36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelica Black Wing összes RPG hozzászólása (123 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Le
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 10:32 Ugrás a poszthoz

Masa

Elnevetem magamat, de aztán gyorsan abba is hagyom, mert néhány diák odafordul felénk, és megsemmisítő pillantásokkal mérnek végig.
- Nem, nem LLG, bár talán egy kis köze van hozzá. - lehalkítom a hangomat, és megvárom, míg mindenki visszatér a könyve fölé.
- Arról lenne szó, hogy elkezdtem animágiát tanulni. Mivel tudom, hogy te már le is vizsgáztál, így gondoltam tudsz segíteni. - Ez persze nen garantál semmit. Simán lehet, hogy Masa is végigszenvedte a mandragóra ízét. Mindegy, egy kis sóhaj után felteszem a kérdést.
 - Az lenne a kérdésem, hogy a mandragóra levelének az ízét nem tudom valamilyen étellel elnyomni? Az összes receptet végignéztem, de semmi jót nem találtam. Igaz, egyet sem próbáltam ki, de jóformán biztos vagyok benne, hogy nem a kovászosuborkás színessaláta lesz a megoldás.
 -
Ez az étel volt az utolsó, aminek a receptjét elolvastam, és arra jutottam, talán jól is jártam, hogy nem olyat kell egy hónapig a számban tartani. Talán ez a megoldás? Nem hiszem.
 Reménykedve nézek Masára, és várom a választ.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 16. 11:00 Ugrás a poszthoz

Ian

 - Nem, valóban nem unatkoztam. Tartalmas négy évem volt, és nagyon élveztem. -
Megértően hümmögök, és babrálok a bögrémmel. Emlékszem, én sem siettem el a barátkozást. Az első diákkal a cukrászdában ismerkedtem meg, ő viszont már elment az iskolából. Navinés volt, akárcsak Ian. Szeretnék mondani néhány biztató szót, de nem igen jut eszem be semmi használható, úgyhogy csak mondok valami olyasmit, hogy "biztos találsz valakit", és azon töprengek, hogy kellene még egy teát rendelnem.
- Télen is nagyon szép. Néha be is fagy, és olyankor nagyon hangulatos, ahogy olyan, mintha egy nagy fehér rét lenne. - A párokra tett megjegyzésére kicsit felvonom a szemöldökömet. Nem gyanítok hátsószándékot, csak msglep, hogy egy stégről rögtön a szerelmesek jutnak eszébe. Lehet, hogy azért, mert van valaki, aki tetszik neki. Persze ez puszta feltételezés.
 Közben döntést hozok, és egy "mindjárt jövök" után elmegyek leadni a rendelésemet egy újabb teára. Mikor visszatérek, felteszem az első kérdést, ami eszembe jut.
 - Mondd, érdekel téged az írás? -
Leülök, és figyelek, hogy mikor jön a teám. Mikor kihozzák, a figurám megint elszökik. Megcsóválom a fejemet, és egy korty tea után érdeklődve várom Ian válaszát.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 17. 18:04 Ugrás a poszthoz

Ian

 - Az attól függ, mennyire van befagyva. Nem láttam tiltótáblát, úgyhogy amennyiben biztonságos, szerintem szabad. Persze erről egy tanár jobb információkkal szolgálhat. - mondom koncentrálva arra, hogy egy értelmes mondat legyen belőle. Kettőt kortyolok a teából, ami nem kellemes, hiszen a mogyoró ízét kezdi átvenni a mandragóra, de most már túlélem.
 - Nem, még nem voltam a korcsolyapályán. Majd jövőre kipróbálom talán. - Annyi mindent kihagytam ebben az évben, hogy azt már megszámolni sem tudom. Igaz, ezeket a hiányosságokat nagyobbnál nagyobb kalandokkal ellensúlyoztam, úgyhogy nem panaszkodhatom.
 Elismerően bólintok, és hümmögök a bloggerkedés hallatán. Én is részt veszek a házam blogjának írásában, bár közel sem annyira mint kéne. Egy kis bűntudat fog el, így gyorsan visszaterelem figyelmemet a fiúra, nehogy túlságosan magamba szálljak, és elveszítsem a fonalat.
 Elkapom, ahogy a tervbeli cikkjéről beszél, és mikor azt mondja, titok a tartalma, őszinte izgalommal a hangomban szólalok meg egy rövid megjegyzés erejéig.
 - Kíváncsian várom. - Elmosolyodok, és várom, hogy folytassa.
 Mikor ecseteli a kedvenc olvasnivalóit, csak néhányat bólintok. Túl sokra nem telik most tőlem, a fáradtság kezdi átjárni a tagjaimat. Iszok egy kicsit a teából, és válaszolok a kérdésére egy kis gondolkodás után.
 - Amennyire visszatudok emlékezni, tizenkét éves korom óta. Másodéves voltam ha jól emlékszem, amikor csatlakoztam az edictumhoz. Vagyis... - elakadok, és összeráncolom a homlokomat. Összekuszálódott az első két év, talán a kóma miatt. Végül csak kisilabizálom, hogy hogyan volt, és folytatom. - Vagyis írtam nekik egy cikket első végén a trollvándorlásról, másodévben pedig beálltam cikkírónak. Így történt, ha jól emlékszem. - Megerősítésként biccentek egyet, és végzek a teával. Sajnos egy nagyobb mennyiségű levéllé hatására egy elég riasztó fintort vágok pont akkor, amikor a körkérdésre adott válaszáról van szó. Szuper, most azt hiszi majd, hogy rosszat írt. Merlin szerelmére, tehetek én a mandragóra levél ízéről? Na mindegy, mentegetőzhetek megint.
 - Bocsáss meg, nem volt  cukor a teámban. - Geli. Tisztázzunk valamit. Amikor arra gondolsz: mentegetőzés, ne, ismétlem NE keverd össze a füllentéssel! Szuper, most önmagamat szidtam le a fejemben.
- Egyébként köszönöm a válaszaidat. Valóban, jók lettek, elképzelhető, hogy még felkereslek ilyennel, hogyha benne vagy. - Egy biztató mosolyt eresztek felé, és arra gondolok, hogy lassan menni kéne.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 24. 21:55 Ugrás a poszthoz

Ian

A korcsolyás meghívásra bólintok egyet majd egy apróásítást elnyomva meg is szólalok.
- Nagyon szívesen, majd írj egy baglyot, ha úgy gondolod. - Jól hangzik, alig várom már. Persze, egy kiadós alvás után, és lehet, hogy akkor is csak jövőre lesz rá lehetőség, de akkor is. Az új dolgok új dolgok, ez tagadhatatlan.
 A cikkírásra tett megjegyzés jólesik, bár kicsit kételkedve hallgatom. Nem vagyok benne biztos, hogy olyan tapasztalt lennék, de ezt betudom a minimális önbizalomhiánynak, amit első óta próbálok kinőni, egészen sok sikerrel.
 - Örömmel segítek neked. - Halkítom le önkéntelenül a hangomat, elvégre titkos dologról van szó. Szemem felcsillan ahogy az izgalmasnak és szórakoztatónak ígérkező lehetőség feltűnik a láthatáron.
 Egy nagyobb ásítás elnyomása után viszont fontolóra veszem, hogy elköszönök az új ismerőstől.
 - A részleteket megbeszéljük a kastélyban vagy bagolyban, rendben? Bocsánat, de nagyon elfáradtam. - küldök felé egy bágyadt mosolyt, és felállok, majd megindulok a kijárat felé.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. február 25. 17:54 Ugrás a poszthoz

