36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes hozzászólása (309 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 9. 22:49 Ugrás a poszthoz




- Helló Bencus! - üdvözöltem a fiút szintén egy nagy öleléssel és persze viszonoztam a két puszit is. Nem tudtam egy kicsit nem elmosolyodni a mondandóján, hiszen, amikor a társaságában voltam, vagy épp rosszban sántikáltunk, mindig jó kedvre derültem, nem volt ez alól kivétel a jelen pillanat sem, akármennyire is rossz hírt akartam vele közölni. Kicsit sikerült neki jobb hangulatra derítenie egy kis idő erejéig, azonban ez a pillanat nem tartott ki oly sokáig, mint általában, mert komolyabb témáról volt szó.
- A hangom ugyanolyan, a helyzet viszont kritikus - haraptam be az ajkaimat a válaszom közben, miközben a földet bámultam.
- Nos, az a stájsz állt elő, hogy Somával szakítottunk. Pontosabban el kellett utaznia, hogy a kis húga mellett lehessen, mert az apjánál helyezték el a testvérét... nem tudom, mit tudsz az egészről, de a lényeg az, hogy az apja egy erőszakos, gátlástalan ember, az anyukája pedig sajnos már nem él - összegeztem a dolgokat a legjobb tudásom szerint.
- Ja, és Amerikába utazott, nem is igen jön az országba látogatóba. Emiatt úgy döntöttünk, hogy jobb, ha vége az egésznek, nem érdemes húzni-vonni a dolgot, mert annál fájdalmasabb lesz az egész... sose gondoltam, hogy ez lesz a vége a kapcsolatunknak. Sőt, arra sem számítottam, hogy egyáltalán befejeződik, és semmit sem tehetünk érte... ez annyira igazságtalan - panaszkodtam a fiúnak szomorú arccal. Annyit sírtam már az elmúlt időszakban, hogy most végre anélkül sikerült elmondanom a dolgokat, hogy könnyre fakadtam volna, szerintem ki is száradtak már a könnycsatornáim. Mindenesetre jól esett, hogy újból kiadhattam magamból a keserűségemet, és kicsit újra feloldódhattam ezáltal. Kíváncsian vártam, hogy Bence mit reagál erre, abban biztos voltam, hogy nagyon meg fog lepődni a dolgon.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 9. 22:50
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 15. 19:39 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

Megjelenés



Ez a nap is iszonyat gyorsan eltelt, már beesteledett, mire észrevételeztem magamon, hogy bizony még semmit sem ettem ma. Kitakarítottam szobámat, tanultam, Hápival foglalkoztam. Próbáltam lekötni magam minél több tevékenységgel, hogy ne Somán járjon az eszem, közben pedig még enni is elfelejtettem. Nem is volt napközben igazán étvágyam, viszont most igencsak megjött. A gond az volt csupán, hogy nem volt időm enni, ugyanis kezdetét vette az esti prefektusi feladataim egyik legfontosabbik feladata, azaz a járőrözés. Miközben a földszinten baktattam a folyosón, egyre jobban korgott a gyomrom, én pedig egyre nyűgösebbé váltam az éhség mardosó érzésétől. Útközben megpillantottam a konyhát, majd megálltam az ajtaja előtt, és néhány percnyi gondolkodás után úgy döntöttem, hogy egy életem, egy halálom, én bizony ma bekajálok. Nagyon éhes voltam már, így nem is tudtam volna összpontosítani a kötelességeimre, és kissé gyengébbnek is éreztem magam emiatt a kelleténél. Úgy gondoltam, hogy gyorsan eszem valamit, aztán majd folytatom a járőrözést teli hassal, addig pedig csak nem bukom le. Benyitottam végül a helyiségbe, majd helyet foglaltam az egyik hátsó asztalnál, és villámgyorsan leadtam a rendelésemet az egyik manónak. Baconos kolbászos pizzát kértem ketchuppal és egy pohár frissen facsart narancslevet. Egy kis ideig vártam, hogy meghozza a manó a kajámat, majd mikor elém került, rögvest neki is estem a pizzának, amely külön szeletekre volt vágva. Iszonyat jól esett ez az étel... mivel farkaséhes voltam, még a vasszeget is elfogyasztottam volna, minden további nélkül, viszont ennek a pizzának mennyei volt az íze. A manók aztán tényleg értették a dolgukat! Elégedetten falatoztam, kezdtem egyre jobban érezni magam, ahogyan kezdett múlni az éhség gyötrő érzése.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 15. 21:03 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

Megjelenés



Rögvest megfagyott a vér az ereimben, amit megpillantottam az igazgatónkat, gondoltam, hogy itt vége a történetnek, biztos számon fog kérni, mit keresek itt ilyenkor. De legnagyobb meglepetésemre nem tette...
- Szép estét, igazgató úr! - pattantam fel az asztalom mellől evés közben már-már szalutálva. Reméltem, hogy nem vette rossz néven, hogy én épp ebben az időpontban étkezem, és nem követte figyelemmel a prefektusi beosztás követelményeit. Közben figyeltem, ahogyan felfedezi a konyhát, úgy tűnt számomra, mint aki még nem járt itt...
- Segíthetek valamiben? - kérdeztem tőle az asztalomtól felegyenesedve, mint valami kis mintadiák. Magam sem értettem a reakcióm, de azzal tisztában voltam, hogy általában segítettem azokon, akik valamilyen szinten rászorultak, vagy nem találták a helyüket az adott időszakban.
- Ha éhes, egy kóstolót fel tudok ajánlani a pizzámból - nyújtottam feléje az egyik szelet pizzát, volt még nekem bőven. Hirtelen nem is tudom mi ütött belém, talán a túlélés ösztöne? Ez az újdonsült igazgató elég jó fejnek tűnt idáig, végül is úgy gondoltam, hogy nyithatok is felé. Ez pedig nem sok emberrel esett meg nálam, de ő úgy tűnt, hogy hasonló tulajdonságokkal bírt mint én, amit idáig álmomban sem gondoltam volna.
- Mi járatban erre? Maga sem tud aludni? - kérdeztem tőle hirtelen felindulásból. Legbelül éreztem, hogy lehet, csöndbe kellett volna maradnom, még szépen át is vészeltem volna a dolgot. Mehettem volna kajálás után tovább járőrözni. Ehelyett felhívtam magamra a figyelmet... ejnye Dana!
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 18. 22:12 Ugrás a poszthoz




