34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes hozzászólása (1385 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 46 47 » Le
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 1. 15:24 Ugrás a poszthoz

deal Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 2. 07:55 Ugrás a poszthoz

oké, tényleg totál haldoklás van, nem csak az offba... majdnem az egész fórum dead Sad
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 5. 08:08 Ugrás a poszthoz

nálam tökéletesen működik, nem tapasztaltam semmi hibát mostanság FB-vel kapcsolatban

jó reggelt  Wink
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 18. 19:31 Ugrás a poszthoz

Dr. Meyers



Csöndesen lehajtott fejjel bandukolok az iskola folyosóin, szándékosan a lehető leghosszabb utat megtéve a célomhoz. Egyrészt még korán is van és nem sok kedvem van a folyosón fel-alá sétálgatni, vagy a rendelő ajtajában ácsorogni, másrészt bár önként megyek, mégse akaródzik annyira a dolog. Hosszú heteken át győzködtem magam, hogy igenis jöjjek el. Néha már el is indultam, de végül mindig visszafordultam. Végül egy különösen bátor pillanatomban egy gyorsan lefirkantott üzenetet kötöztem egy bagoly lábára és az útjára engedtem, hogy így kérjek időpontot. Azt már nem részleteztem benne, hogy miért is van erre szükségem. Legalább így már nincs kibúvóm. Ha mégse mennék el, akkor biztos, hogy nem hagyja annyiban a dolgot a doktor.

Az órámra pillantva megfordulok és ezúttal célirányosan haladok, most már nincs túl korán odaérni, bár késésben még nem vagyok. Már ez is szokatlan tőlem. Kisvártatva már a rendelő ajtajára függesztett névtáblát bámulom, mintha valami különleges lenne rajta. Vagy mintha megszólalna, és bátorságot öntene belém. Annak tényleg örülnék, de ez még itt, egy varázs-suliban sem történik meg. Elszámolok magamban tízig, majd bekopogok az ajtón, talán egy kicsit túl erősen. Legalábbis nekem túl hangosak a bebocsátásomat kérő hangok. Szinte reménykedve nézek az ajtóra - magamban skandálva a megnyugtatást, hogy nincs is itt a doki, valamit félrenéztem, vagy csak álmodtam - eltökélem, hogy várok pár percet, aztán lelécelek innen, ha addig nem jön senki.
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 18. 20:27 Ugrás a poszthoz