Viharmadarak
Edzés

Vidáman indulok a pálya felé, ahol az edzést tartjuk. Egyetlen dolog miatt izgulok egy kicsit, és az az, hogy Theon Delacroix-val egy csapatban vagyok. Amikor az öltözőkhöz érek, egy gyors körbekémlelés után megnyugszok, hiszen nem látom a fiút. Talán el se jön. Szórítok magamban, hogy így legyen. Egyáltalán nem azért, mert félek tőle, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem szeretném, hogy az ellenségeskedés megzavarja az edzést, vagy - Merlin ments - akár a meccset.
 Igaz, ennek nem nagy a valószínűsége. Nagy baj akkor lenne, hogya mind a ketten ugyanazon a poszton játszanánk, vagy terelő lenne. Így talán még túlélhető a helyzet.
 Közben átöltözök, és kilépek a pályára.
 Széles mosoly kíséretében köszönök a csapatnak, hallgatom Bencét. A rellonost kiverem a fejemből, és elhatározom, csak az edzésre koncentrálok.
 Amint vége a bemelegítésnek, hiába keresem a másik fogót, Coltont. Nem baj, így is elkezdhetem az aranylabdát kergetni, majd később csatlakozik.
 Elrúgom magamat a földtől, és nyomban a golyó után eredek. Csak szépen lassan, nehogy gyanút fogjon. Már amennyire egy labdának lehetnek érzései. Nem hinném, hogy vannak, de azért fő a biztonság.
 Közben észreveszem, hogy a rellonos megérkezett, ezért talán kicsit hirtelen és abszolút indokolatlanul felgyorsulok. Így sikeresen elvesztem szem elől a cikeszt, úgyhogy néhány kereső célú forgolódásba, majd körözésbe kezdek a kezdőkörtől távolodva.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 4. 14:46 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Megkönnyebbülve tettem le a pennát, miután befejeztem a bűbájtan beadandómat. Ezzel végeztem a mai napra, és kihasználhattam a szabadidőmet. Odakint szép, fényes idő volt, így azonnal nekivágtam egy kis sétának.
 
 Ahogy a vadőrlak közelébe érek, megpillantok egy lányt, amint guggol egy fa előtt, és nézi azt. Felkelti a kíváncsiságomat, hogy bizony mi érdekeset találhatott, így felé veszem az irányt. Csendben lépkedek, nehogy a meglesett valamit elijesszem, ugyanakkor remélem a lány sem kap tőlem frászt.
 Két méterre tőle megköszörülöm a torkomat, éppen annyira, hogy ő meghallja, majd odamegyek, és leguggolok mellé. Mostanában nem tudom, mi ez a nagy barátkozási kedv, de majd kinövöm. Vagy nem, de talán nem is baj.
 - Szia! Bocs, hogy zavarlak. Angelica Black Wing vagyok, levitás ötödéves. - felényújtanám a jobbomat, ha nem billennék emiatt hátra. Így marad egy barátságos mosoly és egy intés.
 - Mit keresel? - Kérdezem, remélve, hogy nem veszi tolakodásnak. Közben én is a fa és bokrok felé fordítottam a fejemet, és mintha az egyik bokor megrezdült volna. Erre azonban nem mertem volna megesküdni, úgyhogy csak megosztottam figyelmemet a növényzet és a lány között.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 5. 19:27 Ugrás a poszthoz

Rebeka

 Megnyugszom, hogy nem zavarom - bár nem is aggódtam. Annyira. -, és a varázslények említésére engem is elönt az izgatottság.
 Kérdésére elmosolyodom, majd válaszolok.
 - Nem, nem vagyok prefektus. Nem is leszek, ha annyiszor kóválygok az erdőben mint az elmúlt pár évben. - Halkan kuncogok, majd tovább fürkészem a terepet.
 Újabb kérdésére megrázom a fejemet, és suttogva mondom:
 - Csak sétálni jöttem, és reméltem, hogy találok valami izgalmasat. - Sikerrel is jártam, úgy tűnik, bár ezt már nem mondom ki hangosan. Örülök a változatosságnak, hiszen mindig jó új dolgokat felfedezni. Eddig pedig csak egyszer jártam az erdőnél abból a célból, hogy állatokat lessek. Igaz, mindig sikerült belefutnom egy-két pixibe vagy éppen mumusba. Ettől viszont most nem kellett tartani, hiszen csak a szélénél vagyunk.
 Közben az egyik bokor megzörren, és nem sokkal ezután egy csőr bukkan ki a levelek közül. Lélegzetvisszafojtva nézem, és várom, hogy kijöjjön a madár, közben pedig felé mutatok lassan, hátha Rebeka nem látná. Bár ezt azért kétlem, de biztos ami biztos.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. június 5. 19:27
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 7. 13:45 Ugrás a poszthoz

Rebeka

Most már én is észreveszem a bokor leveleinek derességét. Egyre valószínűbb, hogy egy jégfajd bukkant fel a közelünkben. Végül a világoskék tollazat felbukkanása kétségtelenné teszi tollas vendégünk kilétét.
 - Nagyon szép! - suttogom, bár inkább a 'gyönyörű' vagy a 'káprázatos' szavakat illenének ide. Ha már letettem volna az animágus vizsgát, közelebb mehetnék, és nem ijeszteném el. El is szontyolodom, ahogy eszembe jut: még mindig nem vizsgáztam. Pedig lassan itt lenne az ideje.
 Hamar kiverem a fejemből a nyugtalanító gondolatokat, és a madárra függesztem a szememet.
 - Megkockáztassunk közelebb menni? Talán már megszokta az embereket, különben nem lenne a kastély körül... vagy mégis? - A hangom bizonytalanul cseng, jómagam sem tudom, megérné-e közelebb menni a madárhoz. És ha oda is engedne magához, nem lenne érdemes hozzáérni, emlékeim szerint ugyanis kellemetlen érzés, meg hát ki tudja, mennyire védené meg magát.
 Ezért bizonytalanul Rebekára nézek, és utána vissza a madárra.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. június 15. 20:29 Ugrás a poszthoz

