Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Hamar összerakja a dolgokat, és már lelkesedik is. Sajnos én nem annyira tudok osztozni az izgatottságában. De azért elmosolyodom, majd legyintek egyet.
- Hát, én ebbe nem vagyok olyan biztos. De még nem tudom, hogy felvettek-e vagy sem. Nem kaptam még baglyot – úgy tudom, hogy ilyenkorra már kiértesítenek szóval lehet hogy az én példányom eltévedt valahol. Vagy annyit töprengenek az egyetemen, hogy felvegyenek-e vagy sem, hogy azért nem kaptam még hírt? – Mindenesetre a város szép, jó kis nevezetességei vannak. Valamikor elruccanhatunk oda, ha szeretnél.
Akár felvesznek, akár nem, a bagolykőbe többé nem folytatom. Egyszerűbb lenne ha nem vennének fel igazából. Mert akkor csak dolgoznék a faluban és úgymond több időm lenne és közelebb lennék meg minden. Ugyanakkor tényleg milyen klassz meg milyen nagy dolog már egyetemre menni? Na mindegy is, majd meglátjuk mi lesz.
- Igen – erősítem meg lágyan, kedvesen. Persze, hogy az ő vizsgáira vagyok kíváncsi. Baljós érzetem támad, amiatt ficeregni kezdek és bátorítóan, együttérzően nézek rá. Bármi is van mondhatja, nyugodtan. Csak egy pillanatomba kerül és mellette termek ha arra van szükség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a szolgálati helyiségben| o

Nehezen veszem rá magam, hogy felnézzek rá a monológom után. Ugyanis most, hogy ezt így elmondtam neki sokkal kiszolgáltatottabbnak, sebezhetőbbnek érzem magam, ami vicces, hiszen épp a véremet veszi. De erőt veszek magamon és ránézek a kortalan arcra. Az érzelemmentes, szenvtelen arcra. Tudom, hogy van véleménye, gondolata ezzel kapcsolatban, de nem osztja meg velem. De ez nem is gond, borzasztóan örülök annak, hogy az általam annyira nem kedvelt érzést nem látom rajta tükröződni, hangjából sem árad. Gondolom nem is érzi azt egyáltalán, talán a sok évtized, amit leélt kiölte belőle a sajnálkozást.
- Többet kéne vámpírok társaságában lennem – motyogom mindenesetre, megkönnyebbülten, pár pillanatig elmosolyodva miután válaszol. Sokkal előrébb amúgy nem vagyok, mármint még mindig nem tudom megmondani, hogy ugyan miért is más minden az ő társaságában. Nem, azt hogy azért mert nem ember nem fogom tudni elfogadni. De azt hiszem hála ennek a beszélgetésnek sikerült eljutnom egy olyan pontra, hogy igazából nem is érdekes. Elgondolkodva fürkészem őt egy darabig, tanakodok a rejtélyes mivoltán. Aztán eljön az a pont, hogy az ajkamba harapok és fejemet oldalra biccentve ismét megszólalok.
- Miért lett belőled vámpír? Mármint a … a … - torpanok meg egy kicsit keresgélve a megfelelő szót – a megalkotód, a teremtőd ő szándékosan tette?  Úgymond életmentés volt, vagy társra vágyott, aki hasonló, mint ő?
Tudom, hogy nagyon belemászok ezzel a magánügyeibe, de hiszem azt, hogy tudja, hogy nem kell felelnie ha nem akar. És meg fogom érteni ha így tesz; csak egyszerűen nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy ki is ő, milyen is ő, és hogy ki volt, milyen volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

