Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagy sóhajtozások közepette végül rájöttem, hogy mégis jó helyen járunk. A gondolataim igen messze jártak, pontosabban a leendő lovagom körül. Csak az ütötte meg a fülem, hogy a hölgy a csokoládéról kérdez valamit. Még jó, hogy a szobatársamnál volt belőle egy szelet, így teljes volt a boldogság. Kivéve nálam, mert én még mindig arra vártam, hogy megtörténjen a nagy találkozás, ám végül a nő biztosított róla, hogy ide hozza hozzám a fiút.
- Jaj, de jó! Már nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy végre találkozzunk! Rám lel a boldogság! - ujjongtam elmélázva, majd beljebb léptem a helyiségbe, aztán helyet foglaltam. Végül is minek keresgéljem a srácot, ha idehozzák? Milyen rendesek, hihetetlen!
- Olyan klassz, hogy idehozza! Már várom, hogy vele legyek - pillantottam a gyorsan elillanó nő után. Nem bántam, hogy ilyen sebesen távozott, mert ez azt jelentette, hogy nagyon elszánt, és seperc alatt vissza is fog érni a fiúval.
- Ugye mutattam a képet? Annyira jóképű! Magas, sötétbarna haja, és mogyoróbarna szeme van, meg olyan sportos a testalkata, hogy hűűűűű - válaszoltam meg a lány kérdését álmodozó tekintettel.
- Pont nekem való, erős, okos, helyes... jajjj, hol van már? Szerinted Nasia néni eltévedt volna? Azt hittem, hogy idehozza a fiút, hiszen azt ígérte - türelmetlenkedtem, miközben a székben ficánkolva keresztbe tett karokkal dobogtam a lábaimmal a padlón. Igaz csak pár perc telt el, mióta kiment a nő az ajtón, de valahogy az egész egy örökkévalóságnak tűnt számomra, mintha teljesen elvesztettem volna az időérzékem.
- Szerintem menjünk, keressük meg a fiút, mindenképp találkozni akarok vele, mégpedig most! - pattantam fel a székemből hevesen, majd az ajtó előtt megállva kérdőn tekintettem a lányra egy pillanat erejéig. Ám meg se vártam a reakcióját, a kezem máris a kilincsen volt, hiszen állandóan a fiú után epekedtem. Készen álltam rá, hogy átlépjek azon az ajtón, hogy aztán minél gyorsabban megtalálhassam a boldogságomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Végre végeztem a vizsgáim megírásával, ennek örömére kitakarítottam a szobámat. Igazából nem volt kivel ünnepelnem e jelentős napon, na meg még abban sem voltam biztos, hogy minden úgy sikerült, ahogyan azt már jó előre elterveztem magamban, de bíztam benne, hogy jól sikerültek a vizsgáim. Nagyon sok energiát fektettem abba, hogy jól szuperáljak a záró vizsgákon, még könyvtárban is tanulgattam, ami amúgy egyáltalán nem volt jellemző rám, de úgy voltam az egész dologgal, hogy sikeresen át kell mennem mindenből, hogy aztán tovább folytathassam a tanulmányaimat mesterszakon. A választásom végül az általános mesterszak képzésre esett, mivel az volt a fő tervem Karolával, hogy együtt nyissunk egy trendi divat üzletet. Azonban ő fiatalabb volt nálam, és még bőven a tanulmányai közepén járt, amikor én mestertanonc képzés előtt álltam. Úgy voltam vele, hogy amíg ő tanul, addig elvégzem ezt a képzést, és közben a presszóban is dolgozom, hogy félre tudjak tenni némi pénzt. Ezekkel a gondolatokkal elmélázva ültem le a Társalgóba, ahol alig volt valaki. Kicsit furcsállottam, hogy ilyen kevesen vannak ezen a helyen, ami általában tömve volt diákokkal, hacsak valamiféle zombi támadás nem történt. De mivel ennek nem voltam a tanúja, elfogadtam, hogy egyszerűen csak kevesen voltak itt, és amúgy is hoztam magammal egy érdekes könyvet, amivel lefoglaltam magam, csak hogy ne legyek a semmittevés áldozata. Nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, senki és semmi sem zavart meg benne, és örültem, hogy végre túlestem az összes vizsgán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nyugodtan olvasgattam a társalgóban, bár elég fura volt, hogy alig voltak ott emberek, holott szinte mindenki ebben a helyiségben éli a társadalmi életét. Már ami a kastélyt illeti, mert persze voltak ennél sokkal menőbb helyek is, de egyelőre nekem is ezzel kellett beérnem. Mostanában amúgy se nagyon találtam fel magam. Somával véget ért a kapcsolatom, ráadásul a világ másik felén volt, nem is hallottam felőle azóta. Igaz, közös megállapodásunk volt az, hogy ne írjunk egymásnak, mert azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznánk magunknak... ki tudja, lehet, már lett azóta barátnője és boldog vele. De vajon akkor mégsem én voltam neki az igazi? Mi lett volna, ha mégse megy el? Talán így kellett történnie, bár elég szemét volt a sors fintora, hiszen tökéletesen kiegészítettük egymást. Ez az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen kategóriájú dolog volt, megállapítottam már magamban párszor. A jövőbeli terveim legalább megvoltak már Karolával, vele is jó lett volna csevegni egy kicsit egy jó vajsör mellett, de jelenleg eléggé lekötötte a vizsgaidőszak alatti tanulás. Tovább olvasgattam a könyvemet néha-néha elkalandozva, talán mégsem volt olyan érdekes a történet, mint amilyennek gondoltam.
- Anyááám! - bámultam álmélkodva az újonnan érkezőre, aki aztán bőven tett róla, hogy kitűnjön a tömegből. Igaz, most nem volt tömegnyomor a helyiségben, de akkor is elég feltűnő személyiség volt az illető, aki elég harsányan tette meg a belépőjét a társalgóba. Az ismeretlen diák levágódott mellém, majd rögtön elkezdte birizgálni a gyöngyöket a pulcsimon. Úgy tűnt, elnyerte neki a tetszését ez a fajta díszlet, majd legnagyobb meglepetésemre megosztotta velem azt is, hogy ő is vett ilyet, és az öccse megette őket.