Rebeka

 Én is bólintok, jelezve, hogy benne vagyok. Én nem emelkedek fel, csak lassan előrébb teszem az egyik lábamat, és ránehezedek. Utána már a hátramaradt társát hozom magam alá, igyekezve se nem túl nagy zajt csapni, se nem hátra esni.
 A madár felénk fordítja fejét, erre én megtorpanok mozdulat közben. Pislogni sem merek, nehogy megijedjen tőlünk, de úgy látszik, ezt a madarat eléggé kíváncsi jégből faragták. Van egyáltalán ilyen?
 Új ismerősünk megindul felénk, karnyújtásnyi távolságban megáll, és felnéz Rebekára, majd rám. Minden bizonnyal arra jut, hogy nem jelentünk veszélyt, ugyanis elkezdi csipkedni a lába előtt heverő kis gyökeret.
 Csak most jutott el a fülemig a lány megjegyzése, és elkezdek gondolkozni. Egy olyan állat, ami megfagyasztja, vagy legalábbis dérbe vonja a környezetét, nem okoz-e sérülést annak, aki megfogja? Valószínűleg de. Engem viszont ugyanannyira izgat a madársimogatás, mint a társamat, úgyhogy meg is kérdezem, van- e valami rongya, amit a kezére tehetne.
 Mielőtt azonban válaszolhatna, a jégfajd gondol egyet, és tollát kissé felborzolva kitárja szárnyait, majd elrepül. Csalódottan nézek utána. Nem tudom, hogy én ijesztettem-e el, vagy valami más, mindenesetre rosszul érint a hirteen távozás.
 - De kár! Bocs, lehet én voltam túl... - nem folytatom a bocsánatkérést, inkább lassan felállok, és a kastély felé intek.
 - Ne induljunk vissza? Jó volt ez a madárles, de kicsit elzsibbadt a lábam. - Miközben Rebek válaszát várom, próbálom átmozgatni a lábaimat.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 11. 15:16 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Kivételesen szép időnk van ma, ahhoz képest, hogy novembert írunk. Szerencsére már semmilyen feladatom sincs, úgyhogy nyugodtan kimehetek a faluba. Vagyis inkább repülhetek.
 Már egy jó ideje tervezem ezt az utat, de eddig eléggé el voltam foglalva. Most viszont minden megfelel egy jó repülésre. Kinyitom a hálóterem egyik ablakát, átváltozok, majd miután megráztam a tollaimat, elrugaszkodtam a padlóról, rá az ablakpárkányra, onnan pedig a szabadba.
 Teljesen más, mint seprűn repülni, de pillanatnyilag nem tudom megmondani, melyik a jobb. Pár másodpercig zuhanok, utána néhány szárnycsapással vízszintesen repülök tovább Bogolyfalva felé.
 Pontosan nem tudom, hova szeretnék menni, csak nézem az utcákat és épületeket, ahogy elsiklanak alattam. Megérte az az egy hónapnyi szenvedés a mandragórával!
Egyszerre azt veszem észre, hogy elfogyott alólam a szárazföld, és már víz felett repülök. Visszakanyarodok, hisz ennyire nem terveztem eltávolodni, és megkeresem a stéget, majd ráülök az egyik pillérjére.
 Most a tavat nézem elmélyedve, kicsit felborzolva a tollaimat a feltámadó szél miatt. Egyszer csak észreveszek egy fekete hattyút, ahogy elúszik a stég előtt. Egyelőre úgy tűnik, nem vesz észre, úgyhogy amikor hirtelen felkapja a fejét, amit addig a bögyén nyugtatott, egy ijedt csörrenés kíséretében felugrok, és csak a két, reflexszerű szárnycsapásnak köszönhetően nem estem le.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 12. 18:38 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Megdöbbenve nézem, ahogy a hattyú próbál feljutni a stégre. A szerencsétlenkedése nem tudom eldönteni, hogy vicces, vagy inkább sajnálatra méltó. Egyáltalán miért nem megy neki? Megsérült talán? Esetleg beteg? Nem merek közel menni hozzá, csak a cölöp tetejéről nézem, készen arra, hogy arrébb repüljek, ha közben megtalálná az utat felfelé, és úgy gondolná, betolakodó vagyok, akit el kell üldözni. Egyelőre azonban nem úgy néz ki, mint aki bármit észrevett volna a cölöpökön kívül.
 Amikor a szárnya alá dugja a fejét, megemberelem magamat, és leugrok a stégre. Így, hogy közelebbről nézem, nem látok semmilyen sérülést rajta, de ez nem jelent semmit természetesen. Egyre jobban érdekel a furcsa viselkedésű madár, úgyhogy közelebb megyek a deszkák széléhez. Ha emberi alakomban lennék, biztosan megszólalnék, de most nem teszem, csak egy halk csörrenést hallatok, ami betudható egy “Veled meg mi történt?” kérdésnek.
 Még lépek néhányat előre, ezzel el is érem az utolsó fa legszélét. Így sem látok semmi különöset a madáron, azon kívül, hogy fényes nappal alszik, miután többször nekiment egy stég cölöpjének.
 Lassan arrébb lebeg, de én nem szeretném szem elől téveszteni, ugyanakkor megijeszteni sem azzal, hogy odarepülök hozzá, úgyhogy óvatosan előrehajolok. Karmaimat belevájom a deszkába, izmaimat megfeszítem, és a szárnyaimat kicsit kitárom. Épp annyira, hogy amennyiben valamiért elveszteném az egyensúlyomat, még el tudjam kerülni a vízbeesést.
 Természetesen megtörténik, amitől tartottam. Ahogy nyújtózkodom, és bámulom a fekete tolltömeget, hirtelen előrebillenek.
 Elszámoltam magamat. Mikor elkezdek a szárnyaimmal csapkodni, már késő. Először a nyakamon, majd a hasamon érzem a jeges vizet. A tollaim lassan megszívják magukat, én pedig ijedten csörgök, utána pedig visszaváltozok. Nem várom meg, amíg kiderül, milyen mély a víz, két karcsapással megfordulok, lökök egyet a lábammal, és azzal a lendülettel kapok is a stég felé. Felhúzom magamat, miközben próbálok nem visszaesni. Mikor fent vagyok, leülök, és néhány mély lélegzetvétellel próbálom lenyugtatni a szívemet, ami úgy ver, mint egy ijedt madáré.
 Háromszor kell próbálkoznom, mire sikerül kimondanom a "tergeo" varázsigét, és megszárítanom a ruhámat. Csak miután megszáradtam, és már nem fázok annyira, akkor nézek körbe, hogy ki látta eme a gyönyörű mutatványomat. Szerencsére senkit nem látok a parton. Megnyugodva fordulok a víz felé, hátha nem ijesztettem el az egyetlen szemtanút.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 12. 20:52
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 13. 20:14 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan
 

Megnyugodva látom, hogy nem ijesztettem el a madarat. Ez a nyugalom viszont olyan gyorsan eltűnik, mint ahogy az imént beleestem a tóba. A hattyú ugyanis közeledik felém, és ez egy kicsit rám hozza a frászt. Semmi kedvem egy dühös, két méteres jószág elől menekülni, még akkor sem, ha tudok repülni.
 Ahogy kiér a partra, már kezdenék megindulni elfelé, amikor olyat látok, ami miatt meghűl az ereimben a vér, az arcom pedig holtsápadt lesz. A hattyú átalakul egy nővé. Ezek szerint mindvégig egy animágust néztem, ahogy… nem is tudom mit csinál. A lényeg, hogy elég kellemetlenül érzem magam, és ezt még tetézi az is, hogy az animágus megszólít. Pontosabban rámordít, de az eredmény ugyanaz: arcom lángvörösre gyúl, és örülök neki, hogy a stég deszkái erős fából készültek, különben biztos megnyíltam volna alattam.
 Pár percembe beletelik, mire túlteszem magamat a történteken. Nem elég, hogy beleborultam a vízbe, miközben bámultam egy madarat, kiderül, hogy az a madár egy ember volt, és látta a bénázásomat, és nem érti, miért néztem annyira.
 Mikor feltekintek a pulóverem ujjáról, amit eddig gyűrögettem, a nő már a padon ül. Nem tudom, mennyire haragudna, ha odamennék hozzá, de azért megpróbálom. Megköszörülöm a torkom, és határozott léptekkel odamegyek a padhoz. Az arcomról és a hangomból bizonyára süt az aggodalom, amikor megszólalok.  
 - Sajnálom, hogy felzavartalak nem ez volt a célom. - Ezt valószínűleg sejtette. Na mindegy, biztos ami biztos, nem szeretném, hogy rosszindulatúnak tartson.
 Egy pillanatig megint lefagyok, és keresem a szavakat, hogy mit mondhatnék még, de mivel más nem jut eszembe, így pusztán bemutatkozok, kicsit már bátrabban ejtve a szavakat.
  - Zavarok? - A visszatérő aggodalmam mondatta ezt velem, hisz ahogy az ülő alakra néztem, nem az jutott legelőször eszembe, hogy csevegni jött a tóhoz.
 Amíg a válaszára várok, hátrapillantok a hattyúlábnyomokra. Mi hozhatta ide őt?
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 13. 20:19
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 14. 11:38 Ugrás a poszthoz