Sosem gondoltam volna, hogy valaki kitart mellettem ilyen sokáig a különös természetem miatt, de Somában valódi társra leltem. Nem csupán egy pár voltunk, hanem emellett a legjobb barátok, cinkosok, lelki társak is. Kár, hogy így kellett végződnie a dolognak, de sajnos az élet közbeszólt, és nem tudtunk ez ellen semmit se tenni. Ha tovább húztuk volna valamilyen formában a dolgot, akkor mindketten jobban megsínylettük volna az egészet. Minden lehetőséget átgondoltunk, de végül nem jutottunk dűlőre, így jobbnak láttuk, ha inkább véget vetünk a kapcsolatunknak, és boldog emlékeket hagyunk egymásnak hátra... aztán, ki tudja, mit tartogat még számunkra a jövő, talán újra összehoz minket. Sosem lehet tudni...
- Igen, igazad van, jobb, mintha azért lett volna vége az egésznek, mert rám un vagy egy harmadik fél tolakodik be a kapcsolatunkba - mondtam Bencének szomorúan, ebben azonban nagyon is igaza volt, jobb, hogy így ért véget a köztünk lévő viszony, nem pedig csúnyán.
- Engem ide köt minden, a saját jövőmre is gondolnom kell, plusz szeretném itt befejezni a tanulmányaimat. És nem mellesleg itt vannak a barátaim is, a családom pedig semmiről sem tud. Már minden esetleges megoldást átgondoltunk, de egyik sem tűnt nyerőnek... hát ilyen az élet - feleltem a barátomnak komoran. Jól esett a jelenléte, örültem, hogy kibeszélhettem magamból, ami bántott, és azzal is tisztában voltam, hogy rá mindig számíthattam, ő mindig megértett.
- Mondd, csak, te hogy tudtál megbirkózni a fájdalommal, miután véget ért a kapcsolatotok Masával? - nem akartam a srácot kellemetlen helyzetbe hozni, de kíváncsi voltam, hogyan sikerült átvészelnie a dolgot, ugyanis minden tanács jól jött ebben a nehéz időszakban.
- Egy ital most jól esne - helyeseltem, ugyanis szerettem volna valahogy túllendíteni magam a nehézségeken, és kicsit kikapcsolni az agyamat, hogy ne folyton a balul elsült szituáción járjon az eszem.
- De te fizetsz! Na, merre menjünk? - néztem rá pimaszul egy halovány mosoly kíséretében. Már csak az volt a kérdés, hogy hol fogyasszuk el azt az italt. A faluban viszonylag megvolt mindennek a helye, így korlátozottak voltak a lehetőségeink is, hogy hol igyunk. Reméltem, hogy sikerül egy kis időre kikapcsolnom, és az is nagy segítség volt, hogy volt kihez beszélnem, hogy kissé elterelhessem a gondolataimat.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 19. 04:08
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 22. 22:13 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

Megjelenés



Rögvest vissza is pattantam lendületből a helyemre, miután tekintetével jelezte a "pihenj közlegény" üzenetet. Úgy tűnt, hogy nem szállt el magától a posztja miatt, igaz az előző igazgatónk sem volt az a hataloméhes típus. Ismertem azonban a szüleim révén olyanokat, akiket a hatalom teljesen kifordított magukból.
- Kávé... - szippantottam magamba a fekete nedű finom illatát. Bizony, az volt az én éltető erőm reggelente. Jelen pillanatban viszont csupán éhes voltam, de szerencsére ezt a problémát sikerült már orvosolnom.
- Milyen egyébként az aurori élet? Nálam szóba jött a többi között ez a pálya, elég izgalmasnak ígérkezik, de kíváncsi vagyok egy kompetens ember véleményére is - tettem fel neki egy kérdést, mert néhányszor bizony eljátszottam azzal a gondolattal is, hogy auror leszek egyszer.
- Hát, ezzel én is így vagyok. Bár én inkább éjjeli bagoly típusú ember vagyok, úgyhogy főként akkor vagyok elememben - közöltem a férfival nagy őszintén. Végül is nem árultam el magamról túl sokat, csupán közöltem vele a bioritmusom működését. Rögtön felszaladt a szemöldököm, miután közölte velem, hogy mégiscsak segíthetnék neki valamiben, majd eljött az a kérdés, amelytől oly annyira tartottam idáig. Most mit mondjak erre? Hazudjak neki? Az mégse lenne fair, meg úgyis kiderülne, elég ránéznie a jelvényemre.. a legjobb az egyenes út, végül is mit veszíthetek? Rossz esetben nagy bünti vár majd rám, vagy ki tudja mi, jó esetben meg emberséges lesz, ha elmondom neki az igazat.
- Nos, igazából őrjáraton vagyok, de ma nem ettem még semmit, nem igazán volt étvágyam. Kimaradt a reggeli, az ebéd... egy ideig nem is voltam éhes, de estére hirtelen elkezdte mardosni az éhség a gyomromat, úgyhogy beugrottam ide, hogy gyorsan ehessek valamit, aztán mehessek a dolgomra - feleltem neki őszintén. Ha rajtam múlott volna, akkor egész nap nem ettem volna semmit, de a hasam jelezte, hogy bizony éhes már nagyon, így pedig nem voltam képes koncentrálni semmire sem. Máris jobban lettem pár falatka után...
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. október 22. 22:15
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. október 23. 00:45 Ugrás a poszthoz




- Hát igen, ez így alakult - feleltem neki szomorúan, jól esett, hogy ott volt mellettem.
- Értelek - feleltem neki komoly arccal. Mi legalább meg tudtuk beszélni a dolgokat, meg rajtunk kívülálló körülmények miatt kellett, hogy véget érjen az egész, míg Bence terén más volt a helyzet, nem is akartam firtatni tovább az egész témát, mert nem szerettem volna kellemetlen helyzetbe hozni.
- Rendben, megfogadom a tanácsodat - néztem rá továbbra is szomorúan, majd arra gondoltam, hogy igaza lehet, az csak rosszabbítana a helyzeten, ha magam zárkóznék teljesen. Talán társaságban könnyebben át tudom vészelni ezt az időszakot, ebben nagyon igaza volt a fiúnak.
- Persze, benne vagyok! - válaszoltam neki, miközben egy halovány mosoly hagyta el az arcom a hajborzolás után. Közben egyre kezdett tőlem távolodni, én pedig mosolyogva után futottam, hogy utolérjem, aztán "jól megkapja a magáét". Tény, hogy Bence jobb kedvre derített, nem is bántam, hogy elmeséltem neki rögvest a bánatom, hiszen nélküle még mindig ott sírdogálnék a szobámban. Jól esett, hogy megpróbált jobb kedvre deríteni, én is mindig mellette voltam, amikor jó, illetve rossz időszaka volt, ő pedig most viszonozta ezt. Úgy gondoltam, hogy jó, ha eltöltök vele egy kis időt, legalább megpróbál felvidítani valamennyire, ráadásul iszunk egy finom italt is, miközben kibeszélhetem még neki a bánatom. Sokat segített ez nekem, hiszen mellette kicsit feloldódhattam, és sikerült kissé jobb kedvre derítenie, hiszen erre valók a barátok.


//Köszönöm a játékot!// Smiley
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. november 7. 22:14 Ugrás a poszthoz

Rothman Anton

Megjelenés



- Ó, értem. Hát akkor sajnos nem nekem való ez a pálya, pedig olyan rendhagyó... kár érte. Én mindenképpen szeretnék majd a későbbiekben családot alapítani, de azt se tudom egyelőre, hogy mi fog történni velem a közeljövőben. Annyi lehetőség van, hogy az ember képes elveszni köztük. Igazából még magam sem tudom, mit kéne csinálnom, de az biztos, hogy emellett vonz a veszély is, dolgozik bennem az adrenalin. Igazából el kéne döntenem, mi is a fontosabb, mit csinálnék szívesen, de ez nem olyan könnyű - válaszoltam a férfinak őszintén elgondolkodva.
- Nos, ez az én bűnöm, mivel nem reggeliztem és ebédeltem, így egy nehezebb ételre esett a választásom az esti járőrözés alkalmával. Ha ezt megeszem, akkor legalább egész este nem leszek éhes. De persze nem fogom újra elkövetni ezt a hibát, ígérem - ecseteltem a férfinak a helyzetem.
- Rendben, ígérem így teszek - feleltem az igazgatónak, miután kiszabta rám a büntetést. Még egész jól megúsztam a dolgot, mert lehetett volna sokkal rosszabb is de szerencsére jó fej volt velem, így nem kellett neki még magyarázkodnom.
- A pizzát azért választottam igazából, hogy pótolja a reggelit és az ebédet egyben, de persze, ha úgy nézzük, ez viszont hátráltat abban, hogy el tudjam látni a napi dolgaimat - helyeseltem a férfinak nagy bőszen. Közben nagy szemekkel néztem, ahogyan a manók próbálják kikerülni a munka nagy részét, nagy rémület kíséretében. Közben megegyeztek arról a suli fejével, hogy én majd besegítek nekik a konyhai munkák során.
- Na, és milyen érzés igazgatónak lenni? Gondolom, jó nagy felelősség. Van valami kihívás ebben a munkában? Valószínűleg az aurorság azért izgalmasabb. Persze nem vagyok benne ebbe az egészbe, épp ezért vagyok kíváncsi rá - folytattam a társalgást az igazgatóval. Jó fej volt, mert idáig nyitottnak tűnt minden kérdésemre, ha pedig egy ilyen emberrel volt dolgom, ki is használtam az adott lehetőséget, hogy minél többet megtudjak arról a dologról, ami érdekelt. Klassz volt, hogy nem egy karóba nyelt emberrel volt dolgom, és így nagyobb bizalommal is voltam felé, mivel tudtam, hogy a kérdéseimre választ is fogok kapni.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2020. november 7. 22:18
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2020. november 7. 23:36 Ugrás a poszthoz