Thomas



Egyre jobban fellelkesülök a magyarázatát hallva, hiszen ezt a helyet akkor nekem találták ki! Hogy nem fedeztem én még fel?! Bár ha megtettem volna, akkor valószínűleg állandóan ott lebzselnék, talán még az órákról is megfeledkeznék néha. A kaja kérdés nem is annyira érdekes, ha lehet bent enni, akkor szuper, ha nem, nos akkor legalább megvan a jó okom arra, hogy ki akarjak jönni.
- Hát ez csúcs! – teljes lelkesedés, csillogó szemek. Komoly nehézséget jelent nyugton maradnom, bár ezt ügyesen leplezem a helyváltoztatásommal. Thomas szerencsére nem kap frászt attól, hogy hozzáérek, nem tudnám elkerülni a dolgot így ha igen. Így viszont végre kényelmesen ülök. Az viszont határozottan furcsa, hogy érzem a teste melegét a lábamon. Mármint az a furcsa, hogy szó szerint melegnek érzem. Amióta vízmágus lettem azóta feltűnt, hogy a megszokottnál kicsit alacsonyabb a hőmérsékletem, így nyilván mindenki más meleg hozzám képest. De mivel nem szoktam érintgetni az engem körülvevőket, így ez eddig csupán egy elméleti feltevés volt. Bele se merek gondolni, hogy milyen lenne egy pyrohoz érni.
- Kell valami külön kérvényt benyújtani, vagy simán elhagyhatom a birtokot? – kérdezem meg a látogatással kapcsolatban. Eddig ugye csak otthon voltam, az gondolom rendben is van, de most egy számomra teljesen ismeretlen helyre megyek. Még mindig annyira keveset tudok az ilyen dolgokról.
- Nem? Az jó, sokáig úgyse menne. Benito örülni fog, hogy nem kell úri-macskaként viselkednie. – ami szintén nem menne, nem hogy sokáig, egyáltalán. Fel se merül bennem, hogy a meghívás esetleg nem vonatkozik a kisállatomra, hiszen Thomas annyira rajong érte. Bár ettől még a bácsikája lehet allergiás rá, vagy állatgyűlölő is. Ezt mondjuk elég nehéz elképzelni.
Követem Thomas tekintetét, ahogy kipislog az ablakon, majd nekiállok egy kicsit kidekorálni az üveget. Szerencsére egy kis nedvesség még rajta van a külső felén, így elegendő azt felhasználnom. Nem mozdítom a kezem, hiszen ezt igyekszem gyakorolni, így nagyon lassan, de biztosan a víz elkezd felfelé vándorolni, majd szétágazik, mígnem egy pici virágos képet nem ad ki. Egy újabb gondolat és már rá is fagy az ablakra, jöhet a színezés. Zöld szár, sárga maga a szirom, narancssárga porzórésszel. Nem a legtökéletesebb, de szerintem határozottan hasonlít egy nárciszra. Mire elkészülök vele, addigra Thomas is befejezi a rosszabb emlékek felidézését magában.
- Ismerős taktika, én is azt alkalmaztam. – azokban a ritka esetekben amikor egyáltalán észrevettek. Egyáltalán nem tartom emiatt kevesebb embernek. És sokszor ráadásul tényleg ez a legjobb megoldás. Ha nincs érdekes reakciója a bántottnak, ami miatt érdemes lenne folytatni, akkor előbb otthagyják. Azt viszont sosem fogom megérteni, hogy miért jó másokat bántani. Bármilyen téren.
- Áh, fura. Általában az emberek hajlamosak valami már elmúlt jó után vágyakozni. Még akkor is ha épp még annál is jobb nekik. – bölcselkedek mosolyogva. Viszonylag ritka ez a fajta hozzáállás, legalábbis én még kevés ilyennek voltam a tanúja. Mondjuk én sem vágyom vissza a szüleimhez, meg a kis nyugis életembe, oké, igaz, hogy életnek nem is nagyon lehet nevezni. Egyedül a zongora, de az meg egy tárgy.
- Táncolsz? O-oké! – elnyújtom a szót, jelezve hogy ezt megjegyeztem és a szaván fogom fogni egyszer. Mi zenélünk, ő táncol. Azt megnézném! Ha kell akkor akár egy egész álló nap zongorázok, ha ő végig táncol addig! A tánc nekem sose volt az erősségem, mivel általában két ember kell hozzá. Vagy egy parti. Vagy így ebben a sorrendben.
A legjobb barát dolgon egy csöppet elgondolkodom, hogy vajon az mennyiben más érzet, mint a szimpla barátság. Ahhoz, hogy megtudjam több barátomnak kéne lennie, akkor biztos tapasztalnám én is.
Persze abból a rendbontásból nem lesz semmi, nagyon is jól tudom, de azért megmosolyogtat a dolog. Egy időre hagyom közén leereszkedni a csendet, hiszen láthatóan jól elmereng az otthoni mozizáson. Amikor már látszólag kifelé halad az emlékeiből, akkor bedobom az úszásos témát, és ahogy sejtettem, rá is harap a csalira.
- Úgy, hogy nem tudok úszni. Soha nem voltam se tóban, se folyóban, se medencében se sehol, amiben normális el lehet merülni. – szerencsére az otthoni kádban nem lehet. Az itteni zuhanyzóban meg pláne. – És mégis hogy néz ki az a vízmágus, aki be se teszi a lábát a vízbe? Szóval úgy döntöttem, hogy megtanítom magam. A szünet első napján szépen beveszem magam az alagsorba, vagy barlangba, ahol épp nincsenek és addig nem jövök ki a vízből, amíg úgy nem úszom, mint a hal. Vettem ki könyveket a könyvtárból. – adom elő komolyan az elképzelésem. Tényleg reménykedem abban, hogy könyvekből meg lehet tanulni a mozdulatokat. A víz tetején maradás nem okozhat gondot, majd legfeljebb irányítom az elemem. Bele meg úgyse fulladok, amennyiben tényleg igaz, amit tanultam. Legszívesebben megkérdezném Thomastól, hogy nem akar-e velem jönni, de nem vagyok benne biztos, hogy szeretné nézni a bénázásom. Bár valószínűleg jót nevetne rajtam. Nem, ennyire bátor nem vagyok.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:12
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 19. 07:33 Ugrás a poszthoz

Thomas Middleton - 2019.03.18. 22:47
jaj de nagyon kedvelem őket!


szerbesen meg egyben sütve isteniek, nem csoda ha kedveled őket Cheesy

bocs, nem lehetett kihagyni xD kicsinek a legcukibbak és nem, már jóideje nem eszem meg a nyuszihusit Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 18:15 Ugrás a poszthoz

hol a manóba tudjátok azt megnézni hogy ki mit kukkol épp? Cheesy
amúgy szép estét OFF
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 19:06 Ugrás a poszthoz

