Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Még jó hogy hoztam magammal egy kis szopogatós cukorkát a tatyómban. Mármint még jó hogy nem felejtettem hozni a táskát, mert körülbelül két hete két marékkal dobáltam bele őket. Ez a fajta a kedvencem, mert elég pár másodpercig a számban lennie hogy áttörést hozzon, mesterien elmulasztja a torokfájást. Hiába, a mugli világban is vannak csodaszerek, amik megkönnyítették a gyerekkoromat. Mikor régebben fájt a torkom hűvös novemberi napokon, cukrot olvasztottam, majd tejjel öntöttem fel. El is készült a karamellás tej. Vagy ha egy hosszú túra után hazaérve begyulladt a szemem, kimentem a hátsó kertbe és kamillát szedtem. Felforraltam vízben, majd egy tiszta kendővel borogattam a szemem. Bizony már 7 éves koromban önállóan meg tudtam csinálni ezeket, igazi kis füveslányka voltam. Két értelmű a szó, úgyhogy kijelenthetem hogy a jó értelemben gondoltam el, a csinos kis kobakomban. Iszok rá egy kortyot a táskámból előkotort vízből, mert a limonádé elfogyott. A pizza is a végéhez közeledik, ezért bekapom gyorsan, és elrágcsálom. A nyelés után újabb korty vizet erőltetek magamba, majd végül minden figyelmemet Alexnek próbálom szentelni, és ezt jelezvén megtörlöm a számat, felhúzom komótosan a lábamat és felé fordulok.
-    Kettő? Jé, köszi! Az páros szám. – örömködöm, és figyelem a fiút miközben eszik.
Úgy gondolom minden találkozásnak megvan a célja. Nem tudom Alexnek milyen célt adott a jövőre nézve, vagy hogy egyáltalán fogunk még találkozni, beszélni megint de örülök minden egyes találkozásnak, így bővíthetem az ismeretségi körömet.
-    Jól mondod. Az ihlet az bizony jó dolog, csak néha nagyon erőlködnünk kell érte. – osztom meg a bölcsességemet, és megigazgatom a fejemen elhelyezkedő masnit.
-    Elég jó volt a napom, és nagyon jók a szemeid. Engem láttál. Hogy is mondjam, érdeklődik irántuk de annyira nem nagyon hogy minden napomat nekik szenteljem. Szeretek én is festeni, néha napján táncolni, na meg persze énekelni is. De az csak takarítás közben megy. Téged mi fogott meg a művészetekben, és melyik a kedvenc irányzatod? – kérdezősködöm kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Izgalmas. Végre itt vagyok, jól is vagyok mi kell még? Egy igazi hullámvasúton vagyok, csak annyi a bökkenő hogy a hullámvasutak rezgősek. Az a jó bennük, hogy az ember annyira fél rajtuk, hogy az adrenalin szintjük felmegy az égbe, és felhőtlenül lehet szórakozni. Persze, nem mindenki. Valaki egy erőteljes gyomortartalom locsolással adja tudtára a mellette ülőnek hogy kiszállna. Úgy érzem, teljes mértékben készen állok. Készebben mint a kis felfedezők, készebben mint a halálba menetelő katonánál. Nem tudom elmondani, mióta szeretnék animágussá válni. Talán, amióta tudok a világunkról vagy is kerekperec elsős korom óta. Azóta eltelt három hosszú év. Hosszú? Nem annyira, mert elrepült és most itt vagyunk Edu bácsival, és a jövőmet tárgyaljuk. Mi lesz? Hogy lesz? Sajnálatos módon nem tudom, de minden tőlem telhetőt megteszek hogy elérjem a célom. A csillagjegyem szerint igen ambíciós vagyok, így úgy hiszem sikerrel fogok járni. Most pedig átadom magamat a sorsomnak, és annak a végtelen hullámvasútnak. Vezessenek a jövőben, most már rajtuk múlik hogy mi lesz. Persze, azért annyira nem engedem el magamat, nekem is kennem kell hozzá. Nem is keveset. Nem probléma, mi hárman megoldjuk. Hárman? Négyen, hiszen a professzor lesz a legfőbb segítőm, a mentorom. Még mindig nézegetem a papír halmot, hegyet. Ma meglesz a programom este, mindent áttanulmányozok.
-    Nagyon szépen köszönöm. Azt lehet már tudni milyen lesz az animágusi formám, vagy is alakom? Mitől függ? – kérdezem, majd meg sem várom a választ és folytatom.
-    Mivel kezdjük a tanulást Edu bácsi, mi az első lépés a célom felé? – kíváncsiskodom tovább, majd lesütöm a szemem és tovább fürkészem az olvasnivalót.
