Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem volt hozzászokva ehhez a korai intézkedéshez. Még csak reggel hét volt, ilyenkor egyáltalán van olyan ember, akinek működik az agya? Ráadásul nem csak hogy a reggeli kávéját nem tudta meginni, de azt is elutasították, hogy másnak adjon. Bár nem teljesen értette a nő logikáját, mert ha tényleg annyira szomjas volt, akkor megitta volna. Legalábbis ő biztosan. Inkább csak figyelmen kívül hagyta a nő mondatait, és elkezdte felolvasni az aktát. Hiszen mindenki így viselkedett volna, ha tagadni akar, és akkor is, ha nincs mit.
- Kérem hölgyem, tartsa meg a hideg vérét - próbálkozott Zalán a megnyugtatásával, de nem sokat ért el vele, azt egyszer biztos. Talán csak még idegesebbé is tette a nőt.
Válaszolta volna ő, hogy hát jobb cipőt kell választani, és akkor nem reped fel a sarok, de nem tűnt etikusnak a válasz a helyzetet eltekintve. Azonban a kérésnek nem mondhatott nemet. Lassan végigmérte a nőt. Bozontos haj, elkenődött smink, szakadt harisnya... nem is úgy nézett ki, mint aki a Ritzben szokott aludni a saját pénzén. Elhúzta a száját, és összeszűkítette szemét. Nem szívesen válaszolt a kérdésre.
- Én csak arra kérem, hogy válaszoljon a protokollkérdésekre. Amíg ezt nem teszi meg, nem tudom elengedni, értse meg - próbált a nő eszére hatni, ha már a szimpla nyugtatgatás nem ment. - Szóval, amikor az aurorok megtalálták, akkor éppen az útpadkán ücsörgött. Akkor is feltették magának a kérdést, de én most megteszem újra, mivel csak folyékony káromkodás hagyta el az Ön száját: várt ott valakire? - kérdezte még mindig nyugalmat erőltetve magára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Jó, nem a legelegánsabb válasz volt a hallgatás, ezt Zalánnak is be kellett ismernie. De most inkább mondta volna a nőnek, hogy "bocs, szarul nézel ki"? Azzal se segített volna a helyzeten, szóval inkább csak elnyomott egy nagy sóhajt, és beleivott a kávéjába, miközben a nőt hallgatta. Aztán végül csak megfeszült egy pillanatra az arca, ahogy a "semmilyen ügy" megütötte a fülét. Épp eléggé zaklatta őt a tündérpor, nem kellett, hogy még egy prostituáltnak titulált nő is az orra alá dörgölje, hogy nem halad.
- Nem mi vádoltuk meg önt. Három különböző bejelentést kaptunk, ami miatt az aurorok behozták tegnap este. Volt aki azt állította, hogy nem első alkalommal látja magát ott - magyarázta Zalán, bár nem tudta pontosan miért is ő magyarázkodik, amikor nem a tettes székében ül.
Ahogy a nőt hallgatta egyre feszültebb lett. Nem feltétlenül amiatt, hogy Nadia számon kérte, hanem sokkal inkább azért, mert az ügyeletesek figyelmen kívül hagytak nem egy, de minimum kettő jogot, amely megilleti a vádlottat. Magában meg is jegyezte, hogy ezután majd megkeresi őket, illetve a felügyelőjüket is, bár szinte biztos volt benne, hogy egy Bodócs féle alak lesz az ügy mögött.
- Szóval tanár - morogta maga elé Zalán. - Egy gyerekes anya, aki cigarettázik - foglalta össze a hallottakat, és szemei minden porcikáját kielemezték a nőnek. Kereste a hazugság bármely csöppnyi kis jelét, de eddig nem nagyon tudta beazonosítani. Ez a nő vagy igazat mondott, vagy a legjobb svindler volt, akivel találkozott.
- Igaz-e, hogy Ön... - kezdte, de kopogás hangja szakította félbe. - Egy pillanat - emelte fel hüvelykujját a nő felé, és kinyitotta a reteszt, ahol egy fiatal - még Zalánt is leköröző - srác állt. Láthatóan zavarban volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Lehet, hogy túl sokat árult el a nőnek az ügyről, de még mindig nem veszélyeztette a bejelentők személyiségi jogait, szóval nem volt gond. Az viszont egyértelműen aggasztotta, hogy a nő egyik percről a másikra vált stílust. Mintha játszadozna csak vele. Próbálkozik először dühösen, nem jön be. Aztán megpróbált szánalmat kelteni benne, most meg megint dühös. Ez csak két verziót jelenthetett Zalán számára. Egy, tényleg prostituált a nő, és minden lehető módszerrel próbál kiszabadulni a karmai közül. Vagy kettő, épp megvan neki a havija. Olyankor Roxy is mindig össze-vissza mindenhogy viselkedik és még az is baj, ha csak egy helyben ül. Ha pedig utóbbi esetet tekintjük, akkor bizony megértette a nő feldúltságát.
- Eszem ágában sem volt elítélni azért, mert cigarettázik - ingatta fejét Zalán. Ez az egész szituáció egyre reménytelenebbnek tűnt. Mintha valaki ma reggel úgy döntött volna, hogy megvicceli. Ez nem is egy rendes ügy, és a nő is csak színészkedik.
- Azt se tudja, mit akartam - képedt el Zalán, és talán először esett ki igazán a szerepéből. Jó is volt az a kopogás, így legalább egy kicsit rendbe tudta szedni a vonásait. Komolyan, az ember esze megáll mennyire nincs tisztelet mostanában az emberekben.
A férfi néhány papírt hozott oda neki, pár adattal, nem sokkal. A megjegyzésre csak egy sötétebb pillantást kapott a nő Zalántól, aztán vissza is nézett a papírok közé. Átvette őket, és egy köszönöm kíséretében visszafordult a nő felé.