Nonó

Közel egy hete, hogy belepottyantam a tóba, és életem egyik legkellemetlenebb helyzetébe hoztam magam. Az a kirándulás, bár nem volt a legrosszabb, de nem is teljesen úgy sikerült, ahogy terveztem. Mindenképpen megszerettem volna ejteni még egy utat, és ennek most jött el az ideje.
 Első dolgom, hogy, okulva a legutóbbi eseten,  leperexet szórok a ruháimra. Nem tervezek a tó közelébe menni, de odakint még nem tűnt el teljesen a köd.
 Nem nyitom ki az ablakot, egyrészt mert hűvös van, másrészt a szobatársaim még alszanak. Ez természetes, lévén vasárnap reggel hét. Csendben kiosonok a hálóteremből, le a nagykapuig. Körülnézek, és mikor meggyőződök róla, hogy senki nincs a közelben, átváltozok, és megindulok arra, amerre a legnagyobb a köd: az erdő felé.
 Nem megyek be! Nem megyek be! Nem! Erősen kell erre a mondatra koncentrálnom, amikor a vadőrlak környékére érek, és rászállok az épület tetejére. A fák közül felszálló köd úgy vonz, mint kiskutyát a sült hús illata. Emlékszem még a mumusra, a kígyóra, az átokra is, de a köd, a meg nem szerzett tapasztalatok keltette kíváncsiság elnyomja az ezek által keltett aggodalmamat.
 Már-már tárnám a szárnyamat, hogy berepüljek az erdőbe, amikor lépteket hallok. Az agyam kitisztul, és végre nem szeretne belerángatni különböző veszélyes kalandokba. Ezzel tényleg kellene valamit kezdenem, mert még a komolyabb veszélybe kerülök...
 Arra fordulok, amerről a lépteket hallom, és meg is látom, hogy egy taláros alak közeledik. Egy csörgés kíséretében leszállok a földre, és annak hidegségén meglepődve ugrok egyet. Mit kereshet itt ez a lány? Kérdezem magamban, mikor az alak elég közel ér.
 Kicsit félre döntöm a fejemet, úgy figyelem a korán kelőt.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 14. 11:46
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 14. 21:39 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Nem szeretnék itt lenni. Egyáltalán nem. Miért kellett megszólítanom? Nem tudok kiigazodni magamon.
 Kérdését figyelmen kívül hagyom, jóformán meg sem hallom. Egyrészt nem tudnék rá mit mondani azon kívül, hogy Odüsszeusz kíváncsiságával vagyok megáldva, csak épp az említett férfiúnak az elővigyázatosságából nincs bennem egy csepp sem, másrészt pedig a nő megint megszólal.
 Csak bólintok egyet, de a megnyugvás, hogy 'jaj de jó, nem vagyok púp a hátán' aminek ilyenkor jönnie kéne, csak nem jön. Helyette elgondolkozom azon, hogy hol lenne most jobb; itt, egy idegen animágussal, akit szemmel láthatóan zavarok, vagy az erdő mélyén, ahol összefuthatnék egy mumussal, meg egy újabb elátkozott forrással. Nem nehéz a választás.
 Töprengésem közben nem teljesen gondolom át a padon ülő kérését. Hogyha így tennék, bizonyára most nem szárítanám a ruháját a pálcámmal, miközben a feje fölé meredek, kifejezéstelen tekintettel.
 Még akkor is az előző gondolatmenetem hatása alatt vagyok, amikor kérdez valamit. Az első dolgot válaszolom, ami az eszembe jut.
- Természetesen az erdő! - Amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet rosszabb: igenis lehet!
- Bocsánat, elkalandoztak a gondolataim. - Köszörülök egyet a torkomon, hogy levezessem a feszültséget, utána kissé megrázom a fejemet, és megpróbálok visszaemlékezni a kérdésre. Mikor eszembe jut, megpróbálok egy értelmes mondatot összerakni, hogy ne tűnjek teljesen bolondnak.
 - Szerettem volna megnézni a falut madártávlatból. Végül sikerült is… - de nem egészen úgy, ahogy terveztem. Fejezem be gondolatban.
 Mély levegő Geli! Megtörtént, megtörtént. Belerángattad magad egy olyan beszélgetésbe, amihez semmi kedved nem volt. Mássz ki belőle, vagy tereld egy kellemesebb irányba!
 - Egyébként itt laksz a faluban? - Jobb nem jut az eszembe. Sosem voltam az a bőbeszédű, és valami érthetetlen okból nem most szeretne kibontakozni a bennem jól elrejtőzött szónok.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 15. 15:54
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 15. 10:38 Ugrás a poszthoz

Nonó

Vajon ő is egy kalandvágyó diák? Vagy csak nem tud aludni? Kérdezem magamtól, miközben figyelem a lány mozdulatait. Amikor lerakja a kolbász darabkát, elmosolyodok magamban. Nem szeretném megbántani azzal, hogy nem veszem el, de ugyanakkor nem igazán kívánom a mostanra bizonyára összenyomódott, földes kolbászt. Végtére is sikerül kitalálnom a megoldást.
 Lassan odamegyek ahova a diák lehelyezte az “ajándékot”. Közben azért fel-fel pillantok rá, nem tudhatom biztosan, hogy vannak-e hátsószándékai. Mivel azonban teljesen biztonságosnak látom a helyzetet, óvatosan csőrömbe veszem a darabkát, megbillentem a farktollaimat köszönetképpen, majd felrepülök. Megkerülöm a vadőrlakot, hogy pont a túloldalán legyek mint a lány, és leszállok. A kolbászdarabkát leteszem, abban reménykedve, hogy egy másik jószág még örömét leli benne, utána pedig deanimálok.
 Most nem voltam annyira körültekintő, mint amikor kijöttem, úgyhogy amennyiben a lány követett, még láthatta, ahogyan átváltozok emberré.
 Újra megkerülöm az épületet, és ráköszönök a lányra.
 - Szép reggelt! Úgy látom nem én vagyok az egyetlen korán kelő. - Barátságos mosollyal megyek közelebb hozzá, és reménykedem benne, hogy nem hozom rá a frászt.
 - Angelica vagyok, elsős mestertanonc és levitás. Nem ijesztettelek meg, ugye? - Utolsó mondatom közben érdeklődve fürkészem a lány arcát. Szarka alakban nem sokat láttam belőle, most viszont szinte biztos vagyok benne, hogy nem lehet másodikosnál idősebb.
 Egy ilyen fiatal diák viszont mit keres szinte hajnalban az erdő közelében? Ez a kérdés az én számból elég érdekesen hangozhat, mivel szinte minden évemben megpróbáltam bejutni, vagy legalábbis a közelében lenni. Ettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy az előttem álló lány is az erdőt szerette volna meglátogatni. Az is lehet, hogy csak a friss levegő vonzotta. Egyelőre nem kérdezem meg tőle, hagyom, hogy elmondja, ha szeretné.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 16. 17:55
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 16. 17:43 Ugrás a poszthoz

