Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

Egy ideje már itt vagyok. Azt hittem, én érkezem később, és nem kell várnom. Utálok várni. Utálok tétlenül lenni, semmit sem csinálni, csak állni a nádast kettészelő, hosszan a tóba nyúló stég végén, és találkozni saját magammal.
Az első percekben a lemenő Napot figyelem, zsebre tett kezekkel, minden, egymást üldöző gondolatot elhajtva. Most nem akarok semmire sem gondolni - főleg nem arra, hogy az előzőt épp most követi egy újabb ballépés, amiről Lili nem tud, és amiről nem is fog tudni. Tőlem legalábbis nem.
Nem akarom Lili hangját hallani a fejemben, amint épp apához hasonlít, amiben nem ismeri el a férfiszerepet, amit ő képvisel, és nem akarom hallani, ahogy megbízhatatlannak kiált ki. Ezt nem ő mondta, ezt én hallom, az én gondolatom, de az ő hangja. Mert az lettem. Nem így indult, én jó voltam, felelősségteljes, szikár, elhivatott és hű, de eltelt fél év, és egyre többször kapom magam titkolózáson. A titkok pedig hazugságokat szülnek. Ezt mindenki tudja.
Mikor meghallom a tűsarkak kopogását, már törökülésben ülök a kopott deszkákon, és tenyereimmel a hátam mögött támasztom ki magam.
- Látom, jobban vagy - vigyorgok fel a mellém telepedő szőkére, és végignézve a szettjén, úgy érzem magam, mintha a párizsi kifutón lennék. - Bocs, hogy nem írtam. Nem akartam felesleges feszültséget.
Hallottam, hogy egy időben nem lehetett látni őt a kastélyban, meg hogy ispotályban is kezelték, és persze hozzám is eljutott egy-két összeesküvés-elmélet, a legtöbb épp esténként, mikor az ágyban fekve egymás helyett a plafont bámultuk Lilivel, és hangosan röhögtünk a legújabb sulis pletykákon. Catherine esete különösen feldúlta a drágámat, talán ezért nem vette észre, hogy hallgataggá váltam a név említésére.
- Honnan tudsz arról, hogy tud rólunk? - vonom fel fél szemöldökömet, majd halk sóhajjal elpillantok a szemközti nádas irányába, amely már félig elnyelte a narancsban úszó Napot. Kezdem azt hinni, hogy ebben az iskolában tényleg nem létezik olyan, hogy magánélet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

Nem, tényleg nem írtam volna. Őszintén, már az is csodaszámba megy, hogy Cath-tel azóta köszönőviszonyban maradtunk, hiszen általában levegőnek nézem a lányokat, akiknek már egyszer átléptem a küszöbét. Nincsenek többé, nem érdekelnek, csak azokat látom, akik még szóba jöhetnek.
- Nem mondta - mormogok az orrom alatt, a hangomat alig, csak rekedten hallani. Nem tudom, mit gondolhat most a szőke, talán, hogy nem minden arany, ami fénylik, vagy hogy akkor ennyit az álompárról meg az újságok hasábjaiból visszaköszönő különleges kapcsolatukról. Nem tudom, nem is lényeges. A fejemben egyetlen gondolat visszhangzik: nem akarom, hogy Lilinek titkai legyenek előttem. És mi van az enyémekkel? Nekem lehetnek? Ezt akarom?
Tekintetem a cipőmön időz. Azok makulátlan tisztaságúak, a bőrön egyetlen karc sincs, a varrás sértetlen. Ez még én vagyok. Ez voltam régen is.
- Nem vagyok más, Cath - fordítom felé az arcom, ami vonástalan, ahogy a szemeim is. Azokból semmi sem olvasható ki. Sem érzés, sem gondolat. Ricsi vagyok, mint régen. Ugyanaz vagyok. Nem akarom, hogy az emberek másnak higgyenek, hogy azt, amit érzek idebent, arról mások is tudomást szerezzenek.
Ha megváltozok, megváltozik a világom is. Ki leszek a világom nélkül? Nekem alkohol kell.
- Az egyik péntek estém elég jól sikerült ahhoz, hogy jó döntésnek tűnjön a tinder visszatelepítése - mondom egy félmosollyal, míg Cath enyémet súroló térdére pillantok. - Aztán, ha már ott voltál, rád néztem, mi újság lehet veled.
Világos szemeim térdéről arcára kúsznak, vállam halványan mozdul. Részeg voltam.
Részeg akarok lenni most is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

- Nem  - mondom, és magam elé nézve, a stég utolsó deszkáin át a tó vizére pillantok. Elmosolyodok a képre, ami bekúszik lelki szemeim elé, ahelyett, hogy teret engednék neki, inkább a bal vállam fölött visszanézek Cath-re. Az alábukó Napot figyeli, és ha nem is mondom ki, az ő arcán aztán tényleg óriási változást látni. Mintha nem is ő ülne mellettem, hanem valaki teljesen más, egy idegen. Valaki, aki már annak is képes örülni, hogy esteledik, és lassacskán lemegy a Nap.
Pillantásom követi az övét.
- Szóval igaz! Wow! Hah! - kurjantok fel, és bár vigyorra húzódik a számszéle, nem boldogít a tudat, hogy Denis egy kicsikét elveszítette az uralmát saját maga felett. Mert, hogy... - Denis volt, ugye?
Nem is kérdés. Ismerem az érzést, egyszer, nem is olyan rég én is éreztem már hasonlót. Nem tudnám bántani Lilit, mondja az eszem, de azt hiszem, ha a szívem is szóhoz jutna, azt felelné erre: dehogyisnem.
- Valami olyasmi... - vallom be óvatos, félszeg lassúsággal. Nem tudom, hogy ezzel mennyire merészkedek közel ahhoz a bizonyos határhoz, de képtelen vagyok fékezni magam. Muszáj kimondanom, ha ez csak féligazság, hát akkor is. Elnevetem magam, mielőtt folytatnám. - Az apám.
