Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem szeretnék itt lenni. Egyáltalán nem. Miért kellett megszólítanom? Nem tudok kiigazodni magamon.
 Kérdését figyelmen kívül hagyom, jóformán meg sem hallom. Egyrészt nem tudnék rá mit mondani azon kívül, hogy Odüsszeusz kíváncsiságával vagyok megáldva, csak épp az említett férfiúnak az elővigyázatosságából nincs bennem egy csepp sem, másrészt pedig a nő megint megszólal.
 Csak bólintok egyet, de a megnyugvás, hogy 'jaj de jó, nem vagyok púp a hátán' aminek ilyenkor jönnie kéne, csak nem jön. Helyette elgondolkozom azon, hogy hol lenne most jobb; itt, egy idegen animágussal, akit szemmel láthatóan zavarok, vagy az erdő mélyén, ahol összefuthatnék egy mumussal, meg egy újabb elátkozott forrással. Nem nehéz a választás.
 Töprengésem közben nem teljesen gondolom át a padon ülő kérését. Hogyha így tennék, bizonyára most nem szárítanám a ruháját a pálcámmal, miközben a feje fölé meredek, kifejezéstelen tekintettel.
 Még akkor is az előző gondolatmenetem hatása alatt vagyok, amikor kérdez valamit. Az első dolgot válaszolom, ami az eszembe jut.
- Természetesen az erdő! - Amikor az ember azt hinné, ennél már nem lehet rosszabb: igenis lehet!
- Bocsánat, elkalandoztak a gondolataim. - Köszörülök egyet a torkomon, hogy levezessem a feszültséget, utána kissé megrázom a fejemet, és megpróbálok visszaemlékezni a kérdésre. Mikor eszembe jut, megpróbálok egy értelmes mondatot összerakni, hogy ne tűnjek teljesen bolondnak.
 - Szerettem volna megnézni a falut madártávlatból. Végül sikerült is… - de nem egészen úgy, ahogy terveztem. Fejezem be gondolatban.
 Mély levegő Geli! Megtörtént, megtörtént. Belerángattad magad egy olyan beszélgetésbe, amihez semmi kedved nem volt. Mássz ki belőle, vagy tereld egy kellemesebb irányba!
 - Egyébként itt laksz a faluban? - Jobb nem jut az eszembe. Sosem voltam az a bőbeszédű, és valami érthetetlen okból nem most szeretne kibontakozni a bennem jól elrejtőzött szónok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nonó

Vajon ő is egy kalandvágyó diák? Vagy csak nem tud aludni? Kérdezem magamtól, miközben figyelem a lány mozdulatait. Amikor lerakja a kolbász darabkát, elmosolyodok magamban. Nem szeretném megbántani azzal, hogy nem veszem el, de ugyanakkor nem igazán kívánom a mostanra bizonyára összenyomódott, földes kolbászt. Végtére is sikerül kitalálnom a megoldást.
 Lassan odamegyek ahova a diák lehelyezte az “ajándékot”. Közben azért fel-fel pillantok rá, nem tudhatom biztosan, hogy vannak-e hátsószándékai. Mivel azonban teljesen biztonságosnak látom a helyzetet, óvatosan csőrömbe veszem a darabkát, megbillentem a farktollaimat köszönetképpen, majd felrepülök. Megkerülöm a vadőrlakot, hogy pont a túloldalán legyek mint a lány, és leszállok. A kolbászdarabkát leteszem, abban reménykedve, hogy egy másik jószág még örömét leli benne, utána pedig deanimálok.
 Most nem voltam annyira körültekintő, mint amikor kijöttem, úgyhogy amennyiben a lány követett, még láthatta, ahogyan átváltozok emberré.
 Újra megkerülöm az épületet, és ráköszönök a lányra.
 - Szép reggelt! Úgy látom nem én vagyok az egyetlen korán kelő. - Barátságos mosollyal megyek közelebb hozzá, és reménykedem benne, hogy nem hozom rá a frászt.
 - Angelica vagyok, elsős mestertanonc és levitás. Nem ijesztettelek meg, ugye? - Utolsó mondatom közben érdeklődve fürkészem a lány arcát. Szarka alakban nem sokat láttam belőle, most viszont szinte biztos vagyok benne, hogy nem lehet másodikosnál idősebb.
 Egy ilyen fiatal diák viszont mit keres szinte hajnalban az erdő közelében? Ez a kérdés az én számból elég érdekesen hangozhat, mivel szinte minden évemben megpróbáltam bejutni, vagy legalábbis a közelében lenni. Ettől függetlenül egyáltalán nem biztos, hogy az előttem álló lány is az erdőt szerette volna meglátogatni. Az is lehet, hogy csak a friss levegő vonzotta. Egyelőre nem kérdezem meg tőle, hagyom, hogy elmondja, ha szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nonó

