Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon rá vagyok kattanva a falura, manapság nem tudok megmaradni a kastély hűvös falai között. Főleg az utóbbi pár napban szerettem volna minél előbb lejönni a faluba, de csak persze most adódott az alkalom. Mert azért nem lehet állandóan lerohangálni, kell tanulni is. Persze azt csak néha napján. Már túl vagyok pár vizsgán, ezért úgy gondolom megérdemelt ez a kis séta. Be kellene mennem pár boltba fel szeretnék pakolni mindenből, mert a szünetben hazamegyek. Később is ráérnék, csak nem hiszem hogy már lenéznék lenne egy lyukas galleonom is, mert mindig elvásárolom a zsebpénzemet. Éppen a térre érek ki, amikor három alak gyanúsan elkezd sétálni mögöttem. Ne gondolj már rosszra, még kinevetteted magadat, haladj szépen tovább és foglalkozz a dolgoddal. Megállok egy pillanatra, és nézegetni kezdem a kirakatot. Biztos olyan jó ötlet volt ilyen bátornak lennem? Kezdek félni, mert fütyörésznek és mintha hallottam volna a bébi szót is. Hogy kerülnek ilyen hülye gyerekek ebbe a biztonságos faluba? Nem is annyira gyerekek, egy jó öt évvel biztos idősebbek nálam. Nem segít megnyugodni hogy egyre közelednek, ráadásul kapucniban vannak így még az arcukat sem látom. Nyolcvan százalékban biztos vagyok benne hogy be vannak rúgva, és a részeg emberek nagyon veszélyesek lehetnek. Minden gondolat kiszáll az agyamból, inkább behúzódok a következő sarokba és egy kukát választok hős lovagnak. Kukáné. Talán ha megment, még össze is jöhetünk. A táskámba teszem a kezemet, hogy a megfelelő pillanatban kivegyek belőle valamit. Pár másodpercig tartott a magány mert megint itt vannak, és egyre közelebb jönnek. Egyikük meg is kérdezi hogy van a kedvem velük elmenni valahova. Na itt volt elég a szituációból.
- Srácok, nem. És ha nem tűntök el innen.. – kezdek bele a figyelmeztetésbe, és elkezdem elővenni a paprikasprayt, amit a nagyitól kaptam elsőben.
Eláll a lélegzetem amikor végre egy ismerős arc átsétál a bunkó fiúk között, és odajön hozzám. Kicsit meg is lep egy a kedves köszönés, de utána rá jövök a tervére. Az utolsó kérdésére aprót bólintok, majd átkarolom a nyakát és adok egy puszit a jobb orcájára. Te jó ég milyen kínos. Még mindig a srácot ölelelem, csak úgy tapasztam magamhoz. Kicsit remeg a kezem, még erősebben kapaszkodok benne. Megfojtani csak nem fogom. Kedves mosollyal kezdek bele a színjátékba.
- Szia cicám! Ezek a srácok nem akarnak rólam leszállni, pedig épp most akartam mondani hogy várom a pasimat… Vagy is.. téged. – az arcom felölti a legszebb rózsa színét, majd egy kicsit elbizonytalanodva nézek Rolandra. Remélem nem érti félre. Bocsánatkérően pillantgatok rá, és várom a reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Valóságshow szereplőnek kellett volna mennem, ha nem jelentkezik kiskoromban a mágia rajtam. Olyan mókásan hangzik. Ha egy teljesen varázstalan ember hozzám ér, nem csapja agyon a magasfeszültség. Boszorkányként, ez a tudat meg is nyugtatja a lelkemet. Hudson lányként természetes módon drámakirálynő vagyok, akár csak a családunk ősei. Hallottam már folyton rikácsoló ükszülőről, tányér dobáló dédszülőről és a többi. A királynő címet pontosan 8 éves koromban kaptam meg, amikor az unokanővérem gyerekkori barátnőjének a zsúrján elfogyott az utolsó donut fánk. Ráadásul a kedvenc epres bevonatú, melynek hatására egy sikítószellemhez kezdtem hasonlítani, pontban délután egytől, este hat óráig. Folytattam volna szívesen a bömbölést, de megfájdult a torkom és jobbnak láttam ha elalszok anya ölében. Egy kedvesnek szánt mosollyal a fiúra tekintek, és visszatérek a jelenbe.
- Ó, túl korai a megnyugvás. – szólok majd huncutkodva kacsintok.
- Vágom, vágom… - mondom.
Ennek a találkozónak pont most kellett megtörténnie? Nincs rajtam normális ruha, a hajam az égnek áll és a szemeim arról árulkodnak, hogy már vagy egy hete nem aludtam normálisan. Ha most lenne a hazautazás, szerintem a pályaudvaron biztosan nem ismernének rám a szüleim. Most, ebben a pillanatban kedvem volna felszaladni a szobába, hogy kicsinosítsam magamat. Mindegy, már meglátott így a srác akkor hova a nagy sietség? Majd legközelebb. Szerencsémre nincs szükségem több kiló festékre, és sminkre. Lazán felmázolom a pofikámat, enyhe kis rúzs és csókolom. Az öltözködésre figyelek oda mindig inkább, ami persze most a mai napon nem nagyon jött össze.
- Jól vagyok kösz, csak egyszerűen ilyen a napom. Tudod, a csajokkal nem könnyű.. – sóhajtozok.