Tekintetem Catherine-ét keresi.
- Mondjuk Lilit én akartam. Apám mást nézett ki - megvonom a vállam, aztán kérésére gondolkodni kezdek.
És csend.
- Valami vidámat? - sandítok rá, aztán húzva még kicsit az időt, az elmúlt hónapjaimon kezdek merengni. A szemeim balra-jobbra mozognak, hirtelen egyetlen emléket sem tudok megragadni. Nevetve folytatom. - Lili rózsaszín plüss wc ülőkéjéhez mit szólsz?
Az elég vidám. Belegondolva azonban, ha a napjaimból ezt az egyet tudom kiemelni, ami emlékezetes vagy boldoggá tesz, az azt jelenti, hogy amúgy az életem silány.
Ez persze nem igaz, hiszen az életem csak azóta igazán valódi, mióta Lili szerves részét képezi, csak... egyszerűen nem akarom kiadni. Nem akarom, hogy bárki tudjon erről, az érzéseimről, az érzéseinkről, az életünkről, arról, ami a négy fal között zajlik, így is, az újságok olyasmit is lehoznak, ami egyébként senkire sem tartozna és mondjuk igazságalapja sincsen. Nem akarok erről beszélni, mert túlságosan is féltem. Ez csak a miénk.
- Ismersz - fordulok felé, és komolyan, halvány mosollyal fűzöm tovább a szót. - Én mindig boldog vagyok. Inkább azt mondd meg, mi lesz most, hogy végzel. Elmész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

megtisztellek

Rajta kívül még senkinek sem mondtam ki, és most is csak keresem a szavakat, húzom az időt. Hiába vagyunk itt csak mi ketten, hiába tudom, hogy Cath nem az a fajta, aki visszaélne a bizalmammal, mégsem érzem, még itt, a nádas biztos takarásában sem, hogy el szeretném neki mondani. A számszéle megrándul, megvonom a vállam. Fejemet finoman oldalra billentem, fülem az ing selyemanyagához ér.
- Ő tudja erre a választ - mondom végül, és visszaemelve a fejem, azzal a mosollyal fordulok Catherine felé, amelyből ő maga is kiolvashatja a választ. Furcsa, hogy most ennyire nehezemre esik a beszéd. Mintha a hónapok során belefáradtam volna. Az utóbbi időben túl sokszor mosolyogtam és voltam kedves érdekből, mondtam el újra meg újra ugyanazt a betanult szöveget, és tűntem fel helyeken, ahol máskülönben sosem.
- És vele mi van? - kérdezem. Nem hiszem, hogy Denist hétköznapjai során túlontúl inspirálná a romantika meg az érzelmek, dehát nekem sem kell a szomszédba mennem meglepetésért, elég csak tükörbe néznem. Még az is lehet, hogy hirtelen Denisről is kiderül: szerelmes.
A kérdésére hunyorogni kezdek, azután megcsóválom a fejem. Lehet, hogy bólintanom kellene, de nem teszem. Nehéz erről beszélnem, érzem most is. Már nem tudok úgy tekinteni Lilire, mint egy eszközre, amellyel célt érhetek. Ő sokkal több lett ennél, legszívesebben kiszállnék a képviselőjelöltségért folyó harcból is. Ha nyerek, azzal véglegesítem az ő eszközi létét - hiszen az volt, hivatalosan is.
- Komolyan érdekel, miért választottam őt? - kérdezem a szemeit kutatva, aztán sóhajtok egy nagyot. Megadom magam. - A körülményei miatt. Azt akartam, hogy a közönség egy ideális párt lásson a címlapokon, akik megtestesítik mindazt, ami számukra elérhetetlen. Akik jól néznek ki együtt, kedvesek, szépen beszélnek egymással és együtt feddhetetlenek. A nő, akit apa választott nekem, vitatható előéletű... és amúgy sem gondolom, hogy tudtam volna benne bízni. Lili tökéletes volt.
És tessék, kimondtam. Egy hosszú pillanatig azt várom, hogy itt, a nádas között a stégen, ezekkel a szavakkal szegem meg az esküt. Azt gondolom, hogy egy pillanat és máris elér a vég, és holtan hanyatlok el Cath mellett a nedves deszkákon.
Lili nem értené, ez jár a fejemben, és, hogy folyton-folyvást azt kérdezgetné magától, miért? Miért most, amikor már alig egy hónap maradt? Mi történhetett? Mit csinálhatott rosszul?
De nem történik semmi. A következő pillanatban már együtt is nevetek a szőkével, és követve őt, én is hanyatt dőlök. Az égbolt egyre sötétebb.
Magam sem értem, de őszinte, széles mosollyal nézek fel a csillagok közé.
- Ezt rohadtul megszívtad - fordítom arcomat felé, és értetlenül összehúzott szemöldökeim alól folytatom. - Bár... gondolom, akad egy-két vendégszoba azon a francia birtokon...
Remélem, mert egy hétvégén szívesen átugranék bort kóstolni, és ha már ott vagyok, rágyújtanék egy jó francia szivarra is. Egyébiránt, Cath helyzete szar, ez a napnál is világosabb. És még az én apámra mondják, hogy vadállat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már csak egyetlen szál rózsa van a kezemben, pedig még egy órája sincs, hogy kijöttünk a térre, és boldog-boldogtalant virággal köszöntünk. Nem vagyok oda a nőnapért, nekem ez amúgy is majdnem egy és ugyanaz, mint az anyák napja, de a piacról hazafele cipekedő idős nénik meg a középkorú milfek úgy tűnik, örülnek a gesztusnak. Remek. A kampányfőnök boldog lehet, és azt hiszem, én is az vagyok; a mai a kampány utolsó alkalmainak egyike. Azután már csak a sajtóra kell odafigyelnünk, és jöhet is a nagy nap.
