Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Egyáltalán nem hülyeség, szerintem ezt meg lehet vitatni egymás között  Nekem általában úgy jön, hogy beleszeretek egy avataralanyba. Eldöntöm, hogy szeretnék vele egy karaktert, aztán keresek egy hozzá illő nevet és zenét. Mikor ezek megvannak, általában csak leülök és megírom  Úgy jön magától, de én ilyen furcsi vagyok.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Nesztor
- Nem igazán, kevesen tudják a nevemet, és ha mégis, általában mással voltak elfoglalva. - Nem kifejezetten a kifinomult a legjobb jelző a társaságokra, amelyekben az esetek nagy többségében mozgok. Vagy ha mégis, akkor másra kaptam bókot, a nevem huszadrangú volt. - Nos, minden nap tanul valami újat az ember.
Kiropogtatom a hátamat és hagyom, hogy az ajkaim szélére azért kiüljön egy egészen apró mosoly. Mert hát, soha, senki nem szokott ennyire erősen pedálozni azért, hogy egy kicsit jobbá tegye az estémet.
- Azok bizony.
Még meg is erősítem, hogy igen, erre gondoltam, az a minimum, hogy kicsit kárpótol, miután a kutyája képes volt és rám vetette magát. Hízelgő ez a fajta érdeklődés, de csak akkor, amikor éppen nem lihegnek a nyakamba. Bár néha tehetek kivételeket.
- Igazából lehet, hogy elfogadnám a vacsorát, de egy pizzáért most lelkesebb lennék, mint a görögért. Csak eszembe jut és belekordul a gyomrom - nevetek fel, hangosan, miközben kicsit még az orromat is ráncolom. Ettől eltekintve ez nem vicc. Már volt benne gyakorlatom, hogyan is passzoljam le az ilyen lakásra invitálós szövegeket. Valahogy soha nem rajongtam az ilyen elhamarkodott meghívásokért. Szomorú. A keze a kutya fejére simul, majd megvakargatja, valószínűleg stresszt csillapít, mire az ajkamba haraptam kicsit belülről.
- Persze, ez csak egy lehetőség. De olyan, amihez pozitívan állok.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
NesztorNem vagyok barátságos és azt hiszem, ez nem is feltétlenül a helyzet teszi. Ha annyira édes egy nő lennék, nem álltam volna aurornak és pláne nem azon a területen, amire szakosodtam. Szóval a szemem sem rebben, ahogy a kutyás férfira nézek.
- Nem, a Félszemű jó, ott tudom, hogy mit érdemes rendelni - vonom meg a vállamat lazán. Ott dolgozom, ha én nem tudom, hogy mit kéne enni, akkor azt hiszem, hogy leginkább senki. Jó, esetleg Ari meg a szakácsfiú még nálam is jobban tudják, de nem sokkal. A tekintetem a kutyára siklik, majd vissza a férfira. Annyira végül is nem lehet katasztrofális ez az este. - Nem, nincsen bajom az állatokkal, ameddig nem próbálnak meg agyonnyomni.
Nekem soha nem volt saját kutyám vagy cicám, csak egyszer egy aranyhalam, amit aztán anyám megivott. Nem akarom tudni, hogy sikerült neki, de valami nagyon intelligens estéje lehetett, ebben a mai napig biztos vagyok.
- Akkor mehetünk? - biccentem oldalra a fejemet, miközben a szőke tincseim egy oldalra omlanak. Már félhomály van, elég nehezen látnék itt, nem is szívesen maradtam volna túl sokáig. - És mi járatban volt éppen erre?
A karjaim magam köré fonva próbálok meg beszélgetni, ha már egyszer társaságom akadt előre láthatóan egész este.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém
A szakácsfiú elég bizonytalannak tűnik, mintha nem akarná elhinni, hogy nekem jogomban áll kettesben maradni az étterem tulajával. Na, nem mintha akkora veszélyt jelentenék rá, ha én nem vagyok, valószínűleg meg sem érte volna a felnőttkort.
- Túlzás, hogy tudom, de sejtem - vágom zsebre a kezeim, kissé előre tolva a csípőm, miközben hátrébb dőltem a felsőtestemmel, mint aki így egy lépés távolságból nem látja elég jól. Pedig sok dolgot mondhatunk el rólam, de hogy ne lennék jó megfigyelő, azt nem.