Nonó

 Beletelik egy teljes percbe, mire sikerül kibogozni a lány mondatait. Ilyen korán reggel hogyan tud valaki ennyit beszélni?
 Egy bólintással nyugtázom, hogy Nonó nem az ijedős fajtából való, és egy mosoly is kúszik az arcomra, de a következő mondatára el is tűnik. Legközelebb tényleg körül kell néznem! Szerencsére nem kell azonnal válaszolnom, mert érkezik a következő kérdés, amit ismét meg kell mosolyognom. Kissé átgondolom, hogyan mondjam el neki, majd végül megpróbálom a legegyszerűbben.
 - Neeem, nem aludtam szarkaként. Egy kicsit talán hideg lett volna ahhoz. - mondom kicsit kuncogva. - Csak épp úgy gondoltam, szép az idő egy kis sétarepülésre. - A szó ezennel új értelmet nyert.
 - Egyébként azért tudtam szarkává változni, mert animágus vagyok. Hónapokig készültem rá, és végül sikerült. - Nem tudom, mennyire világos, de azért remélem, hogy az eridonos megérti. Mintha említettem volna, hogy nem vagyok jó magyarázásból. Vagy rosszul emlékszem?
 - Sétálunk egyet? Kicsit hűvös van ahhoz, hogy egyhelyben álljunk. - Lépek néhányat helyben, és körülnézek, hogy merre mehetnénk, amennyiben beleegyezik a sétába. Végül úgy gondolom, a legjobb, ha egy visszaindulunk a kastély felé. Közben természetesen van időnk beszélgetni, de legalább nem erősödik fel bennem újra a rengetegjárási kényszer.
 - És tetszik az iskola? Mennek a tantárgyak? - Fordulok vissza a lányhoz, és ha ő is benne van, elindulok.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 16. 17:44
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 17. 17:40 Ugrás a poszthoz

Ophelia Donovan

Lassan kezdek lenyugodni, és nem csak arra koncentrálok, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Így, hidegebb fejjel már nem is tűnik olyan vészesnek a helyzet, így sokkal összeszedettebben, és barátságosabban szólalok meg.
 - Köszönöm. - A dicséret jólesik, és segít abban, hogy teljesen eltűnjön a feszültségem.
Nem magyarázkodom az erdőről, felesleges lenne. Végülis nem nagy baj, hogy így értette, hiszen a rengeteg szintén egy az úticéljaim közül, még hogyha nem is mostanában szeretném meglátogatni.
 - Igen, mondhatjuk úgy is. - Megpróbálok visszaemlékezni a tó előtt látott tájra, és mikor sikerül, bólintok egyet, majd válaszolok a nőnek.
 - Szépnek, bár talán kicsit gyorsan repültem ahhoz, hogy jobban megnézzem. - Majd visszafelé jobban odafigyelek. Gondolom magamban. Idefelé jövet is volt lehetőségem megcsodálni a települést, de talán ha nem sietek annyira, még többet láthatok.
 - Az jó lehet. Néha én is elgondolkozok, hogy jó lenne itt tölteni egy hétvégét. - Még nem néztem körül errefelé annyira alaposan, így az alatt a hétvége alatt gondolom sok rejtett, és kevésbé rejtett helyre bukkannék. Az is lehet, hogy nem, de akkor sem telne unalmasan a két nap, ha “csak” a lakosokkal és az üzletekkel ismerkednék.
 - Pillanatnyilag az iskolában, szünetekben pedig Veszprémben. - Bár ez sem a leghosszabb válasz amit adhatnék, még mindig hosszabb, mintha csak egy szót mondtam volna. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe, amit egyáltalán nem bánok. Ophelia kezd egyre kevésbé ijesztő lenni. Talán a megváltozott hangneme, talán pusztán a kérdései teszik, de egy biztos: egyre kevésbé bánom, hogy megszólítottam.

Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 17. 17:58
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 17. 18:13 Ugrás a poszthoz

Nonó

Egy aprót sóhajtok. Nem frusztráltan, sokkal inkább beletörődően. Ezek szerint még jobban össze kell szednem a gondolataimat ahhoz, hogy az eridonos megértse. Ez egy kicsit tovább tart mint terveztem, úgyhogy nem bánom, hogy közben megindulunk. Néhány lépés erejéig csak a lábam előtti talajt nézem, utána pedig felpillantok, és egy - talán - összeszedettebb magyarázatot adok elő.
 - Tulajdonképpen az animágus az a varázsló, vagy boszorkány, aki egy bizonyos bájital elkészítése és rituális elfogyasztása után, feltéve, hogy mindent jól csinált, bármikor átalakulhat egy bizonyos állattá. Az, hogy milyenné, az a mágus jellemétől függ. - Minden szót alaposan megrágok, mintha felelnék. Nem szeretnék téves információt adni, ugyanakkor annak sem örülnék, hogyha a lány saját maga nekiállna egyedül elkészíteni a bájitalt. Ezért nem megyek a részletekbe, és mondom csak a fontos dolgokat, utána pedig reménykedek, hogy megértett.
- Én is nagyon szeretem. A fákat? - Felvonom a szemöldököm, mivel nem teljesen értem, hová szeretne kilyukadni. Már éppen meg is kérdezném, mikor Nonó következő mondata megadja a választ ki nem mondott kérdésemre.
 - Néhányat ismerek közülük, igen, de nem mondanám magamat szakértőnek.
A pontokkal kapcsolatos megjegyzésén kicsit el kell gondolkoznom, hogy mit mondjak rá. Végül nem bonyolítom túl a dolgot, hisz nem szeretnék egy pont-vitát nyitni.
 - Hogyha ez megnyugtat, én nem szereztem még egy pontot sem idén. - Miért nyugtatná meg? Nem tudom.
 - Elsőéves koromban én is a pontokra hajtottam, de utána már nem hajtottam magamat utánuk. Nem vagyok akkora versenyszellem. - Természetesen nagyon jó érzés, amikor a nagyterem kékbe öltözik, és a házkupa a házvezetőnk kezébe kerül, de kicsit talán tényleg túl nagy felhajtás van a pontverseny körül. Ezért a gondolatért tudom, hogy rengetegen megköveznének, úgyhogy remélem, hogy nincs a közelben egy legilimentor sem.
 Nonó utolsó mondatára elmosolyodok, és bólintok egy aprót.
- Örülök, hogy tetszik a hely. Talán ez segít abban, hogy jobban teljesíts. - Bizonyára az ezelőtti iskolájában nem teljesített olyan jól, és ezért mondta ezt. Gondolom, miközben már kérdezek is egy újat, csak a beszélgetés életbentartása végett.
 - Mikor tudtad meg, hogy boszokány vagy? - Csak mikor kimondom, döbbenek rá, hogy ez talán túl személyes, de már késő. Kissé félve várom a lány reakcióját.


Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 18. 18:24 Ugrás a poszthoz

Nonó
.Zárás.

Legalább megértette. Nyugtázom magamban, és örülök neki, hogy még sincs veszve a remény, hogy megtanulok magyarázni.
 A további részletek kérésére csak kicsit eldöntöm a fejemet, és mivel hirtelen nem jut semmi eszembe, inkább a kérdésére válaszolok.
 - Nagyon érdekelnek az új dolgok. Van, hogy túlságosan is. No mindegy, tehát a kalandvágyam miatt gondoltam, hogy kitanulom az animágiát. És természetesen nem utolsó sorban azért, mert az egyik legjobb barátom és példaképem is animágus. - Mondom kicsit elgondolkozva. Visszaemlékezek arra a napra, amikor ezt a kérdést az oktató tette fel. Mit ne mondjak, akkor nem volt ilyen könnyű válaszolni!
 - Azta! Te tudsz tűzzsonglőrködni? - Lepődök meg a legmellékesebb részleten. Még fiatalabb koromban megnéztük egy tűzzsonglőr előadását. Semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy mennyire magával ragadó volt a látvány.
 - Én nem is hittem el, hogy boszorkány vagyok, azt hittem, átverés. - mondom nevetve.
 Lassan odaérünk a kastélyhoz, amit nem bánok, hiszen bár a nap már jobban süt, a hőmérséklet még mindig nem valami kellemes. Amikor felérünk az épülethez, elbúcsúzunk, és megbeszéljük, hogy még találkozunk. Utána már rohanok is fel a klubhelyiségbe, és leülök az egyik fotelbe, és elgondolkozok rajta, hogy mit kéne még csinálnom a mai nap folyamán.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 18. 19:04
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 22. 12:47 Ugrás a poszthoz