A Nap erős fénye épp szembetűz, így hunyorogva sietek vissza a hivatalba, ahová a virágosztás utáni találkozót beszéltük meg. A gondolataim közben Lili körül járnak, hogy vajon észrevette-e már az ágyunkon hagyott, színes rózsákat rejtő dobozt, mikor a szökőkútnál oldalra pillantva észreveszek egy párt. Hoppá! Az egyik pad mellett állnak, amit egyébként a polgármester úr a mi büdzsénkből festetett át, és bár nem voltam jelen, azért a fiúk a közeli tábla hirdetőfelületén hagytak rólam néhány plakátot. Szép munka.
Elsétálok a csobogó víz mellett, és míg hozzájuk közeledek, arcomra elegáns, megnyerő mosolyt varázsolok.
- Sziasztok! - köszönök nekik egy óvódás kedvességével, és miután kezet nyújtok a fura fazonnak, a nő felé fordulok. - Ugye, nem sértelek meg, ha nőnap alkalmából ezzel a szál rózsával köszöntelek? Azt gondolom, a hivatal nevében is mondhatom, hogy hálásak vagyunk, amiért olyan gyönyörű nők laknak ebben, a szívünknek legkedvesebb mágusfalvában, mint amilyen te is vagy.
Ragyogó mosoly, fejjel lefelé lógó - ahogy apa tanította - rózsa átnyújtása, és egy udvarias lépés hátrafelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Óóó!
Rég váltottam már ki nőből ilyen hanghatást, már ami nem Lilit illeti, belőle ugyanis anélkül varázsolok elő ennél cifrábbakat is, hogy különösen megerőltetném magamat - elég csak odaégetnem az omlettet, haha.
- De jól informált vagy - jegyzem meg elismerően. Hangomból a szokott fül kihallhat némi kacérságot, azt viszont nehéz lehet eldönteni, hogy ez a kampány sikerességét kívánja-e szolgálni vagy valóban a nőnek szól. - A sajtónál dolgozol?
Csillogó tekintettel nézek le rá, a szemem sarkából viszont tökéletesen rálátok a mellette álló férfi, Jack arcára is. Az... hogy is fogalmazzak... érdekes. Törődni azonban eszem ágában sincs vele, és bár mindvégig udvarias maradok és semmiféle határt nem lépek át Korinnával, nem kell sok ész ahhoz, hogy tudjam, nem mindenki örül úgy a puszta jelenlétemnek, mint a nő.
- A polgármester úr a hivatal saját dolgozóit egy kollégámra bízta, de biztos vagyok benne, hogy Berci különös tekintettel van Mancikára és Bözsi nénire! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy ők a mi különleges osztagunk, a szárnysegédeink, akik nélkül nem élet az élet - mosolyodok el finoman a fennkölt gondolat végére, majd elpillantok a szökőkút felé, hangosan felsóhajtok, és az órámra lesve visszafordulok a párhoz. - Nos, hálás vagyok a találkozásnak, de nem szeretnék tovább zavarni, élvezzétek csak ezt a szép napot, ahogy a szerelmesek szokták. Örültem, Jack!
Búcsúzóul még egyszer kezet nyújtok a férfinak, majd teszek egy lépést hátra, és mielőtt elfordulnék tőlük, még a nőre pillantok, szélesen elmosolyodok és rákacsintva sarkon fordulok, hogy a nadrágom zsebébe csúsztatott kezekkel, halk dúdolással induljak vissza a hivatalba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Csak a szemem mozdul; az követi a görény, húgomat vizslató tekintetét, az arcának, szájának változását, az apró ráncok kirajzolódását meg a mosoly ívét, és mutatóujjammal rápöccintve a jobbomban égő szivarra, kivárom, hogy rám nézzen.
Nem érdekel, hogy Eszter mit csinál, hogy hova néz, hogy provokálja-e, engem kizárólag az asztalunk mellett elhaladó ürge foglalkoztat, meg az, hogy végre rám nézzen.
Te undorító, aljadék féreg.
Pontosan erre gondolok, mikor végül pillantása belefut az enyémbe. Bocs, öreg, de a csaj ma esti pasija én vagyok. A felsőbbrendű, széles mosoly lassan ül ki az arcomra, kékjeimet le sem veszem Izomagyról.
Kotródj, nyomorék.
Ő eltűnik, a szemeim viszont még sokáig a semmiben ragadnak. Élvezem a hangos zenét, a mellkasomban lüktető basszust, élvezem Eszter látványát, hogy vele lehetek, hogy gyönyörű, hogy kell a férfiaknak, és élvezem azt is, hogy ha akarnám, szétverhetném mindet.
Erre a nőre én vigyázok - és nem létezik senki e föld kerekén, aki felérhetne hozzá.
- Mi történt? - pillantok vissza rá, és a szivart az ajkaim közé véve kisujja helyett a gyújtót választom. Aztán megesik rajta a szívem, és még mielőtt újra felizzana a dohány vége, kisujjamat az övébe kulcsolom. A szemeit figyelem, az ujját erősen tartom, és amint ő, úgy én is mozdulok. - Kezdd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyszerű. Mondjuk valahol számítottam arra, hogy Eszter fogdában töltött néhány órája nem marad a mi titkunk, és ha már apa tudomást szerez róla, hát nem fogja megjegyzés nélkül hagyni.
Azt is tudom, hogy ha hívta Esztert, hamarosan engem is hívni fog. Egyedül azt nem értem, mire vár még? Saját magához képest is túl régóta van csendben, egyelőre még a mercedes-szel történtekhez sem fűzött hozzá semmit, sőt, még csak kérdése sem volt. Látta, bólintott, és jobbját a vállamra téve azt mondta: megcsináltatjuk. Csak arra kért, hogy legközelebb legyek óvatosabb, mert az életem nem játék.
Nemrég ráadásul még új öltönyt is kaptam tőle, a plakátokról már nem is beszélve.
Azt hiszem, a legjobb szó erre az, hogy aggasztó. Apa viselkedése különös, hamis és nagyon, nagyon aggasztó.