Látom rajta, hogy zavart, de szeretném, ha ez elmúlna. Ha csak simán olyanok lehetnénk, mint egy normális testvárpár és nem kellene folyamatosan azon rágódni, hogy melyikünk tipor a másik lelkébe és éppen aktuálisan mivel.
- Megvolt az első munkanapom. Itt fogok dolgozni a hivatalban. Azt mondták, hogy meglátják, megbízható vagyok-e újra. Talán visszakapom a régi állásom - vonok egyet a vállamon. Ő az első, akinek elmeséltem. Nem igen volt olyan, akinek eddig ezt elmondhattam volna és kicsit hiányzott is, hogy megint mindent megbeszélhessünk. Olyan volt, mintha kicsúszott volna a kezeim közül.
Leülök inkább a székre, ami úgy tűnt, a legstrapabíróbb a helyiség szedett-vedett dolgai közül.
- Helyes, az egyik ismerősömhöz megyek, nem szeretnék üres kézzel beállítani. - Még fel is horkanok kicsit, mintha abszurd is lenne az elképzelés. Más részről csak tudom, hogy Bence hajlamos olyasmikről elfelejtkezni, mint emberi szükségletek. - Sok pénzed ölted bele a helybe?
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém- Még szerencse, hogy nem akarok tetszeni neked - horkanok fel, mert az utolsó ember a földön, akinek imponálni akarok, éppen előttem áll. Más kérdés, ha tudná, hogy éppen váltásruha van a táskámban, hogy átöltözzek, mielőtt Bencéhez megyek, most ki lenne akadva. Márpedig át fogok, mert tetszeni szeretnék neki.
- Eddig is eléltem, szóval valahogy nem tudok rajta stresszelni, öcsipók. - Azt kéne mondanom, hogy sajnálom, de a tény, hogy cseszeget, nem igazán arra késztet, hogy megalázkodjak előtte. Volt, amikor tényleg nem voltam büszke magamra, de most nem érzem, hogy lenne miért szégyenkeznem.
- Csak bemutatkoztunk, nem tudok nyilatkozni.
Nem volt unszimpatikus, de nem azt mondom, hogy most azonnal a legjobb barátomnak akarom őt tudni. Nem szeretem keverni az üzletet és a magánéletet, ha nem muszáj, bár voltak évek, mikor ebben nem volt választásom. Bence is így jött az életembe, legalább valami minimális élvezeti értéket cseppentett bele.
- De még milyen! Ma találkoztunk munkában és rá kellett jönnöm, hogy milyen rég nem is láttam - vonom meg a vállam megint, holott van egy olyan érzésem, hogy ez is fel fogja húzni, de én vagyok az idősebb, azt csinálok, ahol, akivel, amihez kedvem van.
Valahogy sejtettem, hogy ennyi pénzét ölte bele és nem is lepődöm meg, ahogy elhangzik. Nem tolom az orra alá, hogy ha nem megyek el táncolni és nem találkozom Bencével, akkor most nem lehetne meg ez a helye, sőt, még mindig lent lennénk mindketten a pöcegödör alján.
- Ha kell egy kis plusz, szólj- nézek rá rezzenéstelen arccal. Komolyan gondolom, elég sok pénzem volt még elrakva a bankba, szóval nem lenne gondom vele.
Hagyom, hogy megöleljem, a fejem a vállának döntve kicsit, miközben lazán átölelem, hiányzik kicsit a régi idő, mikor még rendesen megvoltunk.
- Én is szeretlek, Töki - veregetem meg a vállát kicsit.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Mr HottieWorkday nr 1Jobban állt ez neki. A tény, hogy vidám, meg az, hogy hol van és éppen mit is csinál. Majdnem annyira jól, mint az a szemüveg, amit egy óvatos mozdulattal veszek le az arcáról és teszek biztonságos helyre, behajtva a szárait. Erre nem lesz szüksége.
Figyelmeztetés!