egy délután a szünetbe, hintáknál |o

Vigyorogva bólogatok, miszerint jó-jó, azonnal szólni fogok, az első dolgom lesz. Még ha nem is ilyen lelkesen kötné a lelkemre a dolgot, akkor is így lenne. Még ha rossz a hír vagy rengeteg bonyodalomra okot adó akkor is. Aztán ahogy a jókedv jött, úgy tűnik tova az egész.
Ó-t formálnak ajkaim amikor meghallom a rossz hírt. Nem sikerült évfolyamot lépnie. Hirtelen minden gondolat kiszalad a fejemből, annyira betölt mindent a látvány. Szenved, szomorú. Végtelenül szomorú. És én ezt nem bírom nézni. Tétlenül semmiképp sem. Nem is teszem, egy gyors mozdulattal már előtte is termek, nem tudom hogy sikerül egyszerre tök fürgének és halknak lennem, talán vámpírképességeim lettek így hirtelen. Vagy csupán az, hogy szüksége van a közelségemre, méghozzá nagyon, az tehet róla. De mire észbe kapok már ott is vagyok, félig előtte, félig mellette, kezeimet a kezeire helyezem, hüvelykujjammal közben  finoman megcirógatva azokat. Ne szorítsd, hisz itt vagyok. Nem vagy egyedül, itt vagyok. Ez árad egész lényemből felé most.
- Nagyon nehezek voltak? – kérdezem halkan, magamban vívódva, hogy vajon mivel tudom felvidítatni. Annyira furcsának hatna az, ha azt mondanám hogy sebaj, majd legközelebb. Eleve, lesz-e legközelebb? Újra nekifut-e vagy inkább ennyi volt? Volt-e eleve elég ideje tanulni? Na meg nem hangzana-e az úgy, mintha félvállról venném az egészet? Hisz láthatólag ő nem veszi úgy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a bolt előtt| o

Céltalanul bolyongok az utcákon, legalábbis én így tudom. Lábaim rutinosan visznek előre, fejemben ezer és egy gondolat kering, nem is figyelem, hogy merre megyek. Itt egy balkanyar, ott egy jobbkanyar, ki tudja ezeket követni? Kezeim mélyen a zsebembe süllyednek, hiszen cudar hideg van, már megint. Ez most még nekem is hideg. Vagy egyszerűen csak fáradt vagyok? Az is lehet. Végeztem a pizzázóban. Mára mindenképpen, de úgy egyébként is. Nem megy, nem bírom tovább. Az utolsó vizsgaidőszakom a legjobb bizonyítéka, hogy mennyire nem megy, hogy egyetem is meg pizzázóban dolgozás is meg még a vizsgák is. Ja és emellett élnem is kéne. Nem. Elég volt. Más kell.
Ujjaim a zsebemben lévő önéletrajzra kulcsolódnak, már egy ideje magamnál tartok párat, hogy itt-ott leadogathassam őket. De még nem sikerült kitalálnom, hogy hol a legjobb az itt meg az ott. Hol lenne a helyem? Mostanában minden nap elsétálok valamerre a faluban, ezen töprengve, álláslehetőségek után kutatva.
Ekkor egy meglazult kőre téved a lábam és rámtör a felismerés. Céltalanul bolyongás? A tudat alattim nagyon is tudatosan a szokásos hely felé irányított engem. Már becsukott szemmel is idetalálnék akárhonnan a faluból. A bolthoz. Ott is van, már látom is az ismerős helyet, sőt, az ismerős alakot is. Megszaporázom a lépteimet, fejemben azonnal félretolódnak a kavargó gondolatok.
- Szép jó estét! – szólítom meg a sötét alakot, halvány mosollyal az ajkaimon. – Klassz lett – jelentem ki fejemmel a kirakat felé biccentve. Mert ugyebár át lett pakolva. A vak is láthatja! Ahogy a hirdetést is. Vajon már sokan jelentkeztek? Biztos. Lenne vajon esélyem? Ezen töprengve meredek a bejárati ajtóra, megpróbálva elég bátorságot gyűjteni magamban. Meg kell próbálnom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a bolt előtt| o

