Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ BP; Wait for it Fél szemöldökét megemelve nézett a férfira. Még hogy nem lényeges? Aki ezt állítja, sosem volt szenvedélye, nem empatikus és-vagy soha nem volt barátja. - Dehogynem, ez nem valami kis póniklubbos verseny volt, ahol a totyogók futószáron próbálnak nem leesni a félig alvó paciról - vágta rá gondolkodás nélkül. Igazából egy ilyen versenyen volt, ott is arról szólt minden, hogy az edzők azon izgultak, melyik gyerek tud szebb karkörzést csinálni, az apukák - Chris-szel az élen - azon versenyeztek, ki tud többet inni, az anyukák meg mindent is lefotóztak. Nem járt még hivatalos versenyen, de gyanította, hogy ott azért nem ilyen a légkör. - Dehogyis. Vagyis pihenj nyugodtan, majd megvesztegetem valahogy Mitzingert - vonta meg a vállát. Nagyon is jólesett neki ez a lelkesedés, már ha lehet így hívni, de inkább segíteni akart a férfin, mintsem jobban terhelni. Röviden felnevetett Eugén hangsúlyán, ahogy az apa felől érdeklődött. Még nagyon sok kört le kell játszania, de végre nem veszi olyan halálosan komolyan a dolgot. Elvégre kevés dolog van, amit nem tud egyedül megcsinálni, a babóca felnevelése pedig nem szerepel ezen a listán. - Persze, hogy vannak elképzelések. Úgyis máshogy fog kinézni, mint ahogy elképzelem, de jó lenne azért valami támpont - vonta meg a vállát szelíden. - De azért örülnék, ha leginkább az én véremet örökölné. Párszor csak megilletődve pislogott a férfira. Sok mindenre számított, de erre azért nem. Nagyon rövid ideje ismerik csak egymást, sokkal inkább a munkakapcsolat dominált eddig, most pedig felajánlja, hogy segít neki? - Köszi, majd észben tartom - bólintott egy aprót végül. Készségesen kikérte magának a válaszott italt, hogy elgondolkozva Eugén könyvén felejtse a tekintetét. Nem sokáig maradt így, de hirtelen kapta fel a fejét, mintha ezer éve szólalt volna meg. - Nem azért hívtalak egyébként, mert tanácstalan vagyok - kezdett bele a magyarázkodásba. Akárhogy gondolkozott, csak arra tudott gondolni, hogy a férfi túlságosan jószívű. - Azt hiszem, csak a véleményedre voltam kíváncsi. Meg azt sem akartam, hogy egy ezredik forrásból tudd meg, azt nem lett volna túl fair.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Olaszország | Júli 3., Este-éjszaka - Van egy ismerősöm a nyomozási hivatalban, neki pedig megvannak a kapcsolatai - vonta meg a vállát. Ennél többet még az agyturkász képességével sem tudna kiolvasni belőle, mert tényleg ennyi volt a lényeg neki. Tina még mondani akart valamit, mielőtt indult, csak épp nem hallgatta végig. Gyanította, hogy amikor következőnek megjelenik a pubban, majd az orrára köti, addig meg nem lényeges. De hihetetlen, hogy mindez a nyomorult nyomozás ide vezetett. Egyszerűen annyit mondott neki, hogy menjen el, semmi más nem érdekli. Akaratlanul is megrándult egy izom az arcán, ahogy meghallotta a kérést, vagyis inkább parancsot. Csak egy gond volt ezzel; nem épp az a szófogadó kislány, aki ennyitől megrettenne. - Helytelen a ragozás, darling - hangsúlyozta ki külön a megszólítást, amit régebben ő kapott Denistől. - Menjünk el, Ivana, így hangzik helyesen. De a legjobb kérdés, hogy te mit keresel itt? Amíg háttal állt neki a fiú, bármit megadott volna, hogy forduljon vele szemben. Így azonban elbizonytalanodott. Nem ilyennek szokta meg az arcát, a tekintete sem tetszett neki. Nem kerülte el a figyelmét, hogy korábban a hasára tekintett, de nem fog reagálni rá. - Nézd, ez nem megoldás. Nem futhatsz el a problémák elől, csak mert azok túlnőttek rajtad. Megértem, hogy nem akarsz a drága apuci szerepében tetszelegni az oldalamon, de egyvalamit elfelejtettél. Már felelősséggel tartozol egy gyerek miatt - jelentette ki könnyedén. Akár elhúzhatta volna az egészet, de nem volt hozzá hangulata. Inkább megpróbált észérvekkel hatni rá, hátha nagyobb hatást ér el.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután Tudja. Hát ez igazán pompás, Catherine igazi zseni. Nagyon nehéz lehetett kikövetkeztetni ezt, komolyan le a kalappal a lány előtt. Inkább válasz nélkül hagyja és kivárja, mire újra beszélni kezd. - Persze - inti le egyszerűen. Megbántotta, hogy oda ne rohanjon. Bár, ami azt illeti, épp ezt tervezi. Mosolyogva bólintott egyet arra, hogy öregszik. Mégis mi mást reagálhatna erre? Nem Ellie sora elmagyarázni a lánynak, hogy most kezdődik igazán az élet. Elvárni is felesleges lenne, hogy megértse a függetlenség, szabadság és önuralom fogalmakat egy olyan, aki még a húszat sem töltötte be. - Sosincs olyan, hogy ideális - szögezte le azért. - Bár ha robot módjára a sorban szeretsz állni, akkor mégis neked való lesz. Ahogy végignézett a gyerkőcökön, azonnal el is döntötte, hogy nem akar majd ilyen határokat szabni a gyereke elé. Persze nem fogja engedni, hogy tizenévesen drogozzon, de ha utcaseprő szeretne lenni, nem fog az útjába állni. Egy biztos; akár fiú lesz, akár lány, bele fogja nevelni a nők tiszteletét. - Milyen érdekes, hogy pont te törsz pálcát a fejem felett - mosolygott szelíden előre. Egyértelműen nem Catherine egyetértése kellett - ez áll a legtávolabb tőle -, de keresve sem találna nagyobb patchwork családot a Payneknél. Ráadásul mintha pont Catherine magyarázott volna pár hónapja a pubban arról, hogy ne hisztizzen, amiért Denis másfelé is nyitott, ez természetes. Mert férfi. Önzőség és mérhetetlen gonoszság, de félve a hasára tette a kezét, ahogy a kislány betegségét meghallotta. Mintha csak egy varázsszó lenne, úgy mantrázta magában, hogy az ő babája egészséges lesz. Persze sajnálta, már amennyire egy ismeretlen gyereket lehet. - Azt hitted, hozzá is be akartam kopogni? - kérdezte majdnem nevetve. Szeme sem rezdült, amiért Payne ismét túlmozgásos, már annyira megszokta. - Nyugi, nem fogok belerondítani a hazugságaidba. Hadd éljen még az a télapó, remélem húsvétkor is eldugtál neki tojást a kertben - egyszerű kijelentés volt, nem bántásnak szánta. A hazugsággal nem értett egyet, de ez már rég nem az ő hatásköre. - Csak azt akartam tudni, kit hagyott hátra Denis. - Miatta. Végső soron a szerelemnek nevezett csúfság mégiscsak nyomorba dönti az emberek életét.