- A beszélgetésünk alatt leellenőriztettem a történetét. Úgy tűnik egyezik minden amit mondott. Már csak egyetlen röpke visszajelzést várunk - jelentette ki Zalán. Bár egészen nehezére esett, az utóbbi percek után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Higgadtan próbálta végighallgatni a nő egész mondandóját. Természetesen el tudta képzelni, hogy milyen zavaró lehet, hogy itt kell lennie, és ha tényleg van rá esély, hogy nem prostituált - ami valljuk be Bogolyfalván nem népszerű hivatás -, akkor frusztráló is. Zalán azonnal el is engedte volna a nőt, ha csak egy bejelentésről értesültek volna. De a három túl nagy szám volt ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják.
- Biztosíthatom, a családját értesítettük róla, hogy bent kell tartanunk. Ahogy azt is elmondtuk nekik, hogy óvadék mellett elengedjük Önt, ha azonnal távozni kíván. Azonban az édesanyja hasonlóképp reagált, mint Ön, és ezt mondta, hogy "nem fizetek olyanért, ami nem is igaz". Idézet vége - tudatta a nővel Zalán, és az ajtó melletti falnak dőlt. - Higgye el, hogy nem szórakozásból tartom itt. Ha sikerült igazolnunk az alibijét, mely szerint egy étteremben tartózkodott egy férfivel, és külön utakon mentek haza, úgy el fogjuk engedni - sulykolta a nőbe az információkat. Hiába állította Nadia, hogy ez történt, igazi bizonyítékokra volt szükség ahhoz, hogy végül ejtsék a vádakat.
- Én szeretnék hinni magának. De emellett azt akarom elérni, hogy biztonságos legyen a város mindenki számára - jegyezte meg Zalán, és az asztalhoz lépve újra a bögréjéért nyúlt.
- Milyen tantárgyat tanít? - kérdezte a férfi, hogy oldja egy kicsit a feszültséget, és elterelje a nő gondolatait várakozás közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Érezte Zalán, ahogy a hallottakra megfeszült az állkapcsa, de mégsem mondhatott semmit. Nem ismerhette el, hogy a nőnek igaza volt, nem is háborodhatott fel vele együtt nyilvánosan, hiszen akkor elismerte volna a kirendeltség bűnét. De lássuk be, melyik aurortanonc nem hibázott már legalább kisezerszer? Hisz olyankor már az ember úgy érzi övé a világ, mégse érzi cselekedetei következményeit. De ha végre hazajuttatták a nőt, akkor majd biztosan fogja.
- Én esküszöm magának, fogalmam sem volt a származásáról - magyarázkodott Zalán. Magyarázkodott? Inkább csak megemlítette. Nem szerette, ha rasszistának tekintik. Épp elég volt, hogy a nő nagy feministának tűnt. Mármint abból a fajtából, aki megsértődik azon is, ha Zalán kinyitná előtte az ajtót. Igazából mindegy is volt mit tesz, azzal csak a baj van.
- Mugliismeret, remek - bólintott a férfi komolyan. - Sajnos csak egyetlen telefonkészülékünk van. Azonban az igazgató biztosan ismeretes a helyzetről - szólt megnyugtatóan Zalán, és igazán reménykedett benne, hogy nem nyúl mellé ezzel a kijelentéssel. Ha a tanonc az egész elfogatást ennyire el tudta szúrni, akkor ezt is képes lehetett. Ahogy a felügyelő auror is, aki éjszaka a zöldfülű mellett ügyelt.
Beleivott kávéjába, és az éghez imádkozott közben, hogy végre visszaérjen valami jó hírrel az "asszisztense". - Szóval mugliismeret. Ismeretes is a világukkal, vagy csak érdekli? - kérdezte. Ha már ott voltak, üssék el az időt valamivel.
Aztán újabb kopogás szakította félbe a beszélgetésüket. Zalán úgy lépett az ajtóhoz, mintha minimum fuldokolt volna a bent lévő levegőtől. Suttogott neki valamit a férfi, ő pedig komolyan bólintott.
- Elnézést a félreértésért, Miss Rosales, az egész kirendeltség nevében bocsánatot kérek. Természetesen szabadon távozhat - tárta ki az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Könnyed bemutatkozásban le is tudták a kötelező köröket. Egyikük se tűnt olyan embernek, aki kicsit is tudta értékelni ilyen helyzetekben a mellébeszélést vagy a feszültségoldó pár kérdést, mint a "hogy vagy?" és a "szerinted ma esni fog?". Helyet foglaltak és már mehetett is a meló.
Zalán összefűzte ujjait maga előtt, és kényelmesen az ajkai elé helyezte. Minden egyes szót, amit Bertalan kimondott úgy emésztett meg, mintha gumiszerű rágós mangó lenne, pedig még soha nem ízlelte a gyümölcsöt. Agyában futkorásztak a különböző elméletek, hogy vajon ezekhez a dolgokhoz milyen köze lehet. Esetleg valamihez a segítsége kell? Egy régebbi aktával függ össze, amit ő zárt le? Vagy egy egészen más nyomozás.
Aztán elhangzott végre a kulcsfogalom. Tündérpor. Mintha a téma folyamatosan felette lett volna, mint Damoklész kardja. Testtartása is azonnal megváltozott, feszesebb lett, éberebb, mint amilyen volt.
- Csak nem új információd van? - kérdezte izgatottan, mint ahogy egy kisgyerek tenné. Talán nem volt rendjén, hogy egy ilyen ügy miatt legyen boldog, de nem tehetett róla. Valószínűleg az összes aurornak ilyen furcsán működött az agya, máskülönben nem tudták volna felfogni azt a sok szörnyűséget, amellyel nap mint nap szembesülnek.