Nonó

Odakint egyre hidegebb az idő, úgyhogy lassan egész napra be vagyok kényszerülve a kastélyba, kivéve természetesen akkor, amikor a szabadban van órám. Délutánjaimat a könyvtárban töltöm mostanában, hol tankönyveket, ajánlott olvasmányokat bújva, hol pedig a kastély, és az azt körülvevő terület történetét kutatva.
 A mai nap nem tudom eldönteni, hogy a sárkánytan beli ismereteimet mélyítsem el, vagy az iskola alapítójának életrajzán rágjam át magam harmadjára, úgyhogy leveszem mind a két könyvet, és már vinném is őket, hogy leülve egy székbe elolvashassam mindkettőt, amikor meglátok egy könyvet, ami felkelteti a kíváncsiságomat: “Az erdők mágiája” hirdeti a cím. Óvatosan leemelem az egész újnak tűnő könyvet, és a másik kettőt megpróbálva nem leejteni, megfordítom. A hátulján ott van a szokásos rövid összefoglalás, miszerint  Alexandra Wysocki, egy lengyel kutató elindult, és a Föld nagyobb erdejeinek történetét összegyűjtötte egy könyvbe, továbbá feljegyezte a mágikus jelenségeket is, amelyek némelyikben jelen vannak.
 A szívem nagyot dobban, és a jó vastag könyvet ráteszem a másik kettőre. Most, bár kissé lassan, de elindulok az asztalok felé. Nem hiszem, hogy Alexandra eljött volna Magyarországra, és megnézte volna ezt az erdőt, de azért szívesen olvasok más helyekről is. Nem vagyok annyira megszállott. Azt hiszem.
 Egyre kevésbé bírom a könyveket, úgyhogy amikor elérem az első asztalt, ráteszem a könyveket, igyekezve nem dobni őket, és lerogyok az egyik székbe. Nem veszem észre, hogy nem egyedül ülök az asztalnál.
 Kinyitom az új szerzeményt, és pár mondat után már érzem is, hogy ma sem alszok, legalábbis nem az ágyamban, hanem vagy ebben a székben, vagy, ha kiküldenek, a klubhelyiségünk egyik fotelében, de mindenképpen az “Az erdők mágiája” társaságában.
 Éppen lapoznék, amikor valamiért felpillantok. Talán megérzés, talán csak egy légy, nem tudom, a lényeg annyi, hogy meglátok velem szemben ülni egy eridonos lányt. Meglepetten, és kissé ijedten nézek rá egy pillanatig, utána veszek egy mély levegőt, és magamban feljegyzem, hogy legközelebb jobban körül kell néznem.
 Így, hogy megnyugodtam, felismerem Nonót, akivel a vadőrlaknál találkoztam nem rég. Elmosolyodok, és megszólítom.
 - Szia! Sajnálom, hogy nem vettelek észre hamarabb, kicsit belefeledkeztem a könyvembe. - Kissé kuncogok, majd egy könyvjelzőt téve a lapok közé, becsukom a könyvet, és felkészülök a beszélgetésre.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 22. 12:58
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 23. 19:25 Ugrás a poszthoz

Nonó

Meg sem lepődök azon, hogy az eridonos lány úgy ontja magából a szavakat, mint a terek közepén álló szökőkút közepén álló alakok. Egy futó mosoly suhan át az arcomon, és igyekszem a lány minden kérdésére válaszolni.
 - Én már nagyjából fél órája itt vagyok, és keresem a megfelelő könyvet. Végül emellett döntöttem. - Egy kicsit megemelem az előttem heverő írást, már amennyire annak súlya engedi, és folytatom is válaszomat. - Röviden arról szól, hogy a világ erdejeiben milyen mágikus jelenségek vannak.
 Egy aprót sóhajtok, majd folytatom a válaszadást. Nonó bizony próbárateszi a beszélőképességemet! No, nem mintha baj lenne, egyáltalán nem, pusztán még nem vagyok jártas annyira benne.
 - Nem kell semmire, csak megtetszett a címe. Viszont találtam egy könyvet, ami sárkánytanra hasznos lehet, - itt a legalsó könyvre mutatok - és egy olyat is, ami az iskolának az alapítójának írja le az életét. - fejezem be, megemelve a legfelsőt.
 Egy pillanatig elgondolkozok azon, hogy nem viszem-e túlzásba a könyvtárba járást, végül egész gyorsan elvetem ezt a nevetséges ötletet.
 Utolsó kérdésére egy pillanatra felcsillan a szemem, utána viszont tekintetem a csinos kis kupacra siklik. Egy szomorú sóhajtás után aztán beleegyezek a lány ötletébe.
 Bólintok egyet, és egy egész gyorsnak mondható mozdulattal összeszedem gyűjteményem darabjait, és az iméntinél sokkal lassabban fel is emelem őket.
 - Kiveszem ezeket, és mehetünk. - Megindulok, közben azon töprengek, merre kéne menni. Nagyon nem szeretnék elkódorogni olyan helyekre, ahova mondjuk egyedül, vagy egy idősebb ismerősömmel mennék, ez pedig azért leszűkíti a lehetőségek körét. Már a könyvtárosnál vagyunk, amikor eszembejut egy ötlet.
- Mit szólnál, hogyha elmennénk a konyhába? Ismerek néhány manót, bizonyára szívesen afnak egy kis süteményt. Aztán még eldöntjük mi lesz. Mit gondolsz? - Az immár kivett könyveket a táskámba téve állok, és várom a lány válaszát. Lily-vel szívesen találkoznék, rég beszéltem vele.

Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 23. 19:49 Ugrás a poszthoz

Aurora
.Zárás. - megkésve bár, de törve nem...

 Felnevetnék a kérdésén, amennyiben nem érne utol a fáradtság. De nem ám az a sima, szombat délutáni fáradtság, hanem a "három napja egy széken alszok, a tankönyveimet használva párnaként" típusú fáradtság. Természetesen teljesen indokolatlanul... na jó, nem teljesen.
 Így csak megrázom a fejemet, és összekaparva maradék energiámat, válaszolok neki.
 - Nem, nincs focicsapat. - Egy bágyadt mosoly telik csupán tőlem, és miután a lány kijavítja magát, még egy legyintésre is telik.
 Miután kicsit jobban elhelyezkedem, így kicsit leküzdve a fáradtságot, megint megszólalok, ezúttal talán kicsit több életerővel a hangomban. - Természetesen ismerik. Persze, nem biztos, hogy mindenki, de a legtöbb diák szerintem tudja, mi az. - Jómagam nem vagyok egy focirajongó, így nem tudhatom, mennyien ismerik ezt a mugli sportot.
 Ismételten csak a fenti ok miatt nem nevetek fel az eridonos viselkedésén. Kissé emlékeztet Theonra, csak épp sokkal szimpatikusabb.
- Igazán örülök, hogy jól érzed magad. - Elnyomok egy ásítást, és érzem, hogy amennyiben tovább ülök itt, elfogok aludni perceken belül. Ezért felállok, kissé megtántorodok, de végül egészen sikerül összeszednem magamat.
- Sajnálom, nagyon fáradt vagyok. Alig aludtam mostanában, jobb lesz, ha elmegyek lefeküdni, mielőtt ülve elalszok. - Megeresztek még egy mosolyt, majd egy “További szép napot!” után kimegyek a folyosóra, és megindulok a körletem felé.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. november 25. 19:20 Ugrás a poszthoz

Nonó
Könyvtárból jövet


Egy kicsit sem lepődök meg azon, hogy nem tud dönteni, hogy melyik könyv legyen. Bizony, ez nekem is szokott dilemmát okozni, lásd ezelőtt. Természetesen nálam ilyenkor egyszerű a megoldás, mivel általában mind a kettőt kiveszem végül, de Nonó nem biztos, hogy boldogulna egyszerre kettő, nehezebb könyvvel.
 - Tudod mit? Add ide mind a kettőt, kivesszük, és segítek elvinni a körleted bejáratáig, rendben? - Jó, ez most teljes mértékben úgy hangzott, mintha gyengének nézném, úgyhogy gyorsan próbálok javítani a helyzetemen.
- Mármint persze csak akkor viszem, ha szeretnéd. Csak gondoltam segítek, ha már itt vagyok. - Érzem, hogy megint kezdek elvörösödni, pont mint a tónál. Igaz, ez most egy sokkal kevésbé megrázó eset, úgyhogy arcom gyorsan vissza is nyeri eredeti színét, és a lány döntése alapján veszem fel, vagy hagyom ott az ő könyveit is.
 - Tudok főzni, ha gondolod, összedobhatunk valamit. A manók viszont nem is engednének ki minket csokis keksz nélkül.
 Amikor kiérünk a könyvtárból, felnevetek a meglepődöttségén. Pedig ez a három könyv még mindig jóval kevesebb a szokásosnál! Mit szólna a vizsgaidőszakbeli könyvadagjaimhoz?
 - Remus Lupin életrajza, és az Erdők mágiája kíváncsiságból kell, a sárkányos könyv pedig sárkánytanra segíthet.
 Útközben tovább beszélgettünk, közben ügyelek rá, hogy elkerüljük a forgalmasabb helyeket. Amikor megérkezünk az ajtóhoz és belépünk, azonnal elkezdem keresni Lilyt.
 Végül, mivel nem látom a sok manó közt, újra a lányhoz fordulok, akit máris három kis lény próbál megkínálni a legkülönbözőbb szendvicsekkel, sütikkel és italokkal.
 - Fogadj el valamit, mert különben nem hagyják abba. - Mondom, természetesen barátságosan, s félig nevetve. Én is elveszek egy üveg töklevet, és egy süteményt, majd miután megköszönöm, elvezetem Nonót az asztalhoz.
 - Ülj le, együk meg szerintem, és beszélgessünk. Ahogy sejtem, még rengeteg kérdésed van.
Valóban, az eridonos csak úgy árasztotta magából a tudásvágyat, legalábbis eddigi találkozásaink alapján ezt szűrtem le.
 Miközben a lány megszólalására várok, körbejáratom a tekintetemet a konyhában. Hol lehet Lily? Elment volna takarítani? Dehát ilyenkor mindig a konyhában szokott lenni.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2020. november 25. 19:27
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2020. december 13. 18:42 Ugrás a poszthoz

Nonó

 - Természetesen tudom. Bajban lennék, ha nem tudnám. - Felnevetek fel egy kicsit a kérdésén. - A házimanó, aki az apámé volt, és most nekem "szolgál", eléggé elszomorodna, ha nem látogatnám meg őt időről időre.
 A konyhába érve mind a ketten magunkhoz vesszük a kínált süteményeket, és leülünk.
 Az eridonos kérdésére kicsit meglepődök.
 - Öhmm... nem muszáj megenned, ha nem szeretnéd. Igazából vissza lehet őket utasítani... - lehalkítom a hangomat, és közelebb hajolok Nonóhoz. - de akkor eléggé elszomorodnak. Legalábbis némelyikük. - Egy kicsit talán túldramatizálom a dolgot. Fut át az agyamon, ahogy visszaülök és beleharapok a süteménybe.
 Kissé felkészületlenül ért a kérdés, úgyhogy beletelik pár másodpercbe, hogy feltegyem a kérdésemet.
 - Mondd, szeretsz a kastélyban lakni? Könnyű volt megszokni? - Nem igazán tudok mást kérdezni, ezért teszem fel ezt a kicsit random kérdést.
 - Szerintem maradjunk a kastélyban. - Itt több eséllyel futok össze Lily-vel, márpedig annak igazán örülnék. Talán Nonó is jobban megismerhetné a kastélyt, aminek pedig ő örülne. - Körbevezethetlek egy részén akár, és közben beszélgethetünk. Mit gondolsz? - Belekortyolok a töklevembe, és várom a válaszát.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. július 2. 09:12 Ugrás a poszthoz

Karola
2021. Június 3-án

 Többé-kevésbé megírtam mindent amit megszerettem volna, elolvastam a szükséges dolgokat és még levelet is küldtem haza, úgyhogy boldogan indultam meg a fénylő lelkek udvara felé, hogy pihenjek egy kicsit. Ilyen melegben nem kedvem a rétre menni, de a klubhelyiség sem olyan hívogató most.
 A folyosón találkozok Karolával, és kicsit azért örülök, hogy nem egyedül kell ülnöm az udvaron. A táborozás óta kicsit talán nyitottabb vagyok, ez látszik (vagyis inkább hallatszik) azon, hogy egész beszédes vagyok magamhoz képest.
 Amíg az udvarra érünk, beszélgetünk az órákról, a táborról és még sok másról. Egészen jó hangulatban érünk oda az árnyékos padhoz, ahol kicsit kifújom magamat. Most merül fel bennem egy pillanatra, hogy lehet, túlságosan sokat beszélek, de végül vissza is süllyed a gondolat oda, ahonnan jött.
- Bolyhos hogy van? - Emlékszem még arra, amikor először találkoztak Lunával. Nem tudom, láttam-e azóta a cicát, remélem jól van.
 Miközben a válaszra várok leülök, és körbenézek. Régen jártam itt, pedig szép hely. Talán újra el kellene kezdenem körbejárnom a kastélyt, hátha találok néhány érdekes dolgot. Vagy esetleg meg is ismerhetnék néhány új embert az újdonság kedvéért.
 Gondolatmenetemet ismét elhagyva visszatérek lélekben is a padra, és igyekszem nem elkalandozni többet, mert kellemetlen lenne. Most sem tudom megmondani, hogy a háztársam válaszolt-e már.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. július 3. 11:10
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. július 5. 00:58 Ugrás a poszthoz

Karola

A háztársam arckifejezését látom csak, és a válasza végét hallom, így nagyjából össze tudom rakni, mi történt Bolyhossal. Mondok néhány bátorító szót, bár nem hiszem, hogy sokat segítenek, ugyanis nem vagyok valami jó motiválásban.
- Igen, bár néha ő is eltűnik időről-időre. - Nem is annyira régen, talán a múlt héten három napig nem láttam, végül előkerült az egyik rejtettebb alagút környékén. Fogalmam sincs mit csinált ott, de azóta szerencsére nem csinált ilyet, a szabadba pedig csak akkor megy, ha én is ott vagyok.
 Kíváncsian figyelem Karolát, és már éppen megkérdezném, hogy mit néz, akkor kér meg, hogy én is vizsgáljam meg. Örömmel térdelek le, és nézek be a pad alá.
-  Egy doboz. - mondom ki végül az egyértelműt, és mivel nem látok semmi gyanúsat rajta, kiszabadítom a fadobozt a gyom fogságából. Az ember azt hinné, egy kicsit óvatosabb vagyok az erdőben tett látogatások óta, és nem fognék meg szabadkézzel egy öreg, elhagyott vagy elrejtett dobozt, de az ember tévedne. Természetesen nem valószínű, hogy veszélyes tárgyak lennének csak úgy akárhol a kastélyban, de egy deprehensio (meglepően) eredményes kiszórása után már nagyobb bátorsággal nézem a dobozt.
 Megforgatom, de nem látok rajta semmilyen mintát. Utána a fény felé tartom, de gyanús füstnek, vagy akármi másnak nyoma sincs.
- Egy egyszerű fadoboz. - egészítem ki az eredményét a gyors megfigyelésemnek egy hangyányit csalódottan. - A súlya alapján van benne valami.
Karola felé nyújtom, hogy ő is megnézhesse közelebbről.
- Szerinted direkt tették ide? Vagy csak itt felejtették? - Az utóbbi tűnik valószínűbbnek. A háztársam véleményére várva kigondolok még néhány opciót, a kinyitás felvetésével viszont várok még, hátha Karola rájön valamilyen értékes információra, ami nekem elkerülte a figyelmemet. Elvégre nem biztos, hogy annyira erős volt az a varázslat, amit kiszórtam.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. július 5. 01:18
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. július 6. 19:28 Ugrás a poszthoz

