34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egervári Zalán összes hozzászólása (161 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Le
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. augusztus 31. 09:49 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


A kirendeltségi kihelyezésben két jó dolog volt. Egyrészről a tudat, hogy van egy hely, ahova dolgozni jár, amely elkülönül az otthonától, másrészről, hogy így egész nap még közelebb volt Lédához. Amióta elhozta otthonról szegény kicsit magába süppedt, hiányzott neki Sarolt. Ahogy a nőnek is a kislány. Zalán néha haza-hazament megnézni, hogy minden rendben van-e. Nem Árpád miatt, hanem nevelőanyjáért. Ha kellett volna, őt is a vállára véve viszi el abból az ócska dohos lakásból. Hogy pontosan hova? Ez már kérdéses volt.
Ma végre ügyet is kapott. Eddig pitiáner kihelyezéseket bíztak rá, rutin ellenőrzést, és rengeteg meg még több papírmunkát. Mint legfiatalabb az állomáson, minden szart rá osztottak. De nem zavarta. Titkon az íróasztala mögül mindig csillogó szemekkel hallgatta a nagyok meséjét, mint ahogy a kisfiúk szokták lefekvés előtt. Elképzelte, milyen lesz, ha egyszer terepre mehet rendesen. Lecsukni néhány rosszfiút, harci sebeket szerezni egy üldözés közben.
Amikor ma egy auror letette elé az aktát, először azt hitte megint csak valami kitölteni való van benne. Már tette is volna félre, hogy a jelenlegi dolga után megnézze, amikor észrevette, hogy a férfi nem mozdul mellőle, hanem érdeklődve nézi, mit szól hozzá. Belepillantott, de amint a névre siklott a szeme már tudta is mi ez. Hiszen napok óta beszélnek róla itt az emberek.
- Holnap nagy nap vár rád, öcskös - verte hátba a férfi, amikor megbizonyosodott róla, hogy Zalán felfogta mi történik vele.

Mondani se kell, aznap délután repkedett az örömtől. Még hatalmas fekete bakancsa se állította meg, hogy hosszú ruganyos léptei ne forduljanak az előkészítő irányába azonnal, amint kilépett a kirendeltség ajtaján. Öröméből csak egy felé siető nő zökkentette ki. Kétkedve nézett rá.
- Asszonyom, segíthetek? - kérdezte, mikor látta, hogy a hölgy egyenesen a szemébe is néz. Tényleg őt keresi.

Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. szeptember 12. 22:01 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


Lendülete és kedve nem apadt az apró közjáték miatt. Sose érezte, hogy hasztalan lenne a segítségnyújtása. Ha kell, kedvesen meghallgat másokat, tanácsokat ad, de ha arról van szó még fát is mászik egy macska után. Még akkor is, ha hasztalannak véli a dolgot. Ez a fajta segítség inkább a gazda megnyugtatását szolgálja, és nem az állat jólétét. De egy mosolyért megéri.
Azonban ez a nő mintha csak az idejét húzná. És feltéve, hogy Lédához sietett éppen nem igazán tetszik neki ez a felállás. Először csak szemével igyekezett a nőnek üzenni, hogy mondja nyugodtan. Hiszen nem olyan egyszerű mindenkinek más segítségét kérni. Le kell hozzá győznünk a félelmünk az ismeretlenektől és persze a saját egónkat is, és beismerni, hogy egyedül nem megy.
De erre csak nagyot kezdett kortyolni a kávéjából. Zalán szinte el sem akarta hinni. - Kérem hölgyem, ha valami sürgősről van szó, mondja. Ha pedig nem életbevágó, menjen be egészen nyugodtan a kirendeltségre, ott biztosan lesz valaki, aki segít önnek - intett az épület felé a férfi, mint egy megerősítve szavait.
Vár. Egy kicsit mindenféleképpen, hogy esetleg megjöjjön a nő bátorsága. Ha pedig nem, akkor bekíséri az ajtón, és rábízza valakire. Léda mérges lesz, ha megváratja, és most egészen úgy tűnt, hogy nem ér oda időben.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. szeptember 20. 22:38 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


A tőle tellő legnagyobb türelemmel hallgatta meg a nőt, még akkor is, mikor egy első mondat után kiderült, hogy riporter. Tudta jól, hogy ők mivel foglalkoznak, és azt is, hogy az őrsön mennyire nem szeretik őket. Persze van egy-két ember, akiknek néha el-elmondanak dolgokat, de csak mert tudják, hogy száz százalékig megbízhatnak bennük.
Éppen ezért olyan nehéz ez a szituáció most Zalánnak. Egyrészről ott van a hév, hogy segítsen minden léleknek, akinek tud, de a hivatása az, ami egyszerre engedi és tiltja ezt jelenleg neki.
- Sajnálom hölgyem, de nem hiszem, hogy én lennék erre az embere. Lehet, hogy én is az őrsön dolgozom, de biztosíthatom róla, hogy velem fele annyi infót nem osztanak meg, mint magával - jelentette ki, hiszen ez volt a leginkább kézenfekvő és egyszerre legigazabb is. Mivel csak aurortanonc, így általában már csak a lezárt ügyeket kapja meg, hogy készítsen róla jelentést, és hasonló papírügyek. Nagyon ritka, hogy valami olyat adnak a kezébe, ami még folyamatban van. Éppen ezért olyan különleges a mai nap. És ezzel a kis afférral nem is akarja elrontani. Hiszen mit szólnának odabent, ha elmondaná, hogy lepaktált egy újságíróval.
- Azt gondolom a legjobb lesz önnek, ha valaki olyat keres, aki már régebb óta dolgozik odabent. Vagy... ne kérdezzen meg inkább senkit se - gondolta át újra a nő lehetőségeit. Viszont már értette, hogy miért azt őrs előtt kapta el, és miért nem ment be.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. szeptember 22. 18:52 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra


Nézte a nő arcát, mozdulatait, hangleejtését. Fejében szinte mindent egyszerre elemzett ki anélkül, hogy tudatosult volna benne. Érezte, hogy ha egy pillanatra meginog, akkor azoktól a szép női kacsóktól sose menekül. Ezt üzente Elektra hullámos haja és éles tekintete, mely egyszerre hasonlított egy kutyus kérlelő vonásaira és egy farkas elszántságára vadászás közben.
Halványan elmosolyodott. Ha fel tudná sorolni egy kezén, hányszor gyanúsítottak meg rendőrt vagy épp aurort valamiért a riporterek, akkor boldog lenne. De hat ember két keze se lenne ehhez elég.
- Értse meg Hölgyem. Az elhivatottságom se elég hozzá, hogy önt információkhoz juttassam. És amire kér... - ingatta a fejét. - Ha belemennék, akkor holnapra vége is lenne a karrieremnek. Annak a nemlétezőnek is - nézett egyenesen a nő szemeibe, hogy ő is megértse, hogy még nem tehet ilyeneket. Egyenlőre még olyan gyorsan eltűnhet, hogy észre se vennék a hiányát az emberek. Egy lap se írna róla, és egyetlen auror se kérdezne felőle. És akkor Léda... Nem.
- Túl sokat kér, melyet nem tudok teljesíteni. - Az előbb a hangja talán egy kicsikét megingott, azonban erre a mondatra újra erőt nyelt. Hiszen húgáért bármit megtenne. Ha az kell, még saját erényét is sutba dobná. Viszont ha most segít ennek a nőnek, akkor előbb-utóbb Lédát visszaküldik Árpádhoz. Abba a koszfészekbe. Milyen furcsa is az élet. Eddig csak menekült, most azonban mást menekít. Mindenáron.
- És ha adhatok egy tanácsot. Én a maga helyében nem ezen az őrsön keresgetnék. Az itteniek két lábbal dobják ki általában az újságírókat. Nem szeretik őket. - Fájdalom és szomorúság csillant az arcán. Illetve együttérzés. Mert nem tud segíteni. Mert nincs, aki segítsen.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. szeptember 26. 18:54 Ugrás a poszthoz

Prücsök


Hát elérkezett ez a pillanat is. Zalán csendesen pakolgatta húga tanszereit egy nagyobb táskába, és közben azon morfondírozott, vajon most mit csináljon. Egy hónap, ennyi a minimum. Közben neki lesz egy két hetes bevetése, amit nem hagyhat ki, addig pedig magára kell hagynia a lányt. Árpáddal. Két teljes hét, a többiben naponta tudja látogatni, esetleg elhozni jó pár órára onnan.
- Kezd el pakolni a ruháidat addig
- mondta Lédára szinte rá se nézve. Kicsit úgy érezte, cserben hagyta a lányt. Kiharcolta, hogy itt tölthesse az évet, de a nyarat már nem tudta. Ha lenne már fizetése könnyebb lenne. De még egyenlőre nincs. Mert akármennyire is próbálkozott, képtelen volt még befejezni az iskolát. Hol Lédán, hol Roxyn járt a feje ahelyett, hogy a jelen pillanaton kattogott volna. És érezte, hogy ez lesz, ha elmegy bevetésre, akkor is.
Nagyot sóhajtott, és leült az egyik üres ágyra. Már csak Léda maradt az iskolában, meg egy-két tanár. Mindenki boldogan tobzódott haza az első adandó alkalommal.
- Léda, gyere ide egy kicsit - nyújtotta kezét, hogy megfogja a lányét, és aztán mélyen azokba a kékekbe nézett. - Szereztél barátokat a suliban, ugye? Meséltél Rebekáról. Meg Kittiről is - emlékeztette a kicsi lányt...kicsi, hát már nem is annyira az. - Azt szeretném, ha a nyáron tartanád velük a kapcsolatot, és sokszor találkoznátok. Ahányszor csak lehet, akár pizsipartyt is szervezhetnétek. - Hangja lágy volt, mintha Léda még mindig nem értené meg a szavai mögött meghúzódó igazságot: a féltést.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. szeptember 28. 16:30 Ugrás a poszthoz

Prücsök


Egyetlen könyv se kellett hozzá, hogy meg tudja állapítani Léda mennyire feldúlt. A kisebb mozdulataiban, a hangleejtésében, mindenben benne volt a néma imádkozás, hogy még egy kicsivel több időt tölthessen a suli falai között. Talán ha kisebb lett volna, még a földön is húzni kellett volna hazáig. De már nem volt olyan fiatal, és ez nem csak külsejében, de hozzáállásában is megmutatkozott.
Halványan elmosolyodott húga válaszán. Nézzenek oda, már most több benne a bátorság, mint amennyi Zalánban bújt meg ennyi idősen. A dacról nem is beszélve.
- Azért hülyeségbe ne keveredj, rendben? Nem szeretnélek az őrsön felvenni
- cukkolta a lányt a férfi egy mosoly kíséretében. Persze mögötte meghúzódott nem kis mérték aggodalom is, de ő is eltakarta. Hiszen a vidámság a legjobb ellenszere a félelemnek.
- Lenne itt még valami - emelte fel mutatóujját, és elfordulva a háta mögül egy barna kis oldaltáskát húzott ki. - Amikor Budanekeresden jártam, akkor vettem neked - nyújtotta át Lédának, hogy ő is meg tudja nézni. - Az a varázsa ennek a cuccnak, hogy bármennyi dolgot bele tudsz pakolni, sose lesz tele. Így talán kicsit könnyebben fogsz tudni elmenni Rebekáékhoz.
A lány arcát fürkészte, próbálta kitalálni, hogy a kis tininek vajon tetszik-e a kis mütyő. Mostanában nehezére esett Zalánnak eltalálni, hogy mi az, amit Léda még mindig szeretne. Már nem kislány, de még nem is nő. Ez a köztes állapot az egyik legnehezebb.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 16:03 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubnál


Három napja, hogy visszaért a küldetésből, de még nem látta Roxyt. Mostanában amúgy is ilyen se veled se nélküled kapcsolatban voltak, és ezen nem segített a több hetes távolléte. Ma azonban Léda suliba ment. Nem kellett otthon őrködnie felette.
Megborotválkozott, tisztes öltözetbe bújt, és lehoppanált a városba. Igazából csak reménykedett benne, hogy aznap a lány lent dolgozik a bárban. Már majdnem az ajtóhoz ért, mikor megszólította egy vékony kis hang.
- Szia - küldött egy biztató mosolyt Zalán. Az első gondolata az volt, hogy esetleg felismerte a lány, hogy auror, ezért kéri az ő segítségét. De igazából...meg csak tanonc. - Mond nyugodtan, igyekszem megoldani - bólintott.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 16:23 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubnál


A lány egyszerre tűnt elveszettnek és magabiztosnak, ami valamiért mosolyt akart csalni Zalán arcára. Persze az akadémián már megtanították neki hogyan fogja vissza belső érzelmeit, így inkább úgy kezelte a másikat, mintha egyenlő felek lennének. - Egervári Zalán - fogadta el a kéznyújtás, és közepes erősséggel megrázta. - Attól tartok ennyi információból nem tudom kiszűrni pontosan hova tartasz. Elég sok kisbolt van a városban. Ruhabolt vagy cukorka... - találgatott, és észre sem vette, de mintha ezt a nagyon egyszerű témát is úgy próbálná meg megoldani, mint egy bűnüldözési feladatot.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 16:36 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubnál


Komolyan bólintott a plusz információ tudatában. - Akkor gondolom a Benzsay ker... - akarta megosztani a lánnyal a gondolatát, de az izmok találkozásának hangja, mikor találkoztak a fémmel megállította.
- Jól vagy? Nagyon megütötted magad? - kérdezte meg rögtön, egy kicsit közelebb is lépve az ismeretlenhez. - Jobban kéne vigyáznod magadra - ingatta a fejét a férfi, aztán sóhajtott egyet.
- Gyere, megmutatom merre van az üzlet. És hogy merre találod az utat vissza a kastélyba. - Mindezt olyan határozottsággal mondta, hogy szinte lehetetlen volt neki nemet mondani.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 6. 16:37
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 16:59 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubtól a vegyeskereskedés fele


A lány balján, hátravetett kezekkel indult el a városközpont fele, továbbra is méregetve a sérült kart. - Nem szeretnéd, hogy segítsek a fájdalmon? - kérdezte meg Zalán. Tudta magáról, hogy nem örülne, ha Léda abba a szituációba kerülne, hogy egy ismeretlen pálcával hadovál a karja felett, de elég gyakorlott volt már a sebek és fájdalmak eltüntetésében, hála a hivatásának. És ennek hangot is akart adni. - Aurortanonc vagyok, nagy gyakorlatom van a fájdalom kezelésében. - Addig nem akart semmit tenni, míg a lány nem adott rá engedélyt, természetesen.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 17:16 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubtól a vegyeskereskedés felé


Zalán azon gondolkodott, hogy vajon ennyire fáj a keze, vagy a megjelenése volt elég ahhoz, hogy megbízzon benne. Derekára csavart tartójából előhúzta pálcáját, majd kertelés nélkül megpergette a lány karja felett. Varázsigét már mondania se kellett, olyan sokszor hajtotta már végre az apró bűbájt. - Jobb? - kérdezte egy félszeg mosoly mellett, és ha a lánytól igenlő választ kapott, folytatta is tovább az utukat, közben visszatéve "társát" a helyére.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 17:41 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubtól a vegyeskereskedés felé


Róza nagy szemeiben Lédát vélte meg felfedezni Zalán. A kicsi lány is mindig imádta, amikor varázsolt, amikor pedig már magától tudott, akkor abba se akarta hagyni. Most pedig, már iskolába megy. Furcsa volt még rágondolni is.
- Ne aggódj, nem ítél első látásra - nevetett a férfi. - Mellesleg nyugodtan tegezz, annyira nem vagyok öreg - nyugtatta meg a lányt. Amikor aurorként dolgozik szereti a magázódást. Segített számára megteremteni azt a különleges burkot, amibe az érzelmek nem férnek bele.
- Szereted a Bagolykövet? - kérdezte, csak hogy tovább vigye a beszélgetést.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 18:34 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
A pubtól a vegyeskereskedés felé


Olyan gyorsan kezdte el felsorolni a hirtelen támadt legfontosabb élményeit, mintha már legalább hetek óta ismernék egymást. Lelkes volt és fiatal. Nagyon is az. - Kviddics? Mármint a Repüléstan órán? - kapta fel a fejét. Egy elsős legszebb emléke általában nem azok az órák.
- Igen, oda jártam. Meg a húgom is oda jár. Idén kezdi - mosolygott. - Biztosan fogtok találkozni - jegyeztem meg
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 6. 20:42 Ugrás a poszthoz

Kőszegi Róza Amélia
Vegyeskereskedés előtt


- Wow, gratulálok - mosolygott rá a lányra a férfi elismerően. - Nem mindenki mondhatja el, hogy elsőévesként bekerült a csapatba - jegyezte meg, csak hogy érezze a másik a szavai súlyát.
- A levitába. Okos kis bocsi lesz, már most az - konstatálta. - Mi azonban meg is érkeztünk. Itt a kereskedés - mutatott a bolt felé. - Arra pedig a kastély. Annyi a dolgod, hogy végigmész ezen az úton, aztán jobbra majd balra fordulva már rajta is vagy a visszafelé vezető vonalon - mutogatta a lánynak, hogy pontosan merre kell majd mennie.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 20. 13:05 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Utálta a megbeszéléseket. Olyankor mindig még inkább úgy érezte magát, mint egy külsős, hiszen mindig visszaültették azzal, hogy "fontosabb a papírügyek elintézése, bevetésre úgy se mehetsz". Mintha csak az orra alá akarnák dörgölni, hogy tanonc. Viszont most változott a helyzet. Új kirendeltségi vezetőt választottak. Sose volt még jobb esélye.
Sokat gondolkodott, hogyan tudna ebből a státuszból kilépni. Gyakorolta rövid beszédeit a tükör előtt, és összegyűjtött egy ügyhöz mindent amije csak volt. Egy olyan dologban, melyet a többi auror csak félredobott, mert mindig volt fontosabb dolguk. Ez a paksaméta most ott csücsült asztala szélénél, és csak arra várt, hogy a gyűlésnek vége legyen, és Zalán felkaphassa.
Ahogy elkezdtek sorban kijönni a nyomozók, a férfi szinte azonnal pattant fel, mintha csak valami rugó lenne a seggében, és nyúlt a papírok felé. Megvárta, ahogy kijönnek az aurorok, némelyek biztató vagy épp becsmérlő mosollyal nyugtázták jelentólétét, mint akik tudják mire készül. Talán fogadást is kötöttek, hogy meddig bírja az asztali munkát. Mikor az utolsó ember is kijött, gyorsan bement a kis szobába, ahol a megbeszéléseket tartják.
- Uram, egy szóra kérhetem a figyelmét? - kérdezte komolyan Zalán, és tiszteletteljesen megállt egy méterre. Kezeit hátul tartotta, míg meg nem kapta az engedélyt, hogy beszéljen. Pontosan, ahogy az akadémián a fejükbe verték.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 20. 15:44 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Nagyon izgult. Hogy ez pontosan miben is nyilvánult meg? A fején felejtett szemüvegből, a kissé remegő lapokból a kezében és hogy jelenleg azt is magára vette, ahogy jövendőbeli társai reagáltak színre lépésére. Még a saját agyában is felmerült közben, hogy esetleg most véti élete legnagyobb hibáját. Befuccsolhat az egész karrierje csak azért, mert nem elég türelmes. Vagy mert az igazsága hajtja?
Megállt a férfi előtt, és egyenesen maga elé nézett. Igazi katona volt. Parancsra teljesített. Az első kérést azonnal hajtotta is végre, de a második... azzal már érezte, hogy problémái lesznek. Nézte, ahogy lazán elé sétált a kis szobába. Érezhetően otthonosnak találta már a helyet, Zalánnal ellentétben.
- Egervári Zalán, igen, uram... asszonyo... mármint Zlatan. - A mondat elején még önbizalommal ragadta meg a férfi jobbját, de ahogy egyre jobban belezavarodott saját együgyűségébe, még az arca is elvörösödött. Ha valaki megkérné, hogy most távozzon, egy szó nélkül megtette volna. Épp elég szégyent hozott már így is a világra. De hát Ombozit úgy tűnt keményebb fából faragták, és mindezek után még egy kérdést is fel mert tenni. Micsoda bátorság...
Zalán megköszörülte a torkát, és kinyitotta az aktát, amelyet a kezében lógatott eddig.
- Szeretném felhívni a figyelmét egy ügyre. Ez a dokumentum három különböző aktából lett összerakva, amit az utóbbi két hétben szétszóródva láttam az aurorok asztalán. Mindegyik drogügyletekről számol be, de az igazság az, hogy ezek mind egy körül forognak. A szer neve Tündérpor. Elég gyenge szer, nem okoz hirtelen halált vagy eszméletvesztést. Azonban hosszú távú hatásai lehetnek - számolt be röviden a férfi az ügyről, és magához, illetve a szituációhoz képest elég jól sikerült a bevezetés. Az a gyakorlás jót tett neki.
- Azért mondom el, mert úgy látom, hogy ez egy sokkal nagyobb ügy, mint ahogy kezelik. Pláne, hogy a tegnapi nap során bejelentettek az esetet a Bagolykőből - lapozott a férfi, hogy Zlatan is lássa a jelentést.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 20. 17:12 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan



Zalán legnagyobb megdöbbenésére ez az ember tényleg figyelt rá. Az előző vezető általában elhajtotta, hogy fontosabb dolga van, vagy éppen azért, mert nincs kedve ügyeket megbeszélni. De Zlatan nem is csak hogy meghallgatta, de még a kezdeti sikertelensége ellenére is komolyan vette.
Leült a vele szemközti székbe, szinte már kezdett is egy kicsit felengedni. A kezdeti sokk elmúlt, a legfontosabb infókat átadta, tehát most már jöhet egy terv vagy valami afféle kidolgozása. Legalábbis arra számított. Aztán mégsem az sült ki belőle.
Érezte, ahogy nyelve a torkába szökik a meglepetéstől. Hogy ő lopni? Várjunk, az lopásnak számít? Bele se gondolt, hogy mit csinált. Lehet elrontotta valaki más munkáját. Szorul a hurok, érzi, ahogy félelme csak még feljebb szökik. Arcán nem látszik semmi, csak a tanácstalanság, hogy most mégis mit mondjon. Zlatan hátra dőlt. Övé a terep. Érezte a sürgetést, hogy meg kéne szólalnia, de azt a páni félelmet is, amely az agyában tombolt. Nagyot sóhajtott, és előre dőlt. Összekulcsolta maga előtt kezeit, így nem remegtek annyira. Lába folyamatosan járt az asztal alatt, és bármilyen sokat is tanulta az akadémián visszafogni a nonverbális jeleket, egyszerűen képtelen volt most arra is koncentrálni.
- Minden nap bent vagyok. Hallom a dolgokat, sokszor előttem beszélik ki az ügyeket. Én egy senki vagyok itt. A fal, aminek füle van - kezdte el lassan. Nem volt biztos abban, hogy mit hogyan fog mondani, csak hogy ez az utolsó esélye bizonyítani, hogy ő jófiú. Még akkor is, ha az aktákat elvette másoktól. - Szóval két héttel ezelőtt hallottam egy aurort beszélni egy szerinte kellemetlen ügyről, ahol muszáj közölnie az anyával, hogy a fia belefulladt a tóba. Lezárt ügy, amelyet készhez kaptam, hogy a maradék papírügyet elintézzem. Azonban a toxikológiai jelentésben volt valami, amit furcsának találtam. Egy szer, amit nem tudtak beazonosítani. Éppen ezért nem foglalkoztak vele. Aztán egy héttel rá az egyik bogolyfalvi lakost a fővárosi ispotályba szállították. Valamilyen allergiás reakció lehetett, de semmilyen bájital nem segített rajta. Több napba telt, mire a beteg kikerült az osztályról, és haza jöhetett. Nem volt haláleset, nem foglalkoztak vele. Szintén hozzám került lezárásra. A férfi vérében ugyanazt az anyagot mutatták ki, összehasonlítottam a kettőt - vallotta be. Nem, ezt a kettőt nem lopta más asztaláról. Azonban a lezárt akták közül... meglehet, hogy benyúlt párat. - A harmadik eset egy diák, akinél megtalálták a drogot. A Tündérport. Két napja hever Bodócs asztalán az akta, de még nem nézett bele. Én megtettem - húzta el száját Zalán. No igen, ezt lehet nem kellett volna. De ha hivatásos auror lenne, akkor az intézkedéseivel nem lenne semmi gond. Arról meg nem szóltak neki, hogy az aurorok húzzák be fülüket-farkukat.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 20. 21:38 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Csak úgy folytak belőle a szavak. Lassan, részleteiben bontakoztatta ki a történéseket, hogy Zlatan a lehető legtökéletesebb képet kaphassa meg az ügyből. Nem mást akart besarazni, szimplán csak a tényeket sorolta. Meg egy kicsit magát is mentette, hiszen továbbra is érezte azt a páni félelmet a vérében megbújni. Egyre kevésbé, de azért még mindig jelen volt valamennyire.
A történet befejeztével azonban a vezető szisszegett. SZISSZEGETT. Mégis az mit jelent? Jót? Rosszat? Bajban van még mindig? Már a legrosszabb szcenáriók játszódtak le a fejében, de legtöbbnek a vége az volt, hogy állás és minden nélkül az utcára jut Lédával együtt. Mert a kislányt még az utcán is jobban meg tudná védeni, mint az apjuk dohos lakásában.  
Aztán szinte minden gondolat egyszerre iszkolt ki az agyamból, mikor Zlatan végre újra megszólalt. Nem vagy senki. Ez a mondat tudta, hogy még sokáig fog az agyában megbújni. Sose volt a legjobb tanuló. Sok mindenkinek okozott már csalódást. De ez a mondat biztosította róla, hogy nem jár apja nyomdokaiban. Túllépte Árpád árnyékát, és már nem a "kvibli fia" volt. Valami több annál.
Felállt, és mint aki menekül iszkolt az ajtó felé. A neve hallatán azért megállt, és hátra fordult. - Köszönöm - bólintott és egy apró mosolyt is megengedett magának. Aztán ahogy kint tudta magát a szobából egy hatalmasat sóhajtott. Minden frusztrációja és nyomasztó érzése benne volt ebben az egyetlen levegőáramlásban, és már csak a tiszta öröm maradt benne. Hiszen sikerült. Elért valamit. Nem tudta pontosan még mit, de valamit már igen, hiszen vissza kell mennie. Apropó visszamenni, ideje elindulni ahhoz.
Egy hangyányi rossz érzéssel a mellkasában közelítette meg Bodócs asztalát. A testes úriember éppen nagy sztorizgatásba volt, és közben egy fél fogpiszkálót rágcsált.
- Elnézést, a főnök hívat - hajolt kicsit a férfi felé Zalán, hogy egyértelmű legyen, kinek is címezte mondandóját.
- Már megint? - kelt fel morgolódva a férfi, és a másikkal nem is törődve ment a szoba felé, ahol nemrég még a gyűlést tartották. Zalán nyomában követte, és becsukta mögötte az ajtót, mikor beértek. Ő maga ott maradt inkább az ajtó környékén. Minél közelebb volt Bodócshoz, annál rosszabbul érezte magát, hogy megemlítette ezt Zlatannak. De mégis mit kellett volna csinálnia?
- Miben segíthetek, Zlatan? - kérdezte közel sétálva Bodócs.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 21. 16:51
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 21. 17:13 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Ahogy visszaindultak a kis terem felé, Zalánban úgy nőtt megint a feszültség. Bajba kevert egy hivatásos aurort. Miközben neki van a legkevesebb szava a kirendeltségen. Azonban mikor előadta a tükörben a kiselőadását, még nem gondolta, hogy bárkit bajba keríthetne ezzel. Önző volt? Meglehet. De most annál is nagyobb a restellés benne.
