Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lassan három hete annak, hogy ide érkeztem. Az idő szebb lett, a súlyom több, de a kedvem rosszabb. Honvágyam volna? Lehet. Furcsa ez az egyedüllét. Ez már, mint amikor dolgoztam. Akkor hazaérve gyorsan összedobtam egy kis kaját, aztán  Árnyékkal az elvoltunk kettecskén, mint a befőtt. De most se ő, se meló. Csak lődörgök most is, még mindig ismerkedve a falu eldugott zugaival. Ahogy lépkedek egy játszótér kerül a látóterembe. Mennyit vittük le Sean-t annak idején, Orpheus meg én az otthonunkhoz közelire. A kis kópé meg folyton a szereken lógott. Nem is csodálkozom, hogy végül szertornász lett belőle. Persze a mozgás mindegyikünk lételeme volt, ahogy a sport is, hiszen Orph úszott én pedig vívtam. Mi tagadás elkap a nosztalgia, ezért besétálok. Egy padra leülve egy kicsit hagyom, hogy megrohanjanak az emlékek. Rá kell jönnöm, hogy ők hiányoznak. A családom, a hibbant öcséim na meg apa és azért anya is persze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Jó napot! - nyitok be a helységbe, majd a ragyogó napsütésben - szokásomhoz híven - körbenézek és azonnal felmérem a terepet. Egy férfi fehér pólóban, egy nő meg a padlón van épp. A helységben elvétve egy-két jó fedezék és menekülési útvonal. Érdekes körülmények, az hét szentség. De persze itt nem feltétlenül számít az ember komoly vagy veszélyes helyzetre. Szóval megbocsájthatók mindez. - Ne haragudjanak a zavarásért, nem tudom jó helyen járok-e? Ez a Tintafolt és Pergamen könyvkiadó? - kérdezem kíváncsian és megállok tisztes távolságban mindkét benn tartózkodó személytől. Galambszürke szövetkabátom kapucnija most nincs a fejemen, mert odakinn remek az idő és nem éreztem szükségét, hogy idefelé feltegyem. Zsebemből egy cetlit húzok elő, amire lejegyeztem pár információt, amiknek utána szeretnék járni. Egy írót keresek, illetve egy kötetet. Nagyon szeretek olvasni és érdekelnek a különleges szépirodalmi alkotások. Mondhatni vadászok az ilyesmire. Szép gyűjteményem van néhány szerző műveiből, amit szeretek bővíteni, ha módomban áll. Így bárhol is vagyok igyekszem megtalálni az összes könyves boltot, antikváriumot és könyvkiadásban illetékes helyet. Most épp, hála a rajongói klub tagságomnak megtudtam, hogy egyik kedvencem új kötete hamarosan megjelenik. Ezért vagyok itt. Na meg mert így, lassan három hét után már fogalmam sincs mit is csinálhatnék a rám szakadt szabadidővel. Az összes magammal hozott kötetet kiolvastam. Kétszer. Kell a vérfrissítés, vagy a következő nyomozásban az az érzésem, hogy mint hulla fogok részt venni. Mert belepusztultam az unalomba. Nem azt mondom nem esik jól esténként egy pohár bor és egy jó könyv kíséretében bebújni Árnyék mellé az ágyba. De ha már fejből tudom ki a tettes...vagy ki-kivel esik örök szerelembe. Na az már frusztráló tud lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A kétségbeesett gyerekhang úgy indít be bennem minden létező ösztönt, mint benzin a tüzet. A sem fut gyorsabban, akit puskából lőnek ki. Szerencsére a pad - ugyan eltakarta a mászókától egy pár fa - nincs messze. - Szia! Kicsim, mi a baj? Fáj valamid? - kérdezem, magamra erőltetve némi nyugalmat. Ha gyermek van bajban az mindig nehezebb helyzet. Gyors pillantást vetek a kislány testére, de nem látom, hogy megsérült volna. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem lehet baja vagy fájdalma. Erre csak ő adhat választ. Erre várok és nézek közben körül, hogy látok-e valakit a közelben, vagy menekülőfélben. Hiába, egy auror szabadnapokon is auror marad. Nem vetjük le a hivatásunkat esténként a ruhánkkal vagy tesszük le a jelvényünkkel és a fegyverünkkel együtt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Fura jelenet közepébe érkeztem ugyan az előbb, de egyáltalán nem estem pánikba. Hiszen egy gyilkossághoz azért több kell, mint egy jó pasi papírvágóval a kezében egy fekvő nő fölött. Főleg fényes nappal és főleg egy könyvekkel foglalkozó helyen. Ezt akkor is tudnám, ha történetesen nem volnék auror, mert néztem a Castle-t anno. Ha muglik vannak a kollégáid között óhatatlanul rád ragasztanak rossz szokásokat. Mondjuk olyasmiket, mint a sorozatok nézése, meg az autóval utazás seprű helyett. Na de a feltételezett áldozat már talpra is szökken és kezét nyújtja felém, miután megerősítette, hogy nem tévesztettem el a házszámot. - Szia - viszonzom a kézfogást - Ophelia Donovan, részemről a szerencse - mutatkozom be én is és leülök arra a helyre amerre mutat a hölgy - Tegeződhetünk, persze - mosolygok és leteszem elé a cetlit - Egy kávét kérnék, ha lehet sok tejjel és cukor nélkül - nézek bocsánatkérőn végig a jó kiállású férfin- Köszönöm- ezután figyelmem a nő felé fordítom és megvárom, hogy