Mélyen, ráérősen szívok bele a szivarba, aztán a whiskymért nyúlok. A jégkockák összekoccannak a pohárban.
- Elütöttem egy nőt - felelem két hosszú korty után elégedetten cuppantva fel. Nem kertelek, nem hazudok, megegyeztünk. A kisujjeskü szent és sérthetetlen. - Szerelmes vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A testemen végigfut a hideg. A válasz elnémít és kiborít, a számszéle megrándul, a pillantásom közénk, az asztalon fekvő színes itallapra esik, és érzem: megrémülök.
A gondolatok gyors egymásutánban kavarognak a fejemben; nem lehetsz szerelmes, még nem, még nem állok rá készen, még nem tudlak átengedni valaki másnak, még nem megy, még nem, nem, nem.
- Nem - mondom ki rekedten, és felpillantva rád, a tekintetemmel kérlek, hogy ne kérdezz rá a névre, hiszen anélkül is pontosan tudod ki volt, hogy hangosan is kimondanám. Egyébként sem szeretném megtenni. Kimondani. Túlságosan is féltem őt ahhoz. Mintha bármit is számítana, hogy kimondom vagy sem. Mintha bárki is tudhatná, hogy miről van szó. A saját gondomról inkább a te, a mi közös gondunkra terelem át a szót. Mert, ha szerelmes leszel, és nem vagyok ostoba, az leszel, ha már most félsz tőle, akkor baj van. - Találkozgattok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Néha. El tudom képzelni. Bárcsak ne tudnám...
Szivarral a számban pöfékelek, s közben szabad kezemmel a poharat tartom, úgy nézek le rád. Hüvelykujjammal futólag megsimítom az arcod.
- Nem tudom - fújom ki a füstöt az asztalunk mellé, talpam a most rohadt menő trash zene ütemét tapossa. - Egyelőre még várunk. Nem tudok semmit; nem hallottam semmit, se azt, hogy életben van-e, se azt, hogy ha igen, akkor emlékszik-e, egyáltalán látott vagy felismert-e minket. Minden kérdéses.
A szemeidet kutatom.
- Haragszol rám valamiért? - hogy mostanában kevesebb időt töltünk együtt, hogy a megkérdezésed nélkül hoztam be valakit a családunkba, hogy talán megváltoztam, hogy egyre több a titok, hogy van, amit sohasem mondhatok el neked...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Azt hiszem, nagyon halk vagyok. A bejárati ajtó szinte belesimul a félfába, ahogy finoman becsukom, még az amúgy kilazult kilincset sem hallani. Bár szédülök, és tudom, hogy iszonyatos másnap vár rám, a számszéle mosolyra áll. A cipőimet sem lerúgom, nem. Úgy lépek ki belőlük, akár egy angyal, a mozdulataim elegánsak és ruganyosak, valószerűtlenül simulékonyak. Érzem.
A lépcsőfokok meg sem reccsennek a lábam alatt, és én a falat és a korlátot is csak néhol érintve meg lopakodok fel az emeletre. A vállam még csak véletlenül sem súrolja végig a frissen festett falat.
Emberesen forog velem a világ, mikor belebbenek a hálószobába, és míg a pólómat hanyagul letépem magamról, az övcsatot gyorsan kibontom és elkezdem lerugdosni magamról a nadrágot.
Egy pillanattal később már ott is fekszem Lili mellett az ágyban, és a karjaimat szétvetve kezdem bámulni a sötét plafont. A fejem dobog, még hallom a klubzenét és érzem a szivarfüst illatát a számban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az üres pohár alig koppan az asztalon, azt máris elviszik, és másikat hoznak cserébe. A whisky mellé koktél is érkezik - neked.
Mikor ismét ketten maradunk, én egészen közel hajolok hozzád, és a tekintetemet már-már a tiédbe erőszakolva szólalok meg. A hangom ellentmondást nem tűrő komolysággal harsan.
- Ide figyelj - rántok egyet az ujjadon is, hogy ezzel további nyomatékot adjak szavaimnak. A szivart kikapom a számból. - A kampány nagyban hozzájárul ehhez az egészhez. De ígérem, amint vége, közöttünk ismét ugyanolyan lesz minden, mint előtte volt.
Már ami a titkokat illeti. Lili remélhetőleg marad. Kisujjamat behajlítva szorítok rá a tiédre, és egy korty whisky után újra meggyújtom az időközben elalvó szivarvéget.
- Amennyire szeretni tudok - mondom, míg a dohány életre keltésén dolgozom. Ha mások előtt szégyellem is, előtted soha. - Apa mondott valami furát? Amire nem számítottál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nehéz kihallani a hangodból a kételyt. Rád pillantok, és bár az aggodalom, amit érzel, rám is átragad, azt az alkohol oldja, lassacskán tompulni kezdek. A tagjaim könnyebbé válnak, az arcodat fürkésző szemeim pedig üvegessé. Nem érzek semmit, léggömbként lebegek, és az enyémbe kapaszkodó ujjad a madzag, ami nem hagy eltűnni a semmiben.
- Kétszer nem történhet meg ugyanaz - felelem nyugodtan, hangom beleolvad a zenébe. Belégzés, bent tartás, kilégzés, füsttömeg, jégkoccanás, korty. Rád nézek. - Ha elköltöznék, velem jönnél?
Fogalmam sincs, mi lesz az elütött nő ügyével, hogy apa mennyi terhet képes még a vállára venni, hogy mi lesz a kampánnyal, bukok-e vagy a győzelem ideköt majd, hogy az életem milyen irányt vesz április negyedikén.
Azt az egyet tudom, hogy aznap minden megváltozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nem - csóválom meg a fejem, és leteszem az asztalra a szivart. Elég volt, most már csak az italomat akarom élvezni. - Ha jól időzítünk. Beszélni fogok valakivel, aki ezzel foglalkozik. Sárközit nem akarom belevonni, ennek iskolán kívül kell történnie.