A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
A tekintete bebarangol mindent, amit látni érdemes, ha kicsit prűdebb vagyok, biztos, hogy fülig pirulok, de csak elvigyorodom. Ismeri már minden egyes részletemet, nincs mit ezen szégyelleni. A lehelete a bőröm éri, ahogy a borostája lassan végigkarcol ugyanezen a nyomvonalon, én pedig érzem ahogy a gyomrom öklömnyi méretűre zsugorodik és mindent akarok. Őt, ebben a pillanatban, mindenestől, csak a létező legkisebb közelségben. Szint beleremegek az érintésébe. Még egy egészen ártatlan sóhaj is elhagyja az ajkaim, ahogy a tenyere a mellemre simul. De elég hamar tovább is áll, egészen a bugyim vonaláig, miközben én apró harapásokkal borítom be a kulcscsontját, a nyakát. - Majd benyújtom a számlát. - jelentem ki, nem sokkal az után, hogy kicsit meg is ugrottam, ahogy oldalt eltépte a varrást. Nem egészen erre számítottam, de belőle ez kitelik, elég akaratos hozzá. Hagyom, hogy a fejem kissé oldalra billentse, miközben a kezem ismét végigvándorol az oldalán, néha elhaló sóhajokkal megszakítva az egészet. Egyszerűen még mindig tudja, hogy és hol érjen hozzám, hogy elveszítsem az eszem. Egy óvatlan pillanatban még egy nyögés is kint van, olyan igazi, amitől a pasi pontosan tudja, milyen jól is végzi a dolgát. Türelmetlenül, kissé talán kapkodva is nyúlok a nadrágja felé, hogy az alhasán végigsimítva pattintsam ki azt a bizonyos gombot, majd - már kissé óvatosabban - húzom le a sliccét, hogy a kezem becsúsztassam. Egyelőre az alsógatya anyagán keresztül simítok csak végig a férfiasságán, egy elhaló nyögés kíséretében, mert éppen abban a pillanatban túl jó helyen is járnak az ujjai. Nem tudom, hogy nem törte ránk Márti az ajtót, talán csak szerencse, de életem legjobb munkahelyi ki hágásán vagyok túl. Hogy jutottunk idáig...? //  //
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari- Azt hittem sosem lesz vége - fekszem el a pulton, holott tudom, hogy ezt nem szabadna, meg mittudomén, de nem tud érdekelni. A magassarkúm lerúgva terülök ki, mint egy csillag és bámulom a plafont.
- Tahó voltál. Tény.
Semmi egyéb megjegyzés, hogy nem haragszom, vagy ilyenek, csak megállapítás. Bunkó volt. Ennyi, nem több.
- Miről?
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari
Nem tudom, mit feleljek. Nem szeretek szívtörésekről beszélni, legyen az az övé, az enyém, Beru nénié vagy Wilson bácsié. Az csak fos.
- Akkor örülj neki, hogy nem téged koncolt fel.
Kezdem úgy érezni, hogy Bence nincs rám jó hatással és még a szokásosnál is érzéketlenebb tudok lenni. Ez még lehetséges?
- Hát akkor írj! Mi veszíteni valód van? - kérdezem, kicsit az állam kopogtatva, majd elhúzom a száám. - Már ha az amúgy is viseletes önbecsülésedet nem számítjuk.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari
- Mint például? - kérdezem.
Mert ugye van éppen elég olyan ember, aki azt hiszi, ő szarta a spanyolviaszt, az ilyen sztorik már inkább nekem valók. Kicsit megbotránkozhatok, meg tolhatom, hogy bezzeg az én időmben.
- És megint itt tartunk. A helyedben ezt k.rvagyorsan elengedném, mielőtt egy mínuszba kerülsz felszolgálókkal.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
AriNem ő. Ő soha. Ő ártatlan, mindig én vagyok, aki tönkretette a gyerekkorát. Jippy.
- Tudom, mert ha nem "riszáltam volna" magamat, nem lett volna miből kártyáznod és ez az istenverte kóceráj sem lenne most itt - ülök fel, csak hogy tudatosítsam benne, hogy akármennyire rühelli is a múltam, ha mást teszek, most nem lennénk itt.
- Azon kívül, hogy csak az idióta p.csákra buksz, akik tönkretesznek? Semmi. - horkanok fel, miközben a lábaim lelógatom a pult szélén, s a kötényt próbálom leoldani a derekamról.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
AriEgy szót se szóltam a szerencsejátékra, soha. Ha ez a hobbija, csinálja. Így nem értem azt sem, most miért védekezik. - Még szép, hogy elismered. Jézus - horkanok fel, a szemeim megforgatva, de aztán csak szusszanok egyet csendesen. - "Volt?" - kérdezem, enyhén vészjósló hangon
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari
Rágyújt, beltéren, de nem akarom emlékeztetni, hogy vendéglátóhelyen ilyet amúgy nem kellene. Majd legközelebb.
