32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thomas Middleton összes RPG hozzászólása (436 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Le
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. július 28. 21:55 Ugrás a poszthoz

LIAM BÁCSI
egyelőre még a BUD reptéren reggel | a nagy kaland | #securitycheckGIF

London. Mintha egy élet telt volna el, mióta utoljára ott jártam és egyúttal, mintha tegnap lett volna. Tegnap szálltam vonatra, hogy apa felé robogjak és -jóságos ég- mennyire izgatott voltam és boldog és mennyire féltem. Reméltem, hogy minden klassz lesz nála, viszont hogy így egy csapásra a családommá lesz, azt nem hittem volna! Most meg itt vagyunk. Fura belegondolni ebbe. Amikor utoljára ott jártam, ahová most visszatérek, még nem ismertem apát. Oké, London csak egy megálló most, de akkor is. A szülőföldemre lépünk. Egy helyre, ami örökké az otthonom marad.
- Rakodótere? Hol a repülő rakodótere? - kérdezgetek tovább, meg persze nagyon figyelek is közben. Azt hiszem, értem. Nem férnénk ott el nagyobb csomagokkal, a mienk meg kívülről kicsi szerencsére.
- A reptéri biztonsági ellenőrzés... - lehelem úgy, mint egy rejtélyes könyv címét, ahogy révetegen elnézek a kígyózó sorok felé. Nagyon próbáltam mindent megjegyezni, hogy miket kell csinálnom, levennem, a tálcába raknom, viszont most, hogy itt vagyok, úgy érzem, mindent kiszívtak a fejemből. Úgyhogy elkezdem leutánozni Liam bácsit. Öv, oké. Zsebem kiürít, oké. Meg kell válnom a nyakláncomtól is, talán ez a legnehezebb. Ráadásul így hirtelen elkezdem nem érteni, amiket beszélnek körülöttem. De megpróbálok most nem törődni ezzel. Nekiállok tapogatni magam, nincs-e rajtam semmi más, amit le kell adnom. Hamarosan már haladnak el tőlem a dolgaim, követve apa cókmókját. A reptéri alkalmazott int nekem, hogy álljak meg. Szinte vigyázzba vágom magam. Aztán meg mutatja, hogy jöhetek. Átsétálok a fémkereten, ami nem kezd sipákolni. Ez jót jelent, ugye? Már lépnék apa után, amikor megkérnek, hogy húzódjak félre. Legalábbis gondolom.
- Excuse me? - kérdezek rá így, kicsit aggódó tekintettel, mit csináljak meg mi történik, ám szerencsére elmondják angolul is: ez csak egy ilyen szúrópróba szerű átvilágítás. Be kell állnom egy nyitott dobozba, ahol a falon egy emberalak rajza mutatja, hogyan helyezkedjek el. Innen kilépve megkeresem apa tekintetét és rámosolygok, hogy jól vagyok. Utána egy ilyen hosszú fémkütyüt húznak fel és le előttem. Sercegő hangot ad. Végül utámra bocsátanak. Nem mondom, azért eléggé megkönnyebbülök, bár nem volt titkolnivalóm. Rajtam legalábbis nem, a tértágítós bőröndömben annál inkább. Vidáman bandukolok Liam bácsihoz és szerzem vissza a cuccaimat. A nyakláncomat veszem fel legelsőként.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. július 29. 21:17 Ugrás a poszthoz

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem - | #noplaceiratherbeGIF

Elgondolkozva vonom össze szemöldököm.
- Nem szokott gondja lenni. Szerintem csak ez a lépcső fura neki - felelem morfondírozva. Ezek a fokok nem tűnnek túl stabilnak neki, gondolom. Barátnőm csigalépcsője az tömörebb, masszívabb. Ez meg csak úgy vezet a szabadban felfele, vékonyan. Persze, nem tudhatom, mi jár a kutyus okos fejében, de én ilyenekre tippelnék. Különben viszont jól jön most Benito közbelépése, az is eltereli állatkám figyelmét. Viszont hamarosan már indulásra kész a lelkes, hármas csapat.
- Klassz - lehelem éteri mosollyal, mikor a lány egyből lecsap a csillagnézős ötletemre. Már alig várom! Na jó, mindent alig várok, ami előttünk áll a következő pár napban.
Egyenesen a központ felé ballagunk. Büszkén igazítok egyet napszemüvegemen, ahogy Lau megdicséri. Ahogy egyre több emberrel futunk össze, állítok megint a pórázon és közelebb irányítom magunkhoz Herceget. Nem kell, hogy bárki ijedezzen.
- Ó, nem hoztam zsákot - húzom el a számat a bevásárlás említésére. - De persze, lehet azt. Jó ötlet - bólogatok, hogy egyébként benne vagyok ám, csak sajnálom, hogy nincs, amiben könnyen el tudnánk vinni haza. Nem szeretek mindig új készséget venni ehhez. Hozhattam volna a hátitáskám.
- Nem, egyelőre nem láttam még - nézelődöm sötét lencséimben a boltok között. - Mehetünk, persze - megyek bele ebbe is könnyedén. Hiszen úgyis barátnőm fog oda is hoppanálni minket, ha mugli településre ruccanunk. - Ja, én nem is hittem - nyugtatom meg őt mosolyogva afelől, hogy eszembe se jutott, hogy most hirtelen akarna ilyenekbe vágni. - Semmi baj - rázom a fejem elnézését kérésére, viszont arra már nem futja, hogy kifejtsem, hogy nem hogy nem baj, hanem teljesen rendben van és hogy örülök, hogy boldog és hogy én is az vagyok. Túlságosan leköti az energiáimat az, hogy befogadjam, ami körülvesz minket. Figyelem a házikókat, a kirakatokat, az ittenieket, a nyaralókat, ügyelek a kutyusomra, közben pedig teljesen meg vagyok illetődve és oda meg vissza vagyok, csak arra már nem jut, hogy ez egyelőre napvilágra kerüljön. Már ha azt nem számoljuk, hogy a szám azóta nyitva, hogy kiléptünk a kertből. Akkor ez csak fokozódik, mikor ki-kibukkan a tenger a házak közül, ahogy sétálunk. Az egyik ilyennél egyszerűen arra kanyarodom. Persze, nézelődöm vissza Lau felé, ugye ő is jön-e. Áthaladok egy kis utcán és kiérünk egy amolyan kiugróra, apróbb magaslatra, ahonnan lelátni a tengerre. Még egy pad is van ott, hogy le lehessen ülni, csodálni a kristálytiszta vizet, a fehér sziklákat.
- Azta - susogom ámulón. Élvezem, ahogy belekap a szél a hajamba, hozva felém a tenger illatát. Megfogom Lau kezét, oldalra nézek rá napszemüvegem takarásából, aztán vissza a tájra. Jól esik most itt megállni kicsit, kisszellőztetni a fejem és hagyni elmélyülni ezt a csomó élményt magamban, amik már értek és megágyazni azoknak, amik még fognak.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. július 30. 20:58 Ugrás a poszthoz