Még a jövőm bizonytalan. Keresem a holdfényt. Azt a világító gömböcskét, ami az utamat bevilágítja. Mi lehet gömböcske? Akaraterő. Önbizalom. Magabiztosság. Három segítőm, amelyek akár lehetnek csillagok is. Gondolkozom további kérdéseken is, ezernyi új gondolat van a fejemben. Mindet hogyan zúdítsam rá, ha egyszerre kezdeném kibeszélni őket, lehet a professzor a kényelmes ülőalkalmatosságról is lehuppanna. Próbálom összeszedni a legfontosabb kérdéseket. Mennyi időbe telik majd? Mennyi munkát kell befektetni Edu bácsinak egy tanoncba? Hányan buktak már meg? Ez az utolsó egy kicsit letörő volt, de jó ha tudom. Nem tudom miért, de megnyugodna a lelkem hogy eddig csak páran buktak el. De csak picit nyugszik meg, én érzem hogy a tanoncságom végén mi fog bekövetkezni. Érzem. Tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hol kellene már látogatást tennem? Ezen tanakodok egy viharos szombati napon, a klubhelyiségben elterpeszkedve az üres kandalló előtt. Már kellett ez a kis zuhi, lehetett is érezni az elmúlt napokban mert fulladt meleg volt. Üröm az örömben hogy tegnap fejfájást is hozott magával. Mára már elmúlt, és nem is akarom hogy vissza köszönjön, ezért valami csendes helyre vágyom. Mivel kint most rossz az idő, rengetegen vagyunk bent a klubban. Valaki a sarokban olvasgat, páran varázslósakkoznak és néhány első éves olyan cukrokat eszik, amitől gyakran sípol a fülük. Körbe nézek, de nem látok ismerős arcokat. Dana biztos a faluban van a kávézóban, a többiek meg bizonyára valahol a kastély falai között bandáznak. Nem érzem magam magányosnak, de mivel nagyon unatkozom felmegyek a szobába és magamhoz veszem az egyik tatyómat és meglátogatom a könyvtárat. Bizony nem mostanában voltam. Egyébként is hasznos lesz, beadandó feladatunk van Gyógynövénytanból meg Bájitaltanból. Nem szeretnék  a professzoroknak hanyag munkát végezni, egyébként is Darcynál tanársegéd is vagyok, akkor hogy nézne az ki? Órán felteszem a padra a lábam, napszemcsi a szememen. Ugyan. A folyosókon végre találkozok pár ismerőssel: Macus az egyik sarokban, Lau és Thomas a másikban, Kende és Mae pedig egy távolabbi szegletben. Próbálok mindenkinek inteni, de hirtelen elmegy a kedvem tőle, amikor villám csap le. Szerencsére nem sikítottam fel, csak a szívem kalapál. Elég gyorsan de majd elmúlik. Folytatom tovább az utam, ami elég hamar a könyvtárhoz vezet. Nem is csodálkozom el a hatalmas könyvespolcokon, az óriási téren csak egyenesen egy üres padhoz igyekszek, ahol előveszem a pergamen halmot és a pennákat, majd felkapom a fejem és intek egyet Misha bának. Hozhattam volna magammal sima tollat is, de ezt az írást jobban szeretem. Lenyugtatja az embert, nem tudom miért de olyan jó pennával írni. Fel is írom a nevemet az egyik papírra, majd a beadandó címét. Mivel a táska a vállamon maradt most nem kell felkapnom, eliramodok megkeresni a megfelelő könyveket, amikből tudok dolgozni. Az egyik polcnál járva meghallok egy kellemes hangot, azt hiszem verset olvas.
- Szépen olvasol. Ez melyik vers? Még nem hallottam. – érdeklődöm finoman a polcnak dőlve, vigyázva hogy ne borítsam fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Egy tükörsima mezőn állok, minden ragyog és nagy a fény. Álmodom talán? Nem látok semmit, csak nagy fehér fényességet, így a szemem kicsit kinyitom. Most hirtelen citromszínű lett a tejfehér színű világ. Egy odvas tölgyfának vetve a hátam pihenek a nyári napsütésben.  Mikor már teljesen kinyílnak a szemeim, látom a napot, a felhőket az égboltot. Milyen jó móka lenne megszámolni őket. Egy.. kettő… húsz. Kicsit megdörzsölöm a homlokomat, ami eléggé meleg. Most már jó lenne visszamenni a klubba, mert ma lesz a pizsiparti. Danával mesterkedtük ki pár hete, még takarodó előtt le kellene settenkedni a konyhába is, hiszen milyen összejövetel az amin nincs kaja? A terv szerint hárman leszünk: én, Dana és Danka. Talán eddig az életemben csak háromszor voltam pizsipartiban, ezért még e téren tapasztalatlannak számítok. Mivel már eléggé szúrja a szemem a fényes napkorong, felállok és visszasétálok a kastély felé. Rögtön ahogy a csarnokba érek, zsivalyt hallok magam körül. Pár elsőéves lány a lépcsőkön szaladgál viháncolva. Mivel nem akarom hogy bajba kerüljenek, odatipegek és szólok hogy egy kicsit halkabban örüljenek annak ami ennyire feldobta őket. Kiderül, hogy az jókedv okozója, hogy találtak egy csigát a birtokon. Hát jó, még gyerekek de ennyi idős korban én lélekszakadva futottam volna balra-jobbra egy ilyen pici teremtés elől. Nincs időm megkérdezni hogy most hol van a kis jószág, mert valaki megszólít.
-    Szia. Nem láttam, de szívesen segítek. Megkeressük. Hékás, tudtok… - fordulok a lányok felé, akiknek már bottal lehet ütni a nyomokat.
-    Na, mindegy is. – legyintek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Nekem ez a fiú nagyon ismerős. Nem tudom, talán a mugli világban az egyik sorozatban láthattam. Mindjárt rá is kérdezek: Szia, te vagy az a srác aki a nem is tudom melyik soriban szerepelt? Ja, nem. Tisztában vagyok vele, hogy milyen fontosak a kabalatárgyak. Az én személyes kedvenc kabalám, most a szobában vár rám. El is fog a rémület, mi lesz ha egy rinocérosz csorda vágtat végig hirtelen a folyosón? Elvégre, ez a Bagolykő. Itt bármi megtörténhet, bárkivel. Határtalan örömömre, velem csak jó dolgok történtek, mint például sok ismerőst és barátot szereztem. Yay, ne feledkezzek el erről a fiúról, hátha a gyűjteményem részese lesz.