Csak az a lényeg, hogy amíg a tanulás kezdeti fázisában vagyunk, ne legyen körülöttünk balhé. Úgy vettem észre, hogy apa csak akkor figyel minket ennyire tüzetesen, mikor a központban vagyunk. Vissza kell húzódnunk, nagyon-nagyon adnunk kell a látszatra, és olyan közel tartani magunkhoz apát, amennyire csak lehetséges.
Annyira szeretem őt, ő a példaképem, a mintám, az életem legmeghatározóbb személye, és tessék, mostanra ő vált a legnagyobb ellenségemmé is. Senki sem bánthatja a testvéremet. Még ő sem.
- Figyelek - pislantok rád hosszan, hogy csak mondd, gyerünk, ki vele, legyen bármi is az, én nyugodt maradok, én nem az apám vagyok, a szavaidnak nem lesz következménye.
Aztán megáll a kezemben a pohár, utolsót koccannak benne a jégkockák. A hangod hallatán ledermedek, a nyelvem némán szánt végig a szájpadlásomon. Nem választom el tőled a tekintetem, a tiédbe kulcsolt kisujjam sem mozdul. Csak nézlek.
Aztán megiszom az utolsó kortyot, és az üres poharat telire cserélve bólintok néhány aprót.
- Direkt? - kérdezem. Csak ez érdekel. Az ujjam megfeszül a tiéden, hiába szeretném, hogy ne így történjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha van valaki, aki alááshatja a döntéseimet és keresztezheti az utamat a vágyaim felé, az te vagy - és persze édesapánk. Csak amíg neki nem mindent önszántamból mondok el, addig neked igen. Amit tudsz, azt azért tudod, mert elmondtam. Szinte mindent elmondok neked.
Bólintok, ajkaim jobboldalas mosolyban ívelnek felfelé, majd megvonom a vállam, és úgy rázom meg a fejem, hogy lásd és érezd is, nem számít. Jól sült el.
Vagy hát...
Lehet költözünk a Kajmán-szigetekre, de Lili és köztem nincs probléma. Vagy, hm. Nem, nincs. Arról, hogy Cath-tel találkoztam, nem fog tudni.
- Jól tetted - mondom ki végső meggyőződésem. - Nekem akartad, neki sikerült. Tudod, örülök, hogy te vagy a testvérem, és tudhatom, hogy még egy ilyen kényes helyzetben is mellettem állsz.
Még megszorítom az ujjad, majd elengedem, és kényelmesen hátradőlök a bőrkanapén. Imádom ezt a helyet, a felszolgáló csajok rövid kis shortját, a magassarkú cipőiket, a zenét meg a bánásmódot, amit csak azért kapunk, mert ismerik a nevünk.
Mondhat nekem bárki bármit, hogy a pénz nem boldogít, hogy a gazdagok magányosak...
Nekünk mindenünk meg van.
- Az az igazság... - kortyolok a whiskyből - hogy nem vagyok biztos a saját elköteleződésemben. Nem biztos, hogy egész életem során hűséges maradok.
Míg beszélek, a tekintetem ide-oda vándorol a helyiségben. Néha visszapillantok rád is, a szemeidbe nézek, a reakcióid figyelem. A hangom nyugodt, őszintén beszélek veled.
Azt hiszem, itt állunk a felnőttkor küszöbén, ahol már nem a kviddics a legfontosabb meg az, hogy hülyeségekkel bosszantsuk egymást.
- Tudom, hogy szereted Lilit, és ha ő nem lesz, szeretni fogsz mást is. De azt is tudom, hogy láss bármit is, soha nem lépnél ellenem. És én sem fogok ellened. Soha. Utálom az összes Ombozit, ezt már most szeretném leszögezni, és nem tetszik, hogy összejársz velük, de... ez a te döntésed kell legyen, és senki sem szólhat bele. Oké? Senki - előredőlök, államat a tiéddel egy szintbe, az asztal lapjára állítom, és a szemeidet kezdem figyelni.
Se apa, se én.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ma este cápát vacsoráztunk, ami a kenguru- és krokodilhús utáni kedvencem, főleg, ha a chef használ egy kis borsmentát is, hmmm, Merlinem, még csak most álltunk fel az asztaltól, nekem meg máris le kell hunynom a szemem. Mennyei volt, egyszerűen pazar.
- Kérdezed vagy mondod? - sandítok le az államhoz dörgölőző lányra. Láthatja, hogy nem vagyok elragadtatva a hírtől, az érveim felsorakoztatása helyett azonban a stég felé pillantok. Nézzünk csillagokat. Mikor most zabáltuk tele magunkat, és mindjárt kezdődik a meccsem. Összeszaladó szemöldökökkel állok meg mögötte, kezeimet a nadrágzsebembe csúsztatom. - Ovulálsz vagy mi van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bal szemöldököm lassan feljebb vándorol a Hold fényében, de nem szólok semmit. Csak nézem őt, az arcát, a bőrét, végül találkozik a tekintetünk.
- Inkább én, mint az a seggarc - jegyzem meg flegmán, a vállaimat kitérdekel stílusban vonva meg. A számszegletében még a mosoly halovány árnyéka sem játszik.
Nem, ez most nem vicces.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem, úgy látszik, én ma se nézek meccset.
Sóhaj, fáradt pillantás oldalra, a sötét víztükör felé, amin az ég összes csillaga homályosan fodrozódik.
- Nem - mondom, és megingatom a fejem. - Tudom, hogy nem. Én arról a perverz seggfejről beszélek, aki Júliát a modern művészet nevében félmeztelenül állítja színpadra. Kösz, de nem.
Mozdulatlan figyelem Lilit. A hangom egy pillanatra sem emelem meg, nem haragszom rá, vagy akarom korlátozni. Szabadon dönthet. Bármiben. Csak... hagyjuk.