- Elég sokat tudok az ügyről, de sajnos még mindig nem eleget - vallotta be, és felcsapva az aktát dőlt előre a székében. - Újabb diákok? - nézett rá a képekre elkerekedett szemekkel. - Mikor történtek ezek? - szórta következő kérdését a férfire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már lassan egy órája bent volt a kirendeltségen, még sem érezte úgy, hogy bármi hasznosat tett volna. Ott ücsörgött egy nővel a kihallgatóban, biztosra véve, hogy csak valami félreértés lehet az egész, de mégis muszáj végigmenniük most már az egész procedúrán. Egymással szemben, mind a ketten nyúzottan próbáltam valami beszélgetésfélét imitálni, hol egyikőjük, hol másikójuk jött jobban méregbe. Csak még Nadia temperamentumát három irodával arrébb is hallották, addig Zalán belső forrongását még az őt néző nő se tudta megállapítani.
Egy félmosolyt küldött a nő felé a megjegyzésre. Egy kvibli apával és egy mugli mostohaanyával ő sem mondhatta, hogy sok varázslat volt az otthonukban, mikor felnőtt. Pontosan látta milyen hátrányai vannak a varázslók elittudatának, és tökéletesen egyetértett a nővel. Több telefon kéne. Egy számítógép, belső információs rendszer, de természetesen ők inkább a nehezebb utat választották.
Mielőtt megszólalhatott volna, újabb kopogás szakította fél be őket. Természetesen nem volt rest azonnal bocsánatot kérni, még ha nem is az ő hibájából tartották ott Nadiat. Igazából már az ücsörgés közben kitalálta, hogy mit fog mondani, egyáltalán nem érte váratlanul a feladat.
- Volt egy őrangyala - mosolygott félszegen Zalán. Nem teljesen tudta eldönteni, hogy a hölgy mennyire haragszik rá a történtekért. Azért örült neki, hogy boldog vége lett a dolognak.
- Legjobb tudásom szerint nem jutott ki a hír, egyedül a családhoz és... nos Önhöz - bólintott. - Még egy utolsó megjegyzés erejéig rabolnám az idejét - ráncolta össze a homlokát a férfi, de hát csak nem bírta ki. - Egy ideig talán elkerülném a város idősebb korosztályát. Főleg a hölgyeket. Ha érti mire célzok - vetett jelentőségteljes pillantást Nadiara. - És még egyszer elnézést - indult vissza a tárgyalóba, hogy összeszedje az eszközöket. Fejben már el is kezdte kigondolni a pontos szavakat, amiket majd a tanonc fejéhez fog vágni. Nem lesz kellemes reggele, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Reflexszerűen nyúlt a férfi a szemüvege után, és tűzte fel orrára. Sokszor mondták már neki, hogy egy varázslattal megjavítják a látását, és habár kezdetben szülei miatt nem élt a lehetőséggel, azóta nagyon is megszokta már milyen a pápaszemes élet. Pláne, hogy csak az olvasáshoz kellett neki, és nem állandóan.
Kezébe fogta az aktát, és farkasszemet nézett az új tizenévesekkel. Nem, semmiképpen nem ismerte ezt a részét az ügynek, pedig szinte minden bejövő aktát igyekszik elolvasni, hogy újabb nyomokra leljen. Valahogy mégse éri váratlanul a hír, hogy valaki eltitkolta előle az aktát. Voltak aurorok, akiknek nem az ügyek lezárása és feltárása volt az elsődleges, hanem az előrejutás. És persze ehhez rögtön csatlakozott a féltékenység is, ha valaki olyan kap egy ilyen nagy ügyet, mint Zalán.
Felsóhajtott, ahogy újra az asztalra helyezte az aktát. - Nem, ezek sajnos teljesen új esetek. Olyan, mintha egyre beljebb férkőzne az iskolába a drog. A tinédzserek meg még könnyen befolyásolhatóak - húzta el a száját a férfi, és felállt a székéből, és saját, vaskos gyűjteményét odahelyezte Bertalan elé.
- Ez minden infó, amit eddig összeszedtem. Kezdve a tündérpor vegyi mintáival és alkotóelemeivel, egészen az elméleteimig - magyarázta meg, hogy miért tűnik olyan nagynak az akta. Pedig nem volt annyi ügy, amennyiből szeretett volna táplálkozni.
- Ez pedig... - mutatott a falon lévő térképre, amelyen különböző színű rajzszegek helyezkedtek el. - ...a felbukkanások helyszínei. A sárga az egyszer használó felnőttek, a kék akik már többször is vettek a szerből és felnőttek, a pirosak pedig a diákok - komorodott el Zalán, és két újabb tűt nyomott a térképbe. A szomorú látvány tökéletesen kimutatta, hogy a szerhasználók kétharmada diák volt. - Azt sajnos nem tudjuk, hogy a diákok csak gyorsabban buknak-e le, vagy tényleg több használó van köztük, de elég elkeserítő a helyzet - vallotta be. Az sem segített, hogy húga is már az iskolába járt. Igaz, biztos volt benne, hogy Lédát egyenlőre nem fenyegeti a veszély, hogy használó lesz, de már vészesen közeledett a lázadó tinikorszak felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Hatalmas sóhajok közepette próbálta összeszedni a gondolatait a férfi, ahogy a bejárati ajtó előtt megállt. Alig fél órája érkezett, de most nem mint családtag, hanem hivatalbeli. Először bekopogott az igazgatói irodába, hiszen Rothman úr felel minden iskolába járóért, akár nagykorú, akár nem. Egy ilyen ügyről pedig akkor is tudnia kellett, ha csak feltételezés volt még csupán. Miután vele mindent lebeszéltek, megkérte a férfit, hogy hozza ki a lányt az iskola elé, hogy személyesen is elbeszélgethessenek. Cirka tíz perce pedig csak az a kép van előtte, ahogy az a hosszú barna hajú lány kérleli, hogy vizsgálja ki az ügyet. Talán pont ez a kétségbeesés volt az, ami miatt elhitte neki, hogy komoly dologról van szó. Vagy a saját tapasztalata. Úgy tűnik teljesen mindegy milyen sorból kerül ki az ember, ha a családja cserben hagyja, nem is egyszer.
Lassan közelítettek felé, és látta a nőn, hogy nem érti, mi történik. Biccentett az igazgatónak, hogy innen már átveszi, majd a rellonosnak intett, hogy üljön csak le a padra.
