36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (232 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 » Le
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 9. 17:22 Ugrás a poszthoz




Már nagyon vártam, hogy vásárolni menjünk az újdonsült barátnőmmel, egyrészt én is szerettem volna beszerezni néhány új ruhát, másrészt Karola is úgy döntött, hogy szakít régi megjelenésével, és vadiúj ruhatárat varázsol magának. Teljes mértékben egyetértettem a tervével, hiszen legutóbb sikerült a szép, ámde szürke kisegérből egy eszméletlen jó nőt kreálnom úgy, hogy kölcsön adtam neki néhány divatos göncöt, kisminkeltem kicsit, és új frizurát készítettem neki. Rém büszke voltam rá, hogy egy vadiúj külsőt kreálhattam neki, úgy tűnt, hogy ő is nagyon boldog volt az eredménnyel. Meg is beszéltük, hogy találkozunk a Fő utczán, hogy aztán betérhessünk az egyik ruhaboltba, aztán kedvünkre válogathassunk a szebbnél szebb ruhák között. Ismertem egy olyan butikot, ahol mugliszerű ruhákat is árusítottak, én is onnan szereztem be a divatos darabjaimat. Biztos voltam benne, hogy Karola is megtalálja majd itt a számításait, na meg azért is jöttem el részben, hogy segítsek neki a válogatásban. Kellemes őszi idő volt, elég lazán öltöztem fel, kerültem a túl meleg cuccokat, nehogy az üzletben hőgutát kapjak, meg egyébként is volt rajtam egy bőrkabát, amely elég meleg volt ahhoz, hogy ne fagyjak szét, mire megérkezünk a hőn áhított helyszínre. Persze egyébként sem volt túl hideg idő, de azért megfázni sem akartam, mindig is rühelltem betegen fetrengeni az ágyban. Olyankor teljesen tehetetlennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam, ráadásul, mikor kezdtem jobban lenni, de még nem kelhettem ki az ágyból, mindig elkapott az a fránya unalom, ami totál kínszenvedés volt számomra. Mindig is utáltam unatkozni, ha tehettem mindig kerestem magamnak valami hasznos vagy éppen haszontalan elfoglaltságot, de betegen vagy félig gyógyultan semmi kedvem sem volt bármit is csinálni. Ezt az érzést pedig egyenesen utáltam, bár szerencsére ritkán estem ágynak köszönhetően a rendszeres sportolásnak és az aránylag egészséges étkezésnek. Remek formában voltam azon a hétvégén, mely szabad eljutást biztosított a faluba, természetesen engedéllyel. Szokásomhoz híven a megbeszélt időpontnál kicsivel előbb értem a helyszínre, izgatottan vártam, hogy megérkezzen a barátnőm, hogy aztán belevethessük magunkat a vásárlásba.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 9. 17:43 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Nagyon rendes volt a fiútól, hogy segített megkeresni a kacsámat. Rosszabb esetben közölhette volna velem, hogy semmi köze sincs a pelyhes kis állathoz, én is idegen vagyok a számára, aztán elhajtott volna a csudába. De volt olyan rendes és készséges, hogy abbahagyja, amit épp csinált, aztán velem tartott, hogy támogasson. Kevés ilyen jó fej embert ismertem a barátaim kivételével a suliban, ezért igazán hálás voltam neki. Kicsit nehezítette a dolgot, hogy nem tudtunk úgy kommunikálni, ahogyan azt megszoktam, de nagy kő esett le a szívemről, mikor rájöttem, hogy hogyan tudom közölni vele a mondandómat úgy, hogy ő is megértse. Végül is simán beszélhettem vele, csak arra kellett odafigyelnem, hogy lassan formáljam meg a szavakat, szépen artikulálva, így ő is képben volt azzal kapcsolatban, hogy mit szeretnék neki mondani. Miközben a kacsa keresésére indultunk, út közben a srác hirtelen megtorpant, majdhogynem visszarántva közölte velem, hogy álljak meg. A kezemet elengedve emelt fel a földről egy sárga kis pihét, majd a kezembe adta azt egy biztató mosoly kíséretében. A tekintetéről könnyen le tudtam olvasni, hogy mit mondana nekem.
- Bízom benne - feleltem neki a szemébe nézve viszonozva a mosolyt, majd zsebre vágva Hápi tollát, folytattuk utunkat. A fiú a kezemet fogva elkezdett futni, szapora léptekkel követtem őt, majd jobbra fordultunk. Hirtelen hápogást hallottam a távolból, ez azt jelentette, hogy már nem lehet messze a kis állat.
- Hallottam hápogni - néztem a fiúra, megrántva óvatosan a kezét, hogy figyeljen rám. Nagyon izgatott lettem, hogy végre rálelhetünk a tollasra, mert már iszonyatosan aggódtam érte. Most én kezdtem el vezetni a srácot, gyorsra vettem a tempót, határozott mozdulatokkal haladtam előre szorosan fogva a kezét, le ne maradjon tőlem. A folyosó végéhez érve egy elágazáshoz jutottunk, balra és jobbra is lehetett menni.
- Szerinted merre menjünk? - kérdeztem tőle tanácstalanul. Az előbb még hallottam a tollas hangját, azonban azt már nem láttam, merre totyogott tovább.
- Úgy aggódom érte. Nem tudom, hogy neked van-e valamilyen kedvenced itt... nekem Hápi sokat jelent - formáltam lassan a szavakat a srácra nézve gondterhelt arccal.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 9. 17:43
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 10. 21:46 Ugrás a poszthoz




Úgy éreztem, hogy kezd körülöttem beindulni az élet, ráadásul nem csak aktivitás terén, hanem szociálisan is. Tudtam, hogy nem lesz egyszerű dolgom a fiúval a későbbiekben, de mindig is szerettem a kihívásokat. Úgy gondoltam, hogyha összetartozunk, akkor akármilyen nehézségek is adódhatnak, túllépünk rajtuk közösen, még akkor is, ha ez egy nehezebb időszakot takar majd, ha pedig külön utakat szánt nekünk a sors, az is ki fog derülni. Tulajdonképpen nem érdekelt, hogy mit művel másokkal, engem egyelőre csakis az foglalkoztatott, hogy velem hogy fog viselkedni. Előre vetítette a mondandójával, hogy nagy valószínűséggel meg fog bántani, de tudtam, hogy az élet nem egy habostorta, semmi sem olyan, mint a mesékben. Reméltem, hogy a megpróbáltatásokat, nehézségeket át tudjuk majd hidalni együtt, de mindez még a jövő zenéje volt, nem is akartam ezen agyalni. Tudtomra is adta, hogy lezárta ezt a témát, igaz még lett volna néhány kérdésem irányába, de jobbnak láttam, ha csendben maradok, és nem firtatom tovább a dolgot. Úgyis alakulnak majd valahogy a dolgok, idővel kiderül majd, mennyire passzolunk össze. Reakciójára én is elmosolyodtam, jól esett játszadozni vele, kicsit megérinteni.
- Így van. A hamis barátok az igaz ellenségek. De ismered a mondást... tartsd közel a barátaidat, még közelebb az ellenségeidet. Van benne igazság - mondtam neki elgondolkodva, úgy hittem, hogy mindig van némi igazság azokban a közmondásokban, amelyek nem valótlan dolgokra építkeztek. Miután levegőztem egy kicsit és néztem a naplementét, majdnem sikeresen elvágódtam a földön, de az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnom a fiú térdében. Utána eléggé pirulós helyzetbe hozott, ráadásul még mulattatta is a reakcióm. Olyan volt az egész szituáció, mint egy páros tánc, ahol a férfi vezette a nőt, itt ő diktálta a tempót, én pedig igyekeztem a nyomában maradni. Az igencsak imponált, hogy Mihail céltudatos volt, mert számomra fontos volt, hogy egy férfi legyen határozott, karakán, célratörő és eltökélt. Közben a srác hagyta, hogy beleharapjak alsó ajkaiba, mely egy újabb játék volt számomra, iszonyat élveztem ezt a szituációt. Tetszett benne, hogy lehet vele bolondozni is, húzni kicsit az agyát, remekül éreztem magam a társaságában. Emellett volt humorérzéke is, ami egy külön plusz pont volt számomra.
- Nem? - húztam fel a szemöldököm meglepetten, egyáltalán nem erre a reakcióra számítottam tőle.
- De miért? - kérdeztem tőle csalódott arccal lebiggyesztve a számat. Nem érettem, hogy miért ragaszkodott ahhoz, hogy kimondjam azt a bizonyos dolgot. Kicsit leblokkoltam, hirtelen nem tudtam, mi történik most, pedig szerettem volna választ kapni erre, hogy mégis tudjam az okot, miért várja el tőlem, hogy kimondjam, akarom őt. Így is nagy bátorság kellett hozzá, hogy elhívjam randizni, ráadásul őszintén meg tudtuk beszélni a dolgokat egymással, nem értettem, mit kell még bizonyítanom neki, ugyanis szerintem világosan közöltem vele, hogy igenis őszinték az érzelmeim az irányába. Ha pedig csupán szívatott ezzel, akkor jajj neki, megkapja tőlem a magáét... Közben megjelentek a csillagok az égen, amely gyönyörű szép látvány volt. Éreztem, ahogyan Mihail tekintete hirtelen rám siklott, majd jobb kezét felém nyújtotta, miután kényelmesen elhelyezkedett, hogy csatlakozzam hozzá. Rápillantottam somolyogva, majd egy gyors mozdulattal a mellkasára helyeztem fejemet, miközben átkarolt jobbjával. Fantasztikusan éreztem magam, teljes megelégedettséggel töltött el, hogy a fiú közelében lehetek, ráadásul a csillagok látványa is elképesztően gyönyörű volt.
- Ismered a csillagképeket? Az asztrológia az egyik kedvenc tárgyam, na meg az asztronómia. Nézd, ott a Nagy Medve csillagkép, melynek hét legfényesebb csillaga alkotja a Göncölszekeret. Szerintem lenyűgözőek a csillagok, az ábrák, melyek kiolvashatók belőlük. Csillagok nélkül mi sem léteznénk, hiszen azok hordozzák magukban az élet alapjait jelentő elemeket. Tulajdonképpen a csillagokból származunk. Minden és mindenki atomokból áll, még legtávolabbi csillag is - tekintettem az égre nagy csodálattal. Nem tudtam, hogy Mihail-nak mi az álláspontja ebben a témában, de nekem megvolt erről a saját véleményem. Az egész olyan volt, mint egy álom számomra, hogy ennyire közel lehetek ahhoz, aki jelen helyzetben mindennél fontosabb volt számomra a világon, másrészt, hogy egyáltalán eljutottunk idáig. Közelebb húzódtam hozzá, hasammal hozzásimultam az oldalához, térdemet pedig térdhajlatába illesztettem. Kezemmel nyakát cirógattam, majd elkezdtem azon tűnődni, hogy lehet túl messzire mentem, aztán hirtelen felpattan, és mindenféle szörnyűséget vet majd a szememre. Kicsit előrébb hajoltam, hogy lássam az arcát, szabad kezemmel pedig hajamat hátrasimítottam.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 10. 21:47
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 17. 19:36 Ugrás a poszthoz





Arra gondoltam, hogy az új igazgatóval biztosan változások lesznek néhány területen, már ami az iskolai életet illeti. A kérdés csak az volt, hogy ez vajon milyen irányt vet majd, reméltem, hogy nem rosszat. Az előző diri nagyon szimpatikus volt, na meg persze nem kavart sok vizet, az újtól pedig már csak azért is tartottam, mert hallottam már hírét.
- Igen, bizonyára nyomos oka volt rá - bólogattam határozottan, hiszen itt elég komoly és felelősségteljes pozíciót töltött be az ex-igazgatónk, igencsak csábító ajánlatot kellett kapnia, amiért itt lemondott erről a posztról.
- Nagyon dörzsöltnek tűnik és rafináltnak, szerintem nagyon odafigyel majd arra, hogy minden a saját elképzelése szerint történjen, és a rendre is oda fog figyelni - nyeltem egy nagyot, majd Laurára emeltem tekintetem. Úgy tűnt, hogy neki szimpatikus volt elsőre is a férfi, én tartottam tőle, reméltem, hogy nem lesz semmi dolgom vele ebben a tanévben.
- Hogyne - néztem rá kacéran, mikor megjegyezte a példamutató magatartást. Mindig is csodáltam benne, hogy hogy bír ennyire szabálytisztelő lenni, számára a prefektusi poszt tökéletes volt.
- Ja, amúgy képzeld, mentor is lettem, a Navine blogszerkesztésben is részt veszek, és rám bízták a szobák beosztását is - tettem hozzá vidoran, csak hogy fokozzam a hangulatot. Jómagam sem értettem, hogy miért pont rám gondoltak bizonyos posztok terén, de szívesen elfogadtam az ajánlatot, mert szerettem a kihívásokat, na meg volt, amire én jelentkeztem.
- Hát igen, nem egyszerű, de örülök, hogy minden remekül alakul - feleltem neki, majd belegondoltam, hogy én bizony nem biztos, hogy ennyi mindent tudnék csinálni egyszerre. Például a munka és a tanulás már eleve fárasztó lehet, pedig én aztán pörögtem, de inkább másba feccöltem a fölös energiáimat.
- Remekül hangzik, már én is nagyon várom, hogy elsajátíthassam - pillantottam rá csillogó szemekkel. Legalább már a hoppanálásért megérte várnom a következő tanévet, ha másért nem is.
- Uuuuú, de jó, egyszer úgy meghallgatnám, ahogy játszol! - lelkendeztem, még sosem hallottam zongorázni Laut, pedig kíváncsi voltam, hogyan játszik. Szívesen hozzáfűztem volna, hogy adhatna időnként órákat, de tisztában voltam vele, hogy elég sok dolga van, biztosan nem lenne még erre is energiája, úgyhogy inkább csendben maradtam. Alapesetben ez sem volt jellemző rám, mostanában akadtak olyan megnyilvánulásaim, hogy szinte magamra sem ismertem.
- Wow, ez tök jó! Örömmel hallom! Na, és az ünnepeket is együtt töltitek? - kérdeztem tőle kíváncsian, végül is már nem sok idő volt hátra karácsonyig. Lautól is megkaptam azt a kérdést, amire valamelyest számítottam.
- Hát, ami azt illeti, alakulgat valami - néztem rá sejtelmes mosollyal, majd eltoltam az üres tányért magam elől, és ittam egy kortyot az üdítőmből.
- Egy Rellonos srác, Mihail a neve. Igazából még képlékeny minden, de nem tagadom, nagyon megfogott a jelleme, és nagyon helyes - válaszoltam neki, miközben  ujjaimmal a pohárral játszottam. Laura semmit sem tudott az egészről, hogy ez nem egy egyszerű eset, hiszen egyes körülmények bonyolították némiképp a dolgot. Nem mondhattam el a barátnőmnek, hogy a srác véla, hiszen megfogadtam, hogy nem beszélek róla senkinek, azt sem tudta, hogy ez egy elég rendhagyó szituáció. Mihail ugyan adott egy esélyt nekünk, de nem hitte el, hogy őt bárki tiszta szívből szeretheti, én pedig még sosem éreztem úgy senki iránt, mint iránta, és hittem, hogy ezek az érzelmek valósak. Megemlítette, hogy nem lesz vele könnyű dolgom, mert a saját elmondása szerint nem egy jótét lélek, amit el is fogadtam. Biztos voltam benne, hogy nem kevés fájdalmat fog okozni még lelkileg az elmondása alapján, de ez a jelen helyzetben cseppet sem érdekelt, bíztam benne, hogy majd egymásra találunk, de hogy összeillünk-e és neki milyen érzései lesznek irányomba, azt csakis az idő és az együtt töltött pillanatok tudták eldönteni. Az egész helyzet olyan volt, mintha pengeélen táncolnánk, amelyről bármelyikünk leeshet elvesztve egyensúlyát, és akkor lehet, vége a dalnak.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 17. 19:37
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 17. 20:41 Ugrás a poszthoz




Mosolyogva fogadtam, ahogyan a lány feltűnt a ruháimban, igazán jól álltak neki a divatos ruhadarabok. Nagyon jól összebarátkoztunk, ráadásul legutóbb sikerült szürke kisegérből dögös nővé avanzsálnom. Még smink nélkül is remekül nézett ki, jól állt neki ez a megújulás. Már alig vártam, hogy újabb cuccokat szerezzünk be neki, bővítve ruhatárát új, szépséges darabokkal.
- Szia Karola! Köszi, te is remekül nézel ki - köszöntöttem nagy mosollyal az arcomon.
- Persze, teljesen megértem, eleve nagy lépés tőled, hogy belevágtál a megújulásba - néztem rá biztató tekintettel. Beleképzelve magam a helyzetébe, nem volt könnyű neki átlépni a saját határait, és nagy bátorságra vallott, hogy elszántan belevágott abba, hogy kihozza magából a maximumot új ruhákkal, új frizurával és időnként némi sminkkel. Persze ebben én is közreműködtem, mert időnként megemlítettem neki, hogy milyen jól állna neki xy divatos ruha, meg hogy ő is jobban érezné magát, ha maga mögött hagyná a szürke kisegér stílust.
- Jól vagyok, köszi. Az utca végén van egy szuper butik, onnan szoktam beszerezni a ruháimat, majd meglátod, milyen nagy a kínálat. Ez a kedvenc üzletem - feleltem neki lelkendezve. Én is venni akartam pár új rucit, úgyhogy kapóra jött, hogy Karola is vásárolni szeretett volna, így együtt tölthettünk egy kis időt. Sejtettem, hogy szóba fog kerülni Mihail, hiszen legutóbb én lelkendeztem neki róla, ő pedig kíváncsian várta a folytatást. Fordított helyzetben én is rákérdeztem volna, hogy hogyan haladnak a dolgok kettejük között, de egyelőre rajtam volt a sor beszámoló kapcsán.
- Hú, hát úgy tűnik, hogy alakulgat valami, de még nem tudom, mi lesz belőle. Nem zárkózott el attól, hogy találkozzunk még, de egyelőre képlékeny az egész dolog - nehéz volt úgy megválaszolni egy kérdést, hogy nem adhattam ki minden információt az adott dologról. Nem igazán tudtam, hogyan kéne elmondanom a lényeget úgy, hogy egyértelmű legyen a másik számára, megőrizve ezzel a szenzitív adatokat, de próbáltam megválaszolni a kérdését kicsit átformálva a dolgot.
- Nos, tetszem neki, de még nem tudja, mit érez irántam, nem ismer még igazán, de megbeszéltük, hogy adunk egymásnak egy kis időt, hogy jobban megismerjük a másikat, aztán majd alakul a dolog. Egyébként klassz volt az első randi, csónakáztunk, beszélgettünk, néztük a csillagokat az égen - mondtam neki mosolyogva. Végül is a lényeget megtudta, de fogalma sem lehetett arról, mi is zajlott pontosan a háttérben. Egyáltalán nem voltam könnyű helyzetben, fogalmam sem volt róla, hogy hova fog vezetni ez az egész, de bíztam benne, hogy az idő majd mindent elrendez. Kicsit nehéz volt az, hogy minden fontos tényezőt magamban kell tartanom, hiszen senkinek sem mesélhettem el az igazságot, de tartottam magam ahhoz, hogy senkinek sem mondom el azt, hogy a srác véla. Így pedig a többi hozzá kapcsolódó dolgot sem közölhettem senkivel, hogy milyen aggályai vannak, hogy milyennek tartja magát valójában, hogy mennyire kiszámíthatatlan az egész helyzet és a többi. Tudtam, hogy mit vállalok ezzel, hogy nem lesz egy sétagalopp az egész, de ennek ellenére bizakodva álltam hozzá a dologhoz, és kíváncsian vártam, mi sül majd ki belőle.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 19. 21:30 Ugrás a poszthoz




Sejtettem, hogy Laurának bejön a rend és az idill szép idők állapot, mikor szóba került, hogy az új diri milyen lehet valójában. Ezen egyáltalán nem lepődtem meg, hiszen ő mindig is a jó oldalt képviselte, sosem szerette a rendbontást és a szabályokat sem hágta át tudtommal. Ő valóban tökéletes prefektus volt,  ebben az egy tulajdonságban erősen különböztünk, de unalmas is lenne, ha mindenki egyformán gondolkodna. Emellett sokat tanultam tőle, amiért a mai napig hálás voltam, na meg sokszor remek tanácsokkal látott el, ami a javamra vált. Maga az új igazgató nem volt túl szimpatikus számomra, de bíztam benne, hogy tudott jó fej is lenni, de így elsőre elég veszélyesnek és karót nyeltnek tűnt.
- Igen, elég sok dolgom lett egyszerre, de élvezem. Mindig is szerettem pörögni, hisz ismersz - néztem rá somolyogva egy kedves pillantás kíséretében. A zongorázós téma kapcsán sötét vizekre eveztem, nem is firtattam tovább, nem akartam kellemetlenebb helyzetbe hozni a lányt, csupán azért tettem meg ezt a fajta megjegyzést, mert olyan nagy beleéléssel és örömmel mesélt a szintetizátor beszerzéséről. Nem tudom, mostanság mi lelt, de az utóbbi időben eléggé előzékeny voltam, és nem táncoltam mások idegein, nem léptem túl azt a bizonyos határt, ami eddig annyira jellemző volt rám.
- Mondd csak, hogy lehet az, hogy valaki egyik napról a másikra hirtelen úgy kezd megváltozni bizonyos dolgokban, hogy magára sem ismer? - fúrtam tekintetem a lány kékjébe kíváncsian. Nem szerettem az új énemet, igaz a régi időnként sok bajt hozott rám, mégis izgalmasabb volt vele az élet, mint a mostani, érettebb vagy nem is tudom, hogy nevezzem formával.
- Nyugtass meg, hogy nem változtam sokat. Mostanában úgy vettem észre, hogy valahogy más vagyok, mint voltam. Na, persze nem minden téren szerencsére... de többet tanulok, tapintatosabb lettem valamennyire. Ó, egek! Mi történt velem? Nem ismerek magamra! - néztem rá kissé kétségbeesett arckifejezéssel.
- Majd alakul, biztosan klassz lesz, bárhogyan is töltöd, bárkivel is... én valószínűleg családi körben fogok ünnepelni - feleltem neki, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből, hálát rebegve magamnak, hogy másra terelődött a téma, amelyet végül is én hoztam fel. Biztos voltam benne, hogy Mihail-al külön leszünk majd abban az időszakban, ha egyáltalán ünnepli a karácsonyt. Na, meg ha egyáltalán eljutunk odáig, hiszen addig még sok víz lefolyik azon a híres magyar folyón. Nagyon meglepődnék, ha az ellenkezője bizonyosodna be az elgondolásomnak. Anyáék egyébként is mindig elvárják, hogy együtt töltsük az ünnepeket, mint egy nagy boldog család. Kicsit olyan képmutatás az egész műsor, hiszen ilyenkor eljátsszák az emberek, hogy szeretik egymást, minden jó és szép, emellett pedig azon versenyeznek, hogy kinek nagyobb értékű az ajándéka.
- Köszi, én is remélem. Igen, új tag itt, ő jelenleg a DÖK elnökhelyettes - közöltem Laurával, hátha így jobban be tudja azonosítani. Nem tudhattam, hogy látta-e már a folyosón vagy bármely egyéb helyszínen, illetve a posztja kapcsán is beazonosíthatta. Továbbra is nehéz dolgom volt, hiszen nem beszélhettem róla, hogy ő tulajdonképpen egy véla, na meg arról sem, hogy miért lett igazából a helyzetünk ilyen bonyolult. Ennek ellenére nem bántam, hogy pont iránta éreztem valamit, hiszen belehabarodhattam volna bármelyik fiúba, aki könnyebb eset lett volna, de tisztában voltam vele, hogy nem én irányítom az érzéseimet. Úgy tűnt, ennek így kellett történnie, én sem voltam egy egyszerű eset, talán ez is közrejátszott abban, hogy pont így alakultak a dolgok.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 19. 21:31
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 21. 19:52 Ugrás a poszthoz




Én Laurát mindig is a megtestesült tökéletességnek láttam, ennek köszönhetően sokat tanultam tőle, ami később a javamra vált. Ráadásul nagyon jó szíve volt, ezért is tartozott bele a baráti körömbe, mert mindig számíthattam rá, és segítséget nyújtott, bármi gondom is volt. Emellett jókat beszélgettünk, míg ott lakott velünk a szobában, kicsit nehezen viseltem, mikor kiköltözött, de ennek ellenére örültem az örömének. A mai napot pedig kifejezetten vártam, hogy végre össze tudjunk ülni és dumcsizni egy jót. Ez nagyon hiányzott már az életemből.
- Igen, ezzel teljesen egyetértek. Nagyon nem mindegy, ki a párod, hiszen az a személy, akiért odavagy, aki melletted van, akinek adsz a szavára, rád is befolyással van, ha akarod, ha nem. Ez pedig így van jól - nyugtáztam Laurának egy nagy mosoly kíséretében a válaszát. Közben belegondoltam, hogy vajon mi Mihail-al milyen hatással leszünk egymásra? Abban az egyben biztos voltam, hogy akár jó idők, akár rossz idők jönnek, eléggé sok impulzus fogja jellemezni a kacsoltunkat, egyszóval temperamentumos lesz, annyi biztos.
- De édes vagy, örülök, hogy így látod - néztem rá hálás szemekkel, mikor kifejtette, hogy miben változhattam, és miben maradtam a régi. Mindig is szerettem tőle tanácsot kérni, ha bármily kétely is lépett fel velem kapcsolatban vagy éppen más kapcsán, a kérdésemre pedig most is kielégítő választ kaptam tőle.
- Persze, az a lényeg, hogy klassz legyen, más nem számít - kacsintottam rá mosolyogva az ünnepes téma kapcsán. Én is ugyanígy voltam ezzel a témával, igyekeztem magam jól érezni. A családom már nagyon várta, hogy együtt töltsünk egy kis időt, a karácsony pedig tökéletes időzítés volt erre az alkalomra.
- Értem... - haraptam be ajkaimat, mikor közölte velem, hogy nem ismeri a fiút. Majd mikor arra terelődött a téma, hogy idősebb nálam, akaratlanul is felhúztam a szemöldököm.
- Persze, idősebb nálam. Nem is elsős, de hát én már harmadikos vagyok... tudod, nem érdekel a kora. Számomra nem fontos ez, ugyanis, ha valaki iránt érzel valamit, mindez eltörpül, egyébként meg nem olyan vészesen idősebb nálam - emeltem a tekintetem a lányra vígan és határozottan.
- Tényleg, ti a pároddal egy idősek vagytok? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Úgy tudtam, hogy egy évfolyamba járnak, de ennek nem volt semmi jelentősége, a lényeg, hogy remekül kijöttek és nagyon édesek voltak együtt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 21. 20:10 Ugrás a poszthoz




- Ugyan! - néztem rá szemérmesen, mosolyogva. Aranyos volt, hogy ezt így kimondta, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem esett jól a dicsérete.
- Szerintem nagyon dögös! Jól áll neked! - néztem a lány hajára őszinte csodálattal. A barna haj is remekül állt Karolának, de a szőke tincsek benne nagyon feldobták az egész látványt. Ügyes volt, hogy a szobatársa samponját használta, meg is lett az eredménye... bátraké a szerencse, ahogy mondani szokás.
- Kár, hogy anyudék ennyire maradiak, szerintem nagyon menő az új kinézeted - feleltem a lánynak őszinte tekintettel. Tényleg komolyan gondoltam, amit mondtam neki, reméltem, hogy ő is osztotta a véleményemet.
- Majd meglátod, szuper az a butik! Csomó klassz ruha van ott, nem lesz egyszerű válogatni - ecseteltem neki kitörő örömmel. Mindig is szerettem ott vásárolni, mert eléggé egyediek voltak a ruhák, kedvező volt az áruk, és az előadó is készséges volt mindig.
- Én is nagyon örülök neki, kíváncsian várom a folytatást. Nem tagadom, teljesen megfogott a személyisége, na meg persze tök helyes - néztem Karolára mosolyogva. Reméltem, hogy sikerül majd megismernem a fiút, és ez fordítva is igaz lesz, aztán, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk, az tényleg a jövő zenéje. Közben betértünk a ruhaüzletbe, amelyben szebbnél szebb rucikat árusítottak.
- Itt egy farmer ezzel a dögös fekete toppal, itt egy egyberészes ruci, vajszínű, ja ez meg egy klassz lila pulcsi fekete nacival, nézd! - nyomtam a kezébe rögtön a jobbnál jobb ruhadarabokat. Közben félreálltam válogatni hagyva őt is, hogy érvényesüljön, hátha megtetszik még neki ez-az a kiválasztottokon kívül.
- Szeretnék egy koktélruhát meg egy kényelmeset - néztem rá a lányra mosolyogva, majd elkezdtem válogatni a ruhaáradat között.
- Úgy látom, a srác is el van tévedve ott mögöttünk - mutattam rá a fiúra kacér vigyorral az arcomon a lányra sandítva.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 21. 21:35 Ugrás a poszthoz




Nem volt egyszerű esetem Mihail-al, hiszen számos olyan tényezőt közölt velem, ami miatt sokan lemondtak volna róla, anélkül, hogy jobban megismerjék. Engem azonban nem abból a fából faragtak, hiszen közölte velem a jövőbeli nehézségeket vele kapcsolatban, mégis amondó voltam, hogy kitartok mellette, mert igazak voltak az érzelmeim irányába. Bíztam benne, hogy elfogadja a "kihívást" és folytatódni fog a kalandunk, ugyanis irtó kíváncsi voltam, hogy merre kötünk majd ki a nagybetűs életben.
- Hidd el, igaz... tapasztalat - sóhajtottam mélyen. A mai napig hálás voltam a barátaimnak azért, amit értem tettek, hiszen mindvégig mellettem voltak, mikor épp szükségem volt rájuk. Igazi adok-kapok kapcsolat volt ez mély érzelmekkel karöltve.
- Egyébként az ellenség ellen akkor járhatsz el legjobban, ha megismered úgy igazán... kiismered a gyenge pontjait, aztán megadod neki azt a bizonyos kegyelemdöfést, amit megérdemel - néztem rá komoly arccal. Ha az ellenséges táborról volt szó, sosem ismertem kegyelmet, ugyanis aki ellenem tett valamit, nem volt méltó a bocsánatomra, csakis igazán kivételes helyzetekben, nyomós okkal, magyarázattal.
Közben nagyon meghitten néztük a csillagokat, ezzel a témával igazán kibontakozhattam, hiszen hagyott érvényesülni. Lelkesen magyaráztam neki, hogy mi mit jelent, még az sem zavarta, hogy közben kihasználtam azt a bizonyos helyzetet.
- Hmm, de titokzatos valaki - néztem rá somolyogva, végigsimítva az arcán kezemet.
- Nos, ez a kijelentés többféleképpen értelmezhető. Hol is kezdjem? - kérdeztem tőle a szemébe nézve, mosolyogva.
- Az első értelmezésem abban merül ki, hogy nálatok ez valami kötelezettség, hogy ki kell mondania a másiknak, mit akar, ha nem, akkor így járt... de ezt azért cáfolnám, mert szabad akaratod szerint cselekedtél a folyosón - feleltem neki határozottan.
- A második felvetésem, hogy csupán szeretnéd tőlem hallani azt a bizonyos szócskát, mielőtt belecsapsz a lecsóba, mert csupán jól esne, ha kimondanám - néztem rá gondolkodó tekintettel.
- A harmadik elgondolásom az, hogy arra indulsz be, ha ezt hallod - néztem a szemébe kacéran, majd elnevettem magam.
- A negyedik opció, ha rám hagyod a diktálást, megmondom mit akarok, te követed - emeltem rá a tekintetem vigyorogva.
-Az ötödik opció talán az új kapcsolatunk indítását jellemzi...  hogy kicsit visszafogod magad és én döntöm el, mit akarok. És csak akkor lépsz, amikor én is. Tisztán látom és be merem vallani, hogy igen is akarom. És nem jelekkel, vagy utalásokkal közlöm, amik félreérthetőek lehetnek, hanem tisztán, egyértelműen kimondva - néztem rá őszintén, komolyan. Közben fgyeltem a srácot eltűnődve, majd megcirógattam az arcát.
- Na, mondd már el, mire szolgál ez a kijelentés, ha már ennyit találgattam - emeltem rá a tekintetem mosolyogva. Kíváncsian vártam a végkifejletet, sose voltam még ilyen izgatott, mint ezen az éjszakán, hogy vajon mit fog reagálni szívem választottja.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 21. 21:41
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 23. 20:52 Ugrás a poszthoz



Mindig is szerettem a lánnyal diskurálni, hiszen remek tanácsokat tudott adni, sokszor pedig megnyugtatott a válasza. Reméltem, hogy jelen helyzetben nem értett félre, mikor kijelentettem neki, hogy bizony megváltoztam valamilyen szinten. Ezt a változást főként magamnak köszönhettem, úgy, hogy a fiú csak részben volt rám ilyen hatással. Sosem kérte, hogy őmiatta változzak meg, sőt, szerintem pont azért tetszettem neki, amilyen voltam, de valahogy ő hozta azt ki belőlem, hogy némileg tapintatosabb és visszafogottabb legyek. Persze ez is helyzetfüggő volt, mert bizonyos történések, témák terén nem tudtam visszafogni magam.
- Nem tudom, hogy ismered-e vagy láttad-e már. Annak örülök, hogy te is így gondolkozol, ugyanis a kor nem számít - feleltem neki mosolyogva. Örültem, hogy ebben egyet értünk, hiszen ez fontos szempont volt a párkapcsolatok terén.
- Az nem baj, hiszen olyan így kívülről nézve, mintha egykorúak lennétek, meg egyébként sem számít a korkülönbség szerintem. Amúgy nagyon szép, összeillő pár vagytok - sandítottam rá nagy mosollyal az arcomon. Mindig is cuki párnak tartottam őket, nagyon összeilletek, és remekül kiegészítették egymást.
Közben Lautól egy valag kérdést kaptam, melyre nagyon is szívesen válaszoltam. Érthető volt részéről, hogy kíváncsi volt, hogy történt az egész, mit érzek iránta, hiszen fordított esetben én is kíváncsi lettem volna rá, hogy ő hogyan viszonyul a párjához.
- Épp a fecsegő dámák folyosóján őrjáratoztam, mikor megjelent a házvezetőjét keresve. Szóba elegyedtünk, aztán képzeld, csak úgy megcsókolt. Igaz, nem mélyítette el a csókot, de akkor is csodás volt az egész. Aztán folytattunk a dumcsizást, és újra megcsókolt. Aztán folytattuk a beszélgetést, majd tovább állt, hogy megkeresse a célszemélyt. Később írtam neki egy levelet, hogy van-e kedve csónakázni, aztán eljött. Beszélgettünk, néztük a csillagos eget, megbeszéltük, hogy lesz még folytatás - meséltem a lánynak jókedvűen.
- A srác nagyon helyes egyébként és a stílusa is lehengerlő. Teljesen magával ragadott - meséltem nagy beleéléssel a lánynak. Nagyon oda és vissza voltam érte, ez pedig bizonyára a hangsúlyomon is érződött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 20:58
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 24. 22:02 Ugrás a poszthoz




Mindig is hálás voltam azért, hogy egész sok barátom lett az iskolában. Eleinte kicsit nehezen találtam fel magam, és főként csakis az érdekelt, hogy a nővérem közelében lehessek. Idővel sikerült néhány olyan emberre szert tennem, akik bebizonyították idővel, hogy bármikor számíthatok rájuk, és ők is bármikor számíthatnak rám. Az az érzés, ami már túlszárnyalta ezt a fajta kapcsolatot, sose kerített még hatalmába egészen idáig. Igaz, nem ismertem a fiút, mégis teljesen más megvilágításban láttam a dolgokat, mikor vele voltam vagy, ha csupán rá gondoltam. Ez az érzés pedig egyszerre volt ijesztő és mámorító. Ez egy olyan emóció kísérte, mintha pillangók repkednének a hasamban, minden szép és jó volt. Emellett egy olyan rendkívül intenzív érzés fogott el, amely olyan folyamatokat indított el bennem, mintha valamiféle tudatmódosító szert vettem volna be. Mintha a fellegekben jártam volna... ezt a csodás érzést pedig eszemben sem állt elengedni, na persze nem mintha módomban lett volna változtatni rajta.
- Ó, szóval jól esne, ha kimondanám - emeltem rá a tekintetemet elgondolkodva, huncut mosollyal az arcomon. Közben Mihail megválaszolta a rejtélyes kérdését, én pedig közelebb húzódtam hozzá.
- Nos, értem. Hát szerintem nyilvánvaló, hogy addig vagy velem, míg értelmét látod az egésznek. Még nem ismerjük egymást, nem tudhatjuk, mi fog történni, meddig fog tartani. Minden képlékeny... ha mégse érzed azt majd, hogy az érzéseim valódiak irányodba, illetve semmit sem indítok el benned, akkor úgyse lesz értelme tovább folytatni a dolgot. Remélem nem így lesz, de tudom, hogy benne van a pakliban ez is - feleltem a srácnak őszintén reá tekintve. Nem tudhattam, mi játszódott le benne, de én is megmondtam neki a frankót. Így volt fair, persze tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet ez, de reméltem, hogy idővel jól fognak alakulni a dolgok a ránk váró nehézségek ellenére is. Annak a híve voltam, hogy lépésről lépésre haladunk majd, teret engedve annak, hogy jobban megismerjük egymást, hogy elnyújthassuk kicsit a dolgokat, aztán élvezhessük munkánk gyümölcsét. Mihail ránézésre is olyan volt, hogy minden csajt megkaphatott magának, játékszerekkel pedig nem lehetett véleményem szerint hosszú távra tervezni. Nem szerettem volna egy lenni a sok közül, hanem esélyt akartam adni arra, hogy talán valami komolyabb is kialakulhat, főként azért, mert valósak voltak az érzelmeim irányába.
- Persze, az is csak egy opció volt a sok közül - válaszoltam neki határozottan, miközben ő a csillagokat kémlelte az égen. Mindennél jobban vágytam a figyelmére figyelve a reakcióját, emellett tartottam is tőle, hogy hogyan fognak tovább zajlani az események.
- Nem olyan fából faragtak, hogy megbántódjak. Mint már korábban is mondtam, tisztelem az őszinteséget, és már kifejtettem a véleményem ez ügyben - feleltem neki határozott hangnemben. Mindig is olyan partnert képzeltem magam mellé, aki eltér az átlagtól és van benne kurázsi. Hát Mihail pont ilyen volt. Tartottam egy kis hatásszünetet a csillagok felé emelve tekintetem, majd kimondtam a varázsszót:
- Akarlak!
Kicsit bámultam még a sötét eget, melyet misztikusan bevilágítottak a csillagok, majd újra a fiúra néztem várva a reakcióját. Nem tudtam, hogy mi lesz a következő lépése, de reméltem, hogy ezek után megkapom azt a bizonyos csókot, amelyre oly sóvárogva vágyakoztam.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 24. 22:59 Ugrás a poszthoz



Észrevételeztem, hogy Lau kissé meglepődött a szép pár hallatán. Pedig nem csupán külsőségekre gondoltam, hanem arra, hogy nagyon összeillenek. Már egy jó ideje együtt voltak, szóval biztos voltam benne, hogy minden téren remekül kijönnek- Mármint egymással, még a nehézségek ellenére is.
- Ezen nem csodálkozom, szerintem sokan nem ismerik - feleltem a barátnőmnek titokzatos mosollyal.
- Hát, mert gondolom jól esett neki. Meg nem az az anyámasszony katonája típus. Nekem is jól esett, nem tagadom - feleltem Laurának nagy beleéléssel. Igazából nem kért semmilyen engedélyt hozzá, de ezzel semmi baj nem volt.
- Egyébként iszonyat jól csókol - meséltem neki nagy beleéléssel.
- Bizony, én hívtam randira, mert szerettem volna még vele találkozni, és féltem attól, hogy sosem látom újra - néztem Laura szemébe álmodozva.
- Persze, ha nem akart volna, akkor nem jött volna el - tettem hozzá határozott hangnemben, hiszen nem csak rajtam múlt az egész szituáció.
- Nos, nem tudom, hogy hol lesz a következő randi meg hogy milyen lesz, majd alakul magától az egész. Bízom benne, hogy minden úgy alakul, ahogy lennie kell - válaszoltam meg Laura kérdését. Egyébként a lány nagyon rátapintott a lényegre, hiszen minden képlékeny volt, nem tudtam, hogy mi vár ránk a közeljövőben, azt sem, hogy hogyan fog alakulni a kapcsolatunk. Ennek ellenére pozitív maradtam, és bíztam benne, hogy minden a legjobbak szerint alakul majd. Egyelőre azonban nem tudhattam semmit sem, mindez ugyanis a jövő zenéje volt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 24. 22:59
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 28. 14:45 Ugrás a poszthoz




- Jól mondod, ha ilyen csökönyösek a téma iránt, akkor úgyse mennél velük sokra szép beszéddel... sőt, hisztivel sem. Amiről nem tudnak, nem fáj nekik, ha meg később esetleg kiderülne, vessenek csak magukra, amiért nem tudták normálisan megbeszélni veled ezt a dolgot. Na meg haladni a korral, figyelembe venni, mit szeretnél, szóval érted - feleltem neki bő lére eresztve mondandómat. Nem értettem, hogy miért voltak ennyire rugalmatlanok a barátnőm szülei, belegondolva nekem nagy szerencsém volt ilyen téren a családommal, mert ők mindig is nyitottak voltak az újdonságokra, követték a trendet, már amennyire tőlük tellett.
- Nos, tudod, még nagyon az elején vagyunk az egésznek, még az is kérdéses, lesz-e az egészből valamiféle kapcsolat. Azért ha úgy alakul, akkor te leszel az első, aki látni fogod - próbáltam megnyugtatni a lányt, úgy látszott, őt is felspannoltam, hogy folyton a fiúról beszélek. Kicsit vissza kellett fognom magam, ráadásul nem akartam túl nagyot koppanni, mert egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy bármi is kialakul majd részéről irányomba. Persze titkon bíztam benne, de nem volt könnyű hideg fejjel gondolkodni, mikor az emberben dúltak azok a bizonyos érzelmek. Ennek ellenére nagyon is tisztában voltam a helyzetünkkel, ennek ellenére belevágtam én is a remény hal meg utoljára szólás alapján, na meg mert úgy gondoltam, hogy az én érzelmeim igenis valósak. Talán épp ezért adott esélyt ő is ennek az egésznek.
- Biztos lesz megint karácsonyi bál vagy ünnepség a suliban, mint általában, úgyhogy jól jönne egy új gönc - néztem mosolyogva a lányra, ugyanis mindig felvillanyozott, ha vásárlásról volt szó.
- A szünetben hazautazol vagy itt maradsz? Én szerintem hazamegyek majd, mint általában, hogy a családom körében ünnepelhessek. Jön majd a nővérem is, szupi lesz, majd még ki kell találnom, ki mit kapjon - meséltem nagy beleéléssel. Már huzamosabb ideje nem találkoztam Daisy-n kívül a családommal, így már eléggé elkezdtek hiányozni. Közben Karola viszonyozta a gesztusomat és ő is kiválasztott nekem egy csodaszép rucit.
- Remek ízlésed van, egy gyönyörű! Naná, hogy felpróbálom! - lelkendeztem a lánynak, majd magamhoz szorítva a ruhát elkaptam tekintetét, és én is automatikusan a srácra néztem, aki gyorsan el is fordította a fejét.
- Nem furcsállod, hogy szoknyákat válogat? Vagy zavarában csinálja? - kuncogtam halkan, nehogy meghallja bárki is a barátnőmön kívül. Egyáltalán nem állt szándékomban kicikizni őt, de kénytelenül is feltört belőlem a kacaj.
- Vagy te tetszel neki - súgtam vissza csilingelő hangnemben. Simán el tudtam képzelni, hogy Karola tetszik neki, miért is ne? Belegondoltam, hogy ha Mihail itt lenne, vajon letépné a fejét, ha azt hinné, én tetszem annak a srácnak? A csónakos beszélgetésünk után inkább bele se mertem gondolni a szituba.
- Oké, menjünk próbálni! - erőltettem egy mosolyt az arcomra, aztán villámgyorsan megindultam a fülke irányába. Az ismeretlen fiú közben eltűnt a látószögemből, már egész közel jártam a próbafülkéhez, mikor hirtelen feltűnt mögöttem, és egy gyors mozdulattal kirántotta a tárcámat a kezemből.
- Azt a jó kurva anyját! - hirtelen teljesen elöntött a düh, tiszta piros lett a fejem, éreztem, hogy mindjárt szétvet az ideg. Nagyon zabos lettem az elkövetőre, nem is voltam rest, eldobtam a kezemben lévő ruhákat, majd rögtön utána szaladtam, hátha utolérem. Kiérve az üzletből észre is vettem, merre fut, felvettem én is a tempót, aztán utána eredve teljes tüdőmből ordítottam, hogy mindenképp hallja, amit közölni akarok vele:
- Ha utolérlek, azt is megbánod, hogy megszülettél! Velem senki se húzhat ujjat, te gyáva görény!
Szerencsém volt, hogy sokat jártam futni, emellett edzettem is, így jó volt a kondim, reméltem, hogy beérem, hogy aztán megkaphassa a magáét tőlem. Nem hinném, hogy megijedt volna egy kicsi lánytól, de még nem tudta, mire vagyok képes. Kicsi a bors, de erős! Ha lány lenne, kitépném az összes hajszálát, hogy visszakapjam a pénztárcámat, fiú révén viszont más elképzeléseim voltak vele kapcsolatban. Közben vett egy bal kanyart, én pedig olyan sikeresen vettem a balost, hogy elestem. Szerencsére nem ütöttem meg magam nagyon, gyorsan feltápászkodtam a földről a kezembe kapva a zsebemből kiesett pálcámat. A fenébe, ha nem gőzöltem volna be, akkor simán megállíthattam volna. Közben magam mögé néztem, hogy Karola vajon utánam eredt-e, pálcámat pedig idegesen forgattam ujjaim között. Talán, ha a lány megjelenik, még beérhetjük, közös erővel talán sikerül megállítanunk, még nincs veszve semmi...
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 29. 20:51 Ugrás a poszthoz




- Ez így van, pláne, hogy azért ez nem egy kis közösség, elég sok diák tartozik egy adott házba - helyeseltem, hiszen Lau jól látta a helyzetet. Annak se ment híre, hogy én a Navine-be járok, csak akkor kezdtem elhíresülni, mikor Bencével elkezdtünk mindenféle szabályellenes, mókás dolgot csinálni, amit még egyedül is szívesen műveltem. Persze erről nyilván nem tudhatott az egész iskola, csak azok, akikkel aztán közelebbi kapcsolatba kerültem, vagy épp meghallották. Tudtam olyanról is, aki újoncként tett szert rémhírre az egész iskolában, igaz ő keményen tett is érte, még a tanári gárdát sem kímélte.
- Hát, elég vagány - mosolyogtam a lányra, a csókos dolgot pedig inkább nem firtattam tovább, mert láttam a barátnőmön, hogy kicsit zavarba ejtette ez a téma. Kedveltem annyira, hogy tekintettel legyek rá, és tapintatos legyek irányába. Nem is kérdeztem meg tőle, hogy Thomas vajon hogy csókol, mert az ő dolguk volt, látszott rajta, hogy odavan a fiúért, és csakis ez számított.
- Én is nagyon remélem, hogy jó irányba alakulnak majd a dolgok. Még ötletem sincs mit csináljunk, de majd alakul valahogy. Tényleg, ti mit csináltatok az első pár randin? Merre mentetek? Talán még a faluba le lehetne menni vagy beülni valahova, vagy ilyesmi... hmmm... de az is lehet, hogy majd ő kitalálja, aztán közli velem ha sor kerül rá. Nem tudom, hogy szokott ez menni - néztem tanácstalanul a lányra. Tény, hogy még sosem voltam randin, vagyis egyen már igen, de hogy utána mi a helyzet, nem igazán voltam vele képben. Laura már gyakorlottabb volt a szememben, mert ő már régebb óta együtt volt a párjával. Bár tény, hogy egyáltalán nem lehetett egy kalap alá venni a két élethelyzetet.
- Azon gondolkodtál már, mivel akarsz foglalkozni, ha majd végzel? - kérdeztem a lányt, bár nekem még elképzelésem sem volt róla. A magam részéről még nem is akartam ezen agyalni, volt még rá bőven időm.
- Egyébként a lakásodra visszatérve, a szomszédokkal nincs gond? Vagy nem igazán hallatszik át hozzád, mit beszélnek, mit csinálnak? Bár az iskola is nagy zajjal jár, lehet, engem nem is érdekelne. Annál tuti nincs királyabb érzés, hogy van egy saját birodalmad, ami csak a tiéd! - mondtam neki lelkesen, igaz Lau említette, hogy elég elfoglalt, biztosan nem sokat volt otthon, de kíváncsi voltam, mik a tapasztalatai.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 29. 20:53
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 1. 21:47 Ugrás a poszthoz




Laura remek választás volt prefektusnak, én pedig kevésbé, ezt hiába is próbáltam palástolni, tisztában voltam a saját adottságaimmal, viselkedésemmel. Büntetni még sosem büntiztem meg senkit sem, de nem hittem azt, hogy élvezném, hiszen ha kihágáson kapnék valakit, az olyan lenne, mintha saját magam büntetném, ez pedig elég bizarr volt.
- Bizony - mondtam neki mosolyogva, azt meg kellett hagyni, hogy a srác nagyon vagány volt. Ez pedig számomra pozitív tulajdonságnak számított, mindig is bírtam a belevaló embereket.
- Igaz. Hagyni kell, hogy a dolgok maguktól történjenek, nem szabad semmit sem felcímkézni, erőltetni meg pláne nem - helyeseltem bőszen, hiszen Lau most nagyon rátapintott a lényegre. Az egy dolog, hogy szerettem volna, ha kialakul valamiféle kapcsolat kettőnk között, de tudtam, hogy ez az egész nem rajtam fog múlni, hanem a másik félen. Ha ugyanis nem érzett xy idő után se semmit az irányomba vagy nem voltam fontos neki, akkor fejre is állhattam volna, akkor se lett volna folytatás. Ennek ellenére azért bíztam a legjobbakban, hiszen ahogy a mondás is tartja, a remény hal meg utoljára. Közben a barátnőm elkezdte mesélni, hogy hogyan zajlottak az első randijai Thomas-sal, na meg persze hol.
- Ez annyira romantikus! De tényleg igazad van abban, hogy nem az a fontos, hogy hol vagy, mit csinálsz, hanem, hogy kivel, és az eltöltött időtartam a lényeg, mármint, hogy mindkét félnek élvezetes legyen - néztem rá álmodozó tekintettel. Lau nagyon összeillett Thomas-sal, ráadásul ők először barátok voltak, utána lett belőle szerelem. Nagyon örültem, hogy végre igazán boldognak láthatom a barátnőmet, na meg annak is, hogy jó tanácsokat tudott adni a témát illetően.
- Akkor hasonló cipőben járunk. Fogalmam sincs, mivel szeretnék foglalkozni, bár még ráérek ezen agyalni. De igazából nem tudom, mi illene hozzám. Neked van valami ötleted? Egyébként a gyógyítói poszton nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Simán el tudtam volna képzelni őt ebben a pozícióban, hiszen nagyon empatikus volt, jó indulatú, és szeretett másokon segíteni.
- Ó, az nagyon klassz! Azt hittem, hogy társaslakásban laksz, de ez így még menőbb! Az udvar közös használatú vagy van egy külön elkerített részed? - néztem rá kíváncsian. Nagyon szuper lehetett egy családi házban lakni, még akkor is, ha csupán egy részét bérelte az ember, hiszen sokkal nyugodtabb és kellemesebb környezet volt, mint egy városi lakás. Legalábbis ez volt az én elgondolásom, ráadásul nagyobb volt eleve az élettér is, plusz ott volt a kert, ahova ki lehetett ülni vagy akár kertészkéssel is el lehetett ütni az időt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 1. 21:49
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 5. 18:16 Ugrás a poszthoz




Nehéz volt megfogalmaznom még saját magammal szemben is, hogy mi fogott meg ennyire a srácban, főleg, hogy idáig csupán egyszer találkoztunk. Időnként hallottam olyan dolgokról az életben, hogy vannak olyan élethelyzetek, amiket egyszerűen képtelenség megmagyarázni. Ez pedig az érzésekkel is így volt, avagy lehetetlen volt rájönni, hogy valakiből miért pont egy nem várt reakciót váltott ki a másik egyén, ezen felül pedig bizony megesett, hogy egyes emberek valamiféle különleges hatással bírtak másokra. Sosem voltam híve a szerelem első látásra dolognak, hiszen hogyan is táplálhatna bárki is egy ismeretlen egyén felé mély érzéseket? A logikus énem legalábbis ezt gondolta, de arra nem készített fel senki sem, hogy egyszer csak egy olyan szituációban találhatom magam, ahol az érzéseimet egyáltalán nem tudom befolyásolni. Adott volt egy határozott jellemű, jó kiállású srác, valamint egy még intenzívebb érzelmeket meg nem élt csinos lány, akik az idők során találkoztak, az egyetlen fontos kérdés az volt, hogy vajon mi sül ki ebből? Ezt pedig egyik fél sem tudta előre megmondani, csupán kettejükön állt az egész a lehetőségek végtelen tárházával, csakis rajtuk múlott, hogy mit tudnak majd kihozni ebből a rendhagyó helyzetből. Nagyon is tisztában voltam vele, hogy Mihail nem ígért semmit, hiszen miért is ébresszen bennem csalfa reményeket, mikor ő maga sem tudta, hogy mi lesz ebből az egészből... én sem szerettem volna hiú ábrándokat kergetni az irányába, ezért is volt jó, hogy őszintén meg tudtuk beszélni egymással a dolgokat. Azzal is tisztában voltam, hogy ahhoz, hogy kialakuljon benne az irányomba bármi is, azt nem ez az egyetlen találkozás fogja eldönteni, hanem némi idő kell hozzá, és még jó pár személyes alkalom. Ezt a tudtára is adtam, ő pedig úgy tűnt megértette. Jó érzéssel töltött el, hogy ő is adott esélyt a dolognak, hiszen úgy voltam vele, hogy ebből még bármi kisülhet, talán rájön majd, hogy az érzéseim valódiak irányába, és talán akkor egy új szintre léphetünk a még nem létező kapcsolatunkban, de az is benne volt a pakliban, hogy az érzelmeim iránta egyoldalúak maradnak, ezt a kockázatot pedig büszkén vállaltam.
- Értem, mint ahogy megbeszéltük, meglátjuk, hova jutunk, mit hoz a jövő számunkra, aztán majd annak függvényében cselekszünk. Így van, míg veled vagyok, csakis a tiéd lenni - azt már nem ecseteltem neki, hogy nem fogok más felé nézelődni, míg vele vagyok, mivel ez nekem magától értetődő volt. Egyébként se rúghatott nálam labdába mellette senki sem, de ezt a kis titkot megőriztem magamnak. Hogy nála mi volt a szokás, főként véla révén, nem tudhattam, bár kötve hittem, hogy bármiféle fogadalmat tettek volna bármikor is a másik félnek. Náluk természetes volt, hogy ragadtak rájuk az ellenkező nem képviselői, ez pedig egyáltalán nem volt újdonság számomra, sőt, nagyon is jól tudtam, hogy nehéz fába vágtam a fejszét. Azzal is tisztában voltam, hogy ez a kapcsolat még sok fájdalmat fog okozni számomra, de az érzéseim sokkal erősebbek voltak nálam a másik fél irányába, így nem is tudtam teljesen tisztán gondolkodni. Azonban annyiban szerettem volna mindenképp kitűnni a sok-sok lány közül, hogy nem akartam egy lenni közülük. Bár szerintem ezzel Mihail is tisztában volt, hiszen már átrágtuk ezt a dolgot, és komolyabbra fordítottuk az egész témát azzal, hogy adott esélyt nekünk arra, hogy valamerre tovább haladjon a még nem létező kapcsolatunk, hiszen még nem tudtam bizonyítani neki semmit.
- Akkor ezt megbeszéltük - bólintottam rá újra a mondandóra, majd mivel a srác tovább bámulta a csillagos eget, én is rá emeltem a tekintetemet. Gyönyörű volt az éjszaka, teljesen tiszta volt az égből, melynek köszönhetően zavartalanul lehetett csodálni az összes látható csillagot.
- Őszinteség mindenekelőtt, ez a legfontosabb - néztem rá újra, mikor éreztem, hogy felém emelte a tekintetét egy elbűvölő mosoly kíséretében. Közben kimondtam a bűvös varázsszót, melyet oly annyira várt, és úgy látszott, ez megtette a hatását. Hirtelen felült magával rántva óvatosan, amelyet iszonyatosan díjaztam, mert sikerült megúsznom az akciót fejsérülés nélkül.
- Tudom - mosolyogtam rá sejtelmesen, párszor illettek már ezzel a jelzővel, ám nem mindig pozitív értelemben, de most úgy éreztem, hogy Mihail ezt annak szánta. Közben egy rántással magához húzott az ölébe, aminek fele sem volt tréfa, mert úgy éreztem, elég mély vizekre evezünk. A hajamat finoman hátrasimítva elkezdte csókolgatni a nyakamat teljes egészében, majd ruháim picit arrébb tolva ajkai a vállam érték. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy ellenemre volt az egész, mert iszonyat jól esett, még sosem éltem át effajta mámorító érzést, még többet is kaptam tőle, mint amit eredetileg kívántam. Láng borította az egész testemet... kezemmel megcirógattam az arcát, majd magam felé irányítottam a tekintetét. Puha ajkára tapasztottam ajkam egy pillanat erejéig, kezemmel pedig az arcát simogattam, hogy elhiggyem ez a valóság, és nem csak egy álom. Eszméletlenül jól éreztem magam a társaságában, reméltem, hogy ez az érzés sosem múlik el, de tudtam, hogy nem tarthat örökké ez az éjszaka, és abban is biztos voltam, hogy ennek lesz még folytatása. Reméltem, hogy a partnerem is így gondolta, és tiszteletben tartotta, hogy nem csupán egy futó kaland szeretnék lenni számára, hiszen arra volt elég jelentkező, hanem valami különlegesebb. Egy újabb szenvedélyes csókot leheltem ajkaira, majd kezemet a mellkasára helyeztem, fejemet pedig a vállára, nézve közben a csodálatos csillagos eget.
- Látod? Ott van a legfényesebb égitest, a Vénusz. Ott pedig egy hullócsillag, melynek fénye hamarosan kiég. Az utóbbiból számos megtalálható az égbolton, és gyorsan el is tűnnek onnan, ám az előzőből csupán egy létezik, mely beragyogja a sötét eget kitűnve a többi csillag közül. Remélem egyszer én leszek majd a te égboltodon is az Esthajnalcsillag, bár tudom, ez még nagyon képlékeny - szemléltettem a természet példájával, hogy mit szeretnék majd nála egyszer elérni, ha sikerül, bár ezzel már ő is tisztában volt. Egyelőre kiélveztem a jelenlegi helyzetet, rettentően jól esett, hogy Mihail karjaiban lehettem, vele ugyanis teljes biztonságban éreztem magam, amellett, hogy erős érzelmeket tápláltam iránta, és reméltem, hogy lépésről lépésre idővel egyre erősebben kialakul majd közöttünk valami kötelék.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 5. 18:59 Ugrás a poszthoz




A lány is egyetértett abban velem, hogy ami nem megy, azt nem szabad erőltetni. Eszembe sem jutott volna bárkin is szerelmi bájitalt alkalmazni, csak azért, hogy aztán hozzáláncoljam magamhoz. Ezt nagyon gusztustalan eljárásnak tartottam, meg egyébként sem vezetett sehova, hiszen az ital segítségével csupán hamis érzelmeket produkált az illető, ezáltal pedig az egész dolog hitelességét vesztette. Ha pedig kiment a hatása vagy nem kapott több adagot belőle a kiszemelt fél, akár csúnya véget is érhetett az egész merénylet, ráadásul óriási valószínűséggel meg is utálhatta az elkövetőt az áldozat, ami részéről teljesen érthető és jogos reakció lett volna. Láttam Laurán, hogy szinte a fellegekben jár örömében, mikor visszagondolt az előző randijaira, meg úgy egyébként is boldog és kiegyensúlyozott volt, ami nagy elégedettséggel töltött el. Összehasonlítva magunkat velük teljesen különbözőek voltunk, nem csupán emberileg, felfogásilag tértünk el tőlük, hanem a helyzetünk is teljesen más volt. Igaz, már annak is örültem, hogy egyáltalán idáig eljutottunk, hogy ötven-ötven százalék esély volt mindenre. Nagyon megnehezítette a dolgot, hogy Launak nem beszélhettem arról, hogy a srác véla, bár valószínűleg dobott volna egy hátast. De tartottam magam ahhoz, hogy nem mesélek erről senkinek, ő is őszinte volt velem, megérdemelte, hogy megtartsam magamnak ezt az információt. Közben más témára terelődött a beszélgetésünk, kicsit meg is könnyebbültem, hiszen elég szépen kiveséztük az egész dolgot.
- Hozzám. Vajon milyen hivatást tudnál elképzelni, ami illene hozzám? - néztem rá óriási szemekkel, iszonyatosan kíváncsi voltam, hogy milyen szakmákat sorol majd fel. Még az is elképzelhető volt, hogy beletrafál az egyikbe, aztán később azt fogom választani, sose lehetett tudni...
- Ó, értem. Hát kár, mert szerintem minden adottságot megvan hozzá, hogy remek gyógyító légy - feleltem neki sajnálkozva. Azt már nem kérdeztem meg, mi a pontos oka, mert bizonyára kifejtette volna, ha publikus.
- Hú, hát ez remekül hangzik, ha én elköltöznék, nekem is bőven elég lenne egy kisebb életterű hely, hiszen ott a magam ura lehetnék, meg mégiscsak független - néztem álmodozva a lányra, időnként mindig elmerengtem rajta, hogy milyen klassz lenne egy külön kéró, távol a kastélytól, de egyelőre ez még a jövő zenéje volt.
- Lehet, hogy majd később, ha már felsőbb éves leszek, akkor bevállalok valami munkát, hogy legyen egy kis félretett pénzem. A nővérem is elég sokat tett azért, hogy külön lakásban lakhasson. Klassz lenne valahol a közelében lakni, akkor többször tudnánk találkozni. Neki is van egyébként egy cuki kacsája, de ő már idősebb, viszont Hápival remekül kijön - meséltem a lánynak mosolyogva. Közben kortyoltam egyet az üdítőmből, majd figyelmemet újra a lányra szegeztem.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 5. 19:24 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



Épp semmi dolgom nem volt, úgyhogy elhatároztam, hogy találkozom az egyik diáktársammal a társalgóban, hogy adjon egy kis korrepetálást bájitaltanból. Ő kiválóan teljesített belőle, szóval kétség sem fért hozzá, hogy vágja a témát. Megetettem, megitattam Hápit, majd miután elkészültem, elindultam célirányosan a Társalgó felé. Elég sokan voltak, de nem olyan vészesen rengetegen, hogy ne lett volna pár szabad hely. Helyet foglaltam az egyik szimpatikus asztalnál, majd elővettem a bájitaltan tankönyvemet a jegyzeteimmel együtt. Türelmesen várakoztam, figyeltem a körülöttem lévő embereket. Az egyik asztalnál egy baráti társaság ült, valami társassal játszottak, a másiknál egy turbékoló gerlepár, a harmadiknál egy csajbanda, akik vígan heherésztek-haharásztak. Volt egy kis hangzavar a teremben, de nem volt zavaró, mert magukhoz mérten mindenki moderáltan nyomta a mondandóját. Én meg csak vártam, és vártam, de úgy tűnt, hogy a másik fél megfeledkezett a találkánkról. Már vagy fél óra is eltelt és sehol senki... legalább egy baglyot küldhetett volna, hogy közbejött valami, vagy az is lehet, hogy valóban kiment a fejéből a korrepetálás. Bosszúsan elpakoltam a cuccaimat az asztalról, majd kivettem a táskámból egy képregényt, melyet elkezdtem olvasgatni. Mivel segítségre ma már nem számíthattam, úgy voltam vele, hogy legalább akkor kellemesen fogom elütni az időt, ha már idefáradtam. Nem igazán volt kedvem visszamenni a szobámba, mert csak szétuntam volna az agyamat. Szociális életet sem tudtam éppen élni, mert mindenki marha elfoglalt volt, úgyhogy belevetettem magam a képregény kreálta világba. Annyira belemélyedtem a sztoriba, hogy még az sem zavart, hogy a közelben ülő csajok egyre hangosabban viháncoltak. Egész jól elvoltam, végül is feltaláltam magam, ha kellett, a jelen helyzetben is rájöttem, mivel lehet legjobban elütni az időt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 6. 19:30 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



Egész jól kikapcsolódtam a képregénnyel, bár kicsit még mindig bosszantott, hogy a másik fél még csak válaszra sem méltatott, így potyára jöttem el a megbeszélt helyszínre. Elhatároztam, hogyha legközelebb találkozom vele, mindenképp megemlítem neki a sérelmemet, szégyellje csak magát. Bár az is elképzelhető volt, hogy hirtelen közbejött neki valami, és nem volt ideje ezt jelezni felém, de ha majd találkozunk, úgyis kiderül az igazság. Miközben olvasgattam, odajött hozzám egy ismeretlen lány, és megkérdezte, leülhet-e az asztalomhoz.
- Szia! Persze, foglalj helyet nyugodtan - néztem fel rá az újságomból, majd folytattam a mondókámat:
- Nem zavarsz, amúgy Dana vagyok.
Közben a csajbanda még hangosabbra vette a hangerőt. Legszívesebben leütöttem volna őket vagy csupán odakiabáltam volna nekik valami szépet, de mivel nem a könyvtárban voltunk, így joguk volt hangoskodni, ha jól esett nekik.
- Ha viszont tényleg itt maradsz, kénytelen leszel értesülni a legújabb pasizási szokásokról - néztem mindent eláruló tekintettel a csajok asztala felé. Nem tudtam, milyen szándékkal jött a Társalgóba a lány, de ha tanulni, akkor bizony nagyon rossz helyet választott magának. Nem tudtam, hogy tud-e hangzavarban is tanulni, én az a fajta ember voltam, aki csak a legnagyobb csendben tudta elsajátítani a tananyagot. Opciónak az maradt, ha zavarta a ricsaj, hogy vagy rájuk borítja az asztalt, aztán magyarázkodhat a tanároknak, vagy beszélgetünk, vagy kikapcsolódik más módon. Így első blikkre szimpatikus volt, bár nem szerettem elhamarkodottan megítélni másokat, mert sokszor a látszat csalt. Reméltem, hogy a viháncoló társulat hamarosan más vizekre evez, de egyelőre úgy tűnt, hogy remekül elvannak itt legnagyobb bánatomra a közelemben.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 6. 20:38 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



Érdeklődő tekintettel kísértem végig, ahogyan a lány kipakolta a tanulnivalóját. Úgy tűnt, hogy okosodni jött ide, de a szomszéd asztal ricsajától számomra ez lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Bár nem voltam a helyében, nem tudhattam, mennyire zavaróak számára a külső tényezők. A neve hallatán hirtelen felkaptam a fejem, hiszen nem mindennap hal egy ilyen különleges nevet az ember.
- Te jó ég! Izlandi vagy? Én is onnan származom! - néztem rá nagy szemekkel, összecsapva a tenyeremet, annyira meglepődtem.
- Melyik városban élsz? - kérdeztem tőle érdeklődve, hiszen idáig nem igazán futottam össze izlandiakkal pár embertől eltekintve.
- Én Reykjavík - közöltem vele ezt a számomra fontos információt.
- Ja, hát a pasizási stratégiákat - ismételtem meg a lánynak, bár a csajok végigvihogták ezt a részt is, mely számomra roppant idegesítő volt.
- Sokszor az, aki a legjobban állítja, hogy tökéletesen tud valamit, az a legtudatlanabb - világosítottam fel a lányt, aki láthatóan zavarban volt. Ezt az észrevételemet eszem ágában sem volt megemlíteni neki, mert nem akartam még cikisebb helyzetbe hozni. Egyébként tisztában voltam vele, hogy mindenki másképp reagált bizonyos helyzetekre, aranyosnak találtam, hogy így belepirult a témába.
- Egyébként minden szituáció más, szerintem nem lehet előre megtervezni semmit, van, mikor a lány kezdeményez, van mikor a fiú... az egész helyzetfüggő. Na, meg minden kapcsolat más - tettem hozzá elgondolkodva. A mi helyzetünk elég rendhagyó volt Mihail-al, össze sem lehetett hasonlítani másokéval, de nem is akartam. Úgy vettem észre, hogy Sigrídur még új volt a témában, de nem akartam tapintatlan lenni vele, így nem is hozakodtam elő a témával. Régebben egyáltalán nem ez volt jellemző rám, előszeretettel hoztam zavarba embereket, de egy ideje valami megváltozott bennem, és ennek nem tudtam, hogy mi az oka.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 6. 21:36 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



Nagyon lelkes lett a lány, mikor meghallotta, hogy én is Izlandról származom. Rögtön meg is eredt a nyelve, amit iszonyatosan díjaztam. Át is váltottunk az anyanyelvünkre, iszonyat jól esett végre ezen a nyelven beszélni valakivel. Tényleg nagyon kicsi a világ, hiszen mekkora esély volt rá, hogy egy honfitársam foglal majd helyet ezen a széken itt mellettem?
- Bizony! Mindkét szülőm izlandi, egy nagy kertes házban élünk, van négy fiú testvérem és egy nővérem - közöltem a lánnyal mosolyogva.
- Igen, gyönyörű város, imádom! Mit dolgoznak a szüleid? Édesanyám a vendéglátásban tevékenykedik, édesapám sportfogadásokkal foglalkozik - meséltem neki lelkesen.
- Bizony, amelyik kutya ugat, az nem harap, így tartja a közmondás is. Van benne valami - közöltem vele mosolyogva, mert ez remek hasonlat volt a lánytársaság szószólójára nézve, legalábbis én így gondoltam.
- Dehogy ciki. Például a mostani kapcsolatomnál én hívtam randira a fiút. Aztán egész jól alakult az egész. Egyáltalán nem bánom, hogy mertem kezdeményezni, hiszen, ha nem teszem, lehet semmi sem lett volna a dologból - meséltem neki nagy mosollyal az arcomon. Igaz nem tudtam, hogy hova tart a dolog, mi lesz belőle, de legalább valami elindult, ami igazán fontos volt számomra.
- Na, és neked tetszik itt valaki? - kérdeztem tőle vigyorogva. Sosem lehetett tudni, attól, hogy zavarba jött a témától, még elképzelhetőnek tartottam, hogy megakadt a szeme valakin. Miután kiderült róla, hogy izlandi, sokkal közvetlenebb kötelék alakult ki köztünk, mint előtte, legalábbis én úgy éreztem, hogy ő is jobban megnyílt az irányomba, ezt a reakciót pedig én is viszonoztam feléje.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 7. 19:53 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



- A nővérem is ide jött tovább tanulni, vele a legjobb a kapcsolatom a testvéreim közül. Szóval boldogan jöttem utána, meg anyámék szerint elég jó neve van az iskolának. A sok testvérnek is megvan az előnye és a hátránya - néztem rá mosolyogva. Nagyon szerettem a tesóimat, de időnként jobb szerettem volna egyedül lenni, volt egy időszak, amikor sokat civakodtunk, de az a lényeg, hogy szívből szeretjük egymást.
- Sajnálom - biggyesztettem le ajkaimat, nem gondoltam volna, hogy megint sikerült kényesebb témába nyúlnom. Bár sajnos ehhez jól értettem, hogy mindig fejjel mentem a falnak, sose gondoltam bele, hogy ez milyen következményekkel járhat. Szerencsémre úgy tűnt, hogy nem sértődött meg rám a lány, bár nem ismertem a családi hátterét, majd tovább mesélte, hogy mivel foglalkozik az apja és a nagybátyja.
- Wow, ezek elég izgalmas szakmák. Te tudod már, mi szeretnél majd lenni? Én még nem gondolkodtam el azon, mivel foglalkoznék legszívesebben, ráérek még ezen agyalni - csacsogtam lelkesen a másik félnek. Időnként körbesandítottam a teremben, és elég mókás volt látni a többiek értetlen és csodálkozó arckifejezését, miközben a saját nyelvünkön beszélgettünk egymással.
- Igen, az ilyen embereknek általában a csupán a szájuk jár, nincs mögötte valóságtartalom. Aki valóban ért valamihez, általában nem kérkedik vele, bár ez intelligenciától is függ. Szerintem inkább feltűnési viszketegségben szenved az illető - néztem a nagyszájú lányra, akinek szinte be sem állt a szája, csodálkoztam rajta, hogy hogy nem fullad meg, mert még levegőt is alig vett, annyira nyomatta a rizsát.
- Hát, ez az egész dolog elég komplikált, így nem jelenteném ki, még minden képlékeny, az elején tartunk valaminek, aminek nem tudjuk mi lesz a vége - feleltem neki sejtelmesen. Végül is elmondtam neki a lényeget.
- Ejnye, egy hölgytől nem illik ilyet kérdezni! Harmadéves vagyok egyébként - nevettem el magam, semmi titkolni való nem volt a koromat illetően, de ezt nem hagyhattam ki.
- Az Eridon is jó ház, vannak ott barátaim. Én szeretem a saját házamat, a Navine-be is tök jó fej emberek járnak - mondtam neki vidáman, majd belegondoltam, hogy elég sok barátot szereztem mindenféle házból, és rájuk mindig számíthattam.
- Tudom, hülye kérdés volt. De majd idővel úgyis összefutsz olyannal, aki megdobogtatja a szíved. Egyébként meg ne légy kishitű, teljesen rendben vagy, lesz majd olyan fiú, aki szívesen randizna veled - közöltem vele határozott hangnemben. Látta rajta, hogy kicsit zavarba jött a témától, így inkább nem folytattam tovább az eszmefuttatásomat ez ügyben, hiszen a lényeget elmondtam neki.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 7. 22:08 Ugrás a poszthoz




Kár, hogy nem tudhattam, mit gondolt volna Laura arról, hogy egy vélába habarodtam bele, de ez egyelőre titok maradt számomra, hiszen nem beszéltem erről az apró, ámde igencsak fontos részletről neki.
- Nem is rossz ötlet. Egyébként szeretek fodrászkodni meg sminkelni is. Akiket idáig kisminkeltem meg megcsináltam a hajukat, nem panaszkodtak - nevettem fel hangosan, hát de komolyan, senki sem reklamált hogy szar munkát végeztem volna.
- Szerinted érdemes lenne nyitnom egy fodrász vagy kozmetikai üzletet? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. A lány véleménye fontos volt számomra, hiszen idáig mindig remek tanácsokkal látott el, és a komolyabb témákban sokkal tapasztaltabb volt nálam. A tanári szerepet rögtön elvetettem, az valahogy nem volt az én világom, egyrészt sokat kellett volna még tanulni hozzá, másrészt nem rendelkeztem azzal a türelemmel, amit megkövetelt volna az a hivatás.
- Ó, ez remek ötlet! Simán el tudnálak képzelni az állatok gyógyítójaként, szerintem élveznéd is! - lelkendeztem vidáman, mintha megtaláltam volna vele együtt közösen a számára tökéletes munkát.
- Hát elsősorban szeretnék önállósodni, örülnék egy kis lakásnak is, a lényeg, hogy csakis az enyém legyen. Aztán, ha társasági életre vágyom, elmegyek valamerre. Persze kérdés, hogy össze tudok-e rá kaparni annyi pénzt, hogy megengedhessem magamnak, bár erről egyelőre még nem tudok nyilatkozni. Ha nem jönne össze, maradna az, hogy mással osztozkodom a lakhelyen, de elsősorban egy saját kis lakást szeretnék - magyaráztam a barátnőmnek nagy beleéléssel. Mindennél fontosabb volt számomra, hogy legyen egy kis privát szférám, ahová elvonulhatok és végre egy saját lakhelyem, amit a magaménak tudhatok.
- A nővérem Budapesten él, van egy klassz lakása, nagyon szépen be van rendezve, imádok ott lenni nála - ecseteltem Launak mosolyogva.
- Hát igen, jó lenne valami alkalmi munka után nézni. Jó kérdés, mit tudnék bevállalni, nem egyszerű - gondolkodtam hangosan. Nem volt egyszerű a döntés számomra, hiszen eléggé öntörvényű voltam, és nem igazán csíptem, ha bárki parancsolni mert nekem.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 8. 17:38 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



- Bizony, ha nem lenne jó híre, bizonyára nem érdeklődne ennyire ember utána. Anyámék nagyon büszkék rá, hogy ide járunk, az elején kicsit ódzkodtam tőle, hogy milyen lesz az oktatás, hogyan fogok beilleszkedni, de aztán végül egész jól sült el minden - meséltem az Eridonosnak vidáman.
- Amúgy mi a beceneved? Ne érts félre, semmi bajom a neveddel, de biztosan nem csak Sigrídur-nak szoktak hívni, tuti van valami más változata - de vajon mi lehet? Erősen gondolkodtam magamban, igaz nem számított a hazámban ez iszonyat ritka elnevezésnek, de az ismeretségi körömben senki sem volt, akit így hívnának, mind ez idáig. Sigrí? Vagy Sig? Vajon mi lehet a becézési formája?
- Bőven ráérsz még ezen gondolkozni, még van rá jó pár éved, hogy eldöntsd, mivel szeretné foglalkozni a jövőben. Szerintem idővel ez majd magától ki fog alakulni - néztem rá bátorítóan.
- Jó kérdés, kinek mi járhat a fejében. Szerintem mindenki másra gondol, még az is lehet, hogy azt hiszik, valami titkos összeesküvésről van szó, vagy épp ördögi terveket szövögetünk - húztam széles mosolyra a szám csillogó szemekkel.
- Kevesen trafálnak bele, tuti sokan más nyelvekre gondolnak, de úgy tűnik, erősen gondolkodnak rajta, milyen nyelven zajlik a kommunikáció kettőnk között. Azért jó látni, hogy időnként nem csak tanulásra használják az agyukat - vigyorogtam a lányra cinkosul.
- Köszi, ez nagyon hízelgő, hogy okosnak tartasz, de amit az előbb elmondtam, az csupán az én álláspontom, más máshogy vélekedik a témáról. De így a szép és jó, unalmas lenne az élet, ha mindenki egyformán gondolkodna - tekintettem a lányra jelentőségteljesen. Ő is elég érett gondolkodású volt a korához képest, ez pedig hatalmas pozitívum volt, ezt pedig idővel a javára fordítva hasznosítani is tudja majd. Ahogy beszélgettünk, egyre szimpatikusabbá vált a lány, ráadásul még humorérzéke is volt.
- Semmi gond, majd egyszer elmondom, bár ahhoz nagyon meg kell kedveltetned magad velem! - néztem rá komoly tekintettel, majd pár másodperc után elnevettem magam.
- Csak vicceltem, mármint az elhangzottak második felével kapcsolatban - feleltem neki mosolyogva. Úgy voltam vele, hogyha még később is találkozunk párszor, és idővel kiderül róla, hogy megbízható, akkor én is jobban meg fogok nyílni neki.
- Imádom a Navine-t, mondhatni ez a második családom. Nagyon összetartó a társaság, remek a hangulat, a vezetőség pedig fantasztikus. Odafigyelnek ránk, különféle programokkal kedveskednek, mindig meghallgatják az embert, ha valami problémája van. Örülök, hogy oda kerültem, a nővérem is oda járt egyébként, ő is nagyon szerette - csacsogtam neki nagy beleéléssel.
- Biztos vagyok benne! Tessék kicsit több önbizalmat magadra szedni. Hagy ne soroljam fel, mit gondolok rólad pozitív értelmében. Na, de majd mellettem megedződsz, rád fér még egy kis magabiztosság - biztattam a lányt, hiszen tényleg csupán egy kis löket hiányzott neki ahhoz, hogy minden a helyén legyen, minden a legnagyobb rendben volt vele.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 10. 21:46 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés



- Rendben, akkor Siggi leszel, a többi nekem kicsit olyan furi - feleltem a lánynak, miközben végighallgattam, mik is a lehetőségek. Még a legutolsó tetszett leginkább, az előzőek valahogy távol álltak tőlem, mert valahogy kevésbé illettek a lányra. Legalábbis ez volt az én meglátásom, másnak nyilván más... Idő közben elég sok mindenről esett szó, elégedettséggel töltött el, hogy az eleinte félénk lány egyre jobban kezdett oldódni a társaságomban. Szerencsére humorérzéke is volt, mert rögtön lereagálta a mondandómat.
- Ez így igaz - mosolyogtam rá, közben valami azt súgta, remekül ki fogunk jönni egymással.
- Na, és te mivel töltöd a szabadidődet? - kérdeztem tőle kíváncsian. Nem igazán tudtam, hogy mivel szereti elütni az idejét, mivel még csak most találkoztunk először, úgyhogy szerettem volna jobban megismerni.
- Van valamilyen állatkád? Nekem van itt egy kacsám, Hápi - folytattam a szóáradatot és kérdezgetést. Reméltem, hogy nem zavarja, hogy szeretek beszélni, de ha több időt tölt majd a társaságomban, akkor jó, ha tudta előre, mire számíthat. Közben a lánybanda a közelünkben végre kezdett lecsendesedni, amit nagyon díjaztam, mert olyan volt már, mintha egy idióta műsor szólna a háttérben, bár tulajdonképpen a nagy felhajtás, amit levágtak részemről annak számított.
- Legközelebb elnézhetnénk majd a faluba, ha van kedved az egyik szabad hétvégén - mondtam lelkesen Siggi-nek. Végül is volt csomó lehetőség, számtalan üzlet, beülős hely, simán el lehetett ott ütni az időt. Úgy tűnt, hogy a lánynak egyáltalán nem volt ellenére, hogy találkozzunk még, így bátorkodtam feldobni egy programlehetőséget. Végül is mit veszíthetek? Legrosszabb esetben "kikosaraznak", nagy ügy, túlélem... az elutasítás mindenfajta kapcsolatban benne volt a pakliban lehetséges opcióként. Én pedig az "aki mer, az nyer" elvet vallottam. I think this is the beginning of a beautiful friendship. (Azt hiszem, ez egy gyönyörű barátság kezdete).
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 14. 00:17 Ugrás a poszthoz




Idáig még nem esett szó komolyabb dolgokról, bár Mihail-ból kinéztem azt, hogy simán letépi annak a fejét, aki komolyabb szándékkal közeledik irányomba vagy csupán játszadozni kíván kedve. Ez azért valamilyen szinten imponált is számomra, hiszen éreztette velem, hogy fontos vagyok számára, másrészt igazi pasi révén kiállt mellettem. Mindig is egy ilyen temperamentumos pasira vágytam, az pedig, hogy mellette még véla is volt, csupán egy plusz kihívásként szoltált számomra.
- Ha komolyan gondolod ezt a dolgot, csakis a tiéd vagyok, senki másé. Eszedbe se jusson, hogy bárki más számára felajánlanám magam. Csakis te érdekelsz - búgtam a kiválasztottam fülébe édesen. Reméltem, hogy megbízik bennem annyira, hogy elhiszi, amit mondtam neki, és nem fog kételkedni bennem. Egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy bárki más irányába is érdeklődést mutassak, hiszen csakis ő érdekelt igazán.
- Amúgy ez igazán imponál nekem, nyaú - mutattam viccesen cicus karmokat az ujjaimmal a fiú felé. Jól esett, hogy valaki ennyire foglalkozott velem, és az is, hogy valamilyen szinten féltékeny volt rám.
- Csakis a tiéd vagyok - suttogtam a fülébe, majd megharaptam azt játékosan, hogy értse, mi a stájsz.
Mindennél jobban kívántam őt, hiszen ki tudna ellenállni egy ilyen helyes, jó kiállású férfinak? Iszonyatosan vissza kellett fogni magam, hogy ne vessem rá magam és normál, emberi módon legyek vele képes viselkedni. Mégis győzött nálam a józan ész, bár igazából pengeélen táncoltam végig, amivel tökéletesen tisztában voltam. A csókja valami eszméletlen jó volt, mikor elmélyítette, nyelvem őrült ritmusban szeretkezett az övével, átadva magam a jelen pillanatának. Még sosem éreztem ilyet, ez volt az első alkalom, mikor ajkunk ennyire összeforrt, és ez iszonyatosan jó érzés volt számomra. Legszívesebben így maradtam volna örökre vele...
- De, bizony az leszek, majd meglátod - feleltem neki elszántan rá nézve. Mindenképp csakis az ő csillaga akartam lenni, erről pedig senki sem tudott volna lebeszélni.
- Talán igazad van, van egy olyan érzésem. A mának kell élni, aztán majd lesz valahogy, igaz? - kérdeztem tőle kissé félénken igéző szemeibe nézve, egy újabb csókot lehelve arcára, majd beletúrtam szőke hajába, aztán közelebb húzódtam hozzá, majd apró csókokkal kezdtem elhalmozni gyönyörű nyakát.
- Hmm.. talán igazad van. Élvezi kell az adott pillanatot, talán ez a gyógyír mindenre - búgtam a fülébe Mihail-nek negédesen. Mi voltunk csak itt ezen az éjszakán a hajón és a csillagos ég...
- Tudod, most teljesen biztos vagyok benne, hogy csakis téged akarlak - csúszott ki a számból ez a gondolat, pedig eredetileg nem kívántam vele megosztani. Rögtön el is pirultam...
- Igazad van, a mának kell élni, ki tudja, mi történik holnap. De az is tény hogy valamilyen szinten szeretek előre tervezni. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy  a mi esetünkben legyen meg mindennek a saját menete. Ha most minden megtörténne, amit akarnál, ugyan érdekelnélek-e még? Vagy mennyire észveszejtő lenne még tovább húzni a dolgokat? - kérdeztem tőle egyre közelebb húzódva hozzá úgy, hogy már csak alig volt köztünk valami, ami elválasztott volna egymástól. Egyszerre éltem a helyzetet, és merültem volna mélyebbre benne, és egyszerre vártam volna ki, hogy a későbbiek során hogy alakulnak majd a dolgok... nem volt egy egyszerű szituáció, főleg, mivel ott volt a közelemben az, akit mindennél jobban akartam.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 14. 03:15
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 14. 02:52 Ugrás a poszthoz

Sigrídur

Megjelenés


- Neked bizonyára megszokottak, számomra nem, mert még sosem volt ilyen nevű ismerősöm - feleltem neki pironkodva. Az ismeretségi körömben tényleg nem volt ilyen nevű egyén, ezért is találgattam, mely lenne számára a megfelelő becenév, ami nekem is tetszik.
- Bizony, mivel - néztem rá határozottan, szemöldökömet felvonva várva a választ, valamilyen szinten aranyos volt a határozatlansága.
- Főzőcskézni? Na, egyszer engem is megtaníthatnál - kaptam fel a fejem rögtön, mikor a lány elkezdte sorolni a hobbijait. Nem igazán voltam jó ebben a műfajban, de gyorsan tanultam, reméltem, hogy Siggi segít majd fejleszeni ez a hiányosságomat. Rajzolni egész jól tudtam, énekelni kevésbé, táncolni meg egyenesen imádtam. A kirándulást, túrázást sem vetettem meg, mindkét opció élhető volt számomra.
- Felfedezni? - csillant fel a szemem erre a szócskára rögtön.
- Akkor majd elviszlek egy felfedező körútra prefektusként, csak el ne szóld magad senkinek - kacsintottam az Eridonos-ra vidáman.
- Hát, én szeretek kirándulni, izgalmas dolgokat átélni - utaltam ennél a kihágásaimra, olasz nyelvet tanulni, táncolni, sportolni, úszni - soroltam fel, ami épp eszembe jutott. Nem volt semmiféle különleges hobbim, de azért elmondtam neki mindent, ami úgy nagy általánosságban foglalkoztatott.
- Az nagyon hasznos állat és cuki. Na meg a német juhász is az - válaszoltam neki mosolyogva.
- A nővéremnek is van egy kacsája, nagyon édes, rögtön megtetszett, mikor megláttam, aztán elhatároztam, hogy nekem is kell egy kis tollas. Aztán a menhelyről sikerült végül beszerezni - meséltem neki büszkén.
- Bizony, oda, veled - próbáltam követni a lányt és a megfelelő sorrendben válaszolni neki, hogy tisztában legyen vele, tényleg el akarok majd látogatni a társaságában a faluba.
- Remek, akkor épp itt az ideje, hogy eljuss! - néztem rá vigyorogva, bírtam a lelkességét, nagyon jó fej volt így első benyomásra. Úgy látszott, hogy sikeresen fellelkesítettem, ráadásul nagy volt rá az esély, hogy személyében új barátra tegyek szert.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 14. 19:31 Ugrás a poszthoz




Imádtam Lauban, hogy mindig mindenhez volt valami használható ötlete. A szépségszalon kapcsán nem is jutott eszembe, hogy milyen nehézségekkel járhat ez az egész, de igaza volt, hogy előbb érdemes valakihez betársulni, hogy átlássam a dolgokat, meg úgy egyáltalán tetszik-e az egész.
- Ez szuper ötlet! Ha úgy döntök, hogy ezzel szeretnék majd foglalkozni, akkor ez kezdésnek bőven megteszi - csacsogtam a lánynak nagy beleéléssel.
- Persze a legfontosabb az, hogy legyen majd egy kis birodalmam, ami csakis az enyém - folytattam, majd belekortyoltam az üdítőmbe.
- Én is imádom az állatokat, önkénteskedem a menhelyen is. Múltkor elvittem egy diáktársamat is, megetettük, itattuk az állatkákat, jó érzéssel tölt el, hogy legalább valamilyen szinten gondoskodhatom róluk - meséltem a barátnőmnek vidáman.
- Az nincs sajnos, akkor más lenne a helyzet - nevettem el magam, hát igen, akkor valószínűleg nem az lenne a beszéd tárgya, hogy de jó lenne egy külön lakás vagy lakrész, hanem akkor elújságoltam volna neki a jó hírt, és áthívtam volna egy házavató buli keretében. Eszembe jutott Alíz partija, ami egész jól sikerült, igaz, neki gyönyörű lakása volt, de én megelégedtem volna egy egyszerű kis hellyel is, hiszen a lényeg az önállósodás számomra.
- Nekem a falu tökéletesen megfelel, sőt, talán itt élnék legszívesebben - válaszoltam neki tovább szürcsölve az itókámat. Úgy voltam ezzel a dologgal, hogy végül is bármikor tudunk találkozni a nővéremmel, a távolság nem akadály.
- A munka kicsit nehéz ügy, szeretek a magam ura lenni, nem bírom, ha parancsolgatnak. Viszont, ha valóra akarom váltani ezt az álmot, akkor kénytelen leszek alkalmazkodni valamilyen szinten. A puding próbája pedig az evés. Te maradsz a jelenlegi munkádnál vagy esetleg váltani akarsz valami másra? Hé, és barátnőknek nincs kedvezmény? - vigyorogtam nagy szemeket meresztve rá a sok-sok kérdésem mellett.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 14. 19:32
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 20. 20:26 Ugrás a poszthoz




Látszott a lányon, hogy megdöbbent, mikor közöltem vele, hogy önkénteskedem a menhelyen, bár ő idáig csak annyit tudott erről a témáról, hogy onnan hoztam el a kacsámat. Azon viszont most erősen elgondolkodtam, hogy hogyan tudom majd ezt a tevékenységet összeegyeztetni a leendő munkahelyemmel, még akkor is, ha csupán részmunkaidőben fogok dolgozni. Persze minden meg lehet oldani, ezért úgy gondoltam, hogy majd alakul az egész, maximum kicsivel kevesebb szabadidőm lesz, bár még sosem dolgoztam, nem tudhattam, mennyire fog kimeríteni a munka. Maximum, ha nagyon leszívja az energiáim, megbeszélem majd a menhelyi vezetőkkel, hogy kevesebbet fogok tudni oda járni, ezt pedig megérthetik, hiszen pénzkeresés miatt dolgozik az ember általában.
- A lakás rezsije mennyire húzós? Persze tudom, hogy ez sok mindentől függ, és minden lakásé más és más, de ha nem titok, kíváncsi vagyok. Csak hogy tudjam, mire számítsak körülbelül, ha arra kerül a sor, hogy külön költözöm - mondtam a barátnőmnek jelentőségteljesen.
- Igen, valóban nagyon klassz lehet külön életet élni, önállóan - néztem rá álmodozó tekintettel. Ha egyszer arra kerül sor, hogy lesz bérelt kéróm, akkor majd csinálok lakásavató bulit, persze előre leegyeztetve az időpontot a tulajjal.
- Hát, nagyon remélem, hogy jó főnököm lesz - feleltem neki mosolyogva. Végül is, amiket így elmondott, ha kifogok egy normális górét, akkor nekem se lenne gond azzal, ha megkérnek valamire, nem pedig utasítanak.
- Örömmel hallom, hogy szereted a munkádat, ez rengeteget számít - mondtam Launak, miközben ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
- Ó, kár - biggyesztettem le a számat a rossz hír hallatán, majd hirtelen el is illant ez a fajta csalódottság.
- Majd valamikor benézek hozzátok egy fini pizzára! Neked melyik a kedvenced? - kérdeztem tőle mosolyogva.
- Én imádom a bolognaisat, a húsimádót, a tenger gyümölcseit, igazából mindet... egyedül a hawaii az, amit annyira nem szeretek - meséltem Laurának.
- Na, és tudod már, hol töltöd a karácsonyt? Nemsokára az is itt van... én hazautazom majd az ünnepekre, szóval családi körben fogom tölteni - dobtam be egy újabb témát, hiszen eléggé aktuális volt, hamarosan ugyanis itt voltak az ünnepek a nyakunkon. Persze én vártam már őket, mert mindig remekül teltek, egyedül szilveszterre nem volt programom, de úgy voltam vele, hogy majd alakul az is.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. december 23. 18:45 Ugrás a poszthoz




Megbeszéltem Bencével, hogy suhanjunk egyet a seprűkkel, persze kifejezetten éjszaka. Semmi veszíteni valóm nem volt, ilyenkor pedig egyébként is imádtam repkedni, mert az éjjeli órákban minden olyan nyugodt volt, senki sem zavart be, végre a magam ura lehettem. Mindig is imádtam a sebességet, a reptan órák, illetve a  kviddics mérkőzések alatt pedig megtanultam elég jól irányítani a seprűmet. Eszembe jutott, hogy utoljára Masával repkedtem egy nem megengedett időpontban, ráadásul egész jól elszórakoztunk. Most a legjobb barátommal, Bencével beszéltem meg a találkát itt, meg hogy beizzítjuk a seprűket. Reméltem, hogy tényleg eljön, aztán belevágunk majd a szórakozásba. Bár tudtam, hogy nem riadt meg semmitől, ami csínytevéshez vagy mókához fűződött, ezért is volt hű bűntársam. A szertárból máris beszereztem a hőn áhított seprűmet, aztán elkezdtem a sötét éjszakába repkedni, így ütöttem el az időt, míg a fiú ideért. Nagyon élveztem, hogy tök nagy csend volt, senkit se kellett úgymond kerülgetni, ennél jobb már semmi sem lehetett volna. Bemelegítés után leszálltam a földre, kezemben a seprűvel várakoztam. Közben azon gondolkodtam, hogy mindjárt itt a karácsony, amit a szüleim körében tölthetek. Nagyon vártam már, hogy kicsit a szeretteimmel lehessek, jó volt persze külön lenni tőlük, de azért már elég rég nem találkoztunk, így elkezdtek hiányozni. Mindig is élveztem az együtt töltött perceket ünnepekkor, ilyenkor többet tudtam csacsogni a nővéremmel is, akit mostanság szintén ritkábban láttam, mióta külön költözött.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. december 23. 18:46
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (232 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 » Fel