 Beletelik egy teljes percbe, mire sikerül kibogozni a lány mondatait. Ilyen korán reggel hogyan tud valaki ennyit beszélni?
 Egy bólintással nyugtázom, hogy Nonó nem az ijedős fajtából való, és egy mosoly is kúszik az arcomra, de a következő mondatára el is tűnik. Legközelebb tényleg körül kell néznem! Szerencsére nem kell azonnal válaszolnom, mert érkezik a következő kérdés, amit ismét meg kell mosolyognom. Kissé átgondolom, hogyan mondjam el neki, majd végül megpróbálom a legegyszerűbben.
 - Neeem, nem aludtam szarkaként. Egy kicsit talán hideg lett volna ahhoz. - mondom kicsit kuncogva. - Csak épp úgy gondoltam, szép az idő egy kis sétarepülésre. - A szó ezennel új értelmet nyert.
 - Egyébként azért tudtam szarkává változni, mert animágus vagyok. Hónapokig készültem rá, és végül sikerült. - Nem tudom, mennyire világos, de azért remélem, hogy az eridonos megérti. Mintha említettem volna, hogy nem vagyok jó magyarázásból. Vagy rosszul emlékszem?
 - Sétálunk egyet? Kicsit hűvös van ahhoz, hogy egyhelyben álljunk. - Lépek néhányat helyben, és körülnézek, hogy merre mehetnénk, amennyiben beleegyezik a sétába. Végül úgy gondolom, a legjobb, ha egy visszaindulunk a kastély felé. Közben természetesen van időnk beszélgetni, de legalább nem erősödik fel bennem újra a rengetegjárási kényszer.
 - És tetszik az iskola? Mennek a tantárgyak? - Fordulok vissza a lányhoz, és ha ő is benne van, elindulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Lassan kezdek lenyugodni, és nem csak arra koncentrálok, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Így, hidegebb fejjel már nem is tűnik olyan vészesnek a helyzet, így sokkal összeszedettebben, és barátságosabban szólalok meg.
 - Köszönöm. - A dicséret jólesik, és segít abban, hogy teljesen eltűnjön a feszültségem.
Nem magyarázkodom az erdőről, felesleges lenne. Végülis nem nagy baj, hogy így értette, hiszen a rengeteg szintén egy az úticéljaim közül, még hogyha nem is mostanában szeretném meglátogatni.
 - Igen, mondhatjuk úgy is. - Megpróbálok visszaemlékezni a tó előtt látott tájra, és mikor sikerül, bólintok egyet, majd válaszolok a nőnek.
 - Szépnek, bár talán kicsit gyorsan repültem ahhoz, hogy jobban megnézzem. - Majd visszafelé jobban odafigyelek. Gondolom magamban. Idefelé jövet is volt lehetőségem megcsodálni a települést, de talán ha nem sietek annyira, még többet láthatok.
 - Az jó lehet. Néha én is elgondolkozok, hogy jó lenne itt tölteni egy hétvégét. - Még nem néztem körül errefelé annyira alaposan, így az alatt a hétvége alatt gondolom sok rejtett, és kevésbé rejtett helyre bukkannék. Az is lehet, hogy nem, de akkor sem telne unalmasan a két nap, ha “csak” a lakosokkal és az üzletekkel ismerkednék.
 - Pillanatnyilag az iskolában, szünetekben pedig Veszprémben. - Bár ez sem a leghosszabb válasz amit adhatnék, még mindig hosszabb, mintha csak egy szót mondtam volna. Kezdek belemelegedni a beszélgetésbe, amit egyáltalán nem bánok. Ophelia kezd egyre kevésbé ijesztő lenni. Talán a megváltozott hangneme, talán pusztán a kérdései teszik, de egy biztos: egyre kevésbé bánom, hogy megszólítottam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Nonó