megnézze a papírt, amit odaadtam neki - Ebben tudnál segíteni? - kérdezem kíváncsi várakozással tekintetemben. Tudom nem a legismertebb író és a mű is új tőle, de hátha ő tudja hol szerezhetném meg magamnak. Az első kiadásokat szeretem, mert még akadnak bennük hibák. ezektől lesznek később értékesek és maradnak mindig egyedibbek a későbbi újranyomott verzióknál. Főleg, ha megérik azt, hogy ismételten a polcokra kerüljenek. Ez az író szerintem érdemes rá, hogy ezt a művét később megint kiadják, de nekem az első a vágyam. Persze én elfogult vagyok. Nem is kicsit. Olyan történeteket olvastam már tőle, amik miatt látatlanban szerelmes vagyok ebbe. Talán kicsit az íróba is, de leginkább a karaktereibe. Annyira esendők és emberiek, hogy néha ezt éreztem, hogy mindjárt lelépnek a lapokról. Szerintem ez az igazi írói tehetség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Két választásom van. Vagy őt emelem le a mászókáról és akkor biztosan eltörik nála a mécses, vagy kiszabadítom a plüss pajtását és ezzel belemegyek a játékba, mint megmentő. Mit tegyek? Gyorsan döntök és előkapom pálcám, mint ha fegyverem volna. - Húzódj hátrébb! Kiszabadítom! - nézek feszült figyelemmel az állatra, ami ha jól veszem ki egy hippogriff. Egy kecses csukló mozdulat és a jószág már a kezemben hever, de egy kicsi szakadást sajnos lett rajta. - Nincs komoly baja, de azért el kell látnunk a sérülését - mutatok a szakadásra - Segítesz nekem? - nézek biztató mosollyal a kislányra. Úgy tízéves forma lehet és a szeme könnyes. Biztosan ez a kedvence.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Kicsit összevonom szemöldökömet a hölgy nevemre tett megjegyzésére. Érdekes, hogy druszám az ellentétem. Szőke haj és kék szemek. Kíváncsi lennék milyen arcot vágna, ha találkoznánk. Minden esetre tudom, hogy nem én vagyok az egyedüli Ophelia a világon, és ez jól is van így. Abban pedig szintén teljesen biztos vagyok, hogy az egyetlen Ophelia Chole Donovan én vagyok és ez is jól van így. - Egy első kiadású példányt szeretnék belőle megvenni. Már sehol sem lehet hozzájutni, legalábbis nekem sajnos nem sikerült - szomorodom el, mert hát tényleg sok helyen kerestem - Ti vagytok az utolsó reményem - biccentem félre fejem és zöld szemeimmel kérlelőn pillantok a mellettem ülőre. Közben megérkezik a kávé és vele együtt a fehér felsős pasas. Nem tudom eldönteni, hogy ő egy peches munkatárs, alkalmi pincér vagy kifutófiú esetleg a kis hölgy szeretője. Nincs is közöm hozzá. Engem igazából a könyv érdekel, hiszen a magam pasi ügye már megvan. Francesco Nico Bianchi. Vak randevú. Azonnali vonzalom részemről. De, hogy mi lesz belőle, na az még a jövő zenéje. Mindegy, maradjunk csak a könyvnél. - Mire értetted, hogy nem könnyű vele? - kérdezem, majd belekortyolok a kávéba, ami egészen jó ízűnek mondható. New Yorkban más egy kicsit, de hamar megszoktam az itteni verziót. A tej sokat segített a bajon. - Azt olvastam róla, hogy odavan a jó seprűkért és a szép boszorkányokért. De ez azért nem akkora baj? Vagy igen? - kérdezem somolyogva, mert valahonnan piszkosul ismerős ez a viselkedés. Orpheus, az ikeröcsém is épp ilyen. Csak ő a kórházi kalandjaival veszi le sorban a lábáról a nőket. Nem is beszélve a szövegéről és a csibészes mosolyáról.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A terv bevált. A lányka már a földön, a plüss nálam, a könnyek meg eliszkoltak. Helyes. Mit is tehetnék még? A sebet be kell gyógyítani! Igen. A kicsi lány aggodalma olyan őszinte, hogy még rám is átragad. - Olyan gyorsan, hogy észre sem veszed - biccentek - Nincs más dolgod, mint ide tenni a kezed és megnyugtatni - mutatok a megfelelő helyre - Rendben? - nézek a lányra - Készen állsz? Kezdhetjük? - kérdezem és ismét a pálcámért nyúlok, majd a szakadás felé emelem. Ha elhárítottam a bajt, majd megkérdezem a nevét, de első a sérült ellátása. Pont mint Sean, persze most már tagadná a nagy colos, de kicsiként neki is volt egy ilyen állatkája.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagy ám az öröm. A kicsi lányé és bevallom az enyém is ami azt illeti. Régen nem használtam ilyen fajta varázslatokat, de úgy fest ezek a dolgok, ahogy a vívás mozdulatsorai sem felejtődnek el olyan könnyen. - Nincs mit - mosolygok a gyerkőcre miközben leguggolok, hogy szemünk egy magasságba kerüljön - Mond csak, hogy hívnak kicsi lány? - kérdezem kíváncsian - Az én nevem Ophelia, de szólíts csak Liának - mutatkozom be neki, hogy megkönnyítsem az ismerkedést és elnyerjem a bizalmát. Bár azt hiszem ezt már szőrös barátja megmentésekor sikerült megtennem. Azért az furcsa, hogy egy lélek sem szaladt oda hozzánk, tehát nincs vele itt senki. - A hősünknek is van neve? - érdeklődöm a plüssre mutatva, mert