- Mindegy. Nézzük a csillagokat - fintorogva adom meg magam a nőmnek, és a fejemet hátravetve kezdem bámulni az eget. Az néma, mint a sír. - Gyere, mer' lemaradsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Lehet, hogy elment a drágám esze? Értetlenül döntöm előre a fejem, és le-fel mozduló szemöldökeim alól figyelem, ahogy Lili ide-oda masírozik a stég korhadt deszkáin.
- Babe - szólítom meg azon az életről is lemondó hangon, amelyből már tudvalevő, hogy se meccs, se szex nem lesz az este folyamán. De legalább cápát vacsoráztam, az is valami. - Csak halkan merem megérdeklődni, de hallottad, amit az előbb mondtam?
Utánafordulok, ahogy elviharzik mellettem, de ahelyett, hogy el is indulnék, inkább megvárom, míg a testében tobzódó ideg visszafordítja felém. Akkor egy széles mosollyal kihúzom jobbomat a zsebemből, és ahogy a hercegnők szokták, elegánsan integetni kezdek neki.
- Hali - suttogom. Nem, nem vagyok hajlandó tudomást venni a kapcsolatunk aktuálpolitikai helyzetéről. - Akkor még egyszer, te világ legokosabb boszorkánya. Nem benned nem bízom meg, hanem a kedves rendező úrban. Stimmt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak néhány perce ülünk itt, a ház mögötti kisebb házikóban, amit azért építettek anyáék, hogy a Vajda birtokon a személyzetnek is legyen saját, különálló privát tere, végül azonban, mikor a botrány betetőzött, és Eszterrel hazatértünk a Durmstrangból, már nem találtunk itt senkit. Se egy takarítónőt, se egy szakácsot. Egyedül Szivar várt minket haza, a házimanó, aki a nevét nekem köszönheti - előtte ugyanis Eperkének hívták szerencsétlent.
Óvatosan végigsimítok Lili jobbjának élén, és szemtelen, széles mosollyal megkerülve őt leülök a fekete bőrkanapéra. Jó lenne rágyújtani, és a lábaimat az asztalra dobva szakítani, ahhoz azonban túlzottan is izgatott vagyok. Előredőlök, és a combjaimra könyökölve pillantok át a drágámra. A tekintetem csillog, a gyomromban hányingerszínű pillangók csapkodnak az icikepicike, szaggatnivaló szárnyaikkal. Mielőtt megszólalnék, még vetek egy pillantást az órámra. Várakozás közben még a nyelvem hegyét is kidugom, úgy követem a másodpercmutatót.
19:00.
Kiszélesedő, önfeledt vigyorral nézek fel a mellettem ülő lányra. Fel sem tűnik, hogy az arcom egészen kipirult féktelen izgalmamban. A pezsgő egyetlen pálcaintésre pukkan, az üveg megemelkedik, és a két pohár aranyló, jócskán habzó száraz pezsgővel telik meg.
 - Hét óra - nyújtom át az egyik poharat Lilinek, és míg a sajátomat koccintásra emelem, le sem veszem róla a szemem. A hangomat rezegteti az odabent tomboló izgalom, a zúgolódó vértől cseng a bal fülem. - Drágám - sóhajtok egy aprót - képzeld, végeztünk. Soha többé nem érezzük azt a szaros esküt a csuklónkon... el sem hiszem!
Elfordítom az arcom, vigyorgok, úgy érzem, újjászülettem. Megcsóválom a fejem, nevetve iszok bele a pezsgőbe. Nem hiszem el! Ráadásul mindketten élünk. Megcsináltuk...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem vagyok vak, sem érzéketlen pöcs, ahogy azt az engem megelőző hírem tartja; látom, hogy Lili nem épp azzal a felhőtlen örömmel viseltetik a mai nap iránt, mint amivel én. Úgy tűnik, az, hogy feloldozást nyerünk a megszeghetetlen eskünk alól, számára egyet jelent a kapcsolatunk biztonságának megingásával is. Nyilván, hiszen mostanáig nem tehettem semmit, amivel fájdalmat okoztam volna neki - mármint olyasmivel, ami a múltban a hétköznapjaim részét képezték, és a személyiségemből fakadtak. Szavakkal persze... stílussal meg viselkedéssel, nos, azzal bántottam eleget. De nem nőztem és nem mentem félre, a csuklómon láthatatlanul feszülő lánc minden pillanatban kötött.
- Azt hiszed, meg foglak csalni - pillantok át rá egy halvány mosollyal. A hangom magabiztosan cseng, kétségem sincs afelől, hogy ettől tart. Szinte látom a gondolatait, most is azon kattog, vajon mikor fogom más nő társaságát keresni. Kortyolok egyet a habzó, buborékoktól csípős pezsgőből, majd a poharat az asztalra téve hátradőlök a kanapén, jobbomat végignyújtom a támla tetején. Egy percig csendben figyelem Lilit, majd sóhajtva kipillantok a kis ház ablakán. - Amúgy voltak kétségeim. Egyszer-egyszer - lassan, vontatottan beszélek, majd visszafordulok, és Lili tekintetét kezdem keresni. - Hogy végigcsináljuk. De soha nem akartam mással lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Összébb húzom a szemeimet, és a fejemet enyhén oldalra billentve végigfuttatom nyelvem az alsóajkamon, majd elgondolkodva be is harapom azt. Jó a kérdés, amiért hirtelen fogalmam sincs, mit válaszolnék akkor, ha egyáltalán válaszolni akarnék rá. Főleg, ha őszintén.
Nem szokásom kertelni, hazudni sem szeretek - az egyéjszakásoknak se hazudtam soha, miért pont Lilivel tenném? Azért, mert vele egészen másba, valami szokatlanba, valami furcsán kellemesbe bonyolódtam? Nem, nekem az idő nem meghatározó tényező, ha őszinteségről van szó. Bárhogy is hangzik, de igaz: a gazfickóként elkönyvelt emberek sokszor egyenesebbek, mint azok, akik finom kis mosollyal az ajkukon, mindig szépeket mondanak.