- Pont ahogy mondod. Megkérdezzem őket? – választ se várva az éppen elhaladó kis csapat felé iramodok, de sajnos nemleges válasszal kullogok vissza.
Elég nehéz volna bárkinek is észrevenni egy tollat a földön, mivel az emberek többsége nem a földet pásztázza, hanem előre figyel nehogy nekiütközzön egy kósza falnak. Még is a remény hal meg utoljára, ezért elhatározom hogy addig nem tud lekoptatni amíg meg nem találjuk. Biztos valahol a közelben lesz, mert velem mindig azt szokott történni, mármint mikor elhagyok valamit, hogy tőlem pár lépésnyire található a keresett tárgy. Fel is villan a kislámpa a fejem felett, körbejárom a srácot egyszer, majd a szemeimet a földre szegezem, és kutatok. Rágógumi papír, egy kifogyott tintásüveg egy zsebkendő. Miközben az új ismerősöm beszél hozzám, a papírral megfogom a zsebkendőt és a kukába dobom. Nem lehetünk biztosak, ki tudja mennyi bacit hordozhat?
- Nyugibugi, semmi baj. Megtaláljuk, ne aggódj! Hogy? A nevem Zayday, de szólíthatsz Zaynek vagy Zay-Zaynek, de ha tudsz valami jobb becenevet, ne tartsd magadban! Örvendek, Zalán! Becézhetni szabad-e? – kíváncsiskodom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Zali
Mivel én elég beszédes lányka vagyok, nem szeretem az olyan embereket akik nem figyelnek rám, hanem szótlanul elsietnek. Most sem várom meg hogy a fiú befejezze a mondatát, már lódulok is előre. Remélem nem zavarja. Kisebb hápogási rohamot is kapok, amikor egy elsőéves szinte elsprintel előlem. Nem túl szép reakció, hiszen nincs se bibircsókom meg mézeskalács házam sem. Tényleg, írhatnék esetleg haza hogy küldjenek egyet, de persze miniatűr változatban. A szobában a csajokkal cukrosan élvezetes estéink lennének. Nem mintha most nem lenne az, de ez még inkább feldobná a hangulatot. Na jó, talán az órákra is csenek le pár letört darabkát. Még mindig nem adom fel, és most egy rellonos fiúnál próbálkozok, de tőle sem kapom meg az áttörést.
- Sajna még senki… Jó, ú…. Zali. Zali megfelel? – kérdem, várva a reakcióra.
A finom édességek mellett, persze a húst sem vetem meg. Sokszor reggelire Zala felvágottat is szoktam enni. Gondolkodom, hogy ezt megosszam-e a fiúval de inkább elvetem mert nem trécsparti céljából vagyunk most itt. Megfordulok, hogy tovább kutassak de olyan érzésem támad, mintha valami átlibbenne rajtam. Talán egy szellem volt? Az iskolában töltött éveim alatt gyakran találkoztam szellemekkel, de még mindig nem vagyok hozzászokva. Ácsi, ennek a fószernak mintha egy toll lenne a kalapjában. Már majdnem rávetem magam, amikor észreveszem hogy lúdtoll. Banyek, egy pillanatra átjárt a sikerélmény. Nem hiszem hogy a srác észrevette a próbálkozásom, ő most éppen egész mással van elfoglalva. Mikor hozzám szól, én is az említett személy irányába tekintek.
- Biztos is. De mitől van berezelve? – kérdezem magamtól, meg Zalántól is.
Valamit tudhat. Amit nem szeretne a folyosón átkiabálva közölni. Talán oda kellene mennünk? Hát, ha ő nem jön ide, akkor nekünk kell odamennünk. Lehet megfélemlítették, ha így van nyugodtan elmondhatja hogy ki volt, mert nem vagyok a tettek embere, mármint verekedés terén. Egyrészt pontlevonást, másrészt büntetőmunkát és harmadrészt fájó öklöt eredményezne. Minek az erőszak, ha lehet beszélgetni? Még jó hogy nem Vásott Zayzayként ismernek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Mindig kerültem a bajt, nem keveredtem bele eddig semmilyen összezörrenésbe. Bár karácsonykor mindig balhé szokott keveredni a Hudson család asztalánál. Harc a végsőkig, az utolsó csokis sütiért. Nem szívesen hívnék meg senkit hozzánk, mert igen furcsa család vagyunk. Persze szerethetőek a magunk módján, de nagyon zajosak és kíváncsiskodóak. Ezek csak azt eredményeznék, hogy a meghívott észrevétlenül feláll az asztaltól. Ezen még nem kell annyit aggodalmaskodni, mert nyár van. Megeresztek egy mosolyt a fiú felé.
- Dehogy tőled, nem hinném hogy rémisztő vagy. Biztos meglátta az agyaraimat. Megvan a vacsi. – mondom és megnyalom az ajkaimat.
Ez a rémült rellonos, emlékeztet engem valamire vagy valakikre. Már tudom is, előfordult, hogy tavaly pár elsőéves azt hitte tanár vagyok. Komolyan. Folytonosan magáztak addig a pillanatig, amikor leteremtettem őket hogy csak három évvel vagyok idősebb náluk, de ha annyira öregnek tűnök akkor már szólíthatnak mamának is. Legszívesebben örökké fiatal maradnék, de nem én döntök. Na ez a diák, pont olyan, mint egy megszeppent elsős. Megpróbálom bevetni magam, és annyira édes leszek mint a méz. Vigyázni kell, egy rossz mozdulat vagy szó és veszett az ügy. Sajnálatot érzek iránta, ennyire megfélemlített diákot még nem láttam. Lehet hogy ilyen a személyisége, de nem lehetünk benne biztosak.