úgy bele voltam mélyedve a gondolataimba, hogy csak a segítség kérést hallottam meg az előbb. Szerencsére időben érkeztem. Nagyot lehet esni egy ilyen ártatlannak látszó mászókáról is, főleg, ha valaki a bajtársa életét igyekszik megmenteni. Még csak az hiányzott volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Nem hittem a szememnek. Isten az atyám még bele is csíptem a karomba, hogy tényleg azt látom-e, akit észrevettem. Hazafelé tartottam, amikor benéztem a könyvesbolt ablakán - nem is tudom igazából, hogy miért - és akkor megpillantottam. A srácot a helyszínről. Ott volt a boltban. Tényleg ő volt az és én tudni akartam, hogy mit keres itt Bogolyfalván. Követni kezdtem. Észrevétlenül szegődtem a nyomába és figyeltem. Várva a pillanatot, hogy szemtől szembe kerülhessek vele. A téren átadott pár papírt egy másik fiúnak, majd tovább indult. Azt hiszem kiszúrhatott - kezdek kijönni a gyakorlatból - mert igyekszik eltűnni a szemem elől. Az nehéz lesz kiskomám! Futásnak eredek és hamarosan utol is érem. Pechére egy sikátorba slisszolt be, ahonnan ugyebár kifelé csak a testemen át vezet az út számára. - Hé! Nyugi kölyök, nem akarlak bántani! - állok meg előtte és megvetem lábam a talajon úgy, hogy ne tudjon kiszaladni mellettem - Csak pár kérdést szeretnék feltenni neked. Érted? - magyarázom, hogy próbáljam elnyerni a bizalmát. Tudom, hogy őt láttam, akkor, ott a múzeumban, mielőtt elszabadult a pokol. Olyan biztos vagyok benne, hogy az életemet tenném rá fel, ha kell. A srác csak rosszkor volt rossz helyen, de ő az egyetlen, aki igazolhatja, hogy a csapatunk nem hibázott. Az események túl gyorsan történtek. Hiába szóltam az egység vezetőjének, hogy láttam valakit, ő nem hitt nekem. Mire pedig érte akartam menni, már nem volt sehol. De most itt van. Előttem van és vele az esély, hogy visszakapjuk a jelvényünket és a fegyverünket. Rá kell vennem, hogy beszéljen! De hogyan? Egy kamasz fiú, aki lehet teljesen berezelt. Gyorsan pattognak a gondolataim és próbálok jó megoldást találni erre a lehetetlen helyzetre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Van pénzem, az nem gond - biztosítom a hölgyet, mert láthatóan kapitalista szemléleteket vall. Nincs ezzel baj, mindenki pénzből él a világon. Figyelmesen hallgatom és közben kortyolgatom a kávét. Azonnal megértem mi is a baj azzal az íróval, akiért én annyira odavagyok, pontosabban voltam. Úgy látszik nem mindenki tudja jól kezelni, ha elbűvölő és bomlanak utána a csajok. Visszaél vele, rosszra használja, ami illúzió romboló. Mint amikor rajtakapod a szüleidet, ahogy beviszik a fenyőt meg az ajándékokat karácsonykor. A hangulatomat azonnal legyilkolta és egy álomkép tört össze bennem akkor is, ahogy most. - De ha jobban belegondolok van jobb dolog is amire költeni tudom... - mosolygok a nőre és látszik rajtam értettem mire célzott az imént. Mentségemre szóljon, hogy én minden ilyen esetben élek az ártatlanság vélelmével, és az öcsém viselkedésére apellálok. A munkám során sok szemétládával találkoztam már, szóval biztosra veszem, hogy a kiadója nem mondana róla ilyesmit, ha nem volna igaz. Minden esetre szigorúan bizalmasan kezelem az információ töredéket és nem is forszírozom tovább az ügyet. Ez az egész dolog kellemetlen is lehetne, de én nem csinálok belőle nagy gondot. Azzal csak magamnak ártanék. A pasi egy barom, de írni azt nagyon tud. Egyenlő: a második kiadás is megteszi a szóban forgó könyvéből. A maradék pénzből meg veszek valami mást. Van is egy csodás kabát és egy hozzá illő csizma, amit az egyik kirakatban láttam nem messze innen. - Esetleg egy régi könyv megmentésében járatos ismerősöd is akad? - érdeklődöm, miután az utolsó kortyot is bevedeltem a kávéból. A véremmé vált az hét szentség. Mostanában hozzászoktam, hogy reggelente ezzel az ütős, európai fajtával indítom a napot. De ma kihagytam az utazás miatt, ami Bogolyfalváról ide, Budanekersdre vezetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A jó büdös francba! Ilyen nincs! A srác ahelyett, hogy meghallgatott volna el akart menekülni. Ezt úgy valósította meg, hogy kitört mellettem. Erre elcsapta egy seprűs futár, feltörölte vele az aszfaltot, a kölyök meg elájult. - Te idióta nem látsz a szemedtől! - kiáltottam a gázoló után, ahogy kirohantam a srác után. Az utcán sétálók összecsődültek körülöttünk. - A fiamat elütötték, kérem ahelyett, hogy csak itt bámulnak inkább hívjanak segítséget! - mondtam kétségbeesést csempészve a hangomba, hogy elfedjem a hazugságot. A terelés bevált. Míg a tömeg tagjai kérésemnek eleget téve igyekeztek szakembert szerezni én megnéztem a fiú sebét. Nagyon erősen beverte a fejét szerencsétlen, és a sérülés bizony elég csúnyán néz ki a vértől, ami szivárog belőle. Engem meg mardosni kezd persze a bűntudat. Megint elrontottam az akciót. Lehet a múltkori esetben is én voltam a hibás? - Ne haragudj, kérlek...Nem akartalak bántani...