- Szakítanunk kellene - arcomat felemelve pillantok oldalra, Lili tekintetét keresem. A szemem, a vonásaim, de még a hangom is komoly. Tényleg így gondolom. Most, hogy az eskü megszűnt, mielőbb le kell zárnunk a múltat. - Nem akarok így együtt lenni veled. Elvégre... fizettem neked.
Felnevetek, de az korántsem boldog, sőt. Tele van keserűséggel, amit némi hitetlen ámulat színez tovább. Nem mondom, hogy nehéz elhinni, mert nem az, de azért nem tesz boldoggá a tudat, hogy valóban megtettem. Az apám és én - közösen vásároltuk meg a Révay lányt. Azt akartuk, hogy szerepet játsszon azért, hogy általa az emberek szemében én jobb színben tűnjek fel. És bejött. Hiszen egyik napról a másikra változott a köz- és az újságírók véleménye rólam.
- Nem tudtam - mosolyodom el; az ajkaim kiszélesednek, ahogy visszagondolok a mozdulataival és hangjával az egész színpadot betöltő lányra. A vonásaimba nosztalgikus boldogság költözik. Aztán balommal az arcomhoz kapok, és tenyeremet úgy húzom végig a bőrömön, mintha a mozdulattal akarnám lemarni azt a helyéről. - Áh, ez nehéz.
Hátamat ismét a kanapé támlájának döntöm, azt a tarkóm követi. A szívem erősen ver, de tekintetemet le sem veszem a plafonról. Ez most kurva nehéz.
- Lili - sóhajtok fel, és jobbommal a keze után nyúlok, hogy vékony ujjait sajátjaim közé vegyem. Csak később pillantok fel, hogy a tekintetünk találkozzon. - Én tényleg szakítani akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nehéz néznem most őt, a pillantásom el-elvándorol az ablak felé. A kinti világ még csak most sötétedik. Mondanék valamit, szavak helyett azonban csak egy-egy nyögés szökik ki az ajkaim közül, és a vállaimat vonom meg tétován. Végül visszafordítom arcomat a lány felé, és komor vonásokkal, a szemöldökeimet összevonva nyújtom felé a kezem.
- Megérted? - kérdezem, és futólag megsimítom tökéletes arcának finom, puha élét. Fogalmam sincs, értheti-e, úgy, igazán, vagy csak mondja, mert szokás mondani. Nem szakítottam még, így amit most a szívem körül érzek, egészen meglep. A kezdeti boldogság, hogy a csuklónkról egyszerre letört a rablánc, már sehol sincs, helyét zavarodottság vette át. Mintha nem találnám a helyem. Pedig itthon vagyok, és Lili is mellettem van.
Csak...
Valahogy máshogy. Innentől más minőségben.
Visszahajtom a fejem a támlára, és a levegőt hangosan szedve csattogtatom a nyelvem. A számat ide-oda mozgatom, néha beharapom az ajkam. Szabad kezemmel olykor megvakarom az állam, de hiába, a bőröm ugyanúgy viszket.
- Nem miattad - mondom a semmiből, miközben a dohányzóasztalt bámulom. Csak azután fordulok felé. - Magam miatt. Tudod.
Ismer. Mostanra talán már jobban, mint bárki a világon. Tudnia kell, hogy nincs más, nincsenek terveim vagy kiszemeltjeim. Még csak másra sem vágyom, viszont...
- Tudni akarom, mit jelentesz nekem - folytatom rekedten, majd megköszörülöm a torkom. Közben lepillantok a csuklómra. - ...kötél nélkül.
Mintegy ígéret gyanánt szorítok vissza az ujjaira. Ki tudja, egy nap talán újra bekopogtatok az ajtaján. Egy nap, mikor már biztosan tudom, hogy nem kell más.
Előtte viszont ismét ki kell lépnem a világba, vissza a játéktérre, hogy megláthassam, nincs még egy olyan nő, mint a mellettem ülő Lili.

Tudom, hogy nincs.

De bizonyosságot akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor már a cipőit húzza, én is felállok, és zsebre tett kezekkel, félredobbanó szívvel kezdem őt figyelni. Nem az arcát, hanem a mozdulatait nézem, a ruhája szegélyét meg az alóla előbukkanó combjait. Tekintetem végigfut a lábán, követi kezeit, majd visszaszánkázik vékony karjain. Nem akarok a szemébe nézni, mert nem akarom látni a lelkét.
Végül, mikor tesz egy lépést felém, és a kezét nyújtja, mégis engedek az illemnek. A pillantásunk találkozik, mire az arcom azonnal megfeszül, és úgy nyújtok kezet, hogy egyszer sem nézek el oldalra.
Azt hiszem, ez az a tisztelet, amire az édesapám tanított, csak eddig még soha nem éreztem a lényegét. Értettem a fogalmat, hogyne, mindig, csak épp senki sem váltotta ki belőlem.
Lilit tisztelem.
Az ujjai lassan kicsúsznak az enyémek közül; a búcsú szent, keserű pillanata a végéhez közeledik. Szinte látom magam előtt, ahogy a kapcsolatunk színes emlékképei gyors egymásutánban peregnek le közöttünk. A boldog pillanataink emlékről emlékre halványodnak és szürkülnek el, a foszlányok hol hangosabb, hol csendesebb hangjai mintha áthatolhatatlan, végtelen víz alól szólnának. Egyszerre visszafelé látom magunkat, aztán meg olyan, mintha ez az egész meg sem történt volna, fogalmam sincs hol vagyok.
A pillanat véget ér, és Lili elfordulva tőlem kilép az ajtón. Az halkan csukódik mögötte, és én, akárha az utolsó volna, a lélegzetemet megfeszült mellkassal tartom bent.
