit egészen kedvelek is, csak ez... hát ez nem az - állapítom meg, meg sem moccanva az előző pózomból, talán ha elég mozdulatlan vagyok, akkor annyira nem rossz az egész. De. De, az. - Csak nyugodtan.
Miután végez, fel is ülök, majd elkezdem magamra visszaügyeskedni a felsőm. Máskor talán megkockáztatnám, hogy hazamegyek melltartóban, de most még azt sem sikerült hozni. Szóval csak figyelem őt, igazgatom a felsőm, majd a kezében tartott papírra pillantok.
- Nem hiszem, hogy van. Mennyi idő alatt kellene elmúljon? Már, a fájdalom - kérdezem, miközben a bakancsba bujtatott tappancsaimra nehezedem és lemászok az asztalról. - Ha van kedved, valamikor ihatnánk egy kávét.
Majdnem hozzáteszem, hogy mint barátok. De aztán nem mondom ki végül, reményeim szerint tudja, hogy nem akarom felszedni. Túlságosan lefoglal egy ember. Szomorú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit felnevetek, tetszik a férfi lelkesedése. Lehet, hogy szólok neki. Lehet, hogy tényleg szólnék neki, ha...
- Ha gondolod, majd megadom a számomat, aztán... - feltartom a kezem, épp olyan pózban, mintha mobilt tartanék, még mindig széles mosollyal az arcomon. Sokkal rosszabb napra számítottam a reggel alapján, bárki legyen is a férfi, a karmám jó volt mostanság. - Jártam arra. Már a faluban, azaz, a szökőkútban, meg a boltban, ahol volt egy tök, ami beszélt, de nem be... áh mindegy.
Most először érzem úgy, hogy nem sok értelme van annak, amit mondok. Mármint, komolyan, mintha teljesen bolond lennék. Tiszta fiktív hatása van az egésznek, pedig nem volt az, sőt, nagyon is megtörtént már minden, amit említettem.
- Úgy érzem, írásos panaszt kell tennem a megfelelő szerveknél - bólintok párat, fontoskodva, mielőtt ismét elnevetném magam. Ez az ember nagyon is tud valamit, talán ha máskor, máshogy találkozunk, már megpróbáltam volna felszedni. Úgy komolyan. A mostani kis kilengéseim csak olyan félgőzzel történnek.
- Akkor úgy tűnik, ez a szerencsenapod - nézek fel rá, nagy szemekkel, aztán a tekintetem az ajkaira terelődik, egy egész hajszálnyit még közelebb is hajolok, kissé nyújtózkodva. A csuklóm a vállára támasztom, nem akarom összetörni, mert bár mások számára ez abszurdnak tűnhet, számomra most valós, fájdalmasan zavaró probléma. Csak hajolj közelebb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Duplo kicsit vehemens tud lenni. Na, nem velem szemben, nekem még azt is hagyta, hogy ráadjam a pulóvert, meg a napszemüveget, meg a múltkor beült mellém a kádba, de Igorral szemben néha kicsit olyan rebellis, mint aki nem teljesen ért egyet az ember terveivel. A kocsibaültetés is valahogy így zajlódhatott, gondolom.
- Jövök már, na! Ennyire sietünk? - kérdezem, de hagyom, hogy a derekam átkarolva megcsókoljon, a fejem hátravetve még el is vigyorodom utána egy kicsit, mielőtt végigsimizok a pofiján.
Végül behuppanok a kocsiba, meg bekötöm a biztonsági-övet is, mert nekem nem hiányzik, hogy a kocsi egész úton mást ne csináljon, mint sípoljon, meg vinnyogjon és mondja a magáét.
- Akár beugorhatsz te is, vagy mehetünk közösen, ahogy szeretnéd. Nem tudom, mennyire érsz rá ma. - Ez utóbbi egy állandó probléma az életünkben, ő kb folyton úton van, én meg igyekszem elfoglalni magamat. Ezért is szeretem annyira Duplót.
Igazából ez egy jó kérdés volt, vonok is rá egyet a vállamon, hogy hát a fene se tudja, miközben kibámulok az ablakon, a fejem az ajtónak biccentve. Nem
voltam soha egy nagy kocsiban utazós, elálmosodom tőle.
- Nem, voltam már bent egy párszor egyedül, szóval tudom, hogy ki jön velem haza - jegyzem meg, miközben egy kívülről ráragadt koszpöttyöt próbálok átugratni akadályokon a fejem kicsi mozgásaival. Nem vagyok bolond, természetesen. - Milyen messze van kocsival?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A helyi piacra azt mondják, hogy a legfinomabb sárgabarackot, nektarint és görögdinnyét találhatjuk itt. Sőt azt is, hogy a mugliknál terjesztett piros és sárga húsú darabok mellé még kék és zöld társaikat is meg lehet találni szezonálisan, így miután meglátogatom Jasminet, a kis hátizsákommal együtt a helyi piacra tartok.