Egy aprót sóhajtok. Nem frusztráltan, sokkal inkább beletörődően. Ezek szerint még jobban össze kell szednem a gondolataimat ahhoz, hogy az eridonos megértse. Ez egy kicsit tovább tart mint terveztem, úgyhogy nem bánom, hogy közben megindulunk. Néhány lépés erejéig csak a lábam előtti talajt nézem, utána pedig felpillantok, és egy - talán - összeszedettebb magyarázatot adok elő.
 - Tulajdonképpen az animágus az a varázsló, vagy boszorkány, aki egy bizonyos bájital elkészítése és rituális elfogyasztása után, feltéve, hogy mindent jól csinált, bármikor átalakulhat egy bizonyos állattá. Az, hogy milyenné, az a mágus jellemétől függ. - Minden szót alaposan megrágok, mintha felelnék. Nem szeretnék téves információt adni, ugyanakkor annak sem örülnék, hogyha a lány saját maga nekiállna egyedül elkészíteni a bájitalt. Ezért nem megyek a részletekbe, és mondom csak a fontos dolgokat, utána pedig reménykedek, hogy megértett.
- Én is nagyon szeretem. A fákat? - Felvonom a szemöldököm, mivel nem teljesen értem, hová szeretne kilyukadni. Már éppen meg is kérdezném, mikor Nonó következő mondata megadja a választ ki nem mondott kérdésemre.
 - Néhányat ismerek közülük, igen, de nem mondanám magamat szakértőnek.
A pontokkal kapcsolatos megjegyzésén kicsit el kell gondolkoznom, hogy mit mondjak rá. Végül nem bonyolítom túl a dolgot, hisz nem szeretnék egy pont-vitát nyitni.
 - Hogyha ez megnyugtat, én nem szereztem még egy pontot sem idén. - Miért nyugtatná meg? Nem tudom.
 - Elsőéves koromban én is a pontokra hajtottam, de utána már nem hajtottam magamat utánuk. Nem vagyok akkora versenyszellem. - Természetesen nagyon jó érzés, amikor a nagyterem kékbe öltözik, és a házkupa a házvezetőnk kezébe kerül, de kicsit talán tényleg túl nagy felhajtás van a pontverseny körül. Ezért a gondolatért tudom, hogy rengetegen megköveznének, úgyhogy remélem, hogy nincs a közelben egy legilimentor sem.
 Nonó utolsó mondatára elmosolyodok, és bólintok egy aprót.
- Örülök, hogy tetszik a hely. Talán ez segít abban, hogy jobban teljesíts. - Bizonyára az ezelőtti iskolájában nem teljesített olyan jól, és ezért mondta ezt. Gondolom, miközben már kérdezek is egy újat, csak a beszélgetés életbentartása végett.
 - Mikor tudtad meg, hogy boszokány vagy? - Csak mikor kimondom, döbbenek rá, hogy ez talán túl személyes, de már késő. Kissé félve várom a lány reakcióját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Legalább megértette. Nyugtázom magamban, és örülök neki, hogy még sincs veszve a remény, hogy megtanulok magyarázni.
 A további részletek kérésére csak kicsit eldöntöm a fejemet, és mivel hirtelen nem jut semmi eszembe, inkább a kérdésére válaszolok.
 - Nagyon érdekelnek az új dolgok. Van, hogy túlságosan is. No mindegy, tehát a kalandvágyam miatt gondoltam, hogy kitanulom az animágiát. És természetesen nem utolsó sorban azért, mert az egyik legjobb barátom és példaképem is animágus. - Mondom kicsit elgondolkozva. Visszaemlékezek arra a napra, amikor ezt a kérdést az oktató tette fel. Mit ne mondjak, akkor nem volt ilyen könnyű válaszolni!
 - Azta! Te tudsz tűzzsonglőrködni? - Lepődök meg a legmellékesebb részleten. Még fiatalabb koromban megnéztük egy tűzzsonglőr előadását. Semmire nem emlékszem belőle, csak arra, hogy mennyire magával ragadó volt a látvány.
 - Én nem is hittem el, hogy boszorkány vagyok, azt hittem, átverés. - mondom nevetve.
 Lassan odaérünk a kastélyhoz, amit nem bánok, hiszen bár a nap már jobban süt, a hőmérséklet még mindig nem valami kellemes. Amikor felérünk az épülethez, elbúcsúzunk, és megbeszéljük, hogy még találkozunk. Utána már rohanok is fel a klubhelyiségbe, és leülök az egyik fotelbe, és elgondolkozok rajta, hogy mit kéne még csinálnom a mai nap folyamán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Odakint egyre hidegebb az idő, úgyhogy lassan egész napra be vagyok kényszerülve a kastélyba, kivéve természetesen akkor, amikor a szabadban van órám. Délutánjaimat a könyvtárban töltöm mostanában, hol tankönyveket, ajánlott olvasmányokat bújva, hol pedig a kastély, és az azt körülvevő terület történetét kutatva.
 A mai nap nem tudom eldönteni, hogy a sárkánytan beli ismereteimet mélyítsem el, vagy az iskola alapítójának életrajzán rágjam át magam harmadjára, úgyhogy leveszem mind a két könyvet, és már vinném is őket, hogy leülve egy székbe elolvashassam mindkettőt, amikor meglátok egy könyvet, ami felkelteti a kíváncsiságomat: “Az erdők mágiája” hirdeti a cím. Óvatosan leemelem az egész újnak tűnő könyvet, és a másik kettőt megpróbálva nem leejteni, megfordítom. A hátulján ott van a szokásos rövid összefoglalás, miszerint  Alexandra Wysocki, egy lengyel kutató elindult, és a Föld nagyobb erdejeinek történetét összegyűjtötte egy könyvbe, továbbá feljegyezte a mágikus jelenségeket is, amelyek némelyikben jelen vannak.
 A szívem nagyot dobban, és a jó vastag könyvet ráteszem a másik kettőre. Most, bár kissé lassan, de elindulok az asztalok felé. Nem hiszem, hogy Alexandra eljött volna Magyarországra, és megnézte volna ezt az erdőt, de azért szívesen olvasok más helyekről is. Nem vagyok annyira megszállott. Azt hiszem.
 Egyre kevésbé bírom a könyveket, úgyhogy amikor elérem az első asztalt, ráteszem a könyveket, igyekezve nem dobni őket, és lerogyok az egyik székbe. Nem veszem észre, hogy nem egyedül ülök az asztalnál.
 Kinyitom az új szerzeményt, és pár mondat után már érzem is, hogy ma sem alszok, legalábbis nem az ágyamban, hanem vagy ebben a székben, vagy, ha kiküldenek, a klubhelyiségünk egyik fotelében, de mindenképpen az “Az erdők mágiája” társaságában.
 Éppen lapoznék, amikor valamiért felpillantok. Talán megérzés, talán csak egy légy, nem tudom, a lényeg annyi, hogy meglátok velem szemben ülni egy eridonos lányt. Meglepetten, és kissé ijedten nézek rá egy pillanatig, utána veszek egy mély levegőt, és magamban feljegyzem, hogy legközelebb jobban körül kell néznem.
 Így, hogy megnyugodtam, felismerem Nonót, akivel a vadőrlaknál találkoztam nem rég. Elmosolyodok, és megszólítom.
 - Szia! Sajnálom, hogy nem vettelek észre hamarabb, kicsit belefeledkeztem a könyvembe. - Kissé kuncogok, majd egy könyvjelzőt téve a lapok közé, becsukom a könyvet, és felkészülök a beszélgetésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Meg sem lepődök azon, hogy az eridonos lány úgy ontja magából a szavakat, mint a terek közepén álló szökőkút közepén álló alakok. Egy futó mosoly suhan át az arcomon, és igyekszem a lány minden kérdésére válaszolni.
 - Én már nagyjából fél órája itt vagyok, és keresem a megfelelő könyvet. Végül emellett döntöttem. - Egy kicsit megemelem az előttem heverő írást, már amennyire annak súlya engedi, és folytatom is válaszomat. - Röviden arról szól, hogy a világ erdejeiben milyen mágikus jelenségek vannak.
 Egy aprót sóhajtok, majd folytatom a válaszadást. Nonó bizony próbárateszi a beszélőképességemet! No, nem mintha baj lenne, egyáltalán nem, pusztán még nem vagyok jártas annyira benne.
 - Nem kell semmire, csak megtetszett a címe. Viszont találtam egy könyvet, ami sárkánytanra hasznos lehet, - itt a legalsó könyvre mutatok - és egy olyat is, ami az iskolának az alapítójának írja le az életét. - fejezem be, megemelve a legfelsőt.
 Egy pillanatig elgondolkozok azon, hogy nem viszem-e túlzásba a könyvtárba járást, végül egész gyorsan elvetem ezt a nevetséges ötletet.
 Utolsó kérdésére egy pillanatra felcsillan a szemem, utána viszont tekintetem a csinos kis kupacra siklik. Egy szomorú sóhajtás után aztán beleegyezek a lány ötletébe.
 Bólintok egyet, és egy egész gyorsnak mondható mozdulattal összeszedem gyűjteményem darabjait, és az iméntinél sokkal lassabban fel is emelem őket.
 - Kiveszem ezeket, és mehetünk. - Megindulok, közben azon töprengek, merre kéne menni. Nagyon nem szeretnék elkódorogni olyan helyekre, ahova mondjuk egyedül, vagy egy idősebb ismerősömmel mennék, ez pedig azért leszűkíti a lehetőségek körét. Már a könyvtárosnál vagyunk, amikor eszembejut egy ötlet.
- Mit szólnál, hogyha elmennénk a konyhába? Ismerek néhány manót, bizonyára szívesen afnak egy kis süteményt. Aztán még eldöntjük mi lesz. Mit gondolsz? - Az immár kivett könyveket a táskámba téve állok, és várom a lány válaszát. Lily-vel szívesen találkoznék, rég beszéltem vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Aurora
.Zárás. - megkésve bár, de törve nem...

 Felnevetnék a kérdésén, amennyiben nem érne utol a fáradtság. De nem ám az a sima, szombat délutáni fáradtság, hanem a "három napja egy széken alszok, a tankönyveimet használva párnaként" típusú fáradtság. Természetesen teljesen indokolatlanul... na jó, nem teljesen.
 Így csak megrázom a fejemet, és összekaparva maradék energiámat, válaszolok neki.
 - Nem, nincs focicsapat. - Egy bágyadt mosoly telik csupán tőlem, és miután a lány kijavítja magát, még egy legyintésre is telik.
 Miután kicsit jobban elhelyezkedem, így kicsit leküzdve a fáradtságot, megint megszólalok, ezúttal talán kicsit több életerővel a hangomban. - Természetesen ismerik. Persze, nem biztos, hogy mindenki, de a legtöbb diák szerintem tudja, mi az. - Jómagam nem vagyok egy focirajongó, így nem tudhatom, mennyien ismerik ezt a mugli sportot.
 Ismételten csak a fenti ok miatt nem nevetek fel az eridonos viselkedésén. Kissé emlékeztet Theonra, csak épp sokkal szimpatikusabb.
- Igazán örülök, hogy jól érzed magad. - Elnyomok egy ásítást, és érzem, hogy amennyiben tovább ülök itt, elfogok aludni perceken belül. Ezért felállok, kissé megtántorodok, de végül egészen sikerül összeszednem magamat.
- Sajnálom, nagyon fáradt vagyok. Alig aludtam mostanában, jobb lesz, ha elmegyek lefeküdni, mielőtt ülve elalszok. - Megeresztek még egy mosolyt, majd egy “További szép napot!” után kimegyek a folyosóra, és megindulok a körletem felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Egy kicsit sem lepődök meg azon, hogy nem tud dönteni, hogy melyik könyv legyen. Bizony, ez nekem is szokott dilemmát okozni, lásd ezelőtt. Természetesen nálam ilyenkor egyszerű a megoldás, mivel általában mind a kettőt kiveszem végül, de Nonó nem biztos, hogy boldogulna egyszerre kettő, nehezebb könyvvel.
 - Tudod mit? Add ide mind a kettőt, kivesszük, és segítek elvinni a körleted bejáratáig, rendben? - Jó, ez most teljes mértékben úgy hangzott, mintha gyengének nézném, úgyhogy gyorsan próbálok javítani a helyzetemen.
- Mármint persze csak akkor viszem, ha szeretnéd. Csak gondoltam segítek, ha már itt vagyok. - Érzem, hogy megint kezdek elvörösödni, pont mint a tónál. Igaz, ez most egy sokkal kevésbé megrázó eset, úgyhogy arcom gyorsan vissza is nyeri eredeti színét, és a lány döntése alapján veszem fel, vagy hagyom ott az ő könyveit is.
 - Tudok főzni, ha gondolod, összedobhatunk valamit. A manók viszont nem is engednének ki minket csokis keksz nélkül.
 Amikor kiérünk a könyvtárból, felnevetek a meglepődöttségén. Pedig ez a három könyv még mindig jóval kevesebb a szokásosnál! Mit szólna a vizsgaidőszakbeli könyvadagjaimhoz?
 - Remus Lupin életrajza, és az Erdők mágiája kíváncsiságból kell, a sárkányos könyv pedig sárkánytanra segíthet.
 Útközben tovább beszélgettünk, közben ügyelek rá, hogy elkerüljük a forgalmasabb helyeket. Amikor megérkezünk az ajtóhoz és belépünk, azonnal elkezdem keresni Lilyt.
 Végül, mivel nem látom a sok manó közt, újra a lányhoz fordulok, akit máris három kis lény próbál megkínálni a legkülönbözőbb szendvicsekkel, sütikkel és italokkal.
 - Fogadj el valamit, mert különben nem hagyják abba. - Mondom, természetesen barátságosan, s félig nevetve. Én is elveszek egy üveg töklevet, és egy süteményt, majd miután megköszönöm, elvezetem Nonót az asztalhoz.
 - Ülj le, együk meg szerintem, és beszélgessünk. Ahogy sejtem, még rengeteg kérdésed van.
Valóban, az eridonos csak úgy árasztotta magából a tudásvágyat, legalábbis eddigi találkozásaink alapján ezt szűrtem le.
 Miközben a lány megszólalására várok, körbejáratom a tekintetemet a konyhában. Hol lehet Lily? Elment volna takarítani? Dehát ilyenkor mindig a konyhában szokott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

 - Természetesen tudom. Bajban lennék, ha nem tudnám. - Felnevetek fel egy kicsit a kérdésén. - A házimanó, aki az apámé volt, és most nekem "szolgál", eléggé elszomorodna, ha nem látogatnám meg őt időről időre.
 A konyhába érve mind a ketten magunkhoz vesszük a kínált süteményeket, és leülünk.
 Az eridonos kérdésére kicsit meglepődök.
 - Öhmm... nem muszáj megenned, ha nem szeretnéd. Igazából vissza lehet őket utasítani... - lehalkítom a hangomat, és közelebb hajolok Nonóhoz. - de akkor eléggé elszomorodnak. Legalábbis némelyikük. - Egy kicsit talán túldramatizálom a dolgot. Fut át az agyamon, ahogy visszaülök és beleharapok a süteménybe.
 Kissé felkészületlenül ért a kérdés, úgyhogy beletelik pár másodpercbe, hogy feltegyem a kérdésemet.
 - Mondd, szeretsz a kastélyban lakni? Könnyű volt megszokni? - Nem igazán tudok mást kérdezni, ezért teszem fel ezt a kicsit random kérdést.
 - Szerintem maradjunk a kastélyban. - Itt több eséllyel futok össze Lily-vel, márpedig annak igazán örülnék. Talán Nonó is jobban megismerhetné a kastélyt, aminek pedig ő örülne. - Körbevezethetlek egy részén akár, és közben beszélgethetünk. Mit gondolsz? - Belekortyolok a töklevembe, és várom a válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Karola
2021. Június 3-án

 Többé-kevésbé megírtam mindent amit megszerettem volna, elolvastam a szükséges dolgokat és még levelet is küldtem haza, úgyhogy boldogan indultam meg a fénylő lelkek udvara felé, hogy pihenjek egy kicsit. Ilyen melegben nem kedvem a rétre menni, de a klubhelyiség sem olyan hívogató most.
 A folyosón találkozok Karolával, és kicsit azért örülök, hogy nem egyedül kell ülnöm az udvaron. A táborozás óta kicsit talán nyitottabb vagyok, ez látszik (vagyis inkább hallatszik) azon, hogy egész beszédes vagyok magamhoz képest.
 Amíg az udvarra érünk, beszélgetünk az órákról, a táborról és még sok másról. Egészen jó hangulatban érünk oda az árnyékos padhoz, ahol kicsit kifújom magamat. Most merül fel bennem egy pillanatra, hogy lehet, túlságosan sokat beszélek, de végül vissza is süllyed a gondolat oda, ahonnan jött.
- Bolyhos hogy van? - Emlékszem még arra, amikor először találkoztak Lunával. Nem tudom, láttam-e azóta a cicát, remélem jól van.
 Miközben a válaszra várok leülök, és körbenézek. Régen jártam itt, pedig szép hely. Talán újra el kellene kezdenem körbejárnom a kastélyt, hátha találok néhány érdekes dolgot. Vagy esetleg meg is ismerhetnék néhány új embert az újdonság kedvéért.
 Gondolatmenetemet ismét elhagyva visszatérek lélekben is a padra, és igyekszem nem elkalandozni többet, mert kellemetlen lenne. Most sem tudom megmondani, hogy a háztársam válaszolt-e már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Karola

A háztársam arckifejezését látom csak, és a válasza végét hallom, így nagyjából össze tudom rakni, mi történt Bolyhossal. Mondok néhány bátorító szót, bár nem hiszem, hogy sokat segítenek, ugyanis nem vagyok valami jó motiválásban.
- Igen, bár néha ő is eltűnik időről-időre. - Nem is annyira régen, talán a múlt héten három napig nem láttam, végül előkerült az egyik rejtettebb alagút környékén. Fogalmam sincs mit csinált ott, de azóta szerencsére nem csinált ilyet, a szabadba pedig csak akkor megy, ha én is ott vagyok.
 Kíváncsian figyelem Karolát, és már éppen megkérdezném, hogy mit néz, akkor kér meg, hogy én is vizsgáljam meg. Örömmel térdelek le, és nézek be a pad alá.
-  Egy doboz. - mondom ki végül az egyértelműt, és mivel nem látok semmi gyanúsat rajta, kiszabadítom a fadobozt a gyom fogságából. Az ember azt hinné, egy kicsit óvatosabb vagyok az erdőben tett látogatások óta, és nem fognék meg szabadkézzel egy öreg, elhagyott vagy elrejtett dobozt, de az ember tévedne. Természetesen nem valószínű, hogy veszélyes tárgyak lennének csak úgy akárhol a kastélyban, de egy deprehensio (meglepően) eredményes kiszórása után már nagyobb bátorsággal nézem a dobozt.
 Megforgatom, de nem látok rajta semmilyen mintát. Utána a fény felé tartom, de gyanús füstnek, vagy akármi másnak nyoma sincs.
- Egy egyszerű fadoboz. - egészítem ki az eredményét a gyors megfigyelésemnek egy hangyányit csalódottan. - A súlya alapján van benne valami.
Karola felé nyújtom, hogy ő is megnézhesse közelebbről.
- Szerinted direkt tették ide? Vagy csak itt felejtették? - Az utóbbi tűnik valószínűbbnek. A háztársam véleményére várva kigondolok még néhány opciót, a kinyitás felvetésével viszont várok még, hátha Karola rájön valamilyen értékes információra, ami nekem elkerülte a figyelmemet. Elvégre nem biztos, hogy annyira erős volt az a varázslat, amit kiszórtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Karola
 
