Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Bólintok, és eszembe jut a levitában tett kirándulás. Akkor nagyon szépen kiveséztük Lilivel a hallét hátrányait. Most viszont nem untatom ezzel a lányt, inkább vetek egy pillantást az órámra. Még szeretnék elköszönni néhány háztársamtól, de elméletileg van időm még mielőtt elmennek.
 - Szuper, hogy ennyi elképzelésed van. - Megeresztek egy gyors mosolyt, és elfojtom magamban a kérdést, hogy miért gondolt a nyúlra. Nem tudom, milyen tulajdonságok és személyiség kell egy nyúlalakhoz, és talán nem is most kell ezt megtudnom. Ahhoz képest, hogy magam is animágus vagyok, a mágiának ennek a részéről sok mindent nem tudok. Gondolatban hozzáadom a bakancslistámhoz a részletesebb kutatást, és utána figyelmem újra teljesen a navinésé.
 - Nem nagyon fájdalmas, inkább furcsa érzés. Mintha egy örvény beszippantana. - Ezzel lehet, hogy rontottam a helyzeten, de már nem tudok mit csinálni. Nem emlékszem pontosan milyen volt, eltelt azóta pár tanév.
 Egy pillanatig elragad a pánik, hogy jövőre már az utolsó évemet fogom itt tölteni, de most hamar visszarázódom a jelenbe, és kiegészítők a válaszomat.
 - Az viszont lehet probléma, ha nem szórod ki a ruhára a szükséges varázslatot, mert akkor az átváltozás kor hátramarad. - Mostmár tényleg csendben maradok, mert még a végén kiköpi a levelet, és végleg feladja az animágia tanulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Iszok egy kis vizet, és figyelek arra amit a navinés mondd. Bár nem aggódtam nagyon, kicsit mégis megnyugszom, hogy nem vette el a kedvét az amit mondtam. Mondjuk igaz, ha már eljutott idáig a levélrágással, nem valószínű, hogy szívesen visszafordulna. Én legalábbis biztos nem szerettem volna, ha a rengeteg borzalmas perc amit a mandragóra leve adott kárba veszne.
 - Nem, szerencsére nem. A tanár mesélte, hogy egy vizsgán az egyik diák így járt. Részleteket nem mondott, de elérte vele, hogy erre odafigyeljünk. - Már nem emlékszem rá, kiről volt szó, talán nem is mondta el a professzor, de az biztos, hogy a visszaváltozás pillanatában elég kellemetlen lehetett. Utána viszont gondolom valóban nevetett rajta egyet.
 A következő kérdésre nem szerettem volna hirtelen válaszolni. Az oktatónak sem mondtam el a teljes igazságot, és nem tudom, Júliának mennyit mondjak el belőle. Egy kicsit talán feleslegesen is hosszúra nyúlt gondolkodás után végre döntök.
 - Az akkori példaképem is animágus volt és egyébként is szerettem mindig új dolgokat tanulni. - A kastély és az erdő könnyebb bejárását és néhány beszélgetés “véletlen” kihallgatását csak gondolatban teszem hozzá, bár ez utóbbit nem sokszor csináltam, ez is a tanulás indokai között szerepelt, a tanár úr viszont biztos, hogy visszautasított volna, ha ezt elmondom.
 - És te miért kezdted el? - Ha az előbb nem, legalább most utat engedek a kíváncsiságomnak, így legközelebb könnyebb lesz visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A vizsgaidőszak szerencsére csak lassú közeledtével egyre nagyobb örömömet lelem mások társaságában, és egyre szívesebben megyek ki a faluba is. Ez a szerencsés jellemfejlődés nem tudom, minek tudható be, de őszintén nem bánom.
Ma viszont inkább egyedül töltöm a délelőttömet átváltozva - mert szarkaként néha könnyebben jár az agyam, nem tudom, hogy ennek van-e bármilyen tudományos oka, vagy csak én magyarázom be magamnak -  egy padon, és azon töprengek, vajon hányszor lehet megbukni mielőtt eltanácsolnak. Nem tervezek semmi ilyesmit, de a séta óta rendszeresen játszom el különféle maradási taktikák gondolatával. A pad támlája nem a legkényelmesebb ülőhely, így nem csoda, hogy nem tudok teljesen elmerülni a gondolataimban, és azonnal feltűnik a kastély felől közeledő lány.
 Nem tudom eldönteni, hogy örülnék-e neki, ha ideülne vagy sem, de végül úgy döntök, nem lehet túl nagy baj abból, ha itt maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nonó