- Szia, nem kell. Együtt vagyunk. – mondom, majd a fejemre csapok.
- Mármint nem úgy, hanem most és itt, ebben a pillanatban.. Tudod mit? Befogom. Zali te beszélj! – adom át a terepet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Most megpróbálom csak külső szemlélőként nézni az eseményeket. Semmi beszéd, halkan szuszogok csupán és a helyzeten filózok. Egy kicsit zavarba hozott az iménti kijelentésem, ezért is választanám a csendet. Persze csak egy kis ideig. Minimum egy percig kell betartanom, hogy ne follyak bele a beszélgetésbe, rekordot döntök. Kész dráma, sorozatokba nincs annyi feszültség mint a körülöttünk lévő feszültségben. Bizony, a főszereplők beszélnek a legtöbbet és ezért is várom hogy hozzám forduljanak.  Hogy tudja-e a csajszi? Hogyne tudná, különben miért hívott volna ide minket? Ha csak nem azért, mert új barátokat akarna magának szerezni. Ezzel a szomorú képpel engem meggyőzött, leszek a barátja. Viszont lehet folyton bús képet akar vágni, akkor csak egy vidám bohócmaszkban vagyok hajlandó vele mutatkozni. Na jó, persze megértem talán ilyen napja van de ha állandóan ilyen lesz a kedve a barinőmnek, sajnos nem fog sokáig tartani a barátság. Hidegzuhanyként ér, amikor a lány egyenesen Zalánra mutat. Jé, győztem. Akkor most..
- Neked van egy ikred és nem szóltál? Vagy mire utalhat ez a…. hé csajszi, hogy vagy? – kérdezem mosolyt erőltetve az arcomra.
- Várj, lehet azt akarja mondani hogy egy levitás volt a tettes. – csapom össze a tenyereimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Szívesen lennék egy ikerpár tagja. Az még plusz örömöt jelentene, ha egypetéjű ikrek lennénk. Olyan helyzeteket lehetne kihozni belőle, hogy az életünkből 10 évados sikersorozatot lehetne forgatni. Kislánykoromban mindig ment egy sorozat, amiben ikrek voltak. Az egyik nagyon szerény és kedves, a másik öntelt és gonosz. Egymás ellentétei. Ha született volna egy ikertestvérem, az órákon tudtunk volna bohóckodni a tanárokkal, vagy a barátainkkal. Ki tudtuk volna menteni egymást, a szorult helyzetekből. Megelégszem ezzel az egy öcsémmel is, de hátha születik még testvérünk. Egy húgocskának nagyon örülnék, nagyon elkényeztetném. Én lennék a legidősebb, és a legjobb fej. Még azt is megengedném amit a nagyi nem, vacsorára is csokit ennénk.
- Okés, hát lehet van valahol egy eltitkolt. Nem lehet semmit kizárni.. – mondom, majd tovább tanakodok. Miért is lopná el egy ember a testvére kabaláját? Fura az én gondolkodási módom, de Bigyó felügyelő segédének esetleg elmennék. Vannak olyan családok, ahol bevett szokás a szarkaság. Szó szerint. Mármint, én a közvetlen környezetemben ismerek ilyen famíliát, de nem mondhatok róluk rosszat. Az anyám barátnőjének (aki nem mellesleg boszorkány) bevett szokása, hogy a hallban tartott cukorkás tálkát kiürítse. Nincsen gyereke, akkor minek neki édesség? Jancsi, Juliska futás!
- Gondoltam hogy így volt! – jelentem ki, és kezdek ide-oda járkálni, észre sem veszem a lány távozását.
Nem mondta el miért félt annyira. Ráadásul el sem köszönt, és nem tudom a nevét, később nem találom meg. Ezért körbenézek, de már eltűnt. Hátha összefutok vele a folyosón egyszer.
- Figyi Zali, nagyon nehéz volna csak úgy elvenni tőlük. Már biztosan a klubhelyiségetekben vannak, mert késő van. Szerintem kérd vissza, vagy ha nem adnák, akkor kérd az egyik prefektus segítségét. Például Bettiét, belevaló csajszi. A lényeg, ne veszítsd el a fejedet és ne keveredj balhéba, okés? – tanácsolom a fiúnak.
- Ugyan semmiség, örülök hogy tudtam segíteni a rellonos csajszi vallatásában, és persze annak is hogy megismertelek. Elkísérlek egy darabig, úgy is először arrafelé megyek, azután meg készülődök, mert csajos pizsiparti lesz a szobánkban, alig egy órán belül. Indulhatunk? – kérdezem kedvesen, majd útközben további beceneveket ötletelek az új pajtinak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

El is megy a kedvem a nekidőléstől, amikor meghallom hogy a polc egy kicsit roppan. Olyan ez a hang, amikor beleülsz egy régi fotelbe és jelzi a közelgő vesztét. Nem fogok kockáztatni, mert nincs elég megtakarított pénzem hogy egy csomó könyv és a bazi nagy könyvespolc árát megtérítsem a sulinak.   Azért annyira nincs nagy súlyom, egy srác simán elbírna, plusz körbe is tudna futni velem a birtok körül. Lehet ki is próbálom, megkérem talán Alexet a legközelebbi találkozónk alkalmával hogy vegyen fel és úgy fél óráig szállítson magán. Szóba jöhet még Kende is, vagy a Mórocz ikrek akiket úgy ismerek hogy simán vállalkoznak rá. Még a faluba is levinnének így, az biztos hogy az egész utat végig röhögném. A magas fákkal viszont jó lesz vigyázni, mert ha beverem a kobakom nem leszek okosabb. Pedig milyen jó lenne, ha ez az egész így működne. Miért is indultam amúgy? Ja, anyagot kellene gyűjteni a házi dogákhoz. Mivel még nem váltottam olyan sok szót az elsős lánnyal, sort kerítek rá. Hiszen Zayday Hudson nevét mindenkinek tudnia kell.