Egyetértően bólogatok. Nem örülnék neki, ha Luna eltűnne, az iskolának is vannak olyan részei, ahova nem biztos, hogy jó, ha bemegy. Lehet, hogy a legközelebbi eltűnésekor hazaviszem, bár nem tudom ennek mennyire örülne.
 Karola izgatottságából rám is ragad egy kicsi, főleg mikor elkezdi találgatni a doboz tartalmát. Talán a cikesz tűnik a legvalószínűbbnek, de azt miért rejtenék el?
- Igen, ez jó ötlet. Bár ha ez a helyzet, kicsit jobban is elrejthették volna. - Masáékkal is egész jó helyre rejtettük a miénket. Persze lehet, hogy akié a doboz, nem ismert jobb rejtekhelyet, vagy sietve akarta elrakni. Ezt ki is mondom hangosan, és visszavettem a szóban forgó tárgyat.
- Alohomora! - Semmi reakció. Azért a biztonság kedvéért megpróbáltam mégegyszer, ugyanazzal az eredménnyel. Így már kezd még érdekesebb lenni a helyzet! Csak femerült egy kis probléma.
- Nem ismerek több zárnyitó igét. - mondom a homlokomat ráncolva,és próbálok visszaemlékezni az elmúlt évek óráira, de sajnos nem ugrik be semmi - Lehet, hogy azért nem működött, mert nincs zárja. - Hangosan gondolkozom, és csak remélem, hogy nem jön erre a bűbájtan tanár. Valószínűleg nem így működik a varázslat, kissé szégyenlem,hogy elfelejtettem.
- Mit csináljunk most? - Tanácstalanul Karolához fordulok. Megpróbálhatnánk felfeszíteni, vagy keresni rajta egy rejtett zárat, de remélem találunk valamilyen megoldást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Karola

Igaza van, ezt egyetértő bólogatással jelzem, és még vizsgálom kicsit a sobozt de nem találok továbbra sem semmit.
- Hogyha sietett, talán nem zárta le annyira komoly varázslatokkal. - adok hangot a reményemnek, ha igazunk van és most nem járunk sikerrel, egy könyvtári könyvben lévő varázsige talán segíthet.
 Kíváncsian figyelem háztársam vizsgálódását, kérdésére pedig izgatottan válaszolok.
-  Igen, szerintem ez lehet a helyzet.
Karola ötletét először szívesen elvetném, mivel nem tudjuk, mennyire törékeny a dobozka tartalma, de végül jobb megoldás híján belemegyek, és megindulok arra, amerre mondta.
 Én is nevetek a Klaudiós elméleten, de nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet. Azért meglepő lenne, ha mégis.
- Akkor hát reménykedjünk, hogy nem egy hó-, vagy nefeleddgömb. - Megeresztek egy félmosolyt, kicsit elborítom a dobozt, és a most talán üresebb részére ütök egy kővel, amit a fa reccsenése követ, de szerencsére semmi több.
- Sikerült! - Boldogan elmosolyodom, és arréb húzódom, hogy Karola is megnézhesse a doboz maradványait, elvégre neki köszönhető, hogy végre "kinyílt."

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

A hetedik tanévem sikeres lezárása után a faluba terveztem menni, a hazautazás előtt még utoljára. Mivel pedig nemrég megkért egy navinés animágus tanuló, hogy adjak néhány tanácsot, már tudtam is, pontosan hova megyek. Megbeszéltem Júliával, hogy a pizzériánál találkozzunk, és összeírtam néhány dolgot, amit még meg tudok osztani vele.
 Mikor megérkezem, leadom a rendelést, és a mogyoróvajas-csokis sütemények átvétele után leülök a kiválasztott asztalhoz, és ezúttal figyelek, hogy a bábu ne kóricáljon el. Pár perc múlva meg is érkezik a lány, én pedig integetéssel jelzem, hogy hol vagyok. Szerencsére ez nem vonja fel minden egyes vendég figyelmét, éppen csak néhányan fordulnak felém egy pillanat erejéig, aminek igazán örülök.
 - Szia! - köszönök Júliának mosolyogva. - Rendeltem néhány sütit, ha gondolod kóstold meg. - Leülök, és közben azon gondolkodom, hogyan kezdjem el a beszélgetést. Veszek egyet, majd úgy döntök, jobb, ha megmagyarázom, miért ajánlom neki az édességet. - Mikor én rágtam levelet, ez segített elnyomni az ízét. Persze lehet, hogy nem működik mindenkinél, de egy próbát megérhet. - Remélem beválik nála is, de ha nem, akkor is tudok neki segíteni valamiben talán.
- Egyébként milyen kérdéseid vannak? - Lehet, hogy kicsit túl hamar vágok a közepébe, de nem vagyok benne biztos. Harapok egyet a sütiből, és várok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 A sütemény sikerének örömére befejezem a sajátomat, és a kérdés után veszek még egyet. A többit meghagyom Júliának, hátha szeretne még.
 - Nem sejtettem, csak reménykedtem benne, hogy nem valamilyen hal vagy egyéb víziállat leszek. Amikor kiderült mi az alakom, nagyon örültem neki. Igazából ha jobban belegondolok, eléggé illik is hozzám. - Talán kicsit eltértem a kérdésről, de a másik lehetőségem az lett volna, hogy nem mondok semmit. Így legalább szolgálhattam információval, aminek a hasznosságát majd Júlia eldönti.
 - Lehet, hogy hamarabb rájövök, ha jobban odafigyelek önismereten, de sajnos ez nem sikerült. - Elgondolkozom egy kicsit, hogy vajon tényleg segített volna-e, de inkább felhagyok vele. Talán jobb így, hogy nem tudtam előre. Hozzáadott a feladatok végrehajtásához szükséges kitartáshoz az, hogy egy nagy meglepetés várt a végén.
 - Neked vannak már tippjeid? - Tudom, most ő kérdez főleg, de mivel nem igazán tudtam az előbb válaszolni, ezzel igyekszem előremozdítani a beszélgetést.
 Közben a második süteménnyel is végzek. Mikor otthon leszek, mindenképpen keresek egy receptet, és Lily-vel megpróbáljuk elkészíteni, és ha ez sikerül, nem kell mindig lejönnöm a faluba sütiért. Bár egy kis séta nem árt, és nem hiszem, hogy az enyém fele ilyen jó lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Bólintok, és eszembe jut a levitában tett kirándulás. Akkor nagyon szépen kiveséztük Lilivel a hallét hátrányait. Most viszont nem untatom ezzel a lányt, inkább vetek egy pillantást az órámra. Még szeretnék elköszönni néhány háztársamtól, de elméletileg van időm még mielőtt elmennek.
 - Szuper, hogy ennyi elképzelésed van. - Megeresztek egy gyors mosolyt, és elfojtom magamban a kérdést, hogy miért gondolt a nyúlra. Nem tudom, milyen tulajdonságok és személyiség kell egy nyúlalakhoz, és talán nem is most kell ezt megtudnom. Ahhoz képest, hogy magam is animágus vagyok, a mágiának ennek a részéről sok mindent nem tudok. Gondolatban hozzáadom a bakancslistámhoz a részletesebb kutatást, és utána figyelmem újra teljesen a navinésé.
 - Nem nagyon fájdalmas, inkább furcsa érzés. Mintha egy örvény beszippantana. - Ezzel lehet, hogy rontottam a helyzeten, de már nem tudok mit csinálni. Nem emlékszem pontosan milyen volt, eltelt azóta pár tanév.
 Egy pillanatig elragad a pánik, hogy jövőre már az utolsó évemet fogom itt tölteni, de most hamar visszarázódom a jelenbe, és kiegészítők a válaszomat.
 - Az viszont lehet probléma, ha nem szórod ki a ruhára a szükséges varázslatot, mert akkor az átváltozás kor hátramarad. - Mostmár tényleg csendben maradok, mert még a végén kiköpi a levelet, és végleg feladja az animágia tanulását.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Júlia

 Iszok egy kis vizet, és figyelek arra amit a navinés mondd. Bár nem aggódtam nagyon, kicsit mégis megnyugszom, hogy nem vette el a kedvét az amit mondtam. Mondjuk igaz, ha már eljutott idáig a levélrágással, nem valószínű, hogy szívesen visszafordulna. Én legalábbis biztos nem szerettem volna, ha a rengeteg borzalmas perc amit a mandragóra leve adott kárba veszne.
 - Nem, szerencsére nem. A tanár mesélte, hogy egy vizsgán az egyik diák így járt. Részleteket nem mondott, de elérte vele, hogy erre odafigyeljünk. - Már nem emlékszem rá, kiről volt szó, talán nem is mondta el a professzor, de az biztos, hogy a visszaváltozás pillanatában elég kellemetlen lehetett. Utána viszont gondolom valóban nevetett rajta egyet.
 A következő kérdésre nem szerettem volna hirtelen válaszolni. Az oktatónak sem mondtam el a teljes igazságot, és nem tudom, Júliának mennyit mondjak el belőle. Egy kicsit talán feleslegesen is hosszúra nyúlt gondolkodás után végre döntök.
 - Az akkori példaképem is animágus volt és egyébként is szerettem mindig új dolgokat tanulni. - A kastély és az erdő könnyebb bejárását és néhány beszélgetés “véletlen” kihallgatását csak gondolatban teszem hozzá, bár ez utóbbit nem sokszor csináltam, ez is a tanulás indokai között szerepelt, a tanár úr viszont biztos, hogy visszautasított volna, ha ezt elmondom.
 - És te miért kezdted el? - Ha az előbb nem, legalább most utat engedek a kíváncsiságomnak, így legközelebb könnyebb lesz visszafogni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A vizsgaidőszak szerencsére csak lassú közeledtével egyre nagyobb örömömet lelem mások társaságában, és egyre szívesebben megyek ki a faluba is. Ez a szerencsés jellemfejlődés nem tudom, minek tudható be, de őszintén nem bánom.
Ma viszont inkább egyedül töltöm a délelőttömet átváltozva - mert szarkaként néha könnyebben jár az agyam, nem tudom, hogy ennek van-e bármilyen tudományos oka, vagy csak én magyarázom be magamnak -  egy padon, és azon töprengek, vajon hányszor lehet megbukni mielőtt eltanácsolnak. Nem tervezek semmi ilyesmit, de a séta óta rendszeresen játszom el különféle maradási taktikák gondolatával. A pad támlája nem a legkényelmesebb ülőhely, így nem csoda, hogy nem tudok teljesen elmerülni a gondolataimban, és azonnal feltűnik a kastély felől közeledő lány.
 Nem tudom eldönteni, hogy örülnék-e neki, ha ideülne vagy sem, de végül úgy döntök, nem lehet túl nagy baj abból, ha itt maradok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nonó

Kissé megkönnyebbültem, amikor Nonó megkért, hogy találkozzunk, így ugyanis volt lehetőségem kicsit kipihenni az elmúlt stresszes heteket. Egy fél zacskó madáreledelt vittem csupán, és újonnan megtalált sálamat, így könnyű léptekkel mentem a stég felé.
 Annyira belemerültem, hogy kissé túl is mentem a lányon, de végül odaértem mellé és amennyire tőlem telt vidáman köszöntem. Az ölelés meglepett, de azért viszonoztam, és már a tó felé fordultam a zacskót bontogatva mikor válaszoltam első kérdésére, kissé talán kitérően.
- Tulajdonképpen nem sok említésre méltó. Sokat sétáltam, és kirándultam. - Talán túl sokat is, bár soha nem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom. Miért nem tudtam legalább egy kicsit többet tanulni harmadévben? Második kérdése nem hagyja, hogy kellemetlen gondolataimtól teljesen megszabaduljak, így kénytelen vagyok olyan tömören felelni, ahogy csak tudok. - Nem valami jól. - Keserű mosollyal teszem hozzá magamban, hogy így jár az, aki elbízza magát, és egy kis eledelt szórok a vízre remélve, hogy ahogy megjelennek a kacsák, a gondjaimnak is vége. Egyelőre.
 Egy pillanatig elhallgatok, öltözetére tett kérdésére pedig majdnem válaszolok, mikor meglátom, hogy nem hozzám intézte. Meglepetten hallom a tükör válaszát, de egyelőre nem kérdezek rá. Bólintok a naplementére tett megjegyzésre, és ahogy a vizet nézem, meglátok egy későn fekvő kacsapárt, mögöttük néhány idei fiókával.
- Most vagy ötödéves, ugye? - vágok elébe a következő kellemetlen kérdéseknek - Van már elképzelésed, milyen mesterképzésre mész?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Nem meglepő módon esélyem sincs azonnal válaszolni mondataira, mert máris folytatja, így a "ne aggódj, ötödévben én sem tudtam mi lennék"-ből csak egy legyintés maradt, és a sóhajtás idejében ezt szóban is kiegészíthettem. - Ugyan, még ráérsz. - Barátságosan rámosolygok, és megint a hápogó tollasok felé fordulok, akik egymás elől kapkodják az eledelt. Egy újabb marékkal szórok be nekik, és közben visszaemlékezem, hogy nekem mennyire nehéz volt a döntés évekkel ezelőtt.
 A lány szavaira először csak egyetértőn bólogatok. Bizony az idő gyorsan elrepül. - Amikor harmadéves mestertanonc voltam, engem is meglepett, hogy már eltelt nyolc év. - És megbuktam, de legalább itt tölthettem még egy évet.
 Lassan pánikszerű beszédére már odafordulok, és mikor látom a padon, leülök mellé. Legutóbb Moont vigasztaltam, az ember azt hinné, hogy azóta jobban bánok mások érzéseivel, de sajnos tévedne. Kissé tétován átkarolom a lány vállát, és amilyen nyugtatóan tőlem telik, megszólalok.
- Ezzel még nem kell foglalkoznod legalább három évig. - Biztató szavakon töröm a fejemet ami kissé nehéz, hisz jómagam hasonló dolgokon aggódtam valamikor. Szerencsér azonban nincs szükség biztatásomra, Nonó ugyanis hirtelen lenyugszik. Ez a változás meglep, így kicsit bizonytalanul nézem a mellettem ülőt, kezemet levéve válláról. - Merre mennél? - Szinte teljesen besötétedett, úgyhogy mikor felállok, visszamutatok a falu felé. - Megnézhetjük, hogy van-e még nyitva valami, ha szeretnéd. Meghívlak egy forrócsokira. - Nem győzött meg a lány "jól vagyok"-ja ezért remélem, hogy elfogadja az ajánlatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

.Zárás.

 Megnyugodva fogadom beleegyezését, és bár furcsállom kézfogását, boldogan indulunk meg a falu felé. Kérdése visszaröppent egy pillanatra gondjaimhoz, de a tollasok látványa és a futó beszélgetés elterelte annyira figyelmemet, hogy már nem érint olyan rosszul. Kissé bizonytalanul ugyan, de tiszta hangon válaszolok neki.
 - Még nem tudom, de lehet, hogy továbbmegyek egyetemre. - Az ötlet nem is olyan rossz, sőt mi több volt mintha terveztem volna már ilyesmit, csak közbeszólt az évismétlés.
 - A cukrászda még biztos, hogy nyitva van. - Ránézek órámra, aminek nagymutatója alig ért túl a hatoson. Nem voltam egyik említett helyen sem és most inkább mennék egy ismerős helyre. Amíg Nonó válaszára várok, tovább folytatjuk beszélgetésünket, egyre jobban elmerülve a jövőnk bizonytalan témájában.