36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (219 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 » Le
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 29. 22:07 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



- Bizony, jól mondod. Többieknek csak akkor puszi, ha megengedik már - feleltem neki vígan. Nem mindenki díjazná, ha így kezdené el az üdvözési formát ami teljesen érthető volt a kultúrát tekintve. Bezzeg, ha Olaszországban lennénk, ott lazábbak lennének az íratlan szabályok is, ugyanis ott imádnak pusziszkodni az emberek. Ami ezután következett, arra bizony nem készültem fel. Mikor az orcájára szerettem volna puszit adni, hirtelen elfordította a fejét, így az ajkára sikerült cuppanóst adnom. Azonban ez nem egy villámgyors akció volt, mert ő is viszonozta, ráadásul még a kezével is megérintette az arcomat. A csókja egyszerűen csodálatos volt, iszonyat jól esett, mikor a puha ajkai megérintették az enyémet. Legszívesebben örökre ebben a helyzeten maradtam volna, de ahogy mondani szokás, egyszer minden véget ér. Szívesen vettem volna még egy kis repetát, végül pedig kaptam tőle még egy utolsó ajakcsókot. Szinte a fellegekben jártam, annyira megérintett ez az egész, ráadásul ez volt életem első csókja, ami nagy dolog volt számomra. Igazán szerencsésnek mondhattam magam, hiszen a fiú rém helyes volt, és tudta, mi a dörgés. Most teljesen elpirultam, hirtelen melegem is lett, úgyhogy gyorsan kidugtam a fejem az ablakon, hogy javuljon a helyzet.
- Hú, hát ez... ez fantasztikus volt! - közöltem vele nagy vigyorral az arcomon, mikor újra feléje fordultam.
- Szuper! Приятно познакомиться(örülök a találkozásnak) - ennyit tudtam oroszul, meg néhány szót még, anyáméktól kaptam régen egy képeskönyvet, amelyben mindenféle vicces ábra volt oroszul feltüntetve. Sokat persze nem tudtam, de ezzel az alapvető dologgal tisztában voltam. Anyám tanulgatta kicsit a nyelvet, de később felhagyott vele. Közben megszemléltem a headsetjét, amely segített neki felismerni a nyelveket. Elismerően bólintottam, nem volt rossz ötlet, hogy magánál tartotta, hiszen elég színes volt a Bagolykő társasága nemzetiségeket illetően.
- Bocsánat, nem akartam belehatolni a magánszférádba - vágtam rá gyorsan a szemeimet lesütve. Valóban illetlen kérdés volt tőlem ez... sajnos jellemző volt rám az, hogy előbb beszéltem, mint gondolkodtam volna. Reméltem, hogy nem orrolt rám meg emiatt a fiú. Közben egy kellemesebb témára, azaz a hobbikra terelődött a szó. Meglepett, hogy mennyi közös volt bennünk. Közben Mihail a vállam mögé helyezett egy hajtincset, ami által újra sikerült elpirulnom, szinte beleborzongtam az érintésébe.
- Ez nagyon jó, én is szeretek olvasni és futni is. Imádok olaszul tanulni, úszni, verseket írni és játszani a tűzzel. Vagy rossz fát tenni a tűzre, szóval tilosban járni, mikor nem szabadna - magyaráztam neki mosolyogva.
- Milyen könyveket szeretsz olvasni? - kérdeztem tőle a szemébe nézve kedvesen.
- Én mindent szeretek műfajtól függetlenül, az a lényeg, hogy lekössön és izgalmas legyen - tettem hozzá ezt a fontos információt.
- Én is szeretem az áfonyát, meg az epret, málnát is. Kissé vicces, hogy pont gyümölcsökről neveztek el minket a szüleim - nevettem el magam, eléggé ironikus helyzet volt ez.
- Tényleg? Ez remek hír, remélem igaza lesz - igazgattam a hajamat, miközben rá koncentráltam teljes energiámból. Nagyon élveztem a társaságát, reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó alkalom, hogy találkoztunk. Valamilyen megmagyarázhatatlan dologból teljesen elbűvölt, marha szerencsés lesz az, aki majd a barátnője lesz. Persze kérdés, hogy akar-e majd komoly kapcsolatot, de ez az ő saját döntése volt, mindenesetre örültem, hogy tőle kaptam meg életem első csókját.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. szeptember 30. 17:07
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. szeptember 30. 22:27 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Megjelenés



Épp a Nagyteremben agyaltam rajta, mivel is lehetne feldobni a napomat, mikor baglyom érkezett. Izgatottan olvastam az üzenetet, amely végül arról szólt, hogy Várffy tanár úr vár a tanáriban. Nem is tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. Beadtam a tanársegédi pályázatomat, mert a tárgy, amit tanított, mindig is érdekelt, de nem voltam biztos benne, hogy emiatt hívat. Talán rájött, hogy valami rossz fát tettem a tűzre? Pedig mióta prefektus vagyok, könnyebben mászkálhatok mindenfelé, este se kell úgy izgulnom a lebukás miatt. Vagy valaki beköpött volna minket Bencével, hogy elpostáztuk Las Vegas-ba a bibircsókos banyát? Az pedig mindenkinek áldás, csupán a jó szándék vezérelt minket, legalább nem kell elviselnie többé senkinek azt a vén pletykafészket. De biztos voltam benne, hogy egy lélek se volt a folyosón az akciónk alatt, bár sosem lehetett tudni. Mondjuk nem ez volt az egyetlen kihágásom, így esélytelen lett volna eldönteni, hogy mi miatt bűnhődhetnék. Mondjuk, mikor elkaptak, kiszabták rám a "jól megérdemelt" büntetőmunkát, amelyet mindig elvégeztem. Pedig dehogy volt hozzá kedvem... ráadásul annyira se voltak topon a prefik, hogy valami kreatív büntit szabjanak ki rám, mert például a takarítás részemről egyáltalán nem számított annak. Egyedül Masa volt az, aki ötletes feladatot adott, miután elkötöttem egyik este a seprűt és repkedtem a kviddicspályán kicsit. Azt a büntetést még élveztem is, ugyanis verset kellett írnom az egyik tantárgyról, amit legjobban gyűlöltem. Gyorsan el is végeztem a feladatot, persze nem kötöttem az orrára, hogy egész jó móka volt. Visszatérve jelen helyzetembe, tudtam, hogy indulnom kell, nem ajánlatos megváratnom a tanárt, mert ha rossz passzba kerül, akkor jaj nekem. Érdekes, hogy pont az ő tárgyára jelentkeztem, bár tudtam, mivel jár, de bevállaltam a dolgot, mindig is szerettem veszélyesen élni. Azonban azt is tudtam, hogy nem emberevő, az előző tanársegédje is él és virul, ez pedig valamennyire megnyugtatott. Másrészt nagy tekintélynek örvendett, sajátos tanítási módszerei voltak, és azokat becsülte, akik egyediek és szorgalmasak voltak. Na meg kreatívak. Egyre közeledtem a tanárihoz, majd illedelmesen bekopogtam az ajtón, persze jó hangosan, hogy azért hallja az illető, hogy jött valaki. Kicsit éreztem, hogy gombóc van a torkomban, magamhoz képest jobban izgultam a kelleténél, hogy mi fog történni. Miután úgy hallottam, hogy bemehetek, óvatos léptekkel mentem be a helyiségbe, majd becsuktam magam mögött halkan az ajtót.
- Jó napot, tanár úr. Hívatott, hát itt vagyok - mondtam neki nagy szemeket meresztve rá, majd kíváncsian vártam a fejleményeket.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 2. 22:08 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Megjelenés



Óvatos léptekkel foglaltam helyet a széken, majd kíváncsian vártam, hogy végül mit takart a "meghívóm" tárgya. Azonban, ahelyett, hogy erre választ kaptam volna, Várffy a tettek mezejére lépett szó szerint, és összehozott nekem egy randit egy mumussal. Hú, hát erre aztán igazán nem számítottam. Legszívesebben faképnél hagytam volna a másik félt, mert egyszerűen nem jött be a megjelenése, azaz nem működött részemről az a bizonyos "kémia", de úgy láttam, hogy a "partnerem" is ezen a véleményen volt, mert egyre csak közeledett, ráadásul nem volt túl bizalomgerjesztő a látványa. A mumusom egy élőhalott volt, azaz egy zombi, aki kiváló szereplője lett volna valamilyen horrorfilmnek, de a mi műsorunk cseppet eltért ettől a műfajtól, amolyan fantasy-thriller szerűség volt az egész számomra. A mumus talán épp azért szerepelt ebben az alakban a legnagyobb félelmem jeléül, mert sose szerettem volna újjáéledni ebben a ronda formában. Egyébként sem akartam a halálom után temetést, hogy majd aztán a kukacok és egyéb dögevők között végezzem a földben, inkább a hamvasztást részesítettem előnyben. Egyszóval szó szerint nem akartam döglődni, pláne nem egy ilyen visszataszító testben. Szóval visszatérve a tények mezejére, nem volt semmi esélyem arra, hogy elszabaduljak a székem fogságából, ugyanis a tanárom volt olyan jó fej, hogy odaragasztott, nehogy lelépjek idő előtt. Mondjuk így visszagondolva lehet, hogy én is így csináltam volna a dolgokat, igazán ötletes volt részéről ez a kis műsor, ámde egyben rém ijesztő is. Először fizikálisan próbálkoztam megszabadulni a szék fogságából, de gyorsan rájöttem, hogy erre semmi esélyem sincs, ráadásul a rondaság egyre csak közeledett felém, így elkapott a frász is, azonban engem kemény fából faragtak. Bizonyos nézeteltéréseket vagy szorult helyzeteket úgy kezeltem, hogy foggal-körömmel védtem magam, drasztikusabb esetben a pálcámmal és a tudásommal védtem magam. Most rájöttem arra, hogy fizikálisan semmire sem jutok a másikkal szemben, így előhúztam gyorsan a pálcámat a taláromból, majd egy határozott mozdulattal a mumusra irányítottam azt. Közben minden energiámmal a lényre koncentráltam, erős képzelőerőmnek hála, na meg annak, hogy mikor megkaptuk a tankönyveket, elolvastam a harmadikos művet érdeklődés gyanánt, hogy hogyan védekezhetünk a mumus ellen, elképzeltem a "szörnyet" egy vicces változatban. A képzeletemben babarózsaszín ruhát viselt, fehér görkorcsolya jelent meg a lábán, hosszú, szőke haja nőtt, műszempillái voltak, és óriási piros szája lett, és egész vicces képet vágott. Ennek fényében mondtam ki határozott hangnemben a varázsigét is:
– Comikulissimus!
Miután a mumus az általam elképzelt kinézetet öltötte fel, nagyot kacagtam, majd abban a pillanatban szerte is foszlott. Lélegzet-visszafojtva vártam, hogy most mi fog történni... Ha a "randi" nem is sült el jól, reméltem, hogy a "karrierem" annál jobban fog alakulni.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 3. 14:59
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 3. 22:40 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Megjelenés