- Üdvözöllek, Egervári Zalán vagyok a helyi auror kirendeltségről. Remélem nincs ellenedre a tegeződés, te is nyugodtan tégy így. Kaptunk egy bejelentést a napokban, és azzal kapcsolatban szeretnék feltenni neked néhány kérdést. Kérlek, hogy a lehető legőszintébben válaszolj rájuk - beszélt nyugodt hangsúllyal, és a nő kék íriszeibe fúrta saját megnyugtató barnáit.
- Kérlek beszélj nekem egy kicsit a családodról. Milyen a szüleid viszonya? Van testvéred? A családodban, otthon, milyen a hangulat? - tette fel az első bevezető kérdést.
- Mi okozott konfliktust a családban? Esetleg előfordult, hogy hevesebb szóváltásba kerültek a szülei? - bombázta tovább a kérdéseivel Zalán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A férfi tudta, hogy valószínűleg őt is ugyanúgy felbosszantották volna a kérdések, mint ahogy azt a rellonos lánnyal tették. Pedig a legtöbb alap kérdést még csak fel sem tette, hiszen az ilyesmi úgy kezdődik, hogy "hol született és hol élt gyerekkorában", de a legtöbb adatot próbálta az aktája alapján kitölteni, és csak a fontosabbakra koncentrálni. Már amennyire ez ment neki.
- Nem, most nem róla van szó - jelentette ki jelentőségteljesen a férfi. Az ő aktáját is tanulmányozta, mielőtt meglátogatta volna Borókát, és nem igen tetszett neki, amit benne talált. - Most csak rólad. De rendben, akkor rátérek a lényegre - egyezett bele Zalán egy apró sóhajt megengedve magának. Hiába akarta előbb elnyerni a lány bizalmát, az ilyenkor nehéz volt. Pláne, ha a bejelentés még igaz is volt.
- Előfordult-e, hogy valaki úgy közeledett hozzád, hogy az számodra kellemetlen volt? - Ez a kérdés már sokkal specifikusabb volt, és szinte biztosra vette, hogy Boróka össze fogja rakni a képet. Nem tűnt buta lánynak, sőt. - Előfordult-e, hogy bármilyen formában valaki erőszakosan akart testileg közel kerülni hozzád? - tette fel a következőt kíméletlenül. Közben szemeivel folyamatosan a lány testbeszédét próbálta értelmezni. A legkisebb rezdüléseket, a karba font kezet, az agresszív visszatámadást. Jól tudta milyen nehéz ezekről a dolgokról mással beszélni, és hogy ő se tette meg régebben. De számára volt egy kiugró, egy pont, mikor megszabadult mindettől. Ha viszont hisz a barna hajú lánynak, akkor az Ombozi lány ettől nagyobb pácban van.
- Rendben, váltsunk egy kicsit. Úgy tudom eljegyeztek. A szerencsés egy bizonyos Fenyvessy Dorián - vezette be a következő topikot Zalán, és összefűzte ujjait a mellkasa előtt. - Vele milyen a kapcsolatod?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem volt kellemes a kérdés, amit feltett. Nem is akarta, hogy bárki azt higgye, de a nő kérte ennyire kapkodva. A válasz azonban meglepte. Arca természetesen nem rezdült, barnáit ugyanúgy fúrta a kékekbe, ahogy eddig, és közben nézte, hogy Boróka hogyan próbál kibújni minden kérdés alól. Olyan volt, mint félős kutya, akit beszorítottak a sarokba, és félelmében csahol és harap. Emberi reakció volt. Mégis kegyetlenül takarta az igazságot.
- Nem. Arra vagyok kíváncsi, hogy közeledtek-e hozzád úgy, hogy az neked nem tetszett - tisztázta semleges hangom Zalán, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy a másik flörtölésbe kezdett. Igazából ez is csak egy jel volt Zalán számára. Egy újabb lépcsőfok, amelyet meg kellett másznia. Egy fal amelyet minél gyorsabban igyekezett lerombolni.
- Nem tudom, mond el nekem te. Nem vagyok aranyvérű, fogalmam sincs - kérte a férfi még mindig tartva magát a hivatali stílushoz. Ám a válaszra halványan elmosolyodott. Vagy csak elhúzta a száját? Mindenesetre gyorsan visszarendeződtek vonásai, mintha a változás ott se lett volna.
- Boróka - mondta ki a nő nevét, hogy biztos legyen benne, hogy rendesen figyel rá a nő. - Volt olyan eset, amikor Dorián bántott téged? Akár lelkileg, akár testileg? - tette fel az utolsó nagy kérdést. Nem hitte, hogy majd rávágja a rellonos, hogy "igen". Nem várta, hogy hirtelen mindent bevalljon. Szimplán csak a változást akarta látni rajta. A testbeszédét, a szemét, a gesztusait. Mindent, ami elárulhatta, ahogy eddig is tette. Hiszen ez volt az a pillanat, ami eldöntötte, hogy Zalán meddig megy majd el, mennyire veszi komolyan a barna hajú lányt.
- Boróka nézd, én azért jöttem, hogy segítsek rajtad. Hidd el, nem kell semmi olyasmibe bele menned, amit te nem szeretnél. Viszont ha nem engedsz be, nem tudok mit tenni - vallott színt Zalán, hátha ezzel rábírja a nőt, hogy végre egy kicsit elengedje magát. A bűnöket, amelyek nem is az övéi voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Komolyan hallgatta a barna magyarázását. El tudta képzelni, hogyan kezelte akkor ezt a helyzetet. Látta rajta, hogy egy erős nővel ül szemben, de egészen másféle szituáció az, amiről most beszélnek. - Más egyéb? - kérdezte nyugodtan. Azt akarta, hogy Boróka meséljen. Mindent. Pontosan tudta, hogy az aranyvérű szülők hogyan adják férjhez a gyerekeiket, hogyan építkeznek felfelé a ranglétrán. Roxynak is túl sok nővérét kellett már megmenteni, magáról a lányról nem is beszélve. Csakhogy az ő szerelme magát mentette meg. Mint mindig.
