32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thomas Middleton összes RPG hozzászólása (436 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 15 » Le
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. szeptember 29. 23:00 Ugrás a poszthoz

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x

Már miközben felteszem neki a kérdésem, elkezd befurakodni egy válasz zavaros gondolataim közé. Egy egyértelmű válasz, csak még nem akarok tudomást venni róla. Ám ez ugyanaz a felelet, amit végül ő meg is oszt velem. Amiatt hiszi ezt, amit tegnap látott. Amiatt, ahogyan öleltük egymást Rileyval. Szomorúak lesznek vonásaim. Nagyon szomorúak. Hiszen én is az leszek. Az sem segít sokat, hogy meglátom, a lány is odavan. Aztán felhozza az árvaházat. Azt, amit elmeséltem neki az erdei menedékben. Azt, hogy miket csináltak velem és hogy rám milyen hatással voltak ezek. Vagyis inkább nem voltak. Erre egyenesen elhűlök. Gyorsan folytatom a légzést, amit véletlen abbahagytam. Lehunyom a szemem és markolgatom tovább enyhén zsibbadó ujjaimat. Meg kell nyugodnom. Meg kell nyugodnom. Egy mélyebb belégzés után hosszan fújom ki a levegőt, visszasétálok Lauhoz és leülök mellé, előre dőlve, combjaimra könyökölve, egymásba simítva kezeimet.
- Semmi baj - suttogom, és ez először úgy hathat, mintha magamat nyugtatnám.
- Semmi baj - ismétlem meg aztán hangosabban, immáron a szemébe nézve, hiszen igazából őt akarom nyugtatni. Szavaim pedig őszinték bár, tekintetem ellent mond annak, amit állítok. Dehát van ez így, hogy több dolog igaz egyszerre. Nyelek egyet és búsan pillantok végig rajta.
- Ezért nem aludtál? - kérdezem meg csöndesen. Újrajátszottam magamban most mindent, ami az iménti találkozásunk óta történt és így már egészen más színben látom a tekintetét, a fáradtságát, az egészet.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. szeptember 30. 20:52 Ugrás a poszthoz

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x

Lesütöm a szemem. Nem tudta, mi a helyzet. Miket hihetett, atya ég. Megkérdezhetett volna. Rám írhatott volna. Vagy elküldhette volna Sutrát. De talán nem is azzal volt a gond, hogy módot nem talált, hanem nem állt rá készen. Mindegy, csak remélni merem, hogy nem lesz ilyesmi újra.
- Sajnálom - suttogom a kialvatlansága miatt. Nem akartam ebbe sodorni, még ha akaratlanul is történt. Még ha nem is tehetek róla. Nem szabadna ilyet okoznom. Mégis okozok néha. Mintha sehogy nem tudnám ezt kivédeni. Talán nem is lehet. Talán nem állok efölött.
Rátekintek és csak figyelmesen hallgatom. Nyelek egyet arra, hogy fura élmény volt neki így látnia engem valakivel. Nagyon várom, mi jön a de után. Hála csillan a tekintetemben és gyorsan bólogatni kezdek.
- Igen. Nekem igen - erősítem meg az elképzelését és végtelenül örülök, hogy nem nekem kellett ezt elmekegnem. Nem akartam, hogy valami idétlen magyarázkodásnak tűnjön, azonban valami hasonlót szerettem volna a tudtára hozni. Emiatt szomorodtam el annyira az előbb. Hogy az, ami számomra természetes és ami olyan fontos nekem, az őt elborzasztotta. Az benne rossz dolgokat szült. És nem voltam benne biztos, vajon ki tudom-e fejezni, mit jelent mindez számomra és hogy nincs ebben semmi. Vagyis ó, dehogynincs. Rengeteg minden. Csak semmi olyan, amit ő hitt. Már nyitnám a szám, hogy beszéljek még erről tovább, de vissza is csukom, mert rájövök, nem kell ezt ragozni. Érti ő. Ismer engem. Tudja, hogy nyílt színen nem gabalyodok össze így senkivel. Vele sem. Viszont most beláthatott abba, milyen vagyok valaki mással kettesben. Nyilván, naív dolog egy ilyen kis beugrót valami meghitt zugnak érezni, dehát mind tudjuk, hogy végtelenül naív vagyok.
Eszembe ötlik kisvártatva a másik dolog, amit mondott. Az otthon. Hátradőlök és kezeimet karba fonom. Elég kényelmetlen vonásokkal pislogok magam elé.
- Nem tetszett nekem, amit csináltak - mondom csöndesen, ám hangomban idegen éllel. Tőlem idegen éllel. Mintha egyenesen kikérném magamnak még a feltételezést is. Meglehet, bánt engem, hogy ezt felhozta. Nem tudom. Csak hát eleve nem jó emlékek és ezt belekeverni abba, hova vonzódom vagy sem... Igazából nem is teljesen értem az összefüggést. Attól még, mert valaki olyan erőlteti rád magát, aki abba a nembe tartozik, ami tetszik neked, még nem lesz feltétlen az ínyedre. Sőt. Bár lehet, hogy van, akinek igen. Van, akinek könnyít. Én ezt nem tudom. De rájövök, nem kell ennek logikusnak lennie. A barátnőm meglátott engem valakivel összebújva és rögtön megrohanta mindaz, amit tud rólam, aztán valami bizarr masszává állt össze, amiben ez is egy jogos pontnak tűnt. De nincs köze semmihez pedig. Összehúzom magam és egy szusszanással elnézek az egyik üres puff irányába, arcom kissé elfordítva Lautól, miközben próbálom az árvaházbeli társaim kegyetlenkedéseit visszaszorítani magamban oda, ahová ezek az élmények valók: a jótékony homályba. Mert bár bizonyos részeik, azok a hormonoktól tűlfűtött, ízléstelen baromkodások nem hagytak bennem olyan nyomot, amit elvárnának, hogy hagyjon egy ilyen tapasztalás, maga az, hogy ártottak nekem, igenis fájó pont. Persze, hogy az. A pár nappal ezelőttiek fényében főleg. Most talán kicsit még nehezebb is visszahessegetnem őket. De meglesz.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. szeptember 30. 22:10 Ugrás a poszthoz

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x

De nem csak ezért kérdezi mindenki, nem igaz? Mármint nem is tehetik, hiszen ahogy a lány nem, úgy ők se látnak így másokkal. Szóval nem hogy nem csak emiatt, hanem egyáltalán nem emiatt kérdezik. És szerintem barátnőmben sem csak ezek a tényezők játszottak szerepet. Elég sokat töprengtem már mindezen. Kénytelen voltam. Igazából egész konkrétan azon, vajon igaz-e. Vajon meleg vagyok-e. Mert valahogy újra és újra mindenki ezzel jön. Viszont akárhogy vizsgáltam magam ilyen szempontból, akárhogy agyaltam azon, érzek-e bármit fiúk iránt, mindig arra jutottam, hogy nem. Bár nem csak erre. Nade a lényeg, hogy persze, tudom, baromi érzékeny srác vagyok meg érzelmes is és barátságos. Igen. Meg talán néha sokaknak túlzsokba menően udvarias, és nem bámulom meg a lányokat és nem mondok róluk olyanokat, amiket a többiek. Se szembe, se a hátuk mögött. Igen. Ugyanolyan kedves vagyok egy csinos lánnyal, mint egy akármilyen fiúval, vagy mint egy olyan lánnyal, aki mások szerint nem olyan csinos. Igen. Meg nem nézegetem úgy a másik nem tagjait, nem legeltetem a szemem sehol. Igen, tudom. De ez... ettől még nem vagyok meleg. Erre jutottam. Nem, én csak ilyen vagyok. Mások viszont egyből másra gondolnak. Téves dolgokra. És nem az a bajom, hogy melegnek hisznek, hanem az, hogy annak hisznek, ami nem vagyok. Egy ideig még elengedem ezeket, viszont amikor a barátnőm is ezzel jön, azt hiszem, az az a pont, amikor érthető, hogy besokallok. A lényeg, hogy szerintem mindezek, amiket felsoroltam, szintén megbújhattak Launál is. Ha a fiúk tetszenének, az igazán sok mindent megmagyarázna. Igazán sok mindent. Akár a mi kettőnk kapcsolatában is. Csakhogy nem a fiúk tetszenek.
- Jobb, hogy megkérdezted, mintha csak forgatod magadban. Jobb, ha tudom, miért feltételezted - vonok vállat, továbbra se nézve rá, és mozdulatom laza bár, hangom sírásra álló. Ja, erről az érzékenységről beszéltem. Ha nem abban a vidám, felhőtlen állapotban vagyok, ami az életem nagy részét jellemzi, akkor máris gyűlnek a könnyek. Sőt, néha ugye a boldogságtól is. De ennek aztán igazán semmi köze semmilyen irányultsághoz, dehát sokan összekötik. Ez van. Mindegy.
Találka? Milyen találka? Ja, igen. Rándítok egy mosolyt a számra, de ennyi. Sajnos nem tudok váltani most erről. Még túl sok minden van bennem. Őt egy éjszakán át tartotta fenn, amit nem tudott, nekem nem fog két perc alatt mindaz eloszlani, amiket biztosan tudok és amik most itt kavarognak bennem, körülöttem, mindenütt. Mondani akarok valamit. Tisztázni akarok valamit, csak egyszerűen nem áll össze még. Rázni kezdem a lábam megint, ahogy továbbra is karba tett kézzel ülök. Tekintetem ide-oda jár a társalgó különféle pontjain, ahogy próblom összeszedni magam.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 1. 20:31 Ugrás a poszthoz