Ébredj fel...- suttogom a fiú fülébe, hátha magához tér, vagy legalább hallja - Te vagy az egyetlen, aki segíthet nekem...Kérlek... - fogom könyörgőre és bízom benne a hangom eljut hozzá. Nem igazán figyelem jelen pillanatban a környezetemet. Az összes figyelmem a fiúnak szentelem. Az ölembe húzva fekszik, ez már olyan rutin, amit a sok beépülés hozott magával. Automatikusan mozdultam és cselekedtem. Hiszen ő a fiam ugyebár és furcsa is volna, ha nem úgy és ott lenne ahol most van. Az pedig talán senkinek nem tűnik fel, hogy igen ifjú anyának számítok. Ha valahogy kicsit magához térnie elvihetném innen. Remélem sikerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szép neved van - mosolygok a lánykára - És a kis barátodé is nagyon klassz - nézek a plüssre, ami ugyan nem elvarázsolt, hiszen nem mozog és bizony semmilyen módon sem tiltakozik a kért kivizsgálás ellen, de a kislány számára bizonyára az lehet, így nem vonom kétségbe amiket mond róla. Gyorsan körbepillantok, de a játszótéren még mindig csak mi vagyunk - A földönkívüliek már nincsenek itt, Pán viszont nagyon bátran viselkedett. Azért nem repült el mert rád vigyázott - mondom, miközben nagyon finoman megsimogatom a hippogriff szárnyait, hogy a kérésnek eleget téve megnézzem - Tökéletesen rendben van - biccentek komolyan, mire a kis jószág remélem büszkén és egyetértőn felszegi a fejét. - Anyukád már biztosan vár rád. Szeretnéd, ha elkísérnélek hozzá? - próbálom óvatosan megtudni, hogy van-e vele valaki. Remélem nincs egyedül. Attól, hogy én éppen egy rendes ember vagyok sok ártó szándékúval is összehozhatta volna a sors. Annak pedig szörnyű következményei lehettek volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Szerintem csakis a Macarena lehetett - mondom mosolyogva a számomra teljesen idegen nőnek, aki leült velem szemben az asztalom mellé. Halvány lila gőzöm sincs, hogy ki ő, de hogy nem engem keres, arra mérget mernék venni. A véletlenek gyűjtőhelye ez a falu, annyi szent. Sok embert ismerek. Ez része a munkámnak és arra törekszem, hogy bárhol is járjak a világban, építsek kapcsolatokat. Többek közt információk szerzéséhez vagy akár legrosszabb esetben védőháló gyanánt. Nos azóta, hogy itt vagyok Bogolyfalván elég sok kontaktra tettem szert. És, ahogy a mellékelt ábra mutatja a sikersztori folytatódik. De hát kérem! Ha egy üzlet beindul! Szóval csak derűs arccal várom mikor esik le a hölgynek, hogy irtóra célt vétett. Azt mondjuk én is olvastam valahol, hogy minden embernek a világon van minimum, egy de maximum hat alteregója. Lévén a genetikai állományunk szekvenciáinak keveredése egyre nehezebb és így egyre több a hasonló karakter. Ennek ellenére, kétlem, hogy ne döbbenne rá a tévedésére. Előbb vagy utóbb. A hangom sem lehet olyan, mint a keresett nőé, aki miatt lehuppant ide a semmiből. Nem azt mondom, hogy bár hangom van. Bár ne hallaná. Hanem azt, hogy rám jellemző és némi akcentussal színezett. Nem sokkal, épp csak annyival amennyi egyedivé teszi a beszédemet. Amikor Shakespeare-t olvasok az ő angolját használom. Tehát megy nekem az is, csak ugye, ha nem kell valaminek tökéletesen szépnek lennie, akkor lehet kicsit csúnyácska és tökéletlen is néha. Ezalatt az én kis kukoricaszemem egészen jól elvan magával, a szalvétatartót használja hintaló gyanánt és kurjongatva lovagol rajta, mint egy cowboy. Itt minden és mindenki kicsit más, mint amit megszoktam a muglik között. Épp ezért érzem olyan jól magam, mert azt hiszem ez az, amire most szükségem van. Változásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A futás ellenére elég figyelnesen hallgattam a lányt, akivel igyekeztem tartani is a tempót. Érdekesnek találom, hogy valamiféle különös törlesztés miatt választotta az orvosi pályát. Nem egyedi eset, azonban ezeknél mindig érdekelt a mögöttes tartalom. Ennek ellenére úgy döntök, hogy most nem kérdezek rá, hogy mi mindent vesztett el az általa említett kezelhető okok miatt. Nem vagyok ekkora tapló. Alig ismerem, így az életében vájkálás egyáltalán nem opció. - Auror vagyok. Szakterületem az átok sújtotta tárgyak semlegesítése, ezzel együtt az életvédelem - felelek kérdésére egyszerűen és nyíltan. Tudom az ismeretségek kötése szempontjából fontos, hogy felfedjük életünk egy részét. De most valahogy nincs sok affinitásom ecsetelni a munkám részleteit. Tovább futunk. Egy idő után kezdem azt érezni, hogy görcsöl a vádlim, ezért kicsit lassítok. A húzás erősödik, így kénytelen kelletlen megálljt parancsolok magamnak. A tüdőmbe is egyre hűvösebb levegő hatol. Az este