Kissé megkönnyebbültem, amikor Nonó megkért, hogy találkozzunk, így ugyanis volt lehetőségem kicsit kipihenni az elmúlt stresszes heteket. Egy fél zacskó madáreledelt vittem csupán, és újonnan megtalált sálamat, így könnyű léptekkel mentem a stég felé.
 Annyira belemerültem, hogy kissé túl is mentem a lányon, de végül odaértem mellé és amennyire tőlem telt vidáman köszöntem. Az ölelés meglepett, de azért viszonoztam, és már a tó felé fordultam a zacskót bontogatva mikor válaszoltam első kérdésére, kissé talán kitérően.
- Tulajdonképpen nem sok említésre méltó. Sokat sétáltam, és kirándultam. - Talán túl sokat is, bár soha nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom. Miért nem tudtam legalább egy kicsit többet tanulni harmadévben? Második kérdése nem hagyja, hogy kellemetlen gondolataimtól teljesen megszabaduljak, így kénytelen vagyok olyan tömören felelni, ahogy csak tudok. - Nem valami jól. - Keserű mosollyal teszem hozzá magamban, hogy így jár az, aki elbízza magát, és egy kis eledelt szórok a vízre remélve, hogy ahogy megjelennek a kacsák, a gondjaimnak is vége. Egyelőre.
 Egy pillanatig elhallgatok, öltözetére tett kérdésére pedig majdnem válaszolok, mikor meglátom, hogy nem hozzám intézte. Meglepetten hallom a tükör válaszát, de egyelőre nem kérdezek rá. Bólintok a naplementére tett megjegyzésre, és ahogy a vizet nézem, meglátok egy későn fekvő kacsapárt, mögöttük néhány idei fiókával.
- Most vagy ötödéves, ugye? - vágok elébe a következő kellemetlen kérdéseknek - Van már elképzelésed, milyen mesterképzésre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem meglepő módon esélyem sincs azonnal válaszolni mondataira, mert máris folytatja, így a "ne aggódj, ötödévben én sem tudtam mi lennék"-ből csak egy legyintés maradt, és a sóhajtás idejében ezt szóban is kiegészíthettem. - Ugyan, még ráérsz. - Barátságosan rámosolygok, és megint a hápogó tollasok felé fordulok, akik egymás elől kapkodják az eledelt. Egy újabb marékkal szórok be nekik, és közben visszaemlékezem, hogy nekem mennyire nehéz volt a döntés évekkel ezelőtt.
 A lány szavaira először csak egyetértőn bólogatok. Bizony az idő gyorsan elrepül. - Amikor harmadéves mestertanonc voltam, engem is meglepett, hogy már eltelt nyolc év. - És megbuktam, de legalább itt tölthettem még egy évet.
 Lassan pánikszerű beszédére már odafordulok, és mikor látom a padon, leülök mellé. Legutóbb Moont vigasztaltam, az ember azt hinné, hogy azóta jobban bánok mások érzéseivel, de sajnos tévedne. Kissé tétován átkarolom a lány vállát, és amilyen nyugtatóan tőlem telik, megszólalok.
- Ezzel még nem kell foglalkoznod legalább három évig. - Biztató szavakon töröm a fejemet ami kissé nehéz, hisz jómagam hasonló dolgokon aggódtam valamikor. Szerencsér azonban nincs szükség biztatásomra, Nonó ugyanis hirtelen lenyugszik. Ez a változás meglep, így kicsit bizonytalanul nézem a mellettem ülőt, kezemet levéve válláról. - Merre mennél? - Szinte teljesen besötétedett, úgyhogy mikor felállok, visszamutatok a falu felé. - Megnézhetjük, hogy van-e még nyitva valami, ha szeretnéd. Meghívlak egy forrócsokira. - Nem győzött meg a lány "jól vagyok"-ja ezért remélem, hogy elfogadja az ajánlatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

.Zárás.

 Megnyugodva fogadom beleegyezését, és bár furcsállom kézfogását, boldogan indulunk meg a falu felé. Kérdése visszaröppent egy pillanatra gondjaimhoz, de a tollasok látványa és a futó beszélgetés elterelte annyira figyelmemet, hogy már nem érint olyan rosszul. Kissé bizonytalanul ugyan, de tiszta hangon válaszolok neki.
 - Még nem tudom, de lehet, hogy továbbmegyek egyetemre. - Az ötlet nem is olyan rossz, sőt mi több volt mintha terveztem volna már ilyesmit, csak közbeszólt az évismétlés.
 - A cukrászda még biztos, hogy nyitva van. - Ránézek órámra, aminek nagymutatója alig ért túl a hatoson. Nem voltam egyik említett helyen sem és most inkább mennék egy ismerős helyre. Amíg Nonó válaszára várok, tovább folytatjuk beszélgetésünket, egyre jobban elmerülve a jövőnk bizonytalan témájában.