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x

Lassan, de biztosan felhagyok a lábam rázásával és már nem zsibong úgy bennem minden. Kikristályosodik, aztán letisztul. Magam mögött hagyom ezt az egész félreértést, a rossz emlékeket, a feltételezéseket, mások piszkálódásait, a lány álmatlan éjszakáját. Ebben nagyon jó vagyok. Egy pillanat alatt kerülök ki a mélyből, hogy aztán a kimászás fáradtsága talán még rajtam üljön, viszont a gödörrel már mit sem törődök. Kijutottam. Vége. Van nekem bőven más, amivel foglalkozzak.
Oldalra pillantok barátnőmre. Elaludt volna? Az sem lenne baj. Akkor elmondanám neki később. Rá is férne a pihenés. A légzése viszont nem olyan. Meg mocorog kicsit. Nem alvósan mocorog. Aprót nyalok a számon, próbát téve.
- Lau? - szólítom meg lágyan, hogy ha tényleg elszundított volna, erre ne rezzenjen fel. Ám ébren van ő. Amint rám figyel, torkot köszörülök, lesütve szemem kicsit közénk.
- Azt... azt kérdezted, vonzódom-e Rileyhoz meg úgy a fiúkhoz általában... - idézem fel ezt a momentumot, ám teljesen tárgyilagosan, csak felvezetésül. Olykor picit a lányra pillantok, de főleg inkább nem. Szeretném ezt normálisan kifejezésre juttatni és még nagyon képlékeny bennem is, félek, hogy ha őt figyelem közben, elterelődöm a gondolataimtól a reakciói miatt, vagy úgy egyáltalán miatta.
- Ahogy mondtam is, nem. Nem teszem. De különben az van, hogy én nem... öm... - tessék, még így is, hogy koncentrálok, így se vagyok képes határozott és összpontosított lenni. Már egy ideje nincsenek karba téve kezeim különben. Csak ölemben gyűrkélem őket, vagy éppen combomat dörzsölöm feszített tenyérrel. - Nem hiszem... - fejezem ki magam inkább így, de érződik, eredetileg nem így akartam. Út közben finomítgatom még. - Nem hiszem, hogy vonzódnék bárkihez is - mondom ki végre szelíden, mégis szilárdan. Mintha az a nem hiszem ott se lenne. Tán szükséges sem volt. Nekem viszont jól esett. Megkeresem Lau tekintetét utána. Azt már a tudomására hoztam pár hónapja, hogy nem kifejezetten foglalkoztat a szex. Ez viszont sokféleképpen értelmezhető és ezer fokozata lehet. Érthetem úgy, hogy másokhoz képest nem foglalkoztat annyira nagyon. Igazából ezt így is gondoltam. Talán most is így gondolom. És na igen, szerintem amiatt is lehetne melegnek hinni, hogy ilyesmit közlök a barátnőmmel, feltételezve, hogy ezzel akarom megúszni, hogy vele, egy lánnyal közel kelljen kerülnöm. De ez most csak eszembe jutott. Most nem ez a lényeg. Most nagyon is más a lényeg.
Olyasmit mondtam most ki, amit még eddig soha nem mondtam és gondolni sem gondoltam ilyen egyértelműen. Csak körvonalazódott. Csak egy érzés volt. Mivel azonban az egésznek nem volt szerepe az életemben, nem nagyon törődtem vele, hogy átvegyem magamban. Hogy rájöjjek, mik vannak bennem. Viszont mostmár barátnőm van. Mostmár igencsak a gondolatköröm része.
Felhúzom kicsit vállaimat és lágyan rázom a fejem, még a szavaim lecsengéseként, arcát figyelve. Kicsit félek, ha őszinte akarok lenni. Mert fogalmam sincs, létezik-e ilyen és ha igen, ez normális-e. Én annak érzem magam. Meg fogalmam sincs, nem riasztom-e el ezzel Laut. Hiába tudta rólam, hogy nem hajtom úgy a testiséget, mint mondjuk a többi korombeli srác, hiába volt már erről beszélgetésünk is, az egy egészen más szint, mint az, amire most rávilágítok. Megmagyaráznám, ha nem érti, hogy értem ezt, vagy csak úgy egyáltalán, szívesen pontosítanék, azonban előbb kivárok, egyáltalán mit szól és hogy esetleg van-e valami kérdése. Talán könnyebb lenne, ha lenne. Nem akarok csak úgy elkezdeni mindenféle példákat hozni vagy én nem is tudom. Istenem, tökre izgulok. Közben meg valahogy, mintha megkönnyebbültem volna. Igen. Kifejezetten.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 1. 22:34 Ugrás a poszthoz

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x

A nagy pillanatom után barátnőm visszahajtja szőke fejét a térdeire. Ennyi? Kész? Tudomásul vette és ennyi? Vagy mi történik most? Elég értetlenül figyelek, aztán elnézek róla kicsit, végiggondolva, mit mondtam. Pedig tök összeszedettnek tűnt. Oké, az túlzás, de sallangmentes volt. Akkor mégsem? Nem jól mondtam valamit? Vagy ez ennyire érdektelen dolog? Esetleg ő már úgyis tudta? Honnan tudta volna?
Összerezzenek picit, mikor hirtelen mégis felém fordul. Zavartan nevetek egy halkat a kis ijedelmem miatt, dehát éppen tisztára elgondolkoztam és nem hittem, hogy ő fáziskéséssel reagál majd rám. Márpedig mintha erről lenne szó. Úgyhogy visszaváltok a pár másodperccel ezelőtti, várakozó arcomra. Érkezik egy kérdés. Egy nem egyszerű kérdés. Hiszen nem túl konkrét. De próbálom összekapni a gondolataimat. Bólogatok kicsit, hogy lássa, eljutottak hozzám a szavai és azon vagyok, hogy megkapja a választ.
- Tetszeni tetszenek emberek. Mármint, van, akit szebbnek tartok, klasszabb a stílusa szerintem, vagy szimpatikusabb a kisugárzása, mint másoké meg ilyesmi. Akire szívesebben nézek, akitől jobb... jobb érzéseim vannak - írom valahogy körül, mi az, mikor tetszik valaki. Ám szerintem kiérezni a szavaim lágyságából, hogy nem romantikus tetszést értek ezalatt. Nem azt taglalom a kedvesemnek, kik miért jönnek be. Mert pont ezaz, hogy olyan nincs, hogy bejönnek. - De valahogy úgy veszem észre, hogy olyasmit nem váltanak ki belőlem, mint másokból. Tudod, ahogy a srácok izmairól beszélnek meg a vállaikról, meg ahogy a lányok alakjáról és... és mondjuk a fenekükről... - mosolyodom el helyesen zavaromban. Aztán koncentrálok megint - Vagy akár úgy, ahogy van, magáról egy akárkiről, hogy milyen jól néz ki és hogy... nem tudom... milyen dögös meg hogy egyben van. Szerintem, amit mások ilyenkor gondolnak vagy éreznek, azt én nem érzem meg nem gondolom - nézelődöm most kicsit a plafon felé, orromat ráncolva, ahogy egyensúlyozgatok a mondandómban. Nem azért, mert kényes, hanem mert érthető akarok lenni. - Engem nem... hoznak úgy lázba - fogalmazom meg ilyen nagyon szépen, hogy nem indulok be. Míg egyesek kimelegednek egy sármos mosolytól, mások meg izgalomba jönnek egy ajakbeharapástól vagy egy formás kebeltől, velem semmi nem történik. Semmi. Nincsenek vágyálmaim, piszkos kis fantáziáim. Semmi. Nem is voltak soha. Vagyis hát... hm. Hirtelen lesütöm a szemem és somolyogni kezdek valamin, ujjaimat birizgálva ölemben. Megnyalom a számat.
- De... - lehelem, már ezt az egy kis szót is tele jóérzéssel, csaknem érzékien - ... te igen. Te már igen - nézek Lau szemébe, megejtve ezt a helyesbítésfélét, miután megelevenedett pár emlék. Az a kis már pedig nem azt jelenti, hogy na te aztán igen, hanem az tényleg időt jelöl. Nem mindig vonzódtam hozzá. Tetszeni igazából mindig tetszett. Viszont mostmár vonzónak is találom. Amennyire én képes vagyok ilyesmire, nála ez megtörténik. Tetszeni nemtől függetlenül bárki tetszik, romantikus értelemben viszont a lányok tetszenek - legalábbis úgy voltam vele mindigis, hogy én egy lánnyal szeretnék majd együtt lenni -, lázba pedig a barátnőm hoz. Meg persze ővele a többi is megvan. Micsoda hármas.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 1. 22:43 Ugrás a poszthoz