Zlatan hangtónusa nem csak neki tűnik fel, de Bodócsnak is. Érezte, hogy valami nincs rendben, de egója túl nagy volt, hogy mégis komolyan vegye a szituációt. Sóhajtott egyet, mintha nagy gondolja lenne az akták átnézésével, és agyalása közben fogpiszkálóját nyelvével hol egyik, hol másik oldalra nyomkodta.
- Nem, egyik sem - nézett végül fel, és azt hitte ezzel vége is van a mesének. Testtartásából már látszódott, hogy fordulna is kifele, azonban apró, egy szavas válasz megállásra bírta. Zalán gyomra összeszorult, de csak alapállásban - hátratett kezek, távolba meredő tekintetek - várta mi lesz a szituáció vége. De ez több volt, mint amire számított. A hangszín, amelyet megütött a férfi ismerős közelséggel csapódott Zalán arcába. A felügyelő tisztek szoktak így beszélni a tanoncokkal, amikor valami hülyeséget tesznek. Mint mikor kiszöktek éjszaka inni, pedig nem voltak eltávon. Zalán nem ment, de mivel abba a csapatba tartozott, így neki is végig kellett hallgatnia a számonkérést. Pont mint most.
- Nézd Zlatan, biztos ma kaptam meg az aktát. Még nem néztem bele. Éppen az Orsós aktát zártam le, mikor behívtál - füllentette Bodócs. Habár az Orsós akta valóban létezett, annak már három napja vége volt. Zalán tudta, hiszen a zárás mindig az ő feladata, így a paksaméta már az ő asztalán van. Most mégsem szólalt meg. Nem akarta még nagyobb bajba keríteni a férfit. Elintézi azt maga is, ahogy látta.
- De akkor máris nekifogok, ha ilyen fontos - biztosította Bodócs Zlatant, és már nyúlt is az aktáért. Hogy komolyan gondolta-e, azt nehéz volt megmondani. Hangszíne végig a beszélgetés alatt egyenletes nemtörődöm volt. Szakmai ártalom lenne?
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 21. 17:16
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 21. 19:24 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Kissé megrezdült testtartása, ahogy meghallotta nevét. A belső kisfiú, akinek nagy álma volt, hogy auror legyen most vígan ugrándozott a gyomrában, és igyekezte közben elpüfölni a kétségek zöld szörnyét. Hisz mi van, ha mégsem sikerül neki ezt elintézni? Még egyetlen ügyet sem kapott, nem hogy meg is oldott volna egyet. Habár be kell vallani, igazán szerette a Sherlock történeteket, és nem egyszer volt, hogy előbb jött rá a gyilkos kilétére, mint a főhős.
A meglepetéstől Zlatan felé kapta a fejét a férfi. Pontosan tudta, hol az akta. És nem nála. Ránézett Bodócsra, de az ő arcáról csak a frusztrációt lehetett leolvasni. Mi folyik itt? Érezte Zalán, hogy valami nagyobb dologba került bele, mint ahogy elsőre tűnt. Valami játszmába, amely az új vezetői tiszteletről szólt.
Még mindig zsibongó aggyal vette át a poharat Zalán, és még a mosolyra sem tudott reagálni. Igyekezett, hogy arca ne áruljon el sok mindent, de a gondolatok egyszerűen úgy szánkáztak agyában, hogy azt még magának is lehetetlenség volt követni. Hol Bodócs, hol Orsósék, hol pedig az újdonsült Tündérpor keringett körös körül.
A nagydarab férfi végül kissé tüntetőleges sóhajtások közepette elhagyta a szobát, és a kelleténél hangosabban csukta be maga után az ajtót. A férfiego. Az sérült mostan. Érezte Zalán, hogy ezzel nem áll meg a történet, de szinte biztos volt abban is, hogy az aktatologatásnál rosszabb nem fogja várni. Zalán még egy kicsit a poharába meredt, a folyadékot az üveg szélén jártatta. Aztán lépett egyet előre, az asztal felé. Testtartása kicsit felengedett, érezte, hogy egyenlőre biztonságban van.
- Ur.. - kezdte volna, de aztán megfékezte nyelvét. Régi szokások, nehéz legyőzni őket. - Mégis honnan tudta, hogy nincs Bodócsnál az akta? - kérdezte Zalán, ezzel elárulva, hogy ismeri Zlatan titkát: nála sincs. Folyton azon agyalt, hogy talán túlságosan is elveszett a gondolataiban ahhoz, hogy észrevegye a hazugság apró jelét? Lehet újra kell tanulnia a testi kommunikációt. Pedig Valentinával mennyit gyakorolták az akadémián...
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 21. 21:15 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Ahogy Bodócs elhagyta a termet, máris sokkal fesztelenebb lett a benti levegő. Zlatan is elnevette magát - bár Zalán ezt elsősorban nem pozitívumként élte meg -, és már ő is érezte, hogy egyre tisztábban kezd el látni.
- Itt nem a korról van szó, sokkal inkább arról, hogy mit véstek bele az agyunkba az akadémián - vallotta be Zalán, szándékosan figyelve arra, hogy olyan mondatok hagyják csak el a száját, amelyek ne legyenek se magázók, se tegezők, így mind a kettőjük lelkiismerete tiszta marad.
Bólint egyet, miközben helyet foglalt a Zlatannal szemben levő széken. De még milyen jól tette, hogy leült. Lehet padlót fogott volna, ha mégsem. Hirtelen törlődött le újfent arcáról a mosoly, és vette át helyét a rémület. Hallott... mindent??? Mintha a legnagyobb rémálma és a legszebbik egyszerre betódult volna a percbe. Valaki odafent biztosan haragszik rá, hogy ez történik vele.
Zavarban hallgatta Zlatant. Minden izma megfeszült a széken, és már várta, hogy felhozza esetleg Árpádot vagy Lédát az egyik gondolatmenetének gordiuszi csomójából, de végül nem tette. Talán azokat mégsem gondolta olyan hangosan. Vagy csak Zlatan etikusan ki akarja várni, hogy a férfi mikor hozza majd fel őket magától.
- Értem - nyelt egy hatalmasat, és beleivott a pohárkába. Beleivott... inkább nyelte a vizet, mint egy kacsa. Gyorsan le is küldte az egész tartalmát, mintha csak whiskey vagy valami hasonló lett volna. Olyasmi, ami egy ilyen érzelmi hullámvasút után jól esett a léleknek.
