36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emerald Stone összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Le
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 9. 22:24 Ugrás a poszthoz

Jonas

Mielőtt meghoznám a döntést gondoltam eljövök és körbenézek a városba és az akadémián. Meglepett, hogy épp engem ajánlottak, hiszen csak egy nővér vagyok. Az más kérdés, hogy ügyvéd is ám nem emiatt hívnak magukhoz. A vonat út alatt sokat gondolkoztam ezen és azon, vajon képes lennék-e rá, hogy tanítsak. Sosem csináltam, leszámítva a korrepetálást egykor a Rellonban, de az teljesen más. Emlékszem magamra a szemüvegemben, a két copfommal, ahogy egy kis elsősnek segítek bájitaltanból. Istenem, de rég volt és mennyi minden változott azóta. A legtöbbet persze én magam, s ez az alakulás mind a mai napig nem állt meg. Az itt töltött idő alatt terveim szerint bejártam a települést és még van egy napom. A szállásom mellett van egy park ahol most, késő este épp sétálok. Az egyik padon egy alakot pillantok meg és az ösztönöm azt súgja valami nincs rendben vele. Farmert egy zöld topot és fölötte fekete kardigánt viselek. Hajam fonatban, lábamon dorkó, hiszen a rengeteg sétát csak ilyen cipőben bírom, viszont ebben ha baj van futni is tudok majd, fut át az agyamon miközben odamegyek a padon lévőhöz, hogy megtudjam nincs-e baja. - Jó estét! Uram, minden rendben? Jól érzi magát?- hajolok felé, de nem érzem rajta sem koldusok sem a részegek szagát, de még a cukorbetegekre jellemző illatot sem. Inkább csak egy túrázó lehet, aki több napja járja a vidéket megfelelő higiéniai körülmények híján. Pár ilyen utazó egykor a hotelben is megfordult és Anya sosem hajtotta el őket. Büszke voltam rá ezért és az önzetlen jóságáért. A megmaradt ételt mindig szétosztotta a szegények között és befogadta a kóbor állatokat. Bár én is ennyire jó és nemeslelkű tudtam volna lenni
.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 10. 07:23 Ugrás a poszthoz

Mitzinger Bence

 Valahogy másnak képzeltem neve alapján a kapcsolattartót. Nem is tudom, ez a ember nem tűnik aktatlogató oktatási ügyekben illetékes hivatalnoknak. Ahhoz túl fiatal és eleven, bár nem feltétlenül ez a legjobb kifejezés a megjelenésére. Pár pillanatig nézegeti a papírokat, s közben elém villan egy idősebb köpcös, szerzetes fazonban kopasz, szürke öltönyös ember képe, aki az iratokat rendezgeti. Ekkor vesz fel a velem szemben álló egy olyan testtartást, mely után szavai már meg sem lepnek. - Ha a portás nem tájékoztatott félre, és ön Halmai Alfonz úr akkor mindenképp jó helyen járok - mondom minden érzelemtől mentesen. Ráérek akkor magamat védendő prókátori hangnemet megütni, ha kiderül, hogy esetleg mégsem a megfelelő hivatalnok kezébe adtam szakmai előmenetelem fontos mérföldkövét. Milyen más ez most, mint egykor a spliti irodában, ahol úgy bánt velem a vezető, mintha a lánya volnék. Az első naptól kezdve felnéztem rá, annyira joviális volt és derűs, pedig komoly perek súlya nyomta nap nap után a lelkét. Azon kevesek egyike volt, aki megértett, aki megtanított rá miként rejtsem el teljesen érzéseimet, s hogyan lássam meg másokét a legapróbb jelekből. "A szándékot és az indítékot kell megéreznünk és megértenünk, különben csak üres szavakkal sakkozunk" - mondta egyszer, s én azóta mindig figyelem azt akivel szót váltok legyen az mostanság egy beteg, vagy anno egy őrizes, akihez kirendeltek. Nosztalgikus hangulatom elillan bensőmből, nyoma sincs. Helyét átvette a bizonytalanság, mert most úgy érzem, a férfi nem az, akinek hittem. Persze ez mindaddig csak sejtelem, míg be nem mutatkozik nekem. Mialatt az igazság kiderülésére várok egyenes tekintettel nézek végig rajta. Vörös nyakkendőjén pihen meg zöld szemem. Talán lázadás az itteniek monokróm konvenciója ellen. Jó tudni, hogy másban is munkál ilyesfajta ösztön. Meglehet azonnal be kellett volna mutatkoznom, de a bogolyfalvi titkárnő azt mondta tud rólam az összekötő és vár. Nőttön nő bennem a kétely, ám ezt jól palástolom. Az viszont feltűnik, hogy a velem szemben álló is tudja már a nevemet. Efelől nincs kétségem. Az arcán a szerződést nézve átsuhant némi értetlenség. Idegen név az enyém, s ezen megütközött, de épp csak annyira, hogy olyannak, aki nem figyel fel se tűnjön.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 10. 21:19 Ugrás a poszthoz

Jonas

 A jól megtermett fickó azt mondja remekül van. Nos ezzel azon nyomban vitába is szállnék, de mielőtt ezt megtehetném olyat mond, pontosabban kér, amitől szemöldököm felszökik és ha nem venném komolyan el is nevetném magam vagy felháborodnék, de a szituáció annyira spontán és váratlanul ér, hogy pár pillanatig meg sem tudok szólalni. Miután végre összeszedtem magam odahajolok hozzá - Rendben, megteszem! Maga nem tűnik alkoholistának, inkább csak fáradnak, szóval megveszem magának azt a sört - jelentem ki, s azzal a lendülettel be is megyek az ivóba, hogy teljesítsem ígéretemet. Méregető pillantásoktól kísérve sétálok a pulthoz. Hűvös arckifejezésem, határozott és céltudatos mozgásom most nagy segítségemre van. Odaérve a pulthoz mégis némi csellel, s önvédelmi céllal két üveg maláta-komló párlatot kérek. Míg várok kicsit ecsetelem is az engem kiszolgálónak, hogy a párommal jócskán kiszáradtunk és úgy döntöttünk legurítunk a hosszú városjáró túránk végén egy üveg jó fajta söröcskét és pont útba esett ez a kellemes hely. Miután megkapom a két palackot azokat rutinosnak tűnő mozdulattal fogva távozom. Szinte érzem hátamon a vizslató tekinteteket, de magabiztosan sétálok ki, remélve, hogy megérte ismét elvem, az "igazság mindenek felett" ellen beszélnem. A férfit szerencséjére ott találom ahol hagytam, a padon. - Tessék! Egészségére! - nyújtom át neki az egyik üveget, míg a másikat gondosan a táskámba rejtem. Nem iszom, főleg azért nem mert egyáltalán nem tolerálom jól az italt és nyomban elvesztem tőle az önkontrollomat, s ezt most , ahogy máskor sem engedhetem meg magamnak. Türelmesen kivárom míg lehúz belőle néhány kortyot. - Mondja, mikor evett, fürdött és aludt utoljára? - a kérdésem olyan elemi szükségleteket és azok kielégítését firtatja, melyek mindenkinek kijárnak. Még aki az El Camino-n zarándokol vagy épp az Ördög útján annak is, így ennek a embernek miért ne juthatna belőlük. Míg a férfi válaszára várok végiggondolom a lehetőségeket.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 10. 23:58 Ugrás a poszthoz

Mitzinger Bence

 
Nem tévedtem el, mégsem érzem jó helyen magam. A férfi furcsán néz rám, s megint belepillant az általam átadott iratokba. A kérdésre melyet feltesz ezután, legszívesebben felvonnám szemöldököm, de ehelyett megtartom arcom rezzenéstelen, szobor szerű nyugalmát. - Kicsivel több mint fél éve élek ismét Bogolyfalván - közlöm nyugodt hangon és miután egy székre mutat, jelzem, hogy inkább állnék, így maradva egy magasságban és tárgyalási pozícióban vele. Ez egy jól bevált vallatói technika, s én magam is alkalmaztam annak idején. Aki ül nehezebben tarthat szemkontaktust, s emiatt alárendeltnek érezheti magát, akinek felelnie kell vagy épp könnyebben összezavarható. Miközben ezen gondolkozom ismét kapok egy igen furcsa kérdést. - Ott szereztem meg alapfokú bizonyítványomat, de oktató nem voltam sohasem. A referenciáim kiállítói a megmondhatói annak, hogy miért méltattak. Végzettségemet tekintve pedig ápolónő és ügyvéd vagyok, mint ezt ön is pontosan tudja. - nézek mélyen a férfi szemébe, s szavaim őszintén csengenek, hiszen nincs okom titkolózni. A férfi azonban most végképp leleplezte magát. Teljesen bizonyossá vált számomra, hogy ő biztosan nem Halmai úr. Már csak azt kell megtudnom kicsoda valójában és miért nem mondta el rögtön az igazságot. Smaragdzöld lélektükreimben megcsillan a kihívás szikrája. Felveszem a kesztyűt és most már csakazértis kiderítem mi folyik itt. Lehet, hogy ez az egész felkérés a minisztérium trükkje, hogy visszacitáljanak a jog szövevényes hálójába.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 12. 15:17 Ugrás a poszthoz

Mitzinger Bence

 
Ha nem tudnám jól palástolni érzéseimet és gondolataimat még úgy látszódna, hogy megütköztem megjegyzésén. Ám mivel nyugalmam továbbra is megingathatatlannak kell, hogy látszódjék higgadtan tudok reagálni. - Egyáltalán nem. Sok olyan utazási mód van mely vagy gyors, vagy teret ad a pihenésre - mondom, majd egy rövid kézmozdulattal jelzem, hogy részemről a témát lezártnak tekintem. Kellemes a jelleme, megnyerő -már-már veszélyesen- a mosolya és a hangja is a velem szemben ülő imposztornak, mégis olyan negativitást érzek áradni belőle, ami elveszi minden életkedvemet. Nem igazán értem ennek az okát, bár élek a gyanúperrel nem személy szerint velem van baja, hanem talán Bogolyfalvával. Mikor kiejtettem a falu nevét arcán ennek mikro jelei futottak át egy pillanatnyira. Üdvözlésére és a "kollegina" megszólításra halványan összevonom szemöldököm, majd miután kijelenti, hogy akit kerestem nem ő és el is ment csak biccentek. - Nos, ez esetben kérem adja vissza az irataimat. Megvárom vagy visszajövök egy alkalmasabb időpontban - nyújtom ki kezem felé. Nem kérdezek semmit, mert számomra egyelőre elég, hogy kiderült az igazság ezen része. Szeretném persze megtudni a nevét, és a beosztását, de ha nem árulja el arra vagy feltétlen jó oka van, vagy egyszerűen udvariatlan. Az utóbbit azonban kétlem. Minden esetre smaragdzöld szememmel várakozón fürkészni kezdem.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 14. 00:15 Ugrás a poszthoz

Eleonore
Kinézetem

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 15. 09:18 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
Bókját kedves mosollyal fogadom, de nem felelek rá sem elodázón, sem tiltakozón. A betegek jönnek, ha szép vagyok, ha nem. Nincs ennek köze ahhoz, hogy vele most ilyen öltözékben találkoztam. A pincértől megkapjuk rendeléseinket. A magam részéről csak teát kértem, abból is egy "Autumn kiss" névre keresztelt gyümölcsválogatást, mely birsalma darabokat, búzavirág szirmot, hibiszkuszt, és eper darabokat tartalmaz. Az italt mézzel ízesítem épp, amikor megkapom válaszát, még egy fontos információt. Felpillantok rá és elismerően biccentek. - A megfelelő ember, a megfelelő helyen - közlöm ezt mind a pub, mind a házvezetőség tekintetében gratuláció gyanánt - Melyik ház feje lettél? Várj, had próbáljam meg kitalálni! emelem fel kezem, hogy megakadályozzam a szólásban, s közben lelki szemeim előtt egy kék sálas alak képe suhan el - Hm...hm...Levita és azt is megmondom miért erre tippelek - kortyolok egyet a teából, ami kimondottan ízletes - A tudás mindenek felett, különleges jellem mindezek mellett - rámosolygok bögrém felett - Nos? eltaláltam? - kérdezem végül, s míg válaszára várok elmélázom, vajon megoszthatom-e vele a gondomat, kérhetek-e tőle tanácsokat, majd úgy döntök igen. Ő mindig is teljesen másként látott mindent, hátha ez, az enyémmel tökéletesen oppozícióban álló gondolkodásmód majd inspirálólag fog hatni. - Nem szokásom kiönteni a szívem - kezdek bele mélyet sóhajtva - De ha nem haragszol most mégis megtenném - pár pillanat alatt összeszedem mindazt, amit elmondva nem leplezem le előtte Kriszt. Ügyvédként és nővérként is fontos számomra a diszkréció, s ez civilként sincs másként  - Van egy férfi, akivel régen ismertük egymást, s pár napja újra találkoztunk a sors szeszélye folytán. Eltöltöttünk egy kellemes estét együtt. Ittam egy korsó vajsört és tudod mennyire nem bírom az italt, szóval megcsókoltam. Úgy tűnt nincs ellenére, mert viszonozta és míg be nem kísért a patika ajtajáig, olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha ez folytatódna, de...- megnedvesítem ajkam és torkom egy korty teával mielőtt folytatnám - Neki a munkája az élete, nekem pedig itt van a nővéri és patikai munkám és mellé most fogadtam el egy vendég oktatói posztot a Sárkányölőben, Tatán. Szóval időnk egymásra nem sok lenne. Ha csak rá gondolok jól eső izgalom tölt el, ám a körülmények aggasztanak. Szerinted van értelme jobban belebonyolódnom ebbe a románcba, vagy inkább várjak, hátha megtalálom, akit nekem szánt az Isten? - nézek á reménytelin és kérdőn, mintha nála volna mennynek és pokolnak kulcsa - Mert hiszek benne, hogy létezik ilyen, csak nem tudom ő-e az a férfi...- hallgatok el, hiszen már így is túl sokat beszéltem magamhoz képest, s ezért titkon szégyenlem is magam. Amióta a faluba érkeztem furcsa változáson megyek keresztül, aminek okát és irányát nem tudom, és pontosan emiatt félek, hogy nem maradok önmagam. A hűvös nyugalom, a rezzenéstelen arc és a pengeéles elme még mindig én vagyok, de melléjük társultak olyan jellemvonások, melyek idegenek számomra.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 17. 16:50 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
Elmosolyodom hallgatva egyetlen nő nemű barátomat. Annyira jellemző, hogy magát bajkeverőnek titulálja. Mindig is volt benne tűz, de ez mióta vétek? - Eleven voltál, ennyi az egész - rázom meg ellentmondón fejem - Még most is az vagy. Ez a belső tűz tesz alkalmassá ennyi fajta tevékenységre. Légy büszke rá, hogy nem a könyvek fölé görnyedve teltek el kamasz éveid, mint nekem - iszom ki bögrém tartalmát majd figyelmesen végighallgatom véleményét és tanácsát, miközben a pincér elviszi üres edényeinket és kisvártatva kihozza a süteményt, amit még pótlólag kikértem. Az meglep, hogy az igazit még ő sem találta meg, de talán valahol itt köszön vissza, hogy ő is a hivatását választotta a családalapítási tervek helyett. Másként használta ki szabadidejét. Elbűvölő lénye sok hódolót vonzott, ez is éppoly evidens, mint nálam mindennek az ellenkezője. Visszagondolva a bő pulóveres, szemüveges és visszahúzódó egykori önmagamra ez teljesen indokolt is volt. Most azonban már más vagyok, egészen más. Kérdése, mely Kriszre vonatkozik, nem lep meg. A helyében én is kíváncsi volnék. - Olyan akár egy békés kikötő, egy csendes menedék. Csupa nyugalom, derű és  udvariasság- kezdek bele a jellemzésbe. Szemeim szinte felragyognak, s hangom megtelik lágy bársonyossággal, ahogy róla beszélek. - A haja majdnem fekete, a szeme barna, a tekintete simogató és jóságos. Sokat segít másomon. Mindig is ilyen volt és velem is ennek köszönhetően barátkozott össze - elmém elfutják az emlékek - Elveszett elsős voltam, akihez ő jó szívvel közeledett - villám hegyére tűzök egy falat csokoládés Marlenkát, majd ajkamhoz emelem. Belekóstolva egy pillanatnyi mámort érzek, de arcom rezzenéstelen marad, miután visszazökkentem a valóságba, egyúttal befejeztem a Kriszről való beszámolót.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 19. 14:44 Ugrás a poszthoz

Jonas

Igaza van, inni volt a legfontosabb, s a sör bármily furcsán is hangzik, igen jó ellenszere a dehidratáltságnak. Tele van jótékony anyagokkal folyékony mivolta mellett. A férfi szinte kéjes örömmel kortyolja, amin magamban elmosolyodom, ám arcomon ennek a jóleső elégedettségnek nyoma sincs, az mozdulatlan és érzelemmentes marad. A válasza melyet ad, koránt sem kielégítő számomra, ezért leveszem hátizsákomat és előszedem belőle azt a szendvicset, mely megmaradt abból az adagból, amit magammal hoztam a tatai felfedezőutam első napjára. - Tessék, ezt egye meg. Vaj van benne, sonka és paprika - nyújtom oda a jókora zsömlét a férfinak - Nem hajléktalan, igaz? - kérdezem míg várom megeszi-e a felajánlott ételt, s közben lelki szemeim elé furcsa szaggatott képek futnak, mintha más szemén át látnám a környéket. Gyorsan elhessegetem őket, hogy a férfira koncentrálhassak. - Nem töltheti kinn az éjszakát, már hűvös van. Jöjjön, nálam úgyis van egy szabad hely és le is zuhanyozhat - közlöm vele ajánlatomat. Talán teljesen bolondnak tűnhetek, hogy elvinném a szállásomra, hiszen akár bűnöző is lehet, de a megérzésem azt súgja nem az, csak egy utazó, akivel jót tehetek, s ez nekem semmibe sem kerül. Ha igent mond kisvártatva el is indulunk a kis panzió felé, ahol szobát foglaltam magamnak. A kulcs nálam van, így minden gond nélkül be tudunk jutni. A szoba egyszerű, de kényelmes, teljesen semleges berendezésű és tiszta. Színeiben a halványlila árnyalatok vannak túlsúlyban, míg a fürdőszoba inkább kékes. A zuhanyfülke matt üveg, a mellette lévő polcon illatos, puha törölközők sorakoznak. Az én tusfürdőm levendula illatú, így neki is megfelelő lehet, feltéve, hogy nincs saját piperecsomagja - Van váltás tiszta ruhája? - kérdezem, miközben lepakolok az egyik ágy melletti éjjeliszekrényre. Leülve az ágy szélére leveszem cipőm, majd töltök magamnak egy kis gyümölcslevet abból, amit még reggel vettem magamnak, hogy ne kelljen feltétlen csapvizet innom.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 20. 21:25 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 Ellie szemében látom, hogy vitatkozni vágyik velem, ám mégsem teszi. A múlt jótékonyan fedő függönyét fellebbenteni mit ér, ha csak fájdalmat és önvádat hoz magával fénylő emlékek helyett? Ezért is örülök, hogy ennyiben marad a dolog. - Fiatalság bolondság... - ismétlem meg szavait halk visszhangként és bólintok egyetértőn. Ki így ki úgy volt bolond akkor a maga módján esze vagy épp szíve szerint, s mint ahogy az lenni szokott a másik életmódját hiszi helyesebbnek most már. Végül elvonul a vihar, mely elkomorította kedélyünket és barátnőm visszatér jó hangulatú kíváncsiskodásához. Elgondolkozom, hogy van-e igazából valódi okom titkolni ki is az aki ennyire elvette a józan eszem, amire feltétlen büszke vagyok és voltam mindenek felett. Végül arra a döntésre jutok, hogy beavatom, s utánam a vízözön. - Elmentem színházba, kicsinosítottam magam. Felvettem egy elegáns fekete estélyit, feltettem egy kis sminket. Az épület aulájában álldogáltam, amikor megpillantottam. Azonnal felismertem Kriszt - itt tartok némi szünetet és eszem egy falat sütit - Hercegh Kriszpint, a mardekáros diákot, aki szárnya alá vette Emeraldot a rút könyvmoly kiskacsát sok évvel ezelőtt. A fiúból férfi és egykori iskolánk igazgatója, a lányból nő és a falu nővére, míg a régi barátságból... - elpirulok, ami nálam igen szokatlan - Az előadás után beültünk a pubba, a te pubodba és beszélgettünk, majd ahogy mondtam az előbb, kicsit elragadtattam magam és megcsókoltam - fejezem be mondandóm és eszem ismét a Marlenkából, s gondolatban még azzal egészítem ki az elhangzottakat, hogy igazából ugyan csak ennyi történt, de teljesen a feje tetejére állította az életemet. Persze ezt akkor sem vallanám be ha vallatnának. Engem, aki türelméről és megingathatatlan nyugalmáról ismert és a tárgyalótermek jég királynője volt nem eshet újra naivan szerelembe, bár úgy érzem vészesen erre vezet az utam, mintha egy szakadék szélén táncolnék.  Istenem, kérlek, segíts nekem! Könyörögtem már azon az éjszakán elalvás előtt és most is itt az asztalnál szemben ülve a barátnőmmel.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 20. 22:58 Ugrás a poszthoz

Krisz és az a bizonyos pizzéria
öltözetem

 
Már majdnem a találkozónk - randevúnak hívni még félek - helyszínéhez érek, amikor elrohan mellettem egy lány azt kiabálva válla felett hátra, hogy ő ide többet nem jön az életben. Nos be kell vallanom összeszorul a gyomrom, s az őt követő, engem majdnem fellökő fiatalember sem nyugtat meg azzal a mentségnek szánt strófával, hogy a kagylók nem harapnak. Istenem, csak legyen sima szalámis vagy sonkás-gombás pizza is...mondok el magamban egy imát mielőtt közelebb sétálnék. Mozgásom, mint mindig, erőteljes, határozott, de mindenek felett most nőies. Valamiért könnyebben megy, a szokásosnál, hogy ilyen legyek. Ahogy meglátom Kriszt elmosolyodik a lelkem, másként nem tudom leírni azt a jóleső érzést mely végighullámzik lényemen. Nagyon nézegeti a menüt, ezért lelassítom lépteim, óvatosan mögé húzódom, majd a füléhez a lehető legközelebb hajolok - Látsz valami érdekeset? - suttogom el a kérdést, mely elsőként az eszembe jut, s hangom simogató lágysággal teli. Eldöntöttem magamban, hogy hagyom a maguk útján alakulni az eseményeket, s hallgatva Ellie-re kiélvezni minden percét a férfival töltött időnek, nem ragaszkodva görcsösen semmihez. Vörös ruhám éles kontrasztot alkot majdnem fekete hajammal, amit most nem fogtam össze, valamint smaragdzöld, örömtől csillogó szemeimmel. Lopva végignézek rajta és tetszik, akit látok, szégyenlem bevallani magamnak, de nagyon tetszik. Arcomon azonban ennek semmi jelét nem lehet felfedezni. Komoly és rezzenéstelen, mint általában, s szerencsére most nincs olyan tényező sem, mely feloldaná gátlásaimat és lelepleződhetnék általa.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 22. 21:38 Ugrás a poszthoz

Krisz

 Bókjától tágra nyílnak hűvös, smaragd színű szemeim. Nem számítottam efféle reakcióra tőle, bár elképesztően jól esik. Mindig is azt hittem, hogy távol áll tőle az udvarlás, ahogy tőlem is az, amit az imént tettem. Udvariassága a régi, előre megy a pizzériába, majd tartja nekem az ajtót és kiválasztja a helyünket. Tetszik, hogy ilyen odafigyeléssel viseltetik a találkozónk részletei és azt hiszem irántam. - A magam részéről maradok a klasszikus gombás-szalámis pizzánál - lapozgatom oldalra billentett fejjel az étlapot, melyen időnként összevonom szemöldökömet, olvasva a "különlegesebb ajánlatokat" felsorakoztató részt. Ezután az én kedves partnerem kimegy, hogy leadja rendelésünket, s mikor visszatér ismét velem szemben helyezkedik el. Ez azonban most egészen más, mint a legutóbbi és egyben első közös esténk. Nincs alkohol, nincs szép ruha, sem jó zene, csupán ő és én oppozícióban egymással. Kettesben vagyunk és enni fogunk. Pizzát, amit én leginkább melegítőben egy pohár borral szoktam magamba tömni otthon. - Nem bántam meg a csókot! - jelentem ki őszintén az igazságot - Lehet, hogy kicsit többet ittam, mint kellett volna, de akkor is minden igaz volt, amit mondtam neked - folytatom és mindeddig hamvas orcámon a pír rózsája kezd kivirágozni. Tartok tőle, hogy alkohol sem kell és a közelében teljesen elvesztem a józanságomat. - Én ezt akarom veled, komolyan és minden mélységében. Azt viszont nem szeretném, hogy casus beli legyen a dolog vége - nézek rá fürkészőn, kutatva vonásaiban, szemeiben, hogy ő vajon mit érezhet irántam és mik a szándékai. A hideg logika itt most nem segít, az egzakt gondolkodás éppúgy csődöt mond. Feje tetejére állt a világom, s titkon remélem az övé is kimozdult a helyéről.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. szeptember 26. 15:31 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
Nekem is jó okom volt elodázni a szomorú témát, hiszen az én múltam sem makulátlan. Koránt sem. Követtem el olyan hibákat, melyek okán több élet romba dőlése, emberek halála szárad a lelkemen. Nem volt elég bölcs a szívem, hogy szemem meglássam az igazságot. Emiatt nem tudtam tovább dolgozni és élni Horvátországban. A nem rég volt első évforduló nyomát pedig pár napja magamon viselem, s ez épp elég mementó, szavak már nem kellenek. - Sosem hittem a tündérmesékben Ellie! - mondom rosszallóan, de ajkam szegletében halvány mosoly bujkál. Hittem én, oh de mennyire... Aztán megcsaltak és attól a pillanattól kezdve többé nem volt örömöm a romantikában, s egy ideig az életben sem, azt hiszem. Akkoriban még inkább a tanulásba menekültem. Az egzakt tudományok, a jogszabályok, a törvények, az ápolástan és az anatómia töltötték ki napjaimat. - Igen, kivárom, hogy ő tegye meg a következő lépést, nem akarom, hogy azt higgye erőltetem a dolgot - gondolkozom el egy kicsit Marlenkám utolsó falatai között, melyek még a tányéromon várják, hogy villám hegyére tűzzem őket - Kérlek, ez maradjon köztünk! - nézek rá szertelen természetű, de mindenek felett megbízható barátnőmre. Smaragdzöld szemeim hűvösen csillognak, visszanyerve higgadt határozottságomat hangom ismét komoly tónussal csendül. - Ha ez most munka volna, nos a bíró és az esküdtek biztosan elítélnének, kínlódás bűntettében - mondom csendesen, mintha csak hangosan gondolkoznék. Vádlott vagyok a saját peremben és inkább vagyok a magam ügyésze, sem mint védője. Kegyetlen érzés. Senki nem jött rá régen sem és most sem fog, ha rajtam áll, hogy mennyi és milyen mértékű vívódáson megyek keresztül. Kivéve talán a velem szemben ülő szépséges, életteli, erős nőt, akiből azt is kinézem, hogy nyakon vágja Kriszt, ha összetöri a szívem. Az Igazgató érdekében remélem, hogy kerül rá sor.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 1. 16:54 Ugrás a poszthoz

Kard Kutató Kaland

 
Egy nappal korábban érkeztem az országba, hogy saját ügyemben is eljárhassak, ha már ide szervezték meg a csapat összeállító találkozóját. Felhasználtam lehetőséget arra, hogy utánanézzek megtalálásom részleteinek. Tatán a Sárkányölőben csak a jövő héten kezdek majd, így mikor jött ez a különleges lehetőség én megragadtam az alkalmat. Kivettem pár szabadságot és Krisznek azt mondtam van néhány elintézni valóm. Év eleje lévén nagyon elfoglalt, így nem rökönyödött meg egy pillanatra sem. - Remélem nem késtem le semmiről! - lépek be biztos tudatában annak, hogy három perccel tizennyolc harminc előtt érkeztem meg az előzetesen tudtomra adott helyre. Az órám mindig előbb jár, mint a valós idő, így sosem kések. Megbűvölt hátizsákomban minden szükségessel, amit csak össze tudtam szedni, állok meg nem messze a két már benn tartózkodótól. Vannak nálam mugli gyógyszerek, mágikus segítő főzetek, kötszerek, bűvös kövek, nővényi kencék és mi egyebek. A hűvös sötétségből a meleg helyre olyan jól esik, hogy hirtelen csak ez az érzés jár át, ám hamar visszazökkenek a jelenbe. Leengedem kapucnimat, mely igézettől időjáráshoz illeszkedő kabátom igen praktikus tartozéka. Alatta rétegesen öltözködve pólót, pulóvert, strapabíró farmert viselek és bakancsot mely jól ki van taposva, hiszen ki tudja mennyit kell majd gyalogolnunk. Természetesen olyan ruha és cipő is van nálam, mely megfelelő, ha esetleg protokolláris vagy ehhez hasonló eseményekbe keverednénk. Múzeumok kurátoraival, antikvitások gyűjtőivel és szakértőivel mégsem találkozhatunk túrafelszerelésben.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. október 1. 19:43
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 1. 19:39 Ugrás a poszthoz

Jonas

Megjegyzésén, melyet még a padon tesz magamban jót mosolygok, ám arcom rezzenéstelen marad. Érzelmeim nem árulom el, nem volna értelme. A segítségem ajánlom, nem mást. - Minden idegent megkér, hogy vegyen magának sört? - kontrázok vissza elterelő szándékkal, s bár az ő szavaiban nagyobb igazság van, nem szívesen ismerném be ezt épp neki. Főleg annak biztos tudatában, hogy szavainak semmi jogalapja nincs. Egyáltalán nem veszélyes. Ebben teljesen biztos vagyok. Tudna az lenni, efelől sincs szemernyi kétségem, de velem szemben nincs oka támadólag fellépni. Egy biccentéssel veszem tudomásul, hogy velem tart és elfogadja segítségem. Hamar a szállásra érünk, s az ott bemutatott varászlása valódi mosolyt csal ajkam szegletébe, ám egy kérdést is azonnal felvet - Honnan tudta, hogy biztonsággal varázsolhat előttem? - érdeklődöm, mivel é úgy tudom, hogy ebben a városban nem csak hozzánk hasonlók élnek. A magam részéről csak akkor és azok előtt fedem boszorkány mivoltomat, ha biztos vagyok a dolgomban és abban, akivel vagyok. Természetesen Bogolyafalva ebből a szempontból a "mindenütt és mindenki előtt" címkét viseli, de Tatával egészen más a helyzet. Itt nem csak mágikus erővel rendelkezők élnek, hanem muglik is, így köztük járva a magam részéről én nem vagyok más, mint egy kiránduló, aki az Öreg tó körüli parkban végezte a napját. - Azt remélem tudja, hogy ez a pár mentő bűbáj nem megoldás. Menjen, fürödjön meg, a többit pedig bízza rám, jó?! - nézek rá enyhén rosszalló de vidám pillantással. Ott bujkál a nevetés smaragdzöld szemeimben, ahogy elnézem a tagbaszakadt utazót, a fél tiszta pólójával, meg a zsákjával. - Tessék, ez jobb mint az itteni welcome tasakos tusfürdők - nyomok a kezébe egy a saját megbűvölt zsákomból származó patikában Dr. Noxen receptúrája alapján kikevert, illatát és hatását a vele tisztálkodó neméhez, ízléséhez és bőrének szükségleteihez alakító fürdőkrémet.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 00:25 Ugrás a poszthoz

Krisz

 
Miután rendeléseinket leadta, s szavaimat meghallgatta koccintottunk, ő narancs én fekete ribizli lével. Okulva első közös esténkből mindketten mellőzzük most az alkoholt. Ezután megfogta balomat és belekezdett válaszába. Keze meleg, tapintása kellemes, ahogy szavai is azok lennének, ha közébük nem óbégatnának a kukoricaszemek. Az ilyen intermezzókat belül igen nehezen viselem, de mindezt ő nem veheti észre rajtam, hiszen arcomra nem ül ki izgalmamnak még a legapróbb jele sem, szinte soha. Talán pillantásom árulhatna el, de mivel a férfi elhagyja az asztalt, hogy ételeinket elhozza nem láthatja a smaragdszín íriszeken átrebbenő sötét hullámokat. - Ssshh! - emelem mutatóujjam ajkamhoz, hűvös, komoly hangon csendre intve a kis gazfickókat, akik, miután asztaltársam visszatér, szerencsére eltűnnek, mintha itt sem lettek volna pár perccel ezelőtt - Jó az illata - jegyzem meg és halványan elmosolyodom, látva, hogy ez valóban egy egyszerű, de annál gusztusosabban elkészített és feltálalt pizza. Az első falattal viszont még várnom kell egy kicsit, mert bizony tűzforró. Míg hűl csendben várok és elmém szobáinak ajtajai mögül megannyi gondolat jön elő. Nem tudom, hogy miket szeretett volna Krisz az előbb mondani, s bár mosolya igen biztató volt, mégis valahogy félek hallani szavait. Olyan régen volt már, amikor szerettem és mi lett a vége...Horribile dictu. Míg így merengek, tekintetem az innivalóm vöröse által az asztalra vetett utolsó napsugár fénypászmáján pihentetem meg, s lelki szemeim elé néhány különös kép vetül. Az igazság ismét, ahogy egy alkalmat kivéve mindig felfedi magát nekem. Látom, mintha fényképek sora vagy film volna. A velem szemben ülő kedves ember erről semmit sem tud, s jobb is ez így mindkettőnk számára.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 10:57 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

 
Mind megérkeztünk, jórészt időben, aki nem az majd felel bűneiért, de mint vádlott nem számíthat West bíró joviális hozzáállására. Bár hellyel kínáltak betoppanásom után a magam részéről nem ülök le, helyette inkább a szoba egyik jó belátást nyújtó sarkába helyezkedem, mely az ajtótól sincsen messze, s akár egy macska, csendben figyelem meg a történéseket. Bemutatásomkor röviden biccentek, közben pedig igyekszem mindenkit úgy megjegyezni, hogy magamban egy becenevet kötök hozzá. Akivel már volt bármiféle kontaktusom természetesen ez sokkal könnyebb. Így lesz innentől nekem, de csakis nekem North West, a Fővezír, Scarlet Conroy, a Békeharcos, Catherine Hope Payne, a Csinoska, Denis A. Brightmore, a Buktató, s végül Choi Min Jong, a Késő. Ez a díszes kompánia kiegészül velem, aki elnézve a többieket a Vénasszony jelzőt érdemelném. Hűvös tekintettel, rezzenéstelen arccal szemlélem az eseményeket, s akkor is megőrzöm tökéletes hidegvérem, amikor kiderül, hogy a létszámban beállt változás okán egy hálótárssal leszek gazdagabb az éjszaka folyamán. A szobánk kulcsát gyógyításban szintén jártas kolleginám kapja meg, ennek fényében a mi birodalmunk lesz az egészségügyi részleg. Miután mindenki megkapta a kulcsait és Scarlett el is indult, hogy visszavonuljon én is felveszem hátizsákom egyik vállamra - Nyugodalmas éjszakát! - köszönök el mindenek felett udvariasan, de igen visszafogott hangon, s lépteimet a számomra kijelölt hármas szoba felé veszem, bízva abban, hogy hamarosan már egy kellemes zuhannyal lazíthatom el tagjaimat, mielőtt átadnám magam az álmok birodalmának. Holnap úgy vélem már érdemben is cselekedni fogunk, ezért fontos, hogy kipihenhessük fáradalmainkat és felkészülhessünk a ránk váró feladatok tökéletes teljesítésére.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 21:48 Ugrás a poszthoz

Krisz

Emlékeimben éppilyen. Nyugodt, kedves és jóságos. Olyan férfi, akiben az ember igazi támaszt talál. Nyoma sincs benne rosszfiús kisugárzásnak, vagy ravaszságnak. Őszinte és tisztességes ember. A magam részéről ezt erénynek tartom, ahogy jóhiszeműségét és segítőkész udvariasságát. Ki az aki késsel-villával eszi az effajta ételeket? Ugyan már? - Jó étvágyat neked is Krisz! - mondom, majd beleharapok a sajátomba és egy pillanatra lehunyom szemem, hogy ezen érzékem híján a többi felerősödjön és még jobban átérezzem az ízeket és illatokat. A pizza nagyon finom. Tésztája megfelelően vastag, a feltét pedig elegendő és mindenütt lefedi, ami igen fontos szempont. Pár falat múltán újra belekezd az imént megszakított mondandójába. Figyelmesen hallgatom, tekintetemben érdeklődés csillan, arcomon érzelmeim nyomot azonban nem hagynak. - Rendben- reflektálok az elmondottakra, bár szívem szerint firtatnám a részleteket. Miként és hogyan oldjuk meg a találkozásokat, készítsünk-e menetrendet, de úgy döntök sutba dobom ezeket a gondolatokat és hagyom sodródni magam az árral, s remélem jó útra vezetnek. Csendben eszünk, mint két jó barát. Ez olyan érzés mely átmelegíti és örömmel tölti el szívemet. A lángolás is el fog jönni, idővel, mint ahogy a kandalló tüze is lassan fellobban zsarátnokából, ha türelemmel várunk. Addig is míg ez köztünk megtörténik élvezem a békét és nyugalmat, melyet a helyzet ad számomra, és igyekszem őt boldoggá tenni.
  
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 22:18 Ugrás a poszthoz

Eleonore

 
A sütemények elfogyasztása után még beszélgetünk még jó pár dologról. Szóba került többek közt a Levita és a tornyának romjaiból kinőtt fa mostani állapota, az én új pozícióm a Sárkányölőben, melyhez kaptam pár igen hasznos tippet. Annak örülök a legjobban, hogy Ellie megért és még tanácsokat is tudott adni nekem. Az sem érint rosszul, hogy támogat is annak ellenére, hogy a főnöke az, akihez romantikus szálak kezdenek fűzni. Nem hiába ő a legjobb és valójában az egyetlen barátnőm. Nem sok embernek nyílok meg és hagyom, hogy belelásson a belsőmbe. Olyan boldog lennék, ha ő is rátalálna arra, akit neki szánt az ég, de ezt természetesen nem fogom hangosan kimondani. Az nem én lennék. Már nem. A szentimentalista, álmodozó és naiv Emerald már jó ideje nem létezik. Megölték a körülmények, és egy férfi aki egykor ezernyi apró szilánkra tiporta a szívét és a lelkét. Az a nő, aki most itt ül ezen a kellemes helyen, már logikus, megfontolt és csak a józan eszében bízik. Ez persze a jóságot nem zárja ki egyáltalán, sem azt, hogy megossza aggodalmait. Mert valójában mindaz amit Krisz ügyében érzek az egyszerű kétségek rövid sora. El fognak mind múlni, ha meglátom az igazságot. Remélem ez nem várat sokat magára. Néha nem azonnal kerülnek felszínre a dolgok, de mindig meglátom őket, illetve majdnem mindig. Csevegésünk végeztével két üres tányér, a számla és némi borravaló marad utánunk az asztalon. Mi pedig távozunk, majd kisvártatva elválunk, hogy ki-ki a maga útján folytassa tovább a napját.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 2. 22:47 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

 
A szoba esztétikus és kényelmesnek tűnik a maga régimódi, már-már antik berendezésének ellenére. Szerencsére két ágy van benne összetolva, amiket egy pálcamozdulattal különválasztok. Nem szeretek együtt aludni senkivel, mert forgolódó típus vagyok. Jelen esetben pedig azért sem, mert hálótársam jószerével idegen. Furcsán összeszorul a gyomrom erre a gondolatra, pedig Csinoska nem tűnik veszélyesnek. A gyógyítás alaptétele, hogy ne árts, így kétlem, hogy jogalapja volna aggodalmamnak. Furcsa, hogy nem is olyan rég pont ugyanilyen esetben nem éreztem kellemetlenül magam. Más kérdés, hogy akkor önszántamból osztottam meg a szállásom egy tagbaszakadt férfival, akivel az Öreg tó melletti parkban találkoztam. Kiválasztom az ablakhoz közelebb eső ágyat, leteszem elé hátizsákom, kabátom felakasztom az ajtó melletti fogasra, majd kiveszek a táskából egy törölközőt, a már a tatai felderítő utamon is bevált tusolókrémet, a papucsomat, a fogkefe-fogkrém készletemet és selyempizsamámat. A hálóból nyíló kis fürdőszobába megyek, hogy megfürödjek lefekvés előtt. Odabenn örömmel konstatálom, hogy egy oroszlán lábakon nyugvó kád mellett egy zuhanykabin is helyet kapott. Levetem ruháim, zoknim és beállok a vízsugár alá. A vízcseppek szinte átmasszírozzák egész testemet, melyet a bőröm igényeihez és hangulatomhoz igazodó tusfürdő pedig körbeleng lágy mandulás-tejes illatával. Ellazulva jövök vissza immár pizsamában a szobába. Ruháim elrendezem zsákom tetején, majd kisvártatva nyugovóra térek
.  
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 12. 17:58 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

A nyugodt alvás jót tesz, s bár tudom azzal a döntésemmel, hogy nem mentem el a csapattal inni még inkább kirekesztenek majd maguk közül, mégsem bántam meg, hogy a pihenést választottam.Oldalvást fekszem, szemem gyorsan nyitom, könnyen kelő lévén, s már fordulok is a másik oldalra, hogy megkeressem karórám, megnézendő, hány órakor vetett ki magából az ágy. Mozdulatomban azonban megakaszt valami. Tekintetem a plafon közvetlen felettem lévő részén állapodik meg, melyen egy mondat szerepel keszekusza kézírással: "Ha almát látsz, mond “Cherchez la femme” Azonnal kikelek, és gyorsan végiggondolom mit jelenthet. Francia tudásom nagyon gyér, de ezt a kifejezést ismerem. Keresd a nőt, mint minden baj forrását. Az alma pedig köthető Évához, az első bűnöshöz, aki miatt az Úr őt és Ádámot kiűzte a paradicsomból, vagy lehet magának a tudásnak a jelképe, de szimbolizálhatja az életet is akár sőt a kísértést, a csábítást is, hiszen Lucifer a fényhozó ezzel a gyümölccsel vitte tévútra Évát. Itt be is zárul elmémben a kör, s egy gyors reggeli rutin és öltözés után már rohanok is le nappaliba, hogy mindezeket megosszam a többiekkel. Arra, hogy szobatársam Csinoska vagyis Hope az ágyában van-e vagy sem, őszintén bevallom nem figyelek. Alapvetően nem szoktam nagy zajt csapni magam körül így ha aludt nem az én motoszkálásomra ébredt fel ebben bizonyos vagyok. Leérve először úgy tűnik magam vagyok, ám picit jobban körülnézve meglátom egyik kutató társamat. - Jó reggelt Scarlett! - köszönök a lánynak, ám mivel még csak ő van itt egyelőre nem mondok semmit a felfedezésemről, csak majd, ha már a Fővezír és a többiek is megérkeznek. - Fáradtnak látszol, minden rendben? - kérdezem hűvös, de jó szándékomról árulkodó hangon - Jól sikerült az este? - folytatom az érdeklődést, és leülök egy sarki fotelbe, ahonnan mindent látok, ami a szobában történik és közel van annak bejáratához. Eközben lelki szemeim elé villan egy kép, valami vita féléről és egy jelről, de gyorsan elhessegetem, ahogy mindig szoktam, ha efféle megérzéseim támadnak.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 14. 00:00 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

 
Csupán köszönésemre kapok viszonzást olyan módon, ahogyan azt természetesnek ítélem. Érdeklődésemre hogyléte felől már ironizálva válaszol. Nos, ám legyen, részemről tartom magam ahhoz, hogy itt nem kapcsolatok teremtése a cél, hanem a kard keresése. A sikeres munkához nem kell jóban lennünk. Nem folytatódik tovább ezután már a csevegésünk mert sorra befut mindenki, legvégül maga a Fővezír is, aki azonnal hozzám intézi szavait. Megtudom, hogy ismét igazat láttam, ám ezt a bizonyságot megtartom magamban. Biccentek, hogy visszajelezzek ám arcomon és szemeimben semmiféle érzelemnek nincs jele, csak a tudomásulvételnek adok nyomatékot mozdulatommal. Hűvös nyugalommal hallgatom végig North mondandóját, hogy azután immár a megnevezett 9-es szobában - ottlétemmel jelezve, hogy nem futamodom meg - a magam higgadt módján és hangnemében szólaljak meg. - Nos én is kaptam egy üzenetet. Reggelre az ágyam fölötti plafonon volt, felírva. "Ha almát látsz, mond “Cherchez la femme”. A franciám gyatra, de ez a mondat azt jelenti szabad fordításban, ha jól tudom, hogy keresd a nőt, mint minden baj forrását - nézek körbe némi megerősítésért, majd folytatom - Az alma több jelentéssel is bírhat, kezdve a termékenységgel, az élettel, vagy a tudással, de összefüggésbe hozható Évával, mint az eredendő bűn forrásával, s így a mondat második részére volna magyarázat, valamint Luciferrel a fényhozóval, a bűnösök büntetőjével, a bűnre csábító ördöggel egyaránt - kis szünetet tartok, hogy mindenkinek legyen ideje végiggondolni az általam elmondottakat - Mi a véleményetek, miért kaptunk mindannyian iránymutatást és miért két ennyire különbözőt? - kérdezem meg, de gondolatban továbbra is azon morfondírozok, hogy miként értelmezhető a mondatom. Abban mindenek felett bízom, hogy a többiek is reflektálnak majd rá és az ötletelésből kihámozzuk valahogy az igazságot. Ennek ellenére ettől a pillanattól fogva igyekszem mindig kicsit befelé is figyelni, a megérzéseimre és ha csak a sors úgy nem hozza jobban mellettük maradni. Bár jobban belegondolva ki is használhatjuk, hogy engem enyhe kézzel terelnek, és nem átokkal sújtanak, ha magam vagyok. Többször elválva a csapattól lehet kapnék még további hasonló rejtvény szerű útravalókat. Ezt az ötletemet viszont csak majd akkor hozom fel, ha már megtárgyaltuk az almás-átkos kérdéskört.
Utoljára módosította:Emerald Stone, 2018. október 14. 00:10
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 15. 14:54 Ugrás a poszthoz

K.K.K

 
Kutatótársaim reakciója arra, hogy őszintén elmondtam mit fedeztem fel, s ötletelni is próbáltam róla, hátha előbbre visz bennünket, nem aratott osztatlan sikert, s ez enyhe kifejezés részemről. A Fővezírnek már kész tényei voltak, melyeket elénk tárt, mint lehetséges kutatási helyeket. A magam részéről visszahúzódtam oda, ahol eddig álldogáltam, s csak némán figyeltem. Magamban élcelődve eszembe jutott, hogy ha ő mindent tud és így kézben tart, minek kellünk mi ehhez az expedícióhoz egyáltalán? Ez nem a megfutamodásról, vagy a kockázatok fel nem vállalásáról szól, hiszen, ha gyáva volna bármelyikünk, akkor egyikünk sem jelentkezett volna a feladatra. Azonban ezek a gondolatok, melyek elfoglalják tudatkapacitásom hetedét koponyám falain belül maradnak, mert ki nem mondom őket, az biztos. Ellenben innentől fogva meg fogom fontolni mit mondok el és miként viszonyulok hozzájuk. Ennek első lépéseként nem javaslom az átok esetleges hatásának enyhítésére egy specularit tükör alkalmazását, mint egyéni védőeszközt. Ez valójában egy fényes-chabosonra csiszolt, a megfelelő jótékony igézetekkel kezelt hematit kő, mely pajzsként védi viselőjét a kisebb rontásoktól és a szerencsétlenségeket kiváltó negatív energiák jó részét is visszaveti.  Ezalatt észrevétlen kivonom magam a beszélgetésből és csupán figyelemmel kísérem a történéseket. Az elmondottak végén arra jutok magam is, hogy az apátságba kellene elmennünk először, és egyetértek abban Scarlettel, hogy mindezt egyszerű kirándulóként is megtehetjük, s nem kell feltétlen éjnek évadján belopakodnunk, akár a tolvajok kitéve magunkat felesleges veszélyek sokaságának. Csupán megfelelő elterelés és álca kell, hogy felmérhessük a terepet fényes nappal. A csapat bizonyára hasonló végkövetkeztetésre fog jutni, legalábbis remélem, s akkor majd kiderül kinek milyen szerepet szán North a tervében, mert abban is teljesen biztos vagyok, hogy már az is van neki. Addig is várok, akár a macska a szekrény tetején hűtőnyitás előtt.
  