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Bírom ezt a srácot. Vannak emberek, akikkel elég akár csak egy kevés időt töltened, és egyből azt veszed észre, hogy egyszerűen úgy jól megvagy velük. Oké, én bárkivel jól megvagyok, akinek nincs ellenkező szándéka, viszont van, akivel meg még jobban megvagyok. Nem kell, hogy olyan legyen, mint én, vagy hogy tudjak róla bármit, elég az, amit a társaságában érzek. Sapkás merénylőmtől és igazán egyedi önmagától meg egyszerűen jó kedvem van.
Beszélhet nyugodtan a nevemben, én is feltöltődtem a fűben. Összekanalaztam magam, legalább ennyire, hogy úgy fessek, mint aki még eljut ma valahova. A győzedelmes, jelvénymegtalálós hangulatomban viszont nem osztozik velem a karakteres eridonos. Először nem teljesen értem, mi baj van a pálcájával, de nagyon figyelem őt, hátha kiderül. A pantomim segít.
- Ajaj - véleményezem az ügyet a leghelyénvalóbban és már vizslatok is körbe megint, ezúttal az ő ingósága után kutatva tekintetemmel. Ám az expedícióba be kell iktassunk egy perc néma csendet, adózva a fiú hű társa áldozatának.
- Sajnos nem értek a bringákhoz - vallom meg hiányosságom, bocsánatkérő mosollyal. Ebből tökre arra lehetne következtetni, hogy máshoz viszont értek. Hogy van olyan összetettebb szerkezet, amit meg tudok szerelni. Hát nincs. Jó, ha alap gond van valami varázskütyümmel, talán rájövök, mi a helyzet. Viszont ez egy mugli holminál már teljesen kizárt. Ott még arra se jönnék rá, hogy mondjuk csak annyi a gond, hogy nem érkezik bele villanyáram, mert esetleg nincsen beledugva a falba a dugaszba.
- Lehet, jobb lenne lebegtetned. A pálcáddal, amit mindjárt megtalálunk - bólogatok bíztatóan, hiszen kétségem sincs afelől, hogy mindjárt meglesz az a szökevény. Van egy sanda gyanúm, hogy azt nem tudnám invitozni. Ha minden igaz, az nem így megy. De ha már úgyis itt sétálgatok és kukkolom a földet, felveszem onnan a táskámat és most a másik félvállamon tartom, az ép pántján hagyva lógni. A másikon most úgyse akarnám, az köszöni szépen, nem kér ma már az akcióimból.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 2. 00:20 Ugrás a poszthoz

LAU
délelőtt a kis pihenőrészen | az új tanév kezdetén | x

Tény és való, hogy talán nem most kéne megejteni ezt a beszélgetést. Egyáltalán nem meglepő, hogy sokkoltam. Még ha a körülmények nem lennének, akkor se lenne meglepő. Viszont bennem most érett meg ez és ismer, tudja, hogy el kell jönnie egy pontnak, mire ráébredek valamire és megosztom vele. Ez a két időpont pedig nem tud túl messze esni egymástól. Ilyen esetben nem. Nálam nem. Nem ebből a fából faragtak, aki megfelelő alkalmakat keresgél. Van, amire nem is tudom, mi a megfelelő alkalom.
Nyugtalanít barátnőm kifejezéstelensége. Elkezdődik bennem a finom reszketés és a fejembe férkőzik a gondolat, hogy nem kellett volna elmondanom. Hogy hülyeség volt. Hiszen nem változtat semmin. Kettőnk közt aztán a világon semmin. Gondolom. Szóval mi értelme volt? Csak furának fog tartani. Igen, biztos azt fogja hinni, hogy valami baj van velem. Vagy mégis mi jár most a fejében? Aggodalmaskodom itt már megint. Dehát olyan idegenen viselkedik. Borsózik tőle a hátam. De folytatom inkább. Küldetéstudattal magyarázok neki. Hátha javítok a helyzeten.
Végre aztán valami. Végre változik az arca. Hogy miért nem ezzel a résszel kezdtem? Mert általános viszonyulásaimról nyilakoztam, magamról és az érzéseimről a világgal kapcsolatban. Meg hát nekem ugye alap volt, hogy iránta, miatta mit érzek és nem jutott eszembe, hogy amit mondok, az miket sugallhat. Milyen rémes hitek felé terelheti. Vagyis hát nem rémes, csak nem olyan, mint képzelte, remélte. Viszont nincs szó erről. Nincs, ami viszonzatlan lenne.
Átgondolom at összefoglaló kérdését, amihez kicsit ide-odasiklik tekintetem a szőnyegen. Nem akarok elhamarkodottan felelni. Azonban akárhogy csűröm-csavarom, nem tudok mást, mint végülis bólogatni. Nem túl magabiztosan, viszont akkor is az van, hogy minden pontja így van, ahogy mondja. Kérdezi.
- Így valahogy. Igen - adom azért szóban is tudtára, hogy jó helyen kapizsgál. Kicsit sarkított az egész, viszont az vesse rá az első követ, aki... hé, nem, ne vessen rá semmilyen követ! Elmosolyodom, mert azt hiszem, legördül a szívemről a súly, ami előbb ránehezült a semmilyensége miatt. Akkor aztán végképp, mikor feloldódni látszik. Legalábbis szép arcát, amit nemrég még üresség uralta, most pír lepi el. Aranyos zavar. Mi ugrott vajon be neki? Mire jött rá?
A folyosón éppen csak páran lézengenek, hiszen az óra elkezdődött. Már annak, akinek nem lyukas, ugye. Mi meg tovább beszélgetünk a kanapén üldögélve, meghitten. Van mit áttárgyalnunk. Már megint. Meg mindig. Alig vesszük észre aztán, elrepül az idő. Sajnos ideje mennünk.
- Akkor... jövő héten, veled, ugyanitt? - kapom magamra táskámat vigyorgósan. Hiszen nyilván nem egy hét múlva találkozunk legközelebb, ám az állandó találkánk bizony akkor jön el ismét. Maradunk ebben. Fájón, de búcsúzunk és én még elfele menet szétszórom a márványlapokon a könyveimet, ahogy magától kinyílik a táskám. Ez aztán remek, mondhatom. Kikészít ez a folyosó.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 5. 21:00 Ugrás a poszthoz

LAU
érkezés a kora délutáni randira | x

Sűrű ez a vasárnap, de nem bánom. Reggel szokás szerint templomban voltunk bácsikámmal, utána edzettünk, most pedig megérkezem a bogolyfalvi hivatalba a kandallón át és indulok a pizzériába barátnőmhöz, aki randevúra hívott oda. Szokásommá vált, hogy ha jó előre megbeszélünk valami ilyen kiruccanást, akkor kiteszek magamért kicsit. Hiszen azokat mind randiknak könyvelem el. Nyilván, ha hirtelen ötlettől vezérelve beugrunk valahova, erre amúgy se lenne alkalom. Ilyenkor viszont van. Szeretem a különleges alkalmakat és megadni a módjukat. Márpedig minden attól különleges, hogy mi annak tartjuk.
Frissen, illatosan, üdén szétálló hajjal toppanok be az étterembe. Mivel ilyen kellemes, enyhe, napsütéses őszi idő van, úgy gondoltam, kihasználom a lehetőséget, hogy még a cidri előtt bemutassam a valamikor a nyár végén beújított, rövid ujjú, sötét ingemet, ami tele van kis fehér mintával, mintha a világűrben sunannánk. Nagyon szeretem. Azért rádobtam egy vékony, barna dszekit, hogy ne fagyjak meg, amíg a helyszínre nem érek, ezen kívül sötét farmert és legklasszabb, sárga csíkkal feldobott, fekete csukámat viselem. Körbepillantok, lecsúsztatva közben vállamról kabátomat és a karomra terítem. Először túlsiklik tekintetem a lányon. Túlságosan terepszínű. Pedig sejthetném, hogy mivel itt dolgozik, viseli az egyenruhát. Másodjára csak megakad rajta a szemem végre, mikor éppen hajamat túrom hátra. Szélesen elmosolyodom, de nem köszöntgetek oda neki meg rontok rá. Látom, vendégekkel van elfoglalva. Nem akarok zavarni. Kivárom a sorom. Addig toporgok itt kicsit a vendégtér közepén.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 5. 22:14 Ugrás a poszthoz

LAU
érkezés a kora délutáni randira | x

Odalibben hozzám a piros-sárga tünemény.
- Ú, köszi - vigyorgok vadalmamód, végig is simítva mellkasomon. Egyből észrevette. Persze, hogy egyből észrevette. - Neked meg csini a pincérlány ruhád - pillantok végig rajta én is. Tök helyes benne. Megyünk aztán az egyik asztalhoz.
- Nem, köszönöm, megvárlak. Menj csak - bólogatok neki. Szomjas vagyok igazság szerint nagyon, viszont nem akarom feltartani. A vendégek az elsők és a munkája. Nem akarom elvonni ezektől. - Itt leszek - biztosítom róla jókedvűen, aztán felteszem a közeli akasztóra dzsekim, majd helyet foglalok. Kellemesen elnézelődöm. Figyelem, ahogy Lau dolgozik, tüsténkedik, ahogy az emberekkel bánik. Számon apró mosollyal gyönyörködöm benne. Na nem bámulom, azonban mindenképp gyakran tekintek felé. Máskor meg ki az utcára, a sétálgató emberekre, vagy az éppen betérőkre.
Odalép aztán hozzám egy lány. Pár perce sétáltak be ketten. Nem bagolykövesek. A másikuk ott üldögél távolabb, felénk pislogva. Aki idejött hozzám, könnyedén ledobja magát velem szembe, előre hajol az asztalra és beszélni kezd hozzám. A háttérben a barátnője csöndesen kuncog kicsit, amikor váratlan társaságom visszasandít közben felé. Elnézek én is arra, aztán arcomon kedves mosollyal mondok neki valamit. Váltunk még pár szót, majd elköszön és visszasétál a másik lányhoz, hogy sutyorogni kezdjenek, oda-odasandítva felém. Csak mosolygok egyet még rájuk, aztán megkeresem tekintetemmel Laut, merre ténykedik épp. Úgy látom, talán most fogja leadni a munkát. Pompás!
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 6. 20:30 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni randi egy ablak melletti asztalnál | x