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Olaszország | Júli 3., Este-éjszaka Eddig annyira hajtotta a düh, de arra nem számított, hogy válaszokat kap. Mármint nem hülye, pontosan tudta, hogy ezért van itt Denis, mégis mást várt. Csak akkor gondolt bele mélyebben, hogy Denis soha nem hazudott neki, akkor sem, amikor a fura szer hatása alatt állt. - Ez a megoldás? Ha villámlik, akkor bebújsz a szekrénybe? - kérdezett vissza dühösen. Tisztában volt vele, hogy fájdalmat okozott, de elfelejtené? Sosem volt sablon kapcsolatuk, nem lehet kiemelni szép és jó emlékeket, de az érzéseket mindvégig meg akarja tartani magába, akár lesz folytatás valaha, akár nem. Tényleg eléggé elfáradhatott, mert kellett jó pár pillanat, amíg megemésztette a hallottakat. Elképzelni sem tudta, hogy innen fúj a szél, hogy ez bántja a legjobban. - Tehát ha ez korábban történik meg, és tegyük fel, már lett volna gyerekem, amikor találkozunk, akkor szóba sem állsz velem? - halkan kérdezte, a tekintete teljesen elkomorult. Oké, helyben vagyunk - nyugtatta magát. Nem volt túl sikeres, mert a pálcáját előkapva pár mozdulatot követően a whiskey üvege egyenesen a falnak repült. Nem fogja hagyni, hogy bármi is eltompítsa az igazi Denist, akit végig annyira rejtegetni próbált. Akármit is hisz, Ellie már ereje teljében van, és össze sem lehet hasonlítani Catherine gyenge megnyilvánulásaival. Nem egy ijedős kiscica, még ha eddig mást is vélt látni Denis. - A húgod, ki más! - felelt legalább olyan hevesen. Már nem foglalkozott semmivel, olyan hirtelen pattant fel az átkozott székről, hogy megszédült egy pillanatra. A fejéhez kapott, de ez sem tántorította el attól, hogy folytassa. - Hogy tudnád megóvni bármitől is, amikor itt vagy? Hogy tudnád elérni a céljaidat, ha félsz szembenézni velük? Ha akarsz, elfelejthetsz engem, ami köztünk volt, ami talán lehetett volna. De egy valamire megtanítottál Denis, még ha nem is szándékosan - közelebb lépett hozzá, nem számított, hogy reagál rá a fiú. - Felelősek vagyunk azokért, akiket megszerettünk. Nem fogom hagyni, hogy tönkre tedd magad, mert én hoztam egy döntést korábban. Ennyit a higgadtságról és az észérvekről.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután - A kettő egy és ugyanaz - felelte türelmesen. Csak azért volt még itt, mert a Kapitány nem jelzett vissza, más esetben már rég itthagyta volna a parttalannak tűnő beszélgetést. - Mindenki ezt csinálja, ez az elvárt. Nem az a lényeg, hogy mikor szülsz, mert akármit csinálsz, akármerre jársz, semmi sem fog megtanítani az anyaságra. Akár most is lebabázhatsz, ugyanakkora esélyekkel indulsz, mint én most. Ezt pedig pont Stella mutatta meg neki. Vannak dolgok, amik tényleg a korral és a tapasztalattal jönnek, a szülőség viszont pont nem az. A feltétlen szeretetet nem lehet eltanulni mástól. Nem érti pontosan, miért mondja most mindezt Catherine. Büszke lenne magára? Vagy mártírnak akarja beállítani magát? Nem ilyennek ismerte meg az eddigiek alapján. - Azért nem ilyen fekete-fehér a dolog, ezt illene látnod. Szeretem és akkor azt hittem, hogy bármit megtennék érte, de nem olyan lapokat kaptam - megvonta a vállát. Nem fog magának hazudni, nem is tagadná, mennyire kétségbeesett, amikor Stella hozta a terhességi teszteket, pont Denis miatt. Függője lett egy olyan dolognak, amit egész életében nem ismert el. Megforgatta a szemeit, még a kezeit is karba tette mérgében. Megint felfújta magában az egészet, ismét csak a férfi-női dolgot látta. - Már megbocsáss, de nem hiszem, hogy bárkinek köze lenne hozzá, milyen szokásaim voltak a partnereimmel, egyrészt. Másrészt pedig egyetlen módszer van, ami ezer százalékos védekezés, én pedig nem terveztem és nem is tervezem kipakoltatni magam - felvont szemöldökkel magyarázta a lánynak. Az ő idejében még voltak felvilágosító órák, ahol bemutatták a statisztikákat is. De úgy tűnik, Catherine vagy átaludta, vagy máshol járt, amikor ezt a részt vették. Türelmesen hallgatta végig a legkisebb Brightmore helyzetleírását. Mint a normális emberek általában, nem ismerte pontosan a betegsége kórtanát, de érezte, hogy nem lehet egyszerű egy ilyen ember mellett élni. Ha más miatt nem is, de emiatt tisztelte Catherinet, amiért úgy csinálta ezt végig, hogy nem is volt a vérrokona az illető. - Ti hazudtok neki mégis - mutatott rá újból. Ha nem a fejével van a baj, akkor meg tudná érteni, hogy dühkezelési problémái vannak a testvérének, és most igazán nehéz helyzetbe került. - Mindegy, elfogadom, hogy más a fontos neked, mint nekem. Ahogy mondtam, csak az érdekelt, hogy mi a helyzet.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Olaszország | Júli 3., Este-éjszaka