- Hűha! És nem lett tőle baja? - kérdeztem tőle. Bár csak nem akadtak meg a torkán a gyöngyök, maximum természetes úton szabadulhatott meg tőlük. Egyáltalán nem zavart, hogy közvetlen volt velem a másik, mert én is hasonló típus voltam, meg legalább nem untam szét a fejem így, hogy társaságom akadt.
- Ha olyat olvasok, ami nem érdekel, mint például száraz tananyag, akkor attól kiguvadnak a szemeim, de ha valami érdekeset, akkor nem okoz gondot a sok betű. Most viszont megszívtam ezzel a könyvvel, azt hittem a címe alapján, hogy érdekes lesz, de dög unalmas. Egyenesen égetni való. Amúgy Dana vagyok. Dana Straw Berry - fordultam oda a másikhoz nagy mosollyal az arcomon a kezemet nyújtva, hátha megtudhatom az ő nevét is. Előtte letettem a könyvet az asztalra, be sem jelöltem rajta, hogy épp hol tartottam, annyira nem kötött le az egész. Közben végigpillantottam a beszélgetőpartnerem talárján, hát meg kellett hagyni, kreatívan kidíszítette. Tipikusan azon emberek közé tartozott, akik szerettek kitűnni a tömegből és valódi egyéniségként élték napjaikat. Nekem is megvolt a magam sajátos stílusa, pont ezért volt az a nagy álmom, hogy egy menő divatüzletet nyissak majd Karolával, ahová kizárólag egyedi, stílusos ruhadarabokat fogunk árusítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Furcsa volt úgy visszatérni az iskolába, hogy már mestertanonc leszek, noha elég sok minden megmarad a régiben. Igazából a szobám nem változik, megmaradnak a szobatársaim, a házam is ugyanaz, de valahogy mégis más érzés újra visszatérni a régi kerékvágásba. Talán változnom kellett volna kicsit, talán valamennyire felnőni, fejlődni, ami meg is történt az évek folyamán, de azért még mindig fura volt számomra, hogy egy új szintet léptem, ráadásul egy olyat, amire sokáig nem is számítottam. Jó volt egy kicsit a családommal lenni, kicsit ráébresztett arra is, hogy valójában honnan származom, ez pedig abba is jótékony szerepet játszott, hogy még inkább túllépjek a múltam árnyain. A szüleim mindig is nagy figyelmet fordítottak rám, szóval remek időt töltöttem el a társaságukban, na meg a testvéreim is örültek nekem. Természetesen meglátogattam a nővérkémet is, aki már boldog házas életet élt jó ideje, nála is fantasztikusan éreztem magam. A jövőmet illetően elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e még visszajönnöm az iskola falai közé, de aztán végül úgy láttam jónak, ha visszatérek, hiszen eredetileg felvettem az általános mestertanonc képzést, és végig is akartam ezt csinálni. A végső célom megvolt, hiszen megbeszéltük Karcsival, hogyha végzünk, akkor nyitunk egy trendi ruhabutikot, de addig is képezni akartam magam.
- Sziasztok! Van még hely a fülkében? - kérdeztem érdeklődő tekintettel a többiektől, miközben teljes gőzzel markoltam meg a bőröndömet, amelyben benne volt az összes cuccom. Arról már rég lemondtam, hogy az ablaknál kapjak helyet, amit imádtam, mert utazás közben szerettem nézni a tájat, viszont annak is örültem, ha egyáltalán le tudtam ülni valahova, mert eléggé tömve volt a vonat diákokkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Remek barátságot kötöttem Lucas-sal az elmúlt év folyamán, ugyanis már az évnyitó alkalmával, amikor először találkoztunk a klubhelyiségben, kiderült, hogy számos közös vonás volt bennünk, és szuperül megértettem magam vele. Kevés ember volt, akinek elmeséltem, hogy hogyan voltam képes feldolgozni a szakítást Somával, őt viszont beavattam ebbe a titokba, mert érdemesnek tartottam rá. Nem is tudom, hogy miért bíztam meg benne ennyire, talán azért, mert szinte mindent meg tudtam beszélni vele, mondhatni közös nevezőn voltunk a legtöbb dolgot illetően. Sokszor futottunk össze az elmúlt idők folyamán, így volt időnk bővebb ismeretséget kötni egymással. Nemrégiben megemlítettem neki, hogy Hápi mellé szeretnék egy állatkát, de még nem döntöttem el, milyet szeretnék mellé. Legtöbbnyire a vadászgörény, a kutya, illetve a golymók jött szóba. Legnagyobb meglepetésemre végül Lucas oldotta meg ezt a nagy dilemmát, ugyanis úgy alakult neki, hogy a lakhelyéről magával hozott erre a tanévre három kis kutyust, amelyeket aztán a jelenlegi körülmények miatt nem tarthatott meg, úgyhogy igyekezett gazdát találni nekik. Egyik alkalommal mutatott képeket a kutyuskákról, és megkérdezte tőlem, hogy örökbe fogadnám-e az egyiket, mert az nagy segítség lenne a számára, és tudná, hogy jó helyre került az eb. A történet ott kezdődött, hogy a nagynénjének a kutyája megszülte az ebeket, majd a picurokat Lucas gondjaira bízta a nő. A képeket elnézegetve rögtön megtetszett az egyik kutyus, úgyhogy rögtön arra az álláspontra jutottam, hogy befogadom. Úgy gondoltam, hogy mivel kellően játékos lehet, remek társa lesz majd Hápinak, ráadásul barátságosnak tűnt, és még nevelhető is volt. A sráccal a fénylő lelkek udvarán beszéltük meg a találkát, ahova már jóval idő előtt odaértem. Magammal hoztam egy kutyahordozót is, majd izgatottan vártam a helyszínen, hogy a megbeszélt időpontban feltűnjön a barátom a kutyus társaságában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Igaz, hogy Hápi már elég idős volt kacsaévekben mérve, de még mindig nagyon játékosnak tűnt. Nagyon vártam már, hogy kapjak valamilyen társat mellé, mert sajnos mostanság feltorlódtak a teendőim, így nem volt időm rá, hogy eleget foglalkozzak vele. Nem is kellett sokat várnom a barátomra, mert időben megjelent a megbeszélt időpontban. Eszembe jutott az az alkalom, amikor először találkoztunk, ugyanis már akkor is remekül megértettük egymást. Igazából szinte mindenkivel megtaláltam az iskolában a közös hangnemet, a fiútól pedig még tanulhattam is a mugli dolgokat illetően.