Megértette a lány kiborulását. Nem is várta tőle, hogy kiadja magát egy találkozó után. Ki akarta hozni a sodrából, hogy meglássa milyen belül. Hogyan védekezik. És hogyan dobja le azokat a falakat egy pillanat alatt idegességében.
- Boróka, én a protokollt követtem egészen eddig. Látom rajtad, hogy szenvedsz, szóval most mondok neked valamit, amiről igen kevesek tudnak. Segíteni akarok neked. Ahogy segítettem a húgomon éveken keresztül. Hiszed vagy sem, pontosan tudom milyen félelemben élni. De ha segítesz, akkor elérhetjük, hogy végre szabad legyél - fordult teljesen a lány felé a férfi, és egy kis papírkát húzott elő. A neve volt rajta, a rangja és ügyosztálya.
- Arra kérlek csupán, hogy gondold át. És ha mégis úgy érzed, hogy tudok segíteni, ezzel a kártyával bárhonnan elérsz - állt fel. Itt már nem fog elérni ma semmit. Biztos volt benne, hogy a barna lány igazat mondott. Minden jel arra utalt, de erőszakkal nem tudta rávenni Borókát, hogy kirángassa ebből az állapotból. Ki kellett, hogy álljon magáért.
- Addig is Boróka. Légy erős - biccentett búcsúzásképen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Bólintott a másik szavaira. Pontosan ugyanolyan komolyan kezelték a kérdést, efelől nem volt Zalánnak kétsége. Másfelől nem kereste volna meg. A gyerekek oldaláról közelítette meg az ügyet, éppen úgy, ahogy Zalán is, csupán míg előbbi nem ismerte az akta kiterjedését, addig utóbbi igen. Beszélt a felnőttekkel, látott pár igen ronda esetet, és igyekezett a tinédzsereket is jó útra terelni. Azt se tudták mit csinálnak, vagy hogy vették valakitől, és hogy jó volt. Fiatalok és bolondok.
- Persze, amennyi idő csak kell. Talán jobb is, ha egy kicsit nem én olvasgatom - jelentette ki Zalán. Minden egyes betűt már kívülről ismert a vaskos lapokról. Azzal kelt, feküdt, álmodott. Nem hagyta nyugodni. Roxy is gyakran megjegyzéseket tett rá, hogy nem tudja abbahagyni az agyalást, de egyszerűen azt érezte, hogy ott van az orra előtt a megoldás, de mégsem látja.
- Pontosan, ahogy mondod. Viszont itt nem az utcai törvényeit kell néznünk - magyarázta a barna még mindig a térképpel farkasszemezve. - A legtöbb diák azt mondta valamiféle próbán kellett túlesniük, ami minden esetben közel esett a kastélyhoz. Gondolom arra oda kellett mennie a forrásnak is. Megnézni ki az új fogyasztó. Az ilyet nem szokták a terjesztőkre bízni - magyarázta, és a kis fekete x jelekre mutogatott a térkép pár pontján. - Valaki olyanról lesz szó, aki könnyen bejut az épületbe, a kertbe. De ki is onnan. Ebbe beleesnek a Bagolykő dolgozói, tanárai, illetve a 16 év feletti diákok is - fordult vissza Bertalan felé a férfi komoly tekintettel. Talán ez a kis információ zavarta a legjobban a nyomozásban. Mi van, ha pont az egyik diák sodorja ilyen veszélybe a társait?
- De kérlek nézd át az aktát. Utána talán pontosabb elképzelésed lesz az ügy egészéről. Remélem, hogy észreveszel valamit, amit nekem nem sikerült - helyezte be az új két diák ügyét is az aktába. A kezét nyújtotta Bertalannak. Szövetségesek. Megbíznak egymásban, hogy a gyerekeknek jobb legyen. Ez a feladatuk. Legalábbis nagyon remélte, hogy munkatársának is ugyanez jár a fejében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A kezével dobolt az akta felett. A halk kopogás tökéletes szinkronban volt az esőcseppek pergésével az üvegablakon. Magában újraelemezte az akció minden kis részletét. Főleg azt, hogy hol csúszott el a dolog. Sóhajtott, és megmasszírozta szemeit. Fáradt volt, már napok óta nem aludt rendesen, annyira izgult, és ez csak most csúcsosodott ki, hogy már újra a kirendeltségen voltak. De még volt egy kihallgatása.
Végül felállt a székéből. Felkapta az aktát, és újra kinyitotta. A szőke férfi nézett rá, akit a falhoz szorított pár órával azelőtt. Az ember, akit végül sikerült elkapniuk. Visszahajtva a fedlapot a hóna alá csapta a vékony mappát, és gyors léptekkel szelte keresztül a folyosót. Néhányan rámosolyogtak, mások elismerően biccentettek. Egészen új volt ez a fajta hozzáállás, mint amit hónapok óta tapasztalt a kirendeltségen. Megbecsülést érzett, pedig nem érezte úgy, hogy annyival előrébb lenne.
Végül benyitott a kihallgató ajtaján. - Vadász Csenger Richárd, ha nem tévedek - olvasta fel a nevet újonnan a mappájából. Szinte hallotta Bródy hangján ahogy hozzáteszi a kérdést "hol az uszonya?". És habár Zalánt is érdekelte a dolog, mégse lehetett ennyire szakszerűtlen. Koncentrálnia kellett, ha a megfelelő infókat akarta kiszedni a férfiból.