Igazából egyáltalán nem a helyszín volt a lényeg, hanem a társaság. Ugyanis az egyik vizsgámra készülvén mindenhova is cipeltem magammal a jegyzeteim és amikor csak tudtam elővettem és tanultam. Így tettem egy véradás alkalmával is, és azt vettem észre, hogy sokkal jobban tudok koncentrálni, nyugodtabb vagyok a közelében. Így amikor ismét koncentrációs zavarom támadt felkerekedtem, hátha. De egyelőre végeztem azokkal a fránya vizsgákkal, úgyhogy nem fogok odamenekülni.
Szinte pánikszerűen próbálom meg kirántani a kezem és vele együtt egy papírt a zsebemből, amikor a férfi az üzletbe megy. Sőt egy lépést teszek is utána, mivel nem akarom elszalasztani az alkalmat. De aztán megnyugszom, mert rájövök, hogy nem fog eltűnni, nem zárkózik be a boltba, csak rendezkedett egy kicsit. Oké, így tényleg jobb a kirakat. Nagy levegőt veszek, és ezzel bátorságot is, és előhúzom a papírt.
-  Öhm. Mr. Kens … - szólítom meg kicsit félénken – Szóval, hoztam egy önéletrajzot, mert érdekel a munka, szeretnék rá jelentkezni. – nyújtom is felé a kissé gyűrött lapot. Fogalmam sincs, hogy az is pizzaillatú-e, mint én … amit én természetesen nem is érzek. Ha tudnám, hogy pizzaillatom van akkor nem cseverésznék itt ilyen boldogan. De már teljesen immunis lettem a pizzaillatra. Jézusom, remélem a vérem nem pizzaízű?! Ugye nem megy át az illat a pórusaimba meg bele a vérembe? Az de fura lehet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

este a bolt előtt| o

Igazából teljesen mindegy, hogy rám néz-e vagy sem. Ha már egyszer rászántam vele, hogy előhozakodjak a dologgal, akkor már mindegy. Az azonban biztos, hogy arra nem számítottam, hogy itt és most elolvassa az önéletrajzomat. Igazából nem valami sok minden van benne, mert eddig összesen két helyen dolgoztam, az egyik nem is hivatalos munka, hisz apu boltjában segítettem ki. Igaz, hogy ott mindenfélét csináltam, egy kicsit sem legálisan. De mindegy is.
A felhangzó kérdésre sem számítok. Így pár másodpercig csak meghökkenve nézek. Van-e most némi időm? Miért ne lenne? Hisz nem rohantam el és adtam csak úgy futtában a kezébe, tökre nincs máshol dolgom. Vagy elfelejtettem volna valamit? De ő azt honnan tudná? Aztán leesik, hogy mégis mi a kérdés pontosan. Jaaa, hogy jaaa. Ó.
- Persze, ráérek – felelem végül határozottan. Igazán nagy butaság részemről, hogy eszembe se jutott, hogy interjú is lesz. Nem csupán leadom a papírt, ha van kérdésem megkérdezem és ennyi, majd értesítenek. Szokás elbeszélgetni. Még akkor is ha ismeri az ember a reménybeli leendő főnököt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a boltban| o