A dinnyét elég hamar sikerül is megtalálnom, be is vásárolok, a táskámba rejtve a kis gyümölcsöt, aztán a barackok között kezdek el lelkesen válogatni, nem törődve a körülöttem foglalatoskodó és folyamatosan beszélgető emberekkel. Ekkor történik meg a baj, a mindenkit számomra érthető nyelvre fordító, nagyon drága karperec egy yolo megmozdulással a gyümölcs közé hullik, a csatja megadja magát, én pedig ezt észre sem veszem addig a pillanatig, míg rá nem kell jönnöm, hogy nem értek mindent. Csak a beszélgetések, teszem azt... felét, háromnegyedét.
- Oh shit, ne ne ne ne ne... - kezdek el nézegetni a karkötőm után, miközben többször is a csuklómra fogok, de nincsen ott. Hajajj. Szinte érzem, hogy hevesebben veszem a levegőt, ahogy körbepillantok, de sehol az ékszer. Az egyetlen magyarázat, hogy... a pultban van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Legközelebb talán jobban figyelek majd arra, hogy milyen állapotban vannak az értékeim, mert az a hirtelen stresszgombócot a gyomromban soha töbé nem akarom tapasztalni. Szinte beleszédültem a gondolatba, hogy vennem kell most egy új ilyen vackot, csupán azért, hogy szót tudjak érteni a barátaimmal, az iskolai tanáraimmal, a pasival, akivel együtt élek. Nem igazán nyugtat meg engem ez a külföld dolog.
Már kezdenék teljesen rágörcsölni a tényre, hogy nincs meg a karperec, mikor a sötétebb bőrű lány mellém lép és egy halálosan nyugodt mozdulattal kiemeli azt a sárga gyümölcsök közül.
- Te jó ég! Igen, köszönöm! - még én is hallom az akcentust a hangomon, ahogy kiveszem a kezéből és meg is ölelem hirtelen felindulásból, aztán a táskámba dobom a célját teljesíteni nem képes értéktárgyat. Gyorsan el is engedem a lányt, majd pár újabb barackot dobálok a táskába. A bácsi nem különösebben van elragadtatva tőlünk, folyamatosan mondogatja a magáét, hogy összefogdozzuk a portékát - a portrékra gondol? Én nem értem semmilyen képhez! - és milyen gonosz lányok vagyunk mi. Gyorsan ki is fizetem a sárga gyümölcsöket, majd a lány felé tartom a zacskót.
- Vegyél! Segítettél. Hálás vagyok - mosolygok rá, miközben igyekszem egyszerű mondatokat összerakni, amikre talán a válasz is van olyan egyszerű, hogy megértsem az ékszer nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Vannak olyan dolgok, amikre azt mondom, hogy túl luxus és felesleges, de a saját fürdőszoba sosem az, főleg nem egy fesztiválon. Szóval a belépő egy dolog volt, nem olcsó, persze, a lakosztály már egy másik. Azért egy-két csajnak megtakarítottam pár kínos pillanatot, mert hagytam, hogy éjszaka itt zuhanyozzanak és ne a nagy közösben, ami gusztustalan tud lenni.
De ma hajnalban minden a legnagyobb rendben, ahogy állok a víz alatt, a teljes sörényemet ellepi a víz, én meg csak megrázom a fejemet, mint egy kutya, kiélvezve minden pillanatot, mielőtt visszatérnék a forgatagba. Csodás hely, egyszerűen szerelmes vagyok.
Jó, azért van, ami nem tökéletes. Az, hogy videóhívogatnom kell Mitzingert, miközben ő vagy ráér, vagy nem, az nem tökéletes, még a legkevésbé sem. Kicsit fel is szusszanok, mielőtt kilépek a víz alól és felrángatom még vizesen a trikóm. Kicsit túl üveg az ablaka a lakosztálynak máshoz.
De ahogy kilépek, meglátom a táskát a másik ágyon és egyből el is dobom az addig hajszárítgatós törcsit, majd körbenézek a szobában. Sehol senki. Creepy.
-  Mi a faszt képz... - kezdek rögtön neki, mielőtt felismerném a tetoválásokat, meg a retekrossz cigi illatát. Egy pillanatra elkerekednek a szemeim, majd széles mosollyal sietek oda és ölelem át hátulról, lelkesen, mielőtt átcsúsznék a karja alatt. - Szent szar, itt vagy! Hoogy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Volt már sokkal rosszabb fesztiválszezonom is. Mármint, komolyan, voltam tök egyedül a világ másik végén. Most is ez van, de akkor abban sem voltam biztos, hogy valaki majd megkeresi a hullámat. Most legalább erről van egy halványlila gőzöm. Igor baromira kiakadna, ha csak úgy eltűnnék és a nagyijának megint egyedül kéne buliznia, meg két kutyát hagynék a nyakára. Dolgozni ki fog?
Annyi életösztön viszont van bennem, hogy amint megláttam a táskát az ágyon, felhúztam az agyamat, mert mégis ki engedi meg magának, hogy csak úgy becuccol az ágyamra, minden előzetes figyelmeztetés nélkül?
Igor. Ő olyan bátor. Szinte egyből realizálom is, majd lelkesen ugrom a hátának, hogy jól megöleljem.
- Cssssssss, örül, nem beszól! - csissegem le nagy lelkesen, majd elé kerülve bújok hozzá rendesen is, szorosan átölelve, jó mélyen beszívva az illatát. Csoda egy ember ez. - Öt óra van. Mégis hol a rákban lennék, ne haragudj? Ilyenkor már csak társasággal lehet menni, ha az ember nem akar minden szarba keveredni.