- Elizabeth, még nem hallottam róla. Persze a nevéről őfensége jut eszembe, de ez mellékes. – hablatyolok.
- Ez nagyon érdekes. Ha szeretnél, mesélhetsz még róla. Van egy kis időm, szívesen művelődök addig. – szólok ismét.
Jó volt néha komoly dolgokról beszélni, és olyan dolgokat megtudni amiről az embernek addig fogalma sem volt. Persze, erre jó az iskola de azért mégsem taníthatnak meg mindent itt. A versekről példának okáért nem tudok semmit, ezért is kértem meg a leányzót hogy beszéljen nekem a témával kapcsolatban. Az igazi úgy lenne, ha leülnénk valami ital mellé egy kellemes kis bárban, de a könyvtár lett az első találkozónk színhelye, így jött. Nem sok ismerősömmel találkoztam a könyvek otthonában. Eddig a napig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A napokban egyre csak a jövőmre gondolok. Az élet rövid, hiába múlnak el évtizedek, mintha percek volnának. Lesz-e majd normális kapcsolatom és gyerekeim, vagy magányosan élem majd le az életemet?  Ezen gondolkodom a szobámban az íróasztalnál. Dana és Danka nincsenek bent, ebédelhetnek. Szokatlanul tapasztaltam pár perce, hogy nem vagyok éhes. Minek enni, ha nem tudom hova pakolni a kajákat? Ízletes sajtkrém leves, pecsenye kukoricasalátával, és desszertnek málnafelfújt. Semmi. Valami lehet kihalt volna bennem? A tinédzserkor végén járok már, de mégis beleléptem a fiatal felnőtt létbe. Ennek tudható be, bizonyosan fog még változni a személyiségem és én magam is. Tegnap reggel végig durciztam az órákat, utána kifutottam a birtokra és torkom szakadtából sírtam. Van valami a levegőben, de még is bizton állíthatom nem vagyok bolond. Legalábbis a dokik szerint. Most nem vágyom társaságra, ezért valami jó kis helyet kellene keresnem. Pár szempillantás múltán a Fénylő Lelkek Udvarában találom magam. Oda sem figyeltem a lépcsőkre, a folyosókra és a kastélyra. Pedig bármikor, amikor meghallottam a kastély szót, egeret is és madarat is lehetett volna velem fogatni. Útközben elmorzsoltam pár könnycseppet és annyira nem néztem az orrom elé, hogy nekimentem egy falnak. Jót derültem magamon, és tessék már megint hangulatváltozás. Meg is örülök neki, így már biztos hogy kamaszkori frusztráció lehet. Most a szökőkútnál ülök, és hallgatom a felém iramló jótanácsokat.
- Lennél szíves befogni a szádat? – mondom a szobornak mérgesen.
Éppen valamit elkezd mormolni a nőkről és a bajaikról, de egy gyilkos pillantás után elnémul. Nagyon helyes, jobb lesz ha vigyáz magára. A buksiját könnyen a kút mélyén találhatja. Most már meg rongálási hajlamaim is vannak. Az iskoládat Zay, jó lenne ha észhez térnél. Lehet hogy megbűvöltek, vagy elátkoztak. Mondjuk amilyen rakás szerencsétlenség vagyok, nem hiszem. Ismét nevetés hagyja el a számat. Hogy is van az a népmese? Szóló szőlő, mosolygó alma és csengő barack? Akkor most a barackba haraptam,  mert csilingelt a hangom. Mocorgást hallok nem is messziről, kicsit összébb is húzom magam. Lehet a Rongáló Lelkek Szelleme jött el értem megkérdezni hogy mire készülök?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem kellene gyáva féregként összehúzni magamt, még azt hiszik rosszban sántikálok. Most úgy nézhetek ki, mint aki frissen szökött a börtönből, és meghúzta magát egy csendes helyen. Csendes volna, ha ez az unatkozó kőszobor nem kezdett volna el megint dumálni. Mivel társaságom van, nem volna illő dolog gorombáskodnom előtte, így felveszem a szokásos köszöntő és derűt árasztó mosolyomat majd a hang irányába fordulok. Meglepetten észlelem, hogy az egyik évfolyamtársam az, Dominik. Ha jól emlékszem eridonos a csávó, és leginkább az étkezésekkor találkozom vele és mindig megmosolygom, mert sokat eszik és mindig viccelődik, akár a kajákkal akár az emberekkel. Emlékszem harmadikos lehettem, és egy lyukas órám lehetett. Páran visszamentek a klubhelyiségbe, de jó néhányan ott maradtunk a teremben csengőig. Köztük volt ő is, és nagyon jól elbeszélgettünk na meg szócsatáztunk is. Ki mit tud jobban, vagy ellenkezőleg. A többi részletre nem emlékszem, majdnem közel egy éve lehetett és sok minden történik egy év leforgása alatt. Miután ezt letisztázom magamban, az irányába fordulok és megszólalok.
- Semmit, csak ilyen kedvem. Ne félj, nem bántom. Esetleg talán téged – jelentem ki és úgy teszek mintha gondolkodnék.