- Hát ez barom.
Nem tudom visszatartani, bár... ha őszinte akarok lenni, talán nem is akarom. Tudja, mennyire rühelltem Arianat, sőt, teszem még most is.
- Elvetette? - kérdezem, miközben figyelem a füstöt, amit kifúj. Rég láttam ennyire szomorúnak.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari - Hát, ha így érzed, még nem késő... mármint... gondolkoztál már rajta, hogy kivegyél egy kis szabit? Lehet jót tenne neked.
És ezt komolyan is gondolom, ha elég jó helyre megy, talán kikapcsol kicsit, el tudja ezt felejteni. Vagy halványít rajta.
- Nem rossz. Egész sokat rendelnek ki a térségben nyomozásokhoz, szóval talán előbb-utóbb visszamehetek pestre is. De egyelőre jó itt.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari - Tudom. Van ám gógyi - kopogtatom meg a fejem, mielőtt elnevetem magam.nrm vagyok egoista, de tudom egy jól időzített szünet milyen fontos. - örülnék is neki, meg nem is. Kicsit fura lenne már visszamenni. Meg őszintén... Hogy tartasz fent egy kapcsolatot úgy, hogy az egyikőtök ezen a szemétdombon chillel, a másik meg Pesten húzza az igát?
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari - Nem tudom. Lehet. Mert ugye időközben sikerült rájönni, hogy én nem csak kedvelem, de majdhogynem... Szeretem, azt a retardált seggfejet? már ha én képes vagyok ilyen érzelmekre. - Azt hiszem, igen. Ez mondjuk nem változtat a tényen, hogy kaptam egy bögrét a keresztlányától, amin az áll, Bencéné. Aznap este nem aludtam.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari - Így is mondhatjuk, igen. Én örülnék neki, ha minden rendben lenne, de egyelőre csak... csúszkálnak a helyükre a dolgok.
Azt hiszem, ez a legkorrektebb válasz, amit adhatok rá. Hogy próbálom összegereblyézni az életemet olyanra, hogy minden rendben legyen, de még csak alakul.
- Jézusom, nem. Balszerencsét hoz. Amúgy is, honnan szednék én ezer galleont? Hát ne ölj meg, Töki.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
AriAdj egy fehérneműkollekciót, meg egy bárt és a semmiből előteremtem neked azt a száz galleont. De ezt nem mondom ki, mielőtt meghal strokeban.
- Ismerlek, de most épp nincs befektetni való pénzem. Bankban van.
És tény, mert egy ideje ott tartom a pénzem a matrac alja helyett. Jól van ez így.
- Ne is mondd! Ha nagyon lelkiismeretes lennék, már lőném is a képeket a Köjálnak.
Felül mellém, én meg kicsit nekibillenek, elnevetve magam. Aztán halál komoly arccal bólogatok.
- Meg a tiszta munkahelyek ellen. Szerintem a seggünk nem steril.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari
- Ugye? Rendesen undorodom magamtól - grimaszolok, meg is rázva a fejemet, mert ki tartja ilyen helyeken a pénzét? Mi a kifogásom? Nincs már meg a malacperselyem.
- Jó, ebben mondjuk igazad van. Bár úgy veszem észre, mostanság kicsit mintha könnyebben húznád fel magad a vendégeken. Valami történt?
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari - Rendesen szopat a sors - állapítom meg, majd elgondolkozom egy pár pillanatra, összepréselve az ajkaim. Az viszont nagyon magas nekem, hogy Ariana a menyasszonya, erről nem volt szó.
- Várj, hogy Ari a mi... mi... micsoda?
Leakadok rendesen, mint egy istenverte kezdő. Azon már meg sem rezzenek, hogy elemimágus.
- Hát... még élsz és megvan minden végtagod.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Ari- Hát ez tényleg szopás - állapítom meg, pedig az apja rendes pasi, én nagyon szerettem mindig. Olyan volt, mintha tényleg az én apám is lett volna, még akkor is, ha tudom, hogy nem az.
- Milyen igazad van... igyunk valamit, szerintem is, igen.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém
A mai nap egy nagyon szép nap. Már hazaértem Felső-Zsámbékról, egészen kellemes munkanapon vagyok túl, jó volt végre kicsit terepen is kint lenni. Most viszont csak a lakásomban a zacskóba tömködöm az egyenruhát, majd a pizzériáig sétálok, ahol belépek a néptelen ajtón. Tegnap is sikerült alaposan összevitatkozni Arieval munka közben, szóval... csak a szokásos.
- Hahó. - koppantok kettőt a pulton
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
TökikémVégül csak előkerül a kisöcsém a pult mögül és kicsit rosszul is érzem magam attól, hogy emiatt vagyok itt. Szerettem volna, ha ez működik, tudunk együtt dolgozni és minden rendben marad, több időt töltünk együtt. Mint régen. De nem megy, csak öljük egymást, nem keveset és ez nem látszik változni.
- Láttam a táblát. Ilyenkor célszerű a zárat használni - bökök a szabad kezemmel az ajtó felé, rezzenéstelen arccal.
- Egyedül, a lovag dolgozik. Gondolom - vonom meg a vállamat, nem tudom, Bence merre jár, vagy mit csinál. Ha nem dolgozik, akkor a fiúkkal, vagy Liával van. Nem féltem.
- Semmit, csak ezt hoztam vissza - azzal felé nyújtom a felszolgálói rucit tartalmazó zacskót, mert nem kívánom tovább megőrizni. - Kimostam, kivasaltam, majd rakd be szekrénybe... vagy valahova.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
TökikémKivételesen nem érzek gúnyt a hangjában, de tudom, hogy nem kedvelik egymást Bencével. Asszem ez egy jó darabig - ha nem végleg -, így is fog maradni, nem próbálok meg rajta változtatni.
- Fel. Érik már egy ideje, de most átgondoltam és jobb lesz így - bólintok, az arcomon rezdülés sem látszik, nem ingok meg, már döntöttem efelől. Inkább csak átadom a ruhákat, majd az egyik székre ülök lazán, a bárpult mellett.
- Mint mindent. Szokásunk, szerintem ez afféle családi tehetség lehet. Nincs kedvem állandóan veszekedni.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém- Én is. Talán korai volt ez még... - mert akárhogy is nézzük, az a majdnem három év, amit táncoslányként dolgoztam, eléggé betette nekünk a kaput és ez azóta sem igazán látszik javulni.
- Majd csinálunk valami mást. Kijelölhetnénk egy tesós délutánt, vagy valami. Havonta egyet-kettőt. Tudod, mikor semmi meló, vagy ilyenek, csak leülünk beszélgetni egyet... - Hallatszik rajtam, hogy hezitálok kicsit, bénán is hangzik az ötlet, de talán kezdetnek elég lenne. Plusz stressz nélkül találkozni, úgy hogy nincs más, csak ő, meg én. - Ne legyél buta, rossz pénz nem vész el.
Kicsit össze is borzolom a haját, mielőtt szomorkás mosollyal vonnék egyet a vállamon. Magam elé húzom a poharat, kibökve egy köszt is, mielőtt még belekortyolnék, figyelve, mit is szeretne mondani.
- Bence... nem egyszerű eset. Te sem vagy az. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy rajtatok bármilyen újrakezdés csak úgy segítene. Visszajáró vendégem volt, amúgy. Ha már itt tartunk - öntök tiszta vizet a pohárba, ha már egyszer itt tartunk. Nem vagyok benne biztos, mennyire állt össze neki a kép, vagy Ben mit mondott. - Szívesen megismerném a barátnődet. Feltéve, hogy nem egy újabb pszicopata gyerekgyilkos.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
TökikémKicsit elnevetem magam, szinte előttem van az öcsém, ahogy ezernyi, nagy, színes papírtáskát hurcol, a fején olyan nagyon bugyuta napszemüveggel.
- Nem hiszem, hogy arra mi lennénk a megfelelő páros - nevetgélek még kicsit, a fejemet rázva, de aztán inkább ismét csak a limonádéba kortyolok, nem akarom túlspilázni a shoppingolás elképzelését. Még a végén komolyan gondolom.
- Újrakezdésnél, meg tiszta lapnál. Ez is hozzá tartozik. Nem sokkal azután, hogy megismertem, tettem vissza a jegygyűrűmet a dobozába. - Majd a dobozt vittem ki a temetőbe, ahol hivatalosan is a helye lett volna, Nála. Azt hiszem, ezzel talán eleget mondtam ahhoz, hogy tudja, Bence pozitívabb hatással volt rám, mint azt bárki tudta volna teljesen.