Az a helyzet, hogy ezeket a lányokat nem ismerem ám. Egyszerűen odajött az egyikük és azt mondta, hogy ha nem szeretnék egyedül enni, a barátnője szívesen lenne az asztaltársaságom. Igazán kedvesnek találtam ezt, de tudtára adtam, hogy valójában nemsokára nem leszek már egyedül. Minden esetre megköszöntem a felajánlást. Megesnek ilyen fura, aranyos dolgok néha velem. Jól esnek, komolyan.
Végre csatlakozik hozzám Lau. Megint kétszer kell ránéznem, hogy egyszer rájöjjek, hogy ő az, pedig fel lehettem volna készülve, hogy már nem a kis pincérnő szerkójában fog idelejteni. Legszívesebben megint elárasztanám a dicséreteimmel az öltözéke, kinézete miatt, viszont félek, sok lennék velük, hiszen az előbb megtettem már a másik rucija kapcsán, így hagyom, hogy az bókoljon neki, ahogy mosolyogva végigjáratom rajta tekintetem, miközben felállok. Mindig felállok, ha nem huppan le túl gyorsan mellém és van időm, alkalmam rá. Együtt ereszkedünk le helyünkre.
- Köszönöm - sötőtöklé. Tökéletes!
- Egészségedre - emelem is poharam és iszom. Hú, ez nagyon kellett.
- Egyszer-kétszer már igen - bólogatok neki, nézelődve körbe.
- Mártonnal meg... talán Annievel? - morfondírozom. Azt hiszem, vele.
- De tök jó kis hely - véleményezem, majd kortyolok egyet ismét, hogy aztán számat nyalogatva vegyem magamhoz a menüt és válasszunk. Részemről egy pásztorpite pizzát fogok szerintem. Nem pattogok azt illetően, hogy én intézzem a rendelést meg ilyenek. Kicsit most barátnőmre bízom magam. Ez az ő terepe és végülis ő is hívott el.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 6. 21:00 Ugrás a poszthoz

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Akkor remekül kiegészítjük egymást. Oké, ez nem teljesen igaz, hiszen ez csak akkor lenne így, ha én meg csak a bringákhoz nem értenék, ami viszont egyáltalán nincsen így. Viszont legalább akkor az tuti, hogy a bicikli jó kezekben van. Szerencsémre pedig egyelőre nem osztja meg velem az eszébe jutó Star Wars utalásokat, ugyanis nem sok mukkot fognék fel belőlük. Azért, mert az elmúlt egy-két évben elkezdtem filmeket nézni, attól még bőven nincs ezekről jelentősebb fogalmam. Kétséges, hogy valaha felzárkózom-e mugli kultúrából.
- Ja én csak úgy sétálgattam. Túl vagyok a mai vizsgámon, szóval gondoltam, járok egyet, ha már ilyen klassz az idő - vonok vállat, amit nem kellett volna. Már kapok is oda elfintorodva. Hanyagolnom kell ezeket a hirtelen mozdulatokat. Nem vagyok egyébként egy nagy visszakérdező, mert mindig azt feltételezem, hogy a másik megosztja velem, amit szeretne, én meg úgyis érdeklődve hallgatom, ahogy mindig mindent, így nem dobom vissza neki ezt most. Különben is, úgy sejtem, biciklizett. Ebben a járatban volt errefelé.
- Ó! - adom az öröm hangját és már hajolok is le, felkapva meglelt pálcáját a földről. Pár gally mellett volt, nem csoda, hogy nem láttuk meg hirtelen. Diadalmasan felemelem és lépek Petya felé, ám a varázseszköz nekilát szikrákat hányni. Kissé ijedten nyújtom neki, vegye át gyorsan. Úgy tűnik, a legkevésbé sem lelkesedik érte, hogy nem a gazdája kezében van.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 7. 21:04 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni randi egy ablak melletti asztalnál | x

Vigyorogva bólogatok. Kaptunk kukoricát, bizony. Márton sokat elhülyéskedett vele. Igen, Márton. Vele voltam itt. Mostmár tudom, hogy az is Zsombi volt, de ugyebár egyúttal mégsem. Egyúttal tényleg Márton. Viszont látni rajtam, nem akadok fenn azon, hogy eszembe jutottak barátaim. Ugyanolyan természetesen beszélek róluk, mint régebben, amikor még sokkal egyszerűbbnek tűnt ez az egész. Bár nem tisztázódtak még le bennem a dolgok és még soká nem fognak, most simán hagyom magam sodródni épp. Mint ahogy most is teszem,  barátnőm gondjaira bízva magam. Mosolygok, hogy mennyire beleszokott már a pincérnősködésbe. Nem is igazán bír hosszabban megülni.
Nagy örömmel veszem, hogy most mellém húzódik. Arrébb csúszom picit, csak hogy kényelmesen elférjen. Helyezkedem még egy darabig, aztán elnézek a lányok felé, és bökök egyet irányukba fejemmel, visszatekintve Laurára.
- Te ismered őket? Mert szerintem én nem - vonom össze szemöldököm - De aranyosak voltak, ide akartak ülni, mert azt hitték, hogy egyedül vagyok - mesélem derűsen. - Vagyis... igazából csak a másikuk. Mármint az egyikük azt mondta, hogy a másikuk ideülne - ráncolom homlokom, belebonyolódva, de ezt már akkor se teljesen értettem. Mindegy. Megvonom vállam és biggyesztek egyet számon, hogy nem is érdekes. A lényeg, hogy kedves volt tőlük.
- A meglepe... ? - kezdeném kérdezni felcsillanó szemmel, de ekkor beugrik valami. - Jaj, tényleg, elfelejtettem... - állok neki matatni zsebemben. Dehát sügér vagyok, a dszekimben van. Pálcát ragadok, azzal a szándékkal, hogy ideinvitozzam, amit szeretnék, de rájövök, akkor ahhoz ki kéne mondani, mi az. Mosolyogva, mintha mi sem történt volna, visszarakom varázspálcám, ami pont elég arra, hogy rájöjjek, tökre szegény Lau mondandójába vágtam ezzel.
- Szeretem - bólogatok és eldöntöm, amit én hoztam, megvár. Csak egy szokásos kis apróság. Mindig kap valamit. Más kérdés, hogy sokszor csak a találkánk végén kerül elő. Folyton kimegy a fejemből, pedig annyira szoktam várni, hogy odaadjam neki ezeket.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 7. 22:16 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni randi egy ablak melletti asztalnál | x

Mosolyogva rázom csak a fejem. Semmi, semmi, nem sürgős. Folytassa csak.
Nagyon várom, hogy megtudjam, miről van szó. Felé fordulva ülök, egyik könyököm fönn a támlán, a másik az asztallapon, ujjaim pedig összecsúsztatva mellkasom előtt. Kezd körvonalazódni, hogy el szeretne menni valahova. Csak nézek rá kerek szemekkel, még akkor is, amikor elvileg már befejezte. Ja, hogy nem mondja tovább? Ó, az a meglepetés, ahova megyünk?
- De mégis hol? Hol eszik meg a pizzát, ha nem itt? - motyorog magában az egyik kukoricalény, hangosan morfondírozva, mégis mi folyik itt körülötte. Lemosolygok rá, aztán visszapillantok barátnőmre.
- Hát, ha ott szeretnél enni inkább a... valahol... - húzom fel vállaimat, félmosollyal, hogy részemről oké. Nem igazán értem, mit kell ezen eldöntenem, vagy el kell-e bármit, hiszen nem tudom, hol akarja elfogyasztani a kajánkat, mivel talán pont ez a meglepi ugye. Viszont az tényleg fontos, ráérek-e.
- Olyan hat körül elég hazaindulnom - adok hát egy kis támpontot neki. Általában hét óra magasságában vacsorázunk meg Liam bácsival. A mai, vasárnapi pedig ugyebár különösen fontos. Arról semmiképp sem szeretnék elmaradni, viszont amíg ez nem történik meg, tőlem mehetünk, amerre látunk. Persze.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 8. 21:08 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni randi egy ablak melletti asztalnál | x