Persze hogy nem könnyű, hiszen a női nemnek számtalan olyan tulajdonsága van, amely néhol idegesítő. Ezt még nőként is bevallom. Mentségünkre szóljon, hogy nem minden pasi tud főzni és némelyik még a mosógépet sem tudja elindítani. Mind a kettő nemnek megvan a maga pozitivitása és negativitása is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem nézek fel a jegyzetekből, de így is hallok valami megnyugtató kattogást. Mintha megállt volna az idő a teremben, még az ablakokon beszűrődő árnyak is mintha egy másik világba akarnának engem repíteni vagy beszippantani. Jó párszor tanakodtam már azon, hogy van-e másik világ a miénken kívül. Jó persze az tény és való hogy hiszek az Ufókban, meg a Nagylábban és persze amerikai lévemen, a Jetiben. Ha ezeken is túllendülünk, lehet hogy van egy csodaország a másik oldalon? Egy biztos, hiszek ennek a létezésében és néha magával is ragad ennek a gondolata. Ilyenkor mindig megragadok egy pergament, és vagy egy hosszú verset vagy egy nagyon béna rajzot készítek arról a dologról, ami éppen az agyamban van. Morgan bácsikám is ilyen volt fiatal felnőttként, aminek örülök mert jó ha tudom hogy nem én vagyok ezzel egyedül. Ez az egész azt idézi, mint amikor a rendőrök egy üvegbúra mögött tekintenek a gyanúsítottra, hogy a viselkedésüket elemezzék kihallgatás közben. Meg van a különbség, itt Edu bácsi és én vagyunk a nyomozók, és a kihallgatott a kinti táj. Az ablakon keresztül sokkal csodásabbnak tűnik, viszont kint normálisnak. Ahogy a gondolataim visszatérnek a tárgyhoz, újra meghallom a kattogást. Felpillantok a falra végre, és egy cseppet sem meglepődött arccal konstatálom hogy az óra mutatója kattog. Mi más volna? Talán a kettyós Hudson lány feje kattog, hiszen emberek én vagyok a kattos lány.
- Igen, eddig minden világos. Azt tudni kell rólam hogy én nagyon fürge vagyok, és elég sok szűkös helyre könnyűszerrel bejutok. Ezekből tippelésre, egy cicát mondanék.– magyarázom a tanerőnek.
Tovább odafigyelek a tanárra, és annak külön örülök hogy nem egy-két szóval elintéz, hanem minden apró csekélységet, megoszt velem. Ahogy most felém tornyosul, a többi tanárra gondolok. Mint minden diáknak, nekem is megvannak a kedvenceim, meg azok akiket kevésbé szeretek, de mindüket ugyanannyira tisztelek. Nem tudom hogy Szávay professzorral hogy fog menni a munka, ezt majd az idő dönti el. Meg persze én, mert nekem nincs ellenemre az együttműködés, és úgy gondolom neki sem. Megkeresem és rákukkantok a papírra és elolvasom többször magamban.
- Amato.. Animo.. Animato.. Animago.. Ez megnyugtató. Azt hittem, már valami fontos dolgot kell feláldozni, mint például egy kabalát. – mondom ki hangosan és bizonytalanul várom a folytatást.
- Egy hónap? Hát meg esküdni nem esküdök meg rá, hogy véletlen nem nyelem le álmomban, de mindenképpen kitartok addig amíg tudok, és ha odafigyelek sikerülni fog. Belevágnék. – szólok, és gondolatban már nyújtom is a kezemet, hogy elfogadtam az ajánlatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába remeg még a lábam, azt biztos ha nem kopnak le használni fogom a sprayt, vagy akár a földön mellettünk heverő fa ágát felkapom és mehet a durrogtatás. A srác elbánik kettővel, én pedig a harmadikat veszem a gondos kezelésembe. Francnak spray, szerszámkészletet kell magammal hordani, és egy cuki kis kalapács megoldja a helyzetet. Persze én nem szándékozom senkit bántani, de ha egy idegen alak megindul felém, elkezdődik a pofonofon. Érzem a srác kezét a derekamon, és megint annyira elpirosodok hogy akár be is tudnám világítani az egész világot. Más helyzetben nagy letolást kapna, de ha sikerül túljutni a helyzeten elmarad majd. Közben persze örülök hogy egy nagy bivaly srác érkezett a megmentésemre, de máskor inkább a tornyot választanám, nem a három hegyi embert. Úgy látszik, a fiúk már kezdik elveszteni a bátorságukat, hiszen egyre jobban pislákolnak zavarodottan. A pimasz kérdésre, összegyűjtöm minden bátorságomat és már indulnék is meg a srác felé, mint egy törpe az óriás felé. Hallom hogy Roland halkan cicceg egyet, és levágom hogy ez bizony nem lenne tanácsos. A három nagylegény, lehet hogy még meg is verne, de akkor azt hiszem élve nem hagynák el a helyszínt., a ”pasimat” ismerve. A színészkedés miatt szinte megfagy az vér az ereimben, jobban megijedtem mint a szituban. Kedvem volna a jelenlévő összes srácot kicsit megleckéztetni, de ha a szükség megkívánja, mit tudna tenni? Megszorítom a vállát, és a gondolatátvitel reményében erre gondolok: Jól van Rolikám, de pár centire az ajkam van egy kicsit óvatosabban.. Lassan a faragatlan tuskók leveszik az adást, és egy orbitális káromkodás közepette elbillegnek az utunkból. Amíg be nem fordulnak a másik sarokra, addig szorosan a srác mellett állok, majd mikor eltűnnek erősen megölelem.
- Úristen, annyira köszi! Nagyon féltem…. Nagyon jól, te kis barom. – mormogom bele a kabátjába már vidáman.