- Csenger. A vád ami ellened szól, az illegális drogvásárlás és fogyasztás, talán még azzal való kereskedelem is. Természetesen jogodban áll ügyvédet fogadni - esett túl a formaiságokon Zalán szürke, erőtlen hangon. - De én inkább nem javasolnám. Sokkal inkább azt, hogy áruld el ki volt a férfi, akitől venni akartad a Tündérport. Ha együtt dolgozol velünk, talán tudjuk ejteni a vádakat - ült le Richárddal szembe a barna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem szerette a kihallgatásokat. Nyomasztotta, mikor kérdéseket kellett feltennie, ugyanis habár a válaszokra kíváncsi volt, mégsem érezte, hogy elég nagy lenne a szakmai tapasztalata ahhoz, hogy egy ilyen mértékű kihallgatást végigvigyen. Így hát nem maradt más, követte a protokollt, és reménykedett benne, hogy a férfi előbb vagy utóbb színt vall.
A visszakérdezésére nem reagált semmit, a kitörését is csak csöndben hallgatott. Összevonta a szemöldökét az újabb információkra, de ezen kívül nem mutatott semmilyen más érzelmet. Bólintott a férfi, és lassan elkezdett előre dőlni. Kezeit összekulcsolva az asztalra helyezte, és rátámaszkodott.
- Akkor azt mondd meg nekem, hogy miért dobott el két üvegcse Tündérport a kereskedő, ha nem azért, mert te meg akartad venni tőle? Ezek a csempészek úgy rejtegetik a szert, mintha csak az életük múlna rajta. Hacsak nem volt már alapjáraton a kezében, kicsi az esélye, hogy elhagyja - tisztáztam vele az álláspontot. A műkincsekre még nem kérdeztem rá, előbb utána kellett járnom, hogy igazat mond-e. Az ilyen drogosok általában mindenre is képesek voltak, csak hogy szabaduljanak.
Zalán sóhajtott, és újra hátra dőlt. - Rendben. Kezdjük valami egyszerűbbel. 2010 szeptemberében jelent meg először a szárazföldön. Csaknem hat évet a felszínen töltött, majd visszament királyosdit játszani. Miért jött vissza? - szegezte neki a pőre tényeket. Az azóta eltelt nyolc évről sokkal kevesebb feljegyzésük van, ahhoz már a Minisztérium jóváhagyására kellene hagyatkozniuk, de a kirendeltség sose volt jóba velük. Túl kicsinek tartották az egységet, hogy egyáltalán számításba vegyék.
- Miért hagyta cserben a népét? Ezért? - emelt fel egy kisebb üvegcsét Zalán. Tündérpor. Teljes valójában, igaz kisebb mennyiségben, mint amiben találni szokták. Ez csak minta volt. Bizonyíték, hogy miért is van bent Csenger az őrsön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Minél többet forgatta az aktát, annál kevésbé akart összeállni az egész. Mint akinek a nyelve hegyén a válasz, mégis mindig elkúszik előle. Hiába tartott megbeszéléseket Zlatannal, hiába mondta ki most is újra a részleteket. Egyszerűen nem jött rá. Vagy csak nem akart.
- Azt egyikőjük se árulta el. Vagy azt mondták nem emlékeznek, vagy csak szimplán azt mondták nem történt ilyesfajta próba. Szimplán odasétáltak és kész - sóhajtott Zalán. Talán több volt emögött, mint szimpla próba. Másféle átvilágítás volt, nem is olyan, mint amire alapjáraton gondolt. Megvakarta arca élét, miközben agytekervényei tovább pörögtek.
Fogalma sem volt róla, hogy az iskolának milyen szabályai vannak ezzel kapcsolatban. Múltkor elkapták Nadia Rosalest is. Igaz, az nem volt bizonyított a végére, de nem jelentette, hogy a feljelentőknek nincs igaza. Hiszen valahonnan venniük kellett az információt, nem?
- Gondolod, hogy egy tanár, vagy egy diák képes lenne rá? Az is lehet, hogy valamilyen új módszert dolgozott ki - agyalt hangosan, bár őszintén nem tudott semmire sem egyértelmű választ adni. Kivéve az utolsó kérdésre. Mivel Léda is az iskolában tanult, így az volt az első dolga, hogy körbenézzen a diákok között is. Arról nem is beszélve, hogy Gyárgyánné esetében még segédkezett is az unokái áthelyezésében. - Vannak. Nem is egyen - húzta el a száját a férfi. Már most érezte, hogy hosszú éjszaka áll előtte. Nem fogja hagyni nyugodni a téma. Majd hagy egy üzenetet Roxynak, hogy ne várja meg.
Felállt. - Köszönöm, már ez is sokat jelent - bólintott egy utolsót, mielőtt Bertalan elhagyta volna a helyet. Egy kicsit félt, hogy az a rengeteg munka esetleg rossz kezekben köt ki. Hogy eltűnnek belőle nyomok, de nincs olyan, amit ne jegyzett volna meg az elmúlt időszakból. Talán csak túléli, ha pár napig valaki másnál nyugszik az ügy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

A férfi túl egyértelműen tagadott mindent. Túl támadóan ahhoz, hogy el tudja hinni a szavait. Igaz, semmi jelét nem mutatta annak, hogy hazudna, mégis Zalánban volt egy érzés, ami arra engedett következtetni számára, hogy a férfi nem osztja meg vele a teljes igazságot. Pedig ha gyorsan szabadulni akart, akkor muszáj lesz neki.
- Tőled kell hallanom - kerülte ki a kérdést Zalán. Amellett, hogy igaz volt az állítás, nem szívesen osztotta volna meg a nagyképű hercegecskével, hogy mennyire a sötétben tapogatódznak. Az egész tündérporos ügyben.
A visszakérdezésre elhúzta a száját. - Ezzel nem segítesz magadon - jegyezte meg rosszmájúan. Bármennyire is hinni akart a férfinek, ha ilyeneket mondott egészen megnehezítette a dolgát. Arról nem is beszélve, hogy a stílussal is gondok voltak.
