32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thomas Middleton összes RPG hozzászólása (436 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 14 15 » Le
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. július 28. 23:29 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padon | x

Ismerem ám én is a lányt. Több órán is együtt ülünk. Igazából nagyon sok órán. Ez persze nem csoda, hiszen tényleg egy ház és egy évfolyam. Mondhatni osztálytársak vagyunk, csak hát nem teljesen egyezik az órarendünk és így nem feltétlenül futunk össze állandóan.
- Hát... nem, nem így. Csak hogy összepacáztam valamit tintával - magyarázom kissé hebegőn, de mosolyogva. Nyilván nem ugyanez volt a helyzet, hiszen nem itt kint a réten voltam, nem a fa tövében ültem és nem azt írtam, amit ő. Hiszen nem is ő vagyok. De pacázni pacáztam. Megesik.
Én? Divatmagazinból? Ha tudnám, miket gondol rólam, valószínűleg jót nevetnék. Az igazság az, hogy azért ügyelek ennyire a ruháimra, mert ezek végre nem hogy újak, hanem még a méreteim is. Eddig másodkézből kaptam minden darabomat, amik vagy szűkek voltak rám, vagy végtelenül nagyok. Az iskolai egyenruhám viszont -csak úgy, mint mostmár a többi holmim is-, illik rám és még tetszik is.
- Ó - hallgatom fájdalmas, együttérző képpel a keze történetét.
- Melyik növény volt az? - nézek körbe úgy, mintha bármelyik pillanatban rám támadhatna az említett gaz valamelyik bokorból. Vagy talán pont a bokor az!
- Thomas Middleton - viszonzom a bemutatkozást derűsen, kicsit közelebb húzódok a padon és a lány felé fordulok, megkapaszkodva ülőhelyemben combom két oldalán.
- Londonból. Londonban éltem eddig egy otthonban, de most már Budanekeresden lakok a bácsikámmal - számolok be neki, arcomon jóleső mosollyal. Akárhányszor is kimondhatom ezt, nem szűnik meg hihetetlennek és fantasztikusnak lenni.
- Hazajárok minden nap - teszem még ezt hozzá. Számomra tehát nem bentlakásos a tanoda. Ettől még jó sok időt itt töltök. Az estéket meg a hétvégéket viszont nem.
- És te? Honnan jöttél? - kérdezek vissza, már régóta csak a lány arcát nézve, meg néha talán a pórul járt kezét, a tintafoltokra azonban ügyet sem vetek.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. július 29. 00:11 Ugrás a poszthoz

ZSOMBI
a Levita galiba után | x

Nem mondhatnám, hogy nem ijedek meg barátom arcát látva, aztán meg főleg akkor, amikor a falnak kell támaszkodnia, hogy talpon maradjon. Utána nyúlok, mert félek, összeesik. Kezem azonban megáll előtte, hiszen látom, tartja magát. Mond valamit halkan, amit nem igazán értek. Szemöldökösszevonva hajolok közelebb, azonban a kérdését már tisztán kiveszem, hiszen hozzám intézi. Érteni viszont egyre kevésbé értem a helyzetet. Úgyhogy hagyom szépen a szemöldökeimet összevonva. Jók lesznek még azok úgy egy darabig szerintem.
- Rendben - megyek bele rögvest a kérésbe.
- Csak... nem akarsz leülni? - javaslom neki, egy üres székre mutatva a gyengélkedő bejárata mellett. Az az igazság, legelőször azt hittem, mégis érte valami sérülés, amit az orvos nem vett észre és ez okozza a bajt. Bár igazából az, hogy úgy tűnik, nem emlékszik arra, ami történt, akár agyrázkódás tünete is lehet. Talán jobb lenne idehívnom egy gyógyítót, de először teljesíteni fogom, amit kért. Akár leül, akár nem.
- Szóval az a mágus a Varázs-baj Elhárítóktól lebegtetni kezdett engem, mert útban voltam, mire te felszólítottad, hogy engedjen el és valami olyat is mondtál neki, hogy "jobb lesz, ha nem kötekszik velem" vagy ilyesmi - próbálom felidézni a pontos történéseket, csak hát éppen a levegőben úsztam arrébb és egyébként is sok esemény volt körülöttünk.
- Aztán beomlott a torony, a bűbáj hatása meg véget ért, szóval leestem és te jöttél felsegíteni - érek a mesélésem végére, ám töprengő arcomból kivehető, hogy még morfondírozok, nem hagytam-e ki semmi fontos részletet. De szerintem nem. Azért figyelem Zsombit, elégedett-e vagy kiváncsi még valamire.
- De... miért? Mi a baj? - kérdezem meg, kicsit vontatottan, miért kért meg rá, hogy részletesen meséljek el neki olyasmit, aminek mindketten tanúi voltunk, hiszen egyenesen velünk történt.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. július 29. 23:22 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padon | x

Ecetes olló. Ez borzalmasan hangzik. Még elképzelni is szörnyű, úgyhogy tényleg jó, hogy nem magunkra kell mossunk. Mondjuk nem lehet túl nehéz. Hacsak nem ilyen foltokról van szó, persze.
- Huh - fújok megkönnyebbülten, mosolyogva, amikor megnyugtat afelől, hogy itt a parkban, egy ültő helyemben nem vagyok veszélyben a gaz gazoktól. Mosolyom aztán csakhamar vigyorrá formálódik, ahogy a lány nevet. Nevetek én is kicsit. Az ilyesmi ragadós. Rám főleg ragad.
- Ó, rendben. Köszi! Majd figyelek - fogadom meg a tanácsát a fehér virágokat illetően. Jártam már a Navine kertjében, de ez a növény nem rémlik. Legközelebb viszont megnézem magamnak tisztes távolból.
- Voltam már ott, megmutatták nekem. De... szívesen megyek el veled is oda majd - teszem azért hozzá, hiszen tényleg jó lenne megint eltölteni ott némi időt, azonban egyedül fele olyan klassz sincsen. Oké, az igaz, hogy mindig találkozhatsz ott valakivel, azonban sokkal jobb, ha eleve egy valakivel mész.
- Nem hiszem - nevetek fel. Kétlem, hogy vérkötelék lenne köztem meg a hercegnő között. Csak névrokon. Viszont az tök jó volt, mikor az ő feltűnése és középpontba kerülése nyomán a társaim gyakran királyi fenségnek és hasonlóaknak szólítottak. Ez jóval üdítőbb volt, mint azok a becenevek, amiket előtte kaptam.
- A hopp-hálózatot használom, úgyhogy hamar hazaérek - nyugtatom meg a lányt afelől, hogy nem kell vonatoznom vagy hasonló. Az tényleg kimerítő lenne.
- Lesétálok a hivatalba, ott beszállok egy kandallóba és otthon vagyok. Úgyhogy egy ilyen fél óra legfeljebb - legyintek. Nem nagy dolog. Más kérdés, hogy ennek a sokszorosát is elviselném.
- Rossz lehet. Mármint titkolózni - mondom elgondolkozva, ahogy arról mesél, hol lakik. Részemről varázslók és kviblik közt nevelkedtem, hiszen egy mágikus árvaház az, ahol felnőttem. Úgyhogy nekem nincs ki előtt takargatni, mi is vagyok.
- Megértem - bólintok arra, hogy legszívesebben mindig itt lenne. Megértem az ő helyzetében. Neki ez olyan menedék lehet, mint nekem a közös otthonunk Liam bácsival. Meg persze a tanoda is, csak másként.
- Nagyon tetszik itt - felelem csillogó szemekkel.
- Hú... igazából mindent - folytatom a válaszolást, kicsit zavarban.
- Mármint az órákat is, a szüneteket is, a felfedezhető helyeket, a lehetőségeket - sorolok azért kicsit, bár tényleg nehéz, mert valóban mindent kedvelek és nincs semmilyen elfoglaltság, amit ki tudnék emelni a sorból.
- Mindig azt, ami éppen van - vonok vállat derűsen.
- És te? Mivel szereted tölteni az idődet? Író vagy? - osztom meg vele feltételezésem, amelynek az az egészen egyszerű oka van, hogy most is éppen körmölt valamit, amikor ideültem. Szóval csaknem semmi.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 5. 00:00 Ugrás a poszthoz