- Öhm, de tisztában vagy vele, hogy majdnem lesmároltál? – kérdezem tőle még mindig belekarolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Látom a kiscsajszin hogy nincs annyira hozzászokva hogy leszólítják őt bizonyos helyeken, de próbálok minél kedvesebben hozzászólni és elérni hogy megnyíljon. Mármint nem úgy, mint egy öribarinak de szeretném ha tudná, hogy bennem mindig jó beszélgetőpartnerre vagy akár barátra találhat. Mindig béke párti voltam, tipikusan nem az a személyiség aki kiszekálja az ember lelkét a helyéről. Manapság ez a fiataloknak a jó buli, vagy a szórakozás. Nem mondom hogy itt az iskolában tapasztaltam, hanem inkább csak annyit, hogy megvannak mindenhol a jófejek és a rosszfejek. Vagy más szemmel nézve a dolgot, egyesek szerint vannak lúzerek és menők. Szerintem az ezen a véleményen lévők mind tévednek, és az iskolában minden gyerek ugyanolyan, és nem szeretem azt amikor bizonyos körök kinézik a másikat. Jó hogy még nem volt ilyen dologban részem, de ki tudja a lánykának milyen élményei lehetnek. Mintha múltkor Zalánnal láttam volna sétálgatni, akit az év elején ismertem meg. Mindketten elsőévesek, így persze nem lepett meg. Örültem neki, hogy két évfolyamtárs ilyen jóban van egymással. Nekem az enyémekkel nincsen semmilyen bajom, de persze azért nem vagyunk kebelpajtások. Pont jó minden úgy, ahogy van. A kölcsönös tisztelet a fontos egymás irányába, de persze nem árt sohasem egy jó kis beszélgetés. Bízom benne hogy a lány ki tud lépni a jelenlegi zónájából, és könnyebben tud majd társalogni, és nem lesz nagyon zárkózott. Én mondjuk így is megkedveltem őt, pedig alig néhány perce kezdtünk beszélgetni. Az viszont nem volt szép dolog, hogy ilyen kis idő alatt ezeket leszűrtem róla. Nem tudom én mit szólnék, ha egy felsőbb éves hirtelen szóba elegyedne velem, főleg ha elsőéves lennék. Ugyan Zayday.
- Ez nagyon érdekes. Ha nem haragszol.. – közelebb merészkedek a lányka mellé.
- Figyelj.. Ramóna? Jól emlékszem? Ha zavarlak, csak szólj nyugodtan és megyek a dolgomra. Viszont nagyon szívesen beszélgetnék veled, hiszen egy házban vagyunk. Eddig nem nagyon találkoztunk, de tudod én mindig örülök az új ismerősöknek, vagy barátoknak. Egyébként ha bármi baj van, nyugodtan fordulj hozzám, szívesen segítek, rendben? – mosolygok bátorítóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig a srác szorításában vagyok, amit persze egy kis ideig élvezek de azután kiszabadulok. Még mindig közvetlen mellette állok, mert félek hogy a barombanda visszatér. Hálásan tekintek rá, ha nem lett volna itt, nem is tudok belegondolni hogy mi történt volna. Biztos vagyok benne hogy meglógni, vagy megvédeni magamat végső esetben kénytelen lettem volna, amit bár nem örömmel de megtettem volna. Élni és élni hagyni, ez az elv lebeg a szemem előtt miközben felveszem a földről a leesett kistáskámat. Elképesztően bátor volt a srác, én ha fiúnak születtem volna se lettem volna ilyen merész. A békés megoldások híveként elfutnék, de mivel srácok volnának az üldözőim nem jutnék messzire. Egy biztos, jövök Rolandnak egyel csak remélem nem kényszerít majd bele valami kellemetlen szituba. Mint például hogy játszam el a barátnőjét, vagy az ő szavával élve a csaját. Bírom őt, de néha túl szabadszájú. Ebben az egész szituban jól jött, úgyhogy egy pont neki.
- Hős barom. Tényleg köszönöm, és tartozom neked. Majd meghívlak egy kávéra, vagy nem tudom. – hebegek, és megigazítom a táskámban lévő apróságokat, sajnálatos módon a parfümömnek annyi.
- Roland ne bugriskodj már, még komolyan veszem és beléd szeretek… Vagy nem? - mondom színészkedve a fiúra sandítva.
Felkapom a fejemet amikor egy idős boszorka sétál el mellettünk. Kedveskedve végig méri a helyzetet, majd bólogatva végig sétál az utcán. Valamit somolyog, de nem tudom mit. Megcsapja a fülemet a fiatalok szó, és egyből levágom hogy mire gondol. Remek.
- Kihívóan? Én.. Vigyázz mert reccsen egyet. – rántom magamhoz hirtelen a karját, és magamhoz húzom. Hosszan, tigrisként nézek rá majd elengedem. Hozzám még életemben nem értek. Mármint úgy.
- Tudom hogy milyen vagy, és ezt az egyszer elnézem neked. De ne! – emelem fel a mutató ujjam.
- Bakker, abban a szituban mit tudtam volna csinálni? Szerinted élveztem? – kérdezem már szinte mosolyogva, majd megpaskolom a srác vállát és elindulunk.