- Ó, köszönöm! - feleltem mosolyogva, kissé pironkodva. Te jó ég! Most vajon álmodom vagy Várffy valóban megdicsért? Ha már ő elismerő szavakkal illet valakit, az már csak jelenthet valamit. Kavarogtak a különböző gondolatok a fejemben, szinte fel sem fogtam, hogy sikerült jól szerepelnem előtte. Persze messze nem volt tökéletes, amit csináltam, ezzel pedig tisztában is voltam, a tanárom pedig volt olyan előrelátó, hogy megmutassa, hogyan kell pontosan elvégezni a varázslatot egy mumuson. Tudtam, hogy fejlődnöm kell még ezen a téren is, ezzel pedig semmi gondom nem volt, mert érdekelt a téma, ami pedig lekötötte a figyelmemet, azt szívesen tanultam, továbbá annál nagyobb energiabefektetéssel fejlődtem azon a területen tovább. Közben figyeltem a tanárt, hogy hogyan old meg egy mumusos helyzetet egyszerűen és nagyszerűen. A halott átváltoztatás tanárnő látványán eléggé elcsodálkoztam, de nem firtattam a dolgot, nem is akartam túlgondolni semmit sem, meg láttam, hogy Várffy egyáltalán nem lepődött meg a dolgon, hiszen mégiscsak az ő mumusa volt. Végül egy másik személy került a halott nő helyébe, akit a férfi egyáltalán nem sajnált, mert villámgyorsan és sikeresen lereagálta a helyzetet. Hát ha van kitől, tőle aztán érdemes tanulni!
- Bravó! - néztem rá elismerően. Talán még tapsikoltam is volna mellé, ha mindezt egy haverom vagy barátnőm csinálta volna, de mégiscsak más volt a stájsz.
- Köszönöm, ez most jól fog esni - vettem el egy narancslevet az asztalról, majd rögtön bele is kortyoltam, hiszen sok volt most az izgalom és rettentően szomjas is voltam.
- Nos igen, ez a kérdés különösképp foglalkoztat - feleltem neki mosolyogva. Végiggondolva nem volt veszíteni valóm, ugyanis, ha valamiért megbüntetett, hát azt elég frappánsan megoldotta, ha pedig más oka volt az ittlétemnek, arra kíváncsian vártam a választ.
- Ez aztán a megtiszteltetés, remek hír! Köszönöm! - kaptam a kezem a szám elé, meghatottságomból vagy csodálkozásomból kifolyólag, mikor megtudtam, hogy miért is vagyok itt. Erre aztán tényleg nem számítottam, hogy pont én fogom megnyerni a tanár kegyeit, már ami a pályázatomat illette, úgyhogy iszonyúan boldog voltam. Ez rá is volt írva az arcomra, hiszen nehezen tudtam leplezni az érzéseimet, de nem is bántam, hiszen nagyon jól estek az elismerő szavak, amelyek elhagyták a száját. Teljesen fel sem fogtam még a történteket, ám kaptam is egy újabb kérdést tőle, amelyen kicsit elgondolkodtam.
- Tervezés, szervezés, megvalósítás a sablonosság teljessége nélkül - vágtam rá röviden, majd folytattam:
- Véleményem szerint a tanársegéd pozíció azt jelenti, hogy a tanár jobb keze az ember, mindenben segíti. Például órákat tart, részt vesz a tanulmányi dolgok szervezésében, emellett kreatív, úgyhogy ötletel, és követi a tanár utasításait. Emellett fejleszti önmagát, a tudását és igyekszik kihozni magából a maximumot, és persze felelősségteljes.
Kíváncsian vártam Várffy válaszát, hogy is hasonlóképp vélekedett-e erről a dologról, vagy némi módosításra szorult az elképzelésem, illetve teljesen másra gondolt a téma kapcsán. Éreztem, hogy kezd kiszáradni a torkom, úgyhogy ittam egy újabb kortyot az italomból, majd rá emeltem a tekintetemet, mely kíváncsiságot sugallt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 5. 17:47 Ugrás a poszthoz

Várffy-Zoller Róbert

Megjelenés



Figyelmesen hallgattam a tanár szavait, rettentő kíváncsivá tett, hogy mit gondolt azalatt, hogy "az iskola naggyá tétlén" kell dolgoznunk. Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy titkos szövetségbe kerültem volna, amely igencsak meglendítette a fantáziámat. Hirtelen bevillant, hogy ott vannak a többiek is, akik nem aranyvérű családból származtak. Vajon nekik milyen sorsot szánt a férfi?
- Mi lesz a vegyes származásúakkal? Mire gondol útmutatás alatt? És mit ért pontosan az alatt, hogy naggyá szeretné tenni az iskolánkat? - tettem fel neki sorra a kérdéseket, miközben nagyokat nyeltem. Ha együtt fogunk dolgozni, együtt fogunk működni, akkor számomra fontos volt, hogy őszinte legyen velem, főleg egy ilyen komoly téma kapcsán. Reméltem, hogy nem arra gondolt, amire gondoltam így elsőre. Hallottam már más diákok pletykálkodását olyan titkosnak titulált klubról, amelyet csupán aranyvérűek alkottak és az volt az életcéljuk, hogy megkeserítsék a "mások" mindennapjait. Mondjuk nem tudtam, hogy igaz-e vagy sem ez az egész, de azt mesélték mások, hogy régen bizony volt egy ilyen szervezet az iskolán belül. Általában sok mókában benne voltam, de azért reméltem, hogy ez nem mások ellen fog irányulni, mert semmi gondom nem volt azokkal, akik nem aranyvérűnek születtek, hiszen a vér csupán a származást határozza meg, nem pedig a jellemet. Persze örültem, hogy részem lehetett abban a "bizonyos kiváltságban", még büszke is voltam rá, még akkor is, ha nem mutattam ezt ki a külvilág felé, de ez nem befolyásolt abban, hogy másokkal is barátkozzak, kommunikáljak és a többi. Számomra az emberek tettei voltak a legfontosabbak, hiszen az üres szavak nem jelentenek semmit sem, az határoz meg egy embert, hogy miképp cselekszik. Miután a tanár felvetette az öregdiák találkozó ötletét, és elmondta, hogy mire gondol alatta, kezdtem megnyugodni, hogy pozitív végkimenetelű lesz a történet, és azt is, hogy tulajdonképpen mit is értett útmutatás alatt.
- Igaz, mióta itt vagyok, nem hallottam öregdiák találkozóról - forgattam a szemeimet elgondolkodva, pedig nem lett volna rossz, pláne, ha ezzel a többi diák számára is példát lehetett volna mutatni.
- Rendben, nekiveselkedem a feladatnak, ez egyben érdekes és hasznos kihívás! A "közjó" érdekében mindent megteszek! - csusszant ki lelkesen a számon, hogy kutassam fel a régi, tehetséges diákokat. Ez volt a kezdet ahhoz, hogy naggyá tegyük az iskolát és megfelelő útmutatást kapjanak a diákok - legalábbis számomra. Mondjuk nem biztos, hogy Várffy-t érdekelte a véleményem, még nem ismertem őt annyira, de köztudott volt rólam, hogy előbb beszéltem, mielőtt gondolkodtam volna. Azt meg kellett hagyni, hogy a férfinak volt érzéke a lelkesítő beszédhez, ezt az arcát még nem ismertem többek között. Ittam egy újabb kortyot a narancslevemből, amely most extra jól esett, mert totál kiszáradt a torkom.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 6. 01:39 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Megnyugodtam, mikor a fiú megértette, hogy nem jár ám mindenkinek puszi, csupán annak, akivel már jóban van. Nagyon cukin fogadta, mikor közöltem vele, hogy ez a csók remek volt, bár ez volt életem első csókja, amit nem adtam a tudtára, így nem is volt összehasonlítási alapom. De ember legyen a talpán, aki überelni tudja ezt, úgy voltam most vele, meg egyébként is csodás volt, és csak ez számított. Végignézve a srácon eltűnődtem magamban, hogy ilyen kinézettel bizony tutira nincsenek csajozási gondjai. Ráadásul még kedves és udvarias is volt, szóval jól fog vele járni a szíve választottja. Már, ha lesz olyan, nem ismertem igazából, hogy milyen kapcsolatra vágyott, lehet, hogy semmilyenre, nem tudhattam. Bár idővel, ha rátalál az igazira, akkor majd úgyis zajlanak maguktól a dolgok. Emellett örömmel vettem, hogy nyugtázta a bocsánat kérésemet az indiszkrét kérdésemet illetően.
- Valami olyasmit csinálni, amit nem szabad, azt jelenti, hogy rossz fát tenni a tűzre. Tudom, a magyar nyelv egyenesen borzalmas, annyi fura kifejezés van - csicseregtem neki mosolyogva. Hát még nekem is kihívás volt elsajátítani ezt a bonyolult nyelvet, nem kis időbe telt, mire megtanultam a dolgokat, de még így is voltak hiányosságaim, nem is kevés. Azért azt méltányoltam a szüleim felől, hogy sok pénzt öltek a taníttatásomba, ennek végül meg lett az eredménye. Azonban sok olyan kifejezést tanultam itt még pluszban, amelyet valóban csak a helybeliek ismertek.
- Akkor ebben hasonlítunk. Nálam is az a lényeg, hogy érdekesen meg legyen írva a könyv - válaszoltam a fiúnak úgy, hogy ő is megértse, amit mondok neki. Miután közölte, hogy szereti a gyümölcsöt, egyenesen végigmért, amely megint csak pirosságot csalt az arcomra. Legbelül kicsit szidtam magam, hogy mindenen elpirulok, nem is értettem miért, hiszen nem volt rám jellemző. Bizonyára Mihail váltotta ki belőlem ezt a szokatlan reakciót, ami mondjuk jelen esetben teljesen érthető volt.
- Igen, a Rellon vezetője az alagsorban van az irodájában. Odatalálsz vagy elkísérjelek? - kérdeztem tőle kedvesen. Szívesen segítettem neki eljutni a kívánt helyre, ő is nagyon rendes volt velem, és egyébként is nagyon bírtam. Bárcsak sose térne véget ez a találkozás, bár tudtam, hogy egyszer minden jónak vége szakad, az élet nevű játék már csak ilyen volt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 6. 02:25 Ugrás a poszthoz

Bence

Banyarablás


Megjelenés




- Wow, ez aztán a tökéletes csapatmunka! - lelkendeztem Bencének, miközben lepacsiztunk, megöleltük egymást és még meg is pörgetett. Egyszerűen szuperek voltunk, jobban nem is mehetett volna a dolog, ez volt számomra az év tökéletes bűnténye, avagy akciója.
- Ez rólad is elmondható ám, Zöld Lámpás! - nevetgéltem vele, miközben belé karoltam, aztán vígan lépkedtünk egyenesen a megkukult banya irányába.
- Bizony, szuper helyre fog kerülni, a fény és csillogás városába. Talán még kaszinózhatna is - vigyorogtam a portréra kedvesen, csak hogy érezze a törődést.
- Minden sínen van! - mosolyogtam a fiúra, miután elvégezte a kép zsugorítását, illetve a kezembe lebegtette azt. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy feladjuk postán a zsémbes banyát Las Vegas-ba.
- Naná, készültem! - feleltem Bencének egy cinkos pillantás kíséretében, majd elővettem egy piros színű csomagoló papírt arany masnival és megmutattam neki a címet is, ami egy jól menő kaszinóhoz tartozott. Minden adott volt, hogy a banya ott jól érezze magát, talán majd haza sem akar jönni, legalábbis abban reménykedtem.
- Szerintem remekül fogja érezni magát ott. Kicsit irigylem is, előbb járhat egy menőbb helyen, mint mi - néztem fintorogva a képre. Tényleg a jó ügy érdekében tettük ezt az egészet szó szerint, és most be is bizonyosodott, hogy igazunk volt. Egy kis idő eltelte után be is csomagoltam a banya miniatürizált portréját, majd megcímeztem azt, aztán az egyik szimpatikus bagoly lábára kötöttem, hogy vigye innen jó messzire. Nagy megkönnyebbülés ült az arcomra, miután a bagoly a kijelölt cím felé repült a pletykás banyával.
- Ez aztán valóban hatalmas sikernek számít, amit most csináltunk, ráadásul a "közjó" érdekében tettük - néztem Bencére hatalmas mosollyal az arcomon. Ennyire tökéletes akciót még sosem végeztünk idáig, minden simán ment, úgy, ahogy lennie kellett, ráadásul megszabadultunk egy olyan némbertől, aki feltehetően senkinek sem fog hiányozni.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 11. 22:43 Ugrás a poszthoz