is lassan alászállt és a sötétség körülvenni látszik bennünket. Még sétálok vele egy kicsit, majd udvariasan elköszönve a kedves lánytól bérelt szobám és annak minden komfortja - különös tekintettel a rákfőzően meleg zuhanyra - felé veszem az irányt. Míg hazafelé tartok dudorászom és bízom benne, hogy lesz alkalmam Jasmine társaságában futni. Kedves lány, kellemes kisugárzással, ami minden bizonnyal hasznára lesz hivatásának gyakorlása közben. Az a mai futás olyan jót tett, hogy elhatározom, hogy ha naponta nem is, de két naponta megismétlem majd. Sőt lehet utánanézek hol találhatók a környező városokban jó futó helyek és átruccanok majd azokhoz is alkalom adtán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nem állt szándékomban meggyőzni, de örülök, hogy így történt - mosolygok a férfira, majd eszegetni kezdem a gyrosom mellé kapott sült krumplimat. Nagyon finom, fűszeres íze szétfut a nyelvemen, ahogy annak a kólának, melyet kortyoltam utána. Imádom azt a szénsavból adódód csípő érzést, amit okoz. - Én is örvendek - reagálok bemutatkozására. Neve nemesi hangzású, mégis könnyen megjegyezhető. Vannak emberek, akikhez illik a nevük, másokhoz más jobban passzolna. Rá az előbbi vonatkozik szerintem. Magamról ezt már nem merném állítani. Az Ophelia apám vágya volt, anya pedig a Chloe mellett kardoskodott, így megkaptam mindkettőt. Második keresztnevemet alteregóként szoktam használni. Legutóbb egy ügy kapcsán, egy jótékonysági aukción jelentem meg az ismert ír mágus klán tagjaként, mint Chloe Donovan, hogy megszerezzek egy régi naplót. A kis fekete noteszt olyan átokkal sújtotta gazdája, hogy bárkit, akinek a birtokába kerül azt ifjan és családjával együtt kínhalál érjen utol. Egy legenda szerint II. Miklós cár dolgozószobájában látták utoljára. A Romanovok utolsó uralkodójának, nejének és gyermekeinek szörnyű sorsáról mindenki tud. A történelem része, mely számos legendát szült. Ám ezt a Rasputin által rájuk kimondott átoknak tulajdonították. Nekem nem volt feladatom tisztázni, hogy mi is az igazság. A napló megszerzése azonban sikerült. A rá vetett ártást pedig megtörni. A kis bőrkötésű könyvecske azóta a cég múzeumában pihen. - A faluban lakom, de nem dolgozom itt. Szabadságon vagyok - mondom, majd folytatom ebédem elfogyasztását. Nagyon eteti magát. Az ízek orgiája. Répás fetakrém, fekete olívabogyó, tzatziki, bárányhús. Elképesztő illat és ízharmónia. Teljesen belefeledkezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem próbál kapitalista kufár módjára rábeszélni, hogy mégis vegyem meg azt a bizonyos első kiadást, ami miatt végül is eljöttem ma ide. Ez nagyon tisztességes gesztus részéről és ezt egy mosollyal méltányolom. Manapság azt tapasztalom, hogy ez a fajta hozzáállás kiveszőben van a világból. A kereskedőknek minden eladó és szemrebbenés nélkül rásózzák a gyámoltalanabbakra, akik hagyják magukat megdumálni. Ez a fiatal lány büszke lehet magára, amiért ő a kivétel. Ezután az én egyetlen kedvencem rongyosra olvasott, itt-ott már lapját hullató kötetére térünk rá, már ami a megbeszélést illeti. Előhalászom táskámból és átnyújtom neki. A szegény könyv borítása kopott. Az idő vas foga rágta meg minden apró részét. Illatán már az én nyomom is érzik. Este, lefekvés előtt mindig bekenem a kezem borsmentás balzsammal. Aztán a puha takaró ölelésében egy-egy verset elolvasok még altató gyanánt. Így érződhet enyhe mentás aroma a megsárgult lapokon. - Tudom, hogy nem lehet olyan, mint új korában. Sőt, ami azt illeti így szeretem, de ha nem esne darabokra az már bőven több volna, mint tökéletes - mosolygok a hölgyre, aki magához hívja az innivalónkat felszolgáló fehér pólós helyi Adoniszt. A magyarázata furcsának hat az ifjú képesítésével kapcsolatban, de mindenképpen bizalom ébresztő. - Ez esetben az én kis istennőmet a fiatalember oltalmába ajánlom - nyújtom át szívem egy darabját a nevezett piruló férfiembernek mosolyogva. Ezután még kedélyesen csevegve egyeztetjük, hogy mennyiért és mikorra készül el a restaurálás. Értékmentés, ahogy magamban megfogalmazom. Mert lehet nekik csak egy régi könyv, de nekem kincs, emlék és egy rész az életemből. Reményekkel és bizalommal telve lépek ki végül az ajtón. A haza vezető utazás alatt azon morfondírozva, hogy mit is olvassak mostantól egy ideig esténként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csendes étkezésünk közben elmélázok egy kicsit. A mind fogyó finom falatokat szinte automatikusan pakolom a számba, rágom meg, majd nyelem le szép nyugodtan. Az jut eszembe, hogy igazából mi is hiányzik nekem az életemből. A munkám izgalmas, általa világot láthatok, megannyi embert ismerhetek meg. Imádom. A családom minden tagjával egészen jóban vagyok és ők is egészen