- Akit nem tudtál kiverni a fejedből? Talán most már nem is böki ki. Én remélem, hogy csak sorozatgyilkos. Azt már úgyis pedzegettük a múltkor.
Még bólogatok is mellé kicsit, a szám összepréselve, mielőtt rápillantanék. Majd kicsit megszorongatom a vállát.
- Talán igen. Talán nem. Lutri, Töki. De talán nyitnod kéne valami újra és nem azon rágódni, ami volt... - Én már csak tudom, milyen ez. - Emlékszel, anno hányszor mondtam, sosem akarok majd családot?
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém
- Úgy valahogy. - Nem is akarom ezt túlragozni, vagy belemenni abba, hogy ténylegesen szerelmes vagyok, szerintem ez magától értetődő. Helyette inkább csak bólintok egyet, hogy nyomatékosítsam a dolgokat.
- Akkor most az vagy nem? Megzavarsz, öcsesz - nézek rá elnevetve magam kicsit, de aztán csak mosolygok magam elé pár pillanatig. - Kis szerencsével nem az, csak megvan benne a hajlam. De az is lehet, hogy csillámvámpír. Láttad már napfényben?
Nem mintha ez komoly veszély lenne, de még előttem van, mikor el kellett menni anyámmal és a pasijával erre a retekre a moziba. Soha többé az életben semmit, amiben vámpírok vannak.
Kicsit nehezen hoztam fel a témát, ilyesmit mégis hogy adsz be? De ő az egyetlen része a családomnak, akivel tartom a kapcsolatot, így azt hiszem, hogy talán vele kéne megosztanom az ilyesmiket.
- Úgy valahogy - azzal kiveszem a kabátom zsebéből a papírzacskót és a pultra dobom kettőnk között.
- Színházbérletet? Nem is tudtam, hogy téged érdekel az ilyesmi... - nézek rá kissé elcsodálkozva, majd közelebb tolom a zacsit és a benne lévő, egyelőre bontatlan dobozt.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém
- Úgy valahogy - vonom meg a vállam, de nekem elég egyértelmű a válasz. Csak elég ránézni. De a csillámvámpír dolgot úgyis be kellett dobnom, mert magas labda volt és nem tudom kihagyni egyszerűen az ilyeneket. Szégyellem is magam miatta.
- Na EZ már gyanús - mutatok rá, mert ha más nem is, ez árulkodik róla, hogy akár csilloghat is. Meg arról, hogy nem szeret napos időben a öcsémmel találkozni, ez elég kellemetlen. Lehet, hogy rettenetes aknéja van, ami nem látszik napos időben. - Minél előbb találkozz vele napon! Még mielőtt bármi meggondolatlan cselekednél!
Mert nem mindegy, hogy most a nő meg a gyerekei bizsuk lesznek-e.
- Semmiképpen ne gyúrj bizsura, az nem értékes és nem szép - rázom meg a fejemet rosszallóan, de aztán csak ismét a limonádémba iszom. Elég finom, de az illata nem tetszik, grimaszolok is tőle egy sort.
A tasit kettőnk közé dobom, még érintetlen, most vettem, követlenül azelőtt, hogy bejöttem volna ide. Most viszont teljesen lesokkolódom.
- Szóval szerinted ők... ők? - kérdezek vissza, kissé oldalra döntve a fejem, de aztán felszusszanok.
- Kvíz. Meglátjuk, milyenek lesznek rá a válaszaim - harapok az ajkamba, majd inkább ismét a limonádéba kortyolok, hangos szürcsöléssel.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém
- Az nagyon hardcore lenne. Nem tudom elképzelni. Mit csinálsz, ha kiderül, hogy csillog? Akkor soha nem mehettek majd együtt a strandra. Az nagyon durva lenne - nézek rá kiakadt pillantással, még a szám is elnyílik egy kicsit. Mi az, hogy a nem tudja, a nője a Cullen klán tagja-e? - Milyen színű szeme van?
Egyértelmű, hogy ha már minden áron csillogóval kell élni, akkor az legyen természetes és száz százalék, nem fogunk csak úgy mindenféle bizsut összekapni. Egyetértően bólogatok is.
De aztán lesápadok, valahogy ez a színház dolog nagyon odavág most, szinte érzem, ahogy a gyomrom egészen picire zsugorodik össze, akkorára, mint egy nagyobbacska dió.