- Csak egy kis bevásárlást tartottam volna, de most jöttem rá csak már pár bolt van nyitva. – magyarázom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akarok feltartani a srácot, ezért csendesen hallgatom a szövegelését. Még is bennem van az, egy kis revánsot kellene vennem a kis magánakciója miatt. El hívom és vele cipeltetem a szatyrokat, egészen fel a kastélyig. Lebulizom az egyik prefivel, hogy az uraság a hálóig felhozzon mindent. Szerintem nem lesz ellenükre, sőt örülni is fognak vele. Hallottam már ezt-azt rebesgetni a fiúról, igazi rosszfiú. Persze, ezt mutatja de általában ha az ember sokkal jobban megismer egy rosszfiút, akkor megnyílik. Nála is egyszer el fog jönni valaki, aki talán kicsikét is megváltoztatja. Kedves srác meg minden de azért nagyarcú. Jó, persze engem ez nem zavar, meg néha aranyos dolgokat is mondd, de mégis. Ott vannak a srácok a suliból, nagyon cuki arcok meg lehet velük hülyülni de persze minddel csak haverok vagyunk. Sosem éreztem még gyengébb érzelmeket egyikük iránt sem. Viszont az előző nyári szünetben történt valami egy sráccal, de szerencsére semmi komoly. Csak annyi hogy a my first kiss megvan, és kész. Összeráncolom a szemöldökömet, a kezemet karba teszem és rosszallóan ciccegek, és dobbantom a bal lábamat. Mint egy mérges kismacska.
- Középkorból? Nem, én a 20. századból jöttem. Csak most a szép napernyőmet nem hoztam el, de úgy is rosszul járna ő is, meg te is. Lenne itt csetepaté, így már tudod: Amazon vagyok. – nem tudom ismeri ezt a szót. Nagyjából azt jelenti, meseképletesen amikor a hercegnőért nem megy a toronyba a szőke herceg, nem menti meg. Nos, a lány akkor kénytelen megmenteni saját magát, és védeni az erényeit meg a belbecsét.
- Pukk-pukk. Mindjárt elkap a pulykaméreg. Nem a legyek, hanem a szúnyogok. – pimaszkodok az évfolyamtársammal, hiszen imádom ha fel tudom húzni mások agyát. Azét aki megérdemli.
- Rendben, akkor úgy legyen. Egyébként meg, ha ennyire nagyra vagy magaddal, elmondom hogy ha akarnám, simán megszerezhetnélek. Ha olyan lány lennék, úgy forgatnálak az ujjaim között mint a régi kazetták szalagját.. Nem vagyok olyan lány. – kacsintok rá, majd felgyorsítva a lépteimet lehagyom őt, és próbálom elfojtani a kacagásomat.
- Ilyenkor már csak az édességbolt van nyitva, meg a hogyishívják butik. Ne nézz így rám, sok üzlet van itt… Ja, és cipekedni fogsz. – bevárom a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon nagy mázlija van velem ennek a gyereknek, a két kezét összeteheti amiért nem mentem neki. Pedig, egész kedves srác lehetne ha nem hozná állandóan ezt a kötelező rosszfiú stílust. Annyira még nem ismertem ki annyira hogy rájöjjek hogy színjáték-e, vagy minden amit tesz vagy mond az halálosan komoly. Talán tehetnék rá egy kísérletet hogy helyrehozzam valamennyire, de nem fogok mert ha így jól érzi magát a bőrében nem csinálhatok semmit. Leszakad a táska füle és nekicsapódik a mellettem lévő falnak. Talán most a kistükröm is eltört, ami talán a nap fénypontja. Hány év balszerencse is? Megkezdődik a balszerencse áradása, amelynek elején három ork és egy szexista herceg próbált magának megszerezni. Most jut eszembe volt egy boszorkány is, aki nemrég ment el mellettünk. Teljes a mesehősök listája, talán szólok is a színjátszós társaimnak hogy van ötletem a következő darabra. A vastaps garantált az előadás napján, hiszen az ilyen sztorik tarták lázban a népet.
- Tudjuk hogy te mit szeretsz, kérlek a továbbiakat inkább ne nekem mondd el! – szólok a srácra. Képes mindent elviccelni, ami nem ajánlatos mert éppen meglátok az utca szélén egy szakadt esernyőt. Használatba nem tudom venni, mivel csurom sár.
- Na jó így van, de nem jár az elismerés. Hát akkora vagy mint egy bika, még jó hogy egy nagydarab srác erős. Azoknak annak is kell lenni. Rajtam meg ne nézz szúnyogokat, én lány vagyok. Marha szép lennék izompacsirtaként. Így jó vagyok, ahogy te is. – osztom meg az álláspontomat vele, és közben próbálom kikerülni a sártócsát.
- A nőknek vannak praktikái. Tisztességesek, és nem tisztességesek. Én is öltözhetnék úgy mint néhányan a divatlapok oldalain, és én is mutogathatnék sok mindent, de mivel nem akarom nem fogom. Azért nem vagyok olyan lány, mert én nem futok srácok után. Fussanak ők utánam, és különben is még ráérek. Hogy milyen lány vagyok? Átlagos. – szövegelek úgy hogy a földet bámulom, mivel még soha nem beszéltem ilyen témákról srácokkal.
