Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A mai napom elég sokáig tartott, mert miután reggel nagy nehezen kikínoztam magamat az ágyból, el kellett mennem dolgozni. Megtartottam az óráim és a gyerekek iszonyúan aranyosak voltak, Steffi rajzolt nekem egy zsiráfot. Két lapra fért csak rá, mert naaaagyon hosszú nyaka volt, de összekapcsoltam a kettőt és utána ki is raktam otthon. Lila volt és buborékokat fújt, leginkább nagyon kövér pacának tűnt, de nagyon értékeltem a gesztust.
Aztán hazamentem, átöltöztem valami kevésbé formálisba és egy ideig gyötrődtem is az ágyon fekve, hogy mit csináljak. Nem nagyon jött az ihlet, szóval végül felmarkoltam a pasztellkrétáim, meg a rajztáblám, papírral és azzal együtt sétáltam ki a tavacska partjára. Nem igazán volt senki kint, már este felé is járt, olyan nagyon szépek voltak a fényviszonyok, baracksárgára emlékeztettek, szóval végül kerestem egy ideális helyet. A stég annak tűnt, a cipőm lerúgva csúsztam a szélére és lógattam a lábikóim a vízbe egy egész kicsit, a táblám az ölembe fektetve, a karkötőim odébb tűrve vettem elő a ceruzám is. Puha hegye volt, így nem aggódtam azon, hogy nem tudom majd kiradírozni. El is kezdtem felvázolni a képet magamnak, teljesen el is merülve a látványban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Mindig meg kell mondanom az otthoniaknak, hogy merre járok. Miért? Mert nincsen kedvem azon nyekeregni, hogy valaki keresett és nem talált meg. Valahogy mostanság senkinek nem sikerült időben otthon találnia, hiába kerestek a nap nagy részében. Azt hiszem, hogy ehhez külön tehetségem volt.
Miután végre sikerült elhelyezkednem, halkan felkuncogva nyújtottam a lábam a vízbe és először csak kicsit hozzáértem, hogy a felszíne kezdjen el fodrozódni. De aztán a cipőm eltéve az útból ténylegesen nekiálltam annak, ami miatt kijöttem ide. Kellett valami, ami lefoglalja a gondolataimat és a kezemet is, Gabe olyan fura volt, mióta hazaért. Folyton utalgatott, hogy ma beszélgetnem kell, de nagyon fura volt, szóval inkább leléptem.
Már nagyjából sikerült befejeznem a ceruzás vázlatot, mikor éreztem, ahogy mozdul alattam a deszka. Egy pillanatra le is dermedtem, összecsücsörítve az ajkaim pár pillanatra, aztán halkan felszusszantam, egy újabb sárga foltot ejtve a lapon a krétával.
- Dustin! - válaszoltam, fel sem pillantva, mert éppen el voltam foglalva, majd az ajkamra haraptam pár pillanatra. - Mit csináltam már megint?
Fogalmam sincs, hogy mi a baja, mert most egy vázlatát sem nyúltam le és színeztem ki. Nem hagytam kiborult glittert a kanapén és nem hagytam, hogy Orion nasit egyen. Na, jó, talán egyet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem számítottam rá, hogy társaságom lesz, ha így van, valószínűleg eleve nem ide jövök. De ugye vannak elfoglalt napjai, mondta is már korábban a héten, hogy mászkálnia kell a hivatalba, meg ilyenek. Szóval elfoglaltság van, Stellára nem akartam teljesen rálógni, Dory meg szintén nem érhetett rá mindig.
Nem tetszett az a hangszín, amit megütött és éppen ezért úgy is válaszoltam, ahogy. Aztán kicsit megint le is dermedtem, mert az a mély tónus épp nem sok jót tartogatott, asszem.
- Minden rendben? - kérdeztem, a zsepim sarkával simítva szét a port a papíron, mielőtt még mindent össze-vissza ken. Ilyen szempontból nem szerettem vele dolgozni, de olyan szép színei voltak, hogy végül mindig úgy tűnt, megéri.
- Mi van vele? Rég volt már - tettem le a krétát, talán kicsit nagyobb hevességgel is, mint terveztem eredetileg, de aztán csak szusszantam egyet és a helyére igazítottam óvatosan, remélve, hogy nem tört el. - De Rarity van rajta... most miért bántod? Vagy most épp melyikről is beszélünk?
Most vettem először a fáradtságot, hogy rá is pillantsak, majd a tekintetem a papírokra szegeződött és kissé össze is húztam a szemeim, gyanús volt ez az egész.
- Miért lett hirtelen olyan érdekes a balesetem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

A válasza egy tömör és határozott nem volt. Mintha csak megkérdeztem volna, hogy van-e itthon tej, ő meg azt mondta volna, hogy nincs. Kész, téma lezárva. Nincsen beleszólásom, így csak az ajkaim összepréselve meredtem a lapomra pár pillanatig.
És tessék, már kint is volt, hogy mi bántja, letéptem, mit a ragtapit, aminek nem ott volt már a helye a seben, mert nem gyógyul akkor be rendesen. De ez még egy elég csúnya seb volt, amit nem is láttak el rendesen.
- Takargatásban? Akkor még nem látszott ki a Lewy bokája, mert nem volt divat feltűrni a farmer szárát - közöltem helyeslően bólogatva, holott egyre inkább nyomorgatta a kicsi lelkem a gondolat, hogy jóval többet tud, mint kellene neki. - Helyes, a pónistól nem válok meg, szeretem. Mi van a kék kövessel?
Kicsit össze is rezzentem, mert mikor legutóbb azt a kezemet szorongatták meg, zúzódott a csuklóm, aztán anyám mehetett az ügyeletre. Apácska pár órával később kiköltözött.
- Fontos ez? Azt mondták, amíg nem vagyok benne biztos, hogy stabil vagyok, ne vegyem le - rántottam egy apróbbat a vállamon. Nem különösebben hatott már meg ez a dolog egy ideje. Ugyanúgy a hétköznapjaim része volt, mint az, hogy sminkelek vagy, hogy van pálcám.
- Kinek? - kérdeztem tök értetlenül, de aztán csak felszusszanva összegyűrtem az ölemben lévő papírt és galacsinná szorongattam, mielőtt elkezdtem volna bepakolni a táskámba. - Miről szeretnél beszélgetni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem volt a legjobb a hangulat, amitől én is feszült lettem és ettől még inkább nehéz lett az egész. Nem szerettem apuval morciban lenni, szerintem jobbat érdemel, mint hogy valaki fujjon rá, mint egy mérges cica. De ha egyszer nyomaszt, mikor nem csinálok semmit és egyből morog velem, persze, hogy olyan nagyon élénk piros, vicsorgós, gonosz róka leszek.
- De apu ez csak egy bizsu...- néztem rá teljesen értetlenül, hogy mi olyan rossz egy ékszerben, még akkor is, ha minisztériumi cucc. Az elején mondjuk furcsa volt, émelyegtem, meg a varázslás sem mindig ment úgy, ahogy szerettem volna. De apácska szerint azért is lehet, mert nem voltam kiegyensúlyozott. - Mindig beszélgettek velem. Vagy most.. miről, apu?
Olyan fura dolgai voltak néha, csak azért, mert nem vagyok jól -hahaha-, még nem kezeltek időzített bombaként -de.-, nem voltam veszélyes. De nem elég, hogy furi, most még gonoszkodott is, hogy megy és az új barátnőjét viszi haza. Nekem meg olyan kellemetlenül húzódott a mellkasom. Még rá is pillantottam, de elég kelletlenül, nem esett ez most jól a lelkemnek. Mintha nem lenne elég nehéz így is pozitívan látni a dolgokat. De a kis lény nagyon cuki volt, vetettem rá is egy szimpizős pillantást, de a mosoly valahogy elmaradt.
- Következmények? Mintha valami thrillert néznék. Rosszat csináltam? - Miután a gombócot a táskába száműztem, még elpakoltam, de aztán neki szenteltem a figyelmem. Többnyire. - Hogymi? Mármint... ez biztos?
Valahogy szürreális volt az egész elképzelés, hogy nekem képességem lenne, de valahol mégis volt értelme, mert még életben voltam. És tudom, hogy nem azért mert szerencsém volt, vagy olyan jól úszom.
-Miért nem mondta senki? És te miért igen? - pillantottam rá kissé kétségbeesetten.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Elemi mágia terasza

Kicsit furcsán éreztem magamat, miután Dustin ott hagyott az ajtó előtt, hogy neki sietnie kell, órája lesz, de én azért csak menjek be és gyakoroljak, nem lesz semmi gond. Az iskola is olyan furcsa volt, meg maga az elképzelés, hogy én most nekiállok és gyakorolgatok itt egyedül... hát. Trusia a vállamon egyensúlyozott épp, rosszalló pillantással is nyújtottam neki a karomat, hogy akkor legyen szíves és másszon le onnan, ahogyan beléptem a terembe. Hatalmas, üvegkupolás egy hodály volt, amire kicsit el is nyíltak az ajkaim. Innen biztos csodaszépek a csillagok éjszaka.
Kissé beljebb is sétáltam, a lépteim visszhangot vertek, ahogyan végül a terem közepén megtorpantam és felpillantottam. Tényleg volt esztétikai értéke.
Aztán sorban az ajtókhoz sétáltam, hogy be-bepillogjak mindegyikbe külön, mi is rejtőzik a fal mögött. Az első, amibe benéztem, teljesen átlátszó volt, így gondolom a levegőhöz tartozhatott. Magasan volt, nem különösebben volt szimpatikus a számomra, még meg is borzongtam. Aztán meghallottam, hogy nyílik az ajtó és automatikusan arra is fordultam, ahonnét a hang jött. Trusia a fejét oldalra biccentve nyökörgött egy sort, mire tanácstalanul néztem rá.
- Nem értelek ám - mondtam, mintha egyértelmű lenne, majd ismét felemeltem a fejem. - Hahó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem teljesen értettem, hogy mit várt tőlem, nem rajtam múlott már akkor sem, hogy miről beszélgetnek velem és miről nem. Csak kaptam a fejmosást, hogy buta vagy Miro és önző, mit képzelsz? Meg is halhattál volna. Mintha nem tudnám. Mintha nem bántam volna elégszer, hogy nem sikerült. Anyám volt, hogy a fejemhez vágta, jobb lett volna, ha nem élem túl. Megerősítettem benne, hogy én is ezt kívánom. Apa aznap kivett nekünk egy hotelszobát.
- Nem tudom, valamit pénzeztek ott a fiúk, de passzolom, mit - vontam vállat. Mármint persze, gondolom valami bírság vagy hasonló, amiért fölöslegesen rohangálni kellett miattam. Van erre más magyarázat?
Nem értettem, honnan veszi, hogy én elemi mágus vagyok. Mármint, komolyan, ennek nem sok értelme volt. Miért lennék az? Ki mondta ezt? Persze, túléltem valahogy azt a kis incidenst, de túl sok volt ahhoz, hogy valaha belegondoljak, pontosan miért is.
- Akkor te... fogsz tanítani? - kérdeztem, miközben a kékjeim rászegeztem és próbáltam összerakni az amúgy elég kusza képet. A kis, szaglászó lényecske se sokat segített, nem láttam még ilyen kis szörnyivel, új lenne? Amúgy sem értettem miért undok, és morog, ez kinek jó? Én nem csináltam semmit, csak rajzolni akartam, de most valahogy megint nem volt bennem egy csepp alkotói készség sem. Csak szerettem volna bámulni a semmibe és nem csinálni... semmit.
- Nem akarok velük beszélni - a hangomból több elutasítás csengett ki, mint szerettem volna, de épp eleget zavartak el mindennel, hogy nem érnek rá vagy nem érdekli őket, még akkor is, ha nem is tudták, hogy miről van szó. Apácska meg nem érhetett rá mindig. - Nem akarom! Mármint... ha tényleg úgy van, ahogy mondod... akkor gondolom, ez... a részem? Nem tudom, mennyire értelmes, de szóval ha eddig is itt volt ez, belül, akkor elveszítenék valamit vele. Később is... el tudják venni? Ha  reménytelen eset vagyok és nem boldogulok vele?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem vonnak bele a pénzügyekbe - vontam meg a vállamat kissé talán flegmán is, de így volt. Néha még a sajátjaim is úgy kezelték, mintha semmi közöm nem lenne hozzá, így csak nagyon pipiskedve próbáltam kivenni, Lewy milyen levelet olvasgat nálunk.
- Nem. Mármint, nem akarok mással tanulni, az olyan undin hangzik, mintha bajom lenne veled. Pedig... - piszkálgattam magamon a szürke melegítőalsót, megint csak lefelé szegezve a tekintetem. Szerettem, mikor ő tanított, a művészet sem véletlenül került a napirendemre anno. Tény, szerettem, de nem annyira, hogy otthon legyek művészettörténetileg is. Elég furin néztem Dustinra, mert mi az, hogy mutatkozzak be egy kis, kék lénynek? Apró szusszanással nyújtottam a kezem kicsit közelebb a szörnyikéhez. - Ő kislány vagy kisfiú?
Mikor hagyta, finoman megérintettem a buksiját, még valami bemutatkozás félét is sikerült kinyögni, de nem olyan nagyon hivatalosat, csak hogy Cel vagyok, de inkább dünnyögés volt, mint komoly, hangosan elhangzó mondat.
Apu képes volt kinevetni, mert feltételeztem, hogy reménytelen lennék. Pedig ennek megvolt a maga esélye, mert nem vagyok mindenben a legtehetségesebb. Mi van, ha tényleg rettenetesen béna leszek és sose fog menni?
- Ezt csak azért mondod, mert még nem találkoztál vele. Az nem jelenti azt, hogy nem létezik - szusszantam fel, miközben kicsit közelebb araszoltam azért hozzá. Nem akartam, hogy most bármi miatt ki legyen rám akadva, én voltam az utolsó ember a földön, aki neki rosszat akar. - De mindig, ugye? Tök mindegy, mennyire leszek buta.
Már majdnem az arcába is másztam, a sarkaimra ülve, elrakva a táskámat az útból, mielőtt belerúgom a vízbe. Még megforgattam kicsit a karperecet a csuklómon, majd nagyot szusszanva nyújtottam felé a karom.
- Mi lesz más, ha leveszed?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Pedig te vagy nekem a legfontosabb az életemben - malmoztam kicsit az ujjaimmal, a vizet bámulva, de azt hiszem, ez olyasmi volt, amit illett volna tudnia. Más kérdés, hogy tudta-e is. De aztán láttam, hogy próbál az arcomba nézni, én meg kicsit összepréseltem az ajkaim, de rá pillantottam.
A kis kék fel is morrant, amire csak kicsit jobban össze is húztam magamat, asszem nem szívlel engem különösebben. Nem mintha ebben bármi meglepő volna.
A babasárkány végül nagy lelkesen átszaladt az ölembe, én pedig megsimogattam óvatosan. Össze is rezzent, pedig én nem akartam bántani! Inkább egy aprót szusszantam.
- Mit szólsz a Trusiához, kislány, hm? - biccentettem oldalra egy kicsit a fejemet, miközben inkább visszatettem a kezem az ölembe, nem akartam összevissza tapizgatni, ameddig szerinte ez nincsen rendben.
- Nem akarod te, hogy én Ohioba költözzek - jegyeztem meg kicsit pofátlanul, felpillantva rá, majd vontam egyet a vállamon. Szerettem aput és nem akartam, hogy azt higgye, ez bármi miatt nem így van. Még ha undorító dolgokat is hazudik itt az arcomba. A kezem a tarkójára csúszott, akartam, hogy a közelemben maradjon.
- Mindegy... nagy vagyok már, megoldom. Le tudod venni? - kérdeztem, a kezem felé nyújtva. Egyszerre volt ez nagyon szimbolikus, mert nyitottam felé, a segítségét kérte, másrészt puszta praktikum, mert egyedül fogalmam sincs, hogy boldoguljak mindezzel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

- Nem reklámozzuk egymást apuval - vontam meg a vállamat lazán, mert hát, ez leginkább így volt. Akinek kellett, tudott róla, de nem csináltattam belőle neonfeliratot. Pedig lett volna kedvem hozzá az esetek nagy többségében, főleg, mikor más lányok nagyon nézegették. Ő az enyém.
Nekem nem kellett bemutassa, milyen az, mikor a barátok egyszer csak eltűnnek. Anno azért is hagytak már ott, mert szerintük nem volt helyes, hogy Amerikába költöztem, majd azért, mert egy ennyivel idősebb pasival kezdtem valamibe, aztán azért, mert nem akarták nézni, hogy csúszok le a lejtőn.
- Van, aki nem kitartó - vontam meg a vállamat. És van, aki nem tűnik annak, de megvár, ha kell, akár éveken át. Az ilyet kell a legjobban értékelni. - Nem egyszerű vele együtt lakni?
Nem mintha Noah olyan lenne, mint az 1x1. De most egy ideje nem olyan nehéz vele, a nője jót tesz neki, még ha Piros ezt sem támogatja. Ő mit támogat egyáltalán?
Kicsit be is csobbantunk a vízbe, amitől jobban éreztem magamat, elégedetten szusszantam fel, mert jó forró volt. Nem annyira, mint amiben zuhanyozni szoktam, de már közelített hozzá, egészen hasonló volt.
- Aha, persze, megmutathatod. Bár nem sok embert ismerek a környéken, ismersz, nem vagyok egy nagy partiállat - grimaszoltam. Én voltam a buzzkiller öregebb, aki nem akart már több partiba menni, mert a legutóbbiban is ott volt a fura tapis pasi, meg Ilya, köszi, ennyi elég volt.
Tiszteltem Stellát, mert mert ennyire szervezgetni, engem tuti, hogy Noah elásott volna, ha ennyire belenyúlok a dolgaiba. Persze, nyúlkáltam bele, de nem ennyire brutálisan.
- Neki van barátnője, nem fanyalodik ilyesmire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Nem igazán - ráztam meg a fejemet, miközben kicsit neki billentettem a fejemet, miután csókot nyomott a hajamba. Szerettem apu puszijait, mindegyiket, a kicsiket a nózimon, a cuppanósakat a pofin, a kicsit elnyújtottabbakat a homlokomon, minden puszinak megvolt a maga varázsa.
A kis kék elég édes volt, ahogyan szaglászott felém, meg a névre hegyezte a füleit is, szóval asszem, nem volt annyira ellenére, hogy így nevezzem.
- Hát, meglátjuk - vontam meg a vállamat kicsit, az ujjaim a kis kék felé nyújtva, de aztán csak apura pillantottam.
Szerettem, mikor nevetett, még ha csak azon is, hogy mennyire buta dolgokat tudok mondani. De ez nem volt vicceske, nem akartam az időjárással foglalkozni és messzire költözni sem.
- De ahhoz nagyon ügyesnek kéne lenni... Apu, a kreatív szakkörről nem is beszéltem neked! - néztem rá számon kérőn, mert mi óta mászik bele ő egyáltalán a dolgaimba? Mondjuk, ő az apu, megvan a joga mindent is tudni, de most creepy stalker lesz? Nincs abból elég a környéken?
A keze lassan az enyémre csúszott, a karkötőhöz, el is időzött ott és nagyon emlékeztetett rá, hogy mindig várt a beleegyezésemre, mindenben. Édes pasi és nem is értem, hogy lehet, hogy még nem erőltetett rá gyűrűt senki.
- Tudom. Mindig itt voltál - szusszantam fel kicsit, mert valamilyen elvont értelemben mindig velem volt.  - Jó, azt hiszem, csinálhatjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Az ölembe mászott a kicsi lényecske, bár elsőre ő is nagyon meglepettnek látszott miatta. Nem hiszem, hogy magától egyhamar idejött volna, de most mégis itt csücsült.
- Lehetek? - kérdeztem reménykedve pillantva rá, nagy szemekkel nézve felé, a fejemet a tenyerének billentve egészen kicsit. De aztán rámorrant a lény, ő meg elhúzta a kezét, én meg lenéztem rá, hogy mégis mi volt ez? Ki engedte meg neki, hogy rámorogjon a daddymre? - Apu miért beszélgetsz madarakkal?
Kevéssé tartottam valószínűnek, hogy ez így volt. Nem szokott még Orionnal sem beszélgetni, de akkor mégis ki mondta volna el neki, hogy mit csinálok az előkészítőben és mit nem? Volt egy beépített embere!
Végül sikerült elérni azt a pontot, hogy levette a kezemről a karperecet. Furcsa érzés volt, olyan, mint mikor kicsit megszédülök, mert túl sok minden. Mintha egyre inkább lüktetett volna a lelkemben az erő, bizonytalanul, mintha ő sem értené, mi történik.
- Szükségem is lesz rá - mosolyogtam rá halványan, miközben a tekintetem a kis lényre szegeztem az ölemben, aki a fejét oldalra billentve szagolt a levegőbe. - Órák? Úgy másokkal együtt? Mint egy suliban? A napló nem rossz ötlet, láttam egy szépet a Disney storeban. Egy olyat esetleg majd vehetünk nekem? Olyan szépet? Arieleset?
Finoman a kisállat hátára tettem az egyik kezemet, ahogy a másikat apuéra csúsztattam, neki döntve a fejemet a vállának. Minden rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem is értettem, hogy kivel beszélgetett, aki leadta neki a dolgokat azzal kapcsolatban, hogy mikor és mit csinálok. Nagyon ajánlottam Ezrának, hogy ne ő köpjön be, mert akkor többet nem mondok el neki semmit és teljesen kiesik a falu keringéséből. Aztán majd csak nézeget mikor Lajos bácsi felbukkan a harmincas szeretőjével. Megérdemelné.
Végül csak levette a karkötőt rólam, én pedig kicsit megdörzsöltem alatta a csuklóm. Hiányzott, évek óta rajtam volt, anélkül, hogy levettem volna egy pillanatra is. Nem is hiányzott, hogy levegyem. Most pedig mintha zúgott volna az egész fejem, olyan furcsa érzés volt. Lehet, hogy csak beképzeltem.
- Én azt hiszem, azt kihagynám. Az egyetemre is elég bemennem, ott is csak színezek, mert nagyon unalmasak az órák - sóhajtottam fel. Nekem nem hiányzott semmilyen kis nyüzüge csitri, aki még az apumra folyatja a nyálát, miközben ő fura dolgokról beszél.
- Mindig, mindennel, muszáj az orrom alá dörgölni? - néztem rá kissé bandzsin, nem értettem, hogy miért jó az neki, hogy butának érzem magam. Határozottan annak éreztem magam, még ha nem is ez volt a célja. - Jaj de jó. Trusia, ugye nem leszel buta? Ne legyél buta, jó?
Azzal kissé remegő kézzel, de megsimogattam a kékséget, aki egyre érdeklődőbb pillantással figyelt engem. Mint aki méreget.
- Még várj egy kicsit, jó? Ha most felkelek, szerintem kipakolom a csokisepret.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Majdnem 10 éve. De ugye ezt nem mondhattam ki, mert furcsán vette volna ki magát, így csak szolidan megvontam a vállamat, mielőtt még az ajkamba haraptam volna. Mégis mit mondhatnék?
- Mióta visszajöttem Amerikából, azóta most megint. - Stella tudta, mert hoztam neki akkor kintről ilyen színes-tevés pattintósat, szóval szerintem sejtette, hogy ez annyira nem friss dolog már. Azt nem is akartam megemlíteni, hogy mikor volt ez először. Nagyonrégen is.
- Persze, hogy érzed. Ez a tesók dolga, én is látom Noahn, mikor minden szar, pedig én együtt sem élek vele. - Egy ideje. A balesetem után egy ideig nálam dekkolt, képes volt bevonszolni egy matracot és az első másfél hétben azon aludni. Durva, nem? Pedig igazából nem voltam egy nagyon önveszélyes darab, szerintem.
Nem akartam nagyon belemászni ebbe az egész Dávid dologba, mert nem az én bátyám volt, hanem az övé. Nem tartozott rám, hogy kinek a kijével van vagy éppen nincsen.
- Kicsit hasonlít rám, elég sok az ilyen... nemnagyonnagylányos dolga - vontam meg a vállamat, miközben elgondolkoztam. Karácsonyra tavaly egy Rainbow Dasht kapott Noahtól, olyat, ami meg volt bűvölve és repkedett az ágy körül. Tök cuki volt. .
- Miért volt fontos, mennyire meleg a víz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

"Cel te sietsz valahova?"
Nem értem miből gondolták. Végül is csak magamba tömtem a levest, aztán megettem a főétel felét és nem kértem desszertet. Még ölelések, puszi-puszi, aztán gyakorlatilag futólépésben tettem meg az utat hazáig, hogy legyen időm még lezuhanyozni. Orion folyamatosan kapargatta a lábikójával a zuhany falát, szóval végül kénytelen voltam beengedni. Apu nem kell megtudja. A vanília illatú gőzben még el tudtam volna ácsorogni egy darabig, de aztán nem történt ez meg, csak kiugrottam és megtörölköztem. Az ujjaim Orion nedves bundájába mélyesztettem leülve, érezve, ahogy az ujjbegyeim egész lassan áthűlnek, majd a teljes kézfejem, míg kivontam a vörös szőrtömegből a nedvességet. Nem kenhet össze mindent ez a kis csoda, mert apu hazajön és nyekk nekünk.
- Ne szólj neki - pisszegtem le, mielőtt még feldobtam volna magamra egy leheletnyi sminket, meg laza, de elegáns kontyba kötöttem volna a hajam. Aztán a szobában felvettem az arany ruhát, meg a hozzá szériatartozékként járó bolerót is. Még fújtam magamra egy nagy adag glitteres testpermetet, főleg a dekoltázsos részre, majd belebújtam a Beauty & the Beastes magassarkúmba és már kint is voltam az ajtón. Nem igazán szerettem volna elkésni. Hogy néz az ki?
Aztán csak sikerült elkeveredni a hoppanálási pontra, ahol egy tök készséges nőci kezdett el valamit magyarázni, hogy hát ő...
- Néni, nincs rád időm - szögeztem le, még mutogatva is az ujjammal az ajkam előtt, mikor megláttam Aput és már egy pillanat alatt ott is voltam, hogy a nyakába ugorjak. A hajába túrva húztam le végül egy csókra, hogy széles mosollyal döntsem kicsit hátra a fejem. - Axel, a kiállítás nem itt kint van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Valahogy nem lepett meg, hogy nem akart semmit sem velük. Soha nem volt túl készséges a megnyitókon az emberekkel, mert a legtöbb ember, aki ténylegesen érdeklődik is, nem akkor jött, hanem olyan alkalmakkor, mikor ténylegesen volt lehetősége megnézni a képeit, anélkül, hogy bárki az arcába mászott volna. Mint mondjuk Cézi.
- Ha tovább búgsz a fülembe, az a kettő sem azzal fog eltelni, mint amit terveztél - feleltem őszintébben, mint terveztem, kicsit fel is szusszanva, miközben a kezem az övére fogott, amivel tartott, nehogy pofára zúgjak a nagy meglepődésben.
Tudta, hogy nem szerettem várni, főleg nem akkor, ha róla volt szó, vagy a képeiről. Már ellőttem a teljes életre szóló várási keretem, míg nem volt mellettem, szóval azt hiszem, hogy egy jó darabig nem is leszek megint türelmes. Szomorú.
- Már majdnem mást hallottam - közöltem sokatmondó mosollyal, mielőtt még elvette volna a kezét a szememről, én pedig azonnal a festményre figyeltem. Azt hiszem, kifejezetten nagy szónak számít, hogy ez egy olyan volt, amit én még nem láttam. Mert ha valaki ismerte a képeit...
- Egész hangsúlyba hoztad a színeket ahhoz képest, hogy élénkek - jegyeztem meg, a vásznon tartva a pillantásom, mielőtt egészen halványan, az ajkam szélébe harapva elmosolyodtam volna. - Mikori?
Most először vettem rá magam, hogy egy futó pillanat erejéig ránézzek, nem is többre, mert az sok lett volna. Túlságosan lefoglaltak az örvénylő csillagok, a színek, az ismerős sziluettek.
- Gyönyörű lett. Szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A karácsony és a szilveszter közti időszakban be kéne tiltani a kimozdulást. Nem is igen voltam rá hajlamos, Dustinnak sem mosolyogtam az ötletre, egyetlen egyszer mentünk el vásárolni, én addig a bevásárlókocsiban ültem és igen röhejes karácsonyi playlistet toltam a hordozható hangszórómról. De ez minden, nem voltam érdemi állapotban ahhoz, hogy bárkivel együtt pezsegjek.
De új év, új én, méghozzá egy csodagyönyörű gyűrűvel az ujjamon, amit számomra is elég nehéz feldolgozni.
De most apunak is dolga volt, valami kiállítás ügyében rendezkedett, így a munka után én sem haza mentem, hanem Keszthelyre, a már jól ismert házhoz. Szimpatikus volt, olyan kis éppen kellemes, de nem az, ami azt sugallja magából, hogy öt gyerek és három generációnyi nagyi él velük a falak közt. Odatotyogtam a kapuhoz, majd bekopogtam az ajtón, remélve, hogy hamar ajtót nyit. Egészen hideg volt idekint, én meg nem voltam olyan durván túlöltözve.
Mior végre kinyitotta, egyből a nyakába ugorva öleltem meg, kicsit billegve is jobbra-balra, mielőtt még beslisszoltam volna mellette a résnyire nyitott ajtón.
- Mesélj! Hogy vagy? Nem láttalak már vagy... ezer éve. Na jó, annyi nincs, de idén még nem találkoztunk. Ez borzalmasan hangzik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

Nem sokat beszéltem mostanság Noahról. Nagyon szerettem és a testvérem, de ugyanakkor nem hiszem, hogy a nagy világra tartozna, hogy mi hogyan állunk egymással és hogy milyen ő a kviddicsen túl. Ha annyira nagyon akarná, hogy tudják, milyen mikor éppen nem sztárőrző, akkor biztosan elmagyarázná nekik ő maga. Én csak örülök, hogy nem vagyok híres és reménykedem benne, hogy soha nem is leszek az.
- Nem, csak mi ketten vagyunk - ráztam meg kicsit a fejemet, miközben apró hullámokat keltettem a mancsikómmal a víz felszínén. Szerettem játszani vele, olyan megnyugtató volt.
- Öööö, igen, kapott Noahtól pónit karácsonyra, meg minden. Szóval olyan nem nagylányos, igen. Csomószor néztünk együtt mesét ünnepekkor. De csak olyat, ami nem vizes, egy időben nagyon lehúztak az olyan mesék - ráztam meg a fejemet. A H2O egy életre szóló trauma volt nekem is és apácskának is, azt hiszem, hogy azóta sem meri meghallgatni a főcímdalt, sőt, ha meghallja, egyből átvetődik a kanapén, hogy elnyomja, mielőtt még a képernyőre pillanthatnék. Ilyenkor látom benne a nyugdíjazott kviddicsest.
Stella nem válaszolt, csak kimászott a vízből és elkezdett a táskája után kaparni.
- Ne hagyj itt! - toltam magam ki mellé, csak a tappancsaimat tartva a meleg vízben, figyelve, hogy mit is csinál. - Persze, hogy szeretem. Ki nem szereti a levest?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Nem igazán felelt, pedig a fenyegetésem valós volt, nem ez lett volna az első alkalom, hogy csak úgy eltűnt a saját megnyitójáról egy hosszabbrövidebbb időre, attól függően, hogy éppen milyen napja is volt.
- De nem mondtam semmit! - tiltakoztam, de csak halkan, mielőtt még valami buta néni beállít és fuccs a romantikának. Nem szerettem, hogy ezeken a rendezvényeken mindenkinek az kellett, ami az enyém. Az első pár alkalommal el is keveredtem mellőle, és inkább a festményekkel foglalkoztam, de miután ilyen nagyon fura pasik próbáltak meg felszedni, miután kijavítottam az elemzéseiket, inkább csak leültem kint a hallban színezni. Undorítóak ezek az emberek.
Valahogy volt egy érzésem, mikori is lehet a kép, de nem mertem volna komoly felételezésekbe bonyolódni, mert nem az én tisztem, hogy ezekről döntsek. Szóval leginkább csak kérdeztem.
- Akkor tudom, mikor csináltad - közöltem rezzenéstelen arccal, mielőtt még halványan elmosolyodtam volna. Előttem volt, ahogy esetlenül, de köré fontam a karjaim a cukrászdában, hogy ne essek megint atomjaimra. - Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy megmutattad.
A nő egy kicsit sem volt szimpatikus és azt hiszem, hogy én sem neki, de nem is vágytam rá. Helyette csak apu elé léptem és kissé nyújtózkodva simítottam az ajkaim az övéire, játékosan, de akaratosan. Aztán vetettem egy pillantást a nőre, semmi mosoly, vagy kedvesség. Tudja, hol a helye.
- Mehetünk - fűztem az ujjaim apuéi közé, majd vetettem rá egy ragyogó mosolyt, még visszapillantva a vállam fölött a festményre. Ide ma még visszajövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

#her | 11th August

- Biztos nem vagy az - vágtam rá. Én szerettem volna egy olyan tesót, mint amilyen Stella volt. Mert Noah rendes meg aranyos, de nem színez velem és sokszor nem érti meg a bajaimat, arról nem is beszélve, hogy már volt saját littleje és ezért elég kevés ideje is jutott rám. Ami normális, én is azt akarnám, hogy a saját apum velem foglalkozzon, ne mással. De azért mégis. - Ja, már, hogy... ne lenne a izéke. MI a neve?! Ajj. Az a G betűs. Gedeon.
Azt hiszem, én megértettem. Bár én nagyon szerettem a testvéremet és asszem így el is voltam, de Stella kicsit olyan volt, mintha a sosemvolt húgom lenne. Ez pedig boldoggá tett, hogy ilyen jól kijöttünk egymással.
- NINCS?! Majd veszek neked, biztosan tetszene, nekem van egy pár, kaptam ünnepekre, meg anno egy ilyen nagy plüssöt aputól a vásárban. Azt gondolnád, amilyen Zen, nem tud lőni. - Aztán meg... én is csak pillogtam nagyokat és nem is tudtam, hogy most szerelmes lettem hirtelen, vagy összeféltem magam. Kicsit talán mindkettő, annyi biztos, hogy nagyon rendesen megköszöntem neki a pónit még ott, helyben.
Stella közben a partra vetette magát, én meg követtem a példáját, miközben a lábikóim még kicsit a vízbe lógattam. Nem volt idekint olyan nagyon jó idő, sőt, egészen fúj.
Kicsit szerencsétlenül, a fejemet is kis híján leütve és csapkodva, de sikerült elkapnom a tésztát, majd egy halk ó-val világosodtam meg.
- Elég gyorsan ahhoz, hogy meg tudjam enni a snickerst vacsi előtt, mielőtt apu utolérne. Szóval szerintem nem vagyok rossz - bólintottam apróbbakat, mielőtt tudálékosan elvigyorodtam volna. - De pontosan hova is futunk? Az öltözőbe?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán illett volna bejelentenem magamat, legalábbis, Apu biztos azt mondta volna hogy ha már valahova beugrok, akkor legyek szíves és szóljak előre. Mert ugye nem mindenki olyan, mint ő, van, aki nem örül annak, ha egyszer csak ott állok a küszöbön. Nem mintha ez vele annyiszor előfordulna vele, leginkább szinte soha, tekintve, hogy majdnem nála laktam. Csak majdnem, nem teljesen, mert még akadtak cuccaim a másik házban, de igazából nem olyan sokáig, azt hiszem.
Szóval itt álltam, hívatlanul és bekopogtam a vöröskéhez, a lehető legnagyobb lelkesedésemet magamra öltve, kicsit még billegve is a lábikóimon ide-oda. Nem kellett sokáig várnom, pillanatokon belül feltárult az ajtó, mi pedig egymás nyakába borultunk. Jó volt őt újra látni.
- Szczęśliwego Nowego Roku neked is, te drága - öleltem még pár pillanatig, mielőtt beslisszoltam volna a hívogató melegbe. De épp hogy csak elhaladtam mellette, a kezem után kapott, én pedig mielőtt még a szemébe nézhettem volna, már szélesen elvigyorodtam, szinte bele tudtam volna halni a boldogságba. Mikor az egész gyomrod egy apró, pici labdává változik.
- IGEN! Ez pontosan egy olyan gyűrű! -  ugráltam egy egész kicsit egy helyben, mint egy pingpong labda, de aztán a másik kezem a zsebembe mélyesztettem és kihúztam 6 kicsi tasakot. - Hoztam forrócsoki-port. Lányos este?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

Mindegy mennyi idő telt el, vannak dolgok, amik úgy tűnik, nem változnak. Mint a tény, hogy ő szeret engem, én pedig őt. Ez pedig csak nem is olyan régen tisztázódott le bennem és most már nem lettem volna hajlandó lemondani róla semmiért, mindegy, mi áll vagy bukik rajta. Minden más huszadrangú.
- Tudod, más így a képeid közelében. Mióta én is érzem, amit te... - mosolyodtam el halványan. Mert bár voltak árnyoldalai és pozitívumai a hydromágiának, ez határozottan a jók közé tartozott. Olyan volt, mintha megéreztem volna a kép rezzenéseit, a benne rejlő mágiát jobban értettem, mint az emberek nagy része.
- Tessék? Mármint... hozzánk? De... hogy? - kérdeztem, egyből rákapva a pillantásomat, mert a képei nagy részének se híre, se hamva nem volt legalább hónapokig, mikor elindított egy-egy időszakit. Volt olyan, ami úgy jött vissza, hogy én már nem voltam ott, pedig az sem történt annyira későn... Kicsit szürreálisnak tűnt, hogy ezt a csodát csak úgy hazahozza.
A csókra ő is elvigyorodott, meg én is, holott azt hiszem, ő is tudta, hogy ez most nem egészen csak azért volt, mert annyira akartam. Persze, akartam. Mindig is, de ez most inkább a fura néninek szólt. Fogja vissza magát.
- Apu ugye tudod, hogy 20 perc alatt semmit nem rendezel le? Majd pont egy megnyitót fogsz? - nevettem el magamat kissé hitetlenkedve, a kezem az ajkaim elé kapva, az arcom pár pillanatra forróságba is borult. Csak utána intettem a pasasnak, aki amúgy nagyon furán nézett rám, meg úgy végig is mért, ami nem igazán tetszett. - Pfff... Túlértékelsz, az első kiállításodon három napba telt túljutni az első két képen, talán annyi ideig most nem maradunk! De persze. Engem úgyis csak felidegesítenek a butaságaikkal. See ya soon.
Még csókot nyomtam a kezére, mielőtt elengedtem volna azt és elkocogtam volna az első képhez. De nehéz volt kizárni a buták hangját, mert valami szeretőről beszélgettek, meg hogy biztos szabados alkotó. Inkább csak elmerültem a kép figyelésében, ahogy a szürke arcba néha-néha színek vegyültek az apró rezdülésekkel. Valahogy el is vesztettem az időérzékem ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

#her | Daddy bemutatóján |  13th of January

- Persze. Olyan élő, nem tudnám elmagyarázni, csak... a tényt, hogy víz, valami olyasmi, mint amit Trusia buborékjainál érzek, csak kicsit passzívabb. - Azt hiszem, ez volt talán a legértelmetlenebb dolog, amit összehordtam eddig, de közben meg mégis volt benne valami, különben nem mondtam volna azt, amit. - Téged. Mindig téged.
Szerintem mindenkinek volt egy saját útja, ahogy kifejezte magát, nem csak a mozdulatok, a mimika, az öltözködés, de a művészetek, a mágia és igen, az elemi terén is. Ebben a képben kicsit Axel is benne volt, az ereje, szíve-lelke, az, amit irántam érzett, ennyi idő után is. Csodaszép volt ez a kép.
- Tudod, hogy nem így értettem - néztem rá méltatlankodva, mert nem ezt kérdeztem. Nem vagyok ennyire buta, tudom, hogy vannak a képei szállítva,a  kérdés az volt, hogy lehet az, hogy a többi képét elviszik, más országokba is, ez meg itt marad és hazajön velünk.
A néni azt hiszem, meg volt sértve, amiért Apu velem volt itt és nem vele bájolgott kint a többiek között. De ugye már úton voltunk, hogy ezt orvosoljuk, nehogy nekem mérges legyen bárki rá, mert velem foglalkozik inkább. Arra lesz máskor is ideje.
- Huh. Milyen határozott valaki - biggyesztettem le az ajkam elismerően, de aztán csak egy ragyogó mosolyt villantottam rá, hogy éreztessem vele, én mindenben is támogatom.
- Majd visszatérünk erre, ha végeztél, én addig nézelődök és meglátom, mennyit is ismerek meg. - Párat egészen biztos, mert volt, amihez segítettem neki a színeket válogatni, meg egy-kettő közben el is aludtam a tapijaim köré pakolva, a buksimat a hátának döntve. Azok még mindig vicces esték voltak.
- Néni. Néni! Látod ezt a szép képet itt? Én emiatt vagyok itt, nem érdekel, hogy mit motyogsz. Az sem, szerinted hány éves. Amúgy sem annyi. Olyan butákat gondolsz - néztem rá lesújtóan, mikor azt vesézgette, hogy ő bármilyen művész korát meg tudja ítélni a festményei alapján. Ide csak bolondokat hívtak meg?
Inkább a szexi pipőimben tovább totyogtam a második képhez, és ott is elrévedtem egy kicsit, meg is rémültem, ahogy megéreztem, hogy valaki a derekamhoz ér. Aztán megkönnyebbülten simultam az ismerős ölelésbe, el is mosolyodva kicsit.
- A képeiddel? Soha. Daddy, are aaaaaall theeeeeese people so fudging stupid? -  hajoltam előre kicsit, hogy rá tudjak nézni a vállam fölött, összevont szemöldökkel, szinte már megrökönyödve. Olyan buták.