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij

Megjelenés



Aranyos volt, hogy el tudtam magyarázni egy szófordulatot a fiúnak, amelyet aztán meg is értett, ez számomra igazi sikerélmény volt.
- Я тоже рад. (Szintén örülök) - válaszoltam Mihail-nak mosolyogva. Most rém büszke voltam azokra a kifejezésekre, amelyeket anyámtól tanultam. Sose gondoltam, hogy bármi haszna lesz az általa tanultaknak, de most bebizonyosodott, hogy tévedtem, és igenis nagy értelmet nyert a nyelvtanulás.
- Klassz, hogy ilyen sok a közös bennünk - mondtam a srácnak széles mosollyal a számon, majd közelebb húzódtam hozzá. Nagyon vonzó volt számomra, igazából nem is tudom, mi fogott meg benne... A szeme színe, a magabiztossága és még sorolhatnám, ez mind pozitív volt számomra. De úgy összességében az összhatás volt, ami előrébb lendített a nem létező kapcsolatunkban meg valahogy olyan volt a kisugárzása, amely nagyon vonzónak hatott.
Miután Mihail közölte, hogy oda fog találni a keresett helyszínre, néztem egy nagyot, hiszen ez azt jelentette, hogy külön válnak az útjaink. Ám ahelyett, hogy ott hagyott volna magamra mindenféle magyarázat nélkül, tenyerét hirtelen az arcomra simította. Mikor felpillantottam rá, magához húzott szenvedélyesen, majd egy lágy csók hagyta el a számat általa, amely iszonyat jól esett. Legbelül azt kívántam, bárcsak elmélyítené a csókot, kíváncsi voltam, vajon milyen lett volna akkor, mennyire lett volna szenvedélyes, hogyan éltem volna meg, milyen lett volna igazából átélni... hirtelen kívántam azt, hogy magához húzzon, majd szenvedélyesen megcsókoljon... talán egy másik alkalommal teljesül majd a kívánságom. Abba is beleborzongtam, mikor Mihail egy rakoncátlan tincset a fülem mögé tett. Kicsit sokat képzeltem a történetbe, mely aztán úgy volt tökéletes ahogyan elkezdődött, aztán véget ért. Ez az egész fantasztikus volt számomra, majd mikor véget ért a "varázslat" és visszafordult megkeresni a célszemélyt, realizáltam magamban, hogy nehéz volt elengednem, de bíztam benne, hogy hamarosan újra találkozni fogunk. Miután egyedül maradtam, picit még levegőztem a nyitott ablaknál, majd becsuktam azt, és tovább indultam a dolgomra.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 12. 05:29
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 20. 22:11 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Épp az sötét varázslatok kivédése óráról tartottam vissza a szobámba, amely eléggé lefárasztott, bár érdekes volt. Laura sem ért vissza, tök egyedül voltam, valószínűleg neki még órái voltak, vagy más elfoglaltsága. Lehet, hogy Thomas-al volt randija, ki tudja? Mindenesetre nagyon örültem nekik, irtó cukik voltak együtt. Miután a cuccomat leraktam, elmentem letusolni és hajat mosni, majd arra gondoltam, hogy játszom kicsit Hápival. Mikor a ketrecéhez értem meglepődve vettem észre, hogy hűlt helye volt, ráadásul a szobában sem találtam sehol sem, pedig felforgattam miatta mindent. El nem tudtam képzelni, hogy hova tűnhetett, először pánikrohamot kaptam, fel-alá és körbe-körbe cirkáltam a szobában, majd miután tudatosult bennem, hogy itt nem fogok rálelni a tollasra, leültem az ágy végére, és végiggondoltam, hogy merre lenne érdemes elindulnom. Első körben a Navine helyiségeit jártam be, a fürdőtől kezdve a klubhelyiségig mindent felkutattam miatta, de sehol sem volt. Ezután elindulta a főbb helyek felé, ahol szerintem megfordulhatott még, de nem jártam sikerrel. Végül a fejetlenség folyosóján kötöttem ki, ahol épp két festmény vitatkozott egymással egy pletyka kapcsán. Annyira aggódtam, hogy nem is figyeltem rájuk, azon kattogott az agyam, hogy hogyan tudott kiszökni a kacsám a ketrecből. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg elfelejtettem bezárni az "otthona" ajtaját, és annyira siettem reggel az órára, mert késésben voltam, hogy a saját ajtónkat sem csuktam be. Így persze könnyen meg tudott szökni a kis tollas... lassan sétáltam végig a folyosón, hátha rálelek. Reméltem, hogy minél gyorsabban megtalálom és visszavihetem a megszokott környezetébe.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 20. 22:12
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 21. 21:17 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Sietve haladtam előre, a festmények pedig egyre élénkebben viselkedtek. Itt mindig volt valamiféle balhé, veszekedés, összetűzés néven, időnként pedig vigadalom volt. Úgy tűnt, hogy inkább egymással voltak elfoglalva, mintsem másokkal, bár néhányan kíváncsian fürkészték tekintetükkel az arra elhaladó embereket, akikből jelenleg alig volt jelen valaki. Folytattam az utamat, majd arra lettem figyelmes, hogy egy ismeretlen diák ült a földön egy könyvvel a kezében. Rögtön megcsillant szememben a remény fénye, hogy rátalálhatok a kacsámra, ha az illető látta.
- Szia! Dana vagyok! Láttál esetleg errefelé egy kacsát? Sajnos kilógott a szobámból, Hápi a neve... nagyon aggódom érte - néztem a másikra kétségbeesetten. Reméltem, hogy tud érdemelgess információval szolgálni irányomba, hiszen mindennél fontosabb volt most, hogy ráleljek az állatkára. A kis tollas mindig is kalandvágyó volt, így nem lepett meg, hogy kilógott a résnyire nyitva hagyott ajtón, azzal is tisztában voltam, hogy én voltam az egyedüli felelőse a történteknek. Ha becsuktam volna az ajtót, akkor nem lett volna semmi gond, de mivel meggondolatlan és figyelmetlen voltam, így adott volt a lehetőség számára, hogy felfedező útra induljon a kastélyban.
- Nagyon remélem, hogy időben megtalálom, sosem hagytam egyedül ennyi időre. Sajnos nyitva felejtettem a sietségben a szobám ajtaját is kiszökött - ismételtem önmagam szinte levegőt sem véve, hogy értse a másik, mi a helyzet. A festmények közben hangosabbra vették a hangerőt, most éppen négyen vitatkoztak össze, mert nem tudták eldönteni, kié legyen a számomra eléggé gázosnak kinéző ruha. Úgy láttam, hogy ez hosszú időtartamú veszekedés lesz, nem is értettem, mit ettek azon a göncön. Én tuti tovább engedtem volna másnak, csak hogy megszabaduljak tőle. Legrosszabb esetben kidobtam volna, de ők totál odavoltak érte, úgyhogy egyhamar tutira nem jutottak dűlőre a jelenlegi álláspont szerint.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 24. 21:30 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Iszonyatosan fel voltam pörögve, mikor tudatosult bennem, hogy eltűnt a kacsám. Ha pedig sok volt bennem az adrenalin, hajlamos voltam hadarni. Ez egyike volt a rossz szokásaimnak, amelyet igazából észre sem vettem, ugyanis általában a környezetem hívta fel rá a figyelmemet. Most is így történt, mintha meg lett volna írva az egész történet, de aztán mégse... ráadásul tudatosult bennem, miután a másik diák megmutatta a füzetébe felírt jegyzetét, hogy ő bizony nem hall. Hát erre aztán végképp nem voltam felkészülve... próbáltam lenyugtatni magam, hogy el tudjak társalogni vele a kacsám helyzete felől, de hirtelenjében nem jutott eszembe jobb ötlet annál, hogy én is írásban fejezzem ki feléje a gondolataimat, közlendőmet. Mosolyogva melléje guggoltam, majd elkérve tőle a füzetet és a tollat, aztán én odaírtam a közleményemet.
- Szia, Dana vagyok, a Navine ház prefektusa. Sajnos eltűnt a kacsám, akit Hápinak hívnak, mivel reggel siettem, és nem zártam be magam mögött az ajtót. Találkoztál vele esetleg? Vagy, ha van egy kis időd, tudnál segíteni? Ugyanis több szem többet lát. Nagyon szépen köszönöm előre is a válaszodat - nyújtottam át neki a szövegemet egy nagy mosoly kíséretében, hátha közreműködik Hápi megtalálásában. Nagyon aggódtam a kis tollasért, még sosem mászkált egyedül a kastélyban. Reméltem, hogy semmi rossz dolog nem történt vele idáig, és időben rátalálok, aztán vissza is viszem majd a jól megszokott környezetébe, hogy ne érje túl sok stressz. Bíztam benne, hogy hamarosan újra a helyén tudhatom majd, aztán végre én is megnyugodhatok.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 24. 22:22 Ugrás a poszthoz




Mindig is szerettem a szobámba tanulni, ha már magolásról volt szó, de jelen helyzetben nem igazán volt rá lehetőségem, mert a szobatársam eléggé nagy zajt csapott végig. Én mindig is csendben szerettem elsajátítani a kötelező mutatványokat, de most képtelen voltam erre a hangzavar miatt. Összeveszni nem akartam vele, így inkább úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanuló szobába, ami általam a legritkábban látogatott helynek számított. Oda szó szerint csak végszükség esetén mentem be, most pedig éppen ezt adta a helyzet, szóval az említett helyiség felé tartottam sietős léptekkel. Mikor benyitottam, legnagyobb megkönnyebbülésemre alig voltak páran a teremben, úgy látszott, hogy a tanulók zöme korábban elvégezte a tennivalóit. Most kifejejezetten jól esett a csend és egyáltalán nem hiányzott a nyüzsgés. Nagy önbizalommal megindultam előre, majd megláttam egy nálam fiatalabbnak tűnő lánykát, akinek ugyancsak szőke haja volt, mint nekem. Valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt rögtön szimpatikus lett számomra, így feléje vettem az irányt, meg egyébként sem voltam túl lelkes a tanulást illetően.
- Szió! Leülhetek ide tanulni? Na, nem mintha nem lenne elég hely a teremben... - néztem körül szemöldökömet felvonva, majd folytattam a mondandómat:
- de szívesebben társulnék egy élő, lélegző emberhez. Olyan élettelen ez a hely.
Mindig is ez volt a véleményem a tanulószobáról, számomra afféle kényszer helyiségként szolgált, de most kénytelen voltam ide betérni. Reméltem, hogy nem hajt el a lány, még be is mutatkoztam neki illedelmesen.
- Dana Straw Berry vagyok. Mi jót tanulsz? Én a bájitaltant próbálom a fejembe verni épp - közöltem vele csivitelve. Persze tudtam, hogy nem épp egy társalkodós helyiségben vagyok, hiszen a diákok zöme épp azért járt ide tanulni, hogy békét leljenek, de hát én már csak ilyen voltam... ami a szívemen, az a számom... egyébként sem tudtam sokáig csendben maradni, ha épp társaságom akadt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 25. 20:53 Ugrás a poszthoz




Bagolyban megüzentem Mihail-nak, hogy lenne-e kedve csónakázni egyet, hiszen a hétvégém egyébként is szabad volt. Persze ez csupán féligazság volt, mivel valamilyen fura oknál fogva elkezdett hiányozni a srác, nem tudtam kiverni a fejemből az első találkozásunkat, na meg persze az első csókot sem. Persze nem akartam magam csalóka álmokba ringatni, hiszen ő bárkit megkaphatott, akit csak akart, miért pont engem választott volna? Tudni illik mindenkinél volt jobb és szebb... annak is örültem, ha egyáltalán pozitív választ küld, meg ha valamiféle jó barátság alakulna ki közöttünk. De meg kellett hagyni, mély benyomást tett rám a puszta jelenléte is. Izgatottan vártam, hogy mit fog válaszolni, majd egy kis idő elteltével legnagyobb örömömre pozitív visszajelzést kaptam tőle. Majd kiugrottam a bőrömből a hír hallatán, szerencse, hogy csak Hápi volt éppen a szobában, mert más biztosan hülyének nézett volna, hogy ott ugrándozok örömömben egy helyben. Mikor eljött a jeles nap, végigkotortam a szekrényben a ruhákat, miután lefürödtem, hajat mostam, valahogy egyiket sem találtam alkalomnak illőnek. Hosszas, pár órás, keresés után ráakadtam az egyik kényelmesebb és csinosnak mondható ruhámra, amelyet örömmel aggasztottam magamra. Ezután begöndörítettem a hajamat, feltettem egy nem túl erős, ámde szolid sminket, aztán útnak indultam a csónakház felé. Én értem oda elsőnek, a tulajnak már megüzentük, hogy igénybe vennénk az egyik csónakját egy kis időre. Izgatottan vártam, hogy megérkezzen a fiú, úgy éreztem, hogy remek délutánnak nézünk elébe mi ketten.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 25. 20:53
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 25. 21:30 Ugrás a poszthoz




- Hát ez az, én is pont ezt kérdeztem magamtól... miért ne pont ide ülnék? Szupi, akkor helyben vagyunk, egy rugóra jár az agyunk - feleltem neki vígan. Hogy milyen mókás volt ez a lány, nagyon egyedinek tűnt, egyenesen odavoltam érte. Bírtam a különc emberkéket.
- Áh, primitívebb lény nem igazán képes fejlettebb életformává alakulni. De amúgy bírom a zombis filmeket, ne érts félre - nevettem el magam, majd levetettem magam elé a bájitaltan könyvemet az asztalra, amely csak úgy csattant, amint célt ért.
- Hupsz! Ez kicsit hangos volt! - emeltem a kezem a szám elég felvonva a szemöldököm, megvonva a vállamat.
- Lena, Lena... szép név! - nem is tudom, hogy miért a Csaj nem jár egyedül című film jutott a nevéről az eszembe. Ott ugyanis Laney volt a főszereplő, talán volt egy kis hasonlóság a nevükben...
- Nagy számonkérések? Hmm.. ennek a fele sem tréfa. - nem örültem a hírnek, mert ezek szerint még keményebben kellett tanulnom, ami eléggé nehezemre esett.
- Harmadikos. De te nagyon okosnak tűnsz és valamilyen fura oknál fogva azt érzem, hogy kened-vágod a témát. Segítenél? Cserébe bármit kérhetsz tőlem - ajánlottam számára egy ígéretesnek hangzó üzletet. Reméltem, hogy segít belerázódni a tananyagba, magam se tudtam, miért gondoltam róla, hogy jó a témában, de valahogy olyan okosnak tűnt... ha segítene, akkor számíthat rám bármiben - úgy voltam vele.
- Igazán sokoldalú vagy. A bűbájtan elég jól megy, azt nagyon szeretem - válaszoltam neki mosolyogva. Az a tárgy mindig is könnyen ment, volt érzékem hozzá, mindig kitűnőre teljesítettem belőle.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 25. 21:32
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 25. 21:49 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke


Megjelenés



Láttam kicsit a fiún, hogy megilletődött, mikor melléje kucorodtam, küldtem feléje egy bátorító mosolyt, hogy ugyan, semmi gond, ez tőlem teljesen normális reakció. Közben megírtam neki, amit akartam, ő pedig utána mutogatni kezdett az egyik irányba. Nem igazán értettem, mit akart ezzel közölni irányomba, ám szerencsére gyorsan kapcsolt, majd leírta a mondandóját. Erre aztán rögtön megvilágosodtam, felcsillant a szemem, hogy van rá esély, hogy meglegyen Hápi. A srác megfogta a kezemet, majd felsegített udvariasan a kőről, ezt a kedves gesztust nagyra értékeltem. Ezután pedig sietős léptekkel indultunk el jobbra, a helyszín irányába, amerre a kacsám is tartott. Iszonyat gyorsra foghatta a tempót, mert semerre sem láttam, miután elindultunk feléje, de bíztam benne, hogy hamarosan rálelünk a pihés állatkára.
- Nincs még semmi nyoma - közöltem a sráccal, miközben figyeltem arra, hogy lassan betűzzem a szavakat, hogy ő is megértse. Idáig csak magammal voltam elfoglalva önző módon, de most próbáltam rá is tekintettel lenni, ha már a segítségemre sietett és a füzetet se hoztuk magunkkal.
- Köszönöm, hogy segítesz - fűztem még hozzá lassan, biztató mosollyal az arcomon, csak hogy érezze a törődést. Rendes volt tőle, hogy velem jött megkeresni Hápit, ezt pedig nagyon is méltányoltam.
- Mintha láttam volna elsuhanni valamit abba az irányba - mutattam balra a folyosó végén nagy szemeket meresztve a helyszínre, majd magam után húztam a fiút, több szem többet lát alapon.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 26. 20:05 Ugrás a poszthoz




Láttam, hogy ezerrel kattog a szőkeség agya a megnyilvánulásom után. Hogy miért gondoltam róla azt, hogy okos? Nagyon egyszerű... látszott a szemében. A kevésbé intelligens emberek szemében üresség honolt, az övében pedig kíváncsiság, lelkesség, érdeklődés, tudásszomj. Amikor pedig elkezdett beszélni, be is igazolódott az, amit gondoltam róla, hiszen a közlendője irányomba nem csupán üres csacsogás volt. Látszott rajta az is, hogy elég nagy önbizalma van, ami nem feltétlenül jelentett rosszat, sőt, az én szememben kifejezetten pozitívnak számított, ha az egészséges szinten maradt és nem vegyült túlzott önelégültséggel.  Én sem voltam egy szerény típus, hiszen nem mutattam, gondoltam kevesebbet magamról, mint amire képes voltam, nem becsültem magam alá. Inkább negatív dologként vélekedtem erről a tulajdonságról, számomra a megtévesztéssel jelentett egyet az, ha valaki például értett valamihez, de a külvilág felé azt üzente, hogy nem képes rá. Ez nem csupán saját magára ártalmas megnyilvánulás, hanem a környezetét is becsapja vele. Ha valaki tud valamit, és jó is benne, ne mondja azt, hogy nem igazán megy neki. Mivel az már hazugság. Hú, megint nagyon elkalandoztam.
- Bocs, kicsit elgondolkodtam - néztem rá a lányra nagy mosollyal az arcomon, aztán meghallgattam a feltett kérdését.
- Hú, hát ezt így előre nem tisztáztam magamban, de bármit kérhetsz normál keretek között. Például szívesen segítek bármiben, amiben esetleg nem vagy olyan gyakorlott, esetleg intézhetek neked egy esti kimenőt úgy, hogy a többiek ne tudják meg - kacsintottam rá vidáman, majd folytattam:
- Szóval, benne vagy?
Közben tekintetemet a közelünkben ülők asztalára szegeztem, mindenki marha nagy lelkesedéssel tanult, még olyan is volt, aki bealudt az izgalmas tananyag olvasása közben. Valahogy meg tudtam érteni... utána visszanéztem a lányra, majd hirtelen kiugrottam a székemből egy "juj" kíséretében, mely rögtön elhagyta a számat. Kellett egy kis idő, mire feldolgoztam a látványt...
- Aztaaa! Te aztán nem vagy semmi! - néztem rá kikerekedett szemekkel, hiszen még sosem láttam ilyen attrakciót. A mugli világban Uri Geller-nek vagy David Copperfield-nek lett volna mit tanulnia tőle!
- Micsoda bezombulás! - firtattam tekintetemmel az arcát, mely keményen el lett torzítva. A csaj tényleg nem viccelt, mikor közölte az elején, hogy ő bizony nem áll távol a zombiktól. Hirtelen úgy maradtam, egyszerűen képtelen voltam visszaülni a székembe, nem tudtam, hogy tartsak-e tőle vagy sem, eléggé váratlanul ért az egész. Mindenesetre reméltem, hogy valóban egy emberrel van dolgom, túl valódinak tűnt ahhoz, hogy zombi legyen, és egyébként is a varázsvilágban voltunk, nem pedig egy horrorisztikus univerzumban. Tudtam, hogy léteznek itt veszélyes lények, vámpírok és a többi, de ők jó messze voltak innen a kastélytól. Na jó, mondjuk Adam-ról hallottam már, de ő szerintem kiemelkedett a fajtársai közül viselkedésben. Emberevő zombit meg csak nem engednének be ide... viszont láttam egy mugli filmet, amiben a főszereplő zombi volt és értelmes is, bár nem tudta úgy kifejezni magát kommunikáció terén, mint más. Ezen tekergett az agyam, majd vettem egy mély levegőt, aztán visszaültem a helyemre és vártam a további történéseket.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 28. 20:35 Ugrás a poszthoz




Ez a lány csupa meglepetéssel szolgált számomra. Biztos voltam benne valahogy, hogy a kimenőt fogja választani, hiszen az annyira izgalmas tud lenni. Azonban kijelentésével még az én ötleteimet is überelte, úgyhogy nem kicsit lepődtem meg rajta, ez az érzés pedig ki is ült az arcomra. Valóban nagyon okos volt, emellett úgy tűnt, kellően rafinált, dörzsölt is. Ez tetszett!
- Hú, a kaszinóba? Oda én is szívesen ellátogatnék! A gond az, hogy még nem vagyok tizenhét, de pár hónap és az leszek, bár szerintem ki tudnánk találni valamit, hogy bejussunk. Az milyen klassz lenne! - néztem rá álmodozó tekintettel, hiszen már el is képzeltem, hogy bemegyünk, aztán mindenféle izgi és mókás dolgot művelünk ott. Természetesen kipróbáljuk a nyerőgépek sokaságát is!
- Egyelőre két javaslatom van, nem is tudom... - húztam el a szám gondolkodva, majd egy kis ide-oda séta után folytattam:
- Nem tudsz esetleg valami illúzióval szolgálni belépés gyanánt, hogy bejussunk?
~ Talán magára ölthetné egy nagykorú képét vagy nem is tudom ~ tűnődtem el a témán...
- Áh hülye ötlet, tudom... csak egy kósza felvetés volt, ahhoz gondolom nagyon gyakorlottnak kell lenni meg fogalmam sincs, meddig tartana a hatása. Ez nem az én terepem - folytattam hangosan gondolataim kifejtését, majd újra elkezdte sétálni a tanulószobában közel az asztalunkhoz fel-alá. Két perc múlva visszatértem Lena-hoz, majd előadtam a második ötletemet.
- Esetleg Százfűlé-főzet?
Egyelőre ennyi tellett tőlem, talán a második felvetésem életképesnek bizonyul. Annyira nem ismertem a kaszinó környékét és szabályait, belépési módjait, ezért csupán a sötétben tapogatóztam. Csak annyit tudtam az egészről, hogy tizenhét éven aluliak számára nem ajánlott. Közben a lány előadta a zombi arcot, amely remekül megtette hatását, aztán vissza is változott a babaarcú lánykává, azaz az eredeti formájába.
- Naná, hogy benne vagyok! - feleltem neki lelkesen, bár az ötleteléseimből már rájöhetett, hogy igencsak vevő voltam a dologra.
- Bár az is opció, hogy kivárjuk azt a pár hónapot - mondtam neki somolyogva. Közben felsorolta a harmadikos bájitalok listáját, látszott rajta, hogy valóban keni-vágja a témát. Ezek szerint jó volt a megérzésem, hiszen ő aztán tényleg tudott segíteni, mert otthon volt a témában.
- A felsoroltak közül főleg a Bordeaux bájital és Sheng-hui féle energiafőzet, valamint a Lienaserum az, ami nem megy. Valahogy nem érzek rá a dologra, mert sose sikerült helyesen elkészítenem őket - feleltem neki kissé elkámpicsorodva. Szerencsére nem sokáig tartott ez a negatív érzés, ugyanis a szőkeség megidézett egy irtó cuki kacsácskát. Széles mosoly ült ki az arcomra, majd elismerően biccentettem felé. Tiszta Hápi volt, mintha csak róla mintázta volna, sőt, valószínűleg ő volt az.
- Ezek szerint láttad már a kacsámat? Irtóra aranyos kis jószág, igaz időnként kilóg a szobából, hogy elcsatangoljon... ebben hasonlítunk - kuncogtam el magam, majd tekintetemet újra a megidézett állatra emeltem.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. október 28. 21:40
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 31. 19:05 Ugrás a poszthoz




Telt-múlt az idő, kicsit kezdtem aggódni, hogy talán mégsem fog eljönni a fiú. De idáig valahogy az rítt le róla számomra, hogy szavahihető. Pedig igazából nem is ismertem, hiszen egy találkozásunk volt idáig, amely oly közeli volt, mégis oly távolinak tűnt. Úgy gondoltam, hogy majd alakulnak a dolgok, idővel biztosan jobban megismerem, sose szerettem eltervezni semmit sem előre, erőltetni meg pláne nem. Arra vigyáztam, hogy most ne járjon el a szám gondolkodás nélkül, mert múltkor kicsit mélyebb témába ütöttem bele az orrom, ami nem igazán tetszett neki, hozzáteszem, nagyon is jogosan. Sajnos eléggé szertelen voltam, amihez sokszor pimaszság is társult, igyekeztem ezúttal óvatosabb lenni, nem akartam magamra haragítani. Egyébként is volt benne valami plusz, amit idáig nem igazán véltem másban felfedezni. Reméltem, hogy azt se veszi zokon, hogy időnként be nem áll a szám, de én már csak ilyen voltam, szerettem csacsogni. Ő meggondoltabbnak tűnt, és kevésbé beszédesnek, olyan jin-jang szerű egyensúly volt köztünk. Kicsit sétálgattam a helyszínen, amíg vártam rá, majd mielőtt még jobban bepánikolhattam volna, hirtelen megjelent. Óriásit dobbant a szívem, hatalmas mosolyt csaltam az arcomra, közben folyamatosan az zakatolt a fejemben, hogy "vigyázz kislány, ezt most ne szúrd el, ha lehet". Nagyon tetszett a megjelenése, szerintem minden ruhadarab remekül állt neki. Látszott rajta, hogy tudja mit akar és rendkívül határozott jellem, ez pedig iszonyúan imponált.
- Szia! - üdvözöltem vidáman, majd mikor közelebb lépett hozzám, és a tincseimet ujjaival hátrasimította, éreztem, hogy megint elönti arcomat a pirosság. Hú, de ciki, miért kell elpirulnom pont most? Egyáltalán nem szokásom pironkodni... ráadásul előttem megállva még végig is mért, hú hát mit meg nem adnék, ha most megnyílna a föld és magába szippantana. Általában én voltam a pimaszabb, kezdeményezőbb típus mindenkinél, de nála más volt a helyzet, nem értettem, hogy mivel tudta kiváltani belőlem ezt a természetellenes viselkedést. Jól eső érzéssel töltött el, mikor szája elhagyta a "csinos" szócskát irányomba, akaratlanul is egyre szélesebbre húzódott a szám.
- Köszi, te is... te... - mi a fene? Mi jött rám? Mióta nem tudok befejezni egy épkézláb mondatot?
- Te is csi.... vagyis... te is jól nézel ki - feleltem neki még mindig pironkodva, mikor végre befejeztem a mondandómat, amelyet majdnem sikeresen elrontottam. Közben megkérdezte, hogy mehetünk-e, ráadásul még a kezét is felém nyújtotta legnagyobb örömömre.
- Kalandra fel! - fogtam meg a kezét, majd elindultunk a csónak irányába. Nem kellett sokat gyalogolnunk, meg is láttam a járművünket, amely kissé távolabb helyezkedett el a többitől, a benne lévő evezőlapátok pedig azt jelezték, hogy ez bizony a miénk. Elengedtem Mihail kezét, majd megindultam feléje, és egy óvatos mozdulattal, a csónak két szélét fogva, helyet foglaltam az egyik végében.
- Végül kaptál külön szobát? - kérdeztem a srácot, megvárva, amíg ő is beszáll a járművünkbe, mert rettentően kíváncsi voltam, hogy végül sikerrel járt-t a házvezetőjénél a kérését illetően.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. október 31. 19:28 Ugrás a poszthoz




- Egy óra elég ahhoz, hogy beleolvadjunk a környezetbe. Gondolom neked nem jelent gondot az összetevők megszerzése. Tudok is egy nyugis helyet, ahol megcsinálhatjuk. Mit szólsz az elhagyatott mosdóhoz? - kérdezte tőle nagy szemeket meresztve rá. Bencével is ott kotyvasztottuk a főzetünket, amelyet egyesek még a mai napig is emlegetnek, mekkora móka volt az is! Jó volt látni, hogy a lány is olyan lelkes a kaszinós látogatással kapcsolatban, mint én.
- Az első opció játszik. Már annak is örülök, ha átmegyek. Bár az se lenne rossz, ha valóban meg tudnám csinálni a gyakorlatban is. De most legyen az első opció, a másodikat tartogassuk máskorra, egy újabb kaland erejéig - mosolyogtam rá egy cinkos pillantással, majd kinyitottam a könyvemet az első említett bájitalnál. Tudtam magamról, hogy sose leszek egy bájitaltan zseni, de lehet, hogy többre is képes voltam, csak a megfelelő segítségre volt szükségem hozzá. Úgy tűnt, hogy a lány erre tökéletesen alkalmas volt, ráadásul minden "jóban" benne volt, akárcsak én, ez pedig már egy közös pont. Plusz az is kiderült, hogy szereti a kacsákat, ettől pedig rettentően nagyot nőtt a szememben.
- Hápinak hívják. A nővéremnek is van egy, időnként bandáznak, bár az övé már eléggé idős. Az enyém még ugye fiatalka, így iszonyatosan eleven. Ráadásul nagyon bátor is, nem igazán fél a többi állattól, na meg rettentően kíváncsi természet - feleltem a szőkeségnek vidáman, mindig is szerettem a kacsámról beszélni.
- Na, és neked van valamilyen kis kedvenced? - érdeklődtem tőle, miközben a bájitaltan könyvemre könyököltem.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 1. 20:04 Ugrás a poszthoz




- Remek üzletasszony vagy - néztem rá mosolyogva. Én élveztem a szitut, hiszen összekötöttem a kellemest a hasznossal. Na persze a kellemes szócska alatt nem a bájitaltant értettem, hanem egy új, kibontakozóban lévő barátságot. Mint kiderült, elég sok közös érdeklődési témánk volt, ráadásul ő is szerette a kihágásokat, akárcsak én.
- Ó! Hát méltán büszke lehet rád a család. Úgy értem intelligencia terén is, na meg magatartásbelileg is túlszárnyalsz rajtuk - kacsintottam rá cinkosan.
Hangosan felnevettem a lefolyós beszólásán, olyannyira, hogy az egyik kezemmel mókásan verdestem a bájital könyvet. Ezután nagyot nyeltem, ugyanis Lena jelezte, hogy nincs minden rendben, a tanerő beállt a hátunk mögé. Közben a lány azt imitálta, hogy szorgosan olvassa a könyvemet, amelyet gyorsan magához vett, mikor megjelent a szigorú őrszem. Szerencsére ez a trükk bevált, így újra nyugodtan tudtunk beszélgetni.
- Ó, köszönöm az információt, ez valóban nagyon hasznos számomra! Csirió! - emeltem fel a kezemmel a nem létező poharamat azt játszva, hogy koccintok vele.
- Amint megláttam, rögtön eszembe ötlött ez a név. Annyira illik rá! Majd egy másik alkalommal megismertetlek vele, amikor elviszem sétálni. Nagyon barátságos kis állat - mondtam lelkesen Lena-nak, miközben tekintetem hol rá, hol pedig a kivetített kacsára szegeződött.
- Jogos... ha nem tud foglalkozni vele eleget az ember és nem alussza át az egész napot, mint az egyik barátnőm lusta macskája, akkor nem érdemes állatot tartani - helyeseltem, mivel teljesen igazat mondott a lány. Látszott rajta, hogy felelősségteljes volt, ez pedig nagyon pozitív tulajdonság volt számomra.
- Igen, ők Izlandon élnek, szóval meglehetősen messze - feleltem neki mosolyogva. Az első időszakban még nagyon hiányoztak, aztán végül hozzászoktam, hogy csak időnként látogatom meg őket. Még szerettem volna valamit hozzáfűzni, amikor egy másik diák odajött hozzánk dúlva-fúlva, hogy maradjunk már csendben.
- Ha csendet akarsz, menj és zárkózz be a szobádba. Semmi közöd hozzá, hogy mit csinálunk, egyébként is elég halkan beszélgetünk... szóval keresd meg, hogy hol nyílik az ajtó és menj ki rajta - osztottam ki pimaszul. Csak nézett egy ideig, mint akinek lefagyott az agya, aztán visszament a helyére, magához vette a könyveit, és elhagyta a helyiséget.
- Na, látom, vette az adást. Egy idiótával kevesebb van végre a helyiségben - néztem a szőkeségre elégedett mosollyal. Szerencsére a tanerő épp mély diszkurzust folytatott valakivel, úgyhogy nem volt szemtanúja a jelentenek.
- Szóval ott tartottam, hogy messze laknak a szüleim. A nővéremnek Bogolyfalván van lakása, szóval őt bármikor meglátogathatom - meséltem jókedvűen.
- Tudom, hogy még bőven van időd rá, de van már elképzelésed, milyen szakirányba szeretnél tovább tanulni? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Azt gondoltam, hogy a bájitaltanhoz nagy tehetsége volt, de igazából azt nem tudhattam, hogy ő mit akar, lehet, hogy teljesen más elképzelése volt a jövőjével kapcsolatban.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 2. 20:00 Ugrás a poszthoz




Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgulós leszek ezen a találkán, hiszen egyszer már találkoztunk, és akkor egész normálisan kezeltem a helyzetet. Reméltem, hogy nem tűnt kifelé nagyon idiótaságnak, ahogyan viselkedtem, bár gyanítottam, hogy ez nem lehetett nem észrevenni. Sóhajtottam egy nagyon, úgy gondoltam, hogy ennél rosszabb már nem lehet az egész, ha tudtam volna, hogy túlizgulom a szitut, lehet meg sem születik az a levél. Pedig elég biztos voltam magamban, meg egyébként is szimpi volt a srác, szóval szerettem volna újra látni, de így utólag magamat ostoroztam, hogy nem tudtam kezelni a szitut. Igaz a legnagyobb veszítenivalóm az volt, hogy max sose akar már látni ez után a találka után Mihail, de igazából nem tudtam, mit gondol rólam, meg úgy az egész helyzetről, szóval azért nem akartam még temetni semmit sem. Legszívesebben odaálltam volna elé, és megmondtam volna neki, hogy én bizony úgy általában nem ilyen vagyok, és hogy nem tudom, mi ütött belém, de az még hülyébben vette volna ki magát, szóval inkább csendben maradtam. Miközben a csónak felé indultunk el, a fiú odament egy másik sráchoz egy kis idő erejéig, addig türelmesen vártam, majd folytattuk az utunkat. A csónakban helyet foglalva megtudtam, hogy sikerült külön szobát szereznie magának.
- Ez remek hír. Időnként én is örülnék egy külön szobának, bár jól kijövök a lakótársaimmal. Olyankor viszont jól jönne, ha időnként egyedül akarnék lenni vagy vendéget fogadok - csacsogtam neki mosolygós arccal. Néhány perc múlva eltávolodtunk a stégtől és a tó közepe felé tartottunk a csónakkal. Elég váratlanul ért az invitációja, hirtelen köpni-nyelni sem tudtam, a meglepődöttség pedig akaratomon kívül is kiült az arcomra. Ideje volt kicsit összeszednem magam, hiszen biztosan nem gondolta komolyan a kérdést, csupán illendőségből kérdezte, ha már előhoztam a témát, de lehet, hogy minden létező ismerősét meghívta már, aztán úgy volt vele, hogy akkor én se maradjak ki a buliból. Az is lehet, hogy házavató bulira gondolt, vagy így volt szokás nálunk. Biztos nem csak úgy hívott át, nyugtatgattam magam ezekkel a teóriákkal.
- Persze! Miért is ne? - vágtam rá gyorsan, majd megint éreztem, hogy elönti a pirosság az arcom. Gyorsan lehajtottam a fejemet, hagytam, hogy a hajam égő arcom elé hulljon, aztán elkezdtem a ladik alját tanulmányozni, mintha ez volna a legérdekesebb dolog, amit valaha láttam. Mikor éreztem, hogy végre kezdenek lecsillapodni a kedélyek, újra a fiúra emeltem tekintetemet.
- Áh, csak úgy tűnt, mintha láttam volna valami csillogó tárgyat, mintha valaki itt hagyott volna valamit, de tévedtem - próbáltam kimagyarázni magam a helyzetből.
- Ó, az klassz, ha nincs vele sok dolgod - bólogattam hevesen, végül is nagyon jól járt azzal a szobával. Én is vártam már, hogy idővel legyen egy saját kis lakrészem valahol, mint a nővéremnek, de tudtam, hogy ez a vágyam nem mostanság fog megvalósulni.
- Na, és sikerült beilleszkedned a Rellonba? Ott is vannak jó fej emberek, néhány barátom abból a házból való. Mondjuk ez úgy az összes házra elmondható, mindenhol vannak rendesebbek és kevésbé szimpatikus egyedek - állapítottam meg ezt az egyébként is egyértelmű dolgot.
- Milyen gyönyörű a naplemente! - néztem a csónakból ezt a természeti csodát. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogyan a lenyugvóban lévő égitest narancssárga sugarai aranyszínűvé varázsolták a vizet. Annyira a hatása alatt álltam ennek csodaszép látványnak, hogy nem is érzékeltem, mi játszódott le körülöttem.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 2. 20:03
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 2. 23:10 Ugrás a poszthoz




A zavarom ellenére remekül éreztem magam Mihail társaságában. Úgy éreztem, hogy remekül kiegészítjük egymást, ráadásul még nem is volt lehetőségem megmutatni neki a zavarom miatt a magabiztosabb arcomat. Aranyos volt, mikor rákérdezett dolgokra, még élveztem is, hogy magyarázhatok neki.
- Igen, vendég. Nos, időnként szoktam látogatókat fogadni, de persze azért más lenne a helyzet, ha lenne saját lakásom. Az iskolában lakni nem buli, de majd egyszer eljön az én időm is. Tényleg szerencsés vagyok olyan téren, hogy jól kijövünk a szobatársaimmal, de időnként azért hiányzik egy kis privát szféra - válaszoltam neki ábrándozó tekintettel. Szerintem a legtöbb diák ezen a véleményen volt, mindenki örült volna egy saját kis lakrésznek, de az élet nem kívánságműsor. Úgy tűnt, hogy valóban örül a válaszomnak, legalábbis teljes mértékben ezt olvastam le az arcáról, ami rettentően jó érzéssel töltött el. Viszont ezek szerint talán tényleg komolyan gondolta a látogatás témát... mindenesetre úgyis ki fog derülni idővel, hiszen akkor csak jelzi valahogy, mikor keressem fel. Erre a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy tényleg áthív, de meg kellett hagyni, iszonyat jól esett ez a gesztus annak ellenére, hogy nem tudtam, van-e a dolognak valami háttértartalma.
- Mondd csak, melyik a kedvenc ételed, italod? - érdeklődtem meg tőle kíváncsian. Persze megvolt a magam oka, amiért feltettem neki ezt a kérdést. Közben belegondoltam, hogy még a mai napig nem tudom, mi a fenét akarok majd csinálni később, de azt már elhatároztam, hogy csakis olyan munkát vállalok majd el, amiben örömömet is lelem. Reméltem, hogy létezett ilyen, mert nem volt túl sok fogalmam arról, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésemre pontosan. Persze úgy voltam az egésszel, hogy ráérek majd ezen agyalni akkor, ha eljön az idő, addig felesleges foglalkoznom ezzel a témakörrel.
- Idegesítő egyének mindenhol vannak. A lényeg, hogy tudja kezelni a helyzetet az ember - néztem rá vidáman. Szerencsére általában le tudtam reagálni a történéseket, azzal pedig tökéletesen tisztában voltam, hogy egyes emberek szemében én voltam idegesítő. Tény, hogy időnként elszaladt velem a ló és sokszor feszegettem azokat a bizonyos határokat, de hát senki sem tökéletes. Gyönyörű volt a naplemente, egyenesen szemkápráztató, mindig is imádtam ezt a napszakot. Közben éreztem magamon Mihail fürkésző tekintetét, majd félénken feléje fordultam, mikor elfordította a fejét, aztán az eget kezdte el kémlelni. Hirtelen jött kérdése hallatára totál megnémultam, újra éreztem, hogy elönt az arcpír, sikerült totálisan zavarba hoznia. Nem számítottam rá, hogy nekem fogja szegezni ezt a kérdést, hirtelen nem is tudtam, mit reagáljak rá.
- Húh... - sóhajtottam egy nagyot. Villámcsapásként ért az egész dolog. Talán pont ezt kedveltem részben a fiúban, hogy nem köntörfalazott, ami érdekelte arra egyenesen rákérdezett. Nem akartam se magamnak se neki hazudni, hiszen én hívtam el erre a találkára, és nyilvánvalóan megvolt rá az okom is, hogy miért.
- Igen - válaszoltam neki kipirult arccal, az ajkaimat harapdálva. Ám ezúttal nem fordítottam el róla a tekintetemet, hanem kerestem a szemkontaktust. Úgy voltam vele, hogy ha nem érdeklem, akkor bármilyen nagy fájdalommal is jár, most legalább kiderül. Igaz, nagyon szomorú lennék így belegondolva, féltem is az elutasítástól, hiszen egyáltalán nem volt közömbös számomra. Ha pedig az ellenkezője bizonyosodna be, akkor én lennék a világ legboldogabb embere. Persze nem akartam túl sokat se képzelni az egészbe, de talán nekem is jobb az, hogy megtudhattam, hányadán is állunk. Arra is próbáltam felkészülni lelkiekben, hogy talán nem is veszi komolyan annyira a témát, mint én, de jelen pillanatban ez számomra lényegtelen volt, hiszen csupán a saját fejemmel tudtam gondolkodni. Hirtelen úgy éreztem, mintha megállt volna az idő, senki és semmi sem számított rajtunk kívül.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 3. 01:59
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 3. 01:16 Ugrás a poszthoz




Már nagyon vártam a találkozást Laurával. Igazából nem is olyan rég költözött ki a szobánkból, hogy új életet kezdjen, de máris hiányzott. Az utóbbi időben elég sokat beszélgettünk és össze is barátkoztunk, szóval eléggé hiányzott a társasága. Egyébként is sok minden történt velem, amit szerettem volna megvitatni vele, így kifejezetten örültem, mikor végre sort tudtunk keríteni egy kis találkára. Egy hétvégi napot beszéltünk meg, a helyszín pedig egy kajálda volt, mert mindketten szerettük a finom falatokat, és így összekötöttük a kellemest a hasznossal. Mielőtt elindultam volna a megbeszélt helyszínre, megetettem és megittam Hápit, majd egy melegebb öltözetben útnak indultam. Út közben eszembe jutott Alíz házibulija, a Navine-s parti és egyéb mókás dolgok. Mennyit nevettünk, reméltem, hogy hamarosan sor kerül valamiféle újabb összeröffenésre. Szerintem szuper kis csapatot alkottunk így négyesben, ráadásul ez még közelebb hozott a lányhoz, akit nagyon megkedveltem. A gyorsétterembe érve kértem magamnak egy adag spagettit narancslével, majd helyet foglaltam egy ablak melletti helyen. Pár perccel előbb érte a helyszínre a megbeszéltnél, ám ez egyáltalán nem volt meglepő, hiszen általában mindenhol ott voltam már kicsivel korábban a kelleténél. Már alig vártam, hogy kikérdezzem Laurát, hogy érzi magát az új helyen, mik történtek vele mostanság. Meg persze azt is, hogy én is mesélhessek neki azokról a dolgokról, amelyekről még nem tudott. Izgatottan doboltam ujjaimmal az asztalon várva, hogy megérkezzen Laura, aztán, ha leadta a rendelését, indulhat a csevej.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 3. 01:16
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 3. 17:27 Ugrás a poszthoz




Elméláztam rajta, hogy vajon milyen is lesz majd a saját kéróm, az biztos, hogy nagyobb terek lesznek benne sok-sok ablakkal és modern bútorokkal. Időnként eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan rendezném be a leendő otthonomat, de ezek az elképzelések egyelőre csak álmok, tervek maradtak. Remekül kijöttem a szobatársaimmal, bár nagyon rosszul viselt, mikor Laura közölte, hogy kiköltözik. Persze örültem az örömének, meg egyébként is nagyon szép pár voltak Thomas-al, de hiányoztak az átbeszélgetett éjszakák, hogy mesélhessek neki a napjaimról, meg úgy az egész lénye. Tisztában voltam vele, hogy semmi sem tart örökké, de tudtam, hogy ez után is jó barátok maradunk. Közben megkaptam a választ a fiútól, hogy a gránátalma a kedvence, na meg a Whisky.  Sejtettem, hogy váratlanul fogja érni a kérdésem, ezen jót mosolyogtam magamban, majd elraktároztam az ezt a fontos infót az emlékezetemben.
- Rendben, megjegyzem - néztem rá széles mosolyt csalva az arcomra. Beszélgetésünk alatt egy újabb olyan kérdést szegezett nekem, amire végképp nem számítottam. Sikerült megint totál zavarba hoznia, próbáltam összeszedni a gondolataimat, hogy mit is válaszolhatnék neki. Azt hittem, hogy ezek után egyértelmű lesz neki, hogy miért hívtam meg randira. Nem igazán tudtam mire vélni a kérdést, reméltem nem a bolondját járatja velem és élezi a helyzetet, hogy ilyen keresztkérdéseket tesz fel én meg csak hebegek-habogok. Azért nem ilyennek ismertem meg, már amennyire ismertem. Mivel nem köntörfalazott, én is próbáltam hasonlóképp válaszolni neki erre a fura kérdésre.
- Még sose voltam randin, ez az első alkalom - kezdtem bele a mondandómba, hiszen ez volt az igazság. Idáig kimaradt valahogy ez az egész az életemből, ráadásul az első csókot is tőle kaptam, amely egyszerűen varázslatos volt.
- Azért hívtalak, hogy együtt legyünk, remekül érzem magam a társaságodban. Igaz, még nem ismerlek annyira, de szeretnélek jobban megismerni. Talán már magad is rájöttél arra, hogy nem vagy közömbös számomra - adtam ki magamból gondolataimat, majd kissé feszültnek éreztem magam. Talán mégse kellett volna kitárulkoznom neki ennyire, lehet, hogy azt mondja, hogy számára nem kölcsönösek az érzések, lehet, hogy nem is jövök be neki. Pedig még sose éreztem így senki iránt, az érzéseim pedig teljesen valódiak, ehhez semmi kétség sem fér. Nem csupán küllemre jön be, hanem a belső tulajdonságait tekintve is, de ha nem hagyja, hogy jobban megismerjem idővel vagy nem akar semmit, akkor így jártam, akármennyire szar érzés is. Hú, most elég furán érzem magam, legszívesebben a vízbe vetném magam és elúsznék jó messzire. Nem gondoltam, hogy sor fog kerülni arra, hogy elmondjam neki ezeket a dolgokat.
- Ha te nem így gondolod, megértem. Senkire sem szeretném ráerőltetni magam - tettem még hozzá egyenesen a szemébe nézve, majd elfordítottam tekintetemet, és újra elkezdtem bámulna a lemenő nap sugarait. Valahogy nyugtató hatással volt rám az egész és annyira káprázatos volt, ezt a pillanatot örökre bevéstem az emlékezetembe.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 3. 21:22 Ugrás a poszthoz




Végül valamelyest megkönnyebbültem, hogy túl estünk ezen a kérdésen is, hiszen most már tudhatta, hányadán áll velem. Még egyáltalán nem volt tapasztalatom semmiféle romantikus dologban, így a randi se volt számomra ismert fogalom. Hát, ha valami ilyesmi, amit most csinálunk, az se rossz. Bár az egy kicsit más lehet, hiszen most konkrétumokról beszélünk egymással, pontosabban tisztázzuk a dolgokat, ebben pedig nem sok romantikus dolog van egyelőre. Miután elhangzott szájából a válasz, meglepődve tekintettem rá. Véla? Hú... Véla... figyelhettem volna jobban is az órákon. Kellett pár másodperc, mire tudatosult bennem, hogy mit is jelent, amit mondott. A vélák kivételes szépséggel rendelkeznek, ha pedig bedühödnek megmutatják csúf arcukat. Ráadásul azt is megmagyarázta, hogy miért érzek iránta eszeveszett vonzalmat. Erre kérdően felvontam szemöldököm. Mindig is hittem benne, hogy saját magam határozom meg, ki tetszik és ki nem, kinek érzem jól magam a társaságába, kinek nem.
- Véla? Hú... és? - kérdeztem tőle mosolyogva. Hát, biztosan nem ezt a reakciót várta tőlem. Mondjuk sose tartoztam az átlag közé, na meg a kiszámítható emberek közé sem, de ez számomra inkább előny volt mint hátrány. Legalábbis az én meglátásom szerint...
- A legtöbb ember nem mutatja meg a sötétebbik arcát másoknak, hanem titokban tartja és álnok módon árt azoknak, akiknek csak tud. Ez sokkal rosszabb tulajdonság - feleltem neki ujjaimmal csavargatva a hajamat. Felcsillant a szemem, mikor közölte, hogy végül ugye önszántából jött el, ám lehervasztotta mosolyomat, mikor azt mondta, hogy szerintem nem kedvelem őt igazából.
- Nézd, nem tudom, hogy működik ez az egész, de ha adnál nekünk egy kis időt, akkor kiderülne, hogy hogyan is alakulnának köztünk a dolgok. Egyébként tőlem lehetsz a dalai láma is, az sem érdekel, csupán arra vagyok kíváncsi, hogy érdekellek-e egyáltalán, részedről van-e valamilyen vonzalom irányomba - néztem rá komoly arccal.
- Mivel eljöttél, van bennem némi remény, hogy igen. De az a lényeg, hogy szeretném, ha adnál nekünk időt, és bebizonyíthatnám, hogy tényleg valósak az érzéseim. Ugyanis én igenis úgy hiszem, hogy igazak, emellett mély érzések és komolyak. Nem csupán vonzalom és áhítozás, annál ez jóval több - néztem rá újra reménykedő tekintettel. Hogy mit gondolt rólam ezek után, nem tudhatom, de úgy éreztem, így volt tiszta a lelkiismeretem, hogy elmondhattam neki azt, amit őszintén gondolok, amit szeretnék. Lehet, hogy szánalmasnak tűntem, de túlságosan megkedveltem őt ahhoz, hogy csak úgy elengedjem feladva a harcot.
- Visszakanyarodva az előző témára, igen, jó szó, hogy "önszántamból". Ennek pedig igazán örülök - mondtam neki, miközben újra visszatért arcomra a mosoly. Ha valamit is számítottam neki, úgy gondoltam, hogy ad esélyt nekünk, függetlenül attól, mit gondol, én mindenesetre boldog voltam mellette, és továbbra is azon az állásponton voltam, hogy igaz érzelmeket táplálok irányába. Közben csatlakozott hozzám, a naplemente látványa láthatóan őt is megbűvölte.
- Dehogy haragszom, szerintem korrekt dolog volt tőled, hogy elmondtad. Vagyis ez volt a helyes cselekedet. Egyébként használtál nálam véla mágiát? - kérdeztem tőle tovább bámulva a csodálatos égi jelenséget. Bárhogy is dönt Mihail, tiszteletben tartom azt. Talán egy kis idő kell neki, hogy tisztában legyen azzal, mit szeretne tőlem, ad-e nekem esélyt, vagy teljesen elzárkózik, és sosem áll velem szóba. Igaz, azt nagyon sajnálnám, de úgy érzem, hogy jelen pillanatban mindent megtettem, ami tőlem tellett, hogy tisztázzuk ezt a helyzetet, a többi már rajta állt.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 3. 23:22
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 4. 20:32 Ugrás a poszthoz




Korábban álmaimban sem gondoltam volna arra, hogy majd egy csónakban "evezek" egy vélával, és őszintén megvallom neki az érzelmeimet. Szerintem erre senki sem gondolt volna a helyemben. Az emberek mindig csak általános dolgokkal voltak elfoglalva, sokszor az extrémebb szituációk lehetséges bekövetkeztét kapásból elhessegették, hogy ugyan, velük úgyse történhet semmi rendhagyó. Aztán mikor kiderült, hogy bizony bárkivel bármikor történhet valami lehetetlen szituáció, amire sosem számított, akkor vették észre, hogy a világ nem csupán fekete és fehér, hanem létezik átmenet is. Én sosem voltam magamhoz képest átlagos, mindig is szerettem, ha zajlott körülöttem az élet, mindig tettem róla, hogy történjen valami izgalmas, hiszen akkor éreztem azt, hogy igazán élek. Sose szerette előre tervezni, a jövőn aggodalmaskodni, mert az nem vezetett sehova. Inkább azon voltam mindig, hogy kiélvezzem a jelent, aztán majd alakulnak valahogyan a dolgok. A jelenlegi helyzethez is úgy álltam hozzá, hogyha Mihail ad egy esélyt kettőnknek, akkor úgyis majd alakul magától az egész, nem akartam előre semmit sem megtervezni, mert az csak elrontott volna mindent. A legszebb emlékek a spontán, tervezés nélküli pillanatokból tevődtek össze szerintem.
- Ennek nagyon örülök - húztam mosolyra a szám, mikor közölte, hogy ideje az van bőven, ezek szerint lehetséges, hogy pozitív választ kapok tőle. Megvallom, nagyon izgultam, hogy hogyan fog dönteni, hiszen most rajta állt, hogy elutasít-e vagy sem, az ő térfelén pattogott a labda. Azt nagyra becsültem benne, hogy őszinte volt hozzám, számomra ez volt az egyik legfontosabb tulajdonság.
- Rendben, nem is várok semmilyen ígéretet, hiszen majd meglátjuk, hogyan alakul a dolog kettőnk között - feleltem neki lágy hangon, majd feléje fordulva, elfésültem arcából egy kósza hajszálat, aztán tekintetemet csillogó szemekkel rá emeltem, hogy lássa, figyelem minden szavát.
- Örülök a döntésednek - válaszoltam vidáman, rettenetesen boldog voltam, hogy így határozott. Még ha nem is úgy alakulna a dolog, elmondhatjuk majd, hogy legalább megpróbáltunk, és nem motoszkál így a fejemben az a bizonyos "mi lett volna, ha..." szöveg. Ha pedig pozitív kicsengése lesz az egésznek, akkor meg pláne megérte adni neki egy esélyt. Persze tudtam, hogy nem lesz egyszerű az egész, de álltam elébe.
- Emiatt ne aggódj, értékelem, hogy őszinte vagy. Egyébként én sem vagyok egy egyszerű eset, nekem is vannak időnként dolgaim - néztem rá a hajamat babrálva.
- Ha megismered a másikat és eltöltesz vele xy időt, akkor megismered a jó és rossz oldalát is - tettem hozzá elmerengve, majd abbahagytam hajam piszkálását. Emellett arra gondoltam még, hogy az alaptulajdonságok, alaphangulat  mellett mindenkiből ki lehetett hozni az állatot meg a jó oldalát is az adott illetőnek. Mindenki hatással volt egymásra valamilyen szinten.
- Csak kíváncsiságból kérdeztem - néztem rá félénken, majd kissé elpirultam, mikor nekem szegezte a kérdést, hogy szeretném-e, ha használná. Bele se mertem gondolni, hogy mi lenne akkor,  ha él vele, bár akkor talán meg se történt volna ez az egész beszélgetés.
- Nem szeretném - közöltem vele komoly tekintettel, majd közelebb hajoltam hozzá és játékosan megharaptam a fülcimpáját, aztán visszahúzódzkodtam az eredeti pozíciómba, a csodás égi jelenség felé tekintve.
- Azt szeretném, ha nem használnád továbbra se, hogy felszínre jöjjenek a valódi érzelmek idővel mindkettőnk részéről, hogy igaz legyen az egész. Ezt főleg magamra értem. Akár érzel majd valamit irányomban, akár nem, a lényeg, hogy megismerj mindenféle pluszban hozzáadott véla mágia nélkül. Illetve fontos még, hogy a maguk medrében haladjanak a dolgok. Nem is ragozom ezt tovább, szerintem tudod, mire gondolok - közöltem vele egy apró mosoly kíséretében, majd a vállának dőltem, ráhajtva a fejemet, és tovább gyönyörködtem a naplemente látványában. Csodásan éreztem magam Mihail mellett, ráadásul annak is örültem, hogy megbeszélhettük végre a dolgokat. Hogy aztán miképp alakulnak a dolgok, az a jövő zenéje, nem is akartam ezen agyalni, inkább élveztem ezt a meghitt pillanatot.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 4. 21:24 Ugrás a poszthoz




- Szia! Köszi, te is csini vagy! - feleltem Laurának kitörő örömmel. Végre kicsit dumcsizhattunk, ha már mostanság nem volt rá alkalmunk. Közben elment kajáért, addig kitartóan piszkáltam villámmal a spagettimet, majd ittam egy korty narancslevet. Nem akartam pofátlan lenni, hogy elkezdek nélküle enni. Rövid időn belül vissza is érkezett az asztalhoz egy saláta és egy kancsó jeges tea kíséretében.
- Hű, te aztán tényleg szomjas lehetsz! - néztem rá vigyorogva, majd fejemmel oldalra biccentve tudattam vele, hogy szerencsére nincs messze a mosdó. Ha én ennyit innék, tutira fellátogatnám azt a helyiséget több alkalommal is.
- Jól vagyok, bár hiányzol, azért nélküled elég üresek a szürke hétköznapok. Képzeld, vettem fel még jó pár tárgyat, kicsit elkapott a hév, mikor kiderült, hogy évfolyamelső lettem. Arra gondoltam, hogy talán ideje több tárggyal is megismerkednem. Magamra se ismerek - nevettem el magam, mert tényleg ne ez volt rám a jellemző. Sose voltam az a magolós, tanulós típus, de mostanában komolyabban vettem ezt a dolgot.
- Ja, és képzeld! Tanársegéd is lettem Várffy tárgyánál! A mágia elmélete és gyakorlata. Na, erre varrj gombot! - fürkésztem Laura tekintetét, miközben meséltem neki, kíváncsi voltam, mennyire lepődik meg a fejleményeken.
- Miután beadtam a pályázatomat, behivatott magához, aztán rám szabadított egy mumust, hogy ártalmatlanítsam. Gondolhatod, először totál berezeltem. Ja, elfutni se tudtam volna, mert a szék, amire leültetett meg volt bűvölve, nem lehetett felállni belőle. Végül sikerült elérnem a célt, de azért elég para volt. Elég sajátos módszerei vannak a tanárnak, de nagyon bírom. Iszonyú kreatív, azt meg kell hagyni - meséltem neki lelkesen, majd elkezdtem eszegetni a kajámból. Elégedett voltam a minőségével, isteni finom volt. Miután ettem pár falatot, folytattam a csevejt.
- Ó, és képzeld, nekem és Bencének köszönhető, hogy a kastély lakói egy időre megszabadultak a vén banyától. Feladtunk bagolypostán a nyanyát, és egyenesen Las Vegas-ba repült! - vigyorogtam kárörvendően. Ha valaki, akkor ő valóban megérdemelte, hogy távol legyen az iskolától, szerintem a többi festmény sem ejtett érte krokodilkönnyeket. Sőt, a szomszéd festmény lakói egyenesen táncra perdültek örömükben, mikor megtudták, hogy a pletykás némber amerikai állampolgár lett egy időre.
- Na, és veled mi újság? Mesélj, milyen az új hely? A negyedik tanév? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Bőven volt időnk beszélgetni legnagyobb örömre, hiszen előttünk állt az egész nap.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 4. 21:26
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 5. 22:12 Ugrás a poszthoz




Mihail megtisztelt azzal, hogy elmondta őszintén, mi is ő valójában, én pedig megtartottam magamnak ez a plusz információt róla, tőlem aztán senki sem fogja megtudni. Egyébként sem voltam az a pletykálkodó fajta, nem tudtam, mennyire publikus dolog ez, de gondoltam, hogy nyilván nem hirdeti úton-útfélen. Nálam jó helyen volt a titka, bár talán néhányan tudják, akik már összefutottak vélával, de szerintem a többség számára ezt a dolgot homály fedte. Örültem, hogy ilyen őszintén el tudtunk beszélgetni, hiszen ez volt az alapja minden kapcsolatnak, legyen szó szerelemről, barátságról. Még alig ismertem a fiút, de máris szimpatikus volt számomra ez a tulajdonsága. Idővel majd jobban megismerem, úgy gondoltam, a lényeg, hogy szép, lassan haladjak, nem akartam ajtóstul rontani a házba. Tisztában voltam vele, hogy nagy fába vágtam a fejszét, de mindig is szerettem a kihívásokat, ráadásul ő is benne volt a dologban, szóval ez még inkább imponált.
- Gonosz a világ is. Nem mellesleg nekem is vannak hibáim, és én se vagyok egy angyal - rántottam meg vállamat közömbösen, tudnék neki mesélni én is ezt-azt, de ennek nem itt és nem most volt az ideje. Az is tény, hogy mindenkihez máshogyan áll az ember, de persze előfordult az is, hogy olyasvalakin vezeti le a feszültséget az adott illető, aki nem szolgált rá. Az utóbbinak sokféle végkimenetele lehetett, veszekedés, békülés, esetleg örök harag és a többi.
- Hiszem, hogy van jó oldalad is. Az őszinteség például számomra pozitívum, nagyra értékelem. Még akkor is, ha időnként fájdalmas tud lenni. Inkább nézzen szembe vele az ember, mintsem hátba szúrják, ugyanis az sokkal jobban fáj - tekintettem a fiúra határozottan, hogy lássa, valóban komolyan gondoltam, amit mondtam. Minden szó, mely elhagyta imént ajkamat, igaz volt.
- Hmmm, értem - néztem rá nagy szemekkel, mikor közölte velem, hogy a véla mágia használatot úgysem venném észre, ha netán bevetné irányomba. Hát ez nem volt túl megnyugtató, de bíztam benne, hogy tiszteletben tartja a kérésemet a későbbiek folyamán is. Nekem nem kellett külön rásegítés ahhoz, hogy szeressek vele lenni, és mély, valódi érzéseket váltson ki belőlem, legalábbis én ezen az állásponton voltam.
- Eszem ágában sincs - feleltem neki kacéran rákacsintva. Nem mondom, hogy nem szívesen folytattam volna még ezt a "játékot" vele, de tudtam, hogy meg kell húznom azt a bizonyos határt, mert a hangsúlyából ítélve nem rajta múlott, hogy visszafogja magát. Nem akartam kihúzni azt a bizonyos gyufát nála, mert bármennyire is szerettem volna szorosabb testi kontaktusba kerülni, még nem készültem fel erre lelkileg, és szerettem volna, ha meg tudja őrizni a józan eszét.
- Nézd, kezdenek megjelenni a csillagok az égen. Nemsokára besötétedik, ez a kedvenc napszakom. Éjjeli bagoly típus vagyok. Éjszaka minden olyan nyugodt és csendes... gyönyörű a csillagok fénye, és az is bámulatos, ahogyan a Hold megvilágítja a sötét eget  - tekintettem az égre álmodozva. Eszembe jutottak az izgalmas éjszakai kijárások a kastélyból, a tiltott éjszakai fürdőzés, a kviddicsezés, a banyás portré elcsenése és postázása a világ másik végére, és még számos szórakoztató dolog.
Mihail kijelentésére bólintottam, mikor közölte, hogy senkinél sem használja már a véla mágiát. Láttam rajta, hogy elmerengett ezen a témán, hagytam, hogy végiggondolja, amit akar, nem szerettem volna megzavarni. Kérdéseket sem szegeztem neki ezzel kapcsolatban, mert nem szerettem volna kényelmetlen helyzetbe hozni. Egyszer már sikerült belenyúlnom egy kényesebb témakörbe, most akármilyen kíváncsiság is fogott el, megálljt parancsoltam magamnak, és végre előbb gondolkodtam, mint cselekedtem, ami valóban nem volt úgy általánosságban az erősségem. Felálltam a helyemről, majd a csónak oldalához tartottam óvatos léptekkel, fel ne boruljunk, aztán megkapaszkodtam a szélében. Így jobb rálátásom volt a vízre, a tájra... magamba szívtam a tiszta, friss levegőt, tekintetemet pedig végigfuttattam a távoli horizont narancsszínű fátylán. Egy ideig gyönyörködtem a látványban, majd megindultam visszafelé, hogy leülhessek, ám út közben annyira ingott a csónak, hogy elvesztettem az egyensúlyomat, és majdnem sikerült elesnem, ám az utolsó pillanatban megkapaszkodnom Mihail térdében.
- Ne haragudj, kibillentem az egyensúlyomból - néztem rá elpirulva,nagy boci szemeket meresztve rá. Eltartott egy pár másodpercig, mire lereagáltam a szitut, majd mikor összeszedtem magam, elkaptam a pillantásom a srácról, és lassan felállni készültem. Még szerencse, hogy ötven kiló alatt voltam kicsivel vasággyal együtt, és hogy nem döntöttem fel őt is.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2019. november 5. 22:14
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 7. 20:15 Ugrás a poszthoz




- Na, az tök jó! Én is imádok futni, teljesen kikapcsolja az agyam, ráadásul sokkal fittebbnek érzem magam utána - feleltem a lánynak vidáman. Nagy megelégedettséggel töltött el, hogy rá tudtam venni anno a lányt, hogy időnként eljárjon velem futni, úgy látszott, hogy megkedvelte ezt a fajta mozgásformát. Mostanság kevesebb időm jutott erre a tevékenységre, de figyeltem rá, hogy legalább heti három alkalommal sportoljak, ha sok dolgom volt, akkor is. Ha lazább időszakom volt, akkor ez a felállás heti ötre változott.
- Köszönöm! - feleltem neki elpirulva kicsit, ugyanis Laura nem osztotta csak úgy ész nélkül a dicséreteket, mindig nyomós oka volt rá, ha így cselekedett.
- Hát elég érdekes módszer, az már biztos. De a lényeg, hogy sikerült - feleltem neki büszkén, majd feltekertem a villára egy újabb adag tésztát, és elkezdtem eszegetni.
- Na, és mit szólsz az új igazgatóhoz? Én sajnálom, hogy a régi elment, mert jó fej volt meg empatikus. Nem tudom, hogy az utódja milyen lesz - néztem a lányra eltűnődve.
- Egy prefektus se mindig szent, a lényeg, hogy segítsen annak, aki épp rá szorul, ellássa a feladatait és a többi - vontam meg a vállam, majd eszembe jutottak Masa szavai, amikor erről a témáról beszélgettünk kviddicsezéskor. Valószínűleg a szőkeségnek az ő véleménye sem tetszene, mert hasonlóképp vélekedett a témáról, mint én. Persze ezt nem mondtam Launak, mert egyrészt a mi dolgunk volt, másrészt nem akartam neki eldicsekedni újra az éjjeli kviddicsezésemmel, biztos hallott róla, hiszen Masától büntetőmunkát is kaptam. Az meg hétpecsétes titok volt, hogy ő is repkedett velem egy kis ideig. Remek móka volt!
- De rendben, nem folytatom - néztem rá mosolyogva, majd ittam egy kicsit az üdítőmből. Eszembe jutott, hogy Theon is prefektus lett, pedig ő sem az a tipikus mintadiák, sőt... lehet, hogy így akartak minket jobb belátásra bírni, mármint a jelvény által... ki tudja... bár az én tilosban járásaim nagy részére a mai napig nem derült fény.
- Az igen, akkor nem unatkozol! Hogy bírsz ennyi mindent csinálni egyszerre? Ne merülsz ki tőle nagyon? - kérdeztem tőle kissé aggódó tekintettel. Elég sok mindent bevállalt a barátnőm, ráadásul felvette az összes tárgyat is, hát ember legyen a talpán, aki bírja ezt. Egy kis idő elteltével Laura elkezdett mesélni az új otthonáról, látszott, hogy fantasztikusan érzi magát az élethelyzetében, hiszen teljes beleéléssel mesélt róla.
- Nagyon örülök, hogy ennyire szereted az új otthonodat. Benito boldogsága is érthető, hiszen azért mégis más egy különálló lakrész, mint a kastélyban lévő szobák, meg így osztozkodni sem kell senkivel - válaszoltam neki mosolyogva.
- Wow, az király! Már én is várom, hogy elsajátítsam a hoppanálást. Milyen egyébként, nagyon necces? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, majd folytattam a falatozást. Egész gyorsan fogyott a tészta, ami egyáltalán nem volt meglepő számomra, hiszen, ha éhes voltam, nem cicóztam, gyorsan elfogyasztottam az adott fogást.
- Egyelőre ketten vagyunk Dankával, nem költözött be senki. Jól elvagyunk, élvezzük a nyugalmat. Igen, egy évfolyamba járunk, ami szuper, mert tudunk segíteni egymásnak a tanulásban is - ecseteltem a fejleményeket a barátnőmnek.
- Na, és mi a helyzet Thomassal? Jól megvagytok? Mesélj! - néztem rá széles mosollyal az arcomon, kíváncsi voltam, hogyan alakultak mostanság a dolgok köztük. Jó volt látni, hogy Laura boldog vele, igazán megérdemelte, hogy valaki tiszta szívéből szeresse őt.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2019. november 8. 20:53 Ugrás a poszthoz




Minden képlékeny volt a jövőmet illetően, teljesen kiszámíthatatlan volt, hogy mi fog vele történni. Egyáltalán nem tartoztam azok közé, akik folyton a jövőjük miatt rágódtak vagy akik az álmaikból építkeztek, csakis azokra koncentráltak, és közben elfelejtettek "élni". Túl sok energiájukat vette el az, hogy mindent a vágyaikba fektettek, melyeket aztán képtelenek voltak megvalósítani bizonyos korlátok miatt. Én igazából nagyban tettem rá, hogy mi lesz a későbbiek folyamán, a jelen pillanatával foglalkoztam, annak a problémáit próbáltam megoldani, és annak az örömteli pillanatait éltem át teljességgel. Jelen helyzetben sem volt másképp, hiszen egyáltalán nem tudtam, mire számíthatok majd a fiútól. Amikor közölte velem, hogy még mindig nem tudom, mire számíthatok vele kapcsolatban, akkor realizálódott bennem, hogy próbál óvva inteni magától, és bármi is történjen, ő időben figyelmeztetett rá, milyen is valójában a saját megítélése szerint. Magamban elgondoltam, hogy biztosan lesznek majd olyan helyzetek, amikor totál ki fogok bukni rá valami miatt, vagy épp fordítva, de vajon lesz olyan erős kettőnk között a kötelék, hogy végül megbocsássunk egymásnak? Jelen pillanatban úgy gondoltam, hogy át tudjuk vészelni a megpróbáltatásokat, amikről még nem is tudtam persze, hiszen rendkívül bizakodó voltam irányában. Tisztában voltam azzal is, hogy mindenkinek van egy sötétebb oldala, még nekem is, ha pedig valaki tiszta érzéseket táplál a másik irányába, akkor a hibáival együtt fogadja el őt, persze kérdés, hogy a másik fél mennyit tesz bele az adott kapcsolatba. Na meg hogy mennyire fontos számára a másik... Egyelőre ebbe nem akartam belegondolni, hiszen most minden olyan jól alakult, egyszerűen csak élvezni akartam, hogy együtt lehetek azzal, akiről úgy gondoltam, fontos számomra.
- Értem én - néztem rá a legyintése után, majd közelebb húzódtam hozzá, lágyan megcirógattam az arcát, majd játékosan végighúztam hüvelykujjam az ajkán. Ezután egy gyors mozdulattal visszahajoltam eredeti pozíciómba.
- Állok elébe - vontam meg a vállam, majd tekintetemet újra az égre emeltem.
- Így van, az őszinteség fájdalmas dolog, viszont hasznos és pozitív. Nekem sincs sok igaz barátom, de akik azok, ők tudják, hogy kegyetlenül őszinte vagyok velük. Ők is ugyanilyenek. Hamis barátokra nincs szükségem - néztem újra Mihail-ra teljes elszántsággal, miközben ezek a szavak elhagyták ajkaim. Sose szívleltem a hazug embereket, legyen szó komoly vagy kegyes hazugságról, füllentésről, számomra az őszinteség volt az elsődleges dolog az életben, hiszen annyit ér egy ember, amennyit a szava. Aki nem tartozott bele ebbe a körbe, azt egyszerűen nem lehetett komolyan venni, nem volt megbízható, nem lehetett építeni rá.
- Akkor ebben egyezünk - helyeseltem vidáman, mikor az éjszaka szeretetére terelődött a beszélgetés. Klassz volt, hogy egy hullámhosszon voltunk ebben a témakörben. Idő közben pedig sikeresen bekövetkezett a kis balesetem, de szerencsére a srác nem volt rest, gyorsan lereagálta a dolgot, legnagyobb megkönnyebbülésemre nem is haragudott rám. Annál zavarba ejtőbb volt, ami utána történt. Éreztem, hogy megint elönt a pír, mikor mutatóujjával az állam alá nyúlt, hogy újból rá szegeződjön tekintetem, miközben szabályosan leültetett maga mellé. Amit pedig mondott, és amilyen közel volt hozzám... azt hittem megcsókol, de hirtelen visszakozott, majd szerette volna hallani, hogy akarom őt.
- Mikor utoljára találkoztunk, akkor még a tettek embere voltál, nem a szavaké - fúrtam szemeimet kékjeibe, majd a füléhez hajoltam, és belesuttogtam:
- Egy csók és más semmi...
Majd visszahajoltam, s egy sejtelmes mosoly kíséretében folytattam a mondandómat csicseregve.
- Legalábbis jelen helyzetben. Ahogy mondtam nemrég, számomra fontos, hogy a maguk medrében haladjanak a dolgok. Nem kell elsietni semmit - hajoltam újra közel hozzá, majd egy pillanatra gyengéden beleharaptam ajkaiba, s újra visszahúztam magam az eredeti pozíciómba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes RPG hozzászólása (219 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 » Fel