- Jó fiú, aki elhagyta a népét, és a fekete piacon találtuk meg. Elég nehéz elhinni ezt a mesét úgy, hogy nem válaszolsz rendesen a kérdéseimre - vetette közbe Zalán, reménykedve, hogy esetleg ezzel majd sikerül kihúznia valami igazságfélét a férfiból. - Megkérdezem újra. Miért léptél újra szárazföldre? - kérdezte Zalán. Hangja magabiztosan, kissé fenyegetően csengett. Ez volt a férfi utolsó esélye, és ezt éreztette testhelyzete változtatásával. Kihúzta magát, arca komorságról adott tanúbizonyságot, és kezei ökölbe szorultak. Vége volt a játéknak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Az egész kihallgatás alatt Zalán végig figyelt a testbeszédére. Jól a fejükbe verték ezt az akadémián, konkrétan még a lélegzetvételére is odafigyelt. Azonban ahogy Richárdból kitört az igazság, mintha egy pillanatra leesett volna az álca az arcáról. Szemöldökei értetlenül húzódtak össze, és íriszeiben az értetlenség szürke homálya kezdett kavarogni. Még hogy az egész mágustársadalom tud róla, jó vicc. A minisztérium túl jó volt a titoktartásban, és azt Zalán egyre többször tapasztalta meg.
- Trónbitorlás? Miért nem kerested fel ezzel a hatóságokat? - morogta a férfi, de már egyáltalán nem az a passzív viselkedés látszott rajta. Lassan felállt, és az ajtóhoz lépve hagyta ott egy pillanatra Richárdot egy szó nélkül.
- Valami nézzen utána mi folyik jelenleg a sellőknél, fókuszálva a Balatonra - szólt megemelkedett hangon Zalán, és az egyik aurortanoncra mutatott. - Te ott. Gyerünk, iparkodj. Kapsz tíz percet - főnökösködött rajta, aztán visszament a kis szobába.
- Mint Bogolyfalvi kirendeltség, nem szólhatunk bele politikai ügyekbe. Szabadon kell, hogy engedjelek, ha igaz a meséd, jelenleg az egyik kolléga azon dolgozik, hogy igazolja ezt a számodra - ismertette az állást Zalán. Nem ült le, csak állt az ajtó mellett karba font kézzel. Nem tetszett neki a megváltozott helyzet.
- Azonban azt is el kell mondanom, hogy ha kilépsz az őrs ajtaján, sokkal könnyebben találnak majd rád. Tehát a kérdésem a következő: mi a terved? - sóhajtott a férfi, egy kicsit lejjebb engedve a stílusából. Hiába volt a szőke egy tapló. Utálta a felsőbbrendű stílusát. Mégis segíteni akart, mert ha mindez igaz, hatalmas bajban volt. Fene a jó szívét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Hogy végezhetné valaki rendesen a munkáját, ha csupán féligaz információkat kap a nap minden órájában? Úgy ült le Richárd elé, hogy fogalma sem volt róla, hogy jelenleg milyen változások érték az ottani társadalmat, pedig ha valakit, akkor az aurorokat értesíteni kellett volna róla. Akkor is, ha egy olyan kis városról van szó, mint Bogolyfalva. Kész vicc volt, de mostanában Annától több információt gyűjtött be, mint a hivatalos szervektől.
- Kész öngyilkosság lenne oda visszamenni - jelentette ki kertelés nélkül Zalán. A fenébe is, ha ránézett a szőke férfira, nem egy potenciális bűnöst látott rajta, csak egy megtört fiatalt. Pedig őszintén, idősebbnek kellett lennie, mint az aurornak. Mégis a lépése olyan botorság volt, amit egy király nem is tehetne meg. Főleg akkor nem, ha vissza akarja szerezni a trónját.
- Ha komolyan gondolod ezt az egészet, szükséged lesz segítségre. Két óra múlva végzek. Gyere a Boglyas téren lévő sörözőbe. Meglátom mit tehetek - jelentette ki visszafogott hangon Zalán, pedig tudta, hogy neki ebből nem lehet baja. Nem kéne, hogy baja legyen belőle.
Kopogás hallatszott az ajtón. A férfi odalépett, és egy pár papírlapot raktak a kezébe. Nem volt rajta sok információ, éppen csak annyi, amennyi elegendőnek bizonyult Richárd elengedéséhez.
- Nos, úgy látszik igazat állítottál. Elmehetsz. De gondold meg az ajánlatom - állt félre az ajtóból Zalán, hogy jelezze a sellőnek is, hogy elmehet. - A bejáratnál add meg a nevedet, és akkor visszakapsz mindent, amit nálad találtunk. Vagyis.. majdnem mindent. A port nem - nézett rosszallóan az auror, még mindig nem hitte el teljesen, hogy Csengernek semmi köze az ügyhöz. Kellett, hogy legyen kapcsolat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Már jó pár órája behozták a fiatalt, de egyelőre még várniuk kellett. Egy gyógyító minden órában bement megnézni az állapotát, de amíg egy kis tündérpor volt a szervezetében, jogilag nem volt megengedett a kihallgatása. Így lehet, hogy csupán hat óra, és egy intenzív orvosi kúra után értek el odáig, hogy bevigyék a lányt egy kihallgatószobába. Mint az ügyben legérdekeltebb tagot, Egervári Zalánt szinte azonnal értesítették. Mikor beért, megrökönyödött. Júlia túlságosan hasonlított a húgához. Nem kinézet ügyileg. Korban. Akár Léda is lehetne, ha Zalán nem tett volna meg mindent azért, hogy minél hamarabb elhozza abból a mérgező családi légkörből.
Megingatta a fejét. Megdörgölte a szemét, és sóhajtott egyet, mielőtt belépett volna a szűkös szobába. Leült a lánnyal szembe. - Szia! A nevem Egervári Zalán, és szeretnék feltenni pár kérdést - kezdte el. Úgy viselkedett, mint mindenki mással szokott, mégis a belsője mart. Talán ilyen, amikor igazán közel kerül hozzád egy ügy. Az idősebbektől már hallott róla históriákat, de a saját bőrén még sose tapasztalta.