- Majd meglátjuk ki mit cipel. Hékás, stoppolj! Itt vagyunk. – mutatok az üzlet ajtajára és kitárom az ajtaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A rengeteg időt melyet a faluban töltök, leginkább vásárlással vagy nagy sétákkal szoktam elütni. A mai napon is egy bevásárló körúton voltam az egyik navinés csajszival, amikor hangosabb és sokkal vékonyabb kiabálást hallok meg mint a felnőtteké. Szerencsére örömteli kiáltás, hiszen gyerekek játszanak valahol. Biztos a játszótéren van ilyen jó hangulat, ezért úgy döntök hogy körülnézek arra is. A velem tartó lány éppen meglátott valami pasit, ezért szinte köszönés nélkül elszalad a másik irányba. Tavaly még nem így voltam vele, de én is bepasizhatnák már. Megvagyok én egyedül is, de mivel érdekes személyiség vagyok nem tartom mindennap a kontaktot a suliban a csajokkal. Nem vagyunk nagy barátnői viszonyban, de beszélgetünk na. Épp jó, hogy az órákon van kivel beszélgetni és az ebédkor kifecsegni a bizonyos napi dolgokat, és kész. Viszont egészen más egy fiú. Danának is volt egy szerelmi csalódása, ezért is nagyon tartok attól hogy velem is valami rosszabb előfordul. Például egy nagyon bezsongó srác, mindennél rosszabb. Nekem ilyen tapasztalatom nincsen, csak hallottam néhány rémtörténetet, és kiskoromból emlékszek még egy lányra, aki a barátja rabolt el. Borzalmas témák ezek, ezért miközben sétálok a téren nem is veszem észre, hogy felém gurul egy labda. Felkapom, és körbenézek. Valószínűleg hogy az egyik kisgyerek hagyta el, és mivel nem vagyok nagyon messze az úttesttől próbálom minél előbb megkeresni a gyereket. Megfordulok, és tőlem néhány méterre egy kislány áll, éppen a másik oldalt nézi. Elmosolyodva odasétálok hozzá, leguggolok és lassan elé gurítom a labdát.
- Talán ezt kerested? – kérdezem kicsit megemelve a hangomat, mivel egy jármű robog el mellettünk, épp biztonságos távolságra. Csodaszép egy teremtés ez a lányka, nagyon csinosan van felöltözve, olyan akár egy kis hajasbaba. Szeretnivaló teremtések a kisgyerekek, hiszen ilyenkor még nem beszélnek vissza az embernek.
- Mondd csak, mi a neved? Kivel vagy itt? – kérdezem, majd ismételten körbenézek és aggódó szülőket, vagy felügyelőket keresek. Bár valószínűbb hogy előkészítős.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mivel tanácstalan vagyok, hogy ez a kislány a játszótérről, vagy a föld alól bukkant fel abbahagyom a környék pásztázását, de legbelül az az érzésem hogy bizony a többi gyerektől kóborolhatott el ez a kis vörös szépség, aki olyan szépséges mint a nyári alkonyat. A kis szeplői a huncutkás mosolya felett elrabolják a szívemet már az első elmondott szónál, amit felém intézett. Próbálom komoly fejjel hallgatni a mondandóját, de nem tehetek róla hogy a mosolygásomat nem tudom elfojtani, én ennyi idősen elfutottam volna a másik irányba, egy idegen elől aki a labdámmal a kezében leguggol elém, és elkezd nekem szövegelni.
- Igazán szép lasztid van kislány. – hopp, pattintom a földön, és mivel nem pattan el máshová, egyértelműen újra a kezemben landol. Odadobom neki, majd nagyon gyorsan visszakapom a kezembe. Elég ügyes. A kortársai közül már elég sokan képesek figyelni az őket ért ingerekre, bár én mindig is kétbalkezes gyerek voltam. Nem emlékeztet magamra a csöppség, aki már pár centivel nagyobbnak tűnik a kezében a labdával. Arra gondolok, hogy ez a kislány nagy népszerűségnek örvendhet a társai között, hiszen a barátságosság és a tüneményesség rendkívül jó párosítás. A kissrácok szívét már biztos ellopta, és tuttira veszem hogy amint megtanulnak írni, már kapja is a szebbnél-szebb leveleket.
- Nagyon örülök Anabella, nagyon illik a neved hozzád. Mint egy igazi hajas baba, úgy nézel ki. – simítom végig a kislány arcát, észreveszem hogy a kezei piszkosak. Biztosan a játék közben koszolódott be. Előveszek egy nedves törlőkendőt, és megtörlöm a kezecskéit.
- Így ni, látod szép tiszta lett! Az én nevem Zayday, és ide járok a Bagolykőbe. Szabad? – kérdezem, majd kinyújtom a balomat hogy megismerkedésünk örömére fogjunk kezet.
- Modellkedni? Ez nagyon kedves tőled, de én nem vagyok egy modell alkat. Bár azt tanácsolom neked, hogy te legyél modell, mert csodaszép vagy! – mondom mosolyogva a lánykának, majd megérintem a pisze orrát. Mivel már megfájdult a lábam, felállok és továbbra sem veszem le róla a tekintetem.