Karola
 
Egyetértően bólogatok. Nem örülnék neki, ha Luna eltűnne, az iskolának is vannak olyan részei, ahova nem biztos, hogy jó, ha bemegy. Lehet, hogy a legközelebbi eltűnésekor hazaviszem, bár nem tudom ennek mennyire örülne.
 Karola izgatottságából rám is ragad egy kicsi, főleg mikor elkezdi találgatni a doboz tartalmát. Talán a cikesz tűnik a legvalószínűbbnek, de azt miért rejtenék el?
- Igen, ez jó ötlet. Bár ha ez a helyzet, kicsit jobban is elrejthették volna. - Masáékkal is egész jó helyre rejtettük a miénket. Persze lehet, hogy akié a doboz, nem ismert jobb rejtekhelyet, vagy sietve akarta elrakni. Ezt ki is mondom hangosan, és visszavettem a szóban forgó tárgyat.
- Alohomora! - Semmi reakció. Azért a biztonság kedvéért megpróbáltam mégegyszer, ugyanazzal az eredménnyel. Így már kezd még érdekesebb lenni a helyzet! Csak femerült egy kis probléma.
- Nem ismerek több zárnyitó igét. - mondom a homlokomat ráncolva,és próbálok visszaemlékezni az elmúlt évek óráira, de sajnos nem ugrik be semmi - Lehet, hogy azért nem működött, mert nincs zárja. - Hangosan gondolkozom, és csak remélem, hogy nem jön erre a bűbájtan tanár. Valószínűleg nem így működik a varázslat, kissé szégyenlem,hogy elfelejtettem.
- Mit csináljunk most? - Tanácstalanul Karolához fordulok. Megpróbálhatnánk felfeszíteni, vagy keresni rajta egy rejtett zárat, de remélem találunk valamilyen megoldást.
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. július 10. 00:46 Ugrás a poszthoz

Karola

Igaza van, ezt egyetértő bólogatással jelzem, és még vizsgálom kicsit a sobozt de nem találok továbbra sem semmit.
- Hogyha sietett, talán nem zárta le annyira komoly varázslatokkal. - adok hangot a reményemnek, ha igazunk van és most nem járunk sikerrel, egy könyvtári könyvben lévő varázsige talán segíthet.
 Kíváncsian figyelem háztársam vizsgálódását, kérdésére pedig izgatottan válaszolok.
-  Igen, szerintem ez lehet a helyzet.
Karola ötletét először szívesen elvetném, mivel nem tudjuk, mennyire törékeny a dobozka tartalma, de végül jobb megoldás híján belemegyek, és megindulok arra, amerre mondta.
 Én is nevetek a Klaudiós elméleten, de nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet. Azért meglepő lenne, ha mégis.
- Akkor hát reménykedjünk, hogy nem egy hó-, vagy nefeleddgömb. - Megeresztek egy félmosolyt, kicsit elborítom a dobozt, és a most talán üresebb részére ütök egy kővel, amit a fa reccsenése követ, de szerencsére semmi több.
- Sikerült! - Boldogan elmosolyodom, és arréb húzódom, hogy Karola is megnézhesse a doboz maradványait, elvégre neki köszönhető, hogy végre "kinyílt."
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. szeptember 16. 21:03 Ugrás a poszthoz

Vattai Júlia

A hetedik tanévem sikeres lezárása után a faluba terveztem menni, a hazautazás előtt még utoljára. Mivel pedig nemrég megkért egy navinés animágus tanuló, hogy adjak néhány tanácsot, már tudtam is, pontosan hova megyek. Megbeszéltem Júliával, hogy a pizzériánál találkozzunk, és összeírtam néhány dolgot, amit még meg tudok osztani vele.
 Mikor megérkezem, leadom a rendelést, és a mogyoróvajas-csokis sütemények átvétele után leülök a kiválasztott asztalhoz, és ezúttal figyelek, hogy a bábu ne kóricáljon el. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, én pedig integetéssel jelzem, hogy hol vagyok. Szerencsére ez nem vonja fel minden egyes vendég figyelmét, éppen csak néhányan fordulnak felém egy pillanat erejéig, aminek igazán örülök.
 - Szia! - köszönök Júliának mosolyogva. - Rendeltem néhány sütit, ha gondolod kóstold meg. - Leülök, és közben azon gondolkodom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Veszek egyet, majd úgy döntök, jobb, ha megmagyarázom, miért ajánlom neki az édességet. - Mikor én rágtam levelet, ez segített elnyomni az ízét. Persze lehet, hogy nem működik mindenkinél, de egy próbát megérhet. - Remélem beválik nála is, de ha nem, akkor is tudok neki segíteni valamiben talán.
- Egyébként milyen kérdéseid vannak? - Lehet, hogy kicsit túl hamar vágok a közepébe, de nem vagyok benne biztos. Harapok egyet a sütiből, és várok.



Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. szeptember 25. 18:21
Angelica Black Wing
INAKTÍV


extekergő
RPG hsz: 279
Összes hsz: 1143
Írta: 2021. szeptember 27. 22:31 Ugrás a poszthoz

Júlia

 A sütemény sikerének örömére befejezem a sajátomat, és a kérdés után veszek még egyet. A többit meghagyom Júliának, hátha szeretne még.
 - Nem sejtettem, csak reménykedtem benne, hogy nem valamilyen hal vagy egyéb víziállat leszek. Amikor kiderült mi az alakom, nagyon örültem neki. Igazából ha jobban belegondolok, eléggé illik is hozzám. - Talán kicsit eltértem a kérdésről, de a másik lehetőségem az lett volna, hogy nem mondok semmit. Így legalább szolgálhattam információval, aminek a hasznosságát majd Júlia eldönti.
 - Lehet, hogy hamarabb rájövök, ha jobban odafigyelek önismereten, de sajnos ez nem sikerült. - Elgondolkozom egy kicsit, hogy vajon tényleg segített volna-e, de inkább felhagyok vele. Talán jobb így, hogy nem tudtam előre. Hozzáadott a feladatok végrehajtásához szükséges kitartáshoz az, hogy egy nagy meglepetés várt a végén.
 - Neked vannak már tippjeid? - Tudom, most ő kérdez főleg, de mivel nem igazán tudtam az előbb válaszolni, ezzel igyekszem előremozdítani a beszélgetést.
 Közben a második süteménnyel is végzek. Mikor otthon leszek, mindenképpen keresek egy receptet, és Lily-vel megpróbáljuk elkészíteni, és ha ez sikerül, nem kell mindig lejönnöm a faluba sütiért. Bár egy kis séta nem árt, és nem hiszem, hogy az enyém fele ilyen jó lenne.
Utoljára módosította:Angelica Black Wing, 2021. október 4. 20:18
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Angelica Black Wing összes RPG hozzászólása (123 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 » Fel