Soha eszembe nem jutott, hogy valakinek ártsak. Mármint élőlénynek soha, de ha valami nem megy akkor kiborulok. Kiskoromban sokat origamiztam, annak ellenére hogy egy kicsit sem ment. Ha az első próbálkozásnál nem sikerült jól meghajtani a lapot, egy szó után széttéptem. Mondjuk hogy valaki segíteni akart, akkor azt jól leteremtettem hogy meg tudom csinálni egyedül is, és kész. Aput mindig cukkoltam, mert ő a főzésben volt gyenge. Egyszer a rántottát semmi zsiradék nélkül tette fel sülni, és nagyon égett szag lett. Fél óráig szakadtam a nevetéstől, míg anyu arról győzködte az apámat hogy  jó lenne ha elmenne egy szakácsórára és egy magánpszichológushoz. Ezekből a sztorikból egy regényt tudnék írni.
- Mi járatban vagy itt, amúgy? – kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Év elején felvettem a Sárkánytant. Előző évben is fel szerettem volna, de annyira el voltam a dolgaimmal foglalva, hogy nem jött össze. Egyáltalán volt tavaly is ilyen tanóra lehetőség? Az ismeretségi körömben nem említette senki, de ez annak tudható be hogy nem vagyok olyan népszerű hogy mindenkit ismerjek. Eddig nem panaszkodnék az órákra, és a tanárra sem. Annyira nem ismertem azelőtt Brightmore-t, talán egyszer váltottam vele néhány szót a könyvtárban. Gyakran jártam oda néhány éve, nos ez is változott. Köhécselés. Nos, mivel elkalandoztam nem figyeltem oda annyira. Talán a tanár észrevehette, vagy Kende cimbim előadás közben berekedt? Mivel a mai órát ő tartja, kicsit több figyelmet is szentelhetnék neki. A teremben számos ismerős arc van: Rami a könyvtári barátnőm, Zalán az új ismerős, Az egyik iker Móric, és még pár számomra nem annyira ismerős évfolyamtárs. Na meg Marina. A csajszi mellé ültem le, közösen drukkolunk a haverunknak. Éppen csak egyenpólót nem csináltattunk a jeles eseményre. Reggeli után leszaladtam a konyhába egy kis sütikosárért, amit az óra után szándékozom odaadni az órát tartó Kendének. Egy ilyen óra után megérdemli a kis nasit, mert nem mindenkinek lenne bátorsága órát tartani. Csak Brightmorenak. Egy óriási ajándékkosarat neki!
- Te egy pár perce elkalandoztam. Le-e maradtam valamiről? – kérdezem a padtársam.
Megpróbálok jobban összpontosítani, és csak egy valamire figyelni: Kendére. Mit is szólna hogy az órán ülök és nem rá figyelek, hanem magamba révedve töprengek ahelyett hogy kérdésekkel bombáznám. Még csak az kéne, lehet rosszul sülne el. Zayday drágám, fogd be szépen a csinos kis pofikádat és helyezd a szemeidet középre!
- Szerintem egész jól bírja, és szerinted? Brightmore óráján tuti nem felelnék, hát főleg nem tartanék órát. – súgom Marinának.
Legbelül érzem hogy nem jó packázni a professzorral. Miközben ezen gondolkodok, a bal hüvelyk ujjam felmutatásával jelzem az órát tartó srácnak hogy tök jó amit csinál. Ez a néhány mondat amit az imént mondott, szórakoztató és egyben tanulságos is. Mármint meg lehet érteni hogy miről beszél. De ez az imént tett mozdulat annyira elfárasztott, hogy meg is éheztem. Jó hogy az ajándék mellé hoztam egy kis csokiskekszet. Pár darabot, de éppen kitart ebédig. Meg amúgy is, én kettővel bőven elleszek. Csak nem lesz belőle nagy baj, ha csipegetek belőle. Isten őrizzen hogy én órán egyek, ez csak egy kis vérnyomáscsökkentő.
- Kérsz kekszet? – nyújtom a szalvétát a csajszi felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Jól éreztem magamat ma az Átváltoztatástanon. Volt több óra is, de nekem ez jött be a legjobban ma. Élvezetes volt, hiszen érdekes dolgokat tanultunk és láttunk. Tánya néni óráit egyébként is szívlelem, az egyiket volt szerencsém magam megtartani. Elég jól sikerült, remélem a többiek sokat dicsértek és ódákat zengtek a rátermettségemről. nem lett volna bátorságom, de mivel így hozták az események kénytelen voltam. Szívesen besegítettem, elvégre mire való egy TS?  Mi lesz ma ebédre? Számtalan ízletes fogás várható, mint ahogy már megszoktam de akkor is szeretek rajta gondolkodni. Még van egy jó fél óra ebédig, úgy döntök a bejárati csarnokban telepedek le egy kicsit nézelődni és a jegyzeteimet olvasgatni. Hozzám vetődött az egyik évfolyamtársam, egy levitás diák akivel öröm beszélgetni. Csak löki a témát, és ez tetszik. Pár perc múlva nagy bánatomra a következő saroknál el is válnak útjaink, mert neki elintézni valója támadt a körletében. Egyedül folytatom tovább az utamat, olyan tempóban hogy a hajam úgy libben mint a frissen kiteregetett lepedő. Nem ártana lassítani, valamelyik sarkon pórul járhatok. A szakaszt melyre tévedek, nagy zsivaj tölti be. Óra után mindig ilyen szokott lenni a kastély, ezért is nem foglalkozom vele. Megállok és kihúzom a táskámból az órarendet, és végig böngészem. Az ebéd után még lesz kettő órám, egy Jóslástan és egy Bájitaltan. Jól hangzik, de kell rájuk az energia. Anélkül hogyan lássam meg a jövendő titkait és hogyan kotyvasszam meg az Amortenciát? Elejtem a papírlapot, mert egy megtermett egyén szinte elszáguldott mellettem, és tornádót keltett a környéken. Csodálom is, hogy Dorothy nem került ide Kansasból. Nincs időm ezzel foglalkozni mert egy pillanatra meglátok egy ismerős arcot, mely gyorsan lesiet a lépcsőn. Felismerem Dankát, és remény tölti el a szívemet. Hátha ő is ebédelni megy, szuper lenne valakivel csacsogni. A téma lehetne a múltkori pizsiparti is akár, amit nagyon is élveztem. Utánaeredek, de az utolsó kanyarban persze lassítok. nem sokat segített. A történteket egy szóval tudnám leírni: Puff!