- Jaj, persze! A lasztid, tessék! – adom át neki a gömbölyű micsodát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem hiszem, hogy én most itt akarok lenni. Egy velem egyidős, de a Rellon házba járó srác ma reggelinél odajött hozzám. Fogalmam sem volt róla, hogy vajon mit szeretne tőlem, mert eléggé elkerülnek azok akik nem ismernek. A háztársaimmal is megpróbálom minél jobban tartani a kapcsolatot, de elég nehéz főleg idén a végzős évben. Az már jó, hogy még senki nem hajtott el ha leültem mellé. Mindenkivel kellemesen elszoktunk beszélgetni, olykor néhányukkal tartunk közös programokat, amik ki szoktak kapcsolni. Szükségem is van rá, mert az idő múlása még fájóbbá teszi apám emlékét. Még mindig érzem az ingjében az illatát, egészen Atlantából cipeltem magammal ide a kastélyba. Mikor egyedül vagyok, akkor néha beszélgetek és apámmal. Tudom, hogy ő már nem létezik és soha többé nem hallom a vidám mosolyát, de jó vele beszélgetni. Mindig tudom miről mi lenne a véleménye, vagy mit is tanácsolna. Szóval, a srác elég magabiztosan elhívott a cukrászdába, ami a faluban van. Igent mondtam, mert jó érzés lenne egy új emberrel ismerkedni. Talán, komolyabb is alakulhat majd köztünk. A kávém felett már türelmetlenül kezdem az órát nézni, még a sütit nem is kértem ki. Nyílik az üzlet ajtaja, és odajön hozzám egy lány. Azt mondja hogy a fiúnak valami baja lett és a gyengélkedőn fekszik. Más nem is hiányzott, és ma már meg sem tudom látogatni mert nemsokára vacsora van. Holnap reggel sort kerítek rá, meg köszönöm a lánynak hogy szólt aki már fut is ki a pasijához. Na, ennek a délutánnak is lőttek megint magamban maradtam. Közeledő léptek zaját hallom, talán a lány jött vissza?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

(zárás)
A kislány nagyon hasonlít egy lányra, akivel én gyerekkoromban sokat játszottam Atlantában. Azt hiszem hogy elköltöztek még amikor nagyon kicsi voltam, de ezek ellenére is szép emlékeket kelt bennem a gyermeki bája. Jó lenne még ilyen picűrnak lenni, gondtalannak és tölteni a felhőtlen gyermekkoromat. Sohaország, ha létezel küldd el hozzám az egyik elveszett fiút, aki elrepít a szigetre. A fiatal felnőttkor olyan sok búval és bajjal jár, főleg a párválasztás terén. Reménytelenül szerelmesnek lenni nem lenne túl jó dolog, és mivel még viszonzott szerelem sincsen nem szólhatok. Mi van velem? Ezelőtt nem akartam fiúzni, de annyira szeretnék már valakivel hideg téli estéken egy fotelban összebújni, és hosszan álmodozóan csókolózni. Én és a csók, még csupán egyszer találkoztunk de tetszett a helyzet. A lányka vidám kacagása zökkent ki, és kapcsolok hogy itt áll előttem az apróság.
- Nekem otthon rengeteg babám van még meg kiskoromból. Tudod, el szeretném majd ajándékozni a rászoruló gyerekeknek. Az a lány belevaló kis csajszi, de nem szabadna másét elvenni. Szólj csak a tanárnéninek. ő fog tudni segíteni. – tanácsolom neki újra a többi gyerek felé tekintve. Ez a lány igen bátor, hogy egymaga elsétálgat a társaitól. Nem tudom, de remélem hogy nem közösítik ki, mert az olyat úgy nem szeretem. A vidámsága viszont az ellenkezőjéről tanúskodik, így szerintem kis magányra vágyott vagy újabb társaságra. Az pedig megérkezett hozzá, az én személyemben. Tessék, kis barátnőre vágytam és meg is lett. Nem is kapcsolok hogy hozzám beszél, ezért vissza is kérdezek egyszer, de mire a kérdésem végére érek visszaemlékezem. Nem figyeltem, és emlékszem rá? Mi a szösz.
- Én, csak erre sétálgattam. Tudod, a fenti suliba járok biztos hallottál már a többiektől a Bagolykőről. Végző éves vagyok, így már elég nagy kislánynak számítok. – kacsintok mosolyogva rá, majd helyeslően bólogatok.
- Persze hogy van kedvem! Na, gurítsuk vagy dobjuk?- kérdezem a kislánytól, és újból guggolva várom a játékunk kezdetét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A nap végére lehet ki kell magamat hipóznom, mert annyira lesülök hogy koromfekete leszek. A hipó pedig visszaadja majd a színemet, annyira nem fehérít ki áh dehogy is. Ha fehér lennék, vajon hogy néznék ki? Mint egy bolond hippi csajszi, mert a ruháim nem mennének össze az arcszínemmel az már egyszer biztos. Jöhetnének még páran a csapatból, mármint az évfolyamból mert egy idő után elunja magát az ember, ha egyedül akarja a másikat szórakoztatni. Mi tagadás, Makinak eddig elég jól megy, és mivel vállalta a masszőr és bekenő szerepét ő a mai nap jófiúja. Biztos rá tudnám venni arra is, hogy másszon fel a közeli fára és onnan legyezzen, mert annyira rendes és bohókás srác. Bomlanak utána a csajok, de a rajongótábora inkább elsőéves lányokból állnak. Jó, idősebb csajoknak is bejön, köztük nekem is. Nem viccelek, a humorával már levett a lábamról, és ha egyszer elhívna magával nem mondanék neki nemet. Az tuti biztos hogy én nem lépek, mert félek a visszautasítástól így nagyon nagy rá az esély hogy a kapcsolatunk megmarad egy jó barátságnak. Nem bánom, van éppen elég lány aki könnyen elnyerheti a szívét, bár múltkor egyiküknek sikerült elvennem tőle a kedvemet. Gonoszkás mosolyt ejtek meg, és remélem nem veszi észre. Ő annyira imádnivaló figura, hogy nem szeretném hogy megbántsák. Nem tudok az eddigi nőügyeiről, de sok lány barátja van. Mint például én is, és nővéreként tekinthet rám. Meg ugyebár a jó srácok, mindig foglaltak.
- Na jó, ne szövegelj már annyit unom.. Dehogy is unom, mondd még sokkal jobb vagy egy rádiónál. Persze, hát ki mást vártam volna buta? Nagyon sokat várakoztattál, így engesztelést kérek. – most itt mit kellett volna mondanom? Zavarba is jövök, de a barnulástól nem látszódik a pír.