 Meredten nézte Denis hátát, nem tudott mit mondani. Eddig meg sem fordult a fejében, hogy ez akár betegség lehet, annyira egészségesnek látta. De kezdett olyan formát ölteni ez az egész, amit elképzelni csak nehezen tudott. - Bántani tudnál engem? - kérdezte halkabban, már nem volt olyan vádló a hangja. Az egy dolog, hogy valószínűleg esélye nem lenne rá, de a szándék akkor is számít. - Miről van itt szó? Mi történik veled ilyenkor? Le kellene higgadnia, már a baba érdekében is, de egyszerűen képtelen rá. A csapkodást csak karba font kezekkel nézi végig, halványan megemelkedik a szemöldöke. Egy szavát sem hiszi el, ez pedig szörnyen érinti. Sűrű ködként szállja meg a méreg, nem is felelt semmit. Amúgy is csak valami gyerekes 'nem úgy van az' érvelés jutna eszébe. - Hogy én keverem ebbe bele? - mutatott magára, teljesen elképedt. - Mit gondolsz, mit szólna a pici Lorin, ha Kriszpin behívná az irodába és közölné vele, hogy egy sikátorban találták meg a holttestedet, mert túladagoltad magad? - Arról nem is beszélve, hogy Ivana maga hogy érezné magát. A halk szavak alig jutnak el a tudatáig, valahogy nehezen hiszi el. Elvégre Salvatore névvel létezik egy pár szegény nő is, ez a ház pedig pont egy közös kis fészeknek tűnik. Méghogy nem tudná elfelejteni? - Ne merd összehasonlítani az életünket! - jelentette ki komolyan, de mielőtt folytathatná, a fiú elővesz egy újabb üveget. Teljesen kiürült az agya, csak azt látja, hogy megint mellékes lett az alkohol miatt. Gondolkodás nélkül Denis mellé lépett, erősen fogott rá a whiskey-re, jelezvén, hogy ezt el fogja venni. - Ha még egy üveget előveszel, felrobbantom az egész kib*szott szekrényt - fojtottan mondta, egy percig sem kételkedett a saját szavaiban. Ebben az esetben valószínűleg a fal sem maradna meg, így csak remélte, hogy érti a célzást a másik. Ha már ilyen közel volt hozzá, elgondolkozva nézett fel a szemeibe. A kékjeiben kereste a választ, mivel magától nem tudta. - Nem baj, ha nem fogadod el a gyerekem és engem sem. De nem teheted tönkre magad, ezt meg kell ígérned. Csak így tudta elfogadni a helyzetét. Nem lesz soha a felesége, nem fognak közös életet kialakítani, nem lesznek egymás mellett a nehéz pillanatokban. Talán soha többé nem is fogja látni, ahogy befejezi a fiú a tanodában a tanulmányait. Nem zavarta, ha nem tartja be az ígéretét és elfelejti végül még az Ivana nevet is, amíg megtesz minden tőle telhetőt.
|
Utoljára módosította:Mei Watts, 2019. július 7. 20:08
|
|
|
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután - Az elvárt az, hogy a saját sorsodat teljesítsd be, ne azt, amit előírnak akár otthon, akár a suliban - nézett rá komolyan. Nem volt teljesen tisztában a Payne családdal, de akármit is akarnak a szülők, a gyereknek a saját útját kellene járnia. Persze Santoséknál is Chris volt a sztár, amiért elsőre megtalálta a nagy szerelmet, lett házuk és állásuk a suli után, jöttek a babák, és hol is járnak most? Hiába imádja a testvérét, ő sem hibátlan. Nem különösebben hatotta meg, hogy Catherine egész családja azt várja, hogy terhes legyen. Ha ezt a lány nem tudja kezelni, sem irányítani, soákig kell még szembenéznie ezzel. Nagyot sóhajt a főzetet hallva. Ha az eridonos elhiszi, hogy minden alkalommal használ, hát legyen. Hallott már esetről, amikor mégis teherbe estek, pont itt tanított pszichológusként a nő korábban a tanodában, ha jól emlékszik. - Aha - bólintott egyszerűen. Kicsit eltérően gondolkoznak erről is, milyen meglepő. Vagy nem, mindenki döntse el maga. Röviden felnevetett Cath spekulációit hallva. Komolyan nem tudta, hogyan került ebbe a helyzetbe. Legtöbbször úgy érezte, hogy az ellensége a csaj, olykor közömbösek voltak, néha meg olyan dolgokat osztottak meg egymással, amit kevesen tudnak csak. Lehetetlen volt az egész. - Szép tervek, sok sikert hozzá - egész őszintén mondja, mert tényleg nem kívánt rosszat a lánynak. Oké, talán volt már rá példa, de ez most nem az a pillanat épp, ráadásul Denis miatt tényleg nem lenne oka a szarkazmusra. - Igazad van, nem a te dolgod lenne elmondani neki - bólintott egyet komoran. Nagyon furának találja az egész szituációt, de legalább a kislány még életben van és ez az, ami számít. A többiről meg ráérnek később is beszélni. - Soha nem akarja - rázta meg a fejét sértődötten. Ez az egész annyira Denisre vall. - Mert nem akar másnak ártani. Ezért vett el téged, ezért mondta nekem, amit hallani akartam. Komolyan olyan, mint egy két lábon járó baptista segélyszolgálat, csak egy obszcén univerzumbeli változata. Újra az eget kezdte el lesni, hátha végre meglátja Kapitány baglyát, vagy bármi hasonlót.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután Néha úgy beszélt Denis húgáról, mintha maga Hawking lenne, a következő mondatban pedig egy ártatlan baba hatását keltette. Lehet, hogy nem Catherine Lorin igazi anyja, de még Ellie is látta, hogy tényleg felelősséggel tartozik iránta. Elvégre hasonló érzésekkel nézett szembe, amikor a sajátjára gondolt. - Elég összetett ez, ahogy látom - ráncolta össze a szemöldökét. - De a lényeg, hogy Willnél jó kezekben van, nem? Mármint úgy hallottam, hogy a szakmájában kiemelkedő. - Ha egy kicsit is babonás lett volna, biztosan félt volna, hogy menten rázuhan egy repülő, amiért egy Payne-t ilyen elismerő szavakkal illetett. De akármennyire szereti a családot vagy sem, a sikereiket nem lehet nem elismerni; a srác pedig nem kispályás. - Meglehet - felelte azonnal. Ezzel értelmetlen lett volna vitatkozni, még ha korábban vágyott erre a szintű ismerettségre. Mostanra már megelégedett azzal, hogy a szerelmes oldalát látta. Továbbra is karba tett kezekkel állt, viszont végre Catherine felé fordult teljesen, nem nézte sem a gyerekeket, sem az eget, csak a lányt. Figyelmen kívül hagyta a rá szegeződő gyerkőc pillantását is, most az eridonos szavai számítottak. - Elcsépelt dolog a szerelem, túlértékelik. Annyira óvni akarjuk egymást, hogy közben elfelejtünk igazán fontos dolgokat. Nem Denis volt az első, aki megtudta, hogy terhes vagyok, ahogy nem is nekem mondta el azonnal a húga megjelenését. - Nem bántotta már úgy a dolog, a kellemestől viszont még mindig távol állt. - Irigyelhetsz, csak épp felesleges. Akármennyire is szeret, vágyik rám és magának akar, végső soron mégis neked mond el mindent, veled lakik együtt. Már nem volt tisztán féltékeny, csak bánta, amiért ezt sosem mondta el Denisnek. Elvárta, hogy valaki olyan legyen, aki nem lehet, olyan szerepeket akart ráerőltetni, ami nem illik hozzá. Hibát követett el, de semmi baj. Nagylány már, ha a cipőfűzőjét is egyedül köti, hát a megoldást is kitalálja. - Köszönöm azért, hogy válaszoltál - biccentett egyet felé, újra a játszótér felé fordította a tekintetét. - Utána fogok menni - kijelentés volt, nem tétova megszólalás. Szívesen folytatta volna, hogy vissza is fogja hozni, de azért elbizonytalanodott egy pillanatra.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Olaszország | Júli 3., Este-éjszaka
 Kissé talán tanácstalanul bámult vissza Denisre. Talán sejtette, de megérteni akkor is nehezen tudja. Szívtelen egy barátnő, pedig csak túlzottan logikusan közelíti meg a dolgot újfent. Lassan kifújta az addig bent tartott levegőt, ahogy visszagondolt arra a napra. - Semmit nem változtat ezen, nem vagy rosszabb - rázta meg a fejét. - Nem így kellene magadat látnod - szomorkásan villant a tekintete. Hiába a vallomások, úgy érezte, hogy egyre távolabb sodródnak egymástól. Kinyújthatná a kezét és megérinthetné Denist, de amint kilépnek ezen az ajtón, meddig lesz ez elmondható? Nem is folytatja a Lorinos dolgot, hamar beismeri, hogy eléggé mellélőtt ezzel. Tekintete az üvegre tapadt, ahogy darabjaira tört. A szagtól azonnal émelyegni kezdett, ha nem vezetne pubot, valószínűleg most kért volna műsorszünetet. Nem tudta mennyire tudatosan, de Denis annyira közel került hozzá, hogy már nem érzi annyira a tömény whiskey szagot, csak a fiú kellemes illatát. Egy fokkal jobb, már ha eltekint attól az aprócska ténytől, hogy csapdába került. - Hogy... micsoda? - kérdezett vissza lassan. Szabad kezével felnyúlt, hogy nem épp szerelmesekhez méltó módon fogjon rá az állára. Eszébe jutott Catherine figyelmeztetése, és most kellene eljönnie a pillanatnak, amikor félni kezd, de teljesen máshogy reagált. - A végét meg sem hallottam, mert nincs más opció, nem is volt. Nem lenne a gyermekem kevesebb vagy több, ha tőled lenne, így is egy csoda lesz. Megsértettem a büszkeségedet? Nagy ügy, majd kihevered. De ha még egyszer azt kívánod, bár ne lenne, te nem fogsz tovább létezni. Holmi szekrényekkel fenyegetőzni egy dolog, most viszont talán kicsit messzire ment Elle. Kedvesen akart idejönni, gyorsan távozni, folytatni az életét ott, ahol abbahagyta. Ehelyett tudatosan tépte fel a fiú sebeit, szándékosan bántotta. Dacosan nézett bele Denis szemeibe, még pislogni sem akart. Tisztán látta, hogy ami a legboldogabbá tette Elliet, elvette tőle a szerelmét. Számára mégsem volt opció, hogy szó nélkül lelép és félbehagy mindent. A keze lassan csúszott le Denis nyakára, már nem szorította, csak finoman érintette a meleg bőrét. - Pécsen is elmondtam neked, hogy két lehetőségünk van. Vagy elfogadod a babám, vagy nem találkozunk többet. Köztes lehetőség nincs, arra nem lennék képes. De nem ezért vagyok itt, csak miattad jöttem ilyen messzire. Denis nem tehetsz kárt magadban, nem dobhatod el az eddigi életedet - szemeit lesütve rázta meg újra a fejét, mielőtt még pityeregni kezdene. 20 hete először átkozta a terhes hangulatingadozását.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ BP; Wait for it Tisztán érezte, hogy egy kicsit túltolta a témát, így egyelőre annyiban hagyta. Ezt a részét egyébként is kimerítettnek ítélte, inkább hallgatta volna még, hogyan élték meg ezt az egészet, mi minden történt ott. Valószínűleg nem sokat értett volna a mondandójából a kötőszavakon kívül, ez mégsem vett volna el az élményből. - Persze, a baglyom szerintem már bekötött szemmel is megtalál - nevetett fel röviden. Később leesett neki, hogy egy egészen parányit creepy volt, de igazából felesleges lett volna letagadni ezt az egyszerű tényt. Szeretné azt hinni, hogy soha nem fogja kitalálni, ki az igazi apa, annyira magát akarja a gyerekben látni. Egyfajta önzés dominált benne; ha már egyedül fogja felnevelni, látszódjon mindenki számára, hogy Elle babája. - Nem tudom - felelte őszintén, egy darabig még állta is azt az átható tekintetet. Pislogott végül egyet, előbb a plafonra szegezte a tekintetét, majd újra maga elé meredt. - Te vagy az egyetlen férfi az életemben, aki képes önámítás és szépítés nélkül bevallani az igazat. - Nem akart túl messzire menni, kicsit félt, hogy ezek után Eugén teljesen megszakítja vele a munkán kívüli kapcsolatot. De még csak varázsolnia sem kellett a férfinak, Ellie úgy dalolt, mint egy kismadár. - Nem mintha bátorításra lenne szükségem, vagy bármi. Csak jó tudni, hogy mellettem is vannak, nem csak ellenem. Ellenünk - sóhajtott egy aprót. Egy egész pillanatra azt kívánta, bárcsak Eugén lenne a pici apukája. Ha félretesszük a kék szem mániáját, az egyenessége és céltudata is irigylésre méltó.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Sziasztok Most az egyszer ne havazzon, fék nélkül még valahogy el kell vezetnem a szerelőhöz ._. Ugyanitt slidequest; van olyan, akinek már megharapta a kisállatát egy másik állat? Nem súlyos a seb, de nem akar gyógyulni :c
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Most azt az infót kaptam még, hogy naponta fertőtleníteni kell a sebet. Remélem hogy beválik majd, és mire menyasszony lesz nem is fog rá emlékezni
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután Akaratlanul is elmosolyodik, ahogy Catherine-t hallgatja. Elle is biztosan ugyanilyen átéléssel beszél a testvéreiről, de Chrisről főleg. Látja a hibáit, mégis így kedveli; sőt, ezzel együtt. Ha nem akarná felélni az egész sörkészletét a bátyja, talán már rá sem ismerne például. - Akkor igazán jó kezekben lehet Lorin - bólint egyet végül. Neki ez számít, még ha nem is ismeri a lányt. Önzőség csupán, de valahol mélyen sejti, hogyha nem lenne a kis Brightmore, Denist is el fogja veszíteni. Nem mintha most is az övé lenne, a dupla csíkos teszt óta nem ringatja magát ilyen álmokba. De pont emiatt az érzés miatt fogja most megkeresni, bármit is tanácsolnak neki. Nem fog összetörni, ha soha nem lesz közös élete a rellonossal, feltéve, ha a másiknak lesz egyáltalán élete. Amíg tudja, hogy lélegzik és rendben van, addig számára is kerek a világ. - Ezt nem értem - vallja be őszintén, ahogy összevonja a szemöldökét. - A szerelem sosem tuti biztos dolog, mindig egy hajszálon táncolsz. Még akkor is, ha házas vagy, esetleg gyereked is van tőle. Vagy mindkettő - mosolyogva vonta meg a vállát, ahogy leesett neki, hogy jelen esetben fontos hozzátenni az utóbbit is. Kicsit összekavarodtak itt a dolgok, és a legdurvább, hogy már úgy gondol a helyzetükre, mintha mindennapos lenne. - Bár pont ezért szoktam a gonosz banyának érezni magam a sztoriban - ismerte be végül röviden felnevetve. - Most kellene annak a résznek következnie, hogy Denis rájön, mennyire odáig van érted, én pedig uhm... elolvadok? Szerencse, hogy nem Jane Austen az értelmi szerző - legyintett egyet, mert már megint túl sokat beszélt. Sok dolgot megért Catherine beszámolójából, és valamennyire jó érzéssel tölti el. Tudja magáról, hogy egy őrült perszóna lesz, amikor féltékeny, de arra nem számított, hogy Denis képes türtőztetni magát a lány közelében. Ellie valahol ott maradt le, hogy eléggé komoly kapcsolat van közöttük, a dolgok mindenféle velejárójával. Késő bánat már, hogy minden miatt hisztizett, de talán majd egyszer küld egy bocsánatkérő kosarat. Végül válasz nélkül hagyja, mert nem talál megfelelő szavakat. Elmondhatná, hogy több minden is világossá vált számára, vagy hogy mennyire megnyugodott, de már túl van a beszédes pillanatán. Inkább kivárja Catherine intelmeit, amit próbál valamennyire komolyan venni. Sajnálja a történteket - amennyire tőle telik -, de képtelen visszarettenni. - Köszönöm, hogy figyelmeztettél, de már nem vagyok védtelen - lopva azért megint a hasára tekint, hiába érzi, hogy még ott van a kisbabája, muszáj figyelni. - Eszméletlen képességekkel bír a srác, ez tagadhatatlan. Nem tudom, hogy mennyire leszek képes megállítani úgy, hogy ne legyen maradandó sérülése, ha elfajulnak a dolgok. Hiába próbált pozitív lenni, be kell látnia, hogy azért nem annyira fényes a helyzete. Fogalma sincs, hogy mi történhetett akkor azzal a Denissel, aki mindig olyan gyengéden nyúlt hozzá, hogyan volt képes majdnem megölni a legjobb barátját.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Júli 3., délután Érdekesen érinti, hogy pont Catherine mondja meg, hogy nem gonosz. Nem tekint riválisként a lányra, de a barátjának sem mondaná, pedig tőlük szokott ilyeneket kapni. Bár Stella valószínűleg azt mondta volna erre, hogy egy hercegnő, nem pedig a gonosz banya. Nem mintha a valóságban ne lehetne a kettő egyszerre, szerencsére sokkal több az átfedés. - Szóval a kihívást keresitek? - elgondolkodva kérdez vissza, bár választ már nem vár. De ha tényleg annyira hasonlítanak a fiúval, akkor ez sok mindent megmagyaráz. Kicsit kezd már elege lenni abból, hogy itt minden csak megmagyarázásra kerül. Szándékosan nem tette fel korábban ezeket a kérdéseket, és most nem is nagyon tud mit kezdeni a válaszokkal. Hol van már az a bagoly?- Azt hiszem, köszönöm - feleli értetlenül. Nem most fogja elmagyarázni, hogy nem véletlenül tanít egyetemen átoktörést, nem vezetne sehova, ha itt elkezdené magyarázni a bizonyítványát. Ha mindez nem lenne elég, akkor véletlenül pont egy hydro házaspár a szomszédja, ahol az egyik tag nem egyszerű használó, de tanár is. Westwoodtól pedig sok hasznos kütyüt lehet kapni, nem csak pofonokat, ha ügyes az ember fia-lánya. - Valahogy úgy érzem, hogy rosszabb lenne, ha tőle lennék terhes. Most csak sértődött, legalább nem kétségbeesett - vagyis ezt gondolja. Tudta, hogy a pécsi beszélgetés egyenlő volt a teljes kudarccal, de hogy fogja a srác és lelép vizsgák előtt? Ez olyan, amibe nem fog csak úgy belenyugodni. Kihívás kell Brightmore? Semmi akadálya. - Nem, igazából csak ennyit szerettem volna. És köszönöm, hogy azért válaszoltál - aprót bólint, még utoljára ránéz a lányra. - Nem tudom megígérni, hogy visszahozom, de megteszek minden tőlem telhetőt. A végére egész katartikus lett a kis csevej, ahogy int egyet és elfordul, olyan badass szuperhősnek érzi magát, mint aki most sétál a halál markába. Igazából már most indulni akart egyenesen oda, ahol Denis van, így a bagolyra nem várva a hivatal felé veszi az irányt. Így vagy úgy, de felgyorsítja Kapitány tevékenységét. - Köszöntem