Büntetőmunka

Megjelenés



Idáig szerencsém volt, mert senki sem kapott el, amikor szabályszegést követtem el, most viszont pont az igazgatóval kerültem össze a konyhában, amikor vacsoráztam, így kiderült, hogy tilosban jártam, de szerencsémre, csupán egy enyhébb büntetésben részesültem általa. Tulajdonképpen a manóknak kellett besegítenem a konyhában, így egy kis időre konyhai kisegítő szerepében bűvölögtem. Meg is jelentem a rám kiszabott büntetés napján a konyhában, majd beálltam a manók közé, hogy segítsek nekik a konyhai munkákban. A manók bizony nem kíméltek, beálltam hagymát pucolni, kenyeret szeletelni, kajákat fűszerezni, szóval segítettem nekik mindenben, amiben csak tudtam. Úgy voltam vele, hogy minél gyorsabban letudjuk az egész dolgot, annál kevesebb időt kell a konyhában töltenem. Szerencsére, amikor épp bénáztam, a manók rögtön a segítségemre siettek, így némi háttértámogatást is kaptam tőlük. Az étel, amit kreáltunk, nem volt túl nehéz feladat, ugyanis sült pulykacombot csináltunk zöldségkörettel. Sosem voltam az a nagy főzős típus, de szívesen tanultam másoktól, így a manók utasításai szerint sikerült segédkeznem az étel elkészítésében. Emellett pedig elmosogattam a piszkos tányérokat, edényeket, evőeszközöket is, ami elég gyorsan ment. Miután végeztem mindennel, és a manók is úgy vélték, hogy nincs velem több dolguk, egyenesen az igazgatói irodához vezetett az utam, ahol jeleztem, hogy megtettem a rám szánt részt a büntetőmunkából. Tehát leróttam az adósságomat, és a tapasztalataim szerint a manók is meg voltak elégedve a munkámmal.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. január 15. 23:15 Ugrás a poszthoz

Karola


Megbeszéltem Karolával, hogy elmegyünk kicsit sétálni Bogolyfalván, mert már eléggé untam magam a kastélyban. Egyébként is rég találkoztunk már, szóval igazán esedékes volt ez a találkozó. Jó szokásomhoz híven korábban érkeztem a megbeszélt időpontnál, így lesegetve a közeli ékszeres kirakatot vártam, hogy megérkezzen a barátnőm.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. január 15. 23:25 Ugrás a poszthoz

Karola



Nagyon elkalandoztam az ékszerüzlet előtt, hiszen olyan gyönyörű portékák voltak kirakva, hogy azoknak aztán nem volt könnyű ellenállni. Épp a gondoltaimba mélyedve lepett meg Karola, amire aztán végképp nem számítottam, úgyhogy ugrottam egy jó nagyot ijedtemben, aminek az lett a végeredménye, hogy majdnem betörtem a kirakatot... mivel a tenyeremmel épp az egyik gyűrűt tapicskoltam...
- Héj, te! - ugrottam el a kirakattól nagy bőszen, mikor hirtelen megszólított a lány.
- Öhmmm, mi újság, csajszi? - kérdeztem tőle nagy szemeket meresztve rá. A világ összes Galleonjáért sem ismertem volna be, hogy a frászt hozta rám... ugyan már, nem ijedek én meg már semmitől... vagy mégis?
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. január 15. 23:39 Ugrás a poszthoz

Karola


- Ó, nem is ijedtem meg - vigyorogtam rá pironkodva, pedig dehogynem... reméltem, hogy meghagy engem ebben az idilli helyzetben.
- Ez tök jól hangzik. Szívesen részt vettem volna rajta, pont a legrosszabbkor jött az a fránya betegség - válaszoltam a barátnőmnek elszontyolodva. Valóban szívesen részt vettem volna azon a kirándulásos órán, az már a sors iróniája volt, hogy pont akkor betegedtem le.
- Igen, gyönyörűek ezek az ékszerek. Képzeld, kaptam egy levelet egy titokzatos sráctól, hogy megveszi nekem az egyik ékszert innen... vagy a gyűrűt, vagy a nyakláncot. Nem tudom, mire véljem ezt, vagy komolyan veszi vagy az idegeimmel játszik - meséltem komoly arccal Karolának. Egyáltalán nem értettem, hogy miért pont én jutottam a srác eszébe, azt pedig végképp nem vágtam, hogy miért most történt ez az egész dolog.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. január 15. 23:54 Ugrás a poszthoz

Karola



Mosolyogva kémleltem a barátnőm arcát, majd mikor mókába ment át a dolog, én is megmosolyogtam a reakcióját. Persze azt továbbra sem ismertem be, hogy igencsak megijesztett a hirtelen feltűnésével.
- Bárcsak a szüleimnél lettem volna... sajnos beteg voltam. Influenza és láz kombó... már hozzászokhatnék, hogy örökké pletykálnak valami valótlant a többiek - rándítottam meg a vállamat, mint akit nem érdekel semmi sem.
- Úgy tűnik, hogy van. Viszont azt jómagam sem tudom, hogy kit rejthet az álca. Semmilyen nyomot nem hagyott maga után, szóval fogalmam sincs, hogy ki lehet az, aki ennyire odavan értem - meséltem el a meglátásaimat a barátnőmnek. Közben én is meghallottam a pubból a zenét.
- Naná, menjünk, nézzük meg, milyen bulit kínál a pub! - feleltem rögvest Karolának, majd elindultam vele a hangforrás irányába.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. január 16. 00:13 Ugrás a poszthoz

Karola


- Ó, de cuki vagy! - néztem a barátnőm szemébe meghatottam, hiszen tök aranyos volt tőle, hogy vállalná a kockázatot, hogy megkapja a betegséget, csak hogy láthasson, illetve jobb kedvre derítsen. Ilyen az igazi barátnő!
- Hát, nem tudom. Remélem, hogy nem bolond... egy őrült ember szerinted venne nekem ékszert? Vagy lehet valami fanatikus? Remélem, hogy normális srác, és nem lesz vele gond, már ha egyáltalán eljutunk odáig, hogy megismerem - közöltem eltűnődve Karolával a világmegváltó gondolataimat.
- Egész jó zene megy most! - mondtam a lánynak, miközben máris ráztam a ritmusra a csípőmet.
- Ugyan már, miért vonulnál zárdába? Nem szorulsz rá! Csak légy türelemmel és megjön a nagy ő vagy valaki, aki egy időre lefoglal - kacsintottam a barátnőmre, miközben ezerrel táncikáltam és átadtam magamat az este hangulatának.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. január 16. 00:31 Ugrás a poszthoz