BETTI
suli után a polcok között | #okayeverythingisalrightGIF

Igazán megkönnyebbülök, ahogy elneveti magát. Nem gondolok rá, hogy engem nevetne ki, de még ha azt is tenné, jobb az, mint hogy dühös legyen. A lényeg, hogy felvidul és hogy nem látok már annyi neheztelést sem rajta, mint először. Örülök, hogy csak el tudtam végülis magyarázni valahogy, mit műveltem, mi az, amit ő megbámulásnak hitt. Széles mosollyal bólogatok. Igen, ilyenek előfordulnak.
- Ó... - emelem meg szemöldököm a bemutatkozása nyomán és már rögtön ejteném meg én is, de beelőz. Szóval a még el se kezdett név megadásom egy rövid nevetésbe, vagy hát inkább egyfajta derűs szusszanásba torkollik. - Igen. Az volnék. Örvendek - bólogatok, hátizsákom pántját igazgatva vállamon. Igazából elő szokott fordulni, hogy ismer engem olyan, akit én névről nem feltétlen. Bár így helyettem bemutatni magam nem szokták, csak mondjuk már egyből úgy köszönnek rám, hogy "szia Thomas". Minden esetre nem furcsa. Noha azért mindig meglep.
- Igen, ő Herceg - válik mosolyom az eddiginél is áthatóbbá, szemeim fénye is még melegebbé lesz. - Nagyon jó kutyus. Mindig türelmesen vár rám - ecsetelem, miért is merem olyan nyugodtan magára hagyni kint ilyenkor. Annyira jól elvan mindenütt. Picit most el is nézek a kirakat felé, amin túl ott üldögél pitbullom, noha innen nem látok rá. Magasabban kezd az ablak.
- Izgalmas holmik vannak itt - fordulok aztán a mellettünk lévő polc felé, mikor ráeszmélek, hogy hiszen a nézelődésnél tarottunk, amikor jól megzavartam ebben mindkettőnket. - Veszel valamit vagy inkább csak nézelődsz? - érdeklődöm, levéve egy papírvágót a kínálatból, és ujjbegyemmel simogatom markolatának míves formáit.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. július 31. 21:50 Ugrás a poszthoz

PETYA
hétköznap délután a nyomdagép mellett | #letsdothisGIF

Pompás! Már készülnek is a másolatok. Az eredeti, általam szerkesztett lapokat visszarakom asztalomra. Szerintem az olvasóink nem is sejtik, hogy alapvetően az oldalak úgy festenek, hogy például a fotók külön rá vannak tapasztva. Először azokat szoktam elhelyezni, aztán az ügyes írógépek azokat futják körbe, ahogy átmásolják rá az átnézett anyagot. Utána készül a kópia, amin már minden egy rétegen van és ebből sokszorosítunk. Szóval, ha Petya lektorálta a cikket, nekem még formáznom kell, képeket mellékelnem. De azok már mind ott várnak szépen.
- Hát... - fordulok barátomhoz a kérdése nyomán. Lazán a nyomdagépre dobom karomat, így támasztva, másik kezem csípőmre vágom, lábaim keresztezem. Ha tudnám, ki Tapsi Hapsi, simán mondhatnám, hogy most úgy állok, mint ő szokott, amikor a vadásszal beszél (vagy kb. akárkivel); mivel viszont nem ismerem őt, muszáj vagyok így örülírni. - Nem igazán tudom - vonom össze a szemöldököm és elgondolkozva nézek ide-oda. Hiába vagyok a suliújság vezetője, ha valakihez, hozzám aztán utoljára érnek el a pletykák, találgatásot; valamint bennem ritkán merülnek fel ilyen nyilvánvaló kérdések. Tudomásul vettem, hogy itt van valaki a minisztériumból, de hogy megkérdőjelezzem, mi dolga erre... nos arra csak most kerül sor, hogy Petya rávilágított. Filózásomból az zökkent ki, hogy a masina végez. Magamhoz veszem a meleg lapokat, átnézem, minden jó helyen van-e, semmi nem csúszott sehova, nem kenődött el, meg a képek szereplői se döntöttek-e úgy, hogy nem hajlandóak engedni, hogy szoksorosítják őket. Volt már olyan. Kereshettem másik, kevésbé makacs fotót.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. augusztus 5. 21:17 Ugrás a poszthoz

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | - megjelenésem - | #thesemomentsGIF

Miután magunk mögött hagytuk a pazar látványt, lassacskán helyére kerülnek bennem a dolgok annyira, hogy ellazuljak, hogy tényleg teljesen jelen tudjak lenni mindabban, ami körülvesz minket és ki is tudjam mutatni rajongásom.
- Menjünk - bólogatok nagy mosollyal, Herceget szépen leültetem a bolt előtt, aztán lépek is be, tartva aztán az engem követő Launak az ajtót. Hosszan elnézelődöm, miket lehet itt kapni. Hasonló élményem van, mint amikor először Magyarországra érkeztem és annyi különös árutól roskadoztak az üzletek polcai. A nyakláncomnak hála el tudtam olvasni, mik azok, csak olyan formában, színben, kinézetben kínálták magukat, amikre nem számítottam. Itt is ez van. Kezembe veszek valamit, pontos elképzeléssel, mi lehet és tök nem az. Pár ilyet meg is mutogatok a lánynak, de azért viszonylag hamar végzünk, hiszen tényleg nem vesszük túl magunkat. Kutyusom meg naná, hogy pattan is fel, amint kint vagyunk, farokcsóvál, aztán meg nagyon érdeklődik, miket szereztünk neki. Derűsen nyugtatgatom, simogatom fejét, elmondva neki, hogy azok a mieink, de nyilván ő is kap finomat, ne aggódjon.
Hiába esett jól ez a kis séta, irtó jó visszaérni a szállásra, ledobni a cipőt, inni egyet és már terítünk is az ebédhez. Ahogy lebegtetem oda a tányérokat, meg szerzek magunknak szalvétát, megállok annak félbehajtásában egy pillanatra, arcomon jóleső kis mosollyal figyelve az ételeket előkészítő barátnőmet, aztán körbepillantva a szálláson, eltekintve az állatkák felé is. Olyan különleges érzés ez. Olyan lebegős. Csak mi, itt a nagyvilágban, a tengerparton nyaralva.
- Az bizony - értek egyet Lauval a finomságokat illetően. - Még jó, hogy nem is kell - nyugtatom meg, hogy nincs hova sietni a kiadós étkezés után, miután magam is sóhajtottam egyet. Nemsokára ráérősen felkelünk, éppen csak elpakolunk, aztán leheveredünk kicsit. Ugyan, mikor barátnőm lefekszik a kanapéra, kicsit mérlegelek, én is elférek-e mellette, vagy csak üljek az egyik karosszékbe, de látva elgondolkozásomat, beljebb húzódik még inkább. Rámosolygok és már terülök is el mellette. Megbeszéljük, hogyan folytatjuk majd a napot, egyelőre viszont részemről kicsit talán el is alszom, legalábbis valamilyen alfa állapotban, mélyen szuszogok a lány mellett, hátamon heverve, kezeimmel mellkasomon.
Különben, még ha nem is ettünk volna ilyen jót, én tuti nem indultam volna neki akkor sem ennek a tűző napnak így délidőben, viszont mire magunkhoz térünk, már pont szedelődzködhetünk a strandhoz. Összeszedjük magunkat és már slattyoghatunk papucsainkban a vízhez. Részemről legalábbis flip-floppomban slattyogok. Régen volt már rajtam. Valószínűleg előző nyáron utoljára. Fürdőgatyám felvettem a sortom alá, még egy póló van rajtam, ismét napszemüvegem, törölköző a nyakamban és úgy nagyjából ennyi. Bandukolunk a helyes kis utcákon, mígnem hamarosan a homokos partra érünk, ahol vígan strandol a mágusnép. Kiterítem a plédünket az árnyasba, aztán megszabadulok fölös ruháimtól, csak fekete, sárga mintás fürdőnadrágom marad rajtam. Alakom egyre formásabb, izmosabb bár az edzéseknek hála, bőröm vakítóan fehér. Majd ez most változik. Lehajolok Herceghez.
- Megnézed, milyen a tenger? - kérdezem őt és pórázával vezetem a nagy víz felé. Ahogy odaérünk, gyanakodva nézi a közelgő hullámot és ahogy lábát mosná, el is szökken előle. Nevetek kicsit, odapillantva barátnőmék felé, majd visszanézve a kutyusra, aki azért kitartóan tanulmányozza a habokat. Viszont nem úgy tűnik, mint aki nagyon bele akarna rohanni. Nem is baj, nem kell, csak meg akartam mutatni neki.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. augusztus 6. 20:33 Ugrás a poszthoz

BETTI
suli után a polcok között | #notwhatyouwouldthinkofGIF

Vigyorogva megrázom a fejem, hogy ne aggódjon amiatt, hogy bemutatott magamnak. Tényleg érdekes volt, de baj az nincs belőle. Nem kínos. Legalábbis én nem érzem annak. Csakhamar pedig büszkén csillogó szemekkel hallgatom, ahogy a levitás kutyusomat dicséri. Nincs nehéz dolga ezzel, ám ez mit sem von le az értékéből.
- Ó, igen, nagyon szeretem csak úgy figyelni, mit csinál Herceg. Meg az is irtó klassz, ahogy már teljesen öszeszoktunk. Együtt ébredünk, mindenhova kísérget, már egy-egy rezdüléséből vagy hangjából tudom, mit szeretne, meg ő is az enyéimből, mire készülök, mit akarok... - sorolom vidáman és kissé megilletődötten az állattartás csodáit, amikről még a mai napig alig hiszem el, hogy így az életem részei lettek. Közben pedig már alig emlékszem, milyen volt enélkül.
- És milyen lényekre gondoltál például? - érdeklődöm meg, mikor a mágikus kedvencek is szóba jönnek. - A barátnőmnek egy sárkányleopárdja van - jut eszembe rögtön Benito. Aztán szusszanva nevetek egyet. - Aki egyébként egy kis kék csodacica - árulom el derültségem okát, ami nem más, mint hogy szerintem elég másként képzel el az ember egy ilyen fajtájú bestiát, ha csak a nevét hallja. - De tény, hogy nem érdemes vele packázni - teszem azért hozzá a teljesség kedvéért, hogy ha külseje alapján nem is, más tulajdonságai alapján teljesen kiérdemel egy ilyen tekintélyt parancsoló megjelölést.
- Ja, én is csak szerettem volna végre benézni ide. Eddig valahogy nem jutottam hozzá - bólogatok, körbetekintve, miközben kiderül, hogy hasonló céllal érkeztünk. Visszarakom a papírvágót és már böngésznék tovább, amikor a zene megüti a fülem. Odakapom pillantásom.
- Hű - húzódom közelebb a lányhoz, ahogy a balerina táncolni kezd a kellemes muzsikára. Kicsit én is elnyitom a szám, miközben gyönyörködöm a produkcióban. Igazán jópofán festhetünk kívülről.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. augusztus 8. 22:10 Ugrás a poszthoz

LIAM BÁCSI
indulás a BUD reptérről reggel | a nagy kaland | #ibelieveicanflyGIF

Tágra nyílt, ámuló szemekkel lépkedek apa mellett, elmerülve a reptér közegében, néha lelassítva, meg-megállva képernyők vagy éppen boltok előtt. Mikor Liam bácsi a könyvek közé veti magát, én is megyek nézelődni és furcsállva lapozok végig egy mesegyűjteményt: semmi nem mozdul benne, nem szól ki belőle, nem érint meg, nem kavarog ki. Csak tele van sok szép, színes képpel meg szövegekkel. Mind ilyen? Felnyitok pár felnőttebb irodalmat is. Azok meg aztán végképp csak lapok és írás. Mindegyik oldalon. Elsandítok egy idős hölgy felé, aki szintén belenéz egy könyvbe. Azt lesem, ő mit szól ehhez, ám úgy tűnik, neki ez természetes. Hát ez nagyon izgalmas! Csak írás és ennyi. Milyen egyszerű és nagyszerű!
Bizony, hogy én nézelődni szeretnék. Elkujtorgok mindenfele, mutogatva közben utitársamnak ezt-azt, közben próbálva nem feltűnően tesztelni a varázstalan holmikat. Legalábbis nem túl furán. Főleg a szuveníres izgatja a fantáziámat, azért megtorpangatok még más boltoknál is. Venni semmit nem akarok. Arra ocsúdok aztán, hogy mehetünk is a repülőgépünkhöz. Továbbra is nagyon összpontosítok, hogy mindent jól csináljak. Az igazolványomat egyszer azért elejtem, amikor próbálom átadni, de az ellenőrző úr igazán kedves, nem nincs belőle gond. Mélyeket lélegzek, ahogy haladunk a szűk folyosón, ám rendre összemosolygok apával. Szerencsére ő intézi a csomagjaink elrakását. Beültet aztán az ablak melletti helyemre. Jó sokan utaznak egy ilyen vasmadárban és jó szorosan egymáshoz. Szerencsére nekem csak Liam bácsihoz kell simulnom. Oké, nem lenne tragédia máshoz sem, de azért ez így mégis klasszabb.
A légiutaskísérők elkezdik megtartani a biztonsági bemutatót, amihez a figyelmünket kérik. Rögtön nyújtogtom a nyakam, hogy minél többet lássak belőle. Közben észreveszem, hogy igazából az utazóközönség nagy része oda se pillant. Összevont szemöldökkel pislogok erre kettőt, azonban nem érek rá velük foglalkozni. Figyelnem kell. Van is mire. Nagyon hasznos dolgok hangzanak el a sonorusos stewardesstől, amire a többiek be is mutatják, mit hogyan kell. Felnézek magunk fölé, ahonnan ezek a levegőadó maszkok esnének ki baj esetén, viszont már éppen nekiállnék elkeseredni, hogy nem tudom megjegyezni, mit kell azzal a felfújható mellénnyel csinálni, amikor kiderül, az előttünk lévő ülésre oda van írva minden. Felcsillan a szemem és a bemutató után el is kezdek tanulmányozni.
- Eléggé felkészültek. De nem gyakran van ezekre szükség, ugye? - merül fel azért aggodalmam, vajon mennyire biztonságos ez az utazás. Nem komoly ez a félelem, csak most így az ismertető alkalmával le is peregtek bennem az események, amik miatt ezen eszközök használatára kényszerülnénk.
Mindenkit megkérnek, hogy üljenek le és csatolják be az öveiket. Meghúzom magamon, nem túl szorosan, és ahogy észreveszem, hogy a légiutaskísérő jön megnézegetni, direkt kihúzom magam, hogy jobban rám lásson. Hamarosan elindul a gép, én pedig az apró ablakra tapadok. Egyelőre csak gurulunk a földön. Ráébredek aztán, hogy a többiek is csak itt láthatnak ki mellőlem, szóval picit hátrébb dőlök.
Kiérünk egy nyíltabb részre, a vasmadár erős berregésbe kezd és megindul, egyre gyorsulva. Nyelek egyet és apa keze után nyúlok mellettem. Rápillantok, nem baj-e. Ahogy pedig egyre nő a sebesség, úgy döcög a jármű alattunk egyre jobban, a gyomrom pedig, mintha az ülésem háttámlájához akarna tapadni. Végül egyszercsak minden más lesz. Olyan könnyű. Felemelkedtünk. Megint odahajolok az üveghez és észre se veszem, de szorítom Liam bácsi kezét. Ez a hatalmas fémtömeg felszállt. Tényleg felszállt velünk!
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. augusztus 12. 10:05 Ugrás a poszthoz

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | #thisviewGIF

Nem, nem kentem be magam. Ahogy visszanézek a lányra a habok meg kutyusom mellől, ez eszembe is jut. Mármint eszemben volt különben is, viszont most majdnem odaszólnék, hogy megkérjem, naptejezzen be. Viszont ehhez túl messze van, kiabálni meg nem akarok; meg ráébredek, nem fog elszaladni sehova a tégellyel, nem seprűverseny ez. Egyelőre tehát csak figyelem Herceget. Aztán felnevetek Benito vízbe vetődésén. Erre kutyusom fülei is megemelkednek az eddigi lehunyasztottság után és még farkat is csóvál, érdeklődve fürkészve, mit csinál a csodacica.
Sóhajtok egyet és bólogatok párat, eltekintve a horizonton, majd körbe körülöttünk. Csodálatos, tényleg. Ám nem hagyom abba a gyönyörködést, hiszen barátnőm beveti magát a hullámokba. Mosolyogva, elvarázsolt tekintettel figyelem, lassan pislogva. Becsukom aztán nyitva felejtett számat és nyelek egyet, továbbra is a parton álldigálva pitbullommal. Picit végigpillantok Laun, ahogy nem sokkal később vizesen lesimuló hajú, cseppekkel borított valójában felénk indul. Aztán csak figyelmesen hallgatom, mit mond.
- Hát megnézhetjük, mit szól ahhoz, ha nem hullámzik - húzom fel vállaimat, lenézve állatkámra, bár őszintén, nem hiszem, hogy ezzel lenne a gond. Szerintem úgy egészében nem hozza lázba a csobbanás. Ettől még nyilván megér egy próbát. Főleg, hogy nekiáll csóválva nyüsszögni, mikor a sárkányleopárd hívja őt. Vigyorogva nézem őket én is. Hihetetlen édes Benito!
- Esetleg... öm... - kezdek neki nyökögni valamit, visszalesve picit a plédünk felé. - Bekennél még előbb, kérlek? - mutatok is oda hüvelykujjammal a vállam mellett az előbb megvillantott naptej felé. Röhej mondjuk, hogy már megint elfelejtettem utánanézni valami jó kis napvédelmi bűbájnak, pedig tuti van valami klassz, amit magam is el tudok intézni és nem szükséges kiráncigálnom szegény lányt a vízből, aki végre már belevethette magát a tengerbe, ami annyira az ő közege. - Meg neked is kell még a hátadat, nem? - teszem hozzá a másik fontosat.
Miközben így beszélgetünk meg latolgatunk, gyakorta elpillantok a többi strandoló felé. Főleg családok vannak itt. Néhányak egyenesen felverték mágikus sátraikat és a szülők annak enyhéből figyelik a gyerkőcöket, akik a legkülönfélébb játékokat űzik: ki-ki élvezi, ahogy a felnőttek varázslattal kavarják nekik a vizet, hogy ők pöröghessenek benne vagy éppen emelgetik őket a hullámokkal; mások bemártják Tengergömb karikájukat, hogy aztán buborékot fújjanak a vízből és vagy csak nézzék, merre száll, vagy versenyezzenek is, ki tud nagyobbat; közben távolabb a parton egy hatalmas homokvár készül, kagylókkal díszítve. Az egyik apuka éppen szórja rá a bűbájokat, hogy egybe maradjon az építmény.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. szeptember 25. 21:21 Ugrás a poszthoz

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | #wethairweteverythingGIF

Ah. Jól van. Örülök, hogy nem gond, hogy még bekenetem magam vele. Mármint azt valahogy sejtettem, hogy nem gond, de úgy tűnik, nagyon nem gond. Megkönnyebbülten vigyorodok el. Mondjuk azt nem értem, miért süti le a szemét. Figyelem picit, van-e valami baj. Nem rakom össze magamban az okot. Nem arról vagyok híres. Indulunk is a pléd felé és bólogatok neki, hogy rendben, bekenem akkor én is őt. Boldogan. Herceg jön velem, hiszen továbbra is pórázon tartom. De szerintem magától is jönne utánam. Ez csak olyan védőháló.
- Okés - fordulok is meg mosolyogva, mutatva benaptejezendő hátamat barátnőmnek. Vállamon pár szeplő virít. Remélem, jól elér így meg minden! Nem igazán vagyok magasabb nála, szóval nem hinném, hogy szükséges lenne berogyasztanom a térdem vagy ilyesmi. Közben a tengert meg állatkáinkat figyelem, aztán picit hátrafele fordítom a fejem, Lau felé, ahogy beszélni kezd. Csakhamar rájövök, mikre gondol.
- Tuti kapható az árusoknál - vágom rá a buborékkészítőre.
- Tengergömb a neve - árulom el ezt is. Nálunk ez ugyanolyan bevett strandolós holmi, mint náluk a polifoam vagy a vízipisztoly, amik viszont nekem lennének újdonságok. Ahogy a többiről kérdez, nekiállok morfondírozni, mik lehetnek még a kínálatban. - Mármint játék? Hm... Szokott lenni még Szipkaszivacs meeeg... Aquaszkóp és... öm... - töprengek, aztán...
- De majd megnézhetjük a bódékat! - ajánlom aztán, ahogy rájövök, nem kell nekem itt tengerparti kellékeket sorolni, amikor meg is mutathatom őket. Majd egy mártózás után. De előtte még jön a bekenés, amit inkább most élvezek is csendben tovább. Rajtam aztán a sor, én állok a lány mögé. Azt hiszem, tovább kenegetem a hátát, mint az szükséges lenne. Dehát ártani nem árthat, nekem meg tök jól esik. Ahogy aztán ezzel megvagyunk, vissza a tengerbe!
Hiába csitítgatja viszont barátnőm a hullámokat, jól sejtettem, ez kutyusomat nem hatja meg. Sétálgat csak a nedvessé lett homokon, kacérkodik a partot nyaldosó vízzel, ám több se kell neki. Úgyhogy kikötöm őt egy fához, hagyva bőven mozgásteret meg árnyéklehetőséget és mi többiek merülünk is el a habokban.
Oké, az túlzás, hogy én elmerülök. Szépen lassan haladok beljebb, derűs fintorokkal. Igen, ez azért hűs nekem. Főleg így felhevült testtel. Végre aztán nyakig alámegyek, meg utána egészen. Bár ez utóbbit csak amolyan felfrissülésül, hogy a hajam is vizes legyen, amit aztán bőszen túrok hátra mindig. Beszélgetünk, úszkálunk, Lauék magán vízi parádéval szórakoztatnak. Olykor persze elnézek Herceg felé, aki egy idő után csak fekszik és figyel minket. Meg nem tudnám mondani, meddig vagyunk bent, de aztán csak kikászálódunk végül. Tudom, hogy barátnőm megszárítana simán, de én szeretek törölközővel a vállamon flangálni, szóval így is teszek, miután már felitattam kicsit magamról a tenger sós cseppjeit.
Bedobom aztán, hogy szerezzünk valami hűs innit. El is bumlizunk az árusokhoz, megkaparintunk egy-egy jégkockás limonádé különlegességgel, és azokat iszogatva nézelődünk tovább. Minden van. Mesélem az én sellőmnek, mi mire való, aztán...
- Ezt kérem szépen - fogok meg egy égszínkék Tengergömb karikát, mutatva a bódésnek. Kifizetem, majd a lányhoz fordulok.
- Parancsolj - adom át neki, csillogó szemekkel.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. szeptember 27. 20:56 Ugrás a poszthoz

PETYA
hétköznap délután a nyomdagép mellett | #letsdothisGIF

Odakapom barátomra a fejem, amikor bejelenti, hogy végzett. Komolyan? Mármint, nem az ő képességeit kérdőjelezem meg, de nem is olyan rég csak ábrándnak tűnt, hogy ennyire a célegyenesben legyen az újság.
- Fantasztikus vagy - rázom a fejem, boldog hitetlenül.
- Persze - kapom is el tőle a papírt, hogy átfussam én is még egyszer. Szinte öntudatlan lépek el a nyomdagéptől, ahogy felajánlja, hogy ő őrzi, viszont közben már régen az anyagban vagyok elmerülve.
- Szerintem is rendben - biccentek és már lépek az asztalhoz, hogy összeállítsam az oldalt, odaillesszem a fotókat. Ezalatt a legendás lektor beszélni kezd hozzám. Értőn hümmögve bólogatok, pedig igazából semmit nem fogok fel abból, amit mond. Nem tudok több felé koncentrálni.
- Bocsánat, mindjárt figyelek, csak ez legyen kész - közlöm is vele, bár tekintetem ürességén láthatja, hogy most nagyon magamban járok, kattognak bent a kerekek, miközben igazán összpontosítok, hogy jól végezzem el a szokásos lépéseket. Kisvártatva már kész is a másolat erről a cikkről is. Indulhat a tömeggyártás! Megkönnyebbülten mosolygok Petyára.
- Mostmár mehet a sokszorosítás! - jelentem be örömittasan, meghúzom a megfelelő a kart és a nyomdagép már zörög, kattog is tovább, lázasan dolgozva. Kezeimet csípőmre téve, elégedetten sóhajtok.
- Szóval... - hagyom fenn a hangsúlyt, utalva rá, hogy most már tényleg el is jutnak hozzám a dolgok, közben visszajátszom magamban azt, ami a fülem pereméig jutott. Most be is engedem.
- Aaawh - adom is tanújelét elérzékenyülő hanggal és vonásokkal, hogy na, mostmár felfogtam. - De édes anyud - folytatom ugyanolyan olvadón.
- Lau is? Hú... - mosolygok tovább és elég elgondolkozóvá válnak vonásaim. - Majd... majd megkérdezem őt. Vagy persze, ha te akarod... - nyújtom barátom felé a tenyerem, mintegy így adva át a lehetőséget, ha persze ezt inkább ő szeretné.
- Minden esetre köszönöm - bólogatok csillogó szemekkel. Hihetetlen jól éreztem magam abban a minden-ízében otthonban, abban a szeretettel töltött házikóban. Szívesen látogatnék el ismét oda.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. szeptember 28. 20:48 Ugrás a poszthoz

BETTI
suli után a polcok között | #imleavingGIF

Ahogy sorolja, milyen lények merültek fel benne, jólesően szenvedő arcot vágok, hiszen csaknem nyüsszögni kezdek, miközben lelki szemeim elé úsznak az említett állatkák. Egyik cukibb és szebb, mint a másik.
- A sima cica olyanolyan klassz - véleményezem derűsen a választást. Ezután nemsokára elmerülünk a zenedoboz nyújtotta élményben, míg be nem csukja.
- Nincs esetleg ráírva valami? - kérdezem és átveszem tőle a csecsebecsét, hogy megvizsgáljam. Az ilyen antik tárgyakba gyakran vésnek valami azonosítót. Az a helyzet, nem esett le nekem, hogy ez egy költői kérdés volt részéről, és hogy a lány nem is igazán úgy értette, hogy mondjuk eredetileg honnan van, hanem, hogy hány és hány kézen ment át az évtizedek során.
- Ó, nézd csak... Üstösdi Báj 1837 - olvasom fel, amire bukkantam.
- Az egy település, igaz? Üstösd - vonom össze a szemöldökömet. Annyira sok helyen nem jártam még itt Magyarországon, de a főbb mágustelepülésekről hallottam már. Párban jártam is, azonban az említetthez még nem volt szerencsém.
Visszaadom iskolatársamnak, aztán indulok tovább szemlélődni. Nehezen lenne meghatározható, melyik tárgyak ragadnak magukkal leginkább. Mintha válogatás nélkül szemlélném egyiket a másik után. Végül sóhajtok egyet. Hiszen napestig el tudnám itt böngészgetni a kínálatot, viszont ideje indulnom.
- Na szia, én megyek - lépek Bettihez, elbúcsúzva tőle. Gondolom, megérti, hogy máris elsuhanok. Egy olyan édes szürkeséget, mint aki kint vár rám, kinek van szíve túl soká magára hagyni?
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. október 2. 20:51 Ugrás a poszthoz

LAU
a nyári szünetben Stijenában (Krk, Horvátország) | #besideyouGIF

Szélesen elvigyorodom a karikáért kapott puszira és szendén nézelődöm körbe, éppen csak nem pirulva. Valószínűleg bárki azt hihetné, hogy még csak az udvarlásnál tart a kapcsolatunk, és amilyen nagyot tévednének, ugyanannyira igazuk is lenne: hiszen az udvarlás az tart, az örökké tartani fog. Csak közben már jó ideje egy pár vagyunk. Még ha ez a tény újra és újra boldog csodálkozásra is késztet.
Naná, hogy kipróbáljuk majd a szerzeményt! Bólogatok. Szívesen megmutatom neki, hogyan kell. Fura különben, mert nem mintha ő ne lenne képes csak úgy ilyen vízbuborékokat röptetni, azonban ez így mégis más, gondolom.
- Mehetünk, persze - nézek el a leterített plédünk felé, hátratúrva a hajamat, ami már egészen megszáradt. Noha én kutyusomért nem annyira aggódom mondjuk. Pont ezért, mert állandóan jókedvűnek látom. Nem lógatja a fülét, nem nyüsszög, csak elvan akárhol, figyeli a tájat, az embereket, minket. De minden esetre tényleg jó lesz indulni. Holnap is van nap és strandolási lehetőség!
Nemsokára már a szálláson teszünk-veszünk. Barátnőm után én is bevetem magam a zuhany alá, ahova Benito elkísér, Herceg meg addig a lány társául szegődik, farokcsóváló árnyként a nyomában járva. Frissen, tisztán megérkezem aztán és készülődöm én is a csillagleshez. Egy pulcsit veszek azért, estére hűlt valamennyit az idő. Talán ellennék nélküle is, de jól esik így. Kibattyogunk, leterítjük a pokrócot és kényelmesen elhelyezkedünk. Kezeimet tarkóm alá teszem és magam mellé mosolygok a szőkére. Szerencsénk van, nagyon tiszta az ég. Még a Tejút is látszik! Gyönyörű.
Csöndesen beszélgetve heverünk a csillagos ég alatt, összebújva. Állatkáink is mellettünk pihennek. Herceg háta az oldalamnak simul. Körbe vagyok véve.
Különleges ez a pillanat és különleges ez az egész nyaralás. Talán most először érzem azt az igazi önállóságot. Azt, hogy magunk vagyunk. Úgy, mint a felnőttek. Mégsem vagyunk azok. Csak tartunk felé. Aztán meglátjuk, elérjük-e valaha. Jelenleg én nem érzem úgy. Most is, amilyen csodás minden, annyira motoszkál bennem valami lappangó félelem is, így egyedül a világban. Csakis amiatt nem vetek rá ügyet, mert tudom, hogy pár nap múlva hazamegyünk. Hazamegyek apához. Kicsit úgy érzem, hogy ebben a tudatban akármeddig itt tudnék maradni. Ha tudnám, hogy aztán akármikor hazamehetek. Ha tudnám, hogy nem egyedül kell boldoguljak. Az önállóságtól messze áll hát mindaz, amit most teszünk, én mégis nagy lépésnek érzem és szinte büszke vagyok rá, ahogy ilyen klasszul helytállunk. Nem tudom, butaság-e ez, de nem is érdekel. Inkább csak örülök. A pillanatnak, a nyárnak, ennek a kalandnak, a csillagoknak, a kellemes esti levegőnek, a susogó fáknak, a partról érkező mulatság- és hullámhangoknak, a sós tengerillatnak, az állatkáink szuszogásának, hozzám simuló barátnőmnek. Nekünk.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. november 18. 12:13 Ugrás a poszthoz

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #watchingtheworkGIF

Már jó ideje tudom, hogy a falatozót felújítják, átalakítják és hogy nem is akárhogy: olyan lesz, mint Noé bárkája. Vagyis mostmár igazából olyan is. Mindig, ahogy ballagok Riley felé -hogy ott megszerezzem a kutyusomat és hazahoppanáltassunk-, lassítok kicsit a hely előtt, hogy szemügyre vehessem, hogyan állnak éppen. Nem sok órám volt, az utolsó végül el is maradt, úgyhogy elég korán végeztem ma, így aztán főleg van időm bámészkodni, nem kell sietni.
Látom, hogy valaki éppen dolgozik az étterem külső díszítésén. Kezemet barnás, őszi dzsekim zsebében tartva, sulitáskámmal hátamon bandukolok közelebb. Már itt ékeskedik rajtam a fekete-sárga navinés sálam, ám egyelőre csak lazán nyakam köré dobva. Egyre hűsebb van bár, azért még nem vészes. Megállok az ablakok előtt és csillogó szemekkel bepislogok kicsit a benti térbe, meg érdeklődve fel-felnézek a dolgozóra. Szívesen megkérdezném tőle, mikor lesz kész teljesen a bárka meg ilyenek, de egyrészt nem szeretek csak így leszólítani ismeretleneket, másrészt nem akarnám őt megzavarni a munkálat közben. Főleg nem ott a magasban. Mondjuk, ha már itt tartunk, nem tudom, miért kell neki létra. Lehet, hogy varázstalan? Akkor érthető lenne. Jó, mondjuk, ha mágus, akkor is csinálhatja így, ha valamiért jobban szereti ezeket a megoldásokat. Vagy ha most éppen ez praktikusabb.
Picit elbambulok, ahogy figyelem, miket aplikál fel éppen. Nem veszem észre magam, hogy úgy nézem, mintha csak direkt nekem adna műsort.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2020. december 1. 18:37 Ugrás a poszthoz

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #nicetomeetyouGIF

Nem akar ez összejönni szegénynek. Aláhullik a háló, én meg csak figyelem. Nem tudom, érte nyúljak-e, visszalebegtessem-e neki, vagy azzal csak gondot okozok, esetleg még rossz néven is veheti, hogy beleavatkozom a munkájába. Ezen tépelődöm magamban, amikor megszólít a magasból. Felkapom rá a fejem.
- Ó, én... én csak... - kezdek hebegni mosolyogva. - Szóval engem csak érdekel, milyen lesz, ha elkészül - mutatok el kicsit az étterem felé. Lenne itt számomra munka? Komolyan? Csak így? Az a helyzet, nem fordult még meg komolyabban a fejemben, hogy dolgoznék. Úgyhogy nem is fűzöm tovább a szót, remélem, így világossá tettem, hogy szimpla nézelődő vagyok. Noha azért motoszkál bennem a dolog. Már csak kiváncsiságból is.
- Igen - simítom meg derűsen sálamat, lehajtva kicsit a fejem, ahogy lepillantok rá - Mikhail Kazanov és Ardai Tánya professzorok - felelem nagy bólogatva, bár fogalmam sincs, neki mondanak-e bármit ezek a nevek. - Ön is a Bagolykőbe járt? - adja magát kérdésem. Érdeklődő tekintettel pislogok rá felfelé, azonban már nem soká kell a magasba kémlelnem, hiszen leérkezik hozzám.
- Hú - nyújtom a kezem, elkerekedő szemmel mosolyogva, miközben megtudom, kivel van dolgom - Örvendek. Thomas Middleton, navinés prefektus - biggyesztek oda én is egy jelzőt a nevem mögé vigyorogva. Nekem ez a titulusom és úgy feltételezem az imént elhangzottakból, hogy ez számára jelentőséggel is bírhat.
- Honnan jött az ötlet... hogy... szóval miért Noé bárkája? - variálok kicsit azon, hogyan tegyem fel a kérdésemet. Végül így sikerül. Közben elpillantok kicsit az említett étterem felé, aztán figyelem a jó kiállású férfit, ismét zsebeimbe csúsztatva kezem.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2021. február 7. 09:58 Ugrás a poszthoz

BALÁZS atya
suli után az étterem előtt | #ohgodGIF

Hétvégén nyitnak. Ez remek. Szóval nem kell sokat várjak, hogy bent is kicsit körbenézzek. Mondjuk akkor már illene valamit enni is, gondolom. Nem volna szép csak úgy besétálni nézelődni, rendelés nélkül.
- Sikerült szerintem - bólogatok hozzáértőn, miközben az épületet mustrálom. - Oké, talán, ha nem tudnám, mi a neve az étteremnek, nem feltétlen jutna eszembe rögtön, hogy ez egy bárka. Mármint gondolnám, hogy valami hajóféle, de... így viszont egyértelmű - fűzöm kicsit tovább a szót, miközben ízlelgetem a látványt.
Szélesen elvigyorodom közös bagolyköves házunkkal kapcsolatos lelkesedésére. Örülök, hogy osztozunk ebben is. Megint kicsit igazítok sálamon, ahogy a sajátját említi.
- Megvan az Edictum, igen - őrzöm vadalma ábrázatom az újabb felvetésre - Pár évig én voltam a főszerkesztője. Nemrég adtam át a posztot. Most is tag vagyok, de már csak, mint cikkíró - taglalom csillogó szemekkel, hogy nem egyszerűen van az lap, ám még közöm is van hozzá. - Melyik rovatokba írt? Milyen témákban? - kérdezek kicsit vissza. Pedig egyébként én nem vagyok az a nagy visszakérdező. Kicsit úgy vagyok vele, úgyis  mesélnek az emberek róla, ha szeretnének. De ez most szöget üt a fejembe.
Aztán... kész. Ajkaim elnyílnak, szemeim enyhén elkerekednek és így pislogok az előttem álló férfira, megilletődötten. Pap. Ő egy pap. Próbálom befogadni a továbbiakat is, amiket elmond, de picit leragadtam. Nyelek egyet és bólogatok. Avatatlan szemeknek olybá tűnhetne, hogy esetleg megrettentem vagy ilyesmi. Pedig talán pont, hogy az ellenkezője. Csak hasonlóan erős érzés.
- Ez fantasztikus - fakad ki belőlem végül, miközben hallgatom. - Én... tudja, én... én is keresztény vagyok - nyekegek, majd szinte csak lehelem az utolsó szót, zavart mosollyal. Nem tudom, hogy kellett volna ezt mondani. Hogy szokás ezt mondani. Apán és a templomunk nyáján kívül nem sokakkal találkozom a vallásom hívei közül. Pont azért, amit elmond: a varázsvilágban kevesen vagyunk. - Katolikus - teszem ezt hozzá, mert rádöbbenek, nem tudom, ő is az-e. Az se baj, ha nem, persze. Közben meg remélem, nem túl idétlen, ahogy ilyen direkten adtam ezt elő. Komolyan  nem tudom, hogyan szokás. Nekem nem megy az utalgatás.
- Ú... hát... - pillogok a bejárat felé, ahogy felajánlja a lehetőséget, hogy bemenjek. - Szívesen körbenéznék - árulom el neki. Úgy tűnik, meg is oldódik akkor a dilemmám. Aztán csakhamar egy menüt kapok és egy invitálást a megnyitóra. Oké, ennyi, végem. Észre sem veszem, de kezem kicsit remeg, ahogy a lapot szorongatom. Nagyon izgatott vagyok. Tudom, biztosan sokan kinevetnének azért, hogy ilyen lázba jövök ettől a helyzettől. Dehát nagyon sokat jelent ez nekem és... ilyen vagyok, ez van. Lelkes, áradó, amit még visszafogni sem igazán vagyok képes. Szerencsére, nem is igazán kell tennem általában.
- Köszönöm - fejezem ki hálám, gyermekien őszinte, nyílt tekintettel, majd kicsit megszeppenve nézegetek a bejárat felé. Egyedül menjek? Vagy együtt megyünk? Közben próbálom kicsit rendbeszedni magam és a rajongásom. Meg azon agyalok, atyámnak kell-e őt szólítanom. Jobban mondva: szólíthatom úgy? Amióta elmondta, hogy pap, szívesen odabiggyeszteném egy-egy mondásom után.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2021. május 3. 20:58 Ugrás a poszthoz

BALÁZS atya
suli után az étteremben | #goaboardGIF

Bólogatok. Tudom. Tudom, hogy ritka varázslókörökben a pap, mint kelpi a parton, és sokan kifejezetten úgy gondolják, a kettő üti egymást. Mármint az egyistenhit és a mágia. Szerintem nem. Egyáltalán nem. Túl összetett a világ ahhoz, hogy ezek ne férnének meg.
Szó szót követ és éppen csak becsuknám a számat az egyik ámulat után, máris jön a másik. Igeolvasás? Hát ez csúcs!
- És mikor vannak ezek az alkalmak? - kérdezek a művelődési házas eseményről. - Mindenképpen elnéznék - tárom fel előtte szándékomat. Nem akarnám kihagyni. - Van közönség? - érdeklődöm és bele se gondolok, hogy ebben a formáben ez talán faragatlan kérdés. De remélem, érti, hogy értem. Még mugli körökben sem feltétlen népes a publikum egy ilyen felolvasáson, nem hogy mágikus társaságban.
Hálás biccentés után ballagok előre, hogy nekikezdjek váózásomnak és zésemnek, ide-oda járatva tekintetem.
- Mintha a bárkán lennénk - susogom megilletődve. A bibliai képek hallatán pedig arrafelé kapom a fejem és már lépdelek is oda megnézegetni őket.
- Nem mindet ismerem fel... - vallom meg, számat picit elhúzva, ám a teljes igazság az, hogy sokkal többet nem ismerek fel, mint amit igen. Amit pedig igen, ott sem mindnél állítanám teljes magabiztossággal, mit mutat a festmény. - Elmondaná, atyám, melyik mit ábrázol? - kérem tőle, megszólítva végre úgy, ahogy már nagyon kikívánkozott, viszont olyan természetesen csúszott ki most, hogy észre sem veszem.
- Ó... hát... nem nagyon tudom még - húzom fel vállaimat, zavart kis mosollyal. Elképzelésem sincs, mihez akarok kezdeni. Azt se nagyon tudom, mi az, amihez értenék annyira, hogy azzal foglalkozzak majd. A suliban még egyelőre mindennel elboldogulok úgy-ahogy, de így mestertanoncként azért már kezdenek szorongatni a követelmények. - Általános mesterképzésen vagyok - adom tudtára, hogy a szak, amelyen vagyok sem egy bizonyos területre készít.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thomas Middleton összes RPG hozzászólása (436 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Fel