×××
A környékhez képest nyüzsögnek, még ha csak azok is, akik a helyi erőnek mondhatóak, akkor is. Nem kedvelem ezt, nincs bajom az emberekkel, de nem szeretek nekik időt adni és figyelmet szentelni, ezt jobban élem arra korlátozni, ami tényleg érdekel, és kivételesen ilyen is van. Nem azt mondom hogy ritka, de jóideje az. Sokszor próbálkozom és még többször esem ugyan olyan hibákba. Külsőre elviszem én a nyolc és felet, de aztán agyban van egy kettes és még az utcám előtt repül a rossz számmal a kezében. Ha eljut valahova, az tuti egy minisztériumi bérlakás, aminek véletlen maradt nálam a kulcsa. A lakásomnál ennél jobban odafigyelek. De ebben sem vagyok sikeres. Ez miért fontos most? Mert nem megyek soha senki után. Erre itt vagyok.
- Túl sokszor, túl gyakran - nevettem is el magam. Ha ennyin múlna nem dolgoznék, azt meg mégsem kéne. A fizetésemért sem lennék hálás. Mondjuk nem mintha többet lennék bent mint néha Kreßler és keresünk rendesen. Jót tesz, ha a z a munkád lényege, hogy ne legyél szem előtt. A tanítás más kérdés, de hála az Istennek nincs túl sok órám és az egyetemisták lame egy banda. Úgysem jelennek meg, akkor meg én is mehetek a dolgomra. - Meglátjuk, meglátjuk - néztem rá még végig is simítva a borostáján a szabad kezemmel, aztán csak mentem tovább amerre irányított.
- Nem, semmi dolgom, igazság szerint holnap sem, még csak nem is sietek - vontam vállat, ami ugyan kellően meggyőzővé tett, de igazából teljes hazugság volt. Volt egy ígért esti segítésem Arthurnak, és holnap úgy volt helyettesítek valakit. De változhat a terv, nem? De. - Kellemes - állapítottam meg belépve, aztán széles mosollyal haladtam egy asztal felé a tekintetem le sem véve róla.
- És te? Esti program? Korai reggel? Sürgős színházi találkozó?
- Túl sokszor, túl gyakran - nevettem is el magam. Ha ennyin múlna nem dolgoznék, azt meg mégsem kéne. A fizetésemért sem lennék hálás. Mondjuk nem mintha többet lennék bent mint néha Kreßler és keresünk rendesen. Jót tesz, ha a z a munkád lényege, hogy ne legyél szem előtt. A tanítás más kérdés, de hála az Istennek nincs túl sok órám és az egyetemisták lame egy banda. Úgysem jelennek meg, akkor meg én is mehetek a dolgomra. - Meglátjuk, meglátjuk - néztem rá még végig is simítva a borostáján a szabad kezemmel, aztán csak mentem tovább amerre irányított.
- Nem, semmi dolgom, igazság szerint holnap sem, még csak nem is sietek - vontam vállat, ami ugyan kellően meggyőzővé tett, de igazából teljes hazugság volt. Volt egy ígért esti segítésem Arthurnak, és holnap úgy volt helyettesítek valakit. De változhat a terv, nem? De. - Kellemes - állapítottam meg belépve, aztán széles mosollyal haladtam egy asztal felé a tekintetem le sem véve róla.
- És te? Esti program? Korai reggel? Sürgős színházi találkozó?