Szélesen elvigyorodva hagyom, hogy megemeljen, lelkesen viszonzom is a csókot, mind a két tenyerem az arcára simítva. Le se lehetne lőni, lelkesebb vagyok, mint ahogy azt illene.
- Be sem csatlakoztál a fürdőben. Szégyelld el magad. Pedig finom a víz. Miért nem szóltál, hogy jössz? - szakad fel belőlem egyik kérdés a másik után, miközben puszikkal borítom be az állát, meg a nyakát, majd miután letesz, mindkét alkarom jó büszkén emelem meg, jó magasra, hogy lássa. Na mi nincs rajtam? És ki kommunikált mégis hibátlanul? Na ki?
Azért inkább a kisszekrényhez lépek a karkötőért, majd ismét ránézek, kicsit meg is ringatva a csípőm.
- Kétágyas, külön alszol ma? - forgatom meg a szemem, majd kicsit felsóhajtva igyekszem lelassítani magam. Nem hiányzik, hogy valamit csak úgy eltörjek, vagy ilyesmi. - Biztos kimerültél. Nem lett volna muszáj ennyit utaznod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

május 4 | 420-as szoba  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Oh! Igen, ennek mondjuk így több értelme van - bólogatok elég sűrűn, össze is préselve a szám, hogy hát erre gondolhattam volna, meg még rá is mutatok a nőre. Hát... legközelebb majd ezzel a plusz tudással futok neki a napnak. Már tudom milyen egy álszent. De milyen egy áll-szent?
Kell a gyógyír erre az állapotra, amiben ragadtam, nem akarok így élni, attól tartva, hogy bármihez érek is, majd atomjaira esik szét másodperceken belül.
- Öm... rendben - adok rá pozitív választ, de magamból kiindulva nem vagyok benne biztos, hogy ez az elég specifikus időtartam majd mindenképpen rendben lesz az életvitelemmel. Nem teszem szóvá, csak bólintok még párat.
Mondták már mások is, talán nem eléggé, mert így is vannak dolgok, amiket elkezdek és sosem fejezek be. Sorozatok, hangszerek, barátságok. Kellemetlen.
- Kösz, doki - mosolyodom el kissé. A legtöbb ember már elengedte volna a nyomorult esetemet annyival, hogy erre még nem volt precedens, így nem tudnak vele mit kezdeni. Ő meg itt volt és szívott velem, mintha muszáj lenne. Hálás voltam érte.
- Ja, nem kell feltétlenül kávénak lennie, nem iszom én sem, túlpörget. De itt az együtt kimozdulás... részére gondoltam főleg. Nem az ital milyenségére - próbálom kimagyarázni a helyzetet, de végül csak elfojtok egy frusztrált sóhajt. Inkább rámosolygok hálásan, miközben átveszem a lehető legóvatosabban a cuccokat. - Köszönöm még egyszer, Jasmine. Meglesz. Szép napot!
Még biccentek is, majd leteszem az asztalra a pénzt, amit neki raktam el, majd egy mosollyal elillanok a helyszínről. Nagyon remélem, hogy tényleg képes ezzel csinálni valamit. Velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Fogalmam sincs, mi a szart csináltam volna, ha nincs meg a kütyüm. Mármint, persze, vettem volna egy újat, de egész pontosan miből is? Megint mehettem volna  haza, anyámékhoz, szégyenszemre bevallani, hogy a második karperecemnek is kampec. Mentségemre szóljon, az elsőt azért offoltam ki, mert ráfröccsent az robbanó üst tartalma, én abban semmilyen kárt nem tettem.
Ellenben a bácsi a kedvünket asszem nem igazán fényezte, vagy emelte, a enyémet legalábbis semmiképpen. Folyamatosan mormog, meg morog, hiába öleltem meg a lányt, még akkor is csak dörmögött maga elé.
- Tényleg köszönöm. Drága, nem kell elhagynom - nézek a táskámba, biztos vagyok benne, hogy nem úgy fogalmazok, ahogy kéne, de kis szerencsével a lányka azért még megérti, hogy mit akarok kihozni belőle.
A lány fel is nevet, nem egészen értem miért, de egy széles, bátorító mosollyal nézek rá, felőlem annyit nevetgél, amennyit szeretne, mert ki sikerült húznia ma egy nagyon pocsék helyzetből.
- Amennyit jól esik - vonok egyet a vállamon, amúgy is rengeteget vettem, szinte már indokolatlanul sokat, de nem zavar, nagyon szeretem ezt a gyümölcsöt, szóval úgy érzem, majd csak el fog fogyni.
- Nincsen mit. Frances vagyok - mosolyogok rá, de nem nyújtok kezet, a barackok mellé nem hiszem, hogy még van erre kapacitása. - Merre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Nem, neki már mennek, csak neked nem - grimaszolok, de a nevetése ragadós, mindig is az volt és szerintem az is marad, imádom őt. Éppen ezért gyorsan lazítok is az ölelésen, mert olyan tudok lenni, mint egy óriáskígyó, csak úgy hobbiból halálra szorítok valakit. Persze, még sosem próbáltam, de tudom, hogy képes lennék rá, így kicsit nyomasztó tud lenni. Hagytam már az emberen lila foltokat, nem voltam rá büszke. - Vagy egy idegen térség kórháza. Been there, buddy. Ne akard tudni.