- És most? - tette vissza az asztalra a pohárkát, mint aki felkészült a következő csatára. Végül is, ha már eljutott idáig, és Zlatan nem dobta ki az ajtón még akkor sem, mikor meghallotta a gondolatait, akkor itt volt az ideje cselekedni. Lassan kihűlnek a nyomok, ha nem elég gyorsak.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 22. 12:33 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Habár kissé még mindig forgott a feje a történtektől. Hirtelen jutott a kispadról az élvonalra, talán nem is gondolta komolyan, hogy sikerülni fog. Inkább csak az „egy próbát megér” elven haladt, mikor kitalálta ezt az egészet.
Összekulcsolta ujjait és megköszörülte a torkát. Most húzott le minimum két deci vizet, de a torka már megint kiszáradt. Idáig már nem jutott el az elgondolásban. A fejében valahol ott elbukott, hogy megszólította Zlatant. Vajon mindig ennyire bizonytalan lesz?
- Nos, először is átnéznem tüzetesen újra az aktákat. Keresnék valamit, ami esetleg összeköti a személyeket egymással – kezdte lassan, közben félve-félve vezetőjére pislogott, mintha csak megerősítést várna. Sose kellett neki kitalálnia a tervet. Inkább a parancsokat követte.
– Valamint ki kéne kérdezni a srácot. Hol kapta, kitől kapta a szert. Utána elmenni a férfi lakására is. Aki az ispotályba került – magyarázta Zalán, ugyanis a neveket még nem sikerült megjegyeznie, és valószínűleg még Zlatannak sem. - Hasonlóképpen megkérdezni róla. Van esély rá, hogy nem vallja majd be a drogfogyasztást, szóval jó, ha bizonyítékot viszünk. Esetleg konszenzust ajánlani neki az információkért – gondolt bele a helyzetbe mélyebben. – Nem zárjuk be drogfogyasztásért, ha őszintén válaszol a kérdésekre – fejtette ki Zalán, és félve nézett az aurorra.
Vajon most el fogja ítélni ezért? Mert az igazat megvallva ezt a fajta kooperációt nem az akadémián tanulta. Sokkal inkább a mugli televíziós sorozatokban. Ott is általában a vezető élt ezekkel a radikális módszerekkel, mert hát ő megtehette. De Zalán most úgy érezte ezzel esetleg most nagyot szakíthat.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 22. 19:16 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Csend. Fájdalmas, mint egy foghúzás. Hideg érzés, amely Zalán ereibe kúszik. Úgy hívják félelem. Eddig csak a saját életét kockáztatta a bevetésekkel, de ezúttal rajta múlt esetleg több ember élete is. Mert ha nem kapják el a terjesztőt, az is lehet, hogy többen fulladnak vízbe, vagy lesznek allergiások. És habár utóbbi esetben jól járt a férfi, de mi van, ha a következőnek nem lesz ilyen szerencséje?
Komolyan nézte Zlatant, ahogy végre megszólalt. Értette amit mond. Tökéletesen olvasott a szavaiból. Az akták ennyik voltak. Alkalmasak arra, hogy beazonosítsák a szert, de nem többre. Esetleg még arra jók lesznek, hogy a kérdésekhez adatokat gyűjtsön, de azon kívül nem sok mindenre lesznek elegek. Innentől az ösztönei vannak. És a protokollok persze. Meg Zlatan, aki végre úgy tesz, mintha ő is egy auror lenne. Nem csaj valami vajfülű.
- A terjesztőknek két fajtája van. Az egyik soha nem próbálja ki a szert, valószínűleg csak a pénzszerzésért csinálja a biznisz. Ez ugyebár kiesik. A másik csapat pedig azelőtt kipróbálja, hogy belemenne a terjesztésébe. Tehát ha az a első alkalommal allergiás reakciót váltott ki nála, nem hiszem, hogy benne lenne a dologban - válaszolt Zalán előhívva kőbányán szerzett ismereteit. Nem is gondolta, hogy egyszer hasznára várhat, hogy azon a lepraterepen nőtt fel.
Hangja fokozatosan vált egyre magabiztosabbá, és egy idő után alig vette észre a férfi és a közte húzódó hierarchikus távolságot. Bólintott a parancsra, agyában pedig máris rákoncentrált az előtte álló feladatokra. - Két nap elég, ha félretolom a lezárásra váró dokumentumokat, amelyek az asztalomon várakoznak, de valakinek ténylegesen le kell zárnia az Orsós aktát - ismerte be Zalán egy félmosoly kíséretében. Nem akart semmiképpen sem hanyag munkát végezni se egyik, se másik oldalon. - Inkább három, ha nem kapok több aktát - gondolkodott el egy pillanatra, ahogy maga elé képzelte a szép kis tömböt. Ha ma sokáig bent marad, akkor legalábbis biztosan végez vele.  
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 25. 15:56 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Már a második dicséretet kapta ilyen rövid időn belül, és az igazat megvallva nem volt hozzászokva. A negatív büntetést mindig jobban kedvelték az akadémián, illetve kiskorában a családi fészekben.
Az utána következő utasítás azonban már sokkal ismerősebb. Komolyan bólogat a parancsokra, és mindegyiket a fejébe vési, mintha nem tudná, hogy milyen veszélyes a munka, amelyet végez. Hasonló szavakat mondott Fodor ezredes is, mielőtt elindultak a nyári bevetésre. Ott is parancsra gyilkoltak, és maga a parancsnok hullott el legelőször azért, mert habozott. Örökre megtanulta, hogy a harctéren nincs helye érzelmeknek, még ha azok is irányítják az embert előrébb.
- Értem - bólintott újra, és kezeit ráhelyezte az aktára. Fejben már el is döntötte melyik tanoncot fogja megszívatni azzal, hogy nekiadja az összes lezáratlan ügyét. Igen, annak a magasnak, aki olyan jól el szokott kávézni a többi aurorral, ahelyett, hogy a munkáját végezné. Máshol ezt úgy mondanák, protekciós, de hát ugye a mágusvilágban állítólag ez nem létezik. Vagy mégis?
Nagy felelősség, hatalmas dicsőség. - Értettem - erősítette meg, és felállt. Elindult az ajtó felé, de két lépés után megtorpant. Lassan visszafordult, és Zlatan szemeibe nézett.
- Köszönöm... a bizalmat... Zlatan
- mondta ki, és minden szót olyan komolyan érzett, mint még semmit. Halványan elmosolyodott egy másodpercre, aztán folytatta útját kifelé. Gyerünk Zalán, itt az ideje teljesíteni, hogy vagy valaki.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 28. 19:10 Ugrás a poszthoz