Tehát akkor állásinterjú. Nyelek egy aprót mielőtt belépek az ismerős helyre. Közben igyekszem elhessegetni az eszembe jutó kérdések tömkelegét, amire majd válaszolnom kell. Egyrészt úgyis mindjárt meghallom a tényleges kérdéseket, másrészt meg a tapasztalataim szerint Adam olyan irányból közelíti meg a dolgokat, amire nem is számítok.
A pult előtt megállok hát és várok. Ami elég nehezemre esik mert szívesen közbekotyognék, kiegészítve az önéletrajzomat szóban még ezzel-azzal. De szerencsére hamarosan érkezik az első kérdés. Ami természetesen nem az, amire számítok. Hűha!
- Mindenképpen új helyet keresek, mert a múltkori vizsgaidőszak egyértelművé tette, hogy a pizzéria és az egyetem nem fér össze. Egyszerűen nem bírom. Egy ideje már gondolkozom a váltáson, de nem igazán volt még olyan, amire azt mondtam volna, hogy ó hát ezt mindenképpen szeretném csinálni. Voltak helyek, ahol egyszerűen nem láttam magam előtt, hogy én ott dolgozok. Itt látom magam. Sokat járok ide, szeretem a bolt légkörét és érdekes, izgalmas dolgokkal van tele. Nem mondom azt, hogy ez az a munka, amire világ életemben vártam, vágytam. Ugyanis nem tudom, hogy az milyen. De úgy érzem, jól tudnám ezt csinálni. Akár az eladó részt, akár a takarítói részt, akár a leltározást. Csináltam már ilyeneket máshol – felelem egy kis gondolkodásnyi szünet után. Egyenes kérdést kaptam, úgyhogy körítés nélküli választ adok vissza. Ő úgy is erre kíváncsi, az őszinte válaszra és nem a mesére habbal.
A követező kérdésre bólogatok párat, mielőtt válaszolnék rájuk. Igen, na ezen már rengeteget gondolkoztam. Igazából ez a lényeges kérdés. Ami megnehezítheti a dolgokat.
- A mostani órarendemet figyelembe véve heti háromszor tudok teljes időben jönni: hétfőn, csütörtökön és szombaton. Pénteken pedig délutánra tudok jönni. A következő tanévben kevesebbet kell majd egyetemen lennem, úgyhogy akkor majd tudok többször is. Milyenben akarnék? Teljes munkaidőben, de arra nincs lehetőségem egyelőre. Ó, viszont ha van záróra utáni feladat a többi napon akkor azokra is be tudok jönni – nem vagyok benne biztos, hogy vajon egyértelmű-e a felvázolt időbeosztás, így elmondva nekem kuszán hangzik. Leírva jobban érthető talán, de majd kiderül. Mint ahogy az is, hogy ez így megfelel-e neki vagy sem. Én személy szerint a vagy sem változatra készülök fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a pultnál| o

Ha tudnék festeni, akkor lefesteném őt így. Ahogy a végtelen élettapasztalatával, nyugalmával felém magasodva figyel rám. Noha az oldalra biccentett fejről legtöbbször egy kutyus jut az eszembe, de nála nem. Nála ezt csak az osztatlan figyelmének tulajdonítom. A helyzet az, hogy nincsen még egy lény, aki úgy tudna odafigyelni és meghallgatni a másikat, mint egy vámpír. Fantasztikus az a kisugárzás, ami árad a férfiból. Ajj, nagyon szeretnék itt dolgozni! De nem egyszerű.
Aprót biccentek és igyekszem megállni, hogy ne harapdáljam a szám sarkát. Nem éppen ideális az, ahogy dolgozni tudok jönni. Eléggé csekély az esélye annak, hogy ilyen feltételekkel alkalmazni fog. Próbálom nyugodtan kivárni, amíg gondolkozik, noha eszembe jut még egy két talán bíztató dolog, amennyiben hosszú távra tervezne velem kapcsolatban, de nem zavarom meg. Egyébként is bolondság lenne úgy alkalmazni valakit, hogy most csak keveset tud jönni, de mondjuk egy év múlva többet. Most keres embert, most kell neki a segítség.
-Ó- szökik ki egy halk hang a számon, amikor végül megszólal. Oké, tehát tud alkalmazni így is. Ezen azért megdöbbenek, hiába ebben reménykedtem. Azon meg még jobban, hogy lehet rövidebb is a munkaidőm. A pizzériázóban ilyen soha nem volt, az azonban gyakrabban, hogy menjek be előbb, vagy maradjak tovább.
- Rendben – felelem mosolyogva, majd erőteljesen bólogatok a próbahét hallatán. Azta, ez tök gyorsan megy. Jövőhéten már itt dolgozom, aztán ha beválok, akkor jön a próbaidőszak meg minden. Nem is kell felvázolnia, hogy lesz ez jogilag elrendezve, tudom hogy működnek ezek a dolgok.
Egy pillantást vetek a táblázatra, majd a férfit figyelem. Felesleges megpróbálnom kisilabizálni az adatokat a papírról, úgyis meg tudom azt, ami rám vonatkozik belőle. A cetlit sem nézegetem sokáig, pedig meglep az, amit rajta látok. Összeráncolódik a homlokom, és felszalad a szemöldököm, , majd  a férfira pillantok miközben kisimulnak a vonásaim. A csodálkozás a tekintetemből csak ez után tűnik el.  Egyfajta hála jelenik meg benne. Több, mint amire számítani mertem. Igazából kevesebb munkával többet is keresnék. És azta, ha minden jól megy, akkor felvesz! Boldogan elmosolyodom.
- Oké, elfogadom! És, köszönöm a lehetőséget! – fejezem ki szavakkal is azt, ami az arcomra van írva. – Hányra jöjjek hétfőn? Nyitás előtt fél órával, egy órával korábban? – a pizzázóban mindig korán ott kellett lenni reggel, mert elő kellett készíteni a helyet nyitásra. Nem hiszem, hogy itt azt kéne tenni, de azért jobb megkérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Kins & Kens

a pultnál| o

Az teljesen ki is megy a fejemből, hogy még ha sikerülne is pókerarcot vágnom, a férfi még akkor is hallaná ám az árulkodó szívverésem. Őt nem tudnám átvágni sose. Hiába, hajlamos vagyok egy egyszerű halandóként gondolni rá, hiába tudom, hogy nem az.
Igazából nagyon értékelem ám a mellébeszélés hiányát és a gyors döntést. Legalább nem kell álmatlanul forgolódnom ki tudja hány éjszakán át, várván a választ. Oké, valószínűleg nem forgolódnék úgy, de izgulnék rendesen. A biccentésre biccentek, jelezve, hogy értem a jelentését. Túl van tárgyalva, nem kell most aláirkálni semmit se, egymás mancsát markolgatni meg aztán pláne nem. Amúgy sem tudom, hogy én azt hogy viseltem volna. Pánikrohamot kizárt,hogy kaptam volna, de akkor is furcsa lett volna számomra egy csöppet.
- Emlékeim szerint még nem, csak a hölggyel. Láttam már kintről, de ennyi – világosítom fel Ilosvai úrral kapcsolatban. Valahogy pont mindig úgy jött ki, hogy ő nem volt benn. Oké, azt azért tegyük hozzá, hogy általában akkor szoktam jönni, amikor a bolt tulaja van itt és nem vásárlás vagy ilyesmi ügyben.
Átfogó, teljeskörű tájékoztatást kapok, amit egy kissé ámélkodva hallgatok. Egyrészt amiatt,hogy tényleg mennyire alapos, másrészt meg amiatt mert ilyen sokat még nem hallottam őt beszélni. Általában lényegesen tömörebbek a beszélgetéseink, amik nem nélkülözik a nonverbális kiegészítőket, biccentés, szemöldökfelvonás, hümmögés. Bármennyire is jó, hogy nem beszél sokat, mégis egy kicsit kár érte, igazán kellemes, megnyugtató hangja van. Talán a vámpírság miatt, talán amúgy is ilyen volt. Érdekes lenne meghallgatni amikor énekel.
- Általában hozok otthonról, de jó tudni. A koszolódás nem gond, egy pálcamozdulattal megszüntethető – mosolyodom el. Vannak előnyei annak ha az ember boszorkány. Például ez, na meg a hoppanálás. – Mindig úgy készülök majd, legfeljebb rövidebbre sikerül a nap – avatom be a tervembe. Lényegesen egyszerűbb ilyen módon esetlegesen átszervezni a dolgaimat, mint mondjuk arra készülni, hogy tök hamar végzek, aztán mégsem.
- Van. A munkaszerződés ugye nem zárja ki a szokásos szeánszunkat? – kérdezem reménykedő hangon, miközben a fejemmel a személyzeti helyiség felé intek, ahol el szoktunk tűnni vérvétel céljából. Hogy miért nem így teszem fel a kérdést, azt nem tudom. Talán azért, mert tényleg amolyan kis szeánsz nekem. Jövök, leülök, ő ügyköd, én dúdolok, komponálok. Vagy már egy megkezdett dalnak tervezem a folytatását, vagy egy vadiújat kezdek el, amit az adott pillanat ihlet meg. Kivéve amikor a könyveimmel érkezem, mert akkor csak csöndben ücsörgök, amíg neki nem kezdhetek a tanulásnak. Mert ugyebár úgymond "kedvezményt" lehet kapni véradás esetén, és ki tudja, hogy jogilag ez mennyire zavar be, béren kívüli juttatás mittomén. Nos, én nem azért jövök rendszeresen. – Ó, és nyilván 3 hónap a próbaidőszak a próbahét után, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

a verandán| o

„Kifutó fiú” lettem! Ez a gondolat jár a fejemben, ahogy haladok a falu vége felé, kezemben egy vaskos dossziéval. Én ajánlkoztam mondjuk, de ez sem változtat a tényen, hogy éppen futárkodom. Az elmúlt héten a boltban dolgoztam, amolyan próba-próbaként, úgyhogy gondolom hamarosan eldől, hogy felvesznek-e próbaidőre vagy sem. Noha nem ezért jelentkeztem erre a feladatra. Az egész úgy alakult, hogy kaptunk egy sürgősnek megjelölt nagy borítékot a hatóságtól. Márpedig az ilyen a bolt tulajdonosának kezébe való, méghozzá minél előbb. És a bolt tulaja napok óta nem járt a bolt környékén sem, szóval ki tudja mikor jön megint. Én pedig felajánlottam Ilosvai úrnak, hogy elviszem a szóban forgó dokumentumot Mr. Kensnek. Úgy vettem észre, hogy hálásan fogadja a javaslatomat, sőt, a borítékhoz még összeszedett dolgokat, úgyhogy végül egy jókora köteget nyomott a kezembe. Amit én persze egyáltalán nem bánok. Gőzöm sincs, hogy miket pakolt bele, igazából nem is nagyon érdekel.
Megpillantom a házat és megszaporázom a lépteimet. Bizony kérem, én az a fajta ember vagyok aki csak úgy rohan be az oroszlán barlangjába. Vagyis a vámpír házába. Vagyis házához. Még el is mosolyodom, amit aztán igyekszem lehervasztani az arcomról, mire a verandához érek. A tárva-nyitva álló ajtó láttán felszökik a szemöldököm egy pillanatra. Most csak úgy be kéne mennem? Nem, azt nem illik. Mindenesetre ez az aprócska dolog teljesen kizökkent és megzavar.
- Mr. Kens? – szólalok meg halkan három kopogtatás után. Úgyis hallja, ha suttogok. A heti béremet tenném rá, hogy hallja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Adam Kensington háza

a verandán| o

Amíg az verandához nem érik, addig igyekszem felkészülni arra, hogy bekopogok, megvárom amíg megjelenik, szól, hogy menjek be. Ehhez képest a kopogás után azonnal arra leszek figyelmes, hogy velem szemben áll. Jó, némi távolság elválaszt minket, de mondhatni a semmiből jelent meg, tök nesztelenül. Folyton elfelejtem, hogy mennyire hangtalanul közlekedik a férfi. Biztos tud trappolni ha akar. Úgyhogy meglepetten pislogok párat mielőtt megszólalnék.
- Ilosvai úr küldött, mert érkezett valami sürgős hivatalos irat – vázolom fel az ittlétem okát, felemelve a mappát. Ezt leszámítva nem mozdulok, egy lépést sem teszek előbbre. Engem úgy neveltek, hogy nem masírozunk be másokhoz ha nem invitálnak be. Vagy nem volt megbeszélve már korábban, hogy nyugodtan megtehetem, akármikor. Viccesen festhetünk egyébként. Én a küszöbön, ő a folyosón és így „társalgunk”.
– Azt nem mondta, hogy vissza kell-e vinnem vagy sem – teszem még hozzá tanácstalanul vállat vonva, jelezve hogy amíg ő bele nem kukkant és el nem dönti, hogy lesz-e visszafuvar vagy sem, addig én nem megyek el. Persze, hogy aztán visszatérve az legyen, hogy vissza kellett volna vinnem. Szándékomban áll továbbra is a boltban dolgozni.