Karola


- Nos benne van a pakliban az is, hogy normális és az is, hogy őrült - feleltem a barátnőmnek nagy meggyőződéssel. Valahogy annyira nem hatott meg a dolog egyelőre, mint amennyire meg kellett volna talán, hogy illetődjek rajta. Ebben talán az is közrejátszott, hogy nem ismertem az illetőt, és hogy egyelőre ez volt az első olyan megmozdulása, hogy lenyűgözzön több-kevesebb sikerrel. Valahogy jobban díjaztam volna, ha elém áll és őszinte velem az érzéseit illetően, de belegondoltam abba, lehet, hogy túl félénk volt ahhoz, hogy szembesüljön az érzéseivel. Fene tudja... egyelőre nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget az egésznek. Elmentem inkább bulizni Karolával a pubba, ahol tök jól éreztük magunkat. Egészen hajnalig nyomtuk a táncot a bulis zenére, majd visszatértünk a kastélyba, hogy aztán nyugovóra térjünk.


//Köszönöm a játékot! Smiley//
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 9. 02:50 Ugrás a poszthoz

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Annyira bele voltam temetkezve a gondolataimba, hogy fel sem tűnt, bizony már elhagytuk a szobát egy ideje. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz a fiúval való első találkozásom, és már alig vártam, hogy odaérjünk a helyszínre. Zayday jó fej volt, meg úgy látszik, hogy népszerű is, hiszen még ezt a srácot is ismerte. Az utunk során kicsit bosszankodtam magamba, hogy miért nem hoztam el magammal a maradék csokoládét, de ez a zavaró tényező elég gyorsan elillant, amikor a bonbon küldőjére gondoltam.
- Mikor érünk oda? Remélem, jól áll a hajam. Jajjj, mennyit kell kutyagolni, nem is értem, hogy miért lakik ilyen messze ez a fiú. Ugye, milyen szépek a szemei? Nagyon sármos! - röhögcséltem a szobatársamnak, mint valami idióta tinédzser. Időnként meg is feledkeztem róla, hogy a lány társaságában vagyok, egyedül arra tudtam gondolni, hogy érjünk már oda a fiúhoz, akivel már epekedve vártam a találkozót. Remek ízlése volt, nagyon finom csokoládét választott, ráadásul még a csomagolása is elegáns volt. Már ebből is láttam, hogy stílusos egy srác lehet, reméltem, hogy nem csapta le más a kezemről, amíg úton voltunk. Lelki szemeim előtt már el is képzeltem a fantasztikus randevúinkat, a közös jövőnket, tudtam, hogy megütöttem ezzel a fiúval a főnyereményt. Még szerencse, hogy mellékelt magáról egy fényképet is, így Zayday rögtön tudta, hogy kiről van szó, és azt is, hogy merre találjuk meg. Ráadásul szerinte is totál összeillünk, jaj, ez olyan aranyos! Egy kis idő elteltével arra lettem figyelmes, hogy a szobatársam egy ajtót paskolgat elég hangosan, ebből pedig rögtön arra következtettem, hogy célba értünk.
- Hű, de izgulok! Jajjj, mindjárt ajtót nyit ez a szívdöglesztő srác! Annyira várom már, hogy találkozzunk! - tapsikoltam a lány mögött nevetgélve, majd türelmetlenül vágtam magamban a centit, hogy megtörténjen a nagy egymásra találás. Ha nem álltam volna a "bűvölet" hatása alatt, akkor szembeköptem volna saját magam a rém ciki viselkedésemért, ugyanis távolt állt tőlem ez a fajta magatartás. Erre azonban nem került sor, mivel csakis és kizárólag a "leendő partnerem" járt a fejemben, akinek a képe láttán egyből olvadozni kezdtem.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 12. 23:43 Ugrás a poszthoz

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Nagyon vártam már a találkozást, közben pedig azon kaptam magam félig-meddig, hogy Zayday kissé megingott, de aztán ment minden a maga medrében tovább. Mikor kinyílt az a bizonyos ajtó, nagyon csalódott lettem, hiszen nem az történt, amire idáig oly nagyon vágytam. Azaz mást pillantottam meg, szóval nem azt, akivel már nagyon vártam a találkozást, hanem egy hölgy körvonalai jelentek meg előttem.
- Ezt mégis mire véljem? Hol van a fiú, akit ígértél? Azt mondtad, hogy hozzá megyünk majd, és bemutatsz neki. Becsaptál, most rögtön oda kell mennem hozzá! Bizonyára vár már rám! - próbáltam sarkon fordulni, és tovább iramodni, ha a szobatársam nem fogta volna meg olyan erősen a kezemet. Azt fel se tudtam fogni, mit mondott a másiknak, de nem is érdekelt jelen pillanatban. Rettentően bosszús voltam, hogy nem az történt, amit vártam, és minden erőmmel azon voltam, hogy tovább folytassam az utam, hiszen csakis az számított, hogy minél előbb találkozhassak vele. Hirtelen ki is rántottam a kezem Zayday szorításából, majd elkezdtem megindulni a magam útján, ám azzal nem számoltam, hogy közben egy oltárit esek, de valahogy most ez sem fájt úgy, ahogy kellett volna. Jó nagyot nevettem a szerencsétlen esésemen, majd eszembe jutott, hogy talán az ajtót nyitó hölgy tudja, merre kellene mennem, hogy rátaláljak a fiúra, akit idáig oly lázasan kerestem. Ennek megfelelően gyorsan fel is álltam, majd visszamenetelve fel is tettem a nagy kérdésemet.
- Tudja, hogy hol találom meg ezt a helyes srácot? - nyomtam az arcába a fiú fényképét, mert bizony magammal hoztam. Már csak azért is, hogy addig is velem legyen, amíg nem találkozunk, sajnáltam volna a szobámban hagyni, és egyébként is jól jött most. Bíztam benne, hogy a hölgy tudja, merre van a fiú, hiszen a szobatársam rossz helyre vitt, pedig azt hittem, tisztában lesz a helyes iránnyal. Most már minden reményem abban volt, hogy ez az ismeretlen személy megmondja, merre is található a "leendő lovagom".
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 24. 02:28 Ugrás a poszthoz

Zayday és Anastasia Strakhova


Navine játék folytatása





Nagy sóhajtozások közepette végül rájöttem, hogy mégis jó helyen járunk. A gondolataim igen messze jártak, pontosabban a leendő lovagom körül. Csak az ütötte meg a fülem, hogy a hölgy a csokoládéról kérdez valamit. Még jó, hogy a szobatársamnál volt belőle egy szelet, így teljes volt a boldogság. Kivéve nálam, mert én még mindig arra vártam, hogy megtörténjen a nagy találkozás, ám végül a nő biztosított róla, hogy ide hozza hozzám a fiút.
- Jaj, de jó! Már nagyon izgatott vagyok, alig várom, hogy végre találkozzunk! Rám lel a boldogság! - ujjongtam elmélázva, majd beljebb léptem a helyiségbe, aztán helyet foglaltam. Végül is minek keresgéljem a srácot, ha idehozzák? Milyen rendesek, hihetetlen!
- Olyan klassz, hogy idehozza! Már várom, hogy vele legyek - pillantottam a gyorsan elillanó nő után. Nem bántam, hogy ilyen sebesen távozott, mert ez azt jelentette, hogy nagyon elszánt, és seperc alatt vissza is fog érni a fiúval.
- Ugye mutattam a képet? Annyira jóképű! Magas, sötétbarna haja, és mogyoróbarna szeme van, meg olyan sportos a testalkata, hogy hűűűűű - válaszoltam meg a lány kérdését álmodozó tekintettel.
- Pont nekem való, erős, okos, helyes... jajjj, hol van már? Szerinted Nasia néni eltévedt volna? Azt hittem, hogy idehozza a fiút, hiszen azt ígérte - türelmetlenkedtem, miközben a székben ficánkolva keresztbe tett karokkal dobogtam a lábaimmal a padlón. Igaz csak pár perc telt el, mióta kiment a nő az ajtón, de valahogy az egész egy örökkévalóságnak tűnt számomra, mintha teljesen elvesztettem volna az időérzékem.
- Szerintem menjünk, keressük meg a fiút, mindenképp találkozni akarok vele, mégpedig most! - pattantam fel a székemből hevesen, majd az ajtó előtt megállva kérdőn tekintettem a lányra egy pillanat erejéig. Ám meg se vártam a reakcióját, a kezem máris a kilincsen volt, hiszen állandóan a fiú után epekedtem. Készen álltam rá, hogy átlépjek azon az ajtón, hogy aztán minél gyorsabban megtalálhassam a boldogságomat.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. február 27. 23:00 Ugrás a poszthoz




Végre végeztem a vizsgáim megírásával, ennek örömére kitakarítottam a szobámat. Igazából nem volt kivel ünnepelnem e jelentős napon, na meg még abban sem voltam biztos, hogy minden úgy sikerült, ahogyan azt már jó előre elterveztem magamban, de bíztam benne, hogy jól sikerültek a vizsgáim. Nagyon sok energiát fektettem abba, hogy jól szuperáljak a záró vizsgákon, még könyvtárban is tanulgattam, ami amúgy egyáltalán nem volt jellemző rám, de úgy voltam az egész dologgal, hogy sikeresen át kell mennem mindenből, hogy aztán tovább folytathassam a tanulmányaimat mesterszakon. A választásom végül az általános mesterszak képzésre esett, mivel az volt a fő tervem Karolával, hogy együtt nyissunk egy trendi divat üzletet. Azonban ő fiatalabb volt nálam, és még bőven a tanulmányai közepén járt, amikor én mestertanonc képzés előtt álltam. Úgy voltam vele, hogy amíg ő tanul, addig elvégzem ezt a képzést, és közben a presszóban is dolgozom, hogy félre tudjak tenni némi pénzt. Ezekkel a gondolatokkal elmélázva ültem le a Társalgóba, ahol alig volt valaki. Kicsit furcsállottam, hogy ilyen kevesen vannak ezen a helyen, ami általában tömve volt diákokkal, hacsak valamiféle zombi támadás nem történt. De mivel ennek nem voltam a tanúja, elfogadtam, hogy egyszerűen csak kevesen voltak itt, és amúgy is hoztam magammal egy érdekes könyvet, amivel lefoglaltam magam, csak hogy ne legyek a semmittevés áldozata. Nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, senki és semmi sem zavart meg benne, és örültem, hogy végre túlestem az összes vizsgán.






Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. március 14. 21:28 Ugrás a poszthoz




Nyugodtan olvasgattam a társalgóban, bár elég fura volt, hogy alig voltak ott emberek, holott szinte mindenki ebben a helyiségben éli a társadalmi életét. Már ami a kastélyt illeti, mert persze voltak ennél sokkal menőbb helyek is, de egyelőre nekem is ezzel kellett beérnem. Mostanában amúgy se nagyon találtam fel magam. Somával véget ért a kapcsolatom, ráadásul a világ másik felén volt, nem is hallottam felőle azóta. Igaz, közös megállapodásunk volt az, hogy ne írjunk egymásnak, mert azzal csak még nagyobb fájdalmat okoznánk magunknak... ki tudja, lehet, már lett azóta barátnője és boldog vele. De vajon akkor mégsem én voltam neki az igazi? Mi lett volna, ha mégse megy el? Talán így kellett történnie, bár elég szemét volt a sors fintora, hiszen tökéletesen kiegészítettük egymást. Ez az egész túl szép volt ahhoz, hogy igaz legyen kategóriájú dolog volt, megállapítottam már magamban párszor. A jövőbeli terveim legalább megvoltak már Karolával, vele is jó lett volna csevegni egy kicsit egy jó vajsör mellett, de jelenleg eléggé lekötötte a vizsgaidőszak alatti tanulás. Tovább olvasgattam a könyvemet néha-néha elkalandozva, talán mégsem volt olyan érdekes a történet, mint amilyennek gondoltam.
- Anyááám! - bámultam álmélkodva az újonnan érkezőre, aki aztán bőven tett róla, hogy kitűnjön a tömegből. Igaz, most nem volt tömegnyomor a helyiségben, de akkor is elég feltűnő személyiség volt az illető, aki elég harsányan tette meg a belépőjét a társalgóba. Az ismeretlen diák levágódott mellém, majd rögtön elkezdte birizgálni a gyöngyöket a pulcsimon. Úgy tűnt, elnyerte neki a tetszését ez a fajta díszlet, majd legnagyobb meglepetésemre megosztotta velem azt is, hogy ő is vett ilyet, és az öccse megette őket.
- Hűha! És nem lett tőle baja? - kérdeztem tőle. Bár csak nem akadtak meg a torkán a gyöngyök, maximum természetes úton szabadulhatott meg tőlük. Egyáltalán nem zavart, hogy közvetlen volt velem a másik, mert én is hasonló típus voltam, meg legalább nem untam szét a fejem így, hogy társaságom akadt.
- Ha olyat olvasok, ami nem érdekel, mint például száraz tananyag, akkor attól kiguvadnak a szemeim, de ha valami érdekeset, akkor nem okoz gondot a sok betű. Most viszont megszívtam ezzel a könyvvel, azt hittem a címe alapján, hogy érdekes lesz, de dög unalmas. Egyenesen égetni való. Amúgy Dana vagyok. Dana Straw Berry - fordultam oda a másikhoz nagy mosollyal az arcomon a kezemet nyújtva, hátha megtudhatom az ő nevét is. Előtte letettem a könyvet az asztalra, be sem jelöltem rajta, hogy épp hol tartottam, annyira nem kötött le az egész. Közben végigpillantottam a beszélgetőpartnerem talárján, hát meg kellett hagyni, kreatívan kidíszítette. Tipikusan azon emberek közé tartozott, akik szerettek kitűnni a tömegből és valódi egyéniségként élték napjaikat. Nekem is megvolt a magam sajátos stílusa, pont ezért volt az a nagy álmom, hogy egy menő divatüzletet nyissak majd Karolával, ahová kizárólag egyedi, stílusos ruhadarabokat fogunk árusítani.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. április 1. 22:22 Ugrás a poszthoz

Fülkés játék
Egy új tanév kezdete



Furcsa volt úgy visszatérni az iskolába, hogy már mestertanonc leszek, noha elég sok minden megmarad a régiben. Igazából a szobám nem változik, megmaradnak a szobatársaim, a házam is ugyanaz, de valahogy mégis más érzés újra visszatérni a régi kerékvágásba. Talán változnom kellett volna kicsit, talán valamennyire felnőni, fejlődni, ami meg is történt az évek folyamán, de azért még mindig fura volt számomra, hogy egy új szintet léptem, ráadásul egy olyat, amire sokáig nem is számítottam. Jó volt egy kicsit a családommal lenni, kicsit ráébresztett arra is, hogy valójában honnan származom, ez pedig abba is jótékony szerepet játszott, hogy még inkább túllépjek a múltam árnyain. A szüleim mindig is nagy figyelmet fordítottak rám, szóval remek időt töltöttem el a társaságukban, na meg a testvéreim is örültek nekem. Természetesen meglátogattam a nővérkémet is, aki már boldog házas életet élt jó ideje, nála is fantasztikusan éreztem magam. A jövőmet illetően elgondolkodtam rajta, hogy érdemes-e még visszajönnöm az iskola falai közé, de aztán végül úgy láttam jónak, ha visszatérek, hiszen eredetileg felvettem az általános mestertanonc képzést, és végig is akartam ezt csinálni. A végső célom megvolt, hiszen megbeszéltük Karcsival, hogyha végzünk, akkor nyitunk egy trendi ruhabutikot, de addig is képezni akartam magam.
- Sziasztok! Van még hely a fülkében? - kérdeztem érdeklődő tekintettel a többiektől, miközben teljes gőzzel markoltam meg a bőröndömet, amelyben benne volt az összes cuccom. Arról már rég lemondtam, hogy az ablaknál kapjak helyet, amit imádtam, mert utazás közben szerettem nézni a tájat, viszont annak is örültem, ha egyáltalán le tudtam ülni valahova, mert eléggé tömve volt a vonat diákokkal.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2021. április 2. 10:17
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. április 4. 00:10 Ugrás a poszthoz

Boldog Húsvétot kívánok mindenkinek! Cheesy
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. április 30. 21:53 Ugrás a poszthoz




Remek barátságot kötöttem Lucas-sal az elmúlt év folyamán, ugyanis már az évnyitó alkalmával, amikor először találkoztunk a klubhelyiségben, kiderült, hogy számos közös vonás volt bennünk, és szuperül megértettem magam vele. Kevés ember volt, akinek elmeséltem, hogy hogyan voltam képes feldolgozni a szakítást Somával, őt viszont beavattam ebbe a titokba, mert érdemesnek tartottam rá. Nem is tudom, hogy miért bíztam meg benne ennyire, talán azért, mert szinte mindent meg tudtam beszélni vele, mondhatni közös nevezőn voltunk a legtöbb dolgot illetően. Sokszor futottunk össze az elmúlt idők folyamán, így volt időnk bővebb ismeretséget kötni egymással. Nemrégiben megemlítettem neki, hogy Hápi mellé szeretnék egy állatkát, de még nem döntöttem el, milyet szeretnék mellé. Legtöbbnyire a vadászgörény, a kutya, illetve a golymók jött szóba. Legnagyobb meglepetésemre végül Lucas oldotta meg ezt a nagy dilemmát, ugyanis úgy alakult neki, hogy a lakhelyéről magával hozott erre a tanévre három kis kutyust, amelyeket aztán a jelenlegi körülmények miatt nem tarthatott meg, úgyhogy igyekezett gazdát találni nekik. Egyik alkalommal mutatott képeket a kutyuskákról, és megkérdezte tőlem, hogy örökbe fogadnám-e az egyiket, mert az nagy segítség lenne a számára, és tudná, hogy jó helyre került az eb. A történet ott kezdődött, hogy a nagynénjének a kutyája megszülte az ebeket, majd a picurokat Lucas gondjaira bízta a nő. A képeket elnézegetve rögtön megtetszett az egyik kutyus, úgyhogy rögtön arra az álláspontra jutottam, hogy befogadom. Úgy gondoltam, hogy mivel kellően játékos lehet, remek társa lesz majd Hápinak, ráadásul barátságosnak tűnt, és még nevelhető is volt. A sráccal a fénylő lelkek udvarán beszéltük meg a találkát, ahova már jóval idő előtt odaértem. Magammal hoztam egy kutyahordozót is, majd izgatottan vártam a helyszínen, hogy a megbeszélt időpontban feltűnjön a barátom a kutyus társaságában.
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2021. április 30. 21:54
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. május 1. 21:51 Ugrás a poszthoz




Igaz, hogy Hápi már elég idős volt kacsaévekben mérve, de még mindig nagyon játékosnak tűnt. Nagyon vártam már, hogy kapjak valamilyen társat mellé, mert sajnos mostanság feltorlódtak a teendőim, így nem volt időm rá, hogy eleget foglalkozzak vele. Nem is kellett sokat várnom a barátomra, mert időben megjelent a megbeszélt időpontban. Eszembe jutott az az alkalom, amikor először találkoztunk, ugyanis már akkor is remekül megértettük egymást. Igazából szinte mindenkivel megtaláltam az iskolában a közös hangnemet, a fiútól pedig még tanulhattam is a mugli dolgokat illetően.
- Szia Lucas! Köszi, te is nagyon fess vagy ám! - kacsintottam a srácra nevetve, majd a figyelmem a dobozra terelődött, amelyből a barátom elővarázsolta a kutyust.
- Ó! Ez a kutyuska annyira édes! - kaptam a mellkasomhoz a kezeimet, miközben teljesen megváltozott a hangnemem, és majd elolvadtam az kis eb láttán. Át is vettem a fiútól a kutyakölyköt, óvatosan tartva magam elé, majd az arcomat a cuki pofikájához simítottam, aztán ölbe is vettem, amit egész tűrhetően bírt.
- Annyira cuki ez a kutyus! Tökéletes társa lesz Hápinak! - közöltem a sráccal boldogan. Nagyon hálás voltam neki, hogy felajánlotta nekem ezt a lehetőséget, mert sokáig dilemmáztam azon, hogy milyen állat lenne a kacsám mellé való.
- Lenne kedved cserébe egy vacsihoz? Én állom. Étel-ital benne van, csak mondj egy időpontot, ami megfelel neked - mondtam nagy lelkesedéssel, miközben a karommal ringattam a kutyuskát. Még gondolkodtam rajta, hogy mi legyen a neve, nem akartam elhamarkodni a dolgot. Közben pedig eszembe jutott, hogy talán Lucas el is nevezte már őt, úgyhogy úgy tartottam illőnek, ha rákérdezek erre a témára.
- Elnevezted már a kutyust?
Nagy szemeket meresztve tekintettem rá, majd tekintetem újra a kutyára vándorolt, akit továbbra is a karjaimban tartottam, és látszólag tetszett neki a helyzet.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. május 7. 21:20 Ugrás a poszthoz




- A testvéreire akadt már érdeklődő? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy már ők is elkeltek, ha pedig nem, akkor minél előbb gazdára találnak. Addig is jó helyen voltak, ugyanis Lucas kellő figyelmet fordított rájuk, és maximálisan törődött velük. Elgondolkodtam azon, hogy vajon a kutyunak hiányozni fognak-e a testvérei, még az is megfordult a fejemben, hogy idővel talán el is feledkezik róluk.
- Szerinted hiányozni fognak neki a testvérei? Talán, ha olyan gazdihoz kerülnek, időnként meglátogathatná őket, hogy eltölthessen velük egy kis időt - adtam hangot az aggodalmamnak, nem szerettem volna teljesen elszakítani tőlük. Én minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy mindent megadjak neki, még játszótársa is lesz Hápi személyében, de azért a testvéreit nem tudom semmivel sem pótolni. Közben érdeklődve szemléltem, ahogyan a fiú egy kék színű pórázt vesz elő, majd átnyújtja nekem.
- Ó, de szuper, nagyon szépen köszönöm! Ez az alapkellék jól fog jönni! - néztem rá hálás mosollyal, majd szabad kezemmel, amiben nem a kutyát tartottam, átvettem tőle az ajándékot.
- Remek ötlet! A pizzát én is szeretem, az időpont pedig tökéletesen megfelel! - válaszoltam a srácnak jókedvűen, miközben az ebet babusgattam. Igazából sokáig törtem rajta a fejem, hogy hogyan tudnám meghálálni neki, hogy Hápi végre nem lesz egyedül, és, hogy végre lesz egy másik állatkám is, aztán úgy döntöttem, hogy egy vacsora, vagy egy közös kajálás által jelzem felé, hogy mennyire hálás vagyok neki. Enni mindenki szeret, ezáltal pedig meg tudom neki köszönni ezt a kedves gesztust, hogy a gondjaimra bízta a kutyust.
- Nos, így elsőre jó pár név eszembe jutott, mint például a Phil - szerinted az a név illene rá? - kértem ki a fiú véleményét. Úgy tűnt a kis kutya a szívébe zárt, mert esze ágában sem volt kiszakítania magát a karomból, igaz még egy kicsit félénknek mutatkozott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem volt ellenére az adott helyzet.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. május 7. 22:15 Ugrás a poszthoz




- Ezt szomorúan hallom, remélem, minél előbb gazdára találnak. A haverod viszont rendes, máris szimpatikus, hogy befogadta az ebeket. Ha gondolod, megkérdezem az egyik barátnőmet, hogy kell-e neki kutyus. Mostanában gondolkodott rajta, hogy be kéne szereznie valamiféle kedvencet magának, és nemrég szakított a pasijával. Pontosabban a pasi dobta... szóval eléggé magányos. Egy kutyus legalább lefoglalná, és könnyebben szabadulna a szomorkás hangulattól is - ajánlottam fel ezt a lehetőséget Lucas-nak, hiszen tudtam, hogy a lánynál remek kezekben lenne a kutyus. Amúgy is azt terveztem, hogy találkozom majd vele, és megmutatom neki a kutyumat is, aztán simán el tudok beszélgetni majd vele arról, hogy mit szólna egy saját kis kedvenchez. Közben azon mosolyogtam, hogy a kutyus kidugta a nyelvét, mikor Lucas megsimogatta, annyira cuki volt ez az állatka, hogy hihetetlen.
- Azt már látom, hogy szereti, ha dögönyözik - pillantottam a fiúra nagy mosollyal az arcomon, majd én is megsimogattam az ebecske buksiját.
- Ó, ezt nem is tudtam! Mindig tanul az ember valami újat! Nagyon köszi, hogy áthozod nekem azt a plüsst, sokat segítesz vele a kutyunak is - feleltem a srácnak hálás tekintettel, így nagy az esély arra, hogy a kis kedvencem meglesz a testvérei nélkül is új életet kezdve mellettem.
- Szuper! Rendben, tali a bejárat előtt. Egyébként melyik a kedvenc pizzád? Én tenger gyümölcseit fogok enni, bolognaisat, vagy sonkásat - soroltam fel neki a három kedvencemet.
- Jut eszembe a pizzák terén, Olaszban jártál már? Állítólag ott isteni finomak a pizzák, és vékony tésztájúak sok feltéttel - érdeklődtem tőle. Mivel olasz nyelvet tanultam, elterveztem, hogy egyszer majd elutazom Olaszországba, aztán természetesen megkóstolom az ottani pizzakínálatot is.
- Most már biztos Phil lesz a neve, illik hozzá - döntöttem el a kérdést, majd magamba mosolyogva konstatáltam, hogy ennyire jól érzi magát velem a kutyus. Reméltem, hogy azért majd, ha máskor összefutunk Lucas-sal, és megszokja már az új környezetét, akkor azért a fiúval is foglalkozni fog, hiszen mégiscsak ő fogadta be, és gondoskodott róla egy ideig.
- Szerintem még nagyon új neki a helyzet, a szitu, idővel biztos másra is összpontosít majd - feleltem a fiúnak, miközben tovább dögönyöztem a kutyuskát.
- Jól vagyok, a szünetet a családomnál töltöttem, aztán ellátogattam a nővéremékhez is. A vizsgáim sikerültek, még magam is meglepődtem rajta, mennyire jól. Most újdonság számomra ez a mesterképzéses szak, de majd belejövök. Általános mesterszakra jelentkeztem, közben majd dolgozom mellette a kávézóban részmunkaidőben, meg a menhelyen is. Tudod, az a célom, hogy legyen egy saját lakásom, vagy béreljek legalább egyet, na meg Karolával szeretnék majd divatüzletet nyitni. Veled mi újság mostanság? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig még Phil is feléje fordította a pofikáját, mintha csupa fül lenne, mi újság a fiúval.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2021. június 13. 00:10 Ugrás a poszthoz




- Nagyon helyes. Ha kedveli az állatokat, rossz ember nem lehet - feleltem a fiúnak mosolyogva, mert én is úgy tudtam, hogyha valaki szereti az állatokat, akkor az csakis jó tulajdonságokkal rendelkezhet.
- Szuper! Nála tuti jó kezekben lenne az a kutyus! - tekintettem a fiúra nagy lelkesedéssel. Biztos voltam benne, hogy a barátnőm remek gondját fogja viselni az újdonsült kutyusnak. Az én ebecském nagyon cuki volt, mivel remekül érezte magát a karjaimban, esze ágában sem volt tovább állni, és új helyet keresni. Ez engem is jó érzéssel töltött el, és próbáltam a legjobb tudásom szerint odafigyelni a kutyusra.
- Azért elég sok pizzát szeretsz. Tudom, hogy nem láttam még az étlapot, de tudom, hogy melyik a kedvenc pizzám. Ha belegondolsz, te sem látod az eléd tett ételt előre, csak akkor szembesülsz vele, miután felkínálták neked - válaszoltam neki nagy bölcsen. Ebben volt már tapasztalatom, elég sok helyen megfordultam már, és csupán akkor derült ki, hogy milyen az étel, miután felszolgálták. Volt, ahol kóstolóval is egybekötötték az étkeztetést, de, mikor élesben ment a dolog, kiderült, hogy mégsem olyan minőségű volt az étel, amit ígértek. És még soroltatnám... voltak fura dolgok ezen kívül is. Persze pozitív tapasztalataim is voltak, mégpedig nem is kevés.
- Én is szívesen ellátogatnék egyszer Olaszba, annyi minden van ott, ami érdekel - fordultam lelkesen a fiú felé.
- Remélem, hogy tényleg így lesz. Én mindenesetre próbálom kihozni magamból a maximumot feléje, hogy jó gazdája legyek - közöltem Lucas-sal, miközben a szemébe néztem.
- A művészeti szakirány remekül hangzik. Nekem is tetszett, de ezen belül nem igazán vagyok tehetséges - mosolyodtam el, hiszen nekem teljesen más terveim voltak.
- Bizony, szeretnék egy saját lakást, na meg Karolával egy divatüzletet nyitni. És még itt van a mesterképzés is, amit be kell fejeznem - ecseteltem a fiúnak a dolgaimat a jövőt illetően.
- Rendben van. Naná, hogy vigyázok Phil-re - viszonoztam a fiú pacsiját, majd miután megvakarta a kutyus buksiját, én is elindultam a kastély felé, hogy folytassam a teendőimet, és otthont adjak az újdonsült kutyusomnak.



//Köszönöm a játékot! Smiley//
Utoljára módosította:Dana Straw Berry, 2021. június 13. 00:12
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2022. március 5. 19:33 Ugrás a poszthoz




A karácsonyi parti nem egészen úgy sikerült, ahogyan azt megálmodtam. Így még jóval a vége előtt leléptem a helyszínről Alex barátommal, majd inkább beültünk a helyi pizzázóba enni egy jót, miközben végig csevegtük az estét. Sajnáltam, hogy Karolának rossz kedve volt, de teljesen meg tudtam érteni. Ő ott maradt a bulin, és az ismerőseivel csevegett, mikor elköszöntem tőle. A szünidőben megbeszéltük Alexszel, hogy ellátogatunk Debrecenbe a botanikus kertbe, ahol készít majd néhány fotót. Már nagyon vártam ezt a kis kiruccanást, még sosem jártam ezen a helyen. Megbeszéltük a fiúval, hogy a főbejárat előtt találkozunk. Egész szép idő volt, kicsit hűvöske, napsütéses, és még a szél sem fújt. Kicsit utána olvastam a helynek, rengeteg különleges növény kapott itt otthont egy hatalmas területen.
- Szia! - üdvözöltem mosolyogva a barátomat, miután megérkezett ő is a helyszínre. Biztos voltam benne, hogy remek fotókat fog majd itt készíteni, hiszen minden tényező adott volt hozzá.
- Mesélj, hogy telt idáig a szünidő? - folytattam tovább vidáman a csevegést a fiúval. Közben izgatottan vártam, hogy fog ez a kis kiruccanás elsülni, és milyen növényeket ismerhetek majd meg élőben is. Ugyanis sokukat csak könyvekben láttam, illetve volt még ezeken kívül rengeteg olyan növény itt, amelyekről még sosem hallottam.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2022. április 22. 19:13 Ugrás a poszthoz

Rozália




Öltöző


Nagyon elhanyagoltam mostanság a kviddics gyakorlást, mindig megfogadtam, hogy sort kerítek erre a tevékenységre, mégsem akart összejönni a dolog. Mindig más fontos teendő jött közbe, na meg ott volt a munka, az önkénteskedés a menhelyen, ami azért eléggé lefárasztott. A maradék szabadidőmet a baráti társaságomban töltöttem vagy pihentem. A mai napon is épp az ágyamon ejtőztem, de már kezdtem unni magam, ráadásul mindenkinek megvolt a saját elfoglaltsága, így arra a döntésre jutottam, hogy végre-valahára elmegyek egy kis kviddics gyakorlásra. Ennek fényében összeszedtem magam, letusoltam, aztán sportos ruhába öltözve, a hajamat hátrafogva indultam el a pálya felé. A sporttáskámba betettem még egy dezodort, tusfürdőt, papucsot, váltóruhát, cipőt, hiszen az öltözőben biztonságban tudhattam a cuccaimat. Mikor odaértem az öltözőbe, a helyiség üres volt, egy árva lélekkel sem találkoztam. Lepakoltam a dolgaimat az egyik szabad padra, majd elkezdtem készülődni a gyakorlásra. A cipőmet is átvettem, majd a táskámat a velem szemben lévő öltözőszekrénybe raktam.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2022. április 27. 19:44 Ugrás a poszthoz

Rozália




Öltöző


Azon gondolkodtam, hogy vajon mikor jön össze annyi összeg, hogy saját lakást bérelhessek gond nélkül. Persze a vágyálmom az volt, hogy saját kégliben lakhassak. Emellett izgatottan vártam, hogy Karcsival belevághassak a divatüzlet megnyitásába. Biztos voltam benne, hogy az egyedi tervezésű ruháinkkal nagy sikert aratunk majd Bogolyfalván. Ezekkel a gondolatokkal készülődtem a kviddics gyakorlásra. Miután betettem a táskám a szekrénybe, arra lettem figyelmes, hogy valaki rám köszönt. Nagyon meglepődtem, és zavarba jöttem, mikor a tekintetemet a lányra emeltem, hiszen felismertem őt... Vele ütköztem össze lendületből brutálisan azon az ominózus eseményen, ami után elég durva sérülések érték. Én megúsztam enyhe zúzódásokkal, fájdalmakkal, ő viszont kómába esett, és a sérüléseket a mai napig nyögi. Komoly bűntudatom volt emiatt, főleg azért, amiért nem tudtam tőle személyesen bocsánatot kérni, csupán egy levelet küldtem neki. Pontosabban, miután helyre jöttem, egyszer meglátogattam az ispotályban, de mivel kómában volt, így nem tudhatta, hogy jártam nála. Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, azt se tudtam, mit mondjak neki.
- Szia! - köszöntem neki vissza, majd a tekintetemet a szekrényre emeltem újból. A "hogy vagy" kérdést fel se tettem neki, az elég morbid lett volna.
- Lejöttem gyakorolni kicsit - nyögtem ki nagy nehezen, csak, hogy valamit mondjak, majd zavartan újból a másikra néztem.
- Mi járatban erre? - kérdeztem tőle, miközben azon járt az agyam, hogy vajon a tízes skálán mely helyet foglalom el a gyűlölete tárgyaként.
- Remélem, jobban vagy, nagyon sajnálom a történteket - tettem még hozzá szomorkásan, és lelkileg próbáltam felkészíteni magamat arra, hogy esetleg elküld a fenébe.
Dana Straw Berry
INAKTÍV


°Princess of Vice | Doll Face| Fanciful | Blondie°
RPG hsz: 622
Összes hsz: 1355
Írta: 2022. augusztus 17. 21:53 Ugrás a poszthoz

Rozália




Öltöző


Nagy meglepetés volt számomra, hogy a lány ilyen kedves volt velem. Úgy tűnt, hogy már megbocsátotta azt a kellemetlen affért, amelynek az okozója én magam voltam. Az volt a megállapításom vele kapcsolatban, hogy azon fajta emberek közé tartozott, akik, amikor padlóra kerülnek képesek önerőből felállni, és nem a sebeiket nyalogatják a múltban ragadva. Ez pedig kifejezetten tetszett és ezzel némi tiszteletet is kivívott nálam a másik.
- Csak lejöttem gyakorolni kicsit, ugyanis már rég nem volt alkalmam edzeni. Jelenleg a suli mellett egy kávézóban dolgozom, és egy menhelyen segédkezem. Ez elég sok energiát leszív belőlem, de mivel szeretem ezt a fajta sportágat, így nem akarom elhanyagolni ezt sem. Jól tudod egyébként, hamarosan a bolgár csapattal fogunk megmérkőzni. Eljössz megnézni? Utána a vendégem vagy egy italra - biccentettem mosolyogva a lány felé remélve, hogy elfogadja a meghívásom. Nagyon jó fejnek tűnt.
- Megértem, hiszen más házat képviselünk, ez esetben én sem adnám ki a trükkjeim - feleltem neki, mialatt elkészültem.
- Van kedved megnézni hogyan bénázom a pályán? - emeltem rá a tekintetem vidáman. Persze annak örültem volna a legjobban, ha együtt tudtuk volna gyakorolni, de a jelen helyzetben azzal is megelégedtem volna, ha távolról figyel. Ebben az esetben én sem éreztem volna magam egyedül, és talán tudtam volna néhány felhőtlen pillanatot okozni neki a gyakorlásom során.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Dana Straw Berry összes hozzászólása (309 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel