Jonas- Maga igazán szerencsés ember - jegyzem meg kilépve a fürdőből magamon jól összekötve a köntösöm pántját - Nem fog magán az ital és van elég pénze is, hogy azt a hármat ott kifizesse - mutatok az üvegcsékre, amik élek a gyanúperrel, hogy a minibár néven csúfolt kicsinyke hűtőből származnak, melyet mint szállásadásban jártas személy én magam sosem nyitok ki sehol. Odasétálok ágyamhoz, felhajtom a paplan élesre rendezett sarkát, majd előhúzok alóla egy pizsamát, sötét zöldet, hosszú ujjút és selymet, hogy azután a köntösöm zsebéből elővett pálcámmal elvégzett gyors bűbáj hatására a két öltözetet felcseréljem magamon és immár alváshoz kész állapotba kerüljek, már ami a viseletemet illeti. Egy nő sosem tudhatja mikor, hol, ki előtt és milyen gyorsan kell ruhát váltania. - Ha még nem tud aludni semmi baj, viszont nekem holnap reggel vissza kell mennem Bogolyfalvára - közlöm, majd becsusszanok a takaró alá és a férfi felé fordulva, fejemet tenyeremen megtámasztva felkönyökölök - Hatkor ébresztem! Jó éjszakát! - mondom halványan elmosolyodva és lekapcsolom az éjjeliszekrényen mindeddig fényt adó lámpám, míg az ő oldalán persze égve marad az övé és vonja fénykörébe őt és szűkebb környezetét. A szoba felőlem lévő része kellemes, békés félhomályba süllyed, ahogy az én fejem is amint párnámra hajtom. Még pár pillanatig nézem a férfit, majd annak hitével alszom el, hogy holnap reggel úgy magamat, mint őt épségben és kipihenten találja majd a felkelő nap. Magamban még elmondok egy rövid imát és átadom testem az éjjeli nyogodalomnak.