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ BP; Wait for it Halványan mosolyogva vonja meg a vállait. Sosem vetette meg a mugli eszközöket, és kivételesen könnyű a kommunikáció, ha az ember családja az óceán túloldalán táborozik. - Igazából csak a játékfelkérésekről maradsz le egyébként - legyintett egyet. - Minden mást el lehet intézni hagyományosan is, csak néha körülményesebb. Nem figyel arra, hogy túllépett egy határon, elvégre Eugént olyan embernek tartotta, aki szól, ha valami nem tetszik neki. Bár már belekezdtek egy közös üzletbe, ami fixen összeköti az életüket még egy jó darabig remélhetőleg, nyugodtan le tudná rázni Elliet, ha akarja. Nem tette, szóval felesleges ezen pörögnie. Korábbi idegessége alább hagyott egy kissé, amikor észrevette, hogy már meg is kapta a kért italt. Ujjaival az üvegen dobolni kezdett, de csak mintha zongorázna. - Szomorú lenne? - kérdezett vissza elrévedve. - Eddig nem vettem észre ezt. Mármint megtanultam, hogyan kell kihámozni a valós mondanivalót a felesleges körítés mögül, amit mindig megkapok. Ezzel is csak tanítottak. Elcsodálkozott saját magán, hogy mégis mikor lett ennyire optimista. Amikor megérkezett Magyarországra, talán akkor szemlélte utoljára ennyire vidáman a helyzetét, azóta csak rosszabb lett minden. Vagyis egyre több sikert ért el, mindene megvan, amire vágyott, de ugyanakkor felesleges stresszt pakolt magára. Hogy kizökkentse magát az egoista pillanatból, inkább újra Eugénra szegezte tekintetét. Hiába egy szerettéről volt szó, nem tudta megállni, hogy ne kuncogjon. Nem fájt (neki legalábbis) az igazság, viszont annál inkább jól esett hallani. - Igazából csak én vártam el többet, mint amit teljesíteni lehet - helyesbít egy kicsit. Talán mindig is védeni fogja, talán nem. De jó pár dolog miatt hálás lehet, és majd egyszer ezt fogja látni. Egy kósza tincset a füle mögé tűrt, ajkaira végre őszinte mosoly kúszott. - Azt még nem tudom, egyelőre nem vagyok beosztva sehová. Te mit terveztél?
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
♔ | ♪ | ☞ Cake & Talk Hattie sajnos nem beszélt elég ideig, de Ellienek igazából elég volt egyetlen másodperc is, hogy azonnal ráharapjon a következő falatra. Megpróbálhatta volna gyorsan aprítani a mennyei sütit, de az őszintén akkor vétek lett volna, hogy saját magát is képes lett volna halálra ítélni. Így maradt az a pár csendes pillanat, míg lenyelte. - Pedig mesések lettek. Beismerem, hogy először nem tudtam, hogy menyire fog passzolni a berendezéshez, de a végeredmény tökéletes lett. Bonnie is jól mutat - bólogatott aprókat. - Majd azért benézhettek nyugodtan - tette még hozzá. Afelől nem tudott, hogy a két lány mennyire ismerték egymást, de nem tartotta lehetetlennek. - Szerencsére még jól megy. Habár izgultam a pub miatt, mert nemrég ment el az egyik legmegbízhatóbb dolgozónk - szomorúan gondolt Jonasra. Persze bízott benne, hogy jobb helyre ment el és örült a sikereinek, a hiánya azért még mindig észrevehető volt. - De sokan segítenek mindkét helyen, és most már én is olyan undi főnökasszony lettem, aki csak ránéz a dolgozókra, amúgy érdemi munkát nem csinálok - folytatta egy fokkal vidámabban. Jó ideig nem is fog beszállni sehova, mert a tanítás melletti szabadidejét a picinek fogja szentelni. - Szerinted a picinek spanyol, magyar, vagy valami angolos neve legyen? - kérdezte komolyan. Hattie nagyszerű volt a sütik névadásában is, és igazából ez állt a legközelebb a gyerekek névadásához Ellie szótárában. Mind kettő fontos és felbecsülhetetlen értékű, így nem is kérdés, ki az, akitől első szinten tanácsot kér.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Olaszország | Júli 3., Este-éjszaka
 A csalódottság írja le leginkább az érzéseit jelen pillanatban. Ha eleinte ellenkezett is, elég volt egy szó Brightmore-tól, és már nem is foglalkozott a sajgó csuklójával. Nem benne csalódott, hanem saját magában. Azzal jött ide, hogyha a fene fenét eszik is, de hazaviszi magával Denist. Sokszor volt már szorult helyzetben, de Houdini módjára valahogyan mindig kiszabadult. Most sehogy sem talált megoldást, akárhogyan törte a fejét. - Hogyne - felelte keserédesen. Befejezte fizikai értelemben, mentálisan és átvitt értelemben is. Eljött az a pillanat, amikor már nem látta értelmét a harcnak, egyszerűen letette a lantot. A plafonra emelte a tekintetét, néhány nehéz másodpercen keresztül csak Denis lélegzését hallgatta. Olyan közel volt most egymáshoz az élete két legfontosabb szereplője, mégis szakadék tátong közöttük. Korábban nem mondott ki dolgokat, de most nem fog így távozni. - Szeretlek Denis, és szerintem mindig is szeretni foglak. De nagyon úgy néz ki, hogy nem találjuk a közös utat, és akármennyire fáj, néha a szerelem nem elég mindenre - aprót sóhajtott, úgy érezte, mintha csak ismételné önmagát. - Én most hazamegyek, te pedig dönts belátásod szerint. Hagyhatod, hogy legyűrjenek a démonjaid, vagy fogod magad és felállsz, hogy küzdj azokért, akik szintén szeretnek téged. Megértette - részben -, hogy a fiúnak sokkal nehezebb a helyzete, mert komoly mentális problémákkal küzd. Átérezni soha nem fogja tudni, mivel az ő lábára túl nagy lenne Denis cipője, ahogy a hajójában sem tud evezni. Mélyeket pislogott, mielőtt még elsírná magát. Kicsit félt, hogy ezek a problémák kihatással lesznek a babája jellemére, ezért már-már kényszeresen nyugalmat erőltetett magára. Amennyire tellett tőle, megpróbálta eltolni magától Denist, hogy kiszabadulhasson ebből az egész szituációból és hazamehessen.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