- És rendesek? Jaj, az illúzióromboló... már hogy... én sosem leszek csendes, ismersz - rázom meg a fejem, de aztán rámosolygok, kicsit a keze felé billentve a fejemet.
Lassan a zacsi felé nyúl, én meg grimaszolok, tudom, hogy nem fogja megölni, de ő még lehet, hogy engem meg fog. Semmi meglepő nem lenne benne.
- Kezeskedem, hogy a kezednek semmi baja nem lesz. - bólintok rá a dologra. Tudom, hogy nem lesz, csak egy doboz.
- ÚR ISTEN, ELKAPOTT? - szinte sikkantom, a kezeim a szám elé kapva, de aztán csak hunyorgatva figyelem a fejét. - Nem, Jézusnak ehhez semmi köze, vele nem csináltunk semmit.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém
- Pedig az milyen szép egy skill - bólintok elismerően. Kettőnk közül ez csak neki ment, én mindig inkább aranyszínűre barnultam, pedig az ember azt hinné, hogy ha már rólam van szó, akkor porrá égek a napon, mint ahogy azt illik.
- Szégyelld el magad, hogy ezen gondolkozni kellett - pirítok rá, még a fejem is megrázom, miközben grimaszolok, de nem mondok neki ennél többet, majd összeszégyelli magát, ha érez rá komolyabb indíttatást. Ha mégsem, akkor azt nem nekem kell kiváltanom amúgy sem.
- Semmi meglepő, burzsujok. Legalábbis, az alapján, amit összevakartam róluk. Nem akartam belemászni, mert akkor megkerestem volna őket, az pedig... ismersz, elég temperamentumos tudok lenni - sóhajtok fel. Lehet, hogy a keresztvizet is leszedtem volna róluk csak azért, mert mit képzelnek magukról. De közben meg szerettem volna ismerni őket. Nem tudom. - Miről szoktatok? A darabok?
Érdekel, talán én is találkoznék velük, de nem tudom, most van más gondom is, el vagyok foglalva. A kis zacsi tartalma végül elő is kerül, és látom, hogy lesápad.
- Szerintem ne menjünk bele, Bence mit tett és hova - vonom össze a szemöldökeim, majd az utolsó cseppeket is kiszürcsölöm a poharamból, mielőtt a dobozért nyúlnék a kezében és visszatömködöm a zacskóba.
- Nem tudom. Ma vettem, mielőtt jöttem. Fogalmam sincs. De ma reggel telibe hánytam a mosogatót.
|
|
|
|
|
Frank Martina Luna
INAKTÍV
Professional entertainer | Miss Történés
RPG hsz: 128
Összes hsz: 185
|
Tökikém- Igen, tudom, traumatizálva vagy, ne is hozd fel, én is! - fakadok ki, legyintve egy hatalmasat, de aztán az ölembe ejtem a kezemet és figyelem csak a beszélgetést. A szemszín az nem volt meg egyből, de én nem ítélem el, csak kicsit úgy teszek, mint aki rosszalló ezt illetően. Mert hát, nem mindenki tudhat minden egyes részletet, ez vele is megesik, most is csak a csillámvámpírok miatt érdekelt a dolog. - Hát, Bencét fél évig nem láttam, aztán... - vonom meg a vállamat. Mármint, én nem szedtem fel közben mást, pedig meglett volna rá a lehetőségem. És mégis... - Jobb is ez így - bólintok egy párat, tudom hogy mindenkinek jobb így, hogy nem tudtam. Lehet, hogy kérdőre vonnám őket, mi a f.szt is képzelnek magukról, hogy ezt voltak képesek tenni az amúgy is selejtes családommal. - Szívesen mennék, de nem akarom ezt elrontani neked - tiltakozom ismét, mert van az, amit inkább meghagyok neki, anélkül, hogy belefolynék bármibe is. - Na ugye. Nem akarja ő tudni részletekbe menően, hogy miért is kell nekem az a kis doboz, ha legalább átment bioszból, úgyis képben van a dolgokkal. - Nem tudom. Őszintén, fogalmam sincs, de majd elolvasom, de most mennem kell. Jó legyél, Töki. Szedd össze azt a csillámbigét. - nyomok még csókot a homlokára, összeturkálva a haját, majd zsebre vágom a dobozkát és ki is lépek az ajtón. //  //
|
|
|
|
|