- Köszi szépen, varázs kezed van. Nem gondolkodtál a masszázs karrieren? Egész nap? Nem, nemrégiben jöttem, és reméltem valaki csatlakozik. Nem számítottam rá hogy pont te, de örülök neki. – mondom mosolyogva, és továbbra is élvezem a ”haverom” masszázsát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bőrig ázottan lépek be a laborba nyűgösen és elég éhesen. Sikerült reggel kihagynom az evést, mert majdnem elkéstem az első óráról. Körbenézek a többieken és elégedetten látom hogy még nem érkezett be a professzor, így nem kell magyarázkodni a késésem miatt, ami körülbelül kettő perc volt. Ledobom a táskámat az első pad mellé, ahol még van egy szabad hely. Visszafordulok a terem sarkához, a kuka felé állva elkezdem kicsavarni a hajamból a vizet. Egy ázott kutyához hasonlíthatok, talán már le kellene vágatnom belőle. Próbálom úgy elvégezni a műveletet hogy ne piszkoljam be a falat a békaszagú vízzel. Mindig is békaszagúnak éreztem az esővizet, nincs ebben semmi probléma, valakinek kellemes és másnak kevésbé. Amikor helyet foglalok, magam mellé nézve felismerem a háztársamat Lénártot. Így már könnyebben, mikor becammogtam csak fekete foltokat láttam a vizességtől. Leveszem a vizes pulóvert, a padba begyűröm és egy hajgumi után kezdek kutatni, amit remélhetőleg a táskámba tettem a nagy rohanáskor reggel nyolckor. Tegnap egy egész doboz konyakmeggyet sikerült elfogyasztani Danával, amitől már annyira megfájdult a fejem hogy az íróasztalnál bealudtam. Nyakamat roppantva halászom elő a gumit, és gyors mozdulattal kontyba fogom a hajamat, és felgumizom. Nem áll túl előnyösen, de ma nem akarok tetszeni senkinek majd holnap.
- Sajnálom ha sikerült lefröcskölnöm egy kis vízzel, eskü nem volt szándékos. – fordulok Lénárt felé sajnálkozó tekintettel. Fehér ingem most szürkésnek tetszik a víztől, és nagyon átlátszik a fekete színű melltartóm. Hátrafordulok és a mögöttem lévő lány segítségével sikerül egy száraz pulóvert felvennem magamara. Még jó hogy kölcsönadta, de az még jobb hogy a nagy kapkodásban sikerült felvennem reggel a melltartót. Sokkal vidámabban szólok megint a sráchoz, bár nem tudom hogy hallja-e amit mondok, mert az esőcseppek durván verik az ablakokat, mintha százezer üvegszilánk ostromolná a kastély falait.
- A mai órán a feledékenység bájitalát vesszük majd, ha jól emlékszem. Tudod, mostanában jól jönne mert annyira szét vagyok szóródva.. Borzasztó. – panaszolom el a problémámat, amikor becsukódik az ajtó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Egy ceruzával próbálom kipiszkálni a fülembe ment vizet, ami rettentően zavar. Kicsit meg kellene rázni, így nagyobb esélye volna hogy kijön. Nem szeretném a padtársam arcára fröcskölni még több vizet, így fog csikorgatva drukkolok magamnak, hogy ne dugjam fel az agyamig a cerkát. Miután pár cseppnyi vizet sikerül kiűznöm a helyéről, kihelyezem a tintásüveget, de amikor eszembe jut hogy van nálam rendes toll azt választom. Nincsen baj a pennával sem, de általában összekenem a kezemet vele, és egy talárom is odalett a tinta miatt. A legjobb viszont az volt, mikor másodévben egy teljes üveg tinta borult bele a táskámba. Sok pénzbe került az új táska és a tankönyvek is, de időben be tudtam szerezni őket. Egy papírzsepivel próbálom helyrehozni a képemet, mert tegnap tartottunk egy kis smink tanfolyamot is a szobában, ami muris volt, de úgy nézhetek ki mint akinek behúztak. Letörlöm hamar az arcomról, majd Lénárt kijelentésére halványan elmosolyodok. A tollamat a fejemhez teszem, és úgy teszek mintha fejbe lőném magam. Kérdésére, a táskámat az ölembe veszem és az előbb kérteket kirakom elé, és magam elé is.
- Tessék. Próbáltam nem összekenni festékkel és vízzel a lapot, ami mint látod sikerült is. Csak halkabban, mert.. – a tollal a tábla irányába intek, jelezve hogy a professzor elkezdte leírni az óra anyagát, és mivel is kezdünk órán? A jegyzeteléssel. Jó tanítási módszernek tartom, de szívesen állnék többet az üst fölött, mint hogy a padnál ücsörögjek. Jó helyzetben vagyok, mert jegyzetelés közben tudok csacsogni is, remélem a padtársam is. Az vihar csendesedni kezd, bár még mindig szinte vaksötét van odakint. A szél az még fúj rendesen, jó hogy védenek minket a falak. A tollak és pennák sercegése tölti be az egész termét, a fő zajt pedig a kréta adja.
- Tegnap, hogy-hogy nem voltál? Beteg vagy talán? Ilyen időben nem is csodálom, nekem se hiányozna más csak egy jó kis nátha. Más nem. – mondom, a táblára szegezve a szemeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Még valamelyest rajtam van a téli szünet hatása, hiszen annyira jó volt órákat ücsörögni a házklubban, a kényelmes fotelban a pattogó tűz előtt, és a csodaszép karácsonyfa mellett. Lement a karácsony, és újra várnak a dolgos hétköznapok, amibe éppen próbálok visszarázódni. Örültem neki, amikor Zali tegnap este vacsoránál megkért hogy korepetáljam őt, Átváltoztatástanból, és persze igent is mondtam rá. Ma fel is kerestem Tánya nénit, hogy az órák után használhassam a termét. Nem jelenthet rosszat, hogy rábólintott, tehát már csak a diákkal kell kezdeni valamit. Nem tudom, hogy miért kell segítenem neki, hiszen tehetséges kis srác, ugyanolyan lelkes mint én voltam ekkor. Persze, én ajánlottam fel neki hogy segítek, nem is azért voltam kicsit meglepett állapotban. Éppen kicsöngetnek Bájitaltanról, össze pakolom a holmiaimat, intek egyet Lénártnak és Kendének és a terem felé veszem az irányt. A tanárnő és a diákok ilyenkor már nyilván nincsenek bent a teremben, mindenki elvonult pihenni hiszen vége a napnak. A felsőbb éveseknek még van egy-két órája, de én szerencsés helyzetben vagyok hiszen laza napom van, 5 órába nem szakadtam bele. Útközben összefutok Danával, akivel filmes estét beszélünk meg, majd pár sarokkal később tréfa gyanánt, bekopogok a terembe, ahol Zalán már várhat rám. Nem is várok semmilyen választ, csak becsörtetek.