👆🏻👆🏻👆🏻👆🏻👆🏻‼‼‼ Köszönöm Elijah. Tényleg, a szívem legmélyéről szóltál
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesésKicsivel hamarabb érkezett, mint az időpontja szólt, de addig is a Lolitát olvasgatta. Utóbbi időben sokszor előveszi, és akkor a pici sem szokott rugdosni. Őszintén reméli, hogy nem lesz hatással a személyiségére ez a könyv, ha már ennyit forgatja. Amikor végre Ellie következett, eltette a könyvet és a vizsgálóba belépve mosolyogva kopogott, ahogy a kedvenc doktorát kereste. - Halihó - köszönt vidáman, majd lecsüccsent a szokásos kis székre. Az asztalra tett minden kiskönyvet, amire szükség lehet.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesés- Ha tünetnek számít, hogy este már képtelen vagyok összefüggő alvásra, akkor igen - sóhajtott egy aprót, de aztán legyintett végül. - Egyébként minden rendben, egészségesek vagyunk. Mosolyogva bólintott, mert ennek örült a leginkább. Főleg az utóbbi időben rájárt a rúd és félt, hogy esetleg nem fog megfelelő otthont adni a picinek, de úgy tűnik, emiatt már nem kell aggódnia. - Csak nyugodtan. Ma is eléggé meleg van - mondja ezt ő venezuelaiként, aki igazából a havat is csak képeslapokról ismerte sokáig. Ellie is picit fentebb húzta a felsőjét, majd a nadrágot le, hogy ne legyen akadály. Így lenézve akkorának látta magát, mintha lenyelte volna Chris elől az egyik sörös hordót.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesésMegrázta a fejét. A háta ugyanúgy fájt, ahogy eddig, de ha erősödni kezdene, talán be is adná a kulcsot. - Szereztem egy ilyen növényi krémet a hátamra, azzal szoktuk kenegetni - ismerte el. Az unokahúgai nagyon segítőkészek tudnak lenni, már ha épp nincs valamilyen állat a környéken. Akkor se kép, se hang, ahogy az lenni szokott. - A hőmérsékletet igen, a szárazság az, ami megőrjít igazából. Tegnap előtt Pécsen találtam egy párakaput, és addig álltam alatta, míg nem ázott át a ruhám - mesélte nevetve. Mint minden alkalommal, most is meglepődött, hogy hideg a krém, de képtelen volt levenni a tekintetét a kijelzőről. Még alig lehetett látni, de nem tudta magában tartani a kérdést. - Ugye minden rendben van vele?
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesésElgondolkozva bólogatott. Már nem volt hátra sok ideje, de igazából bármi, ami segíthet a hátán, az csak jó lehet. - Hát nem éppen - nézett Jasminre vigyorogva. A bőre sem olyan száraz, de a méretei sem elefántokéhoz hasonló. - De nem baj, egy-két szokást elleshetünk tőlük. Megvonta a vállát, inkább a kijelzőre figyelt. Legszívesebben kislányosan felkiáltott volna, hogy mennyire meg akarja hallgatni a szívverését, mivel az egyik kedvenc része. Ehelyett csak bólintott egy jó nagyot. - Már most látom, hogy igazi szívtipró lesz és rengeteget fogok veszekedni vele - jelentette ki lágyan, ahogy a baba fejét figyelte. - Igazából butaság lehet, de már belül is érzem, hogy kisfiú - egészen halványan elpirult, mert nem igazán hitt ebben a hatodik érzék dologban.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesés- A szürke nem oké, nem lennél jó elefánt - ismerte el hangosan. Nevetni kezdett Jasmine megszólalásán. Nagyobb és afrikaibb talán, de szürkébb? Nem, az nagyon nem stimmelt. - Igen, így több időm van felkészülni. Őszintén szólva jó férfit akarok nevelni, nem olyan átlagosat. - Normális férfi pedig nem sok rohangál fel-alá. És hát Ellie továbbra is maximalista, az ő szemében úgyis tökéletes lesz a fia. - Kellene. De annyira nehéz, mert előbb szeretném megismerni - sóhajtott egy aprót. Nagy félelme, hogy Javiernek nevezi el a fiát, amikor az egy született Riccardo is lehet. A fotók láttán is alig jutott szóhoz, de a szívverését hallva még a lélegzetét is visszafojtotta egy darabig. Az ajkába harapott, és hálásan nézett a dokira. - Köszönöm - jelentette ki kissé elérzékenyülve.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesés- Az biztos, hogy igyekezni fogok. Nem azért szülök gyereket, hogy más nevelje fel. - Csak homályos fogalma van arról, hogy mit jelent pontosan jó anyának lenni, de Jasmine miatt elhiszi, hogy sikerülhet. Nem lesz egyszerű, sem könnyű munka, de az ilyen apró megerősítések is sokat segítenek rajta. - Igen, ez tényleg nagyon jó ötlet - bólintott vidáman. Rengeteget segítenek itt a rendelőben, még szerencse, hogy ilyen jó dokikat fogott ki. - Persze, van telefonom. Az jó? Nagyon jó lenne, ha ezt is megtarthatnám - felelt gondolkodás nélkül. Bár a készülék már csak megszokásból van nála, mert eddig leginkább Chris-szel beszéltek telefonon, mióta viszont ide költözött, ez ugrott.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesésValami megváltozott picit, de nem tudta volna megmondani pontosan, hogy mi. Túlságosan lekötötte a babamozi, amit egy örökkévalóságon keresztül tudna figyelni. - Na igen, legalább ebben szerencsés vagyok - felelt végül röviden. - Elég leszek neki én is. Ebben majdnem egészen biztos volt. Megpróbálta úgy elővenni a telefont, hogy lehetőleg ne legyen mindene tiszta zselé, és amikor sikerült, át is adta. - Nem is kérdeztem, hogy te hogy vagy - nevetett fel röviden. Teljesen lefoglalta a pici, pedig azért szokott érdeklődni.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesés- Néha szeretek ezen filózni - ismerte be. - Mármint nem a gyermekem biológiai apja kell, félre ne érts. Hanem hogy képes lesz tőlem megtanulni a fiús dolgokat? Nem fog hiányolni egy olyan apa figurát? - nem tudta, hogy mennyire ment ezzel messzire, egyszerűen csak beismerte. Stella előtt szokott néha ilyen nyitott lenni, talán rá is férne, hogy újra beszéljen vele. Egyébként is lennének kérdései a babaváró buliról. Örült, hogy Jasmine jól érzi itt magát, mert nagy veszteség lenne, ha elmenne. Még gondolni is rossz erre. De a többi? Enyhén szólva meglepődött. - Egy herceget? Alighanem rémesen unalmas lehet, igazad van - nézett rá úgy, hogy jól kivehető legyen a szarkazmusa. - Biztosan megérdemelte. Mitt tett egyébként? Közben elkezdte letörölni a pocakjáról a zselét, és rendbe hozni magát, hogy úgy nézzen ki, ahogy eljött.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesésPersze, már Ellie is gondolt hasonlóra. De testvérként másképp látja Chris-t, mint ahogy egy kívülálló tenné. - Hát ha nem lesz jó példa, majd a Marson kezdhet új életet - vonta meg a vállát. És már megint itt van az elrendezett házasság téma. Ha van dolog, amit utál ebben az életben, akkor ez lenne az. Örült, hogy Jasmine sikeresen kitört belőle és nem kell szenvednie olyan mellett, akit nem is szeret. - Gratulálok az eljegyzéshez - mondta őszintén. - Az exjegyesed meg mit csinált? Leselkedett? Ki csinál ilyet manapság? Ez nagyon nem oké - rázta meg a fejét határozottan. Persze, biztosan kíváncsi volt, de Merlin szerelmére, nem olyan nehéz dolog elhívni egy kávéra és megismerni.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesés- Dehogyis, a fiatalabb húgomat nem is lehetne - mosolyodik el röviden. - De tény, hogy én vagyok a leghatározottabb a családban. A többiek inkább spontának, a mának élnek. A herceg tetteinek hallatán minden öröm nélkül felnevet, pedig legszívesebben szörnyülködne. Fura módszerei vannak a srácnak, de talán máshol megtalálja a boldogságot. Az már elég egyértelmű lett még Ellienek is kívülállóként, hogy Jasmine-t illene elkerülnie egy jó darabig. - Biztos vagyok benne, hogy jó lelkű férfit találtál. És ha már meg is kérte a kezedet, ő is szerethet. Onnantól kezdve pedig kész a ding - olyan könnyedén mondta ki, mintha világ életében hívő lett volna. Nem nehéz mondjuk integrálódni ebbe a vallásba, ha az ember barátai között szerepel Kreßler Stella.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Jasmine♔ | ♪ | ☞ Baba lesésEbben az egy dologban biztos volt. Még ha nem is beszéltek minden nap, de jó testvérek voltak. - Más választásuk úgy sincs - mondta mosolyogva. Még ha nem is értenek mindenben egyet, igyekeznek támogatni egymást. Persze a véleményét mindenki sajátosan fejti ki, de hát erről szól a család. - Nagyon jól hangzik. Ha még az állatokat is kedveli, igazából beállhatna a disney hercegek közé - felelte szintén nevetve. - Milyen érdekes, nem is gondoltam volna, hogy te is ismered. Bár elég pici faluban vagyunk, itt az a meglepő, ha valaki nem ismer valakit. Ami Ellie esetében gyakran előfordult eleinte. Most már hogy két vendéglátó egységet is üzemeltet, azért megismerte a bogolyfalvi keménymagot. - Viszont most nem tartalak fel, ha jól láttam, még várnak kint. De azért máskor is beszélhetnénk, akár rendelőn kívül is - ajánlotta fel vidáman, miközben összeszedte a holmiját.
|
|
|
|
Eleonore Santos Nyugodjék békében!

RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
 ♔ | ♪ | ☞ Most te kapsz virágotAna és Ciara hihetetlen gyerekek. Kiszemeltek maguknak valamit, és senkinek voltak hajlandóak elárulni, hogy mit. Az apja próbálta rávenni őket, hogy ha elmondják, megkapják hozzá szükséges pénz felét, a többit pedig maguknak kell összeszedni. Chris itt takarításra és mosogatásra gondolt, de a két lány ehelyett összedugta a fejét és kieszeltek egy tervet. Elmentek a papamacival virágot szedni, aztán azt mondták, hogy láttak árut érkezni a pubba, Elliet pedig a Fő térre rángatták el. Okos kis madárkák ezek, a nő egész addig nem sejtette, mire készülnek, míg le nem terítették a kínálatot a földre egy lepedőre. Ellie nem kérdezett, csak figyelte, hogy a lányok tíz percig ott térdepelnek a korábban szedett virágok mellett és minden járókelőre gyanúsan vigyorognak. Ciara unta el magát hamarabb, egy egész csokornyit felmarkolva környékezett meg egy nénit. Sikeresen lepasszolta egy knútért cserébe. Ez nagyjából fél órával, kilenc knúttal és két sarlóval ezelőtt történt. Figyelte őket és teljesen elámult. Hogy lehet két apró kislánynak olyan üzleti érzéke, amiről a bátyja csak álmodni mert? Gondolkodás nélkül mentek oda mindenkihez, Ana nem sokkal később megtalálta az egyetlen rellonos fiút, akit Ellie személyesen is ismert. Nem hallotta, hogy mivel próbálta rávenni a cserére, mire el is indult feléjük. Alig volt pár lépésnyire, amikor az unokahúga kiszúrt egy nagy, fehér, de mindenekelőtt négy lábon sétáló kutyust. A fiúval nem foglalkozott tovább, a virág is kiesett a kezéből, ahogy az állat felé indult el. - Úgy tűnik, rajta még nem működik a csáberőd. - Szerencsére. Lassan hajolt le az elejtett tulipánért, most már megtanulta kezelni a nagy pocakos létet. Ahogy megszerezte, a térdén támaszkodva egyenesedett fel. - Ettől függetlenül azt hiszem, ezt neked szánta - nyújtotta át mosolyogva Denisnek.
|
|
|
|