- Szia Lucas! Köszi, te is nagyon fess vagy ám! - kacsintottam a srácra nevetve, majd a figyelmem a dobozra terelődött, amelyből a barátom elővarázsolta a kutyust.
- Ó! Ez a kutyuska annyira édes! - kaptam a mellkasomhoz a kezeimet, miközben teljesen megváltozott a hangnemem, és majd elolvadtam az kis eb láttán. Át is vettem a fiútól a kutyakölyköt, óvatosan tartva magam elé, majd az arcomat a cuki pofikájához simítottam, aztán ölbe is vettem, amit egész tűrhetően bírt.
- Annyira cuki ez a kutyus! Tökéletes társa lesz Hápinak! - közöltem a sráccal boldogan. Nagyon hálás voltam neki, hogy felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, mert sokáig dilemmáztam azon, hogy milyen állat lenne a kacsám mellé való.
- Lenne kedved cserébe egy vacsihoz? Én állom. Étel-ital benne van, csak mondj egy időpontot, ami megfelel neked - mondtam nagy lelkesedéssel, miközben a karommal ringattam a kutyuskát. Még gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a neve, nem akartam elhamarkodni a dolgot. Közben pedig eszembe jutott, hogy talán Lucas el is nevezte már őt, úgyhogy úgy tartottam illőnek, ha rákérdezek erre a témára.
- Elnevezted már a kutyust?
Nagy szemeket meresztve tekintettem rá, majd tekintetem újra a kutyára vándorolt, akit továbbra is a karjaimban tartottam, és látszólag tetszett neki a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- A testvéreire akadt már érdeklődő? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy már ők is elkeltek, ha pedig nem, akkor minél előbb gazdára találnak. Addig is jó helyen voltak, ugyanis Lucas kellő figyelmet fordított rájuk, és maximálisan törődött velük. Elgondolkodtam azon, hogy vajon a kutyunak hiányozni fognak-e a testvérei, még az is megfordult a fejemben, hogy idővel talán el is feledkezik róluk.
- Szerinted hiányozni fognak neki a testvérei? Talán, ha olyan gazdihoz kerülnek, időnként meglátogathatná őket, hogy eltölthessen velük egy kis időt - adtam hangot az aggodalmamnak, nem szerettem volna teljesen elszakítani tőlük. Én minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy mindent megadjak neki, még játszótársa is lesz Hápi személyében, de azért a testvéreit nem tudom semmivel sem pótolni. Közben érdeklődve szemléltem, ahogyan a fiú egy kék színű pórázt vesz elő, majd átnyújtja nekem.
- Ó, de szuper, nagyon szépen köszönöm! Ez az alapkellék jól fog jönni! - néztem rá hálás mosollyal, majd szabad kezemmel, amiben nem a kutyát tartottam, átvettem tőle az ajándékot.
- Remek ötlet! A pizzát én is szeretem, az időpont pedig tökéletesen megfelel! - válaszoltam a srácnak jókedvűen, miközben az ebet babusgattam. Igazából sokáig törtem rajta a fejem, hogy hogyan tudnám meghálálni neki, hogy Hápi végre nem lesz egyedül, és, hogy végre lesz egy másik állatkám is, aztán úgy döntöttem, hogy egy vacsora, vagy egy közös kajálás által jelzem felé, hogy mennyire hálás vagyok neki. Enni mindenki szeret, ezáltal pedig meg tudom neki köszönni ezt a kedves gesztust, hogy a gondjaimra bízta a kutyust.
- Nos, így elsőre jó pár név eszembe jutott, mint például a Phil - szerinted az a név illene rá? - kértem ki a fiú véleményét. Úgy tűnt a kis kutya a szívébe zárt, mert esze ágában sem volt kiszakítania magát a karomból, igaz még egy kicsit félénknek mutatkozott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem volt ellenére az adott helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Ezt szomorúan hallom, remélem, minél előbb gazdára találnak. A haverod viszont rendes, máris szimpatikus, hogy befogadta az ebeket. Ha gondolod, megkérdezem az egyik barátnőmet, hogy kell-e neki kutyus. Mostanában gondolkodott rajta, hogy be kéne szereznie valamiféle kedvencet magának, és nemrég szakított a pasijával. Pontosabban a pasi dobta... szóval eléggé magányos. Egy kutyus legalább lefoglalná, és könnyebben szabadulna a szomorkás hangulattól is - ajánlottam fel ezt a lehetőséget Lucas-nak, hiszen tudtam, hogy a lánynál remek kezekben lenne a kutyus. Amúgy is azt terveztem, hogy találkozom majd vele, és megmutatom neki a kutyumat is, aztán simán el tudok beszélgetni majd vele arról, hogy mit szólna egy saját kis kedvenchez. Közben azon mosolyogtam, hogy a kutyus kidugta a nyelvét, mikor Lucas megsimogatta, annyira cuki volt ez az állatka, hogy hihetetlen.
- Azt már látom, hogy szereti, ha dögönyözik - pillantottam a fiúra nagy mosollyal az arcomon, majd én is megsimogattam az ebecske buksiját.
- Ó, ezt nem is tudtam! Mindig tanul az ember valami újat! Nagyon köszi, hogy áthozod nekem azt a plüsst, sokat segítesz vele a kutyunak is - feleltem a srácnak hálás tekintettel, így nagy az esély arra, hogy a kis kedvencem meglesz a testvérei nélkül is új életet kezdve mellettem.
- Szuper! Rendben, tali a bejárat előtt. Egyébként melyik a kedvenc pizzád? Én tenger gyümölcseit fogok enni, bolognaisat, vagy sonkásat - soroltam fel neki a három kedvencemet.
- Jut eszembe a pizzák terén, Olaszban jártál már? Állítólag ott isteni finomak a pizzák, és vékony tésztájúak sok feltéttel - érdeklődtem tőle. Mivel olasz nyelvet tanultam, elterveztem, hogy egyszer majd elutazom Olaszországba, aztán természetesen megkóstolom az ottani pizzakínálatot is.
- Most már biztos Phil lesz a neve, illik hozzá - döntöttem el a kérdést, majd magamba mosolyogva konstatáltam, hogy ennyire jól érzi magát velem a kutyus. Reméltem, hogy azért majd, ha máskor összefutunk Lucas-sal, és megszokja már az új környezetét, akkor azért a fiúval is foglalkozni fog, hiszen mégiscsak ő fogadta be, és gondoskodott róla egy ideig.
- Szerintem még nagyon új neki a helyzet, a szitu, idővel biztos másra is összpontosít majd - feleltem a fiúnak, miközben tovább dögönyöztem a kutyuskát.
- Jól vagyok, a szünetet a családomnál töltöttem, aztán ellátogattam a nővéremékhez is. A vizsgáim sikerültek, még magam is meglepődtem rajta, mennyire jól. Most újdonság számomra ez a mesterképzéses szak, de majd belejövök. Általános mesterszakra jelentkeztem, közben majd dolgozom mellette a kávézóban részmunkaidőben, meg a menhelyen is. Tudod, az a célom, hogy legyen egy saját lakásom, vagy béreljek legalább egyet, na meg Karolával szeretnék majd divatüzletet nyitni. Veled mi újság mostanság? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig még Phil is feléje fordította a pofikáját, mintha csupa fül lenne, mi újság a fiúval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Nagyon helyes. Ha kedveli az állatokat, rossz ember nem lehet - feleltem a fiúnak mosolyogva, mert én is úgy tudtam, hogyha valaki szereti az állatokat, akkor az csakis jó tulajdonságokkal rendelkezhet.
- Szuper! Nála tuti jó kezekben lenne az a kutyus! - tekintettem a fiúra nagy lelkesedéssel. Biztos voltam benne, hogy a barátnőm remek gondját fogja viselni az újdonsült kutyusnak. Az én ebecském nagyon cuki volt, mivel remekül érezte magát a karjaimban, esze ágában sem volt tovább állni, és új helyet keresni. Ez engem is jó érzéssel töltött el, és próbáltam a legjobb tudásom szerint odafigyelni a kutyusra.
- Azért elég sok pizzát szeretsz. Tudom, hogy nem láttam még az étlapot, de tudom, hogy melyik a kedvenc pizzám. Ha belegondolsz, te sem látod az eléd tett ételt előre, csak akkor szembesülsz vele, miután felkínálták neked - válaszoltam neki nagy bölcsen. Ebben volt már tapasztalatom, elég sok helyen megfordultam már, és csupán akkor derült ki, hogy milyen az étel, miután felszolgálták. Volt, ahol kóstolóval is egybekötötték az étkeztetést, de, mikor élesben ment a dolog, kiderült, hogy mégsem olyan minőségű volt az étel, amit ígértek. És még soroltatnám... voltak fura dolgok ezen kívül is. Persze pozitív tapasztalataim is voltak, mégpedig nem is kevés.
- Én is szívesen ellátogatnék egyszer Olaszba, annyi minden van ott, ami érdekel - fordultam lelkesen a fiú felé.
- Remélem, hogy tényleg így lesz. Én mindenesetre próbálom kihozni magamból a maximumot feléje, hogy jó gazdája legyek - közöltem Lucas-sal, miközben a szemébe néztem.
- A művészeti szakirány remekül hangzik. Nekem is tetszett, de ezen belül nem igazán vagyok tehetséges - mosolyodtam el, hiszen nekem teljesen más terveim voltak.
- Bizony, szeretnék egy saját lakást, na meg Karolával egy divatüzletet nyitni. És még itt van a mesterképzés is, amit be kell fejeznem - ecseteltem a fiúnak a dolgaimat a jövőt illetően.
- Rendben van. Naná, hogy vigyázok Phil-re - viszonoztam a fiú pacsiját, majd miután megvakarta a kutyus buksiját, én is elindultam a kastély felé, hogy folytassam a teendőimet, és otthont adjak az újdonsült kutyusomnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A karácsonyi parti nem egészen úgy sikerült, ahogyan azt megálmodtam. Így még jóval a vége előtt leléptem a helyszínről Alex barátommal, majd inkább beültünk a helyi pizzázóba enni egy jót, miközben végig csevegtük az estét. Sajnáltam, hogy Karolának rossz kedve volt, de teljesen meg tudtam érteni. Ő ott maradt a bulin, és az ismerőseivel csevegett, mikor elköszöntem tőle. A szünidőben megbeszéltük Alexszel, hogy ellátogatunk Debrecenbe a botanikus kertbe, ahol készít majd néhány fotót. Már nagyon vártam ezt a kis kiruccanást, még sosem jártam ezen a helyen. Megbeszéltük a fiúval, hogy a főbejárat előtt találkozunk. Egész szép idő volt, kicsit hűvöske, napsütéses, és még a szél sem fújt. Kicsit utána olvastam a helynek, rengeteg különleges növény kapott itt otthont egy hatalmas területen.
- Szia! - üdvözöltem mosolyogva a barátomat, miután megérkezett ő is a helyszínre. Biztos voltam benne, hogy remek fotókat fog majd itt készíteni, hiszen minden tényező adott volt hozzá.
- Mesélj, hogy telt idáig a szünidő? - folytattam tovább vidáman a csevegést a fiúval. Közben izgatottan vártam, hogy fog ez a kis kiruccanás elsülni, és milyen növényeket ismerhetek majd meg élőben is. Ugyanis sokukat csak könyvekben láttam, illetve volt még ezeken kívül rengeteg olyan növény itt, amelyekről még sosem hallottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Öltöző

Nagyon elhanyagoltam mostanság a kviddics gyakorlást, mindig megfogadtam, hogy sort kerítek erre a tevékenységre, mégsem akart összejönni a dolog. Mindig más fontos teendő jött közbe, na meg ott volt a munka, az önkénteskedés a menhelyen, ami azért eléggé lefárasztott. A maradék szabadidőmet a baráti társaságomban töltöttem vagy pihentem. A mai napon is épp az ágyamon ejtőztem, de már kezdtem unni magam, ráadásul mindenkinek megvolt a saját elfoglaltsága, így arra a döntésre jutottam, hogy végre-valahára elmegyek egy kis kviddics gyakorlásra. Ennek fényében összeszedtem magam, letusoltam, aztán sportos ruhába öltözve, a hajamat hátrafogva indultam el a pálya felé. A sporttáskámba betettem még egy dezodort, tusfürdőt, papucsot, váltóruhát, cipőt, hiszen az öltözőben biztonságban tudhattam a cuccaimat. Mikor odaértem az öltözőbe, a helyiség üres volt, egy árva lélekkel sem találkoztam. Lepakoltam a dolgaimat az egyik szabad padra, majd elkezdtem készülődni a gyakorlásra. A cipőmet is átvettem, majd a táskámat a velem szemben lévő öltözőszekrénybe raktam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Öltöző

Azon gondolkodtam, hogy vajon mikor jön össze annyi összeg, hogy saját lakást bérelhessek gond nélkül. Persze a vágyálmom az volt, hogy saját kégliben lakhassak. Emellett izgatottan vártam, hogy Karcsival belevághassak a divatüzlet megnyitásába. Biztos voltam benne, hogy az egyedi tervezésű ruháinkkal nagy sikert aratunk majd Bogolyfalván. Ezekkel a gondolatokkal készülődtem a kviddics gyakorlásra. Miután betettem a táskám a szekrénybe, arra lettem figyelmes, hogy valaki rám köszönt. Nagyon meglepődtem, és zavarba jöttem, mikor a tekintetemet a lányra emeltem, hiszen felismertem őt... Vele ütköztem össze lendületből brutálisan azon az ominózus eseményen, ami után elég durva sérülések érték. Én megúsztam enyhe zúzódásokkal, fájdalmakkal, ő viszont kómába esett, és a sérüléseket a mai napig nyögi. Komoly bűntudatom volt emiatt, főleg azért, amiért nem tudtam tőle személyesen bocsánatot kérni, csupán egy levelet küldtem neki. Pontosabban, miután helyre jöttem, egyszer meglátogattam az ispotályban, de mivel kómában volt, így nem tudhatta, hogy jártam nála. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, azt se tudtam, mit mondjak neki.
- Szia! - köszöntem neki vissza, majd a tekintetemet a szekrényre emeltem újból. A "hogy vagy" kérdést fel se tettem neki, az elég morbid lett volna.
- Lejöttem gyakorolni kicsit - nyögtem ki nagy nehezen, csak, hogy valamit mondjak, majd zavartan újból a másikra néztem.
- Mi járatban erre? - kérdeztem tőle, miközben azon járt az agyam, hogy vajon a tízes skálán mely helyet foglalom el a gyűlölete tárgyaként.
- Remélem, jobban vagy, nagyon sajnálom a történteket - tettem még hozzá szomorkásan, és lelkileg próbáltam felkészíteni magamat arra, hogy esetleg elküld a fenébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Öltöző

Nagy meglepetés volt számomra, hogy a lány ilyen kedves volt velem. Úgy tűnt, hogy már megbocsátotta azt a kellemetlen affért, amelynek az okozója én magam voltam. Az volt a megállapításom vele kapcsolatban, hogy azon fajta emberek közé tartozott, akik, amikor padlóra kerülnek képesek önerőből felállni, és nem a sebeiket nyalogatják a múltban ragadva. Ez pedig kifejezetten tetszett és ezzel némi tiszteletet is kivívott nálam a másik.
- Csak lejöttem gyakorolni kicsit, ugyanis már rég nem volt alkalmam edzeni. Jelenleg a suli mellett egy kávézóban dolgozom, és egy menhelyen segédkezem. Ez elég sok energiát leszív belőlem, de mivel szeretem ezt a fajta sportágat, így nem akarom elhanyagolni ezt sem. Jól tudod egyébként, hamarosan a bolgár csapattal fogunk megmérkőzni. Eljössz megnézni? Utána a vendégem vagy egy italra - biccentettem mosolyogva a lány felé remélve, hogy elfogadja a meghívásom. Nagyon jó fejnek tűnt.
- Megértem, hiszen más házat képviselünk, ez esetben én sem adnám ki a trükkjeim - feleltem neki, mialatt elkészültem.
- Van kedved megnézni hogyan bénázom a pályán? - emeltem rá a tekintetem vidáman. Persze annak örültem volna a legjobban, ha együtt tudtuk volna gyakorolni, de a jelen helyzetben azzal is megelégedtem volna, ha távolról figyel. Ebben az esetben én sem éreztem volna magam egyedül, és talán tudtam volna néhány felhőtlen pillanatot okozni neki a gyakorlásom során.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szó szerint széthajtottam magam év közben a tanulással, illetve azzal, hogy helyt tudjak állni a menhelyen, és a kávézóban egyaránt. Már nagyon rám fért egy kis pihenés és Beni barátommal is nagyon rég találkoztam már. Így arra az elhatározásra jutottam vele közösen, hogy kiveszünk egy nap pihenőt, és strandolunk egy jót nem messze a lakóhelyünktől. Számomra mindig is szimpatikus volt a barlangfürdő, így oda szerveztem meg az egy napos pihenést. Beújítottam egy rózsaszín fürdőruhát, majd kivettem két kabint, csak hogy ne kelljen ezzel bajlódnia a kedves barátomnak. A papírmunka mindenkit kikészített, és át tudtam érezni, hogy mostanság neki ezzel többször is meg kellett birkóznia. Miután elvégeztem az adminisztrációs dolgokat, és elkészültem a találkozóra, nem volt más hátra, minthogy megérkezzen a legjobb barátom. Miután megláttam őt, odaléptem elé rögvest.
- Mély tisztelettel köszöntöm itt, Bogolyfalva legnívósabb strandján, tanár úr! - köszöntöttem őt mélyen meghajolva, miközben vidáman szalutáltam neki. Reméltem, hogy ezek után legalább kitűnő jegyet kapok majd a tantárgyából.
- A személyzet átveszi a pakkját, hogy ne kelljen cipekednie, és egy "külön elnöki lakosztály" várja Önt - folytattam vele mókásan a kommunikációt. Úgy éreztem, hogy már rég nem szórakoztam ilyen jól. Ráadásul még hátra volt az egész nap, ami csupán ránk várt, strandolás, evés, ivás, szórakozás, ez pedig még nagyobb löketet adott ahhoz, hogy vidámabb legyek. A viccet félretéve rég találkoztunk Benivel, és most jött el az a pillanat, hogy ezt szépen bepótoljuk. Ő mindig is kitartott mellettem, mint barát, ezt pedig nagyra becsültem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ejjj, pedig szívesen részt vennék egyszer az órádon, kíváncsi vagyok, hogy tanítasz. De a viccet félretéve örülök, hogy végre össze tudtuk hozni ezt a találkát, és ki tudunk kapcsolódni kicsit - válaszoltam vidám hangulatban a barátomra tekintve. Látszott a reakcióiból, hogy megmaradt a tulajdonságait tekintve annak, akit annó megismertem. Egyáltalán nem szállt el vele a ló, ezt pedig nagyra becsültem.
- Hogy megnőttél, mióta utoljára találkoztunk! - élcelődtem vele kicsit. Ezt már megszokhatta tőlem. Nem is tudom, kitől örökölhettem a fránya természetemet. A szüleim rendkívül humortalanok voltak...
- Ugye később eszünk majd hekket is? Imádom, de egész nyáron nem ettem - na nem azért, mert nem akartam, egyszerűen nem volt rá lehetőségem. Amúgy is, ez nálam igazi strandos kajának számított.
- Rendicsek! Akkor tali hamarosan a közös kijáratnál! - mosolyogva búcsúztam a fiútól, majd elindultam a női öltöző irányába. Átöltöztem a kabinomban a rózsaszín bikinimbe, a hosszú hajamat pedig lófarokba fogtam. Felvettem a fehér-rózsaszínű strandpapucsomat, és előkészítettem törülközőmet, amely zöld szívecskés volt fehér mintás alapon. Nem éreztem magam kényelmetlenül, hiszen a sok edzés meghozta az eredményét, egyébként is elég vékony alkat voltam. Ha pedig pont az ellenkezője illett volna rám, az sem érdekelt volna. Egyedül azzal törődtem, hogy jól érezzem magam ezen a napon. Miután elkészültem, elindultam a megbeszélt helyszínre. Úgy tűnt, hogy én értem elsőnek oda. Karba tett kézzel vártam Beni-t, hogy megérkezzen, közben pedig érdeklődő tekintettel pásztáztam a körülöttem lévő embereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Miért is ne? Na, nem arról van szó, hogy nem tanultam már meg ezt az egészet. Igazából rád lennék kíváncsi, hogy hogyan tanítasz, milyen a tanítási módszered. De nyugi, nem vizsgáztatlak! Biztos vagyok benne, hogy remek tanár vagy! - válaszoltam a barátomnak mosolyogva, ámde határozottan. Mindig is sokat tanult, hogy elérje a céljait, és komolyan vette a dolgokat. Szerintem tökéletes szerepet töltött be tanárként, ebben a szakmában pedig igazán önmagára talált. Ráadásul azt csinálta hivatásként, amit mindig is szeretett volna.
- Take it easy, don't worry so much! Nem kell mindent ennyire komolyan venni! - veregettem meg játékosan a vállát egyre szélesebb mosolyra húzva a számat. Aranyos volt, hogy mindent komolyan vett, én meg szerettem feldobni a hangulatot a magam sajátos módján.
- Ha azt mondom, hogy nőttél, akkor tényleg nőttél valamennyit! Nekem aztán elhiheted, tökéletes megfigyelő vagyok ebben! - néztem rá mosolyogva. Bárcsak én is nőnék még valamennyit, csak, hogy egy picivel magasabb legyek, bár szerintem már nem fogok...
- Igen, remekül mennek az utolsó vizsgák. Magamhoz képest meg pláne - mosolyogtam Benire. A kezdetekhez képest rengeteget fejlődtem tanulás terén. Erre pedig rém büszke voltam, és végre lettek céljaim is a jövőt illetően.
- Egyetértek! Ott sokkal hangulatosabb lenne, de most be kell érnünk a fürdő büféjével...lehet, hogy lesz lángos is vagy hamburger, ha nem rajongsz a hekkért - ötleteltem nagy bőszen. Azt egyelőre nem tudtam, hogy milyen árak vannak itt, de úgy voltam vele, hogy majd megnézzük, ha sor kerül rá.
- Legközelebb, elmehetünk piknikezni a tavacska partjához - mondtam Beninek nagy lelkesen. Az is egy szuper program lenne a közeljövőben.
Miután átöltöztünk strandos ruhába, találkoztunk a megbeszélt helyszínen.
- Szerintem először menjünk a langyos vízbe, ott óránként van hullámzó móka is! Aztán mehetünk egyet úszni a hideg vízbe, és aztán ehetünk. Kajálás után pedig tökéletes a gyógyvíz. Aztán később ott van a csúszdás medence. Mit szólsz hozzá? - osztottam meg a fejemben lejátszódó forgatókönyvet a fiúval.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Nem baj, az én szememben már tanár vagy. Amilyen szorgos, igyekvő vagy, tutira nyert ügyed van ezen a területen - osztottam meg a véleményemet a barátommal. Ezt pedig rémesen komolyan gondoltam róla. Bárcsak én lettem volna ennyire elszánt és kitartó. Igaz, már az is nagy előrelépés volt részemről, hogy idővel már nem tojtam a tanulásra. Ehhez persze az is kellett, hogy határozott célokat tűzzek ki magam elé, ami viszonylag rövid időn belül megtörtént.
- Hidd el így van, én csak a tényeket közöltem. Ó, de izgi, ki nem hagynám! Szólj, ha aktuális lesz a téma, rögtön beülök az első padba. Ha meg nem jut hely, szívesen elücsörgök a földön is - kacsintottam mókásan a fiúra nagy lelkesen.  
- Köszike! - fogadtam óriási mosollyal a másik gratulációját a sikeres vizsgáimhoz, illetve az előttem lévő többi megpróbáltatáshoz.
- Én is szeretem a lángost. Remek választás, igazi strandos kaja - tekintettem jókedvűen a fiúra.
- Szuper! Akkor kalandra fel! - kiáltottam fel harsányan, majd megindultam Benivel a hullámzós medence irányába. Nagyon élveztem a medence hőmérsékletét, pont megfelelő volt számomra. Rátekintettem a falon lévő órára, tíz percet kellett még várni a hullámzó mókára. Megvártam, míg a társam kiúszkálta magát, majd újból beszédbe egyeledtünk.
- Nos, egyelőre maradok a kávézóban, majd átkérem magam teljes munkaidőbe. A menhelyen mindenképp szeretnék besegíteni továbbra is, de ott így csak pár órában és kevesebb alkalommal tudok majd helytállni. Úgy volt, hogy nyitunk majd egy butikot Karcsival. Viszont mióta elment, ez a terv egyelőre felejtős. Talán majd később megvalósítom ezt az elképzelést, ha lesz rá elég tőkém. Az viszont már biztos, hogy bérelni fogok egy kis lakást a faluban, aztán később, ha minden jól alakul, akkor lesz egy sajátom. Na, és neked mik a jövőbeli terveid a tanár szakmán kívül? - kérdeztem vissza kíváncsi tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog neked. Na, és persze köszi előre is a tájékoztatót! - néztem rá vidáman. Örültem, hogy megtalálta a helyét és a hivatását ebben a világban. Én a mai napig nem voltam teljesen biztos abban, hogy mit is csinálnék a közeljövőben szívesen. Persze a butikos ötlet az tetszett, de igazából azt is szívesebben vezettem volna egy másik emberrel, akiben megbízom. Karcsi pont ilyen volt, bár az elmenetele nem csupán nekem fájt, hanem a visszajelzése alapján Beninek is. A fiút gyorsan a bizalmamba fogadtam az idők során, hiszen bebizonyította, hogy lehet rá számítani, hűséges barát, és emellett megbízható is. Ráadásul hasonló értékeket kepviseltünk, igaz, ő visszahúzódóbb volt, én pedig szerettem a középpontban lenni, de így is jól kiegészítettük egymást.
- A kacsám a korához képest jól tartja magát, bár szerintem szegény már a végét járja. Már le van lassulva, és a nap nagy részét átalussza. A butikot nem tudom egyelőre, hogy kivel lehetne megnyitni. Mindenképpen egy olyan embert szeretnék magam mellé, aki dolgos, eltökélt, és megbízható. Remélhetőleg találok majd valakit, aki alkalmas lesz erre a posztra. Persze, tudom, hogy a kávézó nem egy életcél, csupán egy rövidtávú megoldás, de egyelőre ezzel kell beérnem - feleltem tekintetem a másikéba fúrva rém komoly arccal.
- Szép terv. Szerintem szuper tanár lesz belőled, a lényeg, hogy sose add fel az álmaidat. Idővel pedig tudsz majd venni egy saját lakást. Akár egy összegben, akár részletekben fizetve - közöltem a véleményemet a fiúval. Végül is, annak nem lett volna sok értelme, ha albérletet vesz ki, akkor már fizesse be a részleteket a saját otthonába. Legalábbis én ezen az állásponton voltam.
Közben megérkezett a várva várt hullámzás a medencébe. Nagyon élveztem az egészet nagy sikolyok közepette, mikor épp elsodortak a hullámok, vagy a falnak préseltek. Úgy láttam, hogy Beni is élvezte a helyzetet, mókásan nézhettünk ki mindketten a hullámzó móka után.
- Ez szuper volt! Készen állsz egy nagyobb lélegzetvételű úszásra a hideg vizes medencében? - kérdeztem tőle, miután véget ért a langyos vizes szórakoztatás. Persze mindketten csurom vizesek lettünk, így az sem számított, hogyha a következő körben a hajam is totál vizes lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Kedves volt Benitől, hogy nem faggatózott tovább a kacsámat illetően, hiszen már annyira idős volt, hogy nem tudhattam, mikor távozik el az élők sorából.
- Budanekeresd jól hangzik, viszont a varázstalanok világa valahogy nem vonz. A kávézó nem az életcélom, egyelőre csak arra szolgál, hogy fenn tudjak tartani majd egy albérletet - közöltem Benivel, majd mosolyogva nyugtáztam magamban, hogy mennyire élvezi a vízben való létet.
- Ebben mondjuk igazad van. Idáig bele sem gondoltam, de igazat mondtál. Üzletben valóban nincs barátság, mint ahogyan szerelemben, és háborúban sem, ahogy a mondás tartja. Talán jobb is így, hogy nem jött össze az üzlet. Az is lehet, hogy teljesen más az életutam. Idővel minden elválik - emeltem tekintetem az övébe komoly hangnemben. Közben aktíválódott a hullámmedence, és remek élmények elé néztünk általa.
- Ugyan már, ne gyöpesedj be! Majd meglátod, hogy milyen jót fog tenni neked egy kis úszkálás! - mondtam neki élcelődve, majd megvárva őt, a papucsomat felvéve, megindultam vele a hideg vizes medencébe. Először nehezemre esett belemenni a hűvösbe a kellemes langyos víz után, de némi idő elteltével végül sikerült elmerülnöm benne.  
- Én is jól fogok ma aludni. Uhh, hát még mindig nem sikerült felfognom, hogy elrepültek a diákévek, a kastélyban előtött idő. Azt hiszem, hogy szükségem van némi térre, időre, hogy ezt fel tudjam dolgozni magamban. Azta, milyen komoly vagyok mostanság... néha még magamat is meglepem vele - válaszoltam magam elé révedve, kissé mókásan Beninek.
- Na, és te hogy állsz a témához? Hogyan érint, hogy nemrég még diák voltál, most pedig már gyakorlótanár vagy? - kérdeztem vissza érdeklődve.
- Csak azokkal fogom tartani a kapcsolatot, akikkel valóban jóban voltam. Akikkel csupán felszínes volt a viszonyom, azokkal úgyis rögtön elfelejtjük egymást, amint új környezetbe kerülök - feleltem a fiúnak teljes őszinteséggel. Közben Beni azt tanácsolta, hogy kezdjük el úszni a távokat az úszómedencében. Neki is indultam, el is jutottam a kiszemelt táv feléig, majd hirtelen begörcsölt a lábam, amire idáig egyáltalán nem számítottam.  Csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy Beni nevét kiabáljam, mielőtt elsüllyedtem volna a  "háborgó mélységben".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Az valóban nagy segítség, hogy gyakorlótanárként ennyi kedvező lehetőséget ki tudsz aknázni. Azonban remélem, hogy a későbbiek folyamán te is el tudod érni a céljaidat. Ez mehet akár lépésről lépésre is, de a lényeg az, hogy idővel megvalósítsd az álmaid. Mindehhez csupán komoly kitartás és türelem szükséges. Ez alatt arra gondolok, hogy te is megérdemelnél egy saját szobát, lakhelyet, elismert tanárrá válj, és a többi - válaszoltam a barátomnak teljes őszinteséggel.
- Az rengeteget számít, hogy most azt érzed, jó úton haladsz a céljaid elérése felé. Idővel úgyis ki fog derülni, hogy merre visz az élet - közöltem a fiúval komoly arccal.
- Van benne valami, amit mondasz. Talán csak egy kis környezetváltoztatásra van szükségem ahhoz, hogy kitisztult fejjel tudjak gondolkozni - bólintottam felé  határozottan.
- Elhiszem. Nekem is furcsa, hogy többé már nem leszek diák, és Bogolyfalván kezdem meg az életem új fejezetét - feleltem Beninek eltűnődve. Még mindig fura volt számomra ez az új élethelyzet.
- Szerintem szuper tanár válik belőled, ehhez pedig az is hozzátartozik, hogy megfelelő módon tudd kezelni a diákokat. Valami azt súgja, hogy ezzel nem lesz semmi gondod - kacsintottam Benire egy bátorító mosoly kíséretében. Hittem a barátomban, és tudtam róla, hogy minden körülmények között remekül helyt fog állni. A beszélgetésünk után elkezdtem úszni, ám idő közben begörcsölt a lábam, és lemerültem a medence mélyébe. Nagy volt bennem az élni akarás, minden erőmmel azon voltam, hogy ne veszítsem el a lélekjelenlétem. Ezt sikerült is elérnem, közben pedig Beni minden erejét bevetve a segítségemre sietett. A víz alá merülve megragadta erősen a karjaimat, majd elkezdtett felfelé úszni velem. Mikor a felszínre értünk, megragadtam a mellettem lévő bólyát, majd köhögtem néhányszor, hogy kijöjjön belőlem az vízmennyiség, amit a víz alá süllyedve lenyeltem. Néhány perc múlva összeszedtem magam, és a lábgörcsöm is elmúlt.
- Köszönöm, hogy megmentettél, még sosem történt velem ilyen kellemetlen dolog - hálálkodtam Beninek teljes szívemből szólva.
- Várok még pár percet, aztán végigúszom a maradék távot. Utána elmehetünk enni, kíváncsi vagyok a büfé felhozatalára. Sőt, meghívlak, kérj nyugodtan bármit - közöltem a fiúval az elképzelésemet nagy magabiztosan. Aránylag rövid időn belül túl tudtam tenni magam bizonyos dolgokon, és még, ha frissen is élt bennem az emlék, hogy majdnem sikerült megfulladnom, ezt nem mutattam ki a másik felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Dehogynem! Légy csak biztos magadban! Ez a kulcsa mindennek - bátorítottam a barátom a döntésében.
- Idővel kialakul benned az a sorrend, hogy mivel érdemes először foglalkozni, mi várhat még, stb... és nyugi, át tudsz minden nehézséget hidalni, csak hinned és bíznod kell magadban. Illetve az is fontos, hogy ne hajtsd túl magad, időnként kell a pihenés - adtam tanácsot a fiúnak. A kellemetlen helyzet után megígértem Beninek, hogy mára kerülni fogom a vizet, a medencéket. Emellett nagyon hálás voltam neki, amiért megmentette az életemet.
- Rendben! Hekket fogok enni majonézes sült krumplival - válaszoltam mosolyogva. Már a kiruccanásunk elején kiötlöttem, hogy én bizony halat fogok enni valamiféle körettel.
- Aztán majd szaunázhatunk, ha benne vagy - mondtam lelkesen, majd leadtam a pultnál a rendelésem, aztán helyet foglalva Benivel szemben az asztalnál türelmesen vártam, hogy elkészüljön a várva várt étel.
- Na, mesélj, mi a helyzet szerelmi téren? Van olyan személy, aki megdobogtatja mostanában a szívedet? - kérdeztem huncut mosollyal az arcomon a barátomra tekintve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Egyrészt ismerlek már annyira, hogy tudjam, maximálisan helyt fogsz állni ebben az új élethelyzetben is. Másrészt, a pozitív gondolkodás előre lendíti az embert az életben. Biztosan te is észrevetted azt, hogyha pozitív hozzáállású emberek vesznek körül, akkor az téged is feltölt, és szívesen tartózkodsz a társasagukban. Nos, ezzel én is így vagyok, és igyekszem pozitív maradni - feleltem Beninek teljes meggyőződéssel.
- Isteni finom ez a kaja! Nagyon rákészültem már. Ha strandolok, akkor általában ezt eszem, de itt a legfinomabb. Pedig megfordultam már jó pár helyen - közöltem elégedett arckifejezéssel.
- Tényleg jó nagy szelet húst kaptál. Ezzel tutira jól fogsz lakni. Mondjuk én sem panaszkodhatok, elég nagy adagot  kaptam - mutattam az ételemre vidáman.
- Bizony, már semmi bajom - emeltem tekintetem az övéibe nevetve.
- Ugyan, ez csak azt jelenti, hogy még senki sem fogott meg úgy igazán, ejtette rabul a szívedet. Nyugi, nekem sem. Soma óta nem találom igazán a helyem sehol. Tudod, ő igazán egyedi volt, és a maga módján izgalmas. Azóta nem volt hosszú távú kapcsolatom. Időnként elgondolkodom rajta, hogy vajon boldog- e, rátalált vajon az igazira, aki által igazán kiteljesedhet? Emlékszik még rám, hiányzom-e neki... Valószínűleg már rég elfelejtett, és családot alapított. Mindenesetre azt kívánom neki, hogy akárhová is sodorta az élet, legyen nagyon boldog. Mert igazán megérdemli.
Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy akármilyen kemény is az ember múltja, mindig legyen bizakodó a jövőt illetően, és ne adja fel a reményt, mert biztos vagyok benne, hogy végül rátalál a boldogság. A múltat el kell engednie ahhoz, hogy átélje a jövőt. Minden képlékeny... Az élet új embereket is bevonzhat, de a múltból is feltűnhetnek bizonyos személyek, akikre nem is számított. Akkor viszont erősnek kell maradnia bizonyos helyzetekben. Szóval idővel biztos találsz valakit, akivel boldog leszel. Mindenkire vár valaki a világban, akivel boldog lehet. Csak idő és élethelyzet kérdése az egész - osztottam meg a gondolataimat a barátommal.