- Mond csak Júlia, tudod miért vagy itt? - kérdezte Zalán, és összekulcsolta a kezeit maga előtt, ahogy előrehajolt kicsit. Nem fenyegetően, csak kényelmesen. Hitte, hogy ott lesznek egy ideig. Ha ő nem is, a lány biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Olyan fiatal még. Haja bozontosan kúszott a szélrózsa minden irányába, vékony teste alig volt magasabb 160 centinél. Szemében pedig egy ijedt kisegér bújt meg. Alatta hatalmas táskák hirdették az utóbbi pár óra borzadalmait, míg orcája egyszerre volt falfehér és pirospozsgás. Létezett ilyen? Annyira sajnálta. Mégsem mondhatta el neki. Erősnek kellett lennie, ahogy az akadémián tanították neki. Csak egy katona volt. Érzelmek nélkül. Múlt és jelen nélkül.
- Elég nagy bajban, igen - válaszolta meg a kérdését Zalán. Hiába hagyta volna figyelmen kívül, mind a ketten tudták miről van szó. - Most felsorolok néhány információt rólad, csak az adminisztrációhoz kell, kérlek erősítsd meg, és utána rátérhetünk a lényegre - nézett sokatmondóan a szőkére, majd felemente az aktát maga elől. Csupa formaiság, embertelen bánásmód. Hiszen az előtte ülő lány remegett a félélemtől. Legszívesebben egy szó nélkül elengedte volna. Hangja mégis erősen csengett a csendes szobában.
- A neved Vattai Júlia. - Kis szünet. - Január 13-án születtél. - Szünet. Rápillantott a lányra, ellenőrizte, hogy vele van-e még, vagy elveszett a gondolataiban. - Édesanyád neve Vattai Erzsébet. - Szünet. - Lakhelye Rózsafa - olvasta fel az utolsó tételt Zalán. Elég biztosak voltak benne, hogy ezek valós tények, mégis szükségesek a kihallgatáshoz.
Becsukta a mappát, és lefektette az asztalra. - Júlia, a szervezetedben Tündérport találtunk, amikor behoztunk. Tudod, hogy mi az? - kérdezte Zalán. Biztos volt benne, hogy igen. Ez nem partydrog volt. A kérdés szimplán csak felvezette a következőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mindenki láthatta rajta a megkönnyebbülést. Nem volt már olyan fáradt, nem hajszolta a munkát, és társai legnagyobb örömére nem happolt be minden aktát már azelőtt, hogy letették volna valaki más asztalára. Megnyugodott, és nem kellett már a munka, hogy elterelje a gondolatait, mert volt végre valaki, aki megtette helyette.
A pénteket kivette. Talán egy éve volt utoljára, hogy szabadnapot kért, így kissé bizsergett is a bőre, ahogy felfelé kaptatott a kastélyhoz. Játékos mosollyal gondolt a legutóbbi találkozóra Reinával. Lassan haladtak, de annál magabiztosabban. Egyre közelebb érezte magát a nőhöz, és éppen ezért is érezte, hogy ideje megosztani örömét Lédával. A húga már biztosan sejtett valamit, okos gyerek volt, remek nyomozó. Ha ennél is tovább titkolta volna, magától is megfejtené. Ezt pedig jobb volt megelőzni.
Téli kabátja bő zsebébe fúrta ujjait, ahogy fellépett a lépcsőkön. Nem volt egyenruhában, jelenleg csak egy bátyó volt, semmi több. Egyedül testtartása árulkodhatott a szigorú mindennapokról, amelyeket az őrsön él meg. Még arca is kisimult volt. Legalábbis az első pár percben. Azonban ahogy tekintetével végigpásztázta húga után a bejárati csarnokot, ismerős hajzuhatagra lett figyelmes. A nőt körbevették a nála fiatalabbnak tűnő diákok, és csillogó szemekkel néztek rá.
- Reina? - lépett közelebb Zalán, és összeszűkítette szemeit. Nem értette. Vagyis nem akarta érteni. A nő testén végigsimult a zöld szegélyes talár. Esélye se volt azt hinni, hogy csak látogatóban van ott, mint ő. Mégis, meghagyta az esélyt a nőnek. - Te mit keresel itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Nem Júlia volt az első, akit elkaptak, és valószínűleg nem is az utolsó. Mégis minden egyes alkalommal nehéz volt a kikérdezés. Ezek a gyerekek ilyenkor sarokba szorítva érezték magukat. Hazudtak, ha az kellett, és igazat mondtak csak hogy szabaduljanak. Minden kérdést háromféleképpen fel kellett tenni, hátha az összezavarja őket, és kibukik egy-egy csalfa szó. Júlián is ugyanaz az anyátlanság látszott, mint másokon.
- Hányszor fogyasztottál tündérport? - tette fel a következő kérdést. - Mást is kipróbáltál már? - Hangjában semmi változás nem állt be. Nem mutatta, hogy sajnálná, nem mutatta, hogy elítéli. Pedig mélyen belül nagyon utálta, hogy bárhogyan a diákok kezébe kerülhet egy ilyen veszélyes szer. Hiába tudta, hogy a húga ennél okosabb, mégis folyamatosan benne volt a félsz, hogy talán elcsábul. Most kezdődik csak igazán a lázadó korszaka, és totál egyedül van a nevelésében. Mi van, ha elrontja, és Léda úgy végzi, mint Júlia?
- Szeretném, ha pontosan elmesélnéd hogyan jutottál a szerhez - kérte a barna, és továbbra is teljes pókerarccal figyelte a reszkető gyereket. Hiába akarta volna gyorsan elintézni, fájdalommentesen. Ez az ügy annál nagyobb volt, minthogy félvállról vegye. Júlia volt a biztosíték arra, hogy új életet kapjon a nyomozás. Az utóbbi időben amúgy is túl sok falba ütköztek. Neki is továbbképzésre kellett mennie, a többi auror pedig nem volt alkalmas az ügy felgöngyölítésére. Talán nagyképűség volt tőle, de komolyan gondolta.
- Pontosan hogy nézett ki, akitől kaptad? - toldotta meg a kikérdezést.