- Kipi-kopp. Szia. Hát, sokáig várakoztattalak? Próbáltam pontos lenni, de mivel mostanában szétszórt vagyok, max öt percet késhettem a megbeszélt időből. – mondom a fiúnak, majd lepakolom a táskámat és leveszem a pulóveremet.
- Olyan ritkán találkozunk, mondd minden rendben? Ennyire nem megy az ÁT? – kérdezem tőle, és biztos vagyok benne hogy ismeri a rövidítést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Még hogy rá ér, jól feneken billentem ezt a szemtelen kisdiákot – mondom mogorván, majd helyet foglalok az előtte lévő asztalánál, vagy is Tánya néni helyén és mélyen a szemébe nézek és egy pillanatig úgy várok, mintha éppen azt várnám hogy feleléshez készüljön. Felpattanok gyorsan a székből, hiszen ebben nem állapodtunk meg, ha bejönne az egyik tanár még azt hinnék hogy valamire kényszerítem őt. Belegondolva elég viccesnek hangzik, ezért is inkább mellé ülök le, és a reggel a táskámba készített jegyzeteimet veszem elő, hogy nekikezdjünk a kis különóránknak. Meglátszik az idő vasfoga a lapokon, hiszen itt-ott szamárfülesek már az elsőév óta de a célnak akkor is megfelelnek. A legjobb az lenne, ha azt kérdezném meg hogy mit szeretne gyakorolni, vagy mi megy neki annyira rosszul hogy kénytelen volt egy tapasztaltabb diákot megkérni hogy segítsen.
- Jól vagy? Az jó. Na hát akkor.. Konkrétabban. Mi az amit vettetek és nem megy. Sajnos nem tudok olvasni a gondolataidban, de egyszer talán megpróbálkozok a legilimenciával meg az okklumenciával, ebben biztos lehetsz – állítom majd várom hogy végre kibökje hogy mit szeretne. Jobban szemügyre véve, a fiatal fiút elég fáradtan tűnik. Megterheli a sok tanulás, de az biztos hogy mind az öt évet sikeresen elvégzi, hiszen nagyon szorgos és lelkes srácnak ismertem meg a kis Zalánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jó lenne örökké itt maradni, a napfényben és a jólétben. Egy költő sem fogalmazhatott volna szebben, de ezzel tudtam leírni magamban azt amit valóban érzek. Annyi gond terhel meg minden nap, mint annyi normális fiatal felnőttet, hiszen pár ráléptünk az útra amikor elmúltunk 18 évesek, teher nehezedik a vállunkra amit cipelni is kell. Eddig nehezen, de még is büszkén küzdöttem meg az elém gördülő akadályokkal, de annyira bizonytalan vagyok magamban hogy menni fog. Mármint ez az egész élet, hiszen az értelme az hogy megszülessünk, éljünk és haljunk. Ez a három dolog forog mindig a szemem előtt, főleg az utóbbi hónapokban. Valami készülődik, de nem tudom hogy mi. Ez a legnagyobb baj. Ki is ráz a hideg, remegek amit biztos Adrián is érzékelt. Közeledik már minden egyes nappal az ősz, amit nagyon utálok. Lehet, bár biztosan nem emiatt tört rám ez az érzés, de hiába koncentrálok mindig a jóra és a szépre, rosszat kapok mindenhonnan. A hangulatom ma a vártnál sokkal jobb, és ha továbbra is azon leszek hogy ha szépen süt a nap, akkor nekem sem lehet semmilyen problémám. Ugyan már. Lélegzem, jó az idő mi kell még ennél több? A kor hibája, régen mindenki jól elvolt, nem voltak ennyire komplikált érzelmek. A 21. századra hova jutottunk? Mindenki tiszta depis, és magába fordult. Megint a hidegrázás, mi ez? Nem akarom megrémíteni a srácot, így rögvest beszélni kezdek.
- Gyúrjál is, bár már így is éppen bazi nagydarab gyerek vagy – állapítom meg a tényt, tök őszintén de nem bántó jelleggel. Imádom a sokkal magasabb srácokat, legalább olyanok mint egy árnyékot adó fa. Meg tudják borzolni a hajamat, kivédenek a csúnya srácoktól akik bántanának.
- A zene az nagyon jó dolog, daloljál már nekem valamit ’zigaany fiú – mondom neki tréfásan, imádja mikor így szólítom. Már régóta ezt a becenevet viseli nálam, bár még neki személyesen sosem mondtam. Csak nem sértődik meg érte, ezt csak kedveskedésnek szántam.
- Velem mi lenne? Vagyok, élek úgyhogy ja. Mostanában kissé rossz passzban, de lehet mindenkinek néha az. Melyik szemüveges? Több van? Maki, ne küldözgesd már hozzám a srácokat folyton. – sápítozok neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő