Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Mindenem biztonságban van, leszámítva persze saját magamat, már ami a lehetséges tüdőgyulladást illeti. A hajam egyre hidegebb, ahogy immár nedvesség utánpótlás híján igyekszik száradni, s a kipárolgás attól a felülettől, jelen esetben a hátamtól, hőt von el, amin szétterül. Kérdésén nem csodálkozom el egy pillanatig sem, hiszen az emberek nagy része ilyen közvetlen és könnyen köt ismeretségeket ebben a faluban. Nehezen szoktam hozzá iskolás koromban, s ez azt hiszem most sincsen másképp, mégis úgy érzem ő megérdemli, hogy megpróbáljak nyitottabb lenni felé. Ha már a szatyrát is nekem adományozta. - Nem rég érkeztem és igen, itt dolgozom a  faluban. Nővér vagyok. Az első fizetésem azonban majd csak a jövő hónap elején kapom kézhez - magyarázom el a helyzetet, miközben azon gondolkozom, hogyan száríthatnám meg fürtjeimet úgy, hogy a pálcám nincs velem - A nevem Emerald - nyújtom kezem bemutatkozás közben, s ha elfogadja röviden de határozottan fogom meg az övét, hogy azután ismét beszélni kezdjek - Van önnél pálca esetleg? - teszem fel a hirtelen ötlettől vezérelt kérdést, s remélem valahogy meg tudom kérni, hogy tegye szárazzá ázott veréb lényemet. Az eső továbbra is úgy zuhog, mintha dézsából öntenék, s egy-egy jókora villám is átcikázik az égen, melyet hangos mennydörgés kísér. - És önről mit tudhatok? - érdeklődöm, ha már úgy hozta a sors, hogy egy ideig a zivatar miatt egymás társaságában leszünk. Alig észrevehetően, de megrázkódom, valahányszor audiovizuális jelet ad az odafenn dúló égi háború. Nem szeretem a viharokat, s ez a félelem már kicsi korom óta bennem él. Közelebb is húzódom a falhoz, s karjaimat összefonom mellkasom körül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

 Az idő felettünk jócskán elszaladt, torkunkon lassan lecsúszik már az utolsó falat, s ajkaink is elhagyják a legvégső szavak. Nagyon sok dologról beszélgettünk és számos téma felmerült ma köztünk, hogy a jó sorsunk, s Isten akaratából itt összejöttünk. Barátságunk újra biztos révében kikötnöm jól esett, mondhatom, ilyen érzésem régen keletkezett. Az első percek kínjain hamar átbuktunk, mint hullámon az erősre épített hajó, mely dacol minden széllel, s a hatalmas erejű vizekkel. Fontos volt tisztáznunk kikké is váltunk és mihez miként állunk most, ennyi év után. Az ami volt még él, barátságunk alapja sértetlen, őszinteségünk záloga romolhatatlanságának. Nem vagyunk már fiatal csitrik, kikben a vér még izzik, de vének sem, kik remegnek az élet múltán. Élünk mindketten a magunk módján. Búcsúszavamban ígéretet tettem elhívom majd magamhoz, ha jól berendezkedtem, majd elváltunk szép csendeben. Ha visszafelé vezető úton még mindig szavai jártak fejemben. A Lucifer megnevezést, mint jelzőt használtam, ezt persze meg is magyaráztam. Egyszerre érzem a jót, s a rosszat magamban, mint a Bukott Fényhozó, a kettősség itt a kulcs nem maga a puszta szó. Amit pedig ő mondott, hogy nyomot hagyni vágyik, megértem. Valahol mindenki erre áhít, s ki így, ki úgy éri el a célját. Neki a kötetek, a felfedezett sötét területek jelentik az idő szövetébe tett lenyomatot, nekem pedig, hogy vétkeimért a megbocsátást, s végül a megváltást elnyerjem. Ez fontos nekem. Belépve a patika ajtaján felsietek és leülök ágyam sarkán. Magamba mélyedek, majd pennát, s pergament keresek, hogy velük levelet készítsek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A héten ez az első szabadnapom, így gondoltam kihasználom az időt, és erre egy olyan elfoglaltságot választottam, pénz híján, ami teljesen ingyenes: Az olvasást a kis tavacska partján. A kötet most nem szakmai, hanem egy mugli képregény, a Fényhozóról, aki az emberek közt keresi az útját. Nagyon kellemes idő van, így egy üveg vízzel, pár bundás kenyérrel és egy pléddel felszerelkezve most itt üldögélek az egyik terebélyes fa alatt és belemélyedek olvasmányomba, s a fülemben szóló Holdfény szonáta dallamába. Szakadt farmerem megfoltoztam, abban vagyok és egy fekete pólóban, melynek hátoldalán szárnyak vannak, elején pedig a képregényből készült sorozat logója díszeleg, amit ugyebár serényen lapozok, és szinte iszom zöld szemeimmel sorait. - Ezt nem hiszem el, hogy lehet ennyire...áh... - kommentálom magamban az eseményeket, melyek a lapokon lévő karakterekkel történnek, de mindebből a külső szemlélők számára csak pár apró mimikai rezdülés látszik. Remekül értek a belső monológokhoz és azok elrejtéséhez. Póker arc, így hívják azt, ha valaki egy érzéketlen tuskó, amilyen én is vagyok az esetek úgy nagyjából kilencven százalékában. Mindig jól lepleztem magam, mert az érzelmeimet gyengeségem jeleinek tartottam, legalábbis azt hittem, de aztán az is megfordult a fejemben, hogy talán köze lehet ennek az egésznek ahhoz, hogy vakon születtem és csak majd két évesen operálták meg a szemeimet és távolították el róluk a hályogot. Ez persze csak hipotézis, de ha lesz némi időm majd utána fogok nézni. Elhalad közben mellettem egy lány, aki festő állványt cipel. Pár pillanatig követem tekintetemmel, majd visszamerülök az olvasnivalóm világába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

A bagoly kézhez kapását követően sietve jöttem két feltöltött elsősegély ládával felszerelkezve egyenruhában, hiszen épp dolgoztam, amikor a tollas beszállt a nyári jó időre tekintettel nyitva tartott ablakon. Talán még nem érkeztem túl későn, mert nem látom nyomát komolyabb egészségügyi beavatkozásnak, de felbolydulásnak igen. Sok idegen arcot és pár ismerőst is felfedezek a zsibongó tömegben, ezért igyekszem megtalálni a felettesemet Dr. Payne-t, aki az értesítést küldte. Egy kisebb csoporttal áll, akik közt ott van a falu orvosa, aki helyett felvettek, de mire odaérek ő már elsiet, így nincs alkalmam jobban megfigyelni. - Doktor úr, jöttem ahogy tudtam! Hoztam felszerelést is, gondoltam jól jöhet. Hová tehetem? Van már felállított vészhelyzeti betegellátási központ?- kérdezem gyorsan, érzelmektől mentesen és mindenek felett lényegre törően, hiszen ahogy elnézem nincs sok idő a finomkodó csevegésre. Míg várom az utasításokat arról, hogy mit kell tennem, addig végigjáratom tekintetem a környezeten. Káosz mindenütt. Fejetlenség és kétségbeesettség. Pontosan az, amit egy ilyen helyzet szülni szokott egy nagy közösségben. Pár önjelölt hősködni próbál majd, míg néhányan vezető szerepükben irányítják azokat, akik bár tudnak, de saját fejük után menni nem mernek maguktól. Szerencsére így, hogy visszatért a Doktornő már remek az egy főre eső gyógyítani képes személyek száma. Vajon végleg visszajött vagy csak ideiglenesen? Erre a kérdésre még remélem lesz időm megtudni a választ. Nem szeretném ilyen hirtelen elveszteni a munkám, de talán nem is fogom és ő is alkalmaz majd ha marad. Minden esetre most sokkal fontosabb dolgokra kell, hogy koncentráljak és meg is teszem. Szemeim egyenesen felettesemre szegezem és figyelem mit mond nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A felszakadozóban lévő esőfelhőkkel tarkított eget nézem, és örömmel konstatálom, hogy a zivatar lassan csillapodni látszik. A dörgés és a villám közti idő mind nő, ez ad bizonyságot arról, hogy a vihar szeme messzebb van már tőlünk. Közben pár szót szól hozzám a férfi, melyekben kérdés is szerepel. - Csak a faluban végzek ellátást - válaszolom neki egyszerűen, miközben megrázkódom a hidegtől. Ezután bemutatkozik nekem, így már tudom a nevét, melyet igyekszem megjegyezni, mint jótevőmét. Sajnos nincs pálcája, ez egyszerre döbbent meg és szomorít el, s nem tudom melyik érzés bennem az erősebb. Reméltem, hogy mire kitisztul az idő meg tud szárítani, ha mást nem legalább a hajamat, de sajnos ez vakvágánynak bizonyul, legalábbis elsőre így tűnik. Ekkor azonban valami bizarr dolgot tesz. Felemeli a kezeit és a nedvesség lassan kifelé áramlik ruhámból és hajamból egyaránt. Összevont szemöldökkel nézek rá mindaddig, míg magyarázatot nem ad tettére. - Így már minden világos - bólintok jelezve ezzel felé, hogy értem miért nincs pálcája. A képessége indokolatlanná teszi mibenlétét. Számomra ezzel nincs semmi gond, sokat olvastam a hozzá hasonlókról diákkoromban és örülök, hogy élőben is megtapasztalhatom, ráadásul a saját bőrömön ezt a fajta alkalmazott mágiát - Köszönöm - mosolygok rá halványan, s ekkorra az ég kitisztul én pedig szinte teljesen vízmentes lettem. Már a didergésem is teljesen elmúlt, de vele együtt az idő is, melyből most igen kevéssel rendelkezem. - Sajnos most mennem kell, elég sok elvégzendő feladatom van a nap hátralévő részére. De remélem még látjuk egymást! - búcsúzom tőle annak valódi reményében, hogy találkozunk még, és akkor már remélhetőleg az időjárás is kegyesebb lesz hozzánk. Karomba kapom a szatyrot, melyet eddig a párkányon pihentettem, s elindulok vissza a Patikába vezető út felé. Hazaérve egy meleg zuhany és egy mézes hársfatea lesz gyógyítóm, megelőzendő esetleges megbetegedésemet. Most nagyon nem hiányozna egy tüdőgyulladás, vagy nátha. Remélem megúszom mindkettőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Elegáns, sötétzöld kosztümben, alatta krém színű blúzban, kényelmes magassarkúban, decens kontyba fogott hajjal és könnyed sminkkel arcomon lépek be a hivatalba. Kezemben a kitöltött nyilatkozattal indulok el a rajta megjelölt minisztériumi összekötő keresésére. Meglepett a felkérés, hogy oktassak, de egyben megtisztelőnek is éreztem. A gondolkodási időre azonban szűkségem volt, hiszen mérlegelnem kellett, képes leszek-e ennyi téren helyt állni. A döntésem meghozatala   után immár szívem mélyén és arcomon teljes nyugalommal sétálok a folyosón, hogy megtaláljam a portás által megadott szobát. Kopogásom az egyszerű ajtó fáján rövid, de határozott, ahogyan a mozdulat is, mellyel benyitok. - Jó napot kívánok! - köszönök a bent tartózkodó férfinak ahogyan elé lépek - Ezt az iratot szeretném önnek leadni - közlöm itt létem célját a magam hűvös tónusú, de feltétlenül udvarias hangján. Gyors pillantást vetek a lapra, hogy minden pontját kitöltöttem és aláírtam-e, majd a férfi felé nyújtom. Valójában mindig is hitem abban, hogy van elég erőm koordinálni az életem és bele tudom venni mindazt, amit fontosnak tartok. Néha természetesen meginogtam, mint bárki más, ahogyan most is, de azt hiszem jól és helyesen választottam és töltöttem ki a megfelelő nyilatkozatot. Másoknak átadni a tudásunkat nagy felelősség és csak kevesek igazán alkalmasak erre a feladatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mielőtt meghoznám a döntést gondoltam eljövök és körbenézek a városba és az akadémián. Meglepett, hogy épp engem ajánlottak, hiszen csak egy nővér vagyok. Az más kérdés, hogy ügyvéd is ám nem emiatt hívnak magukhoz. A vonat út alatt sokat gondolkoztam ezen és azon, vajon képes lennék-e rá, hogy tanítsak. Sosem csináltam, leszámítva a korrepetálást egykor a Rellonban, de az teljesen más. Emlékszem magamra a szemüvegemben, a két copfommal, ahogy egy kis elsősnek segítek bájitaltanból. Istenem, de rég volt és mennyi minden változott azóta. A legtöbbet persze én magam, s ez az alakulás mind a mai napig nem állt meg. Az itt töltött idő alatt terveim szerint bejártam a települést és még van egy napom. A szállásom mellett van egy park ahol most, késő este épp sétálok. Az egyik padon egy alakot pillantok meg és az ösztönöm azt súgja valami nincs rendben vele. Farmert egy zöld topot és fölötte fekete kardigánt viselek. Hajam fonatban, lábamon dorkó, hiszen a rengeteg sétát csak ilyen cipőben bírom, viszont ebben ha baj van futni is tudok majd, fut át az agyamon miközben odamegyek a padon lévőhöz, hogy megtudjam nincs-e baja. - Jó estét! Uram, minden rendben? Jól érzi magát?- hajolok felé, de nem érzem rajta sem koldusok sem a részegek szagát, de még a cukorbetegekre jellemző illatot sem. Inkább csak egy túrázó lehet, aki több napja járja a vidéket megfelelő higiéniai körülmények híján. Pár ilyen utazó egykor a hotelben is megfordult és Anya sosem hajtotta el őket. Büszke voltam rá ezért és az önzetlen jóságáért. A megmaradt ételt mindig szétosztotta a szegények között és befogadta a kóbor állatokat. Bár én is ennyire jó és nemeslelkű tudtam volna lenni

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

 Valahogy másnak képzeltem neve alapján a kapcsolattartót. Nem is tudom, ez a ember nem tűnik aktatlogató oktatási ügyekben illetékes hivatalnoknak. Ahhoz túl fiatal és eleven, bár nem feltétlenül ez a legjobb kifejezés a megjelenésére. Pár pillanatig nézegeti a papírokat, s közben elém villan egy idősebb köpcös, szerzetes fazonban kopasz, szürke öltönyös ember képe, aki az iratokat rendezgeti. Ekkor vesz fel a velem szemben álló egy olyan testtartást, mely után szavai már meg sem lepnek. - Ha a portás nem tájékoztatott félre, és ön Halmai Alfonz úr akkor mindenképp jó helyen járok - mondom minden érzelemtől mentesen. Ráérek akkor magamat védendő prókátori hangnemet megütni, ha kiderül, hogy esetleg mégsem a megfelelő hivatalnok kezébe adtam szakmai előmenetelem fontos mérföldkövét. Milyen más ez most, mint egykor a spliti irodában, ahol úgy bánt velem a vezető, mintha a lánya volnék. Az első naptól kezdve felnéztem rá, annyira joviális volt és derűs, pedig komoly perek súlya nyomta nap nap után a lelkét. Azon kevesek egyike volt, aki megértett, aki megtanított rá miként rejtsem el teljesen érzéseimet, s hogyan lássam meg másokét a legapróbb jelekből. "A szándékot és az indítékot kell megéreznünk és megértenünk, különben csak üres szavakkal sakkozunk" - mondta egyszer, s én azóta mindig figyelem azt akivel szót váltok legyen az mostanság egy beteg, vagy anno egy őrizes, akihez kirendeltek. Nosztalgikus hangulatom elillan bensőmből, nyoma sincs. Helyét átvette a bizonytalanság, mert most úgy érzem, a férfi nem az, akinek hittem. Persze ez mindaddig csak sejtelem, míg be nem mutatkozik nekem. Mialatt az igazság kiderülésére várok egyenes tekintettel nézek végig rajta. Vörös nyakkendőjén pihen meg zöld szemem. Talán lázadás az itteniek monokróm konvenciója ellen. Jó tudni, hogy másban is munkál ilyesfajta ösztön. Meglehet azonnal be kellett volna mutatkoznom, de a bogolyfalvi titkárnő azt mondta tud rólam az összekötő és vár. Nőttön nő bennem a kétely, ám ezt jól palástolom. Az viszont feltűnik, hogy a velem szemben álló is tudja már a nevemet. Efelől nincs kétségem. Az arcán a szerződést nézve átsuhant némi értetlenség. Idegen név az enyém, s ezen megütközött, de épp csak annyira, hogy olyannak, aki nem figyel fel se tűnjön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

 A jól megtermett fickó azt mondja remekül van. Nos ezzel azon nyomban vitába is szállnék, de mielőtt ezt megtehetném olyat mond, pontosabban kér, amitől szemöldököm felszökik és ha nem venném komolyan el is nevetném magam vagy felháborodnék, de a szituáció annyira spontán és váratlanul ér, hogy pár pillanatig meg sem tudok szólalni. Miután végre összeszedtem magam odahajolok hozzá - Rendben, megteszem! Maga nem tűnik alkoholistának, inkább csak fáradnak, szóval megveszem magának azt a sört - jelentem ki, s azzal a lendülettel be is megyek az ivóba, hogy teljesítsem ígéretemet. Méregető pillantásoktól kísérve sétálok a pulthoz. Hűvös arckifejezésem, határozott és céltudatos mozgásom most nagy segítségemre van. Odaérve a pulthoz mégis némi csellel, s önvédelmi céllal két üveg maláta-komló párlatot kérek. Míg várok kicsit ecsetelem is az engem kiszolgálónak, hogy a párommal jócskán kiszáradtunk és úgy döntöttünk legurítunk a hosszú városjáró túránk végén egy üveg jó fajta söröcskét és pont útba esett ez a kellemes hely. Miután megkapom a két palackot azokat rutinosnak tűnő mozdulattal fogva távozom. Szinte érzem hátamon a vizslató tekinteteket, de magabiztosan sétálok ki, remélve, hogy megérte ismét elvem, az "igazság mindenek felett" ellen beszélnem. A férfit szerencséjére ott találom ahol hagytam, a padon. - Tessék! Egészségére! - nyújtom át neki az egyik üveget, míg a másikat gondosan a táskámba rejtem. Nem iszom, főleg azért nem mert egyáltalán nem tolerálom jól az italt és nyomban elvesztem tőle az önkontrollomat, s ezt most , ahogy máskor sem engedhetem meg magamnak. Türelmesen kivárom míg lehúz belőle néhány kortyot. - Mondja, mikor evett, fürdött és aludt utoljára? - a kérdésem olyan elemi szükségleteket és azok kielégítését firtatja, melyek mindenkinek kijárnak. Még aki az El Camino-n zarándokol vagy épp az Ördög útján annak is, így ennek a embernek miért ne juthatna belőlük. Míg a férfi válaszára várok végiggondolom a lehetőségeket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nem tévedtem el, mégsem érzem jó helyen magam. A férfi furcsán néz rám, s megint belepillant az általam átadott iratokba. A kérdésre melyet feltesz ezután, legszívesebben felvonnám szemöldököm, de ehelyett megtartom arcom rezzenéstelen, szobor szerű nyugalmát. - Kicsivel több mint fél éve élek ismét Bogolyfalván - közlöm nyugodt hangon és miután egy székre mutat, jelzem, hogy inkább állnék, így maradva egy magasságban és tárgyalási pozícióban vele. Ez egy jól bevált vallatói technika, s én magam is alkalmaztam annak idején. Aki ül nehezebben tarthat szemkontaktust, s emiatt alárendeltnek érezheti magát, akinek felelnie kell vagy épp könnyebben összezavarható. Miközben ezen gondolkozom ismét kapok egy igen furcsa kérdést. - Ott szereztem meg alapfokú bizonyítványomat, de oktató nem voltam sohasem. A referenciáim kiállítói a megmondhatói annak, hogy miért méltattak. Végzettségemet tekintve pedig ápolónő és ügyvéd vagyok, mint ezt ön is pontosan tudja. - nézek mélyen a férfi szemébe, s szavaim őszintén csengenek, hiszen nincs okom titkolózni. A férfi azonban most végképp leleplezte magát. Teljesen bizonyossá vált számomra, hogy ő biztosan nem Halmai úr. Már csak azt kell megtudnom kicsoda valójában és miért nem mondta el rögtön az igazságot. Smaragdzöld lélektükreimben megcsillan a kihívás szikrája. Felveszem a kesztyűt és most már csakazértis kiderítem mi folyik itt. Lehet, hogy ez az egész felkérés a minisztérium trükkje, hogy visszacitáljanak a jog szövevényes hálójába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Ha nem tudnám jól palástolni érzéseimet és gondolataimat még úgy látszódna, hogy megütköztem megjegyzésén. Ám mivel nyugalmam továbbra is megingathatatlannak kell, hogy látszódjék higgadtan tudok reagálni. - Egyáltalán nem. Sok olyan utazási mód van mely vagy gyors, vagy teret ad a pihenésre - mondom, majd egy rövid kézmozdulattal jelzem, hogy részemről a témát lezártnak tekintem. Kellemes a jelleme, megnyerő -már-már veszélyesen- a mosolya és a hangja is a velem szemben ülő imposztornak, mégis olyan negativitást érzek áradni belőle, ami elveszi minden életkedvemet. Nem igazán értem ennek az okát, bár élek a gyanúperrel nem személy szerint velem van baja, hanem talán Bogolyfalvával. Mikor kiejtettem a falu nevét arcán ennek mikro jelei futottak át egy pillanatnyira. Üdvözlésére és a "kollegina" megszólításra halványan összevonom szemöldököm, majd miután kijelenti, hogy akit kerestem nem ő és el is ment csak biccentek. - Nos, ez esetben kérem adja vissza az irataimat. Megvárom vagy visszajövök egy alkalmasabb időpontban - nyújtom ki kezem felé. Nem kérdezek semmit, mert számomra egyelőre elég, hogy kiderült az igazság ezen része. Szeretném persze megtudni a nevét, és a beosztását, de ha nem árulja el arra vagy feltétlen jó oka van, vagy egyszerűen udvariatlan. Az utóbbit azonban kétlem. Minden esetre smaragdzöld szememmel várakozón fürkészni kezdem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A bagolyban megbeszélt helyen és időben várom. Egy visszafogottan elegáns púder rózsaszín ruhában vagyok, hajam pedig lazán megtűztem, tekintettel az igen meleg időre. Míg álldogálok elgondolkozom és arra jutok, hogy nincs abban semmi rossz, ha elcsevegek most egy kicsit vele, hiszen alig van időm effélékre és élek a gyanúperrel, hogy hamarosan még ennél is jobban be kell osztanom perceimet. Munka és oktatás, feltéve, hogy abból valóban lesz valami. Annak ellenére, hogy beadtam az iratokat és elfogadtam a feltételeket még mindig svindlit érzek a dolog mögött. Hamarosan azonban kiderül az igazság. Addig is dolgozom szorgalmasan tovább, s képzem magam. Jelen pillanatban épp gemmológiából, mert az egy olyan non invazív terápia, mely sok helyzetben igen hatásos tud lenni. Emellett persze emésztem magam a Krisszel történtek miatt. Az a fránya ital! Mert ugyebár már akkor kigondoltam, hogy a vajsör jobb bűnbak lesz, mint a saját butaságom. Valahogy nem megy ez nekem, s talán megérné tanácsot kérnem egy olyan nőtől, aki minden valószínűség szerint sokkal jártasabb az ilyesmiben, mint amilyen én vagyok. - Szia! Szép vagy és csinos, mint mindig! -köszöntöm, amint megérkezik az épület elé - Gyere menjünk be és nézzük meg mi jót adnak itt! - mondom kicsit a szokottnál kevésbé tartózkodó hangnemben, melyet csak a hozzám közelállókkal szoktam megütni, majd barátnőmmel együtt belépek a teaházba. Miután megtaláltuk helyünket és rendeltünk is előbb kérdezek. - Azt pletykálták odabenn a betegek, hogy átvetted a Pub vezetését, ez tényleg igaz, vagy csak a banyák szája lepcsesebb a kelleténél? - mosolygok halványan, ám smaragdzöld szemeimben az érdeklődés szikráival nézek rá, hiszen ahhoz a bizonyos vendéglátó egységhez, melyről szó van, most igen eleven emlékeim kötődnek. Eleanore is legalább olyan polihisztor, mint én ha valóban kocsmárosnő lett, hiszen emellett oktat és kutat is és még nőként is rátermetten megállja a helyét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bókját kedves mosollyal fogadom, de nem felelek rá sem elodázón, sem tiltakozón. A betegek jönnek, ha szép vagyok, ha nem. Nincs ennek köze ahhoz, hogy vele most ilyen öltözékben találkoztam. A pincértől megkapjuk rendeléseinket. A magam részéről csak teát kértem, abból is egy "Autumn kiss" névre keresztelt gyümölcsválogatást, mely birsalma darabokat, búzavirág szirmot, hibiszkuszt, és eper darabokat tartalmaz. Az italt mézzel ízesítem épp, amikor megkapom válaszát, még egy fontos információt. Felpillantok rá és elismerően biccentek. - A megfelelő ember, a megfelelő helyen - közlöm ezt mind a pub, mind a házvezetőség tekintetében gratuláció gyanánt - Melyik ház feje lettél? Várj, had próbáljam meg kitalálni! emelem fel kezem, hogy megakadályozzam a szólásban, s közben lelki szemeim előtt egy kék sálas alak képe suhan el - Hm...hm...Levita és azt is megmondom miért erre tippelek - kortyolok egyet a teából, ami kimondottan ízletes - A tudás mindenek felett, különleges jellem mindezek mellett - rámosolygok bögrém felett - Nos? eltaláltam? - kérdezem végül, s míg válaszára várok elmélázom, vajon megoszthatom-e vele a gondomat, kérhetek-e tőle tanácsokat, majd úgy döntök igen. Ő mindig is teljesen másként látott mindent, hátha ez, az enyémmel tökéletesen oppozícióban álló gondolkodásmód majd inspirálólag fog hatni. - Nem szokásom kiönteni a szívem - kezdek bele mélyet sóhajtva - De ha nem haragszol most mégis megtenném - pár pillanat alatt összeszedem mindazt, amit elmondva nem leplezem le előtte Kriszt. Ügyvédként és nővérként is fontos számomra a diszkréció, s ez civilként sincs másként  - Van egy férfi, akivel régen ismertük egymást, s pár napja újra találkoztunk a sors szeszélye folytán. Eltöltöttünk egy kellemes estét együtt. Ittam egy korsó vajsört és tudod mennyire nem bírom az italt, szóval megcsókoltam. Úgy tűnt nincs ellenére, mert viszonozta és míg be nem kísért a patika ajtajáig, olyan érzésem volt, hogy szeretné, ha ez folytatódna, de...- megnedvesítem ajkam és torkom egy korty teával mielőtt folytatnám - Neki a munkája az élete, nekem pedig itt van a nővéri és patikai munkám és mellé most fogadtam el egy vendég oktatói posztot a Sárkányölőben, Tatán. Szóval időnk egymásra nem sok lenne. Ha csak rá gondolok jól eső izgalom tölt el, ám a körülmények aggasztanak. Szerinted van értelme jobban belebonyolódnom ebbe a románcba, vagy inkább várjak, hátha megtalálom, akit nekem szánt az Isten? - nézek á reménytelin és kérdőn, mintha nála volna mennynek és pokolnak kulcsa - Mert hiszek benne, hogy létezik ilyen, csak nem tudom ő-e az a férfi...- hallgatok el, hiszen már így is túl sokat beszéltem magamhoz képest, s ezért titkon szégyenlem is magam. Amióta a faluba érkeztem furcsa változáson megyek keresztül, aminek okát és irányát nem tudom, és pontosan emiatt félek, hogy nem maradok önmagam. A hűvös nyugalom, a rezzenéstelen arc és a pengeéles elme még mindig én vagyok, de melléjük társultak olyan jellemvonások, melyek idegenek számomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Elmosolyodom hallgatva egyetlen nő nemű barátomat. Annyira jellemző, hogy magát bajkeverőnek titulálja. Mindig is volt benne tűz, de ez mióta vétek? - Eleven voltál, ennyi az egész - rázom meg ellentmondón fejem - Még most is az vagy. Ez a belső tűz tesz alkalmassá ennyi fajta tevékenységre. Légy büszke rá, hogy nem a könyvek fölé görnyedve teltek el kamasz éveid, mint nekem - iszom ki bögrém tartalmát majd figyelmesen végighallgatom véleményét és tanácsát, miközben a pincér elviszi üres edényeinket és kisvártatva kihozza a süteményt, amit még pótlólag kikértem. Az meglep, hogy az igazit még ő sem találta meg, de talán valahol itt köszön vissza, hogy ő is a hivatását választotta a családalapítási tervek helyett. Másként használta ki szabadidejét. Elbűvölő lénye sok hódolót vonzott, ez is éppoly evidens, mint nálam mindennek az ellenkezője. Visszagondolva a bő pulóveres, szemüveges és visszahúzódó egykori önmagamra ez teljesen indokolt is volt. Most azonban már más vagyok, egészen más. Kérdése, mely Kriszre vonatkozik, nem lep meg. A helyében én is kíváncsi volnék. - Olyan akár egy békés kikötő, egy csendes menedék. Csupa nyugalom, derű és  udvariasság- kezdek bele a jellemzésbe. Szemeim szinte felragyognak, s hangom megtelik lágy bársonyossággal, ahogy róla beszélek. - A haja majdnem fekete, a szeme barna, a tekintete simogató és jóságos. Sokat segít másomon. Mindig is ilyen volt és velem is ennek köszönhetően barátkozott össze - elmém elfutják az emlékek - Elveszett elsős voltam, akihez ő jó szívvel közeledett - villám hegyére tűzök egy falat csokoládés Marlenkát, majd ajkamhoz emelem. Belekóstolva egy pillanatnyi mámort érzek, de arcom rezzenéstelen marad, miután visszazökkentem a valóságba, egyúttal befejeztem a Kriszről való beszámolót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igaza van, inni volt a legfontosabb, s a sör bármily furcsán is hangzik, igen jó ellenszere a dehidratáltságnak. Tele van jótékony anyagokkal folyékony mivolta mellett. A férfi szinte kéjes örömmel kortyolja, amin magamban elmosolyodom, ám arcomon ennek a jóleső elégedettségnek nyoma sincs, az mozdulatlan és érzelemmentes marad. A válasza melyet ad, koránt sem kielégítő számomra, ezért leveszem hátizsákomat és előszedem belőle azt a szendvicset, mely megmaradt abból az adagból, amit magammal hoztam a tatai felfedezőutam első napjára. - Tessék, ezt egye meg. Vaj van benne, sonka és paprika - nyújtom oda a jókora zsömlét a férfinak - Nem hajléktalan, igaz? - kérdezem míg várom megeszi-e a felajánlott ételt, s közben lelki szemeim elé furcsa szaggatott képek futnak, mintha más szemén át látnám a környéket. Gyorsan elhessegetem őket, hogy a férfira koncentrálhassak. - Nem töltheti kinn az éjszakát, már hűvös van. Jöjjön, nálam úgyis van egy szabad hely és le is zuhanyozhat - közlöm vele ajánlatomat. Talán teljesen bolondnak tűnhetek, hogy elvinném a szállásomra, hiszen akár bűnöző is lehet, de a megérzésem azt súgja nem az, csak egy utazó, akivel jót tehetek, s ez nekem semmibe sem kerül. Ha igent mond kisvártatva el is indulunk a kis panzió felé, ahol szobát foglaltam magamnak. A kulcs nálam van, így minden gond nélkül be tudunk jutni. A szoba egyszerű, de kényelmes, teljesen semleges berendezésű és tiszta. Színeiben a halványlila árnyalatok vannak túlsúlyban, míg a fürdőszoba inkább kékes. A zuhanyfülke matt üveg, a mellette lévő polcon illatos, puha törölközők sorakoznak. Az én tusfürdőm levendula illatú, így neki is megfelelő lehet, feltéve, hogy nincs saját piperecsomagja - Van váltás tiszta ruhája? - kérdezem, miközben lepakolok az egyik ágy melletti éjjeliszekrényre. Leülve az ágy szélére leveszem cipőm, majd töltök magamnak egy kis gyümölcslevet abból, amit még reggel vettem magamnak, hogy ne kelljen feltétlen csapvizet innom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nem azt mondom, hogy jól vagyok, de rosszul sem, inkább furcsán. Valahogy minden könnyebb, mintha tele volnék energiával és, ha természetem hagyná folyton mosolyognék. Pár napja Krisz írt nekem és én azonnal feleltem. Azt hiszem ez az oka, hogy a mindig szürke világ egyszerre megtelt színekkel és most ahogy a patika felé igyekszem is csak bámészkodom. Teszem ezt mindaddig míg meg nem botlom egy pár lábban. - Francba! - szakad ki belőlem a szokatlanul heves reakció, miközben elveszett egyensúlyom próbálom visszanyerni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Hogy is mondjam finoman és mérsékelt indulattal: majdnem orcára huppantam köszönhetően annak a két lábnak, amik tulajdonosa egy mondattal igyekszik tudtomra adni, hogy mennyire nem érdekli az iménti eset. Ha hajlamos volnék a hirtelen kirohanásokra most dühösen elcsörtetnék, ehelyett inkább csak lenézek rá megállva mellette - Bocsásson meg, nem állt szándékomban átesni a lábain, amik itt hevertek indokolatlanul az ösvény közepén - mondom alabástrom szilárdságú arccal és érzelmektől mentes hangon, hűvös zöld szemeimet a piromágia bemutatót szemlélve, s közben eligazítva egy ráncot ruhámon és betűrve fülem mögé egy a lendülettől előrehulló hajtincset

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

 Ellie szemében látom, hogy vitatkozni vágyik velem, ám mégsem teszi. A múlt jótékonyan fedő függönyét fellebbenteni mit ér, ha csak fájdalmat és önvádat hoz magával fénylő emlékek helyett? Ezért is örülök, hogy ennyiben marad a dolog. - Fiatalság bolondság... - ismétlem meg szavait halk visszhangként és bólintok egyetértőn. Ki így ki úgy volt bolond akkor a maga módján esze vagy épp szíve szerint, s mint ahogy az lenni szokott a másik életmódját hiszi helyesebbnek most már. Végül elvonul a vihar, mely elkomorította kedélyünket és barátnőm visszatér jó hangulatú kíváncsiskodásához. Elgondolkozom, hogy van-e igazából valódi okom titkolni ki is az aki ennyire elvette a józan eszem, amire feltétlen büszke vagyok és voltam mindenek felett. Végül arra a döntésre jutok, hogy beavatom, s utánam a vízözön. - Elmentem színházba, kicsinosítottam magam. Felvettem egy elegáns fekete estélyit, feltettem egy kis sminket. Az épület aulájában álldogáltam, amikor megpillantottam. Azonnal felismertem Kriszt - itt tartok némi szünetet és eszem egy falat sütit - Hercegh Kriszpint, a mardekáros diákot, aki szárnya alá vette Emeraldot a rút könyvmoly kiskacsát sok évvel ezelőtt. A fiúból férfi és egykori iskolánk igazgatója, a lányból nő és a falu nővére, míg a régi barátságból... - elpirulok, ami nálam igen szokatlan - Az előadás után beültünk a pubba, a te pubodba és beszélgettünk, majd ahogy mondtam az előbb, kicsit elragadtattam magam és megcsókoltam - fejezem be mondandóm és eszem ismét a Marlenkából, s gondolatban még azzal egészítem ki az elhangzottakat, hogy igazából ugyan csak ennyi történt, de teljesen a feje tetejére állította az életemet. Persze ezt akkor sem vallanám be ha vallatnának. Engem, aki türelméről és megingathatatlan nyugalmáról ismert és a tárgyalótermek jég királynője volt nem eshet újra naivan szerelembe, bár úgy érzem vészesen erre vezet az utam, mintha egy szakadék szélén táncolnék.  Istenem, kérlek, segíts nekem! Könyörögtem már azon az éjszakán elalvás előtt és most is itt az asztalnál szemben ülve a barátnőmmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A fiatalember végre úgy nézem alkalmatossá vált a vitára. Ezt magamban egy mosollyal nyugtázom. Arckifejezéséből ítélve igen okosnak és vagánynak hiszi magát, ez az önhittség igen jó fegyver lehet majd a kezemben. A laza viselkedés mögött az esetek többségében igan érzékeny lélek, sérelmekkel teli múlt lakozik, ahogy persze az én jéghideg nyugalmam sem eredendő Isteni adomány. Megdolgoztam érte az évek során. - Az voltam - felelem szemtelennek szánt kérdésére az igazságot, melyet nem olyan rég, nevelő szüleim halála után tudtam meg, amikor megtaláltam a kis kori orvosi papírjaimat. Két alkalommal operálták meg a szemem, s vették le azokat a hályogokat melyekkel születtem s voltam általuk világtalan. - De most már látok, ám ez vajon elmondható önről is? - kérdezem továbbra is méltóságteljes nyugalommal utalva arra, hogy idősebb és nő is vagyok, s nem hatalmaztam fel arra, hogy tegezzen, mintha megittuk volna a pertut. Megérdemlem és ki is szoktam eszközölni a tiszteletet. Ha nem nemem, hát hivatásom, vagy korom által.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Már majdnem a találkozónk - randevúnak hívni még félek - helyszínéhez érek, amikor elrohan mellettem egy lány azt kiabálva válla felett hátra, hogy ő ide többet nem jön az életben. Nos be kell vallanom összeszorul a gyomrom, s az őt követő, engem majdnem fellökő fiatalember sem nyugtat meg azzal a mentségnek szánt strófával, hogy a kagylók nem harapnak. Istenem, csak legyen sima szalámis vagy sonkás-gombás pizza is...mondok el magamban egy imát mielőtt közelebb sétálnék. Mozgásom, mint mindig, erőteljes, határozott, de mindenek felett most nőies. Valamiért könnyebben megy, a szokásosnál, hogy ilyen legyek. Ahogy meglátom Kriszt elmosolyodik a lelkem, másként nem tudom leírni azt a jóleső érzést mely végighullámzik lényemen. Nagyon nézegeti a menüt, ezért lelassítom lépteim, óvatosan mögé húzódom, majd a füléhez a lehető legközelebb hajolok - Látsz valami érdekeset? - suttogom el a kérdést, mely elsőként az eszembe jut, s hangom simogató lágysággal teli. Eldöntöttem magamban, hogy hagyom a maguk útján alakulni az eseményeket, s hallgatva Ellie-re kiélvezni minden percét a férfival töltött időnek, nem ragaszkodva görcsösen semmihez. Vörös ruhám éles kontrasztot alkot majdnem fekete hajammal, amit most nem fogtam össze, valamint smaragdzöld, örömtől csillogó szemeimmel. Lopva végignézek rajta és tetszik, akit látok, szégyenlem bevallani magamnak, de nagyon tetszik. Arcomon azonban ennek semmi jelét nem lehet felfedezni. Komoly és rezzenéstelen, mint általában, s szerencsére most nincs olyan tényező sem, mely feloldaná gátlásaimat és lelepleződhetnék általa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Semmi kétség, ez a fiatalember tele van gondokkal, hiszen ha nem volna akkor nem így viselkedne. Ezt szavai is igazolják számomra. Azt is látom, hogy ki tudtam billenteni tettetett lazaságából azal, hogy elmondtam kiskori vakságomról az igazságot. Meglepő, hogy az emberek mennyire meg tudnak ütközni bizonyos fogyatékosságok, betegségek hallatán. - Emerald Stone - fogadom el és szorítom meg röviden és határozottan. - Van olyan probléma aminek megoldásában a segítségére lehetek? - kérdezem olyan természetességgel, mintha ez evidens volna. A kimért hűvös külsőm nem téveszti meg. Védtem régen hozzá hasonló ifjakat, és velük is boldogultam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Semmi esetre sem becsülöm le, de persze túl sem. Nincs bennem hajlam efféle érzelmi túlzásokra. Az általa említett két tárgyban sajnos olvasott ismereteimen túl nem vagyok járatos ezért sem jelzek felé, amikor említi őket, bár az elme olvasást gyakorolhatná rajtam. Ha erre hajlandóságot látnék tőle, megemlíteném neki, de egyelőre nem mutatja jelét sem effajta kíváncsiságnak. - Nagyon szívesen helyrehozom a sérülését - magázom továbbra is az ifjút - Ugyanis nővér vagyok a és a Silver Salusban dolgozom - közlöm és zsebemből előveszem pálcám arra az eshetőségre, ha valóban kezelnem kell. Bár efelől kétségeim vannak. Már, hogy valóban hagyná magát ellátni.