Erdőhegyi Merse - 2019.03.21. 18:33
Juhász Laura - 2019.03.21. 18:15
hol a manóba tudjátok azt megnézni hogy ki mit kukkol épp? Cheesy
amúgy szép estét OFF

helló Laura Smiley
bal oldalt a Ki Online?-ra kattintva látod, hogy ki, miben settenkedik Angel



óó, eddig fel se tűnt hogy az kattinthatósra van megcsinálva xD kösssziiiii Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 20:03 Ugrás a poszthoz

Thomas Middleton - 2019.03.21. 19:53
awh milyen hasznos hely ez az off. Laurát is beavatják itt az oldal csodáiba Cheesy

hogy néz ki a jogarod, felség? *ugrik a feladatra*


vagy inkább Laura milyen haszontalan, hogy semmi se tűnik fel neki  Pirul  Grin  Rolleyes
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 20:27 Ugrás a poszthoz

Thomas Middleton - 2019.03.21. 20:11
neeem, Laura nagyon hasznos. csak kicsit... navinés Cheesy


na ilyet se hallani minden nap xD máris jó vagyok példamutatásból, Navinésként tök navinés vagyok xD

wc pumpa mint jogar? öhm, interesting xD

az asztrológia pedig érdekes Smiley


élet? Hol? *felnyög, ahogy a padlóra zuhan a lökéstől, fájósan markolva a könyökét, ami az esést volt hivatott tompítani*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 20:33 Ugrás a poszthoz

Nem aggódok, majd megyek akkor melléd gyakornokra, majd egyszer talán én is gyógyító leszek Wink vagy világhírű álmodozó Cheesy
*mosolyogva pislog felfelé, várva a felajánlott segítségre*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 20:35 Ugrás a poszthoz

kliens?? miféle "rendelőről" van szó?  Shocked  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 21. 20:41 Ugrás a poszthoz

ennyi? egy simogatástól elmúlik?  Shocked
*teljesen összezavarodva pislog*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 23. 12:52 Ugrás a poszthoz

Szia! Smiley
Üdv errefelé Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 23. 19:10 Ugrás a poszthoz

Thomas



Ajaj, pont ez az a tanács, amit a legkevésbé kedvelek: kérdezzek meg egy tanárt. Nem olyan rég egy másik háztársam ugyanezt javasolta, teljesen más ügyben, de még amiatt sem sikerült felnőtthöz fordulni. Valószínűleg emiatt sem fogok.
- Körbekérdezek majd. – döntöm el végül. Nem, tanárhoz nem megyek ezzel, inkább az idősebb diákokat faggatom ki. Bár én is kétlem, hogy nagy feneket kéne keríteni a dolognak. Egy egyszerű látogatásról van szó, amit nyilván előre megbeszél a bácsikájával, ő biztos intézkedne ha úgy lenne. Biztos jelenteni kéne valahol ha teszem azt ott is éjszakáznék, de erről szó sincs…vagy…vagy igen? Nem biztos nem, biztos bármikor be lehet lépni a kandallóba, és nem úgy van mint a vonatoknál, hogy lekési az ember az utolsó járatot.
- És öhm, csak az az egy út van? A kandallón át? – teszem fel a kérdést annyira halkan, amennyire csak tudom. Abban azért biztos vagyok, hogy meghallotta, és abban is hogy kiérzi a hangomból az enyhe aggodalmat ezzel kapcsolatban. Hiába, félelmetesnek tartom a dolgot.
- Ha őrá is vonatkozik a meghívás, akkor persze. De ha gond akkor el lesz ő egész nap a takaróm alatt. – és engesztelhetem majd napokig, amikor megérzi rajtam a fiú illatát. Benito mindig tudja ha Thomassal találkozom, még akkor is ha csak a folyosó végéről integetünk oda egymásnak. Azt nem tudom, hogy hogyan, de ő tudja. Mindenesetre ha otthon kell hagynom akkor nem gond, megoldom a dolgot. Csak nekik ne okozzak kalamajkát. – Kérdezd meg, aztán majd igazodunk.
Igen, ez nagyon érett hozzáállás tőlem, egy pillanatra büszke is vagyok magamra. Majd aztán még inkább, amikor a minta úgy kezd el kirajzolódni az ablakon, ahogy én szeretném. A szemem sarkából észreveszem, amikor Thomas újra a jelenbe kerül, és onnantól kezdve csak őt figyelem, miközben a gondolataimmal irányítom a képességem. A mosolyát, a csillogó szemeit, amiben felfedezem a meglepődést majd az elismerést. Legszívesebben teljesen kihúznám magam és önelégült vigyorgásba kezdenék, mindenkire rámeredve, aki csak a közelünkbe kerül, hogy ’látjátok, halljátok…megdícsért’. A szám sarka máris elkezd felfelé görbülni, hogy ezt meg is valósítsam, azonban ekkor egy váratlan dolog történik. Eddig mindig a tenyeremből éreztem a vizet kiindulni, de most olyan érzésem van, mintha az egész alkaromat egy nagy lavórba mártottam volna. A művet elkészültnek is nyilvánítom, pedig még egy madarat is szerettem volna először, de annyira meglep ez a reakció, hogy inkább elfojtom magamba a vizet. És elhatározom, hogy amint tudom felkeresem Westwood profot. Mindenesetre az attrakció másnak is felkeltette a figyelmét, megáll mellettünk pár elsőéves lány és olyan gyorsan és viháncolva kezdenek el hadarni a művemre mutogatva, hogy egy kukkot se értek belőle. Kissé szégyenlősen rájuk mosolygok, majd vetek egy kétségbeesett pillantást a fiúra. Ez már túl sok figyelem nekem, de nagyon nagyon nem lenne illendő elküldeni őket. Úgyhogy feszengve ülök, és várom, hogy kigyönyörködjék magukat és elmenjenek végre. Pár perc után felvisít a szőke csitri majd egy újabb szóáradat és elrohannak a folyosón.
- Hé, ne szaladjatok! – csúszik ki a számon a kiáltás utánuk. Hozzátenném még, hogy így el fognak esni a szőnyegben, de felesleges, már ők is rájöttek. Legalábbis az egyikük tényleg közelebbről is megszemléli magának a mintáját. Mintha mi se történt volna felpattan, majd egy kicsit visszafogottabb tempóban eltűnnek a szemem elől. Hangos sóhaj szakad ki belőlem, ahogy szép lassan napirendre térek a dolog felett.
- A "jól" az olyan relatív. Ha te az adott szituációban jól érzed magad és úgy érzed, hogy ezt kifejezésre juttatod azzal, ahogy mozogsz, akkor jól táncolsz. Még akkor is ha fel-le ugrálsz. – felelem elgondolkodva. Azt nem várom tőle, hogy versenytáncosként lejtsen fel s alá, bár ha megtenné, akkor se esne le az állam úgy mint aki nem nézné ki a másikból. Nem, biztos vagyok benne, hogy Thomas pont úgy fog táncolni, ahogy kell, olyan Thomasosan. Ez vajon hülyén hangzik? Eléggé….
Szerintem jó leszel. Én cserébe megígérem, hogy soha nem fogok énekelni nyilvánosan. – ú bravó Laura, ez még hülyébben hangzott. Cserébe? Dinnye, te zongorázol, ő táncol, mit kell még itt a cserébe adásról szövegelni?
- Hogy mi? – nevetek fel a furcsa ötleten. Uszonysegéd, ez oltári jó. Szerencsére sikerül viszont befognom a számat, mielőtt valami oltári nagy butaságot kezdenék el összehordani, mint az előbb, valamit valami átváltoztatásról vagy hasonlókról. Marad inkább az enyhe elpirulás, egyrészt a közös pancsi tervétől, másrészt a gondolattól, hogy ennyire átlátszó lennék, hogy így rájött mit forgatok a fejemben. – Elég lesz egy pár segítő kéz is, köszönöm. Mármint ha tényleg nem gond. De ugye tudsz úszni?

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:12
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 23. 21:12 Ugrás a poszthoz

Quinn Ashwood - 2019.03.23. 15:04
Lovagias, köszönöm Cheesy

Dolgoztam és meghaltam *kiterül*


na tessék itt az élő (illetve holt) példa arra, hogy a munka és dolgozás az káros az egészségre! még jó hogy én kerülöm jóóó messziről ezeket

Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 25. 14:30 Ugrás a poszthoz

én is szerettem azokat a vizsgákat, olyannyira hogy még gyorsasági rekordot is döntöttem Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 25. 15:05 Ugrás a poszthoz

be lehet állni a sorba? vagyis inkább ülni? *reménykedve pislog párat*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 25. 20:44 Ugrás a poszthoz

Benne vagyok!! Smiley aztán cserélünk és én masszírozlak téged Thomas Wink
De figyelmeztetlek felejthetetlen élményben lesz részed Wink
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 25. 21:31 Ugrás a poszthoz

Thomas Middleton - 2019.03.25. 20:50
úgy látom, masszázs szalon is nyílik az offban Cheesy

akkor ülj le! *int neki és már kezdi is masszírozni*
hmm. állok elébe...



Inkább feküdnék ha nem gond Smiley *hasraváfja magát és becsukott szemmel relaxál*

O-oké, de úgy ellazítalak hogy bármit megtehetnék veled amit csak akarnék Smiley sorry de nem gyógymasszírozok, csak a relaxálóshoz értek, de ahhoz naggyon Wink


Nyugi Nárcisz jók leszünk, nem kell a karika Smiley
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 25. 21:47 Ugrás a poszthoz

Én is benned *elmosolyodik és élvezi tovább a masszírozást. Ezt órákig el tudná viselni*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 25. 22:25 Ugrás a poszthoz

*picit elszontyolódik amikor vége a jónak, de biztos lesz még rá alkalom*
embere válogatja hogy ki hogy tud jobban lazítani, de nekem így a legkényelmesebb *villant egy mosolyt a fiúra, majd elhelyezkedik mellé, kezeit lustán a vállára teszi. Mélyeket lélegezve átlibben egy másik érzelmi állapotba, teljes nyugalmat, békét sugározva hol finoman hol erősebben kezelésbe veszi Thomas izmait nyaktól derékig. Eltart egy darabig mire teljesen kimeríti az energiáit, és igyekszik nem túlzásba vinni a nyugtatást......a végén még elaludna a fiú itt helyben*
Na milyen? *érdeklődik*
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 26. 07:40 Ugrás a poszthoz

*felnyüszög a hajnali beköszönésre, majd alszik tovább Thomas mellett*

oh fúj, azt álmodtam, hogy hétfőre ébredtem, szóval ébredés után jó fél óra morcizás kellett, mire rájöttem, hogy kedd van  Grin
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 28. 15:36 Ugrás a poszthoz

Thomas



Bármennyire is tartok a kandallóban utazástól az elgondolkodó arckifejezése láttán nehéz visszafogni a prüszkölve felnevetést. Ha lenne fényképezőm akkor ezt tuti meg akarnám örökíteni, hogy akárhányszor vacak kedvem van rápillanthassak és egy pillanat alatt felviduljak. Imádom ezt a fiúban, de a világ összes kincséért sem avatnám be ebbe.
- Oké, de akkor kérek részletes leírást, hogy mikor, hány megálló múlva kell leszállnom. Bár jó sztori lenne belőle később ha eltévednék. – és lássuk be, erre elég nagy az esély. A megfogalmazásból kiindulva egyedül tenném meg az utat, tehát az eltévedés és kalamajka szinte már a levegőben is lóg. Mindenesetre ez már egy szimpatikusabb megoldás. A felnőttel hoppanálás kapcsán viszont jócskán felszalad a szemöldököm. Nem az zavar, hogy eltűnök egy helyen és egy másikon megjelenek, az inkább izgalmas. Sőt, már várom is, hogy hoppanálhassak majd. Talán ha normális környezetben túl esek rajta, akkor a kandalló sem fog már zavarni, legalábbis már tudni fogom, hogy mire számítsak, nagyjából. Mert a sötét és korom és szűk hely az megmarad akkor is. Na meg a para, hogy egy teljesen idegen család konyhájában kötök ki, a világ másik pontján.
- Tehát, vagy elvonatozom, vagy Liam bácsi elugrik értem és elhoppanáltat? – foglalom össze a lehetőségeket. Kétlem, hogy bármilyen felnőttet megkérve odajuthatnék, szóval kénytelen lennék a bácsikájára hagyatkozni. Akit nem ismerek. Akinek a közeledését nem biztos, hogy túl jól fogadnám. Sokatmondó pillantással bámulok Thomasra, hátha leesik neki, hogy nem a legjobb ötlet az utóbbi. Először meg kéne ismernem és szépen lassan meggyőzni magam, hogy nemgond, ő okés, és akkor….nem, valószínűleg akkor sem tudnék fizikai kapcsolatot létesíteni vele. – Azt hiszem kezdetnek maradjon a vonat.
Halk sóhajjal dőlök hátra, ahogy átveszi a beszélgetés irányítását a megzavarónkkal. Épp egy hálás mosolyt akarok rávillantani, amikor elkezd arról beszélni, hogy mi a legjobb benne. Eddig nem foglalta szavakba a tetszését, így eléggé letaglóz azzal, amit mondd. Na meg persze bele is pirulok, nem vagyok én hozzászokva ahhoz, hogy dícsérjenek. Szerencsére nem tart nagyon sokáig a dolog, és visszatérhetünk a normális kerékvágásba.
- Nem? Na ne! De hát, én … hé, te csak ugratsz! – lassan esik csak le a tény, hogy nem komolyan beszél a táncolás elmaradásáról. Kissé szemrehányóan nézek rá, hogy azért ez nem volt szép, de persze a mosoly az megmarad az arcomon. Ha egész nap így fogok vigyorogni, akkor estére iszonyúan fájni fognak az izmaim. De képtelen vagyok megállni a dolgot. Fejcsóválva meredek a fiúra miközben azon járnak a gondolataim, hogy mihez kezdjek én vele. Pocsék hangom van, legalábbis szerintem. És ő mégse akar táncolni, ha nem éneklek neki. Hiba volt megemlíteni a dolgot, de most már hiába sopánkodom ezen.
– Jó, akkor majd egyszer meghallgathatod, ahogy énekelek. De figyelmeztetlek: az összes üveg ki fog törni, ami a közelünkben van. – mondom nagyon komolyan. Arra ugyan jó sokat kell majd várnia, hogy betartsam a most adott szavamat, de ha tényleg ennyire szeretné, akkor ám legyen.
- Nya, pont azt szeretném megtanulni én is. Akkor majd küldök tollast, hogy melyik hely lesz a befutó. – a vizsgaidőszak miatt egyáltalán nem biztos, hogy személyesen meg fogjuk tudni beszélni, bár lehetséges. Szuper, megvan a stressz-levezető programunk is. Majd előtte le kell mennem a faluba fürdőruhát venni, mert persze, hogy nem hoztam. És eddig nem is nagyon kellett. De ezt magányos tevékenységnek tartom, szóval meg se említem. A hümmögése kizökkent az előttem álló legborzalmasabb feladat időpontjának kitalálásában. Félrebillentett fejjel pillantok rá, és már épp visszahümmögnék, amikor folytatja a gondolatot. És ekkor valami nagyot puffan bennem. Együtt, haza, pénteken. Együtt, haza, pénteken. Képtelen vagyok megbírkózni az elhangzott szavakkal, látom a felém nyújtott tenyerét, ami nyilvánvalóan egy gesztus, de nem tudom hirtelen, hogy mit akar jelképezni.
- Oké, jó. – mondom szinte állomittasan, kinyújtott tenyerébe téve a kezemet, elfogadva azt. Gőzöm sincs, hogy mi történik. Mintha transzba lennék. Hipnotizáltak? Ahogy hozzáérek a bőréhez vízcseppet érzek az arcomon. Egy csepp, majd még egy. Kissé megrázom a fejem, amitől legalább „felébredek” és eljut a tudatomig a gondolatmenet folytatása. Együtt, haza, másnap, reggel. Újabb vízcseppek az arcomon. A szabadon lévő kezemmel teszek egy gyors mozdulatot, mintha előrenyúlnék valami láthatatlanért és azt az öklömbe zárnám, így legalább a valahogy kiszökött vizet meg tudom szüntetni. Bárcsak a fejemben kattogó ’mit tettél’ skandálást is sikerülne ilyen könnyen befejezni. Immáron másodszor vesztettem el az irányítást a mágiám felett.
- A korán kelés lehet, hogy problémás lesz. Vagy inkább az ébren maradás az órákon. Úgyhogy ha így csináljuk, akkor egy lightos napot válasszunk, amikor nem gond a dolog.  A szünet lehet, hogy szerencsésebb lenne. – nagy nehezen sikerül újra működésképessé tenni az agysejtjeimet, túl lendülve az enyhe sokkon, hogy nála alvósra kell készülni.  De viszonylag hamar napirendre térek a dolog felett és mosolyogva nézek a fiúra. Enyhe izgatottságot érzek a dologgal kapcsolatban, biztos vagyok benne, hogy szuperul elleszünk. Mikor ne lettünk volna el szuperul?! Talán még a lakásban sem teszünk kárt, bár ahogy nézem ez korántsem biztos ha nem tudom jobban uralni a vizet. Rápillantok a jelre a kézfejemen … a kezemre, ami Thomas kezén van. Felvonom a szemöldököm, mert nem emlékszem, hogy ez mikor és hogy is történt. Biztos így fogadtam el a meghívást, de akkor miért nem kezet rázunk?
– Öhm, pirospacsizunk? – kérdezem, majd megemelem egy kicsit a tenyerem, hogy éppen csak súrolja az övét, és a tekintetem az övébe szúrom, hogy ha valami mozgásra utaló jelet fedeznék fel benne azonnal el tudjam kapni a kezem. A tudatom mélyén motoszkál valami, valami, amitől zavartnak érzem magam, de akárhogy pörgetem vissza a dolgokat nem jövök rá, hogy mi is az.

Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:12
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 28. 16:14 Ugrás a poszthoz

Dr. Meyers


Már éppen megfordulnék, amikor meghallom a beinvitáló hangot. Elnyomok egy nagy nyögést, és benyitok a szobába. Hagyom, hogy teljesen kinyíljon az ajtó, amíg én gyorsan végigpásztázom az elém táruló látványt. Oké, semmi gond, menni fog ez.
- Köszönöm! – biccentettem az engem figyelő nőnek, akit nem tudok hova tenni. Mindenesetre belépek a szobába és halkan becsukom magam után az ajtót. Az egyetlen menekülési útvonalamat. Visszafordulok és egyenesen a hatalmas nagy ablakra pillantok, ami vagy nem volt ott eddig, vagy teljesen meghibbantam és már nem veszek észre semmit sem.
- Igen, öö, köszönöm. – nem tudom palástolni a meghökkenésem, amikor bemutatkozik. Ő a doktor? Azt hittem, hogy a Riley férfinév! Annyi furcsa név van, amiről sose tudom eldönteni, hogy melyik nemhez tartozik. Ezt is felírom a kis listámra. Közelebb lépek én is hozzá, kezeimet tördelve majd kinyögöm az első eszembe jutó dolgot. – Öhm, teát kérnék szépen. – a fotelok és kanapé felé pillantok és az ajtóhoz legközelebbibe huppanok le. Biztos, ami tuti.
- Köszönöm, hogy ilyen hamar időt szakított rám. Biztos, sok dolga van ilyentájt, nem szeretném nagyon zavarni. – sikerül végre valami értelmes és udvarias dolgot kinyögnöm. Azért még továbbra is reménykedem, hogy hamar túlesünk az egészen, hiszen a vizsgák elmúltával biztos vannak siránkozók, hisztériás esetek, hogy nem úgy sikerült lezárniuk az évet, ahogy szerették volna. A végzősök főleg. Szóval nem fogok sokat itt időzni. Nem akarok sokat itt időzni. Sőt, jobban belegondolva beszélgetni se nagyon akarok. Nem akarom újra feltépni a sebeket, és beavatni egy vadidegent abba, ami velem történt. Nem akarok szánakozó pillantásokat látni, sem megdöbbenőt, sem mindent tudót, sőt, még együttérzőt sem. Egyszerűen csak azt akarom, hogy múljon el az egész, elfelejtsem azt, ami történt, és soha többé ne jusson eszembe. És ne hasson ki az életemre. Vajon vállal memóriatörlést is, vagy csak beszélget?
Vetek egy zárkózott pillantást a még mindig mosolygó dokira és anélkül, hogy megakadályozhatnám kiszalad a számon egy kérdés: - És most?
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 28. 16:16 Ugrás a poszthoz

nem tudom mi az, de jöheeeet! Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 28. 16:42 Ugrás a poszthoz

több marad nekem Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 29. 07:48 Ugrás a poszthoz

régebben annyi de annyi palancsintát ettem, hogy mára már mondhatni nem szeretem.  Grin Évente kb egyszer megeszem belőle 2 db-t és kész annyi....de ha elmarad az se baj Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 29. 12:30 Ugrás a poszthoz

neem? nagyon sokan nem hisznek nekem, pedig íígy van Cheesy
azt se szokták elhinni, hogy nem vagyok annyira oda a sütikért, megcsinálni nagyon szeretem őket, de enni elég ritkán szoktam belőlük Cheesy
Juhász Laura
Egyetemi hallgató, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos


Nyárfalevél kisasszony ^^
RPG hsz: 906
Összes hsz: 3132
Írta: 2019. március 29. 14:50 Ugrás a poszthoz

Thomas


Hiába várom a megértés szikráit felcsillanni a szemeiben, azok csak nem akarnak megjelenni. Nem tudom, hogy vajon tényleg nem jön-e rá, hogy mire utalok, vagy csak egyszerűen nem akarja előhozni a témát. Nem merül fel bennem, hogy nem is értette meg már korábban sem a helyzetet. De mivel én kifejezetten berzenkedek a téma ellen, így nem hozom fel a dolgot, nem mondom ki kerek perec, hogy defektes vagyok.
- Ahha, Riley. – halvány lila gőzöm sincs róla, hogy kire utal a fiú. Viszonylag kevés fiúval állok szóba a suliból, azoknak tudom a nevét, de szerintem még a mi házunkban lévőket sem ismerem mindet név szerint. Ránézésre igen, de mégse kérhetem meg, hogy valami képet mutasson vagy fessen le a megemlített emberekről. Végülis mindegy. Úgyis a vonatozás lesz a nyerő, még ha sok idő el is megy majd vele. Ami külön egy kaland lesz, de azért majd idővel jó lenne valami egyszerűbb közlekedési utat használnom. Megkönnyíteni a dolgot. – Talán majd hazafelé igénybe veszem a hoppot.
Hátha majd legközelebb – már ha lesz legközelebb – bele fogok merni lépni a kandallóba, amikor a fiú arra „kér”. Valahogy ért hozzá, hogy a belső falaimat szépen lassan az alapjaiig lerombolja, vagyis leromboltatja. Úgy, hogy nem indítja be a riasztó rendszerem, úgy hogy én is akarjam az eltávolításukat. És jó érzés kikukucsálni a világba, amíg ő ott van a túloldalon. Nem vagyok biztos benne, hogy tudja-e, hogy mennyit építek vissza amikor másokkal vagyok együtt. De ezeknek az újbóli eltüntetése nem kerül több energiába, mint egy függöny elhúzása.  Megjelenik a képben, rám mosolyog és kész, újra olyan a mentális védőrendszerem, mint amikor legutóbb elváltunk.
Néma csend borul ránk egy darabig, amiben nem létezik más, csak mi. Én nézem, ahogy ő mosolyog, ő néz, ahogy hadonászom, ahogy kicsit bosszúsan grimaszolok, ahogy próbálok megbírkózni a szavakkal. Nem szól egy szót sem, de nincs is rá szükség. Így is értem a lényeget. Nem tervezgetjük tovább a látogatásomat, nem is lenne értelme. Hiszen még több tényezős a dolog. Nyilván függ a bácsikájától is, hogy lesz-e egyáltalán, meg hogy mikor. Ráérünk majd megbeszélni akkor, amikor ezek kiderülnek.
- Áh. Jó, nem szívesen ütögetnélek. – mosolygok rá továbbra is. Rápillantok a kezeinkre hiszen érzem, hogy sántít a mondatom. Az ő keze van alul, tehát ő ütne engem, amennyiben akarna játszani. Valószínűleg fájna, mert képtelen lennék eléggé gyorsan elrántani a kezem. Hiszen, hiszen, így olyan kellemes. Még ha nem is ütne nagyot, akkor is fájna. De nem bánnám a dolgot, nem siránkoznék érte. Viszont tényleg nem értem, hogy hogy kötöttünk ki akkor így, ebben a helyzetben. Megvonom a vállamat, ahogy eldöntöm, hogy igazából nem is érdekel. Amikor megérzem a levegőt a tenyeremen, majd újra a fiú bőrét akkor meg aztán pláne nem érdekel.
- Egyszer feltettek nekem egy találós kérdést, amire a mai napig nem tudtam a megfejtést. Hogy hogy kell egy kézzel tapsolni. Azt hiszem így. – osztom meg vele a gondolatomat, miközben ritmust igyekszem adni a tenyerek találkozásához. Néha begörbítem az ujjaim, hogy csak az ujjhegyeink érjenek össze, azok a lágyabb hangok. Egész mókás kis zenét hozunk össze.
- Viszont el kellene indulnunk lassan a terem felé, ha nem akarok lekésni a vizsgáról. – sóhajtok egy nagyot. Amit csak azért nem akarok megkockáztatni, mert akkor jöhetek egy másik napon, és tovább tart ez az egész felkészülésdi, várakozósdi, stresszes időszak. Ha most hamar túl esek rajta, akkor kész is leszek, és jöhet a felhőtlen szünet! Thomas rábólint az ötletre, így hamarosan ismét a folyosón állunk. Legszívesebben nyújtóznék egy nagyot, de majd a mosdóban átöltözéskor megteszem, és újra megfelelő mennyiségű vért juttatok a lábamba. Ahogy elhaladunk az ex-zsonglőr portréja mellett, mintha azt dünnyögné hogy 'turbékoló fiatalok' de nem fordulok már vissza meggyőződni erről.
Az egész mosdós átöltözést, és vizsgázást rekord idő alatt bonyolítottam le. Annyira siettem, hogy a pergamenre majdnem elfelejtettem ráírni a nevemet. A tanárnő csodálkozó mosollyal nézett rám, de én már rohantam is kifelé, hogy Thomasnak ne kelljen túl sokat várnia rám. Nem hiszem, hogy az egész egy negyed óránál tovább tartott volna. A teremből kilépve már sugárzó mosollyal kezdtem bele, hogy mi is volt a feladat. Lehet, hogy nem lett volna szabad beavatnom, vagy legalábbis nem a teremhez ennyire közel kellett volna.
 - Akkor most kóválygunk? Megmutatom a kedvenc helyem ebben a szárnyban! – halkítottam le kicsit a hangomat, mert biztos vagyok benne, hogy az előbbi mondandómat odabenn is lehetett hallani. El is indultunk a megszokott irányba, fel a másodikra, majd onnan a kis szűk melléklépcsőre, hiszen arra kell menni az elemisekhez. Nem hiszem, hogy járt már ott Thomas, de ha járt is, biztos nem látta még úgy, ahogy én. Miután ott végzünk majd megkérem, hogy mutassa meg ő is a kedvenc helyeit. Bőven van még mit felfedezni mielőtt ő elindulna a prefektusi dolgait intézni. Talán még egy kis Benito dögönyözés is belefér az időnkbe…
Utoljára módosította:Juhász Laura, 2019. április 12. 07:13
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Juhász Laura összes hozzászólása (1385 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 46 47 » Fel