Nagyon büszke vagyok a haladásra, amit elértem, szinte mindent értek, amit nekem mond, sőt, a mondataim is szerintem rendesen rakom össze, pedig isten lássa lelkem, nagyon rossz volt elkezdeni magyarul tanulni.
- Jobb. Nem kérdeznék ennyit -  nevetek fel, de azért tudnék mit kezdeni a helyzettel, ha csak úgy becsúszna mellém a forró víz alá. Jaj, nagyon is. El is mosolyodom szélesen, mikor az ajkai a homlokomhoz érnek, majd viszonzom azt a bizonyos csókot, közelebb simulva hozzá. Kicsit lefagyok a megszólalásra. Mármint, persze, ő is nagyon hiányzott, de nem... vagdostunk ilyeneket egymáshoz, ez így volt természetes. - Tudom. Itt vagy.
Hallom, ahogy összecsúsznak az ágyak, még a mozdulatot is érzékelem, de egy rossz szavam sincsen, élem, hogy itt van, velem, hogy a vizes pólómtól az övé is az lesz és érzem az illatát. Tényleg hiányzott, basszameg. - Öm, alvás? Észveszejtő, rég-láttalak-szex? Vagy csak mesélj, miért nem szóltál.
Fel is veszem a karkötőm, nem akarok lemaradni semmiről, amit mond, leülök az ágyra és várakozva pillantok fel rá, csillogó szemekkel.
- Mármint, persze, este érdekel Paul van Dyk és Armin van Buuren, de ők klasszikusok - szögezem le, mert ebből nem engedek, Armin még hazai is. Élem az embert. - Terveztél valamit? A VIP-n kívül, természetesen. Nem tudom. Függönyt?
Bökök az állammal az ablak felé, ami kb... egy fal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyesek megkérdőjelezik az etikai és morális alapját annak, hogy nekem még jogom van elszívni a házi cigim maradékát, közvetlenül az előtt, hogy belépnék az ajtón egy játszóházba. Mert hát, megbeszéltük, hogy a szokásos játszós délutánba én is becsatlakozom, Quinnek pedig hogy is mondhatnám azt, hogy nem. Szóval eltiportam a csikk maradékát és a kukába dobtam - ne gyulladj fel! - mielőtt beléptem volna, ahol találkoztam a kiscsaláddal.
- Mit is mondtál, mi a feltétel, hogy beengedjenek ide? Nadrág, ugye? - nézek kissé elbizonytalanodva a mellettem állóra, de aztán csak az összes fogam kivillantva vicsgyorgok a pultos nénire, aki azért csak-csak visszamosolyog rám. Megigazítom a gyűrűimet az ujjamon, valahogy még mindig idegen érzés, hogy rajtam vannak, de aztán el is kezdődik a nagy játszós délután és a labdatengerben fekve talán nem is annyira nyomasztó ez az egész.
Hagyom, hogy a labdatengerbe húzzon, fel is nevetek, az ujjaim végigszántanak pár gömbön, majd lebegek, de fogom Quinn kezét.
- Csak az nő fel, aki úgy dönt, fel akar nőni, kiscsillag - hunyom le a szemem, hagyom, hogy az arcomra kiüljön a mosoly, még nem akarok visszajönni a valóságba, pont jó itt nekem. - Tudtad, hogy a vidrák a tengerben így alszanak? Hogy ne sodorja el őket egymástól az áramlat.
Hallom a hangjáról a vigyort. Tudom, hogy boldog és ez engem is felvidít. Szeretek jó ember lenni, még ha nem is mindig sikerül.
- De a gyerekek nem ehetnek fagyit vacsira. Ugye, Manó? - nézek a kisfiúra, aki még mindig ugyanolyan lelkesen tud rám mosolyogni, pedig nem először látom. Bírom a kölyköt. Meg is rázza a fejét, majd elbizonytalanodik. Ah, ne hagyj cserben, Manus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jó, volt, ahová nem engedtek be, mert "nincs rajtam nadrág". Pedig volt, jól össze is vesztünk - bólintok rá, mert a legnagyobb gondom az volt, hogy hiába kiabáltam hangosabban, attól még az öreg agyáig nem jutott el a tény, hogy én fel vagyok öltözve rendesen. Itt is csak furcsán néznek, de nem tudom, hogy az most a hajamnak szól, vagy a ruháimnak, vagy csak a teljes lényemnek.
Tagadhatatlan, hogy Quinn egyike azoknak, akikkel nem bánom, hogy tartom a kapcsolatot. Néha jó csak elszaladni vele a külvilág elől, mintha nem lenne holnap, hírnév, iskola, úgy leginkább semmi, csak az adott pillanat.
- Úgy valahogy - helyeselek, de a szemeim továbbra is csukva tartom, koncentrálok, óvatosan fogom a kezét az enyémbe. A balesetem óta mindenki annyira törékenynek látszik, akár a porcelán. Olyan, mint egy véget nem érő, nagyon pocsék trip. Hagyom, hogy közel húzzon, a kezem a hátán nyugtatom, a fejem a vállának billentem kicsit és mosolygok. Külső szemlélő számára akár még egy kissé morbid, de boldog családnak is tűnhetünk.
- Igazán csábító az ajánlat, milyen ízű a fagyi? - kérdezem kíváncsian, még el is nevetem magam a kisfiú kacsintásán, igazi kis törpe szívtipró, akit tuti nem tud majd senki elutasítani, ha nagyobb lesz.
- Hé, ez csalás! - pattanok fel rövid úton, kikepesztek nagy nehezen az árokból és már sietek is a hajó felé, elég gyorsan sprintelve, de vigyázva, hogy ne hagyjam le a kiskölyköt. Ami azt illeti, a megbűvölt kalózhajó nincs olyan messze, de asszem elég hamar ki is futok a szuszból a sprint mellett. Quinnt beérve rántok is egyet a melegítőnacin lefelé, egy nagyon felnőttes mozdulattal, majd felvinnyogva szaladok tovább. - Nem én voltam!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rettenetesen aranyos ez a gyerek, van benne valami pimasz, de markáns, ami miatt nagyon is hajlasz rá, hogy tényleg hallgass rá. Kevés kisfiú mondhatja ezt el magáról, nem is vagyok oda értük, erőszakosak és nagyon undokak tudnak lenni az egész élettel is. Manó nem.
- Hát ez csodásan hangzik. Majd valamikor elhozom a pizsamámat, és akkor egész este nézhetünk mesét meg ehetünk fagyit, mert semmi más dolgom nem lesz, oké, pocok? - nézek a kisfiúra végül, nagy szemekkel, megszeppent mosollyal, kissé félsszel pillantva át Quinnre. Nem mintha attól tartottam volna, hogy ő nem megy bele, aludtam én már nála, rajta, vele, mindent is.
Azt viszont mindenki tudja rólam, hogy nem szeretek veszíteni. Nagyon nem, így minden megfontolás nélkül rántok egyet Quinn nadrágján, majd diadalmas sipítással szaladok tovább, mint egy hősies tengerimalac, felkapaszkodva a hajó menedékébe, a nevető Manó mellé.
- Ilyet nem szabad csinálni, csak azért csináltam, hogy megmutassam, mit nem szabad - bólogatok nagyokat a kisfiú felé, aztán jó magam is kardot rántok, hogy megvédjem magam. Még a tipikus vívó pózt is leutánzom, hasonlóan rá szegezve a kardot. - Egy igazi kalóz nem hátrál meg! Kék hajjal temessetek el!
Mert nem bízom el magam, csak neki rontok a karddal, szigorúan csak a fegyvert és jó, talán néha még a karját is eltalálva.
- Ennyit tudsz?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Már lassan három napja, hogy fogtam Marley pórázát és kiléptem azon az ajtón. Nem mondom, hogy jobban érzem magam a ténytől, hogy eljöttem, sőt. De fogalmam sincs, hogy mi mást tehettem volna. Attól a pillanattól, hogy realizálódtak bennem dolgok ott, Quinnel, nem volt megállás a lejtőn lefelé. Szóval napok óta mást nem csinálok, mint öntöm magamba egyik Gint a másik után. Anya megkér, hogy vigyek ki egy tálca sört az egyik asztalhoz, meg egy frissen tekertet is, amit meg is teszek, hanyag mozdulattal, meg biccentéssel pakolok mindent az asztalra és vissza is térek a helyemre, a pulthoz. Anya megint elkezd arról beszélni, hogy szerinte nem megoldás, amit csinálok, mire ráemelem a tekintetem.
- Hou je mond! - reccsenek anyámra, aki kissé megilletődve néz rám, az esetek nagy többségében jóval kedvesebben közlöm, hogy legyen szíves elhallgatni, de most... nem megy.
Tekerek magamnak egy újabb cigit, fekete papírba, majd visszatámaszkodom a pultnak. Csak akkor figyelek fel ismét, mikor anyám kedélyesen üdvözöl valakit, aki válaszul nem ért semmit.
- Stella! - eszmélek fel és már át is vágok a helyiségen, kezemben két görögdinnyés tonikkal higított ginnel. - Egészségünkre. Dit is mijn vriend, Stella. Ő az anyám.
Ennyivel le is tudom a bemutatást, a nőre bökve, majd a lány kezébe nyomom a poharat, hozzá érintem a sajátom és egy gyors húzással le is küldöm.
- Korábban ideértél, mint gondoltam volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

My tequila

Elég hamar sikerül beazonosítani a hangot, még ha ő nem is lát meg azonnal. Persze, nagy itt a tömeg ahhoz képest, hogy kávézó, büszkén mondom, hogy a környéken a miénk a legjobb. A legjobb kávék, a legolcsóbb csapolt sör, öt féle tonik és vág tíz fajta fű. Mindenki megtalálja, ami neki leginkább a kedvére tesz. Nekem csak az kellett, hogy messze legyek és minél gyorsabban, baj? Ezért is segítek anyának, de nem túl sokat, mert dühös rám, szerinte nem tükrözöm a családi vállalkozás szellemét. Na nem mondod, baszki?
- Gint. A holland már csak ilyen - vonom meg a vállamat, mert a nyelvünk olyan, mint egy csomó másik részeges szerelemgyereke. Nagyon beteg. A lányka integet anyámnak, aki cserébe nagyon furcsán néz, de aztán elmosolyodik kicsit. Ez azonnal lefagy, mikor rám néz, nem boldog tőlem.
- Majd mondd meg neki, hogy üdvözlöm - bólintok lassan, mert semmi bajom az otthoniakkal. Csak nem bírom tovább egy pillanattal sem egyedül, lehet, hogy még egy ilyen reggel és felkötöm magam a zuhanyzóban. Koccintunk, lehúzom az italom és hátradőlök.
- Áll a bál? Hol? - kérdezem felvont szemöldökkel, megnyalva a szemfogam, majd felsóhajtok, megdörgölve a szemem sarkát. - Muszáj volt eljönnöm. Egyedül vagyok szinte egész nap. Kezdtem úgy érezni, hogy megőrülök. Kivagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem is szarozok nagyon, ugyan kicsit furcsa, hogy úgy beszél a hollandokról, mintha egy sem lenne a közelben, miközben magam is az vagyok. Inkább csak feldobom a seggem a pultra, átlendítem a lábaim. Leemelem a kérdéses üveget, két poharat, amit a pultra teszek. A fahéjat is, meg a narancsos bödönt. Anya eltúr egy tincset az arcomból, én meg összepréselem az ajkam.
- Amit csak akarsz, szivi. Mondtam, bármit, csak kérned kell - bököm ki elég hamar, töltök is italt, igaz kissé remegő kezekkel. Talán nem ártana valami kevésbé erős is. De nem most. Felé tolom az egyiket, mielőtt még lenyalom a kezemről a fűszert. Letolom a töményt, majd a narancsra harapok. Az édes lé ellepi a szám. Nem lep meg, hogy felfújták, mindennel ezt teszik. Mélyet sóhajtok.
- Majd lenyugszanak, gondolom. Még én sem tudom, mi fog történni - vonom meg a vállam, nehezemre esik kimondani, de muszáj. Mert őszintén, sejtelmes sincs mi a szar lesz az életemmel. Figyelek rá, ahogy mesél, de ugyanazt éli át, mint én. Velem is ott volt Duplo, de ez nem elég, nem segít, nem leszek tőle... Több.
- Gondolkodni. Van - lököm át a lepkés zippot a lánynak, majd az oldalt dühömben lenyirt tincsekbe túrok. Inkább végigsimitok csak. - A miénk, igen. Szeretem. Itt nőttem fel.
Újabb kört öntök, miközben leülök a pultra, majd veszek egy mély levegőt. Nagyon mélyet, ami reszketegen tör fel a torkomból.
- Nem tudom, vissza kéne e mennem. Egy katasztrófa vagyok. Tönkre fogom tenni az életét. A sajátom sem tudom egyben tartani - vakarok a körmeimmel egy pontot a pulton egyre inkább. Pislogok párat, hogy a forróság eltűnjön a szememből. - Annyi dolgot el kéne mondanom... De nem nézne rám többet ugyanúgy.
A körmeim a pultnál vájom, mielőtt egy dühös mozdulattal megtörlöm az arcom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- PF! - felelem, még legyintek is, mert nem akarok én senkit áltatni. Nem vagyok rendes nő, nem is leszek soha. Ha egy kicsit is jobb vagyok, akkor most otthon lettem volna Igorral és kisírom a szemem is a vállán.  Helyette itt vagyok és anyámat veszem ki az észből az epizódjaimmal.
- Fogalmam sincs, hol vagyok otthon, Stella. Nem tudok mit kezdjek magammal. Kiakadok - masszírozom meg a halántékomat, mert attól, hogy van egy hely, ahol cuccaim vannak, még nem leszek otthon. Azt hiszem a legnagyobb gondom az, hogy Igor elfoglalt az albummal, nekem pedig bebaszott az élet. Úgy összecsúszott minden. Inkább csak átlököm a gyújtót az asztalon, hagyom, hogy füstöljön. Hivatalosan nem lehetne itt ilyet, de mindenki ezt teszi. Szóval nem is érdekel különösebben.
- Nem igazán tudják elfogadni, ha valaki más, am I right? - nevetek fel keserűen, mert talán ez az egyetlen ok, amiért kívülállónak érzem magam és talán soha nem is leszek teljesjogú része a csapatnak. Nem mintha ez zavarna, megszoktam már, hogy nincs olyan kör, amibe tényleg tartozom.
- Nem hiszem, hogy tudna ebben segíteni, vagy egyáltalán... így is eléggé tudja, hogy egy katasztrófa vagyok... - rázom meg a fejem kiábrándulva, mielőtt tovább kaparnám a pultot a puszta körmeimmel. Épp elég nekem a tény, hogy látott a kórházban, kötésekben, látott kiborulva a tesóm miatt. Nem kell, hogy még ennél is jobban szétesve lásson.  A hajamba markolok, majd ismét lehúzok egy tequilát, csak körítés nélkül. - De neked nincs semmi olyan nyomorod, hogy elkísérsz egy ismerőst játszóházba, ahol végül pánikrohamot kapsz, majd este harminc percig sírsz a fürdőben. Ez nem olyasmi, amit csak úgy rádobsz az emberedre. Jobbat érdemel.
Megtörlöm ismét az arcom, majd szipogok egyet, mielőtt még felhúznám a lábaim magam alá. Inkább rágyújtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szeretem Igort, meg minden egyes kis szart is, ami hozzá tartozik, ehhez hozzá jön az is, mikor működik a kémia. Nagyon nehezen vettem le a kezem róla, főleg ilyenkor, mikor még provokál is. Ahogy a borostája hozzám ér, megborzongok, a kezem a mellkasára simul, egészen mély, rekedtes hangon a fülébe is nyögtem. A tenyerem gyorsan csúszik lefelé végig a hasán, majd még a nacijába is ügyeskedem, de csak hogy végigsimítsak a csípőjén, mielőtt ellép.
- Hosszú sztori, elvileg lecsúsztam egy kőről, miután megöleltem egy fókát. Fogalmam sincs, ez hol volt - tartom fel a kezeim megadóan, mert nekem is csak mesélték a sztorit, meg ugye felébredtem a kórházban, tök szédülősen és azt sem tudtam, milyen évet írunk. Ez utóbbi talán kis lódítás.
A keze az arcomhoz ér, kicsit utána is biccentem a fejem, de aztán kikerül.
- Hú, semmit, leginkább. Max azt, hogy hátulról vagy szemből szeretnéd-e. A tusfürdőt, természetesen - finomítom le a mondanivalómat, mert bár Igor nem olyan rosszalló, mint egyesek a fura barátnős gárdámban, azért nem kéne otrombának lennem annyira, lehet.
Felém nyújtja a vödrös vattacukrot, én meg hangos sipítással ki is kapom a kezéből  és a tetejét leszedem. Aztán bele is markolok és betolok egy nagy adagot az arcomba, el is nyammogva rajta látványosan.
- Uh, meseest, apu? - kérdezem kihívó hangon, lassan az ölébe is csúszva, két oldalt térdelve mellette. Egészen közel csúszom hozzá, a kezeim a vállán támasztom meg, majd lenyalom az ujjamról a maradék cukrot. Jó látványosan. Még egy kicsit kiszedek a dobozból, majd felé tartom, kér-e. - Meglátjuk. Én nem vagyok egy nagy VIP fan. Jaj persze, akkor majd a szexet kezdjük az ablaknak dőlve, az úgy elég yolo. Szóval mit akartál mesélni?
Még a vödröt is leteszem, álomnő vagyok. Kíváncsi tekintettel nézek fel az emberemre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem nagyon akarok ebbe beleszólni, nem vagyok egy nagy kutyasuti, szerintem lehet, hogy ki sem fognak jönni. De muszáj nekik, mert ha nem, kell keresnem egy új albit, akkor meg el kell hagynom Duplot, aki már most is tisztára ki van borulva, ha este nem vagyok ott, hogy megvakarjam a hasát.
- A parkban viselkedett... - vonom meg a vállam, mert persze, le szoktam vinni sétálni, nem fogom csak úgy egész nap a lakásban tartani. Nem kevés a munkám azzal, mikor este csak lefekszik és szusssz, semmi hiszti.
Elég könnyen veszi, akár rosszul is eshetne, de csak viccelek. Másfelől, ha nem így lenne sem tudnék teljesen kiborulni, azt hiszem, hogy ez a funkció már kikopott belőlem, érzelmileg egy selejt vagyok.
- Talán majd máskor - sóhajtok színpadiasan, de csak kifelé bámulok az ablakon, szemem sem rebben. Szeretem nézni a tájat, álmosodom is tőle, szóval ajánlott hamar odaérni, ha ébren akar találni.
- Megint dolgozol valamin? - van kint a kérdés, mert a dal írás sem szokott csak úgy felmerülni a semmiből. Nem lepne meg, zenész, nekem is a legfurcsább pillanatokban és helyzetektől jön az ihlet. De lassan itt is vagyunk, így abbahagyom a pötty ugráltatását és csak mondok pár szót a kiskrapekról.
- Pár hónapos, nem nagy, de szerelem... - sóhajtok fel ábrándozva, mert amint bejöttem, megvolt az az összhang, ami nagyon ritka és épp ezért vigyázni kell rá. - Ühü.
Elég hamar kint is vagyok az autóból, várok kicsit, majd a kisujjam Bendéébe akasztom, nem olyan komoly, mint egy kézfogás, de nem olyan lame, mint külön sétálni. Egyedül.
- Édes egy fiú, imádni fogod - állapítom meg, majd beérve integetek a néninek, aki széles mosollyal tessékel be, hogy már összekészítette a papírokat. A folyosón már hallom is az ismerős nyekergést, amint kiengedik szalad is hozzám a kis zömök lábain. Fel is kapom, de még mindig nyüsszög, meg puszikat ad, majd Igor felé szaglászik. - Na, ő Marley.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Stella nem mond hülyeséget azzal, hogy az otthon nem csak egy hely lehet. Nekem sosem volt ilyen, még tán Lisse és a kávézó állt ehhez legközelebb. Mert itt nőttem fel, itt tanított apa zongorázni, hegedülni, itt raktam le a csellót azért, hogy elmehessek egy Green Day koncertre. De egy ideje nem érzem itt sem úgy, hogy ide tartozom, hogy kellek ide, mint nyári napfény a bimbózó virágnak. Csak azt, hogy itt a családom, jó a hangulat, nem kell tartanom tőle, hogy majd kinevetnek, ha hibázom.
Viszont... Bendével valahogy minden más, ő tudom hogy elfogad, támogat, tényleg csak jót akar nekem... Még ha nem is lehet mindig mellettem, elfoglalt, van egy élete, amibe én csak úgy belecsöppentem. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e igent mondanom neki. Ő beleszeretett anno egy lányba, akinek én voltam az arca, talán részben a jelleme is, de... az a lány nem létezik.
- Engem nem zavar, hogy olyanok, amilyenek - közlöm nyugodtan, mert az sem biztos jelen pillanatban, hogy még valaha látom őket. Inkább csak iszom még egy shotot, mielőtt a pultra meredve mesélni kezdenék.
- Oh, dehogynem - nyelek nagyot, hogy letudjam a gombócot a torkomban. Bár lehet, hogy ez már csak az alkohol, ami nagyon szívesen visszajönne jelen pillanatban.
- Aha, gyerekkoromban molesztált egy bohóc a labdamedencében - közlöm halál komolyan, de aztán csak megrázom a fejemet, semmi ilyesmiről nincsen szó, nem is lesz. - Nem is annyira a játszóház, inkább... a gyerekek miatt.
Mivel a kezem elkezd tényleg nagyon fájni, meg már vérzik az ujjbegyem, inkább csak az ölembe tolom a kezeim és nem csinálok semmit, kibámulva az ablakon. Anyám nincs a közelben, ezt még ellenőrzöm, mielőtt megnyalnám a szám. Soha, senki nem tudta.
- Pár évvel ezelőtt... voltam egy fesztiválon az akkori barátnőmmel. Eléggé berúgtunk, én meg felszedtem az egyik zenekari tagot egy estére. Ő ezen tökre kiakadt és szakítottunk, én meg felszedtem egy másik lányt - Hú, milyen segge volt annak a csajnak. Tényleg nagyon csinos volt, meg okos is, én is szakítottam volna magammal akkor. - Vele akkor szakítottunk, mikor kiderült, hogy terhes  vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Van, hogy az embernek idő kell, hogy dűlőre jusson. Nekem is kellett, méghozzá nem kevés. De tegnap, mikor álmosan, kócosan, letörve lementem a kávézóba, hogy elkezdjem a műszakomat este, a rádióban pedig elkezdődött egy Influx szám, szolid negyed órán keresztül zokogtam a pultra dőlve. Egyszerűen nem tudtam tovább lépni, csak sírtam ott, míg apám a kezembe nem nyomta Marley pórázát, meg a táskámat. Azt mondta, hogy szeret, örül, hogy itt vagyok, de sosem látott még ennyire boldogtalannak és nem bírja ezt elviselni, szóval vagy magamtól megyek, vagy ő visz haza. Kiegyeztünk, hogy megvárom a reggelt és eljön velem a hopp-állomásra Amsterdamba.
Szóval itt vagyok. Tudom, hogy nincs rá kifogás, erre az egészre nincs, valahol tartok is tőle, hogy nem az vár majd, ami... amibe nem szakad bele a lelkem. Szóval Marleyt a portásra bízom a koliban, aztán összekapom magam abban a nagyon fura lakásban, aztán a kis hátizsákomba suvasztom a befőttesüveget, hogy a jól ismert lakás felé vegyem az irányt. De senki nincs itthon, a kopogásra nem érkezik válasz. Érzem ahogy a mellkasom összezsugorodik belül egészen kicsire, nem kapok levegőt, el kell tűnnöm innen. Szóval lefutok a lépcsőn, kilököm az ajtót és futok míg a levegőm tart. Aztán az egyik kapualjban dőlök a falnak, levegő után kapkodva, a kezeim reszketnek, szerintem én magam is, ahogy előre hajolva próbálom nem kidobni a taccsot.
A hang. A hang zökkent ki, meg ismerem azt a ugatást, a falnak is dőlök, hátha nem vesznek észre. De érzem, ahogy rám néz, hallom Duplot is egyre közelebb, majd érzem, ahogy a mancsok összekaparják a farmerem. A kezem reflex-szerűen csúszik a füle mögötti ponthoz, hogy megvakarjam, ahol szereti.
- Sssss, nagyfiú. Apádat hol hagytad? Nem éri meg, ne csináld ezt - ölelem magamhoz összeszorított szemekkel a nagy szürke kutyát, az arcom a fejének nyomva. Tudom, hogy nincs itt egyedül. Sosincs. Párszor végigsimítok végül, mielőtt lefejteném a csípőmre támaszkodó mancsokat, ami Duplonak nem is tetszik.