Prücsök


Majdnem elmosolyodott a sértődött Lédát látva. Végre megint az a kislány volt, akit ismert, és nem egy kezdődő tinédzser, aki mióta beköltözött az előkészítőbe sokkal önállóbb lett.
- Tudom, és majd egyszer be is viszlek majd
- jelentette ki magabiztosan a férfi. Még nem volt olyan belsős, hogy azt vigyen be, akit csak szeretne. Ő még csak a leggyengébb láncszem ott, és ha vét egy ilyen hibát, esetleg azonnal útjára is engedik. Tehát bármennyire is be akarta vinni oda a lánykát, még egyenlőre fontosabb volt számára, hogy kapjon egy kis fizetést, és ezért olyan dolgokat tudjon neki adni, mint a táska.
Nézte, ahogy örömködve nyitogatja a tárgyat, néha félig el is tűnve benne. Mosolygott és kicsit fel is nevetett, ahogy Léda a nyakába ugrott. Szorosan magához vonta, és azt kívánta bárcsak semmi nem változna. Ha Léda megmaradna annak a kislánynak, aki most is, és később is annyira könnyű lenne különböző tárgyakkal és csecsebecsékkel lekenyerezni. Azonban már Pán sem lógott úgy az oldalán, mint régebben.
- Na gyerünk, pakold tele a bőröndöd, nem akarom, hogy úgy keljen minket kirúgni az utolsó alkalommal - vakarta le magáról a kislányt. Újra nekiállt beledobálni a ruhákat a táskába, egyesével, mintha ő maga is húzná akarná az időt.
- Megígérem, hogy ha gyorsan pakolsz, akkor kapsz egyet abból a csillogós gyűjtős csomagból, amit a kereskedésben árulnak - próbálta rábírni Lédát a pakolásra. Azokról a kártyákról még múltkor mesélt neki, hogy szokták az osztályban cserélgetni egymás között. Bármit is jelentsen ez.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 28. 19:54 Ugrás a poszthoz

Prücsök


Hát persze, hogy az már nem volt jó, amely egy hete. Zalánnak meg természetesen tudnia kellett volna a legfrissebb divatot, amelyet a tizenéves lányok űztek. De hogy honnan, az már nagyobb kérdés volt.
Ahogy hallgatta a lány válaszát, úgy kúszott egy örömteli mosoly az arcára. Hogy a következőben le is kopjon róla azonnal. Persze, nem mondta, hogy ő anno nem szökött csak úgy ki erre-arra, és nem lázadt csak mert megtehette, de míg nála nem volt, aki megnevelte volna ezért, addig Lédának volt. Méghozzá ő.
- Azért nem szeretném, ha ezek a kihágások gyakoriak lennének
- morogta a kislánynak. Valahogy már nem is volt olyan fontos, hogy a lánynak milyen új varázslatos élménye volt. A biztonsága az első. Arról nem is beszélve, hogy Léda úgy maradhatott az iskolában, hogy nem is fizetnek érte. Még belegondolni se mert hogyan fogják megoldani a Bagolykőbe járást... Lassan kérhetne gyerektartást az apjától.
- Tényleg nagyon szépek. De ha legközelebb kell valami, inkább kérd. Tudod, hogy nem engedhetünk meg magunknak akármit, mint mások - korholta tovább Lédát Zalán.
- Viszont van egy jó hírem
- jelentette ki egy perc csönd után. Csak hogy érezze Léda is a súlyát annak, amit tett. Azonban annál tovább nem bírta magában tartani az információt. - Tudod, a mi időnkben is voltak ilyenek, csak akkor még külföldről csempészte be az egyik osztálytársam. Egy pár darab még mindig megvan belőle otthon. Azok a tieid lehetnek - mosolygott újra húgára. - De! Csak akkor, ha megígéred, hogy felelősséggel fogsz mostantól bánni a pénzeddel - tette fel mutatóujját kettőjük közé a férfi, mielőtt még Léda túlságosan beleélné magát a helyzetbe.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. október 28. 20:57 Ugrás a poszthoz

Prücsök


Pontosan tudta milyen gyereknek lenni, de sajnos ez az ő családjukban más teendőkkel és gondokkal járt, amelyet mások elképzelni sem tudnak. Az agyuk egy idő után rááll a kifogásokra, miért nem rendel, mikor mindenki más teszi, vagy éppen miért nem megy el találkozókra. Viszont Zalán minden nap azért küzdött, hogy Lédának ez kicsit más legyen. Talán egy fokkal jobb.
Habár nem látta a lány arcát felderülni, hangjából azonnal hallotta a változást. Persze nem volt olyan sok neki, mint ahogy Léda valószínűleg elképzeli, hiszen neki sem volt pénze. De igaz, ami igaz, azok mindig különböző nyelven voltak írva. Angolul, németül, egy-kettő talán még franciául is. Azok voltak az igazi csecsebecsék.
Nézte, ahogy a pici lány megint szomorkásba vált az üres szobája láttán. Nehéz is az elválás, saját bőrén tapasztalta meg nemegyszer. Azonban azt sem akarta, hogy Léda ne tanulja meg elfogadni a változást.
- Arra gondoltam, benézhetnénk a Bagolykőbe. Csak hogy lásd, hova fogsz járni szeptembertől. Ott is úgyis költöznek már ki a diákok, fel se fog tűnni nekik egyel több ember - legyintett Zalán. Pálcáját a tokból előhúzva intett a táskák felé, amelyek becipzározva magukat felálltak, hogy kövessék gazdájukat, bármerre mennek.
- Gyere - tette a kislány vállára kezét, és hátrahagyták az első komolyabb mérföldkövet. Nem is volt olyan nehéz.
Utoljára módosította:Egervári Zalán, 2020. október 28. 20:59
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. november 17. 21:05 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan
Az esemény után két nappal


Hogy mennyire volt fáradt? Körülbelül annyira, hogyha nem ivott volna meg három kávét már dél előtt, akkor valószínűleg állva elalszik. De minden egyes fent levő pillanat megérte azért, hogy most azzal a kissé kövérebbé vált aktával sétálhasson újra Zlatan irodája felé. Bekopogott, és csak ezt követően nyitott be rajta. Azért ha meg is ígérte magának, hogy most bizony tegezni fogja a férfit, azért vannak általános szabályok, amelyet be kellett tartania.
- Szia Zlatan - lépett be, és becsukva az ajtót azonnal sétált is az asztal felé. - Elkészítettem mindent amit mondtál - tette le a mappát, és kihajtva bogarászni kezdett benne.
- Szabó Márton - mutatott rá a képre, amelyen egy szőke gülüszemű fiatal nézett vissza. - Nála találták meg a Tündérport. Azonban, mint kiderült nem ő vette - jelentette ki magabiztosan a férfi, és lapozott egyet. Annyira tengett benne a tettvágy, illetve a koffein jótékony hatása, hogy észre sem vette, hogy az általános illemszabályokkal nem is foglalkozva azonnal rátért a lényegre.
- A srác az egyik haverjától kapta a szert. Szerencsére jó pár kellemetlen pillanat után elmondta ki volt az. Felkerestem őt is, aki nem más, mint Ternai Jónás. Nehéz élet ilyen névvel - olyan hangon tette hozzá ezt az egy megjegyzést, mintha még mindig a demográfiai adatokat elemezné ki a férfinak. Még a szája sarka se rezzent. - Azt mondta most vett életében először a drogból. Megadta az árusító kinézetét is. Összehasonlítottam az összes emberrel, aki az iskolában tanul, és nem egyezett. Azt mondta az iskola melletti erdőben találkoztak a férfival, szóval bárki lehetett - húzta el a száját, és felegyenesedett. Olyan gyorsan sorolta el az adatokat, amelyek az elmúlt két nap alatt az agyába égtek, mintha minimum versenyből tette volna.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. november 28. 21:01 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Hihetetlen megkönnyebbülés sodort végig rajta, ahogy sikerült minden információt gyorsan megosztania főnökével. Mintha már csak ezek tudása is hatalmas terhet jelentett volna neki, pedig ez nem volt így. Legalábbis nem szándékosan. Azonban kiadva magából, sóhajtott egy aprót, alig lehetett észrevenni.
- Mind a két gyereknek megmutattam, és egyikőjük azt mondta, hogy mintha látta volna egyszer a városban. Ami lássuk be, reális, tekintve, hogy ott lakik. A másik még ennyit se tudott róla - vonta meg a vállát Zalán. Elég kevés információ, ami mentén el tudnak indulni. De azt szokták mondani, hogy a remény hal meg utoljára. Még mindig volt egy ember, akit ki tudtak kérdezni.
- Esetleg az is lehet, hogy a terjesztő régi diák. Ha pár éve ballagott el, még mindig lehetnek bent ismeretségei a felsőbb évfolyamokon - vetette fel Zalán, ahogy végre ő maga is helyet foglalt a széken. Eddig csak azért nem tette meg, mert annyira pörgött benne a bizonyítási vágy és a kávé egyvelege, hogy ha leteszi formás kis fenekét, lába attól még ugyanúgy járt volna.
- Vagy ha a családból valaki oda jár. Például a húgom most kezdte ott, és amikor érte megyek elég sok diákkal találkozom - vetette fel Zalán. - Na nem mintha én.... sose tenném - kezdett el magyarázkodni azonnal. Nem ismerte még annyira mélyre menően Zlatant, és a férfi sem őt. Pedig Zalán tényleg azok között a ritka emberek között volt, akik soha még csak ki sem próbálták a hasonló dolgokat. Amikor abban a korban volt, épp már problémákkal kellett küzdenie. Az ideje egyszerűen nem engedte, hogy egy pillanatra is más utakon járjon.
Egervári Zalán
INAKTÍV


Princess
RPG hsz: 141
Összes hsz: 261
Írta: 2020. december 22. 23:21 Ugrás a poszthoz

Ombozi Zlatan


Lába pattogott a földön, ahogy igyekezett ő maga is még inkább összerakni a képet. Keze az állát támasztotta, és ha egyedül lett volna, talán még hümmögni is elkezd.
- Lehet csak nem kapták még el őket. A mestertanoncok már okosabbak és könnyebben kijátsszák a rendszert. Pláne, ha rellonosokról van szó. Ők már gyakorlottak is benne - próbálkozott tovább a férfi, de be kellett vallania, tökéletesen értette Zlatan álláspontját is. - Esetleg visszanézhetnék több aktát is, hátha az elmúlt időszakból találnék más drogfogyasztásos esetet - ajánlotta fel Zalán, habár erősen kételkedett ebben a lehetőségben. Az utóbbi hónapok összes ügye átsiklott már valamikor a keze alatt, ha csak a végső munkák elsimítására is. Ha lett volna valami, valószínűleg megtalálja. Azonban félt ezt bevallani. Emberből van. Tévedhet.
Remélte, hogy főnöke nem fogja rosszul értelmezni a mondottakat, és a nevetés is arra hajazott, hogy ez így történt. Azonban egészen addig nem mert újra megszólalni, míg a másik nem biztosított erről szóban is. Még a lába rezgése is megállt egy pillanatra, csak hogy aztán egy mosoly kíséretében újra folytathassa.
- Nem, köszönöm - mutatta kezével is az elutasítást. Zalán zero toleranciát alkalmazott magával szemben, ha munkáról volt szó. Koncentrálnia kellett minden kis részletre, nem hagyhatta, hogy bármi is befolyásolja az agysejtjeit.
- Én.. igen. Azt hiszem - válaszolta Zalán, és egy kunkori mosoly kúszott ajkaira, ahogy szép lassan felfogta, hogy a következő próbatétel elé érkezett. Mert persze, rettentően félt egy ilyen felelősségteljes munkától, de emellett fűtötte is a kihívás pezsdítő ereje. - Elolvastad a kérdéseimet? - kérdezte meg a mappa felé bökve fejével. Semmiképen nem akarta elszúrni ezt az alkalmat, még ha reményei szerint Zlatan végig mellette is marad. Ez a kikérdezés lehet a kulcsa az ügynek. Nem hagyhatja veszni.
Felállt helyéről, és a mappáért nyúlt, mintha abban lenne összes tudása, képes lenne a földön tartani. Készen állt. Készen? Muszáj volt neki. Senkinek nem okozhat csalódást, túl sokan számítanak rá.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Egervári Zalán összes hozzászólása (161 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 » Fel