Hátra tántorodva majdnem elesek, de az egyensúlyomat meg tudom tartani. Tragikus módon a táskámnak most kell a vállamról lekanyarodnia, mely vagy tíz több száz oldalas tankönyvet tartalmaz. Nincs mit tenni, megkaptam a végső löketet és a fenekemre koppanok. A táska hozzá csapódik a hátamhoz, ráadásként. Azt sem tudom hova kapjak, amikor felismerem a dolgot amibe belecsapódtam. Nem is egy dolog, hanem személy. Szőke, vagy talán tejfeles hajú, jó magas, kékszemű. Egyből levágtam amint ránéztem, és eszembe jut ő már nem is diák, hiszen végzett.
- Te meg mit keresel itt, Sztravinkisz? Sztravi… Felejtsd el. Mihail? Ugye győztem? – kérdezem a legcsúnyább nézésemmel, és úgy összeszűkítem a szemeimet hogy meg is reped a szemhéjam. Talán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Tanulószoba? Egész jó ötletnek tetszett a gondolata. Ha Marina nem említi meg tegnap a vacsora felé menet, nem is jutott volna eszembe hogy ott milyen jó csendes az egész szoba, és sokkal könnyebben megy a tanulás mint a zajos klubhelyiségben, vagy bárhol máshol az egész birtokon. Mostanában nem megy jól a tanulás, hiába ülök le az íróasztalhoz és próbálnék koncentrálni sehogy nem akar sikerülni. Lassan jönnek a vizsgák, úgyhogy jó lenne összekapnom magamat. Akkor sem visz rá a lélek, hogy ilyen döglesztő nyári napokon és estéken én az asztalnál tanulgassak. Vagy máskor mikor neki szeretnék fogni tanulni, találok kifogást hogy szabaduljak. Elfelejtettem fürdeni, vagy nem tettem fel az éjszakai maszkot, esetleg nem jutott eszembe felmászni a kastély legmagasabb tornyába. Pedig az minden nap kötelező gyakorlat. Rászántam magam hogy délután felkeressem a tanulószobát. Az órák után felmegyek a szobába, átöltözni kényelmesebb ruhába. Egy fehér trikót és egy jó szakadt farmert választok, hozzá egy olyan papucsot amiben biztosan nem fogok leszánkázni a lépcsőkön. Magammal rángatnék valakit, de senkit sem találok lent így hát egyedül megyek. Biztosan kint az udvaron napoznak vagy hűvös fa árnyékában szuszognak. Senki sem olyan kerge, hogy ilyen melegben egy kis szobában kuksoljon. Apropó biztos meleg lesz bent, így felkapom a legyezőmet az asztalról és kilépek a klubhelyiségből. Egyre több lépcsőfokot hagyok magam mögött, majd folyosókat és elérem a keresett helyiség ajtaját. Benyitok, és látom hogy velem együtt négyen leszünk. Két levitás lány akiket nem ismerek, és egy eridonos fiú aki éppen akkor áll fel amikor beljebb megyek. Szorosan magához öleli a tankönyvét, és úgy baktat el némán mellettem. A megüresedett helyét foglalom el, és előveszem a Mugliismeret könyvet. Na jó, mugliivadék vagyok de a szakszavakkal nem vagyok annyira tisztában. Nem gondoltam volna hogy éppen ezzel a tárggyal gyűlik meg a bajom. Ezt követően a többit is átismétlem alaposan. Kuncogás. A fejemet oldalra billentem és meghallok egy szót, amire felemelem a fejemet. A vezetéknevem. Utálom amikor úgy emlegetnek hogy Hudson. Az egészen más amikor én bíztatom magam vele, de másoktól? Stop. Az egyik lány elbúcsúzik a beszélgetőpartnerétől és kimegy, majd miután becsukódik mögötte az ajtó, az ismerős levitás lányhoz fordulok. Csak ketten maradtunk. Ismerem, mivel Animágus. Én még csak tanulom, az alapoknál vagyok de ő már teljesítette a tanfolyamot. Mestertanoncos a csajszi, és nem mondanám hogy az eddigi találkozások alapján kedvelném.
- Igen? Valami problémád van velem Vizsnyiczky? – kérdezem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem almát eszem, de ez a kekszecske tényleg jól ropog a fogam alatt. Jó választás volt, mert legalább nem kell az alma csutkájával mütyürözni. Volt a konyhában egy nagy tál gyümölcs, de én még is ezt választottam. Elég nekem a reggeli narancslé, és kész. Nem vagyok annyira gyümis, de ha nincs más akkor ezt kell szeretni. Vajon a többiek is hallják azt a zajt amit én a számból? Erre a kérdésre sosem tudtam válaszolni, de a mostani esettel kapcsolatban megbizonyosodok hogy igen. Érzem magamon a rosszalló tekintet. Kis is ráz a hideg, és megpróbálok halkabban nassolgatni.
- Jaja, azt levágtam. Hát az bizti hogy rémísztő egy krapek, az fix…Nekem nincs vele ilyen sztorim. Ugyan semmiség. – súgom oldalra, majd kicsit közelebb húzódva próbálom takarni az asztal alatt történteket.
Trágya? Kicsit össze húzom a szemöldökömet, és ennyivel le is zárom a témát. Persze ha mélyebben belefogott volna Zalán a magyarázásba, akkor biztos annál a kukánál kötöttem volna ki, ahova Móric pudingja került. Kár, nem kérdeztem meg milyen ízű. Óra után le is számolok a sráccal, hogy Brightmore helyett miért nem nekem adta oda, a reménybeli vaníliás pudingot. Megint Kendét nézem, aki remekül kezeli a helyzetet. Viszont az biztos hogy veszek neki egy határidőnaplót, hogy máskor tökéletes legyen az előadása. Megmosolygom Marina bátorságot, hogy órán ilyen laza. Ráadásul rögtön rávágta a kérdésre a választ, ami nagyon menci. Hátha a következőt nekem sikerül megválaszolni, egy kis odafigyelés és annyi. El kellene lazulnom nekem is. Hátradőlni és.. Beteljesült amitől féltem.
- Hé, Marina! Mar… - súgom, és oldalba bököm a padtársamat, pont amikor felénk magasodik a zsákmányára lecsapó keselyű.
Ez tényleg velünk történik meg? Kapjuk is az ívet rendesen, és olyan dolgokat is hallok amelyekre nem emlékszem. Valóban elmondta év elején hogy nem lehet órán enni? Biztos ha ennyire mérges, de mi nem is ettünk, plusz az emlékezetem tényleg gatya. Csupán a nagy izgalmunkat próbáltuk leküzdeni, és nem is tudja hogy ezzel mennyire tiszteltük Kendét, ha nem így lett volna biztos lerágom az összes körmömet az órán, nagy izgalmamban. Mivel nem szeretnék magunknak semmi problémát, a lábammal is bökök a csajsziba szinte észrevehetetlenül, jelezve majd én elhárítom a bajt.
- Elnézést kérünk professzor. Ne haragudj Kende! Nem fog többet előfordulni, megígérem. – mondom felemelt fejjel, farkasszemmel előre meredve, reménykedve hogy ez a reakció jó hatást hoz magával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Muszáj felvennem a napszemcsit, mert kipattan a szemem a helyéről ettől a hőségtől. Egy kis relaxáció céljából jöttem le a tóhoz. Eredetileg csak a faluba készültem, de indulásnál a táskámba még is beraktam egy fürdőruhát. Bordó színű, pántos és jól feszül a bőrömön. Nagyon is imádom ha egy ruha feszül rajtam, olyan jól áll hogy csuhaj. Miután kijöttem egy csomó édességgel a boltból, beletömködtem a táskámba őket. Ezek ilyen száraz édességek, úgyhogy se nem romlanak se nem olvadnak el.  Leterítettem egy jó nagy pokrócot, és elterültem rajta hogy napozzak cseppet. Túlzásba nem viszem, a bőröm fogja bánni de már régen voltam napon úgyhogy fogja bírna a kiképzést. Az utóbbi öt percben érkezett egy eridonos csajszika meg egy rellonos srác. Ilyen szép nyári napon nincs kedvük idelátogatni. Fellélegzek, hogy egyre többen kezdenek jönni, hátha akad társaságom. Odamenni senkihez sem akarok, olyan kényelmes. Felállni én innen nem biztos nem fogok. Közeledő lépteket hallok, egyre nagyobb és trappolást. Mintha álomból ébrednék, úgy veszem le a szemüveget. Sóhajtok egyet mintha nem örülnék ennek a találkozásnak. Pedig nem így van.
- Te itt? Mizu Maki? Hogy kiértek? Most vitték el őket a halfeldolgozóba. Én meg még be sem mentem, pont téged vártalak. – mondom majd egy kicsit arrébb húzódok hogy jól elférjen.
Ilyen cukker vagyok ám, meg amúgy is hozzám képest baromira nagydarab srác, és ezeknek a srácoknak kell helyet biztosítani. A Maki nevet tavaly év közben ragasztottam rá, mert állandóan majomkodott velem. Két majom vagyunk. Idén elég sokszor találkoztam vele, mert mindenhol felbukkant, de én sosem kerültem ki. Ha valakit kedvelünk, nem megyünk át jobbról balra, és ha valakit imádunk akkor állandóan kötözködünk és szivatjuk egymást.
- Hogyan kenném be a hátamat, onnan nem nőtt ki több kéz. Ki röhögnének. Segíthetsz, de előtte meglepetésem van. A lábamnál ott van a táska van benne néhány cucc, de nekem is hagyj! Ez a fizetséged. – magyarázok majd hátamra fordulok, és várom hogy megtalálja az édességeket.
- Merre voltál ma, mit csináltál te gyerek? – kérdezem.
Most kezd egyre kellemesebbé válni a napsütés, pont a megfelelő fokozatot éri el a sugárzása. Szoliba sosem mennék el, akkor inkább hipósodjak ki. Jól összelottyadna a bőröm, és teli lennék szarkalábbal. Mondjuk az anyám szolizás nélkül is teli van szarkalábbal, hát de tőlem ki nem? Erre fel is nevetek, de úgy felszippantom a plédet. Párat köhécselek, majd a karjaimat az állam alá teszem és nézelődök a távolban.