ZSOMBI
a Levita galiba után | x

Összekeverni őt valakivel? Mégis hogy keverhettem volna őt össze valakivel? Ha még csak egy pillanatra láttam volnam, ahogy éppen megtesz valamit, azonban események hosszú sora az, ami történt és amit el is meséltem neki. És végig ő volt az. Ha csak valaki nem vette fel az alakját. Amit miért tett volna bárki? Főleg miért állt volna ki értem az ő bőrébe bújva? Na jó, nem is kombinálok tovább, csak nézem barátomat értetlenül. Az nagyon jól megy.
- Ó... rendben. Oké, menjünk - illetődöm meg kicsit a komolynak ható szavaktól. Elképzelésem sincs, vajon mit akarhat nekem elmondani, azonban én kétségtelenül meg fogom hallgatni. Körbepillantok, majd ismét háztársamra.
- Ha rosszul lennél, támaszkodj rám, jó? - kérem azért még meg erre, hiszen teljesen fordítottan ülünk a seprűn azzal, hogy pont akkor bandukolunk el a gyengélkedőről, amikor éppen kezd rossz bőrben lenni. De mi már csak ilyenek vagyunk. Odamegyünk a katasztrófa kellős közepébe, hogy aztán ott lábatlankodjunk, amikor pont hogy teret kéne adnunk, most meg a gyógyítói segítségtől távolodva állunk neki gyengélkedni. Legalább mindezt közösen tesszük és a rossz szándék teljes hiányában. Ettől navinés a navinés, nem? Apropó Navine: a klubhelyiségünket célozzuk meg, mint azt a helyet, ahol elmondhatja nekem, amit szeretne. Legyen az bármi is.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 5. 23:38 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padon | x

Hitetlenül nevetek fel, ahogy azt mondja, beillenék a királyi családba. Viszont az elképzelés annyira magával ragad, hogy őszintén szólva a pórnépet illető tovbbi ecsetelésekre nem is tudok annyira odafigyeli. Elábrándozom kicsit. Látom lelki szemeim előtt, ahogy egy pompás hintóról integeteknek az embereknek, oldalamon Elisabeth nagyival, ölemben a kutyáinkkal.
- Nem igazán szokott olyan lenni - vallom meg mosolyogva, hogy nem vagyok én az a későn hazatérő típus, úgyhogy nincs miért megorrolni rám. Legalábbis nem ezért.
- Legfeljebb akkor érkezem későn, ha én vagyok a soros az őrjáraton - teszem hozzá, mikor eszembe jut prefektusi kötelességem. Ez mondjuk heti egy-két alkalom.
- Ó. Kinek írsz levelet? - pillantok le a pergamenre, ahogy kiderül, ezzel foglalatoskodott, mielőtt nekiállt a pacahaddal küzdeni.
- Miket szeretsz olvasni? - érkeznek további kérdéseim, miközben immáron teljesen felé fordulva ülök a padon, a támlára könyökölve.
- Igen - értek nagyon egyet a lehetőségek tárházával.
- Nem fogod megbánni! - ígérem a teával kapcsolatban. Nekem meg az fura, a többiek hogyan képesek bizonyos teákat tejszín nélkül inni. Dehát mások vagyunk.
- Inkább csak érdekes volt. Meg még mindig az. Nagyjából minden - nevetek kicsit azon, mennyire újszerű számomra egy idegen országban, idegen kultúrában. Persze, sokat enyhít, hogy mindenféle nemzet képviselteti itt magát a tanodában. Elég színes, változatos a felhozatal.
- Az ételeket szoknom kell. Meg a mértékegységeket. Meg hogy az utakon nem bal oldalt közlekednek - jut eszembe az egyik legfurább. A faluban meg Budanekeresden is sokszor nehézségeket okoz, hogy a kocsisok, a seprűn lovaglók és más járművön utazók is a jobb oldalt használják.
- Te jártál már külföldön?
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 9. 12:29 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padon | x

Nevetek kicsit prefektológusi címemen.
- Az, igen. Olyasmi. Prefektus - bólogatok mosolyogva, de egyáltalán nem kioktatóan javítom ki az elrontott szót, hanem csak segítségül.
- Nem, nem megterhelő. Inkább izgalmas. Az őrjáratokhoz mondjuk néha álmos vagyok. Meg biztos mást mondanék, ha lett volna már valami összetűzésem valakivel, de eddig nem volt - vonok vállat, miközben elgondolkozom ezen. Az a helyzet, hogy senkit nem kaptam még rajta semmi olyasmin, amiért rá kellett volna szóljak. Azzal meg soha nem volt gondom, hogy én magam jól viselkedjek és példát mutassak. Jó, most nem arra gondolok, ahogy a Levita torony eseténél viselkedtem, ahol is tökre útban voltam és semmi hasznom nem volt. Hanem úgy általában, a hétköznapokban.
- Kicsípve? - kérdezek vissza magas hangon, hitetlenül.
- Én nem, én csak... - nézek le magamra, vajon, mire érti ezt.
- Csak tetszik nekem az uniformis. Oké, igaz, mióta prefi vagyok, még többet hordom - vallom meg pironkodó mosollyal, hiszen ami igaz, az igaz. Komolyan veszem a tisztséget. Végülis soha nem kaptam még lehetőséget rá, hogy ilyen fontos és felelősségteljes dolgom legyen.
Szóval az apukájának akart írni. Csak éppen a tinta csata meg én megakasztottuk benne, bár a szavai alapján egyben meg is mentettük tőle. Derűsen hallgatom válaszát a könyvszeretetéről. Egy kis részleten viszont fennakadok. Szemöldököm is így tesz.
- Ó, hogy te... szóval te muglik közt éltél? Nem tudtad, hogy varázsló vagy? - kérdezgetem erről a dologról, ami számomra egyáltalán nem hétköznapi. Szerintem nem is beszéltem még olyannal, aki nem eleve varázskörökből jött. Na tessék, ő fiúkkal nem szokott beszélgetni, én meg mugli világból jöttekkel. 1:1. Érdekes társalgótársakra találtunk akkor most egymásban.
- Hú, nem is tudom - vakarom meg kicsit a tarkómat a könyves kérdés nyomán.
- Sajnos nem olvasok különben túl sokat - vallom meg elhúzott szájjal. Az otthonban igazából soha nem volt alkalmas a környezet, hogy nyugodtan félrevonulj egy kötettel. Ha belegondolok, állandó készenlétben voltam ott egyébként is. Ha elment valamelyik olyan gyerek, aki szeretett másokat zrikálni, akkor hamarosan jött helyette másik. Márpedig én arra mindigis nagyon alkalmas voltam, hogy szekáljanak.
- Öhm... - akadok meg kicsit, ahogy mintha csak a gondolataimat folytatná, az árvaházról kérdez. Lehet, hogy legilimentor, csak nem tud róla?
- Azt hiszem, igen - bólogatok, felkaromat dörzsölgetve szórakozottan.
- Egész életemben egy csomó másik gyerekkel voltam körbevéve éjjel-nappal. Ez igazából klassz, de mindig vágytam arra is, hogy néha kevesebben legyenek körülöttem, vagy hogy lehessen egy... családom - lassulnak le egyre jobban szavaim és ábrázatom egyre szomorkásabb lesz. Nem nagyon, csak látszik, hogy visszajönnek az emlékek és ez az egész érzés.
- De mostmár van - ragyog fel az arcom.
- Szóval... igen, most így a jó, hogy van ebből is meg abból is - biccentem erre meg arra a fejem, mosolyogva, ahogy az iskola és az otthonlét egyensúlyáról beszélek.
- Nem, nem hiszem - nevetek bele kicsit feleletembe.
- Mármint, tudod, én csak kevésszer találkoztam másokkal a nevelőimen meg a többi ott lakó gyereken kívül. De most, hogy mondod, azért itt tényleg más a légkör. Mondjuk nem pont tolakodó, hanem csak olyan közvetlenebb mindenki talán. Érdeklődő. Mint te - nyújtom a kezem a lány felé, rámutatva.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 12. 16:24 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padon | x

- Ó, de én csak egy órát járőrözök takarodó után. Akik itt laknak a kastélyban a prefik közül, ők több ideig. Meg többször is, ha minden igaz. Szóval én még elég lazán vagyok. Félni különben nem szoktam, de izgalmasnak tök izgalmas - véleményezem kései szolgálatomat. Mindenképpen különleges érzés olyankor járni a folyosókat, amikor mindenki más már a körleteibe vonult. Jaj, különben meg én nem sértődtem ám meg azon, amit a kinézetemről mondott, csak nagyon meglepett vele.
- Awh - szökik ki belőlem egy olvadozó hang, amikor kifejti, hogy úgy nézek ki, ahogy egy komoly varázslótanoncnak festenie kellene és ahogy a példamutatásomat is jelesre értékeli. Ez igazán jól esik. Ki is húzom magam kicsit ültömben.
Számat finoman eltátva hallgatom, miként jött rá, hogy ő varázsló és hogy ez az egész teljesen új volt a számára. Ez nagyjából olyan lehet, mintha nekem azt mondanák, hogy mugli vagyok és mától a mugli világban kell élnem. Meg kéne tanulnom a sokféle masinájuk használatát, beleszoknom egy tökéletesen másféle életstílusba.
- Nem - rázom a fejem, elmosolyodva elrévedésem után.
- A szüleim varázslók voltak - fedem fel előtte, hogy mindkettő az volt. Aranyvérű vagyok, ha nem illetlen ezt a szót használni. Úgyhogy mágikus árvaházban nevelkedtem. Ugyan nagyon sokféle okból kerülnek oda a gyerekek, és van, akit egyszerűen csak elhagynak a szüleik, azért a lány hiedelmeivel ellentétben a mágusok koránt sem sebezhetetlenek. Én már csak tudom. Azonban annak örülök, hogy nem merülünk el a múlton és a helyzetemen való szomorkodásban. Laura együttérzése, ami árad belőle, az persze jól esik.
Mielőtt még válaszolhatnék a kérdésére, a háztársam felpattan kényelmes heverészéséből. Teljesen pánikba esik, vagy nem is tudom. Csak pislogok nagyok, meg a homlokomat ráncolom.
- Nincs... semmi baj - hebegem.
- Mármint... azt se tudom, miért kérsz bocsánatot - vallom meg, kicsit belenevetve a szavaimba. Hiszen ezzel a semmi bajjal nem elfogadni akartam a bocsánatkérést, hanem jelezni, hogy nem is tudom, miért sajnálkozik. Minden esetre azért közben én is felállok inkább.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 18. 01:23 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padnál | x

- Ó, dehogynem. Csomó mindentől - közlöm vele teljes nyugalommal, hogy félek én aztán rengeteg dologtól, ne aggódjon. Mondom mindezt úgy, hogy láthatóan fel sem merül bennem, hogy ez szégyellnivaló lenne. Szerintem nem is az. De azért sokan vannak, akik nem szívesen vallanak meg ilyesmit.
- A bácsikám itt él Magyarországon, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy ha már ideköltözöm hozzá, akkor az itteni suliban kezdjek - vonok vállat.
- De nem tanulok magyarul - rázom a fejem, összevont szemöldökkel. Miért hiszi, hogy magyarul ta... jaaa, tudom már, miért hiszi.
- Emiatt érted, amit mondok - nyúlok ingem alá, hogy elővegyem a nyakamban lógó kis ezüstkeresztet. Mosolyogva mutatom a lánynak.
- Liam bácsitól kaptam. Fordítóbűbáj van rajta. Nem tudok magyarul. Most is angolul beszélek, csak te megérted. Ahogy én is téged. Mondjuk, ahogy nézem, mindenkire kicsit másképp hat. Mármint te ezek szerint úgy hallod, magyarul beszélek. Viszont én meg hallom, hogy te a saját nyelveden beszélsz, csak valahogy megértem - próbálom valamiképpen elmagyarázni, rám hogyan hat a varázslat. Nagyon érdekes az egész.
- Dehát ez egyáltalán nem baj - nyugtatom meg efelől a felpattant háztársamat. Azt külön viccesnek találom, hogy azt hiszi, az angolságom miatt nehezen viselek egy ilyen közvetlen helyzetet, azonban ezen már nem állok neki megint nevetni, mert úgy láttam, az előbb is rosszul esett neki.
- Viszont... - nézek kicsit körbe.
- Nem tudod véletlenül, mennyi az idő? - kérdezem meg tőle, hiszen lehetséges, hogy lassan már mennem kéne. Jól jönne, ha lenne nálam óra.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 19. 23:29 Ugrás a poszthoz

LAURA
délután a padnál | x

Nem jövök ám rá, hogy fel kéne soroljam, mitől félek. Igazából nem is tudnám felsorolni, csak tudom, hogy rengeteg olyan dolog van, ami a frászt képest hozni rám.
- Nagyon sokan használnak ilyet a suliban. Ezért érted őket - tájékoztatom a további tudnivalókról a fordítóbűbájos tárgyakat illetően. Mondjuk ez különös lehet számára, hogy eddig abban a hitben volt, hogy itt ennyien beszélik az anyanyelvét, most meg kiderül, hogy igazából mégsem.
- Ha angolul beszélsz, akkor nem fordít. Akkor nincs miért - vonok vállat, megfelelve a kis elméleti kérdését, ami jogos különben. Izgalmas ezeknek a varázslatoknak a működése. Egyben persze szeszélyes is. Megeshet, hogy rosszul fordítanak valamit, vagy rossz nyelvre fordítják. Az én medálom eddig igazán remekül szuperál szerencsére. Elrakom vissza az ingem alá, miután Laura jól megnézte.
- Nekem egyikkel sincs - felelek sűrűn pislogva. Mindezzel nem megcáfolni akarom rólunk, angolokról élő közhiedelmeket, és még csak azt sem állítanám, hogy rám alapvetően ne lennének igazak, csak hát tény, hogy engem nem zavar a közvetlenség. Más dolog, hogy én nem feltétlenül vagyok olyan módon közvetlen, mint mondjuk a magyarok vagy a délebbi népek.
- Hát ezt... ezt honnan? - nézek fel az égre én is, próbálva rájönni, ezt hogy csinálta, aztán eljut a tudatomig, hogy mennyi az idő.
- Hú... nem, nem késtem el. Még nem. Viszont mennem kell. További szép napot vaaagy estét neked és vigyázz a tintapacákkal! - kapom össze magam és már integetek is háztársamnak, indulva a falu irányába.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 20. 22:49 Ugrás a poszthoz

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Rendesen lehúzza a táskámat az a csomó könyv, amit kivettem most a könyvtárból. Nem valószínű, hogy elolvasom őket, de már a tudat is, hogy itt vannak velem, a szorgalmasság érzésével tölt el és azzal a meggyőződéssel, hogy igenis megfelelően felkészülök a vizsgáimra.
- Akartál egy lányról mesélni... - fordulok a mellettem bandukoló Zsombihoz, akivel együtt vetettük be magunkat az imént a könyvek birodalmába, és aki még valamikor reggel említett valakit, akivel történt valami és amiről bizalmasan beszámolna nekem. Nagyon rejtélyesen hangzik az egész, az meg csak növelte a rejtélyességét, hogy valahogy elterelődött róla a szó, úgyhogy idáig függőben maradt az egész. Azt meg még nem is sejtem, hogy most is függőben fog...
- Hé! - csattan fel a felsőbb éves eridonos, mikor összeütközik barátommal. Igazából vállal nekimenek egymásnak, az sem egyértelmű, ki a hibás. Tény, elvontam kicsit háztársam figyelmét ezzel az iménti felütéssel talán.
- Szólj a süket-néma pasidnak, hogy nézzen az orra elé! - förmed ránk a srác, furcsamód hozzám intézve szavait, felénk fordulva, arcán fura mosollyal, miközben végigpillant rajtunk, majd a mellette lévőkre kacsint. Összevont szemöldökkel nézek rá, majd Zsombira, hogy jól van-e, majd vissza a főnixre.
- Nem süket-néma és... és mi nem... mi barátok vagyunk - állok elő magabiztos, lehengerlő visszavágásommal zavartan. Persze valójában nem is akartam visszavágni, mert nem vagyok az a fajta, csak szerettem volna tiszta vizet önteni a pohárba. Lehet különben, tényleg azért mondta nekem, amit mondott, mert komolyan azt hiszi, hogy prefektustársam nem hall és nem tud beszélni. Jut eszembe: nem semminek kell lenni ahhoz, hogy két prefektussal kekeckedjen valaki. Jó, nem vagyunk a legfélelmetesebbek a szakmánkban, de akkor is.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 23. 20:45 Ugrás a poszthoz

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Azt mondtam volna, hogy nem vagyunk a legfélelmetesebbek a szakmánkban? Tény, hogy én biztosan nem, viszont Zsombi más tészta. Alapvetően ő sem az az alkat, akitől bárki csak úgy megrettenne. Viszont, ha felbosszantják, ott aztán lesz ne mulass.
Igazából nem mondanám, hogy kényelmetlenül érintett, amit odaszólt nekünk a srác. Inkább az zavar, ahogyan mondta. A lenéző stílusa, amit valahogy helyre akartam rázni. Csak hát ehhez nekem nincs meg a tehetségem. Inkább még jobban ki szoktam húzni a gyufát vagy nevetségességre adni okot. Persze, én ezt soha nem érzem.
Hajolnék le barátom könyveiért, amikor hirtelen az eridonos után kiált, aki egyébként már éppen ment volna dolgára. Elkerekedik kissé a szemem Zsombi kitörésén és nyitom a számat a lenyugtatására, amikor a piros nyakkendős visszalép hozzánk, jelezve a társainak, hogy maradjanak csak itt nem messze.
- Barátok, mi? - vigyorog ránk kekeckedőn.
- Azt már hallom, hogy kuka nem vagy - néz végig prefektustársamon.
- Édes, ahogy véded a fiúkádat - mosolyog vissza haverjai felé, hogy lássa, mennyire jól mulatnak a szövegén, aztán visszafordul hozzánk.
- Barátok, ja. Mint a bácsikád meg az a festőgyerek, igaz? - szól nekem hátra Zsombi válla felett. Kihagy egy ütemet a szívverésem. Pislogok párat zavartan és a szemöldököm is erősen összevonom. Liam bácsi? Honnan ismeri Liam bácsit és milyen festőgyerekről beszél? Csak állok háztársam mögött, könyveivel körülvéve, értetlen képpel, próbálva magamban összerakni, mégis mit jelent ez.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 24. 00:17 Ugrás a poszthoz

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Próbálok jelen lenni, csak közben a gondolataim is őrülten cikáznak. Őrülten és tompán. Mintha, ami körülöttem történik, nem is itt volna, hanem pár folyosóval arrébb. Viszont, ahogy barátom felemeli a hangját, az visszaránt a jelenbe. Elhűlve hallgatom a szóváltást, a szívemet a torkomban érzem dobogni a dulakodás közben és mikor az eridonos megadja a kegyelemdöfést, már tudom, hogy ennek nem lesz jó vége. Nem mintha bármelyik pillanatban is úgy tűnhetett volna, hogy ennek jó vége lesz. Zsombi (mármint, akit én még mindig Zsombiként ismerek) ökle lendül és a másiknak hamar már nem csak a nyakkendője és a talárján lévő címere vöröslik.
- Elég! - pattanok közéjük, nem is gondolkodva.
- Hagyjátok abba! - tartom ki kezemet mindkét irányba.
- Ezt most befejezzük - jelentem ki kész tényként, miközben prefektusi jelvényemet lekapom taláromról, alját ujjaim közé fogom és így mutatom fel. Tehát koránt sem hivatalos módon, csak éppen ráterelve a hangsúlyt, hogy mindenki értse, ezt most mint prefektus mondom és aki ennek ellenszegül, egy prefektus utasításának szegül ellen. Higgyétek el, én vagyok a legjobban meglepődve a saját lépésemen! Azon, hogy egyáltalán eszembe jutott a tisztségem és hogy éljek is vele.
Az eridonos nyöszörögve fogja az orrát, a társai pedig már közelítettek volna beszállni a bunyóba, de a jelvényem megteszi a hatását legalább annyira, hogy elgondolkozzanak, ez megéri-e. Sérült társuk eldönti helyettük. Valami röfögésszerű, megvető hangot hallat és szépen sarkon fordul, haverjaihoz lépve, akik körbeveszik őt, zsebkendőt nyújtanak neki, amit elutasít és inkább elkezd szidni minket, távolodva tőlünk a többiek gyűrűjében. Az a gyanúm, nem annyira az ésszerűség bírta jobb belátásra, hanem a fájdalom, amit Zsombi okozott neki és a félelem, hogy újra megteszi.
Leengedem a jelvényemet, lassú mozdulatokkal visszatéve taláromra és közben barátomra pillantok. A szemeimbe könny szökik a semmiből. Gyorsan megyek inkább felszedni a szanaszét heverő könyveket. Az én irományokkal megrakott táskám a márványpadlón fekszik. Nem is tudom, mikor csúszott le a vállamról. A néhány bámészkodó, aki megállt a csetepatét nézni, most tovább megy. Van, aki azért közelebb lebegtet egy-két könyvet nekünk segítségül. Bólintok nekik, miközben szipogva gyűjtögetem Zsombi könyveit, görcsben álló gyomorral. Megviselt ez az egész. Mindig megvisel. Nem bírom az erőszakot.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. augusztus 24. 01:03 Ugrás a poszthoz

ZSOMBI
délelőtt a könyvtárból kifelé jövet | x

Nem haragszom rá, nem haragszom én senkire. Még ha tenném is, annyira zűrös most a fejemben minden, hogy már régen el is felejtettem volna. Nagyjából, mint barátom szokta a dolgokat. Viszont, ahogy csatlakozik a könyvszedegetéshez és megszólal, eszembe jut egy s más. Világosan eszembe jut, amit mondtak. Szipogok még egy kicsit, megtörlöm a szemem és bólogatok, miközben felállok a könyvhalommal a kezemben.
- Persze, igazad van - értek egyet barátommal. Legalábbis ez csúszik ki a számon. Hiszen különben tényleg igaza van, csak én érezni most nem ezt érzem. Hogy akkor miért hagyom rá mégis? Nem tudom. Jobban esik ezt mondani most. Talán akkor elhiszem én is. Vagy ilyesmi.
- És te se hallgass rájuk! - nézek Zsombi szemébe pár perc óta először. Hiszen az ő fejéhez is hozzávágtak pár rémes, gonosz dolgot. Gyengén, de bíztatóan és őszintén mosolygok rá barátomra, miközben a kezébe nyomom a könyveit. Felkapom aztán a földről a táskámat és vállamra vetem, hogy indulhassunk tovább.
- Elég rendesen bemostál neki - állapítom meg, próbálva visszafogni derűmet, ám azért csak ott bújkál a mosoly a szám szélén, ahogy oldalra nézek háztársamra, miközben bandukolunk tovább. Hiába rendítenek meg az ilyen helyzetek, így utólag azért - akármennyire nem szép dolog ez - egy kicsit jólesik felidézni az eridonos ábrázatát, ahogy rájött, mégse ő itt a legnagyobb legény.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 18. 01:14 Ugrás a poszthoz

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Lehet, hogy nem feltétenül ez a legalkalmasabb pillanat felkeresni az iskolapszichológust, hiszen ugyan már a végén járunk a vizsgázásoknak, azért van még néhány hátra, tehát biztosan akad bőven zaklatott páciense. Viszont én nem akartam a szünet utánig várni ezzel a dologgal, amit a fejembe vettem. Eltökélten, ám egyben rémesen izgulva érkezem meg a rendelője elé.
Körbenézelődöm a folyosón és húzom még az időt a bekopogással, ameddig tudom. Megigazítom a prefektusi jelvényemet a taláromon, kifújomon az orromat, elrendezem kicsit a táskámat, szóval fontosabbnál fontosabb dolgokat ejtek meg, mielőtt ténylegesen az ajtóhoz fordulnék. Aztán már én is érzem, hogy ezt nem húzhatom tovább. Sóhajtok egy nagyot és bekopogok. Innen már nincs visszaút. Persze, így van ez jól. Eléggé átgondoltam végülis, nem hirtelen felindulásból jöttem ide. Sokat töprengtem rajta, mi legyen és erre jutottam. Úgyhogy nincs okom szökni tőle. Csak helyezgetem meg markolászom táskám pántját vállamon, várva, bejutok-e a dokihoz.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 18. 17:09 Ugrás a poszthoz

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Jön. Máris jön. Jól van. Bólintok magamnak, és nemsokára nyílik is az ajtó. Van hova felnéznem, az egyszer biztos. Eleve nem vagyok egy magas srác és nem is tűnök úgy, mint aki hajlandó lesz nagyon nőni az elkövetkező évtizedekben. Engem ez mondjuk nem zavar, mint ahogy úgy nagyjából semmi. Csak egy-két dolog, és az egyik ilyen dolog miatt vagyok most itt.
- Szép jó napot - köszönök rá az úrra.
- Igen, arra jöttem - mondom, kicsit lassan és bizonytalanul. Hiszen én azért érkeztem, hogy beszélgessek vele valamiről és kikérjem a véleményét, meg a segítségét, hogy megoldjuk. Gondolom, ez a tanácsadás.
- Köszönöm - biccentek és beljebb lépdelek. Mielőtt leülnék a fotelbe, visszanézek még rá, ez-e az, amit elfoglalhatok, és mikor úgy látom rajta, hogy igen, leereszkedem rá, taláromat magam alá simítva. Leveszem a táskámat, magam mellé téve. Miközben húzom le a pántját, még jobban összekócolom a hajam. Megpróbálom kicsit rendezni. Miközben várom, hogy leüljön ő is, igazítok még nyakkendőmön meg egyéb ruhadarabjaimon. Sokan élnek a lehetőséggel, hogy ne viseljenek állandóan uniformist az iskolában, és lekapják magukról, amint tehetik, de én szeretem. Egy prefektusnak szerintem főleg nem árt, ha hordja.
Töprengek rajta, vajon elkezdjem-e mondani, amiért itt vagyok, de inkább úgy döntök, megvárom, hogy ő kérdezzen. Lehet, elő kell készülnie valahogy, vagy felírni az adataimat, egyéb jegyzeteket, vagy szeretne előbb más dolgokat tudni rólam. Elképzelésem sincs, soha nem jártam még pszichológusnál.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 19. 00:05 Ugrás a poszthoz

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Ahogy így kérdezi, rájövök, milyen szomjas vagyok.
- Egy forrócsokoládét kérnék. Köszönöm - ragadom meg az alkalmat, ha már ilyen pompás a választék. Nem mintha itt a suliban, vagy otthon ne kaphatnék bármikor hasonlót, azonban mégis más, ha eleve felkínálják. Arról ne beszéljünk, hogy nem egy túl hatékony szomjoltó. Azonban minden egyébre kifejezetten alkalmas. Többek közt arra, hogy összekend magad vele, amit én most egyből meg is teszek, amint rögtön belekortyolok, aztán szorgosan nyalogatom meg törölgetem a számat. Úgy döntök, inkább most félreteszem a bögrémet itt a mellettem lévő kisasztalra. A nevével kapcsolatos felajánlására pedig bólintok bár, azonban nem nagyon hiszem, hogy képes leszel lerileyzni. Majd meglátjuk.
- Thomas Middleton, első évfolyamos navinés - diktálom be neki az adataimat, ölemben összevont kezekkel, bólintva egyet-egyet minden információblokk után. Aztán pedig eljön az én időm. Előhozakodhatok azzal, amiért felkerestem.
- Igen. Szóval... - kezdek hát neki, egy kis helyezkedés közepette.
- Azért jöttem, mert szeretnék egy kicsit... vagyis hát nem akarok ennyire... öm... - keresem a szavakat összeszedetlenül. Mindig ezt csinálom. Még ha pontosan is tudom, mit akarok, az meg sem fordul a fejemben, hogy szépen, alaposan átgondoljam előre, legalább vázlatosan. Mindezzel nem lenne baj, ha legalább ahhoz lenne tehetségem, hogy bármilyen spontán és helyzetben zavartalanul kifejezzem magam, azonban nincs. Viszont legalább annyi van bennem, hogy mikor érzem, csak jobban belebonyolódnék a mondandómba, inkább fogom és kezdem előről, tökéletesen máshonnan közelítve meg. Egy mély bólintással jelzem mind magamnak, mind a dokinak, hogy ez sztornó és nekilátok máshogy.
- A bácsikám harcművész. Mármint sok minden más is, de harcművész is. Ő a gyámom, vele élek a tanév eleje óta - ered meg a nyelvem és kezd el csillogni a szemem, ahogy Liam bácsiról kezdek mesélni, megalapozva azt, amiért jöttem, a személyében most is, mint mindig, fogódzót találva. Arcomra lelkes kis mosoly kúszik és egy darabig most biztos ott is marad.
- Szóval nagyon otthon van mindenféle önvédelmi sportban meg közelharcban, olyannyira, hogy edz is embereket - taglalom tovább teljes lelkesedéssel.
- És nagyon szeretném, ha engem is tanítana, csak... csak hát én... nem igazán bírom az erőszakot - komorulnak el gyermeki vonásaim. Élénkségem elfakul, szemem lesütöm kissé. Iszok egy kortyot inkább a forrócsokiból erősítőül.
- Tudna nekem segíteni abban, hogy ne féljek tőle? - teszem fel neki a nagy kérdést, elé tárva látogatásom fő célját. Nyilván nem a legjobban fogalmaztam meg, miben is kérem a támogatását, az útmutatását, azonban valószínűleg érti, mit szeretnék. Nem megbarátkozni akarok az erőszakkal és nem érzéketlenné válni -jó ég, soha nem is menne-, csak klassz lenne, ha nem rázna meg annyira, mint jelenleg teszi. Vagy jó lenne, ha el tudnám különíteni a harcművészetet és a valódi bunyót. Most nem nagyon tudom szerintem.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 21. 21:26 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Jogosan hihetné azt bárki, hogy a cukorkabolt állandó vásárlóját tisztelheti bennem, hiszen... hiszen valahogy eléggé idevaló figura vagyok. A cudar igazság viszont az, hogy mindeddig csak odakintről csodáltam a sok finomságot. Eleve kapunk mi elég édességet a suliban és hát otthon se kell nélkülözzek, ráadásul, amikor Liam bácsi ad nekem egy kis zsebpénzt, azt szeretem gyűjtögetni, nem egyből elkölteni mindenfélére. A pénz kezelését különben is még gyakorolnom kell, hiszen úgy egy évvel ezelőttig soha nem fizettem semmiért. Az árvaházban nem küldenek el vásárolni a közeli boltba.
Mivel nekem szünet van, bácsikám viszont változatlanul dolgozik, így vagy otthon ülnék egyedül naphosszat (amit különben tökre szeretek csinálni), vagy áthívnék valakit (aki egyedül kb. Zsombi lenne, de még nem kérdeztem meg Liam bácsit, hogy átjöhet-e), vagy kószálhatok mindenfele. Budanekeresd viszont túl népes nekem. Itt Bogolyfalván békésebb. Ráadásul ezt a helyet már nagyon jól ismerem. Kilépek a kandallóból a hivatalban és már sétálok is a Fő utczán, nemsokára a cukorkabolthoz érve. Csillogó szemekkel pislogok befelé egy ideig, aztán be is lépek.
- Hú - ámuldozok csöndesen, ahogy csak nézelődök körbe, sétálva a csupaszín polcok között. Nagyot nyelek, ahogy összefolyik a nyál a számban. Még fogalmam sincs, hogy fogok választani, mit veszek.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 22. 21:29 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Az illatok isteniek, a látvány magával ragadó és ráadásként vidám zene szól. Rázom is a fejem kicsit az ütemre, meg dúdolok, ha éppen felismerek egy dallamot. Viszont észre sem veszem, mit csinálok, annyira el vagyok merülve abban, hogy a szememet legeltessem. Meglátom aztán a kis dobozkákat, amit magadhoz lehet venni, hogy abban gyűjtsd az édességet, amiket szeretnél. Eltöprengek még egy hosszú pillanatig, mielőtt szereznék egyet, végül csak elmarom, hiszen rájövök, végülis ezért jöttem. Nem spórolok semmire, nincs más, amit meg akarnék venni, szóval nyugodtan elkölthetem itt a zsebpénzem. Nem annyira szörnyen sok úgysem.
A még üres dobozomat lóbálva bandukolok a sorok között, amikor meglátom az egyik évfolyamtársamat, aki egyben háztárs is. Ahogy nézem, őt is lenyűgözi a hely.
- Szia - köszönök rá nagy mosollyal.
- Nem semmi, mi? - kérdezem jókedvűen.
- Csak győzz választani! - na igen, az itt a nagy feladat. Hiszen legszívesebben mindent megkóstolna az ember, viszont akkor aztán mehetne a gyengélkedőre, és talán többé be sem tenné a lábát az édességek birodalmába.
- Vagy... csak nézelődni jöttél? - érdeklődöm meg tőle gyorsan, hiszen rájövök, nem mindenkinek futja ám arra, hogy akár egy knútot is ilyen élvezeti cikkekre költsön. Nekem se mindig futotta. A lényeg, hogy semmiképpen sem akarom, hogy rosszul érezze magát amiatt, amit mondtam a nehéz választásról, hiszen lehet, talán nem is áll módjában választani.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 22. 23:08 Ugrás a poszthoz

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Megnyugtató a kisugárzása. Nem mintha engem nagyon zavarni tudna bármilyen kisugárzás. Legalábbis nem tudatosul bennem. Csak néhányak társaságában azt veszem észre, hogy összeszedetlenebb vagyok, vagy esetleg igyekszem minél hamarabb elmondani, amit akarok, mert nem akarom feltartani. Bár igaz, a jellemem alapvető része, hogy kicsit mindig úgy tűnök, mint aki izgul vagy izgatott vagy aggódik. Ez talán így is van, azonban egyik sem azon a kellemetlen módon. Egy szó, mint száz, rajta azt érzem, hogy tényleg ráérünk. Hogy nem kell gyorsan beszélnem. Hogy lassíthatok kicsit. Akik közel állnak hozzám, azoknál mind ilyesmit érzek. Liam bácsival is, Zsombival is, más navinés társaimmal is. Szeretem ezt az érzést.
Bólogatva hallgatom mindazt, amiről tájékoztat. Közben megmasszírozom combomat kicsit, vagy éppen karomat vakarom meg, esetleg ujjaimmal babrálok. Nem vagyok idegesítően örökmozgó, de nem is ülök soha igazán nyugodtan, mozdulatlanul.
Amikor azt említi, hogy mindenkiben van bizonyos szintű aggresszió, picit összevonom a szemöldököm és talán össze is húzom magam. Mint aki el akarja kerülni, hogy észrevegyék. Mint aki nem akar lebukni. Hiszen az a helyzet, hogy én magamban egyáltalán nem érzek semmiféle aggressziót, amit jelen pillanatban némileg szégyellek is. Kéne legyen bennem? Az lenne a természetes? Ezen való röpke elmerengésemből kérdései zökkentenek ki. A padlót nézve töprengek a válaszon, aztán a dokira pillantok.
- Ha látom, hogy valakit bántanak, akkor eléggé rosszul leszek. De mindig próbálok tenni valamit, hogy abbahagyják. Ha meg engem bántanak, akkor... hát... magam elé húzom a kezem meg ilyesmi. Próbálom védeni magam - mutatom is be valamilyen szinten, mit szoktam csinálni, ha veszélyben vagyok, vagy lökdösnek, vagy egy ütés akar betalálni.
- Mindig nagyon rossz és félek, hogy megint rossz lesz vagy még rosszabb - ecsetelgetem fancsali arccal, mit tartok a félelmem forrásának. Közben a felkaromat dörzsölgetem, mintha valaki bepancsolt volna oda egyet.
- Nem is pont a fájdalom, ami elszomorít - teszem hozzá elgondolkozva, megint a szőnyeget meg a férfi foteljának a lábát tanulmányozva, révetegen.
- Hanem az, hogy bántanak. Hogy nem értem, miért teszik és miért jó nekik ez. Nem értem, miért akarna bárki ártani valaki másnak - magyarázom búsan, immáron ismét Dr. Meyers szemébe nézve, közben észre sem véve, hogy csaknem felfedem a titkomat, amit az imént rejteni próbáltam. Hiába, nem az erősségem a tettetés és hazugság. Mondjuk nem is szándékom.
- Viszont a harcművészet pont azért tetszik, mert ott nem ez a lényeg. Inkább az önvédelem. Meg ott ellenfelek vannak és nem ellenségek. Liam bácsi sem azért csinálja, hogy ártson másoknak, hanem megtanítja az embereket megvédeni magukat - lendülök bele megint egy kifejtésbe, már nem is gondolva arra, miket kérdeztek tőlem eredetileg. Csak ontom magamból mindazt, ami a fejemben kering, mintegy magamat is győzködve saját okaimról. Hiszen, valljuk be, a természetemhez nem feltétlenül ez a sport illik. Viszont mivel engem minden érdekel, a bácsikám életének pedig fontos része ez, így adja magát, hogy bele akarjak vágni.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 23. 23:10 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Jót vigyorgok, ahogy elképzeli az öccsét itt a nyalánkságok kincsestárban. Nem ismerem a tesóját, de kétségem sincs afelől, hogy valóban itt öregednének meg mindketten, ha egyszer betenné vele ide a lábát.
- Én is vásárolni jöttem - bólintok és ezzel a lendülettel elkezdem szépen, komótosan megtölteni a dobozomat. Semmiből sem teszek bele egy-két darabnál többet. Tényleg szeretnék minél többet megkóstolni. Persze, beleszámolom, hogy máskor is jöhetek még ide. Nem kell egyszerre mindet.
- Elvileg tényleg nem - mosolygok a felvetésen.
- Csak gondoltam, jó lenne járni egyet, mert a nap nagy részében otthon vagyok. Bogolyfalván meg jobban eligazodom, mint Budanekeresden. Meg hát itt ismerősökkel is könnyebben össze lehet futni - hívom fel erre az előnyre is a figyelmet derűsen, természetesen a lányra utalva. Miközben pedig belelendülök a válaszadásba, szórakozottan bekapom az egyik gumicukorkát, amit a dobozomba készültem rakni. Forgatom kicsit a számban és élvezem az ízét, mire rádöbbenek, hogy ezt én még nem fizettem ki és nem lett volna szabad bekapnom. A felismerés ezen pillanata egyértelműen lerí az arcomról, hiszen szám mozdulatlan lesz, szemem meg kicsit elkerekedik. Lepereg előttem, ahogy kiszállnak az aurorok és faggatni kezdenek, miért loptam el az édességet, aztán Liam bácsi berobban a helyiségbe, és közli velük, hogy "a fiú ügyvédje vagyok! Thomas, ne felelj több kérdésükre!". Biztos vagyok benne, hogy bácsikám megmenekítene a börtöntől, azonban tudná rólam, hogy tolvaj vagyok és az nekem éppen elég. Minderről én is tudom persze, hogy csak az élénk fantáziám szüleménye és semmi ilyen következménnyel nem kell számoljak, viszont jelen pillanatban tényleg ilyen tragikusnak érzem a helyzetem.
- Szerinted most szóljak, hogy megettem egyet, vagy ráérek akkor, amikor fizetek? - kérem ki a lány véleményét, a gyümölcsös gumicukrot oldalra tolva a számban, hogy ne zavarjon a beszédben.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 24. 20:13 Ugrás a poszthoz

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Nagyon bizkodó velem kapcsolatban és azt látom rajta, egyáltalán nem tartja kizártnak, hogy alkalmas legyek belevágni valamilyen harcművészetbe. Igazán nagy reményekkel hallgatom. Mikor arról a 4 F-ről kérdez, gondolkozom kicsit, aztán megrázom a fejem. Elképzelésem sincs, mi lehet az.
Lesütöm picit a szemem, mikor a szülőket említi. Hiszen az enyémeknek nem volt idejük nekem bármit tanítani. De ha lett volna sem tanítottak volna engem arra, hogy bántsak másokat. Szerintem. Amennyire tudom, jámbor emberek voltak. A nevelőim meg folyton azt hozták föl, hogy a nyugalom a véremben van. Oké, mondjuk inkább nevezték mujaságnak meg tesze-toszaságnak, sőt, talán még életképtelenségnek is, csak én az ilyeneket nem jegyzem meg és nem is figyelek rájuk.
Rendesen felszalad a szemöldököm a felvinnyogásra, és kiváncsian várom ki a doki magyarázatát. Mikor kisül az ok, arcom egészen felragyog. Széles mosollyal figyelem őt.
- Ismeri a bácsikámat? - kérdezem rajongva, olyan végtelen örömmel, mintha most derült volna ki, hogy ugyanaz a kedvenc együttesünk, a kedvenc színünk, a kedvenc lényünk, a kedvenc ennivalónk és a kedvenc illatunk is egyszerre. Ezután persze próbálom kicsit rendezni magam, hogy visszatérjünk a komoly tárgyra, dehát ez nagyon jó hír. Ismeri Liam bácsit, akkor mostmár ért mindent. Legalábbis én így képzelem. Érti, miért akarok tőle tanulni. Hiszen fantasztikus. Ezt mindenki tudja, aki ismeri.
- Ilyesmire gondoltam én is. Szívesebben tekintenék rá sportként, jellemfejlesztőként, komolyabb időtöltésként. Nem az erőszakra koncentrálnék, hanem a technikákra és az egész eszmére - ontok ki magamból nagy hévvel olyan szavakat, amikről talán nem is gondoltam, hogy ismerem őket, legalábbis hangosan még soha nem mondtam ki őket, az biztos. Pedig az, ahogy most megnyilvánulok, talán inkább megfelelne a korommal szemben támasztott elvárásoknak, mint azok a kifejezések, amiket általában használok és az a hangszín, amiben általában beszélek. A vonásaim és az alkatom még csak-csak megfelel tizenöt éves létemnek, a lelkem viszont közel sem. Mármint a közmegítélés szerint. Én nem érzem, hogy gond lenne velem és akik szeretnek és törődnek velem, szerintem ők sem. Más meg nem számít, igaz?
- Csak attól tartok, hogy amint sor kerül az első küzdelemre, ki fogok hátrálni. Vagy ha nem is elsőre... még ha bírom is kicsit, de... később kiszállok és... és akkor szégyent hoznék Liam bácsira - térek vissza aggályaimra, az utolsó szavakat szinte már csak elmotyogva, alig érthetően, lesütött szemekkel. Picit megköszörülöm aztán a torkom és visszanézek a férfira, várva, mit gondol.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 24. 23:48 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

- És te? Hogyhogy itt? - érdeklődöm meg, minek köszönhetem a szerencsét, hogy összefuthattam vele errefelé. Őszintén nem emlékszem, ő hol lakik vagy milyenek a körülményei. Rossz vagyok a dolgok megjegyzésében, viszont sokkal jobbnak tartom rákérdezni, ha nem tudok valamit, mint tettetni, hogy tökéletesen tisztában vagyok vele. Az csak hozná magával a többi kellemetlenséget. Meg különben sincs értelme.
- Oké. Köszi - oldódik a feszültségem egy csapásra, és mosolyogva bólogatok a lánynak, mikor felajánlja, hogy kiáll mellettem. Ha nem érzem, hogy magamra vagyok hagyva egy helyzetben, máris mindig sokkal fényesebbnek látom azt, ami velem történik és a rémképzelgések is teljesen elhalványulnak. Egészen úgy fogom fel, hogy tényleg nem is nagy dolog, nem kell belőle nagy ügyet csinálni. Hiszen így is van. Csak egy tapasztalatlan vásárlónak ez egyáltalán nem magától értetődő. Főleg, ha az a tapasztalatlan vásárló én vagyok.
Válogatok tovább és nemsokára felfigyelek rá, háztársam hogy beleéli magát az éppen játszott számba. Ezt a dalt én is ismerem! Jókedvűen rázom a fejem, aztán csöndesen csatlakozom a lányhoz az éneklésben, mosolyogva nézve őt. Koránt sincs olyan szép hangom, mint neki, azonban ilyenkor nem is ez a lényeg.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 25. 23:39 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Szóval ő a kastélyban maradt a szünetre.
- Nem furcsa most a suliban? - kérdezem meg elgondolkozva. Különös lehet olyankor járni a tanoda folyosóit, mikor közel, s távol nincs tanítás, valamint -feltehetőleg- ember se sok. Egészen más lehet a hely hangulata.
- Igen, nagyon. Ilyen trópusi gyümölcs ízű. Mintha most szedtem volna a fáról egy lakatlan szigeten - áradozom az ízélményről, ami az imént ért, meglehetősen belelkesülve, ami persze tőlem nem szokatlan. Ahogy mondjuk úgy en bloc az unikornisos házban sem.
- Balettozol? - kérdezek vissza érdeklődő hévvel.
- De. Szeretem a zenét. Csak mondjuk nem tudnék kiemelni műfajt vagy előadót. A jó zenét szeretem - vonok vállat mosolyogva. Lehet, ezzel nincsen kisegítve, de ahogy ő is inkább az igazságot mondja, attól függetlenül, érdekes vagy hasznos-e, úgy ezzel én is így vagyok. Mindig őszintén felelek, nem nagyon törődve azzal, hogyan fognak megítélni emiatt mások. Vagyis hát persze, nem esik jól, ha utána rossz szemmel néznek rám vagy különféle jelzőkkel illetnek vagy tovább faggatnak. Mert hát szoktak. Ilyenkor jön a "na, csak van valami, amit jobban szeretsz"-féle unszolások, pedig hát nem, nincs.
Közben egyébként lassan eléri a dobozom feltöltöttsége azt a szintet, amit elterveztem a nálam lévő zsebpénz arányában, úgyhogy abbahagyom a gyűjtögetést. Figyelem, a lány hogyan szemezget még. Szerintem vele együtt megyek majd a kasszához, ha már így egymásra találtunk.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 30. 00:44 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Nem tudom, ki az a Kinga és azt sem, ki Arnold. Mindezt nem azért, mintha esetleg már ne említette volna nekem őket, dehát nem valami jó a névmemóriám. Tippjeim persze vannak, kik ők. Viszont a történet szempontjából nem feltétlenül fontos, szóval csak hallgatom lelkesen az elmondását.
- És akkor most hol gyakorolsz? Mármint, gondolom, kell gyakorolnod, hogy formában maradj - érdeklődöm tovább a balettról, közben én is nézegetem a dobozom tartalmát és számolgatom, mennyiért vásárolhattam. Mikor beraktam őket, már akkor is summáztam, de kell az ellenőrzés. Többszöri méghozzá. Mondjuk biztos van annyi nálam, amennyi kell.
Nagyon bólogatok arra, ahogy a zenei műfajokat jellemzi. Mindnél felcsillan a szemem és mindet a kedvencemnek is tartom. Nem akarok választani közülük, mint ahogy soha semmi közül sem. Bátran szeretek mindent ugyanannyira egy azon időben.
- Mehetünk - fordulok is a pénztár felé, ahol áll egy kisebb sor.
- Különben lehet, hogy elkezdek valamilyen harcművészetet - dobom csak úgy be a témát, reflektálva még kicsit a balettra. Mindkettőhöz ugyanolyan eltökéltség és kitartás kellhet szerintem. Ahogy a tervemet így bejelentem a lánynak, igazából kicsit talán tesztelni is akarom azt, mit szólnak ehhez az emberek. El tudják-e rólam képzelni egyáltalán vagy csípőből kinevetnek.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. szeptember 30. 22:16 Ugrás a poszthoz

DR. MEYERS
a vizsgaidőszak vége felé egy délután | x

Nagy hozzáértőn, homlokráncolón bólogatva hallgatom, ahogy kifejti a 4F-et, közben pedig azon vagyok, hogy felfogjak belőle bármit is. Sejteni sejtem meg érezni érzem, miről szólhat mindez, azonban egészében nem jutnak el hozzám az egyes monentumok. Hosszú perceket kéne elidőznöm egy-egy mondatán, hogy megfejtsem. Nem mondanám magamat butának, azonban lángelmének sem igazán. Annak egyáltalán nem. Mondjuk nem is mondanám magam semminek, mert nem szoktam a szellemi képességeimen töprengeni. Meglehet, ez a tény talán jellemzi is őket.
Elmosolyodom, amikor méltatja az ötletemet. Örülök, hogy tetszik neki, mert szerintem is ez lehet a járható út, hogy ha nem az jár a fejemben végig, hogy mindazzal, amit csinálok, árthatok valakinek, hanem az, hogy fejlődök tőle és olyan képességeim kerülhetnek felszínre, amelyekről nem is hittem volna, hogy léteznek. Vagy éppen olyan dolgok tetszenek meg, amikről nem is gondoltam, hogy tetszhetnek. Na jó, ez nem feltétlen, hiszen pontosan tudom, hogy nekem bármi képes tetszeni.
- Türelmes lennék vele és figyelnék rá, hogy fokozatosan haladjunk, az ő tempójában - felelem egy kis gondolkozás után, miközben olyasmit képzelek magam elé, hogy mondjuk megtanítom egy nálam fiatalabb háztársamat zongorázni. Nem mintha én tudnék, vagy egyáltalán értenék ilyen szinten a zenéhez, valamint az sem elmondható rólam, hogy bármiben kiemelkedő lennék. Pont ezért választottam hasraütésszerűen egy példát magamnak. Mert valósághoz közelit nem tudnék, viszont valami fogódzót csak kellett találnom.
- Nem hiszem, hogy bármikor is lemondanék róla. Csak akkor, ha abba akarja hagyni - válaszolok a másik kérdésre is eltöprengve. Nem tudom elgondolni azt a helyzetet, amikor én bármikor is azt feltételezzem valakiről, hogy nem képes valamit elérni, főleg azt nem, hogy ehhez ne kapja meg tőlem a maximális támogatást.
- Hát... öm... - pislogok a Liam bácsis kérdés után.
- Igazából nem tudom - mosolyodom el zavartan.
- Mindig azt látom rajta, hogy... hogy büszke rám - válik a mosolyom őszintévé, megilletődötté és a torkomban egy kellemes gombócot érzek megnőni. Igen, van olyan is, hogy kellemes gombóc.
- Talán csak félek, hogy ez megváltozhat - vonok vállat, komolyabb arccal.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. október 2. 02:15 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Nagyon érdeklődőn hallgatom háztársamat, ahogy arról mesél, hol és miként edz, hiszen közben rájövök, ilyesmibe már én is belekezdhetnék. Alkatomból és lelkes természetemből adódóan nem nagyon kell ügyelnem sem arra, hogy ne szedjek fel magamra fölös kilókat, sem arra, hogy ne tunyuljak el. Túl életvidám vagyok ahhoz, hogy ilyesmi megtörténjen. Viszont egy ilyen komoly vállaláshoz, mint harcművészetbe fogás, ennél több kell. Talán neki állhatnék én is csak így elkezdeni edzeni. Bárhol.
- Pontosan nem tudom még. A bácsikám több szakágban is otthon van. Szerintem kikérem majd a véleményét, melyiket ajánlaná nekem. Úgyis ő fog tanítani. Mármint... remélem, hogy fog - felelek egy ideig mosolyogva, aztán a végére elgondolkozva vonom össze a szemöldököm, ahogy rájövök, hogy hiába morfondírozok én itt magamban már hosszú hetek óta ezen, hiszen megette a fene, ha gyámom meg azt mondja, hogy akármilyen oknál fogva nem vállal engem. Hiszen másnál nem feltétlen akarnám elsajátítani, amit el kell. Nála szeretnék tanulni. Tőle.
- Biztosan - lelkesülök fel ismét, egy részt az edzés gondolatára, más részt attól, hogy a lány láthatóan nem akadt fenn azon, amire vállalkozni készülök.
Közben ránk kerül a sor a kasszánál. Természetesen hölgyeké az elsőbbség. Addig én előszerzem a zsebemből a tárcámat. Igazából egy amolyan gombkapcsos szütyő. Elférnek benne az érmék, aztán annyi. Dehát másra nem is kell.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. október 4. 20:11 Ugrás a poszthoz

DANKA
a szünetben egy délelőtt | x

Csak hálásan mosolygok a lányra a bíztató szavai hallatán. Semmi okom nincs rá, hogy azt feltételezzem, a bácsikám elutasítaná a kérésemet, hogy tanítson engem, azonban szokásom olykor kissé aggodalmaskodónak lenni bizonyos dolgokkal kapcsolatban.
Miközben háztársam fizet, nézelődöm az üzletben, aztán csakhamar rám kerül a sor. Tárcám már előkészítve. Kiváncsian várom, mennyi lesz a végösszeg. Aztán belém hasít a felismerés, hogy majdnem tökéletesen elfelejtettem valamit.
- Jaj, egy olyan citromsárga trópusit is bekaptam véletlenül - hadarom el gyorsan az eladónak, mintha csak attól tartanék, hogy amint lenyomja a végső billentyűt a kasszagépen, többé már nem vallhatom meg tettemet és lecsúszok róla, hogy hozzászámolják azt a gumicukrot is.
- Megesik. Köszi, hogy szóltál - nyugtat meg a boltos lány, hogy nem történt semmi baj. Az ember pedig azt gondolná, hogy nem feltétlen fogják elhinni neki, hogy puszta balesetből evett meg jóízűen egyet az itteni árukból, azonban a hely légkörét tekintve és kínálatát elnézve tényleg mégsem annyira meglepő a jelenség. Hiszen minden csak úgy hívogat, hogy kóstold meg.
Immáron felszabadultan fizetek. Ráadásul mivel szerencsére nem számolok valami jól, sokkal kevesebbet hagyok itt, mint amit hittem, hogy fogok. Elköszönök és csatlakozok Dankához, győzedelmesen mutatva fel megpakolt szatyromat.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. október 8. 23:08 Ugrás a poszthoz

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Egy igazán furcsa eset másnapján indulok el az iskolaújság szerkesztőségi szobája felé. Előző éjjeli őrjáratom alkalmával összeakadtam az egyik rellonos mestertanonccal és mindössze pár perc alatt annyi minden történt, hogy még most is csak kanalazom össze az emlékeket. Pedig mindössze abból állt a dolog, hogy benyitottam a társalgóba, ő meg ott ült és iszogatott valamit egy talpas pohárból, amiről nekem az a sanda gyanúm támadt, hogy bor lehet. Szóval mestertanoncsága okán azzal még nem is lett volna probléma, hogy kint lébecol takarodó után, az ital viszont még a felsőbbéveseknek is tiltott a suli területén. Mielőtt viszont erről szót ejthettem volna, sőt, még mielőtt az ezzel kapcsolatos gondolataim jelentősebb formát ölthettek volna a fejemben, a nálam jóval idősebb srác elkezdett beszélni hozzám. És csak beszélt és beszélt. Megnyerően, választékosan és levegőt alig véve. Meg néha feltett egy-egy kérdést és engedett felelni. Végül felhajtotta az utolsó kortyot abból az akármiből, elköszönt és távozott. Hogy mi köze ennek ahhoz, hogy most itt vagyok? Nos az, hogy az Edictumról beszélt nekem és nem is akármit. Ennek okán jöttem.
Odaállok az ajtó elé, bekopogok, majd igazítok oldaltáskámon, miközben várom, hogy szabad-e a bemenet. Remélem, találok itt valakit, akivel egyeztethetem a továbbiakat! Addig is megcsodálom a levelesládát meg folytatom az éjjel elemezgetését magamban. Valamint azon is elmélkedek, jó ötlet-e itt lennem. Majd kiderül.
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2018. október 21. 20:58
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. október 21. 21:23 Ugrás a poszthoz

MARCI
koradélután az ajtó előtt | x

Hallom a közeledő lépteket. Érdeklődőn pillantok az ajtóra és elmosolyodom, amikor a felsőbb éves srác kinyitja. Olyannyira felsőbb évesnek tűnik, hogy talán mestertanonc. Lehet, esetleg pontosan az, akihez legfőképp jöttem.
- Szia! Igen, a nevem Thomas Middleton és Apáthy Marcellt keresem - közlöm vele, beljebb is lépve, ha már így utat engedett nekem.
- Az új főszerkesztő-helyettes vagyok - bólintok derűsen, határozottan. Hiszen én úgy tudom, hogy ez így van. Arról fogalmam sincs, hogy erről az Edictum előttem álló vezetője mit sem tud, így pedig valószínűleg az egész nem is igaz.
- Mármint... legalábbis megpróbálnám, megbírkózom-e a feladattal - teszem hozzá kissé zavartan, hiszen az iménti kijelentésem közben valahogy olyan kellemetlenül éreztem magam. Nem kenyerem ez a túlzott öntudat meg törtetés.
- Jonathan szerint meg fogok - fedem fel tegnapi találkozásom kilétét és ezzel azt, ki az, aki miatt itt vagyok. Aki ideküldött. Aki miatt teljes meggyőződésem, hogy csak így hirtelen én vagyok az iskolaújság új főszerkesztő-helyettese. Igaz, az említett rellonos előszeretettel becsmérelte a saját, közös munkájukat Marcinak és értelmetlennek titulálta néha, a gárda többi tagját meg tehetségtelennek és szerencsétlennek, azonban arról nem tájékoztatott senkit, hogy kilépne.
- Hú - kalandozik el ámuló tekintetem a megkapó hangulatú szobában, miközben igazítok oldaltáskámon. Életemben nem jártam még szerkesztőségben. Szóval itt születnek a cikkek? Innen indulnak az ötletek és öltenek formát a lap hasábjain? Nyílt tekintettel szemlélődöm, kissé el is feledkezve magamról. Mikor erre rájövök, torkot köszörülve, a srácra mosolyogva kapom rá vissza a fejem, várva, vajon a főszerkeszőhöz van-e szerencsém, mint azt képzelem, ha meg nem, tud-e segíteni.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2018. október 22. 22:43 Ugrás a poszthoz

MARCI
kora délután a szerkesztőségben | x

Csodás, szóval ő Apáthy Marcell. Ez már jól indul. Mosolyogva bólintok.
- Az... az új főszerkesztő-helyettes - ismétlem meg kissé hebegve, amikor visszakérdez. Valahol az agyam hátuljában felmerül, hogy nem azért ismételteti meg velem, mert nem érti vagy nem hallotta, hanem mert ledöbben, azonban az udvariasságom és praktikusságom nem engedi, hogy ne feleljek rögtön.
- A nevemet? Hát... - homlokráncolva próbálok visszaemlékezni.
- Tegnap összetalálkoztunk és azt mondta, már akart velem beszélni, mert szeretné átadni a főszerkesztő-helyettességet valakinek és elsősorban rám gondolt, mert... sok minden miatt megfelelek - tárom inkább a rellonos elé, hogyan merült fel ez az egész, viszont az indoklás részét kicsit esetlenül fejezem be, rövidre zárva, hiszen itt pirulnék ropogósra, ha meg kéne ismételnem azt a mézes-mázos dicséret áradatot, amit Jonathan prezentált nekem a prefektusságomtól kezdve a fiatalos lendületemen át a jó kiállásomig.
- Bár nem tudom, honnan ismer és igazából nem feltétlenül vagyok biztos benne, hogy tudja a nevem - teszem ezt hozzá, egyre jobban elbizonytalanodva abban, hogy ez az egész társalgóbeli incidens valóban megtörtént-e, vagy ha meg is történt, nem valami átverés volt-e. Nehezen ismerem fel, ha át akarnak ejteni, bár legalább már lassan annyi kezd kialakul bennem, hogy utólag nekiállok kételkedni. Mondjuk csak kicsit.
Elég az hozzá, kezdem lehelletnyit furán érezni magam a srác tök jogos kérdései nyomán, azonban mielőtt még elfogna bármilyen kétségbeesés, az újabb érdeklődése visszazökkent abba az állapotomba, amivel beléptem ide. Hiszen rendesen átgondoltam én ezt. Amilyen lazán a belga átengedte nekem a helyet, én olyannyira komolyan megfontoltam az ajánlatot és arra jutottam, hogy tényleg megpróbálnám. Igaz, vállaltam már pár dolgot a suliban, azonban az időmbe és főleg az energiámba minden további nélkül belefér még ez is.
- Mióta itt vagyok, elolvastam minden számot. Pár cikket többször is. Tudom, hogy havonta jelenik meg; hogy nagyjából milyen rovatai vannak; hogy elsősorban a tanodáról szól a tanodabelieknek; meg hogy tetszenek benne a rejtvények és én is szívesen csinálnék - mosolyodom el jobban a végére, ahogy már elő is állok azzal, én miket terveznék alkotni esetleg. Észre se veszem, de beszívok egy jó mély levegőt és sóhajjal engedem ki. Nagyon izgulok. De nem gond, szeretek izgulni.
- Az a helyzet, nagy író az nem vagyok. Legalábbis nem próbáltam még. Nincs újságírói tapasztalatom - vallom meg könnyedén a totális hozzá nem értésemet, miközben a suliújság főszerkesztő-helyettesi címére pályázom. Szerencsém, hogy még nem kell állásinterjúkra mennem, mert ott is ezt adnám elő: egy percig se arra törekednék, hogy eladjam magam bármiféle hantázással, hanem őszintén beszámolnék arról, mi az, amit tudni érdemes rólam. Mondjuk van egy sanda gyanúm, hogy ez az évek múltával sem fog változni. Úgyhogy csak annyit remélhetek, hogy van, akinek imponál, hogy nyitott könyv vagyok. Vagy esetünkben újság.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thomas Middleton összes RPG hozzászólása (436 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 ... 14 15 » Fel