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 16. 00:18 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

 Attól, hogy maga Arthúr és a kard legendáriuma kelta mítosznak tekinthető, az esetleg magyarázat lehet az almára, hogy akik őrzik már keresztények, lásd kápolna, s a maguk módján igyekeznek utat mutatni vagy épp elterelni az esetlegesen helyes ösvényről bennünket. Na de mivel vezetőnk lezártnak tekinti a témát ezt a gondolatsoromat is megtartom magamnak, s továbbra is csendben hallgatok, míg Buktató úrfi nekem nem szegezi nem csak szavait, de mosolyát és pillantását is, melyekre egy biccentéssel felelek, hiszen mindenki tudja, hogy gyógyítóként csatlakoztam a csoporthoz. Ezután asszociációm szerint Gazvezírré előléptetett vezetőnk szavai arra késztetnek, hogy szóra nyissam szám. - Természetesen tudok javítani Kolleginám állapotán, de minden tisztelettel North, had én döntsem el, hogy felszívódik-e vagy sem – mondom egyenesen rá vetve smaragdzöld szemeimet, melyek éppolyan hűvösek, mint szavaim, de udvariasak mindenek felett. Nincs nyoma érzelmeknek arcomon, ahogy indulatnak vagy bármi más lelki folyamatnak. Rezzenéstelenek és kifürkészhetetlenek vonásaim. Megjegyzésem után távozom, hogy kisvártatva hátizsákommal térjek vissza, melybe minden olyan dolgot belehalmoztam indulás előtt, melyeknek úgy véltem hasznát fogom venni, s lám jól tettem. Letérdelek a padlóra, majd előszedem a szükséges holmikat - Készítek mindenkinek egy-egy specularitot, azaz tükörpajzsot – emelem pálcám az első fényesre és domborúra csiszolt, nagyjából 3x2 cm nagyságú, lapos, de kerekded hematit kő fölé. Miközben dolgozom nem szólalok meg, hiszen minden figyelmemre szükségem van, hogy megfelelő módon használjam az igéket és az egyénekhez a lehető legjobban idomuló rúnákat véssem a kövekbe. - Ezt mindenki viselje jól látható helyen, de úgy, hogy lehetőleg a bőrötökkel is érintkezzen. Ez fontos, mert csak így tud teljes hatékonysággal funkcionálni a védelem, melyet ad viselőjének - azzal a magam nyugodt és precíz módján kiosztom a medálokká alakított amuletteket, majd én is magamra veszem a sajátomat, mely egy ezüst gyűrűbe foglalat régi darab. Anno a tárgyalásokon mindig viseltem, s ez bizony meg is látszik rajta. A fémen és kövön egyaránt ott az eltelt idő nyoma. - Mindenki megkapta a védelem rúnáját az Algizt, s mellé North neked a Ehwazt véstem, Scarlettnek az Uruzt, Denis a tiéd az Eihaz, míg a tiéd Min Jong a Sowilo – mondom ahogy átnyújtom a talizmánokat. A sajátomon az Ansuz van. - Neked Hope a Laguz került még rá másodikként. Ez csökkenti az ártás hatását, mivel növeli a gyógyerődet – mondom és Csinoska felé nyújtom az ő darabját. Ha mindenki átvette a sajátját becsukom a védőtükör készítéséhez szükséges igézetet, magát a rituálét és a rúnák leírását tartalmazó jegyzeteimet, összepakolom a táskám és készen állva az indulásra megyek le a főbejárathoz.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 18. 19:53 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

 Immár odakinn voltunk, a magam részéről elhúzódtam a többiektől, hogy megfigyelhessem viselkedésüket, meggyőződve a kiosztott mágustükrök viseléséről és a tagoknak kiosztott jelképek helyességéről. Ekkor jött oda hozzám a Késő, azaz Min Jong és kérdezett rá a párosítás mibenlétére. - Megérzéseim alapján adtam a véseteket. Te vitalizáló és tisztelet adó rúnát kaptál, Northé erősíti a kommunikációs képességeit és a csapatszellemét, Hope-nak gyógyerejét és életenergiáit nővelő ábrát adtam, Scarlett olyat visel, ami az akaratát és formáló erejét támogatja, Denis pedig olyan rúnát kapott, ami stabilizálja, kitartóvá teszi. - közöltem egyszerűen magyarázva, minden érzelem vagy elfogultság nélkül. A saját specularitomba csupán egyetlen rúna van vésve, ám az igen régóta. Az igazlátásomat erősíti, s másra nincs is szükségem jelen pillanatban. Erről azonban nem tartom fontosnak, hogy beszámoljak a mellettem állónak. Ezután a rövid utat néma csendben teszem meg, s a közös fotón is csak halván mosoly jelenik meg szám szegletében, hogy kisvártatva ismét alabástrommá szilárduljanak vonásaim. Belépve az apátságba meghajtom fejem, halkan sétálok a szenteltvíz tartó mellé, ujjam hegyét beleérintve magamhoz veszek néhány cseppet, majd keresztet vetek. Nevelő szüleim emlékére, akik szeretetben és boszorkány mivoltom ellenére katolikus hitben neveltek egy imát suttogok az ódon falaknak szó szerinti anyanyelvemen a horváton.
 
*Oče naš,
koji jesi na nebesima,
sveti se ime Tvoje,
dođi kraljevstvo Tvoje,
budi volja Tvoja,
kako na nebu, tako i na zemlji.

Kruh naš svagdanji daj nam danas,
i otpusti nam duge naše,
kako i mi otpuštamo dužnicima našim,
i ne uvedi nas u napast,
nego izbavi nas od Zloga!.
Amen.

(*Miatyánk)

Az épület jellegzetes alakú ablakain beáradó délelőtti fényben smaragdzöld szemeimet egy pillanatra könnyek felhőzik. A szívem elszorul, ahogy eszembe jut a temetésük, de egy mély sóhajjal elengedem az emléket, hogy azután gyorsan úrrá legyek a lelkemet elöntő gyászon. Néhány pillanat múltán immár újra hűvös nyugalommal követem a körülöttem zajló eseményeket. Figyelmem megosztom, s befelé fókuszálom egy részét, míg a maradékot éles szemű megfigyelésre, fürkészésre használom. Bal mutatóujjamon érzem a hematitból áradó, vérként hullámozva, buzgárként előtörő, sötétvörös energia lüktetését. Itt van csak igazán szükség az intuícióimra. Ezen a szent helyen, ahol a levegő hittel, reményekkel, de mindenek felett titkokkal teli.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 20. 08:42 Ugrás a poszthoz

Jonas

 A jó szándékom sodor mindig bajba, de legalábbis ilyen érdekes helyzetekbe, de úgy neveltek, hogy segítsek másokon úgy, ahogy az nekik jó. A férfinak jelen esetben sörrel és szállással. Így ezt a fura csonthéjba burkolt pozitív visszacsatolást részéről halvány mosollyal nyugtázom. Színpadias sóhaján azonban nem tudok nem kuncogni, bár gyorsan igyekszem leaplikálni a vigyort az arcomról, nehogy oda legyen komolyságom hitele. - Na, jó most megfogott! Mágus pénz és varázslókocsma. Ott a pont! - tárom szét belátón kezeim - Azzal viszont nem értek egyet, hogy nem nézek ki muglinak - kezdek  méltatlankodni, de hangomban vidámság bujkál. Kicsit elgondolkodom, mert végtére is igaza lehet. Bár ruházatom és mozgásom átlagos, küllemem sajnos nem és emiatt a beolvadás sosem ment olyan jól. Ezt azonban most nem tárom a megtermett viking elé. - Nem aggódom, csupán a szándékok és az igazság érdekel - jelentem ki tárgyilagosan, minden érzelem nélkül a tényt, amiért azt kérdeztem, amit az imént. Ezután őt elnyeli a fürdőszoba, így nekem is van időm levetkőzni és egyszerű, sötétzöld, térdig érő vékonyabb, frottír köntösömbe belebújni. A ruháimat csinos kis halomban rendezem el az ágyam végén álló széken, majd az ő holmijára szórok pár hatékony tisztító és illatosító bűbájt, amiket még a szállodában gyakorolhattam be az ottani sokkal több szennyesen. Ott aztán volt minden és nem válogathattam, így megedződtem. A férfiak ehhez valahogy nem értenek, legyenek bár muglik, vagy mágusok a ruhák tisztítása, a teregetés, és a zokni párosítás egyiküknek sem erőssége. - Jó, adja csak, később megcsinálom - nyújtom kezem azokért amiket nyújt, miután kijött, a vizes blokkból. Orrom megcsapja a menta friss illata és örömmel látom, hogy mennyivel jobban néz ki a férfi, minden tekintetben - Ezeket felveheti, készen vannak - adom át a friss és üde darabokat. Ezután magam is bevonulok a fürdőbe, hagyva neki intim szférát. A tusolókrém az én bőrömön a levendula letisztult aromáját veszi fel és selymessé teszi érzékeny kültakarómat. A víz kellemesen átmelegít és elfeledtet velem mindent, ami az utóbbi napokban történt. Relexálok még kicsit homlokomat és tenyereimet a hűvös csempének támasztva, majd elzárom a csapot, magamra kanyarítom köntösöm és visszatérek a szobába.
    
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 29. 00:03 Ugrás a poszthoz

K.K.K.

Ha létezik igazi, a lehető legrosszabbkor, szándékosan elkövetett, felelőtlen tett, annak a fogalmát most az átokkal sújtott társnőm ki is merítette egy pillanat alatt. A Darwin díjat nominálás nélkül megítéltetném neki és húzását egyértelműen Taigetosz pozitív minősítéssel látnám el, ha nem lennék hűvös nyugalmam és figyelmem tudatában. De vagyok és ez a fő. Arcom rezzenéstelen, érzelmeknek rajta szokás szerint  nyoma sincs. Az átadott medálját halk szóval köszönöm meg, s pillantásommal jelzem csupán felé, hogy megértettem a szavakba burkolt feladatomat. Kerülve minden feltűnést haladok előre a főhajóban. Körülöttem a kialakult csődületben is nyugodt maradok, hiszen tisztában vagyok a káoszkeltők kilétével és csetepatéjuk elterelő mivoltával. Tekintetemet lassan, fürkészőn vezetem végig az ősi falak és freskók mentén, az oltár előtt ismét keresztet vetek, majd észrevéve North jelzését óvatos komótossággal közelítem meg a Gazvezírt, vagyis a helyet, ahol sejtem, hogy megtalálom, mivel ő maga már eltűnt. Magam is bebújok az átjárón és a csapóajtó közelében állok meg. - Ott egy latin mondás a falba vésve! - mutatok a lejárat feletti részre - Bonus intra, melior exi, vagyis jó emberként lépj be és még jobbként távozz innen - mondom halkan, de gyorsan folytatom - Talán nem varászlat csak tiszta szív, igaz hit és szándék kell, hogy kinyíljon. Elvégre ez egy templom... - tekintetemet a többiek közt járatom körbe és várom mit gondolnak. A magam részéről szívesen tennék egy próbát, akár most azonnal, hogy sikerül-e kinyitnom a csapóajtót. Remélem egyetértenek velem és adnak egy lehetőséget számomra. Minden esetre szándékomban áll cselekedni mielőtt pálcát ragadnak, mert lehet, hogy a mágia ellen védve van és riasztva is lehet, bár ez nem az én szakterületem, de én biztosan ellátnám effélékkel azt amit védeni igyekszem.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. október 31. 00:21 Ugrás a poszthoz

Mr. Benett

 Furcsán érzem magam, mintha szédülnék. Próbálok teljesen egyenesen ülni, mégis forog velem a világ. Azért jöttem be ide, hogy kimozduljak és házidolgozatokat javítsak, amiket az első heti anyagból írattam. Egy forrócsokit kértem csak, de pár korty után most úgy tűnik nem fogom tudni elfogyasztani még ezt sem. Pedig igazán finom és különleges. Levendulás. Mire visszajöttem a mosdóból már itt volt az asztalomon. Arcomat tenyerembe temetve várom vertigom enyhülését. Néhány mély lélegzet után talán úgy tűnik szerencsém lesz és múló rosszullétemnek nyoma sem marad, ám valami mégsem az igazi. Egy enyhe, alig észrevehető lebegés szerű utóézet megmaradt. Ennek ellenére próbálok ismét a munkámra koncentrálni, de nem megy. Figyelmem folyton elkalandozik. Tekintetem a velem átellenben lévő asztalnál ülő, ismerős férfire téved és ajkam, mintha nem volnék ura érzéseimnek és vonásaimnak mosolyra húzódik, arcomon pír és ritkán előtűnő gödröcskék jelennek meg. Ezután pedig olyat teszek, melyre mostanáig sosem volt még precedens. - Jó napot! Látom nem vált békává, ezek szerint hatott a múltkori bájital? - állok meg az úriember előtt, fejem oldalra billentve, hangomban  vidámsággal, smaragd szín lélektükreimben különös ragyogással. Fogalmam sincs mi vett rá, hogy hozzá lépjek, bár meg kell hagyni igen szimpatikus volt már első alkalommal is ott a patikában, de ilyesmire akkor sem volnék képes. Szerencsére egészen másként festek civilben, mint az egyenruhámban. Barna bőr bokacsizma, kék, alakomat kiemelő farmer és egy szintén barna hosszított, V nyak kivágású, testemhez simuló pulóver képezi öltözékemet. A hajam kiengedve, arcomon leheletnyi smink.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. november 6. 17:41 Ugrás a poszthoz

K.K.K - A-team

Miután Gazvezírünk inkább a bűbáj vetést választotta első, természetesen sikertelen ajtónyitási mód gyanánt én a magam részéról, s amennyire a helyég engedte félrehúzódtam. Ezután az ajtót védő zár kulcsának megszerzését tűzte ki szent célul, mely nemes és nem kevésbé veszélyes feladatra megvolt nyomban a kiválasztott embere. Ezen már meg sem rökönyödtem, még magamban sem. Míg vártuk a helyzet, s egyben az ajtó kulcsát a zsebem rezegni kezdett. Elővettem mindkét világban egyként működő mobilom és a kijelzőn egy rövid szöveges üzenet érkezésének tényét konstatáltam. A nyomozó volt az író, s a tartalom arra sarkallt, hogy a nélkülem is tökéletesen működő csapatot magára hagyjam. Annyira voltam hathatós segítség, amennyire közéjük való, s érzésem szerint azt sem vennék észre, ha szó nélkül mennék el, ám ezt mindenek felett udvariatlannak tartom, így odaléptem North mellé és közöltem vele, hogy halaszthatatlan családi ügy miatt el kell mennem. További sikeres kutatást kívántam, elmondtam, hogy a medálok ettől még jottányit sem óvják őket kevésbé. Visszaadtam a nálam lévőt, kérve a férfit, hogy juttassa vissza az elterelés végeztével jogos tulajdonosának, majd elhagytam a szűk kis helységet. Odakinn még bőszen állt a bál. Ezt kihasználva észrevétlen jutottam el a főhajó folyosójáig ahol egy rövid imát mondtam, keresztet vetettem, főt hajtottam, majd kisétáltam a templomból épp úgy, ahogyan jöttem, minden feltűnéstől mentesen. Gyors léptekkel visszasiettem főhadiszállásunkra, összeszedtem holmijaimat, majd, hogy minél gyorsabban Londonba érjek kerestem a közelben egy biztonságos helyet és elhoppanálltam.
Emerald Stone
INAKTÍV



RPG hsz: 108
Összes hsz: 147
Írta: 2018. november 6. 18:55 Ugrás a poszthoz

Mr. Benett

A férfi kissé kénytelen kelletlen meghív, pontosabban hellyel kínál asztalánál. Nem tudom miért, de minden felettes énem adta vágyódásom ellenére ott motoszkál a tudatalattim mélyén, hogy nem szívlel és nagyon is zavarja a jelenlétem. Mindennek ellenére erősebb a késztetésem mellette tudni magam ezért elfogadom ajánlatát. - Köszönöm, igen egyedül vagyok, ahogy ön is, de nem szeretném zavarni - mondom, miután átpakoltam hozzá a dolgozathalmot és forrócsokim maradékát és immár vele szemben ülök. Ezután inkább úgy döntök, hogy ismét belefogok a javításba, hiszen nem csevegni érkeztem. Kicsit már jobban vagyok, nem szédülök és a pír is eltűnt arcomról. Figyelmemet a leírt sorokra fókuszálom és néha csupán annyival jelzem érzéseimet egy-egy ostoba, vagy épp okos válasz esetén, hogy vagy összevonom szemöldököm, vagy halványan elmosolyodom. Amikor ilyetén koncentrálok nem tudom arcmimikám annyira kontrollálni, hogy tökéletesen rezzenéstelen maradjanak vonásaim. Épp nyúlnék a forrócsokimért, anélkül, hogy odanéznék amikor óvatlan mozdulatommal leborítom az asztalról. Az innivaló a földön köt ki az ezer darabra tört pohár üvegcserepeivel együtt. - A szentségit! - szitkozódom alig hallhatóan, s már elő is kapom pálcám, hogy mielőbb összetakarítsam a romokat. Ekkor ér oda a pincér és segítségemre siet. Ez után a kis intermezzo után úgy döntök inkább nem rendelek semmi mást, nehogy annak is csak a negyedét tudjam meginni. Így is sajnálom a kárba veszett forrócsokit, mert különleges íze ellenére nagyon finom volt. Minden esetre próbálok eztán kerülni minden feltűnést és a férfi mellett, akit hagyok tovább kávézni - ha csak ő nem kezdeményez csevegést velem - újra belevetem magam a papírhalomba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Emerald Stone összes RPG hozzászólása (61 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 » Fel