Aj, szegény kis kukorica. Tovább sutyorog, hogy de miért kéne csendben maradnia és egyáltalán. Reflexszerűen nyúlok oda hozzá és megsimogatom ujjbegyemmel, hogy megnyugodjon. Na ez viszont tetszik neki. Motyog valamit arról, hogy ez kellemes.
- Jó - bólogatok hát, ha barátnőm szerint inkább ott kéne ennünk a valahol. Nem túl nehéz velem, lássuk be. Akárhogy okés nekem.
- Nem, én elvagyok a sütőtöklevemmel, köszönöm. Edzések után nem tudok túl hamar enni még úgyse - árulom el, hogyan megy ez. Ilyenkor annyira kellemes fáradtság ül rajtam, ami energiával tölt fel. Van ennek értelme? Mindegy, ezt érzem. Meg az izmaimat. Nem izomlázat, azt szerencsére egyre kevésbé, hanem azt, hogy megdolgoztattam őket. Az aikiodó gyakorlás utóhatásai pedig itt vibrálnak most is körülöttem, a pár hónapja belém ivódott magabiztosság ilyenkor főleg kiütközik. Valahogy... erősnek érzem magam.
Összesimult karral ücsörgünk és derűsen hallgatom a lány mesélését. Én persze nem veszem észre, hogyan néznek rá a csajok. Eleve kevésszer pillantok feléjük, ha meg teszem, változik az arcuk. Nincs esélyem elkapni a csúnyán nézést. De ha lenne se tudnám hová tenni. Nem filmeztünk Liam bácsival különben, főleg szombat reggel meg ma délelőtt voltunk együtt a Dojoban meg a templomban, tegnap este otthon csak vacsoráztunk, elég sok munkája volt most.
Odanézek a kukoricára, mikor Lau is így tesz és megsejtem én is, mi készül. Izgatottan várom, hogy elkiabálja magát, ám barátnőm rászól. Vajon mi baja ezekkel a kis lényekkel? Nem adok hangot csalódottságomnak, amiért valószínűleg mégsem fog ordibálni a kis rikkancs, kiváltképp, mert végül mégis megtörténik. Szélesen elvigyorodom, aztán mérséklem kicsit, mikor a lány rám néz. Remélem, nem baj, hogy én ennek így örülök. De olyan klassz!
- Ó. Mehetünk, persze, csak... ezt hadd adjam oda - nyúlok az imént visszavett dzsekim zsebébe, miután készülődni kezdtünk és egy lapos, meleg színekben fürdő kis papírdobozt nyújtok neki, amin aranyszín, cirkalmas betűkkel áll: Levél falás. Értitek, a levélhullás helyett.
- Finom kis falevél alakú cukrok, mindenféle őszies ízzel. Narancsos, fahéjas, almás, sütőtökös, ilyenek. Ha feldobod őket, szép lassan hullanak le és el tudod kapni őket a száddal - mesélem vidáman, miféle édesség ez. Közben átveszem a pizzát a barátnőmtől. Nekem minden kezem szabad, tök lazán vagyok.
- Hozhatom a táskádat? - nyújtom felé kezem.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 8. 23:28 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Igazi szakértővel van dolga Levélfalás témakörben, úgyhogy jó embertől kérdezett.
- Nagyon-nagyon lassan hullanak. Még ha a száddal nem is kapod el, utána tudsz nyúlni vagy ilyesmi. Viszont, ha az se sikerül, sajnos lepotyognak a levelek, igen. Úgyhogy érdemes lehet először asztal fölött csinálni talán - morfondírozom a jó módszeren. - Mondjuk én egyből élesben, az utcán állva próbáltam. Az egyik arra járó levitás srác meg elharapott előlem egy cukorkát röptében. Nagyon nevettem rajta - mesélem el vidáman ezt is.
Hátamon barátnőm kockás, kékes hátizsákjával ballagok vele a meglepis valahol felé, miközben ő hozza a pizzánkat a kis zacskóban. Így osztottuk el végül a terheket, nekem így tökéletes. Menőn festhetek ezzel az összeállításommal. Biztosan divatot teremtek. Ahogy haladunk, persze mindenféle emberekkel találkozunk, az ismerősökre ráköszönünk. Szembejön aztán egy férfi, aki talán alkatánál fogva, eszembe juttat valakit. Arcom teljesen megváltozik, még a szokásosnál is jobban ellágyul, gyermekien mosolyodom el, az utat figyelve magam előtt.
- Képzeld, Rileynak van egy új alakja, ami nagyon tetszik... amit... nagyon kedvelek - helyesbítek gyorsan, szinte végig se gondolva a javítást. Egyszerűen csak belémvillan, hogy nem akarok félreérthető lenni. Aztán lassan tudatosul csak, miért is nem akarok. Mert a múltkori az rossz volt. Igazán rossz. - Mármint nem tudom, új-e. Nekem az - teszem hozzá. - Floridában láttam először. Beszólt nekünk két ipse és ő így ijesztette el őket - mosolygok szinte rajongva. Ott és akkor meglehetősen kellemetlen volt az a pillanat, így utólag viszont mindent elhalványít az, amit okozott.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 9. 00:11 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Tudni talán tudom, hogy nem szükséges kijavítanom magam és hogy minden rendben, minden tisztázott már, csak érezni nem érzem még. Túl eleven még az az emlék. De halványul majd, ez biztos.
- Emberi alak, igen - bólogatok. Jé, arra nem is gondoltam, hogy esetleg azt lehet hinni, valamilyen állat képében tűnt fel. Pedig az ábrázatom biztos erre engedhetett következtetni. - Nem látták átváltozni, mert háttal volt nekik, egy törölközővel a vállán - mutogatom kezemmel, hogyan volt ráterítve. - Magától attól ijedtek meg, hogy... hát elég... tiszteletet kölcsőnző. Egy magas, erős férfialak - részletezem kicsit, hogyan fest. Láthatta Riley általános formáját velem, ami egy sudár langaléta. Akár törékenynek is tűnhet néha. Na ez az új külső viszont nem. Nagyon nem. - Igazán... különleges arccal - próbálom valahogy leírni a vonásait. Nincs a kifejezéskészletemben a "karakteres", pedig az illene a legjobban hozzá. Noha igaz, szavaimnál többet mond az, ahogyan beszélek róla. Ahogy csillog a szemem, ahogy él a lényem. Most aztán végképp ezer szerencse, hogy átbeszéltük már ezt az ügyet. El se akarom képzelni, ha anélkül álltam volna elő ezzel, hogy mennyire odáig vagyok az új, izmos, daliás Rileyért.
Annyira elmerültem a témában, hogy fel sem fogom, merre tartunk, csak már mikor a tóparton sétálunk. Vajon ide jöttünk? Vagy megyünk még tovább?
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 9. 02:02 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délutáni séta a pizzériából jövet | x

Láttam állatként, bár a nyuszifüleket, azt hiszem, nem adta még elő nekem. Viszont most annyira le se kötnek, még az sem, hogy milyen cuki lényként volt már hozzá szerencsém. Az meg azért nem semmi. Most az foglalkoztat, amit mesélek.
- Nem kigyúrt - rázom a fejem szemöldökösszevonva. Egy viking sem kigyúrt, hanem simán izmos. A kigyúrtról valahogy nekem nem igazi erő jut eszembe. Márpedig, amit ő sugárzott, az volt. Nyers erő. - De igen. Így - bólogatok aztán, mert a lényeg átmegy a lánynak és az a fontos.
- Éppen elég komoly dolgokról beszélgettünk. Ültünk a homokban egy máglya mellett, én megöleltem őt vagy ilyesmi, és ekkor mondtak valamit, aminek a felét se értettem, csak azt, hogy azon gúnyolódtak, hogy... hát hogy nem itt kéne romantikáznunk - fogalmazom át saját nyelvemre az elhangzottakat. Tudom, hogy nem várta el barátnőm, hogy részletezzem, viszont a felvetése valahogy erre sarkallt. És tessék, már meg is érkezett neki egy példa arra, amit mondtam: mindig ezzel jönnek nekem. Nyilván, a jelenlétében nem. Ő ezeknek nem tanúja. Nem is baj.
- Nem tudom - felelem nagyon csöndesen a kérdésére, miközben egy picikét megszakad a szívem. Erre még nem is gondoltam. Mármint arra, hogy talán nem látom többé. Az iszonyatos lenne. Nyelek egyet és próbálom ezeket kiűzni a fejemből. Inkább igazítok egyet Lau táskáján a vállamon és rámosolyogok magam mellé.
Követem őt a stégre. Ide jöttünk volna? Érdeklődve figyelek. Itt vagyunk? Megérkeztünk? Barátnőmről a csónakra nézek, mikor oda mutat. Üdvözlöm az idős urat, mélyet biccentve neki és kicsit utána pillantok, aztán megint visszafordulok a szőkeséghez. Csónakázás vagy vízparti piknik? Túl jól hangzik mindkettő. Végül előrébb sétálok a fadeszkákon, ezzel adva meg válaszom.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 9. 20:33 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délután a tavon | x

Nem ejt olyan mély sebeket. Rajtam a bántás ejt mély sebeket. Az, hogy ezek a tévhitek érkeznek hozzám mindenfelől, azelőtt csak értetlenül állok és összezavar. Hevességem is csak ennek szólt, mikor kifakadtam barátnőmnek emiatt. Naív vagyok és gyakran befolyásolható. Azért, mert ennyien utalgattak rá nekem, egy időben komolyan elgondolkodtam rajta. Elgondolkodtam azon, tetszenek-e srácok. De nem bírtam másra jutni, mint hogy nem. Semmi gondom nem lenne vele, hogy melegnek néznek, ahogy azzal se lenne bajom, ha muglinak vagy mondjuk magyarnak. Mert nem tudom, mi bajom lehetne vele. Amitől ez más, az a fajta gúny és ellenségesség, ami ehhez a mássághoz társul sokakban. Úgyhogy nem elég, hogy olyannak hisznek, amilyen nem vagyok, még szemétkednek is vele. De barátnőm ezt nyilván nem tette. Szóval nekem eszembe se jut őt idekeverni.
Elgondolkozva bólogatok, bár fogalmam sincs, mégis hogyan lehetne erre megkérni Rileyt. Nem érzem túl helyénvalónak. De mindegy, remélem, kérés nélkül is láthatom ismét, ha meg nem, majd kitalálom, miként adjam elő neki, amit szeretnék.
Nem veszem észre, milyen vagyok most. Lehetséges, hogy az iméntiek hatása alatt vagyok még, igen. Pedig tetszik, ami történik. Hogy ne tetszene? Csak talán fel sem fogom igazán. Nem tudom. Picit, mintha kívülről szemlélődnék. Mintha egy mozifilmet néznék. Aztán észreveszem, ahogy Lau, mintha összehúzná magát. Homlokomat ráncolom. Figyelem csónakba rendezkedését és várom, én mit tegyek. Elkezd megszabadítani a táskától.
- Ó... vegyem le? - kapcsolok és zavart mosollyal lekapom magamról.
- Oké - bólintok és közelebb húzódom a stég széléhez. Megkapaszkodom az egyik tartóoszlopban, miközben lelépek a csónakra. Nem imbolyog. Ez biztos a lánynak köszönhető. Felmosolygok rá, miközben leülök. Ő is csatlakozik hozzám. Kezd visszatérni eddigi, kissé merengő vonásaimba a szokásos élet. Ide-oda nézelődöm. És elindulunk. Csodálkozva mosolygok, pedig már tudhatnám, mire képes barátnőm. Tekintetem kérdezi is: ezt te csinálod? Viszont azt hiszem, inkább csak költőien. Szeretem, ahogy összesimul térdünk. Visszanézek a távolodó stég felé és körbe a fákon, a vidéken. Innen soha nem láttam még.
- Hm? - fordulok oda hozzá, amikor megszólít. Hogy miről beszéltünk Rileyval? Ja, hogy arról, hogy... jó, értem.  - N-nem. Még nem. De... de majd akarok. Jó lenne - vonok vállat és látszik rajtam, már nem vagyok ennél a témánál lélekben egyáltalán. Most ezt elraktam. Nem tudok ennyi mindenre figyelni. Tudom, eddig meg pont attól nem tudtam elszakadni. De csak mert idő kellett. Mostmár elszakadtam, már nem akarok visszatérni. Nem, köszönöm. Csak, ha Lau mindenképp szeretne. Viszont attól, amiről érdeklődött, nekiáll kicsit visszakúszni az egész és ezért elkezdem rázni a lábam, ám az nekikoccan a lányénak.
- Jaj, bocsánat - állok le feszült mozdulataimmal egy csapásra és nyúlok a térdéhez, megfogom, elnézést kérően mosolyogva rá. Ettől pedig szépen kiszáll belőlem minden idegesség. Feloldódom ismét. Mivel alig vettem észre, hogy ismé nyomasztani kezdett valami, így az sem tűnik fel, ahogy ez köddéfoszlik. Picit közelebb csúszom ültömben, hogy combunk jobban összesimuljon.
- Mostmár tudnék enni - bólogatok kedélyesen, ahogy készíti elő a pizzát. Miközben bíbelődik vele, újra nézelődni kezdek, egyre jobban csillogó szemekkel.
Itt vagyunk a tó közepén.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 9. 22:02 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délután a tavon | x

Megrázom a fejem, sokatmondó, derűs kifejezéssel. Dehogy szeretnék evezni. Pompás ez így. Ahogyan a vidék is, igen. Egy sóhajjal pásztázom a környéket.
- Igen - értek egyet a lánnyal. Meseszép. Viszont figyelmem a tájról visszaterelődik barátnőm meg az ebédünk felé. Abbahagyom a mocorgást, nyugton maradva hallgatom. Ja hogy van még meglepetés? Azt hittem, a csónakázás volt az. Szemem egyre jobban elkerekedik és hol Laut nézem, hol lesandítok a pizzára. Jó ég, hát mi lehet ezzel a kajával, ami miatt ilyen titkos? Felnyílik a doboz fedele és...
- Azta - véleményezem, belenevetve ámuló szavamba. Lehajolok oda, hogy jobban szemügyre vegyem őket a lány ölében. Ez aztán a vegyes társaság! - Nagyon klasszak - pillantok fel a szőkeségre, aztán szemlélem tovább a kínálatot.
- Egy kis narancslevet kérhetek szépen? - egyenesedem fel. Még mindig irtó szomjas vagyok. Mikor megkapom az innim egy pohárba töltve, emelem azt Lau felé, majd kortyolok. Kinyitjuk a másik dobozt is és jöhet a pizzaevészet. Jólesően hümmögve burkolok, egy-egy mini pizzát alaposabban megnézve magamnak, mielőtt a számban landolna. Gyakran nézelődöm körbe is a tóparton, miközben falatozunk, szabad kezemmel combomon támasztva.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 11. 20:30 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délután a tavon | x

Részemről ellakmározgatok még egy ideig. Mondjuk elég komótosan csinálom, úgyhogy nem termelek be rémesen sokat. Tetszik, hogy megindulunk picit. Meg úgy egyáltalán, minden tetszik. Állandó, néha maszatos mosolyom ezt remekül mutatja.
- Ó - ér váratlanul a nem akármilyen fejlemény barátnőm biológiai anyukájáról. Viszont rajta úgy látom, nem spilázza fel túlzottan ez. Csak tájékoztat engem. - Én is - értek tehát csak szolidan egyet a kiváncsisággal, elgondolkozva rágódva az utolsó falatok egyikén. Nem igazán tudom eldönteni, Lau tényleg nem izgul a dolog miatt, vagy csak magának se vallja be, hogy teszi. Teljesen rendben van az is, ha nem igazán foglalkoztatja ez. Csak nem akarom magára hagyni az idegességével, ha mégis.
- Menjünk arrafelé - mutatok pár másik, benyúló fa irányába, miközben megtörölgetem a számat és iszom kicsit zárásul. Kellemesen elteltem. Vigyorgok kicsit azon, hogy ezek után a levelek után nem kéne vetődni. Hát jó.
- Köszönöm, nagyon finom volt minden - mosolygok a lányra, miközben haladunk arra, amerre szerettem volna. Beszélgetünk még közben tovább arról, hol fognak találkozni a hölggyel, meg visszakanyarodunk kissé a munkahelyéhez is. Mármint nem berontunk a csónakkal oda, hanem arról eszmecserélünk. Meg megnyugtatom afelől, hogy már tök elmúlt minden sérülésem, mintha nem is lettek volna.
- Ringatózhatunk kicsit? - kérdezem, mert akármilyen békés ilyen simán siklani, hiányzik az ingás élménye. Meg ahhoz főleg kell, amit hirtelen ötlettől vezérelve tenni készülök. Cinkosan elmosolyodom, majd megtámaszkodom a mögöttem lévő, a csónak hátában lévő ülésen, fenekem hátrébb csúsztatom, és ajkaimat összeszorítón koncentrálva elkezdek besüppedni a két hely közti részbe. Leülök így az aljára, miközben lábam marad a padon átvetve, fejemet pedig a másik deszka támasztja. Igen. Tökéletes. Oké, fejnél kemény picit, de ez most nem számít. Jóleső sóhajjal veszem fel végső helyzetem, pislogva a fölöttem úszó felhőkre, az őszi fák susogó lombjára, és élvezem, ahogy ringat a víz.
- Jössz? - paskolgatom meg a helyet magam mellett.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 11. 22:10 Ugrás a poszthoz

LAU
kora délután a tavon | x

Awh, pokróc! Hát így már egyszerűen mesés! Behajtogatom fejem alá, úgy, hogy mellém is lógjon, a lánynak is legyen majd, mikor csatlakozik, mivel hogy csatlakozik. Ugyan rögtön lehullik sajnos a takaró az ülésről, amikor reflexből emelkedem meg barátnőm megbillenésére, hátha el kéne kapjam. De megvan, megtámaszkodott. Huh. Megkönnyebbülten rámosolygok és visszahelyezkedem szépen. Várom őt magam mellé, és nemsokára megérkezik végre.
Szusszanok egyet, felnézve újra az ég felé. Kezeim mellkasomra pihentetem és átadom magam a ringatózásnak. Nem vetek fel új témát, nem állok neki semmiről beszélni. Csak heverek a csónak aljában, Lau mellett és élvezem a finom, őszi napsütést, a víz csobogását, a fák susogását, a bongyorodó felhőket, barátnőm közelségét. Rátekintek magam mellé és érte nyúlok. Összefonom ujjainkat, így nyugtatom kezeinket hasamra. Elringatózunk a tavon, amíg hűlni nem kezd az idő, a partra terelve minket. Ideje mennem úgyis. Búcsúzunk az újabb, pompás randi után. De csak holnapig.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 13. 22:33 Ugrás a poszthoz

KAROLA
délután az erdőszélen | x

Hazafele tartok, mint mindig, most is kerülővel. Szeretek új útvonalakon elérni a hivatalhoz, ahol az a kandalló található, amin át otthon teremhetek. Viszont ezen sétám alkalmával szépen elkap az eső. Elfintorodom, mikor lezúdul rám, ám előkapom pálcám és egy varázslat révén áttetsző ernyőt képzek magam fölé, pálcám az ernyő nyele. Beleborzolok nedves hajamba és nézelődöm, megálljak-e valahol kicsit, kivárni, hogy alább hagyjon. Azonban itt az erdő mellett sehol semmi, csak fák. Azokról meg köztudott, hogy nem ajánlatos viharban alájuk állni. Inkább megyek tovább és nemsokára egy kétsgégbeesett hangra leszek figyelmes. Legalábbis nem hinném, hogy a szél süvítene így. Elindulok az irányába és egyre tisztábbá válik, hogy ez segélykérés. Nemsokára már egyes szavakat is kiveszek.
- Itt vagyok - közlöm rögtön, ahogy észreveszem a sárban heverő lányt. Ismerős, de nem tudom a nevét. Levitás uniformist visel és szerintem elsős lehet. Nem mintha jelen helyzetben számítana, ki ő. Amint sietek felé, rájövök, a faháznál vagyunk. Onnan esett volna le? Amint nála vagyok, féltérdre ereszkedem, fölénk tartva az esernyőt.
- Mi... mi történt? - kérdezem ezt, pedig igazából elsőként az érdekel, mi baja van. Csak furának éreztem volna ezt nekiszegezni. Azt meg idétlenség lett volna megtudakolni, jól van-e. Egyértelműen nincs jól. Remélem, elmondja nekem, mit tehetek érte, miért van a földön, miért hívott segítséget. Végignézek rajta, mivel azonban nem vagyok se gyógyító és túl jó megfigyelő sem, nem tudom megállapítani a gondot. Várom inkább válaszát, addig meg se próbálom őt felhúzni innen meg semmi.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 15. 22:10 Ugrás a poszthoz

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | x

Elhúzom a számat kicsit.
- Én megvagyok szerintem - hárítom a gyengélkedős ötletet. - De szívesen elkísérlek - ajánlom azért. Nem hősködés ez, csak tényleg nem érzem szükségét. Mármint otthon vannak mindenféle készítmények, ilyen húzódásokra aztán főleg, hiszem Liam bácsival gyakran történnek balesetek, amikor a Dojoban oktat. Meg, amikor az éj leple alatt öntörvényűleg bűnüldöz, dehát arról én ugyebár mit sem sejtek.
Elvigyorodok azon, hogy szuper vagyok és boldogan adom neki vissza pálcáját: boldogan, mert végre megtaláltuk és boldogan, mert így nem engem pörköl. Aztán ölelést kapok. Rögtön emlem kezem, hogy visszaöleljek, de ekkorra már elengedtek. Pislogok kettőt és kicsit zavartan fogom meg a kezét.
- Nincs... nincs mit - felelem hebegve a köszönetre. Viszont nem nagyon hallom már a többit, amit mond. Még az ölelésnél járok. Olyan őszinte volt. Most meg mintha zavarban lenne tőle. Lehet, azt hitte, rosszat tett? Hogy ez nekem gond? Baromira nem veszem ám észre, ki mit miért csinál és mi húzódik meg a háttérben, viszont az ösztöneim szerencsére jól működnek néha. Most pedig arra sarkallnak, hogy szélesen elmosolyodjak és átöleljem az éppen a bringájával felegyenesedő srácot. Na ez viszont már lehet, hogy tolakodó. Hiszen az előbbi a hála jele volt, az oké. De ez? Ez egyzerűen egy ölelés. Egy ölelés, ami kell, mert az előző az félbemaradt, mielőtt még megkaphattam volna. Az meg nem járja. Lágyan szorítom őt magamhoz tehát, nagyjából három másodpercig, aztán hátát megsimítva engedem el.
- Mit csinálunk? - kérdezem meg, amiből kimaradtam. Mit mondott?
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 16. 21:25 Ugrás a poszthoz

KAROLA
délután az erdőszélen | x

Tud figyelni rám, beszélni, ez már egy jó jel. Felpillantok az említett létrára, aztán el a bajos boka felé, ám egyelőre még koránt sem azért, hogy megvizsgáljam. Igazából azt sem tudom, hogyan kéne. Csak nyugtázom mindazt, amiről beszámol. Becsap aztán egy villám, amitől jól megrezzenek és kihagy a szívverésem egy ütemet. Attól függetlenül, hogy én is hogy megijedek a hirtelen égsújtástól, rögtön védelmezőn fogom magamhoz az utánam kapó levitást, mintha egy ilyen dologtól képes lehetnék megóvni.
- Gondolom, nem tudsz lábra állni - feltételezem elég erősen.
- Megnézem, mi a helyzet a bokáddal, jó? - emelem meg a szemöldököm és bólogatok. Igazából nem is annyira engedélykérés ez, mint tájékoztatás arról, hogy most elhúzódom tőle és szemügyre veszem a sérülését. Így is teszek, viszont a pálca ernyőt tartom tovább őfölötte, emiatt pillanatok alatt bőrig ázom, de nem igazán érdekel ez most. Óvatosan teszem magamnak láthatóvá a sérült részt, nem érek hozzá. Hát ez nem szép. Csak ráncolom kicsit homlokom. Szerencsére nem vérzik, nem áll ki csont vagy hasonló. Igazából azon aggódtam, hogy ne legyen olyasmi, ami azonnali cselekvést igényelne. Ettől még persze tartok attól, meg szabad-e őt mozdítani. Dehát nem akarnám itt hagyni a viharban, amíg én dokiért megyek. Patrónust meg még nem tudok idézni, hogy elküldjem.
- Csúnya, de simán ellátják a gyengélkedőn - bíztatom, visszahúzódva fölé. Már megtapasztaltam gyógyítóink szakértelmét párszor. Hajamból lecsöpög rá egy kis víz, gyorsan hátratúrom, meg arcomon is törlök.
- Megmozgatod nekem a kezeidet meg az okés lábad? - kérem erre, ezzel akarván ellenőrizni, nem áll-e fönt gerincsérülés veszélye. Hogy ilyeneket honnan tudok, arról nem sok fogalmam van. Innen-onnan összeszedtem biztos. Például onnan, mikor az otthonban az egyik társam lepottyant valahonnan és jött az egyik nevelő összekanalazni.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 18. 21:03 Ugrás a poszthoz

KAROLA
délután az erdőszélen | #soakingwetGIF

Ha egy magam lennék, mindjárt nem volnék ilyen határozott, valószínűleg be lennék tojva kissé, azonban mindenre egészen máshogy reagálok, amikor van velem valaki, főleg, ha bajban van. Olyankor tök elfelejtek magam miatt izgulni. Nem is gondolok magamra. Csak arra, hogyan segítsek. Átkapcsol bennem valami.
Bólogatok neki. Egyet se kell félnie, nagyon óvatos leszek a vizsgálattal. A megállapítása pedig helyes: igen, csak ennyi a teendőnk, a gyengélkedőre juttatni valahogy. Pusztán ennyi. Nagyot sóhajtok. Nem lesz egyszerű. Aztán az ernyőt illetően megrázom a fejem, hogy ugyan, nem fogom akkor se hagyni tovább itt az esőn. Mondjuk a mozdulattól szanaszét szórok pár cseppett tincseimből, de ez már nem oszt, nem szoroz.
Elhúzom a számat és összevonom kicsit szemöldökömet, mert bár tényleg megpróbálhatnánk, hogy támogatom őt a kastélyig, nem rajongok az ötletért, hogy sétafikáljon. Nem, lesz itt jobb megoldás. Az minden esetre igazán nagyon jó, hogy tudja mozgatni a végtagjait. Remek hír.
- De, igen - mosolyodom el szélesen házam, rangom említésére - Thomas - adok nevet a névért cserébe. - Örvendek. Még ha a körülmények nem is a legideálisabbak - nézek el szegény bokája felé, aztán le a sárra, amiben fekszik, majd az átlátszó ernyőfélén át fel a fekete felhős, villámokkal tarkított égre.
- Arra gondoltam, hogy lebegtetnélek - árulom aztán el neki tervemet. - Ügyesen csinálom - biztosítom efelől és ha valamit, hát ezt tényleg minden kétely nélkül állítom. - Benne vagy? - érdeklődöm, megemelt szemöldökkel.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 21. 22:11 Ugrás a poszthoz

KAROLA
délután az erdőszélen | #trustmeGIF

Meg van szeppenve kicsit az ötletem hallatán, ez egyértelmű, de csak határozottan bólogatok. Lebegtetném. Nem lesz gond. Elmosolyodom, amikor erőt vesz magán és ezt a tudtomra is adja. Csináljuk!
- Csak maradj nyugton! Ne félj, nem történik akkor sem szörnyűség, ha megmozdulsz, leejteni nem foglak, csak talán kényelmetlen lehet utána neked. Álló helyzetbe foglak hozni - vázolom neki, mire számíthat. - Minden rendben lesz - szorítok karján bátorítót, barátságosat és felegyenesedem tőle. - Becsukom az ernyőt - figyelmeztetem erre és valóban már teszek is így. Az esőtől sűrűn pislogva nézek le a lányra, törlök egyet arcomon.
- Mobilicorpus - hangzik el a bűbáj pálcaintés közepette, a levitás pedig érezheti, ahogyan emelkedni kezd egészen lassan, óvatosan. Másik kezemet is olyan magasságban tartom, mint az éppen varázslót, mintegy vezénylőnek tetszőn. Lába éppen csak eltávolodik a sáros talajtól, felsőteste viszont teljesen. Mikor függőlegesbe kerül, meg is áll. Így. Nagyon jó.
- Oké. Most elindulunk - adom mindig tudtára, mi következik éppen, nehogy váratlanul érjék a mozgásváltozások. Szép lassan kezd el úszni a levegőben. Úgy érezheti, láthatatlan erők fogják, támogatják, ám nem nehezedik teher egyik pontjára sem. Súlytalan. Sétálni kezdek, ő pedig halad mellettem különös, elgyötört bábként.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 22. 21:36 Ugrás a poszthoz

