- Jaj szegénykém... Hogy lehetnek ilyen kegyetlenek az emberek? Jack bácsi mindig azt mondta, hogy az állatokkal és a természettel is úgy kell bánnunk, mint saját magunkkal és környezetünkkel. - Már nagyon régen találkozott a falu szélén lakó... mondhatni remetével, de tanításai a mai napig ott visszhangzottak a fejében. Előkészítősként szeretett kiszökni hozzá, de a kastélyból sokkal nehezebb volt elmenni, és az idővel a látogatások is megkoptak. Már nem is biztos benne, hogy még mindig ott találná a bácsit a faházában.
- Na figyelj, megmutatom! Melyiket szeretnéd? Van itt sima hidratáló is, de pattanások elleni. Láttam amúgy ötösikeseket a klubhelyiségben, akik varázslattal rakták fel, de szerintem én azért nem próbálkozom vele. De ha így... - bontotta fel beszéd közben a Rina által kijelölt csomagot, hogy aztán nyomjon egy kevés krémet az ujjára, és óvatosan a másik homlokára, orrára majd arcára kenje. - Szóval az a lényeg, hogy kb egyenletes el legyen osztva. Úúú, milyen jó illata van!
Már szinte el is feledkezett a tanulásról, de még a kibontott sörről is, amit a nagy igyekezetben majdnem feldöntött a lábával. Egy a száján kicsúszott upsszal le is tudta a dolgot, aztán már fogta is a saját, csillámos maszkját.
- Ez azért elég menő. Lehet a csillámoktól fényesebb lesz az arcom? Persze a jó értelemben, nem úgy, mintha zsíros lenne. Amúgy is elég gáz, hogy akárhányszor elsétálok mellette a folyosón, mindig megbotlok valamiben. Most képzeld el, ha még az arcom is tiszta zsír lenne a krémtől! Katasztrófa! - eredt meg a nyelve, miközben ő is elkezdte felkenni a saját krémét az arcára. Talán a sör üthetett be. Sosem ivott előtte. Azt az egy alkalmat leszámítva. Zalán ki is tért volna a hitéből, ha meg tudná, most is elfogadta a felkínált italt.