szép életet élnek. Egészségesek. A lakásomban mindig ott vár Árnyék, a macskám, aki nélkül nem is lenne kerek semmi. Mégis, ahogy néha elnézem a szüleimet, a bátyámat az épp aktuális bombanő csajával, és Seant a menyasszonyával, kicsit úgy érzem: kakukktojás vagyok. A karriert választottam a család helyett. Nincs ebben szégyen. Rengeteg frappáns szöveget találtam ki a kellemetlenkedők leoltására. A múltkor apa minden lében kanál unokanővére -az egyetlen az ő ágáról, akit nem bírok- megkérdezte, hogy "Nem ketyeg már Fifikém a biológiai órád?" Teljesen felhergeltem magam, már a megszólításon is, így harci hörcsög üzemmódba kapcsoltam és csípőből válaszoltam neki egy keresetlen mondatban. Mégpedig azt, hogy de, csak a sok hangos zene, amit hallgatok elnyomja Nusi néném. A fejét látni kellett volna. Eloldalgott én meg röhögtem egy jót. Komolyan az ideg elkap ha firtatják ezt a témát. Más kérdés, hogy a randevúim sorra fulladnak kudarcba vagy maradnak el érdeklődés hiányában. Meg az én koromban a hercegre várni elég kínos. Tehát inkább eszem, iszom és élvezve az életet szabad utat hagyok a szerelemnek, mint más a hasmenéssel küzdőnek. Ahogy így kattog az agyam a tekintetemet az asztaltársamon sikerül felejtenem. Mire rájövök erre, már gyanítom teljesen hülyét csináltam magamból. Szerencsére van olyan udvarias, hogy jól kezelje a helyzetet. - Hiányzik a munkám, így nem érzem magam igazából szerencsésnek - jegyzem meg, miután megköszörültem a torkom - De persze mindenkinek jár a szabadság és ha már nekem jutott igyekszem maradéktalanul kiélvezni - folytatom és igyekszem a legkedvesebb mosolyomat magamra ölteni. Ezalatt megemlíti a falu helyeit, amik nyíltak a faluban, mióta utoljára itt járt - Sok helyen jártam már, de szerintem biztosan van olyan hely, ami kimaradt a felfedezőutamból és ön ismeri - szavaimba igyekszem kedvességet és lehetőségek felvetését csempészni. Nem szeretnék tolakodni, de egy helyi illetőségű idegenvezetése sokkal kellemesebb lehet, mint az útikönyvek leírásai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Na igen. Ki tudja mikor függesztenek fel megint? Mondjuk, ha vissza sem helyeznek aktív szolgálatba akkor ez a kérdés totál fölösleges. Azt hiszem belehülyülök ha pár hónapon belül nem kapok megbízatást. Arról nem is beszélve, hogy kihízom az összes ruhám, ami otthon van. Ennek örömére a számba pakolok azért még pár falatot. Had hulljon a férgese! Közben kezdenek kifelé szállingózni az emberek és ül a hely. Nő a tér, de fogy az idő. Ez egy mekkora paradoxon. Nem is tudom, talán ha egyszer visszakapom a jelvényem és lesz ebédszünetem újra akkor meg tudom fejteni. Addig is élvezem, hogy számomra az idő végtelen a térnek pedig csak a gyomrom befogadóképessége szab határt. - Csak nem tanár? - kérdezem érdeklődő pillantást vetve rá. Meg kell jegyeznem az utókor számára, hogy ha ilyen tanáraim lettek volna biztos nagyobb örömmel mentem volna be órára. Nekem csak idős vagy szigorú hölgyek és roskatag vagy épp bogaras urak jutottak. Hová fajul a világ, hogy egy tanár nem olyan, mint Kőnig vagy Torma Gedeon az Abigélből, hanem egyenesen olyan, mint Kuncz főhadnagy? Már csak az egyenruhát kellene bevezetni. Így jártam, nekem már nem jut iskolapad, csak ez az asztal. - Azon a héten, ha megint összefutnánk és tele lenne a hely, ön mellé ülhetek? - firtatom mosolyogva. Igyekszem nem tolakodó lenni. Ezért sem azt kértem ezek után, hogy ugyan barangold már be velem a környéket kérlek. Úgy vagyok én ezzel is mint a főzéssel. Érzéssel kell puhítani a húst. Ha nagy lángon toljuk neki, akkor bizony csúnyán oda tud kozmálni, de ha finoman sütögetjük azt a pecsenyét, a végén zamatos és finom lesz. Ezért a hasonlatért Orpheus úgy lehurrogna, egek...Rosszabb, mint egy vészmadár. Bezzeg ha én szólom le az épp aktuális próbálkozását, akkor kapom ám az ívet, hogy addig ne járjon a szám, amíg az ágyamat közelről csak Árnyék látta. Ami amúgy jogos, de akkor sem szép ilyet mondania az ikernővérének.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy igazi jól nevelt úriemberrel sodort össze a szél, akinek még humora is van szerencsére. Ezért hálát fogok adni valahol, valamikor, az biztos. A legeléses megjegyzésénél elnevetem magam, kacagásomból őszinte jókedv sugárzik. Végül mégis a gyorsétterem mellett döntünk - az ő javaslatára - ami természetesen sokkal jobban hangzik, mint zöldséget rágcsálni egy túl tiszta, túl menő és túl finnyás salátabárban. Irány mutatása után egymás mellett sétálunk az általam egyelőre ismeretlen hely felé. Közben beszélgetünk, de legutoljára feltett kérdésére már idebenn adok választ, miután lepakoltunk egy kellemes kis asztalhoz és beálltunk az ételeink rendeléséhez a hihetetlen illatokat árasztó, íncsiklandó ételekkel telepakolt pulthoz. - Mert már így is túl sok könyvet olvastam ki otthon ücsörögve a macskámmal és nincs több hely sem - mondom csintalanul mosolyogva, de azért folytatom, hogy ne gondoljon buggyant macskás hölgynek - Az ilyen véletleneket, mint ez a levél, komolyan szoktam venni. Ha csapda lett volna... - tartok néhány pillanatnyi hatásszünetet - ...arra az esetre két jó módszert is kieszeltem - időközben ránk került a sor és én a magam részéről egy óriás Hamm-burger menüt kértem. Egy jókora szendvics édes zsömlében, dupla hússal, sajt nélkül sok salátával, hogy a zöldség rész is ki legyen pipálva. Mellé jön a stake burgonya és a fél liter üdítő, ami nem más mint cola, abból is a sima, mert attól, hogy diétást iszol az még nem lesz fitness menü. Ezután kivárom míg ő is leadja rendelését, majd ismét felveszem a beszélgetés fonalát - Tehát az egyik az lett volna, hogy elfutok, ha csapdát szimatolok, a másik pedig, hogy fülön csípem azt, aki át akart verni - a mosolyom továbbra is kedves, de a tényen semmit sem változtat, hogy mindent, amit kimondtam azt komolyan is gondoltam. Egyelőre azt nem árulom el, hogy aurorként nem okozna gondolt egyik tervem megvalósítása sem. A futás is jól megy és a fülön csípéssel sem szokott gond lenni, ami azt illeti. De nem szeretném, ha a hivatásom miatt ő rohanna el fejvesztve, ahhoz túlságosan szimpatikus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Tessék! Kellett nekem elárulni, hogy olvasok és még macskám is van mellé. Rögtön arra gondol, amire én, csak ő még ki is mondja. Azért menstégére szóljon, hogy ebből az egyébként ciki mondatból is kedves bókot kerekít ki végül. - Igazán köszönöm, akkor talán mégsem mondom le azt a könyvcsomagot, amit tegnap este rendeltem - mondom mosolyogva és az én arckifejezésem sem kevésbé szemtelen, mint a férfié, bár azért kicsit mégis lágyabb. A következő mondatától azonban majdnem hanyatt esem és nem tudom visszatartani a nevetést, amit gerjeszt bennem az elképzelt jelenet. - Nem, azt meghagyom Chuck Nossisnak, nem vagyok én Walker a texasi kopó - finomítom vidámságomat kuncogássá - Inkább Banderasosan intéztelek volna el - folytatom, de hagyom, hogy maga döntsön, arról, hogy a Zorroban vagy a Desperadoban alkalmazott módszerre gondoltam. Mindkettő megoldható. Kard és pisztoly nálam egyre megy. Erőszakot persze csak akkor alkalmaznék, ha az életemet komoly veszélyben érezném. Az ő rendelése is elég emberes és ezt nagy mosollyal jutalmazom. Azt pedig tisztelettel figyelem, hogy bevállalja az erős szószt. Első randevún egy könnyező férfi látványa nagyon megkapó tud lenni. Igen, ez számomra akkor is randevúnak számít. Kettesben vagyunk, eszünk, nevetünk és bármi kisülhet belőle. Tehát ez randi és pont. Még magamat is kicsit meg kell győznöm, de látva és hallgatva őt egyáltalán nem nehéz. Nico eközben igen határozottan incselkedik velem. Ez tetszik és viszonzom a magam kicsit visszafogottabb, de még így is elég erős évődő módján. - Felcsigáztál... Titkos fegyver? Avass be kérlek! - ejtem ki édes kíváncsisággal szép ívű ajkaimon a szavakat. Remélem megosztja velem, hogy mire is gondol és az nem olyasmi lesz, ami visszásságot keltene bennem. Bár róla ilyesmit nem tudok így elsőre elképzelni. Elég sok fura emberrel találkoztam már, perverzekkel, elmebetegekkel egyaránt, de a velem szemben ülő egyikükre sem emlékeztet, még távolról sem szerencsére. Közben újabb kérdést tesz fel - Auror vagyok - vallom be végül szemem lesütve. Nem hazudhatok. Neki nem, ahhoz túl fontosnak érzem a vele való kapcsolat jó kezdetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Fejből idézi az egyik kedvenc mugli filmemet. Ki hitte volna, hogy itt, egy aprócska mágusfalu mélyén bukkanok olyanra, aki nem csak, hogy tudja mi az a mozi, de még valószínűleg kedveli is a varázstalanok csodás találmányát. A kedvencem Sir Anthony Hopkins volt benne, meg úgy egyébként is, főleg 'A bárányok hallgatnak'-ban szerettem még a Zorro-n kívül. Olyan tökéletesen hozta a műveltség és kifinomultság álarca mögé zárt őrült karakterét, furcsa mód mindkét filmben, hogy az elképesztő. - Akkor talán inkább táncoljunk? - kérdezem kihívó mosollyal, utalva arra a bizonyos vad és hevült jelenetre, ami az egyik tetőpontja számomra a fekete álarcos igazságosztó történetének. Bár tudom én nem vagyok olyan szépséges és temperamentumos, mint Elena, azért igyekszem nőiességem minden szikráját megcsillogtatni ma este. - Akkor én sem árulom el egyetlen titkomat sem neked - fintorgok tettetett sértettséggel, majd sejtelmesen elmosolyodom. Őszintén szólva nem is számítottam arra, hogy első szóra kifecseg mindent magáról. Sokkal izgalmasabb lesz kiszedni belőle apránként az információkat, mint ha tálcán kínálná fel azokat. Mégis ennyi incselkedést azért csak megengedek magamnak. Miután bevallom, hogy auror vagyok érdeklődésében egy kis változást érzek. Hála az égnek nem negatív előjelűt. Első reakciónak ez egészen jó és biztató. - Élni szeretek, a veszély csak ráadás, ami ellen, hogy elkerüljem és másokat is védjek, megteszek minden tőlem telhetőt - mondom komolyabban, hiszen a munkám és az életem két olyan téma, ami nem sok helyzetben engedi meg a poénkodást. Vannak vicces helyzetek, vannak már-már komikusak, mégis jobb ha az emberek veszélyesnek és komolynak tartják az aurorok hivatását. Jobban bíznak bennünk, mert tudják az életünket kockáztatjuk értük, ha kell. Legalábbis ezt tapasztaltam. - Ebben nőttem fel. Apám aurorként, anyám pedig az aurorok tolmácsa és tanácsadójaként dogozik. Babák helyett kardvívás, balett helyett lőgyakorlat - emlékezem vissza gyermekkoromra - Nekem ez volt a természetes - mesélem révedő mosollyal, majd vonásaim ismét figyelmesebbé válnak - Az ikeröcsém orvos lett, a kisebbik öcsém pedig profi sportoló, szóval hármunk közül csak én állok a rendvédelem szolgálatában - mesélek tovább - És, hogy miért? Talán mert van bennem egyfajta eredendő védelmező ösztön. Szeretek másokat óvni, főleg azoktól a bizonyos elvetemült alakoktól - sóhajtok aprót, ahogy rájövök, hogy ez nagyon anyáskodó vallomásra sikerült. Közben megkapjuk a rendeléseinket. Hatalmas adag, óriási tányéron tálalva. Isteni illatok és látvány tárul elénk. A nyál is összefut a számban. Remélem az íze is olyan klassz lesz az ételnek, mint ahogyan kinéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Mire minden tisztázódott és véget ért a felmentésem, a karom is rendbe jött. Nem csak a csontom forrt össze, de én is a faluval. Beleszerettem a környezetbe, a békébe a csendbe. Ezért kértem az áthelyezésemet. A kezemben a határozattal beballagtam a minisztériumba, ahol bár nem épp tárt karokkal, de fogadtak. Nem épp fényes a renomém, de nem érzem magam már bűnösnek. Az animágiámnak örültek és az okklumenciámnak. Kihallgatásokat kellett mostanság leginkább vezetnem. Terepre egyelőre nem igazán vezényelgetnek. Tudja a csuda, talán ez csak ideiglenes. Egyelőre élvezem a 8-16-ig pozíciómat.
 Ma egy férfit kell faggatnom. A neve, a kezemben lévő akta szerint Ambrózy Henrik. Nem tudok semmi többet róla, mint ami az anyagában áll. Nekem csak a következetességét kell ellenőriznem, ahogy az osztályvezetőm fogalmazott. Egyeztessem azt amit most mond azzal amit eddig hangoztatott. Ha a kettő fedi egymást, akkor mindkettőnknek nyert ügye van. De ha nem...Nos az egy másik történet lesz.  
 Szolid kiskosztüm, lágy kontyba tekert haj, enyhe smink és a hónom alatt az akta. Így sétálok be a helységbe. Nincs bennem aggodalom. Gondolataimat elővigyázatosságból vastag ajtó mögé zártam el, hogy ha esetleg ért az elme olvasásához ne juthasson velem sokra. Nincs sok titkolnivalóm, de ez a hivatalos eljárás, amit még az akadémián belénk sulykoltak. Senkinek sem hiányzik, hogy mondjuk egy pszichopata kezére adja azt, ami esetleg mondjuk a családjáról eszébe jut és ezzel veszélybe sodorja őket. Szó sincs róla, hogy most ettől tartanék, bár az iratokban pár dolog szerepel... Mindegy, okklumencia bekapcsol! Mert fő a békesség, És mindenek fölött: Lankadatlan éberség!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Kopnak az ajtón, majd jelzésem után, hogy "Tessék!" már be is lép egy férfi. Nem túl idős, de nem is fiatal. Azt hiszem ő az akire vártam, akit ma ki kell faggatnom. Felismerem fizimiskáját az akta képéről. - Üdvözlöm, Ophelia Donovan - fogom meg röviden de határozottan a felém nyújtott kezet - Köszönöm, hogy ismét befáradt hozzánk - nem vagyok az a hűbelebalázs, először is igyekszem bizalmat ébreszteni, de legalábbis - mert az ugye nem mindig sikerül - korrekt és következetes maradni. Természetesen hellyel kínálom a férfit, aki el is foglalja azt és egykedvűen néz rám. - Azt hiszem sejti miért kérettük be magunkhoz megint? - kérdezem miközben én magam is leülök vele szemben és becsukom az aktáját, mely mindeddig kinyitva hevert előttem. Képben vagyok az üggyel kapcsolatban így nincs rá szükségem, hogy puskázzak. Kényelmes testhelyzetet veszek fel, melyben kicsit előredőlök, hogy adott esetben könnyen fel tudjak állni, ha a szükség úgy hozza. - Kér egy pohár vizet, esetleg kávét? - érdeklődöm kicsit oldandó a feszültséget. Lehet, hogy elleszünk egy darabig itt és jobb ha nem szikrázunk a feszengéstől. Igen ez egy kihallgatás, de nem egy kínzás. Nincs értelme keménykednem, a velem szemben ülő esetében legalábbis kétlem, hogy ilyen viselkedéssel célt tudnék érni. Meglátjuk igazam lesz-e vagy sem. Idővel úgyis ki fog derülni.