Aztán hátat fordítok a kis ház bejáratának, és kezeimet tarkóm mögött összefűzve elindulok a terasz felé. Nehéz a mellkasom, a fejemben pedig se eleje, se vége gondolatok zúgolódnak, mégis... talán, mert hosszú és nehéz hónapokat tudhatok magam mögött, de úgy érzem, megkönnyebbültem.

// //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

bad guy

Nem látok rá a budai étterem bejáratára, azonban az elegáns, vintage tapétával takart szemközti falon lógó festmények mindenért kárpótolnak. Nem látom a budai villákat vagy a szerelmesek Dunáját, de látom Rembrandt Saint Bartholomew-ját, és Goya Vízhordó leányát. Míg a képeket vizslatom, és az ecsetvonások számán elmélkedek, hátamat lazán a széktámlának döntöm, és jobb karomat végignyújtom az enyém melletti szék tetején. Mutatóujjam halkan dobol a fán, lábfejem a helyiséget átjáró finom dallamra mozdul.
Azt, hogy Eszter megjelenik, már az atmoszférát megborító, a levegőbe vegyülő parfümjéről tudom. Az illata a testemet puhán körülölelve férkőzik be az orromba, mire azonnal az érkező fordítom az arcomat, és széles mosollyal, büszkén nézek végig rajta.
A tekintetem végigsiklik az alakján; a túl sokat sejtető csipkeblúzára ugyan feljebb emelkedik a szemöldököm, de meztelen combjai - a nagyobb probléma -feledtetik velem az első gondot. A tudat ugyanis, hogy egyetlen férfi sem él ezen a földön, akinek a pillantása ne ragadna oda a húgomhoz, egyszerre tesz átkozottul büszkévé és hozza ki belőlem a bőröm alatt nyugvó állatot.
- Kedvesem? - kérdezek vissza, míg leül. - Mi van, ma reggel Audrey Hepburnként ébredtél?
Őszintén, simán van rá esély, hogy így történt. Mondjuk máskor - általában - utálatos féregnek vagy bunkó parasztnak hív, de talán ma jó napja van. Szeretném, hogy jó napja legyen.
Mozdulatlan fürkészem az arcát, észre sem veszem, hogy a fejem enyhén jobbra billen. A széken nyugvó kezem is mozdul, az ujjbegyeimet egészen lassan dörzsölgetem egymáshoz, mintha mondani akarnék valamit, de fogalmam sem lenne arról, hogyan. Abban sem vagyok biztos, hogy elmondom neki. Végül elmosolyodom, és előredőlve rákönyökölök az asztal szélére. Le sem veszem a szemem Eszterről.
- Így, hogy látlak, kívánhatni se tudnék jobbat - a szavaim alatt kiszélesedik a mosolyom, aztán elpillantok az elegáns pincér felé, csupán a szemkontaktussal jelezve, hogy köszönjük a türelmét, most már idefáradhat. - Egyébként voltam otthon. Beszélgettem apával a kis házról, meg hogy idővel berendezném. Nem szeretem, hogy szinte üresen áll. Az a hely amúgy is a miénk, valamit kezdenünk kellene vele. Mit szólsz? Ha elkészültünk, még a házibulikat is tarthatnánk ott. Mindenki csak nyerne vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mostanra már kezdenek összefolyni a napok; rég világos van, mikor a Rellon felé szédelgek, és rég sötét, mikor kezdetét veszi a party. Fogalmam sincs hányadikát írunk, hogy mikor láttam utoljára Lilit, vagy, hogy mikor megyek el hozzá, és pakolom össze a cuccaim.
Hope felajánlotta, hogy elintézi helyettem, de alig fél perccel azután, hogy a szivarom fölött meggondolatlanul rábólintottam, egyszerre kaptuk fel a fejünket és néztünk egymásra, hogy rögtön utána heves fejcsóválásba kezdjünk. Nem, az kéne még, hogy Lili azt higgye, több van közöttünk, mint... mint?
Az elmúlt évben feltűnően kerültem Payne-t, pont, mint akinek piszkos kis rejtegetnivalói vannak, holott éppen vele kapcsolatosan nincs semmi, amit titkolnom kellene a világ - élén Lilivel - elől. Persze, a pipa ott van az ő neve mellett is, de az xbox-szal töltött délutánjainkra nagyobb elánnal gondolok vissza.
- Remek - mormogom az orrom alatt, mikor feltűnik mellettem az anorexiás csaj, majd az üres poharamat ide-oda tologatva a pulton elpillantok a mosdó felé, amerre eltűnni láttam Hope-ot. Ötletem sincs, vajon mit bénázik ennyi ideig. Visszafordulok a háztársnőm felé, pillantásom arcáról meztelen köldökére esik. - Képzeld, visszautasítottak. Állításuk szerint valaki pont beelőzött...
Végigsimítok világosszőke borostámon, s közben rápillantok a pultosfiúra, aki félreérthetetlen vigyorokat küldözget a jobbomon álló lányra. Mi a...? Értetlenül összeszaladó szemöldökökkel fordulok Mikeczhez, hogy a következő másodpercben már ismét a pult mögött vigyorgó srácot bámuljam értetlenül. Komolyan?
- Kösz a gondoskodást - hajolok közelebb az anorexiáshoz, hogy hallja is, amit mondok. - Viszont elárulok egy titkot: nagyfiú vagyok, és tudom, hihetetlen, de általában sikerül megrendelni magamnak az italaimat...
Flegma vigyorral keresem Mikecz tekintetét, majd a szavaimnak tökéletesen ellentmondva a sajátom helyett az ő tequilájáért, sóért és egy szelet citromért nyúlok, majd mindenféle udvariassági kör lefutása nélkül pipálom ki az éjszaka első tequila-szeánszát.
- Na mi van, lemaradtál? - kérdezem hangomban túljátszott szomorúsággal, míg ajkaim féloldalas, gonosz mosolyra húzódnak. Angyali vállvonással folytatom. - Talán, ha nem tátanád úgy a szád, mint egy háborodott...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő