Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még volt pár napja a kezdésig. Úgy sétálgatott a városban, mintha semmi gondja nem lenne, és az egész világ minden perce az övé. A mostanában ismert karikák eltűntek a szeme alól, és a szokásos gondterhelt ráncok is kisimultak.
Éppen az egyik közeli parkon vágott át. Azon gondolkodott, hogy talán vesz egy buborékfújót húgának, a megmaradt fizetéséből. Elképzelte maga előtt, hogy örülne neki Léda. Körbeugrálná bátyját az előkészítő közepén, majd mindenkinek aki ott maradt, megmutogatja, hogy milyen király dolgot kapott. Sőt. Valószínűleg azonnal el is kezdené használni, hogy utána gyönyörködhessen a színes kis lufikban. Talán Zalán még egy varázslatot is küld rá, hogy ne pukkanjanak olyan gyorsan szét.
Felfigyelt a furcsa lány-kutya párosra, pedig alapjáraton nem lettek volna feltűnőek a parkban. Viszont egy szó igazán felkeltette az érdeklődését. Ispotály. Aggódva pillantott a mugli férfire, akinek szeméből értetlenkedés tükröződött. És hát, mentettem a menthetőt.
Odalépett a lányhoz, és megsimította a karját. - Semmi baj Luca, már itt vagyok, segítek - mondta olyan hangsúllyal, mintha a lány nem tudná felfogni épp ésszel. - Bocsi, kicsit beteg. Tudod hogy van ez, egy pillanatra nézel félre - suttogta a másiknak, majd megvonta a vállát. Az ismeretlen mindent tudóan biccentett, majd inkább arrébb állt.
- Ne haragudj, de valahogy ki kellett téged mentenem. Nem beszélhetsz itt ennyire nyíltan, lebuktatnál minket - kért elnézést a maga módján. Tisztán látszott, hogy a nő nincs tisztában azzal, hogy Budapesten bizony több a varázstalan, mint a mágus ivadék.
- Viszont tudok segíteni a problémádban. Ha gondolod, elvezetlek oda - ajánlotta fel lovagiasan a szolgálatait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A férfi elmosolyodott. Remélte, hogy nem sértette meg a lányt a korholással, pláne, hogy egy gyenge kis él is volt a hangjában, amit csak nagyon ritkán alkalmaz. Legalábbis még.
- Ugyan, semmi nem történt. Addig biztos nem, amíg engem látsz. - Újabb nagy vigyor. - Egervári Zalán szolgálatodra. Blossom... - kezdett el gondolkodni. - Most egészen elbizonytalanítottál. Bagolykőbe jártál? - kérdezett rá, és miközben elmélázott ezen, tekintete a kutyára esett. Leguggolt, és kezét a kutya felé nyújtotta, mintha valami egészen veszélyes állatot közelítene meg. Csak akkor simogatta meg, ha a kutya is így akarta, ha viszont csak hátat fordított neki, akkor egyszerűen kinevette és felállt. - Mona Lisa. Tetszik. Egyedi - ismerte el a férfi, majd a lányra nézett.
- Gondolod, akkor indulhatunk is - tárta ki kezét jobbra, mintegy útmutatás végett. - Kicsit messze van, lehet húsz perc is gyalog. Nem akarsz inkább tömegközlekedéssel menni? Akkor egy tíz percet tudnánk rövidíteni - jegyezte meg Zalán, bár nem volt benne biztos, hogy a varázslók értettek az egész metro-villamos pároshoz. Azt meg pláne nem, hogy hogyan is viszonyulnak hozzá. Még jó, hogy neki minden életformából kijárt az okítás. Sarolt miatt nagyon értett mindenféle mugli dologhoz, az apja miatt pedig a varázslatokhoz. Bár ha őszinte akart volna lenni, akkor utóbbit inkább egymaga fedezte fel.
- Ha gondolod, akkor viszem a dobozt - ajánlotta fel, a kutyaketrecre mutatva. Elég lesz a lánynak odajutnia is, nemhogy még cipekedni is mellé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Meglapogatta a kutyus buksiját, aki erre eléggé elégedettnek tűnt. Mintha fellelkesült volna, mert valaki képes volt úgy örömet okozni neki, hogy közben még a bundáját sem túrta össze, ami gondosan be volt állítva.
- A Bagolykőben elég sok bajkeverő volt. Már emikor én oda jártam, de nem hiszem, hogy ez most nagyon másképp lenne. Az eridonosok meg a rellonosok meg pláne híresek erről - mosolyogta meg a tényt, ezzel is rávilágaítva, hogy a lány nem nagyon segített neki rájönni, hogy ki is ő tulajdonképpen.
- Akkor ajánlom a metrót, mert ott még jegyet is tudunk venni - tudatosította a másikban is a tervét, miközben átvette a hordót a lánytól.
- Milyen ügyben jöttél amúgy? Csak mert látszik, hogy nem vagy ide valósi - kérdezte a férfi, csakhogy előrébb vigye a beszélgetésük. Próbált semmi személyesbe belekérdezni, de azért mégsem sétálhatta egymás mellett negyed órán kersztül, mint két kuka. Blossom meg amúgy is nagyon beszédes embernek tűnt, és ezt most nem csak a varázslóvilág majdnem kikotyogása miatt értendő.
- Itt kell lemenni - nyitott ajtót, majd az automatához lépett. - Van forintod? Vagyis mugli pénzed? - kérdezte, és mosolyogva bólintott a mellettük lévő terminálnál álloknak. - Külföldi - tisztázta, mire az említett emberek inkább otthagyták őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szinte megcsillant a férfi szeme, amint beugrott neki végre a lány. - Igen, erre már emlékszem. Akármilyen kérdést tett fel órán, mindig téged szólított fel, pedig nem is jelentkeztél. Olyankor mindig arra gondoltam milyen nehéz lehet. Az a sok tudás, ami ehhez kell nekem sose volt meg - hozta fel a kissé megkopott képet az egyik feledhető iskolai napról. Mégis, szinte biztos volt benne, hogy akkor is reménytelenül ücsörgött a padban, akár egy zsák liszt.
- Merre dolgozol? - tette fel a lánnyal egyszerre a kérdését. Zslán elnevette magát, és lehajtotta a fejét. - Aurortanonc vagyok a Sárkányölőben, de igen, Pesten élek - adta meg végül a választ. Egyszerűbb lenne neki Tatán maradni, de egyszerűen tudta, hogy Léda még nem áll készen arra, hogy ketté váljanak. Vagy talán ő nem az.
Meglepetésként érte, amikor a lány a legkülönbözőbb dolgokat kezdte el a kezébe pakolni. Nem csak összegyűrt papírok és blokkok voltak a kupacban, de tükörtől kezdve minifésűn át rágóig minden. Kész túlélőszett.
- Ugyan, semmi gond. Legalább most már azt is tudom, hogy ha világvége ütne be, akkor túlélném veled - adta vissza mosolyogva a motyókat.
- Először is válaszd ki a jegyet, amit szeretnél - hajoltak mind a ketten közelebb az automatához, hogy lássák mi is történik. Az eddigi távolságtartás valahogy teljesen eltűnt már. - Napijegy, igen ott - ütköztek egymásnak a kezeik, ahogy Zalán meg akarta mutatni pontosan melyik, a lány meg közben valószínűleg pont észrevette a megfelelőt. - Ha csak odaútra szeretnél, akkor egy, ééés kosárba. Aztán csak fizetni kell - magyarázta tovább a férfi az automatás jegyvásárlás rejtelmeit. - Oda, oda kell - mutogatta a papírpénzes adagolót, de a gép behúzta, aztán ki vissza is dobta. Ezt még eljátszották kétszer, kicsit kisimítgatták a pénzt, de továbbra is ugyanaz volt az adagoló válasza.
- Nah várj csak! - emelte fel mutatóuuját Zalán, és előkapta a pénztárcáját a zsebéből. Elkezdte bedobálni az apróit, és lássanak csodát, a gép elkezdte kinyomtatni a jegyet. Ha a lány ki akarta volna fizetni, akkor csak nemet intett volna a kezével, és félszegen hozzátette volna: - Legalább muszáj lesz még minimum egyszer találkoznunk.
- Akkor gyerünk - invitálta a beléptetők felé Blossomot vigyorogva. Bal szája sarkában megjelent egy kis gödröcske, aki mindig csak jelentős események alkalmával mutatkozik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Lehet jobb is így. Néha én is azt kívánom bár ne vágtam volna bele. Lehet még viszont látsz majd a rendelődben - viccelődött a férfi, de azért egy része igaz is volt. Most nem voltak rajta durva nyomok, de ha nem koncentrál eléggé, egy jól célzott találat akár két hétig is ott virít az arcán.
- Engem már meggyőztél. Hivatalosan is a túlélő társammá fogadlak - kacsintott a lányra, és ezt mind a kétféleképpen lehetett értelmezni. Mert lehet, hogy Blossom a túlélésbe nem vette be eleinte a fajfenntartás kérdését, de azután a sármos félmosoly után már az ő agyát is ellepheték a furcsa gondolatok.
Nagyon gyorsan elsodorta a lányt a tömeg tőle, alig érte utól. - Gyorsan tedd be - nyitotta ki a hordozó ajtaját Zalán, hogy ezzel is segítségére legyen a lánynak. Nem lett volna jó, ha egy ellenőr kiszúrja őket a kutyával a kezükben. Bár ki tudták volna magyarázni magukat, azért jobb volt biztosra menni. Közben az egyik oldalt pont befutott egy szerelvény, szóval a férfi a lány derekát karolva elkezdte az ajtó felé terelni.
- Sípol, gyorsan, még felérünk - sietette meg az utolsó lépéseket, és utánuk bezárult az ajtó. Szűkösen voltak csak a vagonban, fogódzkodni se nagyon tudtak. - Három megállót kell csak menni, esküszöm - próbálta nyugtatni a lányt, és a kosárkában fészkelődő kutyust is egyaránt. Úgy tűnt nem nagyon bírja az utazást. Vagy az embereket, pedig ő még nem is volt olyan rossz helyzetben, mint gazdája.
A vonat fékezni kezdett, és az utasok elkezdtek dölöngélni. - Kapaszkodj belém - karolta át fél kézzel a lányt a férfi, hogy bizotsan meg tudja tartani Blossomot. Csúnya lett volna elesni, miközben két másodperc, és elkezdenek kifelé áramlani az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Talán azért nem tudod elfogadni, mert még soha nem küzdöttél semmiért - üvöltötte Zalán a kis poros helyiségben. Apja alakja éppen szembe volt vele, és minimum olyan ellenséges testhelyzetben állt, mint a férfi.
- Ezek szerint te sem küzdesz eléggé, ha minden második nap összevérzed a padlót, amikor hazajössz - ordibált a másik vissza. Szokásos falfefér arca most kipirosodott a vita hevében, és szűk szemei kitágultak, orrlyukain gyorsabban folyt a légzés, mintha lefutotta volna a maratont.
- Én legalább teszek valamit és nem csak a gombokat nyomogatom - sziszegte vissza Zalán. Arcán órákkal ezelőtt elállt a vérzés, s most varrasodott hegekkel volt tele. Máshol barna és zöld folt borította. Az régi és új nyom. Pillanatnyilag egyiket se érezte.
- Kifelé! - üvöltötte az apja magából kikelve. - Nem hallottad? Takarodj! - mutogatott az ajtó felé. Zalán csak ment a szobájába, és becsapta maga után az ajtót.
- Baszki... - mormolta, aztán mint aki egy álomból réved fel, hirtelen megrázta a fejét, és mosolyogva húgára nézett. - Hello! Nem is tudtam, hogy már itthon vagy - próbálta szelíden a kislány felé. Biztos volt benne, hogy az egészet végighallgatta. Pedig mindig annyira igyekszik, hogy ne előtte vesszenek össze. Az ekkora vitákat általában sikerül is neki elfeddnie, de a mai úgy jött, mint a hurrikán. Végigsöpört a területen és csak tönkretett életeket hagyott maga után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Próbálta, de a másik csak ült ott azzal az ártatlan nagy kék szemeivel, és úgy tűnt összetört benne egy kis, féltett világ. Zalán a hajába túrt, és leguggolt a szintjére.
- Ne nézz rám így, kérlek - mondta neki, és a kislány kezéért nyúlt. Éppen elég volt így is neki a mai nap, nem kellett, hogy még egyel több embernek csalódást okozzon. Nem, ő ezt nem akarta elfogadni.
Sóhajtva felállt. - Nem neked szólt, amit hallottál. De nekem mindegy - keményedett meg kicsit a hangja, bár egy enyhe csalódottság is megbújt benne. Újabb mély levegő, és leült az ágyára. Óvatosan lehúzta a cipőit és a kabátját. Csúnyán összevert arcán kívül még karját is különböző horzsolások borították. Nyögött egyet fájdalmában, és elfeküdt a matracon. Tudta, hogy valószínűleg Léda most minden mozdulatát úgy nézi, mintha magában azt próbálná eldönteni, hogy közeledhet-e hozzá. Máskor biztos kitalálna valami vicceset, hogy elterelje a lányka gondolatait, de ma nem. Fáradt volt, és nem csak testileg.
- Megcsináltad a házidat? - kérte számon a férfi fel sem kelve az ágyról. Minthogy a szülők nem nagyon foglalkoztak Lédával, így ő volt az, aki minden este számonkérte rajta a dolgot, és segített neki, ahogy ideje engedte. Most a hangja kicsit másképp csengett. Számonkérő volt, akár egy főnöké. Nem volt benne semmi pajkosság, mint általában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Semmi válasz. Fájt neki, hogy nem hallja húga állandó csacsogását, ami a mindennapjai részét képezte. Néha idegesítette, néha még koncentrálni sem tudott tőle, de most egyszerűen csak ott volt egy űr, amit úgy érzett neki kell kitöltenie. És mégsem.
A hangok azt üzenték a férfinak, hogy Léda még csak most áll neki a házinak, és valószínűleg totálisan elfelejtette volna, ha nem szól neki. Jellemző. Egyszer ér haza időben, de akkor is inkább a kis fantáziavilágával van elfoglalva. Pedig okos volt. Nagyon.
Érezte, ahogy a lány körülötte mászkál, és az ágyára ül. Összeráncolta a szemöldökét, és felemelte a fejét. Léda mogorván nézett rá, pontosan úgy, amikor valamit nem kaphat meg. Aztán bumm.
A férfi felszisszent a fájdalomra, ami a karjába nyilalt. Csak nézte a kislányt, ahogy morcosan ragaszgatja fel rá az élénk rózsaszín sebtapaszokat, mintha ennyivel eltűntethetné a fájdalmat. Egy mosoly húzódott a szájára, amit igyekezett elrejteni Zalán, de nem nagyon ment neki.
- Ráncos lesz a homlokod, ha sokáig így hagyod - mutatott az említett területre a férfi, és közben már szabadjára engedte az elnyomva tartott vigyort. - Tudod, hogy a mérges néni egy emelettel lejjebb mennyit ráncolta a homlokát régen? Aztán nézd meg most mi lett belőle...pfuuu... - reagált ki kicsit túl a helyzetet, mintha valami igen komoly, doktorok által megállapított észrevételt mondana.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- De Mogyinak különleges helye van a szívében, ahogy nekem is számodra - nyomott egy puszit a lány homlokára.
Hagyta, hogy befejezze a művét. Úgy koncentrált Léda, mintha egy életmentő műtétről lenne szó. - Biztosan jó leszek? Mert érzem a javulást, de tudod valami még mindig furcsa. Talán Godzillát érzem. O-o, itt is van - tátotta el a száját a férfi, mintha megijedne, aztán megfogta Lédát a derekánál fogva, és felkapta, hogy meglóbálja. Egyáltalán nem foglalkozott vele, hogy minden izma tiltakozott a mozgás minden formája ellen.
- Wááá.... itt jön a rémes Godzilla és megesz -  torzította el a hangját a férfi mély dörmögőssé, majd az ágyra vetette a lányt, és csiklandozni kezdte. - És most halálra csikizlek téged - adta tudtára a nyilvánvalót. Egy kis idő után viszont egészen érezte a végkimerülést. És persze a sebek helyét is, szóval abbahagyta, és mosolyogva nézett húgára.
- Na de ideje megcsinálnod a leckédet. Nincs kibúvó - kezdte egy fokkal komolyabban a férfi, de persze ebben nem volt már semmi szidalom, vagy rosszindulat. - És ígérem ha megcsináltad, odaengedlek a gépemhez, és pingvin klubbozhatsz fürdésig - enyhítette a körülményeket egy kicsit. Léda ilyen ígéretek mellett valahogy mindig extra gyorsan meg tudta csinálni a háziját, és rendesen oda is koncentrált rájuk, hiszen tudta, hogy Zalán átnézi őket. Vagy legalábbis bele-bele néz. Mégsem az ő feladata volt, hogy elvállalja a tanár szerepét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elmosolyodott a lány válaszán. - Azért nem hiszem, hogy annyira rossz orvos lennél. Pláne, ha túl akarjuk élni a világvégét - nevetett, de természetesen nem gondolta komolyan a dolgot. Tökéletesen meg tudta érteni, hogy Blossom miért nem akarja a rendelőjétől távol látni.
A gyors beszállás, a kutyamizéria és a lányra való vigyázás teljesen lefoglalta a férfit, de igazából nem zavarta a dolog. Ott álltak a metrókocsiban egymást karolva, és a megállóknál az embertömeg hol kijjebb, hol bejjebb nyomta őket. Nem kellemes érzés csúcsidőben tömegközlekedést használni a fővárosban, még akkor sem, ha három percenként fut be egy-egy szerelvény.
Megérkeztek, és Zalán megfogta a lány kezét, hogy ne veszítsék el egymást, majd úgy próbált minél gyorsabban kijutni a tömegből.
- Megvagy? - húzta kicsit arrébb Blossomot a férfi. Nem volt benne biztos, hogy a lány is annyira értékeli a tömegnyomort, mint egy itteni. - Hidd el, ez még nem is volt olyan vészes - mosolyodott el féloldalasan. Körülöttük az emberek egy kicsit megfogyatkoztak, és már csak az újonnan felszállni kívánók ácsorogtak a peronon.
- Gyere, már mindjárt ott vagyunk - vette az irányt a mozgólépcső felé. Amint kiértek a metróállomás területéről, fogta a ketrecet, és kinyitotta, hogy a kiskutya újra szabadon lehessen. Óvatosan megfogta, majd Blossom felé nyújtotta. - Gondolom nálad könnyebben megnyugszik. Igazi kis túlélő, ezek után már a város nem is fogja zavarni - bizonygatta a férfi, majd amint úgy látta kutya és gazdája készenállnak, kivezette őket az utcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elindultak a metrótól, elöl lépkedett Mona. Lábait kecsesen rakta egymás elé, mintha az egész világ az övé lenne. Utána Blossom és Zalán mosolyogva és beszélgetve.
- Hát attól függ mire érted. Ha bulizni lenne kedved, akkor mindenféleképpen az Akváriumot ajánlom, mindenki szerint az az egyik legjobb hely Budapesten. Igaz, én nem nagyon voltam ott, nem vagyok az a partizós fajta - vont vállat a férfi. - De ha egy igazán szép helyre vágysz, akkor mindenféleképpen menj el a Szimpla Kertbe. Hidd el, megéri - bizonygatta. Rengetegszer vitte már el Lédát is oda, de leginkább akkor szerette azt a helyet, amikor egyedül volt ott.
Elértek a Budai Vár bejáratához és a férfi megállt. - Itt is volnánk. Már csak be kell menned, és át a kandallón. Ott lesz az ispotály - mosolygott, és nyújtotta a kutyahordozót, hogy a lány átvehesse.
- Örülök, hogy összetalálkoztunk. Remélem innen már megleszel. És visszafelé uyanazon az útvonalon menj, bár a vasútállomásra már egy mugli is el tud majd igazítani - kacsintott rá, utalva kis kalandjuk elejére. Még megsimogatta a kutyust búcsúképp, és útnak engedte őket. Ő maga nem szándékozott bemenni, ott sokat felismerhették volna, netán még az apjáról is megkérdezik. Nem akart kockáztatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Napok óta nem hallott a lányról, és kezdett miatta ideges lenni. Egyszerűen furcsa volt számára, hogy valahogy folyton ott akart lenni a társaságában valaki másnak. Még olyankor is rá gondolt, amikor nem tudott aludni, vagy tanulnia kellett volna. Így inkább írt neki egy baglyot, hogy találkozzanak. Ezúttal nem szerette volna, ha újra a lány kollégiumáig kéne elmennie, így inkább egy köztes megállót ajánlott fel.
Előbb érkezett, és a csónakház falának támaszkodva várta Roxyt. Szemei alatt ott voltak az óriási karikák, amik már jó ideje nem akartak eltűnni. Szerencsére most felszakadt ajkán kívül más sérülés nem volt rajta, ami máris több volt, mint a legutóbbi két alkalommal.
Ariana először nem is vette észre, hogy hol van, csak amikor Zalán odahúzta magához, és azzal a lendülettel meg is csókolta. Mélyen, hogy a lány érezze mennyire hiányzott már neki.
- Szia - suttogta utána a kis térbe, amit kettőjük között hagyott, ujjával közben a lány arcát simogatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A lány nevetése Zalán arcára is mosolyt csalt, ahogy mindig. Imádta azt az édes hangot, amit a lány ilyenkor kiadott, és szájának alakját is. Egyszerűen ott volt az az érzés benne, hogy nem bírná ki soha nélküle, de az is, hogy ez az egész furcsa. Soha senkihez nem fűződött így.
A lány illata elbódította, hirtelen megint nem tudta, hogy mit csinál, mint legtöbbször, amikor találkoznak. Belecsókolt a Roxy nyakába, egészen a füle mögé. - Reméltem, hogy eljössz - tette hozzá a férfi. Keze közben vándorolni kezdett a lány hátán lefelé. A teste valahogy egészen máshogy viselkedett, mint normál esetben. Az összeszedett férfi most hirtelen tervek nélkül indult neki a napnak, egyedül azt tudta, hogy élete legjobb döntése volt, hogy Lédát hazaküldte anélkül, hogy ő is vele ment volna aznap.
- Gyere, menjünk be - fogta meg a lány kezét, és maga után húzta a csónakházba. A kisebb és nagyobb ladikok ott sorakoztak a tartókon, mindegyik szinte más színű volt. - Válassz egyet! - intett fejével a hajók felé Zalán. Igazából csak arra gondolt, hogy majd belemásznak az egyikbe, és hát... a szokásos módon eltöltik az időt. De ha Ariana szeretett volna, akkor készen állt rá, hogy kimenjen vele a vízre. Még akkor is, ha fogalma sem volt, hogyan kell egy ilyen csónakot elvezetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Jóban vagytok apukáddal? - kérdezte meg Zalán, hiszen attól függetlenül, hogy milyen jól is működik köztük a kémia, nem sok mindent tudott a lányról. Apróságokat csak, mint hogy hogyan issza a kávéját, és milyen illata van a bőrének. Ezek minimum annyira fontosak voltak, mint a múltja. Viszont ez idáig nem nagyon jutottak túl a hálószoba küszöbén, s így a beszélgetés sem elsősorban a családjuk körül forgott.
- Mivel mindig szeretnélek lenyűgözni, azt mondanám, hogy persze. Tudod, férfi vagyok, erős vagyok - utánozta a lányt, hiszen pontosan ezeket a szavakat használta az első együtt töltött estéjük után. - De az igazság az, hogy soha nem is próbáltam. Kettőnk közül most te vagy a tapasztaltabb, szóval igyekszem minden férfi önbecsülésemet háttérbe szorítani, és rád hallgatni - mosolygott rá Roxyra a férfi, az egyik olyan mosolyát villantva felé, mely engedte láttatni az apró kis gödröcskét a szája sarkában.
- Mutass rá a szíved választottjára - tárta szét a karját Zalán, hiszen ha tényleg vízre akartak szállni, akkor igazán sietniük kellett. A nap már nyugvóban volt, és annyit azért tudott az ilyen dolgokról, hogy amint lemegy a nap, meg az átlagnál is hűvösebb lesz a vízen. Habár lehetségesnek tartotta, hogy ez nem egy ekkora méretű tavacskára érvényes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A tőmondatai és az azt követő hallgatása mindent elárultak Zalánnak. Pontosan tudta milyen az, amikor egy szoros kapcsolat egyik pillanatról a másikra megromlik. Csak az ő esetében ez olyan régen történt, hogy már alig emlékszik rá, milyen is volt az, amikor az anyja még élt és boldogok voltak.
El akarta terelni a lány sötét gondolatait, és úgy tűnt sikerült is.
- Vigyázz te lány, a végén még kárt teszel bennem - húzódott féloldalas mosolyra a szája, hiszen mind a ketten tudták, hogy annál a kis ütésnél sokkal nagyobbakat szokott kapni az akadémián.
- Hát jó, ahogy szeretnéd, hercegnő - kacsint rá, és máris odalépett a fa csónakhoz. Belülről megfogta mind a két oldalát, és kitámasztotta a lábával. Talán nem gondolta komolyan a dolgot, de most már nem volt visszaút. Nagyot sóhajtott és megemelte a tutajt. Könnyebbnek bizonyult, mint ahogy eleinte hitte, de azért nem is volt olyan könnyű, hogy fél kázzel elbírja. Azért Roxynak jó volt a választása, azt meg kell hagyni.
Éppen csak kifért vele az ajtón, de azért nagy nehezen sikerült, és azonnal a vízre eresztette a férfi a nehéz bárkát.
- És most? - kérdezte, miközben kezével fogta a ladik szélét, biztos ami biztos.
Amint a beszálláshoz érkezik a menet, hagyja, hogy Ariana szálljon be előbb, majd csak utána próbál ő is feljutni a "fedélzetre". Több kevesebb sikerrel, hiszen eleinte elszámolta magát, és túlságosan a szélére lépett, mire az egész elkezdett himbálódzni, hogy félő volt mind a ketten beleesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Éppen csak leült végre biztonságban a fenekére, amikor Roxy közölte vele, hogy most akkor  fogják magukat, és cseréljenek helyet.
- Remélem felkészültél a vízbeesésre, mert ha ilyen mutatványokat akarsz csináltatni velem, akkor számíthatsz rá... - sóhajtott, de mire megmozdult volna, Ariana már mellette is termett.
- Én nem mondanám teljesen feleslegesnek - suttogta vissza a lánynak, és hirtelen már nem is zavarta annyira, hogy a nyílt vízen vannak, illetve nem is tűnt olyan sürgősnek kievezni onnan.
- Megölsz engem, te lány - csóválta a fejét Zalán. Vágyott a lány finom csókjára, ugyanúgy, ahogy a szenvedélytől fűtöttre. Teljesen mindegy volt melyiket kapja, csak ne hagyja így lógva.
- Csakhogy ahhoz, hogy mesterien tudjak evezni, az kell, hogy valaki megmutassa nekem, hogy is kéne csinálnom - elmélkedett el a férfi. - De vajon ki is erre a megfelelő ember? Valaki olyan kéne, aki már csinált ilyet. És szerencsés esetben még itt is van - fejtegette tovább az elméletét, és mosolyogva Roxyra nézett.
Egy pár pillanatig csak néztek egymásra, aztán Zalán feladta. Egy puszit nyomott a lány arcára, és átült a csónak másik felébe. Lehet, hogy a csatát megnyerte, de a háborút nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Fogalma sem volt róla, hogy már megint miért csinálja ezt. Hogy miért nem elég neki az az idő, amit Arianaval közösen megbeszélnek, majd találkoznak. Talán mert túl távol van. A bagolyváltás sokkal bonyolultabbnak bizonyult most, hogy várta az időt, hogy az újabb levél befusson. Viszont azt mindig tudta, hogy hol találja a lányt.
Ezért ballagott aznap este a pubba megint, mint valami törzsvendég. Megállt az ajtóban, és a bulizó párocskákon, illetve nagyobb társaságokon átsikló tekintettel kereste azt az egy személyt, aki miatt aznap odament. Elsősorban a pult mögött nézett körül, de ott nem volt, ami már egyfajta kétség volt benne. Talán ma nem is dolgozik. Aztán megpillantotta. Egy másik férfival.
Sóhajtott egyet. Nem ő lesz az, aki megfutamodik. Lehet a testvére. Ahogy ment közelebb, egyre bizonytalanabb lett. Először is az egész atmoszféra amit árasztottak valahogy túl bensőséges volt. Aztán meg ahogy egymásra néztek.
Már majdnem odaért, amikor megpillantotta a kezüket. Épp úgy össze voltak kulcsolva az ujjaik, mint ahogy neki és Roxynak is voltak. Megtorpant.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megilletődött, amikor Roxy egyenesen ránézett. Már nem volt visszaút ebből az egészből, hiába fordult volna most sarkon. Inkább nézte, hogy a lány imbolyogva földet ér a bárszék magasságáról, és odamegy hozzá. Teste reflexből reagál és máris a lány karja felé hajlik az övé, hogy ha a másik elveszíteni az egyensúlyát, akkor meg tudjon benne kapaszkodni.
- Hello - köszönt vissza, és kimérten bólintott. A kérdést hallotta, bármennyire is úgy tűnt, hogy nem feltétlenül neki szólt. Viszont mielőtt Ariana felelni tudott volna, a jobbját nyújtotta az ismeretlen felé. - Egervári Zalán - mutatkozott be hivatalosan. Észre sem vette, de jobban kihúzta magát, mint ahogy általában Roxy mellett szokta. Inkább mint amikor az akadémián van.
- Ünnepeltek valamit? - kérdezte, és állával a poharak és az üveg felé bökött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ariana habogása furcsa. Ő éppenséggel olyan embernek tűnt eddig, aki mindig tudja, hogy mit kell mondani, és azt is, hogy hogyan kell adott esetben lyukat beszélni az ember hasába. Ez az egész Ari csapat Zalánnak furcsa volt. Úgy tűnt, mintha kissé túlságosan is megértenék egymást. Félszavakból is.
Hallgatta azt a sokaságot, amit Frank felsorolt, és nem tudott másra gondolni, csakhogy mennyi mindent nem tud még a lányról, aki mellette áll.
- Akkor ezek szerint mindenkinek illik gratulálnom - mosolyodott el halványan a férfi mind a kettőjükre, és a poharakhoz sétált, hogy újra töltsön, illetve magának is. - De mégis kinek az eljegyzését bontottátok fel? Vagy hogyan? - kérdezte, hiszen ez volt az egyedüli rész, amit nem tudott egyik félhez sem hozzákötni. Az mintha csak úgy lógott volna a levegőben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elhúzta a száját, amikor szóba került a lány apja. Pontosan emlékszik, hogy hogyan is reagált legutóbb, amikor rákérdezett a dologra, és bár örült, hogy egy kis részletét megtudhatja a történetnek, továbbra is ott volt az a szürkeség a lány hangjában, amikor az apjáról beszélt. És ez nagyon nem tetszett Zalánnak.
A poharat tartva egy pillanatra megállt a keze. - A gyerekeit - nézett sokat mondóan Arianara, közben nem is figyelt arra, amit Frank próbált előadni nekik. Feszülten várt egy pillanatot, hogy vajon Roxy mit mond erre, hiszen a férfi biztos volt benne, hogy a nő tisztában van vele, hogy mi a kérdése, csak egyszerűen fél feltenni. Majd szeme lassan átcsúszott Arie-ra.
- És te…. - arca grimaszba fordult, szinte látni lehetett, ahogy szépen lassan felfogja mi is történik körülötte. Tudta ő, hogy valamibe nagyon belesétált, de ezt álmaiban se gondolta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy pillanatra teljesen lesokkolódik, így lehetséges, hogy Arie képes előbb reagálni arra, amit Ariana mondott és tovább fejtegetni a történéseket. Hallgatta. Nem szólt közbe, viszont látszódott az arcán, hogy folyamatosan agyal. Azt mondjuk nem lehetett tudni, hogy a következő cselekvése vajon az lesz, hogy otthagyja mind a kettőt, vagy egy jobb horoggal ajándékozza meg új ismerősét.
- Értem… - szólt halkabban, mint eddig, és letette a még mindig teli pezsgős poharát. Bólintott, és elindult kifelé arról, amerről jött. Nem nézett semelyikőjükre, csak egyszerűen érezte, hogy most el kell onnan tűnnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem igazán tudta, hogy mit csinál, egyszerűen csak tudta, hogy most muszáj lesz elmennie. Valahova. Gondolkodni, vagy bármit is. Mert elsősorban talán nem is az aggasztotta, hogy mit talált a pubban, hanem amit magában érzett. Furcsa volt, és rossz.
A hang hallatán nagyot sóhajtott. Tudta, hogy nem úszhatja ezt meg ilyen egyszerűen. Hátrafordult, és várta, hogy a másik tegyen valamit bármit. Igazából szerette volna, ha Frank minimum behúz neki egyet, attól talán észhez tért volna a megkavarodott feje. Vagy ha nem is, legalább az ütésre foghatta volna.
- Nézd, te egy nagyon jó fej srácnak tűnsz, szóval csak… menj vissza jó? - kérdezte a férfi még mindig visszatartva a benne lévő érzelmi hullámot, amit az egész szituáció okoz neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha nem megy vissza? Akkor tovább beszél. Ezzel pedig csak még idegesebbé teszi Zalánt. Talán annyira idegessé, hogy végül olyan dolgokat mond majd, amiket nem akar, vagy meg fog bánni. Gondolkodnia kell. Miért nem érti ezt meg senki?
Nem tetszett neki, hogy Frank közelebb jött hozzá. Teljesen úgy viselkedett, mint az apja. Nem megérteni akarta, csak levezetni rajta a frusztrációt. Azt akarta, hogy érezze, hogy ő a nagyobb úr kettőjük közül, mert Zalán mindig visszahátrál Léda miatt. És most ugyanazt teszi Ariana-ért.
- Ha nem mész vissza, Roxy egyedül marad. És ha tényleg olyan jó barát vagy, akkor ezt nem hagyod - felelte suttogva, hogy csak Frank hallja a szavakat. - Sajnálom, hogy elrontottam az estéteket - tette még hozzá, bár az álla megfeszült az idegtől. Pár pillanatig még állt, tartotta a szűk távolságot, figyelte a férfi arcát, mintha meg akarna bizonyosodni róla, hogy megértette, amit mondott.