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #knockknockGIF

Néhány perce még kint áztunk a viharbann és úgy is nézünk ki. Mintha ruhástul a tóba ugrottunk volna, azonban nem ez a legfurább a levitáson és rajtam, hanem az, hogy a lány függőleges helyzetben lebeg a föld felett. Én lebegtetem.
Sejtettem, hogy megérzi majd kifordult bokáját, ha útnak indítom, és ezt sajnálom is, viszont szerencsére terhelés nem éri a lábat. Az talán nem tesz jót, hogy áramlik bele a vér, dehát fejjel lefele csak nem hozhattam szegényt. Vízszintesen nem tudtam, otthagyni meg semmiképp sem akartam. Komolyan remélem, hogy nem csinálok ezzel semmi nagyon rosszat. Nem azért, mert majd kapok érte fejreolvasást, az nem érdekel, az viszont igen, hogy a póruljártunk jól legyen. Úgyhogy, amikor arról kérdezett, kap-e büntetést azért, hogy arra kószált, ahol nem kellett volna, annyit feleltem neki, hogy nem tudom, de ne törődjön most ezzel. Ebből is látszik, mennyire nem rutinos szabályszegő, hiszen amennyire el voltam foglalva azzal, hogy segítsek, eszembe se jutott, hogy prefektusként a bajbajutotthoz sietésen kívül egyéb feladatom is lenne.
Szabad, nem pálcát szorongató kezemmel bekopogok a gyengélkedőre, aztán hátratúrom csapzott hajam, amíg várom a bebocsátást, ajtónyitást. Ezúttal nem mint ellátandó érkezek, viszont ez cseppett sem vígasztal ebben a helyzetben. Nemsokára feltűnik az új gyógyító. Biccentek neki.
- Üdv! A... a hölgyet baleset érte odakinn, leesett valahonnan és... és nagyon ronda a bokája, mozgatni se tudja - köszönök és térek rögvest a lényegre, kicsit bár akadozva, mert ugyan elkezdtem átgondolni idefele, hogyan kéne összefoglalnom a dolgokat, azok aztán soha nem jönnek ki úgy, mint az ember tervezi. Minden esetre szerintem sikerült előállnom a legfontosabbakkal. Azt nem mondtam, hogy ki van ficamodva a bokája, mert eleve nem is tudhatom, hogy ki van-e. Mit értek én ehhez? Hagyjuk rá a szakemberre!
Utoljára módosította:Thomas Middleton, 2019. október 23. 21:20
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 22. 22:48 Ugrás a poszthoz

MITZINGER prof
a gyengélkedőzésem másnapján a tanári előtt | az új tanév elején | #imokayGIF

Felmosolygok a megérkező, fess házvezetőmre.
- Jó napot Mitzinger professzor - köszönök illedelmesen, ahogy szoktam és már megyek is beljebb intése nyomán. - I-igen... nyugodtabbak - bólogatok. Ugyan nem értem, egészen pontosan mire gondol, én viszont arra, hogy jobban vagyok, a főzeteknek köszönhetően begyógyultak a sebeim, inkább csak picit elgyötörtnek tűnök és az elmúlt egy nap békésen telt. Aludni nem aludtam jól, de az egy dolog. Páran kérdezték, rendben vagyok-e. Szerintem tudják már sokan, hiszen a két rellonos át kellett támogasson a folyosókon a történtek után. Az érdeklődésen kívül bíztató mosolyokat kaptam még. Ha kaptam mást is, azt nem vettem észre. A támadóimmal meg nem találkoztam azóta. Tény, talán éberebben járok-kelek most. Dehát ez majd enyhül. Szóval helytálló a válaszom: nyugodtabbak. A részletekkel nem traktálom őt.
- Nem... semmi gond - rázom a fejem. Nem probléma, hogy ide kellett jöjjek.
- Szükséges lépéseket? - kérdezek vissza. Mik azok? Közben körbenézek a tanáriban. Igaziból nincsenek nagy változások ahhoz képest, mikor utoljára itt jártam. Mondjuk ez most nem is foglalkoztat ám annyira. Őrzöm barátságos kifejezésem, szelíd mosolyom, ám közben egyértelműen feszült vagyok.
- Beszéltünk. Eljött... eljött értem tegnap, hazavitt. Elmeséltem neki, ami történt és... azt mondta, reméli, hogy az iskola intézkedik vagy ő fog - idézem fel a társalgásunk azon részleteit, amelyek lényegesek lehetnek, ám csak utána jövök rá, ez hogy hangozhatott. Elkerekednek szemeim - Mármint... - kezdem kicsit hangosabban, mint akartam. - Nem úgy, hogy... szóval szerintem ő csak úgy értette, hogy... - hebegek, keresve a szavakat, de őszintén, fogalmam sem lehet, hogy értette. Valószínűleg egyszerűen úgy, ahogy mondta. Nem fenyegetés a részéről, csak féltés és az ügyvédi ösztönök. Meg az éjszakai igazságosztó ösztönei, viszont ezen oldala ugyebár számomra ismeretlen, mint mindenki számára. Elég az hozzá, reménykedve nézek a férfira, hogy hiába vagyok képtelen befejezni a mondatom, tudja, mit akarok kibökni.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 23. 22:02 Ugrás a poszthoz

KAROLA és BÁLINT
délután a faháztól jövet | #listeningGIF

Csak kedvesen megrázom a fejem, hogy ne butáskodjon. Nem tehet róla, nincsen semmi baj, nem kell sajnálkozzon. Nyílik aztán az ajtó. Különös, fel sem tűnik nekem a gyógyító muglis egyenruhája, pedig idegen a számomra, hiába láttam már a kevés filmek egyikében, amihez eddig szerencsém volt. Mondjuk az alma sem szúr szemet. Túlságosan lefoglal a varázslás és a helyzet megoldása. Bólintok az ukászra és óvatosan lebegtetem a lányt az ágyhoz. Ott megvárom a fiatal férfit, pislogva felé, mi legyen és vele összedolgozva helyezzük kényelembe a sérültet. Véget vetek a bűbájnak, amint a levitás leért a puha fekhelyre. Elrakom pálcám és igazgatom magamon ázott ruhámat. Megkönnyebbültet sóhajtok és elmosolyodom, amikor biztosít róla, jól cselekedtem az idehozással, annak módjával.
- Igazán nincs mit - bólintok a háláját kifejező Karolának, azonban már húzódom is hátra, az ágy végétől két lépésre figyelem az eseményeket.
- Persze, szólok, akinek szeretnéd - ígérem a kérésére. - De a házvezetőt úgyis értesítik - adom ezt a tudtára, talán beelőzve ezzel a javasférfit, aki ezt szintén megmondta volna neki. Meg a szüleit is értesíteni fogják. Nagyon friss a tapasztalásom erről. Pár hete itt hevertem, sokkal rosszabb állapotban, még ha nem is pont ebben az ágyban. Megvárom még, hogy megmondja, kinek szóljak, aztán...
- Szerintem el is megyek, intézem, nem zavarok, meg... megszárítkozom, ilyesmi. Aztán visszanézek - adom tudtukra gyorsan terveimet. Semmi értelme itt ácsorognom. Meg bácsikámat sem ártana értesíteni, hogy később érek haza. Be szeretnék még ugrani tényleg, megtudni, mi a helyzet, hogy van a lánnyal. Amennyiben ez rendben van nekik, én hamarosan magukra is hagyom őket.
Thomas Middleton
Prefektus Navine, Edictum szerkesztő, Másodikos mestertanonc


cinnamon roll
RPG hsz: 767
Összes hsz: 3850
Írta: 2019. október 26. 21:44 Ugrás a poszthoz

PETYA
hétfő kora délelőtt a birtokon | vizsgaidőszak is on | #afterthehugGIF

Viszonozza az ölelésem és mosolyog, mikor elválunk. Jól van. Akkor minden rendben. Több, mint rendben. Egyébként same here. Mindenkihez állandóan hozzáérek. Mindenkihez. Jólesően, barátságosan, kedveskedve. Hozzám tartozik. Nem rögtön, nem idegenekkel, ám amint picit elengedem magam a másikkal, ezek egyből jönnek. Gondja nem is szokott lenni vele senkinek. Az viszont külön öröm, ha ez kifejezetten tetszik a másiknak, vagy ha partnerre találok benne.
- Jól van - bólintok, hogy ő mindenképpen meglátogatná a gyengélkedőt. - Persze - vágom rá, hogy segítek, elkísérem, útbaigazítom. Együtt meg is indulunk hát a kastély felé, szépen lassan, kíméletesen. Mint két csatamezőről érkezett lovag, baktatunk egymás mellett, ki-ki ilyen-olyan tagjait fájlalva néha, szisszenve, morogva, jajdulva.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thomas Middleton összes RPG hozzászólása (436 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 14 15 » Fel